Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Lenyu Tiborné - Dél-Amerika gazdaságának elemzése

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi kar Gazdálkodási szak Dél- Amerika gazdaságának elemzése Nyíregyháza, 2003.1128 Lenyu Tiborné 2003/2004 tanév, I. félév II. évfolyam levelező tagozat C csoport 1 Tartalomjegyzék 1. Az összetétel hamissága 3.o 1.1 Történeti áttekintés 3.o 1.2 A térség periférikus helyzetének főbb vonásai 4.o 2. Argentína túl a mélyponton? 8.o 3. Brazília gazdasága 12.o 4. Mexikó az exportok királynője 14.o 5. Irodalomjegyzék 16.o 2 1 „ Az összetétel hamissága” : A globalizáció a La tin – Amerika-kutatást új m egvilágításba helyezte. Az alapkérdés, hogy lehet – e egységesen kezelni és így tekinteni az elemzés tárgyának. A történeti folyamatoktól kezdve a világpiaci funkciókon át a gazdaság szerkezetéig és fejlettségéig az derü l ki , hog y ugyanúgy érveket találunk arra, h ogy indokolt a közös kezelés, mint ahogy arra is , hog y a latin

– amerikai folyamatok a latin – amerikai országok egyediségének alapján tárható fel. Csupán íg y kaphatunk reális képet Dél – Amerika gazdaságának alakulásáról. 1.1Történeti áttekintés: Latin- Amerika társadalmi- gazdasági fejlődését, szerkezetét a gyarmatosítás, a tőkés világgazdaság fejlődéséből eredő hatások és az eredeti , belső társadalmigazdasági fejlődése alakították. A belső és külső tényezők közötti kölcsönhatások , ellentmondások Latin- Amerika történeti fejlődésének meghatározó fordulópontjait is kijelölik. Ennek alapján fejlődése világosan elkülöníthető szakaszokra bontható. 1. A gyarmati hatalom és gazdasági rendszerének kiépítése 2. A föld magántulajdonának és a termelési szerkezet formálódásának időszaka, amellyel megteremtődött Latin- Amerika közvetlen bek apcsolásának lehetősége a világpiacba. 3 3. Új típusú részvétel a nemzetközi

munkamegosztásban és a gyarmati rendszer ellentmondásainak a kiéleződése. A gyarmati rendszer történetét végigkíséri egy olyan gazdasági szerkezet kiépülése és hanyatlása, amely az európai f eudális rendszer spanyol változatának sajátos átültetéséből jött létre. A gyarmati kereskedelmi monopóliumokat hirdető rendszer azonban soha nem tudta kivonni magát a világpiac mozgásának hatása a lól, olyannyira nem, hogy Latin- Amerika egyre inkább a tőke formális uralma alá került. Ennek a korszaknak az öröksége a nagybirtokrendszer, az indián közösségek periferizálódása, a kontinens világgazdasági függőségét biztosító monokultúrás gazdaság. A második történeti korszak a latin- amerikai nemzetek függetlenségi háborújával, a kivívott függetlenséggel, illetve az á llamjogilag független államok létrejöttével kezdődött meg. Ezt követően a latin- amerikai gazdaságok a periférizálódás és a kapitalizálódás, a

vilá ggazdasági lemaradás és a f elzárkózási törekvések g yakran egymást keresztező útjára kerültek. Küzdöttek a gazdasági önállóságért és fejlődésért , de sohasem tudtak megszabadulni a nemzetgazdaságuk egyensúlytalan helyzetétől. 1. A független államok világgazdasági nyitása 2. A külföldi monopoltőke behatolása révén Latin- Amerika teljes függőségének kialakulása. 3. A befelé forduló társadalmi- gazdasági szerkezet kialakulása 4. Az „elveszett évtized „időszaka ( 1980- as évek) 5. A reménység évtizede 1.2A térség periférikus helyzetének főbb vonásai: Az egész huszadik századon átnyúlik a latin- amerikai országok fejlesztésstratégiai dilemmája: „ Hogyan tudnak felzárkózni a fejlett gazdaságokhoz?” Ezen kérdésnek a h átterében meghúzódik a latin – amerikai társadalmak „ elmaradottság- tudatának a f elismerése , v alamint annak megállapítása, hogy a 4 térség a világgazda

