Szociológia | Felsőoktatás » Felföldi Barnabás - Bevezetés a kulturális antropóliába jegyzet

Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! Jegyzet-vázlat a „Bevezetés a kulturális antropológiába" c. tantárgyhoz Írta, szerkesztette: Felföldi Barnabás egyetemi tanársegéd 1 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! AZ EMBERI KULTÚRA EVOLÚCIÓS GYÖKEREI ÉS TÁRSAS-KOGNITÍV FELTÉTELEI (Michael Tomasello kognitív kollektivitás elmélete) 1 Michael Tomasello angol humánevolúció-kutató az emberi megismerés humánspecifikus jegyeinek kialakulását három dimenzióban 2 véli tetten érni: • evolúciós, • történelmi, • egyedfejlődési. Legfőbb állítása az, hogy az ember kulturális világát

legalapvetőbben a társas cselekvésbe ágyazott megismerési folyamat teremti meg, fejleszti és rögzíti mindhárom dimenzióban. A biológiai evolúció során genetikailag is rögzült egy sajátos társas-kognitív képességünk. Ez a képesség számunkra lehetővé teszi, hogy társas konvenciókat és szimbólumokat hozzunk létre és használjunk. A kulturális megismerés (átadás és tanulás) társas meghatározottsága A kulturális átadás nem csak az emberre jellemző A kulturális és társadalmi átadást 3 Tomasello biológiai mechanizmusnak tekinti, ami az állatokra éppúgy jellemző, mint az emberre. (Példák: madarak énektanulása, patkányok táplálékválasztása, embergyerekek társadalmi konvenció-elsajátítása.) A sajátosan emberi kulturális átadási módozatok: • utánzásos tanulás, • tanítás segítségével való tanulás, • együttműködéses tanulás. A kulturális átadás fajspecifikus jellemzői az embernél Mi, emberek olyan

mértékben tudunk azonosulni fajtársainkkal, hogy: 1. intencionális ágensként és; 2. mentális ágensként kezeljük őket; 3. továbbá fölfogjuk, hogy mások intenciói, tapasztalatai, gondolatai és vélekedései eltér(het)nek a sajátjainktól. Következménye a kulturális tanulásra nézve: képesek vagyunk akár pontosan ugyanúgy végezni egy új cselekvést, mint akitől ellessük.4 Az utánzó ember az újító „kognitív helyébe” képzeli magát, és ebből az új kognitív perspektívából tekint, gondol a feladatra és a megoldási lehetőségekre. 1 Forrás: Tomasello, Michael: Gondolkodás és kultúra. Osiris, Bp 2002 Tomasello az elgondolást Vigotszkijtól kölcsönözte. 3 Tomasello a kulturálist és a társadalmit lényegénél fogva egy és ugyanazon dolognak tekinti, ezért fölváltva használja e két kifejezést. Tomasello kulturális megismerés helyett gyakran használja szinonim módon a kulturális tanulás és a kulturális átadás

kifejezéseket is. 4 Vagy legalábbis érzékeljük és értjük, hogy mi a különbség a saját cselekvésünk és az utánzotté között. Ez a különbségtétel az egyik kognitív alapja a viselkedés/gondolkodás fejlesztésének a tanulási folyamat során. 2 2 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! Az emberi megismerés egyedfejlődési folyamatok fajspecifikus jegyeit kialakító evolúciós, történeti és Az evolúciós folyamat A genetikus evolúció során kialakultak emberi gondolkodás, kommunikáció és a beszédszervek mechanikájának egyetemes humán struktúrái 5. Az emberi, ún. intencionális-kauzális gondolkodás 6 két fő jellemzője: 1. asszociatív tanulással (vagyis személyes érintettség, bevontság nélkül) megértjük egyes események előzmény-következmény

viszonyait - erre még az emberszabású majmok is képesek; 2. a mögöttes intencionális vagy oksági erő megértésének képessége - erre már csak az ember képes! Ez fontos kulturális és szociális következményekkel jár: • az egyén szempontjából: a felnövekvő ember megtanulja használni (kulturális tanulás) és belsővé tenni (interiorizáció) a mások által létrehozott kulturális alkotások bizonyos aspektusait; • a közösség perspektívájából: több ember együttműködve új stratégiákat, eljárásokat és tudásokat képes kidolgozni és kumulálni a közösség számára. Ezt a fölhalmozást nevezi Tomasello kumulatív kulturális evolúciónak vagy lendkerékhatásnak. A tárgyi eszközök, a nyelvek, a kulturális szokások és rituálék is hasonló fejlődési folyamaton mentek keresztül az idők során. A kulturális hagyományok egyre komplexebbé váltak, egyszersmind egyre több adaptív funkciót kezdtek ellátni. A történeti

folyamat Az intencionális-kauzális gondolkodás megjelenése és a lendkerékhatás azoknak a fölgyorsuló kulturális változásoknak a feltétele volt, amelyek kb. 200 000 ezer évvel ezelőtt indultak meg az emberiség történetében (Homo Sapiens). A Homo Sapiens volt először képes szimbolikus kommunikációra fajtársaival, ami különösen hatékony adaptációs 7 eszköznek bizonyult. A nyelvi (szimbolikus) kommunikáció a szociogenezis különböző más folyamatait indította be, anélkül, hogy ehhez további genetikai változásokra lett volna szükség. Tomasello szerint „hosszas történelmi erőfeszítések során az interakció ezen új módja a kommunikáció, a dominancia, a csere és a felderítés elemi főemlős tevékenységeit a nyelv, a kormányzat, a pénz és a tudomány emberi kulturális intézményeivé alakította át”. Ennek a hátterében a társas tevékenységek különböző területein végbement elemibb és általánosabb átalakulások

húzódnak. Ezek lényege, hogy társasból kulturális tevékenységi módok (stratégiák) váltak, például: • kommunikáció - a jelzésekből (társas) interszubjektív és intencionális szimbólumok váltak (kulturális); • szociális tanulás - a versengésből és ritualizációból kulturális tanulás (vagyis az intencionális cselekvések utánzása) vált; 5 Ezekhez kötődnek azok az elemi képességek mint az emlékezet, a tervezés, a térbeli tájékozódás, vagy a kategorizáció. 6 Megjegyzem, intencionalitást nem csak embereknek, de más élőlényeknek vagy természeti jelenségeknek, szellemeknek vagy isten(ek)nek is tulajdonítunk, bizonyos esetekben pedig mentális képességeket is; a mítoszok, hiedelemmondák, mesék és katasztrófafilmek erre kiváló példák. 7 Adaptáció: a környezeti feltételekhez való alkalmazkodás. 3 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop

(lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! • tanítás - a segítésből (társas) oktatás (kulturális) alakult ki. (Ezek a folyamatok persze mind hatottak egymásra és a nyelvi rendszer további fejlődésére is.) Az elődök tapasztalatai a ma megismerhető kulturális alkotásokban kumulálódva benne foglaltatnak! Az egyedfejlődési folyamat Az egyedfejlődési folyamatban nem csak a tanításos tanulás kap szerepet, hanem a tevékenységek kitartó gyakorlása is. (A játékos viselkedés fontos!) • Nem sokkal a születésük után a csecsemők a megismerés sajátosan emberi útjára lépnek. Mímelés, prototársalgás - mint a korai azonosulás speciális formái. • 9. hónap környékén: megjelenik a self és mások közötti analógia tudata, és az oksági és az intencionális gondolkodás. A közös figyelmi jelenetekben való részvétel megnyitják a gyermekek számára azokat a kulturális kapukat, amelyek

a felnőttek és a nagyobb gyerekek szövedékes közös szimbolikus terébe vezetnek. • 2-4 év: rohamosan kifejlődő nyelvi jártasságok, melyek a gyermeki megismerést is átalakítják. A z interakciókba bonyolódás, a kommunikációs konvenciók átvétele új kognitív (belső) reprezentációk létrejöttét eredményezi számukra. Ezek 3 jellemzője: interszubjektívek; perspektivikusak; függetlenek az itt-és-most helyzettől. Kognitív reprezentációink egy részét külsővé tesszük, azaz exogén, szimbolikus reprezentációkat hozunk létre (beszélt és írott szövegek, ábrák, térképek, kézjelek, táncmozdulatok). A társas interakciók során való használatuk ugyanakkor visszahatással van az egyén belső reprezentációira! (Ez az alapja a kulturális értékek, normák és szabályok interiorizációjának.) Összegzés Michael Tomasello kognitív kollektivitás elmélete magyarázatot akar adni arra a tudományok történetében (is) sokszor föltett

