Pszichológia | Tanulmányok, esszék » Németi Imre - Kreativitás házi dolgozat

Κρεατιϖιτ〈σ, νρτκελσ ϕ ⌠λ σ γψενγν τελϕστ⌡ γψερεκε κνλ (pszichológia szemináriumi dolgozat) Készítette: Németi Imre III / esti I. A kreativitás A kreativitás, a Norbert Sillamy által írt Pszichológiai lexikon alapján a következőt jelenti: alkotókészség, amely latens állapotban minden egyénnél és minden életkorban megvan. Ez a természetes tendencia, amely szorosan összefügg a szociokulturális közeggel, kedvező feltételeket igényel megnyilvánulásához. A deviációktól való félelem és a szociális konformizmus megbénítja a kreativitást. A képzelet béklyóktól való felszabadítására a pszichológusok olyan csoportos beszélgetési technikákat dolgoztak ki, amelyeknek jelszava, hogy minden gondolatot ki kell fejezni, beleértve a legkülönösebbeket is. Mivel mindenki kifejtheti ötleteit a bírálattól való félelem nélkül, a legnehezebb problémák is

váratlan megoldást nyerhetnek. Az önálló, új és értékes kultúrproduktumok létrehozásához szükséges feltételek együttese a kreativitás. Egészen a közelmúltig az intelligenciatesztekkel mért magas intelligencia hányadost tartották perdöntő mutatójának. Kimutatták azonban, hogy a 120-as IQ fölött már semmi kapcsolat sincs az intelligenciateszt eredménye és az eredeti teljesítmény létrehozása között. Vagyis az alkotóerőnek ugyan nélkülözhetetlen feltétele a magasabb intelligencia, de meghatározott intelligenciaszinten felül szerepe már figyelmen kívül hagyható. A produktív szellemi tevékenységek kettéválaszthatók. Az egyikhez azok a feladatok tartoznak, amelyeknek egyetlen helyes megoldásuk van. A gondolkodás munkáját egy bizonyos ponton egyetlen irányba terelik, konvergálják. Vannak viszont olyan feladatok, amelyek a konvergens gondolkodással szemben a gondolkodást egyidejűleg különböző irányba terelik,

divergálják, mivel a feladatnak több – elvileg egyaránt értékes – megoldása lehet. Bár az igazán összetett problémamegoldás mindkét gondolkodásra épít, a kreativitás legszembetűnőbb mutatói a megszokott keretekből fokozottan kilépő divergens gondolkodással függnek össze. Az intelligenciatesztek zömében a reproduktív képzeletet, kapcsolatok megértését, tárgyak elnevezését, fogalmi elrendezést igénylő konvergens feladatokból állnak. A szokatlan dolgok minél többféle használatát, rejtett formák érzékelését, történetek értékelését, egymástól távol eső szóasszociációkat, mondatok többféle befejezését követelő feladatokból összeállított kreativitástesztek a szemléletmód flexibilitásán (rugalmasságán és hajlékonyságán), a beszéd és gondolkodás fluenciáján (gazdagságán és könnyedségén) és az eredeti megoldásokon keresztül a divergens gondolkodást mérik. A tesztek eredményei

meglehetősen ellentmondásosak voltak; a kreativitási tesztek sokszor nem intelligenciatesztekkel. korreláltak Az erősebben iskoláskorú kísérleti egymás között, személyek mint az kreativitásának megnyilatkozásához megfelelő feltételek szükségesek. Ezek: a vizsgálat előtt alaposabb megismerkedés, oldott légkör, egyéni, játékos vizsgálati helyzet. Ilyen előzmények után a bevált intelligenciatesztekből összeállított feladatcsoport, illetve a verbális és vizuális kötetlen asszociációkat követelő kreativitási feladatcsoport között elhanyagolható korrelációkat kaptak, viszont az azonos tesztcsoport feladatai között kifejezetten jelentős volt az együtt járás. Sikerült tehát igazolni, hogy a kétfajta tesztsorozat egymástól eltérő intellektuális tulajdonságokat tár fel. A kreativitás és az intelligencia egyéni kapcsolódása a legváltozatosabb lehet. Semmiképpen sem jogos az intelligenciával élesen