ság perifériaján helyezkedik el. A globalizáci ó térhódításának következtében fontos kérdéssé válik, hogy van- e elég mozgásterük a latin- amerikai országoknak a gyors gazdasági növekedés érvényesítéséhez. A meglévő gazdasági rendszerük ké pes- e megfelelni az új világ gazdasági feltételeknek. Az „ elveszett évtized „ időszaka világossá tette az országok számára, hogy csak akkor van esélyük a felzárkózásra, ha a gazdasági rendszert is átalakítják. A latin- amerikai gazdaság fejlettségi szintje számottevően elmarad a fejlett gazdaságokétól. Talán még ettől is fontosabb ,hogy gazdasági szerkezet és működési mechanizmusa a jelenlegi fejlettségi szint közötti különbség fennmaradásának irányába hat, ami elnyomja a modernizációs tendenciák érvényesülését. Mivel a gazdaság erősen függő jellegű , ennélfogva rendszeresen veszteség éri ezáltal csökkentve a forrásokat. Ennek kettős hatása van

Egyrészt a függőség rendszeresen újratermelődik, másrészt a gazdaság világgazdasági konjunkturális érzékenysége igen aktív. A gazdasá gi rendszere a m odern és a tradicionális gazdasági struktúra egymásmellettiségét mutatja. A modern és a t radicionális szektor közötti alá és f elé rendeltség eredményének hatására a modernizáció igen korlátozott. Latin Amerika a világgazdaságban alacsony feldolgozottsági szintű termékek exportjával szemben a magas feldolgozottsági fokú termékeket importál. A fejlettségi szintje azonban elmarad a fejlett országokétól , nincs elégséges forrás a radikális fejlődéshez. 1.Táblázat: 2002. év Németország Japán Brazília Argentína A GDP értéke folyó 2099 3985 852 235 25591 31378 4860 3816 áron / Mrd USD/ Az 1 főre jutó GDP USD/fő Forrás: KSH 2002. A GDP egy olyan gazdasági mutató érték , amely segítségével következtetéseket tudunk levonni egy adott ország

gazdasági állapotáról illetve gazdasági helyzetéről . A táblázatban összehasonlítottam egyrészt a f ejlett gazdasági rendszerrel bíró 5 országok közül Né metország és Japán GD P adatait a Latin - Amerikai térség kiemelkedő országaival. Nem kétséges, hogy nagyok a lemaradások , hiszen az egy főre jutó GDP értéke hat- hétszerte magasabb a fejlett gazdaságokban , mint a délamerikai térség legkiemelkedőbb gazdaságában, Brazíliában. A gazdasági fejlődés elmaradásának komplex összetevői van. A tőkés fejlődés mindig is hatást gyakorolt a latin- amerikai fejlődésére . Kezdetben inkább az eredeti tőkefelhalmozásban, a pénztőke felhalmozásban mint ezüst szállító importőre , majd a késztermék exportőreként kapcsolódott be a világpiaci körforgásba. Az állam fontos szerepet vállalt magára a latin- amerikai eredeti tőkefelhalmozásban azzal, hogy eladósodott. Az állam hatékony beavatkozása nélkül nem lehetett

volna megoldani a föld magántulajdonosi rendszerének megerősítését sem. Az 1929/33-as világgazdasági válság következményeinek felszámolásakor meghatározó szerepet vállalt m agára ismét az állam. A Keynesi gazdaságpolitika új fejlődési szakaszt nyitott meg Latin – Amerikában. Az állam jövedelem újraelosztó szerepe , a keresletet serkentő pénzügyi politikája , a költségvetési deficit megfinanszírozását előtérbe helyező monetáris politikája volt jellemző. Az államra nagy nyomás nehezedett , hiszen megindult az ördögi kör. Egyrészt gyorsítani kellett a tőkefelhalmozást ezáltal fokozta a költség vetési kiadásokat, másrészt ezek hatás ára az e gyensúlytalanság állapota egyre erősödött. A külföldi tőke olyan beruházási politikát követett a latinamerikai országokban, mintha az ok nem is független államok, hanem gyarmatok lettek volna. Főleg az első szektorbeli beruházások olyan piaci viszonyokkal párosultak,

