Ezoterika | Grafológia » Grafológiai hazugságjelek

Grafológiai hazugságjelek Grafológiai hazugság jelek az oválbetűkben (a, o , és ékezetes társaik, g, d) A túlzottan zárt oválok, és különösen az oválok belsejében megjelenő hurkok, elzárt területek az önmagunkkal kapcsolatos információk elhallgatását jelzi, akár okkal, vagy ok nélkül, akár tudatosan, vagy szándékosan, akár önvédelemből vagy mások kihasználása miatt. Ha ez az elhallgatás nem csak mások előtt, hanem saját magunk előtt is történik, nyugodtan beszélhetünk, önbecsapásról. A nyitott oválok azonban még nem garancia az őszinteségre. Különösen, ha az oválok alul nyitottak. Ilyenkor az információáramlás a tudatalatti tartalmak és az ösztönösség felől lehetséges, amit az intellektus nem értékel és nem szűr meg. A baloldalon nyitott ovál leleményes, saját érdekében a kiskapukat kereső, a felelősség alól kitérő embert jelezhet. Gyanús az is, ha az „a” és az „o” betűk nehezen

különböztethetők meg, mert mondjuk a betű jobb oldali szára a betű közepéig halad (o-nál ez túl alacsony, a-nál túl magas), és csak a szó értelméből deríthető ki a betű. Itt a nem egyértelmű kommunikáció adja a félrevezetést. További hazugságra utaló grafológiai jelek a középzónában A csigavonalas vagy sprirál alakú kezdővonalak esetén az író személy keresi a kibúvókat, míg az elefántormányú kezdővonalnál (alsó zónából induló, árkádos ív) simulékony, modoros, mesterkélt magatartással férkőzik mások bizalmába az illető, miközben nagyon is határozott véleménye van, amihez makacsul és mereven ragaszkodik is. A szóvég elfonalasodása lavírozó, a felelősség és a számonkérés alól kisikló ember grafológiai jellemzője, míg a visszaforduló, spirállal becsavarodó balsodrású végvonal (vagy grafológia nevén önzésgörbe) öntetszelgő egoizmust, mesterkélt viselkedést, a dolgok olyan módon való

magyarázására utal, ami a saját érdekét mindképpen szem előtt tartja, képviseli (“a minden szentnek maga felé hajlik a keze”). A belső tartás hiányából eredő kiszámíthatatlanságot és az ebből eredő megbízhatatlanságot mutatnak a különböző nagyságú és egyenetlen távolságú betűk, valamint ha a szavak vége hol megnövekszik, hol lecsökken. A lassú, mesterkélt, a korábbiakhoz képest túlzottan megformált, rajzolt vagy iskolás színlelt kedvességre, képmutatásra, alakoskodásra, tudatos védekezésből vagy számításból eredő álarcviselésre utalhat. Bizonyos esetekben a nyomtatott betűs írás is gyanús lehet, hiszen ott is egy sablont alkalmaz az illető, ami mögé elbújhat. A nagy, térbő írás, közönséges vonásokkal, formákkal a hazugság meglehetősen primitív formájára utal. Az olvashatatlanság, a félreértelmezhető betűk (ha akarom k, ha akarom h), a számjegyeknek olvasható betűk mind az egyértelműséget

nehezíti és félreéréseket eredményezhet, amit később lehet magyarázni így is, úgy is. A széttöredezett, szétszakadó betűk esetén a zavart logikai működés és pontos megértés hiánya miatt keveredhet az ember hazugságba. Kihagy egy fontos részletet, vagy másképp értelmezte azt