Zene | Zenetörténet » Rácz-Marsovszky - Ludwig van Beethoven

Alapadatok

Év, oldalszám:2013, 2 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:12

Feltöltve:2018. július 07.

Méret:663 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

Ludwig van Beethoven (1770-1827) Élete Ludwig ven Beethoven 1770 december 16.-án született a németországi Bonnban Apja udvari zenész volt, ő tanította elsőként Ludwigot. Gyakran verte fiát, nem egyszer a zongoraszékhez láncolta, és iszákos volt. A későbbiekben gyakran változtatta zenetanárait Beethoven első zeneművei 1782-83-ban jelentek meg. 1784-ben udvari másodorgonássá nevezték ki 1787-ben Bécsbe utazott, hogy az ottani udvarnál dolgozó Wolfgang Amadeus Mozarttól vegyen órákat. Sajnálatos módon anyja hirtelen halála miatt vissza kellett utaznia Bonnba. Mivel apja nem tudta volna fenntartani a családot, ezért ez a kötelesség is Ludwigra szállt. 1791-ben Mozart elhunytl, így nem volt alkalma találkozni vele. Azonban újra lehetőség nyílt számára bécsen tanulni Salierinél nyolc évig tanult. 1795-től hamar népszerüvé vált, mint zongoravirtuóz, gyakran improvizált koncerteken variációkat. 1796-ban európai körutat tett, így

még híresebbé válva Azonban 1798-tól kezdve rendszeres fülbajjal küzködött, melyvégül a teljes süketségig vezetett. A nemrég történt DNS-vizsgálat során kiderült, hogy Beethoven súlyos ólommérgezésben szenvedett, mely ivási szokásaira vet fényt. Nem voltak anyagi gondjai, mégis olcsó borokat ivott, melyeket un ólomcukorral édesítették. Mindez azonban nem késztette Beethovent a zene felhagyására, viszont egy idő után csak komponált. Testi panaszai nagyon jelleges karaktert adtak darabjainak Állapota utolsó éveiben erőteljesen romlott, gyakran már csak ágyában tudott komponálni. Végül 1827 március 26.-án 56 évesen halt meg Beethoven a romantika küszöbén Bizonyos szempontból Beethovent a klasszikus zene végkifejlesztöjeként és a romantika elöfutáraként tartja számon a világ. A bécsi klasszika alapvetö műfajaiban, a szimfóniában, a zongoraszonátában és a vonósnégesben írt olyan műveket, melyek erősen

befolyásolták későbbi zeneszerzők műveit. Továbbá ő volt az első zeneszerző, aki, ha nem is mindig, megrendelésre ugyan, de önállóan dolgozott. Ehez kétségkívül Mozart törekvései is hozzásegítettek, ő azonban nem érte el azt az eredményt. A klasszikus formatan határait már az első zongoraszonátában lépi át, ugyanis abban egy kadenzia található. Ez még talán nem tűnik nagy lépésnek, azonban utolsó, azaz a híres kilencedik szimfóniájába beleépít egy kórust. Továbbá egyre jobban divatba jöttek a hangversenyek, szólókoncertek. Eleinte komponálási szokásai még erősen kapcsolódnak Mozart és Haydn zenéjéhez, míg rátalált saját stílusára. Beethoven keze alatt a menüett egy sokatmondó scherzóvá alakult át, a finálé, Beethoven előtt egy vidám kibontakozó vége, a mű egy olyan tetőpontja lett, mely gyakran az első tételt is felülmúlta. Továbbá nagy mestere volt a variációnak, mely abban is megmutatkozik, hogy

legtöbbször egy vagy két témából írt egy-egy tételt, míg Mozart inkább sok témát használt. Beethoven „Pastorale“ című szimfóniája is a romantikus kor kedvelt műfajához hasonlít, a programzenéhez. Bár nem teljesen programzene, mégis úgy hatott későbbi zeneszerzőkre. Továbbá a három tételből öt tétel lett, először használt piccolo-t szimfonikus zenekarban. Az egyes tételek címe, pl „vihar“, a romantikában kedvelt cím volt A szonáta A sonata szó a latin sonare, ill. az olasz suonare szavakból ered, melyeknek jelentése: hangszeren játszani. A sonata egy többtételes hangszeres muzsika, ellentétben a kantátával, ami énekes Az első szonáták a 16. század végére sorolhatók, elsősorban ma már nem túl ismert zeneszerzök írták, mint pl. Giovanni Croce, Andrea Gabrieli vagy Giovanni Gabrieli Utóbbi gyakran kombinálta kórusokkal: a szonáta egyfajta bevezetőja volt a kantátának. Lényegében nagyon hasonlított a

