Történelem | Középiskola » Gál Adrienn - A népvándorlás legfontosabb mozzanatai és résztvevői

1.6A népvándorlás legfontosabb mozzanatai és résztvevői (Gál Adrienn) Vázlat: I.1 A hunok a) Megjelenésük b) Életmódjuk c) A népvándorlás első hulláma d) Benyomulás a Kárpát-medencébe e) Attila uralkodása II.1 A germán népek a) Vándorlásuk okai b) Csoportjaik 2. A germán népvándorlás a) Keleti gótok b) Nyugati gótok c) Kárpát-medence III.1 Letelepedett népek a) Longobárdok b) Burgundok c) Frankok és angolszászok A népvándorlás okai között elsősorban éghajlati és gazdasági tényezőket szokás említeni. A 2-3 századra Belső-Ázsia sztyeppövezetei jelentős mértékben kiszáradtak, így az itt élő nomád hunoknak új legelők után kellett nézniük. A hunok elvándorlását meggyorsították a kínai Han-dinasztia támadásai is. Az új legelőkre áhítozó törzsek maguk előtt hajtva gyengébb ellenfeleiket, lavinaszerű népmozgást indítottak meg. A hunok kisebbnagyobb törzsek tucatjait terelve zúdultak elsőként, az Urál

és a Kaszpi-tenger közötti földsávon haladva Kelet-Európára. A hunok türk eredetű, nagyállattartó nomádok voltak. Laza politikai szervezetben, törzs- és nemzetségfők vezetése alatt éltek. A korabeli források rendkívül kegyetlen, vad népként írtak róluk, a Római Birodalom lakói „Isten ostorának” (flagellum Dei) tartották őket. Sohasem húzódtak épület födele alá, még náddal fedett kunyhót sem lehetett találni. A nép minden tagja éjjel-nappal lóháton utazott, így evett, ivott és az állat keskeny nyakára dőlve aludt. Ha támadás érte őket, ék alakban harcoltak, s közben ijesztő harci kiáltásokat hallattak Könnyen és gyorsan mozogtak, hirtelen csaptak támadásba. Sietségük miatt megerősített helyet nem ostromoltak, ellenséges tábort nem fosztogattak. Messziről, éles csontheggyel ellátott nyilakkal lőttek. Kr. u 375 táján a hunok átkeltek a Volgán Szembekerültek a kelet felé vonuló germán népekkel. A hunok

legyőzték az alánokat, majd a gótokat, s ezzel elindították a népvándorlás első hullámát. Először a nyugati gótok érkeztek a limeshez, s Róma zsoldjába fogadta őket Ellátásukat azonban nem tudták biztosítani, aminek lázadás lett a következménye. A 390-es években a z Al-Dunához érkeztek, és megkezdték a kárpát-medencei germán népek kiszorítását. A 420-as években pedig a korábbi Kaszpi- és Fekete tenger közötti szállásterületükről áttették székhelyüket a Kárpát-medencébe. 434-ben meghalt Ruga hun nagyfejedelem, utóda unokaöccse Bleda lett, aki megosztotta trónját öccsével, Attilával. Attila 445-ben megölette bátyját, és 453-ig egyedül uralkodott. Attila a Tisza mellékéről, ahol birodalmának központja volt, először Konstantinápolyt kényszerítette adófizetésre, majd nyugatnak fordult. Róma és szövetségesei, akiket ugyanúgy veszélyeztetett a hunok támadása ellenálltak. 451-ben a Galliába betörő

hatalmas hun sereggel szemben Catalaunumnál hasonló erejű római-germán haderő sorakozott fel. A rendkívül véres csata döntetlenül végződött Attila visszavonult, de a következő évben Itáliára támadt. Hadai bevették Aquileia, majd Milánó városát, ám Róma falainál váratlanul visszafordultak. Egy év múlva Attila meghalt, s fiai között testvérháború robbant ki a hatalomért, s birodalma szétesett. A hunok maradékai kelet felé húzódtak vissza A germánok az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartoznak. Őshazájuk Észak-Európában volt, déli irányú vándorlásukat csak részben lehet éghajlati tényezőkre visszavezetni. A felmelegedés az Észak- Európában élő germán törzseket földművelésre alkalmas területek felé való vándorlásra ösztönözte. Másrészt a kiemelkedő nemzetségfők a 4 században már népes katonai kísérettel rendelkeztek, s a különböző törzsek gyakran alkottak hatalmas, támadó célú törzsszövetségeket.

