Művészet | Festészet » Szendi Horváth Éva - Az emberközpontúság varázsa

Atelier Az emberközpontúság varázsa The charm of human-centeredness Nógrádi Kiss Magdolna alkotásait nem egy galéria falain láttam meg először, hanem különböző kiállításaihoz készült két katalógusban. A kiadványokban szereplő képek mindegyikének központi alakja az Ember. Az Üzenet című katalógus képei döbbenetes erővel hatottak rám. Úgy tűnt, hogy a fekete-fehér művek arctalan figurái harcban állnak a világgal és minden energiájukat bevetik, hogy a drámai helyzeteket meg tudják oldani. A másik, a többértelmű Színrelépés címet viselő füzet színes alakjain érezhető, hogy fölöttük már kisütött a nap PP Nagy örömömre szolgált, amikor megismerkedhettem Nógrádi Kiss Magdolnával és a műtermében a képeit végre „eredetiben” is láthattam. – Vidéki lány vagyok, a Csepel-sziget végén fekvő Szigetbecsén nőttem fel – révedt vissza a múltba a művész. – Gyerekkorom óta mindig tanár akartam lenni.

Szüleim büszkék voltak, hogy mindhárom lányuk ezt a hivatást választotta. Mindig szerettem rajzolni, de a művészettel való megismerkedésem nem volt zökkenőmentes. Ötödikes-hatodikos korunkban egy olyan férfias nő volt a rajztanárunk, aki pofonokkal nevelt bennünket. A festőkről adott listáit be kellett bifláznunk, anélkül hogy a művészeknek akár egy képét is láttuk volna. Hetedikben viszont egy igazi pedagógus vett a szárnyai alá bennünket, aki kinyitotta a szemünket a világra, és végre ráláthattunk a művészet lényegére. PP Milyen impulzusok érték a későbbiek folyamán? – A ráckevei Ady Endre Gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat. Akkor ott az ismert művészettörténész, dr. Losonczi Miklós volt az igazgató, aki erős, sokszínű karaktert adott az intézménynek A gimnáziumban neki köszönhetően pezsgő, 56 | DIPLOMATA    színvonalas szellemi élet folyt. Ady-kultusz lengett körül bennünket és a tanárok a

művészet minden ága-bogát meg akarták ismertetni a diákokkal. Ráckevére országos hírű színészek, képzőművészek jártak ki és előadásaikon mindannyian lelkesen vettünk részt. A közeli Savoyai-kastélyban és a gimnáziumban rendezett kiállítások meglátogatását egyikünk se hagyta volna ki. A hetvenes években a Csepeli Munkásotthonban nagyon aktív élet folyt Bakfisként a korán elhunyt Misch Ádám festőművész művészeti körének a munkájába igyekeztem bekapcsolódni, hogy tanuljak és felkészüljek a felvételire. Nagy dolog volt a számomra, hogy az akkori összeszokott társaság tagjai azonnal befogadtak maguk közé. A ma már Munkácsy-díjas Budahelyi Tibor szobrászművész és Szlabey Zoltán képzőművész ma is segítik a munkámat. Nyaranta tokaji, hódmezővásárhelyi művésztelepek munkájában vettem részt. Iro- dalmárok, filmesek látogattak el hozzánk és esténként a társművészetek alkotóival együtt lazítottunk.

Ott ismertem meg többek közt az induló Balázs Béla Stúdió gárdáját és első munkáikat Egy nagyon fiatal vidéki lánynak ezek az együttlétek meghatározó erővel bírtak. PP Miért nem jelentkezett ilyen előzmények után a képzőművészeti főiskolára? It was not in an art gallery that I first came across with the pictures of Magdolna Kiss Nógrádi, but in two catalogues prepared for her exhibitions. The central figure of all the pictures was Man, and the pictures I saw in the catalogue called „Message” exercised an astonishing impact on me. It appeared that the faceless figures of those black and white artefacts are fighting against the world, and they invest all their energies to resolve the dramatic situations. In the other publication called „Stepping on the Scene” I could sense that the sun was already shining over the coloured figures in the paintings. PP “It was a great pleasure to get to know the painter Magdolna Kiss Nógrádi personally, and to

see her pictures „in original” in her atelier.” “I am from the countryside for I grew up in the village of Szigetbecse, on the southern tip of Csepel island. I had wanted to become a teacher since my childhood years. My parents were proud that all three of their daughters chose this profession. I always liked to draw, but my getting acquainted with art did not go smoothly. In fifth and sixth grade we had a masculine woman as our drawing teacher who used to slap us in the face as part of the curriculum. We had to learn by heart her lists of painters without ever having seen a picture painted by them. Fortunately, a real teacher came in seventh grade who opened our eyes to the world and we could see what art was about.” PP “What kinds of influence had an impact on you later on?” “I continued my studies at the Endre Ady Secondary School in the town of Ráckeve where the well-known art histo- Atelier – Mint említettem én mindenáron tanár akartam lenni. Szegeden

