Történelem | Felsőoktatás » Constantinus és a Római Birodalom bukása

Constantinus és a Római Birodalom bukása Constantinus (306-337) Éveken át harcolt a társuralkodók közt kitört polgárháborúban, a döntő csatát 312-ben vívta a Milvius- hídnál( Tuto nika! –E jelben győzni fogsz!)×, majd megszerezte a teljhatalmat. 313-ban kiadta a milánói edictumot - a kereszténységet szabad vallásnak nyilvánította. Keleten új várost alapított: Bysantion helyére építi fel Constantinapolist (=Konstantinápoly). A népvándorlás és a Nyugatrómai Birodalom bukása Nyugaton a gazdaság és a kereskedelem hanyatlik, pénzhiány lépett fel. A városi lakosság helyzete romlik, vidékre költöznek, önellátásra rendezkednek be. Terménnyel adóznak Megnő a nagybirtokosok hatalma, kiskirályokká válnak A szegény, szabad parasztokat a nagybirtokosok védelme alá helyezték  a paraszt felajánlotta földjét a nagybirtokosoknak, aki megvette és a szegény adót fizetett). Állandósultak a barbár betörések, amelyeket a nyugati

rész nem tudott visszaverni és a barbárok betelepedtek. Róma jelentősége lecsökkent 404-től nem Róma, hanem Ravenna lett a főváros. Keleten Konstantinápoly let a központ, ami fejlődésnek indult. Innen irányították az államszervezetet A fejlődő kereskedelem miatt nőttek a bevételek. A mezőgazdaság és az ipar fejlődése a nagyüzemek létrehozását eredményezte Lett pénz a hadseregre és a flottára, sikerül visszaverni a barbár támadásokat. Ennek következménye a külpolitikai biztonság. Theodosius császár(378-395.) volt az utolsó, aki egységben kormányozta a birodalmat Két fontos intézkedése volt: 391-ben a kereszténységet tette meg államvallássá 395-ben a birodalmat felosztotta két fia között- nyugat és kelt véglegesen kettévált A népvándorlás és a bukás: Germánok: Megjelentek a germánok, akiket három csoportra oszthatunk: 1. északi (vikingek/normannok), 2 keleti (vandálok/gótok/gepida), 3. nyugati

(angolok/frankok/szászok/gótok) Évszázadokon keresztül támadták Rómát 410-ben a nyugati gótok betörtek Rómába, Alarich vezetésével kirabolták és felgyújtották. Sok germán törzs szövetséget kötött Rómával, cserébe földet kaptak, a határvédelmet biztosították és romanizálódtak. Hunok A hunok Belső-Ázsiából indultak, lovas nomád népek. Az V századra az Aral-tótól a Rajnáig ellenőrizték a területet Akik itt éltek, adót fizettek nekik (Bizánc is). A hunok legfontosabb uralkodója Attila (434-453) volt, akinek a székhelye a DunaTisza köze környékén lehetett 451-ben sor került a hunok és rómaiak közt catalaunumi ütközetre, ami Rómának az utolsó nagy ütközete volt. Az ütközet döntetlenül végződött Attila 451-ben ismét Róma ellen indult, de csak a falakig jutott el, nem tudta elfoglalni a várost. I Nagy Szent Leó pápa hatására visszafordult Miután Attila meghalt, felbomlott a hun birodalom. 455-ben vandálok

törtek Rómára Geiserich vezetésével. Birkákat és kecskéket legeltetett a területen 476-ban Odoaker, germán zsoldos vezér megfosztotta a helyétől az utolsó római császárt, Romulus Augustulust. A hatalom jelképeit elküldte Konstantinápolyba és ő maga lett Itália királya. Ezzel ért véget a Nyugatrómai Birodalom –és az ókor története x: Constantiunus a legenda szerint ezt az égi jelet látta a Milvius-hídnál : X=CH CHR-Christos(Krisztus) P=R A jel mellett a Tuto nika (E jelben győzni fogsz!) felirat volt. Katonái pajzsára festette és győzött A legenda szerint azért engedélyzte a keresztény vallásgyakorlást. A kereszténység kialakulása Személyek: Jézus Krisztus, Péter, Pál, Pontius Pilátus, Arius, Constantinus Földrajzi helyek: Palesztina, Judea, Betlehem, Róma, Nicea Évszámok: 0-33, 313, 325, Fogalmak: messiás, krisztosz, evangélium, pápa, püspök, presbiter, katakomba,

