Jogi ismeretek | Gazdasági jog » Dr. Gárdos István - Az ingó jelzálogjog és a vagyont terhelő zálogjog a PTK módosítás után

Dr. Gárdos István: AZ INGÓ JELZÁLOGJOG ÉS A VAGYONT TERHELŐ ZÁLOGJOG A PTK-MÓDOSÍTÁS UTÁN 1. AZ ELSŐ ZÁLOGJOGI NOVELLA Az 1996. évi zálogjogi novella1 legfontosabb újdonságai közé tartozott az ingó jelzálogjog és a vagyont terhelő zálogjog bevezetése. Mindkét új intézmény célja az volt, hogy növelje a vállalkozók hitelképességét, javítsa hitelhez jutási lehetőségeiket. Ezt a célt a módosítás azáltal szolgálta, hogy bővítette azt a vagyoni kört, amely biztosítékként a hitelezők rendelkezésére bocsátható. A módosítás jelentősége abban áll, hogy a novellát megelőzően ingóságok csak kézizálogjog tárgyát képezhették, amely a gazdasági életben csak nagyon korlátozottan alkalmazható. A zálogtárgyként elsősorban szóba jövő eszközök (például gépek, alkatrészek, alapanyagok, félkész termékek, raktári készlet) ugyanis nélkülözhetetlenek az adós gazdasági tevékenységének folytatásához. A

zálogjogosult birtokába adása kivonná ezeket a dolgokat a gazdasági folyamatból, lehetetlenítené az adós sikeres üzleti tevékenységét, és ezáltal éppen a hiteltörlesztés elsődleges forrását, gazdasági értelemben vett fedezetét semmisítené meg. A gazdaságnak az ingóságok tekintetében olyan zálogjogra van szüksége, amely lehetővé teszi azt, hogy a zálogtárgyak az adós birtokában maradjanak, és ő ezeket rendeltetésszerűen használja, beleértve azok feldolgozását és elidegenítését is. A zálogjogi novella tehát nagy szolgálatot tett az ingó jelzálogjog és a vagyont terhelő zálogjog intézményesítésével. Ennek ellenére, a gyakorlatban nem bővült jelentősen az ingó jelzálogjogi fedezet melletti hitelezés. Az ezekhez az intézményekhez fűződő gazdasági várakozások beteljesülésének elmaradásában jelentős szerepe volt annak, hogy a novella nem vette figyelembe e két zálogjog fajtának a klasszikus zálogjogokhoz

képest mutatkozó sajátosságait. A jogalkotás lényegében kimerült annak deklarálásában, hogy a jelzálogjognak tárgya lehet az ingatlanokon túl ingóság és változó egyedekből álló dologösszesség (vagyon) is. A novella alapvető koncepciója az úgynevezett egységes zálogjogi szabályozás volt, amely azt jelentette, hogy a zálogjogi szabályok nem differenciálódnak a zálogjog tárgyául szolgáló dolgok fizikai (és ebből fakadó jogi) sajátosságai szerint. Megítélésem szerint ez koncepcionális tévedés volt. Nem véletlen ugyanis az, hogy a novellát megelőző időszakban (néhány, nem igazán sikeres kísérletnek nevezhető kivételtől eltekintve) a magyar jogban, a többi kontinentális joggal megegyezően, az ingatlan csak jelzálogjog, az ingóság pedig kézizálogjog tárgya lehetett. Ennek a szabályozási kettősségnek az oka az ingatlanok és az ingók fizikai és jogi természetében lévő lényeges különbség volt. A zálogjogi

szabályozás a zálogtárgyak e sajátosságait nem hagyhatja figyelmen kívül, ha a cél az, hogy az új intézményeket a gyakorlat befogadja.2 1 2 A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyve egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1996. évi XXVI törvény Korábban több alkalommal szorgalmaztuk a zálogjogi szabályok ilyen célú módosítását, lásd különösen Füredi Katalin Gárdos István: Javaslatok a Polgári Törvénykönyv zálogjogi szabályainak módosítására (Gazdaság és Jog 1999. évi 7-8. szám) és Gárdos István: A jelzálogjog néhány aktuális kérdése ( Gazdaság és Jog 2000 évi 12 szám) 2. A MÁSODIK ZÁLOGJOGI NOVELLA A második zálogjogi novellának az ingó jelzálogra vonatkozó szabályai alapján a következő kiinduló megállapításokat tehetjük: 1) 2) 3) A második novella megőrizte azt a jelentős fejleményt, hogy a felek szabadon határozzák meg, hogy a zálogjog tárgyaként kiszemelt ingó dolgon

jelzálogjogot vagy kézizálogjogot alapítanak-e (miközben ez a választási lehetőség az ingatlanok esetében, nem véletlenül, megszűnt). A második novellában szerepel néhány olyan új szabály, amely rámutat az ingó jelzálogjognak az ingatlan jelzálogjoggal szembeni lényeges eltéréseire, és ezzel hozzájárul ahhoz, hogy az ingó jelzálogjog sajátosságai egyértelműen kirajzolódjanak. A második novella az ingóságok körében a vagyont terhelő zálogjogon kívül is lehetővé tette zálogjog alapítását változó egyedekből álló dologösszességen, a vagyont terhelő zálogjognak pedig egy specifikus jelentést adott. A következőkben e szabályok részletesebb vizsgálatával azt tekintjük át, hogy az ingó jelzálog sajátosságainak kifejezésre juttatásában milyen előrelépést hozott a második zálogjogi novella.3 3. A ZÁLOGJOGI NYILVÁNTARTÁS 3.1 Dolognyilvántartás vagy adósnyilvántartás? Ingó dolgokon jelzálogjog az első