szembeállított kreativitást önmagában megtenni minden jó, az összes kívánatos pszichológiai kvalitás hordozójának. Elkülöníthetők olyan egyének, akikben mindkét intellektuális tulajdonságegyüttes igen fejlett, illetve mindkettő igen alacsony szintű, valamint olyanok, akik kiválóak az egyikben, de gyengébbek a másikban. Legsokoldalúbb és legzökkenőmentesebb teljesítmény természetesen a kreativitásban és intelligenciában egyaránt kiemelkedőktől várható. A kreativitás meghatározott személyiségjegyekkel jár. Különösen döntő a komplexitáspreferencia. Mint különféle kísérleti személyekkel végzett vizsgálatok kimutatták, a komplexitásra adott válasz két irányban osztja meg az egyéneket. Egyesek komplexiaszimmetrikus, mások egyszerűszimmetrikus alakzatokat választanak. A személyleíró melléknévből álló lista alapján végzett önelemzés szerint a komplex személyek keserűek, elégedetlenek, ingerlékenyek,

érzelmileg fokozottak, zárkózottak, szarkasztikusok, zaklatottak, követelőzőek, temperamentumosak, gyorsak. Az egyszerű szimmetrikus figurákat választó személyek viszont elégedetteknek, nyájasaknak, békéseknek, félénkeknek, megfontoltaknak, mérsékelteknek, szerényeknek, konzervatívoknak, lelkiismereteseknek, előrelátóknak írják le önmagukat. Személyiségvizsgálatok szerint a komplexeket – ellentétben az egyszerűekkel – a szóbeli kifejezés hatékonysága, gazdagsága, humorérzék, az értelmi tevékenység erőteljes érzelmi töltöttsége, az érdeklődés széleskörűsége, jó ízlés jellemzi. Legfőbb vonásuk az ítéletalkotás és magatartás függetlenségével együtt járó eredetiség, kreativitás. A komplexitás és az eredetiség egymás mutatói A kreatív-komplex személyek keresik a kiegyensúlyozatlanságot, bizonytalanságot, kockázatvállalást. A bonyolult, rendezetlen helyzet számukra a rendbe szervezés

lehetőségét kínálja. Személyiségük szerveződése is bonyolultabb, nagyobb egoszintézisre képesek. Önérvényesítőbbek és uralkodóbbak. Impulzusaik megfékezésére az elfojtást nem tartják alkalmasnak, kevesebb gondolat tudatba törését tiltják meg maguknak. Ritkán társul viszont tulajdonságaikhoz a konvencionalizmus, előítélet-képzés, merevség, tekintély előtt behódolás, konformizmus. A kreativitás reciprok viszonyban van a konformizmussal. A szélsőséges konformitás és ellenkon-formitás nem párosulhat kreativitással. Az alkotómunka szociális kontextusba ágyazott, a csoport kedvező és kedvezőtlen hatást egyaránt közvetíthet. A független-kreatív egyén képes a hatásokat megszűrni, egyensúlyt teremteni önmaga és a csoporttal való azonosulás között. Az aktivitás növekedése, a mozgástér kitágulása újabb és újabb tevékenységformák végzésére és egyre sokrétűbb társas viszonyok

