Gazdasági Ismeretek | Vállalatgazdaságtan » Sárközi Ferenc - Vállalkozás-gazdaságtan összefoglaló, Chikán Attila könyve alapján

VÁLLAKOZÁSGAZDASÁGTAN (Rövid összefoglalás) AZ ÜZLETI VÁLLALKOZÁS ALAPJAI ALAPFOGALMAK A vállalkozás ésszerű tevékenység valamely cél elérése érdekében. Az üzleti vállalkozás feltételei azok az ismérvek, amelyek megkülönböztetik más vállalkozásoktól. A vállalat jogi személyiséggel rendelkező üzleti vállalkozás szervezeti kerete. Az üzleti vállalkozás feltételei (ismérvei): (1)önállóság, azaz a körülmények és a törvények keretei között önállóan mérlegel és dönt; (2)profitorientáltság, azaz hosszabb távon nyereség elérése; (3)saját töke kockáztatása; (4) valóságos piacon működik, azaz kereslet-kínálat határozza meg az árakat. A vállalat makrokörnyezete: gazdaságok kívüli és gazdasági tényezők. (1) Gazdaságon kívüli tényezők: a társadalom szociológiai szerkezete; a jövedelemelosztás; az iskolázottság általános helyzete; a szakképzési struktúra; a foglalkozási és területi mobilitás;

a család szerepe, jelentősége. (2) A gazdasági környezet tényezői: az általános gazdasági feltételek (termelékenység, növekedés-stagnálás); a munkaerőpiac (szerkezet, növekedési üteme, szívás-nyomás); a jogi szabályozás (esélyek, bérezés, munkavégzés feltételei, nyugdíjazás, érdekellentétek kezelése); a szakszervezetek harciassága-engedékenysége; a földrajzi elhelyezkedés. A vállalat mikrokörnyezete szervezeten belüli és kívüli tényezők. (1) Szervezeten belüli főbb tényezők: a vállalat- és üzemméret, tárgyi eszközei fizikai és erkölcsi állapota, az alkalmazott technológiák, a munkaerő feltöltöttsége és minősége, logisztikai lehetőségei stb. (2) Szervezeten kívüli főbb tényezők: piaci részesedése, beszerzési és értékesítési lehetősége, kapcsolata a helyi (közvetlen) külső környezettel stb. A piacformák és a piaccal kapcsolatos egyes fogalmak: a) A szereplők száma és a termék jellege

szerinti piacformák Versenypiacok Tökéletes verseny: sok szereplő, homogén termék. Monopolisztikus verseny: sok szereplő, differenciált termék. Oligopol piac (oligopólium): néhány szereplő, homogén vagy differenciált termék. Monopol piac (monopólium): egyetlen szereplő, homogén termék. b) Az áru jellege szerint: termék-, szolgáltatás-, munkaerő-, pénz- és információ-piac. c) Térbeni körülhatárolás szerint: helyi, körzeti, nemzeti, regionális, világ (globális) piac. d) Egyéb megkülönböztetés: (1) Releváns piac: azon részpiacok összessége, mely a vállalat szempontjából reálisan lehetséges. (2) Célpiac: azon piacszegmensek köre, amelyeken a vállalat a jelentkező igényeket ki akarja elégíteni. (3) Hatékony piac: ahol a befektetett tőkék megtérülési rátái hamar kiegyenlítődnek (normálprofit: a hatékony piacon kiegyenlítő-dött profitráta). (4) Nyomásos piac: a kínálat tartósan meghaladja a keresletet. A vevő van

erőfölényben. -2A főbb piaci törvényszerűségek Keresletrugalmasság: hogyan változik a kereslet az árak és a keresetek változásának hatására. A kereslet árrugalmassága azt fejezi ki, hány %-kal változik egy áru kereslete, ha az ára egy %-kal változik (EP = ∆D%/∆P%). A kereslet árrugalmassága általában negatív szám: az ár és a kereslet általában ellentétes irányban mozog. Példa: az árcsökkenés 10 %, a keresletnövekedés 20 % ; E = 20/(-10) = - 2 Lehetnek kivételek: presztízscikkeknél a sznobhatás miatt csökkenő ár csökkenő kereslettel jár, és spekulációs hatásra növekvő ár esetén is vásárolnak, további áremelkedésre számítva. A kereslet árrugalmasságát befolyásoló főbb tényezők: - a termék használati tulajdonságai; - helyettesítő termékek léte, - a helyettesítő termékek árának közelsége, - az ár és a fogyasztó jövedelmének viszonya. A kereslet kereszt-árrugalmasága az mutatja, hogy egy

adott termék árváltozása hogyan változtatja meg egy másik termék keresletét: ∆Dx%/∆Py% - helyettesítő termékeknél pozitív, mert az egyik termék árának emelkedése a másik termék keresletét növeli (+/+ = +); - kiegészítő termékeknél negatív, mert az egyik termék árának emelkedése a másik termék keresletét is csökkenti (-/+ = -); - zérus, ha a két termék egymástól független. A kereslet jövedelemrugalmassága azt fejezi ki, hány %-kal változik egy áru kereslete a fogyasztó jövedelmének egy %-os változásakor (EI = ∆D%/∆I). A jövedelem növekedése nem növeli minden cikk fogyasztását. A luxus jószágok jövedelemrugalmassága pozitív, és a jövedelem emelkedésével növekvő. A normáljószágok kereslete jövedelemnövekedés mellett is állandó. Az alacsonyabb rendű jószágok jövedelemrugalmassága negatív, mert belőlük a jövedelem növekedéskor kevesebbet fogyasztanak. A piacra való belépés akadályai (1) Az

állami szabályozás segítheti, korlátozhatja, meg is akadályozhatja a piacra lépést: - egészségügyi, környezetvédelmi, technológiai előírások növelhetik a belépéshez szükséges tőkét; - korlátozhatja a beszerzési forrásokhoz jutást; - szabadalmi előírások befolyásolhatják az új ismeretek terjedését; - egyes szereplők preferálása; - vámok, kedvezmények segíthetik, akadályozhatják külföldi verseny-társak belépését. (2) Méretgazdaságosság megfelelő értéke szükséges: - vállalatméret: jogilag körülhatárolt egység, gazdasági fogalmakkal (tőke, létszám stb.) kifejezett nagyság; - üzemméret: műszaki paraméterekkel írható le; - piaci részesedés: a cég értékesítésének aránya az összes eladáshoz. (3) Termékdifferenciálás: az újonnan belépőnek a vevők egy részét el kell hódítania termékeivel a meglévő eladóktól. -3(4) Tőkekorlátok: elegendő nagyságú tőkét kell megelőlegezni az

indításhoz, mindaddig, amíg az értékesítési árbevételből meg nem térül a befektetés. (5) A partnerváltás költségei: a beszerzési és az értékesítési csatornák megváltoztatásának egyszeri költsége. (6) Az elosztási csatornákhoz való hozzáférést a piacon bennlévők megnehezíthetik. (7) Egyéb korlátok - licenccel védett vagy titkolt technológiák stb.; - a bennlévők élvezik a kedvező földrajzi elhelyezkedést; - a régóta működő vállalatok átlagköltsége alacsonyabb a tapasztalataik miatt; - számolni kell a bennlévő vállalatok reagálásával. Kilépés a piacról Belépési előtt számolni kell az esetleges kudarc esetével is: milyen korlátok állnak a kilépés előtt, és milyen következményekkel jár: - a legelemibb korlát lehet a rendelkezésre álló eszközök összetétele; - ha az eszközök nem konvertálhatók egy másik piac reális szükség-leteinek kielégítésére, értékesítésük hosszadalmas és

veszteséges; - az emberi erőforrás átképzése, elbocsátása jelentős költséggel jár; - a tőkepiac fejletlensége miatt nehéz a szükséges tőkemozgásokat végre-hajtani; - a ki- és belépés feltételrendszerének szoros összefüggése. A vállalat érintettjei: (1) belső érintettek: tulajdonosok, menedzserek, alkalmazottak; (2) külső érintettek: fogyasztók, szállítók, versenytársak (együtt: a szűkebb értelemben vett piac), stratégiai partnerek, állami intézmények, helyi önkéntes állampolgári közösségek; természetes és épített környezet. A szűkebb értelemben vett piacot a fogyasztók, a versenytársak és a szállítók jelentik. Tágabb értelemben a stratégiai partnerek is a piachoz tartoznak. a) A fogyasztók igényinek kielégítésére jön létre a vállalat, ezért megelégedettségük a hosszú távú profit legfontosabb eleme. b) A versenytársak működési köre részben azonos, ezért egyrészt osztoznak a nyereségen,

másrészt ösztönzik, kényszerítik egymást az innovációra. A verseny két vagy több szereplő egymással szembeni előnyszerzésére irányuló, adott szabályok között zajló tevékenysége. A verseny kimenetele a vállalati képességektől függ, azaz azoktól a tulajdonságoktól, melyek meghatározzák, hogy milyen hatékonysággal tud megfelelni a kihívásoknak. A verseny mellett (helyett) kialakulhat együttműködés (kooperáció) is: pozitív, gazdaság-szervező lépések, mások rovására kötött kölcsönösen előnyös megállapodások. A piaci szereplők között un. vállalati hálók is kialakulhatnak c) A szállítók számára a vizsgált vállalat fogyasztó. A jó együttműködés stabil erőforrás-ellátásának feltétele, a szállítónak pedig tisztes profit. d) A stratégiai partnerek küldetése „átfed”, ezért érdekegyeztetés alapján lehetséges közös fejlesztés, marketingakciók (horizontális kapcsolat), és szállítói/vevői

kapcsolat (vertikális integráció), valamint szervezeti kapcsolat (pl. logisztikai bázis, tárgyieszközfenntartás) is e) Az állam, illetve intézményei a vállalatok életét a gazdaság szabályozásával befolyásolják, sőt közvetlen utasítási joggal is rendelkezhetnek. Konfliktushelyzet is lehetséges, ugyanakkor a vállalatok lobbyzással, adózással, munkalehetőség teremtésével stb., „helyzetbe” hozhatják az államot. -4- f) A helyi és önkéntes állampolgári közösségek: - helyi közigazgatás; - „civil szférák”: környezetvédők, fogyasztói érdekvédelmi szervezetek, vallási közösségek stb. g) A természeti és épített környezet egyrészt szolgálja a vállalatot, másrészt a vállalat tevékenysége során köteles úgy működni, hogy ne veszélyeztesse azt. Az üzleti vállalkozás alapvető célja: (1) fogyasztói igények kielégítése; (2) nyereség elérése. A vállalkozás céljai az egyéni és a szervezeti célok

összhangja esetén érhetők el. Az egyéni célok a belső érintettek szükségleteiből fakadnak. Tényezői: (1) normaés értékrendszere; (2) öröklött szellemi és fizikai képességei; (3) személyes tapasztalata és tanulékonysága; (4) mobilitása fizikai és társadalmi környezetében. A szervezeti célok (1) hierarchikusan strukturáltak; (2) a szervezet és tagjai egyaránt segítik egymást céljaik elérésében; (3) kompatibilasak, azaz az egyéni célok és a szervezet hatékony működése nem nélkülözheti az összhangot; (4) fölérendelt (szuperordinált) célok, mert a szervezetek képesek olyan célokat megvalósítani, melyeket az emberek egyedül nem tudnának elérni. A vállalat küldetése: az alapvető cél konkrét értelmezése, azaz (1)a működési kör; (2)a belső működés; (3)kapcsolat az érintettekkel. Az alapítás oka az alapvető célból következik: (1)nyereségszerzés; (2)keresletkielégítés; (3)foglalkoztatás; (4)szociális

szempontok. A vállalati stratégia a vállalati működés vezérfonala, a vállalati célok és elérésük lehetséges módjait fogalmazza meg. Tényezői (logikai lánca): alapvető cél – küldetés – távlati, tartós célok – közvetlen, irányítási célok – operatív, működési célok. A megvalósítás útja: feltételek + eszközök + működési elvek, szabályok + tevékenységek. Formális stratégia: a vállalati stratégia tudatosan kialakított, meghatározott körben közreadott normatív megfogalmazása. Részstratégia: a vállalati működés meghatározott részterületeire vonatkozó, önállóan is stratégiajellegű állítások rendszere. Ellátási lánc: a vállalatok láncszerű összekapcsolódása, gazdasági tevékenységek vertikális sorozata adott fogyasztói igény kielégítésére. Értéklánc: a vállalati tevékenységek értékalkotó összekapcsolódása. A vállalat erőforrásai: munkaerő, anyag, eszköz, információ. A

vállalatkormányzás a vállalat legfelsőbb szintű irányítását végző intéz-mények és mechanizmusok működése. AZ ÜZLETI VÁLLALKOZÁS SZERVEZETI FORMÁI Az üzleti vállalkozás szervezeti formáit törvények előírásai tartalmazzák: (1)a gazdasági társaságokról; (2)az egyéni vállalkozásokról; (3)a szövetkezetekről szóló törvény. A vállalat-gazdaságtan részletesen csak a gazdasági társaságokkal foglalkozik. -5Az egyéni vállalkozás esetében a tulajdonos és a vállalkozó személye azonos. A személyi jöveledelemadó és a vállalkozói jövedelemadó nem kell, hogy elváljék. Méretét tekintve általában kisvállalkozás. Társaságok: két vagy több tulajdonosa van, Közkereseti társaság (kkt.): minden tagja korlátlanul, egyetem-legesen, teljes vagyonával felel a társasággal szemben fennálló követelésekért. Legfőbb szerve a tagok gyűlése. Nincs jogi személyisége Betéti társaság (bt.): legalább egy tagja (beltag)

