Történelem | Tanulmányok, esszék » Csikós Pamina - Magyarország gazdasága a két világháború között

Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Kar LBPSPS11 Házidolgozat Gazdaságtörténet tantárgyból Magyarország gazdasága a két világháború között Készítette: Csikós Pamina Tartalomjegyzék Magyarország gazdasága a két világháború között . 3 Az I. világháború hatásai 3 A nemzetközi környezet gazdasági helyzete . 4 Magyarország helyzete a világháború után, a válság kitörése előtt . 5 Megoldási kísérletek . 8 A válság ideje . 9 A válság utóhatásai, a II. világháború előszele 11 Összefoglalás . 12 Magyarország gazdasága a két világháború között Témaválasztásom oka az aktuális gazdasági történésekkel vonható párhuzam lehetősége. A két világháború között húzódó legkiterjedtebb gazdasági esemény, mint ahogy a neve is mutatja, a Nagy gazdasági világválság, nemcsak elemzési szempontból érdekes, hanem a nemrég elcsitult, modernkori gazdasági válsággal is

szembeállítható. Dolgozatom során először az előzményeket ismertetem, amelyek az első világháborúhoz kapcsolható gazdasági jellegű események ismertetése nemzetközi szinten illetve Magyarországon, majd a világválság Magyarországra vetített jelentőségével fogok foglalkozni, végül a következmények és a II. világháborús helyzet elemzésére összpontosítanék. Az I. világháború hatásai Az 1914-1918 között lezajló I. világháború következményei nemcsak Magyarország, hanem az egész világ tekintetében pusztító gazdasági eredményekkel jártak. Röviden összefoglalva a háborús eseményeket, melyek elengedhetetlen jelentőségűek a továbbiak szempontjából, Magyarország tekintetében fontos megemlíteni, hogy a háborúba való belépéskor még az Osztrák-Magyar Monarchia részeként indít csapatokat Szerbia ellen, és bár eleinte sikeres akciókat visz véghez, Tisza István kinyilatkoztatásai egyértelművé

teszik, hogy a magyar oldal számára nem előnyös a hadviselés és azt nem támogatja. Ennek ellenére a Monarchia a központi hatalmak, Németország és Olaszország mellett hadat üzen az antant hatalmaknak. A világháború végeredménye több szempontból is lesújtó gazdaságilag. Itt elsősorban a több, mint húszmillió katonai és polgári áldozat jelentett óriási veszteségeket, valamint hatalmas károk keletkeztek az anyagi javakban is, így az ipartelepek, a közlekedési eszközök- és útvonalak, bányák illetve mezőgazdasági eszközök rongálódtak meg, vagy semmisültek meg teljesen. Mindezek következtében munkaerőhiánnyal és nyersanyaghiánnyal kellett számolni, mivel a földek kimerültek, az állatok elpusztultak. Nagy vonalakban a világgazdasági rendszer és a nemzetközi kereskedelem összeomlott. Ezen felül a központi hatalmaknak tekintetében súlyos gazdasági döntéseket nehezítik a helyzetet, ami több éves

jóvátételeket fizetését, valamit jelentős területelcsatolását jelentette, mint pl. hazánk esetében a Trianoni békeszerződésben foglaltak. [2] A nemzetközi környezet gazdasági helyzete Ilyen körülmények között kezdődik meg a háború utáni élet Európában. Mindeközben kevesen számolnak ekkor az Egyesült Államok gazdasági és pénzügyi súlyponti helyzetének megerősödésével. A központ áthelyeződésének több oka is van, a legfontosabb mégis a Dawes-terv néven ismert fizetési tervezet, mely azt tartalmazza, hogy Németország különböző hitelekhez (főleg amerikaihoz) juttatja. Így létrejön egy érdekes körforgás: az USA hitelez Németország számára azért, hogy az tudja fizetni a neki kiszabott jóvátételt az antant hatalmak számára. Németország így ki is fizeti azt Angliának és Franciaországnak, akik viszont ezeket a bevételek az USA-nak törlesztik az I. világháborús hadikölcsön részeként Érdekes aktualitás,