Három nagy csoportjuk van:  nyugati germánok: frankok, angolok, szászok, markomannok, bajorok, longobárdok  keleti germánok: kimberek, teutonok, burgundok, gepidák, vandálok, keleti és nyugati gótok  északi germánok: vikingek (vagy normannok, varégok) A germán népvándorlást a hunok indították el, amikor 375-ben átkeltek a Dunán, majd a Donon. A hunok előbb legyőzték a Don és a Dnyeszter között élő Keleti gótokat (osztrogótokat), akik ezután betagolódtak a Hun Birodalomba. 487-ben a Hun Birodalom bukása után a Pannóniába betelepült keleti gótok megrohanták Itáliát. Királyuk, Theodorik háromévi ostrom után elfoglalta Odoaker utolsó menedékét, Ravennát. Önmagát kegyelemre megadó „Itália királyát” Theodorik meggyilkoltatta, ezzel létrejött az Illíriát és Itáliát magába foglaló keleti gót királyság. Theodorik rokonsági kapcsolatokon alapuló szövetségi rendszert épített ki a Földközi-tenger

medencéjében. Elsősorban a nyugati gótokkal tartott fenn baráti viszonyt. Nagy Theodorik halála után hamar elkövetkeztek a gót uralom végnapjai Utódai között trónviszály tört ki, amit sikeresen használt ki Justinianus, keletrómai uralkodó. 535-ben bizánci hadak jelentek meg Itália partjainál. A majd száz év alatt erejükből csak arra futotta, hogy utánozzák a rómaiakat, s mikor ezt mar nem lehetett, a királyság vészesen meggyengült. A bizánci hadaknak így is húsz évig tartó harcokban sikerült Itáliát meghódítani és békére kényszeríteni. A Dnyesztertől nyugatra élő vizigótok a hunok elől elvonultak és bebocsátást nyertek a Római Birodalomba. Róma zsoldjába fogadta őket, de ellátásukat nem tudták biztosítani, s amit erre szántak, azt is elsikkasztották a hivatalnokok. Erre a gótok fellázadtak, és colonusok tömegei csatlakoztak hozzájuk. 378-ban Hadrianapolisznál súlyos vereséget mértek a rómaiakra. A csatában

Valens császár életét vesztette Utóda Theodosius lett Ezután részben a Dunától délre, Moesiában, illetve Felső-Pannoniában telepedtek le. Amikor a hunok itt is megjelentek, a nyugati gótok délre, előbb görög földre, majd Itáliába. Itt 410-ben Alarik, az első gót király vezetésével elfoglalják és kifosztják Rómát. Ezután Galliába vonultak, és Aquintániában telepedtek le, Rómával szövetséges királyságot létrehozva (418.) Innen a 6 században Hispániába vándoroltak tovább, ahol 6 millió romanizált lakosságot sikerült a 300000 gótnak meghódítania. Amalarik vezetésével (521-531) sikeresen szervezték meg a hispániai vizigót államot Sevilla központtal. Amikor a hunok a Kárpát-medencébe érkeztek, itt már több germán nép is élt. A Dunától északra a szvévek, a Duna-Tisza közén a vandálok, a Tiszántúlon és Dalmáciában a gepidák. A hun fenyegetésre a vandálok és a szvévek nyugatra indultak (A vandálok

„hírnevüket” a Nyugat-római Birodalomban elkövetett dúlásaiknak- elsősorban Róma 455. évi kifosztásával – szerezték.) Átvonultak Gallián, benyomultak Hispániába A vandálok 429ben átkeltek Észak-Afrikába, és Geiserich vezetésével letelepedtek 439-ben elfoglalták Karthágót. Ez a város lett a központja a Vandál Királyságnak, az első független germán államnak a Római Birodalom területén. 455-ben a vandál seregek visszatértek Európába, és feldúlták Rómát. A szvéveket a nyugati gótok szorították ki Hispániából A gepidák 454-ben legyőzték Attila fiait, és birodalmat hoztak létre a Duna, Tisza, Olt és a Kárpátok között. 526-ban a Kárpát-medencébe érkeztek a Skandinávia területéről indult longobárdok. Az Elba mentén vándorolva jutottak a mai Csehország területére, onnan pedig a gótok által elhagyott Pannoniába. Háborúzni kezdtek a gepidákkal, majd 567-ben szövetséget kötve a Belső-Ázsiából

érkező avarokkal le is győzték őket. A gepida állam megsemmisült, de a longobárdoknak sem volt maradásuk: tovább vonultak Itáliába. Először a maradék gót államot számolták fel, majd megtámadták az alig berendezkedett bizánciakat. E támadás eredménye Itália kettéosztása lett. A római világ megsemmisült, mivel a longobárdok elpusztították őket Végül a Pó-síkságon telepedtek le. (Lombardia ma is őrzi nevüket) A vandál-szvév vándorlást követően a Majna és a Neckar völgyében élő burgundok (vandálokkal rokon nép, Bornholm szigetéről érkeztek, az 5. század elején) is áttörtek a Rajnán, és a folyó jobb partján letelepedtek. A hun támadás nyomán Gallia belsejébe húzódtak. A Rhone és a Saone folyók völgyében jött létre a Rómával szövetséges Burgund Királyság. A Rajna mentén élő frankok már a 3. század végén szövetséget kötöttek a rómaiakkal, és ezután a térségben terjeszkedtek. Az angolok,

szászok és jütök az 5 században az északnémet területekről indulva szálltak partra Brittaniában