Földrajz | Geológia » Szelepcsényi Zoltán - Biofizikai klímaklasszifikációs módszerek összehasonlító vizsgálata

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Meteorológiai Tanszék Biofizikai klímaklasszifikációs módszerek összehasonlító vizsgálata Magyarországra és egyes kiválasztott klímaövekre vonatkozóan Készítette: Szelepcsényi Zoltán Földtudomány BSc, meteorológia szakirányú hallgató Témavezető: Dr. Ács Ferenc ELTE, Meteorológiai Tanszék 2009. május 1 Tartalomjegyzék 1. 2. Bevezető.3 1.1 A biofizikai klímaklasszifikációs módszerek történelmi áttekintése.3 1.2 Célok .5 A biofizikai klímaklasszifikációs módszerek leírása .6 1.1 Köppen-féle éghajlat-osztályozás.6 2.2 Holdridge bioklíma-klasszifikációja.9 2.3 A Thornthwaite-féle éghajlat-osztályozás. 14 3. Adatok és alkalmazott programok. 18 4. A biofizikai klasszifikációs módszerek magyarországi vizsgálata . 19 5. A biofizikai klímaklasszifikációs rendszerek összehasonlító vizsgálata a Lamb-féle adatbázison . 28 5.2 Száraz éghajlati öv. 29 5.21

Forró sivatagok (BWh). 30 5.22 Hideg sivatagok (BWk). 32 5.23 Forró sztyeppék (BSh) . 34 5.24 Hideg sztyeppék (BSk). 37 5.3 Trópusi égöv.39 5.31 Trópusi esőerdő klíma (Af) .39 5.32 Száraz és nedves szavanna (Aw) .42 5.33 Trópusi monszun klíma (Am).46 6. Összefoglalás .51 7. Köszönetnyilvánítás .53 8. Függelék. 54 8.1 A Lamb-féle adatbázis mérőállomásait sorszámokkal ábrázoló térkép. 54 8.2 A Lamb-féle adatbázis mérőállomásainak klímái éghajlati övenként . 55 8.3 Köppen és Thornthwaite klímaosztályozásának összehasonlítása a Lamb-féle adatbázison. 61 9. Irodalomjegyzék.62 2 1. Bevezető 1.1 A biofizikai klímaklasszifikációs módszerek történelmi áttekintése Egy növényföldrajzi térkép egyúttal klímatérkép is, hiszen a növényzet a környezet hatásait ötvöző megjelenési formája az éghajlatnak. Ez a felismerés kellett ahhoz, hogy megszülessenek az első biofizikai jellegű

éghajlatelemző módszerek. Az éghajlat és a vegetáció közötti kapcsolatot elsőként Alexander von Humboldt ismerte fel a XIX. század első felében (HUMBOLDT, 1807) Humboldt észrevette, hogy egymástól távol eső területek vegetációjában szerkezeti és funkcionális hasonlóságok akkor jelentkeznek, ha az adott területek éghajlata is hasonló (BONAN, 2002). KNOBLOCH (2006) szerint Humboldt ezen korszakalkotó felismerése vezetetett a növényföldrajznak mint interdiszciplináris tudományágnak a kialakulásához. E felismerés eredményeképpen botanikusok kezdték el vizsgálni a hőmérséklet fenológiai és a csapadék fiziológiai hatását a növényzetre. Előbb GRISEBACH (1872) mutatta be bolygónk vegetációinak és klímáinak területi eloszlásáról szóló munkáját, majd DE CANDOLLE (1874) a hőigény és szárazságtűrés alapján megállapított növénycsoportjait hőmérsékleti minimumokkal jellemezte. Nagy előrelépést jelentett a modern

biofizikai éghajlatleíró modellek kialakulásában SUPAN (1879) egész Földet átfogó klímarendszere is, amely az éghajlati öveket már izotermákkal határolta el. SUPAN (1879) a pálmák területi kiterjedésének határát a 20°C-os évi középhőmérséklet izotermájával, míg a szubpoláris erdők határát a maximális havi középhőmérséklet 10°C-os izotermájával jelölte ki. A XIX. század közepére tehát egyértelművé vált, hogy a vegetáció és az éghajlat között szoros kapcsolat van. Az éghajlat tipizálása során pedig nyilvánvaló lett, hogy „minden éghajlati rendszer csupán leegyszerűsített megközelítése a valóságnak, és így csak néhány döntő tényező kiemelésére, térbeli elhatárolására szorítkozhatunk (JUSTYÁK, 1995).” Idővel megállapították, hogy e szempontból a két legfontosabb tényező a hőmérséklet és a csapadék. Az éghajlat jellegét „alapvetően két tényezőcsoport határozza meg: a

hőellátottság és a vízellátottság. Az előbbit többnyire megfelelően tükrözik a hőmérsékleti viszonyok, az utóbbit pedig a csapadék mennyisége és évszakos eloszlása, továbbá a csapadék és párolgás különbsége: a klimatikus vízmérleg (BORHIDI, 1981).” A klíma jellegének számszerűsítésére sok kísérlet történt. Ezek közül néhány olyat említünk meg, amelyek kifejezetten a vegetációhatárokhoz illeszkedve próbálták meg kijelölni az egyes vegetációtípusokat. Ilyen például LANG (1915) esőfaktora, GORCZYNSKI 3 (1920) kontinentalitási indexe, BUDIKO (1969) ariditási indexe. A vegetációhatárok számításba vételén, de komplexebb eljárások alkalmazásán alapuló módszerek az ún. biofizikai éghajlat-osztályozó modellek. E szakdolgozatban a három legismertebb biofizikai éghajlat-osztályozó modellt fogjuk bemutatni. Ezek a publikálásuk sorrendjében a következők: KÖPPEN (1900) klímaosztályozása (1900),

HOLDRIDGE (1947) életforma rendszere és THORNTHWAITE (1948) éghajlatrendszere. A klasszifikációs rendszerek komplexitásuk tekintetében igen eltérőek. A komplexitás vizsgálata három ismérv figyelembevétele alapján történhet: egyrészt a vegetációhoz való viszony, másrészt a potenciális párolgás (PET) becslésének módja, harmadrészt a talaj tulajdonságainak számításba vétele alapján. A klasszifikációs rendszerek részletesebb ismertetése nélkül, az 1 táblázat alapján állíthatjuk fel a komplexitási sorrendet, amely egyébként megegyezik az egyes rendszerek publikálásának sorrendjével is. Osztályozási rendszerek Vegetáció PET Talaj 1. Köppen-féle klímaosztályozás (1990) + – – 2. Holdridge-féle életforma rendszer (1947) + + – 3. Thornthwaite-féle éghajlatrendszer (1948) + + + 1. táblázat – A biofizikai rendszerek komplexitása a vegetációhoz való viszony, a potenciális párolgás (PET) szimulációja

és a talaj tulajdonságainak számításba vétele alapján (a komplexitás növekszik sorszám növekedésével) Közös ismérv, hogy mindhárom osztályozási rendszer valamilyen úton-módon a vegetációhoz kapcsolódik. KÖPPEN (1900) saját rendszerét Grisebach globális vegetációtérképe (GRISEBACH, 1866) és a De Candolle-féle vegetációcsoportok alapján készítette el (BONAN, 2002). Holdridge valójában potenciális életformákat definiált, azaz származtatott klimatikus indexeivel a vegetációtípusok zavartalan működéséhez szükséges feltételeket állapította meg (LUGO et al., 1999) THORNTHWAITE (1948) pedig a vízellátottság alapján öt nedvességi tartományt különböztetett meg, figyelembe véve a felosztásnál a természetes növénytakarót is (PÉCZELY, 1979). A komplexitás függ a potenciális párolgás becslésére szolgáló módszerektől is. Az evapotranszspiráció becslésével a klimatikus vízmérlegen keresztül jellemezni tudjuk

az egyes klímák nedvességét. Az evapotranszspiráció fogalma már számba veszi a növényzet vízforgalmát is (WÜRTZ & LEHMANN, 2004). Így becslése megadja a klímaosztályozási rendszerek biofizikai jellegét. Az 1 táblázat szerint a párolgás folyamatát a három rendszer 4 közül először HOLDRIDGE (1947) építette be. Megemlítendő azonban, hogy KÖPPEN (1900) a száraz klímák definiálására szolgáló, érték-összehasonlító képletével már valamelyest jellemezte a párolgás folyamatát. THORNTHWAITE (1948) az evapotranszspiráció becslésére az úgynevezett csöbör modellt alkalmazta. A csöbör modell révén – a légköri tényezők mellett – a talajtényezők hatása is érvényesült. A módszer még kezdetleges volt annak idején, de a felismerés igen tiszteletreméltó. Megemlítendő az is, THORNTHWAITE (1948) módszere a talaj fizikai féleségének figyelembevételével tovább pontosítható (ÁCS et al., 2005; DRUCZA és

ÁCS, 2006). 1.2 Célok E szakdolgozat célja 1. a Holdridge-féle életforma rendszer ismertetése; 2. a Köppen-, a Holdridge- és a Thornthwaite-féle klasszifikációs módszerek összehasonlítása Magyarországra és egyes kiválasztott klímaövezetekre vonatkozóan, 3. az éghajlatelemző módszerek közötti különbségek elemzése, valamint a rendszerek közötti megfeleltetések és az összeegyeztethetőségek megállapítása. 5 2. A biofizikai klímaklasszifikációs módszerek leírása 1.1 Köppen-féle éghajlat-osztályozás A legelterjedtebb és manapság is a legszélesebb körben alkalmazott éghajlati felosztás KÖPPEN (1900, 1923, 1936) nevéhez fűződik. Jelenleg is számos klímaváltozással foglalkozó kutatásban (KALVOVÁ et al., 2003; BECK et al, 2006; GAO & GIORGI, 2008; RODERFELD et al., 2008) használják ezt a módszert az eredmények kiértékelésekor Széleskörű használatát egyszerű szemléletmódja biztosítja, amely az ókori

görögök megállapításain alapszik. Köppen abból indult ki, hogy a Föld természetes növénytakarója és az egyes éghajlatok között szoros összefüggés van. „Az éghajlatok szabják meg a növények földrajzi elterjedését Ezért a természetes növénytakaró földrajzi határai egyben az éghajlatok határvonalai is (JUSTYÁK, 1995).” Köppen valódi érdeme tehát abban rejlik, hogy ezeket a határvonalakat megpróbálta alapvető éghajlati elemekkel leírni. A vegetációtípusok megállapításánál KÖPPEN (1923) De Candolle francia-svájci botanikus csoportosítását tartotta szem előtt. De Candolle a növényeket hőigény és szárazságtűrés alapján sorolta főcsoportokba. 1874-es munkájában őt főcsoportot különböztetett meg (2. táblázat) K Köppen De Candolle Kvantitatív határok A Trópusi Megathermal A leghidegebb hónap +18 °C feletti C Mérsékelt Mesothermal A leghidegebb hónap -3 és +18 °C közötti D Boreális

Microthermal A leghidegebb hónap -3 °C alatti, a legmelegebb +10 °C feletti Havas2 E Poláris Hekistothermal A legmelegebb hónap +10 °C alatti 3 B Száraz Xerophilous Az éves csapadékösszeg értéke kisebb, mint a hőmérséklettől függő kritikus érték Öv Fák 1 Száraz 2. táblázat – Bolygónk klímaövei Köppen és De Candolle szerint (THORNTHWAITE & HARE, 1955) Köppen korszakalkotó ötlete tehát abban rejlett, hogy a De Candolle által megrajzolt vegetáció-térképek határvonalaihoz izotermavonalakat próbált illeszteni (SANDERSON, 1999), azaz számszerűsíteni próbálta az egyes vegetációövek kiterjedésének határait. „Sorra 1 Van elegendő csapadék és kellő hőmennyiség az erdők kialakulásához. Túl hideg a levegő a fák növekedéséhez. 3 Túl száraz a klíma a fák növekedéshez. 2 6 megállapította a növényzeti típusok elterjedését lehetővé tévő és korlátozó klímaértékeket. Ezeket a

határértékeket részben a hőmérsékletnek vagy annak a minimuma, vagy a bizonyos értékhatárok feletti évi időtartama, a tenyészidő hossza szabja meg, részben pedig a csapadék hiánya, a szárazság mértéke lehet korlátozó tényező (JUSTYÁK, 1995).” Köppen osztályozása tehát „figyelembe veszi a hőmérsékletet, annak évi ingását, a csapadék mennyiségét, annak évi eloszlását, azon kívül tekintettel van egyéb természeti jelenségekre (DOBOSI és FELMÉRY, 1994).” KÖPPEN (1923) ezek alapján öt főcsoportba sorolta a bolygónkon létező klímákat. Az egyes klímaöveket az ábécé nagybetűivel jelölte. Ezen belül 11 klímatípust különböztetett meg. Ezeket a klímaképletek második betűi szimbolizálják Az egyes klímatípusok részletesebb jellemzésére további betűjelek szolgálnak. DOBOSI és FELMÉRY (1994) szerint ezek a betűjelzések egzaktságuk révén példátlan tudományos tekintélyt biztosítottak Köppen

éghajlatelemző rendszerének. KÖPPEN (1923) eredeti munkája 11 klímatípust különböztetett meg. E szakdolgozat – a folyamatos változtatások révén – már 13 típust definiál a két betűből álló klímaképletek alapján. Köppen éghajlat-osztályozó rendszerének jelenlegi képe hosszú fejlődés eredménye A legtöbb változtatást GEIGER (1954) végezte el Köppen halálát követően. A tipizálás módszerének önkényes mivolta miatt egyértelműen szükség volt a rendszer folyamatos tökéletesítése. Ennek megfelelően jelen szakdolgozat a 3 táblázatban szereplő klímatípusokat különbözteti meg. Klíma övek Képlet Trópusi öv Száraz öv Melegmérsékelt öv Boreális öv Poláris öv Elnevezés Af Trópusi esőerdő klíma Am Trópusi monszun klíma Aw Trópusi szavanna klíma BS Sztyepp klíma BW Sivatagi klíma Cs Mediterrán klíma Cf Melegmérsékelt klíma egyenletes évi csapadékeloszlással Cw Melegmérsékelt

klíma nyári csapadékkal Ds Hidegtelű klíma téli csapadékmaximummal Df Hidegtelű klíma egyenletes évi csapadékeloszlással Dw Hidegtelű klíma nyári bő csapadékkal ET Tundra klíma EF Állandóan fagyos klíma 3. táblázat – A módosított Köppen-féle rendszer klímatípusai 7 A Köppen-féle éghajlati felosztás alapvetően egy többlépcsős kritériumrendszer, amelynek módosított és leginkább elfogadott változatát a 4. táblázat prezentálja 456 Betűk 1. 2 3 A 1. Számszerű kritériumok 2. 3. Tcold ≥ 18 f m w Pdry ≥ 60 Pdry < 60 és Pdry ≥ 100 – MAP/25 Pdry < 60 és Pdry < 100 – MAP/25 α. MAP < 20 × MAT β. MAP < 20 × MAT + 280 γ. MAP < 20 × MAT + 140 B α. MAP ≥ 10 × MAT β. MAP ≥ 10 × MAT + 140 γ. MAP ≥ 10 × MAT + 70 α. MAP < 10 × MAT β. MAP < 10 × MAT + 140 γ. MAP < 10 × MAT + 70 S W h k C MAT ≥ 18 MAT < 18 -3 < Tcold < 18 és Thot > 10 s w f Psdry