egy alig 3 hónapja megjelent cikkben: „Végleg véget ér Németország számára vasárnap [október 3.] az I világháború: az akkor vesztes hatalom ugyanis ekkor fizeti ki a jóvátételből még hátralévő utolsó részletet, 69,9 millió eurót - írta az MTI. A hvghu korábban már beszámolt arról, hogy kicsit bonyolultabb problémáról van szó, de Berlin tényleg a hétvégén szabadulhat meg az első világháborús adósságától.” 1 Ez a körfolyamat zavartalanul működésben volt mindaddig, míg az Egyesült Államok gazdasági helyzete stabilnak tűnt. Mindazonáltal már ekkor jelentkeznek a közeledő válság első jelei. Mivel a német gazdaság helyreállítását az USA olcsó kölcsönökkel és befektetésekkel támogatja, de ezeket az viszonylag olcsónak számító hiteleket az európaiak általában a mezőgazdasági szektor megújulásába fektették, az túltermeléshez vezetett és az agrártermékek ára csökkenni kezdett. Ennek

következtében 1928-ban az amerikai pénzpiacon érdekes fordulatnak lehetünk tanúi: az amerikai bankok és befektetők egyre inkább hazai kötvényeket részesítik előnyben a külföldiek szemben. Ennek egyenes következménye, hogy a New-York-i tőzsdén az árfolyam-emelkedés. A részvények értékállóságot mutatnak, és jelentős hozamot ígérnek így, ezért egyre többen szeretnének részvényt venni, hitelre. 1929 nyarán az amerikai részvények ára eléri csúcspontját, és a szakértők is a további emelkedést jósolják. Mivel már a háborúból is nyertesen került ki gazdaságilag az USA, semmi nem indokolja a negatív előrejelzéseket, ezért sem látták előre a gazdasági válságot. Ennek ellenére a közelgő válságnak voltak jelei, ilyen a fogyasztók költekezésének csökkenése, az eladások visszaesése, főleg az ipari forradalom által fellendített autóipar területén, valamint az áringadozások. A gazdasági világválság

kezdeteként 1929 október 24-ét szokás megjelölni, a ún. „fekete csütörtököt/fekete pénteket”, mely a New Yorki tőzsdei árfolyam hirtelen zuhanása váltott ki. Az eladási pánikhullám csak még intenzívebbé tette az árak esését, így a folyamat nem állt le, sőt, október 29-én, „fekete kedd”-en újabb eladási hullám vette kezdetét. Ezzel kezdődik nemzetközi szinten a világválság. [2] Magyarország helyzete a világháború után, a válság kitörése előtt Magyarország gazdasági helyzetét a két világháború között elsősorban a Trianoni békeszerződés tartalma határozta meg. Ennek során a történeti Magyarország 63 vármegyéjéből 50 vármegye területe csökkent le, és ezzel 10,7 millió fő vált kisebbséggé más országok területén, amely törvénykezésének teljesen ki voltak szolgáltatva. A területi és népességcsökkenés a teljes gazdasági struktúra átszabásáért és újratervezésért kiáltott. Mivel a

városi területek továbbra is az ország részét képezték, ezért a népsűrűségi-, kulturáltsági- és iparosodási mutatók pozitív irányba mozdultak el, hiszen arányát tekintve megnőtt a város területe és lakossága, így az új ország iparosodottabb lett. Ebből egyértelműen adódik, hogy a mezőgazdasági területek területe csökken. Ezt jól példázza a magyar malmok kapacitáskihasználatlanságból eredő problémái, ugyanis az ország összes malmára annyi 1 Forrás: http://hvg.hu/cimke/Dawes-terv őrölnivaló sem jutott, mint amennyit a budapesti malom önmagában meg tudott volna őrölni. A szántóterületek, szőlőterületek részaránya jelentősen nőtt, a réteké, legelőké viszont jelentősen csökkent. Így több szántóterületen takarmánynövényeket kényszerültek termelni. Mivel a háború után nőtt a birtokmegoszlás egyenlőtlensége, és a megműveléshez kevesebb munkaerőt kezdtek alkalmazni, nagy falusi termelőképes

