Média Ismeretek | Tanulmányok, esszék » Kerkuska Nikoletta - A szólásszabadság hálójában

Kerkuska Nikoletta - A szólásszabadság hálójában Gondolatainak és véleményének szabad kinyilvánítása az ember egyik legbecsesebb joga. (Az ember és polgár jogainak 1789-es francia Deklarációja) Az Internet komoly kihívást jelent az állam és a jog számára. Az Internet - többek között - a társadalmi kommunikáció olyan új médiuma, amely minden korábbi eszköznél több résztvevő számára teszi lehetővé a nyilvánosság előtti megjelenést, és minden eddiginél nagyobb, az egész világra kiterjedő nyilvánosságot teremt. A gondolatok teljesen szabad áramlása, mely többé-kevésbé megvalósul az Interneten, akár veszélyes is lehet az állam, a t ársadalom, és annak polgárai számára. Elég, ha a világhálón megjelenő politikai és vallási uszító tartalmakra, a kirekesztő ideológiák korlátok nélküli terjedésére, a bombakészítéssel drogbeszerzéssel kapcsolatos honlapokra tekintünk a hálózaton, és megérthetjük, miért

igényli a hatalom, a gyakran magát veszélyben érző társadalom, hogy ellenőrizhető, tartalmilag szabályozható legyen az Interneten megjelenő információáradat. Ennek az igénynek azonban van egy másik oldala is. Az Internet több mint egy egyszerű kommunikációs eszköz Egy olyan minden tulajdonságában új médium, melynek egyik legfőbb értéke a szabadság, ezen belül is a véleménynyilvánítás szabadsága. Ezért a virtuális térben a hagyományos értékeket megőrző, rendezett viszonyok kialakítása mellett a szükségesnél több korlátot állítani nem szabad. Az új médium szabályozásához meg kell vizsgálni annak technikai és társadalmi jellemzőit. Ez biztosítja a lehetőségek és a veszélyek reális felismerését és a hatékony megoldások kidolgozását, amelyek segítségével az Internet szabadsága nem szenved csorbát, és az állam illetve társadalom értékei sem sérülnek. Az alábbiakban rá kívánok világítani, hogy

bizonyos estekben az Internet és ezen belül a s zólásszabadság védelme fontosabb lehet az állam biztonsághoz fűződő érdekeinél. Benjamin Franklin szavait idézve: �Akik szabadságjogot adnak fel azért, hogy szusszanásnyi ideig biztonsághoz jussanak, nem érdemlik meg sem a szabadságot, sem pedig a biztonságot."[1] I. Az Internet fogalmi megközelítése Ahhoz, hogy megvizsgálhassuk az Internet szabályozási lehetőségeit, meg kell találni a hálózati életviszonyok legjellemzőbb sajátosságait, aminek első lépése az Internet fogalmának meghatározása. �Mi is valójában az Internet? Világhálózat? Technológia? Vagy egy új kultúra alapja?�[2] Már a kérdésfeltevésből is kiderül, hogy az Internet fogalma nem homogén. Ha működésének lényegét tekintjük, akkor azt mondhatjuk, hogy egy világhálózat, hiszen egymástól független, autonóm, egymással információt cserélő számítógépek összekapcsolását jelenti. De az

�Internet nevű jelenség mélyén� nemcsak �terabájtok és technika van, hanem kultúra� is. �Az Internet valójában nem csupán egy új technológia kiteljesedése, hanem egy olyan globális kultúráé, melynél az idő, a tér, a határok, sőt még a személyazonosság fogalmát is radikálisan át kell értelmezni. (�) az Internet az emberi létezés alapvető hajtóerőihez való visszatérést jelenti: a kommunikációhoz és a közösséghez.�[3] Az Internet, tehát egy kommunikációs közeg? Működését és rendeltetését tekintve, elsősorban valóban így határozható meg. Technikai szinten számítógépek közötti kommunikációt tesz lehetővé, amivel az emberek közötti kommunikáció, egy teljesen új lehetőségét biztosítja. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk tehát, hogy kommunikációs közeg az Internet, amikor a felhasználó magánjellegű e-maileket küld, vagy véleményt mond nyilvános vitafórumokon vagy egy bárki számára

elérhető weblapot készít. De kommunikációs közeg akkor is, mikor egy honlap reklámfelületet biztosít és akkor is, mikor a reklámozott árukra vonatkozó jogügyletek megkötésének helyéül szolgál. Ez azonban még csak egy értéksemleges meghatározás, egy olyan általános kategória, mely a legtágabb értelemben foglalja magába a számítógépek és ezáltal az emberek egymás közötti kommunikációjának minden típusát. Ahhoz, hogy az Internetet a szólásszabadság tükrében vizsgálhassuk figyelembe kell venni hogy az Internet alkalmas akár két ember, akár egy kisebb csoport, akár egész tömegek közötti kapcsolattartásra. Annak a kérdésnek, hogy a kommunikációnak e típusa hány emberhez szól akár büntetőjogi vonatkozásai is lehetnek: az Internet és a nagy nyilvánosság előtti minősítés kérdése már a hazai bíróságok előtt is felmerült az ún. �fehérvári Internetper�-ben 1998-ban Sokunk számára az Internet egy új

szórakoztatási formát jelent: �Egy telefonhívás, egy bejelentkezés, és máris kapcsolatban vagy a v ilággal, része lettél valaminek,(�) része egy rendszernek, ami informál és szórakoztat, de semmi köze a televízióhoz.�[4] Azonban ennél sokkal fontosabb, hogy egy új korszakot jelent a kommunikáció, mégpedig az �önerőből való publikáció terén. (Az elektronikus pamfletírók kora csendben elkezdődött)�.[5]A tömeges hallgatósággal való kommunikáció lehetősége eddig csak egy elit réteg kiváltsága volt, mára azonban az átlagember számára is elérhető közelségbe került. És ezzel elérkeztünk a következő kérdéshez, hogy vajon hova sorolható az Internet a médiumok körében? Sajátosságai ellenére az Internet részét képezi a t eljes médiarendszernek. Ez magában foglalja, hogy Online-szolgáltatásként, hagyományos médiatermékek, így folyóiratok, televízió- és rádióműsorok jelentek meg az Interneten. Mégsem

csak egy új terjesztési közegről van szó. Ezek a hagyományos médiumok kihasználják a világháló egyedi, többlettulajdonságait, így például az interaktivitást, a határnélküliséget, a hírek terjesztésének gyorsabb megvalósíthatóságát. Megjelentek az olyan médiatermékek is, melyek kizárólag a hálózaton léteznek. Ezen belül különbséget kell tenni a hálózati �folyóiratok�[6], amelyek még a hagyományos folyóiratok virtuális megfelelőinek tekinthetők, és azon szolgáltatások között (pl. a portálok[7]), melyek a hálózaton kívül nem is léteznek A technikai fejlődéssel, az Internet az információ minden formájának helyt adó multimédiás közeggé vált, egy olyan közeggé ahol a szöveges információk mellett egyre jobb minőségben érhetők el hanganyagok, valamint álló- és mozgóképek. A legnagyobb újdonságot mégis a nyilvános kommunikáció olyan teljesen új formái jelentik, melyek nem egyoldalú

tartalomközvetítésre szolgálnak, hanem egy tetszőleges felhasználói kör részére az aktív véleménycsere kereteit teremtik meg. Ezek a levelezőlisták, vitafórumok, hírcsoportok, melyek a társadalmi nyilvánosság elsődleges színtereivé váltak. II. Az Internet szabályozhatósága és szabályozandósága Mindenfajta jogi beavatkozásnak figyelemmel kell lennie a technikai korlátokra, mivel jogi eszközökkel a médium alapvető technikai és szervezeti jellemzői nem alakíthatók át. Az Internet hálózati felépítésének alapja a decentralizáltság és a h ierarchia hiánya. Mindez azt jelenti, hogy bármilyen beavatkozás hatástalan maradhat, ami az Internetet éri, akár fizikálisan-materiálisan, akár mindezt tovább gondolva, jogszabályokkal. Az Internetben a kifejezés szabadságának néhány �beépített garanciája�[8]lelhető fel, így az Interneten található információ elpusztítása nem könnyű feladat. Hiábavaló bármiféle

nemzeti parancs bizonyos tartalom szolgáltatásának befejezésére, törlésére addig, amíg a Háló más, független pontján ugyanazon információ elhelyezhető, és egyben hozzáférhető is, mivel egy nem centralizált rendszert nem lehet ugyanazon rendszeren belülről ellenőrzés alatt tartani.[9] És mégis �ami a sikert elérte, az pont a káosz, ami maga az Internet�[10] III. "A szabadság végső mentsvára"[11] Az Internet minden korábbi eszköznél hatékonyabban hidalja át a térbeli, időbeli és kulturális távolságokat, ezáltal az információkat a világon bárhol elérhetővé és megvitathatóvá teszi. Az Internet közössége az első olyan közösség a történelemben, ami tényleg az egész világot magában foglalja. Ez a globalitás kulcsfontosságú, mert nemcsak társadalmi értelemben jellemzi az Internetet, de kulturálisan sőt jogi szempontból is. Mivel az Internet átlépi a földrajzi határokat, így egyúttal átlép a