novella által bevezetett rendszerrel megegyezően a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzéssel alapítható. Ezzel a nyilvántartással kapcsolatban köztudott, hogy az ingatlannyilvántartástól eltérően elsősorban nem az elzálogosított dolgok, hanem a zálogkötelezettek nyilvántartása, benne keresni csak a kötelezettek, nem pedig a zálogtárgyak szerint lehet. Ez időnként a szabályozással illetve a nyilvántartási rendszerrel szembeni kritikaként fogalmazódik meg, és a második novella előtt voltak olyan remények, hogy „el lehet rendelni” a zálogjogi nyilvántartás reálfóliummá való átalakítását. Kétségtelen, hogy a reálfólium nagyobb biztonságot jelent a hitelezők számára, és az ingó jelzálogjognak jelentős korlátja, hogy a zálogjogi nyilvántartás a personálfólium elvén alapul. Ez azonban olyan korlát, amely nem a jogalkotónak vagy a nyilvántartás vezetőjének a

hibája, hanem az ingó jelzálogjog szükségszerű sajátossága. Abból a tényből kell adottságként kiindulnunk, hogy az ingóságok számos ok miatt, amelyek közül elsődlegesek az ingók fizikai sajátosságai (az ingók számosak, általában tömegszerűek, ugyanakkor mégis nagyon sokfélék, helyük, alakjuk könnyen változtatható stb.), tipikusan nincsenek és nem is lehetnek lajstromba véve. Az ingó zálogjogi nyilvántartás ezért nem lehet reálfólium. Az előzőekben írt általános törvényszerűségekhez képest vannak kivételek, mint például a hajók és a repülőgépek, amelyek lajstromozott, ennek alapján egyedileg beazonosítható jószágok, és ezért elzálogosításuk is e lajstromokba való bejegyzés útján történik. A reálfóliumból fakadó előnyöket úgy lehet szélesebb körre 3 A zálogjoggal kapcsolatos törvényi szabályozás módosításáról szóló 2000. évi CXXXVII törvény/ kiterjeszteni, hogy kiterjesztjük

azoknak az ingóságoknak a körét, amelyek esetében a zálogjog alapítása a főszabálytól eltérően nem a zálogjogi nyilvántartásba, hanem az adott dolgot nyilvántartó lajstromba való bejegyzéssel történik. Az ilyen külön szabályozásra a Ptk. lehetőséget is ad4 Kézenfekvő és gyakorlati szempontból is jelentős példaként a gépjárműveket említhetjük, amelyek, a hajókhoz és repülőgépekhez hasonlóan, lajstromozva vannak. A gépjárművek tulajdonjogával vagy jogi státuszával kapcsolatos lényeges változások mind e nyilvántartáson keresztül történnek, az átruházás során nem kerülhető meg a nyilvántartással kapcsolatos hatósági eljárás. Célszerű lenne ezért, ha gépjárműveket terhelő jelzálogjogot is e nyilvántartásba való bejegyezéssel lehetne alapítani. 3.2 A zálogjogi nyilvántartás funkciója Az ingó dolgok és az ezeken alapított jelzálogjogokat tartalmazó zálogjogi nyilvántartás fent írt

sajátosságából adódik az a sajnálatos, de figyelmen kívül nem hagyható körülmény, hogy az ingóságok azonosítása, egymástól való megkülönböztetése, sorsuk megbízható nyomon követése általában nem lehetséges. A zálogjog alapításakor, a zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzéskor a közjegyző csupán azt tudja megállapítani és tanúsítani, hogy a felek előtte megjelentek és a szerződésben foglalt nyilatkozatot tették. Míg lajstromozott dolgok esetében számos garancia alapján számíthatunk arra, hogy a zálogjog tárgya valóban létezik és a zálogkötelezettnek rendelkezési joga van felette, addig a zálogjogi nyilvántartás nem alkalmas arra, hogy a dolog státuszáról és annak változásáról megbízható információval szolgáljon. Így van ez a zálogjog létesítését követően is Nincs és nem is teremthető intézményes garancia például arra, hogy a tulajdonosváltozások a nyilvántartásban megjelennek. Azt

mondhatjuk tehát, hogy a zálogjogi nyilvántartás a tények sokkal szűkebb köréről szolgáltat megbízható információt, funkciója lényegesen korlátozottabb, mint az ingatlannyilvántartásé és más lajstromoké. A zálogjogi nyilvántartás csak kiindulási alapként szolgálhat valamely ügylethez kapcsolódóan elvégzendő jogi vizsgálathoz, szerepe lényegében a figyelemfelhívásra korlátozódik. Fontos, hogy a jogi szabályozás e tekintetben ne legyen félrevezető, ne keltsen hamis illúziókat. Ebből a szempontból hibás volt a korábbi szabályozás, amely a zálogjogi nyilvántartást lényegében az ingatlannyilvántartással azonos képességekkel ruházta fel.5 Ezt korrigálta a második novella, amely a realitásokkal összhangban a zálogjogi nyilvántartás közhitelűségét a bejegyzett zálogjogot alapító szerződés létrejöttére korlátozta.6 4. A ZÁLOGTÁRGY MEGHATÁROZÁSA KÖRÜLÍRÁSSAL A jelzálogjognak mint korlátolt dologi jognak

