Gazdasági Ismeretek | Vállalkozási ismeretek » Dévai Péter - A vállalatok túlélési esélyeit befolyásoló tényezők

A VÁLLALATVEZETÉS, A MENEDZSMENT ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI A vállalatok túlélési esélyeit befolyásoló tényezők A gazdaság stabilitásának a jele, ha sikeresek a vállalkozások, alacsony a vállalati csődök és felszámolások aránya. Nagy-Britanniában éves átlagban a vállalatok 4%-a megy csődbe, míg az USA-ban alig több mint 1%. A kutatók eddig inkább a vállalati sikerek vizsgálatát részesítették előnyben. A csőddel és a túléléssel kapcsolatos kutatások csak a közelmúltban kerültek a figyelem előterébe Az okok feltárása hozzájárulhat a csődök számának csökkenéséhez. A vállalatok túlélését befolyásoló tényezők meghatározását statisztikák, modellek és adatbázisok segítik Tárgyszavak: vállalati túlélés; mikroökonómiai tényezők; valószínűségi, logisztikai és ökonometriai modell. Külső és belső változók A vállalatok túlélési esélyeit külső gazdasági tényezők és a vállalati teljesítménye

befolyásolja. A makrogazdaságra a menedzsment nem képes hatni, a vállalat teljesítményére azonban igen. A vállalati belső tényezők, a mikroökonómiai szempontok a vállalati stratégia meghatározó elemei Számos tanulmány foglalkozik ezeknek a tényezőknek a szerepével és hatásaival A ’80as években a kutatások középpontjában a költségcsökkentés és a minőségellenőrzés, később a túlélést biztosító integrált technológiák alkalmazása állt A kockázatvállalás mértékének és a vállalat túlélési esélyeinek meghatározására a kutatók egy ötszintű modellt dolgoztak ki (1. ábra) Az első szint négy olyan tényezőt tartalmaz, amelyek külső és belső faktorok egyaránt. A vállalat gazdasági és versenykörnyezetét, amelyek fontos szerepet játszanak stratégiája kialakításában, nem tudja befolyásolni. A fogyasztói igényeket a vállalat gazdasági ereje függvényében vizsgálja A második szint a vállalati stratégia

kimunkálása Ebben a szakaszban igen lényeges a túléléshez szükséges stratégia kialakítása A harmadik szint az eredményes üzleti gyakorlat módszereinek (teljes körű minőségirányítás, készletgazdálkodás, rentabilitás-számítás stb) gyűjteménye, amely a stratégiához szükséges cselekvési tervet foglalja magában A munkaerő szakmai felkészültsége, a termelési kapacitások kihasználása növeli a vállalat teljesítményét, javítja túlélési képességét 1. ábra A vállalatok túlélési esélye A túlélési képesség olyan teljesítménytényező, amit a vállalat javíthat, ezáltal növelheti hosszú távú túlélési esélyeit. Pénzügyi válság esetén nem kell azonnal csődöt jelentenie, és a cég a piacon maradhat. A menedzsment feladata, hogy a minimumra csökkentse az ellenőrizhetetlen véletlen események bekövetkezésének kockázatát. Ezek az események relevánsak a cég túlélése szempontjából. A modell jelzi

az egyes szintek közötti visszacsatolásokat és csoportosítja a közöttük lévő közvetett és közvetlen kapcsolatokat. Az egyes tényezők közötti kapcsolatok jól tesztelhetők ökonometriai modellezéssel Különösen igaz ez a modell harmadik szintjén lévő, üzleti gyakorlatot jellemző tényezők és a negyedik szint túlélési teljesítményt jelző tényezői közötti kapcsolatokra. A túlélési teljesítmény vállalati szintű faktorai az alábbiak szerint csoportosíthatók: – Teljes körű minőségbiztosítás (Total Quality Management = TQM): önmagában nem biztosítja, de lényegesen javítja a versenyképességet. – Költségcsökkentés: feltétele a minőség javítása, a termelési ciklusok rövidebbé tétele és a fogyasztók számára nyújtott többletérték. – Korszerű információs technológiák (IT) alkalmazása: Az IT korszerűsítése növeli a túlélés esélyét. Az USA-ban sok vállalat azáltal volt képes elkerülni a

csődöt, hogy idejében váltott, bevezette a számítógépes integrált gyártás (Computer Integrated Manufacturing = CIM) módszerét. – Rugalmasság: a ’80-as években a fejlett technológiák, ezen belül a rugalmas gyártási rendszerek (Flexible Manufacturing Systems = FMS) alkalmazását jelentette, a ’90-es évektől kezdődően itt veszik figyelembe a vállalat és az alkalmazottak (a humán erőforrások) rugalmasságát is. – Versenyképesség, pénzügyi stabilitás: A vállalat stratégiai helyzetének és döntéseinek értékelésére szolgál a SPACE (Strategic Position and Action Evaluation) eljárás. Alkalmas a vállalat pénzügyi erejének, versenyképességének mérésére, a makroogazdasági környezet elemzésére A vállalat pénzügyi helyzetét a beruházások megtérülési ideje, a likviditás, a tőkebefolyás (leverage), a tőke- és hitelállomány, a piacvesztés következményei és egyéb pénzügyi kockázatok alapján értékelik. A