területileg meghatározott törvényeken is. Ebből a szempontból az Internet valóban úgy tűnhet fel, mint jogmentes terület (rechtsfreier Raum[12]). Sőt ilyen értelemben véve az Internet a �szabadság végső mentsvára a demokrácia, a szólásszabadság soha nem látott nagyszerű lehetősége, amit ha veszélybe kerül akár minden eszközzel is meg kell védenünk.�[13] Ma már aligha vitatható, hogy a nyilvános hálózati kommunikáció színtere és alakítója a társadalmi nyilvánosságnak. Az Internet a hozzáférés költségeit minimálisra csökkentve, a résztvevők lehető legszélesebb körének biztosítja a lehető legszélesebb nyilvánosságot. A Világháló észrevétlenül vált mindennapi életünk egyre nélkülözhetetlenebb részévé, és bár �jelenleg még az Internet a legnagyobb cenzúrázatlan kommunikációs médium a történelemben s lehet, hogy az utolsó bástyája lehet a s zabad beszédnek - mely egyéb iránt történelmileg

elég ritka jelenség�,[14] mind több emberben merül fel a kétség, hogy a hálózat veszélyeket is tartogat. Hol az egyik, hol a másik országban kerül előtérbe viselkedési és egyéb szabályok megalkotásának szükségessége, amelyek elősegítik a bűncselekmények megakadályozását, felderítését, illetve biztonságosabbá teszik a v irtuális �barangolást� elsősorban a gyerekek, de a felnőttek számára is. Az egyik oldalon tehát ott van az Internet közössége, melynek az a természetesnek tűnő igénye van, hogy az Internet használatával megszerzett szabadságát és magát az Internet szabadságát megvédje, megtartsa. A másik oldalon állnak a mindenkori nemzeti hatalmak, melyeknek célja az ellenőrzés megszerzése a Háló felett. Ez az ellenőrzés nagy valószínűséggel korlátozást jelent majd a felhasználóknak. Bár az Internet jelenleg nagyon gyengén szabályozott zóna, a technológia rendkívüli flexibilitása miatt könnyen

lehet olyan térré formálni, mely sokkal több lehetőséget ad a szabályozásra.[15] Felvetődik a kérdés, hogy minden esetben a szabályozás kiterjesztése-e a megfelelő megoldás, hiszen ez jelenti a legnagyobb veszélyt a szólásszabadságra. Egyelőre még nem lehet tudni, de a túlszabályozás a valós világban általában engedetlenséget vált ki. A kiskapukat megtalálni rövid ideig tart, a módszer pedig már futótűzszerűen terjedhet az Internet segítségével. Ma még a fejlődés elején tartunk. Az elkövetkező évtizedek további, jelenleg még meg sem jósolható változásokat hoznak a társadalomban és az emberek személyes életében. IV. A jog és az Internet kapcsolata �Az Internet mindenkié és senkié�.[16]Röviden így foglalható össze az Internet és a j og kapcsolatának problémaköre. Először azt a kérdést kell tisztáznunk, hogy van-e egyáltalán jog az Interneten. Egy korábban említett felfogás szerint jogmentes

területről van szó, de az Interneten megvalósuló növekvő számú bűncselekményeknek köszönhetően, egyre több követője akadt annak, miszerint az Internet szabályozott terület. Véleményem szerint az igazság valahol a két álláspont között helyezkedik el. Az utóbbi években születtek szabályok kifejezetten az Internetre, illetve vannak szabályok, melyeket alkalmazhatónak tekintünk az Internetre, de találunk még lefedetlen területet is az Internet jogában. Az első időkben, 1993-94-ben még nagyon sokan úgy gondolkodtak, hogy az Internet egy �önszabályozó test� (self-regulating body), amely nem kívánja meg a kormányok beavatkozását, sőt elfogadható, ha időről időre az anarchia uralkodik el.[17] Az osnabrücki egyetem új médiák jogi kérdéseivel foglalkozó munkaközössége úgy véli, hogy az Internet egyelőre anarchisztikus, szabályozatlan terület, de álláspontjuk szerint a cyberspace önszabályozó rendszere létrehozott egy

�belső ellenőrzést, viselkedési normarendszert�. André Ehlers szerint ez nem más, mint a Háló etikettje, ahol lényegi alapgondolat a �legyünk kölcsönösen tekintettel egymásra� parancsa. Az Internet terjedésével azonban gyorsan bebizonyosodott, hogy ez az �Internetes jómodor�, vagyis a netes közösség által felállított szabályok nem elégségesek, mert mindig akad egy kisebbség - mely az Internet elterjedésével egyre növekszik - nem tartja tiszteletben azokat. Tagadhatatlan tény, hogy jelenleg az Interneten szinte bármit meg lehet csinálni, szinte bármit le lehet tölteni, vagy meg lehet rendelni, legyen az pizza, szoftver, zene vagy hitelkártyahamisító eszközök. Ez azonban nem azt mutatja, hogy a jog maga nem vonatkozik a területre.[18] Az Internet elsősorban nem új magatartási formákat, hanem új kommunikációs közeget jelent. Véleményem szerint semmi nem indokolja, hogy e közegben az egyes magatartások a korábbiaktól

eltérően minősüljenek. A véleménynyilvánítás alkotmányosan indokolt általános határai a hálózati kommunikációra is érvényesek. A hálózati közösség valóban kidolgozta maga is a normális működéshez szükséges szabályokat, de a szabadság végső határait a büntetőjog és a polgári jog államilag érvényesíthető rendszere határozza meg. A jogérvényesítésnek az Internet globalitásából és technikai feltételeiből következő súlyos nehézségei ellenére a hálózati jogsértő magatartások, a hálózaton kívüli magatartásokkal azonos következményeket vonnak maguk után. Egyszóval van �Internet- jog� �Akkor miért a nagy jogalkotási láz az Internettel kapcsolatban?�[19]A válasz külön megközelítést igényel, egyrészt az angolszász, másrészt a k ontinentális jogrendszerek szempontjából. Az Internet szülőhazájában az Egyesült Államokban esetjogi rendszer érvényesül. A bíróságok alakítják ki az

ítélkezési gyakorlatot, konkrét törvények hiányában vagy néha azzal ellentétben is. Ebben a jogi struktúrában, ha egy állam meg akarja előzni az ítélkezési összevisszaságot, akkor egy minél pontosabban szabályozó törvényt kell alkotnia. Miután kiderült, hogy az Internet komoly üzleti lehetőségeket rejt magában, az Egyesült Államokban szinte pánikszerű gyorsasággal indult meg a törvényalkotás. A törvény legjellemzőbb tulajdonsága az aprólékosság volt, ami rögtön megkérdőjelezte az alkalmasságát egy olyan mozgékony jelenség szabályozására, mint az Internet. Azokban az országokban, ahol nem esetjogi a szabályozás, a bíróságok a már fennálló jogot alkalmazták az Internettel kapcsolatos jogesetekre. Figyelembe véve, hogy az általános szabályok Internetre való alkalmazására nem voltak korábbi tapasztalatok, reális veszélynek bizonyult, hogy eltérő érdekek esetén homlokegyenest ellentétes eredményre jutottak

a bíróságok.[20] Más problémákkal is szembe kell nézni az Internet és a j og kapcsolatának vizsgálata során. Az Internet szabályozhatóságát alapvetően meghatározza a legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy ennek a térnek tulajdonképpen nincsenek határai. Éppen ezért nem ritka az a j ogi helyzet, amikor az egymással szemben vagy vitában álló felek különböző államok állampolgárai illetve honosai. Természetesen ilyenkor a nemzetközi magánjog, az európai uniós jog, valamint a nemzetközi szerződések szabályaira is figyelemmel kell lenni, ugyanis ezek a szabályok az Internetes jogviszonyokra alkalmazhatók és alkalmazandók. Az Internet, mint sajátos és új médium azonban jogi kollíziós kérdések egész sorát vetheti fel - mely elsősorban az illetékesség sokszor nyitott kérdésére tekintettel - az érintett országok között a jogbiztonság hiányához vezethet.[21] Ez az al approbléma teszi szükségssé, hogy a szabályozás

