Szociológia | Tanulmányok, esszék » A magyar zsidóság a dualizmus korában

Alapadatok

Év, oldalszám:2001, 11 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:369

Feltöltve:2006. szeptember 03.

Méret:140 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

11111 Anonymus 2017. március 07.
  Közérthető, precíz és tudományos célzatú szöveghez képest rendkívül szórakoztató olvasmánynak bizonyult. Minden elismerésem a szerzőé!

Tartalmi kivonat

Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar 2000-2001/II. A magyar zsidóság a dualizmus korában Házi dolgozat a Társadalomtörténet címu tárgyhoz Készítette: Mikle Kinga Melinda V. geográfus hallgató Gazdaság és társadalom az Osztrák-Magyar Monarchiában Az 1867-es kiegyezés Ausztria és Magyarország között nemcsak az 1848-49-ben és az önkényuralom korában egymással szemben álló két ország politikai-közjogi viszonyait rendezte, de egyszersmind utat nyitott a polgári fejlődésnek, eltörölvén - nem teljes mértékben persze - ennek akadályait. Megindult hát az iparosodás, kialakult a gyáripar, ennek eredményeként megjelenik munkásosztály, fellendül a kereskedelem - az Ausztriával kötött, 10 évenként megújítandó vámunió rendkívül sok előnnyel - persze hátrányokkal is - jár. Az ipari, kereskedelmi fejlődés maga után vonja az urbanizációt és az infrastruktúra rohamos fejlődését. Az iparosodás

mellett azonban természetesen még mindig a mezőgazdaság - ezen belül a gabonatermelés - marad a húzóágazat, de a korábban feudális jellegű nagybirtok is kapitalizálódik. Széchenyi már a reformmozgalom megindulásakor a gazdasági fejlődés sarkalatos pontjának tartotta a hiteléletet. Tőke nélkül semmiféle gazdasági fejlődés nem lehetséges A kiegyezés időszakában Magyarország tőkeszegény A politikai élet konszolidációja megindítja a tőkebeáramlást és a belföldi tőke mobilizálódását A korábbi bizonytalan politikai helyzet - a forradalom, szabadságharc, önkényuralom - miatt hazánk nem kívánatos a külföldi tőkebefektetők számára. A kiegyezés idején igazi nagybank nem is létezett itt, amíg a bécsi Rotschildok megalapították a Magyar Általános Hitelbankot, utána jelentős bankalapítások következtek, pl. a Jelzáloghitelbank hazai tőkével és a Kereskedelmi Bank. A gazdasági élet fellendülésével átalakul a magyar

társadalom is. A mai történetírás „torlódott társadalomról” beszél, amelyben jelen vannak mind a letűnt feudális társadalom, mind az újonnan megjelent tőkés ipari- és kereskedő-társadalom tagjai a hajdani társadalmi csoportok: földbirtokos arisztokrácia, dzsentri, birtokos parasztok, a céhes helyzetükből alig kikerült kézművesek, inkább lassítják a fejlődés lendületét. A „torlódásban” megjelent új osztályok: a pénztőkések, az ipari burzsoázia, a kisebbnagyobb vállalkozók és nem utolsósorban a számban egyre inkább növekvő munkásosztály új és meghatározó színt hoz a társadalom palettájára. 1 E dolgozat célja áttekinteni, milyen szerepet játszott a dualizmus az itt élő és ezt követően folyamatosan betelepedő zsidóság ebben a folyamatban; hogyan alakult gazdasági, politikai, kulturális szerepük; hogyan, milyen mértékben tudtak asszimilálódni; milyen fogadtatásra találtak, milyen volt a

magyarsággal való viszonyuk. A zsidóság jogi helyzete és gazdasági szerepe Magyarországon az Árpádok kora óta tudunk zsidó lakosságról. Helyzetük, néhány pénzember kivételével megkülönböztetett, földet nem birtokolhattak, polgári szabadságjogokkal nem rendelkeztek, gazdasági megszorítottságban részesültek Először II. József, a felvilágosult abszolút uralkodó 1783-ban hozott rendelete szüntette meg a gazdasági tilalmakat és igyekezett a zsidóellenes előítéleteket kiszorítani (városokba települhettek, földet művelhettek, ipart és kereskedelmet űzhettek). Célul tűzte ki viszont germanizálásukat (német nyelvű oktatás, német családnevek felvétele, megkülönböztető jelek megszüntetése). 1 A magyar reformmozgalom idején a liberális irányzat egy haladó szárnya, a centralisták (Eötvös, Szalay) küzd a zsidók emancipációjáért, követelik a zsidók állampolgári egyenlőségét, és a zsidó vallás befogadását. 2