munkaerő maradt szabadon, amit aztán a fejlődésbe kezdett ipar épített magába. A háború következtében az ország gyakorlatilag gazdasági blokád alá került. Ennek hatására felvirágzott a csempészet, de az országnak komoly behoyatali problémákkal kellett megküzdenie, amik csak a válság előtti években enyhólnek vagy oldádnak fel teljesen. Az egyik legjelentősebb hiányosság a szén-, nyersanyag- és élelmiszerhiány volt. Egy példa amely jól mutatja a blokád következményeit, hogy a csehek nem engedték át az országa a lengyel és német szénszállítmányokat. Pénzügyileg a háború jelentősen megviselte az országot, hiszen nagyrészt külföldi tőke befektetésénel segítségével jöttek létre az ipari vívmányok, mint pl. a vasúthálózat, valamint a hazai bankok tőke is jórészt idegen volt, viszont a blokád miatt a további tőkebefektetés elmaradt, így nem nyílt lehetőség a feljesztésre, ami alapjána a bruttó

hazai termék nagysága sem tuott növekedni. Fontos még megemlíteni a nagy összegű jóvátételt, amit, mint háborús vesztes, Magyarországnak is fizetnie kellett. Ezt eleinte természetben fizette az ország (pl szén és állatok), viszont a tényleges összeg meghatározásáig az ország teljes vagyonát és bevételeit lefoglalták az antant hatalmak, így azokkal csak korlátozottan rendelkezhetett. Mivel az Osztrák-Magyar Monarchia, és ezzel a közös Osztrák-Magyar Bank is felbomlott az I. világháború után, ezért Magyarországnak szüksége lett saját, önálló pénzintézetekre. Korábban az Osztrák-Magyar Bank látta el mindkét ország pénzügyi feladatait, ám azt a békeszerződés alapján felosztásra ítélték, akárcsak közös pénznemét, a koronát, és a meglévő tőkét a területi elosztással arányosan osztották fel a két ország között. Magyarország először 1920 tavaszán teremtette meg saját pénzét, ami akkor még

„Magyarország” felirattal felülbélyegzett koronákat jelentett. Az első magyar pénzintézet a Magyar Királyi Állami Jegyintézet lett, amely a pénzügyminiszter felügyelete alatt működő önálló jegybank volt, és egészen az MNB felállásáig üzemelt. A Jegyintézet nem a mai értelembe vett pénzt, hanem államjegyet bocsátott ki, valamint erősen függött magától az államtól. Fontos ayt is megjegyezni, hogy az államjegy értékének felét a kormány kényszerkölcsön alakban kivonta a gazdaságból. A háború magától értetődően jelentős inflációval járt, amely a korona esetében még súlyosabb volt, és ami a hadüzenettel vette kezdetét. Az inflációban fontos szerepe volt a központi banktól felvett háborús kölcsönöknek is. A felbélyegzett bankjegy volt az első kísérlet az infláció megelőzésére, valamint jelentős még Hegedüs Lóránt pénzügyminiszter stabilizációs kísérlete, amely a költségvetési

