Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Juhász-Inotai - Kína és a világválság

31 KÍNA ÉS A VILÁGVÁLSÁG Juhász Ottó, Inotai András (MTA Világgazdasági Kutatóintézet) Bevezetõ megjegyzések A jelen beszámoló a stratégiai kutatások harmadik évében (2008–2009) készített „policy-oriented” kutatások eredményeit foglalja össze. A kutatási területeket az alábbi szempontok alapján választottuk ki: – koncentrálás a 2008 õszén kirobbant pénzügyi válság és recesszió Kínára gyakorolt hatására és Kína válaszaira. Az elõzõ ütem tanulmányai ezzel az új körülménnyel nem foglalkozhattak; – szerves folytatásként építeni az elõzõ két ütem eredményeire; – a korábban még meg nem kutatott fontosabb kérdések lefedése. A pénzügyi válság okozta új helyzet azt igényelte, hogy a válság elõtt kialakított kutatási koncepciót a változásokhoz igazítsuk. A fentiek figyelembevételével öt nagy témacsoportot határoztunk meg: I. A válság hatása Kína belsõ politikai-gazdasági-társadalmi

helyzetére (koordinátor: Juhász Ottó) II. Kína nemzetközi kapcsolatai (koordinátor Hernádi András) III. A magyar–kínai gazdasági kapcsolatok (kelet-közép-európai összehasonlításban) (koordinátor: Rácz Lajos) IV. Kína a változó világgazdasági erõtérben (koordinátor: Inotai András) V. Következtetések és ajánlások a magyar döntéshozatal számára (koordinátor: Inotai András) Ezen öt témában huszonhárom szerzõ ugyanennyi tanulmánya készült el. Örvendetes, hogy a munkálatokba ez alkalommal is bekapcsolódtak új, ill fiatal kutatók Elmondható, hogy kialakult és hosszabb idõszakra stabilizálódott a Kína-kutatások szellemi háttere Magyarországon. A kutatási év külön hozadéka a témavezetõk 2008. novemberi kínai útja során a kínai intézetekkel kialakított, széleskörû kapcsolat, amely részben kiadványok rendszeres cseréjéhez, részben több kínai szakértõi-akadémiai küldöttség magyarországi látogatásához, a

konzultációk folyamatossá tételéhez vezetett. Ezt egészítette ki a projektben résztvevõ több Kína-szakértõ részvétele Kínában rendezett nemzetközi konferenciákon Ennek eredményeként a magyar Kína-kutatás kínai partnereink látókörébe került, véleményünket a kínai partnerek megismerték, és nagyra értékelték. A konzultációk sikeresek voltak, felölelték a témák széles körét, módot adtak fontos részletkér- 32 Juhász Ottó, Inotai András dések tisztázására és olyan szempontok megismerésére, melyek publikációkban nem, vagy csak utalásszerûen lelhetõk fel. E kapcsolat elmélyítése rendkívül fontos, különös tekintettel arra, hogy az illetõ kínai intézmények, mint kormányzati tanácsadók, szoros kapcsolatban vannak a kínai stratégia és taktikai kialakításával, sõt résztvevõi annak. Hasonlóan eredményes és gondolatébresztõ volt részvételünk olyan EU-rendezvényeken, amelyek Kínával, az EU–Kína

kapcsolatokkal foglalkoztak. Tapasztalatunk, hogy szakértõi szinten is hallatnunk kell hangunkat az EU-ban, annál is inkább, mert a hazai és az EU-ban folyó kutatások színvonala között nem érzékeltünk minõségi különbséget. A 2008–2009. évi kutatási összefoglalót a fenti részösszefoglalók alapján Inotai András és Juhász Ottó írta. Arra törekedtünk, hogy – a terjedelmi korlátokra, valamint a kutatások „policy-oriented” jellegére való tekintettel – a legmesszebbmenõkig építsünk az egyes tanulmányok szerzõinek, továbbá a részösszefoglalók készítõinek legfontosabb megállapításaira. Az esetleges tévedésekért, hangsúlyváltozásokért vagy fontosnak tartott gondolatok elhagyásáért kizárólag a végsõ összefoglaló készítõi tehetõk felelõssé. A megszerkesztett részösszefoglalókat remélhetõleg az idén is sikerül könyvben megjelentetni az Akadémiai Kiadó közremûködésével. Ugyanakkor a huszonhárom

háttértanulmány eredeti terjedelemben vagy szerkesztett formában történõ kiadása – hasonlóan a megelõzõ év eredményeinek közzé tételéhez – napirenden van (esetleg több tematikus kötetben) az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének gondozásában. I. A VÁLSÁG HATÁSA KÍNA BELSÕ POLITIKAI-GAZDASÁGI-TÁRSADALMI HELYZETÉRE 1. A KÍNAI VÁLSÁGKEZELÉS TÁRSADALMI-POLITIKAI HATÁSAI a. Világválság és belsõ átmenet Két átmeneti korszak találkozásáról, ütközésérõl van szó. A neoliberális modell globális válsága nyomán fölmerült a kérdés, hogy a válságkezelés átmeneti szakasza után milyen utat célszerû követni. Ugyanakkor a nemzetközi válság a kínai modernizáció-reform-nyitási folyamatnak egy olyan átmeneti idõszakát keresztezte, mely szakasz új minõség felé mutat a reformfolyamat egészén belül. A gazdasági modellváltás lényege: átmenet az extenzívbõl az intenzív, a mennyiségibõl a minõségi, az

exportvezéreltbõl a belsõ fogyasztás vezérelt modellre, vagy egy szellemes kínai megállapítás szerint a növekedésbõl a fejlõdés felé. A struktúraváltozás eddigi két legfontosabb következménye: a vegyes tulajdonú gazdaságban az állam súlyának csökkenése, a társadalom szerkezetében a középosztály, a nemzeti burzsoázia megjelenése, terebélyesedése. Kína és a világválság 33 Kínai kutatók szerint mindössze a válság kitörésének idõpontja volt váratlan, illetve téves volt az a kezdeti feltételezésük, hogy a pénzügyi nehézségek megmaradnak az Egyesült Államok határain belül. Maga a válság lehetõsége nem jelentett meglepetést Kína vezetése számára Válság elõtti megnyilatkozásaikból nyilvánvaló, hogy számoltak azzal: a nemzetközi környezet nem csupán esélyeket kínál, hanem a külsõ kihívás Damoklesz kardjaként függ a fejük felett A gyakran több évtizedre szóló stratégiai programokat is eleve

úgy alakították ki, és indították be, hogy ezt a tényezõt is figyelembe vették. Ez az egyik oka annak, hogy a külsõ válság ugyan valóban súlyos csapást jelent Kína számára, azonban az ország belsõ helyzete 2009 közepéhez közelítve távol van attól, hogy labilisnak lehetne minõsíteni. A válságkezeléshez – a viszonylagos elõzetes felkészültség mellett – Kína egyéb kedvezõ feltételekkel is rendelkezik: tetemes összegû forrás áll rendelkezésére (közel 2000 milliárd USD valutatartalék); aránylag stabil és intakt a bankrendszere; a vállalati szféra ugyan sebezhetõ (elsõsorban a kis- és közepes vállalatok), de nem lepusztult; valamint zökkenõkkel, de mûködik a makroszintû kormányzati kontroll.1 b. Válságkezelés és reform Kínában változatlanul sincs értelmes alternatívája a reformok és nyitás politikájának. A válság óta nem jelent meg egyetlen olyan mértékadó kínai dokumentum sem, mely nem e politika

folytatását ígérte volna. A válságkezelés kényszere számos korábbi program végrehajtását meggyorsította Ilyenek az új munkahelyek teremtésére, a nagyberuházások megvalósítására, a jóléti rendszerek hálózatának kiteljesítésére, az agrárrégiók kiemelt, komplex fejlesztésére, a jövedelmek növelésére, a vásárlóerõ fokozására irányuló intézkedések stb. Említést érdemelnek az adócsökkentések, melyek révén kb 500 milliárd jüan (kb. 73 milliárd USD) marad a vállalatoknál és a lakosságnál2 A válságkezelés új intézkedéseket is követelt. A legfontosabb a 4000 milliárd jüanos (kb 600 milliárd USD) központi csomag, melyhez egyéb források is csatlakoznak A válsággal is összefügg, de nem csupán a válságnak tulajdonítható a GDP növekedési dinamikájának csökkenése. A csökkenés – a válság kontextusából kiragadva – önmagában nem lenne baj. A 2007-es 13 százalékos növekedés túlfûtöttséget és

buborékokat generált A 2008-as 9 százalékos növekedés szükséges és egyben elegendõ A bajt sokkal inkább az jelzi, hogy 2008 utolsó negyedében a dinamika a kritikus 7 százalék alá csökkent. Ha a 6-7 százalék közötti növekedés tartóssá válna, akkor az megkérdõjelezné a növekedés, végsõ soron a társadalmi stabilitás fenntarthatóságát is Ugyanakkor a nemzetközi válság zavarja is a reformintézkedések végrehajtását, több területen is élezte a kínai társadalom és gazdaság eredetileg is meglévõ belsõ feszült- 1 vö. Wen Jiabao miniszterelnök: Beszámoló a kormány munkájáról a XI ONGY 2 ülésszakán, 2009 március 5-én, Zhengfu gongzuo baogao, 2009 nian 3 yue 5 ri zai dishijie Quanguo Renmin Daibiao Dahui dierci huiyishang, Guowujüan zongli Wen Jiabao, in: RR, 2009. március 15 2 ibid. 34 Juhász Ottó, Inotai András ségeit, mindenekelõtt az exportpiacok beszûkülése nyomán meglódult munkanélküliség okán. Az

egyik napról a másikra utcára kerültek jórészt faluról városba szakadt volt parasztok, akiknek vagy hajlandóságuk, vagy lehetõségük nincs a hazatérésre. A jelenség tehát szoros kapcsolatban van a kínai gazdaság hagyományosan súlyos problémájával: a mezõgazdaság, a falu, a parasztság helyzetével. Összességében megállapítható, hogy – a nehézségek ellenére – a kínai válságkezelés eddig nem jelentett hisztérikus kapkodást, nem nyúlt a lakosság megsarcolásának eszközéhez, ellenkezõleg, a korábbi reformstratégia folytatására, a növekedés lehetséges serkentésére, munkahelyteremtésre, a népjólét megõrzésére, esetleges javítására, a lakosság biztonságérzetének megõrzésére, a vásárlóerõ növelésére, végsõ soron a belsõ társadalmi-politikai stabilitás erõsítésére irányult. E kezelési mód fenntarthatósága természetesen függ a globális folyamatok további alakulásától, közvetlenül pedig

attól, hogy sikerül-e a 2009-re elõirányzott 8 százalékos GDP-növekedést elérni, tartósítani, meghaladni, s mindenekelõtt attól, hogy sikerül-e megõrizni a kínai társadalom belsõ stabilitásának egyéb tényezõit, mindenekelõtt az inter-etnikai konfliktusok elkerülését, a régióközi, a város és falu közötti szakadék szûkítését, a munkanélküliség enyhítését. c. Válság és falu, egy áthangszerelt pártdöntés A válság megzavarta egy fordulatértékû reformlépés megtételét. Egy olyan pártdöntésrõl van szó, mely egyrészt a jelenlegi, immár negyed százados mezõgazdasági termelés „vállalásos” (szerzõdéses) rendszerének fenntartását ígéri, másrészt kezdetét jelentheti valamiféle földpiac, földkoncentráció majdani kanonizálásának3 A valóságos helyzet az, hogy a termõföld változatlanul a helyi közösségek tulajdonában van és, a 2008. októberi pártdöntés, valamint a kormány munkájáról 2009

márciusában tartott miniszterelnöki beszámoló szerint, ott is marad A családok, a nekik jutott parcellákon, vállalásos alapon gazdálkodnak. Ez rendkívül ellentmondásos tulajdonviszony, a ráépülõ gyakorlat pedig szinte áttekinthetetlen A szóban forgó piacosítás azonban nem csupán gazdasági és társadalmi-stabilitási kérdés, hanem a „rendszert érintõ” ún. „elvi” kérdés is A szabadabb földpiac elkerülhetetlenül felgyorsítja a tulajdoni struktúra és a társadalmi struktúra további átalakulásának folyamatát, sõt, érintheti akár a politikai rendszer jelenlegi kereteit is4 A 2008. októberi döntés nem csupán a válság foglya, de végrehajtása alapszinteken nem is volt megfelelõen elõkészítve Ha a piacosítást ilyen körülmények között siettetik, azzal csak a parasztokat irritáló jogsértések, méltánytalanságok számát szaporították volna. Ez pedig fokozott mértékben rontotta volna a közhangulatot A döntés

végrehajtása mögül hiányzott a szükséges közmegegyezés, még a KKP-n belül is Egyebekben a 2008. októberi döntés világos összegzését adja a jelenlegi és a jövõ3 A kínai chengbao szót e mezõgazdálkodási forma kialakulásakor „vállalás”-nak fordítottuk magyarra. Ez indokolt Megjegyzendõ azonban hogy a kínai szó kontraktust is jelent, de alvállalkozói szerzõdés értelemében. Ezért a szerzõdés, szerzõdéses fordítás is indokolható 4 E keretekkel kapcsolatban l. Inotai András, Juhász Ottó (ed) 2009 A változó Kína (a továbbiakban VK), Akadémiai Kiadó, 20. Továbbá a témában átfogó kutatásokat folytat Csanádi Mária, Hairong Lai és Gyuris Ferenc által alkotott kutatócsoport. Kína és a világválság 35 beli kínai agrárpolitikának, aminek itt csak néhány központi elemét emeljük ki. Így a termõföld védelmét a gabona-biztonság (liangshi anquan) fenntartásának érdekében. A határozat a termõföld

kiterjedésének alsó határát 120 millió hektárban jelöli meg. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Föld népességének 20 százalékát a Földön rendelkezésre álló termõföld mintegy 7-8 százalékán kell(ene) eltartani. Egy fõre vetítve pedig azt, hogy ez a világátlagnak jóval a fele alatt marad. Ez is stabilitási probléma, egyúttal a nemzetközi közösséget is érintõ élelmiszerkérdés Szintén összefügg a belsõ stabilitás követelményével a falusi jövedelmek lehetõség szerinti növelése, a jóléti rendszerek kiteljesítése, a falusi közoktatás javítása, végsõ soron a falu és város közötti, relatíve növekvõ szakadék szûkítése, a városi és falusi társadalmi és gazdasági fejlesztéspolitika integrálása. d. Egy instabil populáció: vándormunkások Az általános, különösen az agrár túlnépesedés egyik következménye egy nagy létszámú népességcsoport kialakulása. E csoport tagjait kínaiul nongmingong-nak

(’parasztból lett munkásnak’), magyarul gyakran migráns munkásnak, vándormunkásnak, angolul floating population-nek, ill migrant worker-nek nevezik Ez azt a tömeget jelenti, amelyik az elmúlt évtizedekben faluról a városba áramlott, vagy amiatt, hogy a termõföldhöz szinte már fizikailag sem fért hozzá, vagy csupán azért, hogy szerencsét próbáljon. Létszámukról erõsen eltérõ statisztikai adatok és becslések vannak. Az Új-Kína Hírügynökség 2008 október 20-án közzétett jelentése közölte, hogy Kínában 950 millió regisztrált falusit tartanak számon, de közülük csak 750 millióan laknak falun.5 Egy kínai szakfolyóirat 2009 január 19-én közzétett írása – hivatalos forrásokra hivatkozva – hihetõ adatot közöl.6 Eszerint a szélesebb értelemben vett nongmingongok száma 210 millió fõ. Ez Kína összlakosságának 16%-a Vannak ennél kisebb, de ezt jóval meghaladó adatok is Ilyen mobil népesség esetében a pontos

statisztika gyakorlatilag lehetetlen A lényeg a nagyságrend: az összlakosság 15-20 százalékát kitevõ tömegrõl van szó. Helyzetüket azért is érdemes vizsgálni, mert annak alakulása komplex kérdés: érinti a falu általános helyzetét, a gazdaságpolitikai s ezen belül az agrárpolitikai célok megvalósíthatóságát, a társadalmi közhangulatot. Utóbbit azért is, mert egy rendkívül mozgékony, a városi és falusi élet minõségi különbségét saját bõrén megtapasztalt rétegrõl van szó. Õk azok, akiknek helyzete a regisztrációs törvényi szabályozás módosításának elmaradása miatt, nem rendelkezvén városi regisztrációval, nem részesülnek a városi lét elõnyeibõl, nem élhetnek a városokban a társadalombiztosítási, az iskoláztatási és egyéb közszolgáltatási elõnyökkel. E túlnyomó többségükben képzetlen, talajtalan embereket városi munkahelyükön gyakran másodosztályú állampolgárként kezelték/kezelik 5

China extends rural reform and development in a new Party document http://english.peoplecomcn/ 9000/90776/90785/6517482.html 6 A munkahelyüket elvesztett, faluról városba származott munkások maradjanak-e a városokban, vagy inkább térjenek haza? Shiye nongmingong ying liuzai chengshi haishi fanxiang?, Caijing Zazhi, 229. szám, 2009. január 19, http://debatecaijingcomcn/index/view/did/31 36 Juhász Ottó, Inotai András A nemzetközi pénzügyi válság kitörése óta a faluról elszármazott munkások tömegével, tíz millió számra veszítik el munkahelyüket, elsõsorban azok, akiket exportra termelõ kis- és közepes vállalatok foglalkoztattak. Sokan visszakényszerülnek eredeti lakhelyükre. Ott azonban mind õk, mind eredeti környezetük alig megoldható nehézségekkel találja szembe magát Megnõ a termõfölddel kapcsolatos konfliktusok száma. A hazatértek nagy része eltávozásakor, anyagi térítés fejében – lepapírozva vagy feketén –

átengedte parcellájának mûvelési jogát. Ha ezt nem tudja visszaszerezni, nincs létalapja Új parcellához aligha juthat, mert nincs. Kínában az egy vállalásos parcella átlagos nagysága 0,357 hektár7 A falun regisztrált népesség egy fõre jutó átlagos tiszta jövedelmének 40 százalékát a nongmingongok városokban szerzett jövedelme tette ki.8 A munkanélküliség növekedése a falusi jövedelmek csökkenésével, vagy legalábbis dinamikájának csökkenésével jár Ez fékezi a belsõ fogyasztás vezérelte növekedési modellre történõ áttérést Kétszeresen is, egyrészt ezek az emberek a városokban fogyasztók voltak, hazatérvén éppen, hogy megélnek. A valóságos földpiac kialakítása, a földkoncentráció gyorsítása, a csak a gazdaságosság elvét figyelembe vevõ és az emberi tényezõvel nem számító, radikálisabb agrárreform oda vezetne, hogy további, legalább 100 millió földmûvelõ veszítené el létalapját (különbözõ

kínai becslések szerint jelenleg ennyire tehetõ falun az ún. „felesleges” munkaerõ). Ha irányítatlanul õk is a városokba áramolnának, a probléma kezelhetetlenné válna, kikezdhetné mind a város, mind a falu stabilitását. e. Frissdiplomások A közhangulat alakulás szempontjából – mint új jelenség – figyelemre méltó a frissdiplomások helyzetének alakulása. A kínai kormányzat folyamatosan növekvõ forrásokat tervez fordítani a felsõoktatás fejlesztésére A 2009-es kormánybeszámoló vonatkozó részét elemezve azonban úgy látszik, hogy a hangsúly pillanatnyilag inkább az általános iskolai oktatásra esik, elsõsorban a kilenc osztályos kötelezõ alsószintû iskola valóban általánossá tételére a falun. Feltûnõ, hogy az említett miniszterelnöki beszámoló nem emelte ki a felsõoktatás kérdését s nem számszerûsítette az ezzel kapcsolatos kormányzati elképzeléseket. A Kínai Statisztikai Hivatal jelentése szerint

2008-ban a felsõoktatásban 5 millió 120 ezer fõ diplomázott. Számukat 2009-ben 6,1 millióra tervezték növelni A 2008ban felsõfokú diplomát szerzett ifjú értelmiségiek közül azonban 1,7 millió fõ nem tudott elhelyezkedni.9 A frissdiplomások munkanélküliségének alapvetõ két oka: 1) némely kínai felsõoktatási programok nem kapcsolódtak a piaci igényekhez; 2.) a növekedés lassuló dinamikája Igaz, hogy az 1,7 millió állástalan frissdiplomás létszáma elenyészõ az összes álláskeresõ létszámához képest, de a fiatal értelmiségiek létbizony7 ibid. ibid. 9 Pieter Bottelier: China’s Economic Downturn: Employment is the Critical Issue, China Brief, Volume 9, Issue 3. 2009 február 4 wwwjamestownorg/programs/chinabrief/single/?tx ttnews[tt news] =34456&tx ttnews[backPid]=25&cHash=826f0b1cf6] 8 Kína és a világválság 37 talansága, mely új jelenség Kínában, nem közömbös a társadalom hangulatának alakulás

szempontjából. Az értelmiségnek, különösen a világhálót aktívan felhasználó egyetemi diákságnak, fiatal értelmiségnek nem javította hangulatát az Ipari és Informatikai Minisztérium 2009. május 19-én közzétett bejelentése a Zöld Gát nevû internetszûrõ program bevezetésérõl. Az intézkedést ellenérzések fogadták 2. VÁLSÁG ÉS ÉRTÉKREND A kínai gazdaság vegyes gazdaság, a kínai társadalom átalakuló struktúrájú társadalom, melyben új csoportok, új érdekviszonyok jelentek meg. A kínai társadalom értékrendszere is inkább átmeneti, többtényezõs, kialakulatlan, meglehetõsen zavaros benyomást kelt10 Az 1949–1979 közötti értékek jórészt devalválódtak, ártalmasaknak bizonyultak. A „nagy ugrás” voluntarizmusát, a „nagy proletár kulturális forradalom” anarchizmusát, értelmiség-, tradíció- és kultúra ellenességét, a Mao Ce-tung-féle szélsõséges vezérkultuszt maga a KKP utasította el. A kínai

tradíciónak az elmúlt három évtizedben újabb kihívással kellett szembesülnie. Egy igazi „vadkeleti” piacgazdaság minden szennye, hordaléka ott úszik a kínai gazdasági növekedés hömpölygõ folyamának felszínén és nem csak környezetszennyezés formájában, hanem átvitt értelemben is: a modernizáció, a reform veszteseinek kiábrándulása, a mások iránti közömbösség, a társadalmi szolidaritás gyengülése, a hatalmas méreteket öltõ jövedelmi és vagyoni különbségek gerjesztette indulatok, s mindenekelõtt a korrupció. E kavargó egyvelegben alig látszanak erkölcsi fogódzók. S ez bármely társadalom stabilitására súlyos veszélyt jelent. Gazdasági válságot néhány év alatt ki lehet heverni Az értékválság leküzdéséhez – mint azt a „nagy proletár kulturális forradalom” évtizedének hagyatéka is bizonyítja – egy emberöltõ sem elegendõ Érdemes azonban felhívni a figyelmet az ország nemzetközi

felemelkedésébõl táplálkozó patriotizmusra, a több ezer éves civilizációra épülõ nemzeti büszkeségre. Ez mára legitimáló erõvé vált, miközben erõsíti a han-kínaiak összetartozását, mindenekelõtt a Tajvani-szoros két partján élõkét. A tradicionális kínai értékek erõsödõ megbecsülése nem feltétlenül indokolja azt a félelmet, hogy ez – az egyébként Nyugatról importált – szélsõséges nacionalizmust fogja erõsíteni. Nem látszik alaptalannak az a feltételezés sem, hogy a konfuciánus alapú tradíciók olyan patriotizmust erõsítenek, mely inkább elõmozdítja, semmint hátráltatja a konstruktív együttmûködést a világ többi térségével és országával. Elõbbi a pesszimista, utóbbi az optimista feltételezés A realisták szerint a végkimenetelt még aligha lehet megjósolni, minden esetre a jövõ nem csak Kínától függ, hanem a külvilág Kínához való viszonyától is. A nemzetközi válság Kínára

gyakorolt politikai és morális összhatása még aligha mérhetõ fel. A zavart, a bizonytalanságot valószínûleg fokozza Másrészt a nemzetközi válság hatásának eredményes leküzdése erõsítheti is a belsõ összefogást 10 Vö. VK, Akadémiai Kiadó, 2009, 15, 32–33, 126, 133–134 38 Juhász Ottó, Inotai András 3. VÁLSÁG ÉS NEMZETKÖZI STRATÉGIA Kína nemzetközi stratégiájának eredményessége, Kína nemzetközi súlyának növekedése betölteni látszik a kínai nemzet másfél évszázados vágyát: a megaláztatások orvoslását, Kína nemzetközi vezetõ szerepének helyreállítását. Ez a tényezõ a kínai közhangulat egyik meghatározó faktora a. Ez a harc lesz a végsõ? A kínai vezetés egyáltalán nem gondolja, hogy a válságba került neoliberális modell „a kapitalizmus legfelsõbb foka” s azt sem hiszi, hogy e válság következtében „véget ért a történelem”. Ellenkezõleg, úgy véli, hogy Kínára még hosszú

menetelés vár, további tartós erõfeszítésekre lesz szükség b. A kínai külpolitika jelenlegi fõ feladatai Nem változott a kínai nemzetközi stratégia lényege: egyenjogú nagyhatalommá, a világpolitika alakító tényezõjévé válni. A válság legfeljebb taktikai értékû módosításokat tesz szükségessé A sikeres külpolitika eddig is fontos legitimáló erõ volt A kínai külügyminiszter 2009 márciusában így foglalta össze a kínai diplomácia jelenlegi fõteendõit: „1.) ’A fõ frontvonal’ Vagyis minden erõvel biztosítani a hazai gazdaság egyenletes, stabil fejlõdését. 2) ’A két súlypont’ Az egyik: tevékenyen reagálni a nemzetközi pénzügyi válságra, eredményesen szolgálni a növekedés, a népjólét, a stabilitás megõrzését’ A másik: eredményesen elõkészíteni a kínai állami vezetõk részvételét a jelentõs nemzetközi multilaterális összejöveteleken Kína azért vesz részt ezeken a megmozdulásokon, hogy

elõmozdítsa a nemzetközi rendszer még igazságosabb és ésszerûbb irányba történõ fejlõdését. 3) ’A három munkafeladat’ Az elsõ a biztonság diplomáciája: a tényleges helyzetnek megfelelõen megvédeni Kína szuverenitását, területi integritását és biztonsági érdekeit. Másodszor: fokozva a humán diplomáciát tovább erõsíteni a kínai nép és a világ valamennyi országának népei közötti barátságot és együttmûködést. Harmadszor: fokozni a konzuli érdekvédelmi munkát, komolyan védelmezni a kínai állampolgárok és vállalatok külhoni érdekeit. 4) ’A négy irány’. Elõ kell mozdítanunk a nagyhatalmakkal fenntartott kapcsolataink stabil fejlõdését, tovább kell ápolnunk jószomszédi, baráti kapcsolatainkat a környezõ országokkal, tovább kell erõsítenünk a fejlõdõ országok széles körével folytatott összefogásunkat és együttmûködésünket, még tevékenyebben kell részt vennünk a globális és

regionális forró kérdések megnyugtató megoldásában.”11 11 Yang Jiechi külügyminiszter válaszai a kínai külpolitikáról és külkapcsolatokról föltett, kínai és külföldi tudósítói kérdésekre a XI. ONGY 2 ülésszakának idején tartott sajtófogadásán, Yang Jiechi zaishiyijie Quanguo Renda erci huiyi juxingde jizhe zhaodaihuishang jiu Zhongguo waijiao zhengce he duiwai guanxi da zhongwai jizhe wen, RR, 2009. március 8 Kína és a világválság 39 c. Kína és a globalizáció A globalizáció kihívásai Kínát nem bezárkózásra ösztönzik. A reformpolitika XXX évfordulóján elmondott ünnepi beszédében Hu Jintao pártfõtitkár, államelnök „a függetlenség és önállóság, valamint a gazdasági globalizációban való kínai részvétel összekapcsolását” tartotta szükségesnek hangsúlyozni, hitet tett „a mindenki nyer (win-win) típusú nyitási stratégia, a közösen felvirágzó, harmonikus világ” mellett. Ezt és a

hasonló megnyilatkozásokat tanulmányozva nem kétséges, hogy Kína részvételi koncepciója nem feltétlenül felel meg minden nyugati várakozásnak. Kína nem agresszívan, de egyre magabiztosabban nyilatkozik a nemzetközi együttmûködésben való részvételérõl. Ez jóval többet jelent annál, hogy Kína kész befogadó szerepet játszani, hanem azt a törekvést is jelzi, hogy világgazdasági tényezõvé, tõkeexportõrré váljék, s ez Kína és a külvilág kapcsolataiban (így a magyar–kínai kapcsolatokban is) átgondolandó tényt jelent. E gazdasági törekvéshez társul a kínai diplomáciai, kulturális expanzió gyakorlata is d. Részvétel vagy emancipáció? A válság új megvilágításba helyezte Kína nemzetközi súlyát és szerepét. A külvilág végre kezd rádöbbenni arra, hogy a nemzetközi kapcsolatokban, Kína személyében olyan új aktor jelent meg, mellyel lehetetlen nem számolni, melynek partnerségét keresni és ápolni célszerû,

hogy el kell végre mozdulni az euro-amerika-centrizmus anakronisztikus nézõpontjáról. Kína emancipált és nem alárendelt partner kíván lenni a nemzetközi rendszerekben. A játékszabályok kidolgozásában Kína vagy egyáltalán nem vett részt, vagy nem érdemben vett részt. Kína nem egyszerûen integrálódnia akar e rendszerekbe, hanem emancipált tagként kíván részt venni bennük. Az emancipációs törekvés arra is irányul, hogy a nemzetközi közösség fogadja el Kínát – mindenkori adott politikai-gazdasági berendezkedésével együtt – olyannak, amilyen Kína nem zárkózik el az ún szenzitív kérdések megvitatásától, de – belpolitikai meggondolásokból is – érzékeny a nyilatkozatok elhangzásának színtereire, idõzítésére és különösen a kínaiakat a gyarmati idõkre emlékeztetõ, kioktató felhangokra. Kína meggyõzõdése, hogy modernizációs gyakorlatával, az állam kínai típusú szerepével modellt kínál a világnak

Kína kitüntetett stratégiai célja az „új, igazságos, demokratikus nemzetközi világrend” kialakulásának elõmozdítása, mely szorosan összefügg nemzetközi emancipációs szándékával. Kína ezt a célját akkor képes közelíteni, ha tartósan erõsíteni tudja nemzetközi befolyását, s befolyásának erõsödését Kína láthatóan tényként éli meg. Az új helyzetben a „fölerõsödött hangú” Kína mit ért új világrendszeren? Semmi esetre sem kínai hegemóniát – ami teljesen irreális célkitûzés lenne – hanem Kína egyenjogúságát, a jogok és felelõsségek megosztásában való részvételét. Kína a G-2 kétpólusú (USA–Kína) gondolatát mereven elutasítja Számára „a legnagyobb fejlõdõ ország” szerepköre sokkal hasznosabb, mint „az egyik szuperhatalom” rosszemlékû pozíciója. 40 Juhász Ottó, Inotai András Míg kínai kutatók korábban az új világrend kialakulásához akár hat évtizedet is

szükségesnek tartottak, addig 2009 elsõ felében inkább a húsz-huszonöt éves prognózis vált uralkodóvá. Úgy ítélik meg, hogy a világválság nyomán, optimális esetben, Kína megszilárdíthatja nemzetközi pozícióit. Ez nem zárható ki, feltéve, hogy a kínai növekedés ütemének lassulása nem esik tartósan a már említett kritikus szint alá, a belsõ feszültségek nem élezõdnek tovább, ha Kína belsõ „törékenysége” nem akadályozza meg nemzetközi súlyának és tekintélyének további erõsödését. Amit ma Kína a legerõteljesebben követel, az elsõsorban a nemzetközi pénzügyi rendszer reformja. Mint a kormány munkájáról tartott 2009 márciusi beszámolójában a miniszterelnök megállapította: „Folytatni fogjuk a mindenkivel fenntartott érdemi együttmûködés elmélyítését, hogy együtt vessünk gátat a nemzetközi pénzügyi válság elburjánzásának, elõmozdítjuk a nemzetközi pénzügyi rendszer reformját,

fellépünk a kereskedelmi és beruházási protekcionizmus ellen, elõmozdítjuk a világkereskedelem mielõbbi talpra állását.” Távlati célként Kína változatlanul napirenden tartja a multipolaritást. Rövid- és középtávon azonban ez aligha valósulhat meg Az Európai Unió nem váltotta be a multipolaritással kapcsolatos kínai reményeket. Az egyéb centrumképzõ kezdeményezések még csupán mag- vagy csíra állapotban vannak (SESZ, Kelet-ázsiai Együttmûködés [Kína-Japán-Dél-Korea], Kína–Afrika együttmûködés, BRIC [Brazília, Oroszország, India Kína], esetleg BRIIC, BRIC+Indonézia) Mint kínai kutatók hangoztatják jelen helyzetben „a multipolarizmus felé mutató multilateralizmus” látszik reális célnak. A kínai stratégia és taktika újfent bizonyítja, hogy Kína tanult a hidegháborús tapasztalatokból. A Szovjetunió a fegyverkezési versenyt akarta megnyerni, de az átmeneti katonai paritást nem támasztotta alá gazdasági

paritás Kína más úton jár Úgy, akkor és olyan ütemben modernizálja haderejét, amennyire ezt gazdasági, technológiai, politikai, társadalmi és kulturális ereje megengedi, más szavakkal: amennyire azt az „össznemzeti erõ” (másik lehetséges fordításban „komplex nemzeti erõ”) megköveteli.12 A Szovjetunió Gorbacsovig a merev konfrontáció politikáját folytatta Kína a „mindenkivel”, elsõsorban az Egyesült Államokkal való kompromisszumos együttmûködés politikáját követi, s eközben Kína és az USA, Kína és a világ között olyan gazdasági-pénzügyi interdependencia alakult ki, amely kizárja, hogy bármelyik fél érdekelt legyen a másik összeomlásában. Pillanatnyilag úgy látszik, hogy Kína közelebb kerül az új nemzetközi világrenddel kapcsolatos céljához, mint a válság elõtt. A világválság Kínában sokak szemében legitimálhatja is a kínai fejlesztési politikát, mely nem követte a piac mindenhatóságába

vetett hiten alapuló modellt. 12 l. Rácz Lajos 2009 A kínai fegyveres erõk fejlesztése a regionális és a globális biztonság tükrében In: VK 2009. II kötet Kína a nemzetközi politikai erõtérben, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet és a MeH kiadásában. 7 Kína és a világválság 4. A 41 KÍNAI KORMÁNY VÁLSÁGKEZELÕ STRATÉGIÁI A JELENLEGI PÉNZÜGYI ÉS VILÁGGAZDA- SÁGI VÁLSÁG KIHÍVÁSAI KAPCSÁN a. Milyen állapotban érte a kínai gazdaságot a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság? A 2008-at megelõzõ négy évben a kínai gazdaság a korábbiaknál jóval egyenletesebben és dinamikusabban fejlõdött. Ennek ellenére fennmaradtak a korábbi évtizedekben felhalmozott aránytalanságok, amelyek kiküszöbölése csak az addigi fejlõdési modell és gazdaságfejlesztési stratégia gyökeres átalakításával érhetõ el. A szerkezeti aránytalanságok között elsõ helyen a gazdaság duális szerkezete említendõ, ami –

többé-kevésbé – valamennyi feltörekvõ és modernizálódó országra jellemzõ. A második helyen a mezõgazdaság elmaradottsága érdemel szót, fõleg az ipari termelés fejlõdéséhez képest. A harmadik feszültségforrás az egyes országrészek, valamint a városok és a falvak fejlettsége közötti szintkülönbség, ami részben a gazdaságföldrajzi adottságok, részben az eddigi gazdaságfejlesztési stratégia következménye Ezek a fejlettségi szintkülönbségek legirritálóbban a társadalom különbözõ rétegeinek jövedelmi különbségeiben mutatkoznak meg. E kirívó különbségek az utóbbi másfél–két évtizedben kifejezetten növekvõ tendenciát mutattak Ami a fejlõdési nehézségeket és anomáliákat illeti, azok közül két, a fenntartható fejlõdést leginkább akadályozó tényezõt kell megemlítenünk. Az egyik, a gazdasági növekedés eddigi, alapvetõen extenzív módja, aminek következtében az évi 10 százalék feletti,

kiemelkedõen magas növekedési ütemet túl nagy élõ és holt munka ráfordításokkal, a megtakarítási és beruházási ráta állandó emelésével, pazarló anyag- és energiafelhasználással érték el, miközben az ország egyes területein a természeti környezet egyre nagyobb mértékû károkat szenvedett. A másik, az exportvezérelt fejlesztési politika egyoldalú és túlzott hangsúlyozása, amely még inkább kiélezte a kínai gazdaság duális szerkezetébõl fakadó ellentmondásokat, a régiók és a társadalmi rétegek közötti nagy jövedelmi különbségeket. Exportra termelõ enklávék alakultak ki az egyes tengerparti tartományokban és városokban, amelyek egyfelõl hatalmas tömegû vidéki munkaerõ (az ún. migráns-munkások) meglehetõsen rendezetlen, esetenként csak alkalmi vagy szezonális jellegû átcsoportosítását igényelték, másfelõl pedig az ország külkereskedelmi mérlegében a legtöbb partnerország által is kifogásolt,

hatalmas méretû aktívumok keletkeztek. Mindezek figyelembevételével a kínai vezetés a KKP 2007-es XVII. kongresszusán a nemzetgazdaság stabil és gyors gazdasági növekedésének követelményét, a tudományosan megalapozott, kiegyensúlyozott, fenntartható gazdasági fejlõdést, demokratikus, egészséges és kulturált viszonyok között, viszonylagos jólétben élõ, harmonikus kínai társadalom fokozatos kiépítését jelölte meg az elkövetkezõ évek és évtizedek gazdaság- és társadalomfejlesztésének alapvetõ céljául. Ez a célkitûzés az eddig követett gazdaság- és társadalomfejlesztési stratégiában gyökeres fordulatot, irányváltást jelent. A szerkezeti aránytalanságok kiküszöbölése érdekében elsõként egy nagyobb szabású vidékfejlesztési programot dolgoztak ki. Ezzel egyidejûleg a beruházási politikában tudatosan törekednek a keleti, tengerparti országrészeknél jóval elmaradottabb középsõ és nyugati országrészek

gyorsabb fejlesztésére. Az új gazdaság- és társada- 42 Juhász Ottó, Inotai András lomfejlesztési stratégiában kiemelt célként szerepel a gazdasági fejlõdés eddigi módjának vagy modelljének fokozatos átalakítása. Ezen a gazdasági növekedés extenzív módszereirõl az intenzív módszerekre, a mennyiségi szemléletrõl a minõségi szemléletre való áttérést értik. E tekintetben kulcsfontosságúnak tartják a munkaerõ, s általában az emberi tényezõ minõségének a javítását Egy-két évtizeden belül el kívánják érni, hogy Kínában létrejöjjenek a tudásalapú gazdaság és a korszerû informatikai társadalom kezdeti alapjai. Emellett az eddiginél lényegesen nagyobb szerepet kívánnak adni a belsõ fogyasztás növekvõ igényeinek kielégítését szolgáló termelésnek. Hangsúlyos eleme az új gazdaság- és társadalomfejlesztési stratégiának a környezetvédelem követelményeinek az elõtérbe helyezése, mindenekelõtt

a lakosság egészsége megõrzésének és a súlyos természeti katasztrófák megelõzése céljából. A fentiek alapján 2008 a gazdaság- és társadalomfejlesztési stratégiai irányváltás elsõ, induló évének ígérkezett Kínában. Az év folyamán azonban olyan váratlan események történtek részben Kínán belül, részben pedig a világgazdaságban, amelyek rendkívüli intézkedések meghozatalára és az eredeti célkitûzések némi módosítására kényszeríttették a kínai vezetést. 2008 elején pusztító hó- és jégvihar söpört végig több dél-kínai tartományon, amely napokra megbénította a közlekedést, megszakította az áramellátást, a déligyümölcs- és teaültetvények ezreit tette tönkre, s mintegy 20 milliárd US dollárt kitevõ kárt okozott. Ennek többszörösére tehetõ a 2008 május 12-én, Sichuan tartományban bekövetkezett, súlyos emberáldozatokkal is járó, tragikus földrengés által okozott kár, amely több mint

10 millió embert érintett. Ugyanakkor a 2008-as év világraszóló sikereket is hozott Kína számára, mindenekelõtt XXIX. nyári olimpiai játékok megrendezésével, amelynek révén világszerte több milliárd ember gyõzõdhetett meg a kínai gazdaság és a kínai emberek fantasztikus teljesítõképességérõl. b. A világgazdaságban bekövetkezett fejlemények hatása a 2008 évi terv teljesítésére A 2008 folyamán bekövetkezett világpiaci és világgazdasági fejlemények hatása gyakorlatilag már az elsõ negyedévtõl kezdõdõen érzékelhetõvé vált. Leghamarabb az energiahordozók, a nyersanyagok és az élelmiszerek világpiaci árainak az emelkedése (amely áremelkedés az energiahordozók esetében késõbb jelentõs mértékû csökkenésbe fordult át, lehetõséget teremtve a kínai nyersanyagkészletek biztosításának megalapozására), s annak a kínai gazdaságba való begyûrûzése nyugtalanította a kínai vezetést. Már az év elejétõl

tapasztalni lehetett az exportlehetõségek fokozatos beszûkülését, mindenekelõtt a legfontosabb három fõ relációban (USA, EU és Japán). Az exportlehetõségek beszûkülése legérzékenyebben a kínai ipar döntõ mértékben exportra termelõ ágazatait (háztartási gépeket és felszereléseket, játékokat, ruházati és divatcikkeket, számítógépeket és tartozékaikat, szórakoztató elektronikai termékeket stb gyártó vagy összeszerelõ ipart) érintette, amelyek elsõsorban a tengerparti tartományokban, különösen a Gyöngy- és a Jangce-folyam deltavidékén épültek ki. Ezek zöme hazai és külföldi magántõkével létesített kis- és középvállalat, amelyek 2007 végén több mint 40 millió fõt foglalkoztattak, s amelyek az ipari termék export évi értékének több mint Kína és a világválság 43 felét adták. 2009 elejéig mintegy 20 millió, zömmel vidékrõl bevándorolt munkás és alkalmazott került az utcára. Ez

utóbbiakat 2009 januárjában úgy küldték haza a kínai holdújévi ünnepekre, hogy az ünnepek után már ne is jöjjenek vissza. A világgazdaságban bekövetkezett váratlan fejlemények 2008-ban számottevõen lassították ugyan a kínai gazdaság korábbi években tapasztalható dinamikus növekedését, az év folyamán elért 9 százalékos növekedési ütem azonban egy százalékponttal még így is meghaladta az éves tervben elõirányzott 8 százalékot. Ez elsõsorban annak tudható be, hogy a rendkívüli események és fejlemények váratlanul, de nem felkészületlenül érték a kínai gazdaságot és társadalmat. Elõször is, a legjelentõsebb felvevõ piacok beszûkülése sürgetõen tûzte napirendre annak a korábbi felismerésnek a gyorsított végrehajtását, hogy a kínai gazdaság fenntartható fejlõdésében a belsõ piacnak kell(ene) meghatározó szerepet játszania. Másodszor, a 2008 õszén az Egyesült Államokból kiindult pénzügyi és

világgazdasági válság minden eddiginél egyértelmûbbé tette a kínai vezetés számára, hogy saját országa gazdasági és pénzügyi stabilitásának veszélyeztetése nélkül nem rendezkedhet be tartósan az Egyesült Államok költségvetési hiányának a finanszírozására, a kínai–amerikai kereskedelembõl származó exporttöbblet egyre növekvõ részének amerikai kincstárjegyekbe és más értékpapírokba történõ befektetése révén. Ugyanis nem tekinthetõ normális állapotnak, hogy a világ egyik leggazdagabb országa eddigi fogyasztási színvonalának a fenntartása már jó ideje csak Kína és más, sokkal szegényebb országok fogyasztásának rovására, és az ott élõ lakosság megtakarításainak rendszeres átszivattyúzása révén érhetõ el. Harmadszor, a válság kirobbanásakor Kína nemcsak a világ legnagyobb, közel 2000 milliárd US dollárt kitevõ devizatartalékával rendelkezett, de bankrendszere is szinte sértetlen maradt,

ugyanis a kínai bankoknak elhanyagolható volt a kitettsége az amerikai lakossági jelzáloghitelekre épülõ eszközökben. Így a kínai kormánynak módjában állt azonnal jelentõs hitelforrásokat és pénzeszközöket mozgósítania válságkezelõ intézkedéseinek finanszírozásához Negyedszer, a már korábban beindított vidékfejlesztési program felgyorsításával, valamint a középtávú gazdaság- és társadalomfejlesztési terv szerves részét képezõ egészségügyi, infrastruktúra-fejlesztési, jóléti, környezetvédelmi, kutatás-fejlesztési (R&D) és oktatási beruházások elõbbre hozatalával megnyílik a lehetõség a válság miatt termelésüket jelentõs mértékben csökkenteni kényszerült vagy éppen csõdbe került nagy-, közepes és kisméretû ipari üzemekbõl felszabaduló munkaerõnek az e területeken való foglalkoztatására. Emellett, a belsõ kereslet élénkítésével és a lakossági életszínvonal további

emelkedésével, új távlatok nyílnak a minõségi termelés és szolgáltatások további fejlesztéséhez is, ami viszont az újonnan munkába lépõ, fiatalabb és képzettebb korosztályok számára teremt majd szélesebb és kedvezõbb elhelyezkedési lehetõséget. Mindezek következtében a világgazdasági válság hatására olyan folyamatok is beindulhatnak Kínában, amelyek – akár rövidebb távon is – enyhíthetik a kormányra nehezedõ foglalkoztatási nyomást és gondokat. Végül hangsúlyozandó, hogy a válság hatásaként a kínai kormány 2008 õszén arra is ráébredt, hogy Kínának a jövõben nagyobb szerepet kell vállalnia a nemzetközi pénzügyek és a világgazdasági folyamatok irányításában, s hogy ehhez még aktívabb, még nyitottabb és még körültekintõbb külpolitikát és diplomáciai tevékenységet kell folytatnia. 44 Juhász Ottó, Inotai András c. A kínai kormány eddigi és 2009-re tervezett válságkezelõ

intézkedései A kínai kormány az elsõk között reagált a 2008. szeptember közepén elindult pénzügyi válságra A jegybank szerepét betöltõ Kínai Népi Bank (People’s Bank of China = PBOC) októberben kétszer is csökkentette az irányadó betéti és hitelkamatot, egyszer pedig a bankok kötelezõ tartalékképzési rátáját. November 9-én az Államtanács (minisztertanács) bejelentette, hogy az elkövetkezõ két évben Kína tíz nagy lépést fog megtenni a hazai fogyasztás és a gazdasági növekedés élénkítése céljából, ami fordulatot fog jelenteni az „aktív” költségvetési és a „mérsékelten enyhe” monetáris politika irányába. Egyidejûleg bejelentették, hogy a kormány e lépések megtételéhez két évre összesen 4000 milliárd jüant, hivatalos árfolyamon számítva 584,8 milliárd US dollárt kitevõ pénzügyi alapot, elkülönített költségkeretet fog biztosítani a 2009. és 2010 évi állami költségvetésbõl. A kínai

kormány az alábbi tíz pontban határozta meg a hazai fogyasztás és a gazdasági növekedés élénkítéséhez szükséges lépéseket: lakásépítés, vidéki infrastruktúra-fejlesztés, szállítás, egészségügy és oktatás, környezetvédelem, ipari innováció, természeti csapások utáni újjáépítés, az átlagjövedelmek növelése, a közterhek (adók) csökkentése, a pénzügyi támogatások emelése. d. A kínai válságkezelõ intézkedések pozitív hatásának elsõ jelei A kínai kormány eddigi válságkezelõ intézkedéseinek pozitív hatása 2009 márciusától kezdett érzékelhetõvé válni. Errõl elsõként Wen Jiabao miniszterelnök számolt be 2009 április 12-én, egy hongkongi és makaói újságíróknak adott interjúban. – Elõször, a hazai kereslet egy fenntartható bázison emelkedett. Mialatt az állóalap-növelõ beruházások gyorsan növekedtek, a fogyasztói szükségletek is stabilan és viszonylag gyorsan nõttek Bár

lassabban, mint az elõzõ év azonos idõszakában, ebben a három hónapban az import és az export is hónapról hónapra emelkedett. Mindez arra mutat, hogy Kínában bizonyos szektorok és vállalatok a fokozatos helyreállás folyamatában vannak. – Másodszor, a kijelölt méreteken felüli iparvállalatoknál hónapról hónapra növekedést regisztráltak, éves összehasonlításban, januárban és februárban egyaránt 3,8 – 3,8 százalékot, márciusban viszont már 8,3 százalékot. – Harmadszor, a feldolgozóipar beszerzési (vásárlásbonyolítási) indexe (the purchese management index = PMI13) és vállalkozói bizalmi indexe (the entrepreneur confidence index) egyaránt növekedett, ami arra mutat, hogy a kínai gazdaság bizonyos területeken megkezdte a stabilizálódást és a helyreállást. – Negyedszer, az elsõ három hónapban a piaci bizalom erõsödött és a gazdaság aktívabbá vált, ami az értékpapírpiac és az ingatlanpiac volumenének a

növekedésében egyaránt megmutatkozott. 13 Az index öt súlyozott változó alapján kerül megállapításra egy ország adott idõperiódusában (egy hónap): termelési szint, újonnan beérkezõ rendelések száma, beszállítók teljesítéseinek gyorsasága, raktárkészlet, foglalkoztatási szint. Kína és a világválság 45 A kínai gazdaság 2009 elsõ negyedévi teljesítményei óvatos optimizmusra adnak okot a következõ három negyedév kilátásait illetõen is. E tekintetben a második negyedév lesz döntõ fontosságú, ugyanis – a kérdéssel foglalkozó kínai közgazdászok többségének véleménye szerint – ha a február–márciusban megkezdõdött kedvezõ folyamatok az elkövetkezõ két-három hónapban folytatódnak, elegendõ alap lesz annak feltételezéséhez, hogy Kínában a reálgazdaság helyreállítása és megújulása az év végéig fel fog annyira gyorsulni, hogy éves szinten elérje a célul tûzött 8 százalékos GDPés az

ugyanilyen mértékû export- és importnövekedést. 5. ÉLELMEZÉSBIZTONSÁG KÍNÁBAN Kína a világ legnagyobb népességével (tényleges és potenciális élelmiszerfogyasztó tömegével) rendelkezik, ami a világ legdinamikusabb növekedési ütemével párosulva14 az élelmiszerek iránti fizetõképes kereslet gyors növekedését vetíti elõre. Amennyiben ezt a keresletet nem sikerül kielégíteni, akkor ez további szociális feszültséghez vezet15 és veszélyeztetheti a gazdasági növekedést, a világgazdasági vezetõ szerep megvalósítását. Másrészt Kína, mint vezetõ nagyhatalom, mindent el akar követni, hogy sebezhetõségét e tekintetben is minimálisra csökkentse, alapvetõen ne függjön más országok élelmiszerszállításaitól, ne legyen sem gazdaságilag, sem politikailag zsarolható, ne lehessen kereskedelmi embargóval kiéheztetni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a kínai élelmezési kérdés megoldása a világ érdeke is: jelenleg

(2004-es adat) Kína 1,32 milliárd lakosa16 a világ élelmiszerfogyasztásának 21,79 százalékát teszi ki, a világ élelmiszertermelésének azonban csak 11,99 százalékát adja, gabonatermelésének 18,20 százalékát és hústermelésének 28,57 százalékát termeli meg. Ha Kínában jelentõs mértékû fizetõképes élelmiszer-kereslet maradna belsõ forrásból kielégítetlenül, akkor ez a világpiacon jelenne meg, jelentõsen felhajtaná az árakat, és világméretekben is súlyos ellátási feszültségekhez vezethetne. Kína esetében az élelmiszerkereslet növekedésének legfõbb összetevõi a népesség növekedése, a jövedelmek emelkedése, a szegénység csökkenése, a táplálkozás színvonalának emelkedése, valamint a rohamos urbanizáció. A népességnövekedés esetében a legfõbb kérdés, hogy a magas gazdasági növekedési ütem, a növekvõ nyitottság és modernizáció körülményei között tartható lesz-e a kínai népesedéspolitikai

cél, sikerül-e tartósan az egy gyerekes család-modellt fenntartani. Becslések szerint 2030-ra Kína lakossága 1,6 milliárd lesz. Ami a jövedelmek alakulását illeti, Kínában az egy fõre esõ GDP az 1979–1981-es 238 dollárról 2004-re 1441 dollárra emelkedett, vagyis 24 év alatt hatszorosára nõtt, s további jelentõs növekedés várható, hiszen még a válság ellenére is a GDP növekedési üteme meg fogja haladni a lakosságét.17 1979-81 és 2001-2003 között a lakosság átlagos energia-bevitele 2330 kilokalória/fõ/nap-ról 14 Az elmúlt három évtizedben a GDP évi 9 százalékkal nõtt (NBSC = National Bureau of Statistics of China) 15 Ezt fejezi ki az alábbi kínai mondás is. „no agriculture no stability, no industry no wealth” 16 A világ lakosságának 20,71 százaléka. 17 Qureshi 2008. Food security in China Harvard International Review, wwwharvardirorg letöltve: 2009. március 30 46 Juhász Ottó, Inotai András 2940-re nõtt, a

fehérjebevitel 54 gramm/fõ/napról 82 grammra és a zsiradék-bevitel 33 grammról 90 grammra. Az állati termékek iránti kereslet a jövedelem-növekedéssel és az urbanizációval párhuzamosan emelkedik. A jelentõs javulás ellenére s azzal együtt, hogy 1980 és 2004 között az elégtelenül tápláltak száma megfelezõdött Kínában, még mindig mintegy 150 millió (!) ember, a lakosság 12 százaléka nem jut elegendõ élelmiszerhez.18 Kérdés, hogy a hazai élelmiszertermelés bõvülése képes lesz-e lépést tartani a kereslet-növekedéssel. Habár Kínában jelentõs szerkezeti átalakulások mentek végbe a gazdaságban, az ország – a legfõbb makro-ökonómiai mutatók alapján – továbbra is agrár-országnak tekinthetõ. 2004-ben a FAO adata szerint a mezõgazdaság a GDP 11 százalékát állította elõ, s míg Kína a világ GDP-jének 5,42 százalékát adta, addig agrár-GDP-jének 16,71 százalékát. Ráadásul 2004-ben a gazdaságilag aktív

népesség 64 százaléka (!), (510 millió ember) még mindig a mezõgazdaságban dolgozott a 24 évvel korábbi 74 százalékkal szemben.19 Az agrárfoglalkoztatottak aránya az összes foglalkoztatáson belül az 1952-es 84 százalékról 2001-re 50 százalékra esett, de mintegy 334 millió embert még mindig az agrárszektor foglalkoztat.20 A világ agrárnépességének közel 1/3-a Kínában található Vagyis a munkaerõ foglalkoztatását tekintve Kína sokkal inkább egy afrikai vagy fejletlen ázsiai ország foglalkoztatási struktúráját mutatja, mint egy fejlett országét. A természeti adottságok kevésbé kedveznek az agártermelés növelésének és az élelmiszer-önellátás megvalósíthatóságának. Termõföldbõl és a vízbõl Kína meglehetõsen szûkében van. Míg Kína a világ lakosságának 20 százalékát adja, addig a világ termõterületének csak 7 százalékával rendelkezik A föld, a vizek minõségének romlása, nem utolsósorban a

klímaváltozás is meghatározza az élelmiszerellátás jövõjét. A szûk keresztmetszetek oldásának egyik eleme az intenzív gazdálkodási forma térhódítása (ennek valószínûsíthetõk a jelentõs munkaerõ-piaci feszültségei), egy másik pedig az erõteljes kutatás-fejlesztés (pl szárazságtûrõ növényfajták kifejlesztése) Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a földéhség enyhítése érdekében kínai agrárholdingok elõször Afrikában, ma már Latin-Amerikában és Délkelet-Ázsiában is terjeszkednek, és jelentõs földterületeket vásárolnak. 6. A KÍNAI BANK-, TÕZSDE- ÉS PÉNZPIAC FEJLÕDÉSE A válság elõtt a döntõ részében állami kínai bankokat és egyéb pénzügyi intézményeket a nemzetközi elemzések fekete-fehérben látták. Holott, az állami és a magánszektor közötti különbségek nemcsak az iparvállalatoknál, hanem a pénzügyi szektorban is egyre inkább összetettebbé, „átláthatatlanabbakká” váltak. A

változások nemcsak a tu- 18 FAO Yearbook 2007, Róma Ugyanakkor a munkatermelékenység szempontjából elgondolkoztató tény, hogy 2004-ben a gazdaságilag aktív népesség 64 százaléka a GDP-nek csak 11 százalékát állította elõ! 20 A kérdés sokoldalú bemutatását adja Chen, Chunlai – Duncan, Ron (eds.) 2008 Agriculture and food security in China. What effect WTO accession and regional trade arrangements? Asia Pacific Press, The Australian National University. 19 Kína és a világválság 47 lajdonviszonyokban, hanem sokkal inkább a pénzügyi folyamatok mélyülésében, a különbözõ problémák kezelésében, az innovatív menedzsment-gyakorlat térhódításában, a pénzügyi szektor nemzetközi nyitásában jutottak kifejezésre. Nem utolsósorban a pénzügyi szektor állami vállalatai váltak nyitottabbá, és egyre fontosabb tényezõivé a nemzetközi pénzpiacnak. A pénzügyi és makrogazdasági válság tovább erõsítette a kínai

pénzügyi szektor jelentõségét. Egyrészt fontos stabilitási tényezõ volt a kínai bankrendszer szilárdsága (ami részben az állam ellenõrzésébõl, részben az egy évtizeddel ezelõtti kelet-ázsiai pénzügyi válság tapasztalataiból leszûrt fõ gazdaságpolitikai következtetésbõl, a következetes nemzetközi tartalék- felhalmozásból adódott). Másrészt éppen a felhalmozott tartalékok tették lehetõvé, hogy a globális válság keretében megfelelõ mennyiségû likviditás álljon rendelkezésre, mindenekelõtt az USA recesszióellenes és konjunktúraélénkítõ programjai (pontosan fogalmazva az amerikai államháztartás példátlan hiányának) finanszírozására. 2007–2009 között Kína nemcsak a bank- és gazdaságmentõ akciók (egyik) fõszereplõjévé vált, hanem már a globális pénzügyi válság küszöbén a nemzetközi pénzpiac egyre fontosabb tényezõjévé is. A 2007 évi válság elõestéjén a frissen alapított (ill új

jogosítványokkal felruházott) sanghaji tõzsde példátlan részvényárfolyam-emelkedést tapasztalt, és megelõzte a térségben addig vezetõ hongkongi tõzsde forgalmát (ezzel a második legnagyobb regionális tõzsdévé vált Tokió után). Nem kevesebb, mint hat kínai vállalat tõzsdei kapitalizációja haladta meg az egyenkénti 1000 milliárd jüant (137 milliárd USD). A válság ugyan a sanghaji tõzsdeindexet is harmadolta, mégis 2009 februárjában a piaci tõkeérték (market capitalization) alapján a világ legnagyobb tíz bankjából az elsõ három helyen csak kínai pénzintézetet lehetett találni (ICBC, China Construction Bank, Bank of China). Ez annak is következménye, hogy a kínai középosztály – a válság kétségtelenül megfigyelhetõ negatív hatásai ellenére – ellenállóbb, létszáma tovább növekszik, szemben a válság által erõsen érintett amerikai vagy nyugat-európai betétesekkel szemben. Ennek egyik bizonyítéka, hogy csak

2008-ban 50 millió új bankkártyát adtak ki, ami az addigi állományszintet 50 százalékkal haladta meg (2003-ban 3, 2008 végén 150 millió bankkártya volt forgalomban). A globális pénzügyi válság Kína számára jelentõs veszteségek forrása is. Mindenekelõtt az amerikai tõzsdén való megjelenés (mint az amerikai állampapírok vásárlásának egyik alternatívája) okozott számottevõ veszteséget, hiszen a kínai részvényekkel rendelkezõ amerikai vállalatok (pl Lehman Brothers, Fannie Mae and Freddie Mac, Blackstone, Morgan Stanley) korábbi tõzsdei értékük döntõ részét elvesztették. Ezt a veszteséget azonban – szinte tanulópénzként – fedezni lehetett a hatalmas valutatartalékokból. Ennek ellenére több tényezõ erõsítette a kínai bankrendszert – a hazai gazdaságban és nemzetközi szinten egyaránt. Egyrészt már a válság elõtt jelentõsen sikerült csökkenteni a kínai állami vállalatok által felhalmozott, behajthatatlan

tartozások hányadát (ez egy évtizede még 40 százalékot tett ki, 2008-ban 2,5 százalék alá csökkent). Ez lényegesen javította a bankok profitabilitását. Jelentõsen javult a bankok tõkemegfelelési mutatója is (messze 8 százalék fölé). Másrészt a konjunktúraélénkítõ program példátlan kölcsönfolyósításhoz vezetett (2009 elsõ negyedében a bankok által nyújtott kölcsönök összege megháromszorozódott az elmúlt év hasonló idõszakához képest, és el- 48 Juhász Ottó, Inotai András érte a 670 milliárd dollárt). Harmadrészt a nemzetközi beruházók Kínát (ezen belül a sanghaji és a hongkongi tõzsdét) egyre inkább nemzetközi összehasonlításban értékelik. Ennek során meghatározó szerepet játszanak olyan tényezõk, mint a világ legnagyobb valutatartalékai, a globális recesszió „enyhe” következményei a kínai növekedésre, a tõzsde mélyrepülése után létrejött olcsó vállalatfelvásárlási árak,

számos kínai vállalat tartós alulértékeltsége, valamint a válság utáni idõszakra feltételezett átütõ kínai növekedési potenciál. Negyedszer Kína növekvõ nemzetközi pénzügyi aktivitása, ezen belül pedig az amerikai–kínai „kölcsönös pénzügyi túszszerep” érdemel említést. Ötödször a jüanban kibocsátott kötvények jelentõsége nõtt, nem függetlenül a számos országgal folytatott kereskedelem élénkítése érdekében. Hatodszor, 2009 áprilisában a kínai kormányzat engedélyezte, hogy a tengerpart menti zónában (Sanghajtól Shenhzenen és Hongkongon át Makaóig) a kereskedelem dollár helyett jüanban bonyolódjon – mintegy elõjeleként annak, hogy a jövõben a jüan fokozatosan konvertibilissé válik, és ennek megfelelõen egyre nagyobb szerepet tölthet be a nemzetközi pénzpiacon. A fentiek mellett szinte észrevétlenül még egy fontos változás következett be, aminek nemcsak pénzügyi, hanem a gazdaságon

túlterjedõ, elsõsorban politikai következményei is lehetnek. Miközben a tajvani vállalatok számára a Kínai Népköztársaságban folytatott gazdasági-pénzügyi tevékenység márt hosszabb ideje engedélyezett, 2009ben megnyílhat a tajvani tõzsde a kínai és hongkongi vállalatok számára (a tajvani javaslat szerint a tajvani feldolgozóipar 30, a szolgáltatások 20, valamint az építkezések 15 százaléka lenne hozzáférhetõ a szárazföldi kínai befektetõk számára). Ezzel kapcsolatban Peking és Tajpej 2009 április végén három egyezményt írt alá a pénzügyi együttmûködés fejlesztésérõl, ami lehetõvé teszi kínai vállalkozók megjelenését Tajvanon (eddig az utca egyirányú volt: tajvaniak ruházhattak be a szárazföldön). 7. A KÍNAI KOMMUNISTA PÁRT BELSÕ VISZONYAI ÉS FEJLÕDÉSI IRÁNYA A KKP tagsága és a vezetõ elit összetétele jelenlegi formájában nem felel meg a klasszikus értelemben vett forradalmi munkáspárt

kritériumainak. A „forradalmi” kritériumnak de facto a reform és nyitás politikájának bevezetése vetett véget, a „munkáspártiságnak” pedig valószínûleg mindig is híján volt, ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy a párt önmeghatározásának újradefiniálása (legalábbis a párt bizonyos köreiben) napirenden van, az ezzel kapcsolatos belsõ vitákról és elgondolásokról azonban a közvélemény alig értesül. A párt általános vezérlõelvei és az idõrõl-idõre megfogalmazott célok nem forradalmiak a szónak abban az értelmében, hogy nem erõszak útján kívánják elérni a társadalmi változásokat, hanem reformok sorozatával. Épp ezért az sem tekinthetõ véletlennek, hogy a társadalmi alrendszerek kívánt változásai a hivatalos megfogalmazások szerint már hosszú idõ óta nem „forradalmiak”, hanem „történelmiek” lesznek. Fontos azonban azt is aláhúzni, hogy a KKP, részben egykori testvérpártjai sorsán okulva,

részben saját tehetetlenségi faktorával számolva, alapesetben nem a gyors és látványos változások színtere lesz. Valószínûsíthetjük, hogy a párton belüli reformcsoportok a to- Kína és a világválság 49 vábbiakban is az újradefiniálást és az ezzel összefüggõ újszerû feladatvállalást fogják célként kitûzni, látványos fordulatra rövid határidõn belül nem fog sor kerülni. A KKP és a Kínai Népköztársaság irányítását a kollektív vezetés jellemzi. A KKP-t is irányító Hu Jintao államfõ és a kormányt vezetõ Wen Jiabao közötti munkamegosztást többen az elsõ igazi hatalommegosztásként értékelik. Tény, hogy az elõdeinél jóval kevésbé karizmatikus Hu stílusa és modora nem „népvezér” típusú Wen közvetlen, egyesek szerint a populizmusra is hajlamos jelleme ezt tökéletesen kiegészíti, így a két vezetõ jól menedzselõ egységet alkot. Nem járunk messze a valóságtól, ha feltételezzük, hogy a

két vezetõ nemcsak a felszínen kompatibilis egymással, személyükben is egymást kiegészítõ párost alkotnak Azzal, hogy az ún 4 generációs vezetés hatalma félidejében, a párt 2007. évi XVII kongresszusán gyakorlatilag megnevezte a következõ tandemet,21 túl azon, hogy megteremtette az egyensúly alapjait az 5. generációs vezetés számára, üzent is, miszerint a hatalomgyakorlás a következõ évtizedben is kollektív lesz. Kínában történelmileg nincsenek meg az alapjai a nyugati értelemben vett széles körû, vitatkozó, vélemény-ütköztetõ hagyományoknak, a rendszerkritikai nézetek tehát tradicionálisan sem kaphatnak nagy nyilvánosságot, ha mégis, arra vagy azért kerülhetett sor, mert a legfelsõ vezetés tudatosan engedte a „belsõ ellenség” láthatóvá válását, vagy a központi kormányzat gyengeségének az egyik jele. Ennek megfelelõen a tömegtájékoztatás, amely Kínában is a vélemény-ütköztetések egyik fõ fóruma

lehetne, állandó, durva közbelépés nélkül is kiváló öncenzúrát alkalmaz. Az utóbbi években azonban változások figyelhetõk meg a társadalmi viták tárgyalását illetõen Egyre kitapinthatóbb, hogy tér nyílt a párttal és a társadalmi berendezkedéssel direkt összefüggésbe nem hozható, általánosabb vetületû társadalmi problémák megvitatására, ezeket a vitákat felülrõl csak akkor rekesztik be, ha azok kezdenek átcsúszni a párt és/ vagy a társadalmi berendezkedés kritizálására. Az „ideológiai fellazulással” kapcsolatban az elmúlt idõszakban megszaporodtak az ellentmondásos vélemények és akciók. Egyrészt több kampány indult az internetszolgáltatók és portálok ellen. Másrészt a politikai vezetés – valószínûleg hatalma tudatában – megengedheti a rendszerkritikai észrevételeket, amíg az ország nemcsak gyorsan fejlõdik, a jövedelem nõ, hanem Kína nemzetközi befolyása is szemlátomást erõsödik Nõ az

igény az informáltságra, az internetellenes fellépések ellenére számtalan információ kerül a lakosság birtokába. Ehhez járul a népesség egészéhez mérve még elenyészõ számú, de a véleményformáló körökben rendkívül dinamikusan növekvõ külföldi utazások információs és összehasonlítási hozadéka. A KKP legfelsõ struktúrája ma olyan, hogy lényegi és szembeötlõ változtatásokat a politikai rendszerben csak egy nagyon erõs, karizmatikus vezetõ lenne képes véghezvinni. Ilyen egyelõre nincs, s feltûnése az elkövetkezõ periódusban sem várható 21 A várakozások szerint Hu utódja Xi Jinping, Wen utódja pedig Li Keqiang lesz. 50 Juhász Ottó, Inotai András 8. A MAI KÍNAI IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS A Hu Csin-tao féle vezetés által 2005-ben meghirdetett, és azóta folytonosan emlegetett „harmonikus társadalom” megvalósítása megköveteli a jog uralmának megteremtését. A 2007 októberében tartott XVII

pártkongresszuson a „harmonikus társadalomról” (amelyben szerepel a „szocialista” jelzõ) adott terjedelmes körülírás elsõ helyen említi a demokráciát és a törvény uralmát. Az nehezen feloldható belsõ ellentmondás, hogy a törvény uralma általában összekapcsolódik a liberális demokratikus kormányzással, amelynek azonban a Kínai Kommunista Párt (KKP) minden fajtáját határozottan elveti.22 Az egész reformidõszakot rendkívül dinamikus törvényalkotási tevékenység jellemzi, 2005-ig az Országos Népi Gyûlés (ONGY, parlament) és Állandó Bizottsága (ÁB) több mint 500 törvényt és törvényerejû határozatot fogadott el. A törvényhozó szervek szakmai színvonala, magabiztossága, az egész törvényhozási folyamat profizmusa és átláthatósága is sokat javult Az átlagpolgárok egyre növekvõ része pedig fokozatosan tisztába jön jogaival és megpróbálja a törvényeket a saját érdekében felhasználni, esetenként

kormányhivatalnokokkal vagy hivatalos intézményekkel szemben is. A jogi rendszer esetenkénti látványos fejlõdése, mûködésének korszerûsödése mellett nem feledkezhetünk meg arról, hogy a KKP változatlanul megtartotta irányító és ellenõrzõ szerepét, különösen, ha politikai, hatalmi szempontból érzékeny témákról van szó. A napi, rutin ügyek intézését rábízza a kormányzati szervekre, a bíróságokra és egyéb intézményekre. A gyorsan változó gazdasági, társadalmi viszonyok közepette a napi konfliktusokkal való szembenézésben, kezelésében megnõtt ezeknek a szerveknek a mozgástere, amit felfoghatunk a jog uralma felé tett mozdulásként, a „rule of law kínai jellegzetességekkel” körvonalazódásaként, egy változatlanul egypárti, autokrata rendszer keretében.23 Az igazságszolgáltatás általános problémája, hogy a politikai hatalom különbözõ szinteken beavatkozik a bíróságok munkájába és megsérti a bírói

függetlenség elvét. A helyi bíróságok pénzügyi és személyzeti szempontból még mindig erõsen függnek a helyi kormányoktól és pártszervezetektõl. Ezt a függést csak fokozza, hogy a bírókat nem „élethossziglanira” nevezik ki, megbízatásuk határozott idõre szól. A bírósági függetlenséget a bírói korrupció is fenyegeti 1998 és 2004 között mintegy nyolcezer bírót és más bírósági foglalkoztatottat – a bírósági személyzet kb 2,7 százalékát – büntették meg a törvények vagy a fegyelem megsértéséért A bírói kompetencia, a szakmai színvonal – bár sokat javult – még sok kívánnivalót hagy maga után. Az 1995-ös Bírósági törvényt megelõzõen nem volt más követelmény a bírák kiválasztásánál, mint hogy káder legyen, nagyobb hangsúlyt helyeztek a politikai megfelelésre, mint a jogi ismeretekre. A most belépõ bíróktól már megkövetelik az egyetemi végzettséget, bár furcsa módon nem

szükségszerûen a jogit 2004ben az LNB beszámolója szerint a bíráknak mindössze 40 százaléka rendelkezett egye22 Egy toleránsabb megközelítésre, a probléma részletes kifejtésére l. Randall Peerenboom 2002 China’s Long March Toward Rule of Law. Cambridge University Press 23 Ezekhez l. Jamie P Horsley: The Rule of Law in China: Incremental Progress March 2006 Yale Law School) Centers and Programs Publications. http://wwwcsisorg/media/pubs/0604 cbs paperspdf Kína és a világválság 51 temi végzettséggel. A végrehajtás nehézségei gyakran elriasztják a potenciális pereskedõket a bíróságokhoz fordulástól, a gazdasági élet szereplõit, a vállalatokat pedig önvédelmi intézkedésekre kényszerítik. Új elemként jelent meg a kínai média, amely a reform évtizedeiben a jogi rendszer egyik legbefolyásosabb és összetett szerepet betöltõ tényezõjévé vált. A legutóbbi idõszakban a média a kommercializálódás folyamatán ment

keresztül, megváltoztatva szerepét, tartalmát, a hatalomhoz és a társadalomhoz való viszonyát Az újságok száma kevesebb mint százról több mint kétezerre nõtt, a magazinoké kevesebb mint ezerrõl több mint nyolcezerre. Tömegesen elszaporodtak a rádióállomások, a zenei adóktól a hírállomásokon át a beszélgetõs, betelefonálós mûsorokig, amelyek számos, egykor tabunak számító témával foglalkoznak, a szextõl az öngyilkosságig. Igazi robbanásszerû fejlõdésen ment át a televízió, benne a kábeltelevíziók, az utóbbinál a társaságok száma mintegy 1400, így Kína ma a világ legnagyobb kábel-TV piaca. Emellett Kína ma már a világ legnagyobb internet-piaca, miután legalább 200-250 millió fõ rendszeresen használja ezt az információs-kommunikációs csatornát. Számos, az igazságszolgáltatást is közvetlenül vagy közvetve érintõ gondokat valójában csak egy politikai rendszerváltás szûntethetné meg. Az ennek kapcsán

kialakuló demokratikus berendezkedés hozhatná létre a hatalmi ágak elválasztását, teremtené meg a bíróságok függetlenségének feltételeit Enélkül a most célként hangoztatott rule of law helyzet felé csak bizonyos lépéseket lehet tenni, de alapvetõen a „szocialista” fosztóképzõvel ellátott demokrácia fog uralkodni. Nagy biztonsággal jelezhetõ elõre, hogy Kína nem a liberális demokratikus rule of law felé fog haladni. Ami létrejöhet, az a rule of law „kínai sajátosságokkal”. 9. A CIVIL SZERVEZETEK HELYZETE KÍNÁBAN A reform és nyitás politikájának meghirdetését követõen az állam egyre nagyobb teret enged a civil társadalmi szervezetek létrejöttének, aminek következtében megindult a társadalom lassú pluralizálódása. A népi kezdeményezésre alakult NGO-k létrejöttében egyaránt szerepet játszik a megfelelõ politikai légkör, az óvatos ideológiai liberalizáció és a társadalom önszervezõdõ képességének

erõsödése Az elmúlt három évtizedben a civil társadalom fejlõdése a reformfolyamat egyik fontos elemévé vált Kínában. A civil társadalom jelenleg is keresi a lehetõséget az olyan szervezetek létrehozására, amelyek válaszokat találhatnak a társadalmi kihívásokra, s egyben befolyásolhatják a politikai döntéshozatal folyamatát. A hatalom viselkedését ezzel szemben kettõsség jellemzi. Egyrészt felismeri és elismeri, hogy a civil szervezetek és a társadalom széles tömegeinek bevonása nélkül az állam nem képes a növekvõ szociális igények kielégítésére, a társadalmi feszültségek kezelésére, másrészt viszont tart az olyan szervezetek létrejöttétõl, amelyek politikai alternatívát jelenthetnek az állampárt hatalmával szemben. A pártállam még nem készült fel a civil szféra szabadon engedésére. A fokozatosan megnyíló társadalom és a bezárkózó rendszer kibékítése egyelõre megoldhatatlan 52 Juhász Ottó,

Inotai András feladatnak tûnik.24 nyugati és kínai elemzõk értékelései, valamint a sajtóhírek egyaránt azt sugallják, hogy a 2008-as földrengés változásokat fog indukálni az állam és a civil szféra viszonyában. A hatóságok tapasztalták az adományok kezelése során felmerülõ korrupciót. A tibeti események és az olimpiai fáklyaváltót ért incidensek következtében megszigorított biztonsági intézkedések, a szólás és gyülekezési jog korlátozása25 nem segítik a civil szféra önállósodási törekvéseit. Az egyértelmû, világos szabályozás hiánya, valamint az, hogy az állam sok esetben szándékosan nem biztosítja a jogszerû mûködés feltételeit, azt eredményezi, hogy nincsenek meg a civil szféra egészséges növekedésének valódi lehetõségei. Másrészt viszont az állami kontroll hiánya az elszámoltathatóság és átláthatóság ellenében hat. Mindezek következtében a civil szféra Kínában az elmúlt három

évtized szociális és gazdasági reformjai ellenére is meglehetõsen kezdetleges állapotban van. Megfelelõ ellenõrzés hiányában a humán szolgáltatást nyújtó NGO-k teljesítménye egyenetlen, sokszor alacsony színvonalú. Kínában a közeli jövõben nem várható, hogy a civil társadalom függetlensége olyan szintre jusson, hogy ellenõrzõ szerepet legyen képes betölteni a pártállam fölött. Idõvel azonban az állam és a civil szféra közötti partneri kapcsolat alapján kialakuló bizalom az erõviszonyok kiegyenlítõdéséhez vezethet Az NGO-k hatékonyabb mûködéséhez az általános politikai és intézményi környezet megváltozására van szükség26 A civil társadalom ellenõriz(het)etlen fejlõdésének következményeitõl tartó kínai vezetõk többek között a kelet-közép-európai szocialista rendszerek összeomlásának számukra negatív és minden áron elkerülendõ példáját látják maguk elõtt. A térség iránt mutatkozó kínai

érdeklõdés miatt érdemes lenne a párbeszéd folytatása, akár állami szinten, akár az államhoz közel álló civil szervezeteken keresztül. Így elõsegíthetjük a magyarországi és más kelet-közép-európai tapasztalatok megismerését, akár közös publikációk, akár konferenciák révén. Az elmondottakat figyelembe véve megállapítható, hogy Magyarország és a magyar nem állami szervezetek számára tágabb tér nyílik a kínai civil szférával fenntartott kapcsolatban. 24 2009 júniusában egy Henan tartományi pártbizottsági hivatalnok megjegyzése került az internetezõk figyelmének középpontjába. Az apparatcsik a riporter egy kínos várostervezési ügyben feltett kérdésére kérdéssel válaszolt: (Végsõ soron Ön kinek az érdekében beszél? Daodi ni wei shei shuo hua? – ?). Az internetes fórumokon megjelenõ kommentárok azt hangsúlyozták, hogy általánosan elfogadott, de a hatóságok részérõl többnyire ki nem mondott

gyakorlat, hogy a hivatalnokok a párt érdekeit a nép érdekei elé helyezik. Kristine Kwok Mischievous netizens seize on official’s careless remark. South China Morning Post, 2009 június 20 25 Az olimpia elõtt a hatóságok ígéretet tettek, hogy a játékok idején a kijelölt helyeken lehetõség nyílik a békés demonstrációra, ám egyetlen demonstrációt sem engedélyeztek; a fõvárosba utazó petíciózókat rendszeresen erõszakkal hazaszállítják; a tiltakozókat rendszeresen letartóztatják hosszasan fogva tartják vagy elmekórtani vizsgálatnak vetik alá. 26 Lásd: Yiyi Lu 2008. Non-Governmental organizations in China The Rise of Dependent Autonomy London–New York: Routledge, különösen az 5. és 6 fejezetet: 78–135 Kína és a világválság 53 II. KÍNA NEMZETKÖZI KAPCSOLATAI 1. KÍNA, MINT A NEMZETKÖZI HATALMI KAPCSOLATRENDSZER RÉSZTVEVÕJE a. Kína külpolitikai világképe 2009-ben A kínai külpolitika egyik fõ törekvése 2009 elején a

„harmonikus világrend” kialakítása, mely természetes folyománya a „harmonikus társadalom” belpolitikai céljának. Harmonikus világrenden a kínai vezetés többközpontú nemzetközi rendszert ért, amely megfelelõ körülményeket biztosít ahhoz, hogy Kína három évtizede tartó gazdasági fejlõdése folytatódhasson, azt számottevõ nemzetközi konfliktusok ne hátráltassák, és Kína mindegyik nagyhatalmi erõközponttal kiegyensúlyozott viszony fenntartására legyen képes. Ez a törekvés az általánosságok szintjén elnyerte minden érintett hatalom elvi jóváhagyását, és így lehetõvé teszi: – az Egyesült Államokkal a modus vivendi fenntartását, – Oroszországgal és az Európai Unióval a stratégiai partnerséget, – Indiával a látszólag kiegyensúlyozott politikai viszonyt – mind kétoldalú alapon, mind a kínai–orosz–indiai hármas együttmûködésben, – Japánnal pedig a kapcsolatok romlásának elkerülését. (A

kínai–japán viszony valóságos javulása a nagy érdekellentétek, elsõsorban a délkelet-ázsiai vezetõ szerep miatt nem látszik elképzelhetõnek.) A kínai külpolitika tervezõinek nézete szerint a jelenlegi világrend meghatározó eleme az, hogy a békére és fejlõdésre törekvés túlsúlyba került, a nemzetközi helyzet összetett, mély változások zajlanak, mindazonáltal korunk fõ irányzata az együttmûködés; a nagyhatalmak közötti háború esélye minimális, és „új hidegháború” veszélye sem fenyeget. Kínai nézetek szerint mind a kínai–amerikai, mind az orosz–amerikai viszonyban, jóllehet sok feszültségforrás van, az alapvetõ irányzat az együttmûködés. Barack Obama új amerikai elnök beiktatásához idõzített „Kínai Nemzetvédelmi Fehér Könyv – 2008” kijelenti, hogy Kína és a világ többi részének viszonyában az elmúlt idõszakban történelmi léptékû változásokra került sor. Olyan helyzet alakult ki,

hogy ma már sem Kína nem tud a világ többi részétõl elszigetelten fejlõdni, sem a világ többi része nem tud stabilitást és prosperitást elérni a Kínával való együttmûködés nélkül. Kialakult a kölcsönös függés állapota, ami alapfeltétele a tartós békét és közös jólétet biztosító „harmonikus világrend” létrejöttének. Kína tartja magát ahhoz az álláspontjához, hogy nem alkalmaz elsõként nukleáris fegyvert, s nem fenyeget nukleáris fegyverrel olyan államokat, amelyek azzal nem rendelkeznek. Kína támogatja a Délkelet-Ázsiai Nukleárisfegyver-mentes Övezet, s a hasonló közép-ázsiai övezet megteremtésének gondolatát is Elkötelezett híve az atomsorompó szerzõdésnek (NPT) – ami az Indiával való problémák egyik forrása –, továbbá a nukleárisfegyver-mentes Koreai-félsziget kialakításának, illetve annak, hogy az iráni nukleáris problematika békésen, politikai és diplomáciai eszközök

alkalmazásával rendezõdjék.27 A kínai külpolitika változatlanul a békés együttélés öt elvének alapján áll 27 China’s National Defense in 2008. wwwchinaorgcn/government/whitepaper/2009-01/21/ content 17162899.htm 54 Juhász Ottó, Inotai András Kína regionális, ázsiai biztonsági helyzete három pilléren nyugszik: – az elsõ: a Sanghaji Együttmûködési Szervezet; – a második: az ASEAN Regionális Fórum (ARF); – a harmadik: a Kína-ASEAN, illetve ASEAN+3 (Kína, Japán, Koreai Köztársaság) együttmûködési keret. Az általános kínai külpolitikai doktrínába illesztve, de abból – különleges jelentõsége folytán – kiemelve kezeli Kína Oroszországhoz és az Egyesült Államokhoz fûzõdõ viszonyát. Ma azért Oroszország Kína legjelentõsebb politikai és katonai partnere, mert az Egyesült Államok jelenleg még csak gazdaságilag fogadja el Kínát partnernek Amint politikailag Oroszországot, úgy a „kommunista Kínát”

sem fogadja el valóságos partnerállamnak, csupán olyan nemzetközi tényezõnek, amellyel számos, elsõsorban gazdasági kérdésben, nem tudja elkerülni az együttmûködést. Ennek megfelelõen az Oroszországhoz fûzõdõ viszonyt a kínai vezetés prioritásnak minõsíti Az Egyesült Államokhoz fûzõdõ kínai viszony „stratégiai párbeszédekre” épül a gazdaság, a külkapcsolatok stb. területén, melyek egyik, elmaradhatatlan eleme, hogy amerikai részrõl megerõsítik elkötelezettségüket az „egy Kína”-elv mellett, miközben fenntartják katonai elkötelezettségüket Tajvan iránt A pekingi vezetés hallgatólagos illegitimnek nyilvánítása egyrészt, illetve a tajvani vezetés melletti amerikai elkötelezettség másrészt – ez az a két elem, amely a kínai–amerikai kapcsolatokat megakadályozza abban, hogy elsõrendû fontosságúvá váljanak. Ezen az sem változtat, hogy amerikai részrõl a Kínához fûzõdõ viszonyt újabban az USA

legfontosabb „kétoldalú relációjának” nevezik. Ez az elnevezés ugyanis önmagában nem minõsíti pozitívnak a Kínához fûzõdõ viszonyt. Az Európai Uniót, gazdasági értelemben, Kína fontosnak tartja, ugyanakkor a kínai politikusok világosan látják az EU külpolitikai bénultságát. A 2008 végére tervezett Kína–EU csúcstalálkozó kínai részrõl történt lemondása jól mutatja a valóságos kínai értékítéletet. Indiával Kínának több oknál fogva nehézkes a viszonya. A határkérdésrõl folyó alkudozás jelenlegi szakaszában Kína mintegy három-négy Tajvannak megfelelõ méretû területet követel Indiától. A legnagyobb problémát azonban az képezi, hogy az Indiát vezetõ Kongresszus párti kormány az indiai–amerikai nukleáris szerzõdés megkötésével elmozdult az orosz–kínai kettõstõl az Egyesült Államok irányába. A kínai–japán gazdasági kapcsolatok rendkívül kiterjedtek: e viszonyra valóban illik az

együttmûködés és rivalizálás kifejezés. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok a kínai technológia import egyik pillérét jelentik. A kétoldalú külkereskedelmi forgalom is jelentõs; másrészt a két ország a világ minden piacán verseng egymással, de fõleg a politikai versengés terepét is képezõ Délkelet-Ázsiában, amelynek államai azonban ügyesen lavíroznak közöttük, és rivalizálásukat nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is képesek a maguk érdekében kamatoztatni. Kína mindent elkövet annak érdekében, hogy lazítsa Japánnak az Egyesült Államokhoz fûzõdõ szövetségesi viszonyát, egyelõre eredménytelenül. Kína japán relációban is kísérletezik stratégiai partnerségi hálózatának kiterjesztésével. Ennek egyik formáját a 2005 óta évenként egy-két alkalommal megrendezett „stratégiai párbeszéd” jelenti. A 2009 januári „stratégiai megbeszélésen” a gazdasági- Kína és a világválság 55 pénzügyi

válság hatásait elemezték, és – kínai vélemény szerint – úgy ítélték meg, hogy minden negatív következménye ellenére a válság megnövelte a két ország együttmûködésének lehetõségét. b. A partnerhatalmak Kínához kapcsolódó külpolitikai világképei Obama elnök 2009. januári beiktatása után az Egyesült Államokban még a korábbi elnök által szentesített, 2006-ban elfogadott Nemzetbiztonsági Stratégia (National Security Strategy) és a 2008 júniusában elfogadott Nemzetvédelmi Stratégia (National Defence Strategy) volt érvényben. Kínát a Nemzetvédelmi Stratégia „emelkedõben lévõ államnak” minõsíti, amely rendelkezik azzal a potenciállal, hogy versenytársa legyen az Egyesült Államoknak Kilátásba helyezi, hogy az elkövetkezõ idõszakban az USA ellenezni fogja Kína fokozódó katonai korszerûsítési programját Mindazonáltal leszögezi, hogy a Kínával való együttmûködés hosszú távra szól és átfogó

jellegû. Ennek az erõfeszítésnek – a dokumentum megfogalmazásában – az a célja, hogy „csökkentse a rövidtávú kihívásokat, egyidejûleg õrizze meg és növelje az USA nemzeti elõnyét”28 Bár beiktatási beszédében Obama nem tett konkrét utalást Kínára, beiktatásának napján a Fehér Ház honlapján közzétett külpolitikai célmeghatározás-feladat összefoglalás egyértelmûvé teszi, hogy az új kormányzat a külpolitikai kérdések rendezésében nem a katonai erõnek, hanem a diplomáciának kíván elõnyt biztosítani. Az USA „fenn fogja tartani szilárd kapcsolatait olyan szövetségeseivel, mint Japán, Dél-Korea és Ausztrália”; egyidejûleg azon fog munkálkodni, hogy olyan infrastruktúrát hozzon létre Kelet-Ázsiában, amely képes a stabilitás és a prosperitás elõmozdítására, illetve „arra fog törekedni, hogy Kína a nemzetközi szabályok betartásával tevékenykedjék”.29 Ez utóbbi célt annyira általánosságban

fogalmazták meg, hogy bármit érthetnek alatta Washingtonban; pekingi fogadtatása csak negatív lehet, hiszen mindenképpen a kínai cselekvési szabadság korlátozására való törekvést jelenti. Röviddel Dmitrij Medvegyev Oroszország elnökévé történt beiktatása után, 2008 júliusában az orosz vezetés új „Külpolitikai Koncepciót” fogadott el, melyet a 2000 óta érvényben lévõ Koncepció korszerûsítésének szántak. Az új Koncepció szerint az orosz külpolitika megkülönböztetõ jegye a kiegyensúlyozottság és a sokirányúság. Oroszország továbbra is aktív részese marad a G-8 csoportosulásnak, fenntartja a párbeszédet hagyományos partnereivel a „háromoldalú együttmûködés” keretében (Kína, India), valamint részvevõje a BRIC-csoportnak (Brazília, Oroszország, India, Kína). Emellett kiemelt jelentõségûnek ítéli kapcsolatait az ASEAN-nal, és különleges helyet foglal el kapcsolatrendszerében a Sanghaji

Együttmûködési Szervezet. Japánnal partneri viszonyra törekszik E külpolitikai alapvetés két fõirányt tartalmaz, amelyek közül az egyik a Kínával való stratégiai kapcsolatok szinten tartása minden eshetõségre készen, még akkor is, ha ezeket nem is támasztják alá széleskörû gazdasági kapcsolatok. A másik az Európa 28 29 National Defense Strategy – June 2008, www.defenselinkmil/pubs/ The Agenda – Foreign Policy, www.whitehousegov/agenda/foreign policy/ 56 Juhász Ottó, Inotai András és az Egyesült Államok irányában megfogalmazott koncepció, a Vancouvertõl Vlagyivosztokig tartó euro-atlanti térség ideája.30 Az Európai Unió egésze és tagállamai számára egyaránt kiemelt jelentõséggel bír Ázsia, és ezen belül Kína, India, Japán és az ASEAN-térség is, részben mint politikai, részben mint gazdasági partner. Kínát és Indiát az EU „stratégiai partnerének” tekinti; Kínával ennek ellenére a kapcsolatrendszer

– fõleg tibeti, emberi jogi, tajvani és humanitárius problémák miatt – idõnként megrázkódtatásokon megy keresztül. Az ilyen megpróbáltatások azonban várhatóan nem befolyásolják túl mélyen a kapcsolatrendszert, amelyben az elõrehaladás a felek kölcsönös érdeke, különös tekintettel a pénzügyi-gazdasági válságra, a kínai valutatartalékok és belsõ piac nagyságára. Az indiai külpolitika múltját egy antagonizmus: a Kínához fûzõdõ viszony, egy tisztázatlan helyzet: az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatrendszer, s egy „kvázi szövetségesi viszony”: a Szovjetunióhoz fûzõdõ viszony jellemezte. Az elmúlt években ez a helyzet alapvetõen átalakult Felgyorsulva folyik az indiai–amerikai viszony átalakítása. Ez a folyamat tetõzött 2008 második felében az indiai–amerikai nukleáris szerzõdés aláírásával, melyben az Egyesült Államok tulajdonképpen de jure nukleáris nagyhatalomnak ismerte el Indiát, annak

ellenére, hogy Újdelhi nem írta alá az atomsorompó szerzõdést (NPT) és a CTBT-rõl is következetesen elutasítóan nyilatkozik.31 Az indiai–amerikai közeledés mögött politikai törekvés húzódik meg: a felek kölcsönös érdekeltsége abban, hogy Kínára, Japán mellett, egy másik „nehezéket” akasszanak s lehetetlenné tegyék kínai „túlsúly” kialakulását Ázsiában. India azonban a multipolaritás szellemében Kínával is a kapcsolatok nagyarányú fejlesztésébe fogott, és – bár eddig látható eredmények nélkül, de – kitartóan folynak az indiai–kínai határtárgyalások. Az indiai–kínai viszony jövõbeni alakulása az indiai–amerikai kapcsolatok fokmérõje is lesz: Indiának szüksége van az Egyesült Államok nyújtotta politikai támaszra Kína ellenében, de nem akar Kína-ellenes „eszközzé” válni az USA kezében. Következetesen egyensúlyozó indiai magatartásra lehet számítani a Sanghaji Együttmûködési

Szervezet és a Bush elnök által kezdeményezett amerikai–japán–ausztrál–indiai tengeri együttmûködés között. India jelenleg a SESZ megfigyelõi státuszú tagja, elképzelhetõ tehát, hogy valami hasonló pozícióra tesz szert az amerikai kezdeményezésû csoportosulásban is, ha létrejön; talán még a kettõs tagság sem zárható ki. A japán külpolitikai doktrína alapja az Egyesült Államokkal „Ázsia és a világ érdekében alkotott szövetség”, amelyet az ország úgynevezett „szinergikus diplomácia” útján kíván megvalósítani, vagyis a szövetségesi viszony nyújtotta biztonság ernyõje alatt alapvetõen két nagy irányban: Ázsia és a NATO-tagállamok irányában fejti ki tevékenységét. E koncepció Ázsiát érintõ részében napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap India, ugyanis az amerikai–indiai nukleáris egyezség hatására, a korábbiakban említett „tengeri szövetség” gondolatát a japán diplomácia is mind

erõteljesebben képviseli. 30 Rossziju nye usztrajivajet szovremennaja sztruktura bezopasznosztyi. wwwitar-tasscom/ level2.html?NewsID=12066566&PageNum=0, 12 09 2008 31 L. US – India Civil Nuclear Accord: An ’Epochal’ Agreement, wwwcfrorg/ publication/17498, October 10, 2008; U.S Department of State, wwwstategov/ secretary/ rm/ 2008/10/110916htm, A win-win situation for India, http://newsvote.bbccouk/ mpapps/ pagetools/print/newsbbccouk/2/hi/ south asia/765. Kína és a világválság 57 Kína kapcsán Japán arra törekszik, hogy „közös stratégiai érdekeken alapuló, kölcsönösen elõnyös kapcsolatrendszert” építsen ki, másrészt – Indiával együttmûködve – fejlessze kapcsolatait az ASEAN-nal. Itt ragadható meg Japán és Kína rivalizálása az ASEAN-ért, amit Kína kezdetben inkább politikai síkon, Japán fõleg gazdasági vonatkozásokban folytatott. Japán és az ASEAN legfontosabb együttmûködési terepét az ASEAN+3 (Kína, Japán,

Dél-Korea) szervezõdés mellett az átfogó gazdasági együttmûködés (ASEAN-Japan Comprehensive Economic Partnership –AJCEP), valamint a két fél közötti csúcstalálkozók (Japan-ASEAN Summit) képezik. A japán külpolitika alapvetõ célja az ázsiai-csendes-óceáni régióban annak elérése, és ehhez Japán vezetõ szerepének biztosítása, hogy a térséget a kölcsönös megértésen és együttmûködésen alapuló hosszú távú stabilitás jellemezze. Ennek érdekében „szilárd nemzetközi kapcsolatrendszer” létrehozásán fáradozik, melynek alapja a japán– amerikai szövetség. Ezt egészítik ki a térség olyan szervezõdései, mint a Kelet-Ázsiai Csúcs (East Asia Summit), az ASEAN+3, a Japan-ASEAN és a Japan-China-ROK csoportosulás. Japán „szembenéz történelmi múltjával”, s arra törekszik, hogy az ázsiai népeknek okozott történelmi sérelmeket meghaladva, önmagát mint „békeszeretõ, demokratikus nemzetet” fogadtassa el.32

c. Kína érintettsége az erõközpontok közötti viszony két fontos kérdésében c1. Oroszország energia- és biztonságpolitikája Oroszország, katonai ereje mellett, energiakészleteire építve kíván a multipoláris világrend egyik eleme lenni. Energia- és biztonságpolitikája szoros összhangban van Az iraki katonai akció ugyanakkor Kínát is érintette, amennyiben gyakorlatilag kiszorította a KNK-t a közel-keleti olajért folyó küzdelembõl. Oroszország különleges helyzete energiaügyben abban áll, hogy az ország híd-szerepet tölt be Kelet és Nyugat között, energiaszállításai lehetségesek mindkét irányba, jóllehet kiépült szállítási rendszerrel egyelõre csak nyugati irányban rendelkezik. A nyugati piacoktól való túlságos függõségén, amit tovább súlyosbítanak számára a különbözõ tranzit-országokkal bármikor kialakulható feszültségek, arra fogják ösztökélni az orosz vezetést, hogy megteremtse a keleti

szállítórendszert is, melynek végállomása a Csendes-óceán partvidéke lesz, s nem Kína, bármennyire szeretnék is ezt Pekingben, s bármennyit beszélnek is a felek a közöttük lévõ „különleges stratégiai viszonyról, melynek alapja az energetikai együttmûködés”. Annál kevésbé, mert Oroszországban olyan vélemények is megfogalmazódnak, melyek szerint az orosz TávolKelet végeredményben már ma is a Kínai Népköztársaság integrált gazdasági térségé32 Kína vonatkozásában ezt a célt szolgálta például, hogy Taro Aso miniszterelnök felhagyott azzal az elõdeinek már-már hagyományos, és Kínát is ingerlõ szokásával, hogy évente felkeresték Japán háborús halottak, köztük a háborús bûnösöknek is az emlékét õrzõ tokiói Jaszukuni szentélyt. Idesorolhatjuk – már Oroszország relációjában – a Putyin 2009 május eleji japán útja során Asoval aláírt megállapodást is a nukleáris energia alkalmazása terén

való együttmûködésrõl, illetve azt, hogy a felek megígérték: „minden lehetõséget tanulmányoznak” annak érdekében, hogy megoldják a köztük évtizedek óta fennálló vitát négy sziget területi hovatartozásáról (The Economist, May 16, 2009, 9.) 58 Juhász Ottó, Inotai András nek részévé vált. Mivel a keleti irányú orosz energiaexportban egyensúlyi helyzetet teremtõ beruházás megvalósításához hatalmas befektetések szükségesek, amelyeknek Oroszország híján van, Moszkva régóta kísérletezik azzal, hogy kelet- és dél-ázsiai befektetõket keressen, akik egy késõbbi idõszakban az orosz olaj és gáz potenciális importõreivé válhatnak. Ebben az összefüggésben Japán és Dél-Korea mellett India neve is felbukkan. Az Ázsia felé irányuló orosz energiapolitika egyik érdekes fejleménye a Sanghaji Együttmûködési Szervezet bevonása a közép-ázsiai térségben folyó energetikai együttmûködésbe. Ez úgy

értelmezhetõ, hogy Oroszország és Kína lépéseket tesz a középázsiai energiakészletek fölötti közös befolyás meghatározóvá tételére, kiszorítva onnan más hatalmakat, nevezetesen az USA-t és az EU-t,33 miközben mindez jelzés Ukrajna felé is. c2. Kína mozgástere az USA, az EU és Japán irányában Az Egyesült Államok felé Kína katonai, politikai, sõt, gazdasági mozgástere is szûk. Katonai értelemben ezt aligha szükséges bizonygatni: egy globális rakéta-nukleáris erõvel és az összes világtengeren jelenlévõ flottával rendelkezõ nagyhatalom, valamint szövetségesei állnak szemben egy feltörekvõ, regionális jelentõségû hatalommal, amely azonban – távlatilag – nagy fejlõdésre lesz képes. Politikai értelemben Kína mozgástere természetesen sokkal nagyobb, ennek ellenére korlátozottnak minõsíthetõ, nem áll rendelkezésére olyan eszköz, amellyel a három szövetséges erõközpont által folytatott politikát

alapjaiban befolyásolni tudná. A szövetségesek, fõként az USA által alkalmazott taktika idõnkénti eredménytelensége kínál Kína számára mozgásteret Az új amerikai kormányzat által meghirdetett „intelligens hatalom” (smart power) eszköztára csak a jövõben kerül bevetésre, Kínában azonban bizonyos tartózkodással kezelik. Attól tartanak, hogy – lévén demokrata kormányzatról szó – megint nagyobb hangsúlyt kapnak a nemzetközi kapcsolatok intézésében a humanitárius kérdések Kína mozgástere valószínûleg gazdasági-pénzügyi-kereskedelmi értelemben a legtágabb annak következtében, hogy e három résztvevõs viszonyrendszer kezdi megközelíteni a valóságos kölcsönös függés állapotát. A kínai kormány 2009 elejére az USA legnagyobb hitelezõjévé vált De Kína ezzel az eszközzel sem rendelkezhet igazán szabadon, hiszen a kötvények visszaváltásának igényével végül is nem léphet fel, nem rendítheti meg a

nyugati világ gazdasági alapjait, mert ezer szállal kötõdik ahhoz, fejlõdését annak is köszönheti, és nem csupán fennmaradásában, de virágzásában is érdekelt. Következésképpen szilárdan fogja tartani fizetõeszköze, a jüan árfolyamát, valutatartalékait pedig nem engedi a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank javára fordítani34 33 Suisheng Zhao: China’s global search for energy security, www.japanfocusorg/products/topdf/2978 E tekintetben mindenképpen figyelemre méltó volt a Kínai Nemzeti Bank kormányzójának, Csu Hsziao-csuannak nemrégiben tett javaslata, miszerint az IMF-nek létre kellene hoznia egy speciális helyettesítési számlát, amelyen Kína és más dollártartalékokkal rendelkezõ országok dollárbetéteiket SDR-ra válthatnák át. A javaslatot még Fred Bergsten, az USA egyik vezetõ nemzetközi gazdaságipénzügyi szakértõje, jelenleg a washingtoni Peterson Institute for International Economics (tulajdonképpen

világgazdasági intézet) igazgatója is támogatta („Letters – Currencies exchange”, The Economist, May 9, 2009, 18.) 34 Kína és a világválság 59 Az Európai Unióval Kínának viszonylag könnyebb dolga van: a kínai miniszterelnök 2009. januári fogadtatása Berlinben, Madridban, Londonban és Brüsszelben ezt világosan megmutatta. A felek látszólag fátylat borítottak a 2008 második felében, Tibet kapcsán kirobbant politikai vitára, a Kína–EU csúcstalálkozó kínai részrõl történt lemondására, mert gazdasági érdekeik a válság ellen egyeztetett fellépést igényeltek, legalábbis a politikai retorika szintjén. A kínai miniszterelnök minden európai fõvárosban felszólította partnereit, hogy tartózkodjanak a gazdasági protekcionizmustól – láthatóan kevés sikerrel. Valószínûsíthetõ, hogy erõsödni fog a kínai–japán rivalizálás Délkelet- és Dél-Ázsia irányában. Feltételezhetõ, hogy Japán könnyebben fog

megbirkózni a pénzügyi-gazdasági válsággal, mint Kína, és az ASEAN, valamint India felé nagyobb aktivitást fog tudni mutatni. E feltételezés hátterében az áll, hogy Japán hatalmas ipari innovációs készséggel rendelkezik, s önálló szellemi hátterû ipari termékek tömegének elõállítására képes; mindez nem mondható el a ma még jórészt bérmunkában termelõ kínai gazdaságról. 2. EGY „ELFELEJTETT” BILATERÁLIS KAPCSOLAT: KÍNA ÉS AUSZTRÁLIA Ausztrália elsõsorban ásványkincseinek és lakói vásárlóerejének, valamint már-már hagyományosan Kína-barát politikájának köszönhetõen az elmúlt évtizedben különleges helyet vívott ki magának a KNK nemzetközi kapcsolatrendszerében. A KNK 2007-ben Ausztrália teljes kivitelének 16 százalékát vásárolta meg, behozatalának pedig 15 százalékát szállította (miközben a teljes kínai exportból 1,5, az importból pedig 2,1 százalékkal részesedett Ausztrália). Az

Ausztráliában befektetett kínai tõke a teljes külföldi tõkeállomány 2,5 százalékát teszi ki (ennek túlnyomó többsége Hongkongon keresztül érkezik), és hasonló a Kínában befektetett külföldi tõkeállományban az ausztrál részesedés is (2,5 százalék). Ennek ellenére, számos fejlemény utal egyfajta regionális stratégiai viszony kialakulására Ennek elsõ eleme a földrajzi közelség. Japán mellett Ausztrália jelenti a második legfejlettebb értékesítési piacot Kína számára. Másodszor, Ausztrália stratégiai szerepet játszik a kínai nyersanyag-ellátás (késõbb esetleg az élelmiszer-ellátás) biztonságát tekintve. A kínai behozatal egyre jelentõsebb hányada Ausztráliából származik a vasérc és egyéb ércek vonatkozásában Harmadszor, erõteljes kétoldalú érdeklõdés van a beruházások terén. Kínai nagyvállalatok számottevõ tõke- és tulajdonosi részesedést kívánnak szerezni ausztrál (vagy ausztráliai)

bányatársaságokban (a Chinalco az alumínium-szektorban, a Sinopec az olajtermelésben, a China Minmetals a cink-, réz- és aranybányászatban). Ezeket a törekvéseket az ausztrál kormány legújabban kezdte aggodalommal szemlélni, és nem egy korlátozó intézkedést léptetett életbe (lásd Rio Tinto). Ugyanakkor elsõsorban ausztrál kis- és középvállalatok döntenek sorozatban a kínai befektetés mellett, nemcsak a feldolgozóiparban, hanem a szolgáltatások területén is. Negyedszer jelentõsen bõvül a két ország közötti turizmus, fõleg az ausztrálok kínai utazásai emelkednek gyorsan. Ötödször, Ausztrália hosszabb ideje a kínai diákok kedvenc célországa Az ausztráliai oktatásban részt vevõ külföldiek között a kínaiak (és hongkongiak) aránya 2007-ben 28 százalék volt, ami 130 ezres diáklétszámot 60 Juhász Ottó, Inotai András takar. Végül említést érdemel, hogy a jelenlegi ausztrál miniszterelnök diplomataként

hosszú éveket töltött Kínában, kitûnõen tud kínaiul – ami a stratégiai kapcsolatépítés nem elhanyagolható szubjektív tényezõje. 3. KÍNA ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ: „STRATÉGIAI PARTNERSÉG” FELÉ? Az európai integráció és a Kínai Népköztársaság negyedszázadra visszatekintõ és intézményesített kereskedelmi és gazdasági kapcsolatrendszere az elmúlt években jelentõs változásokon ment át. A legutóbb években Kína számára az EU vált a legfontosabb exportpiaccá, míg az EU tagállamokon kívüli importjában már hosszabb ideje Kína a vezetõ szállító. Jelentõsen bõvültek a tõkekapcsolatok is, mindenekelõtt az európai vállalatok kínai piacon eszközölt beruházásainak eredményeként Kína a világ legnagyobb valutatartalékát halmozta fel, miközben az EU létrehozta a közös pénzt és eddig sikeresen mûködtette a monetáris integrációt. A felszínen mindez, valamint mindkét fél globális tevékenységének

felértékelõdése indokolná a „stratégiai partnerség” létrehozatalát, valamint annak valóban közös stratégiai célokkal történõ kitöltését. Ezen az úton az elmúlt években jelentõs lépések történtek, miközben mind a „stratégiai”, mind a „partnerség” jelzõ használata – nemzetközi összehasonlításban – továbbra sem látszik megalapozottnak. Akadályokat nemcsak a két fél eltérõ gazdasági ereje és érdekei, valamint különbözõ biztonságpolitikai prioritásai jelentenek. Az EU mindmáig nem adta meg a piacgazdasági státuszt Kínának (WTO-tagsága ellenére), fenntartja a fegyverembargót, és rendszeresen sérti a kínai érzékenységet az emberi jogok, Tibet vagy a legutóbbi idõkig Tajvan kérdésében. Ugyanakkor Kína, miközben hatalmas mérlegtöbbletet halmozott fel EU-viszonylatú kereskedelmében, korlátozza az európai áruk piacra jutását, s még inkább az európai tõke és vállalatok beruházási és

fejlesztési törekvéseit a kínai piacon. A legnagyobb problémát azonban a két fél eltérõ szemléletmódjában kell keresnünk, ami mögött jelentõs prioritáskülönbségek húzódnak meg Az Unió még mindig feltételek teljesítéséhez köti a kapcsolatok „stratégiaivá” válását, és ehhez nemcsak a más viszonylatokban – hol sikeres, hol sikertelen – hagyományos eszköztárat alkalmazza, hanem pozícióját és magatartását az európai „szupremáciára” is építi. Ez Kína számára elfogadhatatlan. Ugyanakkor Kína a multipoláris világrend kialakítása érdekében hosszú ideig komolyan számolt a transzatlanti kötöttségektõl függetlenebb, elmélyülõ európai integrációval, mint megbízható és hosszú távú partnerrel. Nagyrészt az EU-n belüli fejlõdés ettõl eltérõ tapasztalatai indították Kínát arra, hogy az EU-val fenntartott kapcsolatait minõségileg alacsonyabb szintre szállítsa, és a közvetlen kereskedelmi

áramlásra koncentrálja. A kétoldalú kapcsolatok erõteljes javítására számos terület kínálkozik, a kereskedelmi akadályok felszámolásától kezdve (nagyrészt kínai oldalon) a beruházások kétoldalúvá tételén át (fõleg az EU mint tõkeimportõr részérõl) az oktatásig, a kutatásfejlesztésig és a kétoldalú kapcsolatokon túlterjedõ, nemzetközi következményekkel járó bilaterális tevékenységekig. Az utóbbiak egyszerre kínálnak új együttmûködési formákat, és válhatnak új konfliktusok forrásává is. Ide tartozik a környezetvédelem, a tömegpusztító fegyverek elterjedése és a terrorizmus elleni harc, a hosszabb távon biz- Kína és a világválság 61 tonságos energiaellátás feltételeinek megteremtése, a nemzetközi fejlesztéspolitika, mindenekelõtt a mindkét fél által – különbözõ okokból – kiemelten kezelt Afrikában. A globális válság Kína figyelmét és pénzügyi erõforrásainak túlnyomó

hányadát az USA felé irányította át. Ezért – legalábbis rövidtávon – egy USA-Kína stratégiai viszony látszik kialakulni, mint a válság utáni bipoláris nemzetközi rend fõ hordozója. Ebbõl a folyamatból az EU kimaradt. Ahhoz, hogy aktív részesévé váljon egy multipoláris világrendnek, elsõsorban az utóbbi években felhalmozott házi feladatait kell megoldania. Ezek közé tartozik az integráció számos területen történõ mélyítése, a közösségi funkciók erõsítése a tagállami különérdekekkel szemben, a transzatlanti kapcsolatok beépítése a kialakuló új világrendbe, nem utolsósorban pedig a történelmi gyökerekbõl táplálkozó, mára azonban idejét múlt gondolkodásmód és magatartás feladása, az egyoldalú politikacsináló szerep felváltása kooperatívabb hozzáállással. Nagy valószínûséggel állítható, hogy ezeket a változásokat a napjainkban újraformálódó kínai stratégia nem hagyná figyelmen kívül.

III. A MAGYAR–KÍNAI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK (KELET-KÖZÉP-EURÓPAI ÖSSZEHASONLÍTÁSBAN) 1. KÍNAI ÉRTÉKELÉS A KKE-RÉGIÓ ÉS HAZÁNK HELYZETÉRÕL A kelet-közép-európai régió, ill. Románia a történelmi múltba nyúló politikai és gazdasági kapcsolatokkal rendelkezik az ázsiai térségben, mindenekelõtt kínai viszonylatban E kapcsolatok gazdasági és politikai értelemben egyaránt hullámzó intenzitású szakaszainak határait – a második világháború vége óta – olyan mérföldkövek jelzik, mint – a KNK megalakulása és diplomáciai elismerése a KKE-régió országai részérõl, majd a szocialista „barátsági és együttmûködési” szerzõdéses kapcsolatok kibontakozása (amelyekbe idõnként az ideológiai ellenségeskedés, a párt- és részben az államközi kapcsolatok befagyasztása is belefért); – a térségünkben végbemenõ rendszerváltozások és a velük járó nyugati orientáció miatt a kapcsolatok hûvössé válása,

majd a piacosodás nyújtotta lehetõségek feletti eufória és „kijózanodás”; – a közelmúltban pedig az érintett államok EU-csatlakozása révén elõállt új helyzet, ami ismét vonzóvá tette térségünket Kína számára. A világméretû gazdasági-pénzügyi válság is korszakhatárként fogható fel, mert a KKE-régió országait is Kína nemzetközi szerepének és jelentõségének átértékelésére készteti, és új bilaterális kapcsolati modell (paradigmaváltás) szükségességét veti fel. A változások sarkalatos jellege megmutatkozik a régió országairól alkotott kínai értékítéletek módosulásában is. A Kínai Társadalomtudományi Akadémia (CASS) Európa-Kutató Intézetének (IES) 2007–2008-as évkönyve35 szerint 2007-ben Közép-Kelet-Európa országainak gazda35 Zhou Hong 2008. Ouzhou lianmeng 50 nian, 2007–2008 Ouzhou fazhan baogao (Az EU 50 éve, 2007–2008. évi jelentés Európa fejlõdésérõl) Social Sciences Academic

press (China) 62 Juhász Ottó, Inotai András sági növekedési üteme az unió tagországainak élvonalába került, azonban szinte valamennyiükben különbözõ mértékû és jellegû „problémák” jelentkeztek az euro-övezethez való csatlakozási feltételek teljesítésének kulcs-mutatói tekintetében, a Visegrádi Négyek esetében pedig a politikai stabilitás is megrendült. 2006-ban Magyarországon megerõsödött a kormánnyal szembeni ellenzék, Szlovákiában jobboldali, szélsõséges „színezetû” erõk alakíthattak új kormányt, Csehország hónapokig kormány nélkül volt, Lengyelországban pedig a parlamenti választások elõkészületei kavarták fel a közvéleményt. Egyik visegrádi országban sem szûnnek a politikai viharok Mindeközben a külpolitikai kapcsolatokat Kína és a KKE-régió országai között az intenzív csereprogramok jellemezték, hátterükben a megélénkült felsõvezetõi látogatások ösztönzõ hatásával. 2.

LENGYELORSZÁG KÍNA-STRATÉGIÁJÁNAK MAGYAR SZEMPONTBÓL FONTOS TAPASZTALATAI A lengyel–kínai kapcsolatokban radikális változást hozott a rendszerváltás. A lengyel diplomácia szigorúan kérte számon a demokratikus jogállami követelményeket Kínától. Elõrelépést hozott azonban a kétoldalú kapcsolatokban Lengyelország EU-tagsága Kína érdeklõdése ettõl kezdve megnõtt a térség legnagyobb piacának számító Lengyelország iránt. 2004 júniusában, Hu Jintao látogatása alkalmával aláírták a két ország közötti kapcsolatokat meghatározó politikai keretekrõl szóló megállapodást A fõ politikai cél a rendszeres és kiegyensúlyozott magas szintû dialógus fenntartása. 2004 novemberében a lengyel kormány elkészítette az Európán kívüli fejlõdõ országokkal kapcsolatos stratégiáját,36 mely különbséget tesz az Európán kívüli térség vonatkozásában a prioritást élvezõ (pl. Kína, India), illetve a fontos országok (pl

Pakisztán) között Amíg az elõbbieknél célként fogalmazza meg a gazdasági-politikai kapcsolatok javítását és fejlesztését, addig az utóbbiaknál a cél a meglévõ viszony fenntartása. A 2005-ben hivatalba lépõ konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) vezette kormányzatnak mindemellett mégsem volt módja a kapcsolatokat felsõszintû látogatások formájában kamatoztatni. Csak a 2007 novemberében hatalomra került, Donald Tusk vezette Polgári Platform volt képes elõdjénél pragmatikusabb politikát követni. Tusk 2008 októberében négynapos látogatást tett Kínában, amit kínai kezdeményezésre munkatalálkozó helyett a hivatalos látogatás szintjére emeltek A tárgyalások során négy olyan területet jelöltek meg, amelyeken a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetõségeit szakértõi vegyesbizottságok készítik elõ 2009-ben: a bányászat (bányászati berendezések Lengyelországból), az építõipar (kínai építési

beruházások), az infrastruktúra fejlesztése, a környezetvédelem. 2009. a lengyel külpolitikai stratégia újradefiniálásának éve A legfontosabb továbbra is az Európai Unió és az EU tagállamokkal folytatott bilaterális kapcsolat alakítása, ezt követi a transzatlanti kapcsolat és a keleti partnerség. Varsó az Európán kívüli térségek közül mindenekelõtt Ázsiára helyezi a hangsúlyt, ezen belül is a legfontosabb partner Kína. 36 Strategia RP w odniesieniu do pozaeuropejskich krajów rozwijajacych sie, Warszawa, listopad 2004. Kína és a világválság 63 A kapcsolatokat azonban továbbra is kettõsség jellemzi. Amíg politikai szinten még mindig ott feszül a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának problematikája, a tibeti kérdés, amelyek érzékelhetõ tartózkodást váltanak ki lengyel részrõl, addig a gazdasági racionalitás és a két ország hasonló tapasztalataiból fakadó szinergiák, a

kölcsönös kapcsolatokban rejlõ lehetõségek mégis pragmatikus politikára késztetik a lengyel vezetést, ami gazdasági téren szemmel látható közeledést eredményezett. Gazdasági szempontból Lengyelország a legfontosabb kereskedelmi partnere Kínának a kelet-közép-európai térségben a külkereskedelmi forgalom és az import, 2008tól pedig – Magyarországot felváltva – már az export tekintetében is. A kétoldalú kereskedelmi forgalom folyamatosan és dinamikusan bõvült az elmúlt években, ugyanakkor nagyon jelentõs az aránytalanság az import és export között, ami lengyel részrõl negatív egyenleget mutat. A kereskedelem áruszerkezete sem kedvez Lengyelországnak, a lengyel exportban dominál a nyersanyag és az alacsony szinten feldolgozott termékek, míg az importra a nagyfokú differenciáltság jellemzõ, amelyben ma már a magasan feldolgozott iparcikkeknek és a munkaintenzív termékek súlya a legnagyobb. A PAIIZ37 adatai szerint 2007

végén mintegy 119 kínai részesedéssel létrehozott cég mûködött a lengyel piacon, a kínai részesedés lengyel cégekben 218 vállalatot érintett. A kínai befektetések alaptõkéje 46,5 millió zlotyt tesz ki A Lengyelországba irányuló külföldi mûködõtõke beruházások tekintetében Kína részaránya egyelõre elhanyagolható, 0,04 százalékot tesz ki A lengyel jegybank adatai szerint 2007-ben a kínai befektetések 62 millió eurót tettek ki, s a kínai kötelezettségvállalás nagysága eléri a 133,9 millió eurót. A kínai Kereskedelmi Minisztérium adatai szerint az 1994 és 2002 közötti idõszakban a Kínába áramló lengyel beruházások 24,2 millió dollárt értek el, ami igen csekély, ha összehasonlítjuk a 2002-ben Kínába érkezõ mintegy 57,2 milliárd dollárt kitevõ teljes külföldi mûködõ-tõke nagyságrendjével. Magyarországnak két területen is érdekében állhat az együttmûködés bilaterális, vagy visegrádi keretekben

Lengyelországgal Kína kapcsán. Egyrészt, a kelet-középeurópai kínálati és piaci hasonlóságokat érdemes a közös lobbizás érdekében felhasználni európai szinten Másrészt a regionális közösséget érdemes az ázsiai piacon történõ közös promócióban kamatoztatni, a visegrádi együttmûködés elõnyeit a turizmus, az országimázs építése terén kihasználni. 3. A ROMÁN–KÍNAI KAPCSOLATOK SÚLYPONTI KÉRDÉSEI ÉS JÖVÕBENI KILÁTÁSAI Románia a térség más országainál sokkal intenzívebb kapcsolatokat tartott fenn Kínával még a hidegháború idõszakában is. Átmeneti visszaesést követõen Bukarest visszatért az aktív Kína-politikához. Kínai üzletemberek mind nagyobb számban történõ bevándorlását ösztönzi 2007-ben indult az a 200 millió USD befektetéssel számoló beruházás, ami egy bukaresti „kínai negyed” kialakítását célozza, azzal a nem titkolt ambícióval, hogy ott Közép-Kelet-Európa legnagyobb kínai

kereskedelmi központját hozza 37 Polska Agencja Informacji i Inwestycji Zagranicznych (Lengyel Információs és Beruházási Ügynökség), 2007 64 Juhász Ottó, Inotai András létre. Bár kínai szakértõi jelentésekben a térség egészérõl, ezen belül pedig Romániáról és annak problémáiról részletes és meglehetõsen kiegyensúlyozott képet alkotnak, Kína változatlanul tartja magát ahhoz, hogy más országok belügyeibe nem avatkozik be (még egy nyilvánosságot kapó elemzés-értékelés erejéig sem).38 Ez a „tapintatosság” Románia hagyományosan Kína-barát politikájának a megerõsítése, abban a reményben, hogy az töretlenül folytatódik az EU-taggá válást követõen is. Egyesek szerint Románia egyenesen Kína „beépített” szövetségesének szerepét játssza az EU-ban. Egy kínai szakértõ, Feng Zhongping (2008) szavaival: Románia olyan mindenkori partner, aki Kína mellett áll ki, „bármi történjen is”.39

Lengyelországgal vagy Magyarországgal összehasonlítva ugyanakkor a tényleges kereskedelmi kapcsolatok volumene meglehetõsen szerény. Az export által fedezett importhányad kirívóan alacsony volt (6,7 százalék, szemben a magyar 13,7 vagy a lengyel 13,8 százalékkal, ami töredéke a 31,7 százalékos EU-átlagnak). Mivel a földrajzi, történelmi, gazdasági, pénzügyi, politikai és egyéb elõnyök megoszlása a régió országai között szektoronként eltérõ, az egészséges versengés mellett valószínûleg a térségi együttmûködés lehetne a legjobb stratégia a Kínával fejlesztendõ kapcsolatok menedzselésére a visegrádi négyek és Románia részvételével. 4. A MAGYAR–KÍNAI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK HELYZETE Az ezredfordulót követõen felértékelõdött a magyar–kínai kapcsolatok jelentõsége. Ennek egyik oka Kína 2001 végén elnyert teljes jogú tagsága a WTO-ban. Magyar oldalról jelentõs befolyással bíró eseménynek tekinthetõ az

Európai Unióhoz történt csatlakozás Sokat jelentett az a tény is, hogy a közép- és kelet-európai térségben Magyarország ismerte fel leghamarabb a Kína gazdasági potenciáljában rejlõ lehetõséget, és ennek megfelelõen a régióban elsõként állt elõ átfogó, a magyar–kínai együttmûködés ösztönzésére vonatkozó stratégiai tervvel. Az évtized végére azonban ebbõl már nem tudunk versenyelõnyt kovácsolni, hiszen a régió többi országa is hasonló irányelvek alapján építi kapcsolatait Kínával Az említett elõzmények mellett az új évezred kezdetén a kapcsolatok dinamikus fejlõdésének másik feltétele Magyarország egyértelmû állásfoglalása volt az „egy Kína” elv mellett. Ugyanakkor kedvezõtlen hatást gyakoroltak a Tibet kérdésében kezdeményezett politikai lépések Magyarország, mint gazdasági partner, megítélése Kínában a legutóbbi idõkig pozitív volt. A KKE-térségben hazánk Kína egyik legjelentõsebb

kereskedelmi partnere Növekedni látszik az országunkban eszközölhetõ befektetések iránti kínai érdeklõdés, és a magyar termékek iránti kínai kereslet is fokozódott. Új elemként valamelyest nagyobb teret nyernek a magyar befektetések Kínában 38 39 Liu-Zuokui, Zhang Min 2009. Baergan diqu (a Balkán térsége) In: Zhou 2009 222–234 ibid. Kína és a világválság 65 2008-ra a kétoldalú áruforgalom tekintetében a nagy kínai gazdasági térség (a KNK, Tajvan, Hongkong és Makaó) Magyarország negyedik legnagyobb partnerévé lépett elõ (Németországot, Oroszországot és Ausztriát követõen). 2008-ban Magyarország az új tagállamok között a KNK második legjelentõsebb partnere volt (elsõ helyét Lengyelországgal szemben mind az export, mind az import vonatkozásában éppen 2008ban veszítette el). 2008-ban a kivitel 767, a behozatal 5581 millió euróra rúgott, az importfedezettségi mutató pedig 13,7 százalék volt, valamivel jobb,

mint az új tagállamok átlaga (13 százalék), de jóval rosszabb, mint az EU-27 átlaga (31,7 százalék), nem is beszélve néhány kis uniós tagállam sokkal kedvezõbb – bár negatív – fedezettségi mutatójáról (Írország 85, Finnország 65, Ausztria 60, Svédország 57 százalék). A válság a kétoldalú kereskedelem növekedését megállította, egyes fontos magyar exporttermékeket, amelyeket nagyrészt nálunk termelõ transznacionális vállalatok exportálnak Kínába (elektromos cikkek, mobiltelefonok, motorok stb), pedig különösen érzékenyen érintette a kereslet visszaesése. Ez vonatkozik a Kínából származó magyar importra is. A kétoldalú külkereskedelmi forgalom, azon belül az export és az import abszolút értékének és mindenkori változási irányainak (növekedésének, csökkenésének, gyorsulásának vagy lassulásának) jelentõségét meghatározza, hogy a Kínából származó importáruk nagy részét (kb. 60-70 százalékát)

komplett termékekbe építve re-exportáljuk, így a kínai import jelentõs közvetett hatást gyakorol a más országokkal folytatott kereskedelmünk (pozitív) egyenlegére Ebben az értelemben a kínai viszonylat alakulása a gazdasági elõrejelzések szempontjából fontos konjunkturális indikátor Magyarország 31 kínai tartománnyal és térséggel folytat külkereskedelmet. Ezek közül összértékben kiemelkedik Peking, amely az összes forgalom közel 27 százalékát teszi ki. Kiaknázatlan lehetõségeket kínál a kínai vidékfejlesztésbe való bekapcsolódásunk A külkereskedelem mellett a kínai mûködõtõke-export (OFDI) jövõbeni potenciális szerepe is nagy jelentõségû. A teljes kínai régióból származó befektetések nem hivatalos összértéke mintegy 900 millió USD, míg 2005 óta közel 35 millió USD összértékben kötöttek megállapodást magyar és kínai vállalatok Kínában megvalósuló együttmûködési projektekrõl, ezzel a

Kínában eszközölt magyar befektetések nem hivatalos összértéke megközelíti a 100 millió USD értéket. Megközelítõleg 5000 mûködõ, kínai tõkével rendelkezõ cég van ma Magyarországon A Hisense (LCD-TV összeszerelõ tevékenység) feladását követõen (aminek oka az EU-beli eladások drasztikus visszaesése volt) egyelõre nem várható, hogy további kínai cégek hagyják el a magyar piacot. Peking ugyanis a 2009-tõl külföldön eszközölt befektetéseinek célpontjai között kiemeltebb helyre sorolta térségünket. Új fejlemény a magyar mûködõtõke-kivitel növekedése. Magyar vállalatok több közös projektben is megjelentek Kínában Legfõbb profiljuk a technológia-transzfer Egy vegyesvállalati formában megvalósított közös befektetés következtében Kínában gyártanak egy jellegzetes magyar terméket, a Túró Rudit (Turo Kitty néven). 66 Juhász Ottó, Inotai András 5. A KÍNAI MÛKÖDÕTÕKE-EXPORT TEL MAGYARORSZÁGRA ÉS

AZ EU ÚJ KELETI TAGÁLLAMAI, KÜLÖNÖS TEKINTET- Az utóbbi években Kína nemcsak FDI-célország, hanem már tõkebefektetõként is megjelenik a világ különbözõ régióiban, és egyre nagyobb gondot fordít hatalmas valutatartalékainak, gyártó kapacitásainak, termékeinek és technológiáinak célszerû kihelyezésére. Magyarországon mint lehetséges fogadó országban azonban a társadalom gyanakvóan tekint a kínai befektetõk megjelenésére. Az elzárkózási hajlam gerjesztésében nagy szerepet játszik a média Az így kialakított vagy megerõsített elõítéletekhez járul a közvélemény tájékozatlansága40 A Google internetes keresõben Tibetrõl csaknem kétszer annyi magyar nyelvû találat van (5,9 millió), mint magáról Kínáról (3,1 millió).41 A Kínai Kereskedelmi Minisztérium szerint 2007-ben közel 7000 kínai vállalat több mint 10 ezer leányvállalattal bírt a világ 173 országában. A legnagyobb kínai tõkeexportõrök állami

vállalatok és a kínai OFDI-állomány több mint 80 százaléka állami tulajdon A kínai mûködõtõke-kivitelben az évek során egyre nagyobb jelentõségre tettek szert a vállalatfelvásárlások és fúziók (M&A-k): a kilencvenes évek átlagában még az összes kínai OFDI 16-17 százalékát tették ki, 2006-ban viszont már több mint 84 százalékát.42 Az elsõ öt célország a kínai mûködõtõke-export állományának kb 85 százalékát adja 2007-ben Hongkongba áramlott az összes Kínai OFDI 52 százaléka, és itt volt található az állomány 58 százaléka. A Kajmán-szigetek rendre 9,8 és 14,3 százalékkal, a Brit Virgin-szigetek 7,1 és 5,6 százalékkal részesedtek. A további preferált területek Ausztrália, Dánia, Dél-Korea, Makaó, Oroszország, Szingapúr, Szudán, és az USA.43 Az EU keleti tagállamainak piacai egyenként igen kicsik, nyersanyagban sem bõvelkednek. Marad tehát a technológiai potenciál, esetleg egyéb speciális

elõny (pl regionális szerepre predesztináló földrajzi fekvés) Kérdés, hogy ezek az országok, illetve vállalkozásaik és – fõleg – kormányaik nyitottak a kínaiakkal folytatott közös K+F-re Ehhez jó alapot kínálhat az EU-szintû kapcsolatépítés Kínával. 2009 elején például Brüsszel és Peking képviselõi 9 szektorális egyezményt írtak alá a diákcserérõl, az energetikáról, a légiközlekedésrõl, a szellemi tulajdonjogok védelmérõl stb.44 A kapcsolat40 Ha valamilyen „csoda” folytán egy magyar vállalkozó az interneten kezdene befektetési (vagy tõkebevonási) céllal potenciális kínai beruházók, partnerek (például önkormányzatok) után kutatni, és mondjuk a keresõbe beírná a hallomásból ismert Csunking városnevet, akkor az elsõ helyen felbukkanó magyar internetes lexikonból (www.kislexikonhu) „megtudhatná”, hogy egy 122 000 lakosú kisvárosról van szó, „selyemszövéssel és jelentékeny kereskedéssel” Ha

ezt el is hinné, és beszüntetné a keresést, akkor nagy hibát követne el, Csunking ugyanis Kína (és a világ) egyik legdinamikusabban fejlõdõ és legnagyobb gazdasági régiójának (a delta-vidéktõl Nyugat-Kínáig terjedõ Jangce Gazdasági Térségnek) szerves része, a négy tartományi jogú metropolisz egyikeként széles körû külgazdasági kapcsolattartási jogosultságokkal és lehetõségekkel rendelkezik. Nem mellékesen a „kisváros” közigazgatási területén több, mint 30 millió ember él 41 Szigeti B. Kata 2009 A tibeti kérdés összefüggései (KJF szakdolgozat-fogalmazvány) 42 OECD 2008. http://wwwoecdorg/dataoecd/25/11/41792683pdf (Investment Policy Reviews: China) 43 MOFCOM 2003. The Almanac of China’s Foreign Trade and Economic Cooperation, 2000–2003 Peking: Ministry of Commerce of China. 44 VG 2009. Szektorális egyezmények Kínával Világgazdaság Online 2009-02-02 http://wwwvghu/

index.php?apps=cikk&cikk=258564&from=eu&fr=spojo Kína és a világválság 67 építés szempontjából figyelemre méltó a kínai mûködõtõke részarányának növekedése az európai kutatás-fejlesztés területén. Itt a kínai vállalatok elõszeretettel hoznak létre zöldmezõs beruházásokat. Magyarországot földrajzi fekvése alkalmassá teszi, hogy központi, elosztó-közvetítõ szerepet játsszon. Kelet-Európa–Kína relációjában is ilyen szerepre tör, amit alátámaszt, hogy több kínai cég, sõt a kínai politika is úgy vette, veszi számításba Magyarországot, mint európai terjeszkedésének kiindulópontját Ezt mutatják az eddigi lépések: – az Ázsia Centerben lévõ China Brand Trade Center, azaz Kínai Márkás Termékek Kereskedelmi Központja 2008. márciusi megnyitásával, ahová a közeljövõben 2000 céget várnak, létrejött egy hídfõállás, vagy legalábbis annak lehetõsége a kínai cégek számára a

régióban való expanzióhoz Csak egy hasonló központ van ma a világon: Dubaiban. – közvetlen repülõjárat üzemel Peking és Budapest között. – a Bank of China egyetlen európai fiókja Budapesten található, 2003 óta (a banknak ez a regionális központja). – becslések szerint kb. 20 ezer kínai állampolgár tartózkodik Magyarországon,45 amely az egyetlen európai ország, ahol (2004 óta) két tannyelvû, az oktatási rendszerbe integrált iskola mûködik.46 – a kapcsolatépítésnek jót tett a 2007–2008 folyamán Kínában megrendezett „Magyar Évad” és a kapcsolatok építését könnyíti az is, hogy két kínai egyetemen tanítják a magyar nyelvet. Egyelõre a kínai befektetõk még „mindenevõk” Magyarországon. Több ezer kis (többnyire textil-, ruhakereskedõ) cég mûködik az országban, bár ezek a tõkeállomány szempontjából alig jelentenek valamit. Viszont kínai befektetõk vásárolták meg a Skála üzletlánc egy részét,

van itt kínai csomagolóanyagot gyártó üzem (Livan Biodegradable Product Co Ltd), csavargyár, és találkozhatunk kínai infrastrukturális beruházással is Így például kínaiak építenek Vát község határában egy teherszállító gépek fogadására alkalmas repülõteret, ami kb. évi 170 ezer tonna áru befogadására lesz képes Mára több balatoni, budapesti szálloda is kínai kézben van Most, a világgazdasági válság idején, amikor a hagyományos autóipari piacvezetõk sora roggyan meg, kínai autógyártók érdeklõdnek Magyarország és Lengyelország iránt 6. MAGYARORSZÁG FELKÉSZÜLÉSE A SANGHAJI VILÁGKIÁLLÍTÁSRA Hazánk számára további „kitörési pont”-ként jelenik meg a 2010. évi Sanghaji Világkiállítás A magyar koncepció kialakítói úgy döntöttek, hogy a magyar pavilon központi szimbóluma a „Gömböc” legyen, amely azt hivatott jelképezni, hogy „Magyarország mindig talpra áll” Jelzi továbbá a magyar

tudományosság nemzetközileg is magas színvonalát, érdeklõdést kelthet a magyar termékek, a magyar technológia, hazánk tudományos és felsõoktatási kapacitása iránt. 45 Fox, John, Godement, François 2009. A Power Audit of EU-China relations Policy Report European Council on Foreign Relations. April 2009 115 46 Mohr Richárd 2008. Az Ön Partnere Kínában Magyar-Kínai Kapcsolatok Rövidített változat, Eastinfo Szolgáltató és Kereskedelmi Kft., Peking 68 Juhász Ottó, Inotai András IV. KÍNA ÉS FELGYORSULT VILÁGGAZDASÁGI ILLESZKEDÉSE: VÁLSÁG ÉS EGYÜTTMÛKÖDÉS NÉHÁNY KULCSTERÜLETE A kutatási blokk tematikáját a válságra adott kínai válaszok uralták, mindenekelõtt a nemzetközi pénzügyi együttmûködésben megjelenõ új kínai szerep elemzése. Emellett nem lehetett figyelmen kívül hagyni a válságkezelés belsõ elemeit sem, amelyekkel az elsõ kutatási blokk kiemelten foglalkozott Két további terület vizsgálatát tartottuk

fontosnak a kutatás 2008–2009 évi periódusában Az egyik a válságkezeléshez és az új kínai szerepvállaláshoz kötõdik (intézményi részvétel és reformok), míg a másik a válságtól független, de a hosszú távú nemzetközi együttmûködés egyik alappillérét, a környezetvédelmet célozta meg. 1. VÁLSÁGKEZELÉS ÖSSZEKÖTVE A GLOBÁLIS FELELÕSSÉGVÁLLALÁS ERÕSÍTÉSÉVEL a. Történelmi útkeresztezõdésben A pénzügyi és gazdasági világválság kritikus periódusban érinti a kínai transzformációs és versenyképesség-növelési stratégiát. Mindenekelõtt felgyorsítja Kína beilleszkedési folyamatát a globális környezetbe, amennyiben új lehetõségeket kínál Kína globális pénzügyi, gazdasági és – némi idõbeli eltolódással – intézményi befolyásának növelésére. Másodsorban ezt a beépülést („szervesülést”) növekvõ globális felelõsségvállalás is kíséri Harmadsorban – és talán ez a

legérdekesebb aspektus – Kína növekvõ szerepe nem kizárólag saját dinamikájából fakad, hanem a modern történelem során elõször, eredménye annak a külsõ igénynek is, hogy Kína fontosabb szerepet kapjon a globális válság kezelésében és megoldásában. Az elmélyülõ és kiteljesedõ válság, amely a pénzügyi szektorról átterjedt a makrogazdaságra, arra indította Kínát, hogy hangsúlyozza a világ jövõje iránti felelõsségét, ugyanakkor nem kevésbé nyomatékosan rámutasson arra, hogy ezt a felelõsséget a világ más vezetõ hatalmainak is vállalniuk kell. Nem véletlenül használták a kínai vezetõk meghatározó nemzetközi összejövetelek kapcsán azt a hagyományos kínai bölcseletet, hogy „a nehéz idõket együttesen kell átvészelnünk” (gong ke shi jian). Kína a hét évszázaddal ezelõtt virágzó itáliai városállamok fejlõdésére való hivatkozással saját reneszánszának tekinti a XXI. századot47 Ez az

évszázad magán viseli majd a kínai fejlõdés bizonyos jegyeit, melyek közül három döntõ fontosságú tényezõt emelünk ki. Az egyik a gazdasági felzárkózás új minõsége, amely nem csak a GDP és az export nagyarányú növekedését jelenti, de a régiókon átívelõ fejlõdés erõteljesebb kohézióját, a termelés és exportok technológiai tartalmának növekedését, magasabb hozzáadott értéket, kiegyenlítettebb fejlõdést az (eddig) exportorientált növekedés és a belföldi piaci orientáció növekedése között. A növekvõ külföldi kínai beruházások segítségével a tõkeáramlás is kétirányú utcává válik 47 Gosset, David 2008. The „Ershi yi shiji”, or a century with Chinese characteristics Diplomacija (Bulgária), No. 1 183–187 Kína és a világválság 69 Egy másik jellemzõ az a társadalmi-politikai átalakulás, amelynek egyrészrõl a gazdasági modernizáció és felzárkózás pozitív és negatív

következményeire kell reagálnia, ugyanakkor ellenõrzés alatt kell tartania a folyamatot szükségszerûen kísérõ konfliktusokat és feszültségeket. Az elmúlt évtizedekben sikerült megtartani ezt a rendkívül kényes egyensúlyt annak ellenére, hogy az uralkodó elképzelések szerint a gondos és fokozatos, de nem lineáris liberalizáció által kísért gyors gazdasági fejlõdés, amely mind a belföldi, mind a külsõ gazdasági kapcsolatokat jellemezte, inkább hamarabb, mint késõbb, kikezdi az egypártrendszert és aláássa a Kommunista Párt kulcsszerepét. Természetesen a történelmi tapasztalatokat nem lehet automatikusan alkalmazni és kivetíteni a jövõre. A most születõ új globális rendszer, valamint az eddigi egyoldalúan exportorientált gazdasági stratégia egyre nyilvánvalóbb korlátai újra szabják a kínai mozgásteret (is). A fenntartható modernizáció, amely a gyors növekedésre, továbbá a nem kevésbé erõteljes személyi

jövedelemgyarapodásra épül, összeegyeztetést (harmonizációt, de legalábbis koordinációt) igényel a szegénység elleni küzdelem meghatározó célkitûzéseivel és eszközeivel.48 A harmadik és legérdekesebb jellemzõként a kínai hagyományok intellektuális újraértelmezését kell hangsúlyoznunk. Ez egyszerre több dolgot is jelent, kezdve a híres kínai filozófusok által megfogalmazott kijelentések és tanítások újrafelfedezésétõl, Kínának a globális politikai és gazdasági kapcsolatokban játszott szerepén át egészen addig az igényig, amely Kína számára aktívabb szerepet követel a kulturálisan és történelmileg megalapozott, mélyen gyökerezõ társadalmi értékek mentén vívott XXI. századi csatamezõn Kína számára ez nem a civilizációk harcát jelenti, hanem a különbözõ értékrendszerek közötti állandó versenyt, a nyugati értékek, játékszabályok, a nemzetközi intézmények struktúráinak, prioritásainak

tulajdonított elsõbbség egyértelmû megkérdõjelezését. Kína jövõbeni szerepét nagyon sokféleképpen értelmezik, és a világ bizonyos részein ezen értelmezések között megtalálható egy túlzott mértékû és valószínûleg megalapozatlan félelem is.49 Ebben a dzsungelben a megfelelõ álláspont mindenképpen egy kiegyenlített megközelítési mód alkalmazása E szerint Kína egyelõre nem jelent valódi fenyegetést, de az elmúlt években kialakult „Kína-láz” egyoldalú értelmezését mindenképpen árnyalni kell. Kína belsõ fejlõdésének és a globális, valamint regionális környezetre kifejtett egyre növekvõ hatásának elemzését mindenképpen abból a kiindulópontból kell elvégezni, amely Kínát, mint teljes értékû globális szereplõt minden területen elismeri (biztonság, politika, gazdaság, társadalmi fejlõdés, kultúra, történelmi értékek). A legnagyobb veszélyt nem a sikeres, hanem a sarokba szorított Kína

jelenti.50 48 Az utóbbi 20 évben Kína mintegy 200 millió fõt emelt ki az abszolút szegénységbõl (1 dollár/nap alatti jövedelemszint). Ezt tekinti az ország – joggal – a legfontosabb hozzájárulásnak az emberi jogok érvényesüléséhez, amikor például a kínai helyzetet és eredményeket az „európai értékrenddel” kell összehasonlítani. 49 Az aggályok különösen erõsek Európában. A Gallup intézet által nemrégiben végzett közvéleménykutatás szerint az egész világon csak Európában jellemzõ, hogy Kínának a világban betöltött vezetõ szerepét többen nézik rossz szemmel, mint ahányan elfogadják. Még az Egyesült Államok is kész arra, hogy megbékéljen Kínának a világ ügyeiben betöltött vezetõ szerepével, hogy a különbözõ fejlõdõ régiókat ne is említsük. A növekvõ kínai befolyás támogatottsága különösen erõs Afrikában (amely hagyományosan európai érdekszféra), és Ázsiában (a „kínai

uralomtól” való félelemtõl függetlenül). A Gallup eredményeit idézi Le Corre, Philippe 2008. Partnering China, Europe’s World, Autumn, 37–41 50 Le Corre, Philippe 2008. Partnering China, Europe’s World, Autumn, 37–41 70 Juhász Ottó, Inotai András b. A kínai nemzetközi tevékenységet meghatározó alapelvek Kína felerõsödõ tevékenysége és a globális kérdésekre gyakorolt befolyása olyan világos alapelveken nyugszik, amelyek bár nem mentesek bizonyos ideológiai gyökerektõl és korábbi gyakorlati tapasztalatoktól sem, a globális válsággal összefüggésben alakultak ki. Elõször is Kínának alapvetõ érdeke egy egészséges multilaterális kereskedelmi rendszer. Az ország 2001-ben nyert felvételt a WTO-ba, miután számos feltételt teljesített és ígéretet tett arra, hogy a tagság elsõ éveiben további kívánalmaknak tesz eleget. A WTO csatlakozás kritikus fontosságú volt Kína belsõ gazdaságának megnyitása

szempontjából, illetve abból a szempontból is, hogy az exportorientált növekedési minta nemzetközileg intézményesített keretek közé kerül. A globalizáció legnagyobb nyerteseként és Németország után a világ második legnagyobb exportõreként51 Kínának alapvetõ érdeke, hogy a válság idején elkerülje a kereskedelmi protekcionizmust Ezt az a tény is alátámasztja, hogy Kínának hatalmas kereskedelmi többlete keletkezett mind az Egyesült Államokkal, mind az Európai Unióval való kereskedelem folyamán52 és növekedési mintáját döntõ mértékben ma is az exportorientáció határozza meg. Másodrészt Kína elkötelezett a nemzetközi pénzügyi rendszer reformja és egy új nemzetközi pénzügyi rend kialakítása mellett. Több mint ellentmondásos az a tény, hogy jelenleg a Nemzetközi Valutaalapban Kína szavazati jog szempontjából kisebb súllyal rendelkezik, mint Belgium és Hollandia együttesen. Kína nyilvánvalóan minden nemzetközi

gazdasági és pénzügyi szervezetben szeretné növelni részvételét és befolyását és kiegyensúlyozottabban tükrözni saját gazdasági hatalmát és a nemzetközi testületekben betöltött szerepét. Kína messzemenõen tudatában van annak, hogy ilyen változások nem következhetnek be azonnal. Ezért nem is gyakorol „durva” nyomást a nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezetekre. A korábban kialakult „világrend” fõ haszonélvezõi ugyancsak tudják, hogy a jövõben nem kerülhetõ el/meg a nagyobb kínai befolyás, de igyekeznek e folyamatot késleltetni. A legélesebb érdekkonfliktus a Világbank és az IMF jövõbeli vezetése körül bontakozik ki, hiszen ezeket az intézményeket megalakulásuk óta amerikaiak és nyugat-európaiak vezették. Ennek a szereposztásnak kíván Kína most véget vetni, nem feltétlenül saját embereinek delegálásával, de mindenképpen a fejlõdõ országokból jelölt potenciális vezetõk támogatásával

Harmadrészt Kína megbízható partner a pénzügyi piacok zökkenõmentes mûködésének garantálása szempontjából. Éppen ezért támogatja a hatékonyabb és globálisan elfogadott pénzügyi ellenõrzést és felügyeletet, amely csökkenteni tudná a globális pénzügyi kockázatokat. Ez érthetõ, hiszen Kínának vannak a világon a legnagyobb nem51 Kína és Németország hasonló exportadatokat mondhatott magáénak 2008-ban, és Németország csak az eurónak a jüannal szembeni felértékelése miatt tudta megtartani vezetõ szerepét (a jüan szorosan kapcsolódik az amerikai dollárhoz, bár nincs hozzá kötve). Az a legvalószínûbb, hogy 2009-ben a külkereskedelem jelentõs csökkenése ellenére Kína lesz a vezetõ exporthatalom (feltételezések szerint a német export nagyobb mértékben csökken, mint a kínai). 52 A szakértõk az Egyesült Államok kereskedelmi mérlegének hiányát szokták volt hangsúlyozni. Azonban az EU hasonló kereskedelmi

deficittel rendelkezett, ami egész mostanáig észrevétlen maradt, fõleg annak köszönhetõen, hogy az EU összesített kereskedelmi mérlegét nem jellemezhetjük krónikus deficittel, mivel számos bilaterális kapcsolatban többlet mutatkozik, és ez nagymértékben ellensúlyozza a Kínával való kereskedelemben igen gyorsan növekvõ hiányt. Kína és a világválság 71 zetközi tartalékai, amelyek körülbelül kétharmada amerikai dollárban denominált és nagy részét amerikai kötvényekbe fektették. Az amerikai dollárt befolyásoló bármilyen jelentõs pénzügyi sokknak azonnali negatív hatása lenne Kína nemzetközi pénzügyi helyzetére, sõt nagy valószínûséggel a globális gazdaság jövõjére nézve is Negyedrészt a Kína által a fejlõdõ országoknak nyújtott támogatásnak a néhány évtizeddel ezelõtt kialakult politikai orientáció is elõzménye. Mivel Kína számos fejlõdõ ország elsõszámú kereskedelmi partnere és igen

jelentõs tõkét fektetett be bizonyos gazdasági tevékenységekbe (a nyersanyag- és energiatermeléstõl kezdve a fizikai infrastruktúra kiépítéséig), a fejlõdõ országokkal kialakított gazdasági kapcsolatok Kína gazdasági stratégiájának egyik alappillérét jelentik. Ez a kapcsolat azonban nem egyoldalú A fejlõdõ országok, különösen Afrikában, Kínát (valamint a kínai modellt és fejlesztési segélyezési politikát) életképesebb és jobb alternatívának tekintik, mint a hagyományos európai megközelítési módot. Emellett a fejlõdõ országok nagy része támogatja Kína törekvéseit a korábban létrejött és a fejlett országok érdekeire épülõ nemzetközi gazdasági és pénzügyi rendszer átfogó reformjára. Ötödrészt Kína növekvõ globális felelõsségét abban is tetten lehet érni, ahogyan bizonyos globális problémákkal és kihívásokkal szembeni fellépése, viselkedése változik. Bár Kína nem kötelezte el magát

egyértelmûen a Kiotói Jegyzõkönyvben megfogalmazott globális környezetvédelmi program mellett, mégis jelezte, hogy részt kíván venni a 2009 decemberében Koppenhágában megrendezendõ globális környezetvédelmi csúcstalálkozón, amely a tervek szerint a környezet védelmére és az éghajlatváltozásból fakadó károk csökkentésére vonatkozó (kötelezõ) szabályokat fogja kidolgozni. Egy további elkötelezettség Kína részérõl, hogy a biztonságot prioritásnak tekinti számos gazdasági és egyéb tevékenység során. Kína alapvetõ érdeke, hogy növekedjen az energiaellátás és az élelmiszerbiztonság, hosszú távon megbízhatóan tervezhetõ legyen az ellátási lánc, ami elengedhetetlen a kínai lakosság jobb ellátásához, a gyorsan terebélyesedõ középosztály igényeinek kielégítésétõl a szegénység csökkentéséig. Nem utolsósorban Kína alapvetõen érdekelt a világ, mindenekelõtt pedig saját térségének politikai és

katonai biztonságában. Ezzel összefüggésben fellép a terrorizmus minden fajtájával szemben, és hajlandó a terrorizmussal szembeni összehangolt fellépésre akár az USA-val, akár az EU-val).53 Hatodrészt és végezetül, az elmúlt években Kína egyre inkább hangsúlyozza a kínai érdekek védelmének fontosságát világszerte, így a kereskedelem, a beruházások és a külföldön élõ és/vagy dolgozó kínaiak védelmét. Ez az elv az egyre növekvõ számú kereskedelmi partnerrel kiépített kapcsolatok erõsödésének logikus következménye. Ugyanakkor figyelembe veszi Kína igen gyorsan növekvõ külföldi beruházásait, különösen a Kína ázsiai szomszédságában található fejlõdõ országokban és Afrikában (és nagy valószínûséggel a közeljövõben az Egyesült Államokban és Európában is). Továbbá, a számos országban igen gyorsan növekvõ kínai közösségek Európában általában és Magyarországon különösen egyre inkább

ráébrednek arra, hogy megfelelõen 53 Kína számára meghatározó a „belsõ terrorizmus” elleni küzdelem, ami az ország fizikai és politikai integritását fenyegeti. Néhány uniós tagállam ezt a fenyegetést a „nemzeti függetlenség elnyerése” érdekében folytatott küzdelemként fogja fel (fõleg Tibet esetében), ami az EU és Kína közötti „stratégiai partnerség” kialakításának ma az egyik legnagyobb akadálya. 72 Juhász Ottó, Inotai András kell kezelni és támogatni ezeket a fontos „sejteket”, amelyek igen jelentõs mértékben mozdíthatják elõre a kereskedelem, a beruházások és kulturális kapcsolatok fejlõdését Kína és a kínai állampolgárokat befogadó országok között. c. Kína helyzete a globális válság elõestéjén Az elmúlt évtized során Kínában az éves gazdasági növekedés aránya 10 százalék körül volt, illetve meg is haladta azt. Ennek eredményeképpen 4,222 milliárd dolláros GDP-jével

Kína a világ harmadik legnagyobb gazdaságává nõtte ki magát, az Egyesült Államok (14,400 milliárd dollár) és Japán (4,844 milliárd dollár) mögött, megelõzve Németországot (3,818 milliárd). Vásárlóerõ paritáson számolva Kína már a második legnagyobb gazdaság 1995 és 2007 között a világ GDP-jében betöltött aránya 5,5 százalékról 10,1 százalékra nõtt (az Európai Unió 20,8, az USA 19,4 százalékot képvisel, és mindkettõ csökkenõ tendenciát mutat). A The Economist Intelligence Unit szerint, 2020-ban Kína globális GDP-bõl való részesedése hasonló arányú lesz, mint az Egyesült Államok és az EU részesedése (17,7, 18,3 és 18,6 százalék), és 2030-ra a világ vezetõ gazdasági hatalma lesz a globális GDP 22,7 százalékával, míg az Egyesült Államok részesedése várhatóan 16,6 százalék és az EU-27 részesedése 15,6 százalékra tehetõ majd.54 Természetesen az egy fõre jutó adatokban mutatkozó különbségek

továbbra is jelentõsek maradnak. Ezen túlmenõen, közvetlenül Németország után Kína jelenleg a világ második legnagyobb exportõrének számít. Valójában Kínát tekinthetjük az egyetlen nagyobb fejlõdõ vagy feltörekvõ gazdaságnak, amely exportorientált stratégiára építette fenntartható fejlõdési politikáját Kína bruttó hazai termékének 35-40 százalékát képviseli az export. Ezért válság idején a kínai fejlõdési minta sebezhetõbb, és a globális kereskedelem összeomlása különösen hátrányosan érintette Kína pénzügyi stabilitását négy fontos tényezõ támasztotta alá. (1) A kínai lakosság (és vállalkozások) megdöbbentõen magas, a GDP 40-45 százalékát kitevõ megtakarítási aránnyal rendelkeznek. A magas megtakarítási hajlandóság nem kizárólag a generációkról-generációkra öröklõdõ viselkedésmintákban gyökerezik Legalább ilyen fontos egy olyan szociális háló hiánya, amely fedezné az összes

oktatással és egészségüggyel kapcsolatos kiadást. Hiányzik továbbá az átfogó nyugdíjrendszer is (2) Az állami költségvetés stabilnak volt mondható, az éves költségvetési hiány a GDP 1 százaléka alatt maradt. Napjainkban a válság átmenetileg növeli a költségvetési hiányt, mivel a kormány által elindított gazdaságösztönzõ program finanszírozásához szükséges összeg 4000 milliárd jüan, de ennek korlátozott mértékû hatása lesz a költségvetési hiányra, amely a GDP kevesebb, mint 35 százalékára rúg majd. Ez számos EU-tagállam, sõt az euróövezet néhány gazdaságának óriási költségvetési hiányával összehasonlítva igen csekély mértékû. (3) A pénzügyi válság kirobbanásakor és továbbterjedésekor a kínai pénzügyi és bankrendszer megfelelõ egészségnek örvendett. Nem jellemezték a rossz hitelek, és kü54 Grant, Charles, Barysch, Katinka 2008. Can Europe and China shape a new world order? London: Centre

for European Reform, 104. Kína és a világválság 73 lönösen a vezetõ szerepet játszó – számos esetben állami tulajdonban lévõ – kereskedelmi bankok vagy közvetlen, vagy erõteljes közvetett kormányzati irányítás alatt mûködtek. (4) Az exportorientált fejlõdési minta és a hatalmas kereskedelmi (és folyó fizetési mérleg) többlet következményeképpen nemzetközi tartalékok volumene szempontjából Kína vezetõ szerepbe került. Nemzetközi tartalékai 2008-ban megközelítõleg 2000 milliárd amerikai dollárt tettek ki. Az ország pénzügyi szektorának sebezhetõsége szempontjából ezt a nagymértékû dollár- és amerikai kötvénykoncentrációt tekinthetjük az egyetlen meghatározó tényezõnek. Kína megpróbálta nemzetközi tartalékainak összetételét diverzifikálni, más valutákban is felhalmozott devizatartalékokat, más dollár befektetési lehetõségeket keresett, továbbá növelte aranytartalékait. Az elsõ

megközelítési mód jelentõs korlátokat tükröz, mivel bármilyen nagyobb mértékû dolláreladás azonnal az amerikai valuta összeomlásához vezetne, amelynek katasztrofális következményei lennének, nem csak az amerikai dollárban denominált kínai tartalékok még át nem váltott részére, de az egész világgazdaságra nézve is. A felelõs kínai magatartás nagymértékben kizárta ezt az alternatívát a válság kezdetétõl fogva A második út sokkal ígéretesebbnek tûnt, azonban ez sem volt mentes bizonyos negatív tapasztalatoktól. Egyrészt a hatalmas kínai tartalékok befektetésével kapcsolatban a legfejlettebb országokban jelentõs volt az ellenzõk tábora, sõt, az ellenséges hangok is felerõsödtek, mivel bizonyos nézetek szerint ez nem átlátható gazdasági eszköznek tekinthetõ, amely a kínai kormány nem gazdasági jellegû céljait támogatta volna, különösen, ha a pénz az úgynevezett önálló állami alapokba kerül, vagy azokon

keresztül áramlik. Másrészrõl viszont, a SAFE (State Agency of Foreign Exchange, kb Állami Devizaügynökség, egy másik állami tulajdonú befektetési alap) által az Egyesült Államokban (és többségében Európán kívüli országokban) végzett különbözõ nagy volumenû beruházások hibás döntésnek bizonyultak. A kiválasztott amerikai cégekben eszközölt, és kisebbségi tulajdonhányadot megcélzó beruházások (Blackstone, JP Morgan) a tõzsdei mélyrepülés áldozataivá váltak. Az amerikai tõzsdén való közvetlen megjelenés pedig (fõleg a Lehmann Brothers csõdjét követõen) még tetemesebb veszteségekhez vezetett A SAFE 200 milliárd dolláros tõkéjének mintegy felét ruházta be az amerikai tõzsdén, és ennek kb. négyötödét, mintegy 80 milliárd dollárt bukott A napjainkban többször emlegetett harmadik utas megoldás az aranytartalékok felhalmozását jelenti. Az adatok alapján 2009 áprilisára Kína került az ötödik helyre a

legnagyobb aranytartalékokkal rendelkezõ országok listáján, megelõzve Svájcot (Kína: 1054 tonna, Svájc: 1040 tonna). Korábban Kína aranytartalékai körülbelül 600 tonnát tettek ki. Az emelkedés nagy része a hazai kitermelés növekedésének és nem a külföldi országokban történõ aranyfelvásárlásnak köszönhetõ.55 A kínai gazdaság erõs alapjait és dinamizmusát bizonyítja a világ vezetõ vállalatainak piaci tõkésítés alapján történõ rangsorolása is. A sanghaji tõzsdén elszenvedett je55 A kínai aranytartalékok ennek ellenére továbbra is csak töredékét teszik ki az Egyesült Államok aranytartalékának (8134 tonna). USA dollárban kifejezve ennek értéke körülbelül 30 milliárd, amely az összes tartalék igen kis hányadát képezi, a tartalék összetételét jelentõsen diverzifikálni szükséges. Statisztikai adatokat lásd Bloomberg and World Gold Council, idézi Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2009. április 25 74

Juhász Ottó, Inotai András lentõs veszteségek ellenére a világ öt vezetõ vállalata között két kínai vállalati is megtalálható (a Petrochina a második, az ICBC az ötödik helyen található, és a harmadik helyen álló hongkongi China Mobile is legalább 50 százalékban kínainak tekinthetõ). Az öt legnagyobb bank közül három szintén Kínában található, és a HSBC is igen közel áll a kínai gazdasághoz. d. A válság hatása Kínára Az export- és beruházás-vezérelt növekedési mintának köszönhetõen Kína sem kerülhette el a globális válság negatív következményeit. A korábbi években tapasztalt 10 százalékot meghaladó növekedési ráta 2009 elsõ negyedévében 6,1 százalékra csökkent (már 2008 utolsó negyedévében is csökkenõ tendenciát mutatva), és elképzelhetõ, hogy esetleg nem haladja meg éves szinten a 7 százalékot, még akkor sem, ha az óriási mértékû gazdaságösztönzõ csomag elsõ pozitív jelei már

mutatkoznak. A kormány hivatalos növekedési célja 8 százalék, ami a legalacsonyabb lehetséges növekedési ráta, amely mellett a gazdaság munkaerõ-felszívási kapacitása még elfogadható marad, és nem kell növekvõ munkanélküliséggel számolni.56 A külkereskedelemben jelentõs csökkenés mutatkozik, a 2009 elsõ negyedéves adatok alapján az export 20 százalékot esett az egy évvel ezelõtti adatokhoz képes, az importban majdnem 40 százalékos a visszaesés, aminek rendkívül hátrányos hatásai vannak az elmúlt években kiépített, számos ázsiai gazdaságot is magában foglaló termelési láncra. Ezen túlmenõen a Kínába történõ mûködõ tõke beáramlás folyamatos növekedése, bár nem állt meg, a korábbinál sokkal szerényebb mértékû.57 Ezzel ellentétben Kína külföldi beruházásai nem szenvedtek veszteséget Éppen ellenkezõleg, a válság és a külföldi tartalékok összetételének diverzifikációjára irányuló

erõfeszítések 2009 elsõ öt hónapjában nagymértékben, több mint 23 milliárd dollárra növelték a külföldi beruházások mennyiségét.58 A külföldre irányuló beruházási tevékenységeket fõként két stratégiai erõfeszítés motiválja: a nyersanyagés energiaellátás biztonságának növelése, valamint a válság és a gyengélkedõ tõzsdék alacsony árfolyamai által kínált lehetõségek kihasználása. Kínában is hatalmasak voltak a tõzsdei veszteségek a sanghaji tõzsdén. A 2007 õszén tapasztalt csúcshoz képest az eszközök körülbelül 70 százaléka elveszett. Ez negatív következménnyel járt a magánszektorbeli beruházásokra nézve, mivel a potenciális pénzügyi beruházási kapacitás nagy része elolvadt. Emellett a válság a magánfogyasztást is érintette, hiszen a vesztesek nagy része az igen gyorsan fejlõdõ kínai középosz56 Kína és a fejlett országok növekedési rátái közötti különbség általában véve és

az euróövezetbe tartozó országok átlagához viszonyítva különösen nem változott, sõt ez a különbség nõtt. Korábban a kínai éves növekedés elérte a 10-11 százalékot, szemben az euróövezetben tapasztalható 1-2 százalékos növekedéssel, amely körülbelül 9 százalékpontos különbséget jelent. A 2009-re elõre jelzett 7 százalékos kínai növekedés mintegy 12 százalékos különbséget mutat majd az euróövezetben tapasztalható adathoz viszonyítva, mivel az euróövezet ebben az évben 5 százalékos visszaesést tapasztalhat. 57 A januártól májusig tartó idõszakban a külföldi befektetések volumene az egy évvel korábbi állapothoz képest több mint 20 százalékkal csökkent, jelenleg 34 milliárd dollár. Lásd The Wall Street Journal, 2009. június 16 58 The Financial Times, 2009. április 20 Kína és a világválság 75 tályba tartozik (becslések szerint 120-150 millió ember). Hozzá kell tennünk, hogy a sanghaji tõzsde

más pénzügyi piacoknál hamarabb kezdte a javulás elsõ jeleit mutatni.59 Végezetül, az ingatlanpiac helyzete igen ellentmondásos Az építõipari buborék kipukkant ugyan, de ennek kisebb negatív hatásai mutatkoztak, mint néhány fejlett országban (Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Írország vagy Spanyolország). Másrészrõl az építõipari tevékenység erõteljes maradt, és jelentõs támogatásban részesült a kormányzat gazdaságélénkítõ csomagjából, amely a munkahelyteremtésre, továbbá a fizikai infrastruktúrába és lakásépítésekbe történõ beruházások szintjének fenntartására helyezte a hangsúlyt. e. A kínai válságkezelés A kínai politikusok jó néhány alkalommal hangsúlyozták, hogy Kína saját gazdaságélénkítõ programjával tudja leginkább támogatni a világgazdaságot a válság leküzdésében. Az ország példa nélküli, 4000 milliárd jüan, azaz 586 milliárd dollár értékû gazdaságélénkítõ

csomagot indított útjára 2008 novemberében (az elsõ amerikai mentõcsomag 750 milliárd dolláros volt). A csomag az infrastruktúra, a szociális jólét, a környezeti javulás, a földrengés utáni újjáépítés és a kínai polgárok számára magasabb jövedelem megvalósítását tûzte ki céljául. Kínai források szerint a beruházások egyharmada közvetett vagy közvetlen módon a környezeti tevékenységekre, így például az egy termelési egységre jutó energiafelhasználás csökkentésére irányul. Körülbelül egy tizede a vasútépítést szolgálja (ez évente 30 millió tonna acélfogyasztást jelent) Bár a csomag rövidtávú hatásai már mutatkoznak, 2009 második negyedévében az eredmények nem váltották be a külföldi befektetõk és exportõrök reményeit. Többen úgy gondolják, hogy a beruházások körülbelül 60-70 százaléka az ösztönzõ csomag nélkül is megvalósításra került volna A háztartások fogyasztására és a

magánszektor beruházásaira kifejtett hatás korlátozott maradt, így az exportorientált növekedési modellt nem válthatta fel a belsõ piacra alapuló másik modell. Ezen túlmenõen, az államilag finanszírozott beruházások fõleg a hazai termelést ösztönözték és csekély hatást fejtettek ki az importra. Számos kormányzati intézkedés a közbeszerzéstõl a kínai vállalatok számára biztosított, államilag támogatott nyersanyagárakig korlátozta a versenyt és az input elõállítását a külföldi forrásoktól átterelte a hazai források irányába.60 A válság ellen tett intézkedések közé számíthatjuk a nagymértékû adócsökkentéseket (2 év alatt összesen 73 milliárd dollár) és számos monetáris intézkedést. A központi bank hat év után hozzányúlt az irányadó kamatlábhoz és csökkentette azt 2008 szeptembere és 2009 márciusa között öt alkalommal csökkentek a kamatok, bár a jelenlegi irányadó kamat még mindig

jelentõsen meghaladja az amerikai dollárét. A bankok kö59 2009 elsõ negyedévében a sanghaji összetett tõzsdeindex 33 százalékkal nõtt, és 2425 ponttal elérte a héthónapos idõszak alatti csúcsot (a Lehman Brothers összeomlását követõen), de a korábbi történelmi csúcstól továbbra is jelentõsen, mintegy 60 százalékkal marad el (6092 pont). Lásd The Financial Times, 2009. április 3 60 Nemrégiben az Egyesült Államok és az Európai Unió számos kérdést vitt a WTO elé, míg Kína az Egyesült Államokat panaszolta be. 76 Juhász Ottó, Inotai András telezõ tartalékát is több alkalommal csökkentették. A hitelezések volumene megnõtt (2009 elsõ negyedévében 24 százalékos volt a növekedés). A kínai pénzügyi piacot sohasem fenyegette likviditáshiány vagy a kiszáradás veszélye. Az árfolyam-politika továbbra is az óvatos felértékelés útját követte, amely 2005 júliusa óta volt jellemzõ Kínában, amikor

megszüntették a jüan USA dollárhoz kötését. Az utóbbi négy évben a jüan az amerikai dollárral szemben 18 százalékot erõsödött, ugyanakkor tovább vesztett értékébõl a legtöbb olyan valutával szemben, amely a dollárhoz képest több mint 18 százalékos felértékelõdésen ment keresztül (különös tekintettel az euróra). Kína sikeresen ellenállt annak a többszöri amerikai nyomásnak, amely arra irányult, hogy egy lépésben, erõteljesen értékelje fel saját valutáját (legalább 25-30 százalékkal). A szociál- és jövedelempolitika területén a csomag két eleme érdemel kiemelt figyelmet. A kormány 34 milliárd dollárt szán a szociális biztonság céljaira, ideértve az egészségügyet, a nyugdíjakat és az oktatást. E mellett 1 milliárd dollár került újraelosztásra 80 millió igen alacsony jövedelmû személy között a belföldi fogyasztás élénkítése érdekében A kínai újévi ünnepségek alkalmával a vidéken élõ

állampolgárok 100, a városokban élõ szegények pedig 150 jüan egyszeri juttatást kaptak. Mind a gazdaságélénkítõ csomag, mind Kína hosszú távú fejlõdési mintája felvet néhány fontos kérdést. Elõször is az exportorientált modellrõl kell szót ejtenünk Bár az elmúlt évek során számos alkalommal jelentették be az exportorientációról a belföldi piaci orientációra történõ áttérést, ennek a politikának a végrehajtása számos akadályba ütközik. Egyértelmû, hogy egy ilyen fajta „ugrás”, amelyet a szakértõk a Kínai Népköztársaság 60 éves történelme során harmadik forradalomnak neveztek el,61 hosszabb idõt vesz igénybe. A helyzetet tovább súlyosbítja két strukturális probléma Egyrészt a kínai növekedés és az export nagymértékben függ a fõleg ázsiai gazdaságokból érkezõ importtól (Japán, Korea, Tajvan, egyéb délkelet-ázsiai gazdaságok). Nem könnyû ezt az importot belföldi termeléssel

helyettesíteni. Másrészt az exportra történõ termelés során más normákat, sztenderdeket és jellemzõket kell figyelembe venni, mint a belföldi piacra történõ termelés során. E mellett az is probléma, hogy a kínai piacot aligha lehetne elárasztani óriási mennyiségû elektronikai termékkel, még akkor sem, hogy ha a fogyasztás élénkítésére irányuló politika sikeres lenne. Amennyiben az export a GDP 35-40 százalékát teszi ki és ebben bekövetkezik egy 20 százalékos csökkenés, akkor a GDP 7-8 százalékos esését nemigen lehet a belföldi fogyasztás 7-8 százalékos hirtelen növekedésével ellensúlyozni. A Kína fenntartható gazdasági fejlõdésével kapcsolatos egyik legfõbb feladat a tömeges foglalkoztatási lehetõségek megteremtése. A foglalkoztatás élénkítése érdekében a gazdaságnak évente legalább 8 százalékkal kell növekednie. Az óriási kihasználatlan termelékenységi potenciálnak köszönhetõen a termelékenység

növekedésével éves szinten 8 százalékos növekedést lehet elõidézni.62 Az export összeomlása néhány hónapon belül körülbelül 20 millió embert fosztott meg munkájától Emellett körülbelül 200 millióan vannak azok, akik munkalehetõségek után kutatva járják az országot A jövõben felmerülõ társadalmi konfliktusokat kizárólag munkahelyteremtéssel lehet megelõzni. 61 Defraigne, Pierre 2009. Opening speech of the international workshop on EU-China partnership EU-China Observer, Issue 2, College of Europe, Bruges, 22–26. 62 A nemzetközi összehasonlítást lásd The Financial Times, 2009. március 14 Kína és a világválság 77 A szociális biztonságra irányuló programoktól joggal várható el, hogy hozzájáruljanak a munkahely- és jövedelembiztonság magasabb szintjének megteremtéséhez és növeljék a magánfogyasztást. Az eredmények azonban nem rögtön jelentkeznek Jó néhány évig, akár egy évtizedig is eltarthat, míg

nyilvánvalóvá válnak. Elõször is, a szociális biztonságra irányuló programoknak, különös tekintettel a nyugdíjrendszerre, több százmillió emberre kell kiterjedniük és ezt csak fokozatosan lehet megvalósítani. Másodszor minél több szociális hálózat kezdi meg mûködését, annál alacsonyabb lesz a túlzott méretû megtakarítások kiszorító hatása, amely jelenleg a legtöbb kínai polgárt jellemzi. Valójában a kínai gazdaság megtakarítási rátája az elmúlt évtized során csökkenés helyett drámai mértékben növekedett A nyolcvanas években a háztartások fogyasztása volt a GDP fõ motorja (több mint 50 százalék), egy évtizeddel késõbb 46 százalékot tett ki ez az arány, 2005-re mindössze 38 százalékra csökkent Mostanában tovább folytatódott ez a csökkenés és jelenleg a háztartások fogyasztása a GDP 35 százalékát generálja (míg 2008-ban a beruházások a GDP 43 százalékát képviselték).63 (A belsõ fogyasztás

részarányának csökkenése a GDP-ben azonban téves következtetésre adhat okot, ezért lényeges szólni róla, hogy önmagában a kínai belpiaci fogyasztás évrõl-évre a világ egyik legdinamikusabb növekedését produkálja, azonban az exportbevételek ennél jóval dinamikusabban növekednek. Tehát a kínai lakosság fogyasztásának GDP arányos csökkenésének hátterében valójában egy nagymértékû fogyasztásnövekedés áll.) Végezetül a gazdaságélénkítõ csomag jövõjérõl. Bár az elmúlt hónapokban volt néhány biztató jel arra, hogy bizonyos területeken ismét felélénkül a gazdasági tevékenység (építõipari alapanyagok termelése, például cement- és acél gyártása az óriás méretû lakásépítési és egyéb infrastrukturális projektek igényeinek kielégítésére), a kiskereskedelmi forgalom megélénkülése (15 százalékos növekedés 2009 májusában), a gépjármûvásárlások látványos növekedése (az USA-ban,

Japánban és bizonyos európai országokban tapasztalható drámai visszaesésekkel szemben), a gazdaságélénkülés fenntarthatóságát azonban még nem lehet garantálni. f. Kína növekvõ szerep a nemzetközi pénzügyi rendszer átalakításában Kína növekvõ nemzetközi szerepe és felelõssége valószínûleg a globális pénzügyi rendszerben a leghangsúlyosabb. A legnagyobb nemzetközi tartalékok birtokosaként szerepe felértékelõdött E mellett növekvõ (vagy már meghatározó) szerepre tett szert az Egyesült Államok deficitjének finanszírozásában (és az USA gazdaságélénkítési programjában). Mindennek alapján jelenleg a globális pénzügyi stabilitás egyik fõ pillérének számít A 2009 április elején megrendezett G-20-ak londoni csúcstalálkozójának elõestéjén a Kínai Központi Bank elnöke meglepte a nemzetközi pénzügyi közösséget azzal a bátor bejelentésével, amelyben javasolta az amerikai dollár, mint elsõ számú

nemzetközi tartalékvaluta felváltását egy „szuper szuverén közös valutával”, amely számos nemzeti kulcsvalután alapulna, melyek közé tartozna a jüan és néhány igen gyorsan fejlõdõ globális vagy regionális szereplõ nemzeti valutája is (például Brazília, Orosz63 The Financial Times, 2009. április 9 78 Juhász Ottó, Inotai András ország, Dél-Afrika és India). A javaslat arra is kiterjedt, hogy ebben az új valutakosárban szerepeljen néhány nyersanyag, fõleg az olaj és a gáz Természetesen mindenki tudta, hogy egy ilyen drámai változást évekig tartó körültekintõ elõkészítésnek kell megelõznie, de a javaslat tükrözte Kína megalapozott félelmeit és hosszú távú érdekeit egyaránt. Az USA eddig példa nélküli szintet elérõ költségvetési hiánya (2009-ben a GDP több mint 11 százaléka) jelentõs inflációs kockázatot és az amerikai valuta további leértékelésének kockázatát rejti magában. Ez automatikusan

csökkentené Kína dollártartalékainak értékét. A dollárt felváltó új valuta megteremtése csökkenteni tudná ezt a kockázatot, miközben a különbözõ devizatulajdonosok között teríteni tudná a veszteségeket. Nem kevésbé fontos, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer reformja Kína számára elengedhetetlen lépés a multipoláris gazdasági világrend megteremtése64 és az USA-tól való függõség csökkentése felé. Kína kész volt hozzájárulni az IMF feltõkésítéséhez, bár néhány politikus a bejelentett 40 milliárd dollárnál magasabb összegû hozzájárulásra számított (Japán és az Európai Unió 100 milliárd dollárt ajánlott fel külön-külön). Kína növekvõ befolyását legjobban az jelzi, hogy sikerült Hongkongot és Makaót levetetni az OECD adóparadicsomokat tartalmazó listájáról.65 Minden külön megjegyzés nélkül Hongkong és Makaó hirtelen eltûnt a szürke listáról, míg számos európai ország, így például

Svájc és három EU-tagállam: Ausztria, Belgium és Luxemburg, továbbra is megtalálható ott. A monetáris rendszer jövõjét vitató nemzetközi fórumokon játszott egyre intenzívebb szerepével párhuzamosan Kína aktív regionális és bilaterális „pénzügyi diplomáciába” kezdett. Az ázsiai tõkepiac megerõsítése és a masszív tõkekiáramlás elkerülése érdekében, amely súlyos likviditási problémákat okozhatna az egész régióban. Kína Japánnal és Dél-Koreával együtt létrehozott egy 100 milliárd dolláros alapot a nemzetközi valutáikat támogató ASEAN országok szerény közremûködésével (az egy évtizeddel ezelõtti ázsiai bankválság továbbra is élénken él ezen országok emlékezetében). A bilaterális tevékenységeket jó néhány olyan swap-megállapodás (devizacsere ügylet) jellemzi, amely a kereskedelem dinamikájának felélénkítését vagy fenntartását célozza. Összesen mintegy 130 milliárd dollár áll

rendelkezésre az Argentínával, DélKoreával, Malajziával, Indonéziával, Hongkonggal és Fehéroroszországgal (amely jelenleg az egyetlen európai ország a partnerek sorában) történõ kereskedelem élénkítésére. Az ilyen szerzõdések nem kizárólag kereskedelmi érdekeket szolgálnak Két további motiváció is rejlik mögöttük. Elõször: az a céljuk, hogy jelezzék Kína növekvõ szerepét és támogatását bizonyos országok és régiók irányába, és egy olyan együtt64 A Kína által elképzelt multipoláris világrend és a fejlett országok dominálta nemzetközi szervezetek által elkészített dokumentumokban szereplõ multilateralizmus között egyértelmû különbség mutatható ki. A multipolaritás a megváltozott és folyamatosan változó erõviszonyok elismerését jelenti egy jelentõs mértékben globalizált keretben Ezzel szemben a multilateralizmus a különbözõ nemzetközi politikai és gazdasági szervezetekben a fejlett országok

által kidolgozott és végrehajtott játékszabályok elfogadását jelenti. Éppen ezeket a játékszabályokat nem hajlandó Kína egyoldalúan elfogadni Kína azt követeli, hogy ezeket a szabályokat fogalmazzák újra, és ebben a legtöbb feltörekvõ gazdaság támogatását élvezi. 65 A nemzetközi pénzügyi rendszer reformja és szabályozása szempontjából az adóparadicsomok erõteljesebb ellenõrzése és átlátható mûködése kulcsfontosságú. Az OECD nyilvánosságra hozott egy listát, amely az országokat három csoportba sorolja attól függõen, hogy milyen politikát követnek a tõke vonzása (illetve a pénzmosás) elõmozdítása céljából. Kína és a világválság 79 mûködési modell létezését, amely különbözik a legtöbb fejlett (volt gyarmattartó) ország gyakorlatától. Másodszor: a swap-megállapodás számos esetben szorosan kapcsolódik Kína hosszabb távú ellátási biztonságát szolgáló terveihez A mélyülõ globális

válság idõszakában Kína megtöbbszörözte hosszú távú bilaterális energiaügyi együttmûködési szerzõdések létrehozására irányuló erõfeszítéseit. 25 milliárd dollárt fizetett Oroszországnak (Rosneft) a következõ két évtizedben történõ szibériai földgázszállításokért és egy Oroszországot Kínával összekötõ csõvezeték kiépítéséért. 10 milliárd dollárt fizetett Brazíliának (Petrobras) napi 160000 hordó olajért, illetve a Brazília atlanti partjainál nemrégiben felfedezett hatalmas olaj- és gázmezõk feltárásában való részvételért. Kína és Irán megállapodást írt alá cseppfolyósított földgáz szállításáról mintegy 3,5 milliárd dollár értékben A 2009 júniusában Sanghaji Együttmûködési Szervezet Jekatyerinburgban megrendezett csúcsértekezletén Kína 10 milliárd dollárt ajánlott fel a közép-ázsiai tagállamok gazdaságainak támogatására, stratégiai (tranzit) és ellátási (energia)

érdekeinek biztosítása céljából. Ám nem minden kínai erõfeszítést koronázott siker. A világméretû nyersanyagtermelés és forgalmazás területén például Ausztrália, Kína legnagyobb acél- és szénexportõre, valamint az elmúlt években kedvenc kereskedelmi partnere, elutasította a növekvõ kínai részvételt. Bár a legtöbb gazdasági megfontolás erõteljesen igazolta az ausztrál alumínium ágazatnak a Chinalco, az egyik legnagyobb kínai állami vállalat által történõ felvásárlását, az ügylet politikai és stratégiai okok miatt kudarcba fulladt. Összefoglalásképpen: a nemzetközi pénzügyi rendszer jövõjét egyre inkább az Egyesült Államok és Kína határozza meg. Ez a két ország túszul ejtette egymást, miután az amerikai túlfogyasztás és a kínai túltermelés már korábban is feltételezte egymást. Mára ez a kölcsönös függés átterjedt a pénzügyi és monetáris szférára is. Az amerikai dollár csak akkor és

addig tarthatja meg központi szerepét, ha és ameddig Kína kész az amerikai gazdaságot támogatni (ide értve a hatalmas volumenû gazdaságélénkítési projekteket is). Jelenleg Kínának a dollár további támogatásán kívül nincs semmilyen más ésszerû álláspontja. Ez akkor is így van, ha ez Kínát még mélyebbre taszítja a (kölcsönös) túszhelyzetbe, amelynek megnövekedett kockázatai vannak (és hatalmas veszteségei is lehetségesek), amennyiben a rendszer összeomlik Azok az elmúlt évben erõsen kritikus amerikai hangok, amelyek az alulértékelt kínai valutát bírálva nyomást próbáltak kifejteni a kínai valuta jelentõs felértékelése céljából, már nem olyan gyakoriak, és kevésbé fenyegetõek.66 Hillary Clinton egyértelmûvé tette, hogy az emberi jogok tiszteletben tartását és a demokráciát érintõ kérdésekben meglévõ folyamatos nézeteltéréseknek nem szabad hátrányosan befolyásolniuk a Kínával való stratégiai

együttmûködést. A katasztrófa elkerülése érdekében az Egyesült Államoknak és Kínának számos más területen is meg kellett erõsítenie kétoldalú együttmûködését. A feltörekvõ országok javára máris bekövetkezett, valamint a jövõben várható további gazdasági erõegyen66 Voltak olyan javaslatok, amelyek arra kényszerítették volna Kínát, hogy 30 százalékkal értékelje fel nemzeti valutáját. Amennyiben ez nem történne meg, az Egyesült Államok és az Európai Unió bevezetne egy 30 százalékos vámot az összes kínai termékre Természetesen egy ilyen intézkedés nemcsak a WTO szabályait sértené meg, de azonnal globális kereskedelmi háború kitöréséhez vezetne, amelynek megjósolhatatlan, de mindenképpen drámai következményei lennének a globális gazdaság, és minden bizonnyal a globális politikai rendszer stabilitására nézve is. 80 Juhász Ottó, Inotai András súly-eltolódást figyelembe véve is azt kell

mondanunk, hogy az Egyesült Államok és Kína közötti új és valóban stratégiai természetû bilaterális együttmûködés a globális stabilitás és az intézmények valamint piaci mechanizmusok mûködõképessége szempontjából kiemelkedõ jelentõségû tényezõ lesz. A G-20-ak keretében újonnan létrejött együttmûködési intézmény továbbra is fennmarad. A valódi dominanciát azonban egyre inkább a G-2 keretében lehet gyakorolni. 2. KÍNA ÉS A NEMZETKÖZI SZERVEZETEK: ÚJ VILÁGREND ÉS ÚJ EGYENSÚLY FELÉ? A globális válság felgyorsította azt a folyamatot, amely a második világháború után kialakult, az akkori erõviszonyoknak megfelelõ nemzetközi intézményi struktúra lényeges átalakulását, és ebben Kína szerepének felértékelõdését eredményezi. Kína intézményi nyitása jó három évtizeddel korábbra vissza. A kilencvenes években következett be az áttörés a nemzetközi szervezetekbe való bekapcsolódással A korábbi

kínai félelmet, miszerint a nemzetközi szervezetekben való tagság korlátozhatja Kína szuverén döntéseit, felváltotta az a felismerés, hogy e szervezetek tagjaként hatásosabban lehet érdekeit védeni, érvényesíteni. E szemléletváltás eredménye volt a WTOtagság, továbbá az együttmûködés erõsítése az ASEAN-országokkal A legutóbbi évtizedben biztonsági és katonai területeken is megjelent Kína a nemzetközi platformon Bár továbbra is ragaszkodik a „be nem avatkozás” elvéhez, legitimnek kezdte tekinteni az adott térség biztonsága érdekében történõ nemzetközi fellépéseket, egyes békefenntartó missziókban maga is részt vett, amikor a döntés mögött az ENSZ felhatalmazása állt. A világgazdasági válság következtében átalakuló intézményi struktúrához Kína többféle formában viszonyulhat. Alkalmazkodhat az aktuális rendhez, megkísérelheti e rend változtatását, esetleg a régi rend felszámolására törekedhet

azzal a céllal, hogy új nemzetközi hierarchia jöhessen létre, vagy folytatja eddigi óvatos, kis lépésekkel haladó politikáját. A történelmi hagyományok az utóbbi mellett szólnának, kérdéses azonban, hogy a felgyorsult folyamatok, valamint Kína jelentõsen megnõtt (sõt, a világgazdaság több kulcsszereplõje által elvárt-megkövetelt) szerepe mennyiben teszi lehetõvé a „fontolva haladást”. Valószínû, hogy a korábbiaknál gyorsabb kínai igazodás fog bekövetkezni – markánsabban képviselt kínai érdekek kíséretében Ugyanakkor hosszú idõ óta létezik, és valószínûsíthetõen továbbra is fennmarad egyfajta fáziskésés a világgazdaság stabilizálásában vállalt kínai szerep és ennek a nemzetközi (gazdaságipénzügyi) intézmények mûködésében, szavazati és döntéshozatali rendszerében történõ megnyilvánulása (intézményesülése) között. Ezt a képet mutatja a világrend jelenlegi állapota, amelyben Kína már

meghatározó szereppel bír, miközben a legfontosabb nemzetközi intézmények átalakítása még a (közel)jövõ feladatai közé tartozik. Kína ebben az átformálódásban igyekszik nemcsak a saját, hanem a fejlõdõ országok érdekeit is képviselni (pl. BRIC, ASEAN, Sanghaji Együttmûködési Szervezet) Más kérdés persze, hogy ezt az érdekképviseleti szerepet az érintett országok is szívesen fogadják-e, vagy mivel ezek az országok Kínát sokkal inkább az USA fõ komplementer partnerének tekintik (G-2), ezért a fejlõdõ-felzárkózó országok inkább másra bíznák saját képviseletüket (például akár egy új nemzetközi „tandemre”, akár egy jelentõsebb, de nem domináns országra, mint például Brazíliára). Kína és a világválság 3. KÍNA 81 ÉS A GLOBÁLIS KÖRNYEZETVÉDELEM ÉS ÉGHAJLAT-VÁLTOZÁS EGYRE FONTOSABB SZEREPLÕJE Kínában az aktuális fogyasztás biztosításához szükséges földterület egy fõre számítva 2,1

hektár, ami éppen megegyezik azzal az értékkel, amennyi a Föld közel hét milliárdos össznépességében mindenkinek jutna. Ugyanakkor Kínában és a hozzá tartozó tengeri területeken nincs ennyi termékeny terület (ennek alapján egy kínaira csak 1,17 hektár jut). Ezt figyelembe véve Kína fogyasztása már évtizedek óta túllépi a saját eltartó képességét (jelenleg 1,8-szorosan) Más szavakkal: a Föld népességének 20 százalékát képviselõ Kína a globális fogyasztás 15 százalékát adja, míg a földi biokapacitásoknak csak 9 százalékával rendelkezik. Az ország nettó biokapacitás-egyenlege azt mutatja, hogy Kína biokapacitást exportál Ázsia több részébe (fõleg Dél-Koreába és Japánba), valamint Ausztráliába, miközben biokapacitást importál Észak- és Dél-Amerikából (fõleg Kanadából és Brazíliából), de Oroszországból és egyes távolkeleti országokból (Indonézia, Thaiföld) is. Európával és Afrikával a

biokapacitás-csere kiegyenlített Egyes számítások szerint, ha a kínai növekedés környezetkárosító hatásait, valamint az ezek leküzdéséhez szükséges erõforrásokat is figyelembe vennénk, akkor igen szerény tényleges növekedési ütemek adódnának. A környezetromboláshoz járulnak, kedvezõtlen hatásait felerõsítik a klímaváltozással kapcsolatosan várható következmények. Mindez az elmúlt években mind a kormányzat, mind a társadalom szintjén felértékelte a környezetvédelmet és a fenntarthatóság kérdését Számos környezetvédelmi program készült, és e téma kezd szervesen beépülni a gazdasági fejlõdés terveibe éppúgy, mint Kína nemzetközi szerepvállalásába. A 2001–2005 közötti ötéves tervben megduplázódtak a környezetvédelmi beruházások, és meghaladták a GDP 1 százalékát. A 2006–2010 közötti tervekben kiemelten szerepel az energiafelhasználás hatékonyságának növelése, a károsanyag-kibocsátás

mérséklése (széndioxid, kén, egyéb mérgezõ gázok), továbbá a városi szennyvíztisztító kapacitás többszörösére növelése és a falusi környezetvédõ programok beindulása. Változatlanul akut probléma a mezõgazdasági földterület egy részének gyorsütemû romlása, továbbá a felszíni vizek szennyezettsége. Idõben és földrajzi régiók vonatkozásában kiszámíthatatlan, de minden bizonnyal nõ a korábbi környezetszennyezés következtében kialakuló természeti katasztrófák valószínûsége. Ugyanakkor Kína határozottan – és jogosan – tartja magát ahhoz az alapelvhez, hogy nemzetközi téren mindaddig nem kötelezi el magát, amíg a fejlett ipari országok, amelyek a földi ökológiai rendszer túlhasználatáért döntõen felelõsek, és akiknek az egy fõre jutó fogyasztása (környezetkárosítása) ma is jóval nagyobb, mint a kínai társadalomé, nem vállalnak világos, középtávú, ellenõrizhetõ kötelezettséget

felelõsségük arányában. Ezt az álláspontot képviselte Kína a G-8-at követõ környezetvédelmi és az éghajlatváltozással kapcsolatos nyilatkozatokban, s így készül a 2009. decemberi koppenhágai klímacsúcsra is. 82 Juhász Ottó, Inotai András V. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS AJÁNLÁSOK A MAGYAR DÖNTÉSHOZATAL SZÁMÁRA A 2008–2009. évi Kína-kutatásokból öt szinten szûrhetõk le a magyar stratégiát megalapozó keretfeltételekre, valamint a stratégia tartalmára vonatkozó megállapítások 1. A KÍNAI FEJLÕDÉS ÉRTÉKELÉSE a) Kína nem összeomlás elõtt álló kommunista diktatúra és – fejlõdésének minden belsõ nehézsége és ellentmondása dacára – nem is egy elmaradott, kioktatandó ország, hanem dinamikus, erõs nagyhatalom, amelynek – az USA, az EU és Oroszország mellett – kulcsszerepe van a globális válság kezelésében. Ezért a Kínával folytatott intenzív együttmûködés – bár nem nélkülözi a kockázatokat

– mindenekelõtt fejlesztési erõforrás. Ezzel szemben az elzárkózás következményei elmulasztott haszonban és elszalasztott lehetõségekben mérhetõk b) A nyitás és a reform három évtizede során Kínában felhalmozódott gazdasági-társadalmi tapasztalatok, új típusú kérdésfeltevések és probléma-megoldási módozatok mindenképpen tanulmányozásra méltóak. – Gazdasági téren: eltérõen a közép- és kelet-európai új demokráciák „sokkterápiás” és a nemzetközi pénzügyi szervek által ajánlott-hirdetett módszereitõl, a kínai reformokat fokozatosan valósították meg. Elõbb kis méretekben, „modellszerûen”, különleges övezeteket, kísérleti térségeket kialakítva léptették õket életbe, és csak elõnyeik bebizonyosodását követõen, megfelelõ társadalmi támogatottsággal felvértezve (sõt sokszor a társadalom nyomására) vezették be õket országos szinten. Alapvetõ az állam szerepvállalása, koordinációs

szerepe melletti piacgazdaság-építés. – Alkotmányjogi téren: Kínában alkotmányos elõírás az ország, valamint a nemzetiségek „egységének” oltalmazása, a törvények szigorú betartása, az államtitok megõrzése, a köztulajdon védelme, a munkafegyelem, a közrend és a társadalom etikai normáinak betartása, valamint a haza biztonságának, becsületének és érdekeinek oltalmazása. Ezeket az értékeket nálunk az alkotmánynál „alacsonyabb” státuszú jogszabályok védelmezik Természetesen vitatható az említett értékek alkotmányban rögzítésének szükségszerûsége, végrehajtásának módja pedig jogos kritika tárgya (nem is beszélve a magyar és kínai jogértelmezés különbségeirõl). Azonban az európai társadalomszemléletre jellemzõ jogi beállítottság felõl az erkölcsi értékek irányába történõ elmozdulásra Magyarországon is van társadalmi igény – Társadalmi gondoskodás: a kínai közfelfogás szerint

nemcsak a szülõknek kell kiskorú gyermekeikrõl gondoskodniuk, hanem a nagykorú gyermekeknek is öreg szüleikrõl. Ez a kötelezettség a kínai alkotmányba is bekerült (nálunk csak a gyerekek taníttatása szerepel az alkotmányban). Az öregedõ társadalom, a nyugdíj-rendszer elodázhatatlan reformja napirendre tûzi az állami és az öngondoskodás között kialakítandó kívánatos arányokat Kína és a világválság 83 – A kínai kihívás nemcsak a világgazdasági erõviszonyokat rendezi át, hanem a nemzetközi környezetbe beépíti a különbözõ fejlõdési-fejlesztési „modellek” versenyét. Ennek számos eleme – bár közvetlenül aligha adaptálható – világszerte az eddigieknél jóval nagyobb figyelmet érdemel egy olyan idõszakban, amikor az elmúlt évtizedekben kiépített „szociális jóléti rendszerek” meghatározó pillérei szorulnak alapvetõ újragondolásra és átalakításra. 2. VILÁGMÉRETÛ ÁTRENDEZÕDÉS a) Nemcsak

Magyarország, hanem a nálunk sokkal befolyásosabb országok és régiók stratégiai tervezése sem nélkülözheti azt a kiinduló pontot, hogy Kína a nemzetközi viszonyok alakításának növekvõ súlyú, egyre magabiztosabb és kooperatív szereplõjévé vált. Aktív, formáló, nem pedig követõ részese kíván lenni a globális folyamatoknak b) Még elkötelezett „atlantista” álláspontról is súlyos hiba volna nem észrevenni, hogy az USA-ban nemcsak kormányváltás, hanem stratégiai jelentõségû politikai változás is végbement, ami többek között a Kínával fenntartott bilaterális kapcsolatok terén is markánsan nyilvánul meg. Ez a fordulat megteremti a külsõ feltételeit annak, hogy az USA-EU-Kína „háromszög” kitágult mozgásterében, a magyar és az európai érdekeknek megfelelõen, a stratégiai és a taktikai lehetõségek még szélesebb körébõl válogatva alakítsuk Kína-politikánkat. c) A nemzetközi politikai és gazdasági

erõviszonyok Ázsia javára történõ megváltozása (ami együtt jár a politikai ellentétek Ázsiára összpontosulásával) hangsúlyváltást követel meg a magyar külstratégiában is. A magyar külpolitika célja csak az lehet, hogy legalábbis õrizze meg a legfontosabb szereplõk esetében (Kína, Japán, India, Dél-Korea, ASEAN) azokat a pozíciókat, amelyek a sikeres kétoldalú kapcsolatépítés eredményeként az elmúlt évtizedekben létrejöttek. 3. EURÓPAI UNIÓ, KÍNA ÉS MAGYARORSZÁG a) Az Európai Uniót Kína továbbra is fontos partnerének tekinti, de a legutóbbi években a kínai stratégiában az európai integrációval kialakítandó „stratégiai” kapcsolatok leértékelõdtek. Az együttmûködés fõ hangsúlya a bilaterális kapcsolatokra tevõdött át b) Világossá vált, hogy Kína elutasít bármiféle európai „kioktatást”, az európai gondolkodásban, viselkedésben, politikaformálásban fellelhetõ egyfajta

„felsõbbrendûségi küldetést”. Ellentétben számos más, jóval gyengébb alkuerõt képviselõ országgal vagy országcsoporttal, az EU és Kína tartós és szilárd kapcsolatai a teljes egyenjogúságra és az egymás ügyeibe való be nem avatkozásra épülhetnek, ami nem jelentheti a szenzitív kérdések „polcra helyezését”. c) Magyarország alapvetõen érdekelt lenne a mainál erõsebb, mélyülõ EU-ban, amely, mint stratégiai szövetséges felértékelõdne Kína számára is. Ezt a folyamatot követ- 84 d) e) f) g) Juhász Ottó, Inotai András kezetesen támogatnunk kell, még akkor is, ha az integráció fejlõdési irányának meghatározásába csekély közvetlen beleszólási lehetõségünk van. Ezen belül meg kell ragadnunk a bekapcsolódás lehetõségét olyan bilaterális projektekbe, amelyek Kína és azon EU-tagállamok között valósulnak meg, amelyek a közelmúltban nem terhelték meg a kétoldalú politikai viszonyt. Végül

tanulmányozásra érdemes néhány kisebb EU-tagállam kínai exportoffenzívája, amivel viszonylag kiegyensúlyozott kereskedelmi kapcsolatokat tudtak kialakítani (importjuk 60-80 százalékát tudják exporttal ellentételezni). Ezen belül különös érdeklõdésre tarthat számot a kis- és közepes vállalatok tevékenysége. Elvárható, hogy a Kínával kapcsolatos magyar és európai érdekeket határozottan és szükség esetén kezdeményezõen képviseljük az EU különbözõ intézményeiben, akár viták árán is. Az Európai Parlamentnek is csak javára válhat, ha megóvjuk az olyan jó szándékú, ámde „önsorsrontó” lépésektõl, amelyek súlyos következményeit az egész közösség megérzi. Gazdasági érdekeinket, a Kínával kialakított és a következõ idõszak magyar külstratégiájában akár minõségi elõrelépést is eredményezõ kapcsolatokat ne engedjük hangzatos stereotípiák oltárán feláldozni. Ezek semmilyen eredményre nem

vezetnének, miközben a kétoldalú kapcsolatokat hosszabb távra terhelnék meg egy olyan kritikus idõszakban, amikor a térségünkkel kapcsolatos kínai stratégiai döntések megszületõben vannak. A 2011. évi magyar EU-elnökség súlypontjainak kialakítása során – figyelembe véve a globális válság akkorra várható hatásait és következményeit, valamint Kína tovább erõsödõ szerepét és befolyását – szükséges lenne az EU–Kína kapcsolatokat érintõ kezdeményezésekre (beleértve az évek óta formálódó „stratégiai partnerség” intézményesítését, amire jó eséllyel a magyar vagy a spanyol–belga–magyar hármas elnökség idején kerülhetne sor). Ebbe a munkába kívánatos szakmai intézmények bevonása, a felhalmozott információtömeg és szakértelem célirányos és következetes hasznosítása EU-tagként három földrajzi régióra érdemes külön figyelmet fordítani: – erõsítendõ az EU egységes szerepe globális

kérdésekben, mert csak így kerülhetõ el a G-2 (USA és Kína) jövõbeli dominanciája, ami Európa mozgásterét is korlátozná, – fokozott figyelmet kell fordítani Kína térnyerésének következményeire a közép-ázsiai térségben. Miközben az EU (és egyes tagállamai) Oroszország minden megmozdulását feszülten figyeli, addig alig kap figyelmet a csendesebb, más eszközökkel megvalósuló kínai elõretörés. Ez pedig érintheti Európa hosszú távú energiabiztonságát. – Kína és Japán (délkelet-)ázsiai rivalizálása mellett új lehetõségek nyílnak az Unió, de Magyarország számára is a térség kisebb országaival való kapcsolatépítésre. Fontolóra veendõ, hogy az Ázsia-Európa Párbeszédet (ASEM) hogyan lehetne az eddigieknél hatékonyabban kihasználni mind információszerzésre, mind további kapcsolatépítésre. Kína és a világválság 85 4. A KELET-KÖZÉP-EURÓPAI TÉRSÉG, MINT VERSENYTÁRS ÉS PARTNER a) Módosulás

érzékelhetõ a közép- és kelet-európai térség iránti kínai politikában. A rendszerváltást követõ közel két évtized legnagyobb részében Kínának nem volt karakteres, vagyis az általános elveken (békés egymás mellett élés, nyitottság minden ország felé, mindenféle megkülönböztetés nélkül) túlmutató regionális politikája e térség felé, amelyet egyfajta „tömbként” kezelt. Ezen az EU-csatlakozás nem módosított lényegesen, mert az integráció, mint Kína lehetséges stratégiai partnerének fejlõdését érdemben nem befolyásolta. b) Az utóbbi egy évben a kínai szemlélet differenciáltabbá vált. E folyamat elemzése a magyar diplomácia egyik fontos feladata. Politikai-bizalmi tekintetben kínai részrõl Lengyelország és Csehország iránt gyanakvó kivárás tapasztalható. Ugyanakkor a térség más országai (beleértve nemcsak Romániát, de részben Szlovákiát és Horvátországot is) irányában aktívabb kínai

politizálás figyelhetõ meg. Nem kétséges, hogy Kína még nem döntött regionális gazdasági bázisát illetõen, miközben a térség valamennyi országa iránt nyitott. c) A gazdasági-logisztikai bázisért folyó verseny mellett alapvetõen szükséges lenne a visegrádi országok, valamint Románia (esetleg Bulgária és Horvátország) bevonásával történõ összehangolt álláspontok kialakítása, egyfajta regionális lobbizás. Ez nemcsak az EU-n belül, de Kína felé is jobb alkupozíciót biztosítana az érintett országoknak, és korlátozná az „oszd meg és uralkodj” taktika érvényesülését. 5. MAGYAR–KÍNAI KAPCSOLATOK a) A magyar–kínai kapcsolatok az elmúlt években jelentõsen bõvültek, és legmagasabb politikai szinten is támogatást kaptak. Az elért együttmûködési szint megõrzését, valamint a több területen feltáruló új lehetõségek kihasználását azonban több tényezõ akadályozhatja. Három „törékenységi”

elemre hívjuk fel a figyelmet: – gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi kapcsolataink erõteljesen egyoldalúak. Exportunk az import mindössze 13-14 százalékát fedezi (szemben az Unió 32 százalékos mutatójával) Volumene néhány hazánkban megtelepedett multinacionális vállalat szállításainak függvénye Akár egy vagy néhány ilyen cég kiesése tetemes exportcsökkenést eredményezhet, miközben ilyen tendencia az importban kevésbé várható, – a magyar belpolitika bizonytalanságai negatívan hatnak a megfelelõ kínai stratégia alakítására (ill. bizonyos döntéseket késleltethet), – a Kína-ellenes magyar közhangulat erõsödése, a tömegtájékoztatási eszközök egy részérõl torz (sõt, sokszor kifejezetten ellenséges) Kína-kép közvetítése. b) Politikai téren: – A Kínával fenntartott jó viszony nem válhat a rövidtávú érdekekre építõ bel- és pártpolitika túszává. Meg kell találni a politikai és a gazdasági

érdekrendszer közötti ellentmondás, a pragmatizmus és az elvek között húzódó kettõsség feloldásának célszerû módjait. 86 Juhász Ottó, Inotai András – Kerülni kell a politikai és a nemzetközi jogi konfrontációt Kínával. Az emocionális megközelítés a tibeti függetlenség ügye melletti kiállásnak kedvez, de nem számol az alapvetõ realitásokkal. Magyarországra fokozott mértékben igaz, hogy csak a kölcsönös tisztelet, az egyenlõség és a konstruktív együttmûködés alapján építheti kétoldalú kapcsolatait Kínával. – Tartsuk fenn a „magyar–kínai baráti, együttmûködõ partnerségi viszonyt”, amelynek dokumentumát még Mádl Ferenc köztársasági elnök és Hu Jintao kínai elnök írta alá 2004 júniusában, – Ne tegyük kétségessé az egy Kína-elvvel és Kína területi integritásával kapcsolatos eddigi álláspontunkat, Ez korántsem zárja ki, hogy a kétoldalú emberjogi párbeszéd csatornáján (mely

még Eu-csatlakozásunk elõtt jött létre) a jövõben is megtárgyaljuk az úgynevezett érzékeny kérdéseket. Ellen kell tudni állnunk, amennyiben az EU vagy bármely tagország részérõl e csatorna megszüntetésére irányuló nyomást éreznénk. Az eddigi gyakorlat igazolta, hogy következetesen képviselhetjük közös értékeinket, miközben egyéb érdekeink sem sérülnek, – Fokozott figyelmet célszerû szentelni az Európával, ezen belül pedig a térségünkkel kapcsolatban megfigyelhetõ, a korábbiaknál differenciáltabb, árnyaltabb kínai stratégiára, és az ebbõl adódó magyar lehetõségek kihasználására, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére. – A politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat kezeljük egységben, ezek ugyanis kompakt stratégia esetében nem függetleníthetõk egymástól. c) Gazdasági téren: – jelentõs erõfeszítések szükségesek a Kínába irányuló magyar export fokozására. Ebben a már kialakított

multinacionális csatornák mellett fokozott figyelmet érdemelnek a kis- és középvállalatok (más kis EU-országok tapasztalatát is felhasználva), a Kínában mûködõ uniós vállalatok alvállalkozói rendszerébe való bekapcsolódás (akár kínai, akár európai termeléssel és beszállítással), nem utolsósorban pedig a Magyarországra települõ és innen exportálni kívánó kínai vállalatok támogatása. – A Kínában befektetni szándékozó magyar cégeknek érdemes mérlegelniük, hogyan tudják azokat az elõnyöket kihasználni, amelyek a kétoldalú befektetési megállapodásból adódnak (ilyent Kína 107 országgal kötött), miközben védelmet élveznek a kisajátítással, a vállalatok közötti diszkriminációval és részben a bürokratikus ügyintézésbõl fakadó veszteségekkel szemben. – Számos magyar vállalat elõtt – akár uniós partnerrel kooperálva – nyitva áll az Európai Unió pekingi Kereskedelmi Kamarája, ahol szerény

díj ellenében rendszeres tájékoztatáshoz, jogi és nyelvi szolgáltatáshoz lehet jutni. Emellett ez az intézmény az érdeklõdõ vállalatok számára az üzleti kapcsolatépítés és –fejlesztés egyik lehetséges kiinduló pontjának is tekinthetõ. – A magyar exportban új regionális súlypont(ok) alakítandó(k) ki, ami nem csak a keleti, tengerparti, fejlett tartományok metropoliszaiban és nem a legfejlettebb nyugati vállalatokkal való kíméletlen versenyre épít, hanem bekapcsolódik a kínai vidékfejlesztési programokba (áruexporttal, beruházásokkal, vegyes vállalatok létesítésével, tudás- és technológiaexporttal). Kína és a világválság 87 – Tekintettel arra, hogy a válság során egyértelmûen felerõsödött a kínai tõkekivitel, amit részben a hatalmas tartalékok, részben ezek diverzifikálási igénye is ösztönöz, célszerû minél több nagy- és közepes kínai cég vonzása Magyarországra, és az ehhez szükséges

kedvezõ gazdasági-társadalmi háttér megteremtése, Figyelemmel kell lenni arra, hogy a kínai tõke telephely-döntéseiben elõnyt élveznek a zöldmezõs beruházások. – Magyarország pénzügyi sebezhetõségének csökkentése érdekében érdemes – legalább tájékozódási céllal – szakértõi megbeszéléseket folytatni arról, hogy milyen feltételek mellett és milyen összegben lenne hajlandó Kína részt venni a magyar pénzügyi stabilizációs program(ok)ban (mint a kínai tartalékok diverzifikálásának egy szerény szelete). d) Egyéb területeken: – a kétoldalú viszony stabilitása szempontjából mind politikai, mind gazdasági vonatkozásban alapvetõ a Kínával kapcsolatos negatív közhangulat és társadalmi attitûd változtatása. Ebben a politikusoknak, a szakértõknek, a gazdasági élet képviselõinek, mindenekelõtt azonban a tömegtájékoztatási tevékenységet folytató médiának egyaránt van teendõje. Ehhez célszerû lenne

átfogó kommunikációs stratégia mielõbbi kidolgozása és megvalósítása, amely biztosíthatja az objektív információkra épülõ tájékoztatást, és jelentõsen csökkentheti a különbözõ (befolyásos) lobbi-csoportok partikuláris érdekein alapuló, egyoldalú információk torzító hatását. – Kínában is jól kommunikálható magyar országképet kell megfogalmazni, ami – objektív megközelítésben – felhívja a figyelmet a magyarországi megtelepedés elõnyeire, a kínai üzletemberek befektetéseinek kedvezõ környezeti feltételeire. – A magyar társadalommal folytatott-folytatandó párbeszédben nem a kínai bevándorlástól való (általában jogosulatlan) félelem erõsítésére, hanem a kínai közösségek magyarországi tevékenységének valós elõnyeire kell helyezni a hangsúlyt. Nemcsak kínai vonatkozásban van szükség erõteljes felvilágosító munkára a Magyarországon is tapasztalható, idegenekkel szembeni elõítéletek

oldása érdekében. – Az elsõdleges, állami csatornákon túl érdemes nagyobb mozgásteret biztosítani a társadalmi szervezeteknek, a szakmai szövetségeknek, a tudományos-mûszaki együttmûködés fejlesztésében érdekelt szakértõknek, az önkormányzatoknak, továbbá a legutóbbi idõkben kifejezetten mellõzött Magyar–Kínai Baráti Társaságnak. Figyelembe veendõ, hogy – ellentétben a közhiedelemmel – Kínában sem minden a pekingi „központban” dõl el. A „többszintû kormányzás” jegyében történõ együttmûködés összhangban van az EU szubszidiaritás-elvû döntéshozatali törekvéseivel, miközben Kínában is ösztönözheti az önkormányzatiság fejlõdését és a demokrácia térhódítását – Jelentõs kétoldalú tartalékok vannak az oktatási-képzési-továbbképzési együttmûködésben, mind kínaiak magyarországi tanulmányait, mind magyarok kínai tanulmányait illetõen (az utóbbiakra egyébként uniós források

is rendelkezésre állnak). 88 Juhász Ottó, Inotai András – Hasonlóan tetemes tartalékok rejlenek az idegenforgalomban, tekintettel a kínai turisták számának növekedésére és a Kína iránt mutatkozó magyar érdeklõdésre alapozva is. – Végül, de nem utolsósorban, 2009–2010 több eseménye is alkalmas lehet a kétoldalú kapcsolatok erõsítésére, esetenként az új minõség felé történõ továbblépésre. Az egyik a magyar–kínai diplomáciai kapcsolatok felvételének, a másik a Kínai Népköztársaság megalapításának ugyancsak 60. évfordulója Ezek jó alkalmat kínálnak a személyes találkozókra, társadalmi-tudományos kapcsolatépítésre, konferenciákra, kulturális rendezvényekre, nem utolsósorban pedig a kapcsolatok történelmi távlatban is meghatározó elemeinek összegzésére és a jövõbeli együttmûködés szempontjából történõ értékelésére. Harmadik esemény a 2010 évi sanghaji világkiállításon való

sikeres magyar szereplés megfelelõ elõkészítése Ennek keretében nemcsak vállalkozói-üzleti, továbbá kulturális és egyéb területeken nyílik lehetõség a kapcsolatépítésre és –fejlesztésre, hanem megfelelõ fórum teremtõdik a kínaiak Magyarország-képének formálására, ami nélkülözhetetlen tényezõje a jövõbeni politikai és gazdasági együttmûködés tudati-társadalmi megalapozásának. AZ EGYES TÉMABLOKKOK KERETÉBEN ELKÉSZÜLT HÁTTÉRTANULMÁNYOK I. A válság hatása Kína belsõ politikai-gazdasági-társadalmi helyzetére (koordinátor: Juhász Ottó) Jordán Gyula: A mai kínai igazságszolgáltatás Juhász Ottó: Kína és a világgazdaság – Társadalmi, politikai, gazdasági és külstratégiai aspektusok Kiss Judit: Élelmiszerbiztonság Kínában Ifj. Óvári Tamás: A Kínai Kommunista Párt belsõ viszonyainak és fejlõdésiirányának kérdéséhez Petkova, Ivanka: Chinese financial market Tálas Barna: A kínai kormány

válságkezelõ stratégiái a jelenlegi pénzügyi és világgazdasági válság kihívásai kapcsán Vámos Péter: A civil szervezetek helyzete Kínában II. Kína nemzetközi kapcsolatai (koordinátor: Hernádi András) Hernádi András: A kínai–ausztrál kapcsolatok legfontosabb területei, jellemzõi Inotai András: Az Európai Unió és Kína: Stratégiai partnerség az újrarendezõdõ globális környezetben? Ludvig Zsuzsa: Kína és Oroszország – Együttmûködés és rivalizálás? Németh Iván: Versengés és együttmûködés az USA-Oroszország-EU-Kína-India-Japán politikai és gazdasági kapcsolatrendszerben Rácz Lajos: A kínai-amerikai kapcsolatok 2009 elején – magyar szemmel Sántha István: Kínaiak Kelet-Szibériában Völgyi Katalin: A kínai–japán kapcsolatok elemzése, különös tekintettel a gazdasági kapcsolatokra Kína és a világválság 89 III. A magyar–kínai gazdasági kapcsolatok (kelet-közép-európai összehasonlításban)

(koordinátor: Rácz Lajos) Artner Annamária: A kínai mûködõtõke-export és az EU új keleti tagállamai Monori Gábor: A magyar kis- és középvállalati szektor kínai és egyéb délkelet-ázsiai együttmûködési lehetõségei Novák Tamás: Románia Kína-stratégiája, a román–kínai kapcsolatok súlyponti kérdései és jövõbeni kilátásai Szunomár Ágnes: Magyarország felkészülése a Shanghaji világkiállításra – stratégiai megközelítésben Várkonyi Gergely: A magyar–kínai gazdasági kapcsolatok helyzete Wisniewski Anna: Lengyelország Kína-stratégiája IV. Kína a változó világgazdasági erõtérben (koordinátor: Inotai András) Monori Gábor: Kína és az új világrend. Kína részvétele meghatározó nemzetközi szervezetekben Fleischer Tamás: Kína mint a globális környezetvédelem és éghajlatváltozás egyre fontosabb szereplõje Farkas Péter-Szabó Zsolt: A nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság és Kína

hozzájárulásának (szerepének) értékelése V. Következtetések és ajánlások a magyar döntéshozatal számára (koordinátor: Inotai András) Több fenti szerzõ tanulmánya alapján