amelyek lehetővé tették , hogy a pótlólagos beruházásokat igen alacsony szinten tartsák, így könnyen kivonhatták a jövedelmeket külföldre. A gazdaság világpiaci függősége nagyrészt a külföldi tőke monopolisztikus pozíciójának volt köszönhető .Az importhelyettesítő iparosítás érd emleges, de ellentmondásos szerkezeti változásokkal járt együtt. Az iparosodás előre haladtával eltolódott a külföldi tőke beruházásai a feldolgozó ipari beruházások irányába. A latin – amerikai országok nem rendelkeztek elégséges tőkével , rászorultak külső forrásokra. Az import szerkezete átalakult A hatvanas évek második felétől megváltozott a külföldi tőkével szembeni magatartás. Ez a politika részben arra irányult , hogy feloldja a viszonylag kevés befektetett tőkével rendelkező külföldi 6 tőkével szemben, hiszen a gazdaságba korlátlan beleszólásuk van, ugyanakkor nem játszanak érdemleges szerepet a tőkehiány

pótlásában. A stratégia elve: az egyoldalú függést fel kell váltani kölcsönös függéssel. Világosan kirajzolódik, hogy a külföldi tőke elmaradása, a mai világgazdasági körülmények közepette lemaradást indukál. A nemzetközi tőke viszont csak akkor fejti ki hatását, ha a beruházásai nem destabilizálnak, ugyanakkor valójában pótlólagos tőkebevonással és nem pedig tőkekivonással járnak együtt. A latin- amerikai gazdaság jellegzetes vonása hogy a társadalmi és gaz dasági szerkezetében olyan zavarok keletke znek, amelyek a konjunkturális folyamatok eredményeit visszaszorítják, a korszerűsítés helyett az elmaradott viszonyokat alkalmazzák. A latin- amerikai gazdaság egyik legszembetűnőbb problémája az export szerkezet egyoldalúsága. A 18 században a mezőgazdaságra a monokultúrás gazdaság volt jellemző ,ami elsősorban a világpiacra termelő ültetvényeseknek volt köszönhető. Az export termelés növekedése

következtében a belső termelés visszaesett. A gazdaság erőteljes függésbe került a világpiactól. A gazdasági rendszer másik lényeges vonása , hogy a gazdaság szereplői nem a tőkés gazdaság szabályai szerint működött. Ez által a gazdasági fejlődést a lemaradás és a f elzárkózás együttes jelei formálták. A latin amerikai gazdaság az állandó megkésettség állapotában van A gazdaság jellegzetessége a periferizáltság. Három fontos tényező magyarázza: 1. Fejlődése jelentősen eltér a világgazdáság fejlődésétől 2. Korszerűtlen a latin- amerikai térség 3. olyan szerkezeti rendszer jellemzi , amely újra termeli a gazdaság fejlődését gátló korlátokat. A gazdasági növekedés kiemelkedő fontosságú az országok számára. Az 1980 – as években a lat in – amerikai országok növekedési üteme lecsökkent. Ez köszönhető volt az export visszaesésének, a belső gazdasági rendszer átalakulásának és a

beruházások elmaradásának . Pe rsze nem utolsó szempont a kormányzat herdáló hozzáállása , az állami tőke magánkézbe juttatása. Az volt tapasztalható , hog y a adósság állomány növekedése és a gazdasági bizonytalanság következményeképpen megindult magántőke kivonás. Ezek összegzett hatásaként a Latin- Amerika makrogazdasága az egyensúlytalanság állapotába került. Az 7 infláció és az eladós odottság került a pol itika fókuszába azonban érdemleges eredményt nem sikerült elérniük . Az i nfláció 1989-ben Argentínában 3731,0% , Brazíliában 1476,1 % és az adósságállomány is fokozatosan emelkedett. A gazdasági növekedés megtorpanása kihatással volt a t ársadalmi rétegek helyzetére is. A legkiszolgáltatottabbá vált rétegek még elesettebbé váltak, míg a korábban jó módban élők szociális és gazdasági helyzete megingott. A magas népesség és az elszegényedés az egy főre jutó GDP növekedési