Ezzel együtt a reformkor politikusai óvatosak: Kölcsey, Széchenyi és még Kossuth is elfogadják a honi zsidóságot, de tartanak a keletről bevándorló, elsősorban galíciai zsidóság tömegeitől és a „máramarosi söpredéktől” (Kossuth) 3. A magyar földön élő zsidóság mellé a XVIII. században elsősorban Morvaországból érkezett nagyobb népesség, a XIX században már inkább keletről jönnek menekülve: oka az Orosz Birodalomban rendszeresen megrendezett pogromok, amelyek Galícián keresztül a Kárpát-medencébe kergetik az üldözötteket, s ez így folytatódik a szomorú XIX. század folyamán, sőt még a századelőn is Magyarország ideális célpont a menekülteknek. Az 1848-as forradalomban a 12 pont egyike törvény előtti egyenlőséget hirdet „polgári és vallási tekintetben”. A szabadságharcban - bár e kor sem mentes az antiszemitizmustól - zsidók százai fognak fegyvert és harcolnak a magyar szabadságért. 1 2 3 Száraz

(1976) p. 104 Száraz (1976) p. 118 Száraz (1976) p. 131 2 Ez már az asszimiláció jele: magyarnak érzik magukat. 1849 május 14-én - kissé megkésve - Szemere Bertalan elfogadja az emancipációs törvényt Szegeden, a Nemzetgyűlés utolsó ülésén, amely az „országban született, megtelepedett mózes-hitű lakosok számára” azonos polgári és politikai jogokat biztosít a vallásúakkal. 4 Az 1817:17 törvénycikk (Andrássy Gyula gróf javaslatára) végre pontot tesz az emancipáció végére, az izraelita lakosok polgári és politikai joggyakorlása egyenlő a keresztény vallásúakéval. Jelentős lépés ez, ha figyelembe vesszük a tőlünk keletre élő zsidóság helyzetét, ami különösen a cári Oroszországban katasztrofális: elkülönítés, Zsidó Övezet, a nagyvárosokban letelepedési és lakhatási tilalom, a rendszeresen fellángoló pogromok. Természetes, hogy megindul a bevándorlás egy nyugodtabb, szebb jövő reményében. A

zsidóság szerepvállalása a magyar tőkés fejlődésben A zsidó lakosság a dualizmus idején a magyar társadalom nagyon sok rétegében megtalálható, de mindenütt vállalkozói attitűddel. Akad köztük nagytőkés, bank- és pénzember, üzemtulajdonos, ipari vállalkozó, földbérlő, kisiparos, nagy- és kiskereskedő, ipari munkás és értelmiségi. A hierarchia csúcsán a pénz- és banktulajdonosok állnak, mindössze 100-150 család, Budapestre koncentrálódva. Honnan a tőke? Ők részben már eleve külföldi nemzetközi pénzemberek (Rotschild), másrészt a reformkori terménykereskedelem haszonélvezői, az itt szerzett tőkét forgatják be a nehéziparba, innét pedig a bankügyletekbe (Goldberger, Weisz Manfréd, Kornfeld Mór stb 5) A zsidóság - mivel korábban nem fektethette ingatlanba vagyonát, tehát nem birtokolhatott földet, jelentős mozgótőkével rendelkezett (akár kicsivel, akár naggyal), így gyorsan jelen tudott lenni a

