Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » Hitelintézeti rendszer –, a pénzközvetítés közvetett formája

Hitelintézeti rendszer – a pénzközvetítés közvetett formája Bankrendszer: A bankok fejlődése: A bankfejlődés folyamatában kezdetben a pénz őrzése volt a feladat (kezdetben: Babilóniában, Egyiptomban, Görögországban, Rómában). A korai időszakban a kolostorok, monostorok és papi testületek feladataként jelent meg. A középkorban az észak-olasz területen jelent meg e legjelentősebb bankfejlődés, ekkor a pénzváltás feladata jelentett új területet. Aztán kialakult egy új üzletág, ez a letétgyűjtés A letét első formája, amikor a kereskedők ugyanazokat a pénzdarabokat kapták vissza, mint amelyeket elhelyeztek a pénzváltóknál, ez volt a reguláris letét. Az irreguláris betét, amikor a kereskedők már nem ugyanazokat a pénzdarabokat kapták vissza, mint amelyeket elhelyeztek. A letét jellemzője, hogy elhelyezője őrzési díjat fizet. Ez fokozatosan csökkent, majd végül teljesen megszűnt. Lényeges változás volt, amikor a

váltók kamatot kezdtek fizetni a náluk elhelyezett, megőrzésre átvett pénzért. Ezzel a változással létrejött a betét üzletág és a hitelezés Az ipari forradalom időszakában megváltozott a pénzforgalom nagysága, a további fejlődéshez sok és olcsó hitelre volt szükség. Az igények kikényszerítették a bankok fejlődését A mai bankok tevékenysége és az általuk nyújtott szolgáltatások igen sokfélék. A bankrendszer Legközismertebb bankok formái, tevékenységei: - Kereskedelmi bankok: egész ország területén, egész évben, bármely bank által végzett tevékenységre természetes és jogi személytől egyaránt elfogadhattak megbízást teljesítésre. - Regionális bankok: területileg korlátozott tevékenység (szövetségi államban, megyében) - Takarékpénztárak: lakosság széles köre számára betétgyűjtés, hitelnyújtás és pénzforgalom lebonyolítását végezte. - Hitelszövetkezetek: a lakosság meghatározott részének

nyújtott szolgáltatásokat (csak a szövetkezetben tömörült tagok számára). - Jelzáloghitelintézetek: oly módon nyújtottak hiteleket, hogy a hitelnyújtás fedezeteként ingatlant fogadtak el. - Földhitelintézetek: a hitel fedezetét mezőgazdasági művelésre alkalmas föld képezte. - Építési bankok: lakásépítési tevékenységre szakosodtak; a t evékenység egészét finanszírozták, alkalmazták a zálogjog intézményét. - Fejlesztési intézetek: finanszírozták a nagy tőkeerőt igénylő, hosszú megvalósítási idejű beruházásokat. - Tőzsdei bankok: tőzsdei tevékenységhez kapcsolódó műveleteket végeztek; jegyezték a tőzsdei árfolyamokat. - Közületi bankok: kereskedelmi bank vagy takarékpénztár jelleggel működtek. A bankok tőkeerő és ennek megfelelő kötelezettségvállalás szerint is eltérő csoportokat alkottak, kialakultak a ki-, közép- és nagybankok. A bankok között már a korai időszakban kialakult az

együttműködés. A nagyobb tőkeerejű bankok a kisebb bankok részére is végeztek szolgáltatásokat. Az együttműködés függő helyzet kialakulását jelentette a kisebb bankok részére. A nagybankok tevékenységétől függ a gazdaság pénzellátása A kezdeti időszakban minden banknak jogában állt bankjegyek kibocsátása, de a felhasználók részére ez igen nagy nehézséget okozott. A bankjegyek beváltásakor a felhasználóknak nagy távolságra lévő bankokat kellett felkeresniük és nem mindig ismerték a jegyek kibocsátóját sem, ami igen jelentős kockázatot jelentett. A bankjegyek kibocsátást később néhány bankra korlátozták. A XIX század végén és a XX század elején egyetlen bank jogává tették Ezt a bankot nevezték jegybanknak (bankjegykibocsátó bank). Az első jegybank 1694-ben jött létre (Angol Bank). A bankrendszer felépítése: A bankrendszer adott ország bankjainak összességét jelenti. Felépítése mindig a

