Ezoterika | Asztrológia » Robert Bruce - Értekezés az Asztrálprojekcióról II.

Robert Bruce - Értekezés az Asztrálprojekcióról, II. 1. rész Ez a kötet az elızı kiadvány teljes mértékben újraírt és felülvizsgált változata, amelynek készítése során tekintetbe vettem az azóta kapott visszajelzéseket és hozzáfőzéseket. Saját projektori tapasztalataim alapján megpróbáltam megoldani az embereknek az AP-val kapcsolatosan leggyakrabban jelentkezı, alapvetı problémáit. Ily módon ez egy interaktív munkává vált, amelyet a sok., e-mail-ben kapott, építı jellegő visszajelzésnek és tapasztalatnak köszönhetek, amelyeket a munkám inspirált az interneten. Az asztrális dimenziónak és a projekciónak számtalan megközelítése létezik, amelyek elég bonyolultak. Legtöbbjük félreérthetı, és össze is zavarhat bennünket Ez a cikksorozat megpróbálja megvilágítani ezt a témát, és remélhetıleg megmagyarázni ezt az egészet. A teóriák és következtetések, amelyeket itt közreadok, nagyrészt a saját

projekciós tapasztalatomból származnak. Ennek a kiadványnak a célja a téma jobb megértetése, valamint egyszerőbb és sokkal hatékonyabb projekciós technikák megismertetése az olvasóval. Az itt tárgyalt elképzelések, ötletek és technikák folyamatosan fejlıdnek, így az újabb és újabb felfedezések folytán mindig változhatnak. Mi az asztrális dimenzió? Az asztrális a fizikaihoz legközelebb "esı" dimenzió. Úgy borítja be és hatja át az egész világot (Földet), mint egy hatalmas gondolati (tudat-) háló(zat), felfogva és magában tartva minden gondolatot. Ennek a tartalmát a világ elméinek közös tudata hozza létre Az összes gondolatot, emléket, fantáziát és álmot tartalmazza, amit a világ élı teremtményei eddig létrehoztak. A gondolatoknak ez a tengere rétegekre, síkokra oszlik, amiket asztrális síkoknak, asztrálvilágoknak vagy asztrális valóságoknak nevezünk. Az asztrális dimenzió asztrális anyagból jön

létre, és találóan írhatjuk le gondolati anyagként. Ez a gondolatokra nagyon érzékeny, és bármilyen formába vagy alakba önthetı. Ezek a kreációk olyan tökéletesek lehetnek, hogy nem lehet ıket megkülönböztetni a valóságtól. Ez legkönnyebben egy, az asztrális anyag, és az elıhívatlan, nagysebességő film közé vont párhuzammal magyarázható meg. Amikor a filmet fénynek tesszük ki, amely fényt a kamera lencséje fókuszálja, akkor a valóság tökéletes képmása azonnal beleég a filmbe, a fénynek a filmre gyakorolt kémiai hatása miatt. Amikor az asztrális anyagot kitesszük az elmének a gondolatok által fókuszált hatásának, az asztrális anyag azonnal megformálja a valóság pontos képét, az asztrális anyag és a gondolatok kölcsönhatása következtében. Az asztrális dimenzió bármely kreációjának a minısége, pontossága nagyban függ az azt létrehozó elme erejétıl. Álmok A tudatalatti a következıképpen hozza

létre az álmokat: alvás közben az asztrális dimenzióba érkezünk. A tudatalatti itt bármilye "forgatókönyvet" létrehozhat Ez a módja annak, ahogy a tudatalatti elme megoldja a problémákat, és ahogyan a tudatos elmével kommunikál. Komplex gondolati formák forgatókönyveinek egymásutánját hozza létre, és az asztrális anyagba (síkba) vetíti ıket, ahol azok "szilárddá" válnak. A tudatos elme ekkor az álomállapotban "végigéli", megtapasztalja ezeket az ott létrehozott történéseket Ily módon ez olyan, mint amikor egy filmvetítı gép (a tudatalatti elme) vetít képet a filmvászonra (azaz az asztrális dimenzióba). Gondolati (elképzelt) formák Minden, a valós világban megjelenı új tárgy, objektum bizonyos idı után asszimilálódik az asztrális dimenzióba. Ilyenkor annak a gondolati formája elıször az asztrálvilágnak a legalacsonyabb szintő részében jön létre, abban, amelyik a legközelebb áll a

valós világhoz, és az idı múlásával egyre inkább állandó lesz. Amint a többi gondolati formával is így van, minél több figyelem fordul felé, annál gyorsabban növekszik. Minél magasabbra kerülünk az asztrális dimenzióban (azaz minél messzebb a valós vagy fizikai világtól), annál kevesebb gondolati formát találunk úgy és olyannak, ahogyan azt itt a valós világban ismerjük. A fizikai dolgoknak nagyon sokáig kell hatással lenni rá, ahhoz hogy formát öltsenek, és megtalálhatók legyenek az asztrálvilágban. Próbált már valaha egy idegen házban sötétben közlekedni? Igen, mindenbe beleütközött. De ilyenkor amint otthonossá válunk abban a házban, a minket körülvevı formáknak egy képzeletbeli képe alakul ki bennünk, és így már könnyebben tájékozódunk sötétben is. Minél több idıt töltünk ebben a házban, annál erısebb lesz ez a képzeletbeli kép. Ez hasonló ahhoz, amint a gondolati formák növekednek a többi

(asztrális) dimenzióban. A gondolati formák fejlıdése visszafelé is hasonlóan mőködik. Ha egy objektum nagyon hosszú idın keresztül állandó helyen volt, akkor egy tartós gondolati formává alakult az asztrálvilágban. Ha ezt az objektumot elmozdítjuk vagy elpusztítjuk, akkor annak a gondolati formája még továbbra is megmarad. Ily módon pl az asztrálvilágban olyan bútorokat találhatunk a lakásban, amelyek igazából nincsenek ott, keveredve a sajátjainkkal. Ez a régebbi dolgok megmaradt gondolati formái miatt lehetségesek, amelyek pl. elızı bérlıké voltak, stb., és még évekkel azután is a helyükön maradnak, hogy az "eredetijük" elmozdult onnan. A gondolati formák nem követik a mozgásban a "valós párjukat". Újak kezdenek fejlıdni ott, ahová az objektumot mozdítottuk, és a régiek pedig folyamatosan elhalványulnak. Minél tovább van egy objektum állandó helyen, annál erısebb gondolati forma lesz a

helyén az asztrálvilágban. Ez az épületekre, építményekre, geológiai tereptárgyakra szintén érvényes Projektálhatunk egy parkba, és ott akár találhatunk olyan házat, patakot, dombot, ami igazából nincs ott. Ezek valószínőleg léteztek a múltban Minél magasabbra mozgunk az asztrálsíkok között, annál régebbiek a gondolati formák, és annál távolabbi geológiai idıben érezhetjük magunkat. Egy gondolati forma növekedésének az üteme nagyban függ az arra fordított figyelemtıl. Például egy milliók által szeretett, ismert, megtekintett és gondolatban gyakran felidézett festmény sokkal erısebb gondolati formával bír, valószínőleg, mint az az egyszerő festmény, ami valakinek a hálószobájában függ, és csak kevesek látják. Az asztrálvilágban tapaszalható gondolati formák száma attól függ, hogy milyen közel vagyunk a valós világhoz. Ha nagyon közel vagyunk, mint például egy valós idejő testen kívüli élmény

során, akkor valószínőleg csak nagyon keveset (ha egyáltalán egyet is) fogunk látni. A valós idejő testen kívüli élmény során nem is igazán az asztrálvilágban, hanem az asztrál- és a fizikai dimenzió közötti átmeneti zónában létezünk. Látás az asztráltérben A fizikai testünk körülbelül 220 fokos szögben lát (a periférás látással együtt).Tehát csak elırefelé látunk, de hátra, lefelé, fölfelé ugyanabban az idıpillanatban nem. Az asztráltestünkben TÖBB mint 360 fokos a látókörünk, és egyszerre látunk minden irányban. Ez a szferikus látás. (gömblátás) Az AP során a szokás hatalma alatt állva, csak egy irányba figyelünk, arra, amerre (szerintünk éppen) az "elıre" van. Ettıl még az összes többi irány látványa is ott van, ugyanabban az idıbe, csak éppen az agyunk nem tudja ezeket egyidejőleg feldolgozni. Ez az agyba az egész életen keresztül berögzıdött, frontális látás szokása ellen

való. A gömblátás olyan, mintha egy többirányba látó szemünk lenne, amely egyidejőleg lát az összes irányba ! Az asztráltestben nincsenek fizikai szerveink, mint amilyen pl. a szem Ilyenkor a tudatnak egy, a semmiben lebegı, kivetített, nem-fizikai pontja vagyunk. Ilyenkor a gravitáció sem hat ránk, sem más fizikai törvény. Ebben az állapotban nincs le és fel, jobbra és balra, elöl és hátul. Csak az életünk során belénk rögzıdött látásmód az, ami ezt a perspektívát ránk akarja erıltetni az AP során. Fontos a gömblátás megértése, ha hatásosan akarunk mőködni az asztrálvilágban. Ez fıleg akkor van így, amikor valós idıben projektálunk, a valós világhoz közeli síkra. A gömblátás miatt gyakran úgy tőnhet, mintha tükörkép-világban találnánk magunkat, vagy a valóságnak egy megfordított másolatában. Ezt saját magunk okozzuk, amikor elveszítjük az eredeti nézıpontunkat a projekció során. A projekció

során egy ponton bármikor dezorientáltakká válhatunk, és a normálistól eltérı nézıpontban találjuk magunkat, amikor gondolkodás nélkül megfordulunk, vagy fejjel lefelé fordulunk. Ez megfordítja a természetes jobb és baloldalt, fel és le irányokat Arra készteti a tudatalattit, hogy megfordítsa a képet, hogy a normál tudat rendesen mőködhessen. Mivel az asztrálvilágban nincs fizikai test, nem szükséges megfordulni ha hátra akarunk nézni. Egyszerően csak a nézıpontot változtatjuk "hátrafelé"-re Ez, ha mozgás nélkül történik, akkor a tükörkép-effektust okozza. A következı ábra illusztrálja ezt a megfordított nézıpontot (megfordulás nélkül). Vegyük észre, hogy a jobb és bal nem cserélıdik fel jobb | bal (A) <------------+------------> (B) jobb | bal Tehát, amint a nézıpontunk (A)ról (B)re változik (illetve a nézési irány) megfordulás nélkül, a jobb és baloldal nem cserélıdik fel. Ez készteti a

tudatalatti elmét, hogy kreatív erejét felhasználva kijavítsa a látványt, vagy annak egy részét, azzal, hogy megfordítja azt. Ez könnyebb, és kevesebb gondot okoz a tudatalattinak, mintha el kellene fogadnia a két oldal (örökös) felcserélıdését. Hasonló hatást lehet elérni, ha lefekszünk és a fejünk fölé nézünk, vagy pedig fejen állunk, és megpróbáljuk a tárgyak jobb és bal oldalát megfogni. Ez egy kis zavart okozhat a jobb és a bal megítélésében, tehát tudatosan ki kell gondolni, hogy melyik melyik oldal is ebben a megfordított helyzetben. Ez az enyhe kis zavar elég a tudatalattinak ahhoz, hogy valami könnyebben elfogadhatót kreáljon inkább. A gömblátás megérthetı, de attól még zavarba ejthet az AP során, ha elıáll az oldalak felcserélıdése. Inkább számításba kell venni, mint küzdeni ellene Ilyenkor el kell fogadni a tükörképet, és egyszerően a tárgyak, objektumok elhelyezkedése alapján tájékozódni, nem

pedig a saját jobb- és baloldaról való beidegzıdéseink alapján. Az AP során minden amit látunk, az elme által kerül felfogásra. A tudatalatti számára könnyő dolog az AP folyamán megcsavarni vagy megfordítani a valós világnak a tudatos érzékét, akár részben, akár teljes egészében. Megjegyzés: a megfordított nézıpont jelensége nagyon gyakran megtörténhet bármely projekciónk során. Vizualizációs erı A tudatalatti elme SOKKAL nagyobb vizualizációs erıvel rendelkezik, mint a tudatos elme. Ez körülbelül olyan, mint egy szuperszámítógép egy játék számológéphez képest. Az asztrális dimenzióban, tudatos projekció vagy "tiszta álom" során, amikor a tudatos elme figyel, ez a különbség nagy zavarodottságot okozhat. A tudatalatti végig ott bujkál a felszín alatt a projekció folyamán. Az egész kreatív erı próbál kitörni, hogy létrehozhasson, és amint tudja, meg is teszi ezt. A kreatív erınek ez a

különbsége (a tudatos tudatalatti elme között), kombinálva az egész élet alatt megszokott egyirányú nézéssel az oka az Alice Csodaországban - effektusnak. Hadd magyarázzam meg Vegyük ezeket: 1. A tudatalatti elme hihetetlen kreatív ereje 2. A tudatos elme gyenge kreativitása 3. Az asztrális sík érzékenysége a gondolatok iránt 4. Gömblátás 5. Jobb és baloldal érzékelésének felcserélıdése És kész is a totális zőrzavar receptje. Az Alice Csodaországban-effektus Kivetítjük az asztráltestünket, és körbenézünk a szobában. Minden normálisnak tőnik, ám hirtelen észre vesszük, hogy az ajtó rossz falon van. Hogyan? Nézelıdés közben ezt az ajtót hátsó nézetben láttuk, felcserélve az agy természetes jobb- és baloldali perspektíváját. Az agy ezt nem tudja feldolgozni, a (ez eddig megszokott) frontális látásmód miatt. A bútorok, ajtók, ablakok helye normális, de hátsó nézetben ez megváltozik. Ez készteti a

tudatalattit, hogy létrehozzon egy ajtót ott, ahol - azt gondolja - annak lennie kell. Amikor ránézünk, igazinak tőnik, noha nem kellene ott lennie. És ha egyszer létre lett hozva, ott is marad, mivel az agy számára feldolgozhatatlan lenne ha eltőnne. Szilárd, igazi ajtók végül is nem szoktak csak úgy eltőnni a semmiben a szemünk elıtt. Amikor az ajtó rendes helye felé fordulunk, az ott is van, ahogy rendesen. Ilyenkor két, három, vagy akár több ajtónk is lehet egy helyett. Ha a valódi ajtón megyünk át, a ház többi része, remélhetıleg, olyan lesz, amilyennek lennie kell. De ha az egyik "képzelt" ajtón lépünk át, akkor az elménk tudni fogja hogy az nem igazi ajtó, és nem nyílhat a ház bármely valódi részébe, tudja hogy nem lenne szabad ott lennie. Ha kinyitjuk ezt az ajtót, valami mást fogunk ott találni. Általában egy nem létezı folyosót vagy átjárót, ami a ház egyéb olyan részeibe vezet, amik szintén nem

léteznek. Innentıl kezdve, ha ezen az ajtón átlépünk, a Csodaországban találjuk magunkat, ahol minden lehetséges, csak nem túl valószínő. Ilyenkor gyakorlatilag a valóságban nem létezı de most létezı ajtón keresztül az asztráldimenzióba léptünk be. Ha a tudatalatti elkezdett létrehozni dolgokat, onnantól már nem is fogja abbahagyni. Erre azért van szükség, hogy a tudatos elme elfogadhassa azt az abnormális helyzetet, amibe került. Ennek a kreativitásnak egy bizonyos szintjénél a tudatalatti elveszíti azt (az állapotot), és az asztrálvilág más részeibe kezd utazni. Az AP-nek ennél a pontjánál a valóság teljesen elvész, és helyette az asztráldimenzióba megy át az egész. Az Alice-hatás többféle módon is bekövetkezhet az AP során, a fenti leírás csak egy példa. Az AP-t végzı személyek gyakran jelentették, hogy egyszerően elvesztik fölötte az ellenırzésüket, tárgyak tőnnek fel, majd el, és egyáltalán, minden

nagyon furcsa lesz. Ezt alapvetıen a tudatalatti hatalmas létrehozó ereje okozza, amely ilyenkor mőködésbe lép. Elkezd tárgyakat létrehozni és eltőntetni, majd az asztráldimenzió más területére visz, és egyáltalán, mindent megnehezít szegény (AP-t végzı) személy számára. A fenti probléma elkerülése érdekében: koncentráljunk arra amit teszünk az AP során, ne hagyjuk hogy gondolataink elkalandozzanak. Az irányok felcserélıdésének problémája a minimálisra csökkenthetı, ha mindig az "elıre" irányra koncentrálunk, egyszerre csak egy irányba figyelünk. Megforduláskor szépen körbe kell fordulni a figyelmünkkel, nem pedig egyik pillanatról a másikra a hátsó nézetre váltani. Az asztrálvilág jó hely a nyugalomra, ha komoly terveink vannak. A tudatalatti hatalmas létrehozó ereje, persze, kihasználható. Nagyon értékes eszköz, ha tudjuk, hogyan használjuk fel azt. Ezt a 3 részben fogom körvonalazni, "Virtuális

valóság projekció" cím alatt, ahol leírom, hogyan hozzunk létre saját személyes asztrális valóságot. Olvadó kezek Amikor az asztráltestet kivetítjük, közel a valós (fizikai) világhoz, testünk, mint olyan, nincs. De, mivel a tudatos elme ezt nem tudná feldolgozni, így létrehoz nekünk egyet, az éteri (fizikai) test gondolati formáját. Ha elkezdjük egy testrészünket, pl a kezünket figyelni, észre vesszük hogy nagyon gyorsan "elolvad". Sápadtnak és különösnek tőnik, és néhány másodperc múlva az ujjak elkezdenek "olvadni", mint a hó egy eldobott fáklya alatt. Sápadt kinövésekké fogynak, majd a karok is olvadásnak indulnak. Ez az olvadási hatás általában csak akkor mutatkozik, ha elszántan, szándékosan figyelünk egy testrészt, vagy létrehozunk valamit. A testrészek ily módon történı figyelmes vizsgálata a tudatos elmét használja, ami, mivel gyenge a létrehozó képessége, nem tudja túl sokáig

egyben tartani az összetett formákat. Ez okozza az olvadási hatást. Ha az AP során mégis, átmenetileg a testünkre terelıdne a figyelmünk, ez az olvadási hatás nem jelentkezik. Létrehozott gondolati forma objektumok Az AP folyamán a tudatos elménkkel hozhatunk létre tárgyakat. Ezeknek a gondolati formáknak, létrehozott tárgyaknak a tartóssága a kreációs energiánktól, képességünktıl függ. Attól is függ, hogy mekkora erıfeszítést áldoztunk a létrehozásra. A fentebb leírt olvadási jelenség mutatkozik bármely, tudatosan létrehozott tárggyal kapcsolatban. Például, ha létrehozunk egy kardot, amint elképzeljük, meg fog jelenni a kezünkben, egy rövid idıre. Ezután éppúgy, ahogy a kézzel történt, el is olvad majd Ha koncentrálunk rá, meg tudjuk tartani a saját alakjában, de amint gyengül a koncentrálás, úgy gyengül maga a kreáció is. Ez hasonló a valós világban végzett vizualizációhoz Nehéz, és koncentrálni

kell, ahhoz, hogy a lelki szemeink elıtt valami megjelenjen. Amint a koncentrálás gyengül, úgy halványodik/változik el a képzelt látvány. Ez jól mutatja a tudatos és a tudatalatti elme vizualizációs képessége közötti hatalmas különbséget. Hogy tartós gondolati formát hozzunk létre, ahhoz be kell csapni a tudatalattit. Ezzel a témában, mélyebben, késıbb foglalkozom. Hogyan történik a projekció ? Alvás közben, az "éteri test" vagy más néven energiatest (a fizikai testünk maga) töltıdik. Kitágul és megnyílik, hogy magába szívja és tárolja az energiát. Az energiatest normális körülmények között ezt csak alvás közben tudja megtenni. Amikor megnyílt(ak), a csakrák folyatják az energiát az energia-testbe, éteri anyag formájában. A feltöltıdés alatt az asztráltest különválik, és az asztrálvilágba "utazik", ahol álmokat hozhat létre és tapasztalhat meg. Ha ez az elkülönülés tudatosan