bankügyleteknél vagy üzemalapításoknál. Mivel a bank- és nagyüzemi szférát a kezükben tartották, gyorsan gazdasági fölényre tettek szert, de a politikai szférában nem voltak túlreprezentálva. Kevesen vettek részt a politikai életben olyan nyíltan, mint Kornfeld Zsigmond, de a befolyásuk jelentős volt. A leginkább vagyonossá vált bankár és nagyiparos családok igyekeztek a társadalmi elithez asszimilálódni, a kor lehetőségei szerint nemesi - főnemesi rangot vásárol4 Száraz (1976) p. 149 3 ni. A 343 zsidó családból 202 Budapesten élt a nemesség elnyerésekor, ebből 154 közvetlenül kötődött a bankkereskedelem- és iparvilághoz A 111 vidéken élő család 80 foglalkozott hivatásszerűen üzlettel. Természetesen találhatók kivételek e csoport urbánus-kereskedelmi jellege alól 1893-ban Magyarország 1000 legnagyobb földbirtokosából 46, a legfelső 100 földbirtokosából pedig 3 volt zsidó Valószínűleg ezek az újnemesek

még a későbbi periódusban is fenntartottak legalább egy vidéki házat. A nemesítés pillanatában azonban mindössze 29-en éltek kizárólagosan birtokukból, és hozzátehetjük, hogy ezen családok mozgási iránya 1918 előtt mind a nemesítés előtt, mind utána, inkább mutat Budapest és a kereskedelem felé, mint a vidéken való letelepedés és a vidéki életmód felé. Összefoglalva elmondható, hogy a zsidó nemesség a nemesítés pillanatában középpolgári, urbánus csoport. 6 A zsidó nemesi családok között olyanokat találunk, mint a Corinok, a Brüllök, az Oppenheimerek, a Kornfeldek, a Mautnerek, a Wertheimerek és a Buday Goldbergerek, 29 család bárói címmel is rendelkezett, mint Weisz Manfréd és Hatvany Deutsch Lajos, a „cukorbáró”. 7 A pénzügyek és az iparvállatok megnőtt a zsidók szerepe a mezőgazdaságban. Itt - furcsa módon - mint földbérlők szerepeltek. Számukra az ingatlanvásárlás tilalma 1850-ig fennállt. A

birtoklás helyett a zsidók földbérlők, árendások lettek S a földhöz kevésbé értő nagybirtokosok, dzsentrik helyében a századok alatt a földhöz oly kevéssé értő zsidók kiváló gazdákká váltak. A hanyatló dzsentritől később gyakran meg is vásárolták a a korábban bérelt földeket Mivel a náluk dolgozó béresektől kemény, következetes munkát követeltek, nem voltak túl népszerűek A zsidóság társadalmi megoszlásban nagyon differenciált volt: kistermelő, kiskereskedő, ipari munkás is jócskán akadt köztük a nagyburzsoázia tagjai mellett. A kistermelők a vidék és főváros gyakorlatilag minden területén tevékenykedtek és a lakosság napi igényeit elégítették ki: cipészek, szabók, asztalosok, lakatosok voltak. A kiskereskedők is rendkívül sok területen tevékenykedtek, főként vidéken A „falusi kereskedő” és a „zsidó” szinte szinonimává vált 8. A vegyeskereskedő sokszor vegyesboltot, kocsmát tartott

fenn, pénzt kölcsönzött, ugyanakkor földet művelt, szőlőt termesztett, a hitközségben hivatalt látott el De valahol mindig megtalálta a számítását A zsidó kereskedő jellemzői a kockáztatás, innovációkészség, de a kemény munka is 5 6 7 8 Erényi (1996) p. 165 McCagg (1985) p.373 McCagg (1985) p.378 Elég itt egy máig fennmaradt mondást idéznünk: „Voltra a zsidó sem ad”. 4 A gazdag, de akár a szegényebb zsidóság közös jellemvonása a szellemi javakhoz való vonzódás és a felemelkedés vágya. Joseph Roth írja, hogy egy nép, amelyikben évezredek óta nem találtatik írástudatlan - amely ápolja a hagyományokat, kiskora olvassa a Tórát, a Törvényeket - nos, az nem csak az üzlethez vonzódhat, hanem az intellektuális kincsekhez is. 9 Nagyon gyorsan jelentős szerepet nyer a dualizmus társadalmi életében a zsidó értelmiség is. A házaló, majd kereskedést, kocsmát nyitó zsidó már arra törekszik, hogy taníttassa