ütemét csökkentette, mely tovább rontotta a gazdaság helyzetét. Ezen szempontok és tények figyelembe vételével elmondható , hogy a latin- amerikai gazdaságok számára a globalizáció és a liberalizáció olyan tényezővé vált , amely a gazdasági növekedést elősegítheti. Kiszélesíti a gazdasági növekedés lehetőségeit . Ahhoz, hogy ez megtörténjen az elvárásoknak meg kell felelni. Biztosítani kell a stabil körn yezetet, végre kell hajtani azokat strukturális változásokat, amelyeket a tőke mozgása igényel. A kérdés az , hog y ezen feladatokat hogyan tudják az egész ne mzetgazdaságra kiterjeszteni, milyen feltételekkel és ne m utolsó sorban hog y ki t udja és ki f ogja végrehajtani .Ugyanis a latin- amerikai gazdaság jelenleg ol yan helyzetben van , hogy tartós eredményt csak segítséggel tud elérni, ami a jövő feladatává vált. LatinAmerikai térség három kiemelkedő országa Brazília, Argentína és Mexikó A

továbbiakban ezen három ország gazda ságának ás t ársadalmának alakulását elemzem napjainkban. Úgy gondolom , hogy elsősorban Brazília és Argentína gazdasága változhat meg olyan mértékben , ami hozzásegítheti a fejlett országokhoz való csatlakozáshoz. 2.Argentína túl a mélyponton?: Argentína 1998- ban az igen stabil feltörekvő országok közé tartozott. Négy évvel később az 1998-ban még sziklaszilárdnak tűnő Argentin gazdaság 142 milliárd dolláros a külső adóssága és az ország 2001 decemberének végén a történelem egyik legnagyobb államcsődjét produkálta. A bizalmatlanság nagy, az államkassza üres a költség vetésben irdatlan l yukak tátongnak, a külföldi hitelezők kerülik az argentin politikusokat. Az IMF 2001 decemberében befagyasztotta a 22 milliárdos 8 hitel folyósítását .Az argentin válsággal látványosan összeomlott a kilencvenes évek utolsó latin- amerikai sikertörténete. A CEPAL (az ENSZ latin

– amerikai és karibi bizottsága) is elismerte a piac nyitások , a li berális gazdaságpolitika , az alacsony infláció erőltetése egyenlőre nem hozza meg a kellő eredményt. A növekedés hullámzó volt, a válságokat nem tudták kivédeni, nem sikerült jelentősen csökkenteni a szegények arányát, s tovább növekedett a társadalmi egyenlőtlenség. Argentínában az elmúlt tíz év múltját áttekintve az élénk egymásra mutogatás zajlik. A társadalom nagy része a globalizációt , a külföldi tőkét és az IMF jelenlétét, mások a kor mány tétlenségét hibáztatják. Pedig Latin – Amerikában az elmúlt évtizedben a térségben a gazdaság a világgazdasági átlagot ( évi 2, 4% ) meghaladva átlagosan 3,2%- al növekedett. Ezzel messze megelőzte a csupán 2,2 %-ot produkáló fejlett világot és különösen a 3,6%- al visszaeső Kelet- Európát. A piacok gyors megnyitásának köszönhetően 1990 és 1999 között 86 milliárd dollárnyi

külföldi tőke érkezett a térségbe, ami az éves GDP 3%-a ( a szegényebb uniós tagállamok kapnak ennyit Brüsszeltől) . Két számjegyűre sikerült lefaragni a korábban ezer százalékot is elérő inflációt , az adórendszer egyszerűsítésével nőttek az adóbevételek , s mérséklődött a költségvetés korábbi krónikus hiánya. Azonban az elmúlt tíz évben nőtt a szegénység és az egyenlőtlenség. A 1990- es évek végén a brazil , majd az argentín válság következtében Latin – Amerikában 20 millió ember került a szegén ységi küszöb alá . Argentí nában ma har mincszoros a különbség a népesség legszegényebb és leggazdagabb 10 % - a között, ami mesze meghaladja a hasonló nyugat- európai vagy észak- amerikai mutatókat . Megrendült A bizalom a demokráciában , a liberális piacgazda ságban egyaránt van aki a neoliberális modellben látják a kiutat, s vannak akik az iparpolitikát helyezik előtérbe. A ma hatalmon lévő

