Történelem | Középiskola » A Húsvétról röviden

Húsvétról, röviden Húsvét időpontjának problémáját a 325-ös niceai zsinaton határozták meg: az ünnep a mindenkori tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnapra esik - vagyis a március 22-től április 25-ig tartó időszakon belül minden évben változik (ezért nevezik mozgó ünnepnek). A niceai zsinat határozatát csak a VIII századtól tartották a keresztények, bár már a IV. századtól általános volt a húsvéti ünnepekre 40 napos, szigorú böjttel készülni A magyar elnevezés a hús nagyböjt utáni első fogyasztására utal. A húsvét vasárnapját és hétfőjét megelőző nagyhét - amely virágvasárnappal kezdődik, Jézus diadalmas Jeruzsálembe vonulására emlékezve, s tart nagyszombatig - hagyományosan legalább olyan gazdag eseményekben, mint ez a két "húsvéti" nap. Nagyhét napjainak szokásai ugyan tájegységenként változóak voltak, de nagypénteken mindenhol kioltották a tüzet, Krisztus

halálának emlékére. Szimbólumok A jól ismert szimbólumok között (egykor) természeti és vallási jellegűek egyaránt előfordultak; mára ezek egymásba forrtak és kiegészültek a népszokások jelképrendszeréből származó elemekkel is. Az elmúlt századokban némelyek vesztettek szakralitásukból, némelyek újabb jelentéstartalmakkal gazdagodtak, de a nyúl, a tojás, a bárány napjainkban is szinte mindenhol megtalálható. Tűz Ahogy nagy ünnepekkor - akár a kereszténység kultúrkörében, akár a pogány hagyományokban - minden tájon és korban megtaláljuk az őselemeket, húsvétkor is számos hagyomány kapcsolódik hozzájuk. Nagyszombaton a templom előtt vagy a templom mellett raktak máglyát, itt szentelték meg a tüzet, majd annak lángjával vagy parazsával gyújtották meg a templom óriási húsvéti gyertyáját. Hazánkban sokáig élt a szokást, hogy nagycsütörtöktől nagyszombatig nem raktak tüzet, majd nagyszombaton az új

tüzet a templomból hazavitt szentelt parázzsal gyújtották meg, és ezen a tűzön főzték meg az ünnepi ételt. Európán leginkább Németországban maradtak fenn a húsvéti tűzhöz kapcsolódó szokások. Víz Húsvét hétfő a magyar népéletben a locsolkodás napja. A szokásról már XVII. századi írásos emlékek is fennmaradtak A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán polgárosodott formában (kölnivízzel locsolás) megmaradt a városokban napjainkig. Vidéken egykor kútvízzel, vödörből locsolták le a lányokat, sőt egyes vidékeken a patakban megfürösztötték őket, sajnos ha hideg volt húsvétkor bizony betegség is származhatott ebből. Időjárással kapcsolatos jóslások is fűződnek ehhez a naphoz. Eső esetén jó tavaszt jósolnak a bukovinai magyarok. Galgamácsán úgy tartották, hogy ha nagypénteken szép az idő, akkor üszkös, rossz termés lesz (Vankóné 1976: 114).

Zagyvarékason úgy mondták: „Nagypénteki eső, annyi méreg, amennyi szem lehull. Rossz termés lesz” (Pócs 1964: 26) A különböző szentelések (tűz, étel, barka, stb.) sorában nagyszombati szertartás a vízszentelés, azaz a templom keresztvizének megszentelése. Valószínűleg ebből a hagyományból származik a keresztgyerek húsvéti megajándékozásának szokása is. Tojás Maga a tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe. A talán legszélesebb körben elterjedt húsvéti tojás eredetileg a halotti kultusz kelléke volt; a belőle kikelő madárral Jézus újjászületését jelképezi (a hasonlat szerint feltámadáskor Jézus úgy törte fel a sziklasírt, akár a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját), míg a népi hiedelem szerint az életet szimbolizálja. Hazánk területén már a honfoglalás előtti korból származó sírokban is találtak festett, karcolt tojást (ezt ma a szegedi Móra

