Irodalom | Középiskola » Rejtő Jenő

Rejtő Jenő (1905-1943) (A honlapon egy másik file-ban Hegedűs Géza is mond egy-két jó dolgot róla.) 1. Élete Budapesti zsidó tisztviselő családban született. Nevét Rejtőre magyarosította, majd marketing célból használta műveinek címoldalán az angolosan divatos P. Howard nevet Eredetileg színi pályára készült, színházi tanulmányok céljából Berlinbe utazott, de nem sokáig maradt itt, elkezdődött két évig tartó vándorlása, aminek során volt dokkmunkás és heringhalász, lapátolt havat, fektetett kábelt, csutakolt lovat. Dolgozott foszfátbányában és cirkuszban ((„Én tudom írja -, hogy a hivatásom a csavargás, hogy polgári foglalkozásomra nézve szeretek Raguzában egy kőlépcsőn ülni és egy szalmaszállal a fogamat piszkálni.")) Így jutott el a francia Idegenlégióba, ahol csak néhány szaharai kalandban vett részt, mert (ahogy ő maga írja: ) „Egy ezredorvos kitüntető jóvoltából és egy megevett fél darab

szappan segítségével rövid idő alatt szabadultam a légióból, és következett egy lázálomszerű vánszorgás félig ébren és félig halva Észak-Afrika felé.” Majd 1930-ban „egy hirtelen ötlettől sugallva, minden eddiginél kalandosabb és veszélyesebb útra indultam: hazajöttem Budapestre, ahol nincsenek dokkok, kenyeret adó gyárak, ahol nem vagyok napszámos és csavargó, tehát mind e nációnál szegényebb." A következő években ünnepelt íróvá és kabarészerzővé vált: regényei mellett sok jelenet, operett- és filmszövegkönyv fűződik a nevéhez. Ideje nagy részét kávéházakban töltötte, barátságban volt többek között Karinthy Frigyessel. Állandóan anyagi problémával küzdött. Ha a kávéházban fizetésre került a sor, letépett pár sort a készülő regény kéziratából, azzal fizetett. A főpincér átment a kiadóhoz, ahol azt pénzre váltották, ugyanis a kiadó soronként fizette az írót. 1942 őszén egy

leleplező cikk jelenik meg róla egy nyilas újságban: "Mr. Howard csak néhány hete hagyta el az ideggyógyintézetet, s civilben Rejtő Jenőnek hívják. Ha pedig tovább kutatsz, kiderítheted, hogy nem is Rejtő az igazi neve, hanem Reich." A cikk hatására egy összeíráson kell megjelennie, ahol munkatáborba osztják. Valahol Ukrajnában halt meg, állítólag 1943. január 1-én Fontosabb regényei: Piszkos Fred, a kapitány, Az ellopott futár, Az elveszett cirkáló, A tizennégykarátos autó Néhány jellegzetes Rejtő-alak: (csak egy-kettőt kell tudni felsorolni) Buzgó Mócsing, az igazi Trebitsch, részeges tengerész (Rejtő valós személyről mintázta) Fülig Jimmy első tiszt, majd hajóskapitány, egy ideig a Boldogság-sziget nevű állam uralkodója, rendszeresen naplót vezet Piszkos Fred a Kapitány, egykori tengerészeti tiszt, Fülig Jimmy örökös bajbakeverője Senki Alfonz, Tuskó Hopkins és Csülök (John Fowler) három idegenlégiós,

többször megmentették Franciaország becsületét Troppauer Hümér érzékeny lelkű költő Wagner úr a Kékszakállú, örökké részeg öregúr, a szakálla és a haja kék színű zománccal van befestve Vanek úr Alakjainak, mondatainak jelentős része szállóigévé vált. A három testőr Afrikában Cím: Közvetve utal a regény előzményére, Az elátkozott partra, valamint Dumas híres regényére, A három testőrre.  A három főszereplő fő tevékenysége: Yvonne Barré nevű francia hölgy védelmezése, kísérése. Műfaj: légiós kalandregény, illetve e műfaj paródiája. Elbeszélő: Az első fejezet után az író Csülökkel mondatja el a történetet. A történetben fontos szerepe van a hármasságnak: az első fejezet három főszereplője után a következő részben is három főszereplője van a regénynek (az előbbi három sorsa közvetetten hat a másik három szereplő sorsára) A történet röviden (veszélyes, ha valaki csak ezeket

tudja elmondani!): A regény Az elátkozott part folytatása. A francia idegenlégió sivatagi erődjében három jó barát (Csülök, Tuskó, Hopkins, Senki Alfonz) romantikus kalandra készül. A titokzatos, gyönyörű francia szőke lány, Yvonne Barré öccsét akarják felkutatni. A férfi a sivatag kellős közepén lévő büntetőtáborban raboskodik. Ide kell eljutniuk Kisebb csínytevések után mindhárman bekerülnek a büntetőtranszportba, velük tart marcona tisztjük, Potrien is. A büntetőtábor helyén idilli körülményeket találnak. Nemsokára rájönnek, hogy az egész történet mögött nagyszabású pénzügyi átverés rejlik, a kongói vasútra szánt pénzt mulatják el a „rabok” és őreik. Megtalálják Yvonne öccsét, sőt apját is, majd kiderül, hogy álruhában a lány is velük tartott. Megszöknek, hogy a panamát leleplező titkos iratot eljuttassák a hadvezetéshez. Ez természetesen a regény végére sikerül is. A főszereplők:

Jellegzetesen kalandhősök (bár nem igazán „hősök”), jelentős alvilági szociokulturális háttérrel. Nem tudatosan harcolnak valamilyen nemes ügyért, inkább belesodródnak a kalandokba (szeretnének meggazdagodni, menekülnek, hajtanak Yvonne-ra, stb.) Az író nem egyéníti őket, nem is fejlődnek, szerepük, hogy minél szórakoztatóbb és mulatságosabb kalandokba vezessék az olvasót. Nyelv, humor: Rejtő Jenőt sokan műveinek humoros nyelvezetéért szeretik. Sziporkázó szójátékok, félreértésen alapuló párbeszédek, komikus, egy-két vonással megrajzolt alakok csetlései, bohózatszerű jelenetek biztosítják a komikus hangulatot. (remélhetőleg mindenki talált olyat, amit idézni tud, ami tetszett neki) Fontos szerepe van a látszatnak: * kiderül, hogy az első mondatok szereplői közül senki sem főszereplő * a szereplők álneveken ismerik egymást. * Igori nem az, aminek gondolják * a „Török Szultán” látszatból veri őket Rejtő

óriási népszerűségét egyszerre köszönheti konvencionális és parodizáló vonásainak. Rejtő parodizálja a légiósregények egyes kliséit. * napló- és levélbetétek (a Török Szultán levelei) * környezetleírások (pl. az elején amikor a légiós kis oázistelepülés életét írja le ( az ötvenéves Leila, az arab démon. „A kor és egy ideges bennszülött zsebkése mély nyomokat hagyott az arcán.”) * a hősies kalandok legtöbbször nem hősiesek, legfeljebb komikusak ((Sok intertextuális utalást olvashatunk a regényben: Dumas A három testőr, Monte Christo grófja, Wagner: Lohengrin))