Oktatás | Tanulmányok, esszék » Család, gyermekkor és szocializáció - Gondolatok Mérei Ferenc művei alapján

Család, gyermekkor és szocializáció Gondolatok Mérei Ferenc művei alapján Századunk - a XX. század - szociológiai és pszichológiai megközelítésben a családok válságának, a gyermeki felfedezésének, valamint ennek következtében a s zocializációs jelenségek kutatásának évszázada. Ez az esszé három fontos témakört tárgyal a címnek megfelelően: elsőként a családok válságáról, majd a család fogalmáról és szerepéről, végül a szerepekről valamint a főbb házasságtípusokról lesz szó. Ezt követően Mérei Ferenc gyermekkorra vonatkozó nézeteit vázolom fel. Ez előtt azonban elképzelhetetlen, hogy Mérei kiváló tanárának Henri Vallonnak a pszichológiáját ne körvonalaznánk, mint ahogy Jean Piaget és Nagy László munkássága is jelentős hatással volt Mérei műveire e területen. E rész taglalásakor elkerülhetetlen a WallonPiaget-vita említése a fejlődés dialektikájával kapcsolatosan, mely Mérei fejlődésre

vonatkozó koncepcióját is befolyásolta. Végül a harmadik szerkezeti egység a szocializáció jelenségével foglalkozik. I. Nézzük tehát az első szerkezeti egységet, a családot, mellyel véleményem szerint Mérei csak kevés számú munkájában foglalkozott, mint ahogy a családi szocializáció jelenségét sem makroszinten (az egész családra vonatkoztatva) vizsgálta, hanem jobbára csak mikroszinten (pl. anya-gyermek kapcsolat), mely leginkább a pszichológiai kutatásokra épült Megállapítja a "Házasság, család, nevelés" című írásában már 1965-ben, hogy manapság a cs alád intézménye válságban van, melyre a válások igen magas száma utal, ám a család - mint társadalmi intézmény - a történelem viharait is túlélte eddig, még ha számos változáson is ment keresztül. A változásokra vonatkozóan Engels tipológiáját említi a szerző (csoportházasság, páros házasság, monogám házassági forma), maga az intézmény

pedig az emberi társadalom alapsejtje, s az emberiség őstörténetéig visszavezethető. Ennek dialektikus materialista magyarázata az, hogy a család emberi és társadalmi szükségleteket elégít ki. Ezzel szemben az első világháborút követően reformtörekvések születtek Franciaországban, Németországban, Amerikában (Lindsey) és Angliában (Russel házaspár) is. Gondolataik azonban nem tudták megszüntetni a hagyományos házasságot, sőt a tradíciókat védő rétegek elmarasztalták őket. Pedig a javasolt reformok a házasság társadalmi funkcióit nem is érintették. Ez a fajta stabilitás csak akkor alakulhat a családokban, ha az az alapvető szükségletek kielégítésére alkalmas. Ilyen szükséglet pl az együttes élmény, melynek segítségével egy ember szoros együvé tartozást érezhet egy másik emberrel vagy csoporttal. Mérei családfogalma tehát a m arxista hagyományokra épül, melyet kiegészít számos faktorral. Mérei szerint:

"a család a legelemibb, áttekinthető, férfiak és nők, felnőttek és gyermekek biológiai és pszichológiai, társadalmi, kulturális szükségleteinek kielégítésére alkalmas csoportosulás, közösség." (Nők Enciklopédiája, 17-26 o) A családszervezetre vonatkozó nézetei pedig Freud Totem és tabu című munkáján és etológiai, valamint antropológiai megfigyeléseken alapszanak. "Tehát a cs aládszervezet eredeti formája nem a monogámia, hanem a kevésbé tagolt, változó, hordaszerű együttes volt. A fejlettebb állatok pl. az emberszabású majmok és a természeti kultúrákban élő emberek élete azonban utal a monogám kapcsolatok természetességére." (U o) A többnejűségre (poligámia) és a többférjűségre (poliandria) vonatkozóan pedig megállapítja, hogy a társadalmi hierarchiában betöltött státushoz kapcsolódnak, s ezek csak kevesek kiváltságai lehetnek. Mérei a t ovábbiakban még a szerep fogalmát elemzi