elvégeztem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola földrajz–rajz szakát. A diploma megszerzése után egy évig Áporkán tanítottam. Az olajos padlójú, vaskályha fűtésű teremben kellett az összevont hetedik-nyolcadik osztályosokat szépre, jóra nevelni. Mialatt a diákjaimat tanítottam, jómagam is rengeteget tanultam az életről. A következő esztendőben szülőfalumban, Szigetbecsén kaptam állás. Mivel mindig kórusokban énekeltem, így itt nemcsak a szaktantárgyaimat, hanem éneket is taníthattam. Jó volt, hogy rendszeresen összedolgozhattam a történelem–irodalom szakos kollégámmal. A gyerekek az adott időszakot a művészet és a zenetörténetet tükrében is láthatták, ezáltal az összefüggéseket is megértették PP Hogyan lett fővárosi lakos? – Mint oly sokan: a házasságom révén. Hat évig tanítottam Szigetbecsén és ott ismertem meg a férjem. 1981-ben hipphopp! Budapesten találtam magam Feleség és hamarosan anya lettem

Kiszakadtam a régi világomból és az alkotás csupán másod-harmadrendű szerepet kapott az életemben. A férjem, aki biztonságpolitikai szakértő, akkoriban a Természettudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) szervezésében országszerte rengeteg előadást tartott, így sokat voltam a lányommal. Hétköznapjaimat színesítette, hogy a TITben elkezdtem nyelveket tanulni, illetve a társaság égisze alatt művészettörténeti előadásokat tartottam. Az évek során megszereztem az angoltanári, majd az ELTE-n a bölcsészdiplomámat, valamint a PhDdoktori fokozatot is. A disszertációm témája a nyelvtanulás motivációja köré épült, illetve arról értekeztem, hogy a hadsereg a NATO-ba való belépésünk feltételeként hogyan, milyen eredménnyel oldotta meg azt, hogy az állomány tagjai viszonylag hamar megtanuljanak angolul kommunikálni. PP Hogyan kanyarodott vissza a művészet ösvényére? – Nyolc évig tanítottam a Terézvárosi Két Tannyelvű

Általános Iskola és Gimnázium falai közt. Amikor időm engedte a férjemet mindig elkísértem külföldi útjaira, a családdal is sokat utaztunk, és films. These experiences were formative for a young woman from the countrside.” rian, Miklós Losoncz was the principal of the school. His leadership gave a strong and diverse character to the school. A vibrant and high-quality intellectual life characterized our school, thanks to his efforts. The teachers wanted to show us all forms and facets of art, and we were also influenced by a strong cult of the famous Hungarian poet Endre Ady [whose name the school had taken]. Renowned actors and artists visited our school and we enthusiastically attended their performances. We never missed any of the exhibitions displayed in the nearby Savoya Castle or in our secondary school. There also used to be a very engaging intellectual life in the Community House in Csepel in the seventies. As an adolescent, I tried to join the activities of

the circle lead by painter Ádám Misch, who died quite young. It meant a lot to me that the established members of the circle accepted me at once. I still receive assistance in my work from sculptor Tibor Budahelyi – who has received the highest Hungarian artistic award, the Munkácsyprize, since then – and from artist Zoltán Szlabey.” “I took part in the activities of art workshops in Tokaj and in Hódmezővásárhely every summer. We had film-makers and literary figures as our guests and we had a good time with them. It was during one of these summer workshops that I got to know the filmmakers from Béla Balázs Studio and their PP “Why did you not apply then to the College of Fine Art in those years?” “As I mentioned, I wanted to be a teacher at all costs, so I graduated at the Gyula Juhász Teachers’ Training College in Szeged. As a teacher of geography and drawing I began to work at an elementary school in Áporka. I had to teach a combined class of seventh and

eighth graders in a classroom heated by an iron stove. While I was teaching, I also learned a lot about life. In the following year I moved to my home village, Szigetbecse, because I got a job there. In addition to my „normal” subjects of geography and drawing, I also had the opportunity to teach music, given that I had a long experience in singing in choir. It was very beneficial that I could cooperate with my colleagues who taught history and literature. When learning about a particular period in history, our pupils also studied the art and music history of that period, so they gained insights into how things were connected in that age.” PP “How did you end up in Budapest?” “As so many do, through marriage. I taught in Szigetbecse for six years, and I met my future husband there. Then, all of a sudden, in 1981, I found myself in Budapest. We got married, and soon I became a mother. I left my previous world, and art moved to a second or third place in my life. My husband,

a security policy expert, used to give a lot of lectures all over the country under the aegis of the Scientific Educational Association, which was an organization with the aim of bringing the world of science closer to the public. So I spent a lot of time with my daughter. I began to learn foreign languages and to give lectures in art history also under the aegis of this Association. During those years I obtained my diploma as a teacher of English, and eventually I received my PhD degree. My PhD thesis was about motivating people to learn languages in connection with how the Hungarian military motivated successfully the of   DIPLOMATA | 57 Atelier ilyenkor a német, osztrák, olasz, spanyol képtárak termeit örömmel barangoltam végig. Itthon is rendszeresen jártam kiállításokra, igyekeztem figyelemmel kísérni a kortárs művészeti életet. A sok pozitív hatás után negatív impulzusok kellettek ahhoz, hogy újra alkotni kezdjek. Az anyukám beteg lett és végig