< 40 és Psdry < Pwwet/3 Pwdry < Pswet/10 se nem (s), se nem (w) a b c D Thot ≥ 22 Thot < 22 és Tmon10 ≥ 4 Thot < 22 és 1 ≤ Tmon10 < 4 Tcold ≤ -3 és Thot > 10 s w f Psdry < 40 és Psdry < Pwwet/3 Pwdry < Pswet/10 se nem (s), se nem (w) a b c d E Thot ≥ 22 Thot < 22 és Tmon10 ≥ 4 nem (a) vagy (b), Tcold ≥ -38 nem (a) vagy (b), Tcold < -38 Thot < 10 T F Thot > 0 Thot ≤ 0 4. táblázat – A módosított Köppen-féle rendszer klímái és azok kritériumai (PEEL et al, 2007) 4 MAP - évi átlagos csapadék mm-ben kifejezve; MAT - évi középhőmérséklet °C-ban megadva; Thot – legmelegebb hónap középhőmérséklete °C-ban; Tcold – leghidegebb hónap középhőmérséklete °C-ban; Tmon10 – hónapok száma, amelyekben a havi középhőmérséklet 10°C felett van; Pdry – legszárazabb hónap csapadékmennyisége mm-ben; Psdry – legszárazabb nyári hónap csapadékmennyisége mm-ben; Pwdry –

legszárazabb téli hónap csapadékmennyisége mm-ben; Pswet – a legnedvesebb nyári hónap csapadékmennyisége mm-ben; Pwwet – a legnedvesebb téli hónap csapadékmennyisége mm-ben 5 Száraz éghajlatok esetében α. a MAP 70%-a télen hullik; β a MAP 70%-a nyári csapadék; γ egyik sem 6 A nyár (és a tél) aszerint van definiálva, hogy melyik hat hónapos (ONDJFM vagy AMJJAS) periódus a melegebb (és hidegebb). 8 2.2 Holdridge bioklíma-klasszifikációja Holdridge az egyes klímákat a rájuk jellemző vegetációk alapján rendszerezi. A tipikus vegetáció legfőbb jellemzőit három klimatikus tényező, nevezetesen az évi átlagos biohőmérséklet (ABT), az évi potenciális evapotranszspirációs arány (APETR) és évi átlagos csapadékmennyiség (APPT) alapján becsli. A becsléshez a hőmérséklet és a csapadék többéves havi átlagaira van szükségünk alkalmazva a következő feltételezéseket. A biohőmérséklet meghatározásában fontos

szerepet játszik az a tény, hogy a primer produktivitás, azaz a fotoszintézis során történő szervesanyagelőállítás csak 0-30°C-os tartományban lehetséges (LUGO et al., 1999) HOLDRIDGE (1947) eredeti munkájában az ABT kiszámításakor ezt a feltételt használta. E kikötés azonban az elmúlt 60 évben folyamatosan változott. HOLDRIDGE (1967) későbbi munkáiban az ABT-t már a havonta mért legkisebb pozitív hőmérsékletek átlagából származtatta, azzal a kikötéssel, hogy a negatív hőmérsékleti értékeket 0°C-kal helyettesítette. A felső küszöbérték megítélése is folyamatosan változott az elmúlt 20 évben. HOLDRIDGE et al (1971) az ABT kiszámításánál a 30°C-ot meghaladó értékeket 0°C-os értékekkel helyettesítette. A jelenlegi éghajlatváltozással kapcsolatos kutatások azonban a felső határt már rugalmasabban kezelik (YUE et al., 2001; ROY et al, 2006) HOLDRIDGE (1947) eredeti munkájában az ABT számítására rövidebb

időléptéket, azaz napi átlagolást ajánlott. Jelenleg azonban a legelterjedtebb módszer az ABT számítására – amit egyébként PRENTICE (1990) is használt már – az egyes hónapokra kalkulált biohőmérsékletek évi átlagolása (1. képlet) A biohőmérsékletek havi értékeit értelemszerűen a napi értékekből határozzák meg. Ha a havi biohőmérséklet negatív értékű, akkor ezt az értéket 0°C-kal helyettesítjük az évi átlagolásnál (ROY et al., 2006) ABT évi átlagos biohőmérséklet (°C) MBT havi átlagos biohőmérséklet (°C) APPT évi átlagos csapadékmennyiség (mm) MPPT havi átlagos csapadékmennyiség (mm) APE APETR évi átlagos potenciális evapotranszspiráció (mm) évi átlagos evapotranszspirációs arány 9 ABT  1 12  MBT 12 t 1 1. képlet 12 APPT   MPPT 2. képlet t 1 APE  58,93  ABT APETR  APE APPT 3. képlet 4. képlet Az évi potenciális evapotranszspirációs arány

(APETR) azt fejezi ki, hogy a csapadékból származó víz (APPT) hányad része fordítódik potenciális evapotranszspirációra (APE), ami ökológiai szempontból meghatározó mennyiség (LUGO et al., 1999) Az APPT-t a havi csapadékösszegek alapján becsüljük (2. képlet) Az APE értékét az ABT és egy tapasztalati érték szorzata alapján kapjuk meg (3. képlet) Az APE tehát azt fejezi ki, hogy hány mm víz párologna el akkor, ha a légkör hőenergiája teljes egészében az evapotranszspirációra fordítódna. Ezáltal az APETR értékét az APPT és az APE hányadosa adja (4. képlet) A Holdridge-féle rendszer gyakorlatilag életformákban, és az adott életformákhoz tartozó tipikus ökológiai egységekben gondolkodik. Ezen egységek zavartalan működéséhez szükséges feltételeket a fent említett klimatikus indexekkel definiálhatjuk (LUGO et al., 1999) EMANUEL et al. (1985) szerint Holdridge ezen életforma osztályozása a jelenlegi ökoszisztéma

rendszer egyik legelfogadhatóbb jellemzése, amely kizárólag hőmérsékleti- és csapadékadatok használatán alapul. Az életformák mindegyike objektív, empirikusan definiált kritériumokkal jellemezhető. Ezek rendszere egy hierarchikus felépítésű háromszögdiagramban egyszerűen szemléltethető Ez az úgynevezett Holdridge-féle háromszögdiagram (1. ábra) A Holdridge-féle háromszögdiagram legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy a definiált mennyiségek logaritmikus skálán vannak ábrázolva (WÜRTZ & LEHMANN, 2004). Továbbá, hogy az ABT logaritmikus skáláján egy szakadás található. Ugyanis HOLDRIDGE (1967) a 18°C-os értéknél egy kritikus hőmérsékleti vonalat definiált, amellyel egyébként a melegmérsékelt és a szubtrópusi területeket választja el egymástól. PRENTICE (1990) ezt a kritikus értéket egyébként fagyvonalnak nevezi, hiszen a 18°C-nál magasabb ABT-vel jellemezhető klímák esetében fagy már sohasem fordulhat elő.

10 11 Egy másik feltűnő tulajdonsága az is, hogy valójában több kisebb hatszögből épül fel. Minden egyes hatszög egy-egy vegetációzónát, azaz életformát határoz meg. Ez azonban a rendszer folyamatos tökéletesítésének eredménye. HOLDRIDGE (1947) eredeti munkájában ugyanis még rombuszok formájában jellemezte az életformákat. Ekkor ugyanis még nem volt a háromszögdiagram része az ABT logaritmikus skálája (ROY et al., 2006) Később HOLDRIDGE (1967) – támaszkodva a biohőmérsékleti értékekre – szélességi és magassági öveket különített el. Így a vegetációzónákat már nem rombuszok, hanem hatszögek formájában definiálta7 Ennek köszönve azonban a rombuszok egymástól távolabb eső csúcsain átmeneti életformákat kellett volna bevezetnie. Ehelyett a hatszögeket középpontjuk körül 45°-kal elforgatva fixálta, majd azokban definiálta az egyes életformatípusokat.8 A PRENTICE (1990) munkájában bemutatott

Holdridge-féle háromszögdiagramban is már ennek megfelelően vannak a klímatípusok elkülönítve. HOLDRIDGE (1967) a klímaformák megnevezésére nem használ képleteket (KÖPPEN, 1931), hanem rövid beszédes kifejezésekkel jellemzi azokat. Mindegyik klímaforma alapját egy-egy főbiom képezi, amelyet aztán – hőmérsékleti és nedvességi jellemzők alapján – vegetációtípusokra oszt fel. HOLDRIDGE (1947, 1967) munkái eredetileg angol nyelven jelentek meg. Munkáiban többnyire növényföldrajzi szakkifejezéseket használt, tehát a klímatípusok elnevezésére magyarázatokat nem fogalmazott meg. A rendszer magyar nyelvű átültetése emiatt nehézkessé vált. Sok helyütt például leíró jellegű definíciókra volt szükségünk a megfelelő elnevezések megválasztása érdekében. Ezeket az 5 táblázat tartalmazza. Angol forest woodland scrub bush desert Definíciószerű meghatározás9 a fák dominálnak és viszonylag összefüggő

lombkoronaszintet alakítanak ki a fás szárú növények dominálnak, de füves területekkel és bozóttal erősen ritkítottak, felszabdaltak főleg bozótos, de helyenként füves területekkel erősen felszabdalva cserjés, összefüggő cserjeszint nagyon ritka a növényborítottság, gyakran teljesen kopár a földfelszín Magyar erdő bozót bozót cserjés sivatag / pusztaság 5. táblázat – A Holdridge-féle háromszögdiagramban használt biomok és a magyar megfelelőik 7 Az 1. ábrán ezeket a hatszögeket szaggatott vonalak határolják Az 1. ábrán ezeknek a hatszögeknek a kontúrjait folytonos vonalak adják 9 A meghatározások Lomolino et al. nevéhez fűződnek, amelyeket az Oxfordi Egyetem honlapján talált „Biogeography” előadásanyagokból kölcsönöztem 8 12 A biomok jellemzését követően már csak a hőmérsékleti és a nedvességi jellemzők lefordítására volt szükségünk ahhoz, hogy a rendszer által definiálható 38 db

életformát bemutathassuk. A nedvességi jellemzőket Balázs Borbála, 1 éves PhD hallgató segítségével vezettük be. A Holdridge-féle háromszögdiagram magyar nyelvű változata az 1. ábrán látható E háromszögdiagramban egyébként a különböző életformák tovább csoportosíthatók a nedvességi tartományok vagy a szélességi övek szerint (LUGO et al., 1999) HOLDRIDGE (1967) különben a biomokat magassági övek szerint is csoportosította. Ezek használatára azonban egyik művében sem ad egyértelmű leírást, így ezek alkalmazása eléggé önkényes. Jelen szakdolgozatban ezek használatától eltekintettünk. A biomokat tehát a Holdridge-féle háromszögdiagramból az APETR és az APPT értékek alapján határozzuk meg, majd azt a megfelelő magassági övvel összeolvassuk (pl. hidegmérsékelt füves puszta) Így a következő 38 db életforma különíthető el (6. táblázat) sarkvidéki pusztaság szubpoláris száraz tundra szubpoláris üde

tundra szubpoláris nedves tundra szubpoláris esős tundra boreális pusztaság boreális száraz cserjés boreális üde erdő boreális nedves erdő boreális esős erdő hidegmérsékelt sivatag hidegm. sivatagi cserjés hidegmérsékelt füves puszta hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt nedves erdő hidegmérsékelt esős erdő melegmérsékelt sivatag melegm. sivatagi cserjés melegm. tövises puszta melegmérsékelt száraz erdő melegmérsékelt üde erdő melegmérsékelt nedves erdő melegmérsékelt esős erdő szubtrópusi sivatag szubtrópusi sivatagi bozót szubtrópusi tüskés bozót szubtrópusi száraz erdő szubtrópusi üde erdő szubtrópusi nedves erdő szubtrópusi esőerdő trópusi sivatag trópusi sivatagi bozót trópusi tüskés bozót trópusi extraszáraz erdő trópusi száraz erdő trópusi üde erdő trópusi nedves erdő trópusi esőerdő 6. táblázat - Az általunk megállapított és használt

Holdridge-féle osztályok 13 2.3 A Thornthwaite-féle éghajlat-osztályozás THORNTHWAITE (1948) is felismerte, hogy a talaj és a növényzet vízforgalma kitűnő klímaindikátor. Felismerte azt is, hogy az éghajlatok egzakt módon rendszerezhetők, ha ezt a klímaindikátort index formájában tudjuk kifejezni (BREUER, 2007). A Thornthwaite-féle klímaosztályozó modell vizsgálatával és módosításaival tanszékünkön ÁCS et al. (2005) és BREUER (2007) foglalkozott. A továbbiakban, az osztályozási rendszer mechanizmusának bemutatása során többnyire ezen tanulmányok megállapításaira szorítkozunk. Thornthwaite legfőbb felismerése, hogy valamely terület „hőellátottsága nem szükségszerűen hőfizikai, hanem hidrofizikai mutatóval is jellemezhető (ÁCS et al., 2005)” Emiatt is vezette be THORNTHWAITE (1944) a potenciális evapotranszspiráció (PET) fogalmát. A PET csak a légköri feltételektől függ, azaz a talaj vízellátottsága nem

limitálja (BREUER, 2007). A Thornthwaite-féle éghajlatelemző modell valójában ezen hidrofizikai jellegű paraméter meghatározásán alapul. THORNTHWAITE (1948) az éghajlatokat szintén képletek formájában jellemzi. A klímaképleteket 4 betű alkotja. Az 1 betű egy nedvességi állapotot jellemző klimatikus index (Im). A 2 betűt a lehetséges párolgás (PET), a 3 betűt a vízhiánnyal (D) és a víztöbblettel (S) arányos nedvességi és szárazsági index (Ia, Ih), míg a 4. betűt a nyári (június, július és augusztus) és az évi PET értékek aránya határozza meg. A klímaképlet első két betűje az évi, míg utolsó két betűje az évszakos vízmérleg-jellemzőkre utal (ÁCS et al., 2005) Az indexeket a következőképpen számoljuk: I m  I h  0 ,6  I a 100  D Ia  PET 100  S Ih  PET 5. képlet 6. képlet 7. képlet A Thornthwaite-féle osztályozáshoz szükséges hidrofizikai indexeket egy egyszerű csöbör modell alapján

becsüljük. Az eredeti modellben a csöbör 1 m mély és 1 m 2 alapterületű talajtömb, melynek hasznos víztartalma10 100 mm. „A csöbört a csapadék (P) tölti, a tényleges evapotranszspiráció (ET) pedig üríti. A csöbör falain oldalirányú vízmozgás nincs. Amikor a vízmennyiség eléri a 100 mm-t, a csöbör megtelik, és ha a csapadék nagyobb, mint a potenciális evapotranszspiráció (PET), víztöbblet (S) keletkezik, ami elfolyik. A lefolyt 10 Az a vízmennyiség, amit a növényzet felvehet. 14 vízről semmit sem lehet tudni. Ha viszont a csöbör teljesen kiürül, és a PET nagyobb, mint a csapadék, vízhiány (D) keletkezik, ami a mélyebb rétegekből pótlódik (BREUER, 2007).” Láthatjuk tehát, hogy a csöbör speciálisan működik: alulról vizet kaphat, de nem veszthet. A Thornthwaite-féle éghajlatelemző modell fizikai jellegét ezáltal a csöbör mechanizmusa, míg biológiai jellegét a hasznos víztartalom fogalmának használata

adja. A csöbör modell leírásából és a fentebb ismertetett hidrofizikai indexekből kitűnően látszik, hogy a Thornthwaite-féle klasszifikáció „lelkét” a potenciális evapotranszspiráció (PET) értékének meghatározása jelenti. T HORNTHWAITE (1948) eredeti munkájában a PET parametrizációjára egy hőmérséklet és potenciális napfénytartalom függő egyenletet dolgozott ki. A regressziós egyenletet több, Egyesült Államokban végzett lysiméteres mérések eredményei alapján származtatta. THORNTHWAITE (1948) felismerte, hogy a párolgás és a sugárzási egyenleg között szorosabb fizikai kapcsolat létezik, mint a párolgás és a hőmérséklet között. „Azonban tisztában volt azzal is, hogy a párolgás becsléséhez szükséges pontos és kellő felbontású sugárzási adatok még sokáig hiányozni fognak. Modellje ezért a sugárzás helyett a hőmérséklet alapján becsüli a PET értékeket. Az elv továbbá feltételezi azt is, hogy az

albedó konstans és az ET mértékét a nedves levegő advekciója sem befolyásolja (BREUER, 2007).” A PET módosított parametricáziója MCKENNEY és ROSENBERG (1993) nevéhez fűződik (8. képlet) 12  L   N   10  Tt  PET   1,6   t    t      12   30   I  t 1 A Lt a nappalok hosszának havi átlaga (óra) Nt a hónap napjainak száma (db) Tt havi közepes léghőmérséklet (°C) 1,514 12 I 8. képlet T    5t  t 1 9. képlet A  6,75  10  7  I 3  7 ,71  10  5  I 2  1,792  10  2  I  0,49239 10. képlet A PET parametrizációjával persze mások is foglalkoztak, amelyre BREUER (2007) hosszabban kitér. E szakdolgozat azonban a módszer elismertsége és a rendelkezésre álló adatok miatt a fent ismertetett módon határozza meg a PET értékeket. Végezetül a klímaképletek egyes betűinek lehetséges értékeit és azok

jelentéseit foglaljuk össze táblázatszerűen (7., 8, 9, 10 táblázat) 15 A klímaképlet 1. betűje A vízellátottság jellemzés Im A Perhumid 100 fölött B4 Humid 80 – 100 B3 Humid 60 – 80 B2 Humid 40 – 60 B1 Humid 20 – 40 C2 Nedves szubhumid 0 – 20 C1 Száraz szubhumid -20 – 0 D Szemiarid -40 – -20 E Arid -60 – -40 7. táblázat – A klímaképlet 1 betűinek lehetséges változatai (BREUER, 2007) A klímaképlet 2. betűje A hőellátottság jellemzése PET (mm m-2 év-1) A’ Megatermális 1140 feletti B’4 Mezotermális 997 – 1140 B’3 Mezotermális 855 – 997 B’2 Mezotermális 712 – 855 B’1 Mezotermális 570 – 712 C’2 Mikrotermális 427 – 570 C’1 Mikrotermális 285 – 427 D’ Tundra 142 – 285 E’ Fagyos 141 alatt 8. táblázat – A klímaképlet 2 betűinek lehetséges változatai (BREUER, 2007) 16 A klímaképlet 3. betűje A vízellátottság szezonális

jellemzése Ia Nedves éghajlatok esetén (A, B, C2) r kicsi vagy nincs vízhiány 0 – 16,7 s közepes nyári vízhiány 16,7 – 33,3 w közepes téli vízhiány 16,7 – 33,3 s2 nagy nyári vízhiány 33,3 felett w2 nagy téli vízhiány 33,3 felett Ih Száraz éghajlatok esetén (C1, D, E) d kicsi vagy nincs víztöbblet 0 – 16,7 s közepes téli víztöbblet 16,7 – 33,3 w közepes nyári víztöbblet 16,7 – 33,3 s2 nagy téli víztöbblet 33,3 felett w2 nagy nyári víztöbblet 33,3 felett 9. táblázat – A klímaképlet 3 betűinek lehetséges változatai (BREUER, 2007) A klímaképlet 4. betűje A nyári hőellátottság jellemzés PET (% nyári/évi) a’ Megatermális 48 alatt b’4 Mezotermális 48 – 51,9 b’3 Mezotermális 51,9 – 56,3 b’2 Mezotermális 56,3 – 61,6 b’1 Mezotermális 61,6 – 68 c’2 Mikrotermális 68 – 76,3 c’1 Mikrotermális 76,3 – 88 d’ Tundra 88 felett 10. táblázat