kérdésre, hogy mitől ember az ember, vagy másképpen: hogyan jött létre az, amit emberi kultúrának nevezünk. Szerinte az evolúciós, az egyedfejlődési és történelmi dimenzió állandó egymásra hatása biztosította azt a kulturális evolúciós folyamatot, amelynek végpontján láthatjuk magunkat: a m ai embert és kulturális teljesítményeinket. Nincs merev határ természet és kultúra (társadalom) között, mondja T.: az emberi kultúra lényegében egy fajspecifikus biológiai adaptációs mechanizmus, ami azonban két fontos vonatkozásban más, mint az állatoké: • fajtársainkat mentális és intencionális ágensekként látjuk; • nagyon hajlékony és a t ársas léthez idomuló szimbólumhasználatot tudunk megvalósítani, s így egyedül az ember képes komplex szimbolikus rendszereket létrehozni, használni és módosítani. Ember voltunk lényege a világ szimbólumrendszereken keresztül való megragadása: „halak vagyunk a kultúra

vizében”. 4 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! A KULTÚRA MODERN FOGALMÁNAK EREDETE, ELLENTMONDÁSAI ÉS KÜLÖNBÖZŐ TÁRSADALOMTUDOMÁNYI ÉS ANTROPOLÓGIAI ÉRTELMEZÉSEI I. A kultúra modern fogalmának főbb jellemzői I.1 A kultúra mai fogalma és eredete Hétköznapi kultúrafogalmunk • jellegzetesen modern fogalom, a maga ellentmondásosságával; • a 18. század végén alakult ki Természet versus kultúra • Kultúra mindaz, ami az emberi örökség része, ami alapvetően megkülönbözteti életmódunkat az állatokétól. • Kultúrához sorolunk mindent, amit értelem hat át és ami jelentést közvetít számunkra. • A „kultúra" magába foglalja az embereknek mint alkotóknak önmagukról kialakított képét is. Nem csak annak vagyunk urai, ami körülvesz minket,

hanem a saját életünknek is. I.2 A kultúra antropológiai és értékelő fogalma A modern kultúrafogalom kettőssége (Márkus György) 1. Tág vagy antropológiai értelemben a kultúra az emberi viselkedés minden nem biológiai eredetű aspektusát jelöli (értelmezés, érthető cselekvés!). 2. Szűkebb vagy értékelő értelmében a kultúra mindenekelőtt a művészeteket és a tudományokat jelenti. A modern kultúrafogalom kettőssége (Terry Eagleton) 1. Antropológiai - az életmóddal hozza összefüggésbe a kultúrát 2. Esztétikai - az esztétikummal hozza összefüggésbe a kultúrát Eagleton ellenvetései: • A kultúra mindkét vonatkozásában („esztétikai” és „antropológiai”) egyszerre lehet nagyon tág és szűk is! • A kultúra helyi, eléggé korlátozott fogalmai kezdtek egyetemesen elterjedni: kávéházi kultúra, fegyverkultúra, futballkultúra stb. I.3 A kultúra – egyszerre hétköznapi, tudományos-esztétikai és politikai

fogalom Eagleton: „A radikális politika három formája számára, amely az elmúlt néhány évtizedben a globális napirendet eluralta - a forradalmi nacionalizmus, a feminizmus és az etnikai küzdelmek - a kultúra mint jel, kép, jelentés, érték, identitás, szolidaritás és önkifejezés a politikai küzdelem tétje, nem pedig olümposzi alternatívája. Boszniában vagy Belfastban a kultúra nemcsak az, amit fölteszünk a CD-lejátszóra, hanem az, amiért ölni kell. () A kultúra a társadalmi szubjektivitás területét jelenti, egy olyan területet, amely szélesebb, mint az ideológia, de szûkebb, mint a társadalom, kevésbé kézzelfogható, mint a gazdaság, de jobban megérinthetõ, mint a teória.” 5 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! II. Néhány antropológiai

kultúra-definíció E. B Tylor híres korai definíciója Tylor, E.B szerint a kultúra "komplex egész, mely magába foglalja a tudományt, a hitet, a művészetet, az erkölcsöt, a jogot, a szokásjogot, és minden más, az ember, mint a társadalom tagja által szerzett képességet és felvett tudást.„ Egy elterjedt definíció A kultúra majdnem mindenre utal, ami egy emberi közösségben megtanulható, vagy amit az létrehozhat: a kultúra közös hiedelmek, értékek, szokások, viselkedések és termékek rendszere, melyet a t ársadalom tagjai abból a cél ból hoznak létre, hogy megbirkózzanak saját világukkal vagy mások világával, és ezeket generációról generációra tanulás útján sajátítják el. Melville J. Herskovits I A kultúra egy nép életmódja, magatartásának módja, míg a társadalom az adott életmódot folytató egyének szervezett összessége. Melville J. Herskovits II 1. A kultúra () egyetemes, de minden helyi vagy tájjellegű

megnyilvánulása egyedi 2. A kultúra állandó, de egyúttal mozgásban lévő is, és folyamatos, állandó változást mutat 3. A kultúra betölti és nagymértékben meghatározza életünket, de tudatos gondolkodásunkat ritkán befolyásolja. Kognitív antropológia I. A kultúra megszerzett és elsajátított tudás, melyet az emberek tapasztalataik értelmezésére és társas viselkedésük megszervezésére használnak (jelentés-értelmezés!). Kognitív antropológia II. Kultúra = kognitív térkép (alapelvek), melyhez mindennapi tevékenységeink során igazodhatunk. Segít a cselekvésben és tapasztalataink értelmezésében, rendszerezésében Az emberek azonban nemcsak olvassák e térképeket, de készítik, módosítják is azokat! Szimbolikus antropológia Clifford Geertz szerint a kultúra fogalma "szimbólumokban megtestesülő jelentések történetileg közvetített formáit jelöli, a szimbolikus formákban kifejezett örökölt koncepciók azon

rendszerét, amelynek segítségével az emberek kommunikálnak egymással, állandósítják és fejlesztik az élettel kapcsolatos tudásukat és attitűdjüket." III. Az antropológiai kultúra-definíciók fejlődése és kritikája III.1 A kultúra monolitikus elképzelése vs kulturális pluralizmus Az antropológiai fókusz – legalábbis a XX. sz-tól kezdve - azon a sokszínűségen van, ahogy az emberek létrehozzák és élik társas életüket (a kultúrák pluralitása). Ez az elképzelés ellentétes azzal, amely a kultúrát egyes számban emlegeti. • Kezdet: 18. sz-i európai gondolkodás • Kifejlődése: 19. sz, a nyugati imperializmushoz kötődő társadalmi evolucionista gondolkodás dolgozta ki kereteit. • E szerint az emberi kultúra, a kreativitás és racionalitás fejlődése egyazon folyamathoz tartozik. 6 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére

Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! Más szavakkal, az emberek, azáltal, hogy intellektuálisan, spirituálisan és esztétikailag időben egyre fejlettebbé váltak, egyszersmind ’műveltebbek’ (cultivated) is lettek. III.2 A kultúra monolitikus elképzelésének kritikája De Certeau szerint a kultúra monolitikus felfogása: • kirekesztő, mert kultúrát, „civilizációt” csak az európai mércével mért ’művelt’ emberi lényeknek tulajdonít (másoknak csak ’hagyománya’ van), • erős politikai felhanggal bír: eszközül szolgált a birodalmak kezében az elitista normák elterjesztéséhez. A kulturális relativizmus (Franz Boas) eszméje szerint a kultúra megértése csak sokszínűségében lehetséges, megítélésük pedig csak sajátos kontextusukban lehetséges. “Minden K-hoz egy sajátos, történetileg esetleges életmód kötődik, amely a termékek, intézmények és viselkedésmódok egyedileg

jellemző együttesén keresztül fejeződik ki.” (Boas) A technológiai lehetőségek felsőbbrendűséggel! nincsenek összefüggésben a társadalmi és kulturális III.3 A kulturális homogenitás kritikája és a kultúra objektív valósága A kultúra mint nyitott, kreatív eljárásokon nyugvó, mégis koherens egész – a boasi elképzelés (romantikus és anti-evolucionista szemlélet) A kultúra nem más, mint kreatív eljárások folytonos sorozata: az emberek állandóan beemelnek és átalakítanak új, ill. idegen elemeket (adaptív stratégiák) A kultúrák jól elkülöníthető koherens rendszerek, melyek rendszerszerűen harmonizáló egészként működnek. A K mint “objektív realitás” – a klasszikus modernista elképzelés (ontológiai realizmus) Kulturális homogenitás, kulturális rendszer - a K kötöttsége, koherenciája és lehatároltsága domborodott ki (pl. brit strukturalista és funkcionalista szociálantropológia) (Ellentmond Boas

tanainak, holott tőle származott a gondolat). Kultúra = valami valóságos, ami az egyének fején kívül található. A kultúra az egyének által osztott tárgyak, szimbólumok, technikák, értékek, hiedelmek, gyakorlatok és intézmények gyűjteményének formájában objektiválódik. Szemlélet és törekvés: az antropológia természettudományokhoz való közelítése. Kritika: az A kutatási tárgya a t udatos, gondolkodó emberi lény, ezért helye az embertudományokon (társ.tudomokon) belül van! (Evans-Pritchard) III.4 A jelentés reprezentációs elmélete és annak krízise A ’60-as évek interpretív fordulata az antropológiában: elmozdulás • attól a k orábbi felfogástól, mely a K-t elsősorban szokásszerű vagy mintázott viselkedésnek látta, 7 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET

NEM PÓTOLJA! • afelé, mely a K-t eszmerendszereknek, vagy a szimbolikus jelentés struktúráinak látja. K = a mentális reprezentációk közösen osztott rendszere. (gyökerek: Boas, Weber, Parsons) A K nem csupán közösen osztott, hanem interszubjektív módon közösen osztott (D’Andrade, Roy). K = konceptuális struktúra, mely a valóság reprezentációiból épül föl. Azáltal, hogy sajátos logikát kölcsönöz neki, tájékoztatja, eligazítja, szervezi a r endszerekben lévő tevékenységeket. Célt ad a T-i rendszernek, és biztosítja annak egyensúlyát Abnormális, deviáns, diszfunkcionális viselkedés - amely nincs szinkronban a rendszer saját kulturális értékelésével (értékrendszerével). A K-nak ezt a nagyhatású ’jog és rend’ - elképzelését azonban egy ideje komoly kritikák érik. Kritikák Roy Wagner A kulturális jelentések nem a jelek hagyományos jelöltjében fejeződnek ki, hanem „az állandó megújulás folytonos

áramlásában élnek”. A K magja () az elképzelések és analógiák koherens áramlata, melyet nem lehet közvetlenül, elmétől elméig kommunikálni, csupán csak kicsalni, sejtetni, körülírni. Tim Ingold Ma már sok antropológus fordítja figyelmét a dialógusra és a m indennapi viselkedés poétikájára. Hangsúly: az életmódon, a tapasztaláson, a gondolkodáson, az érintett résztvevő embereken van, akik – változó mélységben és millióféleképpen – folytatják sajátos életmódjaikat. Ebből a szemszögből antagonisztikusnak tűnik az ’objektív’ absztrakt struktúrák létrehozásának minden kísérlete. 8 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! AZ "ANTROPOLÓGIA" KIFEJEZÉS ÉRTELMEZÉSE ÉS AZ ANTROPOLÓGIA FAJTÁI Az "antropológia" kifejezés

eredete és értelmezése Görög: “anthroposz” = ember; “logosz” = tan, vizsgálódás Az antropológia fajtái Fizikai antropológia 3 fő vizsgálati területe: 1. emberi evolúció; 2 emberi faj biológiai sokszínűsége (variációi); 3 az ember elsődleges rokonainak (főleg majomfélék) tanulmányozása (evolúció, viselkedés, társadalmi élet). Szociálantropológia, kulturális antropológia Sok átfedés, összemosódó határok. Szoc. antrop: főleg britek DURKHEIM nyomdokain az alapítók: Rivers, MALINOWSKI, 8 RADCLIFFE-BROWN, EVANS-PRITCHARD . Főleg a társadalom felépítésével (intézmények, rokonsági rendszerek funkciói, struktúrája) foglalk. Kult. antrop: Edward Burnett Tylor nyomán még mindig főleg a fogalmakkal, a gondolkodással és tudással, illetve ennek nyelvi és más szimbolikus reprezentációjával foglalkoznak. Alapító: Franz Boas; és tanítványai: Ruth Benedict, Edward Sapir, Margaret Mead. Inkább amerikai dominanciájú.

Szakantropológiák : nyelvészeti, városi, gyógyászati, pszichológiai, alkalmazott, etnozenei, stb --- elnevezéseik nem a kutatás módszerére, mintsem a kutatás problémájára, céljára vagy helyére (város) utalnak. Antropológiai jellegű kultúrakutató irányzatok Kritikai kultúrakutatás (Cultural Studies): Anglia,USA. Európai etnológia: főleg Németország, Skandinávia. 8 MALINOWSKI híres monográfiája a Trobriand-szgt.-en végzett klasszikus terepmunkája alapján íródott: “A Nyugati-Pacifikum argonautái” (1922); ugyanez RADCLIFFE-BROWN ESETÉBEN: “Az Andaman-szigetiek” (szintén 1922). 9 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! AZ ANTROPOLÓGIAI MUNKA RÉSZEI (AMERIKAI ÉRTELMEZÉS): KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA, ETNOLÓGIA, ETNOGRÁFIA Etnográfia = egy kultúra

(másképp: kulturális térszín) leírásának és interpretálásának munkafázisai, a terepmunkától a részletes etnográfiai beszámoló (monográfia) megírásáig. De az etnográfiai kutatás nem a végső célja az antropológiai munkának, hiszen az antropológusok a kulturális törvényszerűségek magyarázatára, öszehasonlítására és klasszifikációjára is törekszenek. Ezt hívják etnológiának, aminek legmagasabb szintű és legáltalánosítóbb tevékenysége a kultúraközi összehasonlítás, illetve az ennek nyomán születő általános antropológiai megállapítások (pl. az emberi vallások természetéről, vagy a szimbólumhasználatról) - megpróbálnak általános magyarázatokkal szolgálni a különbségekre és a hasonlóságokra. Kulturális antropológia = amely mindezt összefogja egy törekvéssé Etnográfus / etnológus / antropológus : tehát 3 különböző, de egybemosódó szerep az antropológia, mint tudomány művelésének

különb. szakaszaiban! Ábra: az antropológiai munka céljai (fázisai) és a nekik megfelelő megközelítések elnevezése az amerikai felosztás MEGKÖZELÍTÉS A KULT. ANTROP CÉLJAI (munkafázisok) Etnológia Etnográfia Magyarázat (explanáció) Osztályozás (klasszifikáció) Összehasonlítás (komparáció) – több népcsoport valamely kulturális jellemzőjét (vagy jellemzőit) Terepmunka (adatgyűjtés) egy kulturális térszínen (emberi közösségben) + annak leírómagyarázó (deskriptív-explanáló) végeredménye: monográfia, tanulmány, film stb. 10 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! A MODERN ANTROPOLÓGIA ALAPESZMÉI: A HOLISZTIKUS ÉS A KULTÚRAKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÓ PERSPEKTÍVA ÉS A KULTURÁLIS RELATIVIZMUS A holisztikus perspektíva szerint az em beri életnek