gazdasági élethez, adott gazdaságpolitikai megfontolásokhoz igazodik. Alapvetően két megoldás érvényesül: - kétszintű bankrendszer egyszintű bankrendszer Kétszintű bankrendszer: a gazdasági fejlődés során a természetes kiválasztódás miatt ennek kiépítése valósult meg. A központi bank/jegybank meghatározóvá vált adott országban A jegybank jelenti a bankrendszer első szintjét. A második szint az üzleti bankok csoportja, feladatuk, hogy az üzleti szféra részére szolgáltatásokat végezzenek. Egyszintű bankrendszer: ebben az esetben a központi bank a jegybanki feladatok mellett üzleti banki tevékenységet is ellát. Ez azt jelenti, hogy közvetlen kapcsolatot tart fenn a gazdálkodó szervezetekkel, vezeti számláikat, lebonyolítja fizetési forgalmukat, esetenként hiteleket nyújt számukra. Az egyszintű bankrendszerben a központi bank mellett szakosított pénzintézetek is dolgoznak (beruházás, külkereskedelem, lakosság

pénzügyei) de léteznek a rendszernek olyan változatai is, ahol csak a központi bank tevékenykedik, minden művelet itt történik. Van a bankrendszernek a csoportosítására még egy csoportképző ismérv. Attól függően, hogy a különböző részpiacokon a bankok részére léteznek-e a tevékenységükben korlátozások: - specializált (szakosított vagy kettéosztott) angolszász bankrendszerek: jelentős a szerepe a biztonságnak, illetve a kockázat mérséklésének. Két csoportba sorolhatók: 1, depositüzletekkel foglalkozó bankok, amelyek betétgyűjtéssel foglalkoznak 2, effekt üzletekkel foglalkozó bankok, ezek részvény- és értékpapírügyletekkel foglalkoznak. - német típusú, vagy univerzális bankrendszerek: ebben a bankok mindenféle tevékenység, bankszolgáltatás végzésére jogosultak (betétgyűjtés, hitelnyújtás, pénzforgalom lebonyolítása). Jellemzője, hogy jogi személy által nyújtott teljeskörű pénzügyi és

bakszolgáltatás teljesítését vállalja. Mindkét bankrendszer esetében jelentős mennyiségben előnyök és hátrányok sorolhatók fel, ezért a bankrendszer kialakítása körül minden országban és a nemzetközi feltételek esetében is komoly viták jelentek meg, ennek ellenére úgy látszik, hogy a világgazdaságban az univerzális bankrendszer kiépülése felé történt elmozdulás az utóbbi időszakban. A modern bankrendszer felépítése: A modern bankrendszer résztvevői a központi bank és az üzleti szféra bankjai, az utóbbiakat monetáris és nem monetáris csoportra lehet felosztani. A központi bank (feladatai, monetáris politikája): Feladatai: A hierarchikus bankszervezet csúcsán a jegybank (a „bankok bankja”) áll. Fontos szerepe van a pénzügyi rendszer működésében. A jegybank feladatait klasszikus felosztás szerint három csoportba lehet sorolni: - emissziós feladatok: (bankjegykibocsátás). Ez azt jelenti, hogy a jegybank

kizárólagos joga, de egyben kötelezettsége is, hogy adott ország területén bankjegyeket bocsásson forgalomba. - állam bankja: vállalja, hogy segíti az állam gazdaságpolitikájának megvalósítását, őrzi az ország aranykészletét, tartalékállományát, lebonyolítja az államközi szerződéseken alapuló fizetéseket, finanszírozási feladatokat. - bankok bankja: ennek keretében a jegybank kezeli a bankok tartalékait, bankjegyet bocsát az üzleti bankok rendelkezésére. A bankok számára számlavezetési szolgáltatást nyújt, és likviditási szolgáltatást biztosít. A központi bankok/jegybankok általában részvénytársasági formában működnek, vannak azonban országok, ahol a jegybankok állami tulajdonba kerültek, vagy állami és magántulajdonosi közösség adja a tulajdonosokat. Monetáris politikája: A pénzkínálat szabályozására két eszköz áll rendelkezésre, a monetáris bázis és/vagy a multiplikátor. A pénzkínálat