– A klímaképletek 4 betűinek lehetséges változatai (BREUER, 2007) 17 3. Adatok és alkalmazott programok A lokális skálájú vizsgálatok során Magyarország klímáját 125 mérőállomás havi csapadékösszege (P) és középhőmérséklete (T) alapján származtattuk. A P és T adatok az 1901-1950 közötti időszakra vonatkoznak és Magyarország Éghajlati Atlaszának Adattárában (KAKAS, 1967) találhatóak meg. „Megjegyzendő, hogy a csapadék és hőmérsékleti mezők jó megegyezést mutatnak a legújabb csapadék és hőmérsékleti mezőkkel (Magyarország Klíma Atlasza, 2000) (BREUER, 2007).” A globális skálájú vizsgálatok során a megfelelő klímaadatokat 230 mérőállomás havi csapadékösszege (P) és középhőmérséklete (T) adja. Ezeket LAMB (1978) művében a „World Climatic Table” című fejezetben találhatjuk meg. A mérőállomások területi eloszlása ugyan nem egyenletes, de bolygónk összes klímáját lefedik. Fontos

azonban kiemelni, hogy az állomások adatai nem ugyanazon és nem ugyanakkora hosszúságú időszakokra vonatkoznak. A bolygónk klímáit jellemző 230 mérőállomás P és T adataiból származtatott évi Évi csapadékösszeg (mm) csapadékösszegek (AP) és évi átlaghőmérsékletek (AT) diagramja a 2. ábrán látható 4500 4000 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 0 20. 183. 39. 196. 40. -20 -15 -10 -5 0 5 10 15 20 25 30 35 Évi átlaghőmérséklet (°C) 2. ábra – A Föld klímáit jellemző 230 mérőállomás AP-AT diagramja A trópusi és a száraz égöv elemzése során referenciaképeket használtunk, melyeket a www.panoramiocom weboldalról töltöttük le A referenciaképek keresése során a földrajzi koordinátákat (LAMB, 1978) vettük alapul, azonban minden esetben figyeltünk arra is, hogy csak a nagyobb területeken előforduló természetes vegetációkról gyűjtsünk képeket. A képek keresőfelülete a Google Earth műholdas felvételei voltak,

amelyek gyakran segítették a természetes vegetációforma megítélését. Így pl Teherán esetében a műholdas térkép világosbarna színe egyértelműen feltételezte a kősivatagot. 18 4. A biofizikai klasszifikációs módszerek magyarországi vizsgálata Magyarország klímájának Köppen-féle leírását először – ugyan módosítással – RÉTHLY (1933) mutatta be. RÉTHLY szerint a Köppen-féle beosztás alkalmazása néhol nehézkes, mivel olyan nagy határok között változik a hőmérséklet, amely határokba a legellentétesebb éghajlatok is besorolhatók (pl. a C éghajlatnál a leghidegebb téli hónap +18°C és -3°C közé esik, míg a D éghajlatnál a leghidegebb téli hónap -3°C alatti, a legmelegebb hónap pedig +10°C feletti). RÉTHLY ezért célszerűnek látta, hogy a -3°C-os határ helyett, a -2°C-os határt használja. Ugyanakkor Köppen eredeti jelöléseit további betűjelekkel egészítette ki Ezek a következők: x” –

csapadékmaximum júliusban, zivataros esőkkel, z – második őszi csapadékmaximum, e – a levegő relatív nedvessége nem nagyobb, mint 70% május-augusztusi időszakban. A fenti módosításokkal elkészült Köppen-féle térképet a 3. ábra szemlélteti Az ábra szerint Magyarország nagy része az enyhébb telű C klímaövbe tartozik, amint azt már KÖPPEN (1931) is egy-két magyar állomás alapján megemlíti. A C övön belül – Réthly módosításaival – azonban a hegyvidékek kivételek. A középhegységek 350-400 m-nél magasabb részei már a D hidegmérsékelt övbe esnek, ahol a januári középhőmérséklet alacsonyabb, mint a -2°C. A D övbe tartozik, mint nagy összefüggő terület, az Alföld északkeleti része (Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megye) is. A második éghajlati választóvonal az enyhe és a forró nyarú helyeket választja el. Ez jóformán a júliusi 22°C-os izoterma, amely Somogy és Baranya megye déli

határától indul ki, magába zárva Baranyát (a magasabb hegyvidékek kivételével), majd Szekszárd, Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Túrkeve, Püspökladány irányában halad kelet felé az ország határáig és azon túlra. Ettől délre a meleg nyarú, a jelzésű területek vannak, ahol a legmelegebb hónap középhőmérséklete 22°C felett van. A Dunántúl túlnyomó részében, valamint az Alföld északi és keleti részein, továbbá az északi hegyvidéken mindenütt b jelzésű, hűvösebb nyári klíma az uralkodó. Itt a legmelegebb hónap középhőmérséklete már 22°C alatt van. Egyébként az a és b területeket elválasztó vonal egybeesik a nyári félév (áprilistól szeptemberig tartó tenyészidőszak) +18°C-os hőmérsékletvonalával. 19 20 3. ábra – Magyarország éghajlata a Köppen-féle osztályozás alapján RÉTHLY (1933) szerint Az f betű azt jelenti, hogy hazánkban a csapadék időbeli eloszlása többé-kevésbé egyenletesnek

tekinthető. Az x betű arra utal, hogy a csapadékmaximum a nyár elején, június körül alakul ki. Hazánkban csupán Vas és Zala megyében, valamint az ország északkeleti határvidékén mutatható ki a zivataros esőkből származó júliusi csapadékmaximum (x”). A második csapadékmaximum (z) – kivéve az előbb említett Vas és Zala megyét – a Dunántúl egész területén jellemző. A 3. ábrán az e-vel jelölt vonal adja azt a szárazsági határt, amelytől az Alföld felé eső vidéken májustól augusztusig bezárólag minden egyes hónapban a relatív nedvesség középértéke nem haladja meg a 70%-ot. A Kisalföldön is található egy zárt szárazabb terület Érdekes, hogy Köppen hazánkat már 1901-ben a kukorica éghajlatú (Cfa) vidékek közé sorolta, melyeket kora nyári és őszi csapadékmaximumok jellemzik, forró nyárral és száraz utónyárral. Kihangsúlyozandó, hogy a Réthly-féle térkép ismertetése egyértelműen JUSTYÁK (1995)

gondolatiságát tükrözi.11 4. ábra – Magyarország éghajlata a Köppen-féle osztályozás szerint 11 Justyák J., 1995: Klimatológia (egyetemi és főiskolai) jegyzet 21 Magyarország éghajlata az általunk elkészített Köppen-féle osztályozás szerint a 4. ábrán látható. Egyértelmű, hogy a két térkép közötti hasonlóság – a Réthly-féle változtatások ellenére is – igen nagynak bizonyul. Munkánk során KÖPPEN (1931) eredeti klasszifikációját alkalmaztuk, amely alapján hazánk éghajlata viszonylag nagyfokú homogenitást mutat. Magyarország jelentős területe a C klímaövbe tartozik, de ahogyan az már a Réthly-féle térképből is látszott, hazánk északkeleti csücskében már a D hidegmérséklet öv is megjelenik. Réthly a reálisabb ábrázolás érdekében a két klímaöv közötti határt a Köppen-féle rendszerrel szemben a leghidegebb hónap -2°C-os izotermájával definiálta. Ennek megfelelően az

Északiközéphegység egész területe, illetve a többi hegység 400 m fölé nyúló csúcsai is ebbe a klímába estek. Ezek tehát valóban indokolt módosítások Mi azonban – ragaszkodva az eredeti Köppen-féle osztályozáshoz – megtartottuk a -3°C-os izoterma határt. Ez alapján a D klímaövbe esik a Mátra legmagasabb csúcsainak mindegyike, a Bükk-fennsík egésze, továbbá ezen két hegység északi lejtői; az Aggteleki-karszt, a Cserehát és a Zemplén; a Bodrogköz és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye teljes területe. A felsorolt helyek mindegyikén az éghajlat a Köppen-féle rendszert használva Dfb képlettel jellemezhető. Hazánk többi területein Cfa és Cfb klíma van, melyeket egyébként forró és melegnyarú nedves szubtrópusi klímáknak is neveznek. A két típus között csak a 3 betűben van eltérés A Cfa klíma esetében a legmelegebb hónap középhőmérséklete eléri, sőt meg is haladhatja a 22°C-ot, míg a Cfb típus esetében nem.

Érdekes, hogy a Réthly-féle térkép esetében a 22°Cos izotermavonal „Somogy és Baranya megye déli határától indul ki magába zárva Baranyát (a magasabb hegyvidékek kivételével), majd Szekszárd, Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Túrkeve, Püspökladány irányában halad kelet felé az ország határán túlra (JUSTYÁK, 1995).” Ehhez képest az általunk elkészített térképen ez a vonal jócskán visszahúzódik, így a Cf klíma forró nyarú változata csupán Délkelet-Magyarország határmenti területein jelenik meg. A Réthlyféle térkép 1901-1930 közötti időszakra, míg az általunk megrajzolt térkép az 1901-1950 között terjedő időszakra vonatkozik. Vizsgálataink során elkészítettük ugyanezen időszakra vonatkozó Holdridge-féle térképet is. Ez az 5 ábrán látható A Köppen-féle térképhez képest ez már több információt nyújt hazánk klímájáról. Kiértékelése azonban az osztályozási rendszer teljes körű ismeretét

igényli. A Holdridge-féle osztályozás a klímákat olyan életforma-típusokkal jellemzi, melyek az adott klimatikus feltételek mellett a legvalószínűbbek. (LUGO et al, 1999) Hazánk területén ennek megfelelően négy életforma-típusnak van létjogosultsága. Ezek – a sorrend figyelembevétele nélkül – a következők: melegmérsékelt száraz erdő, hidegmérsékelt füves 22 puszta, hidegmérsékelt üde erdő és a boreális nedves erdő. Hangsúlyozandó, hogy ezek valójában csak elméletileg lehetséges életformák. 5. ábra – Magyarország éghajlata a Holdridge-féle osztályozás szerint Az 5. ábrán látható információk értelmezése végett, tekintsük meg előbb BORHIDI (1961) klímazonális vegetáció-térképét, amit egyébként az 6. ábra mutat be Magyarország Gaussen-Walter diagramok alapján szerkesztett klimazonális térképe (BORHIDI, 1961) jól mutatja, hogy hazánk jelentős részén, így a Sió vonalától nyugatra, a

Dunántúliközéphegységben, az Északi-középhegységben, valamint a Nyírségben is a lombos erdők jelentik a természetes vegetációt. Ugyancsak az 6 ábra szerint az erdős sztyepp az eredeti vegetációtípus az Alföld jelentős részén és a Kisalföldön. VARGA et al (2000) szerint az erdős sztyepp átmeneti éghajlati, növényzeti öv a zárt erdő és a sztyepp klímaövek között. Ebben az övben a többé-kevésbé zárt erdők az általában száraz termőhelyű gyepekkel váltakozva, mozaikos elrendeződésben alakulnak ki. Az Alföld növényföldrajzi arculatát azonban az utóbbi évezredben már nem a klimatikus, hanem a humán tényezők alakították. Így a mezőgazdaság térhódításának és a folyószabályozásnak köszönhetően az Alföld ezen életformatípusa napjainkra már folyamatosan visszaszorul. 23 6. ábra – Magyarország klímazonális térképe (BORHIDI, 1961) – 1 Montán bükkösök öve; 2 – Szubmontán bükkösök öve; 3

– Gyertyános-tölgyesek öve; 4 – Tölgyeserdők öve; 5 – Erdős sztyeppek öve; 6 – Az Alföld azonos szárazságú övezeteit jelölő izoxéra, a szemiariditási index alapján Összevetve BORHIDI (1931) klímazonális vegetáció-térképét az általunk készített Holdridge-féle térképpel, azt láthatjuk, hogy a lombos erdők és az erdős sztyeppek közötti határvonalat – ha kissé módosítva is, de – Holdridge rendszere is kijelöli. A Holdridge-féle besorolásból a hidegmérsékelt üde erdők és a boreális nedves erdők a lombos erdők szektorába esnek. Ezen felül a montán bükkösök öve egyértelműen megegyezik a Holdridgeféle klasszifikációban szereplő boreális nedves erdőkkel A két osztályozási forma tehát egymást erősítve elkülöníti azokat az életformatípusokat, melyekben egyértelműen a lombos erdők dominálnak. Azonban a Borhidi-féle erdőssztyeppek övébe a Holdridge-féle klasszifikációban szereplő

hidegmérsékelt füves puszták és a melegmérsékelt száraz erdők is beletartoznak. VARGA et al (2000) definíciójára támaszkodva azonban ez a látszólagos ellentmondás is feloldható. Eszerint az erdős puszta a zárt erdő és a sztyepp klímaövek átmeneti éghajlati sávjában kialakult önálló növényzeti öv. A hangsúly ezúttal az átmeneti jelzőn van. A Holdridge-féle háromszögdiagram meghatározásakor ugyanis az átmeneti életformák definiálását számon kívül hagyták, mint ahogy azt már a módszer leírásában is megemlítettem. A 7 ábra szerint HOLDRIDGE (1967) a rombuszok felső csúcsában nem átmeneti zónákat jelölt ki, hanem a környező három vegetációforma között osztotta fel ezeket a területeket. A magyarországi erdőssztyeppeken, azaz az Alföldön és a Kisalföldön az APPT 24 átlagos értéke 500-600 mm, míg az ABT értékek 9-12 °C között szóródnak. A származtatott APETR értékek 1,02-1,3 változnak. Ezen