lényeges sajátossága, hogy annak tárgya csak egyedileg meghatározott dolog lehet.7 Ezzel összhangban, ingatlan jelzálogjog esetében a zálogjog minden esetben valamely egyedileg egyértelműen meghatározott ingatlanon állhat fenn. Az ingóságok azonban, az előzőekben ecsetelt sajátosságaik miatt, általában nem rendelkeznek olyan sajátosságokkal, amelyek segítségével egyedileg egyértelműen azonosíthatóak lennének, az esetek jelentős 4 5 6 7 A Ptk. második novellával megállapított 262 §-ának (2) bekezdése A Ptk. első novellával megállapított 260 §-ának (3) bekezdése, a Ptké első novellával megállapított 47 §-a A Ptké második novellával megállapított 47. §-ának (1) bekezdése Lenkovics Barnabás: A dologi jog vázlata 29. oldal, Eötvös József Könyvkiadó Budapest, 1998 részében a dolog sajátosságából adódóan a nyilvántartásban való megjelölésük sem alkalmas a zálogtárgyak egyedi azonosítására. Ingó

jelzálogjog esetében tehát az egyediség elve általában nem érvényesülhet. Ennek ellenére, az első zálogjogi novella az ingóságokra általában fenntartotta ezt a követelményt, és csak a vagyont terhelő zálogjog esetében tette lehetővé zálogjog alapítását „a vagyont alkotó egyes dolgok, jogok meghatározása nélkül”.8 Bár a novellákat megelőző jogunk és az első novella egyaránt, a második novellával megegyezően, ismerte azt a lehetőséget, hogy a zálogjog ugyanannak a követelésnek a biztosítására több zálogtárgyat terheljen,9 eltérő rendelkezés híján ez azt jelentette, hogy elvileg valamennyi zálogtárgyat egyedileg meg kellett határozni. Ezért elvi és gyakorlati szempontból egyaránt nagy jelentőségű az az új szabály, amely szerint az ingó jelzálogjog tárgyát képező dolgok a főszabálytól eltérően nem csak egyedi meghatározással, hanem „fajta és mennyiség szerint vagy körülírással” is

meghatározhatóak.10 A második novella két vagylagos feltételhez köti a zálogtárgy körülírással való meghatározásának, mint a főszabály alóli kivételnek a lehetőségét: A zálogtárgy körülírással akkor határozható meg, ha egy zálogjog több zálogtárgyat terhel, vagy, ha a zálogtárgy egyedi megjelölése egyébként nem lehetséges.11 Az ingó jelzálogjog elsődleges alkalmazási területe a gazdaság, és itt az ingó zálogjog általában több, gyakran igen nagy számú dolgot terhel. Erre az esetre a törvény tehát egyértelmű, általános felmentést ad az egyedi meghatározás követelménye alól. Mivel azonban az ingóságok csak ritkán rendelkeznek olyan névvel, jellel, vagy egyéb azonosítóval, amelynek révén egyedi megjelölésük és azonosításuk megbízhatóan lehetséges (ilyenre példaként említhetőek a festmények, szobrok és egyéb ingó műalkotások), olyan esetben is meg kell elégedni a zálogtárgy körülírással

való meghatározásával, amikor a zálogjog tárgyát egyetlen dolog képezi. Megállapíthatjuk tehát, hogy ingóságok esetében a zálogtárgy körülírással való meghatározása általában lehetséges, tehát a kivétel a főszabály. A második novella a körülírás alkalmazásának megengedésével gyakorlati szempontból jelentősen megkönnyítette az ingó zálogjog alapítását, és megszüntette egyúttal azt a bizonytalanságot is, hogy a zálogjog a zálogtárgy kellő egyedi meghatározásának hiányában esetleg nem jön létre. A zálogtárgy körülírással való meghatározása lehetőségének ezen túlmenő elméleti jelentősége az, hogy rámutat az ingó jelzálogjog egy lényeges sajátosságára: az ingó jelzálogjog nem egyes meghatározott dolgokon áll fenn, hanem minden olyan dolgon, amely megfelel a zálogtárgy leírásában meghatározott kritériumoknak, feltéve általában azt is, hogy az adott dolog még a zálogkötelezett tulajdonában