alakítására a központi bank monetáris eszközöket alkalmaz, ezek két nagy csoportra oszthatók: - direkt eszközök - indirekt eszközök Direkt eszközök alkalmazásakor a m onetáris hatóság közvetlenül határozza meg a szabályozandó tényezőt, ennek értékét. Ide több megoldás tartozik, lehet: - hitelkontingentálás: a bank meghatározza a kihelyezhető hitelek globális összegét; - viszontleszámítolási plafon: a központi bank az üzleti bank számára a viszontleszámítolás összegét írja elő; - kamatszabályozás: a betéti és a hitelkamat konkrét mértékét írja elő a központi bank. Indirekt eszközök esetében: a bankoknak a megfelelő működési rendszerben alkalmazkodni kell az eszközökhöz a saját feltételrendszerük figyelembevételével. Ide tartotó eszközök: - kötelező tartalékráta: a jegybank előírja, hogy a betétek után mekkora hányadot kell jegybankpénzben tartani. Számítása a következő: - -

refinanszírozás: alkalmazásakor a kereskedelmi bank hitelnyújtási lehetőségének növelése történik. rediszkontpolitika: ez az eszköz is pótlólagos jegybanki forrás megjelenését teszi lehetővé, mivel a központi bank a hozzá benyújtott váltókat viszontleszámítolja. kamatpolitika: a r efinanszírozási kamatlábakat változatja, ezzel alakítja a g azdálkodók pénzkeresletét és a forgalomban lévő pénzmennyiséget. nyílt piaci műveletek: ennek megvalósításához a jegybanknak igen jelentős mennyiségű állampapírral kell rendelkeznie, mivel ezek adás-vételével tudja alakítani a p énz mennyiségét a gazdaságban. visszavásárlási megállapodások (repók): ezek jelentik az egyszerűbb eladások és vételek mellett a pénzmennyiség alakításának összetettebb formáját. Ekkor a központi bank állampapírt vásárol, de partnerével azonnal megállapodik abban, hogy a (kereskedelmi) bank adott időpontban az értékpapírt

visszavásárolja. erkölcsi ráhatás: a j egybank a s zükséges, általa fontosnak tartott cél elérése érdekében egyeztetésekkel, meggyőződéssel próbálja a kereskedelmi bankokat a megfelelő tevékenységre rávenni. Üzleti bankok (monetáris közvetítők, nem monetáris közvetítők): Az üzleti bankok megjelölés azt mutatja, hogy ezek a pénzügyi intézmények végzik a gazdasági élet szereplői részére a pénzügyi tevékenységhez kapcsolódó szolgáltatásokat. A bankok két igen jelentős szerepet vállalnak a gazdaságok életében, ezek: - közvetítő és átalakító (transzformáló) szerep - pénzteremtő és fizetési forgalmat lebonyolító, összehangoló szerep A tőkeáramlás közvetítésére szolgáló intézmények két csoportot alkotnak: - monetáris közvetítők. (kereskedelmi, vagy betéti) bankok; - nem monetáris közvetítők: pénzügyi intézmények minden más csoportja. Monetáris közvetítők: A pénzügyi rendszer