történik, vagy utána öntudatunkhoz (magunkhoz) térünk, akkor bizonyos ellenırzésünk lesz felette. Ekkor ez egy testen kívüli élmény, asztrálprojekció vagy tiszta álom. A testen kívüli élmény, az asztrálprojekció és a tiszta álom közötti fı különbségek: A testen kívüli élmény A testen kívüli élmény (továbbiakban OOBE azaz Out Of Body Experience) egy valós idejő projekció, közel a valós világhoz. Gyakran jelentkezik a halálközeli élmény részeként Ez akkor következik be, ha egy személy egy bizonyos trauma (autóbaleset, sebesülés, szívroham, szülés) következtében a testén kívülre kerül. Az OOBEn keresztülmenı (vagy azt végzı) személy tudatában van, valós idıben követi a fizikai testét körülvevı világot. Például beszélgetéseket, történéseket. A testbe való visszatérés után sokan ezek közül a személyek közül pontosan leírták a beszélgetéseket és eseményeket. Megjegyzés: Az OOBE

picivel különbözik az asztrálprojekciótól és tiszta álomtól, ez a különbség pedig a valós idejő, objektív megfigyelés. Ezt az asztráltest okozza, amely nagy adag éteri anyagot tartalmaz, amely közel tartja a fizikai világhoz. A valós idejő OOBEt két fı oka lehet. 1. Az illetı személy közel áll a halálhoz, vagy ezt hiszi, amelynek következtében nagy adag éteri anyag vezetıdik át az asztráltestbe, felkészülésként a halál folyamatára 2. Az illetı személynek aktívak a csakrái, és ugyanazt csinálják Éteri anyagot vezetnek az asztráltestbe. A csakra-aktivitás lehet veleszületett vagy begyakorlott, tanult tulajdonság Megjegyzés: Lehetséges a tudatos projekció közben OOBE elérése, ha elég éteri anyagot generálnak a csakrák. Egy OOBE során a valóságot igaziként fogjuk fel (valósnak), az idı pedig "normális" (azaz valós idejő). Gyakorlatilag, amikor a valós világba történı valós idejő projekciót

végzünk, mint egy OOBE, ez a projekció valójában a fizikai- és az asztráldimenzió közötti határ-, átmeneti sávot célozza meg. Ha az asztráltest elég éteri anyagot tartalmaz, akkor csak kicsit tud a valóságtól elrugaszkodni. Ez azt jelenti, hogy a projekció valós idejő lesz, és olyan közel történik a fizikai valósághoz/világhoz, hogy megkülönböztethetetlen lesz attól. Megjegyzés: Ezt sokszor kipróbáltam, valós idıben kivetítve magamat a környezetembe (pl. utcára, útfelbontásokhoz, balesetekhez, stb.), majd visszatérés után ellenıriztem a megfigyeléseimet. Nagyon erıs akadályai vannak a fizikai világba történı, tudatos, valós idejő projekciónak, OOBEnek. Ezek közül egy a generált és az asztráltestbe vezetett éteri anyag mennyisége Ez a valós idejő projekció (OOBE) idejét a csakra- fejlettség és -ellenırzés fokának megfelelıen határolja be. Az asztrálprojekció (AP) Ez az, amikor az asztráltestet az

asztráldimenzióba vetítjük, ahol a dolgok eléggé különböznek a valós világban megszokottól. Az idı nagyban torzulhat Pl egy óra az asztráldimenzióban lehet hogy csak pár perc a fizikai valóságban, attól függıen, hogy az asztrálvilág mely részében vagyunk. A valóság "folyékony" és változékony A "tiszta álom" ("Lucid Dream") Errıl akkor van szó, amikor egy személy teljes mértékben tudatában van annak, hogy éppen egy álmot álmodik. Akár bizonyosfajta ellenırzés alá vonhatja az álmot, akár asztrálprojekcióvá alakíthatja ezt a tapasztalatot. A tiszta álom sokkal inkább hasonló az APhoz mint az OOBE-hez, mivel az idı itt is torzul AP vagy tiszta álom ? Sok személynek, azok közül akik projekciót végeznek, kihagy az emlékezete a testbıl való tudatos kilépés elıtt, és az asztrálvilágban térnek magukhoz. Az asztráltest elkülönülése után térnek a tudatukhoz, amikor már az

asztrálvilágban vannak. Ha elveszítjük a tudatunkat a kilépés alatt, akkor gyakorlatilag tiszta álomról, nem pedig AP-ról van szó. A projekciónak mind a három, fent leírt módja közeli kapcsolatban van, pl. mind a háromnak a során elkülönül az asztráltest a fizikai testtıl, és egy, a fizikai testtıl külön álló valóságot tapasztalunk meg. Robert Bruce - Értekezés az Asztrálprojekcióról, II. 2. rész Kilépés Miután a fizikai test elaludt, az asztrális test mindig a fizikai világba kerül, vetítıdik ki. Amikor az energia-test kitágul, megnyílik, az asztrális test szabadon lebeg, és éppen a fizikai test felett van, az kitágult energia-test általi befolyás mezején belül. Ezen a mezın belül, amit drót vagy kábel (az Ezüst Szál) aktivitási térnek is nevezünk, az asztrális test közel marad a fizikai világhoz, mivel az éteri anyag mezejében van. Tudatos asztrálprojekció közben úgy tőnhet, hogy közvetlenül az

asztrál-szintre projektáltunk. DE a kezdetnél mindig van egy átmeneti fázis, ahol egy, a fizikai világhoz közeli asztrális formában létezünk. Ez, a bármely projekciónál meglevı, kezdeti állapot kimaradhat a tudatból, ha a projekció pillanatában kihagy az emlékezetünk. A test körüli terület, a Szál aktivitási körén belül, éteri anyaggal van feltöltve, és ezen a területen belül az asztráltest valós idıben, a fizikai világhoz közel van tartva. Éteri anyag Az éteri anyag a bármely élı szervezet által létrehozott életerı-szubsztancia ("anyag, lényeg"), amely egyszerően azáltal jön létre, hogy az adott szervezet ÉL. Ez egy olyan anyag, amely fizikai és az asztrális test között van valahol, részben fizikai és részben asztrális. Ennek az anyaga valahol a fizikai ANYAG és az ENERGIA közötti dolog, és hasonló a közeli "unokatestvéréhez", az ektoplazmához. Az éteri anyaggal tudományos kutatások is

foglalkoznak. Kórházban haldokló emberek ágyát érzékeny és pontos mérlegre helyezték, és EEG valamint EKG gépekre kapcsolták ıket. Minden esetben, a halál beálltának pontos pillanatában egy hirtelen súlycsökkenés következettbe, körülbelül egy negyed unciának megfelelı mértékben. (1 uncia = 28,35g) Ezt a halál pillanatában az asztrális testbe vezetett nagy mennyiségő éteri anyag okozza. Ez hasonló ahhoz, amikor a halál közeli élmény során az éteri anyag az asztráltestbe kerül. Ez a hirtelen, nagymennyiségő éteri anyag - átvitel a halál folyamatának a kezdete. Ektoplazma Az ektoplazmát hasonló módon tanulmányozzák. Materializációs médiumokat pontos és érzékeny mérlegekre ültettek, ezután megkérték, hogy hozzanak létre ektoplazmát egy másik hasonlóan pontos és érzékeny mérlegre. A médiumokon olyan mértékő súlycsökkenést tapasztaltak, amennyivel nıtt a létrehozott ektoplazma súlya. Amikor a médium

eltőntette az ektoplazmát, ugyanolyan ütemben nyerte vissza azt a súlyt. Az ektoplazmát a csakrák hozzák létre. A médium fizikai tömegébıl hoznak ilyenkor létre másik anyagot, ektoplazmát Dimenziók közötti manifesztáció Bármely nem-fizikai, vagy nem-inkarnálódott entitás, beleértve az asztráltestet, annak érdekében hogy valós idıben, a fizikai világhoz közel funkcionálhasson, éteri anyagot kell hogy tartalmazzon. Éteri anyag nélkül a nem-fizikai entitások (lények) visszahalványulnak a saját dimenziójukba, ahonnan erednek. Az éteri anyag csak a fizikai világ élı "lakos"aitól származhat. Energiaáramlás Az ismert "Ezüst Szál" több, mint ami csak összekötné a két testet. Ez egy valódi köldökzsinór, ami információt és energiát szállít a fizikai és az "árnyék"-testek között. Bizonyos projektorok látják, mások pedig nem. Néha a köldöktıl, néha a homloktól ered Az eredete

általában a csakra-aktivitástól függ. Amelyik csakra a legerısebb, a legaktívabb, az ellenırzi az árnyék-testek felé történı energiaáramlást. Ezenkívül számít, hogy mit hisz errıl maga a projekciót végzı személy, és persze a tudatalatti elme kreativitása is. A szál általában ott jelenik meg, ahol azt feltőnni várjuk, a tudatalatti szerint. Amint az asztráltest belép az asztráldimenzióba, kell hogy legyen egy jó asztrális-energiaforrása a csakrák felıl, annak érdekében, hogy azzal a dimenzióval szoros kapcsolatban lehessen. A tiszta asztrál-memória (emlékezés az ott történtekre) nagyban függ a rendelkezésre álló energiától. Az asztráltest természetes környezete az asztráldimenzió Nem fog az onnan eltőnni pusztán az energia hiánya miatt, mint ahogy a fizikai test sem tőnik át más dimenzióba, pusztán azért mert valaki nem pihent vagy evett eleget. Ettıl csak egyszerően gyenge lesz, és nem tud ott

"tevékenykedni". Ami ebbıl következik: Az asztrális elmének elég energiájának kell lenni ahhoz, hogy erıs, élénk és színes emlékeket adjon. Ezeknek az asztrális emlékeknek elég erıseknek kell lenniük ahhoz, hogy a fizikai agyban kellı mérető "győrıdést" hozzanak létre, és így a fizikai elme fel tudja ıket idézni ébredés után. Például, ha nem alszunk napokig, fáradtak és apatikusak leszünk, és a valósággal való "kölcsönhatásaink" gyengék és hatástalanok lesznek. Ha megnézünk egy filmet ebben az állapotban, akkor csak pár emléket fogunk tudni felidézni róla a késıbbiekben. Csak töredékeket. De, ha a filmet kipihenten, frissen és energiával telve nézzük meg, akkor teljesen átéljük és élvezzük, és kristálytiszták lesznek róla az emlékeink. Ez hasonló ahhoz, ami egy alacsony energiájú asztrálutazás során történik. Az asztráltestnek energiahiánya van, és nincs elég

benyomása az utazásról. Ez okozza, hogy az emlékei nem lesznek dominánsak, amikor visszatér a fizikai testbe. Amint korábban is említettem, éles, színes és élénk emlékeknek kell lenniük ahhoz, hogy az agy emlékezhessen ezekre. A csakrák használata A csakrák teljes kifejlesztése, és az ellenırzésük megtanulása éveket vehet igénybe, a természetes képességeinktıl függıen. Mindenesetre ez nem gátolhat minket abban, hogy nagyon alapvetı, egyszerő módon (máris) használhassuk ıket az OOBE-k és tiszta álmok elérésére, már a fejlesztés nagyon korai szakaszában. Az energia-emelés és csakra-stimuláció rendkívül egyszerő és könnyen végezhetı gyakorlatok. A megemelt energia automatikusan az asztráltestbe fog áramlani, a projekciót megelızıen és azalatt is végig. Az energia-emelésnek és a csakrákon átáramló energia ellenırzésének a megtanulása által az álmaink, tiszta álmaink és OOBE tapasztalataink meg fognak

változni. Élénkebbek lesznek és felejthetetlen élményeket adnak. Ez bizonyos módon egy második élettel ajándékoz meg bennünket, gazdag, élvezhetı tapasztalatokkal, amikbıl tanulhatunk, és általuk növekedhetünk. Magasabb szintek és azok átmeneti zónái A lét hét szintjének általánosan elfogadott nevei, az alacsonyabbtól a magasabb felé, a következık: Fizikai, Asztrális, Mentális, Buddhikus, Atmikus, Anupadaka és Adi. Ezek a magasabb szintek hasonlóak az asztrális dimenzióhoz, de a tudatnak sokkal magasabb szintjével bírnak, és teljesen különállnak attól. A különbözı szintek között köztes, átmeneti zónák vannak. A különbözı dimenziókra és azok átmeneti zónáira jó analógia Föld légköre. Ha a levegıt vesszük az asztrális dimenziónak, akkor a sztratoszféra lenne az átmeneti zóna, és az őrben lévı vákuum a mentális dimenzió. Egy egyszerő repülıgéppel repülhetünk a légkörben Ez az asztráltest. A

sztratoszférába eljuthatunk egy nagyon erıs sugárhajtású géppel, de egy őrhajúra (a mentális testre) van szükség hogy az őrben utazhassunk. Ez megmagyarázza, hogy miért van szükség egy más árnyék- testre ahhoz, hogy a létnek ezekre a különbözı síkjaira utazhassunk. Az asztráltest beléphet az asztráldimenzió feletti és alatti átmeneti zónákba, ha megfelelı típusú energiát tartalmaz. Pl a fizikai és asztrális szint közötti átmeneti zónában való létezéshez az asztrális testnek éteri energiával kell bírnia. Az asztrális/mentális szint közötti létezéshez mentális energiára van szükség. Magasabb szintő projekció A csakrák feletti megfelelı ellenırzéssel elegendı energia termelhetı ezekhez a magasabb szintekhez. A megfelelı típusú energia létrehozása az ahhoz tartozó szintre fogja emelni a tudatunkat, és energiával tölti fel a megfelelı árnyék-testet. Ez általában a tudat-emelı meditáció és a csakrákon

végzett, megfelelıen fejlett energia-gyakorlatok segítségével érhetı el. A tudatunk ekkor meg fogja tapasztalni a létezésnek azt a szintjét Ha elég energia áll rendelkezésre, és a körülmények megfelelıek, az adott személy az árny-testét egyenesen annak a természetes dimenziójába tudja vetíteni. A végzı személy gyakorlatától és személyes adottságaitól függıen, ha egy testet energiával tölt fel és projektál, ugyanez lehetséges az annál alacsonyabb szintő test(ek)kel is, Az asztráltest magában foglalja a többi árny-testet is, és egy projekció folyamán ki tudja vetíteni a mentális testet a mentális dimenzióba, és így tovább. Ez néha többszörös emlékezést eredményezhet egyazon projekcióval kapcsolatban. Az általános szabály az, hogy amelyik árny-test a legnagyobb energiát tartalmazta, annak lesznek a legerısebb emlékei. Ezekre fog emlékezni az illetı, ébredés után. Az asztrális dimenziónál magasabb szintekre

történı projektálás magas szintő gyakorlatot igényel. Profinak kell hozzá lenni az energia-emeléses és csakra-ellemnırzı gyakorlatokban egyaránt, de ez elérhetı. Én eddig az Asztrális, Mentális, Buddhikus és Atmikus létezési szintekre projektáltam. Általános hiedelem, hogy emberi lény nem tud az Asztrális, Mentális és Buddhikus szinteknél magasabbra jutni, nem képes elérni az Adi és Anupadaka szinteket. Ezek a szintek is el vannak nevezve és körül vannak írva, tehát valakinek már kellett ott járnia, különben ismeretlenek lennének. Ha felismerjük az elme igazi természetét, megérthetjük, hogy nincsenek határok. Valaha olyat is állítottak, hogy a hangsebességet nem lehet túllépni. Mellesleg: Ezek a dimenziók nincsenek kitáblázva, hogy "Isten Hozott az Asztráldimenzióban!, vagy "Mentális Dimenzió, figyelem!". Azokat a szinteket, ahol jártam, az elfogadott neveiken említve fogom leírni. Az Asztrális

Dimenzió Ez egy különös, feje tetején álló világ, amilyet Alice talált Csodaországban. Minden objektívnek, valósnak tőnik, de közben mégis cseppfolyós és változékony. Minden megtalálható itt, szexuális energiával csordultig töltött elemi szintektıl kezdve gyönyörő, lelki harmóniával telített helyekig. Az idı itt torzul és kitágul Az Asztrálvilágban töltött egy óra csak pár perc a valós (fizikai) világban. A valós világhoz képest ez sokkal gyorsabban vibrál, olyan, mintha egy videofilmet húszszoros gyorsítás mellett néznénk, de ez itt fel sem tőnik. Az asztrális álom-tengerek közötti mozgás a projektorok számára elég nehéz, van akinek sikerül, van akinek nem. Nagy gyakorlatot igényel az elıre eltervezett asztrálutazás megtétele Végtelen számú valóság, sík, képzelet és álomsík van ebben a dimenzióban. Amint említettem, ezek rétegzıdnek, és a megfelelı gondolatok síkjaiban rakódnak le. Alvás közben,

vagy tiszta álom során a tudatalatti létrehoz nekünk egy saját álom-tengert, a személyes álomszínházunkkal. Amikor tudatra ébredünk egy álom alatt, ellenırzésünk alá vonjuk azt Ez az ellenırzés az erıs tudatalattitól kerül átvételre. Annak erıs ellenırzése nélkül a személyre szabott álom, képzelet meg fog változni. Az asztrál egyéb területeire fogunk kerülni, és a valóság amiben vagyunk, egyéb valóságokkal fog keveredni. Az asztráldimenzióba történı tudatos projekció során annak bármely részébe mehetünk, és elutazhatunk különbözı valóságokba, más álomsíkokra, vagy több ilyen keverékét tapasztalhatjuk meg. Erre különbözı technikák vannak, de ezek mindegyike valamiféleképpen a tudatalatti "átverésére" alapul. Némelyik projektor a kezét figyeli, amint olvad, mások körbe-körbe pörögnek hogy felcserélıdjön a jobb- és baloldal. Ezek a módszerek mind a tudatalattit csapják be, tévesztik meg,

és így jutnak az asztrálsíkra. nagyon nehéz körülírni azt, hogy mi a módja a szintek közötti mozgásnak, igazából ezt próbálkozások alapján lehet megtudni, saját hibánkból tanulva, próba-szerencse alapon. Meg kell tanulni a tudatalattinkkal bánni, hogy miként csapjuk be bizonyos eredmény elérése céljából. Elképzelt Valóságba történı projekció Itt egy egyszerő megbízható, saját magam által kifejlesztett módszer a saját személyes képzeletvilágunk megteremtésére. Szerezzünk egy kellemes helyet ábrázoló posztert, fényes és napos helyrıl szólót. Minél nagyobb annál jobb, de a normál poszter-méret is megteszi Akasszuk a szoba falára ahol a projekciót fogjuk végezni, vagy egy szomszédos szoba falára. Egy kis spotlámpát irányítsunk a képre, a fı világítás legyen leoltva. (spotlámpa helyett egy éjjeliszekrényen használatos lámpa is jó lesz, ha irányítható a fénye). Belépés a képzeletvilágba:

Projekció közben mozogjunk a kép felé, üresen tartva elménket (azaz ne gondoljunk semmi másra). Arra se gondoljunk hogy mit is csinálunk valójában, csak figyeljük erısen a képet és mozogjunk annak az irányába. Amint elérjük azt, a tudatalattinkat becsapjuk ezzel, és az kénytelen lesz egy, az ahhoz a poszterhez hasonlatos asztrál-valóságot teremteni. Csak mozogjunk a poszterhez, majd a poszterbe. Ebben a világban minden pontosan olyan lesz, mint a valóságban. Normális, három dimenziós valóságnak fog tőnni, pontos másolatnak, a fizikai valóságtól megkülönböztethetetlennek. A képzeletvilág személyre szabása: Vágjunk ki és ragasszuk oda olyan tárgyak/személyek képét, amelyeket szeretnénk, ha ott lenne velünk a képzeletvilágban, amikor belépünk oda. Ne egyszerően odaragasszunk egy egész képet; ollóval vágjuk körbe az alakot. Próbáljunk olyan képeket keresni, amelyek a poszter képéhez mérten arányosak. Ha egy ember képét

vágjuk ki és tesszük oda, legyen élı vagy már halott, a tudatalattink annak a személynek egy gondolati formáját fogja ott létrehozni. Ez kiváló módszer arra, hogy az eltávozottakkal kommunikáljunk Szellemekkel történı kommunikáció Elképzelésem szerint a tudatalatti létrehozza ezt a gondolati formát az adott személyrıl. Ez az alak a tudatalatti emlékei alapján "animálható" teljes részletes tökéletességgel. De ha a szeretet is jelen van, akkor ennek az eltávozott személynek a lelke abba a formába "lesz vonva", és lehetıségünk nyílik az illetıvel beszélgetni. Az Akashi felvételek Ez az asztrális és mentális dimenzió közötti átmeneti zónában található, részben asztrális, részben mentális, és bizonyos módon kiterjed az összes szintre. Ezek a felvételek tartalmazzák az összes, valaha történt eseményt, gondolatot, mit egy hatalmas, mentális emlékezet, képeskönyv. A felvételek a múlt és a

jelen eseményeit és gondolatait tartalmazzák Kicsit olyan is ez, mint a jövıbe látás. Ahhoz hogy valami értelme legyen a felvételeknek, egy kis álomfejtési gyakorlat kifejezetten segít. Ha az Akashi felvételekhez utazunk, a legnagyobb energia által körülvett eseményeket fogjuk látni. Éppen ezért a háborúk, természeti csapások és szerencsétlenségek a legjobban láthatóak Az ıket körülvevı hatalmas energia miatt az összes többi dolog felett állnak, és ezek látszódnak a legjobban. Ha a jövıbe nézünk, a lehetıségek területére, akkor a szimbolizmusnak az aktuális eseményekkel alkotott zavarba ejtı keverékét fogjuk látni. Ezt a jövıkép-szimbolizmust a fı vallások hit-rendszerei okozzák. Emberek milliói évezredeken keresztül hittek jóslatok bizonyos formáiban. Akár a Biblia Jelenések Könyvérıl van szó, akár Nostradamus írásairól. Ezek az ısi jóslatok sőrőn át vannak szıve szimbolizmussal. A szimbolizmus

meghatározza, hogy hogyan álmodnak és gondolkoznak az emberek a jövıvel kapcsolatban. Ez a szimbolizmus viszont az Akashi felvételekben (tekercseken) a jövıbeli események szimbolikus ábrázolásaként jelenik meg. A szimbolizmus nagy segítség az Akashi felvételek "olvasása" közben. Az akashi tekercsek indexként is használhatók. Például, a kicsit késıbb leírt referencia a "Háború Kutyái" könnyen érhetı egy jelenlegi háborúként. A Kaszás a halál és a pusztulás egyetemes jelképe. Tehát, ha ilyen típusú, jövıbeli események iránt érdeklıdünk, akkor a háborúnak erre a szimbolikus bejegyzésére kell hangolódnunk, azután a kategóriában megkeresni a múlt és a jelen háborúit. Az álomfejtésen kívül nagy segítség lehet némi történelmi, földrajzi, vallásos szimbolika-béli, és háborús vezetıket és államvezetıket illetı ismeret. Például, a lejjebb leírt jövı-látomásban, ha ismertem volna azt az

embert, aki az ott látott tömeghez szónokolt, és felismertem volna az országot, akkor egy pontos jóslatot adhattam volna, ahelyett hogy utólag legyek bölcs. Beléptem az Akashi tekercsek tudatállapotába. Nagy tömegő szimbolizmussal találtam szembe magamat. Egyszerre négy dimenzióban láttam A tudatom ezt nem igazán akarta elfogadni. Háborúkat, szerencsétlenségeket, földrengéseket, vulkánkitöréseket, repülıgépszerencsétlenségeket, gyilkosságokat, stb láttam, nagyon zavarba ejtı és depresszív élmény volt. Ám a látott szimbólumok egy kis darabkáját felismertem, és erre hangoltam magamat. A Kaszást láttam a Háború Kutyáit pórázon tartva, amely kutyákról több próféta is írt. Ezek a kutyák félelmetes vadállatok voltak, mészárlásra kész állkapcsokkal. Ez a csuklyás alak tartotta ıket ellenırzése alatt, egy gonosz koponyával az arca helyén, egy kaszát hordozva. Amint figyeltem, elszabadította a kutyákat, ezzel egy

közelgı háborút jelezve. Erre a helyszínre hangolva magamat, az egész fölött lebegve, éreztem a napsütést és az alattam elterülı város illatát. Egy embert láttam, két hatalmas kard alatt egy emelvényen beszélni, több ezer emberhez intézve szuggesszív szavait. Az egyik kard egy keresztes lovag kardjává változott. Az ember Szaddám Husszein volt, a helyszín pedig Bagdad, az ismeretlen katona sírjánál. Ezt hat hónappal az Öbölháború kitörése elıtt láttam Nem tudtam hogy ki ez az ember és hol is jártam, amíg nem láttam az egészet a televízióban. Az Akashi felvételeket lapozgatva olyan, mintha egy végtelen, mentális fotóalbumot nézegetnénk. Félelmetes mennyiségő látvány és hang bombázza a látogatót, amelyek a múltból, a jelenbıl és a lehetséges jövıbıl származnak. Ezek közül a tekercsek közül ki kell egyet választani, ráhangolódni és megnézni. Ekkor az adott tekercset "végigéljük", mintha

nézıként ott lennénk a helyszínen. Az Akashi tekercsek lekérdezése egyedül is történhet, ha van gyakorlatunk, de ez általában inkább egy gyakorlott lény segítségével történik, aki a létezés egy magasabb szintjérıl származik. Ez olyan, mint egy telepatikus idegenvezetés A hatalmas információmennyiséget kiszőrik az embernek, és a kívánt tekercset érthetı formában lejátssza a. könyvtáros Néhány ember azt állítja, hogy az Akashi felvételek közé érve egy könyvtárat talált ott, valódi könyvekkel. A múlt, jelen és jövı mint szöveg jelentkeztek a könyvekben Néhányan azt is állítják, elolvastak egy felvételt, azután beléptek a felvételbe, és elsı kézbıl megtapasztalták azt. Ezek mind igaznak tőnnek az Akashi tekercsekkel kapcsolatban. Ezek könyvtáros által vezetett látogatások, ahol az Akashi felvételek valami ismerıs, könnyen megérthetı és elfogadható dologként kerülnek bemutatásra. A mentális dimenzió

Ez egy látványos dimenzió! Hang-folyamok, a szivárvány színeiben pulzáló fényekkel körülölelve. A gondolatok fények és hangok kaleidoszkópjaként jelennek meg Az inspiráció kristályosan csillogó ege alatt mész az ötletek mezején. Ha belépünk ebbe a világba, ne is próbáljuk racionalizálni és elfogadni, különben megırülünk, mert ez az emberi megértés határain túl van. Csak fogadjuk el, hagyjuk sodorni magunkat, és élvezzük ! Ez lehet az a dimenzió, úgy hiszem, amit a vikingek az Asgardi "Szivárvány Híd"-nak neveztek. Komolyan olyan érzés, mintha egy szivárványon sétálnánk felfelé egy csodálatos szép világba, ahol bizonyára az istenek laknak. Létezzünk itt a csodálatos szépségben. Hagyjuk elszabadulni a gyermeket magunkban, hogy játsszon ebben a csodaországban. Minden valósnak és szilárdnak tőnik Az idı még jobban eltorzul itt, mint az asztráldimenzióban, a valóság pedig kaleidoszkopikus. A

buddhikus dimenzió Ez egy meleg, absztrakt világ, tökéletes békével és végtelen szeretettel telítve. Ez a színtiszta Fehér dimenziója. Nincs itt más érzékelés, mint a csillogó Fehérség látványa Ebben a dimenzióban nagyon gyorsan lemondunk a tudatos gondolatokról és az egyéniségünkrıl/egyediségünkrıl. Sokáig nem tudunk gondolkodni, ha belépünk ide, és nem is érzünk erre késztetést. Ellenállhatatlan kényszer vonz minket a csöndes nyugalomba Olyan, mint elveszni egy nagy halom meleg, tiszta gyapjúban. Ebben a világban megszőnünk egyénnek lenni, és AZ EGYNEK A RÉSZÉvé válunk. Szintén megszőnünk férfinak vagy nınek lenni. Bizonyos értelemben ez olyan, mint a visszatérés az anyaméhbe Végtelen szeretı melegségtıl, megértéstıl, megbocsátástól és megbékéléstıl, MEG-BÉ- KÉ-LÉS-TİL vagyunk körülvéve és átitatódva. Az idı itt elveszti az értelmét. Ha egyszer belépünk ebbe a világba, soha többé nem

akarjuk elhagyni már. És nem is tudjuk elhagyni, egészen addig, amíg a fizikai testünk nem hív és von minket vissza. Ez a lélek megnyugvó- és pihenıhelye Az Atmikus dimenzió Ez a dimenzió lehet a szellemvilág. Itt várnak a lelkek azokra, akiket a földi életük során szerettek. Ez a gyülekezés és találkozás boldog helyszíne Ez az a hely, ahol a lelkek újraegyesülése történik. A Fény ebben a világban a legtisztább, legfényesebb ezüst, fényesebb, mint az ívhegesztés villanása. Olyan fényes, hogy lehetetlennek tőnik ránézni, de emellett és mindennek ellenére, ez egy gyengéd és puha fényesség. Ez az isteni szeretet fénye Az emberek itt olyanok mint amilyenek a valós világban voltak, a leggyönyörőbb formájukban. Gyönyörően ragyognak, a legfényesebb szeretettıl körülvéve, a boldogság és gyönyör elképzelhetetlen. Az atmoszféra elektromos és életteli, ugyanakkor mélyen spirituális. Ebben a világban ÉREZNI lehet Isten,

mint kézzelfogható, mindent átitató hatalom jelenlétét. A kommunikáció itt magas szintő telepatikus kép-átvitel útján történik, élénk és valós képekkel történik, a beszédet és a gondolkodást teljesen feleslegessé teszi. Az idı itt megáll A valóság sokkal szilárdabb és valóságosabb, mint a normál valóságban. Ehhez hasonlítva a fizikai világ egy fáradt, apatikus álom, félhalott emberekkel. Egész életemben csak négyszer léptem ebbe a dimenzióba. Mindahányszor megtettem, a legmélyebb tudatosság-emeléses meditációból, az összes csakrámmal nyitva és teljesen aktívvá téve ıket sikerült. Szintén extra korona-csakra aktivitást tapasztaltam Ez olyan érzés volt, mintha ujjak ezrei vibrálnának a fejem tetején körbe a hajvonal felett, mélyen masszírozva a fejemet. Ezzel a négy alkalommal az energiaszint látszólag lehetetlen magasságokra emelkedett bennem, magával víve a lelkemet és tudatomat. Ennek a mélyen

misztikus tapasztalatnak a csúcspontján egy hangmagasságában folyamatosan emelkedı, hosszú, tiszta és csupasz zenei hangot hallottam. Ezt a hangot a lényem belsı magjában, a szívemben hallottam, amint hív engem és magához von. Erre a hangra koncentráltam. Az erımnek és energiámnak minden egyes grammjával erre a hangra koncentráltam a tudatomat, és erre projektáltam. Elszakadva a fizikai testemtıl egyenesen ebbe a dimenzióba projektáltam. Olyan volt, mint egy nehéz súlyos függönyön átlépve, áttörve egy másik világba kerülni. Az egész tapasztalat folyamán végig tudatában vagyok a fizikai testemnek, a kettısségnek. Csodálkozással nézek magamra. a fény olyan ezüst és fényes, hogy mélyen a lelkembe ég, és érzem hogy ez egy éltetı, gyógyító érintés a belsımben. Elıttem áll régen halott kisfiam Nyolc éves volt, mikor itt hagyott engem, és most éppúgy néz ki mint amikor elment. Boldogan figyelt, csillogó és fényes

szemmel. Magamhoz öleltem és örömkönnyekben törtem ki. Mögé néztem, és csomó embert láttam, akik mind rám vártak Barátok és családtagok voltak, akiket életem során eddig szerettem és elveszítettem. Sok olyan ember is volt ott, akiket nem ismertem. Azzal együtt ık is ismerısnek tőntek, és mindegyikıjük iránt szeretetet éreztem. Tapsoltak és felugráltak, amint megláttak és üdvözöltek engem Örömkönnyek, ölelések, csókok voltak ott. Mögéjük tekintve egy természetes szikla amfiteátrumot láttam. A talaj sima szikla, és egy hegygerinc felé emelkedik, néhány száz méterre odébb, és felénk kanyarodik. Ennek a hegygerincnek a tetején az Angyalok. Éppúgy néznek ki, amint Michaelangelo lefestette ıket Hihetetlenül szépek, nagy Fehér tollú szárnyakkal, göndör Arany hajjal és Alabástrom bırükkel. Hosszúm szikrázó arany harsonákat fújtak, a magas, tiszta hang innen jött Ellépve a tömegtıl, a nyílt tér felé mentem.

Az angyalokra néztem és integettem nekik A hang kezdett elhalni amint ezt tettem, és az Angyalok leengedték a harsonájukat. Egy végtelen másodpercig csöndben álltam, körülnéztem. Utána minden elhalványult, ahogyan csúsztam, zuhantam vissza a fizikai testembe. Sírtam Sosem akartam volna visszajönni Halál Amikor végleg elhagyjuk fizikai testünket, énszerintem a következı fog történni: Az elsı néhány napban egy valósidejő projekción esünk túl, közel a fizikai valóság dimenziójához, egészen addig, amíg az éteri erıforrásunk ki nem fogy. Utána a második halálon esünk túl, és belépünk az Asztráldimenzióba. Ott megszabadulunk minden vágyunktól, mivel képesek leszünk mindent megtenni, amit valaha is akartunk. Ezt a tudatalattink hatalmas létrehozó erejével tehetjük majd meg. Itt ezeket a vágyainkat teljesen kiélhetjük, amíg észre nem vesszük, hogy csak illúziók voltak. Ezután levetjük az asztrális testünket és a

mentális dimenzióba lépünk be. Itt pereg le elıttünk az életünk, megvizsgálhatunk minden történést, érzést, gondolatot. Ezek az emlékek, érzések és gondolatok hozzáadódnak az Akashi Tekercsek anyagához, ami a teljes emberi lét összes, a fizikai világból származó tapasztalatának a felvétele. Levetve a mentális testünket, belépünk a Buddhikus dimenzióba. Itt maradunk egy idıtlen(nek tőnı) pihenés erejéig, pihenünk, megbocsátunk, megbékélünk, és: megértjük az ÉN-t. Ebben a világban begyógyulnak a belsı sebeink, és a lelkünket átjárja az isteni szeretet A lelkünk még egyszer teljes egész és tökéletes lesz. Ekkor levetjük a buddhikus testet, és belépünk az Atmikus világba. Itt a szeretteink isteni jelenlététıl körülvéve várunk. Azután, egy nap, a lét következı szintjére kerülünk, ahol az élet nagy rejtélye fog leleplezıdni elıttünk. Robert Bruce - Értekezés az Asztrálprojekcióról, II. 3. rész

PROJEKCIÓS TRÉNING Az asztráltestnek a tudat teljes megırzése mellett történı kivetítésének eléréséhez négy fı feltételnek kell teljesülnie. 1. A test teljes, 100%-os ellazítása, miközben ébren maradunk 2. 100%-ig arra kell koncentrálni amit csinálunk 3. Megfelelı mennyiségő energiánknak kell lenni hozzá 4. Nyomást kell gyakorolni az asztráltestre, hogy az elkülönüljön Ez a négy dolog együtt testen kívüli tapasztalást fog eredményezni. Alább következnek olyan gyakorlatok, amelyek megtanítanak ellazítani a testet, koncentrálni, kiüresíteni/megtisztítani a tudatot, energiát (energiaszintet) emelni, a csakrákat stimulálni, és belépni a transz állapotba. A TUDAT ELLAZÍTÁSA Relaxálás (lazítás) Meg kell tanulnunk és el kell sajátítanunk a test teljes ellazításának a gyakorlatát. Ha már ismerünk egyet, az is meg fog felelni. Itt egy nagyon egyszerő gyakorlatot közlök Üljünk vagy feküdjünk le, és

lazítsunk. A lábfejjel kezdve, feszítsük meg majd lazítsuk el az izmainkat. Folytassuk ezt a lábszárral, combokkal, csípıvel, hasizommal, mellkassal, karokkal, nyakkal, és az arccal, egészen addig, amíg a teljes testünk mély nyugalomba nem kerül. Ezt párszor csináljuk így meg, hogy biztosan az összes izom ellazuljon Megjegyzés: a mély fizikai ellazulás a kulcs a transz-állapotba kerüléshez, azaz a mély relaxáció OKOZZA a transz-állapotot. Ha a transz-állapotba kerültünk, akkor az asztráltest kivetítése már viszonylag könnyő dolog. Elmélkedés Amikor elkezdünk meditálni, a felszínes tudat gondolatai kezdenek majd gyötörni. A felszíni tudat úgy mőködik, mint egy nagy jegyzettömb. Tárolja az üzeneteket, emlékeztetıket, nyomasztó gondolatokat és problémákat amelyek megoldásra várnak, stb. Folyamatosan dolgozik, SOSEM pihen, gondolatok, gondolatok, gondolatok, mindig, egymás után, és mind figyelemért kiált. Mielıtt

megkíséreljük megtisztítani a tudatunkat, a késıbb leírt "tudatos légzés" gyakorlatával, bölcs dolog ezekkel a felszínes gondolatokkal foglalkozni egy kicsit, elmélkedés formájában. Üljünk le kényelmesen, végezzük el a relaxációs gyakorlatunkat, és gondolkozzuk. Semmi több Csak gondolkozzunk Válasszuk ki a tudatunkban levı legerısebb gondolatokat, és vizsgáljuk meg ıket, próbáljuk megérteni és megoldani azokat. Jegyezzük meg a szót: GONDOLKODNI. Az elmélkedés nem foglalja magában a tudat kiürítését, vagy a vizualizációt. GONDOLKODÁST követel meg, mélyen és erısen, valamirıl, hogy egy mélyebb megértést nyerjünk annak a természetérıl és arról hogy hogyan érint bennünket. "Tudatos Légzés" Meditáció Ez a meditáció egy egyszerő formája. Megtisztítja a tudatot, és a tudatosságra összpontosít Üljünk vagy feküdjünk le, hunyjuk be a szemünket, végezzük el a relaxációs gyakorlatot és

tisztítsuk meg tudatunkat. Lélegezzünk mélyeket, lassan, és összpontosítsunk a lélegzetünkre, amint belép a testünkbe és elhagyja azt. Érezzük, amint bejön, és érezzük amint kimegy a levegı. A teljes figyelmünket összpontosítsuk a tüdınkre, és a légzésünkre Ez az egyszerő gyakorlat elég arra, hogy lefoglalja a felszínes tudatot. A zavaró gondolatokat határozottan hárítsuk el, amint kezdıdnek. Még mielıtt erıt győjthetnének ahhoz, hogy megzavarjanak A tudatos légzés lefoglalja a felszíni tudatot, és lehetıvé teszi, hogy egy sokkal mélyebb szinten gondolkozzunk. Felszíni gondolatok A zajok nagyon zavaróak, felszíni gondolatokat ébresztenek. Egy autóduda hatására: "Ki az, mi történik?". Egy ajtónyitás - "Ki jön be, ki megy ki?" A felszíni tudat mindig nagyon kíváncsi a körülöttünk történı dolgok iránt. Mindent tudni akar, mindenrıl informálni akar bennünket ami körülöttünk történik. Arra