gyermekeit. Gimnáziumba, egyetemre küldi, így egy generáción belül megjelenik a zsidó értelmiség: orvos, jogász, mérnök, lesz a fiúkból 10 - tanár kevésbé, mert az nem szabad foglalkozás - az újságírás is kedvelt pálya a körükben. Szabó Dezső így írja le regényében a zsidó Schönberger család karrierjét: az apa valahonnét keletről - senki sem tudja, honnan - vándorkereskedőként vetődött a székely faluba, vegyeskereskedést, kocsmát nyitott, majd ebből meg a háborúból meggazdagodott. Fia már egyetemet végzett, magyar nevet vett fel, sőt „méltóságos” rangra emelkedett 11 (Ezzel kapcsolatban természetesen meg kell jegyeznünk, hogy Szabó Dezső köztudottan és híresen antiszemita volt, de ez a történet valós és általános voltán nem sokat változtat.) Hamarosan az egyetemeken és a szabad értelmiségi pályákon is túlreprezentáltak lesznek, ami lassanként ellenszenvet szül a társadalom többi rétegében. A

zsidóság természetesen nem csak vállalkozókból, hanem alkalmazottakból és proletárokból is állt. Egy 1910-es felmérés szerint 20%-uk alkalmazott - tisztviselő az ipari vagy bankszférában, kereskedelmi ügynök, stb. - és 30%-ra tehető az ipari munkásság aránya Ők elsősorban a kisiparban vagy a nagyüzemekben mint szakmunkások tevékenykedtek. A kiegyezés utáni ipari fellendülés igényelte a szakképzett munkaerőt, így jelentős idegen, köztük zsidó munkás vándorolt be az országba. A századvégen megjelenő marxista-szociáldemokrata politikai irányzat jelentős visszhangra talált a zsidó származású munkások között 12 , a lakosság és a munkásság összlétszámához vi- szonyítva a szociáldemokrata kongresszusok delegáltjai között a zsidó vagy lehetséges 9 Roth (1979) Hadd utaljak itt az utóbbi idok hatalmas filmsikerére, a Napfény ízére, ahol az Erdélybol koldusszegényen, egyetlen likorrecepttel a zsebében Budapestre

érkezo, késobb üzemet alapító s ebbol meggazdagodó családfo egyik fiát orvosnak, másikat jogásznak taníttatja. 11 Szabó (19) 12 Ennek egyik oka lehetett, hogy a zsidók gyakorlatilag kivétel nélkül mind olvastak németül s már korán hozzájuthattak a marxizmus klasszikus muveihez. Másrészt maga Marx és Engels is zsidók voltak, s a nemzetközi munkásmozgalomban is jelentos számban reprezentálták magukat, elég csak Frankel Leóra vagy Rosa Luxemburgra gondolni. 10 5 zsidó származásúak aránya feltűnően magas. 13 Ugyanez vonatkozik az egyéb baloldali radikális szervezetekre is, mint a Galilei-kör, vagy akár az 1919-es Tanácsköztársaság vezető politikusaira. Az ipari munkásság mellett jelentős az egyéb bérmunkából szerény körülmények között élő zsidó proletár, főként az ország keleti-északkeleti vármegyéiben, akik alkalmi vagy állandó munkával, mint favágók, faúsztatók, kocsisok, fuvarosok, éjjeliőrök stb.

keresték kenyerüket 14 Ők földrajzi elhelyezkedésüknél fogva felte- hetően nem régen vándoroltak be keletről. A zsidóság aránya a különböző foglalkozási ágakban (1910) 15 100% 80% 60% 40% 43 20% 0% 12 25 önálló iparosok értelmiségiek 54 25 tisztviselők bank- és hitelintézeti alkalmazotak kereskedők A zsidóság asszimilálódása nem csak arról szól, hogy beilleszkedik a magyar gazdasági életbe, ki-ki megtalálja a helyét a társadalmi munkamegosztásban. Mivel más nyelv, más kultúra, más vallás hordozói is voltak, az asszimilációs kérdés ennél bonyolultabb. A modern ipari társadalom, az új életstílus, az ország többi lakosságával való mindennapi társadalmi érintkezés szükségessé tette a szigorú ortodox vallási előírásokon alapuló hagyományok modernizálását. Így küzdelem robbant ki az ortodoxia és a neológ zsidóság között. A neológok az oktatásban és a templomi szertartásokban is nagy