funkcionalista megközelítésben. "Szerepen nem valami színházhoz hasonló szerepet kell érteni, hanem társadalmi feladatot." Később a szerep fogalmának szociálpszichológiai jegyeit írja le. Hasonlóképpen funkcionalista oldalról közelíti meg a családi élet minőségének feltételeit is, mivel ez attól függ, hogy a közösségek tagjai hogyan oldják meg ezeket a feladataikat. Így a házasságon, a családi életen belüli problémákért nem a házasság intézménye a felelős, hanem a saját funkcióikat megvalósítani nem tudó emberek. A családi élet minősége kiváló lenne tehát, ha a családtagok ismernék a jó házasélet feltételeit, valamint a család keretei között tanúsítandó helyes magatartás törvényszerűségeit. Korunk társadalmi élete gyorsan változik, így ez a v áltozás a h ázasságokat sem kíméli. A változások iránya Mérei szerint az 1960-as években a patriarchális családok felől az egyenjogúságon

alapuló család irányába mutatnak, amit azonban nagy mértékben befolyásol a regionális helyzet. Az új életformák ugyanis másként alakulnak ki pl egy elzárt, kis falusi közösségben, mint egy nagy városban vagy a fővárosban. Így két szélsőséges álláspont jön létre, melyet a falusi öregek és a városi fiatalok képviselnek. Társadalmunkban különböző házasságtípusokat figyelhetünk meg. Ezeket két szempont alapján vizsgálja Mérei: 1. Milyen a férfi és a nő családon belüli társadalmi szerepe? 2. Milyen a férfi és a nő egymás közötti kapcsolata? Mind a két szempont alapján 3-3 típust különít el. Ennek megfelelően az első szempont típusai: a/ hagyományos patriarchális - monogám házasság; b/ a férfi és a nő egyenjogúságát elvileg hangoztató, de az egyenjogúságot felemás módon megvalósító házasság; c/ a férfi és a nő teljes egyenjogúságát megvalósító forma. A férfi és a nő érzelmi - szexuális

kapcsolata szempontjából a következő típusokat különíti el: a/ mindkét felet kielégítő, emberi, érzelmi, szexuális monogám kapcsolat; b/ az egyik fél számára megfelelő a kapcsolat, a másik fél számára viszont nem; c/ egyik fél számára sem kielégítő a kapcsolat. A felsorolt típusok pozitívumaként jelenik meg, hogy ez nem zárt tipoló-gia, s sematikussága ellenére közöttük sok átmeneti forma kialakulása is lehetsé-ges. A konzervatív csoportokban, rétegekben az "a" jelzésű típusok, míg a "c" jelzésűek az ipari-civilizációs rétegek esetében gyakoribbak. II. Mérei számára a gyermek örömforrás, élményforrás volt Élvezetet talált abban, ahogyan a gyermek a világot megéli, ahogyan a jelenségekre reflektál. A gyermek ugyanis rácsodálkozik még a legbanálisabb dolgokra is, amiket egyébként egyediként él meg saját világában. Az együttes élmény kérdésfeltevésének megfogalmazását Le

Bon, Ortega y Gasset, Freud és leginkább Durkheim, Lewin szociálpszichológiai megálla-pításai serkentették. A tömeglélek és a k ollektív tudat fogalma helyett a s pontán csoportosulás és az intézményesedés révén kutatta az egyéninek és a t ársadal-minak metszéspontjait. A kísérletből azt a tapasztalatot vonta le Mérei, hogy a csoport erősebb a vezető egyénnél, többletét az együttes élmény öröme, hagyományképző, intézményesedés felé mutató ereje adja. Mérei nagy jelentőséget tulajdonított élete informális csoportosulásainak és a csoportok hagyományképzésének. A kísérlet problémafelvetése egyértel-műen szociálpszichológiai: milyen a vezető és a csoport viszonylata szerkezeti szempontból, a vezető társas penetranciája, valamint a csoporthagyományok ereje hogyan befolyásolja a csoport életét, egyéneinek viselkedését. A kísérletek során az általa felfedezett aktometriai módszerrel a csoporttörténéseket