legrégebben működő és legfontosabb láncszemét alkotó közvetítő intézmények a (kereskedelmi) bankok, amelyek tevékenysége alapvetően a gazdaságban keletkező árualapok finanszírozását hitelekkel segíteni. A bank feladatvégzése során meghatározott követelményrendszerhez igazodik, ezek: - rentabilitás: jövedelmezőséget jelent; jövedelem lehet kamat, jutalék és árfolyamnyereség. - szekuritás: a biztonságot jelenti, azt, hogy a saját és idegen tőke befektetései hozadékot biztosítanak számára, és a befektetések biztonságosan megtérülnek. - likviditás: jellemzői: fizetési kötelezettségek azonnali kielégítése; rendelkezés pénzösszeggel (likvid eszközökkel), illetve ezekhez gyorsan hozzá tudjon jutni; pénzügyi nehézség, és a fizetések területén gondok jelennek meg, ha nem jut időben a követeléseihez. A likviditást gyakran említik fizetőképességnek (szolvencia) Ez hosszú távra szóló fizetőképesség;

képesség a veszteségek pénzügyi fedezésére; pénzügyi nehézség, gondok a fizetések területén csak akkor jelennek meg, ha az adósok nem fizetnek. A monetáris intézmények, azaz a (kereskedelmi) bankok műveletei: - passzív műveletek - aktív műveletek - pénzforgalom lebonyolítása - bankszolgáltatások. Nem monetáris közvetítők: Az ide tartozó pénzügyi intézmények olyan bankszerűen és nem bankjellegű intézmények, amelyek tevékenysége során a m onetáris politika eszközei nem fejtik ki hatásukat. A tevékenységük jellege ugyanis ezt nem teszi lehetővé. A nem monetáris közvetítők két csoportba sorolhatók a működésük jellege alapján: - egyéb bankszerűen működő pénzügyi intézmények (betéti intézet, befektetési társaság, finanszírozási társaság); - nem bankjellegű pénzügyi intézmények (biztosítótársaságok, nyugdíjalapok stb.) A kétszintű magyar bankrendszer: Történelmi áttekintés: a második

világháborút megelőzően kétszintű volt a magyar bankrendszer, aztán a második világháborút követően átalakították egyszintűvé, érvényesítve a központosítás és a szakosítás jellemzőit. A kétszintűvé történő átalakulásra 1987-ben került sor. Ezt követően határozták meg a jegybanktörvényt, amely a többször módosított 1991 évi LX. törvény, és létrehozták az 1996 évi CXII törvényt, azaz a hitelintézetekről szóló törvényt (ez felváltotta a sokszor módosított pénzügyi törvényt). A magyar bankrendszer: A MAGYAR NEMZETI BANK (MNB) az ország központi bankja Pénzügyi intézmények Hitelintézetek Bankok Szakosított hitelintézetek Háztartások Pénzügyi vállalkozások Szövetkezeti hitelintézetek Államháztartás Gazdálkodó szervek A Magyar Nemzeti Bank: A Magyar Nemzeti Bank 1924-ben alakult meg részvénytársaság formájában. A jelenlegi alaptőkéje 10.000 millió forint A Magyar Köztársaság

jegybankja, központi bankja, jogi személy. A pénzforgalom jelentős része számlapénzforgalom formájában valósul meg, a pénzteremtés folyamata ennek kialakítását szolgálja. A jegybank pénzt teremt ennek megvalósításához. Ez a jegybankpénz, vagy monetáris bázis (nagyerejű pénz) MNB feladatait a jegybanktörvény (1991. évi LX tv) pontosan megfogalmazza: - a nemzeti fizetőeszköz belső és külső vásárlóerejének védelme - érme és bankjegy kizárólagos joggal való kibocsátása - deviza és aranytartalékok képzése - pénzkibocsátás és pénzkereslet-, és kínálat alakítása - a gazdaságpolitikai feladatok megvalósításának elősegítése - a gazdasági egyensúly megteremtésének elősegítése - monetáris politika kialakítása - pénzkínálat befolyásolása - árfolyamok kialakítása, alakítása és védelme - hitelintézetek részére szükséghelyzetben rendkívüli hitel nyújtása - államháztartás számláinak vezetése - az