létesítésére nyújt lehetőséget. A közvetlen hozzátartozók mellett a gyermek életében fontos helyet foglal el az óvónő és óvodás társai (valamint az iskolában a tanítónő és az osztálytársak). A velük való kapcsolatteremtésben, a társas helyzet kialakításában aktív és önálló. Hangulata, érzelmi tónusa sokban függ a kapcsolatok sikerétől, attól, mennyire tudja elfogadtatni, megszerettetni magát új környezetével. Az óvodai élet számos új csoportos tevékenységformát kínál. S bár a fő tevékenységi forma a játék, felzárkózik mellé a kötetlen és a kötött foglalkozás, különböző tárgyakkal (környezetismeret, matematika, mese-vers, ábrázolás, testnevelés, ének-zene). E foglalkozásokban fontos szerep jut a gyermek alkotóképességének, fantáziájának. Az óvodai csoportban az önkiszolgálás és a munka jellegű tevékenységekben új szokásai alakulnak ki. Ahhoz, hogy az óvodás gyermek életmódja

megfeleljen életkorának, jól érezze magát, derűs, kiegyensúlyozott és boldog legyen, Hermann Alice (1970) a következő tényezőket tartja a legfontosabbnak: a gyermek átsegítése a kisgyermekkorból az óvodáskorba történő átmenet problémáin, kellő önállóság biztosítása, az önérvényesítés és a korlátozás egyensúlya, a kicsiség érzésének enyhítése az érintkezés során a megfelelő önértékelés tudatosítása útján, a kölcsönös tiszteleten alapuló családi és társas kapcsolatokban az énközpontúság leépítése. Az óvodáskorban – a stabil szokások, az életvitel szervezett mozzanatai mellett – ébren kell tartani, sőt fokozni kell a gyermek kezdeményezőkedvét, alkotásvágyát. Ehhez a világról, az emberekről kialakított bizalomelméleti kép, az örömteli, biztonságot nyújtó kapcsolatok szolgálnak alapul. Ezek óvhatják meg a gyermeket a korszak jellemző negatív érzelmeinek, mint az erőszak, szégyen,

félelem, féltékenység elhatalmasodásától. A személyiség egészséges fejlődését ebben a korban az egyhangú, élményekben szegényes környezet, az emocionális biztonság hiánya, a követésre alkalmas szeretett felnőtt hiánya, a követelmények és a családi normák labilitása, következetlensége korlátozza. J.P Guilford, az Amerikai Pszichológiai Társaság elnöke 1950-ben a társaság kongresszusán kritikával illette a kreativitás kutatásával kapcsolatos helyzetet: „A téma elhanyagoltsága ijesztő.” Ezt a kritikát később újra felelevenítették Széles körben kutatni kezdték, miért van az, hogy „az egyik embernek sok ötlete támad, a másiknak csak néhány és a legtöbbnek egyetlen egy sem.” Gyakran az iskolarendszert okolták, amiért előtérbe helyezi a nem alkotó teljesítményt, a kreatív tanulót pedig inkább zavaró elemnek tekinti. A kutatás súlyponti kérdése az intelligenciaszint és kreativitás összefüggése volt.

Az eredmények arra engedtek következtetni, hogy ezek viszonylag függetlenek egymástól, bár a kreativitás előfeltétele a legalább közepes szintű intelligencia. A kreatív viselkedést erősen befolyásolja a téma, továbbá a várt következmények (pl. elismerés) és a környezet hozzáállása. A három legfontosabb kutatási irány: 1.) a holisztikus irányultságú kutatók (M Wertheimer, K. Duncker, R M Mooney) az alkotói magatartást tapasztalatok, események és a produktivitás bizonyos fajtái között fennálló összefüggésként magyarázza: különféle kreativitási típusok léteznek. 2) a kondicio-nalista felfogású kutatók (A. F Osborn, S A Mednick) az asszociációelméleti gondolkodásból indulnak ki. Eszerint a kreatív ember lassabban meríti ki asszociációs rezervoárját, mint a kevésbé kreatív, ezáltal szélesebb körű és eredetibb produkciókra képes. 3) a strukturalista orientációjú kutatók (J. P Guilford, E P Torrance)