Duhalde – kormány is az iparpolitikában látja a kiutat. Úg y gondolják meg kell erősíteni az állam szerepét , hiszen a társadalomból kirekesztettekből építkező terrorista, maffiózó vagy kábítószer kereskedő csoportok ellen csak egy erős állam veheti fel a harcot. Ezen „ új modellnek” van csak esélye az állam szerepének stabilizálására valamint a piac vé delmére . Ez zel szemben a mértékadóbb elemzők úgy látják , hogy Latin – Amerika már nem szakadhat ki az erősen integrálódott világgazdaságból , a protekcionizmussal, a bezárkózással a 9 térség ismét csak veszítene. Az argent ín válságból azonban az egész térségre vonatkozóan le lehet vonni bizon yos tanulságokat . A világgazdaság i nyitás egyik nagy előnye lett volna az export fellendülése. Elméletileg az olcsóbb munkabéreknek köszönhetően , a kivitel dinamikusan nőhetett volna, számos új munkahelyet lehetett volna létrehozni, ami fokozatosan

felszívta volna a munkanélkülieket. Valójában a kivitel nőtt csaknem 8 % - al , eközben a behozatal 12%- al lett nagyobb. Ennek fő oka a túlértékelt valuta volt Az export az emelkedő bérköltségek miatt versenyképtelen lett , míg az olcsó i mportcikkek fokozatosan tönkretették a belső termelést is. Az exportnak nem volt hagyománya , az argentín vállalkozó számára a külföldi piacok túl bonyolultak. Kivitelből mindössze a GDP 10% - a származik. M exikó kivételével az egész térségben csu pán 20% az export aránya a bruttó n emzeti termékben, miközben a n yitott gazdaságban ez az arán y több mint 60%-os. A l atin- amerikai stabilizációs program – az árfolyam politikatekintetében a térségbeli országok többsége vállalva némi inflációs veszélyt , a szabadon lebegtetett valutát választották, míg Argentína a végsőkig kitartott, s nem volt hajlandó elismerni hogy eljárt az idő a rögzített árfolyam felett. A problé mát

nem csak az árfolyam politika eltolása, de a kormányok nyakló nélküli költekezése is eredményezte. Miközben a belső megtakarítások a térségben mindössze 1%- al növekedtek, a külföldi tőke beáramlása és a túlértékelt valuta eldorádói állapotokat teremtett. Az argentín kormány ahelyett, hogy gátat szabott volna a pénzszórásnak, még növelte is a társadalom önbizalmát. A privatizációkból befolyt pénzből elkezdték az importot finanszírozni, mivel a túlértékelt peso miatt minden külföldi termék olcsóbbnak tűnt. Ez pedig tönkretette a belső termelő szektorokat A bankok jól jártak , mert egyrészt hiteleztek az importőröknek a külföldi termékek bevitelére, másrészt azoknak is akik ezeket el akarták fogyasztani. 2.Táblázat: Argentína gazdasági mutatói Gazdasági mutatók 1999 2000 2001 2002 A GDP értéke folyó áron / Mrd USD/ 280 278 268 235 A GDP növekedése változatlan áron / %/ -3,5 -0,5 -3,8 -11,1

10 Az 1 főre jutó GDP folyó áron /USD/ fő/ 8000 7650 7307 3816 Az infláció % 1,7 1 1 40,6 Munkanélküliségi ráta % 13,7 15,8 18,3 21 Az export értéke / Mrd USD / 23,3 24,7 28,6 29,3 Az import értéke /Mrd USD / 25,5 27,1 26,6 13,7 Folyó fizetési mérleg egyenlege / Mrd USD / -12,0 -9,5 -4,5 +9,3 Közvetlen külföldi tőkebefektetések/ Mrd USD / 22,7 10,6 3,5 1,5 Forrás: Statisztikai hivatal 2002- ben a G DP a második negyedévben 0,9% - al magasabb volt , mint az I. negyedévben. Az utóbbi két évben ez volt a z első emelkedés , bár éves összehasonlításban a visszaesés 13,6% -ra rúgott. Valamelyest mérséklődött az infláció , a kam atláb is lefelé mozog , de még éves átlagban mindig 36 % körüli volt. A II negyedévben az ipar és a mezőgazdaság visszaesésének üteme felgyorsult. A 3,1%- os gazdasági növekedés elsősorban az építőipar fellendülésének , valamint a kereskedelem és a