egyensúly helyreállításátl (kiadások drasztikus csökkentése), valamint az önálló magyar pénz megteremtését tűzte ki céljául. Intézkedései ennél jóval összetettebbek voltak, de sikerrel megfékezték és helyreállították a korona árszínvonalát egy időre. A reálgazdaságban viszont negatív hatással járt a korona árszínvonalának szinten tartása. Így pl drágulni kezdett az export, csökkentek a kiviteli lehetőségek Az őt ért atrocitások miatt Hegedüs lemondott. Ezt követően szabadul el igazán az infláció Mértéke meghaladja a napi két számjegyet. Ennek oka főként abban keresendő, hogy a bankrendszer egyszintű, tehát a Jegyintézet a kereskedelmi bankok kiiktatásával, közvetlenül nyújt hiteleket a kereskedőknek. Ezek a hitelek nagyon kedvezőek, ezért jelentősen megnő a kiállított váltók száma, egyre többen folyamodnak hitelekhez. A pénz inflálódni kezd, és így azok helyzete válik különösen nehézzé, akik

bérből és fizetésből élnek, hiszen az infláció és a béremelkedés közti különbség eléri az 50%-ot, vagyis a fizetésük értékének felét elveszti. Az emberek gazdasági helyzetét különösen rontotta a már említett gazdasági blokád, ami lehetővé tette a monopóliumok kialakulását, így azok önkényesen szabták meg az árakat, és nyereséget voltak képesek termelni olyan termékek esetében is, amire a háború előtt nem lett volna kilátás. Mindezek ellenére a magyar pénz romlásának mértéke még mindig elmaradt az osztrák, lengyel vagy német hiperinflációtól. 1923-24 fordulóján viszont már alapvetően gátolja areális számvetést és rontja a gazdasági szisztémát. [1] Megoldási kísérletek A korábban felsorolt megújítási kísérletek sikertelensége után az ország a hatalamas államadósság ellenére ismét a külföldi kölcsönök felé fordul. 1923 decemberében születik meg a magyar rekonstrukciós tervjavaslat,

amit a Népszövetség Jóvátételi Bizottságának követelése a hitelnyújtás felében. Ezen tervjavaslat tartalmazza többek közt az infláció megállapítását, a független Jegybank létrehozását, a költségvetési egyensúly létrehozását. Ehhez Magyarországnak bevételekre volt szüksége, amit az adók radikális emelésével tervezett behajtatni, valamint napirendre kerül a kiadások csökkentésének terve is. Külön említést érdemel ezek közül a Magyar Nemzeti Bank felállítása, melyről az 1924. évi V tc rendelkezik A Jegybank felállítására azért volt szükség, hogy egy politikai behatásoktól mentes, kizárólag gazdasági szempontok által vezérelt bankjegykibocsátó központ jöjjön létre. Érdekes ennél a pontnál napjaink gazdasági eseményeire gondolni, melynek egyik legvitatottabb kérdése a többségi jobboldali kormány azon intézkedései, amelyek arra irányulnak, hogy saját vezetés alá vegye a Jegybank irányítását, és

ezáltal kézbe vegye a monetáris politikát. A rekonstrukciós tervjavaslat megvalósítás sikeres, Magyarország 1924-ben megkapja az államkölcsönt. Bár a kapott hitel feltételei meglehetősen kedvezőtlenek voltak, mégis érdemes volt felvenni, ugyanis ebből kifolyólag az ország bizonyította hitelképességét, és több hitelezési csatorna nyílt meg számára. A hitelek, az, hogy könnyebben lehet tőkéhez jutni, valódi hitellázzal jár, és magánhitelekkel árad el az ország. Új befektetők is megjelennek a piacon, angol, amerikai és svájci tőkeexportőrök járják az országot lehetőségek után kutatva. Így válik 1929-re, a világgazdasági válság kezdetére Magyarország Közép-KeletEurópa legeladósodottabb országává. [1] A válság ideje A válság alatt alapvetően egy túltermelési válságot értünk, mint ahogy azt már kifejtettem korábban. Dolgozatom első felében kitértem a válság kibontakozásának nemzetközi okaira és