bizonyultak a legtermékenyebbeknek. A kreatív viselkedés négy fő ismérvét határozták meg faktoranalízis segítségével (problémaérzékenység, ötletgazdagság, hajlékonyság, eredetiség). Ezekből alkotta meg Torrance az előmozdítás 16-féle lehetőségét, így többek között az elmélyültebb odafigyelés, megfigyelés és cselekvés elsajátítását. ☼ problémaérzékenység: a problémát fel kell fedezni, „bizonytalanságával együtt kell elfogadni és feldolgozásához hozzálátni. ☼ ötletgazdagság: a rendelkezésre álló ötletanyagot (szavak, gondolatok, elképzelések, összefüggések) szabad hozzáférhetősége (fertility) alapján kell kontrollálni. Pl: 30 kört adunk meg előre, melyeket gyorsan valamilyen tárggyá kell kiegészíteni (legfeljebb két kör felhasználásával): nap kerékpár. ☼ hajlékonyság: a rendelkezésre álló anyag átalakítására vonatkozó specifikus kreatív képességet vizsgáljuk e címszó

alatt. Az ún lehetetlen ábrák, amelyek csak rajzban fordulnak elő, a valóságban nem. ☼ eredetiség: a kreativitás legkeményebb próbaköve: nemcsak az ötletek számát és változásait vizsgáljuk, hanem minőségüket is, ritkaságuk szerint. Általában a Rorschach-teszt originalitás-mértékét alkalmazzuk: akkor eredeti egy megoldás, ha 100 teszt eredménye között csak egyszer fordul elő. A kreativitás tehát egyszerűen alkotóképességet jelent. Az alkotó gondolkodásmódnak három jellemzője van: -divergens gondolkodás: szerteágazó gondolkodás, sokféle összefüggést keres -konvergens gondolkodás: nem kapcsolható szorosan össze (mechanikus gondolkodás) -kíváncsiság (rendkívüli megfigyelőképesség): jó emlékezet, kitartás a probléma megoldásához A kreativitás főbb tényezői: 1.) fluencia: a gondolkozás könnyedsége, a cselekvés és a gondolkodás közötti gyors kapcsolás (rajzok száma) 2.) flexibilitás: a gondolkodási

műveletek célszerű és könnyed átkapcsolása (hány tárgykört érint a rajzaival) 3.) originalitás: eredetiség, mennyire újszerű a gondolat, szokatlan megoldások létrehozásának képessége 4.) komplexitás: összetettség, sokrétűség (azon rajzok száma, melyekhez több kört is felhasznált) A Torrance-teszt a kreativitást vizsgálja. Több részfeladatból áll, a körökkel kapcsolatos vizsgálatot végeztem el. A vizsgálat végezhető egyénileg vagy csoportosan, viszont akkor ügyelni kell arra, hogy a gyerekek ne lássák egymás munkáját, mert ez nagymértékben rontja az originalitás pontos értékét. A vizsgálat ideje 20 perc (Ha valaki hamarabb végez, biztassuk! Pl.: „Gondolkozz még, hátha eszedbe jut valami új, érdekes rajz!” Ha végképp semmi nem jut eszébe, befejezheti a feladatot, elmehet, hogy a többieket ne zavarja.) Instrukció: Ezeken a lapokon köröket látsz (láttok). Az a feladat, hogy egészítsd ki ezeket a köröket