korlátlanul, egyetemlegesen, és legalább egy másik tag (kültag) vállalt vagyoni betétje erejéig felel a társasággal szemben fennálló követelésekért. Legfőbb szerve a tagok gyűlése Nincs jogi személyisége Korlátolt felelősségű társaság (kft.): a tagok kötelezettsége csak törzsbetétjének és esetleg a társasági szerződésben megállapított vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki. A társaság kötelezettségeiért általában nem felel. Legfőbb szerve a taggyűlés Jogi személyiségű társaság. Részvénytársaság (rt.): A tagok kötelezettsége a jegyzett részvény név- vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A társaság kötelezettségeiért a részvényes (tag) általában nem felel. Legfőbb szerve a közgyűlés Jogi személyiségű társaság A részvény tulajdonjogot megtestesítő értékpapír. Közös vállalat (kv.): tagok által alapított olyan gazdasági társaság, amely kötelezettségeiért

elsősorban vagyonával felel. Ha az nem fedezi a tartozásokat, a tagok együttesen, vagyoni hozzájárulásuk arányában, kezesként felelnek. Legfőbb szerve az igazgatótanács. Jogi személyiségű társaság Egyesülés kooperációs társaság: célja a tevékenység összehangolása, a gazdálkodás eredményességének növelése, a tagok szakmai képviselete. Saját nyereségre nem törekszik Kötelezettségeikért a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. Legfőbb szerve az igazgatótanács. Jogi személyiségű társaság A gazdasági társaságok alapítása, megszűnése, átalakulása Legfontosabb tudnivalók: Alapítás: társasági szerződés megkötése, alapító okirat, alapszabály elfogadása, vagyoni hozzájárulás, bankszámlanyitás, esetleges engedélyek megszerzése, cégbírósági bejelentés és bejegyzés, bejelentkezés APEH-, TB- és önkormányzatnál. Megszűnés: a szerződésben meghatározott időtartam eltelt, vagy más megszűnési

feltétel (elhatározás, tagok száma egyre csökken, felszámolás, cégbíróság megszűntnek nyilvánítja). A megszűnés a cégbírósági törléssel következik be. Átalakulás (jogutódlással történő megszűnés): egyesülés (összeolvadás, beolvadás), szétválás (különválás, kiválás). Átalakulhat közhasznú társasággá (kht) is Felszámolás vagy végelszámolás alatt társaság nem alakulhat át. Az átalakulás cégbírósági bejegyzéssel válik hatályossá. A gazdasági társaságokkal kapcsolatos néhány más tudnivaló a) Létrejöhet egyszemélyes kft., és rt is: (1)egy tag alapítja; (2)az összes üzletrészt, illetve részvényt egy tag (részvényes) szerzi meg. b) A gazdasági társaság képviselete: - kkt : bármelyik üzletvezetéssel megbízott tag; - bt.: az ügyvezetéssel megbízott beltag; - kft.: az ügyvezetők; - rt.: az igazgatóság nevében az elnök vagy a vezérigazgató; -6- kv.: az igazgatótanács nevében az

igazgató? - egyesülés: az igazgató. c) A kft. törzsbetétjének, és az rt alaptőkéjének minimumát törvény írja elő A VÁLLALKOZÁSOK MÉRETÜK SZERINT (jelenlegi megkülönböztetés) Mikrovállalkozás: 10 főnél kevesebb foglalkoztatott, maximum 700 millió Ft/év nettó árbevétel vagy 500 millió Ft/év mérlegfőösszeg. Kisvállalkozás: 50 főnél kevesebb foglalkoztatott, maximum 700 millió Ft/év nettó árbevétel vagy 500 millió Ft/év mérlegfőösszeg. Középvállalkozás: 250 főnél kevesebb foglalkoztatott, maximum 4000 millió Ft/év nettó árbevétel vagy 2700 millió Ft/év mérlegfőösszeg. Nagyvállalat: 250 fő feletti foglalkoztatott. A VÁLLAKOZÁS MŰKÖDÉSÉNEK SPECIFIKUS (ELŐ)FELTÉTELEI A vállalkozások működésének előfeltételét tevékenységi rendszerének három folyamata (alrendszere) jelenti: a marketing, az innováció valamint bizonyos értelemben az információ- és döntési rendszer. MARKETING A marketing a vállalat

tevékenységi rendszerének egyik folyamata, egyben az üzleti vállalkozás létének és működésének egyik specifikus és elengedhetetlen feltétele. A vállalat működését a fogyasztói igényekre orientáltan integrálja. A fogyasztó igény akkor elégíthető ki, ha találkoznak: a fogyasztó személyi jellemzői; a termék jellemzői; a vásárlási szituáció. A marketing stratégiájának alapkérdései: a kielégítendő fogyasztói szükséglet konkretizálása; a versenyhelyzet és a versenytársak elemzése; végül elérni, hogy a fogyasztók megcélzott köre a versenytársakkal szemben minket válasszon. Alapvető célja: tartós versenyelőny megszerzése. A marketingmix: a marketingszemlélet érvényesítését szolgáló elvek és tevékenységek rendszere. Négy tényezője (politikája) külön-külön is mix a) A termékpolitika: a fogyasztói kielégítésére szolgáló termékek körének és tulajdonságainak meghatározására, valamint a

fogyasztónak való bemutatására szolgáló elvek és módszerek összessége. (1) A termékszerkezet: kialakítása a vállalat egyik legfontosabb stratégiai döntése. Két dimenzióban vizsgálható: horizontálisan a szükséglet-kielégítés jellege szerint jó elkülöníthető termékcsoportok szempontjából; vertikálisan az adott termékcsoporton belüli választékot illetően. (2) A termékélet-ciklus az az idő, amíg a termék a piacon tartózkodik. Szakaszai: - Bevezetés: ekkor kell megkedveltetni a terméket. Az értékesítés lassan nő, a jelentős kezdeti költségek miatt a termék veszteséges. - Növekedés: a piac elfogadta a terméket, a forgalom és a profit gyorsan nő, de a reklámhadjárat és az értékesítési hálózat szélesítése fokozódik. -7- Érettség: az értékesítés volumene nagyjából állandó, a piac telítődik, a ráfordítások csökkennek, magas nyereséget lehet elérni; mely a szakasz vége felé csökken. Ekkor új

(helyettesítő) termék bevezetését célszerű elkezdeni. - Hanyatlás: a forgalom és a nyereség csökken, fokozatosan ki kell vonni a terméket a piacról. (3) A termék bemutatása -Márkanév: a termelőé vagy a forgalmazóé szerepelhet a terméken; regisztrálása védettséget és más cég azonos termékétől való megkülönböztetését jelenti. - Csomagolás: szerepe technológiai és marketing szempontból jelentős. - Címkézés: szerepe tájékoztató; jogszabályi rendelkezés előírhatja tartalmát. Célszerű megoldása fokozhatja a termék keresettségét. b) Az árpolitika a vállalat által kínált termékek árának meghatározása, és a piaci áreseményekre való reagálásra vonatkozó elvek és módszerek összessége. Az ár a piacon érvényesül, és azt fejezi ki, hogy a fogyasztó mennyit hajlandó elismerni a termék előállításának és forgalomba hozásának ráfordításából. (1) A lehetséges árpolitikai célok: profit

maximalizálása; az árbevétel maximalizálása; a befektetéssel arányos nyereség elérése; a forgalomnövekedés; a piaci részesedés növelése; a túlélés; a piac lefölözése; a helyzet megtartása; a vezető termékminőség fenntartása. (2) A kereslet meghatározása, felmérése és elemzése A kereslet árérzékenységét befolyásoló főbb tényezők: a termék egyedisége, tájékozottság a helyettesítésről, az összehasonlítás nehézsége, a költekezés mértéke, a végső előny hatása, a költségmegosztás, hatása, a pénz után futás, az ár- és minőség hatása, raktározási hatás. (3) A költségek becslése Amíg a kereslet az eladható mennyiség felső határát szabja meg, addig az alsó határt a költségek: a vállalat szeretne legalább annyit eladni, hogy az árbevétel fedezze az összes ráfordítást. A becslés a termelési, tárolási, értékesítési stb költségek és a termelés, értékesítés volumenének kapcsolatán

alapul. (4) A versenytársak ármagatartásának elemzése segít abban, hogy a vállalat elhelyezze árait a kereslet megszabta maximum és a költségek megszabta minimum között. (5) Árképzési módszerek - A költségalapú árképzés esetén az ár a termék előállítási költségének kiszámításán alapul, melyet egy meghatározott százalékkal (esetleg összeggel) felpótlékolnak. Fogalmak: Kiadás: a vásárolt erőforrások és más javak értéke beszerzési áron. Költség (=összköltség): a vállalat működése során felhasznált vásárolt és saját előállítású erőforrások és más javak értéke. Önköltség (=átlagköltség): az összköltségből az adott termék egységére eső hányad. A költségek csoportosítása: Anyagnemek szerint: - anyagi jellegűek: anyagköltség; igénybevett anyagi jellegű szolgáltatások értéke; eladott áruk beszerzési értéke; alvállalkozói teljesítmények értéke; -8- személyi jellegűek:

bérköltség; tb. járulék; egyéb személyi jellegű ráfordítások; - értékcsökkenési leírás (amortizáció); - egyéb költségek; - egyéb ráfordítások. Viselkedésük szerint: az összköltségben fix költségek azok, amelyek a volumentől függetlenül változatlanok maradnak (ha nincs termelés, akkor is felmerülnek!); változó költségek azok, amelyek a volumentől függően változnak (a változás lehet lineáris, progresszív, degresszív; egyszerűsítés: minden változó költséget lineárisan változónak tekintünk); az önköltségben fix költségek azok, amelyek az előállított bár-melyik sorszámú egyedben azonosak (anyag, és darabbér; a termék-életciklus során ezek csökkenhetnek, az összköltségben természetesen változóan jelentkeznek); változó költségek az összköltség fix hányadából az egységnyi termékre jutó hányad. Elszámolásuk szerint: közvetlen költségek azok, amelyek a termékeket közvetlenül terhelik

(anyag és darabbér). Arányosak a termelés volumenével; általános (=közvetett) költségek azok, amelyek nem közvetlenül terhelik az egységnyi terméket (műhely, üzem, vállalat szintjén merülnek fel). Ezeket általában a darabbér (közvetlen bér) vagy normaidő arányában terhelik az egységnyi termékre. Egyszerűsítés: az általános költségek egyes változó elemeit közvetlen költségként kezelik (=költségredukció); ennek eredménye a proporcionális egységköltség: az egységnyi termékre jutó közvetlen bér-, anyag- és redukált általános költség. - A keresletalapú árképzés legismertebb megközelítése a fedezeti elv alkalmazása: melyik az a legalacsonyabb értékesítési szint, amely mellett az összes költség (fix + változó) megtérül. Ehhez igazítják az árat és a termelést A számítás módszere az ÁKFN-struktúra. Árbevétel: Á=p×q (egységár, értékesített mennyiség) - Propoprcionáli ktg: - Kp = kp × q (prop.

egységköltség) ----------------------------------------------------------------------------------------Fedezet: F = Á - Kp = q(p – kp) -Általános (fix) költség: -Kf -----------------------------------------------------------------------------------------Nyereség (eredmény) N = F – Kf = q(p – kp) - Kf - A versenytársalapú árképzés esetén a cég a piacon szokásos szinten szabja meg árait. Ez a megközelítés nem hoz létre árversenyt - A végső ár megállapítása a vállalt átfogó árpolitikáját szolgálja az egyes árakkal összefüggésben. Figyelembe veszi a versenytársak reagálását, számol a rövid távú (pillanatnyi) tényezőkkel. -9c) Az értékesítési utak (marketingcsatornák) politikája : a marketingcsatornák kiválasztása elveinek és módszereinek összessége. Az alapváltozat: termelő – nagykereskedő – kiskereskedő – fogyasztó. (1) A marketingcsatornák folyamatai A marketingcsatorna az az út, amelyen a termék a

termelőtől (szállítótól) a fogyasztóhoz eljut. Fizikai, tulajdonlási, fizetési, információs és eladás-ösztönzési folyamatok „játszódnak” le benne. (2) Az értékesítési utak kiválasztása és elemzése során fel kell mérni, hogy a fogyasztó mit, hol, mikor, miért és hogyan vásárol. Ennek alapján kell meghatározni az adott termék eljuttatásának útját hozzá, figyelembe véve az értékesítés költségeit is. (3) Együttműködés az értékesítési utak szereplői között Ha a termelő közvetítőket alkalmaz – és ma ez az általános – meg kell terveznie és szerveznie ezt a vertikálisan tagolt kapcsolat- (disztribúciós, elosztási) rendszert. Ennek három fő formája alakult ki: vállalati (saját), irányított (egy domináns, a láncot integráló szereplővel), szerződéses (a láncot egymás közti megegyezések integrálják). d) A kommunikációs politika a vállalat és a fogyasztók közötti információáramlás elveit

és módszereit a vállalat oldaláról összefoglaló rendszer. Elemei: (1) A reklám három alaptípusa: márka-, cég- és termékcsalád-reklám. Megkülönbözteti a személyes eladástól a nem személyes jelleg, a PR-től a fizetett jelleg. Reklámhordozók: újságok, magazinok, plakátok, levélreklámok, rádió, televízió stb. (2) A személyes eladás a reménybeli vevővel (vevőkkel) való személyes találkozás során történő értékesítési ajánlattétel, kedvező esetben üzletkötés. A kommunikációs folyamatok között ez a legdrágább, de a legjobban alkalmazható a személyes igények kielégítésére. (3)Az eladásösztönzés olyan módszerek alkalmazása az értékesítésben, amely a vevőt további vásárlásra ösztönzi. Ma ez terjed a leggyorsabban (4) A közönségkapcsolatok (PR) a vállaltról alkotott kedvező kép kialakítását célzó magatartás, illetve az ezt céltudatosan szolgáló eszközök alkalmazása. Fő eszközei: vezetők