nemzetközi szinten szülessen meg, ami további nehézségeket is felvet: Az Internet, mint egy egész világot átfogó hálózat már nem csupán a nemzetközi jogalkotás hagyományos problémáival állít szembe bennünket, de a szabályozás során elkerülhetetlen lenne a különböző jogrendszerek, jogcsaládok ütközése. Az csak tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az Internet-jog, mint olyan egy gyűjtőfogalom. Az Internetes viszonyokban szembe találhatjuk magunkat mind polgári, büntető- alkotmány- stb. jogi kérdésekkel És ahogy Verebics János egyik tanulmányában[22]rámutatott a kontinentális jogrendszerekben annak a kérdésnek az eldöntése is komoly nehézséget okozhat, hogy az Internet jogát mely jogág alá soroljuk be. Ahogy a tanulmányából kiderül erre egyértelmű válasz nem is adható Az átfogó szabályozás megalkotása nagyon nehéz feladat, hiszen az Internet egészen új, globális jogi problémákat vetett fel, mely problémákra a

kielégítő válasz szintén csak globális szemléletű lehet. Az Internetes életviszonyokra analógiával más jogterületek intézményeit kell alkalmazni mindaddig, míg magas szintű jogszabályok nem születnek. Valószínű azonban, hogy ezek az igények csak lassan elégülnek ki. Addig is egyre inkább várható, hogy a mind nagyobb számban felmerülő jogi problémákra a nemzeti jogalkotások fognak választ adni. V. A véleménynyilvánítás szabadságának megvalósulása az Interneten Az alábbiakban konkrét eseteken keresztül igyekszem bemutatni, hogyan érvényesül, illetve nem érvényesül a v éleménynyilvánítás szabadsága az Interneten és, hogy milyen hatásokkal járhat a v élemény szabadság korlátainak átlépése, illetve mennyiben viselkednek ezek a jogsértések másképp ebben a speciális közegben. "Odakünn ott a tágas web-világ. És el tud rémiszteni"[23] A virtuális világban ugyanúgy veszélyek leselkednek ránk, mint a

valódiban. E veszélyek a valós világban könnyebben felismerhetők mint a weben, ahol minden nagyon gyorsan történik, és ahol általában azzal élnek vissza, hogy felkészületlenül találnak bennünket.[24] Az Interneten klasszikus bűncselekményeket, olyanokat melyek már a római jog korában is léteztek nem lehet elkövetni. A szigorúan Internetes bűncselekmények valamely anyag, dokumentum (lényegében bármi, ami digitálisan rögzíthető) publikálásával vannak összefüggésben. Ahhoz, hogy megértsük, hogy miért vetődik fel újra és újra az a kérdés, hogy korlátozni kellene az Internet szabadságát, érdemes megismerkedni néhány tipikus Internetes jelenséggel. �Szex, terror és más kellemetlenségek.�[25] Az Internetezők a legáltalánosabb problémának az erőszak, a gyűlölet és pornográfia burjánzását tartják. Nem igényel alaposabb kutatást az, hogy a hálózaton valamilyen formában például a fasizmus ideológiájára

bukkanjunk. Konkrét adatokat említve: Amerika félezer �hate group�-ja közel kétszázezer taggal rendelkezik, akiknek informálásában, napi kapcsolattartásában az Internet igen fontos szerepet játszik. A Simon Wiesenthal Központ felmérése szerint kétezer amerikai weboldalról árad a gyűlölet.[26]Mivel az Egyesült Államokban a fasiszta, félfasiszta szervezetek legálisan működhetnek, a Hálón is teljesen jogszerűen vannak jelen. Ezek térhódítását megakadályozni tulajdonképpen lehetetlen. Ami - egy konkrét példán bemutatva - komolyabb gondot okoz az esetünkben egy amerikai Internetes on-line katalógus - áruház, mely fasiszta könyveket, brosúrákat így többek között például Adolf Hitler Mein Kampfját is árusítja. Mivel az Internet globális, ezért a világ bármely részéről elérhetővé válnak ezek a művek. A probléma, ami egyébként tipikusan jellemző az Internetre, hogy az Egyesült Államokban teljesen legálisan folytatott

kereskedelmi tevékenység, Németországban törvénybe ütközik. Tény, hogy a német Btk. 86 paragrafusa tiltja az olyan művek terjesztését, melyek a hajdan volt nemzetszocialista eszméket propagálják, a szabad, demokratikus alaprend vagy a népek közötti megértés ellen izgatnak. Az USA demokratikus hagyományaival, alkotmányjogi tradíciójával azonban nem egyeztethető össze a szólásszabadság jogának, vagy az információhoz jutás szabadságának korlátozása, így az amerikai webes könyvkereskedéseket aligha fogja a h elyi bíróság a sérelmezett könyvek árusításától eltiltani.[27] A fasiszta oldalakkal szoros összefüggésben érdemes foglalkozni az antifasiszta, antirasszista szervezetekkel. Hazai példát említve az Antirasszista Mentalitás oldal[28]vendégkönyve az egyik legjobb példája annak, hogy az Internet a kommunikáció eddig soha nem látott lehetőségeit teremtette meg. A vendégkönyv célja, hogy vitalehetőséget illetve helyet

biztosítson a náci szervezetek képviselői és az antirasszista mentalitás hívei számára. Az oldal látogatói, akik nem csak magyar nyelvterületről kerülnek ki, hanem szerte a világból, legálisan, következmények nélkül ütköztethetik az egymással ellentétes, gyakran igen szélsőséges nézeteiket. Erre lehetőséget és formát csak az Internet adhat, mivel a bejegyzések jelentős hányada átlépi azt a határt, amit már gyűlöletnek, uszításnak lehet nevezni, de ez a vita mégis tovább folyhat, mert ez egy olyan zártkörű beszégetés, amit korlátozni csak az oldal gazdái tudnának, ha akarnának. Valószínű, hogy ezt nem fogják megtenni, mert éppen az ilyen viták azok, melyek népszerűvé teszik az oldalukat és meg kell jegyeznem, az Internetet is. A közelmúltban az Egyesült Államokat ért terrorista támadás radikálisan hívta fel figyelmünket arra, hogy az Internet kiemelkedő tulajdonságait: a gyorsaságot, biztonságot és a

globális hozzáférést a nemzetközi szinten működő terroristák is ki tudják használni, így egyegy akciót sokkal könnyebb megszervezni, mint eddig valaha. A terroristák kódolt üzeneteket váltanak egymással az Interneten keresztül, olyan széles körben használt, ismert �kikötők� segítségével melyek tulajdonosai nem is tudják, hogy egy ártatlannak tűnő üzenet mit is rejt valójában. A bűnüldözők tisztában vannak a terrorizmus jelenségével, mégsem figyelhetik a �kikötőket�. Steve Berry, az FBI National Infrastructure Protection Center szóvivője így fogalmazott: �Akár mennyire ijesztő az emberek számára, hogy kedvenc kikötőiket esetleg terroristák használják, a hatóságoknak nincs joga gátolni őket tevékenységükben. Ez a szólásszabadság�.[29]A bűnüldöző szerveket nemcsak a törvények akadályozzák, hanem földrajzi problémák is adódnak. A határnélküliség megadatik a bűnözőknek, a hatóságoknak

viszont egyezkedniük kell az országokkal. Szcientológia kontra Internet �Internet-háború�: így emlegetik a virtuális térben kibontakozott akciót, melyet a Szcientológia Egyház ellenfelei indítottak �a titokzatoskodó szekta leleplezésére�[30] A (kezdetben) korlátlan szólásszabadságot és információáramlást biztosító, több millió embert összekötő Hálózat kiváló eszköznek ígérkezett arra, hogy az egyházat terhelő bizonyítékokat a világ elé tárják. Bírósági iratokat, egykori tagok beszámolóit, a szcientológia titkos módszereit leleplező írásokat köröztettek a hálózaton, on-line fórumokon informálták egymást az egyház lépéseiről. A Szcientológia Egyház természetesen mindent megtett, hogy a kritikák élét megtörje. Ehhez legális, és megkérdőjelezhető eszközöket is felhasznál A belső körökből kikerült anyagait szerzői jogaira hivatkozva követelte vissza, a hírcsoportokat pedig elárasztotta saját

anyagaival, egyrészt hogy azok használatát lehetetlenné tegye, másrészt, hogy kiszorítsa azokból az ellenséges gondolatokat. Az egyház, jogi harcának részeként több Internet szolgáltatót perrel fenyegetett meg, aminek hatására egyes cégek korlátozták klienseik hozzáférését a szcientológiával foglalkozó hírcsoportokhoz, valamint egy szcientológus csoport szerzői jogokra hivatkozva elkezdte letörölni az egyházat kompromittáló anyagokat. Az ellentábor a legegyszerűbb válaszlépéshez folyamodott: az anyagokat újra és újra feltették a hírcsoportba, sőt más hírcsoportoknak is elküldték azokat. A �háborúnak� még ma sincs vége. A szcientológia nehéz helyzetbe került és sok esélye nincs, hogy az Internet-jelenség ellen megnyerje a harcot, hiszen bármely támadó lépésről a net-közösség több millió tagja rögtön értesülhet, és mindig lesznek olyan láncszemek az Interneten, melyet nem lehet ellenőrzés alatt