elemzi Mérei, valamint a cs oportok szerkezetét, hálózatát a m orénói szociometria segítségével térképezi fel. A hagyományképzés szempontjából az együttes élmény elemzései arra vonatkoznak, hogy a vezető átveszi a csoport kialakult szokásait, hogy irányí-tóképessége, társas penetranciája révén úgy alakítja a helyzetet, mintha az átvett szokást ő diktálná; esetleg rövid idő elteltével jelentéktelen részletekben módosít a kialakult szokásokon. A konvenció iránti érzékenységet, mely a t árskapcso-latok megerősödését a hagyományképzés révén elősegíti, a korosztály jellegze-tes tulajdonságának látja Mérei. (Pl kislányok reggeli beszélgetése közben az egyik magázódni kezd, azt pedig mindegyik átveszi, hiszen mindenki tudja, hogy már a szomszédasszony-játékban vannak.) Az utalás szempontjából az együttes élmény kifejtése a börtönben írt Lélektani Napló első és második kötetében - Az utalás

lélektana, Az élménygondolkodás - történik. Ezekben a kötetekben összefoglalja a k ísérleti eredmények gondolati konzekvenciáit. Ebből kitűnik, hogy a szociálpszichológiai kérdésfeltevést, a kísérlettervezés technikai ötleteit, illetve az eredmények értelmezését meghatározták a gyermeklélektan tapasztalatai, Piaget és Wallon kutatásai. Az utalás az együttes élmény jelrendszere, hiszen egy részlet felidézése, a csoporttagokból az együttes élmény egészét a felszínre hozza annak érzelmi, indulati feszültségével együtt. A támpontban rejlő, áttétel nélküli élményrekonst-rukciós lehetőség, és a társas mozzanat az a két jellegzetesség, amit Piaget, Wallon által feltártak után a gyermeki gondolkodás sajátjaként Mérei az utalásos mechanizmusban megragadott. A Lélektani Napló III. köteteként az implikált tudást elemzi a manifeszt álomban, s úgy találja, hogy a m ásodlagos megmunkálás révén a t

érbeli-időbeli és az emberek közti tájékozódás biztosítására kerülnek elő olyan élménytöre-dékek, amelyekből a társas tájékozódás támpontjai rajzolhatók ki. A manifeszt álomban megjelenő támpontrendszer az implikált tudást nem képzetté sűríti, mint a nappali felnőtt gondolkodásban, hanem az alvás regresszív tudatállapotának megfelelően a gyermekkorra jellemző élménygondolkodás támad fel. A visszajáró alakok az álmokban arra utalnak, hogy a felnőttkorban - noha a nappali diszkurzív gondolkodás elfedi - tovább él a gyermeki gondolkodásnak az a mozzanata is, amit Mérei élménygondolkodásnak nevez. III. Mérei sokat foglalkozott Piaget és Wallon vitájával, többek között a szo-cializáció értelmezésében, a k ontinuitás-diszkontinuitás kérdésében. Felfogásuk különbségeit három kérdésben foglalta össze: 1. a születéstől a felnőtté válásig terjedő szakasz fejlődésmenete folyamatos-e vagy szaggatott? 2.