követtem a fokozatait annak, hogy az Alzheimer-kór elhatalmasodása nyomán hogyan épül le valaki akit szerettem. Nyugodt kis világom megbillent és én is megbetegedtem. Megjártam a poklot és egyszer csak azon kaptam magam, újra elkezdtem rajzolni Akkoriban készültek a későbbi Üzenet című kiállítás fekete-fehér, komor képei. Nem véletlen, hogy néhány darab megszületését Dante Isteni színjáték című örökbecsű alkotása ihlette. PP Azonnal be is akarta mutatni a műveit a nagyközönségnek? – Á dehogy! Akkoriban eljárogattam a Ráday utcai galériákba, lassan visszakerültem a művészvilágba. Újra felvettem a kapcsolatot régi barátaimmal és egyre több művészt ismertem meg személyesen. Új életszakaszomban úgy gondoltam, hogy ficers to learn English when Hungary joined NATO and it was important to communicate in English.” PP “How did you return to the path of art?” “I taught at the Bilingual Primary and Secondary School of

Terézváros in Budapest for eight years. When I had the time, I accompanied my husband on his trips abroad, and we also travelled a lot in private. As a tourist, I was happy to wander through the halls of German, Austrian, Italian and Spanish art galleries. I regularly went to exhibitions in Budapest as well, and I tried to follow contemporary art life. Actually, some negative impulses had to come in addition to the positive ones for me to turn to art again. My mother became ill, and I had to follow the stages of her Alzheimer disease, and see how someone I loved walks slowly out of life. My little balanced world was shaken, and I myself became ill, too. My life was like hell, and then, unexpectedly, I realized that I was drawing again. It was during this time 58 | DIPLOMATA    mások műveinek a menedzselésével akarok foglalkozni. Ám ez napjainkban nem könnyű feladat. Közben egyre több alkotás került ki a kezem alól és művész barátaim biztattak, segítettek. Az

életem most inkább az alkotásról szól, hiszen az emberekthat the black and white, gloomy pictures of my exhibition entitled „Message” were born. It was not accidental that some of those pictures were inspired by the eternal „Divine Comedy” of Dante.” PP “Did you want to show your works to the public right away?” “Oh, no! In those days I used to visit the art galleries in Ráday street, and so I gradually returned to the world of art. I established contact with my old friends again, and I got to know more and more artists personally. What I had in mind during that new phase of my life was that I should become an art manager. But it was not an easy job at all. Meanwhile, I kept drawing and painting, and my artist friends were encouraging and helping me. My life has focused on art because I have to display some aspects of what I feel to the public. Following my gloomy and dramatic series of pictures, I worked on my icons, which had more closed structure, but were

still gloomy in their character. In my works about personal relations, through abstraction, I got to stripes nek át kell adni valamennyit abból, amit érzek. A drámai sorozat után elkészültek a zártabb szerkezetű, de még mindig komor színvilágú ikonjaim. A kapcsolatokról szóló műveimben a rám jellemző gesztusszerű ecsetvonásokkal az absztrakció útján eljutottam a tömeget asszociáló csíkokig, de ezek a képek szintén az emberek egymáshoz való viszonyát „fogalmazzák” meg. Eljutottam egy színes világig, mely pozitívabb életérzést sugall, de a grafikáim drámaiak maradtak. Tavaly igen érdekes évem volt, hiszen négy csoportos kiállításon vehettem rész itthon és külföldön egyaránt. Az ausztriai Albachban megrendezett Európa Konferencián a magyar filmkultúra bemutatása mellett szervezett tárlat után, Kaposfüreden, majd Brüsszelben, a Magyar Kulturális Intézetben, illetve a csepeli Művelődési Központban mutattam be a

munkáimat. Idén már három egyéni kiállításom volt. A műveimet Vác, Sopron és a közelmúltban pedig Miskolc művészetszerető közönsége ismerhette meg. A müncheni magyar konzulátus idei október 23-i ünnepségén az én munkáim lesznek láthatóak. Szendi Horváth Éva associating a crowd with my gesture-like strokes of brush. But these pictures are also about people’s relations to one another. I arrived at a world of colours, which suggests a more positive sense of life, but my drawings have remained dramatic.” “Last year proved to be interesting because I was able to contribute to four group exhibitions both in Hungary and abroad. I took part in the exhibition organized at the Europe Conference in Albach, Austria, following the presentation of Hungarian films there, then I could present my works in Kaposfüred, Hungary. The exhibition at the Hungarian Cultural Institute in Brussels also displayed some of my pictures, and I also had some works presented in the

Cultural House in Csepel. I have had three individual exhibitions this year; my pictures have been exhibited in Vác, Sopron and Miskolc. It is a great pleasure for me that my works will be exhibited at the National Day ceremony at the Hungarian consular office in Munich on October 23.” C M Y CM MY CY CMY K