tartani.[31] Anonimitás Az anonimitás használatának előnyeiről és veszélyeiről hosszas vita folytatható. Tény azonban, hogy ez a Hálózat egyik legjellegzetesebb tulajdonsága, s mint ilyen valóban ambivalens lehetőségeket hordoz magában. Az egyik oldal azzal érvel, hogy sok ember csak névtelenül merné közzétenni véleményét és gondolatait, de gyakran hivatkoznak azokra az emberekre is, akik az anonimitás mellett nyílt fórumot igényelnek, a kábítószerezés, elmebetegség, nemi erőszak és más érzékeny témák megvitatására. De tisztában kell lennünk azzal is, hogy gyakran az Internet anonim levelező rendszereit használják rágalmazó adatok terjesztésére, vagy software-eszközök manipulálására,[32]vagy esetleg egy bűncselekmény feltárására. Esetünkben ismeretlen tettesek 1998 november 11-ére virradóra megrongálták az UTE futball-stadionját. Még aznap este az Internetto elektronikus magazin által üzemeltetett on-line

fórumon az egyik felhasználó a következő üzenetet hagyta: �felhólyagosodott a kezem az éjszakai ásástól.kemény a föld a Megyeri úton�[33] Az üzenet küldőjének a rendőrség is igyekezett utána járni, ezért kérte a felhasználó adatait a fórum üzemeltetőitől. Az Internetto azonban megtagadta a kérést és az adatvédelmi biztoshoz fordult. Majtényi László állásfoglalásában kifejtette, hogy az Internetto nem kötelezhető olvasói adatainak kiadására még akkor sem, ha erre a rendőrség kéri. Az eset kapcsán látható, hogy az anonimitás egy olyan széles tömegekhez is eljutó kommunikációra ad lehetőséget, melyet az Internethez hasonló biztonságban máshol nem lehet megtenni. A hyperlinkek Egyik jogforrás sem szabályozza külön a j ogellenes tartalomra mutató hyperlinkek esetén viselt felelősséget. A hypertext lényege, hogy segítségével közvetlen kapcsolat létesíthető két szöveg, két oldal között. Ez a

kapcsolódás számtalan lehetőséget ad a szöveg tartalmi gazdagítására. A hypertext problémája, hogy olyan oldalra is mutathat, mely jogellenes tartalmat hordoz. A hivatkozás eltérő technikai megvalósítása, eltérő jogi megítélést eredményezhet, mert nem mindegy, hogy a felhasználó számára az oldal és a hyperlink egységes tartalomként jelenik-e meg, vagy a felhasználó egyáltalán nem is tud a linkről. Az eredeti tartalom és a l ink viszonya alapján a joggyakorlatnak esetenként kell eldöntenie, hogyan minősíti a hivatkozást. Több esetben megállapítást nyert, hogy bizonyos jelentős bűncselekmények esetében (tiltott pornográfia, faji gyűlöletkeltés) a link elhelyezése megalapozhat büntetőjogi felelősséget. Leghíresebb ilyen ügy a Radikal című szélsőséges lap oldalára mutató linkkel kapcsolatos. A hágai megyei bíróság ezen is túl ment, egy a Szcientológia Egyházzal kapcsolatos szerzői jogi ügy nyomán, miszerint a

hyperhivatkozás elhelyezése akár ezen jogokat is sértheti.[34] A �székesfehérvári Internet-per�[35] A véleménynyilvánítás szabadságának korlátait a legkönnyebben talán becsületsértő cselekményekkel lehet átlépni. Az egyik leghíresebb hazai Internet-ügy is ehhez kapcsolódik: �A székesfehérvári polgármesteri hivatal nyilvánosságreferense az Interneten közzétett egy levelet, amelyet városszerte kinyomtatnak, sokszorosítanak, terjesztenek. Az érdeklődés oka, hogy a hivatal alkalmazottja néhol erőteljes kifejezésekkel minősíti a polgármestert, a hivatal egyes vezetőit.�[36] A fent említett írást a szerző az Extra.hu és a Nexus szerverein helyezte el, melynek következményeként Székesfehérvár jegyzője, mint sértett feljelentést tett a Btk.179§ (2) bekezdése b./ pontja szerint minősülő nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége, valamint a Btk. 180§ szerinti becsületsértés vétsége

bűncselekmények törvényi tényállásának megvalósítása miatt. A polgármester az elkövető ellen a Btk 179§ (2) bekezdés b/ pontja szerint minősülő nagy nyilvánosság előtt elkövetett, és c./ pontja szerint minősülő jelentős érdeksérelmet okozva elkövetett, valamint a Btk. 180§ s zerinti becsületsértés vétsége bűncselekmények törvényi tényállásának megvalósítása miatt tett feljelentést. Ezen kívül a Polgármesteri Hivatal egyik hivatalnoka, és a jegyző tanácsadója is feljelentést tett az ügyben. Az írás korrupciós vádakkal gyanúsította meg a feljelentést tevőket. A sértettek jogi képviselője a botrány kipattanása után felszólította mindkét szolgáltatót arra, hogy távolítsa el szerveréről az oldalt és adjon helyreigazítást. Az Extrahu az oldalt el is távolította, a Nexus erre nem volt hajlandó. A helyreigazítás közzétételétől mindkét szolgáltató elzárkózott Bár a sértettek a feljelentést

megtették az ügy nem került bírósági szakaszba. A tárgyalásra kitűzött napon, 1998. november 12-én ugyanis a S zékesfehérvári Városi Bíróságon a magánvádlók egyike sem jelent meg, ami pedig az eljárási törvény szerint vádelejtésnek minősül. Így az első hazai Internetes ügy véget ért, mielőtt igazán elkezdődhetett volna Pedig az ítélet sok érdekes jogi kérdésre választ adhatott volna. Kiderülhetett volna a hazai igazságszolgáltatás álláspontja az Internetes nyilvánosság köréről, a szolgáltató felelősségéről, és először kaphattunk volna bírói állásfoglalást az Internet természetéről. VI. A szólásszabadság korlátozásának állami kísérlete: a Reno v Aclu-ügy A tartalom szabályozása A jogalkotó a v éleményszabadság korlátait az azzal szembenálló érdekek védelmében, elsősorban a büntetőjog és a polgári jog segítségével jelöli ki. E szabályok mindenkire és minden közlésre érvényesek.

Azonban a tömegkommunikáció e szabályokat meghaladó mértékű korlátozást tesz szükségessé. Az Egyesült Államok törvényhozása, a kilencvenes évek közepén kísérletet tett arra, hogy törvénnyel korlátozza az Internetre felhelyezett tartalom sokszínűségét. Mielőtt azonban rátérnék a t örvény tárgyalására megvizsgálom, hogy a hálózati nyilvános kommunikációban indokolt-e ez a sajátos tartalomkorlátozás. A tartalom médiaspecifikus szabályozása A tartalomszabályozás terjedelmét alapvetően a médium hozzáférhetősége és befolyásoló ereje határozza meg. A piac maga gondoskodik a kiegyensúlyozottságról, ha a médiumok alakításának lehetősége nem korlátozott, vagyis elvileg mindenki számára nyitva áll. Egy újság elfogult és egyoldalú tájékoztatása általában nem jelenti a v éleményképzés torzulását, mivel elvileg a szembenálló érdekcsoportok is alakíthatnak lapot. Nincs szükség arra, hogy egyetlen lapon

belül helyet kapjon az összes társadalmilag releváns vélemény, ezért nincs szükség a tartalom ilyen irányú szabályozására. A belső pluralizmus biztosítása[37] A vélemények sokszínűségének biztosítása végett a hagyományos elektronikus médiumok európai szabályozása nemcsak a szolgáltatóval, hanem a műsorszolgáltatással szemben is követelményeket támaszt. A szűkösségre épülő médiumspecifikus szabályozás a belső pluralizmust az egyes politikai és egyéb érdekek egyoldalú megjelenését akadályozó tartalomszabályozáson keresztül biztosítja. Mivel a rádió és a televízió alapítására elvileg sincs minden érdekcsoportnak lehetősége, jogi beavatkozással kell biztosítani, hogy a véges számú szolgáltatás minden társadalmilag releváns véleményt megjelenítsen. A médium működtetője szempontjából ez a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását jelenti: saját véleményét nem �mondhatja el�

korlátozás nélkül, és helyt kell adnia olyan véleményeknek, amelyekkel nem ért egyet. A társadalomnak a nyilvánosságot formáló vélemények sokoldalúságához fűződő érdekét a jogrend általános szabályai nem biztosítják. Ez az a sajátos érdek, amely csak médiumspecifikus szabályozással érvényesíthető. A pluralizmusnak a műsorszolgáltatás egészében érvényesülni kell. A műsorszolgáltatásban közzétett műsorszámok összessége, illetve ezek bármely tartalom vagy műfaj szerinti csoportja nem állhat párt, vagy politikai mozgalom illetve ezek nézeteinek szolgálatában.[38] A véleményképzésben betöltött elsődleges szerepük miatt még szigorúbb rendelkezések vonatkoznak a hírekre és információs műsorokra. A Rtv a közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekre, vitatott kérdésekre vonatkozó tájékoztatással szemben a sokoldalúság, tényszerűség, időszerűség, tárgyilagosság és