költségvetésből finanszírozott tevékenység bővülésének köszönhető. A magán és a közösségi fogyasztások növekedése meghaladta az átlago s teljesítménynövekedést. A lakosság növekvő vásárlásai nyomán a külkereskedelmi egyenleg fokozatosan romlik . A teljesítményt meghaladó fogyasztás növekedés és a visszaeső felhalmozás arányai hosszabb ideig nem tartható. A peso drasztikus leértékelése után az argentín gazdaság az újjáéledés jeleit mutatja. Egyre több beruházás ker ül az országba Péld ául a Vizentál húsüzemet megmentve a csődtől egy amerikai óriásbank 8 millió dollárt pumpált bele. Ma a vállalat első osztályú argentín marhahúst exportál A Japán Toyota Motors 200 millió dolláros beruházással há romszorosára növeli az Argentínában lévő gyárának a kapacitását . Az alatt a tíz év alatt , amíg a peso az amerikai dollárhoz volt rögzítve az argentín vállalatok termékei egyre kevésbé

tudták állni a versenyt az import árucikkekkel a hazai piacon . Ma viszont újra erősödik a kereslet a termékeik iránt. A textilipartól a papíron át az autóalkatrész gyártásig Becslések alapján a haza i vállalatok 7 milliárd dollárnyi importot váltottak ki saját olcsó bb termékeikkel. Fellendülni látszik az idegenforgalom is kb 25 %- al nő az országba látogató külföldiek száma a vélhető előrejelzések szerint. A peso viszonylag stabilizálódott ( m iután elvesztette értéké nek 70 % - át ), az inf láció süllyed . A 11 munkanélküliség közel 21 % -os , a bérek stagnálnak. A munkaerő jól képzett, a közlekedési és távközlési infrastruktúra pedig egyik legfejlettebb egész Dél Amerikában. Ennek köszönhetően döntött úgy a Royal Dutch – Shell cég is , hog y új regionális olajtermék divízióját Buenos Airesből fogja irányítani, valamint a telefonos ügyfélszolgálati központokat működtető francia

Teleperformance cég egyre több megbízást kap külföldi társaságoktól pl: M icrosofttól. Összességében megállapítható ,hogy Argentína megtette azokat a kez dő lépéseket , mely hozzá segítheti az országot ahhoz hogy a fejlett országok perifériájához tudjanak tartozni. A külföldi tőke befektetések növekedése , a kormányzati politika stabilizációja, a magán szektorok fejlődése , az export – import értékarányának változása, a rögzített árfolyam feladása stb arra engednek következtetni , hogy Argentína reményvesztett sorsa talán jobbra f ordulhat és van esél ye a felzárkózáshoz a f ejlettebb országok perifériájához. 3.Brazília gazdasága: Brazília Latin – Amerika legmodernebb, legkomplexebb termelési struktúrájú országa. A 850 Mrd USD – os GDP-je nagyobb , mint Oroszországé és Indiáé együttesen, a világ bruttó hazai termékének mintegy 4 % -át képviseli. 2000 évben az utóbbi 40 év legjob b gazdasági ered

ményét érte el. Brazília terü lete 8,5 k m² és magába foglalja a dél- amerikai kontinens területének 47 % - át . Öt régióra és 27 politikai egységre bontják. Természeti erőforrásokban és nyersanyagokban igen gazdag . A tenger, mint kiaknázható pótlólagos erőforrás mellett jelentősek az ország geológiai vasérckészletei, mangánérc, ón, nikkel, ba uxit, készletei. Az államnak kiemelkedően fontos szerepe van a gazdasági fejlődés stratégiájának meghatározásában .A stabilizációs folyamat hatására minden korábbi rekordot megdöntött a közvetlen külföldi tőkebefektetések értéke. Túlhaladta a 30 milliárd dollárt. Ezzel Brazília Kína után a fejlődő országok második legnagyobb tőkeimportőrévé vált. A gazdaság stabilitásának egyik legfontosabb intézkedése volt a ne mzeti valuta dollárhoz kötött árfolyamának felszabadítása( hasonlóan Argentínához ). A le értékeléssel el vesztette értékének f elét, de