körülményeire, így most a Magyarországi helyzetet vizsgálom részletesebben. Magyarországot az előzőekben tárgyaltak értelmében súlyosabban érintette a világválság, mint más országokat. A rendkívüli eladósodás mellett a más országoktól való függés, a belső piac gyengesége, illetve az agrárolló szélesre nyílása is jelentős szerepet játszott. Az agrárválság volt a leglesújtóbb hatással volt a magyar gazdaságra. Mivel a legjelentősebb részét az exportnak a mezőgazdasági termékek teszik ki, és azoknak az ára drasztikusan esik, kevesebb bevétele lesz az államnak az egyéb importcikkek behozatalára, amelyek kisebb mértékben értéktelenednek el. Ennek következtében romlik tovább a cserearány, vagyis az agrárolló szélesre nyílik a belső piacon. Fontos és negatív hatással járó volt a protekcionizmus amely állandósult jelenségnek tekinthető a világháború után. Ez azonban még inkább fokozza az agrárválságot,

hiszen a gabonának az önköltsége jóval magasabb volt, mint más országokban. A vámhatárok és az egyre növekedő vámilletékek miatt a gabonakivitel drasztikusan csökken. Érdemes itt megemlíteni a vámháborúként is emlegetett csehszlovákmagyar konfliktust, amely 1930-ban az ügyből robbant ki, hogy a magyar kivitel számára oly fontos vámhatáron a vám mértékét a csehszlovákok megháromszorozták a belső piac védelme érdekében. Közismertnek nevezhető ay a gazdasági jelenség, hogy túltermelési válság esetén a mezőgazdasági termékeknek az ára, az iparcikkeknek pedig a kibocsátása csökken. A magyar gabona ára a mélypontot 1934-ben éri el. A következő árjegyzéket a Magyar Statisztikai Szemle tette közzé 1934-ben, amely éves átlagárakon alapul: Év Átlagár (pengő) 1921 – világháború után 22,91 1925 – konszolidáció idején 36,91 1930 – a válság éveiben 19,53 1931 13,31 1932 13,25 1933 11,20

Láthatjuk, milyen mértékben csökkent le a válság kezdetekor a gabona ára. 1933ban a világon Magyarországon volt a legalacsonyabb a búza ára, amelyből egyenesen következik a mezőgazdaságból élők ellehetetlenedett élete. A fentiekben összefoglaltak alapján egyértelmű, hogy a mezőgazdaság feljesztésére a gazdáknak nem volt pénzük. Így a válság idején a szó szoros értelmében megáll az épp csak meginduló gépiesítés a termelésben. De nem csak a gépiesítés esik vissza, hnem a minőségi termelés is, ugyanis a műtrágya ekkor nehezen megfizethetővé válik, használata visszaesik ezért a termelés mennyiség is visszaesik. A kormány, hogy megvédje a magyar gazdákat, adósvédelmi intézkedéseket hoz. Ilyen volt a hitelezők és adósok magánegyezsége, valamint a kamatok mérséklése. Ez utóbbi intézkedés nagyobb sikerrel járt. Az sem volt ritka, hogy az állam védetté nyilvánított bizonyos birtokokat, majd kölcsönük

visszafizetési határidejét meghosszabbította vagy állami forrásból kiegyenlítette. 1934 februárjában a Németországgal megkötött kereskedelmi pótegyezmény a magyar termékek számára a világpiacinál jóval magasabb áron jelentős kiviteli kontingenseket biztosított. Ennek köszönhetően ugrásszerűen megnőtt a Németországba irányuló magyar mezőgazdasági kivitel. Az Ahschluss után a kivitel 75%-a irányult Németországba. Ez viszont függést eredményezett, ami nagyon veszélyes volt a kiszolgáltatottság miatt. ilyen mértékű exportnál a behozatalt fogadó ország kénye-kedve szerint módosíthatja a szállítási feltételeket. Bizonyos szempontokból Németország élt is ezen lehetőségével. Az egyezmény ellenére nem szállította le a vállalt mértékben a magyar ipar számára oly nélkülözhetetlen nyersanyagokat. Ezért nagy mértékű összegek halmozódnak fel, és a háború eltelte óta először lesz aktív. A