versenyképesség a piaci részesedés, a termékminőség, az életciklus és a helyettesítési ciklus, a fogyasztói lojalitás, a technológiai know-how és a vertikális integráció függvénye. Az értékelés minősíti a vállalat stratégiai helyzetét a piacon. A négy fő kategória: agresszív, versenyképes, konzervatív vagy defenzív vállalat. – Innováció: A fogalom, mint a túlélés tényezője, nem csak a hagyományos értelemben vett K+F innovációt jelenti, hanem a szervezet megújulását is. – Termékfejlesztési folyamat (product development process = PDP): A termékfejlesztés hatékony menedzselése lerövidíti a piacra jutási időt, a minőség növekedésén és a költségek csökkenésén keresztül járulhat hozzá egy vállalat túléléséhez. – Karcsú gyártás: A legjobb gyakorlat (best practice) stratégiáját hiába veszi át egy vállalat, ha nem a helyi sajátosságoknak megfelelően, hanem mechanikusan alkalmazza, a termelés

veszteségessé válhat. – A vállalat mérete, kora és társasági formája: Minél nagyobb méretű egy vállalat és minél hosszabb ideje működik, annál nagyobb a megszűnés esélye (negatív korreláció). Mintavétel Hogyan hatnak ezek a túlélési tényezők a gyakorlatban? A vizsgálat céljaira egy ipari adatbázis állt a kutatók rendelkezésére, brit gépipari, textilipari, áramlástechnikai gépgyártó és elektronikai vállalatok adataival. Az adatbázist a ’80-as évek elején kezdték építeni. Belső vállalati tanulmányokat dolgoztak fel, és nagy erőfeszítéseket tettek az ipari és a nem ipari teljesítmény szétválasztására. Arra törekedtek, hogy a kiválasztott vállalatok jól reprezentálják az adott ágazat egészét. A ’90-es évektől kezdődően CD-ROM forrásokat használtak fel, statisztikákat elemeztek és kérdőíves felméréseket végeztek A kutatás kezdetén kiválasztott 175 vállalat nagyobb része „túlélő”

maradt, legfeljebb a nevük változott Több vállalat csődbe ment, felszámolták, megszűnt vagy bezárta telephelyét. A vállalategyesülések és átvételek gyakoriságát a kutatók ez alkalommal nem vizsgálták. A kutatás lezárásakor az adatbázis a 165 túlélő és csődbement cég jellemzőit tartalmazta. Ezek a következők voltak: – minőségbiztosítás (jegyzett minőségi programok megléte); – költségcsökkentés (a fejlett ipari technológia hasznosításának költséghatása); – a beruházások mennyisége; – a munka(erő) rugalmassága; – fejlett technológiák alkalmazása; – fejlesztés (vállalaton belüli termékfejlesztési folyamatok); – pénzügyi stabilitás: értékesítési nyereség (return on sales = ROS), tőkehozamráta (return on capital employed = ROCE), – termelékenység: az összes tényező figyelembevételével (total factor productivity = TFP); – versenyelőny (értékesítés, piaci részesedés); – vállalatméret

(foglalkoztatottak száma); – növekedés (nyereség, profit). A korábbi kutatások kevesebbet foglalkoztak a beruházások, a termelékenység és a növekedés alakulásával. Ezek most új adatokat szolgáltattak a kutatók számára. Az eredmények pontosságát tesztekkel ellenőrizték A legfontosabb tényezők mennyiségi meghatározása A feladat két lépésből állt: statisztikai alaptesztekből és egy túlélési modell előállításából. A túlélő és nem túlélő vállalatok tényezőinek átlagolására ttesztet használtak Jelentős különbségek adódtak a túlélő és a nem túlélő vállalatok között A túlélési modell a tesztekkel meghatározott változókból épült fel. A valószínűségi (probit) és logaritmikus (logit) modellek az elemzés céljait szolgálták A vállalati túlélés és a csődhelyzet jelzőszámai csak két értéket (1, 5) vehetnek fel. A túlélési teljesítményt (függő változó) a túlélési tényezőkkel