kiegyensúlyozottság követelményét állítja.[39] Internet és a belső pluralizmus Az Interneten zajló kommunikáció négy egymással összefüggő tulajdonságának van különös jelentőssége.[40]�Először: Az Internetnél nagyon alacsony az a küszöb, melyet a belépéshez át kell lépni. Másodszor: ez a küszöb megegyezik a �beszélők� és a �hallgatók� esetén Harmadszor: Az alacsony belépési küszöb miatt az Internet tartalma káprázatosan sokszínű. Negyedszer: Az Internet hozzáférést biztosít mindenkinek, aki �beszélni� kíván a médiumban, ráadásul viszonylagos egyenlőséget teremt a beszélők között�. Gyakorlatilag mindenféle külső beavatkozás nélkül korlátlan számú résztvevő mondhatja el a véleményét. A szolgáltatások mennyisége és a felhasználók választási lehetősége elegendő garancia arra, hogy a nyilvánosság előtt minden érdek képviselve legyen. Nem jelenti a vélemény-monopólium veszélyét,

ha az adott honlap vagy hírcsoport kizárólag egy politikai vagy más jellegű - érdek kiszolgálója. Ezért általában nincs értelme tartalomszabályozásról beszélni, a nyilvános fórumok és viták keretébe tartozó szolgáltatások esetében. Egy hírcsoport vagy egy levelezőlista üzemeltetése önmagában még egyáltalán nem befolyásolja az abban megjelenő tartalmakat. A szolgáltató egyszerűen csak megteremeti a kommunikáció feltételeit, de azt a továbbiakban nem befolyásolja. Valamivel bonyolultabb kérdéseket vetnek fel az e keretbe tartozó moderált fórumok. Ahogy az újság, a rádió és a televízió sem köteles közzétenni minden olvasói levelet, vagy véleményt, úgy a moderátornak is joga van meghatározott hozzászólások teljes kiszűrésére. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ez a moderátor véleménynyilvánítási szabadságának része, hiszen senkitől sem követelhető meg, hogy idegen véleményeket elfogadjon. már csak azért sem,

mert a közzététellel a tartalomért viselt elsődleges felelősség a szerkesztőre hárul. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy az Internet egy olyan médium, mely lehetővé teszi a kimerítő vitát és minden nézőpont kifejtését, de a lehető legszélesebb védelmet kell élveznie a tartalom alapú korlátozásokkal szemben. A Reno v. Aclu-ügy Az Internet szabadságnak korlátozása álláspontom szerint az esetek többségében felesleges, de ha a korlátozásra okot keresünk, akkor a gyermekek védelme például egy olyan ok, mely közösségi érdeknek tekinthető, s amely valóban megállja a helyét. Ha a közösség és a magánszféra érdekei versenyeznek, a kormányzatnak természetesen a k özösség védelmében kell fellépnie. Az államnak komoly érdekei fűződhetnek ahhoz, hogy az Internetet ellenőrzése alatt tartsa, de legalább is befolyásolja. Az Egyesült Államok törvényhozása, James Exon szenátor vezetésével 1996. februárjában

megalkotta és elfogadta a Communication Decency Act-et (CDA), az illő kommunikációról szóló törvényt. A törvény olyan kifejezések használatát korlátozta a hálózaton, amelyek egyébként alkotmányosan védettnek minősülnek. A CDA kibocsátásával azonnal fellángolt a vita, hiszen a szólás szabadsága az egyik legféltettebb, legkidolgozottabb jog az USA-ban. A törvény ellen polgárjogi szervezetek egész sora tiltakozott és honlapok százaira került fel a kék szalag-logó. Egy, az Internethez kapcsolódó csoport, melynek élén az American Civil Liberties Union (ACLU) állt, keresetet nyújtott be egy philadelphiai szövetségi bírósághoz, melyben a törvény alkotmányellenességének megállapítását kérte. Az ügy jelentőségét az adta, hogy a CDA volt az első komoly kísérlet az Interneten található ártalmas tartalom állami szabályozására. A bíróságok feladata az volt, hogy mint minden új médium megszületése esetén

újragondolják a szólásszabadság egész kérdéskörét, és a médiumspecifikusság doktrínájának megfelelően kialakítsák az új szabályozási rendet. Kiderült azonban, hogy a kihívás legalább egy vonatkozásban radikálisabb lesz a korábbiaknál:[41]az Internet ugyanis nem egyszerűen egy új médium, hanem olyan médium, amely gyökeresen képes megváltoztatni a már meglévőket is. A Legfelsőbb Bíróság első lépésben a médiumspecifikusság kérdésével foglalkozott. Meg kellett vizsgálni, hogy melyik már szabályozott médiumra hasonlít leginkább az Internet. Minél nagyobb a hasonlóság a nyomatott sajtóval, annál nagyobb védelmet élvezne az Internet, ha viszont a műsorsugárzással lenne nagyobb a megegyezősége, akkor annál nagyobb tere lenne a beavatkozásnak. A Legfelsőbb Bíróság felismerte, hogy a hálózat nem hasonlítható a televízióhoz, sőt azáltal, hogy a hálózatot könyvtárhoz, és a hálózat felhasználóit

pamfletírókhoz hasonlította, a legszigorúbb kritérium rendszert alkalmazta: a hálózatnak a nyomtatott sajtóhoz hasonlóan a legmagasabb szintű védelmet kell élveznie.[42] Az alkotmányosan védett �szólást� korlátozó szabály tárgyalása során a b íráknak vizsgálniuk kellett, hogy van-e a korlátozást alátámasztó kényszerítő kormányzati érdek. Ilyen érdek fennállása esetén pedig azt is vizsgálni kell, hogy az adott szabályozás a lehető legkevésbé �szűkre szabott�-e, vagyis hogy a törvény a legkevésbé korlátozó módon szabályozza-e a médiumhoz való hozzáférés sajátosságait. A kormányzati oldal a Reno v. Aclu-ügyben az illetlennek minősülő közlések gyermekektől való távoltartásához fűződő súlyos jogi érdek fennállását igyekezett bizonyítani.[43] A törvényhozó a CDA-ban nem általában tiltotta az illetlen beszédet, hanem csak akkor, ha a �közönség soraiban� kiskorú van. A törvény szerint

mentesül a felelősség alól az, aki megakadályozza, hogy a kiskorúak �illetlen� tartalmú anyagokhoz hozzáférjenek. Ha azonban a beszédet illetlenség miatt korlátozzák, akkor az egyértelműen a kommunikáció tartalmára irányul és ebben az esetben az úgynevezett szigorú vizsgálatot kell alkalmazni. Itt tehát nem releváns és nem elégséges a kormány azon érve, hogy a korlátozás a kommunikáció még elegendő csatornáját hagyja nyitva.[44] A kormány által javasolt megoldás csak akkor lenne alkalmazható, ha lenne olyan módszer, amivel a kiskorúakat ki lehetne zárni az olyan fórumokról, ahol illetlen beszéd is elhangozhat. A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a kormányzat által felkínált, a kiskorúak azonosítására szolgáló módszerek alkalmazhatatlanok. Jelenleg ugyan a World Wide Web esetén elvileg elképzelhető, hogy a honlap minden �látogatójának� életkorát automatikusan megkérdezze a gép, ám ebben az

esetben az adat valódiságát a szolgáltatónak mindig ellenőriznie kellene, ami nagy költségekkel járna. A kormányzat másik megoldási javaslata az úgynevezett �címkézés� volt. Ez alapján minden olyan honlapon, mely illetlennek minősíthető kifejezéseket tartalmaz, meghatározott kulcsszót kellene elhelyezni, melyet az erre kifejlesztett számítógép program érzékelne, és így akadályozná meg a kiskorúak hozzáférését. A �címkézést� alkalmazó szolgáltató a CDA szerint nem lenne büntethető A bíróság ezt a módszert sem találta alkalmazhatónak.[45] A bíróság mindezek alapján kimondta a törvény támadott intézkedéseinek alkotmányellenességét. Hogy a CDA mennyire érzéketlen a �szűkre szabottság� kritériuma iránt, azt Sloviter bírónő az elsőfokú döntés indoklásában fejtette ki: "annak fényében, hogy a törvény milyen nyilvánvalóan avatkozik be a felnőttek számára védett szólás egy igen

jelentősen védett részébe, van valami ironikus abban, hogy megvizsgáljuk a törvény szűkre szabott-e. Mindazonáltal a vizsgálat szabályai ezt követeliks így is fogok eljárni" Az elsőfokú döntésben Dalzell bíró azt hangsúlyozta, hogy a választott eszköz eleve alkalmatlan volt a cél elérésére: "A pornográfia, ha mondjuk Amszterdamból jön, nem lesz kevésbé vonzó az Internetet figyelő gyerek számára, mint az ami NewYork City-ből jön, s Amszterdam polgárai kevés hajlandóságot éreznek, hogy a CDA rendelkezéseit betartsák." Ezentúl kiemelte, hogy a CDA túl széles és aránytalanul korlátozó volt. Széles, mert maga az illetlenség fogalma túl sok védelemre érdemes szólást korlátoz és mert a felnőtteket is kizárta volna az illetlen beszéd lehetőségéből, hiszen a technika jelen állása szerint a gyermekek szűrése egyenlőre nem lehetséges. Aránytalan, mert nem a legkevésbé korlátozó eszközt alkalmazza.

