Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Hajnal Eleonóra - Olaszország gazdasága és társadalma

Alapadatok

Év, oldalszám:2003, 23 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:155

Feltöltve:2007. február 10.

Méret:240 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdaságelméleti Tanszék Összehasonlító gazdaságtan házi dolgozat Olaszország gazdasága és társadalma Olaszország „másodhegedűs” Nyíregyháza 2003. november 21 Készítette: Hajnal Eleonóra Gazdálkodási szak II. évfolyam C. csoport Az olasz gazdaság az első világháború utáni években: Az olasz burzsoázia számára az első világháború nem várt eredménnyel végződött. Míg a háborúba való belépést követő intervencionista párt rövid ideig tartó háborút, gyors győzelmet, nagy hadizsákmányt és mindenekelőtt további gyarmatokat várt, a háborút követő esztendők tanulsága rácáfolt a várakozásokra. Bár Olaszország az Antant mellett győztesen került ki a konfliktusból – nemcsak, hogy nem oldódtak meg a belső ellentmondások, hanem a háború hatására még inkább elmélyültek és súlyosbodtak. A háború próbára tette és felforgatta az

állam politikai, gazdasági, katonai apparátusának minden szektorát és kiélezte a belső viszonyok megoldásra váró problémáit. A világháború nemcsak Olaszországban, hanem egész Európában hasonló hatással járt. Olaszország egész gazdasági, politikai szerkezete, amely a nemzeti egység létrehozásának sajátos ellentmondásai következtében inkább a kelet-európai országokhoz hasonlított, mint a fejlett nyugati országokhoz, a háború súlyos terheinek hatására válságba jutott. Az első világháború mindenekelőtt az ország gazdasági-pénzügyi helyzetét ásta alá. A nyugati országokhoz képest gyenge belső erőforrásokkal rendelkező Olaszország egymaga nem bírta a háború költségeit, ezért szövetségeseinek segítségére szorult, ami az állam nagyarányú eladósodásához vezetett. A nagy hadikiadások, háborús megrendelések teljesen felemésztették az állami költségvetést, s krónikus pénzzavart eredményeztek. Az

állami költségvetés deficitje a háború utáni első esztendőben minden addigi mértéket felülmúlt. A hatalmon levő kormányok ezeket a horribilis összegeket a dolgozó lakossággal fizettették meg. Az olasz gazdasági viszonyokat már az egység létrejötte után és az imperializmus kifejlődése idején is erősen befolyásolta néhány sajátos körülmény: elsősorban az ipar fejlődése számára szükséges alapvető nyersanyagbázis (szén, vasérc, olaj) hiánya, a mezőgazdaság terén pedig az ország lakosságának nagyságához és élelmiszerszükségletéhez szintén elégtelen agrárterület és termelés. Mivel az alapvető ipari és mezőgazdasági cikkeket Olaszország mindig külföldről hozta be, az olasz gazdasági életben fontos meghatározó tényezőt jelentett a termelés és külkereskedelem viszonya. A külkereskedelmen belül az export-import mérleg állása az ország pénzügyi helyzetének és ellátásának állandó mérlegét

képezte. -1- A nyersanyaghiány és az elégtelen agrártermelés miatt a k ülkereskedelmi mérleg már a háború előtt is passzív volt: a háború előtti évek átlagában a külkereskedelem általános volumene mintegy 5 és fél milliárdot tett ki, amelyben az import átlagosan 1,25 milliárddal múlta felül az exportot. Ezt a deficitet Olaszország hagyományosan két forrásból, a külföldre vándorolt olaszok devizaküldeményeiből és az idegenforgalomból csökkentette. A két erőforrás nagysága a háború előtt részben pótolta a külkereskedelem deficitjét. A háború folyamán azonban mindkét lehetőség katasztrofálisan elapadt, ugyanakkor az export-szükséglet egyrészt a h adiüzemek felfokozott termeléséhez szükséges nyersanyagigény, másik oldalon, pedig a csökkentett agrártermelés miatt megnövekedett. Az olasz kormányok nem tudtak megbirkózni a súlyos helyzettel és képtelenek voltak az ország nyersanyagszükségletét

biztosítani. A lakosság fogyasztását szolgáló cikkek termelésének csökkenése, az áruhiány, valamint a kormánynak az a törekvése, hogy a közvetett adók révén a dolgozókra hárítsa a háború költségeit, az árindex rohamos növekedését idézte elő. Az állami valuta elértéktelenedése tovább fokozta az államháztartás, másfelől a dolgozó lakosság nehézségeit. Míg az első világháború gazdasági hatása egyik oldalon a polgári állam anyagi-pénzügyi csődjében és a tömegek szociális helyzetének nagyarányú romlásában jutott kifejezésre, a másik oldalon a monopoltőkés csoportok jelentős mértékben megerősödtek. Az ország üzemeinek a h áborús szükségletek maximális kielégítésére való beállítása, a haditermék természetszerűleg felduzzasztotta a front számára dolgozó iparágak termelését. A háború folyamán nagymértékben növekedett a kohóipar, a gépgyártás, a fegyveripar, az acélipar termelése.

Mivel a hadiipari megrendeléseket elsősorban a század elején kifejlődött monopóliumok kapták, ezzel párhuzamosan számos tőkeszegény kisvállalat tönkrement. Mindez meggyorsította a tőke koncentrációjának folyamatát. A részvénytársaságok száma megduplázódott. A részvénytársaságok szaporodása mellett a hatalmas trösztök, konszernek, mamutvállalatok rendkívül megerősödtek. A háború folyamán erősödött a banktőke és az ipari tőke összefonódása is. A nagy monopóliumok a a politika terén is osztatlanul uralomra törtek. A háború befejezése azonban, a hadimegrendelések megszűnte, átmenetileg megtörte a monopóliumok rohamos fejlődését. -2- Mivel megszűnt a háborús konjunktúra, mindenütt esett a termelés, ami a hadiipari egyesülések megrendüléséhez, sőt gyakran teljes bukásához vezetett. Az ipari üzemek tömeges csődjének az esztendője következett. A termelés csökkenésének természetes velejárójaként

megnövekedett a m unkanélküliség. A munkanélküliség problémáját súlyosbította, hogy a hazatérő leszerelt katonák nagy tömegei ebben a gazdasági helyzetben képtelenek voltak munkaalkalmat találni. Olaszország helyzete az első világháború után: Míg az első világháborúba való belépés a jobboldal, a reakció győzelmét jelentette a semlegességért küzdő néptömegek felett, a háború befejeztével az elszegényedett néptömegek gyűlölete azonnal a burzsoázia agresszív és reakciós csoportja ellen fordult, amely annak idején bevonta Olaszországot a háborúba. Az ország előtt két út állt:  A néptömegek győzelmének útja az ország politikai és szociális arculatának megváltoztatásáért.  A reakciós konzervatív blokk uralmának teljes visszaállítása. A háború utáni évek története, az olasz fejlődés két lehetséges útjáért folyó harc története. Nyomor, kivándorlás, fasizmus: Olaszország a XIX.