egyetlen aspektusa sem vizsgálható és értelmezhető a többi részhez való kapcsolatának figyelembe vétele nélkül (szélesebb kontextus = az a környezet, amelyben az emberek élnek); másrészt azok a jelentések, amelyeket az emberek az életükhöz kötnek, a saját, egyedi kulturális környezetükre jellemző. Pld a gyermekszülési szokások és gyakorlatok elemzése elképzelhetetlen a n emi szerepeknek, a válási-házasodási szokásoknak, a bábák státuszának vagy a gyógyellátási rendszernek az egyidejű vizsgálata nélkül. (Ladermann, 1983) A kultúraközi összehasonlító (komparatív) perspektíva azon az alaptapasztalaton nyugszik, hogy az emberi kultúra formái, a szokások, intézmények nagyon nagy változatosságot mutatnak. Az összehasonlító persp. tulképpen kiterjesztése a holisztikus nézőpontnak, amennyiben elfogadjuk, hogy sem az emberi létfeltételek határait, sem lehetőségeit nem tudjuk megismerni, ha nincs módunkban számításba

venni az emberi viselkedésnek a különböző földrajzi és társadalmi körülmények között mutatott különbözőségeit. Kulturális relativizmus (versus etnocentrizmus) Kulturális relativizmus = az a k épesség, hogy más emberek szokásait és hiedelmeit nem a magunk, hanem az ő saját szemükön keresztül próbáljuk látni, a saját kultúrájuk kontextusán belül. Ez a képesség nem jön magától Nehéz lehet elfogadni és megértően közeledni pld egy rituális és véres bali kakasviadalhoz egy amerikai állatbarátnak, aki a kísérleti kutyák szabadon bocsátásáért szokott tüntetni Washingtonban. Nem kell elvetnünk saját értékeinket, csupán magunkévá teszünk egy megközelítést, amely elősegíti a tudományos megismerés objektivitását. A kult. relat tehát objektivitást, empátiát és informált ítélkezést feltételez, de nem csupán a kult antropológus sajátíthatja el, hanem bárki. Etnocentrizmus = a kult. relat ellentéte É

n-központúság, saját kultúra-központúság Más kulturális szokásokat és viselkedési normákat vlki kizárólag a sajátjának a normáin keresztül képes megítélni. Kialakulása gyermekkorban teljesen normális, és szükséges az egészséges éntudat megerősödéséhez. Későbbi, felnőttkori abszolutizálása azonban nagyon káros lehet, főleg össztársadalmi szinten, amennyiben a különböző életformák, kulturális normák találkozása és ütközése nagyon valószínű (pl. világvárosok multikulturális közegében) Minden kultúrában igen elterjedt, és különböző fokozatai vannak a miénkben is. Egyik szélsősége a rasszizmus (pl a fasiszta ideológia egyik központi eleme), beteges megnyilvánulása a xenofóbia. A kult antrop egyik fő üzenete az egyre globalizálódó világban pontosan a kult. relativizmus elsajátításának növekvő szüksége! 11 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2

félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! KULTÚRA ÉS VISELKEDÉS - Öröklött és tanult viselkedés: A tanult vis. az embernél túlnyomó többségben van Azért tanulunk, hogy független, felelősségteljes tagjaivá váljunk társadalmunknak. - Szocializáció: kulturális ismeretek és szabályok, ill. ezek alkalmazási módjának elsajátítása, ill ennek folyamata. (túlnyomórészt gyermekkorban és az ifjúkorban) Szocializációnk persze nem fejeződik be sohasem (a nyugdíjas szerepre is “szocializálódunk” végsősoron). - A biológiaialag örökölt alapú viselkedés-tanulás sem hanyagolható el: alapvető igényeink (szükség ételre, italra, alvásra, nemi tevékenységre) viselkedésünk jó nagy részének alapját képezi és befolyásolja. - Tehát fontos a bioli alapú viselk, de ahogy kielégítjük a belénk épített biológiai igényeinket, és ahogy megoldunk

helyzeteket és alkalmazkodunk, az már nagyrészt a tanult viselkedés eredménye. 12 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! KULTÚRA ÉS NYELV ; NYELV ÉS JELENTÉS; JELENTÉS ÉS VALÓSÁG - A kultúra egy szimbolikus kommunkiációs rendszeren keresztül adódik át, amit mi nyelvnek hívunk. (Nyelv szélesebb értelmezése!!!) Az állatok is használnak kommunkációs rendszert (szagok, hangok, viselkedés), de nyelvet csak az ember használ. Az állati komm rendszer nagyrésze genetikusan öröklött, és sokkal kevésbé hajlékony, mint az emberi nyelv. Az emberi nyelv sajátja, hogy a szavak megváltoztathatják jelentésüket! Kombinálhatók és változtathatók egy új jelentés érdekében. Beszélhetünk arról, hogy mi történt volna ekkor és ekkor, és olyan gondolatokat is kifejezhetünk,

amelyekről azelőtt soha senki sem beszélt. Irodalom, filoz, gazdaság, tudomány, hiedelmek, vallás - mind ezen a magas szintű kommunikáción alapszik. A kulturális tudás nem kizárólag a nyelven keresztül adódik át, de nagymértékben azon keresztül nyer kifejezést. - A kultúra jelentést ad a v alóságnak. Így a nyelv elsődleges módon határozza meg, hogy miként gondolkodunk a tapasztalatainkról, és mit tekintünk valóságosnak. (Pl betegségek oka, megjelenési módja stb.) 13 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! AZ ANTROPOLÓGIAI MÓDSZER: TEREPMUNKA (ETNOGRÁFIA) Az antropológiai terepmunka (etnográfia) alatt az antropológusok ált. hosszú időtartamú helyszíni, személyes kutatómunkát értenek. Ennek a gyakorlatnak a hátterében két fő tudományos megfontolás

húzódik: 1. az antropológusnak - ellentétben a pszichológusokkal és szociálpszichológusokkal természetes körülmények között kell tanulmányozniuk az emberi viselkedést, vagyis ott, ahol az emberek természetes módon interakcióba lépnek egymással az ő természetes életvilágukban (és nem mesterségesen megteremtett helyzetekben és körülmények között); 2. a másik elv, hogy az antropológusnak első kézből származó információkkal kell rendelkeznie, vagyis nem bízhatja rá a kérdezést és a megfigyelést más emberekre. Az egyik nagy erénye a terepmunka kutatásnak, hogy arra ösztönzi az antropológusokat, hogy megpróbálják nagyjából-egészéből úgy látni a világot, mint azok az emberek, akiket tanulmányoz. Ezt a perspektívát gyakran nevezik "emikus", bennszülött látásmódnak A terepmunkáját kezdő antropológus kezdetben mindent a saját kulturális beidegződéseinek és a tudományos képzettségének megfelelően

lát, azaz egy külső megfigyelő szemével lát és fejével gondolkodik. Ezt a perspektívát nevezik „etikus” látásmódnak Törekvése az, hogy egyre inkább megismerje az emikus látásmódot: a vizsgált közösség tagjainak értelmezéseit, véleményeit, értékítéleteit, gyakorlataiknak, szokásaiknak magyarázatait. Ugyanakkor az antropológusnak terepmunkája során mindvégig a tudós fejével is kell gondolkodnia. Ez azt jelenti, hogy az antropológusnak párhuzamosan az is dolga, hogy meglássa a kulturális rendszer nem annyira nyilvánvaló, rejtett dimenzióit, vagyis feltárja a mindennapi cselekdetek, magyarázatok, vélekedések, történések mögött húzódó kulturális törvényszerűségeket. Az a fajta megértés tehát, amelyet az antropológusok nyernek annak eredményeként, hogy más emberekkel szoros közelségbe kerülnek, valamiféle vegyüléke lesz a kívülálló és a bennfentes látásmódjának. Az etnográfia (E) fő szépsége és

egyben nehézsége általában tehát az: hogyan adja vissza a kutató annak az élményanyagnak a gazdagságát, amit tapasztalt, és milyen meggyőző, elfogadható tudományos magyarázatokkal lássa el azokat. E = m egfigyelések, interjúk, kérdőívek, tesztek, cenzusok stb. + az etnográfus a közösség tagjaival lakik, eszik, ünnepel, dolgozik, beszélget stb., hogy megértse tetteik és szavaik valódi mozgatórugóit, értelmét. Ahhoz, hogy az etnográfus megjelenítse egy közösség életét és értelmezze azt, ahhoz forrásai lehetnek többek között: • az átalakított természeti környezet, • az épített környezet, • a tárgyi környezet, • spontán beszélgetések, • az emberi cselekvések megfigyelése, • formális és informális interjúk, • korábbi etnográfiák, • filmek, • sajtóforrások, • levelek, naplók, írott élettörténetek, • regények, • faliújságok és tablók, • térképek, rajzok és más vizuális források,