Amennyiben ugyanis lehetséges, nem az illetlen beszédet kell korlátozni, hanem a szülő kezébe kell adni annak lehetőségét, hogy megvédje gyermekét attól.[46] A bíróság ugyan megállapította a CDA alkotmányellenességét, de a fent elmondottakból az is kiderül, hogy annak néhány oka viszonylag könnyen kiküszöbölhető jogtechnikai fogyatékosságra vezethető vissza. Másrészt az is megállapítható, hogy nagy jelentősséget kapott az ügyben a technika jelenlegi fejlettségét tükröző tény, miszerint nem áll rendelkezésre olyan eszköz, mellyel megbízhatóan és gazdaságosan lehetne azonosítani a felhasználó korát. Nagy a valószínűsége tehát, hogy nem a CDA volt az utolsó kísérlet arra, hogy az Internetet korlátozni próbálják az Egyesült Államokban. VII. A tárhelyszolgáltatók Az Internet szabályozandóságát alapvetően az határozza meg, hogy az elérhető tartalom nagy része magánszemélyektől származik, akik szerkesztői

közvetítettség nélkül élnek a szabad szólás jogával. Ehhez kiváló felületet nyújt a World Wide Web egyik legdinamikusabban növekvő területe a tárhely szolgáltatás. Ezek, az általában üzleti alapon működő vállalkozások saját Web-szervereiken tárterületet biztosítanak tulajdonképpen bárki számára. A szolgáltatás ingyenes (működési költségeiket hirdetési bevételekből fedezik). Más jellegű kérdések merülnek fel a �szervező résztvevőkkel� kapcsolatban: itt a zt kell eldöntenünk, hogy a jog a tartalom szerkesztőiként, vagy azok egyszerű közvetítőiként kezeli őket.[47] A tartalom szerkesztőjének joga van a neki nem tetsző információ közvetítését megtagadni, de felelős a tartalomért. Egyszerű közvetítőként a szolgáltató minden információt köteles közvetíteni, de azokért nem felel. Jogi helyzetüket az határozza meg, hogy ténylegesen mennyire avatkoznak be a kommunikációs folyamatba. A fent említett

esetekben több kérdés is felvetődik: Ki tehető felelőssé a jogellenes tartalomért: a szolgáltató vagy a felhasználó? Mi alapozhatja meg - hatályos polgári jogunk szerint - a szolgáltató polgárjogi felelősségét olyan anyagok közzétételéért, melyek - polgári vagy büntetőjogi értelemben véve - mások jogait illetve a büntető jogszabályokat sértik. Hogyan próbálják meg a szolgáltatók korlátozni, vagy kizárni felelősségüket a jogellenes tartalomért? A Webtár-szolgáltatóknak, legkézenfekvőbb lehetősége a megelőzésre bizonyos szabályok elfogadtatása a f elhasználókkal, ami tulajdonképpen feltétele a t árhely regisztrálásának és használatának. Ezek a szerződések szinte kivétel nélkül kizárják a jogellenes tartalom elhelyezését oldalaikon és több szolgáltató kiemelte a véleménynyilvánítás szabadságát, illetve a rasszizmus, gyűlöletkeltés, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Közös

pontja a szerződéseknek, hogy ezen estekre fenntartják maguknak az oldal törlésének jogát és kizárják felelősségüket az oldalak tartalmáért, mivel regisztrált oldalainak száma már meghaladja azt a szintet, amit napi rendszerességgel ellenőrizni lehetne. A felhasználók népes tábora egy másik folyamatra is hatással van: ha a szolgáltató tömegesen korlátoz, oldalakat töröl, azzal magára veheti a cenzúra vádját az erre oly érzékeny Internetes közösségtől, és ezzel felhasználókat, és reklámbevételeket veszthet. A szolgáltatók felelőssége Míg a Stv. a sajtó szerepelőinek felelősségéről egyetlen bekezdésben csak annyit mond, hogy a jogsértő, "a külön jogszabályban meghatározott büntetőjogi, szabálysértési, polgári jogi, fegyelmi és anyagi felelősséggel tartozik�[48], a hálózati viszonyok legvitatottabb kérdése a szolgáltatók felelőssége. A probléma egyértelműen befolyásolja a hálózati nyilvános

kommunikáció fejlődését. A fő kérdés tehát az, hogy mennyiben kötelesek a szolgáltatók helytállni az általuk elérhetővé tett oldalak jogsértéseiért. Egyik oldalról kézenfekvőnek tűnhet az Internet szolgáltatót felelősségre vonni, főleg mivel az egyes tartalmak szerzőinek azonosítása a hálózaton nagyon sokszor lehetetlen. A felelősségi szabályok kialakításánál figyelembe kell vennünk két egymással szemben álló érdeket. Egyrészt lehetővé kell tenni az illegális, káros tartalmak felderítését és eltávolítását, másrészt biztosítani kell a véleménynyilvánítás szabadságát és a magánszféra védelmét. Ha teljes mértékben kizárjuk a szolgáltatók felelősségét, akkor számolnunk kell azzal, hogy súlyos érdeksérelmek maradnak jóvátétel nélkül. Míg a másik szélsőség esetén, vagyis ha minden felelősséget a szolgáltatókra hárítunk, akkor gyakorlatilag a hálózati tartalmak ellenőrzésére, tehát

cenzúrára kényszerítenénk őket. Ez az Internet szabadságának olyan indokolatlan korlátját teremtené meg, mely megsemmisítené az alapvető hálózati értékeket, mint a névtelenség, a titkosítás lehetősége, veszélyeztetve az egyéni kommunikáció zavartalanságát és az Internet alapját adó hálózati bizalmat. A szolgáltatók felelőssége a magyar jogban Elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy az Internet-szolgáltatók felelőssége hogyan alakul az általános büntetőjogi és polgári jogi szabályok alapján. A közlés útján megvalósítható tényállások esetén, a büntetőjogban mindig felmerül a mögöttes felelősség kérdése. A polgári jog körében a szerződésen kívüli kárfelelősség, elsősorban a személyiségi jogok sérelme jöhet szóba, és � ezen írás kereteit meghaladó � külön elemzést igényel a szerzői jogok sérelme. A büntető- és polgári jogi felelősség megítéléséhez elsősorban abban a kérdésben

kell állást foglalni, hogy a szolgáltató vétkes magatartásának minősül-e, az idegen tartalmak ellenőrzésének és törlésének, vagy zárolásának az elmulasztása. A mulasztás a büntetőjogban[49]és a magánjogban[50]is lehet jogellenes magatartás. Jelen esetben azonban csak akkor beszélhetünk jogellenes magatartásról, ha a szolgáltató köteles az idegen tartalmak ellenőrzésére, ellenkező esetben nem beszélhetünk mulasztásról, így jogellenességről sem. A továbbiakban ezért elsősorban a szolgáltató ellenőrzési kötelezettségét vizsgálom. Büntetőjogi felelősség Az ellenőrzés kérdése mára az Internet egyik legbonyolultabb problémájává vált, hiszen hatalmassá duzzadt a tartalom, és annak folyamatos ellenőrzése óriási költségekkel járna. Az ellenőrzés elmulasztásának eredménye, a jogsértő idegen tartalom elérhetősége. Magyarországon jelenleg nem kötelezi jogszabály az Internet-szolgáltatót az

információk aktív ellenőrzésére, tehát annak elmulasztása nem minősül önálló tényállásnak. A szolgáltató mögöttes felelősségét (pl. rágalmazás esetén) a tartalom készítőjének jogellenes magatartása alapozza meg, hiszen a szolgáltató nem is tud arról, hogy a vele jogszerű kapcsolatban álló � szerződésben rögzített feltételeket vállaló � felhasználók milyen tartalmú anyagokat tesznek közzé. Az ellenőrzés célja viszont éppen e jogellenes tartalom megtalálása lenne A londoni High Court már találkozott ilyen esettel:[51]a bíróság a Demon Internetet, mint szolgáltatót elmarasztalta azért, mert az alperes Godfreyt a Demon szerverén működő egyik vitafórumon megrágalmazták. A döntés mindezidáig példa nélküli Következményei azonban jóval túlmutatnak az ítéleten. Nicholas Bohm, a londoni székhelyű Northon Rose jogi tanácsadó cég munkatársa szerint a döntés eredményeképpen az egyes magánszemélyek -