század második felében, kissé megkésve lépett a polgári fejlődés útjára, amely több téren gazdasági fellendüléssel járt ugyan, de az ország alap-problémáit nem oldotta meg, sőt tovább mélyítette a társadalmi ellentéteket. Hiába ért el az olasz paraszt hangyaszorgalma a mezőgazdaság területén jelentős eredményeket, hiába sikerült fejlettebb technikával egyes, eddig terméketlen területeket is megművelnie, a radikális földreform elmaradása – különösen Rómától délre uralkodó latifundiumok vidékén – nyomorba fojtotta a parasztságot. A rendkívüli népszaporulatot, pedig az ipar és a kereskedelem fejlődése sem tudta levezetni. -3- A munkanélküliség krónikus betegséggé fajult. Ilyen körülmények között a kivándorlás hallatlan arányokat öltött, az első világháború előtt elérte az évi egymilliót. A belső ellentmondásoktól gyötört, kiutat kereső társadalomban mély gyökereket eresztett a

szocializmus. Az uralkodó osztályok ekkor a diktatúrához nyúltak A munkásosztály szervezeteit megszűntették, a dolgozókat és a munkáltatókat szakmánként közös szervezetbe, a tőkés irányítás alatt álló korporációkba vonták össze. Az olasz nép tömegei az elnyomás és a n agyhangú, soviniszta porhintés ellenére sem tették magukévá a fasizmust. A hadsereg nem volt hajlandó Mussolini rendszeréért küzdeni, s a második világháború harcai során tömegesen adta meg magát. 1943-ban a szövetségesek elözönlötték Dél-Olaszországot, a fasiszta állam felbomlott. Az ország nagy része hadszíntérré vált, történelmi városai súlyos károkat szenvedtek. Olaszok élete: 1947-ben Olaszország polgári köztársasággá alakult. A kommunizmus terjeszkedésétől megrémült burzsoá erők az imperialista hatalmak anyagi és katonai támogatásával meg tudták ugyan tartani az államhatalmat, de számos város, tartomány kormányzata

baloldali, sőt kommunista kézbe került. A 13,5 milliárd dollárra becsült háborús károkat az olasz nép hatalmas erőfeszítéssel, meglepő gyorsan állította helyre. Országszerte nagy építkezések indultak, az alacsony munkabér miatt beáramló külföldi tőke, pedig az ipart is fellendítette. Az ország jelentős gazdasági eredményeket ért el Mezőgazdasági téren az olasz nép szorgalmának bizonyossága, hogy a terület 93%-át hasznosítják, az ország túlnyomó része hegyvidék, illetve nehezen művelhető dombság. E sűrűn lakott országban, ahol a városi lakosság a népesség 76%-a, nagy a mezőgazdasági cikkek belső piaca. Mindennek ellenére Délen, különösen Szicíliában igen elmaradtak az agrárviszonyok. Uralkodnak a feudális eredetű nagybirtokok A nincstelen parasztság javarésze csak néhány hónapon át jut bérmunkához. -4- A legfontosabb mezőgazdasági termékekből a nagymértékben megnövekedett terméseredmények

ellenére – a rizs kivételével – Olaszország behozatalra szorul. Jelentős mennyiség jut viszont exportra déligyümölcsből és a világtermelésben második helyen álló borból. A földbirtok megoszlása igen egyenlőtlen. 3500 nagybirtokos kezén van a föld negyedrésze, a közel 3 millió kisparasztnak csak 11% jut. A kereső lakosság 45%-át képviselő parasztságnak északon kb. 70%-a önálló termelő, délen ellenben ugyanez az arányszáma a feles bérlőknek és a bérmunkásoknak. Az agrármozgalmak nyomására végrehajtott földreform nem elégíti ki az igényeket, gyakoriak az erőszakos földfoglalások. Ipari hatalom – nyersanyag nélkül: Olaszország geológiailag fiatal területe ásványi kincsekben szegény. Vastermelése a fejlett nehézipar szükségleteihez képest elenyésző. A széntermelés a mienknek még tizedrészét sem éri el. Jelentős az ország higanytermelése, az együttesen előforduló ólom-, cink- és a kénbányászat,

amelynek termékéből exportra is képes. Ugyanakkor exportra termel az ország márványt. Élen jár Olaszország a vízerő és földgáz hasznosításában A fejlett energia-bázisokra jelentékeny ipar épült. Élen jár a gépipar, mely a fejlett tőkés országokhoz hasonlítva is jelentős mértékben részesedik ipari összetermeléséből. Legfejlettebb a gépkocsigyártás. Igen fejlett a s zerszámgép- és a műszeripar, különösen az író- és számológépek gyártása. Termelési értékben második helyet az ősi hagyományokkal rendelkező élelmiszeripar foglalja el. Igen fejlett az ország vegyipara, melyben kiemelkedő szerepet játszik a gumiipar és a textilpótló műanyagok gyártása. A kohászat a vezető nyugati országok mögött elmarad, kivéve az alumíniumkohászatot, amely az olcsó vízenergia révén az utóbbi tizenöt évben ugrásszerűen fejlődött. A textilipara méltó régi tradícióihoz, a pamutipar Nyugat-Európában a