fog késztetni, hogy kinyissuk a szemünket, felálljunk, és megnézzük hogy mi történik. Ne hagyjuk, hogy ez megtörténjen. HASZNÁLJUK ezeket a zavaró, figyelem-lekötı gondolatokat gyakorlásul. Ha megtanuljuk figyelmen kívül hagyni ıket, a koncentrációs erıink növekedni fognak. Ezeket a zavaró kis gondolatokat állítsuk meg amint elkezdıdnek, még mielıtt gyökeret verhetnének és valami erısebbé fejlıdhetnének. Például: "Ki az, mi történik?" ------> "Ki az, m." "Ki jön be, ki megy ki?" -----> "Ki jö." Gyakorlattal ezeknek a gondolatoknak az eleje egyre rövidebb és rövidebb lesz, míg végül már csak: "Ki.??" és "K??" és a végén: "???" Sok ember állítja, hogy nem tudja kiüríteni a tudatát, mert az ıt körülvevı legkisebb zajok is túl könnyen megzavarják ıt. NE HASZNÁLJUNK zenét vagy bármi zajt ehhez a kiürítéshez, CSAK gyakorláshoz. Ez olyan

mint a súlyemelés: ha tollpárnákkal edzünk, ez erınk nem fog nıni. Ezt el kell sajátítani, igen nehezen, ha meg akarjuk erısíteni a tudatunkat Lassan de biztosan el fogjuk sajátítani a tudat teljes megtisztításának a képességét. Ha egyszer ez megvan, akkor egy nagyon értékes mentális eszközt nyertünk vele. Képesek leszünk a figyelmünk 100%-ával egy dologra koncentrálni, minden mást TELJESEN kizárva. Néha zajos, körülöttem játszó kisgyerekekkel zsúfolt teremben is sikeresen meditálok transzállapotban. SEMMI sem töri meg a koncentrálásomat KONCENTRÁCIÓ Képesnek kell lennünk teljes mértékben arra összpontosítani és koncentrálni, amit csinálunk. A koncentráció hiánya a projekció sikertelenségének leggyakoribb, egyszerő oka. A projekció teljes menetét befolyásolja, a lazítástól kezdve, a transz-állapoton keresztül magáig a projekcióig. A koncentrálóképességünk kipróbálásához üljünk le és lazítsunk,

relaxáljunk. Csukjuk be a szemünket, és tisztítsuk meg a tudatunkat MINDEN gondolattól. Lélegezzünk lassan és mélyen, és minden kilégzés végén számoljunk. A számolástól eltekintve ürítsük ki teljesen, és nézzük meg hogy ez meddig sikerül. Legyünk ıszinték magunkkal, mindahányszor egy gondolat jön, kezdjük elölrıl a számolást. Ha tíznél tovább jutunk, akkor jól csináltuk. De, tíz lélegzet még nem elég Emiatt azonban ne aggódjunk, ez még javulhat a következı gyakorlatok segítségével. Koncentrációs gyakorlat (1) Visszamaradó kép: lazuljunk el, lazítsuk el a tudatunkat, és nézzünk egy gyertyát vagy izzót. Helyezzük ezt a fényforrást magunk elé, néhány lábnyi távolságba, és folyamatosan nézzük egy vagy két percig. Csukjuk be a szemünket, és koncentráljunk a visszamaradó képre, amely a szemhéjunk mögött fog megjelenni.Próbáljuk olyan sokáig szem elıtt tartani, ameddig csak lehet. Használjuk a tudatos

légzést a tudat üresen tartására mialatt ezt csináljuk Próbáljuk "növelni" az utóképet, ahelyett hogy elhalványulna. Koncentrációs gyakorlat (2) Egy pontra koncentrálás: szemeljünk ki egy pontot a falon, és figyeljük. Ne koncentráljunk rá, csak finoman nézzük. MINDEN gondolattól tisztítsuk meg a tudatunkat, és erıszakkal tartsuk is üresen. Koncentráljunk ERİSEN a tudatos légzésre, mialatt ezt végezzük Amikor egy gondolatot érzünk formálódni, lökjük el, ne hagyjuk befejezıdni! Tartsuk meg ezt az állapotot amilyen hosszan csak tudjuk. Végezzük ezt a gyakorlatot naponta néhányszor, vagy ha lehet, többször. Koncentrációs gyakorlat (3) Energia-légzés: üljünk le és lazuljunk el. Csukjuk be a szemünket és tisztítsuk meg a tudatunkat. Végezzük a tudatos légzés gyakorlatát, és közben képzeljük el, hogy a levegı, amit BE-légzünk, a kedvenc színünkkel megegyezı színő energia, amit pedig KI-légzünk, az

szürke, mérgezı melléktermékekkel teli. Ez egy megtisztító gyakorlat A csakráinkat arra ösztönzi, hogy energiát fogadjanak be belégzéskor, és negatív energiát adjanak le kilégzéskor. Megjegyzés: tılünk telhetı legjobban figyeljünk arra, hogy az izmainkat ezek alatt a gyakorlatok alatt ne feszítsük meg, ez mint mentális gyakorlat. A kezdetekkor úgy érezhetjük, hogy a tudatunkat egy szoros golyóvá kell szorítanunk hogy ne gondolkozzon, de idıvel épp az ellenkezıjét találjuk majd igaznak. Amikor hozzászokunk, a tudat kiürítése NAGYON megnyugtató. A transz-állapot Amikor elérjük a relaxáció mély szintjét, és a tudati nyugalmat, a testünket nagyon, nagyon nehéznek fogjuk majd érezni. Ez az elnehezülés a fı jele annak, hogy az agyhullámaink bétáról alfára váltanak, amint elérjük a transz-állapotot. A transz- állapotot a mély fizikai és mentális relaxáció okozza. Semmi különös vagy természetfeletti nincs ebben

Egyszerően csak annyit jelent, hogy a testünk alvási állapotba került, miközben a tudatunk teljesen éber. Hogyan lépjünk a transz-állapotba Végezzük a relaxációs gyakorlatot, és nyugtassuk "le" a tudatunkat a tudatos légzés segítségével. Képzeljük el, amint egy létrán mászunk a sötétben Ne vizualizáljuk a létrát, csak képzeljük el, hogy érezzük amint ezt csináljuk. Kilégzéskor érezzük, amint egy vagy két lépést teszünk lefelé a létrán a képzeletbeli kezeinkkel (lásd késıbb). Belégzéskor képzeljük el, amint egyhelyben állunk a létrán. Amire szükség van, az egy zuhanó érzés a tudatban Ez fogja az agyhullámainkat az ébrenléti alfa állapotról alvási (béta) vagy mélyalvási (théta) állapotra változtatni. Amikor az agyhullámunk eléri az alfa állapotot, transzban vagyunk Ezt annyi ideig csináljuk, ameddig szükség van rá (azaz az ereszkedést). A mély-relaxációs tapasztalatainktól és

gyakorlottságunktól függıen változik a szükséges idı hossza. Megjegyzés: Amint az elnehezülést érezzük, fejezzük be a mentális ereszkedést Ha nem tetszik a létra, képzeljünk el egy liftet, képzeljük el amint kilégzés közben ereszkedünk, belégzéskor áll a lift. Vagy képzeljük el magunkat mint tollpihét, amely kilégzéskor lefelé libben, belégzéskor megáll. Az alacsonyabb agytevékenység eléréséhez mentális zuhanási érzésre van szükség. Ez a zuhanási hatás, a mély relaxációval és mentális nyugalommal kombinálva a transzállapot elérését fogja eredményezni. Nyugodtan használhatunk bármilyen "forgatókönyvet" a zuhanási érzésre. A transz ilyen: minden elcsöndesedik, és úgy érezzük hogy egy sokkal nagyobb helyen vagyunk. Nagyon enyhe zúgás, morajlás érzıdik a testünkben Minden különbözınek tőnik Olyan, mint a sötétben egy kartondobozt tartani a fejünk fölé: mindennek megváltozik az

atmoszférája. Minden homályosnak tőnik Transz közben minden éles hang olyan, mint egyegy robbanás, ütés a napfonatunkban Mély transz Az elért transz-állapot szintje nagyban függ a relaxációs ill. koncentrálási gyakorlottságunktól illetve az akaraterıtıl. Mélyebb transz eléréséhez (théta szint) sokkal jobban és sokkal hosszabban kell a mentális zuhanás érzetére koncentrálni, a tudatos légzéssel kiegészítve. A transz elsı szintje (azaz az elnehezülés), már elég mély a projekcióhoz. Erısen ellenzem a mélyebb transz erıltetését az elıtt hogy komolyabb tapasztalataink lennének a transzállapottal kapcsolatban. Honnan lehet felismerni a transz-állapotot? Négy nagyon szembeszökı jele van: 1. Olyan hidegérzetbıl adódó kellemetlen érzés, amely nem borzongató Ez folyamatos testhımérséklet-vesztéssel párosul. 2. Fura mentális közérzet, minden nagyon laaassúúúnak tőnik A gondolataink, a gondolkodás úgy lelassul, mintha

erıs fájdalomcsillapító hatása alatt lennénk. 3. A testtıl "külön" érezzük magunkat: erıs lebegési érzés, és minden nagyon távolinak tőnik 4. Teljes fizikai bénultság Megjegyzés: ez a négy dolog EGYÜTT jelzi a mély transzba való belépést. Ne tévesszük össze a könnyő transz jeleit (lebegı érzés, amint az asztrális testünk "meglazul"; testhımérséklet elvesztése (hosszabb mozdulatlanság miatt); bénultság érzése (az elnehezülés)) a mély transszal. A mély transz érzése teljesen kényelmetlen, és bármi is legyen az, nem lehet eltéveszteni a jelét. Mély transzba esni nagyon nehéz. Magasan fejlett relaxációs, koncentrációs és transz gyakorlat kell hozzá, plusz sok-sok akaraterı és mentális energia. Véletlenül senki sem fog mély transzba kerülni. A túl mélyre kerüléstıl való félelem ellen álljanak itt a következık: Bármikor vissza TUDJUK rántani magunkat. TELJES akarattal arra kell

koncentrálni, hogy megmozduljon egy ujj vagy lábujj. Ha elkezdett mozogni egy ujjunk, akkor hajlítsuk be a csuklónkat, mozgassuk a karunkat, azaz "reanimáljuk" a testünket. Fel kell kelni és járkálni pár percig. Ezek mellett a gyakorlatok mellett nem lehet probléma a mély transzba zuhanás Sok embert láttam meditációs tréningeken, stb., akik könnyő transzba léptek, majd nem tudtak visszajönni. Általában valaki szavakkal (szuggesszióval), vagy csuklómasszázzsal, stb, hozza ıket vissza a valóságba. Ez fölösleges, és egy "aszimetrikus" tréninget eredményez, azaz koncentráció és akaraterı nélkülit. Ezek az emberek csak GONDOLJÁK, hogy nem tudnak visszajönni, ezért nem is próbálják nagyon erısen. Ez arra is jó hogy a csoport figyelmét magukra vonják. Megjegyzés: az elménk különösen erıs, és hatalmas érintetlen erıforrásai vannak. MINDENT megtehetek határok nélkül, ha edzésben tartom, kondicionálom és

megfelelıen motiválom. Az energia-test kinyílása A transz-állapotba való belépés után egy ponton túl enyhe bénultsági érzés vesz rajtunk erıt. Ez hamarosan egy mélyülı vibrációval és zúgással párosul. Hatalmasnak és olvadtnak/olvadónak érezhetjük magunkat. Ez a vibráció, zúgás, nagyság-érzet annak a jele, hogy az energia-test kinyílik és az asztráltest kezd "meglazulni". Ez része a normál alvási folyamatnak. Az energiatest megnyílik annak érdekében, hogy feltöltıdjön energiával és eltárolja azt. Ez alatt az asztráltest szabadon sodródik Bizalom a transzban Sok ember egyszerően azért rontja el a projekcióját, mert nincsenek hozzászokva a transzhoz. Azt hiszik, ez az asztráldimenzióra rövid ideig nyíló ablak. Ez egyszerően NEM igaz Ha mentálisan és fizikailag nyugodtak maradunk a transzba lépés során, akkor órákig is fenntarthatjuk ezt az állapotot. Én rendszeresen töltök néhány órát

transz-állapotban, meditáció közben. Ha a transzba lépés pillanatában ezt gondoljuk: "Igen! Megcsináltam! Transzban vagyok! Sietnem kell és gyorsan kilépni belıle.mielıtt vége szakad!" - akkor biztosan elrontjuk A transznak vége lesz, egyszerően a túlizgatottság miatt, azaz megtörjük a mentális és fizikai nyugalmat. Jó ötlet hosszabb idıt tölteni transzban, pusztán azért, hogy megismerkedjünk vele, mielıtt projektálni próbálnánk. Csak lazítsunk, maradjunk nyugodtak, összpontosítsunk a tudatos légzésre, és tartsuk meg a transzot. Nem lesz vége addig, amíg nem akarjuk Szokjunk az érzéséhez. Amikor már otthonosak vagyunk ebben, akkor végezzük, transzban, az energia-emeléses és csakra- stimulációs gyakorlatokat, amelyeket késıbb ismertetek. Megjegyzés: 1. Nem SZÜKSÉGES transzban lenni ahhoz, hogy megtanuljuk az energia- és csakramőködést, csak úgy könnyebben megy 2. A transz-gyakorlás fekve is lehetséges, de

jobban megy ülı helyzetben Az asztráltestünk lazábban fog kötıdni transz-állapotban, úgyhogy próbáljuk felemelni az asztrális végtagjainkat, egyszerre mindig egyet. Használjuk ehhez a KEZünket, amint azt a következı részben leírom. Összpontosítsunk, és ÉREZZÜK a tudatunkat a karunkban, és lassan emeljük azt külön a fizikai testtıl. Enyhe viszketést vagy helyi szédülés-félét érezhetünk ennek során. Emeljük fel az asztrális karunkat, és nézzük meg lecsukott szemhéjunk mögül, de eközben egyetlen izmunkat sem kell mozgatni. Ebben az állapotban képesek vagyunk csukott szemmel látni, de ha ez nem megy, nem kell aggódni, késıbb majd menni fog. Az asztrális karunk felemelése jó gyakorlás a projekcióhoz. Késıbb ezeket a karokat használhatjuk arra, hogy az asztráltestünket kihúzzuk a fizikai testbıl. ("kötél-technika") Képzeletbeli képalkotás Ez a lokalizált testi tudatosság érzékelése vagy ÉRZÉSE. A

kezeink nagyon szorosan kapcsolódnak a testi tudatosságunkhoz. Pontosan tudatában vannak a testünk minden részének. A késıbb leírt képzeletbeli KÉZ ennek a kéz-test tudatosságnak a kiterjesztése. Amikor a tudatosságunkat kell éreznünk, a test bármely pontján, TEGYÜNK ÚGY, MINTHA a kezünk, a valódi kezünk akarná megérinteni a testünknek azt a részét. Ekkor használjuk a tudatot, és ez azt fogja eredményezni azon a területen, hogy elképzeljük amint a képzeletbeli KÉZ ott van. Tartsuk behunyva a szemeinket, és tartsuk a kezünket 40-50 centire az arcunk elıtt. Koncentráljunk, ÉREZZÜK hogy hol van, és ezután próbáljuk látni a csukott szemünk mögött levı sötétségen keresztül. Rakjuk keresztbe a csuklónkat, fordítsuk meg a tenyerünket, hajlítsuk be-ki az ujjainkat. Nézzük erısen és koncentráljunk, mintha a sötétben próbálnánk látni, és halvány mozgó árnyakat fogunk látni ott, ahol a kezünk mozog éppen. Hunyjuk

be a szemünket, és érintsük meg az orrunk hegyét a jobb kezünk mutatóujjával. Kiderül, hogy az ujjunkat a test bármely pontjára helyezhetjük, pontosan, miközben a szemünk csukva van. Próbáljuk az igazi kezünket a test különbözı pontjaira helyezni Észre fogjuk venni, hogy mi zajlik eközben az agyunkban. Abban a pillanatban, hogy a mozdulatot elhatározzuk, a testünk kiválasztott pontjának azonnal tudatában leszünk. Menjünk végig ily módon az egész testen, szokjunk hozzá a tudatosság érzéséhez, amelyet ez létrehoz a testünk különbözı pontjain. Mi is történik? A tudatunk egy része abba a testrészbe mozdul, és MEGVILÁGÍTJA azt, amelyet meg akarunk érinteni, annak érdekében, hogy a kezet a pontos helyre vezérelje. A tudatunk oda emeli egy részét a saját tudatosságának, és mintegy vezérlı jelként viselkedik a kéz számára. Ez a képesség ALAPVETİ az energia-munkához és ehhez a projekciós módszerhez. Megjegyzés: nem

kell vizualizálni ezt a KEZet, azaz látni azt, vagy képet alkotni róla. Ez teljesen képzeletbeli, nem vizuális kép. Csak úgy kell tenni mintha éreznénk amint csinál valamit a KÉZ, mint amikor gondolatban eltervezünk egy egyszerő mozdulatot. Ezt a technikát eredetileg világtalan emberek számára dolgoztam ki. A világtalanok egyáltalán nem tudnak vizualizálni, ha születésüktıl fogva vakok, de a testi tudatosság nagyon kifinomult érzékelésének birtokában vannak. A látó emberek nagy részének problémája van a vizualizáció bármely formájával, és az összes projekciós módszer nagyban függ a vizualizációs képességtıl. Ezért kifejlesztettem ezt a technikát, amely NEM függ ettıl a képességtıl, nélküle is nyomást gyakorolhatunk az asztráltestre, hogy elkülönüljön. Sokkal könnyebbnek és sikeresebbnek tőnik, mint a többi, vizualizáción alapuló technika, ezért azokat el is "dobtam" ezért az egyszerőbb

módszerért. Megjegyzés: a világtalan emberek az asztrális formájukban nem vakok. Az asztráltestnek nincsenek szervei mint olyanok, az asztráltest pusztán a tudatosság egy pontja. Az asztráltest, amelynek tudatában vagyunk projekció közben, a tudatalatti elme (annak kreatív képessége által "szolgáltatott") része. Robert Bruce - Értekezés az Asztrálprojekcióról, II. 4. rész AZ ENERGIA ÁRAMLÁSÁNAK ALAPJAI A fı csakrák A fı csakrák elhelyezkedése a következı: 1. Alap csakra (a gerincalapnál, a végbélnyílás és a nemi szervek között) 2. Lép csakra (picivel a köldök alatt) 3. Napfonat csakra (egy arasznyival a köldök fölött) 4. Szív csakra (a mellkas középpontjában) 5. Torok csakra (a torok (gége) alapja, ahol az a mellkashoz csatlakozik) 6. Homlok csakra (pontosan a homlok közepén) 7. Korona csakra (a fej teljes teteje, a haj-vonal felett) A méretük kb. tenyérnyi kivéve a korona csakrát, amely sokkal nagyobb