valamilyen rajzokká úgy, hogy a körök legyenek a rajz fő részei! Rajzolhatsz kiegészítő vonalakat a körön kívülre, vagy belülre, vagy akárhová. Nézd csak, így, ahogyan én ezt a malacot rajzolom! (A táblára a körből kiindulva felrajzoljuk a malacfejet.) Ebben a feladatban nincs jó, vagy rossz megoldás, hanem nyugodtan engedd szabadon a képzeletedet, és próbálj meg minél többféle érdekes dolgot kitalálni, olyanokat, amik senki másnak nem jutnak eszébe! A rajzoknak adj nevet vagy címet és ezeket írd mindig a kör alá! 20 percig dolgozhatsz. Megértetteted a feladatot? Ha igen, akkor most kezdheted! Értékelés: -fluencia: a rajzok száma -flexibilitás: hány tárgykörbe lehet besorolni a rajzokat -originalitás: azon rajzok száma, melyek az adott csoportban csak nála találhatók -komplexitás: azon rajzok száma, melyekhez több kört is felhasznált vizsgált személy 1 2 3 4 5 6 neme fiú fiú lány lány lány lány kora 10 10 10 10

10 10 fluencia 35 18 25 22 26 23 flexibilitás 9 8 10 6 7 7 originalitás 7 3 1 5 3 2 komplexitás 2 1 0 4 0 0 A vizsgálatot Debrecenben a Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolájában vettem fel 2002. január 15-én A tesztet hat 4 osztályos gyermekkel végeztettem el egy külön teremben. Az instrukció elmondása után egyből munkához láttak a gyerekek mivel a tesztet már ismerték. Nagy élvezettel végezték a feladatot, az idő lejárta után is dolgozni szerettek volna. A tesztet két fiú és négy lány készítette el. Az első három vizsgálati személy az iskolában a gyengén teljesítők közé tartozik, a másik három pedig a jól teljesítők közé. Az első jelentős eltérés a fluenciában, a rajzok számában mutatkozott meg. Átlagosan 20-25 kört sikerült kiegészíteniük. A legkevesebb 18 a legtöbb 35 rajz volt Flexibilitás szerint, azaz, hogy hány tárgykörbe lehet sorolni a rajzokat, a következőket kaptuk. A

következő tárgykörök jelentek meg: ember, állat, tárgy Emberalakok, állatok kivétel nélkül minden gyereknél előfordultak. Voltak nagyon kreatív gyerekek, pl. az egyik fiú, nagyon sokféle tárgykörből sikerült rajzolnia Valószínű, hogy az érdeklődési köre eléggé kiterjedt. Bár a tanítónő azt mondta, hogy Ö az egyik legrosszabb tanuló. Originalitás szerint, tehát aszerint, hogy vannak-e olyan rajzok, amelyek csak nála találhatók meg a következő eredményeket kaptuk. A gyerekek között annyira kirívó esetre nem volt példa. A következők fordultak elő: címer, száj, cseresznye, hópihe, logó (Apáczai), gyűrű, kutyaól, szem, gomb, stb. Komplexitást ,azaz azokat a rajzokat vizsgálva, melyekhez több kört is felhasznált a gyerek a következő vizsgálati eredményt kaptuk. Majdnem mindenki készített ilyen összekapcsolásokat, így főként ember- és állatrajzok születtek. Komplex rajzok is születtek: szemüveg, cseresznye.

Többféle tárgykört ölelnek fel a gyerekek. Vannak viszont egyénenként változó dolgok, pl. hogy valakinek sikerül-e valami olyan dolgot kitalálni, amit a többiek nem rajzoltak, valamint a körök összekapcsolásával sikerül-e értelmes képet csinálni. telj. gyenge jó Nagyon fontos a gyermek kreativitását tekintve a családi háttér, hogy otthon kiegyensúlyozott életet éljen, foglalkozzanak vele, de ugyanúgy meghatározó szerepe van az iskolának is. Ha egy nagycsoportos gyereknek a rajzai nagyon fantáziátlanok, tehát szinte ugyanazokat rajzolja, akkor talán jobb lenne, ha a következő évben menne csak iskolába. Önértékelés Az önértékelés saját értékességünk személyes megítélése. Mivel ez határozza meg a környezetünkkel való viszonyunkat erős érzelmi töltése és motivációs hatása is van. Akinek alacsony az önértékelése annak kevés az önbizalma. Általában passzív nem számít jó kapcsolatokra a többiekkel