második helyen áll. Előkelő történelmi múltja miatt is megemlítést érdemel a velencei üvegipar, lombardiai hegedűgyártás és a toscanai kerámia. -5- Az életszínvonal tekintetében nagy aránytalanságok mutatkoznak Olaszországban. Az átlagos reálbér a második világháború körüli idők rendkívül alacsony színvonalához képest mintegy 30%-kal nőtt ugyan, azonban még mindig kevés. Legalacsonyabb az életszínvonal DélOlaszországban, az igen rosszul fizetett agrárproletariátusok körében Súlyosbítja a lakosság helyzetét a munkanélküliség, amely mintegy kétmillió embert érint, tehát az ország keresőképes lakosságának 10%-át. Lépten-nyomon előtűnik a kiáltó ellentét a munkanélküliséggel, nyomorral küzdő nagy tömegek és a vezető rétegek gazdagsága között. Olaszországnak nem sikerült legyőznie korábbi súlyos gazdasági nehézségeit, s ezt mutatja az is, hogy a kivándorlók száma a különböző korlátozó

intézkedések ellenére is növekedőben van, több millió olasz munkás Nyugat-Európa gazdagabb országaiban keresi a megélhetést. Római idők: A köztársaság válsága. A hódítások ára, katonai diktatúra kialakítása – Nem lehet szabad, ki másokat rabságban tart! Az erkölcsi hanyatlás és a gazdaság változása: A győzelmekért nagy árat fizetett Róma, amit nem ellensúlyozott a hadizsákmány sem. A pún zsoldosseregeket római parasztokból toborzott légiók állították meg, míg ők katonáskodtak addig a családjuk tönkrement, és a műveletlenül hagyott földeket a patríciusok rabszolgákkal műveltették meg. Ennek következtében az eladósodott földjét elvesztett kisbirtokosok, városi szegény polgárokká, plebejusokká lettek, proletárokká, azaz olyan szabadokká, akik termelőeszközökkel nem rendelkeztek, hanem csak a munkaerejükkel. Erre a munkaerőre, pedig egyre kisebb lett a kereslet, hiszen sokkal olcsóbb volt egy rabszolgát

alkalmazni, mint egy szabadnak bért fizetni, ráadásul a hadizsákmány lehetővé tette a római államnak, hogy a nincstelenek rómaiakat államilag élelmezzék. Ennek fedezete természetesen a provinciák kifosztásából származott. A római plebejusok egy része még kötődött ugyan a földhöz, ezért sokan vállaltak provinciabeli földbirtok szerzéséért katonai szolgálatot, de nagy részük nem földet követelt az államtól. -6- A rómaiak elfordultak az iparos munkától is, ezt is rabszolgákkal végeztették, manufaktúrákban, ezáltal kelet és nyugat közötti szakadék tovább mélyült. A rómaiak hivatásukat az uralkodásban vélték megtalálni. Míg Athénban a legnagyobb hadisikerek idején is a dolgozók túlnyomó többsége athéni polgár volt, addig Rómában a nép teljesen kívül került a termelésből. A manufaktúrákkal és nagybirtokokkal szemben a kis műhelyek, paraszti birtokok nem bírták a versenyt. Ez a patríciusoknak, és egyes

plebejus vállalkozónak, addig soha nem látott luxust biztosított a nép nagy tömegei számára azonban vegetálást, egy értelem nélküli életben. Gazdasági viszonyok: Róma terjeszkedésével az antikvitásra jellemző kettős földtulajdonlás fennmaradt. Minden újabb területet két részre osztottak, és kb. e gyharmaduk, mint közföld került bérleti használatba. A többi magántulajdon lett, ezekből már a plebeiusok is vásárolhattak A termelés szerkezetére a kisüzem a jellemző, fő termelője a közrendű szabad. A társadalmi munkamegosztás fejlődésével a negyedik századtól kialakult és szakosodott a kézműipar, kiépült az úthálózat és a p énzkibocsátás nyomán megindult a k ereskedelem is Róma szomszédaival. Társadalom: A római szabadok továbbra is két nagy társadalmi réteget alkottak. A patríciusok, a származás szerinti arisztokrácia tagjai földbirtokosok voltak és - eleinte - nem csak politikai hatalommal, de jogokkal is

csak ők rendelkeztek. A római jog magába foglalta a közföldekből való részesedést, a népgyűlésen való részvétel jogát, a választást és a választhatóságot, a házasodás és a fellebbezés jogát. A plebeiusok - foglalkozás szerint földművesek, kézművesek, vagy kereskedők - nem rendelkeztek római joggal, azt csak mintegy két évszázados küzdelemben szerezték meg. A két réteg között egyre növekedett a cliensek rétege, akik egy-egy patrícius szolgálatába álltak. A rabszolgaságnak kialakult az adósrabszolga típusa, majd a negyedik századtól, a hódító háborúk nyomán -7- létrejött a klasszikus rabszolgaság. Válság minden téren: 1977. július 16-ra, Montecitorióban, az olasz képviselőházban, túlnyomó többségi szavazattal jóváhagyták azt a kormányprogramot, amely a megállapodásban részt vevő többi párt tartózkodásával életre hívta Andreotti egyszínű kereszténydemokrata kormányát. A

program-megállapodást a következő pártok írták alá: a Kereszténydemokrata Párt, az Olasz Szocialista Párt, az Olasz Szociáldemokrata Párt, az Olasz Köztársasági Párt, az Olasz – liberális Párt és az Olasz Kommunista Párt. Így született meg a hatpárti kormánymegállapodás. Az Olasz Kommunista Párt harminc esztendő után először ült tárgyalóasztalhoz a Kereszténydemokrata Párttal, és először szerepelt együtt a nevük az országra alapvető fontosságú dokumentumon. Fordulatnak számít ez az esemény akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy az Olasz Kommunista Párt már 1976 nyarától változtatott magatartásán, és tartózkodásával lehetővé tette a tisztán kereszténydemokrata miniszterekből álló Andreotti-kabinet megalakítását és hivatalban maradását. A kommunisták tartózkodása nélkül ez a kormány nem jöhetett volna létre, és nem maradhatott volna fenn egy napig sem, ha olyan törvényt vagy programot

terjesztett volna a parlament elé, amelyre az Olasz Kommunista Párt kénytelen nemmel szavazni, azonnal megbukik. Fordulat ez az esemény a kereszténydemokraták számára is, hiszen az elmúlt harminc esztendő alatt, amióta a kommunistákat kizárták a kormányból, mindenképpen arra törekedtek, hogy az Olasz Kommunista Pártot kirekesszék az ország sorsának irányításából. Gazdaság és életkörülmények: 1977 nyara: kiéleződött válságjelenségek. Az infláció: Rómában mindenki szabadulni igyekezett a lakásától. -8- Az indok egyszerű: mivel a parlamenti bizottságokban még mindig csak vitatkoztak az új lakbértörvényről, hivatalosan még mindig a régi, három évtizedes alacsony lakbérek voltak érvényben. Ha esetleg a lakó nem akarta megfizetni a háziúr által kért magasabb bérleti díjat, nem lehetett kilakoltatni, csak abban az esetben, ha valaki egyáltalán nem fizetett lakbért. Érthető, hogy mindenki inkább eladni akarta a