szimfóniára. Az egyik formája a sonata da chiesa (templomi szonáta) volt Még a 19 században is elöszeretettel írtak ilyen stílusú hegedűszonátákat itáliában. A sonata da camera (szó szerint szobai szonáta - kamaraszonáta)-ból Bach, Händel idején lett a suite, partita, ordre, vagy prelúdiummal ouverture, mely több tánctételből állt. Bach nem használja ezeket az elnevezéseket, de lehet tudni, hogy a hat szólószonátájából az 1, 3, 5-ös számúak templomi szonátak, míg a 2, 4, 6-os lényegében kamaraszonáták. A klasszikában a szonáta elnyeri végleges formáját, háttérbe szorul a polifónia Domenico Scarlatti, illetve Carl philipp Emanuel Bach és Joseph Haydn alatt fejlödik ki. Ezt az új formát használja Mozart és Beethoven is, például hegedű és zongora, zongora, vonósnégyes, stb. vagy szimfóniák írásához. A megnevezés azonban a kamarazene fogalma marad A szonátaforma Az első tétel expozíció, kidolgozás, visszatérés

és kódából áll. A második egy lassú tétel, gyakran, pl Beethoven szonátáiban helyet cserél a scherzoval. Kedvelt volt a variációs tétel is Hangneme legtöbbször a párhuzamos moll, ill. szubdomináns A harmadik tétel menüett vagy scherzo Korai szonátákban kimarad ez a tétel, akkor rögtön a negyedik tételre kerül sor, a fináléra. Utóbbi hasonlít az első tételre, a visszatérés gyakran kiesik, és gyakran rondó, ritkábban fúga lesz belöle. Darabunk: D-dúr szonáta Op 12. No1 I tétel Beethoven az op. 12-es hegedűszonátákat 1797-1798-ban írta Címük “Tre sonate per il Clavicembalo o Forte.Piano con un Violino” volt, Antonio Salierinek, tanárának ajánlotta Hegedűszonátáiban Mozart útján jár, aki elkezdte a hegedűt, mely Mozart előtt csak kísérő jelleggel rendelkezett, egyenrangú szólammá emelni a zongora mellé. Itt is három tétel van, utolsó egy rondó. Beethoven hegedűszonátáit meghatározza a párbeszéd hegedű és

zongora között és a közönség (és tanára) meglepődésére szinkópákat is beleírt. Forrás: -Claus Bockmaier, Siegfried Mauser (Hrsg.): Die Sonate Formen instrumentaler Ensemblemusik Handbuch der musikalischen Gattungen 5. Laaber-Verlag, Laaber 2005, ISBN 3-89007-128-7 -Thomas Schmidt-Beste: Die Sonate: Geschichte - Formen - Ãsthetik. Bärenreiter, Kassel/Basel/London/New York/Praha 2006, ISBN 3-7618-1155-Lewis Lockwood: Beethoven: Seine Musik - Sein Leben. Metzler, 2009, ISBN 978-3476022318, S 76 -Jurij Chopolow: Rondo G-Dur für Klavier und Violine WoO 41, in: Interpretationen 1994, Bd. 2, S 409 -Dieter Rexroth: 3 Violinsonaten D-Dur, A-Dur und Es-Dur op. 12, in: Interpretationen 1994, Bd 1, S 86 -Franz Gerhard Wegeler, Ferdinand Ries: Biographische Notizen über Ludwig van Beethoven, Koblenz 1838, Neudruck mit Ergänzungen und Erläuterungen von Alfred C. Kalischer, Berlin und Leipzig 1906: Reprint Hildesheim etc 1972, S. 10 Rácz Norbert – hegedű Marsovszky Pál –

zongora