van. Ez lényeges eltérés a zálogjog, mint dologi jog klasszikus alapelveitől, és ennek fontos következményei vannak; széles körben lehet tehermentes tulajdonjogot szerezni olyan ingóságon, amely eredetileg zálogjog tárgyát képezte, és jelzálogjogot lehet alapítani egyedeiben változó ingó dologösszességen. 8 9 10 11 A Ptk. első novellával megállapított 254 -ának (1) bekezdése A Ptk. első novellával megállapított 255 §-ának (1) bekezdése és 263 §-ának (3) bekezdése A Ptk. második novellával megállapított 262 §-ának (2) bekezdése A Ptk. második novellával megállapított 262 §-ának (2) bekezdése 5. A JÖVŐBENI ZÁLOGJOG ALAPÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGE Külön jogszabály nélkül is köthető olyan zálogszerződés, amely olyan dolog feletti zálogjog alapítására irányul, amely felett a zálogkötelezettet a szerződéskötés időpontjában még nem illeti meg a rendelkezési jog. Az ilyen szerződésnek azonban pusztán

kötelmi jogi hatálya lenne. Dologi jogi hatályú zálogjog létrejöttéhez, valamint a kielégítési jog és a ranghely speciális szabályainak megállapításához pozitív jogszabályi rendelkezés szükséges. Az első novella „A zálogjog tárgya” címszó alatt úgy rendelkezett, hogy a zálogjog kiterjedhet olyan dologra is, amelyre a zálogkötelezett a zálogszerződés megkötése után szerzett rendelkezési jogot.12 Szó szerinti olvasatban ez a szabály azt jelenti, hogy a zálogjog létrejön, megalapítható, függetlenül attól, hogy a zálogkötelezettet megilleti-e az adott dolog feletti rendelkezési jog. Ez nyilvánvaló képtelenség, hiszen az elzálogosítás a dolog feletti rendelkezési jog gyakorlásának egyik esete; zálogjog rendelkezési jog hiányában nem alapítható. A jogszabály feltehető értelme az volt, hogy a zálogjog létrejöttét feltételesen megengedje már a rendelkezési jogot megelőzően (a törvényszöveg is utal arra, hogy

valamikor később e rendelkezési jogot meg kell, hogy szerezze a kötelezett). Az igazi kérdés tehát az, hogy mikor jön létre a zálogjog és, ebből következően, hogyan alakul a zálogjogok rangsora. Az első novella a jövőbeni zálogjog jellege és tartalma tekintetében bizonytalanságot eredményezett. A második novella megerősítette a sokat vitatott jövőbeni zálogjog intézményét, és számos pontosítást is hozott:13 a) Egyértelművé vált, hogy a jövőbeni zálogjog az ingatlan (lajstromozott) jelzálog és a kézizálogjog kivételével a zálogjog valamennyi fajtája (ingó jelzálogjog és a jogon, követelésen fennálló zálogjog) esetén lehetséges.14 b) Kifejezetten kimondja, hogy a zálogjog hatálya függ a rendelkezési jog megszerzésétől. c) Egyértelmű rendelkezést tartalmaz a ranghely tekintetében: a zálogjog bejegyzésének időpontjához kötődik, kivéve a korábbi rendelkezésre jogosult által alapított zálogjogokat. A

jövőbeni zálogjog megerősítése azért jelentős, mert, amint ezt később látni fogjuk, ez az intézmény is szükséges ahhoz, hogy a zálogjog egyedeiben változó dologösszességen álljon fenn akkor is, ha a felek nem kívánnak vagyont terhelő zálogjogot alapítani. 6. AZ INGÓ JELZÁLOGJOG MEGSZŰNÉSE A zálogjog dologi jogi hatályának leglényegesebb hatása, hogy a zálogjogot nem érintik a zálogtárgyon a zálogjog megalapítását követően szerzett jogok, tehát például a zálogtárgy feletti tulajdonjogot csak a zálogjoggal terhelten lehet megszerezni, a zálogjogosult jogait a zálogtárgy mindenkori tulajdonosával szemben gyakorolhatja.15 Természetesen ez a szabály nem érinti a feleknek azt a lehetőségét, hogy a jelzálogszerződésben meghatározzák, hogy a zálogkötelezett milyen korlátok között rendelkezhet a birtokában hagyott zálogtárgyakkal. A gazdasági életben, ingóságok 12 13 14 15 A Ptk. első novellával megállapított

253 §-ának (2) bekezdése A Ptk. második novellával megállapított 262 §-ának (5) bekezdése A Ptk. második novellával megállapított 266 §-ának (1) bekezdése és 267 §-ának (1) bekezdése A Ptk. második novellával megállapított 256 §-ának (1) bekezdése esetén, ennek igen nagy jelentősége van, hiszen az ingóságok rendeltetésszerű használata gyakran nem lehetséges másként, mint feldolgozásuk és értékesítésük révén. Az ingó jelzálogjog nem tudja betölteni rendeltetését, ha a zálogkötelezett a zálogtárgyat birtokában tarthatja, de nem jogosult a zálogjog tárgyát képező alapanyagot feldolgozni, árukészletet értékesíteni stb. A zálogszerződés rendelkezésétől függően a zálogtárgy elidegenítése tehát lehet szerződésszerű vagy szerződésszegő magatartás. A zálogkötelezett és a zálogjogosult közötti viszonyban ez a kérdés alapvető jelentőségű, mert a zálogtárgy szerződésellenes elidegenítése a