és alkalmazottak szereplése médiákban, rendezvények (szemináriumok, kiállítások, versenyek stb.), karitatív cselekmények, írásos anyagok, prospektusok a cégről és termékeiről stb Szerepe ma még szerényebb, de növekedőben van. AZ INNOVÁCIÓ Az innováció a vállalat tevékenységi rendszerének egyik folyamata, egyben az üzleti vállalkozás létének és működésének egyik specifikus és elengedhetetlen feltétele. A vállalat küldetésének idődimenziót ad, a fogyasztói igények kielégítésének a korábbinál magasabb minőségi módja. (És a korábbinál magasabb fogyasztói igények kielégítésének módja is) Az innováció tartalma a gyakorlatban az innováció (típusai): a termék, a technológia, a szervezet területétét érinti. Az innováció jellege és indíttatása Jellege szerint lehet folyamatos, egymással összehangolt fejlesztési akciók (kis lépések sorozata); stratégiai újdonságok (a piac és a vállalat számára

egyaránt magas újdonságértékek). Kotler (1991) szerint csak ez az innováció Indíttatása lehet piaci vagy technológiai eredetű. - 10 Az innovációs helyzetek típusai: I: felismert igény esetén akár van, akár nincs megoldás; II: nincs felismert igény, de van „megoldás”; III: nincs sem igény, sem „megoldás”. Az innovációs stratégia az általános stratégia része. Az alapkérdés, hogy a vállalat kutató, elemző, védő vagy reagáló stratégiát folytat. Meghatározó kérdése, fő termékei és technológiái életgörbéjük mely szakaszában vannak. Az innováció mind belső, mind külső tényezőkkel szoros kapcsolatban áll. Az innovációs lánc: ÖTLET – marketing – K+F – beruh. – term– eladás – MEGVALÓSÍTÁS Az innováció környezete: a vállalat külső érintettjeinek mindegyike. A sikeres innovációs stratégia főbb tényezői: (1) az információs rendszer hatékonysága; (2) a minőség középpontba helyezése;

(3) kooperáció; (4) az innovációs tevékenység sebessége; (5) növekvő figyelem az externáliákra (a biztonságos használat, a testi és lelki tulajdonságok, a természeti környezet védelme); (6) a kiszállás (a folyamat abbahagyásáénak) lehetősége; (7) a vezetők szerepe a sikerben (Moss Kanter 1991.): Innováció és szervezet: az innovációs tevékenységek szervezeti elhelyezése és szervezeti elfogadtatása (a szervezeti ellenállás, - mely (1) a meglévő piac misztifikálásából, elvesztésének félelméből; (2) az innováció leértékeléséből; (3) szakmai és személyi konfliktusokból ered – legyőzése. Innováció a kifejlett és az új vállalatnál (1) A kifejlett, saját életgörbéjének érettségi szakaszában lévő vállalat innovációs előnyei: megalapozottság, piacismeret, kapcsolatok és bizalom, tapasztalatok; hátrányai: nem ismerik fel az innovációs helyzetet, kevés az ötlet, dominál a megszokottság, stratégiai

szemlélet hiánya, elmerülnek a részletekben, nehéz az új ötletek elfogadtatása. (2) Az új, saját életgörbéjének kezdeti, felfutó szakaszában lévő vállalat alapfeltételei eltérőek. Az innováció előtt sok a nehézség, a siker érdekében szükséges: megtartani a stratégiai fókuszt, ellenállni a csábító üzleteknek, megtervezni váratlan visszaesések esetére a stratégiát, mérsékelni a növekedési hajlamot, biztosítani a finanszírozás forrását, lehetőleg hamar nemzetközivé tenni tevékenységét (O’Hare 1988.) Az innováció folyamata a kielégítetlen igény vagy a felhasználatlan lehetőségek felismerésével kezdődik, és – megvalósíthatósága esetén – a bevezetéssel és a hasznosítással végződik. a) A szervezeti innováció kiindulópontja az alkalmazott szervezeti megoldás és a szervezeti jellemzők között kialakult hatékonyságbeli eltérés; tehát szervezeti változtatás szükséges. A változásokat a

termelést és a logisztikát érintő JIT, az egész vállalatot érintő TQM, kontrolling és elektronikus pénz megjelenése, valamint a stratégiai szövetségek alakulásának szükségessége is indokolja. Lényege az üzleti folyamatok újraszervezése (BPR, Business Process Reengineering). A négy kulcsszó: alapvető, radikális, drámai és folyamatos. b) A technológiai innováció legtöbb esetben a termékinnováció következménye. A termelő berendezéseken kívül a termék előállításának teljes folyamatára vonatkozhat. A komolyabb fejlesztés tőkeigényes; felsőszintű döntést igényel. Stratégiájának főbb elemei: - 11 - a technológia kiválasztása (specializálódás) és beágyazása a vállalati folyamatokba; - a technológia beépülése a vállalat tudásanyagába; - a technológia forrásai (honnan?); - idő-ütemezés (mekkora lehet a késés?); - K + F befektetés nagysága; - K + F szervezete és politikája. c) A termékinnováció a

vállalati tevékenységek logikai rendje a lehetőségek feltárásától a piaci bevezetésig. A kutatás-fejlesztés (K + F) az innováció háttértevékenységeink összefoglaló elnevezése: a fejlesztési ötletek szakmai megalapozásának és az új termék (technológia, szervezeti megoldás) konkrét létrehozásának folyamata. (1) Az ötletgyűjtés feltétele az új ötletek felmerülését és felvetését ösz-tönző vállalati kultúra, környezet megteremtése, valamint az ötletgenerálást segítő célirányos tevékenység. A kedvező környezet alapfeltétele, hogy a mun-kavállalók ismerjék a vállalat általános stratégiáját. Az új ötletek generálásának (egyik módszere a brainstorming) lehetőségei ) (2) Az innovációs ötletek kiértékelése a felmerülés után (majd a piaccal szembesítés) két fokozatában történik. A kiértékelés és szelekció kérdései: Összhangban van-e a piaci lehetőség a vállalat célkitűzéseivel

erőforrásaival - nyereség - tőke - értékesítés - termelési és markt. know-how - forgalomnövelés - értékesítési kapacitás - jó hírnév (ha nem, megteremthető-e ésszerű ráfordítással) (3) A termék tervezése (ez lehet gyártmány, szolgáltatás, eszmei érték) előtt meg kell határozni: mi az az új minőség, amit a fogyasztó kap; kinek szánják; hogyan valósítják meg. Ezután kerül az ötlet a tervezőhöz, aki kidolgozza az elképzelés megvalósítására vonatkozó javaslatait (paraméterek, tulajdonságok stb.) (4) Az első piaci tesztelés során találkozik a termék - képletesen – a fogyasztóval. A tesztelés felmérés célszerűen kiválasztott fogyasztói körben. A kérdések: érthető-e az ajánlat, ad-e megoldást valamilyen problémára, jobb-e más hasonló terméknél, megfelel-e a várható ár, kik és mennyit használnának belőle. A válaszokból a marketingszakemberek már tudhatják, lesz-e intenzív igény a termékre. (5)

A termékfejlesztés ezután már azon szakemberek feladata, akik a tényleges előállításhoz szükséges tevékenységeket megtervezik, majd elkészül a prototípus. (6) A második piaci tesztelés valóságos környezetben, megfelelően kiválasztott és motivált fogyasztói körben folyik. Fogyasztási cikkek esetében megvizsgálják, hogy hányan hajlandók kipróbálni, milyen gyakran vásárolnák (esetleg más azonos vagy hasonló cikk helyett). Termelőeszközök (és egyes tömegcikkeknél is) esetében termék-felhasználási tesztet végeznek. Hasznos vásárokon is bemutatni (7) A termelés már üzemi körülmények között, a piaci viszonyok alapján kiszámított mennyiségben, sorozatokban történik. A kísérleti és az üzemi feltételek alapvetően eltérhetnek, és a gyártás kezdeti szakaszában a rutin hiányzik, és csak később érhető el a tervezett gyártási hatékonyság. (8) A piaci bevezetés sikere a tesztelések eredménye alapján sem lehet

biztos, ezért gondosan meg kell tervezni, mely során négy alapkérdésre keresik a választ (Kotler 1989.): mikor (időzítés); hol (területi stratégia); kinek (a célpiac potenciális fogyasztói); hogyan (a bevezetés stratégiája). - 12 A tartós versenyelőny érdekében nemcsak elfogadtatni kell a terméket, hanem meg kell nyerni a fogyasztó lojalitását is. Tehát az innovációnak van utóélete a marketing folyamatában. INFORMÁCIÓ- ÉS DÖNTÉSHOZATALI RENDSZER Ez az alrendszer azért tekinthető a működés specifikus előfeltételének (is), mert szerepe hasonló, mint a számítógép (hardver) esetében az operációs rendszer, (mint szoftver). 1. Az információ, mint erőforrás a) Az információ erőforrás, a bizonytalanságot csökkentő új ismeret, ugyanakkor a vállalatok működését integráló folyamatok egyik összetevője. b) Az információs rendszer a környezetre, a belső működésre, a vállalat és a környezet közötti tranzakciókra

vonatkozó szükséges számszerű és nem új számszerű ismeretek begyűjtését, feldolgozását, tárolását és szolgáltatását végző személyek, tevékenységek és technikai eszközök összessége. Három fő összetevője: (1) döntéshozó; (2) információ; (3) technikai apparátus. 2. A döntéshozó és az információ viszonya a) A döntéshozó vezető, aki ideje jelentős részében problémát old meg. A probléma nem megfelelő helyzet, melynek feloldására irányuló folyamat a problémamegoldás. A probléma lehet: - jól strukturált, amikor a célok és a cselekvési változatok ismertek, van megoldási algoritmus és az adatok beszerezhetők; - rosszul strukturált, amikor még megfogalmazni sem könnyű, csak tünetek, jelzések vannak, nincs megfelelő információ és az adatok pontatlanok. b) A döntés választás a cselekvési változatok között. A döntéshozó viszonya a döntéshez függ a probléma strukturáltságától; az alkalmazott

döntéselméleti modelltől (felfogástól). - Jól strukturált probléma esetén pragmatikus közelítésmód alkalmazható: mások hogyan oldottak meg hasonló problémákat, vagy a vezető milyen megoldást talált hasonló helyzetben, valamint mely belső vagy külső szakértőkhöz forduljon. - A rosszul strukturált probléma megoldásának szintjei: (1 információk) hogyan állítsák elő; (2 tevékenységek) hogyan és (3 értékek) mire használják fel az információkat. - Szokásos modellek: (1) a mikroökönómia racionális; (2) a korlátozottan racionális; (3) megelégedésre törekvő modell. - Néhány más modell (közelítésmód): (1) A klasszikus közgazdasági modell a szükséges információk meglétének és a kimenetel biztonságának feltételezésén alapulva maximalizálásra törekszik. (2) Az adminisztratív modell a pszichológián és a vezetéselméleten alapulva a bizonytalanságokat csökkentve rövid időn belül bekövetkező kielégítő

eredményre törekszik. (3) A szigorú megerősítés modellje feltárja azokat a korábbi pozitív eredményeket, melyek a döntés helyességét mererősítik. (4) A fokozatos hozadék modellje kis lépésekben valósít meg változásokat, ezzel kívánja minimalizálni a kockázatokat és a nagy hibák elkövetésének veszélyét. - A döntés kockázata egy változat (1) lehetséges negatív következményeinek; (2) a következmények súlyának; (3) bekövetkezése valószínűségének megmutatása. - A bizonytalanság (információhiány) a kockázat okozója, mert az emberek és a környezet viszonyának alakulása nem látható előre) a kockázat okozója. - 13 3. Az információ és a szervezeti szerep Döntéshozók Döntéstípusok Tulajdonosok és felsővezetés: Stratégiai döntések: a vállalat működésének főbb irányait megszabó, a célokat és eszközöket egymáshoz rendelő hosszabb távú döntések. Középszintű vezetés: Technikai és

szabályozási döntések: a vállalat működését a stratégia keretei között konkrétan szabályozó döntések. Operatív irányítás: Operatív döntések: a tevékenységek konkrét végrehajtására irányuló döntések. Munkavállalók: Végrehajtás (tranzakciók) 4. Az információs rendszer alrendszerei a) Számviteli alrendszer három kérdésre ad választ (Simon 1954): - hogyan mennek a dolgok (teljesítmény-kimutatás); - milyen problémára figyeljünk oda (figyelemfelkeltés); - melyik alternatívát válasszuk (problémamegoldás). Ennek megfelelően funkciói: (1) A tranzakciók követése a bevételi, a kiadási, az erőforrás-menedzsment ciklusban. (2) Pénzügyi kimutatások, jelentések 1. mérleg, eredmény-kimutatás, cash-flow; 2. a költséggazdálkodás nyomon követése, elemzése; - a kontrolling jelentések a tervezési, az ellenőrzési és az információ-ellátási tevékenységet koordinálják. (3) Input a vezetői döntésekhez. b) A vezetői

információs alrendszer: a vezetői döntések támogatására hivatott, számszerű és nem számszerű információkat is kezelő számítógépes alrendszer. Részei: (1) az FVTR (felső vezetést támogató rendszer) a stratégiai döntéseket támogatja (pénzügyi helyzetet összefoglaló táblázatok, jelző szerepet betöltő adatok, kritikus értékek, legaktuálisabb problémák és összetevőik, értéklánc aktualizálása, elemzése, főbb teljesítménymutatók szervezeti egységenként, piaci pozíciók kimutatása, átfogó elemzése); (2) az SZR (szakértői rendszer) logikai módszerekkel támogatja az emberi tudást, tapasztalatot igénylő feladatoknál stratégai, a szabályozási és az operatív döntéseket; (3) az EAF (elektronikus adatfeldolgozás) a tranzakciók követésére koncentrálódik, de alapja a magasabb szintű rendszereknek is; (4) a DTR (döntéstámogató rendszerek) a nem rutin döntéseket segítik, rákényszerítik a döntéshozót, hogy

világosan fogalmazza meg gondolatait, szempontjait. Részei: 3. adatbázis (EAF és VIR: vállalatirányítási rendszer, integrált ember-gép rendszer adatokkal, beszámolókkal, elemzési és döntési modellekkel); 4. modellbázis (alternatívák kezelésére, összehasonlítására); - dialóguskezelő rendszer (terminál, szoftver, felhasználó) interaktív kapcsolatot termet a felhasználó és a DTR másik két eleme között). - 14 5. A kontrolling az integrált információ-menedzsment igényei szerint az 1980-as évektől fejlődött ki. A tervezési, ellenőrzési és információellátási tevékenységet integráló vállalati funkció. Ezt a vállalati működés folyamatos ellenőrzésével és koordinálásával oldja meg. Kialakítja a teljesítménymérés mutatószámrendszerét, és összehasonlítja a tranzakciók tényleges adataival. 6. Az információs technológia (korábban szokásos elnevezése: számítás-technika) fogalmán a hardver és szoftver

együtt értendő. Az információs forradalom „első számú felelőse”. A döntéstámogató rendszerekben négy szerepkört tölt be a) A piaci adatrendszerek kezelése: piackutatás, piacelemzés, kérdőív feldolgozás, statisztikai elemzés, címjegyzékek kezelése. Az Internet a marketing fejlődésének új perspektívát adott. b) Az anyagi folyamatok tervezése és irányítása: - műszaki tervezés, termék- és folyamatfejlesztés, műszaki rendszerek irányítása (CAD, CAM); - rendelés, igénykielégítés, járműkövetés, szállítmányozás, diszribúció, pénzügyi elszámolás (EDI). - irodaautomatizálás: a vezetés-szervezés új alapokon folyik (a költségvetetések tervezésétől a levelezésig). A virtuális vállalat a ma ismert szélső fejlemény: a hagyományos működési formákat, fizikai tevékenységeket az információs technológia és menedzsment eszközeivel helyettesítő vállalat. Nincs: székhelye, állandó alkalmazottja, eredeti