(független változókkal) befolyásolták. Ilyen körülmények között a túlélési teljesítmény binomiális eloszlású. A bináris modell általános formája a következő: Prob(Y = 1) = F(ß’X), Prob(Y = 0) = 1 – F(ß’X), ahol Y a túlélési teljesítmény, X az Y-ra gyakorolt hatásokat összegyűjtő, vektorba rendezett változók együttese, ß pedig a hatásokat reprezentáló együtthatók vektora. A túlélés valószínűsége (1) és kudarca (0) egy bináris modell alkotórészei. A feladat egy olyan modell előállítása, amely leírja a túlélési tényezők együttese és a túlélési teljesítmény közötti kapcsolatokat Három megoldás közül lehet választani: 1. lineáris valószínűségi modell, 2. probit modell, 3. logit modell A lineáris valószínűségi modell kevéssé használható, mivel a függő változó nemlineáris eloszlást követ. A bináris modell függő változójának valószínűsége rendszerint standard normális eloszlást

mutat, ami a probit modell esélyeit növeli, de logaritmikus kumulatív eloszlású is lehet, ami viszont a logit modell alkalmazásának kedvez. A modellezés a LIMDEP-7 ökonometriai programmal hajtható végre A probit és logit modellek általános formája rendre a következő módon írható fel: Prob(Y = 1) = Φ(ß’x), vagy Prob(Y = 1) = Λ(ß’x), ahol Φ(.) a standard normális eloszlás, Λ() a kumulatív logaritmikus eloszlási függvény. A probit és a logit modell eredményei igen hasonlóak, a jelenlegi vizsgálat mind a kettőt alkalmazza a legfontosabb túlélési tényezők meghatározására. Normál eloszlás esetén a túlélés valószínűsége a minőség, a költségcsökkentés, a rugalmasság, a technológia, a fejlesztés és a tőkemegtérülési mutató, logaritmikus eloszlás esetén az innováció, a költségcsökkentés, a rugalmasság, a technológia, a fejlesztés és a tőkemegtérülés függvénye. A modellben szereplő változók

alkalmazásáról azonban csak akkor lehet dönteni, ha a t-teszt eredményei rendelkezésre állnak. A vizsgálat eredményei A tesztekben két változó 5%-os, kettő pedig 10%-os szignifikáns különbséget mutat a túlélő és a nem túlélő vállalatok között az összes szektort tekintve. Az előbbi kettő a technológiahasználat és a költségcsökkentés, míg az utóbbi a TFP és a minőség. Az egyes változók szignifikáns eltéréseit a négy vizsgált iparágra az 1. táblázat mutatja 1. táblázat Teszteredmények szignifikancia szintjei (p-értékek) a túlélő és nem túlélő vállalatok között Változók Túlélő vállalatok száma Nem túlélő vállalatok száma Technológia A munkaerő rugalmassága Innováció Termékfejlesztési folyamat Értékesítési nyereség Tőkemegtérülési mutató Termelékenység az összes tényezőt figyelembe véve Bruttó nyereség Értéktöbblet Foglalkoztatottak száma Értéktöbblet a növekedés következtében

Beruházások Minőségbiztosítás Költségcsökkentés Elektronikai ipar Összesen 21 15 Áramlástechnikai eszközök gyártása 34 5 29 9 115 41 0,001 0,394 0,362 0,955 0,327 0,387 0,195 0,527 0,022 0,159 0,459 0,282 0,730 0,164 0,191 0,000 0,004 0,004 0,924 0,723 0,765 0,401 0,045 0m841 0,584 0,447 0,376 0,917 0,000 0,392 0,623 0,642 0,101 0,174 0,062 0,683 0,616 0,736 0,876 0,349 0,924 0,803 0,985 0,310 0,419 0,383 0,301 0,689 0,299 0,294 0,366 0,223 0,599 0,630 0,491 0,367 0,347 0,069 0,159 0,729 0,911 0,276 0,000 0,909 0,404 0,818 0,741 0,375 0,094 0,025 Gépipar Ruházati ipar 31 12 Mivel a mintanagyság a túlélő és nem túlélő vállalatok elkülönítése után kisebb lett, a 10%-os szignifikancia szint elfogadhatónak tűnik. A táblázat ada- taiból látható, hogy a munkarugalmasság a gépiparon kívül a három másik ágazatban szignifikáns eredményt mutat. A gépgyártásban a technológiahasználat és a költségcsökkentés

volt a túlélési magatartás két legfontosabb tényezője. A ruházati iparban a munkaerő rugalmassága határozta meg leginkább a túlélési teljesítményt, az áramlástechnikai eszközök gyártóinál négy változó is szignifikánsnak bizonyult: a munkaerő rugalmassága, az innováció, a termékfejlesztési folyamat és a minőség. Érdemes megjegyezni, hogy a pénzügyi helyzethez kapcsolódó változók: a ROS és a ROCE, a bruttó nyereség és az értéktöbblet-növekedés a teszt alapján nem bizonyultak túlélési változóknak. Mindebből arra lehet következtetni, hogy nem csak a pénzügyi tényezők fontosak a vállalatok túlélésében, más változók is egyre nagyobb szerepet játszanak a versenykörnyezet körülményei között A túléléshez és a sikerességhez hasonló tényezők vezetnek Probit és logit modell A tényezők tesztelése után a szignifikáns tényezők bekerülhettek a probit és logit modellekbe. A két modell egyébként igen