fontosságot tulajdonítottak a magyar nyelv használatának, míg az ortodoxok ragaszkodtak a héberhez és nem fogadták el a neológ zsinagógákat. A jiddis nyelv helyett a zsidóság hamarosan áttért a magyarra Egy ideig - a katolikus egyház tiltakozása miatt - nem kerülhetett sor magyar - zsidó vegyesházasságra, de a polgári anyakönyvezés bevezetése 13 Béri Lichtner (1995) p. 343 Erényi (1996) p. 51 15 Forrás: Erényi (1996) p. 51 Adatai alapján saját szerkesztés 14 6 (1895) után ez a kérdés is megoldódott. A zsidó vallást a bevett vallások közé sorolták és ugyanolyan - anyagi és erkölcsi támogatásban részesült a „bevett vallások koordinációs rendszere” szerint, mint a többi bevett keresztény vallás. 16 Folyik a családnevek magyarosítása és kisebb mértékben a kikeresztelkedés is. Összegezve: a magyar zsidóság jó asszimilációs készséggel bírt Az asszimiláció persze a befogadó ország törvényein,

hozzáállásán is múlik Magyarország már az Árpádok óta „befogadó” ország volt, így az ide bevándoroltak viszonylag gyorsan magyarnak érezhették magukat. Össze sem lehet hasonlítani a tőlünk keletre élő - lengyel, baltikumi, orosz - zsidóság helyzetét a hazaiakéval. Hogy mennyire magyarnak érezték magukat a magyar zsidók, az is mutatja, hogy az 1848-49-es szabadságharcnak zsidó honvédjei is voltak, s Vámbéry Ármin, a híres nyelvész és orientalista nem volt hajlandó elfogadni az angolok által felajánlott, magas fizetéssel és presztízzsel járó állásokat, hanem hazajött Magyarországra, ahol még egyetemi katedrát sem adtak neki, csak a „keleti nyelvek tanítójává” nevezték ki, míg ki nem keresztelkedett. 17 A magyar születésű Theodor Herzl által elindított cionista mozgalom nincs átütő hatással a magyar zsidóságra. Herzl az önálló zsidó állam, a zsidó haza létrehozását kezdeményezi, lehetőleg az ősi

földön, Mózes és Dávis földjén. Ő elsősorban a keleteurópai, valóban negatív diszkrimináció sújtotta zsidóság áttelepülésére gondolt, amikor síkra szállt a zsidó haza megvalósításáért. Nálunk - bár alakultak és működtek cionista szervezetek - igazából kevesen gondoltak arra, hogy valahol az ismeretlen távolban, ellenséges környezetben, primitív viszonyok között telepesként kezdjenek új életet. Természetesen a zsidóság élete nálunk sem volt zavarmentes. Az antiszemitizmus - bár korántsem olyan dramatikus módon ás mértékben, mint a lengyel földön vagy a cári Oroszországban - de itt is jelen volt. 1875-ben lépett fel Istóczy Győző parlamenti képviselő antiszemita propagandájával és hamarosan létrehozta az Antiszemita Pártot. Hívei, követői a vidéki értelmiség, tanítók, az alsópapság képviselői, földbirtokosok, katonatisztek, birtokosok értelmiségi pályára szorult leszármazottjai, értelmiségiek 18. A

mozgalom a „keresztény” jelszót hangsúlyozta olyan összetételekben, mint a „keresztény ipar” vagy „keresztény kereskedelem”. 19 Istóczy szót emel a parlamentben a zsidó bevándorlás ellen, illetve annak szabályozására, és felszólítja a kormányt, hogy tegyen 16 Asztalos et al (1995) p. 295 Göcsei (2000) p.202 18 Ezek valahol mind a régi társadalomból maradtak itt s nem tudtak vagy nem akartak betagozódni az újba annyira, ahogy a zsidóknak sikerült. 17 7 lépéseket a zsidók Palesztinába való áttelepítésére. 20 Az antiszemita politikai mozga- lom tökéletesen kihasználja az 1882-ban Európa-szerte nagy felindulást és antiszemita mozgalmat kiváltó tiszaeszlári vérvád ügyét. A Magyarországon eddig teljesesen ismeretlen „vérvád-per” (Ritualmord, vagyis rituális gyilkosság: keresztény gyermek meggyilkolása vallási célból) most vad indulatokat robbant ki a zsidóság ellen Bár a felvilágosult és művelt