lakást, mint bérbe adni. Külföldi bérlő esetében persze mindig más a helyzet. Az idegen, kivált ha diplomás vagy újságíró, biztos fizető, a bérleti díjat a csillagokig fel lehet verni, s a háziúr minden különösebb kockázat nélkül kibújhat az adófizetési kötelezettség alól. Az áremelkedés 1977 első felében a következőképpen alakult a statisztika szerint: hónap január február március április május június július Áremelkedés az előző hónaphoz viszonyítva %-ban az előző év hasonló hónapjához viszonyítva %-ban 1,4 2,3 1,5 1,1 1,3 0,9 0,8 22,2 23 22,2 19,9 19,5 20,1 20,2 Ha az infláció növekedésének ütemét az 1976-os évi 22 s zázalékhoz viszonyítjuk, az 1977. első félévi adatokat lényeges javulásként értékelhetjük. Kormánykörökben: teljesíthető a Nemzetközi Valutaalapnál vállalt kötelezettség, és az év elejére engedélyezett 20 százalékos emelkedés az év második felére a v állalt 10

százalékra csökkent. 1976 nyarától 1977 nyaráig a 24 iparilag fejlett tőkés országban átlagosan 9 százalékkal növekedett a fogyasztási cikkek ára. Spanyolország vezetett 22 százalékkal, a második helyen Olaszország állt 19, majd Nagy-Britannia következett 18 százalékkal. -9- Itália a második helyen: Ennek okai: A közkiadások hallatlanul magas összegűek, amelyet részben a n ehézkes, felduzzasztott államapparátus emészt fel, részben a pazarlás következménye. Számos más országhoz, köztük hazánkhoz hasonlóan Olaszország szegény nyersanyagokban, energiahordozókban, így ezek drágulása súlyos teherként nehezedik a gazdaságra. Sajátos ok az eleven munka költségeinek olyan mértékű emelkedése, amely meghaladja a gazdaság növekedésének ütemét. A kormány, egyetértésben az Olasz Általános Munkásszövetség, az Olasz Munkásszakszervezetek Szövetsége és az Olasz Munkásszövetség egységes vezetőségével,

már 1977 elején intézkedéseket hozott az eleven munka költségeinek csökkentésére. A mozgó bérskálánál többé nem vették figyelembe az öregségi pótlékot, eltöröltek 7 egyházi ünnepet, és az üzemekre bízták, hogy azokat szabadnapokra, vagy pótlékokkal fizetett munkanapokra váltják át. Megszűntették a „ponte” (híd) sajátosan olasz intézményét, vagyis azt, hogy a két ünnep közé eső munkanapot szabaddá nyilvánítják, és nem pótolják a kieső munkanapot, mint például nálunk. A vállalatokat terhelő intézkedés: A szociális kiadások egy részét adóra váltották át. Mindezeknek az intézkedéseknek a tervek szerint 7 s zázalékkal kellett csökkenteniük az eleven munka költségeit. Az intézkedések eredményei azt is megmutatták, hogy az olasz munkásság vállalja a m aga részét a terhekből, áldozatott hozott azért, hogy az ország kijusson a válságból. A termelés visszaesése: Szűkül a belső piac, visszaesett

a kereslet. A következmény: csökken a termelés. 1977 első felében ez a legmegnyugtatóbb jelenség. Januárban 1976 azonos hónapjához képest még 13,1 százalékos termelésnövekedést jegyeztek fel, de a februári és a márciusi statisztika már visszaesést mutat: a termelésnövekedés csak 9,9, illetve 10,5 százalékos. - 10 - 1977 áprilisában mindössze 0,2 százalékkal nőtt a termelés 1976 áprilisához képest. 1977 júliusában Itáliában 7,7 százalékkal kevesebbet termeltek, mint 1976 júliusában. Elérkezett a recesszió időszaka! A visszaesés, amely összefügg a t ermeléshez szükséges import drasztikus csökkenésével, megfelel az Olasz Gyáriparosok Szövetsége tervének. Az olaszok így vélekedtek erről az időszakról: „ A döntő az, hogy gazdasági növekedésünket szűk korlátok között kell tartanunk, mert a múlt tapasztalatai világosan mutatják: mindig, amikor nagy volt a növekedés üteme, nagy

fizetésimérleg-deficitekkel kellett számolnunk az igen nagy importszükséglet miatt és megfordítva: a növekedés alacsony üteme mellett kiegyensúlyozott volt a fizetési mérlegünk.” Véleményem szerint csökkenteniük kellett volna a f ogyasztást, hogy a hazájuk jólétéhez szükséges befektetési tőkét előteremthessék A munkanélküliség: A termelés csökkenésének természetesen velejárója a m unkanélküliség növekedése. Olaszországban- és minden bizonnyal így van ez más tőkés országban is- csak megközelítő pontosságú adatokat lehet kapni a munkanélküliek számáról. Két okból: Egyrészt nem tartanak nyilván minden munkanélkülit, másrészt senki sem tudja pontosan megállapítani az ún. fekete munkások számát, akiket ugyan átmenetileg és részlegesen foglalkoztatnak, de munkanélküliségük bármikor teljessé válhat. A fekete munkás be nem jelentett dolgozó, a munkáltató nem fizet utána semmit, nincs betegségi

biztosítása, nem tagja a szervezetnek, magyarán szólva: védtelen, kiszolgáltatott. A fekete munkások többsége fiatal. Vannak köztük 13-14 éves gyerekek is, akik bárokban dolgoznak, egyetemisták, akik alkalmi munkát vállalnak kisiparosoknál, kiskereskedőnél, vagy olyan fiatalok, akik csak azért iratkozta be felsőfokú oktatási intézménybe, mert nem tudtak elhelyezkedni, és abbahagynák tanulmányaikat egy biztosnak ígérkező állásért; sokan pedig második kereseti forrásként vállalják a fekete munkát. - 11 - 1977 júniusában hivatalosan 1 432 000 munkanélkülit tartottak nyilván Olaszországban. A statisztikák szerint a foglalkoztatottság 0,9 százalékkal csökkent az előző év hasonló időszakához képest, különösen nagy arányban- 3,5, illetve 2,6 százalékkal- a textil- és a vegyiparban. Hivatalosan is elismert tény volt, hogy az 500 m unkásnál többet foglalkoztató vállalatok ebben az időszakban már nem vettek fel új