hasonló eredményeket generált azonos előrejelzési pontossággal A túlélési változók abszolút értékeit használva, a modellek nem voltak alkalmasak a csőd előjelzésére. Az egyes vállalatok iparágon belüli relatív helyzete megfelelőbb mérőeszköz a túlélési biztonság előrejelzésére. A relatív helyzetet legjobban kifejező mutató az egyes változók átlagértéke, ezek alkalmazása javítja az előrejelzés pontosságát a vállalati csődök %-os arányára vonatkozóan (2. táblázat) A teljes mintára nézve a modellek 60%-os túlélési biztonságot jeleznek előre, négy különböző túlélési változó alapján Ez meglehetősen magas szám, hiszen a vállalatok túlélésében más, a környezeti stabilitáshoz kapcsolódó gazdasági tényezők is szerepet játszanak. Nem lehet a túlélésért felelős összes változót bevonni a modellbe, egyrészt azért, mert nem minden tényező ismert, másrészt pedig az adatbázis terjedelmi korlátai

miatt. Az eredmények 14 változó vizsgálatán alapulnak. A vállalati (mikroökonómiai) előrejelzések nem vehetnek figyelembe minden külső tényezőt Ha a túlélési biztonságot befolyásoló tényezők nagyobbik része és működési mechanizmusuk ismert, a vállalati túlélés valószínűsége jelentős mértékben nő. Ami az egyes szektorokat illeti, a gépiparban és a ruházati iparban az előrejelzési pontosság a csődöket kivéve általában magasabb, mint az egész minta esetében. Az elektronikai ipar esetében fordított a helyzet: az iparágra vonatkozó előrejelzési pontosság rosszabb, a csődöké viszont jobb, mint az egész mintára számítva. Döntés kérdése, hogy az egész mintára vonatkozó modellszámítások vagy az ágazati modellek eredményeit használjuk. Általános vélemény szerint, ha a teljes előrejelzési pontosság nem használható, akkor a csődök előrejelzési pontossága a fontosabb, mivel ez jobban ösztönzi a

vállalatokat tevékenységük javítására, mintha túlértékelnék helyzetüket. 2. táblázat A túlélési modellek előrejelzési pontossága Előrejelzési pontosság Túlélő vállalatok száma Nem túlélő vállalatok száma Összes vállalat Csődbement vállalatok Túlélő vállalatok A mérésben felhasznált változók Gépipar Ruházati ipar Elektronikai ipar 29 Összesen 21 Áramlástechnikai eszközök* 34 31 12 15 5 9 41 65 83 68 53 47 89 60 76 34 A munkaerő rugalmassága 55 Technológia Költségcsökkentés Termelékenység az összes tényezőt figyelembe véve (TFP) Minőség 58 Technológia 79 Minőség A munkaerő rugalmassága Innováció (PDP) Minőség 115 * A modell erre a szektorra nem alkalmazható, mert a használt változók tökéletes túlélést jeleznek előre a nem túlélő vállalatok alacsony száma miatt. Ezeknél a cégeknél a munkaerő nem volt eléggé képzett (rugalmas), alacsony színvonalú volt az

innováció és a nem vezettek be minőségbiztosítási programokat. Milyen mértékben magyarázzák a túlélési teljesítményt a túlélési tényezők? Az elvégzett számítások szerint a 2. táblázatban említett négy tényező az egész minta esetében 52%-ban. Hasonló arány érvényes a gépipari ágazat két változójára, a technológiára és a költségcsökkentésre is. A ruházati iparban és az elektronikai iparban a munkaerő rugalmassága a túlélési teljesítmény 48, illetve 50%-ára ad magyarázatot Ez tehát azt jelenti, hogy más tényezők is befolyásolhatják az ipar túlélési magatartását, de ezeket a kutatás jelenlegi szintjén nem vették figyelembe. További tökéletesítésre várnak az adatbázisok is, hiszen a jelenlegi kutatásban használt adatokat nem a túlélési vizsgálatok számára gyűjtötték. (Dévai Péter) Xiaohong Li.; Hamblin, D: The impact of performance and practice factors on UK manufacturing companies survival. =

International Journal of Production Research, 41 k 5 sz. 2003 p 963–979 Åstebro, T.; Bernhardt: I: Start-up financing, owner characteristics, and survival = Journal of Economics and Business, 55. k 4 sz 2003 júl/aug p 303–319