Eötvös Károly ügyvéd védőtársaival bebizonyítja a vérvád tarthatatlanságát és eléri a vádlottak felmentését, a közhangulat a zsidók ellen fordul, a vérvád következménye pogromhangulat, vidéken, de még a fővárosban is zsidók bántalmazása, üzletek kifosztása. Az antiszemita párt ennek ellenére hanyatlásnak indul, sem Tisza Kálmán kormánya, sem az egyház vezetése nem támogatja, az 1887-es választások után lassan szétesik. Itt politikai antiszemitizmussal találkozhatunk, de a mindennapokban még évtizedeken túl éreztette a hatását. Ellenséget látott az elúszott dzsentri a zsidó bérlőben, birtokosban, pénzkölcsönzőben, a paraszt a kereskedőben, kocsmárosban, a falusi, kisvárosi értelmiségi a szabad foglalkozású zsidó ügyvédben, orvosban, a munkás a tőkésben. Az első világháború és annak elvesztése, a trianoni területveszteségek trauma volt minden magyar, zsidó és nem zsidó számára egyaránt. Mégis -

bár zsidó magyarok ezrei ontották vérüket a harctéren - megjelenik egy olyan szemlélet, amely a zsidóságot veti oda bűnbakul a háborúért, a nyomorúságért, a veszteségekért. Szabó Dezső már említett regénye, Az elsodort falu, amely több generáció gondolkodását meghatározta, a zsidóságot teszi felelőssé a veszteségekért, sőt a háború nagy haszonélvezőiként állítja be őket. 19 20 Béri Lichtner (1995) p. 289 Száraz (1976) p. 205 8 Irodalom Béládi L. et al (szerk) (1985): Zsidókérdés Kelet- és Közép-Európában Fejlődéstanulmányok ELTE-ÁJK Tudományos Szocializmus Tanszék, Budapest Berend T. I - Ránki Gy (1974): Gazdaság és társadalom Tanulmányok hazánk és Kelet-Európa XIX.-XX: századi történetéből, Magvető Kiadó, Budapest Béri-Lichtner J. (1995): Együttélés A zsidóság szerepe Magyarország legújabbkori történetében. Argumantum Kiadó, Budapest Csizmadia et al (1995): Magyar állam- és

jogtörténet. Tankönyvkiadó, Budapest Erényi T. (1996): A zsidók története Magyarországon a honfoglalástól napjainkig Változó Világ Könyvtár Útmutató Kiadó, Budapest Göcsei I. (2000): Az ismeretlen vándorai Hazánk Könyvkiadó, Győr Horváth P. et al (szerk) (1990): Hét évtized a hazai zsidóság történetében I rész. Vallástudományi kiskönyvtár MTA Filozófiai Intézet Kiadása, Budapest Karády V. (1997): Zsidóság, polgárosodás, asszimiláció Tanulmányok Cserépfalvi Kiadása, Budapest Krúdy Gy. (1975): A tiszaeszlári Solymosi Eszter Magvető Kiadó, Budapest McCagg, O. W (1989): Zsidóság a Habsburg Birodalomban 1670-1918 Cserépfalvi, Budapest McCagg, W. O(1985): A főbb vitapontok Fontos-e a zsidó nemesség? In: Béládi et al (szerk.) (1985): Zsidókérdés Kelet- és Közép-Európában Fejlődéstanulmányok ELTE-ÁJK Tudományos Szocializmus Tanszék, Budapest Ránki V. (1999): Magyarok - zsidók - nacionalizmus A befogadás és

kirekesztés politikája. Új Mandátum Kiadó, Budapest Roth, J. (1979): Zsidók vándorúton Magvető Kiadó, Budapest Sándor I. (1976): A vizsgálat iratai Tudósítás a tiszaeszlári per körülményeiről Kozmosz, Budapest 9 Szabó D. (1920): Az elsodort falu Táltos Könyvkiadó, Budapest Száraz Gy. (1976): Egy előítélet nyomában Magvető Kiadó, Budapest Závodszky G. (1992): Történelem a gimnázium III osztálya számára Tankönyvkiadó, Budapest 10