hitel azonnali felmondását és egyéb szankciókat vonhat maga után. A zálogkötelezett mint eladó és a jóhiszemű vevő közötti viszonyban azonban a záloghitelező és a zálogadós közötti kötelmi viszony szabályai nem relevánsak, a vevő a Ptk. rendelkezései szerint szerez vagy nem szerez tehermentes tulajdonjogot. Lehetséges például, hogy a zálogkötelezett megszegi a zálogszerződésben foglalt elidegenítési tilalmat, de a tulajdonátruházás ennek ellenére végbemegy és a vevő számára tehermentes szerzést eredményez. Ingó vásárlása esetén a tipikus esetekben nem várható el, hogy a vevő az ügylet előtt a zálogjogi nyilvántartást megvizsgálja. Még ha ezt meg is teszi, az ingóságok többsége esetében nem állapítható meg, hogy mely dolgokat terheli a zálogjog, mivel az egyes dolgok egyértelmű azonosítása nem lehetséges. Jelentős bizonytalanság származna a jóhiszemű jogszerzők terhére, ha fennállna annak a kockázata,

hogy a zálogjogosult kielégítési jogát velük szemben fogja érvényesíteni. A bizonyítás nehézsége miatt ráadásul teljesen bizonytalan kimenetelű jogvitáknak kellene elébe nézni, amitől szintén jobb megkímélni a feleket. Ezen felül a gazdálkodók tulajdonában lévő ingóságok tipikusan elhasználható és helyettesíthető dolgok, gazdasági rendeltetésük az, hogy részt vegyenek a termelési illetve kereskedelmi folyamatban, ennek során felhasználásra, feldolgozásra illetve értékesítésre kerüljenek, helyükbe pedig a folyamat zavartalansága esetében ugyanolyan, de új egyedek lépjenek. A forgalom biztonsága és a gazdasági élet igényei egyaránt azt indokolják tehát, hogy nem lajstromozott ingóságok esetében a jóhiszemű vevők tehermentes tulajdonjogot szerezhessenek. Az első novella figyelmen kívül hagyta ezt a követelményt, csupán a vagyont terhelő zálogjog esetében, és csupán kereskedelmi forgalomban biztosította a

tehermentes tulajdonszerzést (kiegészítve azzal a gyakorlatilag értelmezhetetlen szabállyal, amely szerint ilyen esetben a zálogjog a vételárra terjed ki).16 A második novellával bevezetett új szabályok az előzőekben írtakra tekintettel a nem lajstromozott ingón létesített jelzálogjog esetében bővítették a zálogjog megszűnésének eseteit. Ezek szerint jóhiszemű vevő tehermentes tulajdonjogot szerez, ha a vétel kereskedelmi forgalomban, rendes gazdálkodás körében, vagy a mindennapi élet szokásos tárgyai körébe tartozó dologra visszterhesen történt.17 A második zálogjogi novella eredményeként tehát az ingó jelzálogjog esetén csak korlátozottan érvényesülnek a zálogjog klasszikus elvei, így különösen a zálogjog dologi jogi hatálya, a mindennapi élet és a gazdasági forgalom tipikus eseteiben a tulajdonátruházás megszünteti a zálogjogot. 16 17 A Ptk. első novellával megállapított 254 §-ának (2) bekezdése A Ptk.

második novellával megállapított 262 §-ának (6) bekezdése Üdvözöljük-e a második novella itt tárgyalt újdonságát, vagy inkább sajnálkozzunk az ebből fakadó kockázaton, hogy a hitelező elveszítheti a hitel biztosítékát jelentő zálogjogot? Úgy gondoljuk, hogy az első novellának jelentős hiányossága volt, hogy nem nézett szembe azokkal az objektív körülményekkel, amelyek behatárolják az ingó jelzálogjog lehetséges tartalmát. Fel kell ismerni, hogy adekvát szabályozás számára ebben a kérdésben nincs választási lehetőség, az ingó jelzálogjog, az ingók sajátosságaiból következően nem tudja ugyanazt a jogi biztonságot nyújtani, mint az ingatlan jelzálogjog illetve egyéb, lajstromba való bejegyzéssel alapított jelzálogjog. A második novella eleget tett a szabályozással szemben támasztható legfontosabb követelménynek, a szabály tartalmát tárgyának sajátosságaihoz igazodva állapította meg, és ezzel

eloszlatta azt a bizonytalanságot, amely éppen abból fakadt, hogy az első novella ezeket a sajátosságokat figyelmen kívül hagyta. 7. ZÁLOGJOG EGYEDEIBEN VÁLTOZÓ DOLOGÖSSZESSÉG FELETT Az ingóságok sajátos természete szükségessé, az ingó zálogjog ebből fakadó sajátosságai pedig lehetővé teszik egyedeiben változó dologösszességen zálogjog alapítását. Az ilyen zálogjog főbb sajátosságai a következők: 1) A zálogjog több, körülírással meghatározott dolgot terhel. 2) A zálogjog kiterjed a körülírással meghatározott zálogtárgy körébe a szerződés fennállása alatt bekerülő dolgokra ez a jövőbeni zálogjog alkalmazásával érhető el. 3) A zálogtárgy köréből kikerülő dolgon a zálogjog megszűnik a zálogjog megszűnésének a második novella által az ingókra bevezetett új esetei alapján, de nem árt a szerződésben is biztosítani és szabályozni az elidegenítési lehetőséget. Az első novella alapján is