kiszámíthatatlannak megbízhatatlannak érzi magát. Akinek magas az önértékelése az elégedett, jól érzi magát, aktív a többiek körében, derűs és hatékony életet él. Coopersmith szerint alapvetően a nevelés határozza meg az önértékelést. A gyermek csak akkor igyekszik akár érzelmi akár értelmi téren sikeres lenni, ha a nevelőitől ilyen értékeket vehet át, s így az ezeken a területeken elért sikerességét saját önértékelésének alapjává teheti. Ahol az értékelés és a kontroll gyenge, ott a gyerek nem tekinti értékcsökkentőnek a hanyagságot az eredménytelenséget. A nevelő viselkedése során kimutatja, mit érez, gondol tanítványával kapcsolatban. Ha a nevelő hisz abban, hogy tanítványai jól teljesítenek és viselkednek, akkor a gyerekek teljesítménye és magatartása valóban jobb lesz. Coopersmith, az önértékelés fejlődésének alakulásának világhírű kutatója meggyőzően bizonyítja, hogy az önbizalom és

a pozitív önértékelés, a jól strukturált, erőfeszítést kívánó követelést tartalmazó közegben fejlődik ki. A gyerek akkor fejlődik kiegyensúlyozottan, s akkor alakul az önértékelése megfelelően, ha mind otthon, mind a pedagógusok, mind a társak körében megkapja az elfogadó melegséget, az aktivizáló értékelést és az önkontroll alakító kontrolálást. Az önértékelés mérőeszközei közül a Coopersmith kérdőívét választottam Ennek a tesztnek olyan alskálái vannak, melyekből megtudjuk, hogy a gyerek mennyire értékeli önmagát, ehhez mennyire járul hozzá az otthon, az iskolai tevékenység és az egykorúak közössége. Az eszköz alkalmas általános iskolás és középiskolás korú gyermek vizsgálatára. A kérdőív 4+1 alskálát tartalmaz: négy az önértékelés egyes összetevőit tartalmazza. Az ötödik pedig az ellenőrző alskála, ami a társadalmi elvárásokkal való konformitást kifejező kérdéscsoport. 1.

„S”-sel jelöljük magára a gyermek önértékelésére vonatkozókat: mennyire magabiztos és elégedett magával. (26- item) 2. „I”-vel jelöljük az iskolára vonatkozó alskálát Itt arról van szó, mennyire elégedett az iskolai teljesítményével. (8- item) 3. „O”-val jelöljük az otthoni hatások önértékeléssel kapcsolatos részét, mennyi bizalommal és megértéssel követelnek tőle a szülei. (8-item) 4. „T”-vel jelöljük az egykorú társakkal való viszonyban kifejeződő önértékelés mutatója. (8-item) 5. „L” az utolsó 8 itemes skála Az 58-itemes kérdőívnek elkészült egy rövidített 25-itemes formája is. A teljes változat az, amely alskáláival sokoldalú információt nyújt. A pontozás úgy történik , hogy ha az illető skálában a pozitív önértékelést kifejező helyre a jelét a tanuló akkor két pontot kap abban az alskálában. Az első négy skála összege adja az általános önérték indexet

(„S”-maximum 52,”I”,”O”,”T” maximum 16-16 pontot jelenthet így az önérték index 0-100 pont közötti érték lehet. Ügyelni kell, hogy mindenhol egyértelmű legyen a jel hovatartozása. Ha nem világos a válasz akkor egy pont adható. A SEI kérdőív azért kiváló mert a nevelés szempontjából a legfontosabb tényezőt az iskolát, az otthont, az egykorú társakat veszi a mérés alapjául. A vizsgálatot 2002. január 15-én végeztem el a kreativitás teszt alanyaival de, hogy pontosabb értéket kapjak még négy tanulót megkértem a felmérés kitöltésére. A kreativitás felmérést követően, néhány óra múlva tudtam a gyerekekkel kitöltetni a tesztet. A gyerekek szívesen vállalkoztak a kérdőív kitöltésére Azonban amikor elkezdtük a feladatot nagyon sok állítást meg kellett magyaráznom. Főleg az okozta a gondokat, hogy csak két szélsőséges válaszadásra volt lehetőség. (jellemző rám - nem jellemző rám). A gyerekek