dolgozókat. Csak akkor derült ki, hogy mennyire aggasztó a helyzet, amikor rendelkezést hoztak a munka nélküli fiatalok összeírásáról. Az intézkedés kimondta: nyilvántartásba kell venni az első alkalommal munkát keresőket, rangsorolni kell őket a rászorultság mértéke szerint, és munkát kell nekik adni. Nem csak hogy megtűrték a foglalkoztatásnak ezt a törvénytelen formáját, hanem igen hasznosnak tartották. Érvelésük szerint az, hogy Olaszország még nem omlott össze gazdaságilag, annak köszönhető, hogy versenyképes tud maradni bizonyos hagyományos, például textilipari termékeivel. De nem azokkal, amelyeket a n agy üzemek, hanem amelyeket a k is- és középüzemek állítanak elő, gyorsan alkalmazkodva a piac igényeihez és főként olcsón dobva piacra termékeiket. Az érem másik oldala, viszont nem ilyen tetszetős, ugyanis a magas termelési költségek miatt adott esetben kifizetődőbb a kisüzemi, tehát az elmaradottabb

módszerekkel termelni. A nagyobb vállalkozások nagyobb beruházásokat igényelnek, ehhez azonban nincs elég tőke. A kisüzemi módszer kevesebb beruházást kíván, és rendelkezésére áll az olcsó fekete munkaerő. Olaszországban, 1977-ben, miközben 650 000 fiatal várt első munkahelyére, kb félmillió külföldi vendégmunkás dolgozott: tunéziaiak, algériaiak, líbiaiak, törökök. A szakszervezetek egyik nagy gondja 1977-ben az volt, miként tudnák megvédeni a védteleneket, miként lehetne elkerülni, hogy egymással szembeforduljanak a védett munkások és a védtelen, kiszolgáltatott feketék. Nem véletlen, hogy a szakszervezetek már ekkor lehetővé tették a munka nélküli fiatalok számára a belépést. Az olasz fiataloknak nincs lehetőségek, hogy a végzettségük szerint tudjanak elhelyezkedni, elvállalják a nem nekik megfelelő munkákat is. Akik átmenetileg munkanélkül maradtak, azok a munkanélkülieket segélyező pénztár

támogatásában részesülnek. A pénztár csak azokat segélyezi, akik a gyár átmeneti nehézségei, vagy pl. átszervezés miatt vesztették el munkájukat, az első munkára várókat nem. A segélyeket vállalati és állami hozzájárulásból fizetik. - 12 - Észak és Dél aránytalan fejlődése: Nápoly után elmaradnak a modern gyárépületek, szemmel láthatóan szegényesebb, elhagyatottabb a vidék; az emberek rosszabbul öltöznek, elhanyagoltak a házak, az utak. Szicíliára, vagy Szardíniára a rossz utak, a kopár, elnéptelenedett vidék jellemző. Ezek a vidékek évtizedekkel maradtak el a fejlődésben az ország északi középső tartományaihoz képest. Valóban, Olaszország legsúlyosabb gazdasági és egyben társadalmi gondja a déli országrészek és a szigetek elmaradottsága. A jelenség nem mai keletű, a múlt század végi iparosításra nyúlik vissza, amikor az ipari fejlődés az ország északi részére koncentrálódott, s a Dél

kiszorult ebből a folyamatból. Ugyanakkor a déli területek mezőgazdasága is hozzájárult Észak fejlődéséhez, holott e területek mezőgazdasági szempontból kedvezőtlenebbek, mint az északiak. Míg az utóbbi országrészben a földterület 34,9 százaléka alkalmas művelésre, a déli tartományokban és a szigeteken ez a s zám együttesen csak 18,3, azonkívül kedvezőtlenebbek a csapadék- és a vízellátási viszonyok, az erdőket pedig több évszázados rablógazdálkodás tette tönkre. A Dél fejlődése 1930-tól szinte teljesen megakadt. 1950-ben, a mezőgazdaságban dolgozók jövedelme mindössze 60 százaléka volt az 1924. évinek A háború után tömeges volt a földfoglalás, de egyrészt kevés volt a fölt, másrészt hiányoztak a műveléshez szükséges beruházások. 1950-ig Olaszország nemzeti jövedelme átlagosan csupán évi 2-2,5 százalékkal emelkedett. Ha számításba vesszük azt is, hogy a déli tartományokban, de különösen a

szigeteken mindent a szűk helyi érdekcsoportok irányítanak, érthető, miért nem léptek előre a fejlődésben e tartományok évtizedeken át. Az 1950-es évek gazdasági csodája, pedig a déli tartományok számára az un. Napvonatokat hozta, amelyeken milliók költöztek Északra, vagy külföldre munkát vállalni. A keresztény demokrata kormány nem tudta megvalósítani, hogy 15-20 év alatt felszámolják a két ország közötti különbségeket, amit még az 1950-es években ígértek. A beruházások főkét olyanok voltak- a vas- és acéliparban, a petrolkémia területén-, amelyek alacsony foglalkoztatottságot igényelnek, amelyekhez nem kellett kiszolgáló, kisegítő ipart telepíteni. Így a túlnépesedett Dél foglalkoztatottsági gondja megoldatlan maradt, miközben az ország mezőgazdaságának általános hanyatlásával hanyatlott a déli tartományoké is. Olaszországban a mezőgazdasági termelés visszaesett, a vidék elnéptelenedik. - 13 -