Mi a csakra ? A csakrák olyan, nem fizikai szervek, amelyek a nyers "Kundalini" energiát egy más típusú, finomabb, jobban felhasználható alakba transzformálják. A csakrák maguk nem tartalmaznak energiát. A puszta energiát a lábfejben és lábakban levı kis csakrák "szedik fel" a Földbıl, és a fı csakra rendszerbe továbbítják azt. A "Kundalini" energia lényegében tiszta gondolati energia, ami áthatja és egybefogja a világegyetemet. Ez az élı energiasokkal mélyebben kiaknázható az összpontosított, kreatív akarat alkalmazásával. Az emberi testbe vonható, és a csakra-rendszer által egy jobban felhasználható, árnyaltabb energiává alakítható. A csakrák a gerinchez és az idegrendszerhez különbözı mirigyeken és idegdúcokon keresztül kapcsolódnak. A teljes csakra-rendszer rendkívül összetett 3 legfıbb , 4 fı, és több, mint 300 kisebb csakra van az emberi testben. A testen kívül is

elhelyezkedik néhány nem-fizikai csakra. A csakra-rendszernek és a rendszer hálózatának részletes térképét évezredeken keresztül használták a keleti gyógyításban és miszticizmusban. Pl akupunktúra A csakrarendszert kivétel nélkül minden pszichikai tevékenység során felhasználjuk Legyen az bármely pszichikai képesség, legyen bármi a kifejlesztésének módszere vagy a leírására használt terminológia, mind ugyanazon módon mőködik: csakra-stimuláció (ingerlés) módszerével. lehetetlen bármilyen pszichikai képességet kifejleszteni anélkül, hogy elıször a csakrákat ne stimulálnánk. Ezt sokan elutasítják, és azt állítják, hogy sosem csináltak csakra- illetve energiagyakorlatokat, mégis van valamilyen pszichikai képességük. Egyetértek, sok módja van az önfejlesztésnek, de mindegyik, közvetlenül vagy közvetve, stimulálja a csakra-rendszert. És ne feledjük a természetes adottságokat sem. Sokan aktív csakrákkal

születnek, és így veleszületett pszichikai képességeik vannak. A médiumok olyan emberek, akik pszichikai képességeket mutatnak be nem-fizikai szellemi egyedek segítségével. Ez az egyed közvetlenül stimulálja a médium csakráit, egybeolvad a médiummal, így a médiumon keresztül hozva létre pszichikai képességeket. (jövıbe látás, ektoplazma létrehozása, gyógyítás, stb.) Ezért nevezik ıket médiumoknak illetve csatornáknak: megvan a képességük arra, hogy rajtuk keresztül a szellemi lények kommunikáljanak vagy fizikai hatással legyenek a valós, fizikai világra. Nem kell ahhoz szellemlénynek lennünk, hogy pszichikai képességeket fejlesszünk ki és használjunk. Ha megtanuljuk használni és ellenırizni a csakráinkat és energiáinkat, akkor megtehetjük, szellemlények közremőködése nélkül, és az azzal a módszerrel járó kockázat nélkül. Energia-emelés Üljünk vagy feküdjünk le, végezzük el a relaxációs

gyakorlatunkat, és tisztítsuk meg a tudatunkat a tudatos légzés segítségével. Összpontosítsuk a tudatunkat a lábfejünkbe Használjuk a KEZünket az energia felemelésére a lábfejünkbıl a lábakon keresztül az alap csakrába. Képzeljük el, amint megragadjuk az energiát és húzzuk felfelé magunkon keresztül Éppen úgy, mint amikor a KEZeket használtuk a tudatos légzésnél és színes légzésnél, levegıt és energiát vonva a tüdınkbe. Megjegyzés: próbáljuk elképzelni a KEZEKet, amint a lábunkban vannak, és a törzsünk elülsı részéBEN. amint ezt a gyakorlatot végezzük A tudatos légzést felhasználhatjuk az energia-emelésnél. Húzzuk felfelé az energiát belégzés közben, és tartsuk a helyén kilégzéskor. Végezzük ezt újra és újra, energiát vonva az alap csakrába, legalább néhány percen keresztül. Eközben akár érezhetünk is valamit, de lehet hogy nem. Attól hogy nem érzünk semmit, az energia még odaáramlik a

gyakorlat során A felemelt energia mennyisége növekedni fog idıvel, amint a csakrák fejlıdnek. A lábfejektıl a lábakon keresztül az alap-csakrába való áramlás a rajtunk keresztüláramló energia rendes útvonala. Ez az energia stimulálja a csakráinkat, és azok át fogják alakítani ezt a nyers energiát egy másfajta energiává. Ez a transzformált energia azután átáramlik a többi (finomabb, árnyalt) testünkbe, energiával töltve fel azokat. Gyakorlással ÉREZNI fogjuk amint ez az energia áramlik bennünk. Csakra-stimuláció A csakrák megnyitása: A képzeletbeli KEZet használjuk. Képzeljük el, amint egy zsömlét kézzel felnyitunk azon a helyen, ahol a kívánt csakra van. Nem kell vizualizálni (látni) semmit, csak ÉREZZÜK amint ezt tesszük, mintha igazából tennénk, anélkül, hogy odanéznénk. A csakrák nem-fizikai központok, úgyhogy egy nem-fizikai módszerre van szükség a stimulálásukhoz. Ez elérhetı a tudatunk

összpontosításával a csakra területén, és a tudatunkat felhasználva annak manipulációjára. Egy lokalizált, mentális "felnyitási" hatásra van szükség a csakrában ahhoz, hogy stimuláljuk; ez az elképzelt zsömle-feltépı mozdulat a képzeletbeli KÉZzel pont jó erre. Ezzel közvetlenül stimuláljuk a csakrát Megjegyzés: végezzük a fent leírt energia-emelést a csakrák stimulációja elıtt. Használjuk a tudatos légzést a KÉZ segítségéül, miközben energiát vonunk mindegyik csakrába. Azaz húzzuk az energiát fölfelé belégzés közben, és tartsuk egyhelyben kilégzéskor, a következıkben leírt csakra-stimulációs gyakorlatok során végig. 1. Alap csakra: emeljük az energiát az Alap csakrához Használjuk a felnyitására a KEZet Húzzuk BELE az energiát a csakrába. Ismételjük ezt az elsı lépést hétszer, gondosan 2. Lép csakra: vonjuk az energiát fel a lábfejektıl az Alap csakrán keresztül a Lép csakrához Nyissuk

ki a Lép csakrát. Ismételjük ezt, a lábtól indulva, háromszor 3. Napfonat csakra: vonjuk az energiát a lábtól, az Alap és Lép csakrán keresztül a Napfonat csakrához. Nyissuk fel a csakrát Ismételjük ezt a lábtól kezdve, háromszor 4. Szív csakra: húzzuk az energiát a lábtól kezdve az Alap, Lép, Napfonat csakrákon keresztül a Szív csakrához. Nyissuk fel a Szív csakrát Ismételjük ezt háromszor, a lábtól 5. Torok csakra: húzzuk az energiát a lábtól kezdve az Alap, Lép, Napfonat, Szív csakrákon keresztül a Torok csakrához. Nyissuk fel a Torok csakrát Ismételjük ezt háromszor, a lábtól 6. Homlok csakra: húzzuk az energiát a lábtól kezdve az Alap, Lép, Napfonat, Szív, Torok csakrákon keresztül a Homlok csakrához. Nyissuk fel a Homlok csakrát Ismételjük ezt háromszor, a lábtól. 7. Korona csakra: húzzuk az energiát a Korona-csakrához úgy, mint az elızı lépésben Nyissuk fel a Korona csakrát. Ez a csakra jóval

nagyobb a többinél (A fej teljes teteje a hajvonal felett.) Képzeljük el, hogy van egy sokkal nagyobb, laposabb zsömlénk (akár egy cipó) a fejünk belsejében, ás a KÉZzel felszaktjuk ezt a cipót, vagy mintha felnyitnánk a skalpunkat. Ezt a teljes folyamatot ismételjük meg kétszer, a lábtól kezdve Megjegyzés: próbáljuk minél jobban ellazítani és nem megfeszíteni az izmainkat ezeknek a gyakorlatoknak a során. Ennek ellenére érezhetünk némi belsı összehúzódást, egy érzést, ami NEM az izmokból származik, miközben a csakrákat stimuláljuk. Ezek a mirigyek és idegdúcok, amik a csakrákhoz vannak kapcsolva, és a csakra-stimulációra reagálva húzódnak össze. Ez a belsı összehúzódás normális Az Alap vagy Gyökér csakra egy Fİ csakra, és a LEGFONTOSABB, amelyet AKTIVIZÁLNI kell. Ez a csakra a kapu a Kundalini energia számára Ha ez nincs kellıképpen "nyitva", az energia nem tud a többi csakrába áramolni. Azt

tanácsolom, legtöbb idınkben és legtöbb energiánkkal arra koncentráljunk, hogy az Alap csakránkat stimuláljuk, legalább a csakra-fejlesztés kezdetében. Megjegyzés: amikor elıször elkezdtem az energia-emelést és csakra-stimulációt, sok évvel ezelıtt, nem éreztem SEMMIT pár hónapon keresztül. Ennek ellenére sok ember jelezte számomra, hogy erıs csakra-tevékenységet észlelt már az elsı alkalommal. Néhányunknak több (nagyobb szintő) a természetes csakra-tevékenysége mint másoknak. Az ilyen érzékelés hiánya ellenére azonban stimuláljuk a csakráinkat, még akkor is, ha - mint az én esetemben elıször semmit sem érzünk. Nem volt SEMMI természetes csakra-tevékenységem és SEMMILYEN pszichikai képességem, amikor elkezdtem az energia-munkát. Álljunk meg ellenırizni Ellenırizzük az izmainkat. Ha az energia-emelés és csakra-stimuláció közben megfeszítettük volna bármelyiket is, újra lazítsuk el. Az izmaink automatikusan meg

fognak próbálni válaszolni az energiaemeléses mentális tevékenységre. Emlékezzünk, ez az egész TELJESEN mentális, a testnek nyugodtnak és ellazultnak kell maradnia. Csakra-érzetek Az érzetek, amiket a csakrában érzünk, különbözıek, attól függıen, hogy milyen fokú aktivitás zajlik bennük. Azaz a fizikai erınlétünk, természetes képességeink, koncentrációs és relaxációs gyakorlottság mind befolyásolja. A gyengéd melegség-érzettıl helyi nyomástól, korgástól (mint a gyomor korgása) a helyi szédülésen, viszketésen, enyhe lüktetésen keresztül az erıs dobogásig vagy akár a fentiek némelyikének vagy összességének az együtteséig változhat az érzésünk. Minél erısebb a lüktetés, annál aktívabb a csakra Ha a kezünket egy aktív csakrára helyezzük, ténylegesen érezni lehet amint a test lüktet. Néhány csakra - amikor aktív - egyéb különös, arra jellemzı helyi érzést válthat ki: Alap-csakra: enyhe

égést, bizsergést, esetleg görcsöt érezhetünk, mintha túl sokat kerékpároztunk volna. Ha már tökéletesen mőködik, akkor a lábunk között fogunk lüktetést vagy dobogást érezni, a csakra pontos helyén. Napfonat (Solar Plexus) csakra: Ez néha légszomj-érzést válthat ki, amely "hiperventilációt" idézhet elı. Ez el fog múlni idıvel és gyakorlattal, amint a csakra stabilizálódik Szív csakra: a szív csakra kiemelten említést érdemlı, mivel néha ijesztı érzéseket képes okozni. Amikor erısen aktív, akkor úgy érezzük, mintha a szívünk hihetetlen pulzusszámmal dobogna. Ez egy erıteljes érzület Próbáljuk figyelmen kívül hagyni ezt az érzést Nem árthat nekünk. Ez nem a szívünk, hanem a szív csakránk, aktív állapotban Tudom, hogy ezt könnyebb mondani mint tényleg megtenni (azaz figyelmen kívül hagyni), de gyakorlással hozzá lehet szokni és meg lehet tenni. Ez a túl gyors dobogás fıleg eleinte zavaró Úgy

gondolom, ez esetleg a felfelé áramló energia hiánya miatt van, éppúgy mint egy túl gyorsan mozgó pumpánál, amely a továbbítani való folyadék hiánya miatt túlpörög (levegıt pumpál). A szív-csakra aktívságának az érzése a következıképpen írható le: helyezzük az egyik kezünket a mellkasunkra, az ujjhegyeinkkel középen, a szívünk felett. Az ujjunkkal doboljunk a mellkasunkon a szívverésünk ritmusára. Gyorsítsuk ezt az ütemet egész odáig, aminél gyorsabban már nem is tudnánk mozgatni az ujjainkat. Megjegyzés: a tényleges szívverésünk nem gyorsul ezzel az érzéssé párhuzamosan. Ha szívmonitorra kapcsoljuk közben magunkat, látni fogjuk, hogy a szívverésünk szinte semmit sem változik. Torok csakra: a dobogás a csakrában egy enyhe fojtó érzést kelthet, a torokban elhelyezkedı érzékeny területek miatt. Ez olyan, mint amikor heves érzelmek miatt érzünk "gombócot" a torkunkban. Korona csakra: amikor

teljesen aktív, olyannak tőnik, mint ezer, puha, a fejünket belülrıl masszírozó ujj, és ez az érzés késıbb a homlok felé bıvül, magába foglalva a homlok csakrát, amely ennek a része. Ez az érzés, amely miatt a buddhisták "Az Ezerszirmú Lótusz”-nak nevezik. Megjegyzés: némelyik csakrában erısebb, némelyikben gyengébb visszajelzést érezhetünk. A gyengébbekre kell koncentrálni. Ez egyensúlyban tartja a csakra-rendszerben folyó energiaáramlást Ha kiegyensúlyozatlanok vagyunk, akkor a projekció során az inaktív csakrák hibát okozhatnak, például elszabadulhatunk a testünktıl részben, de egy inaktív csakra helyén nem. Ha ez történik, akkor a projekció elıtt koncentráljunk az inaktív csakrára. A csakrák bezárása Bármilyen csakra-gyakorlat után NAGYON fontos bezárni ıket, kivéve ha még használni akarjuk, mint a projekció során. Ez a bezárás különösen fontos, ha ÉREZZÜK az erıs tevékenységet bennük. Ha a

csakrák nyitva maradnak a normális napi tevékenységeink során, akkor elfolyik az energiánk. Ez fáradtságot, esetleg egészségi problémákat okozhat. Esetleg akaratlanul felhívhatja a nem kívánt asztrális lények figyelmét. A bezárásukhoz egyszerően meg kell fordítani a folyamatot, addig, amíg meg nem szőnik az aktivitás. Érezzük, amint a KEZünk bezárja a csakrákat és az energiát vissza lenyomja. Minél nagyobb aktivitást tapasztaltunk, annál több idıt kell fordítani a bezárásra és annak megtanulására. Ha ezután még mindig aktivitást érzünk, akkor az étkezés, és némi (fizikai) testgyakorlás szintén segíthet. Pszichikai képességek A csakra-gyakorlatok elkezdése után tapasztalhatjuk esetleg, amint pszichikai képességeink növekedésnek indulnak. Ez a csakra-stimuláció természetes "oldalhajtása", mellékkövetkezménye. Errıl és ennek lehetıségeirıl késıbb írok Gyakorlás Némi relaxációs, tudatos

légzési, koncentrálási és mentális KÉZ gyakorlás ideális esetben naponta szükséges. Bárhol és bármikor végezhetı, amikor van pár perc szabad idınk Meddig tart? Sokan kérdezik, "Meddig tart megtanulni a projekciót?" - Az én válaszom: mivel mindenkinek más szintő a természetes képessége és gyakorlottsága, annyi idıt fog igénybe venni, amennyire szükség van. Kaptam leveleket emberektıl, akik évekig próbálkoztak mindenféle technikákkal, sikertelenül, ezzel viszont az elsı alkalommal kijutottak. Mások, relaxációs és koncentrációs tapasztalatok NÉLKÜL néhány hónapos gyakorlás után jutnak ki. Robert Bruce - Értekezés az Asztrálprojekcióról, II. 5. rész ASZTRÁL-KÖTÉL Az új projekciós technika fı alkotóeleme a egy láthatatlan, képzeletbeli KÖTÉL amely a mennyezetrıl lóg. Ezt a kötelet fogjuk arra használni, hogy dinamikus nyomást gyakoroljunk az asztrális test egy pontjára, ezáltal kényszerítve

hogy elkülönüljön a fizikai testtıl. A KÖTÉL technika hasonló, de sokkal közvetlenebb és ily módon sokkal hatásosabb, mint más passzív és közvetett módszerek, mint a vibrációk magunkba vonása, vagy önmagunk vizualizálása a testünk elıtt. A vibrációk magunkba húzásának logikája elég ködös, ha megértjük a projekció mőködését. A vibráció egy hatás, nem pedig a projekció OKA. Amikor elegendı nyomást gyakorlunk az asztráltest egy bizonyos pontjára ahhoz, hogy megfelelı mértékben "meglazuljon" a fizikai testünktıl, az energiatest megnyílik, és energia áramlik a csakra-rendszeren keresztül, hogy azután az energiatestben kerüljön eltárolásra. Ez az energiaáramlás a csakrák százain és az azokat összekötı "hálózaton" keresztül, OKOZZA a vibrációt. Ez normál alvási állapot közben is megtörténik, csak nem vesszük észre. NYOMÁS KIFEJTÉSE A legtöbb passzív, indirekt projekciós módszer

szintén gyakorol nyomást az asztráltestre az elkülönülés érdekében, de nagy területen. Szintén kiemelik a tudatosság pontját a testen kívülre, de csak korlátolt mértékben. Minden olyan mentális gyakorlat, amely kívülre helyezi a tudatosság pontját, gyakorol némi nyomást az asztráltestre. A kötélen való, kézrıl kézre felfelé húzódzkodás egy erıs, egy pontban összpontosuló, természetes tevékenység, aminek a végzését könnyen elképzelhetjük. A KÖTÉL-technika az ÖSSZES mentális energiánkat egyetlen, erıteljes, DINAMIKUS tevékenységre összpontosítja, amely így magas szintő nyomást gyakorol közvetlenül az asztráltest egy pontjára. Erre sok más, finomabb módszer is létezik. Ezek közül sokat nem is ismerünk A legtöbb meditációs gyakorlat például PASSZÍV nyomást gyakorol az asztráltestre. Elképzelhetjük magunkat amint lefelé haladunk egy liftben, zuhanunk, lemászunk egy létrán, vagy csak lebegünk lefelé.