értékek alapján az erdőssztyepp területeket abba az átmeneti zónába helyezhetjük el, amelyet a száraz erdők, a füves puszták és az üde erdők fognak közre (7. ábra) Amennyiben a Holdridge-féle háromszögdiagramban az átmeneti zónák definiálásra kerülnének, ez a kisháromszög mindenképp az erdős puszta elnevezést kapná. Így a Holdridge-féle térkép kérdéses területeit csak BORHIDI (1931) megállapításai alapján teljes egészében értelmezni tudjuk. 7. ábra – Magyarország tipikus értékei a Holdridge-féle rendszerben, a Holdridge-féle háromszögdiagram egy részlete Annak ellenére, hogy az alföldi területek természetes életformáját az átmeneti erdős puszták jelentik, a Holdridge-féle térkép (5. ábra) továbbra is fontos információkkal szolgálhat. A térkép szerint a dél-alföldi régióban az eredeti vegetáció inkább a melegmérsékelt száraz erdőhöz van közelebb. Ez a terület többnyire lefedi a 4 ábra Cfa-val

jelölt területeit, ahol a júliusi középhőmérsékletek meghaladják a 22°C-ot, illetve átfedésben vannak BORHIDI (1931) térképén (6. ábra) az Alföld legszárazabb területeivel Vagyis a 4 ábra alátámasztja a melegmérsékelt jelzőt, míg az 6. ábra indokolja a száraz jelző használatát a dél-alföldi területek esetében. Tehát annak ellenére, hogy az átmeneti zónák definiálása még várat magára, a Holdridge-féle rendszerrel pontosabb képet tudunk alkotni lokális skálán, mint a Köppen-féle rendszerrel. A Holdridge-féle rendszerhez hasonlóan a Thornthwaite-féle rendszer is figyelembe veszi a párolgást a klímaklasszifikáció során. Az evapotranszspiráció becslése azonban különböző a két módszernél. Holdridge az ABT és az APPT segítségével számol potenciális 25 evapotranszspirációs arányt (APETR). A Thornthwaite-féle osztályozás pedig mm-ben kifejezett potenciális párolgást (PET) becsül egy talajadatok

mellőzésén alapuló csöbörmodell alkalmazásával. A Thornthwaite-féle módszer a hőmérsékleti és csapadékadatok mellett felhasználja még a hely földrajzi koordinátáit is. Így vélhetőleg még pontosabb képet kapunk hazánk klímájáról. Magyarország éghajlata a Thornthwaite-féle rendszer alapján a 8. ábrán látható Holdridge rendszere szerint hazánk területén négy vegetációtípus fordulhat elő. Ezzel szemben a Thornthwaite-féle rendszer hat klímatípus különböztethető meg Magyarországon. A térképen mégis csupán három területet jelöltünk meg, ugyanis az azonos nedvességi indexszel jellemezhető területeket egy kalap alatt vettük. Mindamellett meg kell említeni, hogy a térképen nem került ábrázolásra Kékestető éghajlata, mivel klímaképlete (B3 C’2 r b’2) egyedüliként szerepel az adatbázisban. 8. ábra – Magyarország éghajlata az eredeti Thornthwaite-féle módszer alapján (a csöbör nagysága 100 mm) A

Thornthwaite-féle térkép (8. ábra) szerint hazánk hőellátottságának területi változatossága nem számottevő. Az esetek többségében a klímaképletek második betűje B’1, azaz a hőellátottság tekintetében a legalacsonyabb mezotermális kategória. A második betű 26 csak Dobogókő, Galyatető, Kékestető és Mátraháza esetében tér el a fenti esettől az általunk vizsgált 120 állomásnál. E hőellátottságra vonatkozó homogenitás azonban ellentmond a korábbi megállapításainknak. Ugyanis KÖPPEN (1931) hazánk északkeleti felén húzza meg a C melegmérsékelt és a D hidegmérsékelt klímaövek közötti határvonalat. Ugyanakkor Holdridge szerint is három szélességi öv életformatípusa jellemzi hazánk klímajellegét. Így a Thornthwaite-féle hőellátottsággal kapcsolatos homogenitás kissé furcsa, esetlegesen megkérdőjelezhető. Feltételezésem szerint ennek hátterében a 100 mm-es nagyságú csöbör modell használata áll.

DRUCZA és ÁCS (2006) ugyan számításba vették a talaj fizikai féleségének hatását a csöbör modell-futtatásokban, de a hőellátottságra vonatkozó második betűk változatlanok maradtak. Thornthwaite módszere hazánk különböző klímazónáit egyértelműen csak a vízellátottsági viszonyok alapján képes megkülönböztetni. A nedvességi indexekre támaszkodva három típust különíthetünk el. Ezek, sorrendben haladva a szárazabbtól a nedvesebb felé, a C2, B1 és B2 klímák. Ennek megfelelően Magyarország legszárazabb területein nedves szubhumid (C2) viszonyok uralkodnak. Ilyen a helyzet az Alföld középső területein, a Győr-Tatai-síkon, a Hernád völgyében, a Szerencsi-dombságban és a Taktaközben is. Ezzel szemben hazánk legnedvesebb területeit a Bakony központi részében, a Visegrádi-hegységben, a Börzsönyben, a Mátrában és a délnyugati határvidéken találjuk. Itt a nedvességi index értékének megfelelően B2 jelölés

használandó. Az ország legnagyobb részén azonban a B1-es humid klíma dominál. A nyugat-magyarországi területek esetében ez a nedvességi karakterisztika többnyire összecseng a Holdridge-féle és a Borhidi-féle térképekkel (5., 6 ábra) Váratlan azonban, hogy ez a nedvesebb klímatípus átlépve a Duna vonalát egészen Ceglédig terjed. A legmeglepőbb azonban az, hogy e nedves kategória megtalálható a dél-alföldi régióban is, így Ásotthalom, Szeged, és Mezőhegyes is ebbe klímatípusba tartozik. A Holdridge-féle rendszer szerint ezeken a területeken a potenciális életformák leírására vonatkozóan egyértelműen csak a száraz jelzőt alkalmazhattuk. BORHIDI (1961) szerint is ezen régió az ország legszárazabb területeinek egyike. Így ismételten meggyőződhettünk arról, hogy a Thornthwaite-féle módszer alkalmazásakor a talaj fizikai félesége fontos információ lehet, és figyelembevétele segíthet a valósabb kép kialakításában.

27 5. A biofizikai klímaklasszifikációs rendszerek összehasonlító vizsgálata a Lamb-féle adatbázison A Lamb-féle adatbázis összes mérőállomásának klímáját kiértékeltük mindhárom osztályozási rendszerrel. Ezek felsorolásszerű közlése a Függelék ide tartozó passzusában található meg. Jelen szakdolgozatban az összehasonlító elemzésekre azonban csak a Köppenféle száraz (B) és trópusi (A) klímaövezetekre vonatkozóan került sor A szakdolgozat terjedelme nem tette lehetővé az összes klímatípus mélyebb szintű elemzését. Ugyanakkor feltehető a kérdés, miért összpontosítottunk pont e két klímaövezetre? Ennek több oka is volt, summázva ezek a következők: 1. Holdridge éghajlat-osztályozó rendszerét a trópusi területeken végzett kutatómunkája alapján fejlesztette ki (PRENTICE, 1990). LUGO et al (1999) szerint Holdridge rendszere csak a trópusi ökoszisztémákról ad teljes képet. 2. WÜRTZ & LEHMANN (2004)

ábrája szerint a száraz éghajlatok (BW és BS) a Holdridgeféle háromszögdiagramban nagyobb területeket fednek le a többi klímához képest Így Holdridge rendszere Köppenéhez képest jóval alkalmasabb a száraz klímákon belül előforduló vegetációtípusok változatosságának leképezésére. 9. ábra – A Köppen-féle klímazónák felosztása a Holdridge-féle háromszögdiagramban (WÜRTZ & LEHMANN, 2004) 3. A száraz éghajlatok területei többnyire lakatlanok, népsűrűségük igen alacsony Az emberi beavatkozás mértéke így viszonylag elhanyagolható, a természetes vegetáció jelenléte feltételezhető. 4. LAMB (1978) szerint a trópusi (A) és a száraz (B) klímák együttesen bolygónk felszínének nagyjából 46-47 %-át fedik le. 28 5.2 Száraz éghajlati öv A Köppen-féle osztályozást a száraz éghajlatok elkülönítésével célszerű kezdeni. A főöveket – a száraz klímák kivételével – a hőmérséklet alapján

határozzuk meg. A száraz éghajlatok esetében ez nem így van; itt az évi átlagos középhőmérséklet és az évi átlagos csapadékmennyiség összehasonlítása szükséges. Ennek módszerét a Köppen-féle osztályozáshoz visszalapozva eleveníthetjük fel. Köppen alapvetően a hőellátottság alapján osztályoz. Természetesen ez alól kivételt képez a jelenleg vizsgált B száraz éghajlati öv, amelynek meghatározásához a vízellátottságot és a hőellátottságot egyaránt figyelembe veszi. Ebből kifolyólag a Köppen-féle és a Thornthwaite-féle száraz klímák megfeleltetése egyértelmű. Így a Köppen-féle BS sztyepp éghajlat a Thornthwaite-féle szemarid (D) éghajlatnak, míg a Köppen-féle BW sivatagi klíma a Thornthwaite-féle arid (E) klímának felel meg (11. táblázat) Köppen eredeti osztályozásában 11 klímát különböztetett meg. Ezekben már szerepelt mindkét száraz éghajlat (KÖPPEN, 1923). A részletesebb

Köppen-Geiger-féle osztályozás azonban már különbséget tesz a sivatagok és a sztyeppek egyes fajtái között a hőmérséklet alapján. A B száraz klímák közötti hőellátottságbeli különbségeket a Köppen-féle osztályozásban a harmadik betű érzékelteti. Ennek megfelelően a +18°C-os évi középhőmérsékleti határ választja el a forró (h) és a hideg (k) fajtákat mind a sztyeppek, mind a sivatagok esetében. A’ B’4 B’3 B’2 B’1 E BWh BWk D BSh BSk C’1 11. táblázat – A Köppen-féle és a Thornthwaite-féle száraz klímák megfeleltetése elméleti megfontolások alapján A továbbiakban a képletek összeegyeztethetőségét vizsgáljuk, illetve összevetésre kerülnek a Holdridge-féle rendszerben becsült életformákkal is. Végül az osztályozási formák jóságát is megpróbáljuk vizsgálni. Az összehasonlítások során – referenciaképekre támaszkodva – meghatározzuk a valós életformákat és az

elvárható klímákat 29 5.21 Forró sivatagok (BWh) A forró sivatagok (BWh) esetében a Köppen-féle és a Thornthwaite-féle osztályozás képleteinek megfelelése egyértelmű. Az elméletileg levezetett megfeleltetés – egy kivételtől eltekintve (Lima) – minden esetben megvalósul. Lima esetében is érvényesül az arid (E) tulajdonság, azonban a hőellátottság csak mezotermális (B’2). Ez persze könnyen megmagyarázható a hideg Humboldt-áramlás hatásával, de Peru fővárosa esetében az ENSO jelenségkörtől sem tekinthetünk el. Végignézve a Limára vonatkozó adatokat, szembetűnő, hogy a csapadék idősorok csak egy 10 éves periódusra vonatkoznak, míg a hőmérsékleti idősorok egy tágabb 30 éves időszakra. 12 Az eltérő időszakokból eredően az El Nino és La Nina események hatásai anomáliákként jelenhetnek meg az idősorokban. Így Limát ezek során nem is érdemes figyelembe vennünk. Az osztályozási mechanizmusok közötti

különbségek a Holdridge-féle rendszerben ütközhetnek ki a legjobban. A 12 táblázat szerint mind Köppen, mind Thornthwaite viszonylag homogén módon jellemzi a forró sivatagokat. Ugyanezen táblázatra támaszkodva azonban kijelenthető, hogy Holdridge rendszere a sivatagi életformának nagyobb mozgásteret nyújt, azaz igen sok fajtáját definiálja. Így pl Thornthwaite rendszerében Jodhpur (India), Timbuktu (Mali) és Tamanrasset (Algéria) képletei rendre megegyeznek, de Holdridge osztályozása szerint különbségeket feltételezhetünk. A különbségekről a referenciaképek alapján is meggyőződhetünk (10., 11, 12 ábra) Sorsz. 106 111 114 115 116 121 127 128 129 139 140 158 203 206 Név Jodhpur, India Karacsi, Pakisztán Bagdad, Irak Al Muharraq, Bahrein Áden, Jemen Heluán, Egyiptom Timbuktu, Mali Tamanrasset, Algéria Kartúm, Szudán Ascension-sziget (Georgetown) Szent Ilona-sziget (Jamestown) Alice Springs, Ausztrália Death Valley, Nevada Phoenix,

Arizona Köppen BWh BWh BWh BWh BWh BWh BWh BWh BWh BWh BWh BWh BWh BWh Thornthwaite E A d a E A d a E A d b2 E A d b4 E A d a E A d a E A d a E A d a E A d a E A d a E B4 d a E B4 d a E A d b1 E A d b3 Holdridge trópusi tüskés bozót trópusi sivatagi bozót szubtrópusi sivatagi bozót trópusi sivatag hiba hiba trópusi sivatagi bozót szubtrópusi sivatag trópusi sivatagi bozót trópusi sivatagi bozót szubtrópusi sivatag szubtrópusi sivatagi bozót hiba szubtrópusi sivatagi bozót 12. táblázat – A forró sivatagok területéhez tartozó települések és klímaképleteik 12 Erre vonatkozóan a Függelék nem tartalmaz adatot. Ezeket az információkat csak Lamb, H H (1978) [Climate, present, past and future. Volume 1, Fundamentals and climate now] művében találhatjuk meg 30 12. ábra – Tamanrasset, Algéria 11. ábra – Timbuktu, Mali 13. ábra – Al Muharraq, Bahrein 31 10. ábra – Jodhpur, India Mindamellett, hogy Holdridge rendszerének

felbontása a forró sivatagokra nézve igen magas, mégis érdekes, hogy rendszerének szélső értékét a legforróbb és egyben legszárazabb típust, a trópusi sivatagot csupán egy ízben találjuk meg a Lamb-féle adatbázis kiértékelése során (Bahrein). Illetve említésre méltó, hogy ilyen nagyfokú felbontás mellett több ízben nem képes a klímát meghatározni. A minimális APPT összeg, amit még képes kategorizálni a rendszer 62,5 mm. Áden (Jemen), Heluán (Egyiptom) és Death Valley (Nevada) esetében is emiatt nem lehetett meghatározni a potenciális életformát. 5.22 Hideg sivatagok (BWk) A Lamb-féle adatbázis 239 db állomásából mindössze 5 esetben bukkantunk rá a hideg sivatagi (BWk) éghajlatra. Ez esetben is egyértelmű a megfeleltetés Köppen és Thornthwaite osztályozásai között. Így mind az öt állomás arid (E) vízellátottságú, illetve mezotermális (B’2, B’1) hőellátottságú. A harmadik betű minden esetben d, ami azt

jelenti, hogy valódi víztöbblettel jellemezhető időszak nem különül el egyik állomás esetében sem. Sorsz. 66 78 144 229 231 Név Asztrahán, Oroszország Kazaly, Kazahsztán Walvis Bay, Namíbia Sarmiento, Argentína Antofagasta, Chile Köppen BWk BWk BWk BWk BWk Thornthwaite E B1 d b1 E B2 d b1 E B2 d a E B1 d a E B2 d a Holdridge hidegmérsékelt sivatagi cserjés hidegmérsékelt sivatag hiba hidegmérsékelt sivatagi cserjés hiba 13. táblázat – A hideg sivatagokhoz kapcsolódó települések és klímaképleteik A Holdridge-féle osztályozás szerint sem ütközünk markáns ellentmondásokba. Holdridge rendszere a potenciális életformát vagy hidegmérsékelt sivatagként, vagy hidegmérsékelt sivatagi cserjés vegetációként határozza meg. A referenciaképek alapján azonban Asztrahán esetében inkább már hidegmérsékelt füves pusztáról beszélhetnénk (14. ábra). Walvis Bay és Antofagasta Holdridge osztályozásában kategorizálhatatlan,

mivel a csapadék átlagos évi összege nem éri el a 62,5 mm-t. A képekre támaszkodva azonban kijelenthető, hogy a csapadék ilyen szintű hiánya egyértelműen vegetációmentes életformát eredményez mindkét esetben (15. és 17 ábra) 32 14. ábra – Asztrahán, Oroszország 16. ábra – Sarmiento, Argentína 33 15. ábra – Walvis Bay, Namíbia 17. ábra – Antofagasta, Chile 5.23 Forró sztyeppék (BSh) Ha eddig nem is, de a forró sztyeppék (BSh) esetében már találkozhatunk megfeleltetési problémákkal Köppen és Thornthwaite között. Köppen szerint 11 esetben van forró sztyepp (BSh) klíma. A megfeleltetés szerint ez azt jelenti, hogy mind a 11 esetben szemiarid (D) a vízellátottság. Ezzel szemben a nedvességi index alapján az esetek több mint felénél a vízellátottság arid (E) jellegű. A hőellátottságot jellemző második betű azonban minden esetben az elvárható A’, B’4 vagy éppen B’3. Tehát a forró jelzőt a