Megfigyelhető-e a gyermek fejlődésében a teljes funkciórendszernek olyan átalakulásai, amelynek sorrendje törvényszerű és kialakulásának időpontja rögzíthető? 3. Ha a fejlődést szakaszokra bontjuk, s ezeket önálló rendszerként határozzuk meg, akkor mi biztosítja a fejlődés egyszeriségét? Hogyan magyarázzuk azt, hogy a változások szakadatlan folyamatában az egyé-niség mégis fennmarad, s az átalakulások során megőrzi állandóságát? A válaszok: 1. Wallon szerint a fejlődés a születéstől a felnőtté válásig nem egyenletes, nem olyan mint a növekedés. A fejlődésben gyakran megtorpanások vannak, amiket a konfliktusok hátráltatnak és új tulajdonságok megjelenése pedig ugrásszerűvé teszi ezeket. (pl a járás és a beszéd kialakulása révén a gyer- meknek már nincs szüksége a környezet állandó segítségére). 2. Nem ennyire nagy, mégis jelentékeny a különbség a szakaszok realitásának kérdésében Wallon a

fejlődési szakaszokat az adott időszak létfeltételeivel jellemzi, így valósnak tekinti őket. Piaget viszont elutasítja a valamennyi funkcióra kiterjedő fejlődési szakaszok gondolatát. Lehetnek szakaszai az értelmi fejlődésnek, esetleg az érzelmek fejlődésének Ezek reálisak, de általános szakaszok nincsenek. 3. Piaget szerint a személyiség annyira sokrétű, ellentmondásos, hogy nem is tekinthető pszichológiailag egységes struktúrának. Folyamatos működési egységnek egyedül az értelmi fejlődést tekinthetnénk. Ennek a vitának egyik kézzel fogható eredménye Mérei - Binét Gyermeklélektan című kitűnő műve, melyben szintetizálják a fentebb említett két nagy gondolkodó munkásságát, valamint kiegészítik ezt a saját kutatási eredményeikkel. "A szocializáció menetét, az általam vizsgált időszakban, nagyjából a négyéves kortól tizennégy éves korig, az együttesség dinamikája vezérli, programozottnak látszó

fordulatait a mikromiliő társas felszólításai, pozitív és negatív társas valenciái határozzák meg." Később - "vett a füvektől édes illatot" című munkájában a freudi pszichoanalítikus magyarázathoz tér vissza, s megállapítja, hogy az emberi élet a születéstől kezdve szabályozva van. Előírások, tilalmak között folyik, így vágyainkat fékezzük. Ez azonban feszültséghez vezet A frusztrációhoz gyakran még agresszív feszültség is társul. E feszültségek egy részével a n evelési szabály-rendszer miatt nem tudunk együtt élni. A társadalmi normákat internalizálja az ember, így az agressziót mi magunk nem fogadjuk el a szocializáció miatt. Ezeket elfojtjuk magunkban, ami később álcázott formában visszatér, meg-jelenik. Röviden összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Mérei a szocializáció menetét csupán 4 éves kortól 14 éves korig terjedő időszakban vizsgálta. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a

szocializáció jelensége a l egmeghatáro-zóbb ugyan a gyermekkorban, de az ember személyiségének formálódásában a későbbi szocializációs hatások is jelentősek. Tehát maga a szocializáció folya-mata - mint ahogy ezt Mérei is elismeri - az ember egész életét átható mechaniz-mus, noha a szocializáció kutatásában a felnőtté válás késői időszakára, a felnőttkorra és az öregkorra vizsgálatai nem terjedtek ki. Irodalom Mérei Ferenc, Binét, V.: Gyermeklélektan Gondolat , Bp 1985 Mérei Ferenc Emlékkönyv, 1989. Budapest Mérei Ferenc: Az együttes élmény. Officina, Budapest, 2 kiadás 1948 Mérei Ferenc: ". vett füvektől édes illatot " In: Művészetpszichológia o Múzsák Közművelődési Kiadó Budapest, 1986. Mérei Ferenc: Freud fényében és árnyékában. Interart, 1989 Mérei Ferenc: Házasság, család, nevelés. In: Nők enciklopédiája II 17-26o Minerva, Budapest. 1965 Mérei Ferenc: Lélektani napló I - II - III -

IV. Művelődéskutató Intézet 1985 - 86 Mérei Ferenc: Társ és csoport. Akadémiai Kiadó, Budapest 1989