Bármi is legyen a technika, az az agytevékenység lecsökkentését szolgálja Minden, önmagunkban keletkezı, belsı zuhanási érzés passzív nyomást helyez az asztráltestre, amely lecsökkenti az agytevékenységet és a transz-állapotot "kapcsolja be", ahol egy mélyebb szintő tudatot fedezünk fel. A befelé zuhanás korlátolt mértékben kiemeli a tudatosság pontját a testbıl, nagy területen passzív nyomást fejtve ki az asztráltesten, de a projekcióhoz szükségesnek a fordítottját, azaz általános lefelé irányuló nyomást. Ez olyan, mintha az asztráltestünket rá akarnánk bírni hogy ZUHANJON ki a fizikai testünkbıl magától, azaz a tudatosság pontja ZUHANNI próbál, lefelé. Amit legtöbb ember tesz projektálláskor, az a következı: elırefelé mutató irányú, passzív nyomást fejtenek ki az asztráltestükön, amint elképzelik magukat önmaguk elıtt lebegve, és HISZIK, hogy meg fog történni, azaz mőködésbe lép a

projekciós reflex. Vagy pedig megpróbálkoznak egy sokkal közvetlenebb módszerrel, például vizualizálják magukat a testükön kívül, ami nagyon, nagyon nehéz. Nézzünk szembe a tényekkel, az emberek 99%-a nem tud vizualizálni, és az, hogy vizualizáljuk magunkat a testünkön KÍVÜL, ÉS a tudatosság pontját ebbe a vizualizációba emeljük, a legtöbb embernek szinte lehetetlen. Másik népszerő módszer vibrációkat vonni a testbe. Ez a módszer kicsit hatásosabb az elızıeknél, mivel a nyomást egy pontban fejti ki, de ez is közvetett mentális módszer, ezért korlátozott hatású. A legtöbb, projektálmi tanuló ember sikertelenségért a fentiek, és az általános információhiány (HOGYAN történik, stb.) a felelıs A passzív nyomást megtartani az asztráltest nagy területén: ez végül aktiválni FOGJA a projekciós reflexet. De ez sok idıt vesz igénybe, és mentálisan kimerítı Ezért a legújabb kutatások segítségével

kifejlesztettem egy jobb, gyorsabb, és sokkal dinamikusabb projekciós módszert, amely rendkívül hatásos. Ezt a technikát egyszerően így nevezem: KÖTÉL Nem arról van szó, hogy egy képzeletbeli kötél alkalmazása a projekcióhoz egy új ötlet lenne, nem. De a mőködésének a megértése, áttekintése és ennek a tudásnak az alkalmazása a KÖTÉL technika közben, az az. Ha teljesen megértjük egy dolog mőködését, akkor azt sokkal hatásosabban alkalmazhatjuk, így jobb eredményekkel. Az új KÖTÉL módszer kiküszöböli a mentális erıforrások "félreirányítását", és a krónikus mentális energia-vesztést, amelyet a hosszú projekciós gyakorlatok okoznak. A KÖTÉL lerövidíti a projekció kiváltásához szükséges idıt, és optimalizálja a rendelkezésre álló energia kihasználását. A sikeres projekció egyik fı "hozzávalója" a megfelelı motiváció. Enélkül a motiváció nélkül nem lesz elegendı

mentális energiánk a gyakorlathoz, és vagy belealszunk a projekcióba, vagy nem fogunk rá emlékezni. Ezért fontos, hogy a felkészülésre szánt idıt a lehetı legrövidebbre vegyük, így az nem lesz egy ijesztı és mentálisan kimerítı feladat. Az egyik dolog, amiben egy kezdı "projektor" bıviben van, a lelkesedés- A lelkesedés puszta mentális energia. A KÖTÉL, és annak a megértése hogy az HOGYAN mőködik, hasznosítja és sokkal jobban kihasználja ezt az energiaforrást, és nagyban javítja a sikerességi mutatóinkat. Hogyan érezzük a kötelet tőzzünk egy hosszabb szalagdarabot a plafonra magunk felett. Lógjon kartávolságban tılünk, hogy megérinthessük. Nyúljunk érte és érintsük meg gyakran, amíg gondolatban hozzá nem szokunk, hogy hol van. Ez a kötél csak egy képzeletbeli segítség lesz Azáltal hogy képesek vagyunk érte nyúlni és megérinteni, hozzászokunk a képzeletbeli, láthatatlan KÖTÉL térbeli

koordinátáihoz. Ez ily módon növekedik a tudatunkban és ezáltal mint gondolati forma is Így könnyebbé teszi elképzelni, amint a KÖTÉLért nyúlunk és felmászunk rajta, a képzeletbeli KEZeinkkel. Megjegyzés: NEM szükséges ténylegesen vizualizálni, vagy látni a KÖTELet, csak tudjuk hogy hol kell lennie. Ez a módszer egyáltalán NEM igényli a vizualizációt A KÖTÉL ért nyúlás és a rajta való felfelé húzódzkodás a képzeletbeli KEZeinkkel megemeli a testi tudatosságunk pontját: egy, az asztráltestre egy pontban nyomást gyakorló, erıs, természetes tevékenység, mozdulat segítségével kiemeli azt a testbıl. Aktív csakra Lényeges dolog, ha véletlenül nagyobb az aktivitás a Homlok Csakrában, mint a Szív Csakrában. Ez néha megtörténik A képzeletbeli KÖTÉL helyzetét változtassuk meg úgy, hogy a karjaink 45 fokos szögben (rézsútosan) legyenek, a fejünk felett. Ha valódi szalagot használunk, mint segítséget, akkor

természetesen ezt is helyezzük át, hogy ne a mellkasunk, inkább a fejünk felett végzıdjék. A KÖTÉL szögének megváltoztatása azt a pontot ahol a nyomást gyakoroljuk az asztráltestre, ily módon feljebb emeli, az aktív csakra irányába. Azaz a nyomás ott fog jelentkezni ezután, így jobb eredményt adva. Bármely esetben a kötelet olyan pozícióba helyezhetjük, amely saját magunknak a legkényelmesebb, legotthonosabb. Fontos hogy a képzeletbeli KÖTÉL szöge és helyzete természetesnek hasson. Próbálkozzunk ezzel a szöggel addig, amíg a megfelelı nem lesz FELKÉSZÜLT ? Az elızı részekben leírt ÖSSZES gyakorlat fontos gyakorlási módszer a projekcióhoz, de nincs mindre egyenként szükség a projekció sikeréhez. Ha elvégezzük a relaxációs, tudatkiürítéses, képzeletbeli zuhanásos, csakra felnyitó és energia-emeléses gyakorlatokat a projekció során, felhasználjuk a mentális energiánkat. Ez mentális kimerülést eredményez, és

akaraterı és energia hiányát fogjuk tapasztalni a legfontosabb ponton: a kilépéskor. Az összes gyakorlatot a projekciótól külön kell elvégezni. Ezek "edzési" és gyakorlási feladatok, amelyeket a testünk és elménk feletti ellenırzés kifejlesztése és a csakrákban történı energiaáramlás növelése érdekében végzünk. Ez hasonló ahhoz, mint amikor egy konditeremben készülünk egy futballmeccsre. Ezeket a gyakorlatokat nem használjuk konkrétan a mérkızés közben, csak fejlesztik az erınlétünket, hogy eredményesebben tudjunk futballozni. A tréninget külön végezzük, HACSAK NEM valós idejő projekcióra készülünk, mert akkor a teljes procedúrán végig kell mennünk, és a projekció elıtt aktiválni az összes csakrát. A projekció tanulásának fı célja, hogy különválasszuk az asztráltestünket a fizikai testünktıl, miközben teljesen a tudatunknál vagyunk. Minél hamarabb sikerül a teljesen tudatos projekció,

annál jobb. Különben még feladnánk, pusztán annak a nehézsége miatt Emiatt, erısen tanácsolom minden kezdı számára, hogy a legegyszerőbb, leghatásosabb módját válassza a tudatos projekciónak. Ha már egyszer a tarsolyunkban van némi projekciós tapasztalat, utána már tudunk nehezebb, bonyolultabb projekciókat is végezni. A gyakorlatokon végighaladva megtanultuk ellazítani a testünket, megtisztítani a tudatunkat és koncentrálni. Elkezdtük kifejleszteni az "MTT"-t (Mozgó Testi Tudatosság), és annak használatát, azaz a képzeletbeli KEZeinket használva végzünk különbözı feladatokat mind a testünkön belül, mind kívül. Szintén elkezdtük felébreszteni és fejleszteni a csakráinkat, hogy erısebb energiaáramlást idézzünk elı, és, remélhetıleg, szakítottunk idıt a transz-állapot megszokására is. Ez a tudás felkészítette a testünket és a tudatunkat a projekcióra Mikor végezzük a gyakorlatokat ? Habár a

gyakorlatok önmagukban nem kerülnek sorra minden alkalommal a projekció folyamán, rendszeresen szükség van az elvégzésükre, hogy a szükséges tudást és az energiaszintünket fejlesszük, ami a projekcióhoz kell. A relaxáció, koncentráció és mentális nyugalom gyakorlatait naponta javaslom elvégezni. Ezek során a gyakorlatok során használjuk a KEZet. Az energia illetve csakra-gyakorlatokat és a többi gyakorlatot egy héten legalább egyszer végezzük, hogy hatásos legyen. Akár gyakrabban is lehet, de ne próbáljuk túlzásba vinni. Az Ön projekciós folyamata Nehéz egyetlen általános folyamatot leírni, mivel mindenkinek más fokú a tudása, tapasztalata és természetes képessége. Ez okból egy rugalmasabb folyamatot írok le, és javaslom, mindenki szabjon magának személyre szóló folyamatot amely a saját adottságainak leginkább megfelel. Ne feledjük a régi mondást: "Ami mőködik, az mőködik" Próbálkozzunk addig, amíg a

legjobb sorrendet meg nem találjuk, ami a legkönnyebb és leghatásosabb. Elsıként álljon itt a fejlett, valós idejő projekció teljes folyamata. Teljes folyamat 1. Végezzük a relaxációs gyakorlatot alaposan 2. A tudatos légzés útján tisztítsuk meg az elménket 3. * Lépjünk transzba a mentális zuhanás módszerének használatával 4. * Végezzük az energia-emelést és nyissuk ki a csakrákat. 5. Húzódzkodjunk fel, ki, a képzeletbeli kötél segítségével Megjegyzés: 1. A 3 és 4 lépés tetszés szerint felcserélhetı, azaz az energia-gyakorlatot a transzba lépés elıtt vagy után is végezhetjük. Az energia- és csakra-gyakorlatok sokkal hatásosabbak transzállapotban, de néhány embernek gondot jelent a transz elérése Ha elıbb elvégezzük az energia-gyakorlatokat, az segíthet a transzba jutásban. 2. Ha még ezek után is probléma a transz-állapot elıidézése, akkor a 3 pont helyett használjuk a KÖTÉL-mászásos technikát, amíg

transzba nem kerülünk. Akkor ne másszunk tovább, és végezzük el a csakra-gyakorlatot mielıtt folytatnánk a folyamatot. Azaz: a 3 pontnál a KÖTÉL segíthet a transz elérésében. A KÖTÉL használata Ez egy teljes projekciós módszer, amely önmagában is mőködik, ha megfelelı koncentrációs erı birtokában vagyunk. A kezdıknek azt tanácsolom, koncentráljanak egyedül erre a gyakorlatra, amíg némi tapasztalatra nem tesznek szert. Ez a projekciós módszer egy normál AsztrálProjekciót fog eredményezni. A projekció idıtartama (valós idı szerint) az elsajátított csakra-fejlettség és energia- áramlás mértékétıl függ. 1) Végezzük a relaxációs gyakorlatot alaposan, amíg teljesen le nem nyugszunk és el nem lazulunk. Ez csak pár percet vesz igénybe 2) Nyúljunk ki képzeletbeli KEZEINKkel, és húzzuk magunkat kézrıl kézre felfelé az erıs, képzeletbeli KÖTÉLen, ami felettünk lóg. Próbáljuk elképzelni az erıs, vastag kötelet

a tenyerünkben. Ne próbáljuk vizualizálni ezt a KÖTELet! Azt szeretném, ha az egészet sötétben képzelnénk el, amikor amúgy sem látunk semmit, csak tudjuk hogy merre van, és hogy milyen az érzése. A vizualizáció jelentıs mentális energiát emészt fel, amelyet sokkal jobban használunk fel akkor, amikor nyomást gyakorlunk az asztráltest egy pontjára. Érezni fogjuk az enyhe belsı szédülést ennek a során, a törzsünk felsı részében. Ezt az asztráltestre nehezedı dinamikus nyomás okozza. A szédülı érzés az elkülönülı asztráltest miatt van. Ez a szédülés erısödni fog a kötélen felfelé mászva Nagyon fontos megjegyzés: Ezt a szédülı érzést, és bármilyen nyomásra vagy szédülésre utaló érzést, stb., amelyet a KÖTÉLen felfelé mászás mentális tevékenysége okoz, pontosan észre KELL vennünk. Tanuljuk meg a PONTOS mentális módszert, amellyel a szédülést elıidéztük. A mentális mászás tevékenységét

úgy kell tréningezni, hogy ezt a szédülést okozza. Úgyhogy az elsı pár alkalommal, amikor ezt a KÖTÉL-technikát próbáljuk, koncentráljunk a megfelelı mentális tevékenység megtalálására, amellyel ezt megtehetjük. Ha egyszer megtanultuk, mi kell ehhez, és szándékosan újra meg tudjuk tenni, akkor már jutottunk valameddig. HAGYJUNK FIGYELMEN KÍVÜL *MINDEN ÉRZÉST A PROJEKCIÓ SORÁN, különben megzavar minket, megtöri a koncentrációnkat, és elpusztítja a projekciónk lehetıségét. Koncentráljuk a KÖTÉLmászás egyszerő folyamatára, minden másnak a TOTÁLIS kizárása mellett. Mindenünket ebbe az egy dologba fektessük, de ne feszüljünk meg sehol, ez az egész pusztán mentális gyakorlat. 3) Másszunk tovább, kézrıl kézre, mindig felfelé, és érezni fogjuk a ránk törı elnehezülést. A nyomás, amit az asztráltestre gyakorlunk, a transz-állapotba fog minket kényszeríteni. Hagyjuk figyelmen kívül, és koncentráljunk arra amit

csinálunk. (KÖTÉL!) 4) Másszunk tovább, és érezni fogjuk, amint válaszul megnyílnak a csakráink, de ne álljunk meg. 5) Most vibrációk fognak kezdıdni, az egész testünk elkezd vibrálni, és bénultnak érezzük magunkat. Koncentráljunk csak és kizárólag a kötélre, ne álljunk meg 6) Érezni fogjuk, hogy valami elszabadul a testünktıl. Enyhe zúgást tapasztalunk, amint kiemelkedünk a testünkbıl. A képzeletbeli KÖTELünk irányába kilépünk a testünkbıl, és ott találjuk magunkat lebegve. Végül szabadok vagyunk ! Megjegyzés: *NE engedjük meg magunknak a koncentráció megtörését, amikor a vibráció elkezdıdik. Ezek természetes HATÁSOK, amelyeket a többszáz fı, kis és nagy csakrán átáramló energia okoz a testünkben. Ha mégis megzavarna, áldozzunk több idıt a koncentrációs gyakorlatokra, hogy a továbbiakban ne zavarhasson meg. Ha a relaxáció, energia-emelés és csakra-gyakorlat során nem sajátítottuk el megfelelı

szinten a képzeletbeli KÉZ technikáját akkor problémáink lehetnek a KÖTÉLEN való felmászással is. Ez nem azt jelenti hogy a csakráinkat meg kell tudnunk nyitni, hogy ezzel a módszerrel projektálhassunk, nem. Csak segít, ha képesek vagyunk rá Ez a módszer nagyon közvetlen, direkt. Nagy mértékben lerövidíti a projekcióhoz szükséges idıt ! Ha egyszer komolyan elkezdünk a KÖTÉLen mászni, be FOGUNK lépni a transzállapotba, a csakrák meg FOGNAK nyílni, ELKEZDİDIK a vibráció, és projektálni FOGUNK, nagyon gyorsan! Ennek a sebessége talán ijesztı lehet az elsı próbálkozásnál. Minden TÚL gyorsnak tőnik. Ezt azonban meg lehet szokni, és majd értékelni fogjuk hogy több mentális energiánk marad a projekcióra magára. Ha megfelelı koncentrációs energiánk van, ezzel a módszerrel bármelyik más módszernél gyorsabban kijuthatunk, még akkor is, ha nem sajátítottuk el a mély-relaxációs és transz gyakorlatokat. Amire szükség van,

a koncentrációs képességen felül, az az erıs mentális tevékenységek kivitelezésének képessége, bármely, ahhoz társuló izom megfeszítése nélkül. Azaz el kell tudnunk különíteni a mentális és fizikai tevékenységeket. Ha nehézség(ek) jelentkez(nek) a KÖTÉL-módszer bármely részével kapcsolatban, akkor elemezzük ki, találjuk meg a problémás részt, menjünk vissza oda, koncentráljunk a kapcsolódó gyakorlatokra, ameddig meg nem oldjuk a problémát. Egy KÖTÉL változat Megjegyzés: az egyszerő KÖTÉL technika egy jó változata, amikor elvégezzük a gyakorlatok teljes sorát (relaxáció, energia-, csakra-gyakorlat), de elkülönítve a projekciótól. Végezzük el a gyakorlatokat, de ne zárjuk be a csakrákat. Keljünk fel, tartsunk szünetet, helyezkedjünk el kényelmesen, igyunk, stb. Akkor felfrissülve visszatérhetünk az ágyba/fotelba, pár percet relaxálással töltünk, és egyenesen a KÖTÉLhez mehetünk. Ez meg fogja növelni

a projekció során rendelkezésre álló csakra-energia mennyiségét. A KÖTÉL mőködése A KÖTÉL ma a legdinamikusabb projekciós módszer, és ha egyszer elsajátítottuk, feleslegessé teszi a többi módszert. Szeretném részekre bontva elmagyarázni, mi is történik valójában a KÖTÉL használata közben. A tudat megtisztítása: A KÖTÉL mászása teljes mértékben lefoglalja és kiüríti a tudatot. Agyhullám tevékenység: A tudat megtisztítása, és a dinamikus nyomás gyakorlása az asztráltestre egy pontban az agyat alacsonyabb aktivitásra kényszeríti. Mély relaxáció: Az agytevékenység lecsökkentése a testet mélyebb szintő ellazulásra készteti. Transz-állapot: Az asztráltestre nehezedı dinamikus nyomás, miközben a fizikai test ellazult állapotban és az agyhullám-tevékenység alacsony szinten van, a testet transz-állapotba KÉNYSZERÍTI. Csakrák: Transz állapotban az asztráltestre ható dinamikus nyomás az energiatestet

és a csakrákat megnyílásra KÉSZTETI. Vibrációk: Az energia-test és a csakrák nyitva vannak, és az asztráltestre dinamikus nyomás nehezedik: ez energiaáramlást idéz elı az összes (több, mint 300) csakrán keresztül, és vibráló érzést okoz. Elkülönülés: Mindezek után az asztráltestre ható dinamikus nyomás elıidézi a fizikai testtıl való elkülönülést. Megjegyzés: ha elegendı az asztráltestre gyakorolt nyomás, akkor annak hatására lép ki a fizikai testbıl, nem pedig a projekciós reflex hatására. Ily módon itt egy "kézi vezérléső" fizikai/asztrális elkülönülésrıl van szó. Mit jelent ez? Ahelyett, hogy a projekciós reflex közben a zúgást éreznénk a testünkben, a projekció csúcspontján, és az ágy lábánál állva megjelenni, stb., a testünket abba az irányba hagyjuk el, amerre a KÖTÉLen mászunk. Mennyi idıt vesz igénybe? A teljes projekciós folyamat tizenöt perc alatt elvégezhetı, én öt

perc alatt szoktam megtenni. A módszer lehetıvé teszi, hogy az összes rendelkezésre álló energiánkat egy nagy adagban, egy "robbanásban" használjuk fel. Ha nem jutunk ki az elsı tizenöt perc alatt, akkor kétlem hogy a kísérlet során még sikerülhet. HA ez az eset áll fenn, keljünk fel, tartsunk szünetet és próbálkozzunk késıbb, vagy egyszerően aludjunk el. A KÖTÉL módszert használva szó szerint elámultam annak könnyőségén és egyszerőségén, amikor elıször próbáltam. A szokásos projekciós idımet (20-30 perc) lerövidítette kb 5 percre, normál asztrálprojekció során. Én azonban továbbra is a teljes folyamatot alkalmazom valós idejő projekció során. A folyamatnak ez az elemzése az én saját KÖTÉL-használatomból, és a testemen az elkülönülés közben végbemenı változások alapos vizsgálatából adódó tapasztalataimon alapul. Az elsı KÖTÉL projekcióm Álljon itt az én elsı KÖTÉL próbálkozásom