legtöbb esetben a „talán”, „néha”, „van amikor” válaszokat adták annak ellenére, hogy sokszor elmondtam a két válaszadási lehetőséget. A kérdések felénél már a türelmetlenség és az oda nem figyelés jelei mutatkoztak a gyerekeken. Így a kérdőív végére már teljesen belezavarodtak a válaszadásba. E fent említett okok miatt nem biztos, hogy a válaszai fedik a teljes igazságot. A kapott értékeket az alábbi két táblázat tartalmazza: "S" (self) "I" (iskola) "O" (otthon) "T" (társak) Önérték index "S" (self) "I" (iskola) "O" (otthon) "T" (társak) Önérték index 1.vizsg személy 42 2.vizsg személy 34 3.vizsg személy 24 4.vizsg személy 32 5.vizsg személy 44 14 0 6 0 16 14 12 14 14 4 12 14 14 10 16 80 62 58 56 80 6.vizsg személy 18 7.vizsg személy 20 8.vizsg személy 38 9.vizsg személy 42 10.vizsg személy 22 8 2 14 8

0 14 4 12 16 14 16 10 14 12 12 56 36 78 78 48 Alskálákban kapott értékek: SELF 0-30 31-41 42-52 alacsony közepes magas 4fő 3fő 3fő ISKOLA 0-6 7-11 16 alacsony közepes magas 5fő 2fő 3fő OTTHON 0-11 12-15 16 alacsony közepes magas 2fő 7fő 1fő TÁRSAK 0-9 10-13 14-16 alacsony közepes magas 0fő 5fő 5fő A 10 v.sz közül 3 fiú és 3 lány önérték indexe az alacsony kategóriába esik Egyik csoporton belül sincs olyan gyerek akinek magas lenne az önértékelése. A négy alskála közül (s,i,o,t) a self és az iskola vonatkozásában születtek a legalacsonyabb pontok. Három v.sz is 0 értékelés kapott az iskola alskálában Ezek mind a gyengén teljesítő gyermekek közé tartoznak. Az otthon alskálában elért pontok többsége a közepes kategóriába esik. A legmagasabb pontok a társakkal való kapcsolatban születtek Két v.sz önérték indexe 80 lett Az egyik vsz esetében az alskála pontjai egyaránt a magas és

közepes kategóriákba esnek. Tehát az iskolai és otthoni környezetben is jól érzi magát a gyermek. A másik vsz-nél az iskola és a társak vonatkozásában is magas pontokat kapott de az otthon alskálában a pontszáma igen alacsony. Ez tükrözi, hogy az otthon körülményei kedvezőtlenek számára. A legalacsonyabb önérték-index 36 pont egy kisfiú esetén. Mind a self, mind az iskola és az otthon eredményei az alacsony kategóriába tartoznak. A társas kapcsolatainak pontjai éppen átesnek a közepes kategóriába. Véleményem szerint ez a gyerek nagyobb odafigyelést igényel az iskola és az otthon terén is. Előfordulhat, hogy az otthoni negatív viszonyok hatására nem tud az iskolában megfelelni, ez korlátozza kapcsolatteremtését társaival is. A családon kívül nincs még egy olyan fontos társadalmi intézmény, ami annyira alapvetően határozza meg az önértékelés alakulását, mint az iskola. Ezért ezt érdemes szem előtt tartanunk a

pedagógusi pályafutásunk során, hogy ezzel is elősegítsük a gyermekek harmonikus fejlődését