értelemben vett tulajdona Ennek ellenére: on-line állít elő szolgáltatásokat, vagy versenyképes sebességgel termékeket. AZ ÜZLETI VÁLLALKOZÁSOK TEVÉKENYSÉGI RENDSZERÉNEK TOVÁBBI FOLYAMATAI Az üzleti vállalkozások tevékenységi rendszerének további folyamatai (alrend-szerei): emberierőforrás-gazdálkodás; tárgyieszköz-gazdálkodás; anyagi folyamatok-logisztikai rendszer; termelés-szolgáltatás; vállalati pénzügyek. EMBERIERŐFORRÁS-GAZDÁLKODÁS Az emberierőforrás-gazdálkodás (EEG) a munkaerővel, amely minden más erőforrástól különbözik, kapcsolatos összes feladatot tartalmazó tevékenység. 1. Az EEG tartalma Az emberi erőforrás (munkavállaló = a vállalattal díjazás ellenében munkavégzésre megállapodást kötő természetes személy) a vállalatnál alkalmazott munkavállalóknak a munkavégzéshez szükséges képességeik, szakismeretük és a munkamegosztásban elfoglalt helyük szerint strukturált összessége. Minden

más erőforrástól azért különbözik, mert: önálló, szabad akarata van, amellyel cselekvéseit, teljesítményét szabályozni tudja; áránál nagyobb értéket képes előállítani a munkavégzés során. Az emberi erőforrás menedzsment (EEM) a vezetés azon része, mely a munkaerővel kapcsolatos feladatokat végzi. - 15 A munkaerővel kapcsolatos legfontosabb elvárás munkakörének eredményes ellátása. A részletes kritériumokat, azaz az eredményesség mértékének fokozatait munkakörönként kell kidolgozni. De a munkavállalóknak van néhány olyan tulajdonsága, amelynek felismerése esetén következtetni lehet a várható eredményességre, a felvételkor, és a munkavégzés során. 2. A munkaerő-gazdálkodás környezeti tényezői a) A munkaerő-gazdálkodásől környezete a vállalat makrokörnyezete. b) Az emberi erőforrás felértékelődése Az ember szerepe egyre jobban előtérbe került, mert a technikai fejlődés megnövelte az emberi

tudás szerepét; megváltoztak az emberek elvárásai a munkahellyel kapcsolatban; bonyolultabbá vált az EEM az előbbiek miatt; törvényi előírások sorozata javítja (a fejlettebb országokban) a munkavállalók helyzetét. c) A legfontosabb változások a munkaerő szerepében és az EEM-ben: az emberek igénylik, hogy a munkavégzés során lényegesen nagyobb önállóságot kapjanak (empowerment = felhatalmazás); az IT és a vezetési-irányítási elvek fejlődése többfunkciós munkacsoportokhoz vezetett; nagymértékben nőtt a képzési, továbbképzési igény, a magasabb fokú képzettség szerepe. 3. Az EEG stratégiája a vállalat általános stratégiájának kiemelkedően fontos része a következők miatt: 1. a stratégia az emberi cselekedetek sorozatán keresztül valósul meg; 2. a munkaerő teljesítményét önmaga képes szabályozni, de megfelelő motivációval befolyásolható; 3. a különböző profilú vállalatok munkaerőigénye rendkívül

eltérő; 4. a szervezeti struktúra meghatározza a menedzsment és a munka-vállalók kapcsolatát; 5. a szervezeti kultúra – mely a stratégia megvalósításának közege – az emberi kapcsolatokon alapul, és visszahat azokra. 4. Az EEG tevékenységei Az EEM tevékenységei (emberi erőforrás ellátás; bérezés és ösztönzés; értékelés; fejlesztés; karriertervezés) döntési szintenként (stratégiai = hosszútáv; taktikai = középtáv, operatív = rövidtáv) eltérő feladatokat tartalmaznak. (1) A munkaerő-szükséglet meghatározása a munkaköri struktúrán alapul, melyet a ki, mit, hol, mikor, miért, hogyan kérdésre adott válasz határoz meg. A munkakör a vállalati feladatok egy személyre lebontott része, amely meg-határozott ismeretek és képességek alkalmazását igényli. (2) A munkaerő alkalmazása - felvétel: felkutatás (toborzás), kiválasztás, döntés. - elbocsátás: lehet ideiglenes vagy végleges; oka a gazdasági ciklus vagy a

dolgozó (fegyelmezetlenség, alkalmatlanság, nyugdíjazás stb.) (3) A munkavégzés és az emberi erőforrás fejlesztése - munkaszervezés: a munkakör gazdagítása, a munkafeltételek javítása, új munkaszervezési eljárások bevezetése: rugalmas munkarend, otthoni munkavégzés, a munka - 16 rotációja, a munkafeladat- és -kör szélesítése, szociotechnikai gyártási rendszerek alkalmazása; - a karriertervezés és továbbképzés két dimenziója: a munkakörök betöltésének utánpótlási lehetősége, és az egyes munkavállalók karrierjének (pályájának) megtervezése velük egyetértésben, egyéniségük, tulajdonságaik, képességeik, képzettségük, ambíciójuk ismeretében. (4) Motiváció, bérezés, ösztönzés - a motiváció a szükséglet (hierarchia: fiziológiai, biztonság, közérzet, megbecsülés, szakmai fejlődés, karrier – egy változat) kielégítésére irányuló - ösztönzés: a kielégített szükséglet után a

következő „lépcsőfok”-kal lehet ösztönözni; - a keresetek (pénzjövedelmek) az ösztönzés alapvető formája megfelelő kereseti struktúra esetén. A jövedelempolitikát kettőség jellemzi: tisztességes bér nélkül komoly teljesítmény nem várható – a kifizetett bér költség. A keresetek egyes elemei és az egyes dolgozók keresete között megfelelő arányt szükséges kialakítani. - a nem pénzbeni juttatások vállalatonként eltérő arányt képviselnek a bérköltségen belül. A fontosabbak: biztosítások, természetbeni juttatások, nyugdíjhoz kapcsolódó juttatások, fizetett szabadságok, ünnepek, szociális szolgáltatások, hitelgaranciák, kedvezmények - a pszichológiai tényezők a munkahely és az ember kapcsolatában testesülnek meg; általában a magasabb szintű szükségletekre vonatkoznak. (5) Az érdekegyeztetés és a szakszervezetek - az érdekegyeztetés a vállalatvezetés és a munkavállalók szempontjain alapuló, a

munkakörülményekre és a díjazásra vonatkozó megállapodások kötését eredményező folyamat; - a kollektív szerződés a vállalatvezetés és a munkavállalók hosszú távra szóló megállapodását rögzítő keretszerződés; - a szakszervezet a dolgozók hagyományos érdekképviseleti szerve. A legfejlettebb országokban, ahol az un. jóléti társadalom megvalósult, és a magasabb bérek, jobb munkakörülmények szükségessége a menedzsment gondolkodásába ténylegesen beépült, jelentősége, szerepe fokozatosan csökken; - az üzemi tanács a vállalat tevékenységét érintő kérdésekben tanácskozási joggal rendelkező, a vezetés és a munkavállalók képviselőiből álló fórum. A legfejlettebb országokban a participáció egyik jelentős formája. 5. Az EEG néhány egyszerübb számvetése a) Alapfogalmak - állományi (statisztikai) létszám: a vizsgált időpontban munkaviszonyban nyilvántartott munkavállalók száma; - dolgozó létszám:

a vizsgált napon munkavégzés céljából megjelent és jelenlévő munkavállalók száma; - átlagos létszám [AL]: adott időszak napjain nyilvántartott létszámból számított matematikai átlag. Lehet átlagos állományi (statisztikai) létszám [ASL] és átlagos dolgozó létszám [ADL]; Átlagos létszám számítása (1) napi adatokból: AL = napi adatok összege/adatok száma ASL: minden napot számítani kell (munkaszüneti napra az előtte lévő munka-napi adatot kell figyelembe venni); ADL: csak a munkanapokkal kell számolni. - 17 Hiányzó adat helyett az elő napi számít. Napi adat: Z = N + B – K (Z: záró létszám, N: nyitó létszám, B: belépés, K: kilépés). (2) időszaki nyitó és záró adatból: AL = (N + Z)/2 -A fluktuáció: egy adott időszakban a be- és kilépők összege viszonya az ASL-hez. Számítása: F = (B + K)/ASL A munkaidő-kihasználás mutatói (1) Munkahónap kihasználási tényező: MHK = ADL/ASL (2) Munkanap

kihasználási tényező: munkarend szerint teljesített órák MNK = ADL × munkarend szerinti napok × mrsz. órák (3)Munkaidőalap (óra) kihasználási tényező: munkarend szerint teljesített órák MOK = ASL által teljesíthető órák A munkatermelékenység: a természetes mértékegységben vagy nettó termelési értékben kifejezett termelés viszonya valamely termelési tényező mennyiségéhez. Számítása: η = Termelés/vagylagosan ASL, ADL, telj. napok, telj órák, kW, m2 stb TÁRGYIESZKÖZ-GAZDÁLKODÁS Kapacitás: egy adott vállalat adott időpontban értelmezett maximális teljesítőképessége. Tárgyi eszközök (termelő-berendezés = hardver; más néven állóeszköz - angol neve: basic stock, principal means): a vállalati vagyon azon naturális formában megtestesülő elemei, amelyek egy éven túl, több cikluson át szolgálják működését. Pl telek, telephely, épületek, gépek, berendezések, szállítóeszközök. Értéküket fokozatosan

adják át Vásárlásuk a jövőbeni jövedelemszerzés céljából történik. Beruházás: pénzügyileg a tárgyi eszközök bővítésébe történő befektetés, szervezését tekintve tárgyieszköz-létesítési projekt. Tárgyieszköz-fenntartás: folyamatos üzemképességük biztosítása. Hatékony módszere a TMK (tervszerű megelőző karbantartás): naptári időszakonként és/vagy használattól (üzemidő, km stb.) függően tervezett műveletek (átvizsgálás, gondozás, beszabályozás, javítás, felújítás, hitelesítés stb.) végrehajtása - 18 Eszközgazdálkodási számítások Hasznos naptári időalap: HNI = GSZ×NSZ×MSZ×(KMI-KI); ahol - GSZ a meglévő gépek száma; - NSZ a naptári napok száma; - MSZ a műszakok száma (3); - KMI a kötelező munkaidő (műszakonként: 8); - KI a karbantartási idő (műszakonként) Kapacitás gépórában: KGO = HNI×MT; ahol MT maximális teljesítmény (tizedes számmal) Kapacitás adott termékben: KAT =

KGO/NO; ahol NO az adott termék normaideje (óra/db stb.) Teljesített gépórák: TGO = ADG×MRN×TM×KMI×MOK; ahol - ADG az átlagosan dolgozó gépek száma, - MRN a munkarend szerinti napok száma; - TM a tényleges műszakok száma; - MOK a munkaidőalap (óra) kihasználás tényezője Felhasznált kapacitás (gépórában): FKGO = TGO×AT; ahol AT átlagos teljesítmény (tizedes számmal) Kapacitáskihasználás: KH = FKGO/KGO Eszközellátottság (az átlagos statisztikai létszám egy főjére jutó átlagos eszközérték): EE = AE/ASL; ahol - AE az átlagos eszközérték; - létszám Eszközhatékonyság (egységnyi eszközértékre jutó nettó termelési érték): EH = NTE/AE; ahol NTE a nettó termelési érték Összefüggés az EH, az EE és az ASL között: NTE = EH×EE×ASL; mert AE = EE×ASL (EE = képletből) NTE = EH×AE (EH = képletből) = EH×EE×ASL Amortizáció: a tartósan lekötött tőkéből a tárgyi eszközök fokozatos megtérülésének,

elhasználódásának folyamata. Költségének – általában egy évre vetített – elszámolását amortizációs vagy értékcsökkenési leírásnak nevezzük. Amortizációs leírási módok: - Lineáris – évente azonos ütemű leírás (általában ez felel meg legjobban az elhasználódási folyamatnak). - Lassított – az első évben kisebb, majd növekvő leírási kulcs (progresszív) - Gyorsított – a tárgyi eszközt hamarabb írják le a tényleges élettartamnál, vagy kezdetben nagyobb, később csökkenő mértékű amortizációs leírást alkalmaznak (degresszív – csökkenő kulcsok) – gyorsított tőkemegtérülés – műszaki fejlődés gyorsítása. - 19 Néhány amortizáció számítási módszer: Lineáris amortizáció esetén: AM = TEB/T; ahol - AM az egyre jutó értékcsökkenés (összeg); - TEB a tárgyi eszköz bruttó (beszerzési, aktivált) értéke; - T a tervezett használati idő [év] - amortizációs kulcs: a = AM/TEB TEN = TEB