Ferenc Múzeum őrzi); a középkorban már írásos emlékekben is előfordul. Tojás a termékenység, a teremtés, az újjászületés megújulás, szerelem, tavasz, öröm, szabadság, kicsírázó élet jelképe. Az élet hordozója, amely magában rejti a múltat és jövőt A tojásfestés mindig az asszonyok és lányok feladata volt. A tojások színezésénél leggyakrabban a piros színt használták, mivel ennek bajelhárító hivatása volt. A lányok a locsolóknak festett (piros vagy hímes) tojást adtak cserébe. A tojásfestésnek komoly hagyományai vannak Magyarországon. Természetesen az asszonyok, lányok dolga volt, vidéken a házaknál természetes anyagokkal festették a tojásokat, például hagyma héjával, zöld dió főzetével. A tojás írásának, azaz a cirkalmas minták készítésének legegyszerűbb módja az, ha a mintát viasszal készítik el, majd a tojást festékbe mártják. Így a mintát a viasz miatt nem fogja be a festék. Vannak olyan

tájegységek, ahol kezdetben csak a köszöntő mondás volt divatban, a locsolkodás szokását csak a XX. században vették át (bukovinai székelyek) Bárány A húsvéthoz kötődő jelképes állatok közül a bárány eredetét a Bibliában kell keresnünk. Az ótestamentumi zsidók az Úr parancsára egyéves hibátlan bárányt áldoztak, s annak vérével kenték be az ajtófélfát, hogy elkerülje őket az Úr haragja. Az Újtestamentumban Jézus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért, ezért is nevezik Isten bárányának: "Krisztus a mi bárányunk, aki megáldoztatott érettünk". Nyúl A nyúl szerepe: A fészekrakás valószínűleg abból vezethető le, hogy a nyugati kultúrákban ábrázolt nyúl általában a Lepus fajhoz tartozik, amely abban különbözik más nyúlfajoktól, hogy nem üregben él, hanem fészket rak, kicsinyei nyitott szemmel születnek, teste nagyobb és füle hosszabb. A tojás, ahogy a nyúl

is, már az ókor óta termékenységi szimbólumok: mivel a nyulak nagyon sok utódot nevelnek fel, a tavaszi napforduló idején a föld megnövekvő termékenysége jelképének tartották őket. Barka A Jeruzsálembe bevonuló Jézust, pálmaleveleket lengetve üdvözölte a nép. A hazai éghajlati viszonyok között ezeket a pálmaleveleket helyettesíti a fűzfabarka; egyrészt ennek emlékére szentelik meg azt virágvasárnap, s őrzik a megszentelt barkaágat otthon, hosszú időn keresztül. Ahogyan véget ér a böjti időszak, úgy ér véget a tél is A húsvét egyben az újjászülető természetnek is az ünnepe. A barka bolyhos virágainak különleges gyógyerőt tulajdonítottak régen. Ha a családi tűzhelybe dobták, megóvta a házat a bajoktól. Ugyanakkor a barka a természet tavaszi újjáéledésének is hírnöke, de újabban tojásfának díszítve is egyre több helyen jelenik meg. Kereplő Szinte mindenki hallotta már a mondatot: "A harangok

Rómába mentek". Valóban, húsvétkor nem hallhatunk harangszót, ahogy csend volt akkor is, amikor Jézus védelmében szóhatott volna valaki, de senki nem tette meg. A csend ezt jelképezi; a szenvedés idején kereplővel helyettesítették a harangok csengését. Virágok A húsvéti képeslapokon, ábrázolásokon szinte mindenhol láthatunk tavaszi kerti és vad- - virágokat is. Az élet, a természet újjáéledését jelképező növények szintén összeforrtak a húsvét vallási szimbólumaival. Ételek: Húsvét étrendje jellegzetes; általában úgynevezett szimbólum-ételeket fogyasztunk. Ilyenek például a bárány - a zsidóság Egyiptomból való menekülésének emlékére -, vagy a tojás - az élet ősi szimbóluma -, amely a keresztény hitvilágban új tartalmat kapva a feltámadás jelképe lett. A húsvéti sonka és kalács később kerültek a "hagyományos" ételek sorába Húsvétot megelőző 40 napos időszak a nagyböjt

hamvazószerdától húsvét vasárnapjáig terjed. Böjt idején tilos volt a bál, a mulatság, de a lakodalom is. Általános volt az a szokás is,hogy a lányok ilyentájt fekete vagy sötétebb, dísztelenebb, egyszerűbb ruhákat hordtak. A néphagyomány szerint ilyenkor húst vagy zsírt, zsíros ételt enni tilos. Csak kenyeret, zöldséget, gyümölcsöt, illetve ezekből készült meleg ételeket ehettek. A nagyböjt végeztével a templomban megszentelt ételek kerültek terítékre. Magyarországon tradicionális húsvéti eledel a főtt, füstölt sonka, kemény tojással és tormával. Sok helyütt az ünnepi ételhez nem kenyeret, hanem kalácsot esznek. Míg Görögországban a Húsvét elképzelhetetlen báránysült nélkül, nálunk már csak ritkán kerül ez az étel az asztalra. A sonka a hagyományos paraszti életben a téli disznóvágáskor került a füstölőbe, és ezt a nagyböjt alatt természetesen nem lehetett elfogyasztani,csak a böjt elmúltával,

Húsvétkor