14 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! • a kutató saját terepmunka naplója, • az ember általános természetéről kialakított elképzelések, • gyermekkori emlékek stb. Az etnográfiai terepmunka egyik fő sajátossága, hogy a lehető legtöbb forrásból igyekszik információkhoz jutni. A terepmunka kezdete: belépés a terepre Nem a földrajzi helyre való megérkezéssel, hanem a v izsgálandó emberi közösségbe való befogadással érkezik el. Az etnográfus mint betolakodó idegen Az etnográfus munkájának sikere jelentős részben attól függ, hogy mennyire sikerül elfogadtatnia magát a közösség tagjai, ill. fő informátorai számára Az etnográfus bizonyos mértékig mindig idegen marad a közösségben, ezzel számolnia kell. Az etnográfus előzetes tudása,

világnézete, előfeltételezései és előítéletei Az étikus nézőponttól az émikusig, és vissza. Az etnográfusra ragasztott társadalmi kategóriák Sok helyen, sok ember számára teljesen értelmezhetetlen az, hogy „etnográfus” (mi a dolga, miért van ott stb.?) Ebben a helyzetben természetes, hogy a „bennszülöttek” értelmezhető kategóriát ragasztanak a személyéhez, és tevékenységét is számukra elfogadható módon magyarázzák: kém, újságíró, doktor, hivatalnok, adóhatósági nyomozó stb. Az etnográfus személyisége, kulturális háttere és ezeknek a terepmunkára gyakorolt befolyása: kulturális sokk, bizonytalanság, hibák elfogadása és kezelése Az etnográfia személyes műfaj, ahol számolni kell azzal, hogy a pszichés jellemzők is befolyásolják a tudományos munka folyamatát és eredményét. A saját társadalom kutatásából fakadó kérdések és problémák A nyelv megtanulása itt egy sajátos (szub)kultúra

nyelvezetének megismerését jelenti. A terep földrajzi meghatározása és a közösség szociális és szimbolikus határainak körülhatárolása problémás lehet. Az etnográfiai kutatási kör/spirál Kérdések – adatgyűjtés - elemzés és értelmezés és így tovább. Lehetőséget ad a finom különbségtételekre és a kutatómunka közbeni módosításokra, finomításokra. A legfontosabb különbség a h agyományos társadalomtudományi és az et nográfiai kutatási folyamat között, hogy az utóbbi folyamatos visszacsatolást kíván meg, és a kutatás egész ideje alatt minden munkafázist f olyamatosan kell csinálnunk, vagyis ismételnünk (körkörösen visszacsatoló - előregördülő folyamat). A kulturális tudás (más megfogalmazásban : a jelentések) bonyolult rendszerét igyekszik az etnográfus feltárni, olyanokat, amelyek legtöbbször rejtve maradnak még informátorai előtt is. A kutatás leszűkítése és kitágítása A legtöbb etnográfus

az ún. "kevert vizsgálat" vagy "kürtő-módszer" híve: néhány kiválasztott tárgykört alaposabban vizsgál, miközben megkísérli holisztikusan is látni a kultúrális térszínt, mint egészet. A kutatás menete időben nagyjából 3 szakaszra osztható, melyen belül a hangsúlyok eltolódnak az általános tájékozódástól a részletek felé, majd megint az általánossal (egésszel) való foglalatosság kerül túlsúlyba: 1. minél több tárgykörről szerezni tudomást, még ha felszínesen is (horizontális vizsgálat); 2. néhány tárgykör kiválasztása után azok mélyebb (vertikális, "alámerülő") vizsgálata - de ez nem jelenti azt, hogy becsukjuk a szemünket, ha újabb tárgykörökról szerzünk tudomást (pl. időközben kiderül, hogy a közösségben vannak 15 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és

szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! titkos férfitársaságok, amik több szállal is kötődnek az általunk mélyebb vizsgálat alá vetett halotti szertartásokkal); 3. újra kinyitjuk a kutatási perspektívát: az egész kulturális térszínről szerzett "felszínes" ismereteinket összevetjük a mélyebb, részletes vizsgálat eredményeivel, és levonjuk a megfelelő következtetéseket: mi mivel, és milyen jellegű kapcsolatban áll, szükség van-e további vizsgálatokra stb. A résztvevő megfigyelésről, az etnográfiai interjúkról és más információ-forrásokról általában A résztvevő megfigyelés (RM) technikáját Bronislaw Malinowski lengyel származású angol szociálantropológus dolgozta ki a Trobriand-szigeteken végzett terepmunkája közben (191618). Malinowski alapjában véve a terepen eltöltött időre, az ott tanúsított viselkedésre és a bennszülött nyelvre vonatkozó szabályokkal látta el

kollégáit, ami a - szélesebb értelemben vett - "bennszülöttek" között végzett információgyűjtést illeti. Idő Az etnográfus elég hosszú ideig (min. 3-4 hónapig) marad egy közösségben ahhoz, hogy megszokják jelenlétét, és viszonylag természetesen viselkedjenek körülötte. Viselkedés A kutató terepmunkája során két irányba igyekszik megfelelni, ami nem könnyű: 1. hasznos, résztvevő tagja lenni a helyi közösségnek, annak érdekében, hogy elfogadják őt, bennsősőges emberi kapcsolatokat tudjon kialakítani, és így sikeresebben ismerhesse meg a közösség kulturális rendszerét az ő "belső nézőpontjukból", ami viszont óhatatlanul azt is jelenti, hogy szubjektív érzelmei is keletkeznek a körülötte élő emberek és történések kapcsán; 2. egyszerre kívülállóként is szeretné szemlélni az eseményeket, mert a tudományos munka objektivitást is igényel, egy "külső nézőpontból" való

gondolkodást is feltételez. Ezen kívül - bár nem kell heroinfüggővé válni a heroinisták között - a közösségi szokásokban és rutintevékenységekben való bizonyos mértékű részvétel szükséges és kívánatos (hiszen ezeket is kutatjuk!), továbbá segíti az elfogadtatásunkat. Nyelv A nyelv bonyolult szimbolikus rendszer, egyfajta "lenyomata" annak, ahogy az emberek magukat és másokat, a v ilágukat értelmezik, ezért nem kizárólagos, de a legbővebb forrás és a leghatékonyabb eszköz egy sajátos kultúra rejtett törvényszerűségeinek feltárásában. Összefoglalva, a RM egy közösség életében való rendszeres és viszonylag hosszú ideig tartó jelenlétet, részvételt, szisztematikus információgyűjtést (viselkedések és a környezet megfigyelése, továbbá interjúk készítése, dokumentumok gyűjtése stb.) jelent, aminek során igyekszünk beilleszkedni a közösségbe, annak érdekében, hogy őszintén beszéljenek

hozzánk, és minél természetesebben viselkedjenek körülöttünk. 16 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! A GAZDASÁGI RENDSZEREK ÉS A CSEREFOLYAMATOK ANTROPOLÓGIAI VIZSGÁLATA Egy népcsoport gazdasága olyan rendszert jelent, amelyben megvalósul: • a különböző indítékoktól vezérelt • termelés, • a javak elosztása és • fogyasztása, • továbbá ezek nyomán gyakran kialakulnak a gazdasági kontroll helyi társadalmi intézményei is. Az összehasonlító gazdaságtan ezeket a rendszereket vizsgálja különböző társadalmakban. A különböző társadalmakban más-más dolgok hatnak motiváló erőként, azaz a különböző dolgok eltérő kulturális megítélés alá esnek. 1. A gazdasági vonatkozású tevékenységek indítékai és céljai Az ún. profit-indíték (a