hozzájárult az 12 export – vezérelt növekedés felgyorsulásához. A brazil külkereskedelmet az importtöbblet jellemzi. Az ország mivel gazdag ásványokban , mezőgazdasági adottságai nagyon kedvezőek , mégis behozatalra szorul az alábbi termékekből: szén, kén, búza, kukorica, maláta. Az import értéke 2000 évben kiemelkedést mutat , viszont az utóbbi két évben erős csökkenés jellemzi . 2000 évhez képest 2002-ben kb.30 %- os a csökkenés az import értéke dollárban kifejezve A brazil export 2002ben 60 milliárd dollár , am ely 7,3 % -al magasabb mint egy évvel azelőtt A növekmény alapvetően mennyiségi eredetű. Kiemelkedett a feldolgozott termékek exportjának bővülése (17,1% ), és rekordot döntött a mezőgazdasági szektor mérlegtöbblete. Az export negyedét alapanyagok , majd egyötödét félkész termékek adják, s felénél több a feldolgozott termékek aránya. Főbb export termékek: a szójabab, a szójadara, a

vasérc, a kávé, a bőrcipők, az alumínium, a személyautók és a narancslé. Az e xport több mint egynegyede az Európai Uni óba , egynegyede a latin – amerikai országokba, közel egyötöde az USA- ba, hetede Ázsia és a Közel – Kelet országaiba kerü l. A brazíliai gazdaság 2002évi teljesí tményét befolyásolták az argentín válság és az elnökválasztás előtti időszak eseményei. A bizalmatlanság, a nemzeti valuta leértékelődése következtében újabb hitel felvételét tette szükségessé az IMF- től ( 30 Mrd USD) . Az új kormány gazdaságpolitikai irányvonalának kijelölése egyértelművé teszi a feladatokat. A minimálbér emelése, a munkanélküliség csökkentése, a szélsőséges szegénység radikális visszaszorítása . Fontos feladat a gazdaság élénkítése , a külső adósság (229 Mrd USD) csökkentése, az államháztartási hiány mérséklése, a valuta leértékelődésének megállítása, az infláció leszorítása

és a közvetlen külföldi tőkebefektetések ösztönzése. Az export értéke ugyan csak 4 % erőfeszítéseinek - al emelkedett , de a brazil külgazdas eredményeként sikerült új és jelentős ági diplomácia piacokat találni. Kiemelkedően nőtt az export Kínába, Mexikóba, Oroszországba, Indiába, DélAfrikába, Dél – Koreába és Japánba. A tőkebefektetések is várhatóan emelkedő tendenciát fognak eredményezni, amit a Kína első számú acéltermelőjének (Baosteel jelenleg is tárgyalásokat folytat az eddi gi legnagyobb szabásúnak ígérkező külföldi kínai befektetés) beruházása is konstatál. A cég Brazíliában egy gigantikus méretű acélgyár komplexum felépítésébe szállt be másfél milliárd 13 dollárral. Az összesen 8 milliárd dollár értékű beruházásban partnere a brazil CVRD, mely a v ilág legnagyobb vasércbányájának koncesszió tulajdonosa . A jelenlegi gazdaság mutatói az előző két évhez mérten

csökkent, ami az egy főre eső GDP adatából, a külföldi tőkebefektetések csökkenéséből is jól látható. Az infláció emelkedése, a munkanélküliség növekedése, a szegénység gyarapodása mind olyan tényező , ami a gazdaság növekedésének visszatartó ereje. Ha a jelenlegi kormányzat megtudja valósítani a meghatározott célokat Brazília ismét megindulhat a fejlődés útján , ami nem zárja ki azt a tényt hogy közel kerülhet a fejlett országokhoz. 3.Táblázat: Brazília gazdasági mutatói Gazdasági mutatók 1999 2000 2001 2002 A GDP értéke folyó áron / Mrd USD/ 802 824 840 852 A GDP növekedése változatlan áron / %/ 0,82 4,5 1,9 1,6 Az 1 főre jutó GDP folyó áron /USD/ fő/ 4950 5090 5040 4860 Az infláció % 8,9 5,5 7,45 11,3 Munkanélküliségi ráta % 8,0 6,8 6,9 7,8 Az export értéke / Mrd USD / 48,0 64,2 57,6 60,0 Az import értéke /Mrd USD / 49,2 71,2 54,9 51,0 Folyó fizetési mérleg

egyenlege / Mrd USD / -24,4 -26,9 -23,2 -8,1 Közvetlen külföldi tőkebefektetések/ Mrd USD / 28,0 25,0 22,6 15,1 Forrás: Statisztikai Hivatal 4.Mexikó: Mexikó gazdasági megítélése manapság kissé romlott. Főleg a technológiai és infrastruktúrális gyengeségek miatt az o rszág hátrább került a versenyképességi rangsorban. 1998 óta először devalválódott a nemzeti valuta , nem növekedtek az adóbevételek, nem sikerült végrehajtani az energia szektor és a távközlés reformját. A gazdasági növekedés ütemének a korábbi évekhez viszonyított csökkenése 14 foglalkoztatási gondokat okoz. A munkaerőpiacra évente belépő másfélmillió ember túlnyomó többsége a szürkegazdaságba kényszerül. A külföldi tőkeberuházások 2001 évhez képest kb,45 %-al csökkentek. 4.Táblázat: Mexikó gazdasági mutatói Gazdasági mutatók 1999 2000 2001 2002 A GDP értéke folyó áron / Mrd USD/ 349,0 517,1 517,0 616,0 A GDP

növekedése változatlan áron / %/ 3,7 6,9 -0,1 1,2 Az 1 főre jutó GDP folyó áron /USD/ fő/ 4929 5800 6260 6318 Az infláció % 16,6 9,5 6,0 5,4 Munkanélküliségi ráta % 2,0 2,3 2,5 2,8 Az export értéke / Mrd USD / 136,7 166,4 171,0 171,7 Az import értéke /Mrd USD / 142,1 174,4 185,0 183,5 Folyó fizetési mérleg egyenlege / Mrd USD / -14,1 -17,7 -17,2 -15,0 Közvetlen külföldi tőkebefektetések/ Mrd USD / 11,9 13,2 24,5 13,5 Forrás : Statisztikai Hivatal Mexikó Latin- Amerika legnagyobb exportőre, míg Brazíliának 60 milliárd dollár, Argentínának 29,3 milliárd dollár a szá mított export értéke , Mexik ónak majdnem háromszor több a két o rszág együttes export kiviteléhez viszonyítva, a térség teljes exportjának 43 %-val. A főbb kiviteli cikkek : a kőolaj és olajtermékek, gépkocsik, autómotorok, számítógépek, és számítástechnikai alkatrészek. Az i mport értéke a tavalyi évhez képest

kismértékben csökkent. Összességében a gazdaság mutatói megfelelőek, de a fejlett országok eredményeit nem tudja produkálni. Nagyon fontos feladat lenne a külföldi tőke és a beruházások ösztönzése, ami fellendítené a gazdasági életet. Növelné az ország teljesítményét és az egy főre jutó GDP értékét Összefoglalás: 15 Mindhárom ország gazdasági mutatói azt mutatják , hogy a térség a világgazdasági felzárkózás felé tart. A gazdaság stabiliz ációját, a m odernizációt , a külföldi tőke ösztönzését az elszegényedés megakadályozását tűzte ki feladatául. Azonban az egész világgazdaság működését fenyegeti az a tény , ha ezen országok tartósan lemaradnak a világ tól. Hiszen a f ejlett és az elm aradott országok között a fejlettségbeli szakadék egyre csak nőni fog. Az elszegényedés nem csupán szociológiai probléma és sz ociális problémaként jelentkezik ,hanem a gazdasági növekedést

visszafogó erőként is hat. Ezen globális probléma megoldásra vár a világ előtt , melynek rendezése sürgető feladat! Irodalomjegyzék 1. Bara Zoltán-Szabó Katalin: Gazdasági rendszerek, országok , intézmények Aula Kiadó 2000. 2. Kádár Béla: Latin- Amerika gazdasági dilemmái Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1977. 3. Kollár Zoltán: Dél Keresztje alatt Budapest, 1996. 4. Varga György: Brazília Gazdasága Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1976. 5. Figyelő : Argentín bajok 2002. 4 sz 6. Figyelő : Argentína túl a mélyponton 2003. 2 sz 7. Bank & Tőzsde: Brazília : erőgyűjtés vagy újabb válság? 2002.26sz 16