Thornthwaite-féle rendszer is alátámasztja. A Holdridge-féle osztályozás is többnyire a trópusi-szubtrópusi jelzőt alkalmazza a lehetséges életformák megállapítása során. Sorsz. 104 120 122 123 125 126 131 134 141 175 218 Név New Delhi, India Nicosia, Ciprus Tripoli, Líbia El Azizia, Líbia Marrakech, Marokkó Agadir, Marokkó Fort Lamy, Csád Porto de Praia, Zöld-foki Közt. Luanda, Angola Malden-sziget San Cristóbal, Galápagosz-sz. Köppen BSh BSh BSh BSh BSh BSh BSh BSh BSh BSh BSh D D D E E E E E E D D Thornthwaite A d a B3 d b4 B3 d a B4 d b4 B4 d b4 B3 d a A d a A d a A d a A d a A d a Holdridge trópusi extraszáraz erdő szubtrópusi tüskés bozót szubtrópusi tüskés bozót szubtrópusi sivatagi bozót szubtrópusi sivatagi bozót szubtrópusi sivatagi bozót trópusi extraszáraz erdő trópusi tüskés bozót szubtrópusi tüskés bozót trópusi extraszáraz erdő szubtrópusi tüskés bozót 14. táblázat – A forró sztyepp klímák

állomásai és klímaképleteik Az arid (E) vízellátottsággal jellemezhető állomások esetében Holdridge rendszere ismételten különbségeket jelez. Három állomást szubtrópusi sivatagi bozótként, míg másik három állomást tüskés bozótként kategorizál. Képeink alapján látható, hogy Köppen klasszifikációs rendszere a sivatagok és a sztyeppek közötti határt meglehetősen önkényesen húzta meg. Már a legtöbb gimnáziumi tankönyv is, így NEMERKÉNYI és SÁRFALVI (2004) is említi a száraz éghajlatok tárgyalása során a félsivatagi területeket. El Azizia (Líbia), Marrakech (Marokkó) és Agadir (Marokkó) esetében – ennek megfelelően – inkább félsivatagról kellene beszélnünk. Véleményünket a mellékelt képek is alátámasztják (19 és 20. ábra) Fort Lamy (Csád), Porto de Praia (Zöld-foki Köztársaság) és Luanda (Angola) esetében azonban egyértelműen kijelenthető, hogy sztyepp (BS) klímával van dolgunk. Ezt a képek

is alátámasztják (21. és 22 ábra) Annak ellenére, hogy Thornthwaite-féle képleteik megegyeznek a forró sivatagokra (BWh) jellemző Köppen-féle képlettel, ezen állomások 34 klímáit sztyepp klímaként értelmezhetjük. A nedvességi index (Im) értékei ezeken az állomásokon igen közel esnek az arid-szemiarid területeket elválasztó -40-es határértékhez (15. táblázat) Ez a tény azonban ismételten csak alátámasztani tudja állításunkat, miszerint a klímák közötti egyértelmű megfeleltetés nem végezhető el. Sorsz. Név Köppen Im 116 Áden, Jemen BWh -59,1 128 Tamanrasset, Algéria BWh -56,2 129 Kartúm, Szudán BWh -56,1 131 Fort Lamy, Csád BSh -41,3 134 Porto de Praia, Zöld-foki Közt. BSh -48,1 141 Luanda, Angola BSh -42,9 15. táblázat – Száraz éghajlatú állomások, ahol a Thornthwaite-féle képlet: E A’ d a’ és nedvességi indexeik 18. ábra – Nicosia, Ciprus (szubtrópusi tüskés bozót) 35

21. ábra – Luanda, Angola 20. ábra – Agadir, Marokkó 22. ábra – Porto de Praia, Zöld-foki Közt 36 19. ábra – El Azizia, Líbia 5.24 Hideg sztyeppék (BSk) A Lamb-féle adatbázisban mindössze nyolc esetben találtunk hideg sztyepp (BSk) klímát. A 16 táblázat szerint hideg sztyepp (BSk) klíma a közepes földrajzi szélességek kontinentális területein alakulhat ki. A Thornthwaite-féle és a Holdridge-féle képletek segítségével azonban könnyűszerrel különbségeket fedezhetünk fel a hideg sztyepp (BSk) klímák között. Thornthwaite és Holdridge szerint két típusa különíthető el Holdridge szerint melegmérsékelt sivatagi cserjés vegetáció az uralkodó vegetáció Asgabat (Türkmenisztán), Kandahar (Afganisztán) és Teherán (Irán) környékén, míg a hidegmérsékelt füves puszta a típikus életforma Lancsou (Kína), Ankara (Törökország) és Salt Lake City (Utah) környezetében. Thornthwaite szerint az első csoport

klímaképlete E B’3, míg a második csoport klímaképlete D B’1. A két osztályozási rendszer tehát úgy jellemzi a hideg sztyepp klímát, hogy egymás feltételezéseit alátámasztják. Sorsz. 79 86 112 113 118 201 Név Asgabat, Türkmenisztán Lancsou, Kína Kandahar, Afganisztán Teherán, Irán Ankara, Törökország Salt Lake City, Utah Köppen BSk BSk BSk BSk BSk BSk E D E E D D Thornthwaite B3 d b2 B1 d b2 B3 d b3 B3 d b2 B1 d b3 B1 d b2 Holdridge melegmérsékelt sivatagi cserjés hidegmérsékelt füves puszta melegmérsékelt sivatagi cserjés melegmérsékelt sivatagi cserjés hidegmérsékelt füves puszta hidegmérsékelt füves puszta 16. táblázat – A hideg sztyepp területek állomásai és azok klímaképletei A két típus között alapvető különbségek vannak. A Holdridge-féle háromszögdiagramban ezek az életformák nincsenek szomszédságban, így kialakulásuk feltételei sem azonosak. Melegmérsékelt sivatagi cserjés életforma

esetében Thornthwaite is a szárazabb arid (E) jelzőt alkalmazza a vízellátottság jellemzésére. Azonban ehhez az extraszáraz állapothoz többnyire meleg, mezotermális (B’3) hőellátottság tartozik. A lehetséges életforma itt így a sivatagi cserje. Ha a BSk klímákoz tartozó potenciális életforma a hidegmérsékelt füves puszta, akkor a Thornthwaite-féle rendszerben a hőellátottság a mezotermális kategória alsó határát súrolva, a B’1 értéket veszi fel. Ehhez a hűvösebb állapothoz már jobb nedvességi index tartozik Így ezeknek a területeknek a vízellátottsága már inkább szemiarid (D) jellegű. 37 23. ábra – Kandahar, Afganisztán 25. ábra – Lancsou, Kína 38 24. ábra – Teherán, Irán 26. ábra – Salt Lake City, Utah 5.3 Trópusi égöv 5.31 Trópusi esőerdő klíma (Af) A trópusi esőerdő éghajlattípus alapvetően az Egyenlítő körüli szűk sávra terjed ki, az északi és a déli szélesség 5°-a között.

Nem meglepő tehát, hogy az esőerdők esetében több tanulmány (KOTTEK et al., 2006) is a trópusi helyett inkább az egyenlítői jelzőt alkalmazza A trópusi esőerdő éghajlat bolygónk egyik legmelegebb és legegyenletesebb hőmérsékletjárású éghajlata. A Thornthwaite-féle képletek lehetőséget adnak ezen kritériumok teljesülésének ellenőrzésére. A képletek utolsó betűje rendre a’, azaz a nyári hónapokra (június, július, augusztus) számított PET kevesebb, mint az éves PET fele. Tehát a léghőmérsékletből számított évi potenciális párolgás (PET) – így a tényleges párolgás sem – kizárólag a nyári hónapokra korlátozódik. Ez akkor lehetséges, ha a hőmérséklet évi ingása kellően kicsi. A hőellátottság szempontjából mind a Thornthwaite-féle, mind a Holdridge-féle osztályozás alátámasztja Köppen meglátásait. A Thornthwaite-féle képletek második betűje rendre A’, azaz a hőellátottság megatermális.

Holdridge a hőmérsékleti értékek jellemzése során minden esetben a trópusi jelzőt alkalmazza. Egy kivétel azonban akad Entebbe (Uganda) ugyan az Egyenlítőn fekszik, azaz a lehető legnagyobb évi besugárzásban részesül, mégis hőellátottságát tekintve B’3 besorolású. Holdridge szerint is csak a szerényebb szubtrópusi kategóriába tartozik. Ebben persze fontos szerepet játszik az a tény, hogy a mérőállomás 1155 m magasságban, egy fennsíkon fekszik. Így Entebbét célszerűbb már a függőleges övezetességben vizsgálni. Sorsz. 96 108 135 138 154 171 176 224 Név Szingapúr Colombo, Sri Lanka Entebbe, Uganda Victoria, Seychelle-szigetek Kókusz (Keeling)-szigetek Apia, Szamoa Fanning-szigetek Belém, Brazília Köppen Af Af Af Af Af Af Af Af Thornthwaithe B1 A r a B1 A r a B2 B3 r a B2 A r a C2 A r a B3 A r a B1 A r a B4 A r a Holdridge trópusi üde erdő trópusi üde erdő szubtrópusi üde erdő trópusi üde erdő trópusi üde erdő

trópusi üde erdő trópusi üde erdő trópusi üde erdő 17. táblázat – Néhány fontosabb trópusi esőerdő klímával rendelkező állomás és klímaképleteik Eddig a hőellátottságot szemléltük mind évi, mind szezonális vonatkozásában. A vízellátottság alakulása bonyolultabb. A Thornthwaite-féle képletek 1 betűje C2-től B4-ig 39 változhat. Az elméletileg elvárható szuperhumid (A) kategóriával egyik állomás sem rendelkezik. Ezt a tényt Holdridge is alátámasztja, hiszen a legextrémebb nedvességi kategória – az esős – egyszer sem jelenik meg. Minden esetben a két fokozattal szárazabb üde jelzőt alkalmazza. Ezeket az ellentmondásokat csak referenciaképek segítségével oldhatjuk fel. A referenciaképek alapján azonban csak néhány, eddig is egyértelmű megállapítást tehetünk: - Colombo és Apia között sejteni lehet valamiféle nedvességbeli különbséget. Ezt a vélt különbséget alátámasztják a Thornthwaite-féle

képletek első betűi is. Ugyanis Apia vízellátottsága B3, így a növényzet láthatóan jobban burjánzik, mint a B1-gyel jellemezhető Colombóban. Említsük meg, hogy Holdridge szerint a trópusi erdők ötféle nedvességi csoportba sorolhatók, mégis az a benyomásunk, hogy a Thornthwaite-féle beosztás alkalmasabb a humiditásban fellépő árnyalatnyi különbségek érzékeltetésére. - A leghatalmasabb összefüggő trópusi esőerdő terület az Amazonas medencéjében alakult ki, ahol gyakoriak az 50-60 m magas fák is. Ezeknek „az óriásfáknak 5-6 m magasságban támasztó gyökereik fejlődnek, amelyeknek sokasága kapaszkodik a talajba, s valósággal kikötik a faóriást (JUSTYÁK és SZÁSZ, 2001).” Erre láthatunk egy kitűnő példát Belém esetében is, ahol a vízellátottság már megközelíti az elvárható szuperhumid kategóriát (B4). - Entebbe vízellátottsága és hőellátottsága láthatóan kisebb, mint az előbbi esetekben.

Vegetációtípusa inkább emlékeztet a következőkben tárgyalt átmeneti jellegű szavanna klímára. Végezetül a nedvesség szezonális változásait szemléljük. Ezzel kapcsolatos információt csak a Thornthwaite-féle klímaképletek hordoznak. A vízellátottságot szezonálisan jellemző harmadik betű minden esetben r, azaz érzékelhető vízhiány egy időszakban sincs. Ez alátámasztja azt a tényt, hogy a trópusi esőerdő klímában a csapadékeloszlás évközben egyenletes. Mivel mind a hőmérséklet, mind a csapadék évi eloszlása egyaránt egyenletes, a trópusi esőerdők klímáján nincsenek évszakok. Köppen a melegmérsékelt öv embereként furcsállhatta ezt, mert eredeti munkájában még télnélküli klímaként értelmezi ezeket a tulajdonságokat (HANTEL, 1997). 40 29. ábra – Entebbe, Uganda 28. ábra – Apia, Samoa 30. ábra – Belém, Brazília 41 27. ábra – Colombo, Sri Lanka 5.32 Száraz és nedves szavanna (Aw) A

szavanna éghajlat a trópusi esőerdők területétől északra és délre, nagyjából a 10-25. szélességi körök között húzódik. Vagyis a szavanna éghajlat nem más, mint a trópusi esőerdőket szélesen szegélyező átmeneti trópusi klíma. Ebből kifolyólag számos tekintetben rokonságot mutat az esőerdőkkel. A szavannák hőellátottsága – az esőerdőkéhez hasonlóan – minden esetben megatermális (A’). Nem meglepő tehát, ha a szavanna területeken az évi középhőmérséklet általában megegyezik a trópusi esőerdők évi középhőmérsékletével, ami 23-29 °C. Caracas (Venezuela) esetében ez az érték azonban csak 20 °C Ez a Thornthwaite rendszerében csak B’3. Ez azzal magyarázható, hogy a város mérőállomásának (Juan Manuel Cagigal Obszervatórium) tengerszintfeletti magassága 1042 m. Így ezt az állomást talán célszerűbb a függőleges övezetesség körében tárgyalni. A szavannák és esőerdők közötti alapvető

különbség a vízellátottságban van. A trópusi esőerdők esetében nincs évszakos változás sem a hőmérséklet, sem a csapadék esetében. A szavanna éghajlat azonban rendelkezik egy a trópusi esőerdőket idéző nedvesebb időszakkal és egy annál jóval szárazabb időszakkal is. A száraz időszak hosszától és a csapadékosabb időszak nedvességi viszonyaitól függően kétféle szavanna-éghajlatot különböztethetünk meg. A száraz időszak hossza fokozatosan növekszik haladva az esőerdők határától a térítőkörök felé. Ez az időszak tarthat akár 4-8 hónapig is A csapadék évi összege azonban folyamatosan csökken haladva a magasabb szélességek felé. A szavanna klíma évi csapadékösszege 5001500 mm A száraz szavannaként kategorizált területeken ez az érték 1000 mm alatt van, és ekkor a száraz időszak 7-8 hónapig tart. Ezzel szemben a nedves szavannaként kategorizált területeken az évi csapadékösszeg 1000-1500 mm, és az

arid időszak hossza is mindössze 4-6 hónap. A továbbiakban tehát a két típust fogjuk vizsgálni, mindamellett, hogy néhány állomás besorolása így kérdésessé válik. Sorsz. 99 132 150 174 177 209 215 Név Mandalay, Mianmar Accra, Ghána Antsiranana, Madagaszkár Canton-sziget, Kiribati Wake-sziget Key West, Florida Mazatlán, Mexikó Köppen Aw Aw Aw Aw Aw Aw Aw D D D D D D D Thornthwaite A d A d A d A d A d A’ d A d a a a a a a’ a Holdridge trópusi száraz erdő trópusi száraz erdő trópusi száraz erdő trópusi extraszáraz erdő trópusi száraz erdő Szubtrópusi száraz erdő trópusi száraz erdő 18. táblázat – Száraz szavanna klímával rendelkező állomások és klímaképleteik 42 A szavanna területek vízellátottság szerinti elemzését Thornthwaite módszere is alátámasztja. A száraz szavannaként értelmezett állomások képletei megegyeznek A hőellátottság mindenhol megatermális (A’). A nedvességi index alapján

mindegyik esetben szemiarid (D) vízellátottságról beszélhetünk, ami alátámasztja a „száraz” szó használatát. A harmadik betű minden esetben d, azaz nincs víztöbblet vagy nagyon kicsi. A nyári hőellátottság pedig megatermális (a’). Említsük meg, hogy a forró sztyeppek (BSh) esetében már találkoztunk a D A’ d a’ képlettel13. Ez azt sugallja, hogy az osztályozások közötti egyértelmű megfeleltetésekre tett erőfeszítéseink feleslegesek. A leghelyesebb az, ha az adatok mögé nézve, több leíró osztályozási formát egyidejűleg alkalmazva, jellemezzük a klímákat. Ha mégis szeretnénk különbséget tenni a D A’ d a’ képlettel rendelkező területek klímái között, a legmeghatározóbb tulajdonságokat kell górcső alá vennünk. Ezen esetben pl a szárazság mértékét kell megállapítanunk. A csapadék hiánya szárazságot eredményez, tehát érdemes megvizsgálni, hogy miként alakul a csapadék évi összege a szavanna

