Történelem | Tanulmányok, esszék » Farkas Mária - Az érett középkor Európában

Az érett középkor Európában 1. A 11–13 század időszaka Jellemzői: ♦ Ny.-Eu expanziója, az Occidens kiformálódása, terjeszkedése sokan forradalomról beszélnek a korszak kapcsán tény: Eu. történetének egyik legdinamikusabb, legtöbb újat hozó korszaka, megalapozza azt a fejlődést, amelynek hatására Eu. az újkorban a világ vezető civilizációjává vált ♦ A kiinduló helyzet: a 10. században Eu még elmaradott, szegény periféria a kontinensen (előtte járnak mind a Közel-, mind a Távol-Kelet civilizációi (bizánci, iszlám-arab stb.) – ostromlott vár: arab, normann, magyar betörések, a gazdálkodásban stagnálás, éhínség, félelem, rettegés (ld. Duby) művészetben romanika, cél: a bűneinkért büntető Isten megbékítése ♦ 11. században meginduló gyors fejlődés háttere: – megszűnik a fenyegetettség, az új keleti államok megkeresztelkedésével határai kitolódnak kelet és észak felé (ld. térkép), délen

megkezdődik a reconquista, az itáliai kereskedővárosok visszaszerzik a Földközi-tenger feletti ellenőrzést a békés kereskedés az arabokkal termékenyítő kulturális hatással jár – az egyházszakadás (1054) után a nyugati kereszténység gyors terjedése határa Lengyelo. keleti, Mo keleti és déli határa fontos vonal az európai kultúrtörténetben – a béke és közbiztonság megteremtése (pax Dei, treuga Dei mozgalom) a fegyvertelenek és a termelőmunkát végzők elleni erőszak sikeres korlátozása (ld. Sz. Jónás-szöveggy) – kulturális jellemzője: a gótika ♦ A fontosabb változások: – népesség: az első évezredben stagnálás (1000 körül ugyanannyi, mint a 2. században), majd az ezt követő 300 évben (1300-ig) megduplázódik – a mezőgazdaság hatékonyságának növekedése: intenzív fejlődés (technikai változások elterjedése, háromnyomásos gazdálkodás) mellett extenzív is (szűzföldek feltörése, belső

kolonializáció) – a földművelő népesség helyzetének javulása (14. századra a személyes függőségen alapuló jobbágyság szinte megszűnik) – differenciáltabb társadalmi munkamegosztás, kézműipar, kereskedelem fellendülése – a középkori város, az egyik legsajátosabb európai intézmény kialakulása autonómia, sűrű városhálózat – a társadalomfejlődés újdonságai: a vertikális (jobbágy–földesúr, hűbérúr– vazallus) függőségi kapcsolatok mellett megjelenik és előtérbe kerül a horizontális társadalmi szerveződés: tömegesen alakulnak ki az azonos helyzetű és érdekű társadalmi csoportok területi vagy szakmai alapon szerveződő autonóm közösségei (faluközösség, plébánia, városi communa, céhek, gildék, fraternitások, communitások, universitások) a hatalom nem telepedett rá a társadalomra, hagyta érvényesülni az önszerveződést – a teokrácia elvét felváltja a népfelség elve: a hatalom és a

jog forrása a nép (persze szűk értelemben, a kiváltságosokat értik alatta) a hatalom ellenőrzése és korlátozása – a lelki és világi hatalom körének elvi elhatárolása a gregorián reformmal (11– 12. század) kettős hatalom a politikai szféra autonóm fejlődése előtt nyit utat A gregorián reform – végrehajtása VII. Gergely (1073–1085) pápához kapcsolódik: – előzménye: a pápaság „sötét” korszaka (az intézmény az ambiciózus római családok játékszere, a pápai trónt a német-római császárok töltik be, az egyház a világiak uralma alá került, betagolódott a hűbéri struktúrába, világias életvitel, simonia) – a kolostori reform (cluny) mintát nyújt – cél: a papság belső, erkölcsi megújulása, megtisztulása, a pápa primátusának fokozottabb érvényesítése – az egyház szabadságának kivívása, kivonása a világi hatalom alól minden egyházi tisztséget kánoni választással kell betölteni,

kötelező cőlibátus a papság számára, egyháziak hűségesküjének tilalma – lényege: egyedül a római egyházat alapította az Úr egyedül a római pápa egyetemes, ő nevezheti ki a püspököket, viselhet császári jelvényeket, jogában áll császárokat letenni, senki fölötte nem ítélkezhetik, soha nem tévedett, örökké tévedhetetlen lesz, a gonoszoknak tett hűségeskü alól feloldozást adhat – invesztitúraharcok (wormsi konkordátum, 1122) – eredmény: kiteljesítette a nyugati kereszténység egységét, nemzetek feletti jellegét, megerősítette a római pápa primátusát, ugyanakkor elfogadottá vált, hogy az emberi életnek van olyan szférája, amely az egyházi és van olyan, amely a világi hatalom kompetenciája – persze mindkét fél folytonosan igyekszik, erejétől függően ezt a dualizmust a maga javára értelmezni a kultúra minden ágában képes eredeti, az antiktól eltérő, azzal színvonalban, minőségben egyenértékű

alkotásokat létrehozni ♦ A lendület ereje a 13. század végére kifullad, válságjelenségek, de egy újabb fellendülés forrásainak akkumulálódása is. – 2. ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ A korszak kultúrájának fő formálói: szerzetesek, szerzetesrendek (szellemi és anyagi kultúra formálása) királyi udvar: a keresztény királytól a lovagkirály eszméjéig történő fejlődés a lovagvilág (szemináriumi téma) a városok (szemináriumi téma) az önállósuló értelmiség: az egyetemek (szemináriumi téma) 3. A romanikától a gótikáig ♦ jellemzők és változások a világfelfogás tekintetében ♦ stílusjegyek, uralkodó műfajok