– N×AM; ahol - TEN a tárgyi eszköz nettó (maradvány) értéke N év után; - N a beszerzéstől eltelt idő [év] Gyorsított amortizáció esetén: Évenként csökkenő leírási kulcsok: Példa: ismert TEB, T és az első három évi kulcs (%) a1, a2, a3 Kiszámítandó AM1, AM2, AM3, valamint a további évekre jutó lineáris kulcs és összeg Évenként azonos leírási kulcs: Ismert TEB, T, a lineárisnál nagyobb kulcs (agy) Kiszámítandó az évenkénti AM és TEN Évek száma szerinti módszer: Kiszámítandó az évenkénti AM és TEN ANYAGI FOLYAMATOK – LOGISZTIKAI RENDSZER Az anyagi folyamatok és a logisztikai rendszer az üzletmenethez szükséges termékeket biztosító tevékenység, a vállalat tevékenységi rendszerének egyik alrendszere. 1. Alapfogalmak Anyagi folyamatok: a különböző készültségű fokú termékek vállalaton belüli és vállalatok közötti áramlása. Készlet: a vállalatnál adott időpontban rendelkezésre álló termékek

állománya. Logisztika: az üzleti folyamatok zavartalanságához szükséges termékek megfelelő helyen, időpontban, mennyiségben, minőségben, választékban meg-létét eredményező vállalati tevékenység. Logisztikai rendszer: anyagi áramlások, készletek, rájuk vonatkozó információk és irányítási struktúrák rendszere. a) Alrendszerei: (1) beszerzés (vásárlás): a folyó termeléshez szükséges anyagi inputok (anyagok, alkatrészek) biztosítása; (2) termelésellátás: a termelési folyamaton belüli anyagellátási feladatok megoldása; (3) értékesítés (eladás): a vevői igények kielégítésének tényleges technikai lebonyolítása. b) Teendői: információszerzés; vásárlás (rendelés, beszállítás); tárolás; belső anyagmozgatás; eladás (kiszerelés, kiszállítás); nyilvántartás. - 20 - Fogalomtisztázás: - szállító: a piac azon szereplője, aki a vevő megrendelését teljesíti; - szállítás(=fuvarozás): az anyagok,

eszközök tényleges mozgatása vállalatok között vagy azokon belül; - fuvarozó: az a szervezet, amely a szállítást végzi. 2. A logisztikai stratégia: a vállalat funkcionális részstratégiája, a logisztikai célok és az elérésükhöz szükséges eszközök együttese. a) Logisztikai célok és teljesítménymértékek (1) A szolgáltatás színvonala: - a rendelkezésre állás: a rendszer azon képessége, mellyel kielégíti a vele szemben jelentkező keresletet; - a kiszolgálási idő: a rendelés beérkezésétől annak teljesítéséig terjedő idő; - a kiszolgálás minősége: a rendelésnek teljesen megfelelő, hibátlan áru átadása, és pozitív reagálás a speciális igényekre, váratlan problémákra. (2) A működés költségei (költségstruktúrája): - adminisztratív (irányítási) költségek, beleértve az információrendszerek működtetési költségeit is; - a fizikai megvalósítás költségei (fuvar, tárolás, anyagmozgatás,

csomagolás stb.) b) A logisztika stratégiai összetevőit úgy kell megválasztani, hogy a hatékonyság (színvonal és költségszint) lehető legkedvezőbben (optimálisan) alakuljon. (1) Az értékesítés stratégiájának legfőbb logisztikai jellemezője a rugalmasság. (2) A beszerzés (a készletcsökkentési törekvések miatt egyre inkább önálló funkció) stratégiájának főbb tényezői: - a venni vagy gyártani kérdés: a fő kritérium a gazdaságosság; - követelmény a szállítóval szemben: minőség, gyakoriság, határidő, részszállítások, kísérő szolgáltatások; - a beszerzési forrás megválasztása: egy stratégiai partnertől vagy több szállítótól; - a beszerzési információs rendszer lehetőségei, minősége. (3) A készletezés stratégiája a fogyasztóorientált marketing és a pénzügyi lehetőségek függvénye. A készletgazdálkodás célja az anyagi folyamatok zavartalanságának biztosítása a gazdaságosság

követelményeit megtartva. (4) A logisztikai információs stratégia legfőbb tényezői: - a keresletmenedzsment integrálja a marketing, a termelés és a logisztika vevőkapcsolatait, figyelembe véve a fogyasztók egyedi mennyiségi, szállítási, csomagolási, időzítési igényeit; - a kínálatmenedzsment a szállítási rendelés-nyilvántartás, a készlet-információk, a termelési program stratégiai elveit jelenti; - a szállító- és vevőértékelés a megbízható (szállító- és fizetőképes) partnerek kiválasztásának stratégiai kérdése; - kapcsolat kialakítása a partnerek információs rendszerével (EDI). (5) Az anyagi folyamatokkal kapcsolatos stratégiai szempontok - a raktárak elhelyezése költség- és kiszolgálásfüggő. A konszignációs raktárt a szállító a megrendelő telephelyén tartja fenn. A piacorientált elv a vevőkhöz, a termelőorientált elv a gyártóhelyhez telepíti az értékesítendő árut. - 21 - a szállítási

(fuvarozási) módok a szállítás lebonyolításának lehetséges alternatívái (vasúti, közúti, légi, csővezetékes, vízi fuvarozás és ezek kombinációi) közötti választás. c) A stratégiai tényezők integrálása, és a rendszer megtervezése - a logisztikai alrendszereket a versenyképesség és a fogyasztóorientáltság szellemében kell integrálni; - a logisztikai rendszer tervezése is az erőforrás-tervezés módszerén alapul. Működési logikájának főbb lépései: vállalati stratégia – a logisztika funkcionális (beszerzés, termelésellátás, értékesítés) részstratégiái – értékesítési követelmények – termelési vezérprogram – anyagszükséglet-tervezés – anyagrendelés – termelés – értékesítés. - az outcourcing (kiszerződés): a vállalat olyan tevékenységet külső partnerrel végeztet el, melyet maga is el tudna látni. 3. A logisztikai rendszer működése a) Készletfajták (1) Vásárolt készletek:

alapanyagok, segédanyagok, alkatrészek, fűtőanyagok, üzemanyagok, fogyóeszközök, göngyölegek, állóeszköznek nem minősülő gyártóeszközök. (2) Termelési készletek: félkésztermékek (raktáron), befejezetlen termelés (gyártásban), késztermékek. (Értékük általában nagyobb, mint a termelés során felhasznált termelési tényezők összértéke.) (3) Árukészlet: azok a vásárolt termékek, amelyeket a vállalat változtatás nélkül értékesít. (A kereskedelmi vállalatok készletének legnagyobb része ilyen) (4) Összkészlet: a vállalat teljes készletállománya. ABC analízis /ABC classification/: a készletek egyes tételeinek rangsorolása pénzértékben számított éves felhasználás alapján. A biztonságos készletezési mechanizmus viszonylag egyszerű módszere, amelyben - az "A" csoportba sorolják a legnagyobb értékben és mennyiségben felhasznált beszerzési készletelemeket /alapanyagok, néhány segédanyag,

legfeljebb néhány tucat anyagféleség, de az összes anyagfelhasználás értékének legalább kétharmada/, melyek hiánya azonnali leállást eredményez; - a "B" csoportba tartoznak mindazok a készletelemek, melyek utánpótlása viszonylag egyszerű, illetve könnyebben helyettesíthetők /általában néhány száz anyagféleség, a teljes anyagfelhasználás értékének mintegy negyedét képviselik/; - a "C" csoportba az összes többi /gyakran több ezer/ anyagféleség tartozik, melyek hiánya általában nem okoz komolyabb fennakadásokat. b) A készletgazdálkodás kérdései: milyen termékek legyenek készleten, milyen mennyiségben (készletszint), mekkora tőkebefektetéssel és folyamatos ráfordítással. A készletszintet a termékszint határozza meg. Független keresletű termékek (készleten tartandó mennyisége nem függ egymástól) esetén feladat a készletszint szabályozása: se túl sok, se túl kevés ne legyen a kereslethez

képest. A kérdés: mikor, illetve mekkora minimális szintnél és mennyit vagy mekkora maximális szintig kell rendelni. Függő keresetű termék (anyag vagy alkatrész) az, amely valamely kész- vagy félkésztermék gyártásához szükséges. Az ezekből tartandó készlet nagysága (utánrendelésé- - 22 nek ideje) a termelési program alapján határozható meg. Általában meghatározzák a készletnormát (készletezési napok számát), azaz hogy a készlet hány napi termelést fedezzen. Anyagnormák: az anyagfelhasználás előírásai. Lehet: anyag-felhasználási norma anyag-kihozatali norma Mindkettő lehet: Nettó norma: a gyártmányba ténylegesen bekerülő anyagmennyiség Bruttó norma: a gyártmány előállításához közvetlenül szükséges anyagmennyiség. Beszerzési norma: a gyártmány előállításához beszerzendő anyagmennyiség. Anyagrendelési modellek: Periodikus rendszerek: rendelési időköz rögzített. A rendelési költség és a

készlettartási költség függvényében lehetséges modellek: - fűrészfog-modell: a rendelt mennyiség állandó - ciklikus modell: a rendelési időköz állandó, a készleteket mindig állandó szintre tölti fel - kétraktáros modell: a rendelési mennyiség állandó és mindig akkor rendelünk, ha a készlet egy meghatározott szintre csökken - csillapításos modell: nem állandó sem a rendelési idő, sem a rendelési mennyiség – meghatározott szintre csökkenés esetén meghatározott szintre emelik fel Az anyagi folyamatok lebonyolítása A szállítás (fuvarozás) módja és végrehajtója (saját szervezet, vevő vagy bérfuvarozó) a gazdaságossági és a rugalmassági követelményektől függ. A tárolás helyét a stratégiai megfontolás, technológiáját az erre fordítható tőke szabja meg. Az anyagmozgatás szakaszai: átvétel, betárolás, a termelési fázisok közötti belső szállítás és a kiszállítás előkészítése. Technológiája

tőkefüggő A kiszerelés a kiszállításra való előkészítést jelenti (számlálás, mérés, konzerválás, csomagolás, címkézés stb.) 4. Készletgazdálkodási számítások a) Az átlagkészlet (1) Ha termelési időszak napjainak száma NSZ, anyagigénye AI és a készletnorma KN, akkor az átlagkészlet (AK) az egynapi anyagigény (AI/NSZ) és a készletnorma szorzata: AK = (AI/NSZ)×KN (2) Az időszak első (NYK = nyitó) és utolsó (ZK = záró) napján meglévő készletből: AK = (NYK + ZK)/2 (3) Ha ismert egy időszak minden napján meglévő nyitó vagy záró készlet: AK = ΣNY/NSZ vagy AK = ΣZK/NSZ (4) A zárókészlet számítása (napi vagy időszaki): ZK = NYK – F + B (F: felhasználás, B: beszerzés) a) A forgási sebesség mutatói (1) a fordulatok száma (FSZ) azt jelenti, hogy - az átlagkészletet hányszor használják fel az adott időszakban: FSZ = AI/AK vagy: - a termelési időszak hossza hányszorosa a készletnormának: FSZ = NSZ/KN - 23

(2) egy fordulat időtartama (FIT) azt jelenti, hogy hány nap alatt használják fel az átlagkészletet: FIT = NSZ/FSZ vagy FIT = (NSZ×AK)/AI TERMELÉS-SZOLGÁLTATÁS A termelés és szolgáltatás az a vállalati tevékenység, amely a fogyasztói igényeket ténylegesen kielégíti. Ez a lényeg, mert a fogyasztó nem valamit (termelést vagy szolgáltatást) akar venni, hanem valamely igényét akarja kielégíteni. Tehát ez az a tevékenység, melynek eredményességétől függ az üzleti vállalkozás alapvető céljának elérése. A vállalkozó és a fogyasztó szemléletének változása: Hagyományos felfogás: a vállalkozó tevékenységének kibocsátásához fogyasztót, a fogyasztó terméket vagy szolgáltatást akar vásárolni. keres Korszerű felfogás: a vállalkozó fogyasztói igény alapján folytat tevékenységet, a fogyasztó valamely igényét akarja kielégíteni. 1. A vállalat kibocsátása lehet: a) A termelés: a rendelkezésre álló

erőforrások egy részének felhasználása arra, hogy más erőforrásokon tartós változásokat végrehajtva új javakat hozzanak létre. b) A szolgáltatás: erőforrások felhasználása fogyasztói igényeket kielé-gítő, nem termelő tevékenységre. c) Egyéb: olyan fogyasztói igény kielégítése, mely az ágazati rend szerint nem sorolható sem a termelés, sem a szolgáltatás körébe (pl. kereskedelem) Közgazdasági értelemben ezek is szolgáltatásnak minősülnek. 2. A termelés jellemzői a) A gyártmány jellege: - szabványos tömeg-(homogén) termék; - összetett termék. b) A gyártási rendszer jellege: - folyamatrendszerű (gyártósor vagy szerelőszalag): a termék sorban egymásután elrendezett speciális gépeken (gyártóhelyeken) halad végig; - műhelyrendszerű: egy-egy műhelyben egyforma gépek vannak, és a munkadarab vándorol a megmunkálásához szükséges műhelyekbe; - projektrendszerű: az egyedi termékek előállítása, ill. az

