Oktatás | Pedagógia » Dr. Buda Béla - Nevelési tanácsadók Magyarországon

Buda Béla dr. Nevelési tanácsadók Magyarországon -- szubjektív visszatekintés és szakmai értékelés – (absztrakt) (Közösségeink rejtett hálózata. A nevelési tanácsadók szakmai-szervezeti alakulása fennállásuk negyvenedik évében. – Jubileumi konferencia, 2008 november 6-7) Az előadás két perspektívát követ: az egyik a kortárs visszatekintése a hazai segítő szakmák fejlődésének vetületében, a másik a modern lelki egészségvédelem (nálunk mentálhigiénéként említik) szempontjából. A szubjektív értékelés sajátos, mert az előadó soha sem dolgozott nevelési tanácsadóban, nem ismeri feladataik formális leírását, szervezeti és működési szabályzatát. Viszont a negyven év alatt közel félszáz „nevtanossal” dolgozott együtt, csoportban, szupervízióban, konzultációk és programok során stb., és nagyon sok családterápiában, valamint egyéni foglalkozás során került elő a kapcsolat a Nevelési

Tanácsadókkal. Elsősorban nem a gondok és nehézségek tűntek elő ezekből a visszatükröződésekből, hanem a közvélemény pozitív viszonyulása a stigmatizációt elkerülő segítségkérés lehetősége, a segítők ethosza és elkötelezettsége miatt, és a korszerű terápiás megközelítés, amit a tanácsadás nyújtott. A Nevelési Tanácsadók léte és munkája jelentősen hozzájárult a segítő szakmák, különösen a pszichoterápia fejlődéséhez. Pszichoanalitikus fejlődéslélektani szemlélet, a családdinamika és a családterápia korai – majd mindinkább szakszerű – alkalmazása, a társas rendszerösszefüggések figyelembevétele a diagnózisban és az ellátásban, a tág értelemben vett lelki gondozás és gondoskodás a gyerekkel és a családdal kapcsolatosan, kísérletek az „esetmenedzsment”, illetve a „keyworking” vonatkozásában (a világban azóta divatossá vált fogalmak ismerete nélkül), a szakmaközi

együttműködések sora hozzájárult ahhoz, hogy a nyugati társadalmakhoz hasonló pszichológiai kultúra jöjjön létre nálunk is, hogy növekedjék a lelki egészséggel kapcsolatos igényesség és a terápiák keresése. A fejlett ipari országokban is szükséglet a területi alapon szervezett, multidiszciplináris, gondozói jellegű tanácsadói központok működése, ez különböző formákban történik (child guidance, family cuonselling stb.) Ezek lényege a hálózati – gyakran a konzultációs-liaison viszonyhoz hasonló – együttműködés a gyermek életének fő színtereivel, különösen az óvodákkal és iskolákkal, de a gyermek-egészségügyi ellátással is. A magyar világban sajnálatos feladat a családsegítés, a szociális gondozás, a pszichiátriai ellátás összekapcsolása a tanácsadói munkával. Az elmúlt negyven évben a Nevelési Tanácsadók leginkább az iskolákkal működtek eredményesen együtt. A lelki

egészség megőrzésének mai irányelvei szerint kulcsfontosságú a személyiségfejlődés és a családi rendszer védelme egymásra épülő, és egymással hálózatiságot, valamint felelős együttműködést megvalósító intézmények és programok révén. Az elsődleges és másodlagos megelőzés princípiuma valósul meg ezzel A családterápia ismert elve szerint a párkapcsolat és a család ma jellegzetes zártságát a gyerek fejlődése ismételten és mindig változó módon nyitja meg, és a gyerekkel kapcsolatos problémák és válságok indítékot adhatnak a szülők változásához, terápiájához is. Mai kutatások szerint a lelki fejlesztés és segítés közvetlen, közösségi és azonnali, „alacsonyküszöbű” módszerei a leghatékonyabbak. A kutatások felértékelik a tanácsadás, amely katalitikus impulzusok forrása lehet, és amelynek hatásláncolata az időfolyamatban formális terápiák eredményeit is elérheti. A Nevelési

Tanácsadás hazai rendszere nyilván reformra szorul, de ennek a fejlesztés és a megerősítés irányába kell haladnia. A lelki egészség ügyében nincs jobb befektetés, mint ha a társadalom korszerűvé teszi ilyen kulcsintézményeinek működését. Több Nevelési Tanácsadó, megfelelő számú és képzettségű személyzet kell, pozitív életpályamodellekkel, megfelelő infrastruktúra, szupervízió, továbbképzés és szakmai találkozási alkalmak rendszere szükséges. Mindehhez ösztönző lehet, ha a nevelési tanácsadás jelenlegi intézményhálózata és szakembergárdája új típusú párbeszédre lép a közvéleménnyel. Az intézmények törekvéseit, gondjait, lehetőségeit meg kell jeleníteni a médiában, és meg kell fogalmazni a fejlődés útjait és követelményeit az államigazgatás és az önkormányzatok felé