Különösen nagy a terméscsökkenés a kontinentális, tehát a nem jellegzetesen mediterrán termékekben. Itália kb 20 m illió mázsás g abona behozatalra szorul évente, miközben rengeteg föld hever parlagon, és egyes számítások szerint a mezőgazdaság még jelentős arányú gépesítés mellett is fel tudna szívni 500 000 foglalkoztatottat. Ezzel szemben a mezőgazdasággal foglalkozók száma évente mintegy l00 000-rel csökken. Az olasz mezőgazdaság mind nagyobb mértékben függ a külföldtől. A Dél problémáját- amely természetesen az egész ország problémája- nemcsak a mezőgazdaság fejlesztésével lehetne megoldani, hanem iparosítással is. A jelenlegi válság évei alatt azonban az ipari fejlesztés leállt. A jövedelmi dzsungel és az államháztartás: A jövedelmi dzsungel örökzöld téma Olaszországban. A lapok 1977-ben közölték az eloszlás égbekiáltó aránytalanságairól, igazságtalanságairól tanúskodó táblázatokat. Ám

a dzsungelbe évek óta nem merészkedik be senki, mert az elsősorban a középrétegekkel kerülne szembe. • Jelentősek a jövedelmi különbségek az egyes szektorok, valamint az u gyanazon szektorhoz tartozó üzemek, intézmények között. • Nehezen, vagy egyáltalán nem mutatható ki összefüggés a j avadalmazások és a termelékenység, a jövedelmezőség között, mindenekelőtt az állami szektorban. • Az érvényben levő szabályozási normák lehetetlenné teszik a jövedelem ellenőrzés megfelelő rendszerének kialakítását. • Egyes igazságtalanul magas, a p iac törvényei által sem igazolt jövedelmek teljesen ellentétben állnak az ország gazdasági helyzetével. A harmadik szektor- a szolgáltatóipar, a bankok, a biztosító intézetek- alkalmazottainak jövedelme a legmagasabb. Az állami részesedésű vállalatoknál, a biztosító intézeteknél magasabbak a jövedelmek, mint általában az iparban és a kereskedelemben. A jövedelmi

dzsungel az igazsági szektorban burjánzik. A tartományi apparátus dolgozói például 4-4,5-szer annyit keresnek, mint az ugyanolyan beosztásban dolgozó városi alkalmazottak. - 14 - Ez elsősorban nem az alapfizetésekben, hanem a különböző juttatások közötti aránytalanságban mutatkozik meg, a jutalmaktól kezdve a pótlékokon át a nyugdíjakig és a végkielégítésig. Ilyen aránytalanságok nemcsak egyes funkcionáriusok, vezetők esetében találhatók, hanem olykor egész intézmények között is. A bankok alkalmazottai alacsony kamatra kaphatnak kölcsönt, valamint kedvezményes kölcsönt lakásvásárlásra, nyári szabadságokra, tanulmányi ösztöndíjban részesülnek az alkalmazottak gyermekei. Privilégiumok megszűnése: A jövedelmi dzsungel kialakulásának egyik oka a kollektív szerződések során elért eredményekben keresendő. De ez nem minden esetben igaz. A fémmunkásoké a legerősebb, legegységesebb, legharcosabb rétege az

ország dolgozóinak, mégsem ők érték el a leglátványosabb eredményeket. Az ipar általában azok közé a szektorok közé tartozik, amelyeket a legkevésbé mérgeztek meg a közvetett juttatások leplezett, rejtett formái és a botrányos jövedelem különbségek. 1976-ban az államháztartás deficitje 14 500 milliárd líra volt. A többi európai országgal összehasonlítva nem annyira a névleges összeg a magas, mint inkább a nemzeti jövedelemhez viszonyított aránya. Míg Franciaországban, 1976-ban az államháztartás deficitje 12 százaléka volt az összes állami kiadásnak, Itáliában 25 százaléka. Olaszországban hallatlanul költséges az államapparátus, sok a felesleges és rosszul dolgozó, hatástalan, vagy éppen mesterségesen felduzzasztott intézmény. Az emberek panaszkodnak a túlméretezett hivatali apparátusra. A másik ok aránytalanul magasak a jövedelmek, éppen ebben a nem termelő foglalkoztatási ágazatban. Az államháztartás

deficitjén túl Olaszország gazdaságában 1977 nyarán a legnagyobb gondot az infláció, a termelés visszaesése és a munkanélküliség növekedése okozta. Az ország külkereskedelmi mérlege: 1977 júniusában 84 milliárd lírás aktívummal zárult, szemben az 1976-os 487 milliárd passzívummal. A termelés csökken, ez az aktívum csak látszólag kedvező, mivel ez az import csökkenésének a következménye. Az export- import mérleg: 1977 első felében az export 43 százalékkal nőtt 1976 hasonló időszakához képest az import 17,1 százalékkal csökkent. - 15 - Kedvező tény, amennyiben ez az utóbbi a pazarló fogyasztás, a nélkülözhető import-cikkek csökkenését mutatja. Kedvezőtlen, amennyiben olyan termékek behozatala is csökken, amelyekre az iparnak a termelés visszaesése miatt nem volt szüksége. Az ország valutatartaléka: 1975 vége a mélypont: alig 500 m illiárd líra, ez fokozatos emelkedés után 1977 nyarára 7 000 milliárdra

emelkedett. Kedvező, amennyiben azt bizonyítja, a turizmus ismét sokat hozott az országnak. Kedvezőtlen, amennyiben az import csökkenését jelzi a termelő ágazatokban is. 1977 nyarán a Nemzetközi Valutaalap egyik vezetője levelet intézett a kincstárügyi miniszterhez. A levél jól mutatja: az olasz gazdaság, államháztartás helyzetét nemcsak Itáliában, hanem külföldön is rendkívül súlyosnak ítélték. Itália nem fogja teljesíteni vállalt kötelezettségeit a közkiadások gyors ütemű növekedése miatt. Ha Olaszország nem teljesíti e kötelezettségeket, nem kapja meg a további kölcsönöket. A levél felszólít a kiadások fokozott ellenőrzésére, a passzívumok csökkentésére, sőt azok megszüntetésére. Javasolja a nélkülözhető állami intézmények megszüntetését, az egészségügyi intézmények hiteltámogatásának leállítását, létszámzárlat bevezetését az államigazgatásban és – a magánszektor fokozott