és miként a sztyepp területeken. Száraz szavanna esetén az évi csapadékösszeg 500-1000 mm, de többnyire meghaladja a 600 mm-t. Ezzel szemben a D A’ d a’ képletű forró sztyeppék ezt az értéket csak megközelíteni tudják. Így az adatok összehasonlító vizsgálata alapján könnyűszerrel tudunk különbséget tenni a két klíma között. Ezen különbségeket és hasonlóságokat azonban az adott területek fényképei alapján tudjuk legjobban megállapítani. Sorsz. 137 151 155 156 157 211 214 220 Név Zanzibár (Chukwani) Pamplemousses, Mauritius Darwin, Ausztrália Port Moresby, Pápua Új-Guinea Townsville, Ausztrália Havanna, Kuba Tampico, Mexikó Guayaquil, Ecuador Köppen Aw Aw Aw Aw Aw Aw Aw Aw C1 C2 C1 C1 C2 C1 C1 C2 Thornthwaite A d A r A w A d A w A d A d A w2 a a a a a a a a Holdridge trópusi száraz erdő szubtrópusi üde erdő trópusi száraz erdő trópusi száraz erdő szubtrópusi száraz erdő trópusi száraz erdő trópusi száraz

erdő trópusi száraz erdő 19. táblázat – A nedves szavanna klímával rendelkező állomások és klímaképleteik A nedves szavannák a trópusi esőerdőkkel mutatnak rokonságot. A szavanna esősebb típusa valójában a száraz szavanna és az őserdő közötti átmenet. Vegetációtípusát tekintve két típusát különböztethetjük meg: a száraz erdők, melyeknél 1-3 hónapig tartó szárazság van és a tipikus szavanna, ahol a száraz időszak akár fél évig is eltarthat. A tipikus szavannán facsoportok és füves térségek váltakoznak. Itt a fák magassága az őserdőkben tapasztalt 40 13 Erről a Függelék tanulmányozása során jobban is meggyőződhetünk. 43 50 m helyett csupán 2-4 m. A vegetáció típusa nyílván kontinensfüggő Az afrikai nedves szavanna tipikus fája a baobabfa és a majomkenyérfa. Ausztráliában a zártabb erdőségeket eukaliptuszok és pálmák alkotják, a tengerparton pedig mangroveerdők húzódnak (JUSTYÁK és

SZÁSZ, 2001). A Köppen-féle szavanna éghajlat leggyakoribb Holdridge-féle vegetáció típusa a trópusi száraz erdő. Holdridge rendszere alapján a száraz szavanna klíma trópusi extraszáraz erdőként értelmezhető, a nedvesebb típusra vonatkozó leírásban pedig megtalálható az üde jelző is. A nedvességi karakterisztikákat illetőleg tehát nem ütközünk nagyobb ellentmondásba. Fontos azonban kiemelni, hogy a Justyák- és a Holdridge-féle szárazerdő kategóriák közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. Az utóbbinál a száraz jelző valójában a klíma nedvességét jellemzi A két szavanna típus közötti nedvességbeli különbséget a Thornthwaite-féle képletek is alátámasztják. A száraz szavannák szemiarid területek (D) Ezzel szemben a nedves szavannák a szubhumid kategóriába esnek (C1, C2). A vízellátottság szezonális jellemzésére szolgáló harmadik betű alapján a víztöbblet a téli félévben jelentkezik, vagy meg sem

figyelhető. A száraz szavannákhoz hasonlóan a magas hőmérsékletek itt is magas PET értékeket eredményeznek. De ezek összemérhetők a csapadékösszeggel, így szezonális ingás nem tapasztalható a nedvességet illetően. Három esetben azonban volt téli nedvességtöbblet (w, w2). 44 31. ábra – Canton-sziget, Kiribati 33. ábra – Zanzibár (Chukwani) 45 32. ábra – Mazatlán, Mexikó 34. ábra – Antsiranana, Madagaszkár (baobabfa) 5.33 Trópusi monszun klíma (Am) A monszun területeket a széljárás időszakos változásai alapján definiáljuk. Az a terület tekinthető monszunnak, ahol - az uralkodó szélirány januárban és júliusban legalább 120°-kal eltér egymástól, - az uralkodó szélirány mindkét hónapban legalább 40%-os relatív gyakorisággal szerepel, - az átlagos szélsebesség januárban és júliusban legalább 3 m/s, továbbá ahol - kétévente legfeljebb egy ciklon-anticiklonváltás történik. A szélrendszer

időszakos változásai azonban meghatározzák a hőmérséklet és a csapadék évközi alakulását is. Ezek alapján három jellegzetes évszak különböztethető meg a trópusi monszun területeken: - meleg, száraz évszak az esős időszak beállta előtt (az északi féltekén márciustól májusig) - meleg, fülledt esős évszak (az északi féltekén júniustól októberig) és - a hűvösebb, száraz évszak (az északi féltekén novembertől februárig). Köppen szerint a trópusi monszun klíma a szavanna éghajlattal van rokonságban. Így a két klíma közötti különbséget egy érték-összehasonlító képlettel definiálta (KÖPPEN, 1931). A továbbiakban e képlet részletesebb elemzésére összpontosítunk, mivel sok esetben a Köppenféle szavanna klímában az évi csapadékösszegek meghaladják az 1500 mm-t. A képlettel kapott eredményeket a 20. táblázatban találjuk A MAP a már korábban is definiált évi átlagos csapadékösszeg mm-ben

kifejezve, míg a Pdry a legszárazabb hónap csapadékmennyisége ugyancsak mm-ben. Köppen szerint, ha a (100-MAP/25)–Pdry képlettel kapott érték nagyobb, mint nulla, trópusi szavannáról, míg ellenkező esetben trópusi monszunról beszélünk. Sorsz. 132 157 94 109 212 97 133 Név Accra, Ghána Townsville, Ausztrália Manila, Fülöp-szigetek Bombay, India Port of Spain, Trinidad (reptér) Jakarta, Indonézia Freetown, Sierra Leone Köppen Aw (száraz) Aw (nedves) Aw (monszunális) Aw (monszunális) Aw (monszunális) Am Am (100 – MAP/25) - Pdry MAP[mm] 53 787 37 1334 3 2121 5 2368 3 1750 -15 1798 -41 3321 20. táblázat – A Köppen-féle kritérium alkalmazása szavanna és monszun klíma esetében néhány állomásra vonatkozóan A szavanna klímák jellegét, amit az évi csapadékösszeg alapján állapítottam meg, zárójelben tüntettem fel (20. táblázat, 3 oszlop) Láthatjuk, hogy van száraz, nedves, valamint monszunális szavanna, amely a

legnedvesebb a szavannák közül. A „száraz” és a „nedves” 46 szavanna kategóriákat JUSTYÁK és SZÁSZ (2001) vezették be, míg a „monszunális” kategóriát ezúttal mi. A monszunális jellegű szavannák esetén a MAP értéke nagyobb, mint 1500 mm Az 20. táblázat szerint a monszunális jellegű szavannák esetében a képlettel kapott érték nullához közeli. Így ezek az állomások határesetet képeznek a Köppen által definiált monszun és szavanna klímák között. Ezt alátámasztja JUSTYÁK (1995) megállapítása is, amely szerint „a monszunklíma klasszikus területei: India délnyugati partvidéke, a Gangesz és a Brahmaputra deltavidéke és Burma (jelenleg Mianmar) délnyugati hegyláncai; Vietnám, a Fülöp-szigetek és Indonézia egyes szigetei; Afrikában a Guineai partvidék.” A „monszunális” szavannaként értelmezett állomások kétségkívül lefedik ezeket a tipikusnak vélt terülteket. A klímaképletek további

értelmezésekor már nem különböztetjük meg ezt a klímát a Köppenféle monszun klímától. Sorsz. 94 95 102 109 212 97 98 133 172 Név Manila, Fülöp-szigetek Saigon, Vietnám Kalkutta, India Bombay, India Port of Spain, Trinidad (reptér) Jakarta, Indonézia Rangun, Mianmar Freetown, Sierra Leone Papeete, Tahiti Köppen Aw Aw Aw Aw Aw Am Am Am Am B1 C2 C2 B2 B1 C2 B2 A B1 Thornthwaite A W A W A w A w2 A w A r A w2 A w A r a a a a a a a a a Holdridge trópusi üde erdő trópusi üde erdő trópusi száraz erdő trópusi üde erdő trópusi üde erdő trópusi száraz erdő trópusi üde erdő trópusi nedves erdő trópusi üde erdő 21. táblázat – A trópusi monszun klímával rendelkező települések és klímaképleteik A trópusi jelző használata minden esetben jogos, ugyanis a Thornthwaite-féle képletekben a második betű mindig A’, illetve a Holdridge-féle kategóriák mindegyikében trópusi vegetációról beszélnek. A hőmérséklet év közbeni

alakulása egyenletes, hiszen a Thornthwaite-féle utolsó betű az összes állomásnál a’, azaz a nyárra számított PET értékek mindig kisebbek, mint az egész évi PET értékek fele. A vízellátottságot illetően látható (Thornthwaite-féle képlet 1. betűje), hogy nagy a változatosság Egy dolog egyértelműen látszik: semmiképpen sem tekinthető a trópusi monszun klíma száraznak. A vízellátottság a nedves szubhumid (C2) és a szuperhumid (A) kategóriák között változik. Holdridge a vízellátottság jellemzésére leggyakrabban az üde kategóriát használja. Ilyenkor a Thornthwaite-féle képletek többnyire B betűvel kezdőnek. Egy ízben találkoztunk a nedves jelzővel, amit csak megerősíteni tud a Thornthwaite-féle szuperhumid (A) kategória. Saigon és Jakarta klímája Holdridge osztályozásában száraz erdőként szerepel, amit a Thornthwaiteféle nedves szubhumid kategória is (C2) alátámaszt. 47 A monszun klíma

vízellátottságának szezonális alakulása jellegzetes. „Az évi csapadéknak 80-85%-a az esős évszak néhány hónapja alatt hullik le (JUSTYÁK, 1995).” Így a téli hónapok igen száraznak bizonyulnak. Gyakran megesik, hogy a téli hónapok valamelyikében nincs is csapadék. Nem meglepő tehát, hogy az esetek többségében Thornthwaite közepes, vagy nagy téli vízhiánnyal jellemzi e klímát. Két esetben azonban a csapadék évi eloszlása egyenletesnek tekinthető. Érdekes, hogy mindkét állomás, Jakarta és Papeete is a déli féltekén fekszik. A hőmérséklet évi járása mind Jakarta, mind Papeete esetében szintén egyenletesnek tekinthető, ugyanis az évi ingás nem haladja meg a 3°C-ot. Az állomások klímáját – mint ahogy a monszun klímát - a trópusi összeáramlási zóna (ITCZ) vándorlása határozza meg. Az ITCZ, ez az alacsony nyomású terület biztosítja a monszunok számára azt a hatalmas mennyiségű csapadékot, amely miatt az

esőerdőkkel is rokoníthatók. Az ITCZ évi vándorlását a 35 ábra alapján képzelhetjük el A 35. ábra szerint látható, Jakarta és Papette csapadékmaximumai január tájékán, míg a legszárazabb időszakok július környékén lehetnek. Feltételezéseinket többé-kevésbé a csapadéksorok is igazolják. 35. ábra – Az ITCZ januári és júliusi helyzete Sorsz. 97 98 133 172 Név Jakarta, Indonézia Rangun, Mianmar Freetown, Sierra Leone Papeete, Tahiti JA F MR AP 300 300 211 147 3 5 8 51 17 8 32 65 251 244 429 142 MY JN JL AU S 114 97 63 43 66 307 480 582 528 394 226 389 730 800 528 102 76 53 43 53 O 112 180 301 89 N D 142 203 69 10 171 54 150 249 22. táblázat – A Köppen-féle monszunok havi csapadékösszegei [mm] (piros háttér mögött az évi maximum, kék háttér mögött az évi minimum étékek) 48 Látható, hogy Jakarta és Papeete legcsapadékosabb időszaka az északi félteke téli hónapjaira, azaz decemberre, januárra és februárra

esik. A csapadékhiány nyárra esik Ennek ellenére a Thornthwaite-féle képlet harmadik betűje egyenletes csapadékeloszlást mutat mindkét város esetén. Ezt az ellentmondást könnyen feloldhatjuk, csupán a minimumok és a maximumok értékeit kell összevetnünk. A minimumok ugyanis jóval magasabbak, mint az északi hemiszféra monszun területein. De az északi félteke területein a csapadékmaximumok jóval nagyobbak, mint a Jakartában és Papeetében regisztrált maximumok. Így e két város esetében a csapadék évi eloszlása „egyenletesebbnek” tekinthető, mint pl. a tipikusan monszun klímával rendelkező Rangun (Mianmar) és Freetown (Sierra Leone). Végezetül három fénykép segítségével megpróbáljuk tipizálni a monszun területek vegetációit (36., 37 és 38 ábra) Bombay klímája még monszunális jellegű szavannaként értelmezhető. Freetown már mindhárom osztályozási formát tekintve a legjellegzetesebb trópusi monszun klímájú

állomás. Jakarta már inkább trópusi esőerdő jelleggel bír a csapadék egyenletesebb eloszlása miatt. Azonban mindhárom képen ugyanolyan buja, dzsungelszerű növényzet figyelhető meg. Így a vegetációalapú klímaklasszifikáció szerint azonos éghajlatokról beszélhetünk. 49 36. ábra – Bombay, India 37. ábra – Jakarta, Indonézia 50 38. ábra – Freetown, Sierra Leone 6. Összefoglalás E szakdolgozatban három biofizikai klímaklasszifikációs rendszert vizsgáltunk: KÖPPEN (1900) klímaosztályozását, HOLDRIDGE (1947) életforma rendszerét és THORNTHWAITE (1948) éghajlatrendszerét. A módszereket összevetettük Magyarországon (lokális skálán), valamint az egyenlítő-közeli klímaövezetekben (globális skálán). A magyarországi vizsgálatokhoz KAKAS (1967), míg a globális skálájú vizsgálatokhoz LAMB (1978) adatbázisát használtuk fel. Vizsgálatainkban mintegy referenciaként tipikus vagy jellegzetes vegetáció-képeket

is használtunk. A lokális skálájú elemzéseink során ezt a kontrollt BORHIDI (1961) klímazonális vegetáció-térképe szolgáltatta. Hazánk klímájának elemzése során megállapítottuk, hogy Köppen rendszere alkalmatlan Magyarország klímájának területi változatosságát jellemezni. Holdridge rendszere már valamivel valósabb képet nyújt Magyarország éghajlatáról különbséget téve négy potenciális vegetáció-forma között. Ezek azonosítását BORHIDI (1961) térképeivel is megpróbáltuk elvégezni. A térképek összevetése során azonban azt kellett megállapítanunk, hogy átmeneti zónák definiálására lenne szükség a rendszer tökéletesítéséhez. Az eredeti Thornthwaite-féle rendszert alkalmazva kiderült, hogy Magyarországon a hőellátottság területi változatossága minimális, azaz területi eloszlása homogénnek vehető. A vízellátottság területi változatossága sokkal nagyobb, mint a hőellátottságé. Ennek ellenére

arra a megállapításra jutottunk, hogy Thornthwaite módszere Magyarországon csak módosításokkal alkalmazható sikeresen. Így pl célszerűnek látjuk a talaj fizikai féleségének számításba vételét. Globális skálájú vizsgálatainkban csak a száraz és trópusi klímaövezetekkel foglalkoztunk. Először a klímaképletek megfeleltetésének kérdéskörét vizsgáltuk Gyorsan világossá vált azonban, hogy az erre irányuló törekvéseink hiábavalóak. Véleményünk szerint a megfeleltetés lehetősége a többi klímaöv esetében sem valósulhat meg. Ennek alátámasztása érdekében a Függelékben egy olyan ábrát közlünk, melynek x és y tengelyeit a Thornthwaiteféle klímaképlet első két betűje alkotja, az adott pontokban pedig a Köppen-féle képletek vannak feltüntetve. Az ábra szerint egyértelmű, hogy a két osztályozási rendszer között nincs egyértelmű megfelelés. 14 A globális skálájú vizsgálatoknál arról is meg kellett