összegzése. Ekkor fejlesztettem ki használható elméletté. Lefeküdtem az ágyamba, az új elméletemre gondoltam. Kidolgoztam egy projekciós technikát, amelyet világtalan emberek használhattak. Egy technikát, amely SEMMILYEN vizualizációt nem igényel. Kitaláltam ez érintés érzését, mint az asztráltestre nyomást gyakorló hatás ötletét, mivel ez az érzés nagyon fejlett a világtalan emberek esetében. Ott fekszem pár percig, a fejemben ezt forgatva, miközben általánosan ellazítottam és megnyugtattam magam, készen az elalvásra. Ekkor elhatároztam, hogy kipróbálom, hogy lássam, mőködik-e. Megjegyzés: nem végeztem szokásos relaxációt, tudat megtisztítását vagy csakra-/energiagyakorlatokat. Csak látni akartam, hogy ezzel a módszerrel tudok-e nyomást gyakorolni az asztráltestemre. Kinyújtottam a képzeletbeli kezeimet és elkezdtem mászni a KÖTÉLen, kézrıl kézre. Azonnal szédülés érzése fogott el a gyomromban és a

felsıtestemben, szédülı érzés a csontjaimban, mint valami viszketés a karjaimban és lábaimban. Bezártam az elmémet, megállítottam minden gondolatot, és az akaratomat a mászási tevékenységre összpontosítottam. Éreztem az asztráltestemre nehezedı hatalmas energiát, az asztrális fejem és felsıtestem elkezdett szabadon emelkedni, próbálva felfelé haladni a KÖTÉLen, az általam létrehozott nyomás irányába. Még húzva magamat felfelé, érezte amint az agyhullámaim az alfa tartományba zuhannak, és elnehezülés vesz rajtam erıt, amint transzba lépek. Tovább másztam és a transz mélyült, a testem már megbénult. Tovább mászva megnyíltak a csakráim, és elkezdıdött a vibráció Elámultam, még csak pár perce csináltam az egészet! Tovább másztam, és az asztráltestem hamarosan megszabadult a fizikai testemtıl. Ez teljesen különbözött bármilyen más projekciótól, amit valaha végeztem. A projekciós reflexnek, úgy tőnik,

nem volt ideje mőködésbe lépni, és kivetíteni engem a testembıl. Szó szerint saját magam húztam ki magamat. A fizikai testem felett lebegtem, továbbra is tudatában az ágyban fekvı fizikai testemnek. Keresztülmentem a falon a nappaliba, ahol jóval több fény volt, mint a saját, sötét szobámban. Hirtelen egy különös világban találtam magam. "Hol a francban vagyok?" - gondoltam Homályos fény volt ott, és körülöttem köd, Egy nagy épület volt elıttem, régimódi zsúpfedeles tetıvel. A felılem esı oldala öreg léckerítés durván faragott fából A kerítésre dıltem és errıl az egészrıl kezdtem gondolkodni. A ház mellett elnézve vízrıl visszaverıdı fényeket láttam. Egy tó volt a ház túlsó oldalán Ez az egész nem érdekelt, és kezdtem unatkozni, úgyhogy másik valóságba próbáltam mozdulni az álom-síkon. A kezeimre néztem, ez általában mőködik Fehér, sápadt, valótlannak tőnı kinézete volt, gyorsan

elkezdett olvadni, mint a jég egy fáklya alatt. Az ujjaim hamarosan tömpék lettek, majd elolvadtak a kezeim, és a karjaim követték ıket. Próbáltam visszacsinálni. Visszanıttek, amint arra koncentráltam, hogy vizualizáljam ahogy ki kellene néznem, de újra olvadni kezdtek amint abbahagytam a koncentrálást. Azután rádöbbentem, mitıl olyan ismerıs nekem ez a helyszín, egy festményben voltam! Egy nagy festmény függ a szobám falán, pontosan ott, ahol megpróbáltam átmenni a falon. Ezen a képen szerepel a zsúpfedeles ház faragott fakerítéssel. Egy tó van a ház mögött és kora hajnal van, amikor a nap épphogy elkezdi megvilágítani a dolgokat. Kétségtelen, a képben voltam Elegem lett, túl fáradt voltam, hogy folytassam a projekciót, vagy bármi mást tegyek. A fizikai testemre összpontosítottam, amelyet még mindig éreztem. A szám és szemem mozgatására koncentráltam, és ez hamarosan visszavitt engem a fizikai testembe. Felültem az

ágyamban, és az eseményeken gondolkoztam, mialatt lejegyeztem a tapasztalásom eredményeit. Visszafekve újra megpróbáltam a KÖTÉLmászást. Pár percen belül ismét a testemen kívül voltam. "Ez nagyszerő" - gondoltam! a testem felett lebegtem, és a szobát szemléltem A homályban láttam hogy a falon egy kép van, az a kép, amelybe az imént véletlenül beléptem. Arrafelé mozogtam, csak hogy lássam, újra megtörténik-e. Amint közelítettem, egyre nagyobbnak és nagyobbnak tőnt, én pedig mintha zsugorodtam volna. Amint odaértem, ahelyett, hogy átmentem volna rajta, beléptem a képbe, és ott voltam újra, ebben a halvány fényben, az öreg háznál és a kerítésnél. Minden valódinak tőnt, a kerítés mintha fából lett volna, még a levegı is más volt, tanyasi szagokat éreztem. Újra elhagytam a képet, és visszatértem a testembe, a jegyzetfüzetembe lejegyeztem mindent. Ott fekszem az éjszaka hátralevı részében, a

történteken gondolkozva, ezeknek a következményeit fontolgatva, és a jelentésükön. Így fedeztem fel az Elképzelt Valóság Projekció-t (Virtual Reality Projection, VRP). Ez a technika még csiszolatlan, durva módszer a testre szabott világ létrehozására. További kísérleteket tervezek azonban a közeljövıben, hogy a kisebb hibáit ki tudjam küszöbölni és továbbfejlesszem ezt a technikát. Emlékezés Bármely tudatos testen kívüli élmény legnagyobb problémája a reá való emlékezés ébredés után. A felejtés ellen amint felébredünk, fel kell ülni az ágyban, és visszarángatni az emlékeket. Üljünk fel, és erısen gondolkozzunk. Minden reggel szánjunk erre pár percet Ez javítani fogja az álom- memóriánkat. Ez alatt a csöndes idı alatt futtassuk végig a gondolatainkat kulcs kifejezéseken, amíg csak nem találunk valamit. Mondjunk ilyeneket: Az órámra néztem és. Ott sétáltam a Beszéltem A kezeimre néztem, és. Éppen

mentem a Ott repültem a Benne voltam a Ott volt velem Ezek a kifejezés-példák elvezethetnek az álom-emlékek olyan töredékéhez, amelybıl ki tudunk indulni. Készítsünk saját ilyen mondatokat is Úgy tőnhet, semmi nincs, amire emlékezhetnénk, de próbáljuk keményen, és fektessünk ebbe IGAZI erıfeszítést. Ott vannak, csak értük kell nyúlni és megragadni ıket Ha egyszer megragadunk egy emlékdarabkát, többet és többet és többet fogunk majd találni. Meglepı, hogy mennyi mindenre vissza lehet így emlékezni. Fontos, hogy ezeket leírjuk, amint visszaemlékezünk rájuk. Akkor is, ha többször is megtesszük ezt (az emlékezést) az éjszaka folyamán. Élesnek, tisztának és felejthetetlennek tőnhetnek, de az álom-, vagy asztrálemlékek pár másodpercen belül elmúlhatnak, ha nem jegyezzük fel ıket. Csak pár kulcsszót írjunk le, és a többi részt késıbb majd hozzáírjuk Gyakorlással az asztrális emlékezetünk is fejlıdni fog.

Bentragadt? Néhányan úgy találják, a testük részben bentragad a projekció során. Kiszabadulnak a testükbıl, de nem szakad el a fej vagy hasi rész. Ha ez megtörténik, akkor túl nagy nyomás kifejtése (a KÖTÉLen való mászással) akár fizikai fájdalmat és rosszullétet, rossz közérzetet okozhat. Ennek két oka lehet: 1) Ha a hasi területnél ragadtunk bent, akkor ez étkezési alapú probléma, például nagy adag protein vagy húsétel okozhat ilyet. Megoldása: Könnyő ételek fogyasztása; sokat kell enni, de halat vagy fehér húst (szárnyasok) a vörös hús (sertés, marha) helyett. Kerülni a zsírt, olajat, mogyorót és sajtot 2) Ha a fejnél ragadtunk bent, vagy annak valamely részénél, akkor ez egy inaktív csakra jele, amelyet valószínőleg energia-blokk okoz. Megoldása: Koncentráljunk ennek a beragadt energiának a megnyitására az energia-gyakorlatok közben. Ha a projekciós folyamat során történik ez, akkor álljunk meg

mindennel, nyissuk meg az t a csakrát, transzban leszünk, úgyhogy könnyő lesz. Ha már dolgoztunk rajta egy kicsit, próbáljuk továbbmászni a KÖTELet. Robert Bruce - Értekezés az Asztrálprojekcióról, II. 6. rész Még néhány dolog a KÖTÉLrıl A KÖTÉL egy nagyon hatásos projekciós technika, de meg kell tanulni ahhoz, hogy eredményes legyen. Szeretnék néhány dolgot pontokban kifejteni a technikával kapcsolatban, az eddig kapott visszajelzések alapján. 1. NINCS szükség vizualizációra EGYÁLTALÁN a KÖTÉL-technikában Ez azt jelenti, hogy nem kell közben képet, látványt alkotni magunkról. A KÖTÉLen való mászás maga a mászásnak a mentális próbája, megfelelıje. * Ez a mentális elpróbálás MAGA a KÖTÉLtechnika. * 2. *Mentálisan fogcsikorgatva kell csinálni, azaz maximális mentális erıfeszítést tenni, mintha igazából egy kötélen másznánk, de anélkül kell ezt tenni, hogy az izmaink részt vennének benne - az EGÉSZ

pusztán gondolati. A test nem válaszolhat Éreznünk kell, hogy nagyon erısek vagyunk, energiával telve, és akár egész éjszaka tudnánk így mászni. 3. Mindenki rájön, hogy egy adott módja a mászásra való összpontosításnak sokkal hatásosabb az asztráltestre történı nyomásgyakorlás terén, mint a többi. NAGYON fontos, hogy észrevegyük és megjegyezzük, hogy mi ez, és megtanuljuk alkalmazni. Ez a mászás hatását a lehetı legjobban fokozza majd. Amikor a megfelelı mentális összpontosítást végezzük, egy megfelelı szédülı/zuhanó érzésünk lesz a Napfonatban (Solar Plexus). 4. A KÖTÉL sikeres használatához különösen fontos az EZT célzó döntés Ez a megerısítés NAGYON fontos a sikerhez. Egy most-vagy-soha jellegő erıfeszítésre van szükség Ez a teljes mentális energiánkat egy pontba (a testbıl való kilépés céljára) összpontosítja. 5. Sokan küldtek nekem a KÖTÉLlel kapcsolatos sikerekrıl szóló e-mail-eket -

gyakoroltak a KÖTÉLlel, aztán hirtelen adtak neki egy esélyt : MEGCSINÁLNI IGAZÁBÓL! A sikernek ez a megerısítése a különbség a valódi testen kívüli élmény és a KÖTÉL segítségével történı gyakorlás (relax, csakra-gyakorlat, stb.) között Nem tudom eléggé hangsúlyozni a fontosságát ennek a megerısítésnek, jóváhagyásnak, ami a KÖTÉL segítségével történı testen kívüli élmény sikeréhez szükséges. 6. A KÖTÉL használata során teljes mértékben FIGYELMEN KÍVÜL KELL HAGYNI MINDEN FIZIKAI ÉRZÉKELÉST ÉS HANGOT, AMIT HALLUNK. Ha bármily módon reagálunk egy érzékelésre, elveszítjük a mentális energia összpontosítását, és az erıfeszítésünk "felhígul". A 3. és 4 részben leírt csakra- és energia-gyakorlatok a testben zajló energiaáram stimulálására, a koncentráció, akaraterı és mentális ellenırzés növelésére szolgál. A projekció valós idıtartama lényegesen növelhetı az

energiaáramlás serkentésével és a tudat jobb ellenırzésével. Ez a kilépést is megkönnyíti Akár ÁT IS LEHET UGRANI a gyakorlatokat, és egyenesen a KÖTÉL tanulására koncentrálni. Mindenkinek különbözı tudása, természetes képessége és energiaáramása van Néhány embernek sok gyakorlásra van szüksége a testen kívüli tapasztaláshoz, másoknak nem. Néhányuk a KÖTÉL technika elsajátításánál a gyakorlást részesítik elınyben a gyakorlatokkal való felkészüléssel szemben. Ha a célunk csak a tudatos testen kívüli tapasztalat, vagy bármely projekció, a legjobb választás a KÖTÉL következıkben leírt, egyszerő használata. A KÖTÉL egyszerő használata Néhány embernek az a benyomása, hogy a KÖTÉL túl bonyolult. Ez valószínőleg az 5 részben, annak mőködésérıl adott leírásom miatt tőnik így. A KÖTÉL a ma ismert legegyszerőbb projekciós technika. A KÖTÉL legegyszerőbb formájához mindössze a következı

két lépésre van szükség: 1. Feküdjünk le, vagy üljünk kényelmes székbe, relaxáljunk és nyugodjunk meg, amint elalvás elıtt is, normálisan. 2. Kezdjünk a kötélen mászni * A KÖTÉL egyszerő használata mindössze ennyi Mivel nem telik el idı a gyakorlatok elvégzésével, a KÖTÉL egyszerő használatának sok elınye van. Lehetıvé teszi a teljes mentális összpontosítást Sok esetben csak ennyire van szükség az elsı tudatos testen kívüli élményhez. Mivel a KÖTÉL egyszerő használata kevésbé bonyolult, sokkal gyakrabban fogunk próbálkozni a projekcióval, akár fáradtság esetén is - a legjobb, erre való idıszakok egyike -, és semmi bonyolulttal nem kell közben foglalkozni. A projekciók gyakoriságának növekedése biztosítja a gyakorlottságot a KÖTÉL-technikában, így a technika hamarabb elsajátítható. TISZTA ÁLOM Sokan jeleztek az energia- ill. csakra-gyakorlatokat végzı emberek közül tiszta álmokat (LD, Lucid

Dream). Ez túl gyakran történik meg ahhoz, hogy véletlen egybeesés lehetne Az energia-/csakra-gyakorlatok növelik az energia-testbe áramló energia szintjét, és megemelik az álom és testen kívüli tapasztalás idején a tudatosságot és az emlékezést. Kár ezt a nagy energiát elpocsékolni ellenırizetlen álmokra, úgyhogy én inkább az LD-t javaslom másodlagos célként. Ez egy korai testen kívüli élményt fog adni, és segít fenntartani az érdeklıdést amíg meg nem tanuljuk a tudatos kilépés módszerét. LD Hogy tudatra ébredjünk egy álom közben, be kell magunkat programoznunk arra, hogy álom közben ráébredjünk, hogy az egy álom, és így ellenırzésünk alá vonhassuk, azaz tudatossá válhassunk, az álomból tiszta álom lehessen. Ezt legkönnyebben úgy érhetjük el, ha felvesszük azt a szokást, hogy naponta többször ellenırizzük, nem álmodunk-e éppen, a valóságban vagyunk-e. Valóságellenırzés A valóság ellenırzése

az, amikor megállunk egy pillanatra azzal amit csinálunk, és ellenırizzük a helyzetünk szintjét. Ezt egyszerően megtehetjük Mindig ellenırizzük a valóságot. Kérdezzük meg magunktól: 1. "Ez egy normális szituáció, vagy van benne valami különös?" 2. "Tudok repülni?" Próbáljunk fellebegni 3. Próbáljuk becsukni a szemünket Ez áruló jel, mivel az asztrális formánkban nem tudjuk becsukni a szemeinket. Megjegyzés: ennek a valóságellenırzésnek a szokásunkká kell válnia ahhoz, hogy hatásos legyen. Amikor álom közben csináljuk a valóságellenırzést, észre fogjuk venni, hogy álmodunk, és ellenırizni fogjuk tudni az álmot. Ilyenkor fontos hogy megerısítsük magunkban, hogy emlékezni fogunk mindenre. Mondjuk magunknak újra és újra: "Mindenre emlékezni fogok amikor felébredek". Az LD idızítıi A siker kulcsa a valóságellenırzéshez egy jó idızítı. Ez bármi lehet, amit sokszor

teszünk/észlelünk a nap folyamán. Bármilyen szokásos tevékenység lehet, de van pár ötlet is: 1. Az idı: Ahányszor órára nézünk, ellenırizzük a valóságot Jó segítı egy elektronikus óra Állítsuk be, hogy óránként jelezzen. Amikor jelez, ellenırizzünk 2. Kéz: ahányszor a kezünkre figyelünk valamiért, ellenırizzünk 3. Dohányzás: a dohányosok minden rágyújtáskor ellenırizzenek Rendszeres dohányosok az álmukban is cigarettáért nyúlnak. Megjegyzés: idıbe telik az idızítıt megszokottá, szokássá tenni, általában ez pár hét. Szintén segít, ha elalvás elıtt megerısítéseket ismétlünk magunknak: "Nem fogok elfelejteni az órámra nézni". Amikor tudatra ébredünk egy álom során, (LD), egy közös álomsíkon kell lennünk. Ha ezt egy valós idejő projekcióba akarjuk fordítani, próbáljunk tudatosak lenni a fizikai testünk felıl. Ha már érezzük, akkor idıvel képesek leszünk a közelébe kerülni

Azonban ez nehéz, és az egész tapasztalásnak véget vethet (felébredésre kényszerít). javaslom, hogy élvezze mindenki az LD-t, bármi is legyen az. A közös álomsíkok nagyon színes helyek, és sok örömöt tartogatnak. Sokféle különös és csodálatos dolgot fogunk látni, és sokféle kalandot. Megjegyzés: hogy emlékezzünk az LD-re utólag, ne feledjük az LD során idırıl idıre ismételni, hogy az egészre emlékezni fogunk. Helyváltoztatás Ha nem tetszik az álomsík ahol vagyunk, vagy valós idejő testen kívüli élménybıl szeretnénk egy álomsíkra menni, e pár módszer közül bármelyikkel könnyen megtehetjük: 1. Nézzük a kezünket közelrıl, és figyeljük, amint elolvad (az már azért is megéri, hogy lássuk az olvadó kezek jelenségét.) 2. Pörögjünk körbe-körbe, amíg el nem veszítjük a tájékozódásunkat 3. Vizualizáljunk egy helyet, ahol lenni szeretnénk (azonnali utazás) Ez általában egy olyan álomsíkra visz

minket, ami hasonlít a kívánt helyhez. 4. Repüljünk felfelé, amilyen gyorsan csak tudunk Ha ez mégsem váltana álomsíkot, legalább megtapasztaljuk az őrrepülést (nem vicc!) 5. Repüljünk közel a felszínhez, jó gyorsan, amíg egy kedvünkre való helyet nem találunk Ez a sebesség miatti elmosódás általában álomsíkot vált nekünk. 6. Mozogjunk egy tükörbe, képbe vagy festménybe Ez hasonló az elképzelt valóság projekcióhoz. (VRP) Ezek a technikák mind becsapják a tudatalattit az iránytévesztés által, és másik valóságba visznek minket. AZ ASZTRÁLIS FORMÁNK MOZGÁS KÖZBEN Az elsı pár projekció során sokak küzdenek mozgási problémákkal. Keresztülmenni egy szobán nagy nehézségeket jelenthet. Az ellenırzésnek ez a hiánya az asztrális forma szokatlansága miatt is lehet. Ez olyan, mint a súlytalanság Újra meg kell tanulnunk mozogni Amikor valós idıbe projektálunk, akkor a tudatnak egy pontja vagyunk, gyengén felépített