egyszeri gyártás sajátossága, hogy az eszközöket viszik a munkavégzés helyére. c) A gyártás tömegszerűsége: - egyedi: nem feltétlenül egy darab előállítását jelenti, de a gyártott mennyiség a kapacitásnak csak kis hányadát terheli le; - sorozat (kis, közepes, nagysorozat): az előállított mennyiség jelentős önmagában, és a kapacitáshoz viszonyítva is; - tömeggyártás: a kapacitás zömét, sok esetben egészét leterheli, vagy kifejezetten az adott termék előállítására létesítik. - 24 (A három jellemző nem független egymástól. Egy-egy termék valamely jellemző szerinti besorolását az ágazat, az alkalmazott technika jellege és a menedzsment elképzelése dönti el.) Átlagos tömegszerűség: a vizsgált termék egy időszakban előállított volumene mekkora arányban terheli le az előállításához használt eszközök kapacitását (hasznos időalapját). Számításának elve: tx × qx ahol Töx x termék átlagos

tömegszerűsége; Töx = tx x termék gépi munkaigénye; Tx qx x termék előállított mennyisége; Tx x termék gyártásához igénybevett gépek hasznos munkaidőalapja. 3. A termelési ágak - kitermelőipar (bányászat, kőfejtés, kőolaj-kitermelés stb.); - feldolgozóipar (fő inputját a kitermelőipar adja); - mezőgazdaság (erdő-, hal-, vadgazdaság stb.); - élelmiszeripar (fő inputját a mezőgazdaság adja); - építőipar (projektjellegű; egyes osztályozások szolgáltatásnak tekintik). 4. A szolgáltatások A szolgáltatások teljesítése során létrejövő új érték nem testesül meg termékben, számbavétele fizikai mértékegységben nem lehetséges. A fogyasztó más jellegű igényét elégíti ki, ezért eredményessége annak szubjektív élményétől, véleményétől nagymértékben függ. Jellemzésének, tipizálásának legfontosabb dimenziói: a) Kézzelfoghatóság - a kézzelfogható szolgáltatás outputja látható (javítás,

tisztítás stb.); - a nem kézzelfogható szolgáltatás outputja „eszmei” jellegű (szak-, jogi vagy egyéb tanácsadás, színházműsor élménye stb). b) Az „előállítási” folyamat - eszközorientált: fő forrása berendezések, illetve azok igénybevétele (autómosó, színházlátogatás stb.); - emberorientált: lényege az emberek közötti interakció. Létrehozása, és igénybevétele egybeesik (tanács kérése-adása, fogászati kezelés stb.) c)Piacosítás - piacosítható: fogyasztója, azaz címzettje ismert, teljesítéséhez kapcsolódik a díjazása; - nem piacosítható: az igénybevevők köre nem ismert, ezért vagy átalánydíj ellenében teljesítik (pl. TV-műsorsugárzás), vagy díjtalan (pl utcaseprés) d) A termeléshez való viszony - átfogó értelemben a fogyasztó részére a termelés is szolgáltatást jelent; - szűkebb értelemben a termeléshez is kapcsolódnak szolgáltatások (üzembehelyezés, garancia stb); - a tiszta

szolgáltatás nem kapcsolódik termeléshez (pl. jogi tanácsadás) e) A fogyasztáshoz való viszony (időbeni megvalósulás szerint) - folyamatos; - nem folyamatos, de ismétlődő; - egyszeri, közvetlen, végleges. - 25 f) Szállíthatóság - szállíthatók (távolabbra is értékesíthetők, pl. internet); - nem szállíthatók (a szolgáltató és a fogyasztó közvetlen kapcsolatával valósul meg). 5. A termelési stratégia a vállalati stratégiából, közvetlenül a küldetésből ered A marketinggel és az innovációval összhangban kell eldönteni, hogy a vállalat mit és hogyan akar előállítani. Meg kell határozni: a termelés menedzsmentjének fő célkitűzéseit; a gyártás helyét, a szükséges hardver összetételét (féleség, mennyiség), elrendezését; a termelésirányítási és termelésszervezési elveket. a) Célkitűzések és kritériumok A termelés a vállalati teljesítményhez hozzájárul a minőség, a költség, a megbízhatóság,

a rugalmasság és a fogyasztószolgálat magas (kedvező) színvonalon tartásával. A vállalat versenyképességét növel(het)ő programok - anyaggazdálkodás-orientáltak (JIT = Éppen időben, MRP = Szükséglet-tervezési rendszer, OPT = Szűk keresztmetszetek kezelése); - berendezés-orientáltak (FMS = Rugalmas gyártórendszer, CIM = Számítógéppel integrált gyártás; - munkaerő orientáltak (csoportos munkavégzés, erőforrás-takarékos rendszerek); - idő-orientáltak (kieső, átállási, fejlesztési idők csökkenetése); - fogyasztó-orientáltak (pontos megfelelés az igényeknek, alkalmazottak és fogyasztók összekapcsolása); - folyamat-alapúak (üzleti folyamatok újratervezése, értékelemzése, funkciók integrálása). b) Termékek és technológiák A technológiai életciklus szakaszai és jellemzői Életciklus Beüzemelés Növekedés Érettség Gyártási rendszer műhely gyártósor szalag Termelési volumen alacsony növekvő magas

Technológiai fejlődés alacsony közepes magas Automt., vertikális interg alacsony közepes közepes Gyártási egységköltség magas gyorsan lassan csökken csökken Hanyatlás folyamat magas közepes magas lassan emelkedhet - 26 c)A termékszerkezet és a gyártási rendszer kapcsolata Alacsony vo- Sokféle Kevésféle Magas volumen, lumen és stantermék, standartizáltság, dartizáltság magas volumen tömegtermelés Műhelyrendszer Nyomda Sorozatgyártás nincs Nagygépek Szerelőszalag Autó nincs Folyamatos gyártás Cukorfinomítás d) A termelési (szolgáltatási) folyamat irányítása és szervezése Jelenleg legfejlettebbnek tartják a „Számítógéppel integrált termelés”-t (CIM = Computer Integrated Manufacturing). Ez a termelésszervezés olyan módja, amely a termék és a termelés tervezését, az irányítást, az anyagmozgatást és a gyártást egységes, számítógépes vezérlésre épülő rendszerbe foglalja. 6. Termeléstervezés

és végrehajtás a) Keresletmenedzsment: a marketingfunkció része, a keresletre vonatkozó információk megszerzését, a kereslet befolyásolását, a vállalat szállítási kötelezettségeinek kezelését összekapcsoló rendszer. A következő információkat tartalmazza: - korábbi fogyasztói megrendelések; - új igénybejelentések; - decentralizált raktárak igényei; - vállalaton belüli kooperációs igények; - szerviz- és alkatrészigények; - fogyasztói igények előrejelzése; - a keresletet befolyásoló marketingakciók. b) Termeléstervezés: az erőforrások szükséges mennyiségének és termelésbe bevonásuk rendjének meghatározása a kereslet-kielégítés követelménye alapján. A keresletmenedzsmenttől kapja az indító impulzust. c) Termelési vezérprogram: a termelés tervezett mennyiségét és ütemezését a vállalat valamennyi végtermékére meghatározó program. d) Szükséglettervezési rendszer (MRP = Material Requirements Planning):

a teljes anyagszükséglet lebontása a termelési vezérprogram által adott valamennyi végtermék termelési mennyiségnek és időzítésnek megfelelően. A végtermék anyagszükséglete független keresletű, összetevőinek kereslet a végtermék mennyiségétől függő keresletű. e) Az „éppen időben” elv (JIT = Just in Time): mindennemű veszteség kiküszöbölését célzó termelési filozófia. Csak a rövid távú keresletnek megfelelő termék áramlását engedi meg, melynek éppen időben kell megérkeznie a felhasználás helyére. Alapelvei: - 27 (1) Teljes körű minőségellenőrzés (TQC = Total Quality Control): a minőséget nem „beleellenőrizni”, hanem „belegyártani” kell a termékbe, tehát a termelés minden fázisában ellenőrizni kell a minőséget. (2) Egyenletes és rugalmas termelés: a választékbővítést a piaci igények megváltozásának figyelemmel követése alapján a folyamatos termelés fenntartása mellett rugalmasan

kell végezni. (3) Készlet nélküli termelés: a készlet nem a vagyon eleme, hanem termelésből kivont tőke, ezért minden eszközzel igyekszik csökkenteni. (4) Áttekinthető üzemkialakítás: rend, egyszerűség, célszerűség, végső soron rugalmas gyártási rendszerek (FMS = Flexible Manufacturing Systems) kialakítása, ami a rugalmas termelés hardver-feltételét jelenti, azaz a termelési program gyors módosítását lehetővé tevő berendezések alkalmazását. (5) Néhány technikai megoldás: - minőségi kör: egy adott munkahely dolgozóinak a minőség javítására létrejött, elsősorban munkaidőn kívül működő társulása; - körülsétálással történő vezetés: a vezetőknek a munkavállalókkal való intenzív, mindennapos kapcsolata; - kanban: a terméket a termelés fázisain végigkísérő kártya, amely tartalmazza a megmunkálására vonatkozó információkat (japán elnevezés). VÁLLALATI PÉNZÜGYEK A pénzügyi tevékenység

alapvető célja a vállalat értékének növelése. Stratégiája: - vállalatértékelés; - befektetési stratégia; - finanszírozási stratégia. A pénzügyi rendszer elvi működése Tervezés Tranzakciók (végrehajtás) Számviteli követés Elemzés befektetés finanszírozás költséggazdálkodás - 28 - A pénzügyi tervezés kiindulópontja a vállalati stratégia. Vázlata: Vállalati stratégia Termelési stratégia Innovációs stratégia Személyzeti stratégia költség terv Marketing stratégia bevételi terv Pénzügyi stratégia forrás terv likviditási terv A pénzügyi menedzsment feladata a) általános: - gondoskodás a működéshez szükséges forrásokról; - a források hatékony elosztása a konkrét stratégiát megvalósító befektetési változatok között; b) stratégiai: meghatározni - az eszközökre és a forrásokra vonatkozó döntések értékelésének elveit és módozatait; - a befektetési stratégiát és a

tőkeköltségvetést; - a finanszírozási stratégiát és a forrásokat. A vállalatértékelés alapelvei Értéktípusok: - tulajdonosi érték: amit a tulajdonos hajlandó (lenne) kifizetni, hogy megtartsa tulajdonát; - gazdasági érték: a tulajdonból származó jövőbeni haszon; - piaci érték: a vevő-eladó alkujának eredménye; más megközelítésben az az ár, amit a befektetők hajlandók fizetni a jövőbeni előny birtoklásáért; - „fair”-érték: a partnerek közötti igazságos előnymegosztás alapján választott érték; - kereskedelmi érték: a piaci értéken alapul, stratégiai irányítási és/vagy jogokkal; - a pénz időértéke: mennyivel értékel egy befektető nagyobbra egy mai kifizetést vagy hozamot a jövőbeninél; - könyv szerinti érték: a vállalat egészének, illetve egyes eszközeinek a mérlegben feltüntetett értéke; - goodwill: a piaci érték és a könyv szerinti érték különbsége. A valóságos tőkepiacon a

vállalat értéke a jövőben van, azaz a jövőre vonatkozó stratégiája és a várható hozamok határozzák meg. Eszközeinek értéke felszámolásakor lép előtérbe. - 29 A vállalatértékelés lényege a vállalat stratégiájának; kockázatvállalásának; időpreferenciájának; alkalmazott értékelési technikájának meghatározását jelenti. Befektetési stratégia Fogalom: A befektetés pénzeszköz lekötése egy vállalkozás céljainak megvalósítására, nyereségszerzés reményében. A befektetés értelmezhető: - a vállalat és külső érintettek viszonylatában (befektetés I); - a vállalat működéséhez szükséges eszközök biztosítására (befektetés II). a) A befektetés I tőkepiaci művelet, a befektető szándékán kívül a külső érintettektől is függ. b) A befektetés II pénz lekötése egy vállalkozáson belül a működéshez szükséges eszközökre azért, hogy működtetésük során nyereséget szerezzenek. c) A

tőkeköltségvetés a vállalat hosszú távú befektetési lehetőségeinek elemzése és a köztük való választás. d) Érdemes befektetni: - a jelenérték szabály alapján, ha a várható hozamok és költségek nettó jelenértékének különbsége pozitív; - a megtérülési szabály alapján, ha a hozam meghaladja a haszonáldozat (saját és visszterhes) költségét. e) A befektetés folyamata alternatívák CF becslése újraértékelés értékelés befektetetés CF-jének becslése döntés (választás) Finanszírozási stratégia 1. Fogalom: a finanszírozás a befektetésekhez szükséges források biztosítása és hatékony elosztása. Stratégiája kialakításának elvei: - biztonság: a saját és az idegen tőke aránya; - jövedelmezőség: a finanszírozás költségei és jövedelemtermelő képessége; - likviditás: hosszú távú pénzügyi egyensúly, a forrás- és eszközoldal összhangja; - függetlenség: a hitelezőktől és

befektetőktől való kötöttsége elemzése. 2. A válaszra váró stratégiai kérdések; azaz mit kell eldönteni - a tőkestruktúrát: azaz a saját és az idegen források arányát; - a források és felhasználások összehangolásának módját; - a finanszírozási formát. - 30 A befektetési számítások fogalmai: - kezdő tőke (C0): a befektetett összeg; - hozam [R]: a kezdő tőkét a befektetés lejártakor növelő összeg (vagy ennek aránya [r] a kezdőtőkéhez; - jövőérték (FV): a kezdő tőke hozammal növelt összege; -jelenérték (PV): a jövőérték diszkontált összege (a kezdő tőke + a hozam mit ér a befektetés kezdetekor); - nettó jelenérték (NPV): a jelenérték és a kezdő tőke különbsége; - belső megtérülési ráta (IRR): az a diszkontráta, amely mellett a diszkontált hozadékösszeg nulla. - jövedelmezőségi index: PI = PV(hozam)/PV(ráfordítás) A befektetési számítások matematikai eszköztára Kamatszámítás R =