haszon-maximalizálás indítéka és elve) nem univerzális indíték! • “Hagyományos” társadalmakban a p rofit-indíték alig vagy csak igen korlátozott mértékben mozgatja az emberi cselekedeteket. • “Komplex ipari (nyugati típusú)” társadalmakban domináns, de itt s em kizárólagos motiváló erő a profit-indíték. • • • • • • Alternatív célok Létfenntartási ráfordítások Eszköz-ráfordítások Tartalékoló-felhalmozó ráfordítások Társadalmi ráfordítások Szertartás-ráfordítások Adó jellegű ráfordítások Bizonyos események vegyes funkciókkal is bírhatnak az államalakulaton belül, azaz több fajta ráfordítást is igényelhetnek egyszerre. 2. Termelés Munkamegosztás A specifikus feladatok többségét a különböző társadalmakban eltérő nemű és korú emberek végzik. A közösségen, csoporton belüli munkamegosztást tekintve univerzális az a gyakorlat, hogy a különböző munkákat státuszok szerint

osztják el, melyet a következő jellemzők határozhatnak meg: • nem, • életkor, • rang, 17 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! • • speciális tudás, szakképzettség, csoport-hovatartozás. Nem csak egyének, hanem társadalmi szinten a csoportok közötti munkamegosztás is létezik, mely sokféle tényezőtől függ: • etnikai hovatartozástól • osztály-hovatartozástól • a csoport hagyományaitól • politikai döntésektől • hatalmi helyzettől stb. Tulajdon(lás), tulajdonjog A használati jog birtoklását illetve a használati jog megtagadásának lehetőségét tulajdon(lás)nak nevezzük. A tulajdonláshoz, a használathoz, az élőhelyhez való viszonyulás két különböző kulturális koncepciója: SOSÓNI INDIÁNOK MORMON TELEPESEK • A saját élőhely, a föld

nem birtokolható, • A megvásárolt terület elidegeníthetetlenül nem eladható-vehető. saját tulajdonát képezi. • Csak ideiglenesen föladták a t erület • Csak a v ásárlónak van joga a területet használatát, cserébe a telepesektől kapott használni a szerződés megkötése után. javakért. • Amin meglepődtek: a telepesek nem csak • Amin meglepődtek: az indiánok újra vételi áthaladtak a t erületen (mozgás), hanem árat követeltek az egyszer már megvásárolt körbe is kerítették a f öldeket és elzárták a területért. földből nyert javakat. • Ők a telepesekkel megosztották • Ők az indiánokkal tiszta üzletet kötöttek, és élőhelyüket, nagylelkűnek és bőkezűnek lemondtak a másutt szokásos erőszak bizonyultak. alkalmazásáról. A termelés eszközei - az ipari termelés személytelensége és elidegenítő hatása A nem ipari társadalmakban egy sokkal intimebb kapcsolat van a termelés eszközei (terület, munka,

technológia, technikai tudás stb.) és a munkás között, mint az ipari társadalmakban NEM IPARI TÁRSADALMAK TERMELŐI Leginkább saját fogyasztásukra állítanak elő javakat. A termelési folyamatot az elejétől a végéig ismerik és követik. A résztvevők főképp a rokoni, baráti, szomszédi viszonyukat tartják fontosnak. A javak elosztása a rokoni, baráti, szomszédsági, etnikai kapcsolatokon keresztül történik. IPARI TÁRSADALMAK TERMELŐI Döntően mások fogyasztására állítanak elő javakat. Általában csak részfolyamatokat ismernek és végeznek. Elsősorban “munka-társi” kapcsolatként definiálják egymáshoz fűződő viszonyukat. A javak elosztása, terjesztése ismeretlenek között, pénz segítségével történik. 18 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA!

Összefogl.: Összefogl.: A termelés-elosztás-fogyasztás folyamata A gazdasági tevékenységek erősen elkülönültek elsősorban társadalmi kapcsolatok gazdasági a társadalmi élet térszíneitől. vonatkozásait jelenti. A gazdaság nem külön entitás, hanem az emberek természetes emberi közösségeiben folyó élet egyik aspektusa. 3. A javak elosztása: csere, piac, terjesztés, eladás és vásárlás Polányi Károly szerint (1957) a források cseréje 3 elv (séma) szerint írható le: • reciprocitás (kölcsönösség); • redisztribúció (újraelosztás); • piaci csere (közvetlen érdekek). Mindhárom elv egyszerre érvényesül minden társadalomban, valamelyik azonban mindig dominánsabb a másik kettőnél. Összefüggés: domináns elv - termelőeszközök jellege - társadalmi berendezkedés alapvető jellege: • piac elve – államok (különösen az ipari társadalmakban); • újraelosztás elve – főnökségek; • kölcsönösség elve –

hordák és törzsi társadalmak. Piac A piac-elv a nyugati társadalmakban Az ipari társadalmak többségében ma már a piac-elv határozza meg a termelőeszközök (föld, munkaerő, természeti források, technológia, tőke) elosztásának folyamatait. A piaci csere jellemzői: • a termékek és szolgáltatások adás-vételét a profit-maximalizálás igénye vezérli; • valaminek az értékét a “kereslet-kínálat elve” határozza meg. A piaci cserékben tehát az önérdek dominál, amelyet azonban sok helyen befolyásol a felek közötti hosszútávú egymásrautaltság tudata és az együttműködés szüksége. A hagyományos kis létszámú társadalmakban, amikor a terméket közvetlenül a gyártó viszi a piacra (és a terméket teljes egészében ő maga állítja elő), akkor a barter a meghatározó piaci csereforma. A pénz alapvetően szimbolikus érték, és ezért egy kölcsönös megegyezésre van szükség a standard értékét tekintve. A pénz

alapkövetelménye: 1. ritka, 2 állandó mértékei vannak, 3 könnyen hordozható A pénz hármas funkciója szerint lehet: • értékalap, szabványmérték; • fizetőeszköz, a csere eszköze; 19 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! • az adó eszköze, alapja. Általános célokra szolgáló pénz - mindhárom funkciót ellátja. Speciális célokra szolgáló pénz - nem mindegyiknek felel meg. A többközpontú csere-rendszerekben a különböző cseréknek relatív értékeket tulajdonítanak, és ezeket különböző kategóriákba vagy rendszerekbe szervezik. Pl a nigériai tivek 3 szférát különítettek el: létfenntartás, presztízs és házassági felek. Az egyes szférákhoz tartozó javak csak szférán belül, egymással cserélhetők. A szférák és az egyes tételek száma

társadalomról társadalomra változik. Működésük: • átruházás – szférán belüli csere; • konverzió – szférák közötti (ritka) csere. Bőség idején a létfenntartási javakat magasabb kategóriák szerinti javakká alakítják át (cserélik). Szükség idején a presztízsjavakat visszaalakítják létfenntartási javakká. Újraelosztás Az újraelosztás a főnökségek és néhány nem ipari gazdasággal bíró állam domináns csereelve. A javak útja egy ’hivatalos’ hierarchián keresztül a központba vezet, majd innen vissza: periféria (nép) – hierarchia – centrum – hierarchia (nép) Centrum: • államokban: ált. főváros vagy regionális központ; • főnökségekben: ált. egy gyűjtőhely a főnök rezidenciája mellett A hierarchia közbeiktatásának funkciói: • némi fogyasztás; • a javak áramlásának ellenőrzése. Kölcsönösség (reciprocitás) Ez az egalitáriánus (egyenlőségelvű) társadalmak (a törzsekben,

hordákban élő pásztorok, vadászok, gyűjtögetők, földművelők) domináns gazdasági (és szociokulturális) elve. A kölcsönösség 3 s zintje / fajtája: általános, kiegyensúlyozott és negatív. A fokozatokat aszerint különítik el, hogy: • a cserében résztvevők mennyire közeli kapcsolatot ápolnak; • milyen gyors a javak visszaáramlása. Általánosított kölcsönösség A reciprocitás legegyszerűbb formája, mely közeli rokonok, barátok, szomszédok és szoros kis közösségek tagjai között jön létre. A javak visszaáramlása akár erősen késleltetett is lehet, és viszonzásul nem várnak el semmi konkrétat vagy azonnalit. Az emberek rutinszerűen osztják meg bizonyos javaikat a falujukban, szomszédságukban élőkkel. Pl a szülők nem várnak konkrét viszonzást és köszönetet gyermekeiktől az irántuk tanúsított szeretetért, törődésért cserébe. 20 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz

2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! Kiegyensúlyozott kölcsönösség A kiegyensúlyozott kölcsönösség az egymással valamilyen módon társadalmilag összetartozó, de közvetlen mindennapi kapcsolatban nem élő emberek közötti csereformákat jelöli. Pl. egy azonos törzshöz tartozó, de másik településen élő ember ajándékot visz egy rokonának vagy ’üzletfelének’. Gyakori, hogy a viszonzás ilyen esetekben nem azonnali, de hasonló értékűnek kell lennie és elmaradása a t ársadalmi kapcsolatok megszakadását vonhatja maga után. Pl a a ch ilei komaság – a kölcsönös szívességek rendszere (Forrás: Lomnitz, L. A: "Komaság" Kölcsönös szívességek rendszere a chilei városi középosztályban. Replika 29, 1998, 139-152) Negatív kölcsönösség A társadalmi kapcsolataik peremén élő emberekkel alakítanak ki ilyen

kölcsönösségi alapon szerveződő kapcsolatokat az emberek. A negatív reciprocitás lehetővé teszi a baráti kapcsolatok létrejöttét, de az óvatosság és a távolság (ritka személyes kontaktus stb. miatt) az azonnali kölcsönösség késztetését alakítja ki. Hasonló ez a piaci kapcsolatokhoz: • azonnali kölcsönösséget föltételez; • ’befektetése’ fejében az ’ajándékozó’ lehetőség szerint olyan viszonzást vár, ami számára leginkább megéri (értékes). Pl. a pigmeusok és a szomszédos kertészkedő falvakban élők barter alapú cseréje 4. Fogyasztás Minél komplexebb és termelékenyebb egy társadalom gazdasága, annál több lehetőség kínálkozik a különbségek fogyasztáson (azaz a termékek és szolgáltatások végső felhasználásán) keresztül való kifejezésére. Létfenntartó (megélhetési) gazdaságok Az ún. l étfenntartó gazdaságokban (ált gyűjtögető és egyszerű mezőgazdálkodást folytató

társadalmakban) az emberek majdnem teljesen elfogyasztják azt, amit megtermelnek. Státuszjövedelem Amikor a többletjövedelmek folyamatosan rendelkezésre állnak, a vezér vagy törzsfőnök, aki az elosztást ellenőrzi, ezáltal magas társadalmi rangot szerez magának. Ők a többletjavakat gyakran fordítják a más csoportokkal való kapcsolatok ápolására és a saját presztízsük növelésére (pl. ajándékokkal vagy presztízsfogyasztással mint a potlacs) A presztízsfogyasztás az egyik jellemzője a mindenkori elitnek minden társadalomban. Pl a brit vagy az osztrák monarchia elitjének kirívó életszínvonala; az európai “felső tízezer” vagy az amerikai “jet set”. Potlacs (potlecs) 21 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! A presztízsfogyasztás egy szertartás keretében

valósul meg, és Észak-Amerika északi Csendes-óceáni partvidékén élő bennszülött indián törzsek között elterjedt szokás volt, így Brit-Kolumbia és Washington államok salis és kvakiutl indiánjainál is. A potlacs több indián közösséget egybegyűjtő ünnepi esemény volt. A salisok körében a takarók, kagylódíszek, irhabőr ingek és szép kosarak számítottak értéktárgyaknak; a kvakiutloknál pedig többek között rabszolgák, kenuk, bőrök, takarók és vörösréz darabok. Közösségük tagjainak támogatásával a főnökök (sponsors) élelmet, takarókat, vörösréz darabokat és más dolgokat osztogattak el (más közösségek tagjainak), melyért cserébe elismerést nyertek. Potlacs-házigazdának lenni nagy elimerés volt, mely a potlacs bőkezűségével összefüggésben (az elosztogatott javak értékével együtt) nőhetett. A kapitalista gazdasági rendszerek világméretű terjedésével (19. sz) a potlacsot gyakorló törzsek

(különösen a kvakiutlok) kerskedni kezdtek az európaiakkal (pl. prémeket takarókért), melynek következtében vagyonuk gyarapodásnak indult. Ezzel párhuzamosan a populáció jelentős része meghalt addig számukra ismeretlen, az európaiaktól szerzett betegségekben. A kereskedelem miatt fölgyülemlett anyagi javak így egy drasztikusan csökkenő népességhez vándorolt. A kvakiutlok kiterjesztették a potlacs rendezésének jogát az egész népességre, ami a presztízsért folyó intenzív versengést eredményezett: anyagi (jóléti) javakat kezdtek el presztízsre váltani erősen pazarló módon: nagyszámú takarót és vörösréz darabokat, sőt olykor egész lakóházakat tettek a lángok martalékává. Ennek a viselkedésnek alapvetően kétféle magyarázata született. A régebbi elmélet szerint a kvakiutl potlacs egy gazdaságilag veszteséges viselkedés, a társadalmi státuszért és presztízsért való irracionális versengés eredménye. Az újabb

elmélet ezzel szemben éppen hasznos kulturális adaptációs (a környezethez való alkalmazkodási) mechanizmusnak tekinti a potlacsot és más társadalmak hasonló szokásait: a bőség és a szűkösség váltakozó periódusaihoz való adaptációs mechanizmusokat látják bennük. A szerencse forgandóságának következtében az élelmet jóléti javakra és presztízsre fordították az indiánok; a jóléti javakat presztízsre, majd alkalomadtán a presztízst vissza jóléti javakra és élelemre, a j óléti javak pedig élelemre lett átváltva. A többközpontú gazdaságoknak és a faluközti ünnepek regionális rendszereinek tehát adaptív értéke volt. A potlacs intézménye összekötötte és egymásra utalta a h elyi indián közösségeket egy régión belül, és létrehozott egy csere-hálózatot. Elszívás A törzsi ünnepségek, fesztiválok tehát rituális keretek között újra elosztják a javakat a jólét vonatkozásában eltérő közösségek,

illetve társadalmi szintek között. Az államrendszerű társadalmakban ugyanakkor a ceremoniális kötelezettségek okán gyakran szívnak el jóléti javakat a szegényektől a gazdagok felé. Ez kiélezi az anyagi különbségeket és segíti fönntartani az egyenlőtlenséget, az alá-fölérendeltséget és a hatalmi különbséget. A nyilvános jelentések rögzítése a fogyasztáson keresztül (Mary Douglas és Baron Asherwood) 22 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! A fogyasztás (a javak használata) szerintük olyan jelentésadó (értelemadó) rituális tevékenység (folyamat), melynek során az emberek rögzítik és megjelenítik - a társadalmi céljaikkal összhangban lévő - elképzeléseik és ítéleteik bizonyos készletét. A javak és élvezetek “látványokba és

hierarchiákba” rendeződnek/strukturálódnak, melyeket végső soron az emberek társadalmi céljai szerint rendeznek el. Pl. ilyen elrendeződéseket mutat az, hogy milyen javakat tekintettek az é-amerikai indiánok potlacson felajánlhatónak; vagy milyen ruhákat tekintünk “színházba járósnak”, ill. “otthoninak”; vagy milyen ételekkel, italokkal várjuk bizonyos vendégeinket. A javak antropológiai vizsgálata “többnyire a javak kommunikatív használatára összpontosít”, ugyanis az anyagi birtokjavak csak látszólag szolgálják elsődlegesen a létfenntartást és a versengő hivalkodást. Példa: a nuerek Tehát az anyagi birtokjavak fő funkciói: • a társadalmi kapcsolatok létrehozása és megszilárdítása, esetleg meggyengítése (ezt állapították meg a szerzők a chilei “komaság”-gal kapcsolatban is – F. B); • és az ennek megfelelő társadalmi jelentéseket kifejező kulturális kategóriák (“újgazdag”, “uborkafára