éteri héjjal körülvéve. A mozgást gondolatok, nem pedig az izmok végzik Asztrális lendület Van egy bizonyos lendület az asztrális formában, ami a legtöbb problémát okozza. Ez azután is mozgat minket, hogy elhatároztuk, megállunk. Keresztülvihet minket falon, plafonon is Ezt a lökést az a gondolat okozza, amellyel a mozgást elhatároztuk. Ha ez túl erıs, vagy a mozgás alatt is megmaradt, akkor túl gyorsan, vagy túl messzire fogunk elmozdulni. Csak a gyakorlás tudja megmutatni, hogyan mozogjunk magas fokú pontossággal és kecsességgel. Nagyon nevetséges, komikus dolog megtanulni az asztrális mozgást. Emlékszem hogy a szülıföldemen tanultam ezt, fiatalkoromban. Azzal kezdtem, hogy a házunk körül próbáltam mozogni, és rendszerint pár pillanat alatt a tetıtérben kötöttem ki. Futottam az országúton, hogy némi sebességre tegyek szert, és felszálljak, mint egy repülıgép. De általában sosem voltam tisztában a házak, háztetık

helyzetével, különös, idegen házakba kerültem, melléfogva, mint egy részeg ember a súlytalanság állapotában. Vég nélkül kértem bocsánatot az idegenektıl, akiknek ki-be lebegtem a házaikba. Hogyan mozogjunk? Az asztrális formában a mozgás mikéntje - EGYSZERŐEN CSAK CSINÁLJUK. Nem kell arra gondolni, hogy mit csinálunk, csak CSINÁLNI kell. Legyünk tudatában a tudat által létrehozott mozgásnak. Akarni kell a mozdulatot, a mozgást, a megállást Ez a legjobb tanács, amit csak adhatok. Ezt csak gyakorlás útján lehet megtudni és megtanulni Élvezzük! Amikor megtanultuk az alapvetı mozgást, semmi nagyra törıt ne tegyünk egy ideig. Maradjunk a talajhoz közel, és tanuljunk meg elıször a közeli helyeken mozogni. Gyakoroljuk a sebességváltoztatást, amíg elegendı ellenırzésünk nincs felette. Repülni tanulás hasonló módon kell repülni tanulni, mint ahogy mozogni is megtanultunk: a tudat által. Elıször valami gravitációhoz

hasonló hatást tapasztalhatunk. Ferepülhetünk a levegıbe, hogy aztán azon vegyük észre magunkat, hogy megint a földön vagyunk. Ha megfigyeljük, tapasztalni fogjuk, hogy kis repülı-szökkellések sorozatával mozgunk. Ez részben szokás, részben pedig az általános mozgási problémák miatt van. Amint a mozgást okozó mentális akció elakad, visszasüllyedünk a földre. Ez okozza a repülési lökés elmaradását és a gravitáció-szerő viselkedést, ami lehúz végül. Lehet hogy valaki úgy fog próbálni repülni, ahogyan én tettem, nekifutva és a levegıbe emelkedve. Ez nem szükséges Összpontosítsunk a levegıbe való felemelkedésre Utána használjuk az akaraterınket mozgás létrehozására, éppúgy, mint a normális mozgásnál. NINCS gravitáció az asztrális formánkban. Bizonyosodjunk meg errıl magunk - és semmi idı alatt máris repülni fogunk. Sebesség Háromféle, S. Muldoon által definiált és általánosan elfogadott sebesség

létezik, amelyek pusztán alapvetı vezérelvek. Ezek a következık: 1. Séta sebessége 2. Autó sebessége 3. Azonnali utazás Úgy gondolom, ezek a megnevezések az akkori idık jelei. Ezek voltak az akkor ismert sebesség- fogalmak. Manapság, a mozi, a számítógépes játékok és a repülıgépes utazás korszakában a tudatunk alaposan fel van készítve nagyobb sebességek elfogadására is. Gyakorlással és megfelelı mentális ellenırzéssel a sebességünket szándék szerint TUDJUK változtatni, a sétáló emberétıl egész a szuperszonikus sebességig. Ez egyébként nagy probléma a kezdık számára: az irány és a sebesség ellenırzése. Sokat számít, hogy mennyire stabil a projekció, és mennyire vagyunk tapasztaltak az akaraterı használatában mozgáskor. Azonnali utazás Általánosan elfogadott, hogy ha egy célt tudunk vizualizálni, akkor azonnal, a gondolat sebességével ott termünk. Én ezt nagyon megbízhatatlannak találtam Úgy

találtam, hogy az azonnali módszer a vizualizáció által létrehozott szubjektív világba visz el minket. Úgy tőnhet, hogy a célnál vagyunk, de kis eltéréseket vehetünk észre az igazi cél és a tartózkodási helyünk között. Az azonnali utazás olyan, mint a VRP, a vizualizációs erınket használva igazából nem utazunk, hanem létrehozzuk a célnak egy szubjektív másolatát, és belépünk oda. Utazás nagy távolságba Úgy találtam, hogy célszerőbb a földfelszínt követni, rövidebb utazásoktól egészen néhány száz mérföldes távolságokig. Még akkor is, ha az utazás közben könnyen az Alice-effektus hatása alá kerülhetünk. Ha megtörjük a koncentrációt, átcsusszanunk az álom-síkra Szigorú mentális ellenırzésre van szükség, ahányszor csak valós idıben utazunk. Hosszú távolságokon nem túl praktikus a felszínt követni. Például a Föld túlsó oldalán levı ország 12,000 mérföld távolságban van. A hangsebesség

hatvannégyszeresével kell ahhoz utazni, hogy 15 perc alatt odaérjünk. Ennél a sebességnél minden elmosódik, a felhık és a felszín tereptárgyai azt okozzák, hogy másik valóságba kerülünk. Minden valós idejő aspektusát elveszti a projekciónk. Megjegyzés: a kezdık csak pár percig tudnak a valós világban, valós idıben tartózkodni, ezért a hosszú távú utazást is behatárolja a projekció valós idejő részének idıtartama. A távoli utazáshoz a földrajzot kell tanulmányozni. Fel kell tudni ismerni a kontinenseket, óceánokat, országokat, államokat és városokat. Szintén szükséges a célállomás térképét tanulmányozni, és tájékozódási pontokat jegyezni meg. Hogy ide jussunk, ki kell repülni az őrbe, majd a célállomásnál újra belépni a Föld légkörébe. Ekkor a geológiai képzıdmények alapján már be tudjuk határolni és meg tudjuk közelíteni a célt. Repülés a Föld körül Ez kicsit nehezebb, mint amilyennek

hangzik. Fölmenni oda könnyő, egyszerően csak fölfelé kell repülni. Viszont megállni a kellı magasságban már leég nehéz A legtöbb ember, magamat is beleértve, ilyenkor "kilövi" magát még a Naprendszeren is kívülre, néha egyenesen a Galaxisból is ki. Ezt elkerülendı, fontos, hogy kontrolálni tudjuk a sebességünket. Könnyebb dolog elıször a Holdra projektálni, ily módon lépni ki elıször az őrbe. Ez egy nagy, látható célpont, ahová másodperceken belül eljuthatunk. Ha már ott vagyunk, nem nagy dolog a Föld felé visszaindulni, "Föld körüli pályára állni", és addig keringeni, amíg meg nem találjuk a célunkat. Az őrben, távol a légkörtıl, nem probléma a sebesség miatti elmosódás Milyen messzire juthatunk ? *NINCS határ a távolságot, célt, vagy sebességet tekintve. Akár a legtávolabbi galaxisba is elutazhatunk. A gondolat sebessége végtelen Olyan, mintha a teret összehajtogatnánk, és mozgás

nélkül mozognánk benne. Ha látunk valamit, akár ott is lehetünk Összehasonlításul, a fény sebessége mint a csiga. gyakran megyek ki meditálni a mélyőrbe, ahol a galaxisok csak mint kis foltok látszanak. Ez könnyő, de az igazi nehézség a visszajövetel, tudatos visszatérés céljával. Ha nincs jó asztronómiai tájékozottságunk - nekem nincs - akkor ez elég nehéz Ennél a sebességnél az Ezüst Szál követése sem célravezetı (aki lát egyáltalán ilyet), habár egy alap irányt meg fog adni. Hogy visszatérjünk ilyen távoli projekcióból, hangolódjunk a fizikai testünkre, és legyünk felıle tudatosak. Azután próbáljuk egy testrészünket mozgatni, pl lábujjat vagy ujjat Ez vissza fog minket hozni a testünkbe, és a testen kívüli élmény teljes emlékével fejezıdik be a projekció. JÖVİ-SZÉL Van egy különös jelenség, a mellyen idırıl idıre találkozhatunk a projekciók során. Én Jövıszélnek nevezem Valahol épp testen

kívüli élmény történik velünk, a saját dolgunkkal foglalkozunk, amikor teljesen hirtelen egy ellenállhatatlan erıt érzünk. Érezni fogjuk, amint akaratunk ellenére mozdulunk, általában hátrafelé. Lehet ellene küzdeni egy ideig, de folyamatosan erısödni fog, amíg le nem gyız minket, és kilı, a háztetık fölé, az égbe - a jövıbe. Azután, kis idı elteltével egy másik helyen és. idıben fogunk visszatérni Ez gyakran valami ismerıs hely. Ott azután elereszt ez az erı, és szabadon barangolhatunk - jól összezavarodva Találkozhatunk itt olyan emberekkel akiket -még- nem ismerünk, és ık is elég zavartak lesznek. Ez lehet egy helyszín a jövıbeli életünkbıl, lehet egy szimbolikus látomás, vagy a kettı keveréke. Lehetünk láthatatlan szemlélık, vagy egybeolvadhatunk a jövıbeni énünkkel, és kis ideig a jövıbeni énünk szemeivel láthatunk. Ez akár egy fontos esemény helyszíne is lehet. lehet szerencsétlenség,

természetes vagy egyéb, vagy valami szokatlan vagy izgató a világ színpadán. Ezek az események általában nagy mennyiségő energiával vannak körülvéve, ez is lehet a látomás(ok) egyik oka. Csak a következı magyarázatokat tudom erre az egészre adni: 1. A felsıbbrendő önmagunk beavatkozása: valami okból elhatározta, hogy itt az ideje valamit megmutatni nekünk a jövıvıl. 2. Jövıbe látás: a Szemöldök Csakra jövıbe látó funkciója aktivizálódott, és egy jövıbeni beállításra hangolódott. A tudatosságunk pontját megragadta ez a vízió, és ebbe a vízióba projektál(ód)tunk. 3. A fenti kettı kombinációja - ez tőnik a leglogikusabbnak Szimbolikus látomások Ennek a Jövı-szélnek van egy másik hatása is, ami nagyon hasonló a fentiekhez, de a látomás amit megtapasztalunk, szimbolikus, vagy legalábbis szimbolikus megközelítéső, inkább, mintha egy aktuális jövıbeni eseményt vagy helyszínt látnánk. Megjegyzés: A

látomások szimbolikus értelmére szeretnék figyelmeztetni. Ha nem ismerjük a szimbólumok jelentését, nagy veszélyt rejthetnek azok az életünkre nézve. Ez a figyelmeztetés általánosan minden jövıbe látási vízióra érvényes, asztrális formánkban akár tapasztaltak vagyunk, akár nem. Például: A jövı-szél elvisz minket egy helyszínre, ahol látjuk magunkat amint sok-sok pénzt nyerünk. Egy asztalnál ülünk és a Lottónkat ellenırizzük, hogy nyertünk-e Látjuk, hogy a fınyeremény tizennyolc millió dollár. Ellenırizzük a számokat, és kiderül, hogy miénk a nyerı szelvény. Érezzük az izgatottságot, az adrenalin áramlását, elöntenek a meggazdagodás álomképei, és a szívünk felgyorsul az izgalomtól. Ezután a látomás után elkezdjük vásárolni a szelvényeket. Elkezdünk olyan döntéseket hozni, amiben figyelembe vesszük az állítólag majd beütı fınyereményt. Ez helyrehozhatatlan kárt okozhat az életünkben!

Elveszítjük az élet értelmét, a motivációt, az ambíciót, azaz felhagyunk a törekvéssel, próbálkozással. Általa azt fogjuk hinni, hogy minden az ölünkbe pottyan, nem is kell tennünk semmit - és ennek a primitív hiedelemnek az összes negatív vonzatát is megkapjuk. Ez az életünkre is rányomja bélyegét, ahelyett, hogy teljes életet élhetnénk. Amit a fenti, szimbolikus látomásnál nem vettünk észre: A pénzösszeg szokatlanul nagy volt, lottón ennyit nem szokás nyerni, különös, vagy ritka esemény lenne. Ezt nevezem JEL KÜLDÉSÉnek, ez például egy idıjelzés: amikor ekkora összeg lesz a lottón, akkor fog valami fontos történni körülöttünk a világban. Ha ismerjük a szimbolizmus mőködését, a látomás során képesek vagyunk olyan részletek megfigyelésére, amelyek JELként szolgálnak a jövıbeli eseménnyel kapcsolatban. A helyzet, a jelképek, azok kapcsolata (velünk is), a cselekmény, azon belül az események sorrendje,

mind fontos, jelentıséggel teli részletek. A félreértés romba döntheti az életünket. Csak tapasztalat és a logika intelligens alkalmazása taníthat meg minket a szimbolikus látomások megfejtésére. Amíg nincs ilyen tapasztalatunk, minden látomást elıvigyázattal kell kezelni. Szimbolikus látomások néhány lehetséges oka: 1. A magasabb rendő énünk figyelmeztetése vagy vezetı/intı jele 2. Bizonyítékot kapunk arra, hogy van jövı, végzet, jelentése, célja az életnek 3. Annak a JELe, hogy ez a látomás egy jó vagy rossz eseményre utal 4. Ténylegesen nyerni fogunk a lottón Személy szerint mindig játszom, csak a biztonság kedvéért, de nem vagyok "függı". Példa a Jövı-szélre Elhagytam a testemet, és a lakásomban mozogtam. Hirtelen egy erı kezdett mozgatni a szobán keresztül. Próbáltam küzdeni ellene, de erısebb és erısebb lett, végül kivágott a házból, föl az éjszakai égbe. Hamarosan letett, a házamon

kívül Otthagyott, az út közepén állva. Elıttem egy hőtıszekrény állt Ott állt, az úton, nyitott ajtóval Ahogy megvizsgáltam, kiderült, hogy nem mőködik. Mögötte egy nagy vöröstégla fal állt, kb 18-20 méter magas, és kétszer olyan széles. Ebben az utcában nincsenek VALÓS téglafalak Ekkor észrevettem, hogy a feleségem ott áll mellettem. Odafordultam, és köszöntem neki İ nagyon hidegen elköszönt, és megfordult majd elsétált. Zavartan néztem, amint elmegy Különös módon, ahelyett hogy a házunkhoz ment volna, elfelé ment, és eltőnt a távolban. A látomások jelképrendszerével és természetével kapcsolatos tapasztalataim alapján tudtam, hogy ez mit jelent: a házasságom végét. Nem értettem, hiszen még csak nemrég házasodtunk össze, és nagyon boldogok voltunk együtt. Hogy egy szimbolikus látomást megértsünk, fontos hogy részleteire bontva elemezzük azt. Ennek a látomásnak a 6 meghatározó nézıpontja: 1. A

jeladás. (az esemény idıpontja) * a hőtı elromlott 2. A kapcsolatok. (valaki, vagy valami, ami a látomás eseményeit kapcsolatba hozza velem) * 1. a feleségem 2. a házamon keresztül történt 3. Saját magamként voltam jelen 3. A jelkép. (a bekövetkezı esemény alapvetı természete) * A nagy téglafal. Ez egy akadályt, vagy valaminek a végét jelképezi A látomásban ez volt az egyetlen jelkép, de egyéb eseményei szintén jelképesek voltak. 4. A jelképes esemény. (ez jelzi a látomás jelentését) * A feleségem elköszönése 5. A jelképek módosítása (Ezek módosítják, vagy - mint ebben az esetben - a jelképes esemény a látomásban) a) A feleségem a háztól eltérı irányba ment, távolodott b) Addig távolodott, míg végül eltőnt a szemem elıl 6. Az események sorrendje a) rossz hőtı b) nagy téglafal c) a feleségem cselekményei VAGYIS: Amikor a rossz hőtıt (jeladás) láttam, megláttam a téglafalat (jelkép) és a feleségemet

(kapcsolat), amint elköszön tılem és távozik (jelképes esemény), a házunktól távolodva, mígnem a távolban eltőnik (jelképek módosítása (pontosítása)). Az látomás idızítése és folyamata fontos a megértéshez. Fontos a látomás felosztása annak alapvetı elemeire, és a feljegyzése a naplónkba, amíg még emlékszünk rá. Megjegyzés: egy látomás minden részletének több befolyásoló eleme is lehet. Utólagos bölcsesség. Egy évvel a fenti látomás után más városba költöztünk. A költözés napján egy hőtıszekrényt kölcsönöztem az egyik rokonomtól. A miénk elromlott és szervizben volt A Kölcsönzött hőtı sem mőködött. Miután a miénket megszerelték, a másik hőtı még két és fél évig állt a tornácunkon, elszállításra várva. Tisztán emlékeztem a látomásomra, és tudtam, hogy ez a hőtı az idı-jelzése a bekövetkezı eseménynek. Azt is tudtam, hogy minek kell történnie, de ıszintén mondom, nem

láttam semmi jelét. Egy szép napon azonban eljöttek a hőtıért, és elszállították. Egy hétre rá a házasságomak vége lett Hirtelen, véglegesen, és minden elıre látható jel nélkül. Utólag vizsgálva kristálytiszta a látomás jelentése. Egyszerő és egyben pontos volt A legtöbb szimbolikus látomás ilyen egyszerő. Figyeljünk arra, nehogy túl sok mindent magyarázzunk egy látomásba, különben annak az igazi jelentése elvész. A látomást mindig bontsuk részeire Minden résznél tegyük fel a kérdést: 1. "Mit jelent önmagában?" 2. "Mit tesz?" 3. "Mi a legegyszerőbb, legalapvetıb szimbolikus jelentése?" A válaszokat jegyezzük le, és használjuk a logikát és a józan eszünket. Ez a betekintést fog engedni számunkra a látomás valódi jelentésébe. TÜKRÖK A tükrök, történelmileg, mágikus eszközök, és más világokba nyíló kapuk. Számos babona és babonás történet kapcsolódik a nemrég

eltávozottakra való hatásukról. Miután valaki meghal, a házában levı összes tükröt letakarják. Ezt azért teszik, nehogy az eltávozott szelleme megijedjen, amikor a tükörbe néz, de nem látja a tükörképét. Másik ok, hogy megvédjük ıket attól, hogy véletlenül egy tükörben csapdába kerüljenek. Ennek van némi logikus magyarázata, ha megvizsgáljuk a projekció mőködését. A halál, kezdeti állapotban, nagyon hasonlít egy energia-teljes valós idejő projekcióhoz. A legnagyobb különbség, hogy nincs fizikai testünk, ahová visszatérhetnénk. A szellemek normál esetben a fizikai dimenzióhoz kb. egy héten keresztül közel maradnak, valós idıben. Ez addig tart, amíg a szellemet a fizikai testhez kötı éteri erıforrások ki nem apadnak. Ezalatt normális, hogy a szellem a rokonai és szerettei között mozog, elbúcsúzik, és létezésének új formájával ismerkedik. Ez az elköszönési folyamat könnyít a halál traumáján, és

segít felkészíteni a szellemet a létezés következı fokára. Ami a tükröket illeti: egy új szellem véletlenül beléphet a tükörbe. Ha ez történik, akkor egy tükör- világba lép, éppúgy, mint amikor egy projektor belép egy képbe a VRP (elképzelt valóság - projekció) során. A tükörvilágba kerülve nem tudja, hol van, vagy hogy hogyan kerülhet ki onnan, és a valós idejő itt-tartózkodásának teljes idıtartamára ott ragadhat. Ez persze nem fogja negatívan befolyásolni a lélek további utazását. Egyszerően csak pár napos zavarodottságot okoz, a létezés következı szintjére történı belépés elıtt. Ez azonban nagyon zavarba ejtı az utolsó pár, itt töltött napunkban, és beleszól az elköszönési folyamatba. Azt hiszem, innen származnak a régi babonák. Ennélfogva, a projekcióról alkotott megértésem és látásmódom fényében, a tükrök letakarását valakinek az eltávozása után NAGYON jó ötletnek tartom, az elhunyt

érdekében. Ezt a biztonság kedvéért jó legalább két hétig csinálni / úgy hagyni. Egy jobb elbúcsúzás Lehetséges kommunikálni a nemrég eltávozott szellemmel, amíg az a halál utáni, valós idejő barangolásának idejét tölti. Ezt egy le nem takart, a szellem számára ott hagyott levéllel tehetjük meg. Hallanak is minket, tehát a beszéd is hatásos Úgy gondolom, jó gyakorlat lenne elköszönı leveleket hagyni azoktól, akiket az eltávozott szeretett, a szellem volt szobájának falán. A leveleket hagyjuk kinyitva, minden oldaluk legyen látható, hogy minél könnyebb legyen olvasni. Houdek Zoltán fordítása, 1997