lehetett több tárgyon zálogjogot alapítani, létezett a jövőbeli zálogjog is, és elvileg lehetett szerződésben a törvényben szabályozott eseteken felül a zálogjog megszűnésének további eseteit meghatározni. Mégis, az egyedi meghatározás követelménye, a jövőbeni zálogjog körüli bizonytalanságok és a tehermentes tulajdonátruházás lehetősége körüli kérdőjelek bizonytalanná tették azt, hogy lehet-e egyedeiben változó dologösszességen zálogjogot alapítani. Az első novella azt sugallta, hogy ilyet csak vagyont terhelő zálogjoggal lehet elérni. A vagyont terhelő zálogjog megkülönböztető sajátossága a zálogtárgyak egyedi megjelölésének hiánya volt. Az ingóságok egyedi megjelölése azonban, ahogy ezt a lajstromozott dolgok esetében értjük, általában nem lehetséges, valódi egyedi zálogjogot csak a lajstromozott dolgokon lehet alapítani. Ennek megfelelően az alapvető különbséget a lajstromozott és a nem

lajstromozott dolgokon alapított zálogjogok, nem pedig az első novella szerinti vagyont terhelő zálogjog és az úgynevezett egyedi ingó zálogjog között lehet tenni. Ezért, azok a vonások, amelyek az első novella alapján a vagyont terhelő zálogjog sajátosságai voltak, a második novellában már az ingó jelzálogjog általános jellemzőiként jelennek meg. A második novella megengedi a nem lajstromozott ingó zálogtárgyak körülírással való meghatározását, viszonylag széles körben elismeri a tehermentes tulajdonszerzést, és a jövőbeni zálogjog lehetőségét megerősíti. Ezek révén megteremti annak az alapját, hogy a zálogjog a vagyont terhelő zálogjog körén kívül is egyedeiben változó dologösszességen, például árukészleten álljon fenn, tehát belőle tehermentesen kikerülhessenek egyes dolgok és bekerülhessenek újak. Az ilyen zálogjog egységes zálogjognak minősül, és a zálogjog érvényesítésekor a

dologösszességet alkotó egyes dolgok tekintetében azonos ranghely érvényesül, függetlenül attól, hogy azok mikor kerültek a zálogjog tárgyaként meghatározott körbe. 8. A VAGYONT TERHELŐ ZÁLOGJOG 8.1 Hasonlóságok az ingó jelzálogjog és a vagyont terhelő zálogjog között A második novella, az előző pontban írt felismerést tükrözve, az ingó jelzálogjogot és a vagyont terhelő zálogjogot rokon intézményekként szabályozza. Olyan mértékben dominálnak ezek a sajátosságok, hogy érvényesülésük független attól, hogy adott esetben a vagyonba az ingók mellett ingatlanok is tartozhatnak. Az ingó jelzálogjog és a vagyont terhelő zálogjog közötti legfontosabb rokonító elemek a következők: a) Mindkettő jelzálogjognak tekinthető.18 b) Mindkettő a zálogszerződés közokiratba foglalásával valamint a zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre (kivéve azokat az eseteket, amelyekben külön jogszabály

előírása alapján a zálogjog a zálogtárgyat nyilvántartó lajstromba való bejegyzéssel jön létre).19 c) A zálogtárgyak meghatározása a vagyont terhelő zálognál mindig, az ingó jelzálogjognál pedig tipikusan a körülírással történik.20 d) A zálogjog a vagyont terhelő zálognál mindig, az ingó jelzálogjognál pedig a felek ilyen tartalmú megállapodása esetén kiterjed a jövőben megszerzett dolgokra is.21 e) A zálogjog megszűnik a vagyont terhelő zálognál mindig, az ingó jelzálogjognál pedig általában a kötelezett tulajdonából kikerülő dolgok felett.22 f) Az előző három bekezdésben írtak miatt mindkét zálogjog alkalmas egyedeiben változó dologösszesség elzálogosítására. g) A zálogjog ranghelye mindkét esetben főszabály szerint a bejegyzéshez kötődik, ez alól mindkét esetben logikusan kivételt képeznek, azaz elsőbbséget élveznek a bejegyzés és a rendelkezési jog megszerzése közötti időben keletkezett

zálogjogok. (A vagyont terhelő zálogjog esetében két további kivétel van, ezek közül jelentősége annak van, amely szerint a bejegyzés idejétől függetlenül elsőbbséget élveznek a „más” nyilvántartásba, azaz a lajstromokba bejegyzett jelzálogjogok, így például az ingatlan jelzálogjog. Ez azt jelenti, hogy ha a vagyonba ingatlan is beletartozik, de azon az ingatlanon jelzálogjogot létesítenek az ingatlannyilvántartásba való bejegyzés útján az ingatlan jelzálogjog megelőzi a vagyont terhelő zálogjogot, akkor is, ha ez utóbbit korábban létesítették.)23 18 19 20 21 22 23 A Ptk. második novellával megállapított 266 §-ának (6) bekezdése A Ptk. második novellával megállapított 262 §-ának (2) bekezdése és 266 §-ának (1) bekezdése A Ptk. második novellával megállapított 262 §-ának (2) bekezdése és 266 §-ának (1) bekezdése A Ptk. második novellával megállapított 262 §-ának (5) bekezdése és 266 §-ának (1)