C0×i; ahol: i a kamatláb tizedes számmal (pl. 15 % = 0,15) [i helyett szokásos r-t használni FV = C0×(1+i) Kamatoskamat-számítás FV = C0×(1+i)t; ahol t a futamidő (tőkésítés évente egyszer) R = C0×(1+i)t – C0 Diszkontálás PV = FV/(1+i)t 5. A tipikus döntési helyzet és elemzése Mi előnyösebb (eredményez magasabb FV-t): a szabad tőkét „t” évig kamatra pénzintézetnél elhelyezni (a befektetés I egyik alternatívája), vagy a saját cég fejlesztésre beruházni (befektetés II). Az elemzési módszer: FVI = C0×(1+i)t; illetve FVII = R×[(1+i)(t-1) + (1+i)(t-2) + + (1+i)(t-t)], ha a beruházás hozama a futamidő minden évében azonos, és az alternatív kamatláb „r”; illetve FVII = R1(1+i)(t-1) + R2(1+r)(t-2) + + Rt-1(1+r)(t-t+1) + R(1+r)(t-t), ha az 1. év hozama R1, a másodiké R2, , az utolsó előtti évé Rt-1, az utolsó évié R vagy NPV-számítással: NPV = - C0 + R1/(1 + i) + R2/(1 + i)2 + . + Rn/(1 + i)n Megjegyzés: Az 1. év

hozamát a második évtől (tehát „t-1” évig), az „t”-edik évét „t-t” évig (azaz a futamidőben már nem) lehet kamatoztatni. Más módszer: NPV = -C0 + ΣPVR > 0 A VÁLLALAKOZÁS PÉNZÜGYI RENDSZERE A számvitelről szóló többszörösen módosított 1991. évi XVIII törvény a gazdálkodóknak (vállalkozóknak) beszámolási és könyvvezetési kötelezettséget ír elő - 31 Egyszeres könyvvitelt köteles vezetni többek között – az egyéni vállalkozó és a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (kkt., bt), ha nettó árbevétele két egymást követő évben nem haladja meg a törvényben előírt összeget (jelenleg 50 millió Ft), függetlenül az általa foglalkoztatottak létszámától és a mérlegfőösszegtől. Egyszerűsített éves beszámolót készíthet a) az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó, és b) az a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, melynek két egymást követő évben a következő három

mutatóérték közül kettő nem haladja meg a törvényben előírt határértéket: - a mérlegfőösszeg (jelenleg 150 millió Ft); - az éves nettó árbevétel (jelenleg 300 millió Ft); - az átlagosan foglalkoztatottak száma a tárgyévben (jelenleg 100 fő). A számvitel két részből áll: 1. Könyvvitel 2.Éves beszámoló - bizonylatkiállítás; a) Éves zárás: - adatgyűjtés; - mérleg; - adatnyilvántartás. - eredménykimutatás; - cash flow. b) Elemzés: adatok értékelése. A vagyonmérleg: Kimutatás a vagyonra ható gazdasági műveletek hatásáról, mely tartalmazza adott időpontban, pénzértékben a vállalati eszközök összetételét, azok forrását a nyitó és záró időszak között keletkező vállalati eredményt: Az mérleg egyszerűsített szerkezete: Eszközök (aktívák) A. Befektetett eszközök I. Immateriális javak II. Tárgyi eszközök III. Befektetett pénzügyi eszközök B. Forgóeszközök I. Készletek II. Követelések III.

Értékpapírok IV. Pénzeszközök Eszközök összesen Források (passzívák) C. Saját tőke I. Jegyzett tőke II. - be nem fizetett tőke III. Különféle tartalékok IV.Mérlegszerinti eredmény D. Kötelezettségek I. Hosszú lejáratúak II. Rövid lejáratúak Források összesen A mérleg a könyvviteli nyilvántartásokon alapul. A könyvvitel lehet egyszeres vagy kettős. Alapelv: a bizonylati elv, azaz bizonylat nélkül nincs könyvelés A egyszeres könnyvitel a pénzforgalom elvén alapul, a könyvekben akkor rögzítik a gazdasági eseményeket, amikor az pénzmozgással jár együtt. Formája: egyéni vállalakozónál a pénztárkönyv; kkt.-nél és bt-nél - a törvényi feltétel megléte esetén – a naplófőkönyv - 32 A kettős könyvvitel a teljesítmény elvén alapul, a gazdasági eseményeket könyvekben és könyvviteli számlákon annak bekövetkezésekor rögzítik, függetlenül attól, hogy pénzmozgással jár-e együtt vagy nem. A gazdasági

társaság az egységes számlakeret alapján kidolgozott számlarend (számlatükör)-be felvett számlákat köteles vezetni. A számlaosztályok összefoglaló elnevezése: Mérlegszámlák: 1. Befektetett eszközök 2. Készletek 3. Követelések, pénzügyi eszközök 4. Források Költségszámlák: 5. Költségnemek 6. Költséghelyek, általános költségek 7. Tevékenységek költségei Eredményszámlák: 8. Értékesítés elszámolt önköltsége és ráfordítások 9. Értékesítés árbevétele és egyéb árbevételek 0. Nyilvántartási számlák Eszköz: piaci értékkel rendelkező vagyon, a múltbeli döntések eredménye, a működést biztosító erőforrás. a) A befektetett eszközök a vagyon azon része, mely hosszabb távon, több cikluson át biztosítja a működést: - immateriális javak: „reálalak” nélküli vagyontárgyak. Pl vagyoni értékű jogok, üzleti vagy cégérték, szellemi termékek; - tárgyi eszközök: ingatlanok, berendezések,

gépek, járművek, beruházások stb. A mérlegben nettó értékük szerepel; - befektetett pénzeszközök: egy évnél hosszabb lejáratú befektetések. Pl részesedések cégeknél, értékpapírok, adott kölcsönök, hosszúlejáratú bankbetétek. a) A forgóeszközök rövidebb távon, általában egy cikluson át szolgálják a működést: - készletek: vásárolt és saját termelésű anyagok, áruk, alvállalkozói teljesítmények, befejezetlen termelés, félkész és késztermékek stb.; - követelések: a mérlegkészítés napján a vállalaton kívül tartózkodó pénzeszközök. Pl a vevők tartozása (szállítások ki nem egyenlített része), be nem fizetett tőke, előlegek; - értékpapírok: az egy éven belül lejáró pénzügyi befektetések értéke. Pl kötvények, részvények; - pénzeszközök: pénztár, csekkek, elszámolási bankszámla stb. Források: az eszközök alapja, azaz eredetük, fedezetük megjelölése. Saját forrás (a mérleg

szerkezetében C), melyet nem terhel visszafizetési kötelezettseg, és idegen (D, a kötelezettségek: kapott hitelek, kölcsönök, előlegek stb.) forrás Az eredménykimutatás adott időszak bevételeinek és kiadásainak egybevetése (különbségképzése); a teljesítmény értékelését szolgálja. Egyszerűsített változatának szerkezete: I. Értékesítés árbevétele II. Egyéb bevételek III. Aktivált saját teljesítmények értéke IV. Anyagi jellegű ráfordítások V. Személyi jellegű ráfordítások VI. Értékcsökkenési leírás - 33 VII. Egyéb költségek VIII. Egyéb ráfordítások A) Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye (I+II+-III-IV-V-VI-VII-VIII) IX. Pénzügyi műveletek bevételei X. Pénzügyi műveletek ráfordításai B) Pénzügyi műveletek eredménye (IX-X) C) Szokásos vállalkozási eredmény (+-A+-B) XI. Rendkívüli bevételek XII. Rendkívüli ráfordítások D) Rendkívüli eredmény (XI-XII) E) Adózás előtti eredmény

(+-C+-D) XIII. Adófizetési kötelezettség F) Adózott eredmény (+-E-XIII) (+F-amit F-ből felhasznált) G. Mérleg szerinti eredmény (= mérleg C/IV sora) CASH FLOW A cash flow (CF, magyarul pénzáram) a nyereség készpénz alapú megfelelője, a tényleges pénzbevételek és pénzkiadások különbsége egy adott időpontban. A pénzáram és az adózás utáni nyereség egy-egy időpontban nem egyezik meg, mert a tényleges pénzbevételek és a kifizetések időben eltérnek. (Pl az értékcsökkenési leírás költségként elszámolható, és az árbevételben megjelenik, de az ezzel kapcsolatos kiadás csak később, az eszköz pótlásakor esedékes.) Alaptípusai: - direkt (likviditási terv), elsősorban üzleti terv részeként készítik; - indirekt (CF kimutatás), amellyel azt vizsgálják, hogy a pénzbevételek mennyiben nyújtottak fedezetet az esedékes kifizetésekre. Általában az év végi állapotnak megfelelően készül, és része az üzleti

beszámolónak. A cash flow szerkezete (egy változat) 1. Adózás utáni tiszta nyereség 2. Értékcsökkenési leírás 3. Készletváltozás 4. Vevőállomány változása 5. Tartós passzíva változása 6. Szállítóállomány változása 7. Pénzáram folyó működésből (1+2-3-4+5+6) 8. Értékesített tárgyi eszközök 9. Tartós befektetések értékesítése 10. Vásárolt tárgyi eszközök 11. Új befektetések 12. Pénzáram befektetésből (8+9-10-11) 13. Felvett hosszú lejáratú hitelek 14. Osztalékfizetés 15. Részvény (kötvény) kibocsátása 16. Hosszú lejáratú hitelek törlesztése 17. Saját értékpapír visszavásárlása - 34 18. Pénzáram pénzügyi tevékenységből (13-14+15-16-17) 19. Teljes pénzáram = A + B + C Az egyszerűsített beszámolóhoz nem kötelező CF kimutatást mellékelni. A PÉNZÜGYI ELEMZÉS Összegzi, elemzi, értékeli a vállalat tevékenységét a számviteli információs alrendszer adatai alapján a menedzsment

és a befektetők részére. Célja reális képet adni a vállalat helyzetéről, eddigi fejlődéséről, jövőbeni kilátásáról és piaci pozíciójáról a versenytársakhoz viszonyítva. Az elemzés mutatói A vállalat rövidtávú (hitelezői) értékelése, és pénzügyi mutatói: A rövidtávú hitelezés (futamideje legfeljebb egy év) színtere a pénzpiac, mely mindig bankszerűen működik. Forrásai a rövidtávú megtakarítások, eszközei: váltó; kincstárjegy; rövidlejáratú bankbetét; bankhitel. A jövőbeni hitelezők biztosak akarnak lenni, hogy a megállapodás szerinti időpontban érvényesíthetik követelésüket, ezért az adós vállalat hitelképességét vizsgálják és fizetőképességük, valamint hatékonyságuk alapján értékelik. Tehát a hitelezői értékelés mutatói: Fizetőképességi mutatók: Likviditási ráta = forgóeszközök/rövid lejáratú kötelezettségek Likviditási gyorsrá ta = (forgóeszközök - készletek)/rövid

lejáratú köt. (megkívánt minimális érték: 1~1,3) Hatékonysági mutatók: Követelések beszedési ideje Fizetések teljesítési ideje Tevékenységi ráták: az eszközök forgási sebességét, illetve a lekötés átlagos időtartamát mérik. Ezek: Készlet forgási sebesség: s = nettó árbevétel/átlagkészlet értéke Készlet forgási nap: N = időszak naptári napjainak száma/s vagy: N = (készletállomány×napok száma)/nettó árbevétel Vevőállomány forgási sebessége: Vs = nettó árbevétel/vevőállomány Vevőállomány forgási nap: VN = időszak naptári napjainak száma/Vs vagy: VN = (átlagos vevőállomány×napok száma)/nettó árbevétel (vevőállomány: kamatmentes hitel, amely leköti a vállalat eszközeit) Eszközmegtérülés: Es = nettó árbevétel/összes eszköz vagy: Es = nettó árbevétel/befektetett eszközök A vállalat hosszú távú (befektetői) értékelése, és pénzügyi mutatói A hosszú távú hitelezés (futamideje egy

évnél hosszabb) színtere a tőkepiac. Forrásai: háztartások, cégek, költségvetés, külföld. Eszközei: hosszú lejáratú bankbetétek; hosszú lejáratú bankhitelek; részvények; kötvények; egyéb hosszú lejáratú értékpapírok. A jövőbeni befektetők biztosak akarnak lenni, hogy befektetésük biztonságos (minimális kockázatú); a futamidő alatt megtérül; megfelelő mértékű hozamot eredményez. Ezért az adott vállalatot (értékpapírt kibocsátó szervezetet) nyereségessége, krízisállósága alapján értékelik. - 35 A befektetői értékelés mutatói: A jövedelmezőségi-nyereségességi ráták a befektetett eszközök felhasználásának eredményességét mérik. Ezek: Eszközarányos nyereség = adózott eredmény/összes eszköz értéke Sajáttőke-arányos eredmény = adózott eredmény/ saját tőke Nettó haszonkulcs = adózott eredmény/nettó árbevétel Fedezeti arány (fedezet/fix költség) Eszközarányos megtérülés

Össztőkearányos megtérülés Befektetés-gazdaságossági mutatók: Hozam (abszolút értéke és a befektetés arányában); Jövőérték; Jelenérték; Dinamikus mutatók: Nettó jelenérték; Belső megtérülési ráta (BMR = IIR). Jövedelmezőségi index Az adósság ráták azt fejezik ki, hogy a vállalat hosszú távon eleget tud-e tenni fizetési kötelezettségeinek. Adósságszolgálat fedezeti mutatója adózott nyereség + amortizáció + hosszúlejáratú betétek kamata AFM = hosszúlejáratú hitelek kamata + hosszúlejáratú hitelek törlesztése Eladósodottsági mutatók: Idegen tőke aránya = kötelezettségek/összes forrás Saját tőke aránya = saját tőke/összes forrás Hosszú lejáratú adósság aránya = kötelezettségek/összes forrás (a bankoknál általában akkor hitelképes a vállalat, ha az idegen tőke aránya nem haladja meg az össztőke 50-70 százalékát) Kamatfedezeti mutató (mennyiben biztosított a kamatok megfizetése) adózás