állami feladatok ellátása során segélynyújtás - elkülönített állami pénzalapok számláinak vezetése - devizahatósági feladatok végzése - nemzetközi szervezetekben való részvétel esetén a szükséges feladatok ellátása - pénzforgalom szabályozása - jegybanki és információs rendszer működtetése - jegybanki ellenőrzés végzése A jegybank funkciói: a jegybank az állam bankja; a bankok bankja, a gazdaságpolitikával összhangban a monetáris politika kialakítása a feladata; a jegybank felel a pénzkibocsátásért és a p énzforgalom rendjének szabályozásáért; ellátja a k özponti deviza- és nemesfémgazdálkodási feladatokat. A szervezeti felépítésre a részvénytársasági jellemzők érvényesülnek, így a legfőbb szerve a közgyűlés, amely a törvényben rá hárított feladatokat végzi: alapszabály megállapítása; alaptőke és tartaléktőke meghatározása; éves mérleg, vagyon és eredménykimutatás jóváhagyása;

személyi kérdések stb. A jegybanktanácsos a monetáris politika legfontosabb irányító szerve. A felügyelő bizottság a MNB általános ellenőrző szerve. A MNB élén az elnök áll, akit tevékenysége ellátásában az igazgatóság segít. Az elnök évente az Országgyűlésnek hivatott beszámolni a MNB tevékenységéről. A jegybanki rendelkezés kötelező előírásokat tartalmaz: pénzügyi intézményekre; hitelintézeti tevékenységet végző jogi személyekre; hitelintézeti tevékenységet végző jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra; egyéni vállalkozókra. A jegybanki rendelkezést a Pénzügyi Közlönyben teszik közzé. A MNB monetáris politikája: A monetáris politikáján azt a pénzügyi politikát és annak olyan gyakorlatát értjük, amely a pénz-, és hitelkínálat, valamint a pénz-, és hitelkereslet olyan befolyásolására irányul, amely elősegíti a pénzügyi egyensúly megteremtését. A MNB kötelessége olyan

monetáris politika kialakítása, és megvalósítása, amely elősegíti a nemzeti fizetőeszköz vásárlóerejének védelmét, a g azdasági egyensúly stabilizálását, a g azdasági növekedést. A MNB monetáris politikát és ennek eszköztárát is önállóan alakítja ki. A monetáris politikának részét képezi az államháztartás finanszírozási kapcsolatrendszere is. A magyar gazdaságban a központi banki monetáris irányítás eszközei megfelelnek az úgynevezett klasszikus eszközöknek: Refinanszírozás: ennek keretében a MNB viszontleszámítolja az értékpapírokat, refinanszírozási hiteleket nyújt értékpapírfedezet mellett, értékpapírügyleteket köt visszafizetési megállapodással (repó). Nyílt piaci műveletek: ennek végzése elsősorban állampapírokkal valósul meg, ezért a cél eléréséhez nagy tömegű értékpapírra van szükség. Állampapír megvásárlásakor csökken a bankszámlán lévő pénzösszeg, így csökken a

forgalomban lévő pénz. Eladáskor fordított a helyzet. Kötelező tartalékráta: ennek keretében a jegybank előírja, hogy a betétek után mekkora hányadot kell jegybankpénzben tartani. A banknál a tartalék összegének megállapításánál figyelembe kell venni valamennyi idegen forrás állományát. Ezt a következő adatokkal kell korrigálni: refinanszírozási hitelek összege; nemzetközi pénzügyi szervezetek, intézmények hiteleinek összegei; kormányközi hitelek; üzemvitellel és klíringelszámolásokkal kapcsolatos passzívák összege. Hitelintézetek kötelező likviditási tartaléka: vagy másként a likviditási ráta azt határozza meg, hogy a bankok összes eszközük, illetve korrigált mérlegfőösszegük mekkora százalékát kötelesek likvid eszközökben tartani. Árfolyam-szabályozás: ez az árfolyamok megállapításának és befolyásolásának rendje, amelyet a MNB és a Kormány együttesen állapítanak meg. Kamatpolitika: ennek