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1. A római vallás : A római vallás nem követelt meg hitet, a lényeg a szertartásokon való részvétel volt Nme nyújtott vigaszt, túlvilági életet, nem volt meg az átélés élménye. Ezért sok idegen kultusszal ismerkedtek meg – a nagyrészt keleti vallások jobban ki tudták elégíteni az emberek vallásos igényeit. A többek között a kereszténység is így jelent meg Rómában. 2. Názáreti Jézus: Palesztína területén az egyistenhívő zsidóság körében már régóta várták a megváltót, aki megváltja a népet szenvedéseitől. A felfokozott messiás-váró légkörben született meg a kereszténység A Biblia szerint Betlehemben Szűz Mária fiaként született meg Jézus Krisztus, aki már a megváltást hirdette. Jézus tanítványaival, az apostolokkal járta Júdea városait, hirdette a végítéltet,

a megbocsátást és az üdvösség reményét, és azt, hogy csak az Istenbe vetett hit és egymás szeretete számít. Ostorozta a vagyonszerzést, a kapzsiságot, a gyűlöletet, az erőszakot. Hívei egyre gyarapodtak Egész életével példát mutatott, megtestesítette azt a magatartást, amit Isten vár a híveitől. Ezek a tanítások alig egy év alatt új alapokra helyezték a zsidó hitet De ugyanakkor összeütközéseket is szült valamennyi zsidó vallási irányzattal. Jézus legnagyobb ellenségei a farizeusok voltak, akik a Thóra legszigorúbb megtartásáért harcoltak. Pártolói pedig az esszénusok (,,az Újszövetség népe”) voltak. Jézus útjában állt a helyi hatalomnak, ezért Pontius Pilátus a zsidó főpapok kérésére keresztre feszítette. 3. A kereszténység elterjedése: De Jézus halálával tanai nem haltak meg. Követői őt tekintették a megváltónak Tanítványaiból Péter vezetésével ki közösség alakult ki. A hívek első központja

Jeruzsálem volt Az új vallás elterjedése Pál apostol (eredetileg: Saul) nevéhez fűződik. Saul farizeusi nevelést kapott, és üldözte a keresztényeket, de csodával határos módon megtért. Ezt nevezik Pál-fordulásnak Szerinte a megváltás Jézus kereszthalálával már nemcsak a zsidók, hanem az egész emberiség számára megtörtént, aki hisz ebben, az már ezen a világon elnyerheti a megváltást. A szektából egyetemes vallást hozott létre. A római közigazgatás, a nyelv és a közlekedés egysége elősegítette a kereszténység elterjedését. Első közösségek: Palesztina, Kis-Ázsia – Görögország, Itália, Gallia, Észak-Afrika, Egyiptom, Hispánia, Germánia. A 3 századra a kereszténység méltó vetélytársa lett a többi vallásnak. Az általa képviselt értékek: felebaráti szeretet, testvériség, alázat a népességre vonzólag hatottak. A közösségekben mindenki egyenlőnek számított A hit a megváltás olyan reményével

töltötte el a híveket, amelyet a római istenvilág egyetlen istene sem tudott nyújtani. Egy város keresztényei közösséget alkottak, egy családba tartoztak. Mindenki egyenlőnek számított, rabszolgákat is felvettek a közösségbe. Minden keresztény vagyonának és jövedelmének egy részét a közös kasszába adta, ebből segélyezték a nélkülözőket. Összejöveteleiket rendszerint vasárnap tartották: imádkoztak, a Bibliát magyarázták, zsoltárokat énekeltek, úrvacsorán, áldozáson vettek részt, fold alatti katakombákba temetkeztek. A szertartást pap vagy püspök vezette – ő kezelte a közös kasszát, döntött a közösségbe való felvételről, kizárásról, és irányította az egész közösség életét. Közösségi szolgák gondoskodtak a betegekről, a fiatal lányokat az özvegyek nevelték. A 2-3. században már a módosabb, műveltebb emberek is csatlakoztak A kereszténység nem fenyegette vagyonukat, nem becsülte le

műveltségüket, nem követelte tőlük a rabszolgák felszabadítását. Ehelyett beérték jótékonykodással, a rabszolgákkal szembeni testvéries magatartással. A társadalmi bázis kiszélesedése magával hozta az egyházszervezet kialakulását is. A teljesen önálló közösségi vezetők, kis közösségek helyett nagyobb arányú, központilag irányított közösségre volt szükség. püspökök – A nagyobb közösségek élére kerülnek – fokozatosan veszik át a közösségek monarchikus hatalomra kerülnek pápa – Róma püspöke presbiterek – az egyházközösség tekintélyes, idősebb tagjainak állandó tanácsa, vagyis a papok diakónusok – a püspökök segítőtársai lesznek irányítását, Az új vallás hívei gyanúsítgatásoknak, rágalmaknak voltak kitéve. Összeütközések az állammal a császár-kultusz kérdésében. Minél súlyosabbá vált a birodalom helyzete, annál inkább megkövetelték a keresztényektől a római

istenhitet, a császár istenítését. Akik nem voltak erre hajlandóak, kivégezték Ennek ellenére számtalan keresztény vallotta meg a bíró előtt hitét. A keresztényüldözések (Nero) nem érték el céljukat – a birodalom lakosságának 10%-át kitevő keresztényeket már nem lehetett kiirtani. A keresztény egyház ekkora már teljesen beilleszkedett a késő római társadalomba. A keresztény tanítás alapelveit (dogma) a 325-ben megtartott niceai zsinaton fogalmazták meg, amelyen Constantinus elnökölt. Itt kimondták, hogy Jézus isteni személy Aki nem ezt valotta erteneknek nyilvánították.(Arius)