lényegében bárki -, korlátlan lehetőséget kaptak arra, hogy bármely kiadványt betiltsanak egy egyszerű panasszal, anélkül, hogy ezért bármilyen pénzügyi kockázat vagy személyes felelősség terhelné őket. Természetesen a m agyar Internetes közvéleményt is foglalkoztatta a k érdés Katona Kálmán hírközlési miniszter 1998-as nyilatkozatában[52]még amellett foglalt állást, hogy a szolgáltatónak módjában áll ellenőrizni a tartalmat, csak rá kell szánnia az időt. Ezt ő nem tekintette cenzúrának, mivel szerinte vannak általában társadalomellenesnek tartott dolgok, amelyeket nem szabad a hálózaton közzétenni. A miniszter az amerikai állásponttal is egyetértett, vagyis hogy magának a felhasználónak is ellenőriznie kell oldalát. Végső soron véleményem szerint a bíróságnak minden esetben mérlegelnie kell a szemben álló érdekeket, amit a jogellenes tartalom, illetve a kontroll által okozott sérelmek jelentenek. Nem szabad

szem elől téveszteni azt sem, hogy az anyagok túlnyomó része legális információkat tartalmaz és a jogszerűtlen anyagok aránya az 1%-ot sem éri el. Kérdés, hogy a szolgáltatónak ésszerűen felróható-e az ellenőrzés elmulasztása, figyelembe véve, hogy a rendelkezésre álló eszközök finoman szólva sem tekinthetők hatékonynak, viszont ehhez képest a költségek jelentősek. A döntés a bíróság kezében van Ha megköveteli a technikailag lehetséges kontroll alkalmazását, akkor a szolgáltatót szándékos magatartás miatt terheli felelősség. Itt azonban újabb probléma merül fel Amíg a szolgáltatót nem jogszabály kötelezi az ellenőrzésre, addig van-e egyáltalán joga azt megtenni: korlátozhatja-e egy magánszemély egy másik magánszemély alkotmányos alapjogait? Ez a magatartás súlyosan veszélyeztetné a véleménynyilvánítás szabadságának és a magánszféra sérthetetlenségének a nemzetközi dokumentumokban és az

alkotmányokban rögzített jogát. Ha mégis jogszabály ruházna ellenőrzési kötelezettséget a szolgáltatóra, az alkotmányjogilag még a pontosan rögzített garanciák ellenére is aggályos lenne. Mindez azt jelentené, hogy a s zolgáltató meghatározhatja milyen tartalmakat tehetnek közzé a f elhasználók és milyen tartalmakhoz férhetnek hozzá, vagyis dönthet a jogszerűség és jogellenesség kérdésében. Egy ilyen átfogó ellenőrzés, ami magába foglalná a hálózati cselekmények nyomon követését beleértve természetesen az egyének közötti kommunikációt is, lényegében megszüntetné a felhasználók magánszféráját. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy elsősorban a gyér technikai lehetőségek miatt, az alapjogok ilyen mértékű, aránytalan csorbítása nem engedhető meg egy jogállamban. Amennyiben a b íróság ezen érveket elfogadja, és nem állapít meg folyamatos ellenőrzési kötelezettséget, a szolgáltató nem vonható

felelősségre büntetőjogilag, hiszen ezen logika szerint nem is nyújt segítséget a bűncselekmény elkövetéséhez. Egyértelmű a helyzet akkor, ha a szolgáltatónak � harmadik személy értesítése vagy ellenőrzés útján � tudomása van a jogellenes tartalomról. Ha ilyenkor nem törli vagy zárolja azt, társtettesi alakzatban szándékos bűncselekményt követ el. Polgári jogi felelősség A szolgáltató polgári jogi felelőssége szintén egy mögöttes felelősséget jelent a magánjogi deliktumok körében, mivel a felelősség alapja a felhasználóval közösen okozott kár. Ha a szolgáltató folyamatos és minden tartalomra kiterjedő ellenőrzést folytat, akkor a jogellenes tartalom kiszűrhető, majd törölhető illetve zárolható, minek következtében a kár be sem következne. A polgári jogi károkozásért viselt felelősség esetén a felróhatóságot a konkrét helyzetben általában elvárható magatartás határozza meg.[53] Ennek

megfelelően a szolgáltató mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a jogellenes tartalommal kapcsolatban úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.[54] Az elvárhatóság olyan társadalmi elvárást fejez ki az adott magatartás vonatkozásában,[55]aminek mértékét a bíróságnak kell meghatároznia. A bíróságnak ezekben az esetekben azt kell mérlegelnie, hogy elvárható-e a szolgáltatótól minden jogellenes tartalom felfedezése, vagy csak a technikailag lehetséges ellenőrzésre köteles. A mérlegelésnél persze nemcsak technikai, de jogi aggályokat is figyelembe kell venni, hiszen a kis valószínűséggel jelenlevő illegális tartalmak kiszűrése valóban nagy ráfordítást igényel és ez a kontroll az alapjogokat is veszélyezteti. A szolgáltatók szerződései egy ponton szinte teljesen megegyeznek egymással. Ez pedig a szolgáltató felelősségének � rendszerint általános szerződési feltételként való -

teljes kizárása a jogsértő tartalomért. A véleménynyilvánítás szempontjából is lényeges ez a kérdés, hiszen a személyiség, a jóhírnév védelme korlátozó oka lehet annak. A kérdés az Interneten is ugyanaz, mint bármely más közegben ezzel kapcsolatban: hol végződik a véleménynyilvánítás szabadsága, és hol kezdődik a személy sérelme. Nem gondolom azt, hogy speciális szabályok alkotása, alkalmazása lenne szükséges az Internet viszonyaira, mivel akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az az Internetes viszonyok között is élhet a polgári jog védelmével, hiszen a polgári jogi szabályok alkalmazása nem okozhat problémát.[56] Ha már megtörtént a személyhez fűződő jogok megsértése, a kérdés az, hogy kit terhel a felelősség. A Ptk szerint semmis az a szerződéses kikötés, amely többek között a szándékos vagy súlyos gondatlanságból eredő károkozásért vagy a bűncselekmény következményeiért való

felelősséget előre korlátozza vagy kizárja.[57] A magánjogban a vétkességi alakzatok normatívan nincsenek meghatározva, azokat a bíróság esetenként állapíthatja meg. A bíróság a szolgáltatót terhelő ellenőrzési kötelezettség mértékének, és az elvárható intézkedéseknek a mérlegelésével értékelheti a s zolgáltató mulasztását. Ekkor a felelősség kizárása érvénytelen Ha azonban a bíróság szerint nem áll fenn ellenőrzési kötelezettség, a szolgáltató vétlen, és a felelősség kizárása érvényes. A bűncselekmény következményeiért való felelősség kizárásának érvényessége a szolgáltató büntetőjogi felelősségének megítélése szerint alakul. Az általános felelősségi szabályok tehát összességében nem garantálnak jogbiztonságot a szolgáltatók számára. VIII. Az Internet szabályozásának egyik lehetősége: a tartalomszűrés Az Internet szabadsága és az állami irányítás közti harc még

korántsem lezárt terület. Mindkét oldal részt vesz abban a technológiai küzdelemben, melynek középpontjában a tartalom kontrollja áll. A szabadság a szabályozatlanságból eredt, ugyanis a világ legjobb gépei sem tudnak megkülönböztetni egy obszcén novellát egy orvosi értekezéstől. Ha pedig a gépi azonosítás lehetetlen, akkor a számítógépes szűrés is lehetetlen. De ugyanez a technológia egy csapásra használhatóvá válik, ha minden oldal kap egy címkét, a tartalmának megfelelően, és a felhasználó böngészője automatikusan értékeli azokat. Ez a megoldás azzal jár, hogy az államnak biztosítani kell a cí mkék gyors és precíz kibocsátását napi akár több száz vagy ezer weboldallal kapcsolatban. További probléma, hogy a felcímkézést nehéz teljesen objektívan végezni, valamint hogy az állam a cí mkézési paraméterek meghatározásával könnyen átlépheti azt a határt, mely a korlátozásnak elégséges indoka. Az

ausztrál kormány más oldalról közelítette meg a kérdést.[58] Törvényjavaslatával azt szerette volna elérni, hogy az életkor ellenőrzésével korlátozni lehessen bizonyos tartalmú weboldalak hozzáférhetőségét. A rendszer legnagyobb hátránya, hogy ellenőrizhetetlen, hogy az adott belépési azonosító mögött kiskorú vagy felnőtt személy áll-e. További jelentős hiányosság, hogy a nem kereskedelmi jellegű oldalakon gyakorlatilag betarthatatlan egy esetleges azonosítóra kötelezés. A jelenleg használt legelterjedtebb tartalomszűrési módszer az úgynevezett szűrő-szoftverek használata. A legnagyobb előnye ennek a rendszernek, hogy a Weben publikálók táborát szabadságukban semmilyen mértékben nem korlátozzák, hiszen a szoftverek az oldal tartalmát, mint szöveget ellenőrzik, tehát a tartalom-szolgáltató nincs kötelezve semmiféle címkézésre, önkorlátozásra. A módszer kötelező bevezetése csak úgy képzelhető el, ha a