támogatását kölcsönökkel. A gazdasági csodától a válságig: Hogyan, miért, milyen előzmények után jutott ilyen súlyos váltságba Itália gazdasága? Az 1950-es évek gazdasági fellendülése: A „gazdasági csoda” néven emlegetett fellendülés, amely az l950-es években kezdődött, és kb. 1963-ig tartott, a Kereszténydemokrata Párt kormányzati monopóliumának időszakára esett. Ez a periódus volt az egységes Itália megteremtése óta a második, amelyben a gazdasági fejlődés jelentős mértékben felgyorsult. - 16 - Amíg azonban az első fellendülés a 20. század elején az erőszakolt protekcionizmus eredmény e volt, és az ekkor létrejött monopolista, főként kormánymegrendelésre dolgozó iparágakra korlátozódott /a hadiiparban, az állami vasútépítésben, a tengeri közlekedésben/, ettől teljesen elétérő volt az l950-es éveké. Ez a fellendülés az olasz gazdasági struktúrával összhangban álló fejlődés eredménye

volt, ennek hatására változott Olaszország agrár-ipari országból ipari országgá, helyet szorítva magának a legfejlettebb kapitalista országok között. Ez az ipari fellendülés azonban több tekintetben is importált volt: szerepet játszott benne a második világháború utáni Marshall-terv- az új technológiák és technika importja, valamint az Európai Gazdasági Közösség. Az olasz gazdasági csoda része volt a n yugat-európai tőkés országok második világháborút követő általános fellendülésének, nem pusztán olasz jelenség. Természetesen a fellendülésnek voltak olaszországi tényezői is, például az, hogy a nyersanyagokban, energia hordozókban szegény országban, a Pó-síkságon, új földgázmezőket tártak fel, amelyekkel megvették a vegyipar rendkívül gyors fejlődésének alapját, és Itália hamarosan vegyipari nagyhatalommá vált. Egy másik igen fontos tényező volt, hogy a termelés fellendítéséhez nagy számban állt

rendelkezésre olcsó munkaerő, főként a déli tartományokból és a szigetekről. Ezekben az években 3 millió munkás vándorolt Északra, és az olyan városok, mint Milánó, Torino százezrével fogadták be az érkezőket. Az olcsó munkaerő gazdag profitforrás volt a monopóliumok számára, ugyanakkor azonban szembetűnővé tette a különbségeket a déli és az északi munkásoknak, továbbá az olasz munkásoknak és más nyugati országok munkatársainak az életszínvonala között. (Olaszországban csak az l968-1969-is munkásharcok eredményeként sikerült eltörölni a megalázó bérzónákat. Addig ugyanis minél délebbre fekvő munkahelyen dolgozott valaki, annál alacsonyabb kategóriába sorolták, vagyis földrajzilag megkülönböztették.) Az Olasz Kommunista Párt kezdettől látta és bírálta e fejlődés ellentmondásait. 1976-os konferencián a kommunisták így vélekedtek: „ Mi, kommunisták, nem állítjuk hogy mindig helyesen ítéltünk

meg minden kérdést és mindenkor tökéletesen cselekedtünk. Meg kell mondanunk, hogy a felelősséget illetően alapvető különbségek vannak. - 17 - Mi mindig azt tartottuk, hogy az 1950-es évek gazdasági csodájának alapjaiba n hibák voltak, amelyek megakadályozták a n övekedést, és ennek folytán átmeneti jelenségnek ítéltük a termelés és a fogyasztás növekedését. Mindig meghatároztuk a fejlődés alapjaiban akkor fellelhető hibákat: az alacsony bérek, a Dél kirablása, amely együtt járt a mezőgazdaság nagymértékű visszaesésével és a mezőgazdasági dolgozók számának csökkenésével a nyersanyagok (mindenekelőtt az olaj) alacsony ára, ami a szállító országok alávetettségének volt a következménye.” A mai Olaszország gazdasági helyzete: A gazdaság növekedése 2002 második felére lefékeződött: a várakozásoktól elmaradva a GDP csak 0,4 százalékkal emelkedett. Nem valósultak meg a kormány ígérte

infrastrukturális nagyberuházások, amelyek hozzájárultak volna a gazdaság fellendüléséhez, és gondot okoz a stabilitási és növekedési egyezmény előírásainak teljesítése is. A költségvetési hiány kétszerese lett a tervezett értéknek, a GDP-arányos államadósság, pedig továbbra is meghaladja a maastrichti normát. A gazdasági visszaeséshez hozzájárult a F IAT cég válsága, amely a munkaerőpiacot is érzékenyen érintette, és mélyítette az észak-dél közötti szakadékot. A munkanélküliség Dél-Olaszországban közel háromszorosa az országos értéknek. Az infláció már harmadik éve lényegében változatlan. A lakossági fogyasztás csak minimálisan növekedett. Olaszország gazdasági mutatói A GDP értéke folyó áron A GDP növekedése változatlan áron Az egy főre jutó GDP folyó áron Az infláció Munkanélküliségi ráta Az export értéke Az import értéke Folyó fizetési mérleg egyenlege Mrd EUR % ezer EUR/fő % %

Mrd EUR Mrd EUR Mrd EUR - 18 - 1999 1 108 1,4 2000 1 165 2,9 2001 1217 1,8 2002 1 258 0,4 19,2 1,7 11,4 221 207 7,7 20,2 2,5 10,6 258 256 -6,4 21 2,7 9,5 268 258 3,6 21,7 2,5 9 264 254 -7,2 A külpiaci kereslet lanyhulása miatt csökken az export, a h azai kereslet és az ipari termelés stagnálása visszafogta az importot. Az uniós kereskedelemben az export értéke 4,5 százalékkal, az importé 2,5 százalékkal maradt el az előző évitől. Olaszország legnagyobb problémája gazdasági megosztottsága. A fejlett nehéziparral rendelkező északi területek tartják el a jórészt mezőgazdaságból élő, elmaradott déli részeket. Az EU-val is gazdasági kérdésekben volt a l egtöbb vitája, ugyanis az olasz államháztartási hiány a legmagasabb az EU-ban. Olaszország a kezdetektől részt vett az egységes Európa megteremtésében, a t agfelvételt azonban az olasz kormány csak visszafogottan támogatta, a közvélemény, pedig kifejezetten bizalmatlan