és kamatfizetés előtti eredmény (EBIT) KFM = éves kamatkötelezettség vagy: adózás előtti eredmény + amortizáció KFM = éves kamatkötelezettség - 36 Az elemzést, mely a pénzügyi beszámoló része, felhasználják: (1) a tulajdonosok és a menedzserek termelési, befektetési, piaci döntések megalapozására; (2) az üzleti partnerek (hitelezők, szállítók, vevők) a vállalkozás megbízhatóságának megismerésére, az üzleti kapcsolatok megalapozására; (3) az állam intézményei közül 5. az adóhatóságok, a helyi önkormányzat az adó megállapításához; 6. a cégbíróságok peres ügyekhez, céginformációk adásához; 7. a KSH az ország gazdasági teljesítményének megállapításához A VÁLLALATI FINANSZÍROZÁS ELVEI ÉS FORMÁI 1. A finanszírozás alapfogalmai A finanszírozás a működéshez szükséges pénzforrások biztosítását és a pénzeszközök gazdaságos felhasználását eredményező tevékenység. A

forrásösszetétel a saját és az idegen források arányáról való döntés. A saját forrás a források azon része, melyet nem terhel visszafizetési kötelezettség. Az idegen forrás a források azon része, melyet visszafizetési köte-lezettség (és egy részét igénybevételi díj, kamat, kezelési, szerződéskötési költség) terhel. 2. A finanszírozási stratégia elvei Segítenek a finanszírozási döntések meghozatalában: milyen legyen a tőkestruktúra (forrásösszetétel); hogyan valósítható meg a források és felhasználások összhangja; milyen finanszírozási formát (formákat) válasszanak. „Vasszabály”: Minél kisebb az idegen tőke aránya az össztőkén belül, annál krízisállóbb és hitelképesebb a vállalat. A jövedelmezőség vizsgálatának egyik eszköze a tőkeáttétel (leverage = emelőerő); az idegen források hatékonyságát jelző mutató. 3. A finanszírozás formái az időtávtól függenek a) Rövidtávú formák

(egy évig): (1) Rövidlejáratú bankhitel - költsége: kamat; - feltétele: hitelképesség és esetenként fedezet. (2) Kereskedelmi hitel: a szállító később kéri követelése kiegyenlítését. Költségét és feltételét szerződésben kötik ki. Értékpapír formája a VÁLTÓ, mely, rövidtávú fizetési ígérvény, ezáltal hiteleszköz és egyben fizetési eszköz is (forgatható) . Tartalmaznia kell – többek között – a lejárat időpontját. (3) Faktoring olyan pénzügyi szolgáltatás, amelyben az áru eladója (a szállító) rövidlejáratú eladásának (= kereskedelmi hitel) ellenértékét (könyvkövetelés) átruházza egy harmadik személyre (ez a faktor), aki azt saját javára behajtja, vállalva a sikertelenség kockázatát. A faktor tehát átvállalja a hitelezés kockázatát, finanszírozza az eladót, és elvégzi a szükséges teendőket. A faktoring folyamata: az eladó szállít a vevőnek – számlakövetelését engedményezi a

faktorra – a faktor kifizeti a számla ellenértékét a megelőlegezéstől a vevő fizetésének napjáig esedékes kamattal, faktor- és garanciadíjjal, valamint banköltséggel csökkentett ellenértékét az eladónak – a vevő a lejáratkor fizet a fakornak. - 37 b) Középtávú formák (egytől három évig) (1) Középtávú bankhitel: Költsége: a rövidtávúnál magasabb kamat; feltétele: hitelképesség, garancia, megkötések. (2) Lízing (bérlet): a bérlő termelőeszközt vesz bérbe egy lízingtársaságtól meghatározott időtartamra, használat céljából, szerződésben meghatározott, rendszeresen fizetendő lízingdíj ellenében. A futamidő lejáratakor a lízingtárgyat maradványértéken megvásárolhatja. A vállalat mérlegel a fejlesztés módjáról, azaz finanszírozásáról: ha lízingel, akkor a költség a lízingdíj; ha beruház hitelből, akkor a költség hitelkamat; törlesztés adózott pénzből; amortizáció. Alapvető

lízingformák: Pénzügyi lízing (nyílt és zár végű); operatív lízing; szervizlízing; visszlízing. A lízing tárgya lehet: tőkejavak; fogyasztási javak; személyi lízing. A lízing irányai: Belföldi-; import-; export- és tranzitlízing. A lízing legfontosabb biztosítékai: bankgarancia; ingatlanfedezet; készfizető kezesség; értékpapír letét c) Hosszú távú formák (három évnél hosszabb) (1) Hosszú távú (fejlesztési) bankhitel (2)Hosszú távú értékpapírok kibocsátása, adás-vétele általában értéktőzsdén folyik. A részvény alaptőkéjének meghatározott hányadát (tulajdonjogot) megtestesítő értékpapír. Előnye: nincs kamata (általában); nincs lejárati ideje; nem kell visszafizetni; csak kibocsátási költsége van; saját tőkévé válik (tőkeemelés). Hátránya: megvásárlója magasabb hozamot vár; a tulajdonosi struktúra felborul. A kötvény hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, klasszikus formájában fix, ma

már általában mozgó kamatozású. Visszafizetendő: lejáratkor egy összegben; futamidő alatt meghatározott időszakonként. 4. A kockázat a lehetséges negatív következmények teljes leírása, beleértve súlyuk és bekövetkezésük lehetősége valószínűségének megmutatását is megmutatását is. Oka a bizonytalanság (információhiány), azaz az emberek és a környezet viszonyának azon tulajdonsága, hogy e viszony alakulása nem látható előre. A kockázat lehet: önként vállalt (spekulatív), melynek kimenetele lehet kedvező vagy kedvezőtlen. Kezelésének (védekezés) módja határidős ügyletek kötése, melynek lényege a jövőbeni ügylet árának előre rögzítése. Tiszta kockázat (pl. természeti csapás, betörés, adós csődje), melynek – ha bekövetkezik – csak negatív hatása lehet. Kezelésének módja a biztosítás: erre szakosodott pénzintézet rendszeres díj fizetése ellenében az esetleg bekövetkező kárt megtéríti. A

VÁLLALATI PÉNZFORGALOM LEBONYOLÍTÁSÁNAK MÓDOZATAI 1. Néhány fogalom A pénz funkciói - elszámolási eszköz (általános egyenértékes) - forgalmi eszköz (Áru – Pénz – Áru: amikor az áru átadását vagy a szolgáltatás teljesítését közvetlenül követi árának kiegyenlítése); - fizetési eszköz (hitelpénz: amikor az áru átadását vagy a szolgáltatás teljesítését közvetlenül nem követi árának kiegyenlítése); - felhalmozási eszköz; - világpénz. - 38 Pénzforgalom: a pénztulajdonosok (birtokosok) közötti pénzmozgások összessége, a pénz szakadatlan áramlása; a gazdasági alanyok fizetéseket teljesítenek egymásnak, azaz pénzbevételek és pénzkiadások keletkeznek. Röviden: amikor a pénz tulajdonosa vagy birtokosa megváltozik. Esetei: - a vásárolt termék, szolgáltatás árának kiegyenlítése (a pénz tulajdonosa változik); - hitel felvétele, visszafizetése (a pénz birtokosa változik). 2. A pénzforgalom

módozatai PÉNZFORGALOM Készpénzforgalom - pénzalakú - készpénzkímélő - bankkártya - készpénzcsekk Számlapénzforgalom - átutalás - inkasszó - akkreditív - elszámolási csekk - ZSÍRÓ 2.1 Amikor a pénz forgalmi eszközként funkciónál 2.11 Készpénzfizetés: a) az áru átvételét, a szolgáltatás teljesítését közvetlenül követi vagy megelőzi ellenértékének (árának) kiegyenlítése: bankjegy, érme átadásával; bankjegy, érme befizetésével bankszámlára: pénztárnál; postán „Készpénz-átutalási megbízás”-sal; b) készpénz felvétele bankszámláról a hitelintézet pénztáránál; postai szolgálat igénybevételével; bankkártyával készpénzkiadó automatából. 2.12 Készpénzkímélő eszközök használata a tejesített megrendelés ellenértékének kiegyenlítésére: - bankkártya: elfogadóhelyeken (olyan kereskedelmi, szolgáltató egységek, melyeknek megfelelő bankszerződésük és termináljuk van); -

készpénzcsekk: kibocsátója rendeletére a pénzintézet, mellyel csekkszerződést kötött, készpénzt szolgáltat ki a kedvezményezettnek. 2.2 Amikor a pénz fizetési eszközként funkcionál, számlapénzforgalom valósul meg Feltétele: a szerződő felek rendelkezzenek bankszámlával. A bank a kötelezett bankszámláját megterheli, a jogosultét elismeri az elszámolás összegével. 2.21 Átutalási megbízás: a számlatulajdonos megbízza (formanyomtatvány megküldésével) a számláját vezető pénzintézetet, hogy bankszámlája terhére a meghatározott összeget számolja el a jogosult bankszámlája javára. - 39 2.22 Beszedési megbízás (inkasszó): a fizetési forgalom lebonyolítását a jogosult kezdeményei, ha ebben egyeztek meg, vagy törvényi előírás lehetővé teszi. Az inkasszó lehet: - esedékessége szerint azonnali, melyet a kötelezett bankja megérkezése után azonnal teljesít; határidős (a teljesítés ellen kifogásolási

határidőt jelölnek meg); tervszerinti, sorozatos követelések teljesítésére egyszeri, időrendi tervben meghatározott napokat jelölnek meg); - összege szerint pontosan meghatározott, fix összeg; limitált (a teljesíthető legmagasabb összeget határozza meg a kötelezett); határozatlan (a jogosult az indokoltnak tartott összeg beszedését kezdeményezheti) A folyamat lényege: a jogosult megbízást ad bankjának követelése beszedésre, és ha a kifogásolási határideig nem érkezik kifogás, a kötelezett bankja teljesíti a beszedési megbízást. 2.23 Akkreditív (okmányos meghitelezés): Bankja kiegészíti a vevő (kötelezett) fizetési saját fizetési kötelezettségvállalásával. Ezzel feloldja a két fél ellentétes érdekét: a vevő előbb akar szállítást, mint fizetne; az eladó előbb akar fizetést, mint szállítana. A folyamat lényege: a vevő elhelyezi megrendelése fedezetét bankjánál, és bankja akkreditívet „nyit”; a

megrendelés teljesítését elismerő igazolás bemutatása (átadása) ellenében a bank fizetést (jóváírást vagy átutalást) teljesít a szállító bankszámlája javára. 2.24 Elszámolási csekk: Az inkasszóhoz hasonlóan működik – a vevő átadja a bankjához címzett, számlája terhére szóló fizetési felszólítást (ez formailag az „Elszámolási csekk”) a szállítónak, és az nyújtja be a banknak, mely jóváírást (átutalást) teljesít a szállító bankszámlája javára. 2.25 Zsírórendszer: Klíringszerűen működik, azaz figyeli az ilyen szerződést kötött, egymással megrendelői-szállítói kapcsolatban álló ügyfeleinek bankszámla-követelést, és annak megfelelő szintje esetén a tényleges követeléseket elszámolja a bankszámlák között (a jogosultak bankszámláján jóváírja a követeléseket a kötelezettek bankszámlája terhére). NÉHÁNY TUDNIVALÓ AZ ADÓZÁSRÓL Az adó lehet adóviselés alapján lehet: -

közvetlen adó [EA] (egyenes adó): az fizeti, akinek jövedelme keletkezik (pl. SZJA); - közvetett adó [KA]: az adó alanya és az adó terhének viselője elkülönülhet egymástól (a jövedelem felhasználásakor; pl. jövedéki adó) rendeltetése alapján: - általános adó [ÁA]: (a költségvetési bevétel felhasználásáról előre nem döntenek); - céladó [CA]: (a bevétel kijelölt feladatok megoldására szolgál). - 40 Az adó tárgya: az a dolog (pl. épület, telek), az a jog (pl haszonélvezeti jog), az a tevékenység (pl. adóköteles értékesítés, jövedelemszerző tevékenység), amely után az adót fizetik. Az adó alapja: az adó tárgyának az a mennyisége, amelynek alapján az adót kiszámítják. Az adó mértéke: azt fejezi ki, hogy az adóalap (pl. jövedelem) vagy annak egysége (pl benzin literje) után mennyi adót kell fizetni. Az adó mértékét adókulccsal vagy adótétellel határozhatják meg. Az adókulcs az adóalap

meghatározott százaléka, amely lehet lineáris vagy progresszív. Adótételben akkor fejezik ki az adó mértékét, amikor az adó alapját nem pénzértékben határozzák meg (pl. kommunális adó, gépjárműadó) Adóztató: az állam, illetve az önkormányzat, amely adót szedni jogosult. Adóalany: az adófizetésre kötelezett természetes személy, gazdasági társaság, szervezet. Az adó alanyát másképpen adókötelezettnek is nevezik Adózó: az a személy, akire vonatkozóan valamely adóról szóló törvény vagy az adózás rendjéről szóló törvény adókötelezettséget, adófizetési kötelezettséget vagy költségvetési támogatást állapít meg. Adóhatóság: az adó beszedésére jogosult az állam (önkormányzat) nevében az adóztatással kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket gyakorló szervezetek. Ezek lehetnek: 1. Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és szervei (APEH) 2. Az önkormányzat jegyzője Ismertebb adók: Állami

adóhatóság beszedi: - társasági és osztalékadó (TAO) [EA] [ÁA] - egységes vállalkozási adó (EVA) [EA] [ÁA] - általános forgalmi adó (ÁFA) [KA] [ÁA] - személyi jövedelemadó (SZJA) [EA] [ÁA] - fogyasztási adó [KA] [ÁA] - jövedéki adó [KA] [ÁA] - munkaadói, valamint munkavállalói járulék [EA] [ÁA] - útalap hozzájárulás [KA] [CA] - termékdíj [KA] [CA] Önkormányzati adóhatóság beszedi: - építményadó [ÁA] - telekadó [ÁA] - magánszemélyek kommunális adója [CA] - vállalkozások kommunális adója [EA][CA] - idegenforgalmi adó [EA] [CA] - helyi iparűzési adó [EA] [ÁA] - belföldi rendszámú gépjárművek adója [ÁA]