bekezdése A Ptk. második novellával megállapított 262 §-ának (6) bekezdése és 266 §-ának (1) bekezdése A Ptk. második novellával megállapított 262 §-ának (5) bekezdése és 266 §-ának (3) bekezdése 8.2 A vagyont terhelő zálogjog sajátossága A vagyont terhelő zálogjogot az első novellával megegyezően, továbbra is csak jogi személy illetve, függetlenül attól, hogy rendelkezik-e jogi személyiséggel, gazdasági társaság alapíthat. Vagyont terhelő zálogjog tárgyaként (ilyen értelemben vagyonként) a zálogkötelezett vagyonának egésze vagy egy része szolgálhat. Az így meghatározott vagyonba beletartozhatnak ingók, ingatlanok és egyéb lajstromozott dolgok, valamint átruházható jogok és követelések.24 Ha a vagyont terhelő zálogjog tárgyát a kötelezett vagyonának egy része képezi, akkor ez olyan rész kell, hogy legyen, amely alkalmas önálló gazdasági egységként való működtetésre. Ez lehet például egy

gyártelep, kereskedelmi egység, vagy kiszolgáló szervezet. A felek belátására lehet bízni, hogy egy adott dologösszességet vagyonnak tekintenek-e vagy sem. Amint ezt az előzőekben láttuk, a második novellával intézményesített vagyont terhelő zálogjognak az ingó zálogjoghoz képest már nem megkülönböztető sajátossága, hogy a zálogtárgyat körülírással lehet meghatározni, és az sem, hogy a zálogtárgyat alkotó dologösszesség egyedei változhatnak. Az új szabályozás szerint a vagyont terhelő zálogjog leglényegesebb megkülönböztető tartalmi eleme az igényérvényesítés sajátos módja, amely lehetővé teszi azt, hogy a jogosult a vagyon egységének fenntartásával keressen kielégítést.25 Ez mindenki számára hasznos lehetőség, hiszen egy működő vagyontömeg általában értékesebb, mint az azt alkotó dolgok egyenként, a gazdálkodás folytonosságának fenntartása révén pedig a munkavállalókkal és a kereskedelmi

partnerekkel kötött szerződések folyamatossága jobban biztosítható. A felek a zálogszerződésben szabályozhatják az igényérvényesítés módját. Ennek hiányában a zálogjogosult választhat, hogy a „vagyon egységének fenntartása mellett”, vagy pedig hagyományos úton keres-e kielégítést.26 Azt gondolom, hogy ez a szabály jelentős lépés egy új irányba, ez egy olyan szabály, amely megérdemli, hogy a gyakorlatban sikere legyen. Ha ehhez további jogalkotás szükséges, az ehhez szükséges felhatalmazást legalábbis a bírósági út mellőzésével történő értékesítésre vonatkozóan tartalmazza a Ptk.27 9. AZ INGÓ JELZÁLOGJOG KÖTELMI VONÁSAI Az első zálogjogi novella egyik alapvető problémája volt a vagyont terhelő zálogjog értelmezése körüli bizonytalanság; széleskörű vita bontakozott ki a vagyont terhelő zálogjog jogi természete körül (a különböző értelmezési próbálkozásokat jól tükrözik a gyakorlatban

alkalmazott elnevezések, minősítések: tényleges zálogjog vagy lebegő zálogjog, zálogjogi opció, váromány stb). Amint ezt próbáltuk többször is kifejteni, hasonló értelmezési nehézségek merültek fel az ingó jelzálogjoggal kapcsolatban is. Lényeges kérdés tehát, hogy a második novella egyértelműbbé tette-e a két, talán legfontosabb zálogjogi újdonság jogi minősítését. Úgy gondolom, hogy igen E két új intézmény tartalmát és a klasszikus jelzálogjogtól való különbségét abban lehet összefoglalni, hogy ez a zálogjog nem tapad olyan szorosan egy meghatározott dologhoz, ennek következtében a zálogjog dologi jogi hatálya csak korlátozottan tud érvényesülni. Ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a zálogtárgyak nem egyedi meghatározással, hanem körülírással vannak meghatározva, és a zálogtárgy tulajdonjogának az átruházása viszonylag széles körben eredményezi a zálogjog 24 25 26 27 A Ptk. második

novellával megállapított 266 §-ának (1) bekezdése A Ptk. második novellával megállapított 266 §-ának (2) bekezdése A Ptk. második novellával megállapított 266 §-ának (2) bekezdése A Ptk. második novellával megállapított 258 §-ának (4) bekezdése megszűnését. Ennek eredményeként főszabály szerint csak az eredeti zálogkötelezettel szemben, a zálogkötelezett tulajdonában lévő vagyonra lehet az e zálogjogból fakadó igényeket érvényesíteni. Az ingó zálogjog esetében tehát a dologi jogi elemekkel szemben a kötelmi jogi sajátosságok dominálnak. Ez nem teljesen idegen a zálogjogtól, hiszen azt a szerzők mindig is felemás28, Janus-arcú29 jognak tekintették, és a zálogjogot a Ptk. is a kötelmi jog szabályai között tárgyalja Hangsúlyozni kell azonban, hogy a dologi jogi hatály korlátozott érvényesülése nem érinti a zálogjogból fakadó elsőbbségi kielégítési jogot30. A kötelezett minden hitelezője tűrni