válság az iparban, mint ahogy már említettem, a kibocsátás visszaesésével járt. A válság viszont nem egyarányúan érintett minden iparágat. A leginkább a vas- és acélgyártást érintette, a termelés itt esik vissza a leginkább. A bányászatot és a kohászatot is érzékenyen érinti a válság. Újjáéledése a második világháború előszelének tudható be, ugyanis a hadiipar fellendíti a harmincas évek végén a kitermelés a vasérc, kőolaj, bauxit és egyéb bányászati területeken. Visszaesés volt tapasztalható ebből kifolyólag a kitermelt nyersanyagokat feldolgozó üzemekben, így pl. a vas- és fémiparban, gépiparban Ellenben a széntermelés aránylag kevéssé esett vissza, mivel a protekcionista gazdálkodás keretében a kormány a hazai fűtőanyag alkalmazását követelte meg, és a külföldi szén behozatalát különféle engedélyekhez kötötték. Hasonló intézkedéseket hoztak a hazai textilipar védelme érdekében,

bár az importot nem sikerült teljesen kiszorítani. Hozzá kell tenni, hogy ezen cikkek fogyasztása is csökkent. Továbbá a kapcsolódó iparágak, úgy mint a bőripar, illetve a papíripar és vegyipar mind szinten tudta tartani termelését, sőt, növelte is azt a válság évei alatt. Ezen felül az alapvető élelmezési illetve sokszorosító ipar is csak kis mértékű visszaesést élt meg.[1] A válság utóhatásai, a II. világháború előszele A korábban említett New Yorki tőzsdekrach után az értékpapírpiac magyar viszonylatok közt is lehetetlen helyzetbe került. Eldrágultak a hitelforrások, a rövid lejáratú hiteleket felmondták, így a Nemzeti Bank tartalékai igencsak megcsappantak. 1931 nyarán összeomlott az osztrák Creditanstalt, és az elinduló csődhullámoktól tartva a magyar kormány 1931 június 14-én háromnapos bankzárlatot rendel el. Ezt követően a szabad devizaforgalom után az ország kénytelen áttérni a kötött

devizagazdálkodásra. Ettől kezdve külföldi fizetési eszközhöz csak a Nemzeti Bank engedélyével lehetett jutni. A gazdasági mutatók csak 1937-ben jelzik a válság hatásainak végét, ekkor az ország már túl van egy transzfermoratóriumon, devizaleértékelési hullámokon, és kölcsönön. A kilábalás azonban csak rövid ideig tarthatott, ugyanis 1938 márciusában a kormány bejelenti az egymilliárd pengős fegyverkezési programot. Bár a Szövetségközi Katonai Ellenőrző Bizottság 1927-ben megszűnt, Magyarország katonai egyenjogúságának elismerése csak 1938-ban a Bled-i egyezmény során történik meg, amikor már javában folyik az ország felfegyverkezése. Gazdasági szempontból azonban ezek a lépések csak a pengő elértéktelenedésének első lépései. [1] Összefoglalás Az első világháború, az emberi, anyagi és területi veszteségek súlyos gazdasági helyzetben hagyják az amúgy is megtépázott, újonnan megalakult

Magyarországot. A gazdasági blokád csak lassanként oldódik fel, és a hitelezési folyamatok beindulása után Magyarország méretetlenül eladósodik. Így lép be a Nagy gazdasági világválságba, melynek során szoros gazdasági függésbe kerül Németországgal. Ennek okán lép be Magyarország a második világháborúban Németország oldalán ismét. Bilbliográfia [1] Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig Aula Kiadó, Budapest, 2002. 313-406 oldal [2] Kovácsné Bede Ágnes, Kovács István: XX. század – Történelem tankönyv Pedellus kiadó. 2005