felkapaszkodott”, “tüke”, “gyüttment”, “népi” / “urbánus” stb.) megjelenítése és megszilárdítása (lásd az új, tehetős skagit indián falvak potlacs-rendezési törekvéseit és a velük kapcsolatos reakciókat – F. B) A “fogyasztást érintő döntések a mindenkori kultúra tápláló forrásának mutatkoznak”, hiszen “a fogyasztás az a t erep, ahol a k ultúráról vitáznak és megküzdenek egymással, ahol az elnyeri végső formáját”. A fogyasztás új meghatározása: “Bármilyen jellegű fogyasztás valójában a piaci viszonyoktól mentes, a piaci kereskedelmen kívüli ritualizált tevékenységet jelent, amely mindig erkölcsi jellegű döntéseket feltételez, és társadalmi viszonyokat kulturális formában kifejezésre juttató folyamatokként értelmezhető.” Fogyasztás, a ku lturális jelentések és formák áramlása a gl obalizálódó világban (Ulf Hannerz) "A kortárs társadalmakban a jelentéssel bíró

formák és a jelentés áramlását néhány főbb szervezeti keret és azok összefüggései határozzák meg. Ezek () tartják mozgásban a kultúra áramlását". Ezekből kettő: a, Életforma - "a kultúra áramlása egyszerűen két ember érintkezése során megy végbe". b, Piac - Az emberek "mint vásárlók és eladók viszonyulnak egymáshoz, itt jelentés és a jelentéssel bíró forma fogyasztási cikké vált". A világvárosban zajló kulturális folyamatokat helyi és transznacionális szinten is lehet szemlélni, mint "kulturális irányzatok kölcsönhatását az életforma és a piac keretein belül". A globalizációs folyamatok következményeként a kultúra “átadásának” és “elsajátításának” folyamata gyökeresen átalakul: • a klasszikus modernitásban ez a mindennapi élethelyzetekben valósult meg; 23 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi

állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! • • megnőtt a mobilitási lehetőség (a kontinensek között is), és az emberek egy jelentős részének a mindennapi élet nem annyira egy helyhez kötődik, és sokféle más kulturális élmény éri őket; ráadásul a globális média (szatellit TV, Internet stb.) és az internacionális kereskedelem a piaci csatornán keresztül a kulturális javak, képek és jelentések óriási tömegével árasztja el a legkülönfélébb kulturális térszíneket. Következmények: • a mindenn. élet egyre nyitottabbá válik a kívülről érkező kulturális jelentések felé; • nagyobb jelentőségűvé lesznek a mediális jelentések és kulturális formák, mert visszaszorulnak a szemtől-szemben érintkezési formák; • az állam - mint ellenőrző szerep és mint keret - helyét átveszi a piac. 24 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális

antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! A SZERTARTÁSOK ANTROPOLÓGIAI VIZSGÁLATA A szertartások típusai 1. Naptári szertartások (a kozmikus körforgáshoz és egyes naptári időpontokhoz kötődő szertartások) A naptári szertartások kiemelik és emlékezetessé teszik: • a kozmikus körforgás fordulópontjait (évszakok váltakozása, napéjegyenlőség stb.), • az év felosztottságát (napok, hetek, hónapok), • a világi és vallási ünnepeket (húsvét, 1848-as szabadságharcra való emlékezés, névnapok stb.) A csoport identitása és világképe szimbolikus kapcsolatba kerül a kozmikus körforgás eseményeivel, illetve annak kitüntetett pontjaival. 2. A társadalmi átmenet rítusai (“Rites de passage” – Arnold van Gennep, 1913) Az átmeneti rítusok a személynek (vagy közösségnek) egyik társadalmi státuszából

egy másik társadalmi státuszba való átmenetét jelzik. Az átmeneti rítusok 2 fontos funkciója: • a közösség ’átvezeti’ az egyént egy bizonytalan, köztes és veszélyes állapoton; • mindenki számára ismertté válik az egyén státuszváltásának ténye. Az átmeneti rítusok során az egyéni életciklusban bekövetkező változásokat összefüggésbe hozzák, összekapcsolják az egyén társadalmi pozícióinak változásaival. Az átmeneti rítusok szakaszai (állomásai) Arnold van Gennep szerint: ELKÜLÖNÍTÉSI szakasz Szertartás(ok) Kiinduló társadalmi státusz, ill. annak elvesztése Az érintetteket elkülönítik szokásos környezetükből. ÁTMENETI szakasz Tabuk és előírások (óvó-védő rendszabályok) Marginalitás BEFOGADÁSI szakasz Szertartás(ok) Új társadalmi státusz elnyerése Itt már nem érvényesek és nem A befogadó rítus keretében az is értelmesek a kulturális érintettek visszatérnek a szimbólumok – az

érintettek ’normális’ társadalmi élet kiszakadnak egy ’társadalmi világába, de úgy, hogy jelentéseken túli’ világba. A egyszersmind új státuszt (új “communitas” jellemzi az jogokat és kötelességeket) érintettek egymáshoz való nyernek. viszonyát és cselekedeteiket. PÉLDÁK: Fiatalember (a faluközösség egy Zarándoklat a tibeti buddhista Buddhista szerzetes (befogadási tagja) kolostorhoz rítus egy falujához közeli buddhista rendben) 25 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! Nő (feleség) Terhes nő Lány (eljegyzés) Újszülött (új biológiai lény) Ara Kereszteletlen gyermek Serdülő gyermek Köztes állapot (se nem gyermek, se nem felnőtt) Anya (szülést követő rituális látogatások) Feleség (esküvő és lakodalom) Társadalmi újszülött

(keresztelő – társadalmi születés) Felnőtt (körülmetélés/konfirmálás stb.) 3. A balszerencse rítusai A gyógyítás egyszerre célozza meg: • a beteg egészségének helyreállítását - egyéni terápia; • a csoport megnyugtatását, hogy a világukban keletkezett törések begyógyultak - társadalmi terápia. A balszerencse rítusainak végső célja, hogy helyreállítsák a következő viszonylatokat: • ember – ember (társadalmi); • ember – természet (természeti); • ember – természetfeletti (transzcendentális-spirituális). Mi a szertartás és milyen funkciókkal bír? A szertartások olyan repetitív (ismétlődő) viselkedési formák, amelyeknek nincsenek nyilvánvaló gyakorlati következményei (vagy nem azok dominálnak) és erősen szimbolikus jellegűek. (Loudon) A szertartások – erősen elvont, szimbolikus formában – kifejezik, megerősítik és megújítják a társadalom alapvető értékeit és elképzeléseit a következő 3

alapvető vonatkozásban: • ember – ember (társadalmi); • ember – természet (természeti); • ember – természetfeletti (transzcendentális-spirituális). A szertartások 2 alapvető aspektusa (Victor Turner): EXPRESSZÍV (KIFEJEZŐ) Kulcsértékek és kulturális orientációk kommunikálása a résztvevők számára. KREATÍV (ALKOTÓ-TEREMTŐ) Azon kategóriák (szimbólumok) megalkotása vagy újraalkotása, amelyek segítségével az ember fölfogja valóságát. A rítusok – akár szent, akár profán jellegűek – alapvetően . • felmagasztalják, • fenntartják, • megújítják . . a világnak azt az elképzelt rendjét, amelyet az emberek magától értetődőnek vesznek maguk körül. A rituális szimbólumok 26 Jegyzetvázlat a Bevezetés a kulturális antropológiába c. tantárgyhoz 2003-2004/2 félévi állapot Msz 3/2/A csop (lev) részére Írta és szerkesztette: Felföldi Barnabás AZ ÓRAI JEGYZETET NEM PÓTOLJA! A rituális szimbólumok

a szertartásban használt szabványosított tárgyak, öltözékek, mozgások, gesztusok, szavak, hangok, énekek, zene és illatok. A szertartások azért válnak erősen szimbolikus jellegűvé, mert a “dolgok állásáról” beszélnek – azaz főként a résztvevők társadalmi, természeti, spirituális körülményeiről közölnek valamit (Loudon). A rítusok és a rituális szimbólumok alapvető funkciója a társadalomra vonatkozó információ (tudás) tárolása és továbbadása (Victor Turner). A rituális szimbólumok jellemzői: • mindegyik egy-egy tárolási egység; • “multivokálisak” (sokhangúak); • csak kontextusukban érthető meg szerepük és jelentésük; • különösen vészhelyzet esetén válnak fontossá; • polarizálják a jelentéseket; • hídként működnek. 27