győződnünk, hogy a Holdridgeféle rendszer eltérő pontossággal jellemzi a klímákat. Így pl a Köppen-féle rendszer forró 14 Ez különben elméleti megfontolások alapján is leszögezhető. 51 sivatagjaiban a potenciális életformák változatossága igen nagy. Ezzel szemben a Lamb-féle adatbázis trópusi területein gyakran a Köppen-féle képletektől függetlenül az üde erdő kifejezést alkalmazza számos klímára. Beláthatjuk, hogy ezen differenciák abból adódnak, hogy Holdridge rendszere – Köppen és Thornthwaite éghajlatelemző modelljével szemben – nem jellemzi a klímák évszakos jellegét. Holdridge rendszerében tehát nincs lehetőség a csapadék évi eloszlásának jellemzésére. Emiatt lehetséges – mint ahogy már érzékeltettük -, hogy a Köppen-féle trópusi esőerdő és a trópusi monszun klíma a Holdridge rendszerében trópusi üde erdőként szerepel. Meglátásunk szerint a módszer erre irányuló módosításai nem

megvalósíthatók. Tehát a Holdridge-féle életforma rendszer tökéletesítése csupán az átmeneti klímák kialakításával érhető el. A globális skálájú vizsgálatok során nem végeztük el sem a C, sem a D, sem az E klímaöv részletesebb elemzését. Ennek lehetőségét tervbe vettük Kihangsúlyozandó, hogy a tervezett összehasonlító elemzések során további fontos jellegzetességeket állapíthatunk meg a biofizikai klímaklasszifikációs módszerekkel kapcsolatban. 52 7. Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondanék: - témavezetőmnek Dr. Ács Ferencnek, hogy türelemmel és odaadással irányította a munkámat, idejét nem sajnálva magyarázta végig az egyes osztályozási módszereket; - Breuer Hajnalkának, hogy nap mint nap szakmai és technikai tanácsokkal látott el, amelynek köszönhetően a munka menete sokkal gördülékenyebb lett, továbbá hogy elképesztő gyorsasággal készítette el számomra az éghajlat térképek legújabb

változatait; - Kozma Imrének, hogy a Holdridge-féle háromszögdiagrammal kapcsolatos befejezetlen munkáját folytathattam; - Balázs Borbálának, hogy útmutatást nyújtott a Holdridge-féle háromszögdiagram magyar nyelvű változatának kialakításához; - Drucza Miklósnak és Tarczay Klárának, hogy kutatómunkájuk eredményeképpen pontosabb képet kaphattam a Thornthwaite-féle éghajlat-osztályozó rendszerről, illetve hogy az általuk megírt FORTRAN-program segítségével könnyen kiértékelhettem mind a globális, mind a lokális adatsor mérőállomásainak klímáit a Thornthwaite-féle rendszerben; - végezetül édesanyámnak, hogy napokat a térkép mellett ülve segítette a Lamb-féle adatbázis állomásainak beazonosítását. 53 8. Függelék 8.1 A Lamb-féle adatbázis mérőállomásait sorszámokkal ábrázoló térkép 54 8.2 A Lamb-féle adatbázis mérőállomásainak klímái éghajlati övenként A – trópusi öv Af – trópusi

esőerdő klíma Sorsz. 96 108 135 138 154 171 176 224 Név Szingapúr Colombo, Sri Lanka Entebbe, Uganda Victoria, Seychelle-szigetek Kókusz (Keeling)-szigetek Apia, Szamoa Fanning-szigetek Belém, Brazília Köppen Af Af Af Af Af Af Af Af Thornthwaite B1 A r a B1 A r a B2 B3 r a B2 A r a C2 A r a B3 A r a B1 A r a B4 A r a Holdridge trópusi üde erdő trópusi üde erdő szubtrópusi üde erdő trópusi üde erdő trópusi üde erdő trópusi üde erdő trópusi üde erdő trópusi üde erdő Am – trópusi monszun klíma Sorsz. 97 98 133 172 216 223 Név Jakarta, Indonézia Rangun, Mianmar Freetown, Sierra Leone Papeete, Tahiti Colón, Panama Manuas, Brazília Köppen Am Am Am Am Am Am C2 B2 A B1 B4 B1 Thornthwaite A r a A w2 a A w a A r a A’ r a’ A’ w a’ trópusi trópusi trópusi trópusi trópusi trópusi Holdridge száraz erdő üde erdő nedves erdő üde erdő üde erdő üde erdő Thornthwaite B1 A w a C2 A w a D A d a C2 A w a D A s a B2 A w2 a D A d a

C1 A d a D A d a C2 A r a C1 A w a C1 A d a C2 A w a D A d a D A d a D A d a D A’ d a’ C1 A d a B1 A w a C1 A d a D A d a C1 B3 d a C2 A w2 a C1 B4 d a Holdridge trópusi üde erdő trópusi üde erdő trópusi száraz erdő trópusi száraz erdő trópusi száraz erdő trópusi üde erdő trópusi száraz erdő trópusi száraz erdő trópusi száraz erdő szubtrópusi üde erdő trópusi száraz erdő trópusi száraz erdő szubtrópusi száraz erdő trópusi extraszáraz erdő trópusi száraz erdő szubtrópusi tüskés bozót szubtrópusi száraz erdő trópusi száraz erdő trópusi üde erdő trópusi száraz erdő trópusi száraz erdő szubtrópusi száraz erdő trópusi száraz erdő szubtrópusi száraz erdő Aw – trópusi száraz és nedves szavanna klíma Sorsz. 94 95 99 102 107 109 132 137 150 151 155 156 157 174 177 178 209 211 212 214 215 217 220 225 Név Manila, Fülöp-szigetek Saigon, Vietnám Mandalay, Mianmar Kalkutta, India Madras, India Bombay, India

Accra, Ghána Zanzibár (Chukwani) Antsiranana, Madagaszkár Pamplemousses, Mauritius Darwin, Ausztrália Port Moresby, Pápua Új-Guinea Townsville, Ausztrália Canton-sziget, Kiribati Wake-sziget Honolulu, Hawai Key West, Florida Havanna, Kuba Port of Spain, Trinidad (reptér) Tampico, Mexikó Mazatlán, Mexikó Caracas, Venezuela Guayaquil, Ecuador Rio de Janeiro, Brazília Köppen Aw Aw Aw Aw Aw Aw Aw Aw Aw Aw Aw Aw Aw Aw Aw Aw Aw Aw Aw Aw Aw Aw Aw Aw 55 B – száraz öv BWh – forró sivatag klíma Sorsz. 106 111 114 115 116 121 127 128 129 139 140 158 203 206 221 Név Jodhpur, India Karacsi, Pakisztán Bagdad, Irak Al Muharraq, Bahrein Áden, Jemen Heluán, Egyiptom Timbuktu, Mali Tamanrasset, Algéria Kartúm, Szudán Ascension-sziget (Georgetown) Szent Ilona-sziget (Jamestown) Alice Springs, Ausztrália Death Valley, Nevada Phoenix, Arizona Lima, Peru (Campo del Marte) Köppen BWh BWh BWh BWh BWh BWh BWh BWh BWh BWh BWh BWh BWh BWh BWh Thornthwaite E A d a E A d a E

A d b2 E A d b4 E A d a E A d a E A d a E A d a E A d a E A d a E B4 d a E B4 d a E A d b1 E A d b3 E B2 d a Holdridge trópusi tüskés bozót trópusi sivatagi bozót szubtrópusi sivatagi bozót trópusi sivatag hiba hiba trópusi sivatagi bozót szubtrópusi sivatag trópusi sivatagi bozót trópusi sivatagi bozót szubtrópusi sivatag szubtrópusi sivatagi bozót hiba szubtrópusi sivatagi bozót hiba BWk – hideg sivatag klíma Sorsz. 66 78 144 229 231 Név Asztrahán, Oroszország Kazaly, Kazahsztán Walvis Bay, Namíbia Sarmiento, Argentína Antofagasta, Chile Köppen BWk BWk BWk BWk BWk Thornthwaite E B1 d b1 E B2 d b1 E B2 d a E B1 d a E B2 d a Holdridge hidegmérsékelt sivatagi cserjés hidegmérsékelt sivatag hiba hidegmérsékelt sivatagi cserjés hiba BSh – forró sztyepp klíma Sorsz. 104 120 122 123 125 126 131 134 141 175 218 Név New Delhi, India Nicosia, Ciprus Tripoli, Líbia El Azizia, Líbia Marrakech, Marokkó Agadir, Marokkó Fort Lamy, Csád Porto

de Praia, Zöld-foki Közt. Luanda, Angola Malden-sziget San Cristóbal, Galápagosz-sz. Köppen BSh BSh BSh BSh BSh BSh BSh BSh BSh BSh BSh Thornthwaite D A d a D B3 d b4 D B3 d a E B4 d b4 E B4 d b4 E B3 d a E A d a E A d a E A d a D A d a D A d a Holdridge trópusi extraszáraz erdő szubtrópusi tüskés bozót szubtrópusi tüskés bozót szubtrópusi sivatagi bozót szubtrópusi sivatagi bozót szubtrópusi sivatagi bozót trópusi extraszáraz erdő trópusi tüskés bozót szubtrópusi tüskés bozót trópusi extraszáraz erdő szubtrópusi tüskés bozót BSk – hideg sztyepp klíma Sorsz. 79 86 101 112 113 118 201 213 Név Asgabat, Türkmenisztán Lancsou, Kína Lhásza, Tibet Kandahar, Afganisztán Teherán, Irán Ankara, Törökország Salt Lake City, Utah Mexikóváros, Mexikó Köppen BSk BSk BSk BSk BSk BSk BSk BSk Thornthwaite E B3 d b2 D B1 d b2 C1 C2 d b4 E B3 d b3 E B3 d b2 D B1 d b3 D B1 d b2 C1 B2 d a 56 Holdridge melegmérsékelt sivatagi cserjés

hidegmérsékelt füves puszta hidegmérsékelt füves puszta melegmérsékelt sivatagi cserjés melegmérsékelt sivatagi cserjés hidegmérsékelt füves puszta hidegmérsékelt füves puszta melegmérsékelt száraz erdő C – melegmérsékelt öv Csa – melegnyarú mediterrán klíma Sorsz. 35 47 48 49 50 54 55 56 57 58 80 110 117 119 124 159 160 204 Név Marseille, Franciaország Madrid, Spanyolország Sevilla, Spanyolország Gibraltár Madeira (Funchal) Róma, Olaszország Palermo, Szicília Valletta, Málta Athén, Görögország Isztambul, Törökország Taskent, Üzbegisztán Szrinagar, Kasmír Jeruzsálem, Izrael Famagusta, Ciprus Algír, Algéria Perth, Ausztrália Adelaide, Ausztrália Mt. Wilson, Kalifornia Köppen Csa Csa Csa Csa Csa Csa Csa Csa Csa Csa Csa Csa Csa Csa Csa Csa Csa Csa Thornthwaite C1 B2 s b4 D B2 d b3 C1 B3 s b4 B1 B2 s2 a C1 B2 s a C2 B2 s2 b4 C2 B3 s2 a D B3 s a D B3 d b3 C2 B2 s2 b4 D B2 s b2 C2 B2 s2 b3 C1 B3 s2 a D B4 s b4 C1 B2 s2 a B1 B2

s2 a C1 B2 d a B1 B1 s2 b4 Holdridge melegmérsékelt száraz erdő melegmérsékelt tövises puszta szubtrópusi száraz erdő melegmérsékelt száraz erdő szubtrópusi száraz erdő melegmérsékelt száraz erdő melegmérsékelt száraz erdő szubtrópusi száraz erdő melegmérsékelt tövises puszta melegmérsékelt száraz erdő melegmérsékelt tövises puszta melegmérsékelt száraz erdő melegmérsékelt tövises puszta szubtrópusi tüskés bozót melegmérsékelt száraz erdő melegmérsékelt száraz erdő melegmérsékelt száraz erdő melegmérsékelt száraz erdő Csb – hűvös nyarú mediterrán klíma Sorsz. 45 46 51 147 184 202 205 219 232 233 Név Lisszabon, Portugália La Coruna, Spanyolország Ponta Delgada, Azori-szigetek Fokváros, Dél-Afrikai Közt. Vancouver, Kanada San Francisco, Kalifornia Los Angeles, Kalifornia Quito, Ecuador Santiago, Chile Valdivia, Chile Köppen Csb Csb Csb Csb Csb Csb Csb Csb Csb Csb Thornthwaite C2 B2 s a B2 B1 r a C1 B2 s a

C1 B2 s a B3 B1 s b4 C1 B’1 s2 a’ D B2 d a B4 B1 r a D B1 s a A B1 r a Holdridge melegmérsékelt száraz erdő melegmérsékelt üde erdő melegmérsékelt száraz erdő melegmérsékelt száraz erdő hidegmérsékelt üde erdő melegmérsékelt száraz erdő melegmérsékelt tövises puszta melegmérsékelt üde erdő melegmérsékelt tövises puszta melegmérsékelt nedves erdő Cwa – téli csapadékminimummal jellemezhető nedves szubtrópusi klíma Sorsz. 88 89 142 228 Név Kanton, Kína Hongkong Lubumbashi, Kongói Dem. Közt Córdoba, Argentína Köppen Cwa Cwa Cwa Cwa Thornthwaite B2 A r a B4 A r a B2 B3 w2 a C1 B2 d a Holdridge szubtrópusi nedves erdő szubtrópusi nedves erdő szubtrópusi nedves erdő melegmérsékelt száraz erdő Köppen Cwb Cwb Cwb Cwb Cwb Cwb Cwb Cwc Thornthwaite A B2 r a A B1 r a A B1 r a B2 B2 r a C2 B2 r a C2 B2 w a C1 B2 d a C2 B’ 1 r a’ Holdridge hiba melegmérsékelt nedves erdő melegmérsékelt üde erdő melegmérsékelt üde

erdő melegmérsékelt száraz erdő szubtrópusi száraz erdő melegmérsékelt száraz erdő hidegmérsékelt üde erdő Cwb, Cwc – száraz telű mérsékelt klíma Sorsz. 100 103 105 130 136 143 145 222 Név Cherrapunji, India Darjeeling, India Szimla, India Addisz-Abeba, Etiópia Nairobi, Kenya Harare, Zimbabwe Johannesburg, Dél-Afrikai Közt. La Paz, Bolívia 57 Cfa – egyenletes csapadékeloszlással jellemezhető nedves szubtrópusi klíma Sorsz. 42 43 52 65 87 90 92 93 146 173 195 197 198 200 207 208 210 226 227 Név Budapest, Magyarország Belgrád, Szerbia Milánó, Olaszország Tbiliszi, Grúzia Sanghaj, Kína Tajpej, Tajvan Tokió, Japán Kagoshima, Japán Durban, Dél- Afrikai Közt. Húsvét-sziget New Haven, Pennsylvania New York, Pennsylvania Washington, Virginia St Louis, Missouri Dallas, Texas New Orleans, Louisiana Hamilton, Bermuda Asunción, Paraguay Buenos Aires, Argentína Köppen Cfa Cfa Cfa Cfa Cfa Cfa Cfa Cfa Cfa Cfa Cfa Cfa Cfa Cfa Cfa Cfa Cfa

Cfa Cfa Thornthwaite C2 B1 s b3 C2 B2 s b3 B1 B2 r b3 C1 B2 d b3 B1 B2 r b3 B3 A r a A B2 r b3 A B3 r b4 C2 B3 r a B2 B3 r a B3 B’ 1 r b’ 2 B2 B1 r b3 B2 B2 r b3 B1 B2 r b2 C2 B4 s b3 B1 B4 r a B1 B4 r a C2 A r a B1 B’ 2 r a Holdridge melegmérsékelt száraz erdő hidegmérsékelt nedves erdő hidegmérsékelt nedves erdő melegmérsékelt száraz erdő melegmérsékelt nedves erdő szubtrópusi üde erdő melegmérsékelt üde erdő melegmérsékelt nedves erdő szubtrópusi száraz erdő szubtrópusi üde erdő hidegmérsékelt nedves erdő melegmérsékelt nedves erdő melegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt nedves erdő szubtrópusi száraz erdő szubtrópusi üde erdő szubtrópusi üde erdő szubtrópusi üde erdő melegmérsékelt száraz erdő Thornthwaite A B1 r b3 C2 B1 s b2 C2 B1 r b4 B3 B1 r a A B1 r a B1 B’1 r a’ C1 B1 s b4 B1 B1 r b4 B1 B1 r b3 C2 B1 s b3 B3 B’1 r b’3 C1 B1 d b3 C1 B1 d b4 B1 B1 r a B2 B1 r b3 B1 B’1 r b’3 B4 B1 r b3 C2 B1 r b3