volt a bővítéssel szemben.Az EU több alakalommal bírálta az olasz kormányt, mert gazdaságpolitikája rendszeresen veszélybe sodorja az euróövezet stabilitását. Komoly problémát jelent, hogy az olasz államadósság amely jelentősen meghaladja az ország éves GDP-jét - a legmagasabb az EU-ban Az Unió ezért már többször felszólította az olasz vezetést, hogy tegyen lépéseket az államadósság leszorításáért. Az államháztartási hiány mértéke miatt is több uniós kritika érte a kormányt Az olasz Pénzügyminisztérium számításai szerint az ország csak 2006-ra lesz képes megfelelni az euróövezet szilárdságát biztosító stabilitási paktumnak.Az egy főre jutó GDP 24 300 euró, ami az uniós átlag 105 s zázaléka. Az infláció 2,7, a munkanélküliség, pedig 10 százalék. Nagy különbségek vannak az ország északi és déli területeinek gazdasága között A fejlett nagyiparral és erős gazdasággal rendelkező észak tartja el

ugyanis a mezőgazdaságból élő, 20 százalékos munkanélküliséggel küzdő elmaradott déli vidékeket. Olaszországot gazdasági recesszió sújtja. Az olasz gazdaság az elmúlt negyedévben a pangás tipikus jegyeit produkálta. Az ország ugyanis túl lassan reagál a gazdasági teljesítmény romlására. Az olasz gazdasági teljesítmény 0,1 s zázalékkal csökkent az utóbbi negyedévben az előző három hónaphoz képest. Mivel az első negyedévben is hasonló csökkenést regisztráltak 2002 utolsó három hónapjához viszonyítva, szakértők szerint az országra komoly recesszió köszöntött. Az olasz gazdaság tizenegy éve nem teljesített ilyen rosszul A gazdasági teljesítmény csökkenése nem lepte meg a szakembereket, akik elsősorban az árukészletek év eleji felhalmozását okolják a rossz gazdasági teljesítményért. Ennek hatására ugyanis csökkent az ipar termelése: júniusban például 2,1 s zázalékkal volt kevesebb az egy évvel

korábbinál. Az 1990-es évek elejére az egész politikai életet behálózta a s zervezett bűnözés. Az agresszív és eredményes maffia túlnőtt a védelmi pénzt szedő, kábítószerterjesztő bűnözők szerepkörén: állami beruházási rendeléseket (pl útépítéseket) szerzett meg és kapcsolatokat épített ki a politikai elittel is. - 19 - A maffia felszámolására indított akciók sokáig nem jártak sikerrel: a szervezet a vezető bűnüldözők ellen is elkövetett merényleteket. A kilencvenes évek elején az olasz politikai rendszer összeomlott, a hagyományos pártok felbomlottak: a "tiszta kezek" mozgalom vizsgálata kimutatta, hogy a korrupció megfertőzte a politikai és a gazdasági vezetés csúcsait is. Olaszország az EU-intézmények átalakításának egyik legfőbb támogatója A nagy tagállamok által felvetett javaslat lényege, hogy az EU élére közös elnök kerülne, a tagországokban, pedig közös uniós alkotmányt

vezetnének be. Az egységes EU-alkotmány bevezetésének legnagyobb támogatója éppen Olaszország, ahol a l akosság 80 százaléka támogatná az egységes uniós alaptörvényt. Az intézményi átalakítás következtében a n agy tagállamoknak az eddigieknél is nagyobb hatalom jutna. A kis EU-tagok ezért az új rendszer bevezetését nem támogatják. Olaszország nem másodhegedűs: Feltámadt az olasz bankrendszer: Olaszországban az elmúlt 50 év legnagyobb pénzügyi egyesülései zajlottak le egyetlen nap alatt. Ha figyelembe vesszük, hogy a berlini EU-csúcs egyhangúlag Romano Prodi olasz exminiszterelnököt választotta az unió kormánya, a brüsszeli bizottság élére, akkor jól látható, hogy Olaszország nem elégszik meg a másodhegedűs szereppel az EU-ban, hanem Német- és Franciaország, valamint Nagy-Britannia mellett az unió domináns nemzetei között kíván szerepelni. A pénzügyi rendszer modernizációja hosszú évtizedek ígérgetései, és

huzavonái után megvalósulni látszik, melynek következményeképpen Olaszország nemcsak felzárkózott az európai élbolyhoz, de bizonyos mértékben egy csapásra meg is előzte uniós szomszédait. Szerintem Olaszország történelme miatt mondhatjuk azt, hogy: az ország gazdaság és társadalom szempontjából „másodhegedűs”. 1860-ig Olaszország nem volt abban a helyzetben, hogy az ország egyesítését érje el, így nem rendelkezett Spanyolország, Anglia és Franciaország katonai és imperialista hatalmával. Az első világháború utáni Mussolini által vezette fasiszta hatalom a hitleri Németországgal való katasztrofális szövetséghez és a második világháborúban elszenvedett vereséghez vezetett. Olaszország az Európai Gazdasági Közösség alapító tagja volt, és csatlakozott Nyugat-Európa növekvő politikai és gazdasági szövetségéhez. Tartós problémák a törvénytelen bevándorlás, a szervezett bűnözés, a magas

munkanélküliség, az alacsony jövedelem és Dél-Olaszország alacsony technikai szintje Észak-Olaszországhoz képest. - 20 - Tartalomjegyzék 1. Az olasz gazdaság az első világháború utáni években1-3 oldal 2. Olaszország helyzete az első világháború után3 oldal 3. Nyomor, kivándorlás fasizmus3-4 oldal 4. Olaszok élete4-5 oldal 5. Ipari hatalom- nyersanyag nélkül5-6 oldal 6. Római idők6-7 oldal 7. Társadalom7 oldal 8. Válság minden téren8 oldal 9. Gazdaság és életkörülmények8-9 oldal 10. Itália a második helyen.10 oldal 11. A termelés visszaesése.10-11 oldal 12. Munkanélküliség11-12. oldal 13. Észak és Dél aránytalan fejlődése.13-14 oldal 14. A jövedelmi dzsungel és az államháztartás.14-16 oldal 15. A gazdasági csodától a válságig16-18. oldal 16. A „mai” Olaszország gazdasági helyzete.18-20 oldal Irodalomjegyzék Faragó Jenő: Az olasz helyzet Válság, terrorizmus, alternatívák Kossuth

könyvkiadó, 1978 Kis Aladár: Olaszország története 1748-1968 Olaszország rövid története 1748-1970 Olaszország története 1918-1948 Nemzeti tankönyvkiadó, 1993 Fajth Tibor: Itália Panoráma, 1973 Dr. Probáld Ferenc: Európa regionális földrajza Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest, 1994