köteles, hogy a zálogjogosult igényét a zálogjoggal nem rendelkező, vagy hátrányosabb ranghelyű zálogjoggal rendelkező hitelezőket megelőzve érvényesítse, és azt is, hogy a zálogjog az adós felszámolása esetén is megkülönböztetett helyzetet biztosítson a zálogjogosult számára. 10. AZ INGÓ JELZÁLOGJOG GYAKORLATI HASZNÁLHATÓSÁGA Van-e ezek után létjogosultsága az ingó jelzálogjognak? Helye van-e az ingó zálogjog jelenlegi gyakorlatnál szélesebb körű alkalmazásának? Válaszunk egyértelmű igen. A kézizálogjognak a gazdasági élet terén való szűk körű alkalmazhatósága miatt hosszú ideje jelen van a törekvés a jelzálogjognak az ingóságokra való kiterjesztésére. A jogalkotás feladata az, hogy megteremtse a tulajdonjogi jogosultságok teljes körű alkalmazásának lehetőségét. A tulajdonjog lényeges elemét képező rendelkezési jog31 kiteljesítése a tulajdonosok, gazdálkodók lehetőségeinek, elsősorban hitelhez

jutási lehetőségeinek bővítését eredményezheti. Az ingó jelzálogjog tehát szükséges és hasznos. A szabályozás azonban tárgyával adekvát kell, hogy legyen, méghozzá oly módon, hogy a jogalkalmazók számára egyértelmű legyen az adott jog tényleges tartalma, lehetőségei és korlátai egyaránt. Egyértelműen vannak hátrányai annak, hogy e Janus-arcú intézmény ingó jelzálogjog esetén a kötelmi jogi arcát mutatja felénk. Az ingó jelzálogjog és a vagyont terhelő zálogjog, természetükből fakadóan, nem tudják ugyanazt a jogi biztonságot nyújtani, mint az ingatlan jelzálogjog és más dologlajstromon alapuló jelzálog. Semmi értelme nincs ezt a biztonságot számon kérni az ingó jelzálogjogon. E két új intézményt azzal a korábbi állapottal kell összehasonlítani, amikor ingóságokon és változó tartalmú dologösszességeken jogilag kizárt volt jelzálogjogot alapítani. Most lehetőség van ilyen zálogjogok alapítására,

tudatában kell lenni azonban az ingó jelzálogjog és a vagyont terhelő zálogjog, valamint a klasszikus jelzálogjog tartalma között meglévő különbségeknek. Mivel a hitelező a dologi jogi hatály teljes körű érvényesülésében nem bízhat, aktívabban kell, hogy ellenőrizze adósát, annak gazdálkodását, a biztosíték meglétét. Úgy gondolom azonban, hogy az ebből fakadó hátrányokat nem szabad eltúlozni. Egyrészt a tipikus hitelfelvevő nem bűnöző (a bankok előzetes vizsgálatának egyik célja, hogy kiszűrjék azokat, akik nem megbízható üzleti partnerek). Másrészt pedig a hitelezőnek elemi érdeke és kötelessége, hogy figyelemmel kísérje az adós gazdálkodását, működését. Ha ennek során azt tapasztalja, hogy az adós folyamatosan folytatja gazdasági tevékenységét, akkor közelebbi vizsgálat nélkül is nagy biztonsággal feltételezheti, hogy az ehhez szükséges álló-és forgóeszközök, köztük a zálogul lekötött

eszközök is 28 29 30 31 Földi András Hamza Gábor: A római jog története és institúciói (Brósz Róbert és Pólay Elemér tankönyvének alapulvételével) 361. oldal, Nemzeti Tankönyvkiadó 1996 Lenkovics Barnabás: A dologi jog vázlata 253. oldal, Eötvös József Könyvkiadó Budapest, 1998 A Ptk. második novellával megállapított 251 §-ának (1) bekezdése A Ptk. 112 §-ának (1) bekezdése a birtokában vannak, tehát szükség esetén elérhetőek a követelése kielégítése számára. A gyakorlat azt mutatja, hogy a zálogjog haszna elsősorban nem abban van, hogy azt érvényesíteni lehet a szerződésszegő adós által elidegenített dolgokon is, hanem abban, hogy a fizetésképtelen adós vagyonából a zálogjoggal biztosított hitelező végrehajtás vagy felszámolás esetén előnyös kielégítési joggal rendelkezik. Amint említettük, e zálogjog korlátozott dologi jogi jellege nem érinti a zálogjog alapvető rendeltetését, a hitelező

elsőbbségi kielégítési jogát. Ahol lehetséges ingatlanon vagy egyéb lajstromozott dolgon tényleges egyedi jelzálogjogot alapítani, azt nem érdemes elmulasztani. Emellett azonban hasznos és ingatlan híján önmagában is elfogadható és értékelhető fedezetként az ingó jelzálogjog illetve a jelzálogjoggal lekötött ingó dologösszesség. Ehhez persze szükséges a bizalom légkörének és a jogkövető, szerződést tisztelő magatartásnak az általános erősödése is. Gárdos, Füredi, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda