Földrajz | Tanulmányok, esszék » Szentendre

Fancsek Krisztina 11/b. Szentendre Szentendre a Dunakanyarban, Budapesttől 21 km-re északra a Szentendrei-Duna-ág – másképpen a Kis-Duna – jobb partján terül el. Tengerszint feletti magassága 102 m Szentendrét a Visegrádi-hegység részei félkaréjban veszik körül. A várost övező hegység legmagasabb tagjai észak felől a Vörös-kő (512 m), északnyugatról a Szent László-hegy (590 m), nyugatról a hegyes tetejű Csikóvár (557 m) – s e kettő által egybefogott, elnyúlt – Bölcsőhegy (587 m), míg délen a Pomázon túli Nagy-Kevély (535 m). Hazánk területét a földtörténeti ókorban a Variszkuszi-őshegység szelte át, mely az időszak végén egyre erősebben pusztult, majd a mélybe süllyedt. Ez a süllyedés a földtörténeti középkorban is folytatódott, később azonban megkezdődött az eurázsiai hegyrendszer felgyűrődése. Az ekkor meginduló hegységképződés a földtörténeti újkorban ért tetőpontjára, amikor

területünk is jelentős változások színhelye volt. Az oligocén-kor tengere elöntötte a tájat, majd a miocénkor hatalmas vulkáni tevékenysége kialakította a Visegrádi-hegység és a Börzsöny egykor egybefüggő andezitcsoportját, amelyeket a harmadkor végén a Duna áttörése választott el egymástól. A Visegrádi-hegységet elsősorban a vulkánosság alakította ki. Valamikor egyenletes andezitfennsík volt. A természet pusztító ereje: a szél, a víz és a kéregmozgás azonban folytonosan támadta, ezért ma már völgyekkel, vízmosásokkal tarkított vidék. Mai hegycsúcsai sem az eredeti vulkáni kúpok. Vize, forrása is sokkal több, mint a mészkőből és dolomitból álló Budai-hegységé vagy Pilisé. A Visegrádi-hegység nagyobb részét összefüggő, zárt erdők borítják. A szentendrei hegyek megközelítőleg négyszög alakú területet zárnak be, amelynek határa keleten a Duna, délen a Bükkös-patak, nyugaton az

Ördögnyílás-völgy és az Apátkúti- 2 völgy a Szent László-heggyel, északon pedig Tahi felett a Kalicsa-völgy. A 366 m magas Kőhegy természetvédelmi terület a Csikóvár csoporthoz tartozik E vulkanikus eredetű hegység keleti oldalán a szél különféle érdekes alakzatokat hozott létre. A hegységben a lávaömlés és tufa nyomai egyaránt megtalálhatók. A Visegrádi-hegységből sok patak fut a Duna felé. Közülük az Asztal-kő oldalán eredő Sztelin patak Pismány fölött, az Óvíz-patak pedig – amelynek esése kilométerenként 35 m – a Pap-sziget alatt torkollik a Dunába. Legbővízűbb a Bükkös-patak, mely a Dobogókő keleti oldalának csapadékát gyűjti össze. Eredete és torkolata között több mint 17 km-nyi utat tesz meg, és hozzávetőleg 350 métert esik. A patak völgyének szurdokában a víz útját egykor széles sziklafal – a Dömör-kapu – zárta el, amelyen a víz több helyütt zuhatagot alkotott. A mind nagyobb

méreteket öltő kőfejtés következtében azonban a szurdok szépségei lassan megsemmisültek. A hegyekben sok a forrás. Ismertebbek: a Szabadság-forrás (Sztaravoda) az Ókútivölgyben, az Öreg-, a Ferenc-, a Sándor-, a János-, a Csepel és a Gyopár-forrás A bővízű Lajos-forrás a Ságvári-turistaház mellett és a Sas-kő „hideg vizei” népszerűek. A hegyekkel körülvett Szentendre éghajlata kevésbé szélsőséges. Tele enyhe, tavasza sokszor hirtelen, szinte átmenet nélkül megy át a nyárba, ősze a hegység, a környező dombvidék és a gyümölcskertek színpompás látványával nagyon szép és hosszan tartó. A Visegrádi-hegység nyugati és északnyugati részei bővebb csapadékot kapnak a keleti és a délkeleti lejtőknél. A hőmérséklet évi átlaga 9,5 C (januárban -1,4 oC, júliusban 20,4 oC) A növényvilág szempontjából a hegység az ún. Ős-Mátra flóravidékéhez tartozik A hegyeket összefüggő, dús lombos erdők, a magasabb

tetőket helyenként bükkösök borítják. A fenyőövezetet a legmagasabb csúcsok sem érik el. Az alacsonyabb, melegebb lejtőkön a tölgyesek különféle nemeit találjuk. Különösen gyakori a molyhoz és a kocsánytalan tölgy, de kísérleteznek kocsányos tölggyel is. A cser, juhar, kőris csak elszórtan él a környező erdőkben, a gyertyán viszont gyakoribb. Jelentős területeket borít a sajmeggyes karsztbokorerdő A 3 kőgörgeteges lejtőkön viszont hársas törmeléklejtő-erdőket találhatunk. A sziklákat sokhelyütt gazdag moha-réteg borítja. Az ültetett fák közül a Barackos út kertjeiben található a török mogyoró. Fagyal, galagonya, kökény, szeder mindenütt található, helyenként valóságos kis telepei piroslanak az erdei szamócának és epernek. Ősszel a Pismányt északról határoló lejtők, a Sas-kő és a Kis-Malom-hegy lejtője tarkállik az érett csipkebogyótól. Gazdag a vidék gombában is: tinógombák, májgombák,

lila pereszkék, csiperke-, őzláb-, galamb- és császárgombák, pöfetegek sűrűn találhatók az árnyas erdőkben. A vidék növényi természeti ritkasága a Bükkös-patak völgyének több jégkorszakbeli maradvány-növénye a pufók árvacsalán. Ugyancsak a Bükkös-patak völgyében tenyészik a steppei apró tüskemag, a bánsági mételykoró és a pirosló hunyor. Megtalálható az Alpok s a Kárpátok magas hegyvidékének növénye, a pirosaslila, nagylevelű erdei várfű is. A természet barátai fellelhetik az ezerjófűvet, erdeti kosbort, kankalint, többféle harangvirágot, kakukkfűvet, zsályát. Jellegzetesek Szentendre környékére a hosszú levelű árvalányhajas lejtők a Határcsárda melletti Kada-hegyen és a Kő-hegy oldalában. Ritkaság még a pázsitlevelű homokhúr, a buglyos boglárka és a harangos campanula. Szentendrének növénytani tekintetben is van különleges nevezetessége. Az egész világon csak itt található a

lilásrózsaszínű vadrózsafajta, mely nevében is – Rosa Sancti Andreae – Szentendrét viseli. Az érdekes rózsafajta jégkorszak utáni maradvány, évtízezreket vészelt át. Törzse fél méter magas, ragadós levelei, virágai, termései szőrösek Más rózsákkal nem keresztezhető. Egyetlen lelőhelye a pismányi városrész néhány kertje A rózsát a természetvédelmi hivatal védetté nyilvánította. A Szentendrét környező hegyvidék állatvilága is gazdag. Találkozhatunk szarvassal, őzzel, muflonnal, vaddisznóval, rókával, erdei nyúllal, az erdők tájékán fel-feltűnik a mókus, ritkán a borz is látható. A hegység nagyobb része vadvédelmi terület, a Pilisi Parkerő része. A vadvédelem nemcsak az emlősökre, hanem néhány kivétellel minden madárra, elsősorban az uhura, e ritka 4 bagolyfajtára terjed ki. Tavasszal az énekesmadaraktól, a vörösbegytől, az erdei pintytől, a szalakótától, a gyurgyalagtól hangos az erdő.

Hajnalban énekel a fülemüle és a szántók felett a pacsirta. Cserreg a szarka és szorgalmasan kopogtatja a szuvas fák törzsét a harkály, a fakúsz, hallatja hangját a kakukk, a cinke, a rigó. Gyümölcséréskor megjelennek a seregélyek, ősszel fogolycsapat surrog. A ritkás fák között, főleg a szigeten fácánok futkosnak A Pomáz és Szentendre között emelkedő Kő-hegy lapos tetejével és messziről óriásnak tűnő „százméteres” sziklaoszlopaival uralkodik a Dunához simuló kis lapályon. A Pilisi Parkerdő – harmincezer hektár kiterjedésű és pihenést szolgáló parkerdő – magába foglalja a Dunakanyar jobb oldalának egész területét, Esztergomtól a fővárosig; vagyis a Dunazúg-hegységet, azaz az Esztergom–Visegrád–Szentendrei-hegységet (Visegrádihegység), a Pilist és a Budai-hegységet. A Pilist és a Visegrádi-hegységet gazdag természeti és történelmi emlékeinek megóvása érdekében 1978-ban – 23.323 hektár

területtel – tájvédelmi körzetté nyilvánították 1981-től nemzetközileg is nyilvántartott védett terület: bioszféra rezervátum. Forrás: Dr. Boros Lajos–Dr Soproni Sándor–Szombathy Viktor: Szentendre Panoráma, 1977 Internet: www.szentendrehu