segítségével a bankok a hitelkereslet és a hitelkínálat változását érik el. A kamatpolitika keretében a jegybank többféle kamatszint megállapítására jogosult. A megismert eszköztár feltételrendszeréből kitűnik, hogy ezek az eszközök piackonform megoldások, az ilyen eszközöket nevezi a szakirodalom indirekt eszközöknek. De szükségessé válhat a direkt eszközök alkalmazása is, amelynek keretében a monetáris hatóság közvetlenül a szabályozandó tényező értékét határozza meg. Pénzügyi intézmények: A hitelintézeti törvénynek megfelelően a pénzügyi intézmény alatt pénzügyi és befektetési szolgáltatást végző hitelintézet, vagy pénzügyi vállalkozást kell érteni. Lehet hitelintézet, és lehet pénzügyi vállalkozás. Hitelintézetek: A törvényben meghatározott feladatokat végezhetik, ennek megfelelően a következő típusok alapítására van mód: 1., Bank: a pénzügyi szolgáltatások teljes körének

végzésére jogosult, „univerzális” hitelintézet, ahol az ügyfél részére egy helyen adnak teljeskörű szolgáltatást. Rt-ként működhet csak, jegyzett tőkéjük összege minimum 2 milliárd forint. Ez a hitelintézetek fő típusa. 2., Szakosított hitelintézet: külön törvényi szabályozásnak megfelelően jogosult pénzügyi szolgáltatások végzésére. Vagy a tevékenysége vagy az ügyfélköre korlátozott Nem kaphat engedélyt a pénzügyi szolgáltatások teljes körének végzésére. A jegyzett tőke általában minimum 1 milliárd forint. (Pl: lakástakarékpénztár, jelzálog-hitelintézet) 3., Szövetkezeti hitelintézet: ez takarékszövetkezet, illetve hitelszövetkezet formájában működhet. (Betétnyújtás, kölcsönnyújtás, pénzügyi lízing, pénzforgalmi szolgáltatások, készpénzhelyettesítő fizetési eszköz kibocsátása stb.) Pénzügyi vállalkozás: Olyan pénzügyi intézmény, amely egy, vagy több pénzügyi szolgáltatást

végez. A betétgyűjtésen és a számlavezetésen kívül minden egyéb pénzügyi illetve kiegészítő pénzügyi szolgáltatás végzésére jogosult (pénzügyi lízing, bankkártya kibocsátás, fogyasztás hitelezése). A banküzem működése: A banküzem esetében alapvető kérdés a saját tőke nagysága. A pénzügyi intézmények esetében a saját tőke nem lehet kevesebb az engedélyezés előfeltételeként előírt legalacsonyabb jegyzett tőke összegével. A banküzem biztonságos működéséhez tevékenysége kockázatának megfelelő szavatoló tőkével kell rendelkeznie, illetve el kell érnie az előírt nagyságú tőkemegfelelési mutatót. A szavatoló tőke több részből tevődik össze: - alapvető tőkeelemek: jegyzett tőke, tőketartalék, eredménytartalék, mérleg szerinti eredmény, általános tartalék; - járulékos tőkeelemek: értékelési tartalék, alárendelt kölcsöntőke. A hitelintézetnek az adózott eredményből az osztalék,

illetve a részesedés kifizetése előtt általános tartalékot kell képeznie. (tárgyévi adózott eredmény 10 % -át köteles az általános tartalékba helyezni.) A rendelkezésre álló eredménytartalékot az általános tartalékba részben vagy egészében átcsoportosíthatja. A hitelintézetnek 8 % -ban meghatározott mértékű tőkemegfelelési mutatót folyamatosan fenn kell tartani. A tőkemegfelelési mutató a fizetőképesség mérését szolgáló összetett mutatószám: A hitelintézet esetében a befektetésekre külön szabályozás érvényes: - a hitelintézet a szavatoló tőkéjének 15 %-át meghaladó közvetlen vagy közvetett tulajdoni hányadot egy vállalkozásban sem szerezhet - hitelintézet a vállalkozás jegyzett tőkéjének 51 %-át meghaladó közvetlen vagy közvetett tulajdoni hányadot egy vállalkozásban sem szerezhet (részesedésének teljes összege nem haladhatja meg a szavatoló tőkéjének 60 %-át) - ingatlanba történő

befektetés esetén ez nem több a szavatoló tőke 5 %-ánál - a hitelintézet összes befektetése nem lehet több, mint a szavatoló tőke 100 %-a - a hitelintézet nem szerezhet részesedést olyan vállalkozásban, ahol a hitelintézetre korlátlan felelősség hárulhat. A betétbiztosítás: A törvény szabályozza a betétbiztosítási tevékenységet is. Az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) 1993-ban alakult, külön törvényi szabályozással, ezt az Alapot a jelen szabályozásban egységes rendszerként a h itelintézeti törvény részévé tették. Az OBA jogi személy, irányító szerve az igazgatótanács. Minden hitelintézetnek csatlakoznia kell az OBA-hoz, amely az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélyével működik. Az OBA forrásai: - hitelintézetek éves tagdíja - az ÁPTF által beszedett bírságok 80 %-a - kölcsönt vehet fel hitelintézettől, illetve a MNB-től - egyéb bevételek Az Alap által biztosított betétek csak névre

szólóak lehetnek, a kifizetett kártalanítás 1 millió forint összeghatárig terjed. Az OBA által nyújtott biztosítás nem terjed ki az anonim betétekre, a hitelintézet által kibocsátott betétnek nem tekinthető okiratokra és értékpapírokra, a kötvényekre, letéti jegyre és a részvényre. Önkéntes intézményvédelmi alapok: A takarékszövetkezetek tagjai az OBA-nak, de 1993-ban csatlakoztak az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alaphoz (OTIVA). Ez elsősorban az intézmények védelmét szolgáló alap. (Az OTIVA tagjai a s zervezet fenntartására évente a mérlegfőösszegük 1 ezrelékét fizetik. Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) Az ÁPTF a Kormány felügyelete alatt működő országos hatáskörű szervezet. Jogi személy, amely önállóan gazdálkodó költségvetési szervezet, szervezeti és működési szabályait a Kormány hagyja jóvá. Tevékenységének célja a p énz- és tőkepiac zavartalan, illetve

eredményes működésének segítése, a p énz- és tőkepiaci szervezetek ügyfeleinek érdekvédelme, a piaci viszonyok átláthatóságának biztosítása, a tisztességes verseny fenntartása. Hatásköre kiterjed azon szervezetek és személyek tevékenységének felügyeletére, amelyek a következő szervezetekről szóló törvények hatálya alá tartoznak: - hitelintézeti törvény (1996. évi CXII tv) - értékpapírok forgalombahozataláról a b efektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló törvény (1996. évi CXI tv) - befektetési alapokról szóló törvény (1991. évi LXIII tv) - árutőzsdéről és árutőzsdei ügyletekről szóló törvény (1994. évi XXXIX tv) - közraktározásról szóló törvény (1996. évi XLVIII tv) - egyes szakosított hitelintézetekről szóló törvények (lakáskassza, Exim Bank). A Felügyelet az általa kiadott tevékenységi engedéllyel rendelkezők jegyzékét a Pénzügyi Közlönyben teszi

közzé rendszeresen. A Felügyelet feladatai: - engedélykérelmek és egyéb beadványok elbírálása - a törvényi nyilvántartások vezetésének ellenőrzése a hitelintézetek területén - a pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokat meghatározó szabályok érvényesülésének ellenőrzése - a pénzügyi intézmények működésének vizsgálata és elemzése - intézkedések meghozatala a s zabálytalanságok megszüntetése érdekében, de súlyos szabálytalanságok esetében kivételes intézkedéseket tesz - bírság alkalmazása - az Alap igazgatótanácsa részére segítséget ad a működés kérdéseiben A Felügyelet bevételei: - pénzügyi intézmények által évenként befizetett felügyeleti díj - a Felügyelet által nyújtott szolgáltatás díja (igazságszolgáltatási díj) és eljárások díja - a kirótt bíróságok meghatározott hányada - egyéb bevételek A felszámolási eljárás a Fővárosi Bíróság illetékessége, de

felszámoló csak a Felügyelet által létrehozott közhasznú társaság lehet