szűrési elveket és módszereket szabványosítanák. Ezeket a programokat azonban a gazdasági szféra vállalkozásai állították elő és az elkészítő cégekre van bízva, hogy milyen tilalmi listát állítanak össze. Ez esetben jogorvoslatra sincs lehetőség, mint ahogy az az állami cenzúra esetén lehetséges volna. Márpedig nagyon is valószínű, hogy ezek a cégek �biztos ami biztos� alapon a k étséges oldalakat is tilalmi listára veszik, és ez káros öncenzúrához vezethet.[59] Mindhárom korlátozástípus legnagyobb hátránya, és egyben a szabályozás korlátozott lehetőségeinek bizonyítéka, hogy ezek a rendszerek tulajdonképpen csak a World Wide Weben működőképesek. Például egy nem kizárólag felnőtteknek fenntartott csevegőrendszeren elhangozott illetlen tartalom szűrése jelenleg technikailag hatékonyan még nem megvalósítható. Természetesen a t echnikai eszközök hiánya nem jelenti azt, hogy a szólásszabadság

biztonságban van. A fent említett korlátozó technikák fejlesztésével a szűrést szinte láthatatlanná és rendkívül olcsóvá tudják tenni, ez pedig beláthatatlan veszélyeket hordoz. Véleményem szerint egyedül a gyermekek védelme teheti indokolttá a korlátozást, de kizárólag egy olyan megoldás fogadható el, mely nem befolyásolja a felnőttek hozzáférését. Egy szűrő szoftver használata a szülő parancsával célravezetőbb és a szólásszabadság szempontjából is megfelelő lehet, mintha ugyanezt a parancsot csak az állam diktálná. Jegyzetek [1] Idézi Kelen András: Az információs társadalom fejlődése és/vagy a polgári szabadságjogok. Magyar Tudomány 1998 11 sz [2] Bakonyi Péter: Az Internet jelenség. Új Alaplap CD-melléklet 1999 á prilis http://www.mekiifhu [3] Strangelove. Michael: A nélkülözhetetlen Internet Online Acces 1993 10szám [4] Hauser. Lee: A �hasznos hálózat� The Amateur Computerist (Fall 1992)

http://www.mekiifhu [5] Strangelove. Michael: A nélkülözhetetlen Internet Online Acces 1993 10 szám [6] pl.:http:wwwinternettohu [7] pl.:http://wwworigohu; http://wwwextrahu [8] Verebics János: A tér, a szabadság és a normák. http://wwwextrahu/verebics [9]Lambron Wilson: Net-vallás-háborúa mennyben. Buldózer Médiaelméleti Antológia http://www.mekiifhu/porta/szint/human/media/buldózer/buldozermek [10] Jóri AndrásIlletlenség a hálózaton. Café Bábel 1996 3s zA Reno v A CLU ügy tárgyalásán az USA Legfelsőbb Bírósága előtt a felperes egyik szakértője fogalmazott így. [11] Vinton G. Cerf az Internet Society elnöke fogalmazott ígyhttp://wwwisocorg [12] Herbert Burkert: Internet http://www.gmdde/people/HerbertBurkert/BurHSGhtml und R [13] Verebics János: A tér, as http://www.mekiifhu/porta/szint/tarsad/jog/verebics és zabadság echt. an ormák. [14] Strangelove. Michael: A nélkülözhetetlen Internet Online Acces 199310sz [15] Tartalomszűrés

IV.http://wwwlistasulinethu/archive/mboxes/sulinet-hirlevel200011 [16] Sterling. Bruce: Az Internet rövid történeteIn:Buldózer Médiaelméleti Antológia http://www.mekiifhu/porta/szint/human/media/buldozer/buldozermek [17] Verebics János: A tér, as http://www.mekiifhu/porta/szint/tarsad/jog/verebics zabadság és an ormák. [18] Muraközi Gergely:Tiszta Amerika, avagy a m agyar Net ön- és köz- és magánszabályozása. http://wwwjogiforumhu/publikaciok/?p=23 [19] Muraközi Gergely:Tiszta Amerika, avagy a m agyar Net ön- és köz- és magánszabályozása [20] Muraközi Gergely:Tiszta Amerika, avagy a m agyar Net ön- és köz- és magánszabályozása. http://wwwjogiforumhu/publikaciok/?p=23 [21] Verebics jános. A tér iif.hu/porta/szint/tarsad/jog/verebics as zabadság és an ormák. http://mek [22] Verebics jános. A tér iif.hu/porta/szint/tarsad/jog/verebics as zabadság és an ormák. http://mek [23] Keith Ferrell: Dark side of the Web.

http://www.cnetcom/Content/Features/Dlife/Dark/?dd 1997(Keith Ferrell amerikai író, az Omni című tudományos magazin szerkesztője.) [24] Verebics János: A tér, as http://www.mekiifhu/porta/szint/tarsad/jog/verebics zabadság és an ormák. [25] Verebics János: A tér, as http://www.mekiifhu/porta/szint/tarsad/jog/verebics zabadság és an ormák. [26] Weben terjed a gyűlölet:A �rasszista Amerika� http://www.indexhu/cikk4/usrassz [27] Verebics János: A háborút elvesztettük Führerem. A Net még a mienk lehet? http:www.indexhu/cikk4/cenzura (1999 Aug18) [28] http://www.membertripodcom [29] Terroristák az Interneten.http://wwwsupergamezhu/cikkphp?cid=14784 [30] Klátyik István: A szólásszabadság csapdájában. Computer Technika 1998 IV 21 16o [31] Klátyik István: A szólásszabadság csapdájában. Computer Technika 1998 IV 21 16o [32] Steve Cisler: Védekezés és az Internet. Apple Library Users Group- Newsletter (Fall 1993). 1993 10 Sz

http://wwwmekiifhu [33] Internetto döntés. Computer Technika 1998 dec 8 14o [34] Verebics János: A hyperhivatkozás elhelyezése önmagában is sérthet szerzői jogokat. http://www.extrahu/verebics [35] Verebics János: A tér, as http://www.mekiifhu/porta/szint/tarsad/jog/verebics zabadság [36] Fejér Megyei Hírlap 1998. Aug7: Botrány a �hálón� és an ormák. [37] Győrfi Tamás: Szólásszabadság az Interneten: az analógiák nyomában. Társadalmi Szemle 1998.2 sz 93o [38] A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996:I törvény 4§ (2) bek. [39] A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996:I törvény 4§ (1) bek. [40] Részlet az ACLU v. Reno ügyben született, a CDA alkotmányellenességét kimondó elsőfokú döntéshez, Dalzell bíró által adott indokolásból [41] Győrfi Tamás: Szólásszabadság az Interneten: jegyzetek a Reno v. ACLU-ügy margójára. Jogtudományi Közlöny 1998júl-aug 239o [42] Győrfi Tamás:

Szólásszabadság az Interneten: jegyzetek a Reno v. ACLU-ügy margójára. Jogtudományi Közlöny 1998júl-aug 240o [43] Jóri András: Az illetlenség fogalma az amerikai jogban és a C DA. 1996 http://www.3datanethu/jori/cda-dolgozathtml [44]Győrfi Tamás: Szólásszabadság az Interneten: jegyzetek a Reno v. ACLU-ügy margójára Jogtudományi Közlöny 1998.júl-aug 245o [45] Jóri András: Az illetlenség fogalma az amerikai jogban és a C DA. 1996 http://www.3datanethu/jori/cda-dolgozathtml [46] Győrfi Tamás: Szólásszabadság az Interneten: jegyzetek a Reno v. ACLU-ügy margójára. Jogtudományi Közlöny 1998júl-aug 246o [47] Győrfi Tamás: Szólásszabadság az Interneten: az analógiák nyomában. Társadalmi Szemle 1998.2sz 104o [48] A sajtóról szóló 1986: II törvény. 19§ (2) bek [49] Btk. 10 § ( 2) bek: �Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a M agyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét,

az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti.� [50] Ujváriné Antal Edit: Felelősségtan. Novotni Kiadó 2000 45o [51] Verebics János: Nem http://www.extrahu/verebics várt fordulat az Internet-jog [52] A szolgáltatók felelősek a tartalomért. Computer Technika 1998 nov 23 [53] Ptk. 4§ (4) bek [54] Ptk.339§ (1) bek [55] Újváriné Antal Edit: i.m 83 történetében. [56] Ptk. 84§ (1) bek [57] Ptk.342§ (1) bek [58] Internet használat törvényi szabályozása. Computer Technika 1999V25 4o [59] Tartalomszűrés V. http://wwwinszsulinethu/inform/szakdolgozat/balint/part4html