C1 B1 s b2 A B1 r a B2 B2 r a C1 B2 d a C1 B1 d a B4 B1 r a C2 B1 r a A B1 r a B3 B1 r a B3 B2 r a Holdridge hidegmérsékelt esős erdő hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt nedves erdő hidegmérsékelt nedves erdő hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt füves puszta hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt nedves erdő hidegmérsékelt nedves erdő hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt füves puszta melegmérsékelt üde erdő melegmérsékelt üde erdő melegmérsékelt száraz erdő melegmérsékelt száraz erdő hidegmérsékelt nedves erdő hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt esős erdő melegmérsékelt üde erdő melegmérsékelt üde erdő Cfb – óceáni klíma Sorsz. 15 18 19 21 22 23 25 26 27 28 30 31 33 34 36 37 38

41 64 148 161 162 163 166 167 168 169 170 Név Bergen, Norvégia Koppenhága, Dánia Edinburgh, Skócia Stornoway, Skócia Valentia, Írország Dublin, Írország London, Anglia Utrecht, Hollandia Hamburg, Németország Berlin, Németország München, Németország Prága, Csehország Párizs, Franciaország Bordeaux, Franciaország Genova, Olaszország Basel, Svájc Zürich, Svájc Bécs, Ausztria Szimferopol, Ukrajna Tristan da Cunha Sydney, Ausztrália Melbourne, Ausztrália Hobart, Tasmania Invercargill, Új-Zéland Christchurch, Új-Zéland Hokitika, Új-Zéland Wellington, Új-Zéland Auckland, Új-Zéland Köppen Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb Cfb 58 Cfc – óceáni szubarktikus klíma Sorsz. 10 12 179 183 234 Név Stykkishólmur, Izland Tórshavn, Feröer-szigetek Adak, Andreanof-szigetek Yakutat, Alaszka Punta Arenas, Chile Köppen Cfc Cfc Cfc Cfc Cfc Thornthwaite B2 C2 s b1 A B1 r a A C2 r

b4 A C2 r b2 C1 C2 d a Holdridge boreális nedves erdő hidegmérsékelt nedves erdő boreális esős erdő hiba boreális üde erdő D – boreális öv Dfa, Dwa – forró nyarú kontinentális klíma Sorsz. 44 81 199 83 84 85 Név Bukarest, Románia Almati, Kazahsztán Chicago, Illinois Harbin, Kína Szöul, Dél-Korea Peking, Kína Köppen Dfa Dfa Dfa Dwa Dwa Dwa C1 C2 B1 C1 B3 C1 Thornthwaite B’ 1 d b’2 B1 s2 b2 B1 r b2 B1 d b1 B1 r b2 B2 d b2 Holdridge hidegmérsékelt füves puszta hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt üde erdő melegmérsékelt üde erdő melegmérsékelt száraz erdő Dfb, Dwb, Dsb – meleg nyarú kontinentális (hemiboreális) klíma Sorsz. 16 17 32 61 62 63 67 77 91 185 190 191 192 194 75 82 Név Oslo, Norvégia Stockholm, Svédország Varsó, Lengyelország Szentpétervár, Oroszország Moszkva, Oroszország Kijev, Ukrajna Jekatyerinburg, Oroszország Barnaul, Oroszország Nemuro, Japán Edmonton, Kanada

Winnipeg, Kanada Toronto, Kanada Montreal, Kanada St. Johns, Kanada Vlagyivosztok, Oroszország Urumcsi, Kína Köppen Dfb Dfb Dfb Dfb Dfb Dfb Dfb Dfb Dfb Dfb Dfb Dfb Dfb Dfb Dwb Dsb C2 C2 C2 C2 C2 C2 C1 C1 B4 C1 C1 B2 B3 A C2 D Thornthwaite B’1 s b’1 C2 s b1 B1 s b2 C2 s c1 B1 r b1 B1 s b2 C2 d c2 C2 d c2 C2 r b3 C2 d b1 C2 d b1 B1 r b2 B1 r b1 C2 r b2 C2 r b1 B1 d b1 Holdridge hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt üde erdő boreális üde erdő hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt üde erdő boreális üde erdő hidegmérsékelt füves puszta hidegmérsékelt nedves erdő boreális üde erdő hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt nedves erdő hidegmérsékelt üde erdő hidegmérsékelt füves puszta Dfc, Dwc, Dsc, Dfd – kontinentális szubarktikus (tajga) klíma Sorsz. 13 29 60 68 71 74 182 189 73 76 11 186 Név Tromso, Norvégia Brocken (Harz), Németország

Arhangelszk, Oroszország Szalehard, Oroszország Khatanga, Oroszország Petropavlovszk, Oroszország Fairbanks, Alaszka Churchill, Kanada Okhotosk,Oroszország Irkutszk, Oroszország Akureyri, Izland Dawson, Kanada Köppen Dfc Dfc Dfc Dfc Dfc Dfc Dfc Dfc Dwc Dwc Dsc Dsc 59 A A C1 C2 C1 B4 D B1 C2 C1 C2 C1 Thornthwaite C2 s c2 C2 r b1 C2 s c2 C2 s d C2 s d C1 r b1 C2 d c2 C1 s c1 C1 r c1 C2 d c2 C’2 s2 b’1 C2 d c1 Holdridge boreális esős erdő boreális esős erdő boreális üde erdő szubpoláris nedves tundra szubpoláris nedves tundra boreális nedves erdő boreális üde erdő szubpoláris nedves tundra boreális üde erdő boreális üde erdő boreális üde erdő boreális üde erdő Dfd – kontinentális szubarktikus klíma extrán zord telekkel Sorsz. Név 72 Verhojanszk, Oroszország Köppen Thornthwaite Dfd E C’ 2 d c’1 Holdridge boreális száraz cserjés E – poláris öv ET – tundra klíma Sorsz. 3 4 5 6 8 20 39 40 59 69 70 149 152 153 164 165

180 181 187 188 193 196 230 235 Név Spitzbergák, Norvégia Jan Mayen-sziget, Norvégia Ammassalik, Grönland Ivigtut, Grönland Thule, Grönland Ben Nevis, Skócia Szent Gotthárd-hágó, Svájc Sonnblick, Ausztria Malye Karmakuly, Oroszország Cape Chelyuskin, Oroszország Wrangel-sziget, Oroszország Marion-sziget Kerguelen-sz. (Port aux Francias) Heard-sziget Macquarie-sziget Cambell-sziget Nome, Alaszka Point Barrow, Alaszka Ellef Ringnes-föld, Kanada Kugluktuk, Kanada Frobisher-öböl, Baffin-sziget Mt. Washington, New Hampshire Falkaland-szigetek (Stanley) Laurie-sziget (Orcadas del Sud) Köppen ET ET ET ET ET ET ET ET ET ET ET ET ET ET ET ET ET ET ET ET ET ET ET ET Thorntwaithe C1 C2 w 2 d B3 C2 s c1 B4 C2 s c2 A C2 r b1 E C2 d d A C1 r c2 A C1 r c2 A C1 r d C1 C1 d d C1 C2 w d E C1 d d A C2 r a A C2 r a A C1 r b2 B3 C2 r a A C2 r a C2 C2 s c1 E C1 d d E C1 d d D C1 d d B1 C1 r c1 A C1 r c2 C2 C’2 r a’ B1 C1 s2 c1 Holdridge sarkvidéki pusztaság hiba szubpoláris

esős tundra boreális esős erdő szubpoláris üde tundra hiba hiba hiba szubpoláris nedves tundra hiba sarkvidéki pusztaság hiba boreális esős erdő hiba boreális nedves erdő hidegmérsékelt nedves erdő szubpoláris nedves tundra sarkvidéki pusztaság sarkvidéki pusztaság sarkvidéki pusztaság szubpoláris esős tundra hiba boreális üde erdő hiba EF – állandóan fagyos klíma Sorsz. Név 236 Mirny, Antarktisz 238 Vosztok II, Antarktisz Köppen EF EF 60 Thorntwaithe C2 E’ r a C2 E’ r a Holdridge hiba hiba 8.3 Köppen és Thornthwaite klímaosztályozásának összehasonlítása a Lamb-féle adatbázison 61 9. Irodalomjegyzék ÁCS, F.; BREUER, H; TARCZAY, K & DRUCZA, M (2005): A talaj és az éghajlat közötti kapcsolat modellezése. Agrokémia és Talajtan, 54: 257-274 BONAN, G. (2002): Ecological Climatology Cambridge University Press, 678 BORHIDI, A. (1981): Az éghajlat in HORTOBÁGYI, T & SIMON, T (eds): Növényföldrajz,

társulástan és ökológia. Tankönyvkiadó, 352-372 BORHIDI, A. (1961): Klimagramme und Klimazonale Karte Ungarns Eötvös Lóránd Tudományegyetem Évkönyve. 4, 21-50 BREUER, H. (2007): A párolgás, a talajvízkészlet és a talajlégzés klimatológiai modellezése Magyarországon. Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Meteorológiai Tanszék, 94 BUDYKO, M. I (1969): The effect of solar radiation on the climate of the earth Tellus, 2: 611-619. DE CANDOLLE, M. (1874): De Candolle’s Proposed ’Physiological Groups’ of Plants Nature, 10: 191-193. DRUCZA, M. & ÁCS, F (2006): Relationship between soil texture and near surface climate in Hungary. Időjárás, 110, 135-153 EMANUEL, W. R, H H SHUGART, & M P STEVENSON (1985): Climatic change and the broad-scale distribution of terrestrial ecosystem complexes. Climatic Change, 7: 29-44 GAO, X. & F GIORGI (2008): Increased aridity in the Mediterranean region under greenhouse gas forcing estimated from high resolution

simulations with a regional climate model. Global and Planetary Change, 62: 195-209 GEIGER, R. (1954): Klimaklassifikation der Klimate nach W Köppen in LandoltBörnstein (eds) Zahlenwerte und Funktionen aus Physik, Chemie, Astronomie, Geophysik und Technik, alte Serie Vol. 3 Springer, 603-607 GORCZYNSKI, W. (1920) : Sur le calcul du degré de continentalisme et son application dans la climatologie. Geogr Annaler, 2: 324-331 GRISEBACH, A. (1866): Catalogus plantarum cubensium exhibens collectionem Wrightianum aliasque minores ex insula Cuba missas. Leipzig GRISEBACH, A. (1872): Die Vegetation der Erde nach ihrer klimatischen Anordnung Verlag von Wilhelm Engelmann, 635 HANTEL, M. (1997): Klimatologie in SCHAEFER, B (ed): Lehrbuch der Experimentalphysik, Bd.7: Erde und Planeten, 4: 311-426 62 HOLDRIDGE, L. R (1947): Determination of world plant formations from simple climatic data. Science, 105: 367-368 HOLDRIDGE, L.R (1967): Life Zone Ecology San Jose, Costa Rica: Tropical Science

Center. HOLDRIDGE, L.R, WC GRENKE, W H HATHEWAY, T LIANG, J A TOSI (1971): Forest Environments in Tropical Life Zones. Pergamon Press, Oxford HUMBOLDT, A. v (1807): Ideen zu einer Geographie der Pflanzen nebst einem Naturgemälde der Tropenländer. JUSTYÁK, J. (1995): Klimatológia (egyetemi és főiskolai jegyzet) Kossuth Egyetemi Kiadó JUSTYÁK, J. & SZÁSZ, G (2001): Az éghajlat, a növényzet és a talaj övezetes elrendeződése a Földön, Kossuth Egyetemi Kiadó KAKAS, J. (1960): Magyarország Éghajlati Atlasza Akadémiai Kiadó, Budapest KALVOVÁ, J., T HALENKA, K BEZPALCOVÁ & I NEMESOVÁ (2003): Köppen climate types in observed and simulated climates. Stud Geophys Geod, 47: 185-202 KNOBLOCH, E. (2006): Alexander von Humboldt: The explorer and the scientist Proceedings of the 2nd International Conference of the European Society for the History of Science KÖPPEN, W. (1900): Versuch einer Klassifikation der Klimate, vorzugsweise nach ihren Beziehungen zur

Pflanzenwelt. Geographische Zeitschrift, 6: 593-611, 657-659 KÖPPEN, W. (1923): Die Klimate der Erde, Grundriss der Klimakunde Walter de Gruyter KÖPPEN, W. (1936): Das geographisca System der Klimate in KÖPPEN, W & R GEIGER (eds.) Handbuch der Klimatologie 1 C Gebr, Borntraeger, 1-44 KOTTEK, M., J GRIESER, C BECK, B RUDOLF & F RUBEL (2006): World Map of the Köppen-Geiger climate classification updated. Meteorologische Zeitschrift, 15: 259-293 LAMB, H. H (1978): Climate, present, past and future Volume 1, Fundamentals and climate now. Methuen & Co Ltd, 613 LANG, R. (1915): Versuch einer exakten Klassifikation der Boden in klimatischer und geologischer Hinsicht. Internationalen Mitteilungen für Bodenkunde, 5, 312 LUGO, A. E, S L BROWN, R DODSON, T S SMITH & H H SHUGART (1999): The Holdridge Life Zones of the conterminous United States in relation to ecosystem mapping. Journal of Biogeography, 26: 1025-1038 63 MCKENNEY, M.S & NJ ROSENBERG (1993): Sensitivity

of some potential evapotranspiration estimation methods to climate change. Agric For Meteorol, 64: 81-110 NEMERKÉNYI, A. & SÁRFALVI, B (2004): Általános természetföldrajz a gimnáziumok 9. évfolyama számára Nemzeti Tankönyvkiadó, 256 PÉCZELY. GY (1979): Éghajlattan Nemzeti Tankönyvkiadó, 276 PRENTICE, K. C (1990): Bioclimatic Distribution of Vegetation for General Circulation Model Studies. Journal of Geophysical Research, 95: 11811–11830 ROY, P. S, P K JOSHI, S SINGH, S AGARWAL, D YADAV & C JEGANNATHAN (2006): Biome mapping in India using vegetation type map derived using temporal satellite data and environmental parameters. Ecological Modelling, 197: 145-158 RÉTHLY, A. (1933): Kísérlet Magyarország klímatérképének szerkesztésére a Köppenféle klímabeosztás értelmében, Időjárás, 37 RODERFELD, H., E BLYTH, R DANKERS, G HUSE, D SLAGSTAD, I E LLINGSEN, A WOLF, & M. A LANGE (2008): Potential impact of climate change on ecosystems of the

Barents Sea Region. Climatic Change, 87: 283-303 SANDERSON, M. (1999): The classification of climates from Pythagoras to Koeppen American Meteorological Society, 80: 667-673 SUPAN, A. (1879): Die Temperaturzonen der Erde Petermanns Geog Mitt, 25: 349– 358 THORNTHWAITE, C. W (1944): Report of the Committee on Transpiration and Evaporation, 1943-44. American Geophysical Union, 687 THORNTHWAITE, C. W (1948): An approach toward a rational classification of climate. Geographical Review, 38: 5-94 THORNTHWAITE, C. W & F K HARE (1955): Climatic classification in forestry Unasylva, 9 VARGA, Z., BORHIDI, A, FEKETE, G, DEBRECZY, Zs, BARTHA, D, BÖLÖNI, J, MOLNÁR, A., KUN, A, MOLNÁR, Zs, LENDVAI, G, SZOFRIDT, I, RÉDEI, T, FACSAR, G, SÜMEGI, P., KÓSA, G & KIRÁLY, G (2005): Az erdőssztyepp fogalma, típusai és jellemzésük in Molnár, Zs. & Kun, A (eds) Alföldi erdőssztyepp-maraványok Magyarországon WÜRTZ, F. & D, LEHMANN (2004): Vergleich der Klimaklassifikation von

Köppen mit der Einteilung von Vegetationszonen (http://fabian.wuertzorg/klima/thesis/klimapdf) 64 nach Whittaker und Holdridge YUE, T., J LIU, S E JÖRGENSEN, Z GAO, S ZHANG, X DENG (2001): Changes of Holdridge life zone diversity in all of China over half a century. Ecological Modelling, 144: 153-162 65