Szociológia | Tanulmányok, esszék » Társadalmi mobilitás és vándorlás

1 Társadalmi mobilitás és vándorlás Társadalmi mobilitásnak nevezzük azt a j elenséget, amikor az egyén vagy a család társadalmi helyzete megváltozik, például parasztból munkás, vagy munkásból értelmiségi lesz. Az említett két példa a f oglalkozás alapján definiált társadalmi kategóriák közötti mozgásra vonatkozik. A társadalmi helyzetet azonban meghatározhatjuk a jövedelem, az iskolai végzettség, a k edvezőbb vagy kedvezőtlenebb lakóhely, az egyéni megbecsültség vagy a presztízs stb. alapján is, ebben az ilyen kategóriák közötti mozgást is mobilitásnak tekintjük Amikor társadalmi mobilitásról beszélünk, általában a társadalmi hierarchiában történő fölfelé vagy lefelé mozgásra gondolunk. Ezt szokás vertikális mobilitásnak is nevezni Elvben azonban lehet horizontális mobilitásról is beszélni, tehát mobilitásnak tekinthetjük azt a helyváltoztatást is, amikor például a gépkocsiszerelő foglalkozást

változtat és gépkocsivezető lesz (ez a két foglalkozás nagyjából azonos szinten van a társadalmi hierarchiában). Sok esetben nehéz eldönteni, hogy valamely társadalmi mozgás fölfelé vagy lefelé irányuló mobilitásnak tekinthető-e. Ilyen például az az eset, amikor a mezőgazdasági munkásból vagy törpebirtokos parasztból segédmunkás lesz. Ezért a f ölfelé és lefelé mobilitás elnevezéseket ajánlatos óvatosan alkalmazni, csak olyan esetekben használni, amikor egyértelmű, hogy az adott mobilitási lépés kedvezőbb helyzetbe vagy kedvezőtlenebb helyzetbe hozza a mobil személyt. Nemzedékek közötti (intergenerációs) mobilitásnak nevezzük azt a j elenséget, amikor valakinek a t ársadalmi helyzete a s züleihez képest változik meg, például a munkás fia mérnökké válik. Nemzedéken belüli (intragenerációs vagy karrier-) mobilitásnak pedig azt, amikor valaki foglalkozási életpályája folyamán lép át másik társadalmi

helyzetbe, például egy termelőszövetkezeti paraszt kilépett a szövetkezetből, és segédmunkásként vállalt munkát egy ipari üzemben, vagy egy szakmunkás elvégzi a műszaki egyetemet, és mérnök lesz. Házassági mobilitás fogalma alatt azt értjük, ha valaki házasságkötésével lép át másik társadalmi helyzetbe, például egy asszisztensnő házasságot köt egy orvossal. Az, hogy mit tekintünk társadalmi mobilitásnak, természetesen összefügg azzal, hogyan definiáljuk a társadalmi helyzetet, és hogy hány társadalmi helyzetet különböztetünk meg. A társadalmi mobilitás szociológiai vizsgálataiban hagyományosan a foglalkozás alapján definiált társadalmi kategóriák közötti mozgást tekintjük társadalmi mobilitásnak. Teljesen eltérő képet kapunk a társadalmi mobilitásról, ha csak három nagy társadalmi kategóriát, a szellemi, fizikai és mezőgazdasági foglalkozásúakat különböztetjük meg, mint amikor a

munkamegosztásban elfoglalt hely alapján megkülönböztetett hét társadalmi réteg közötti átlépéseket tekintjük mobilitásnak, és ismét más képet, ha az ennél nagyobb számú kisebb társadalmi-foglalkozási kategória közötti mozgást kezeljük mobilitásként. A mobilitás vizsgálatában szokás a nyitott és zárt társadalom fogalompárt használni. Ezeket a fogalmakat különbözőképpen értelmezik. Legajánlatosabb azt a definíciót használni, amely szerint annál nyitottabb egy társadalom, minél kisebb az eltérés a különböző rétegekből származók mobilitási esélyei, arányszámai közt. Például nyitottabb az a társadalom, ahol a vezetők és az értelmiségiek fiainak 46%-a, a munkások fiainak 9 %-a, a parasztok fiainak 5%a lett vezető vagy értelmiségi, zártabb viszont az a társadalom ahol a vezetők és értelmiségiek fiainak 55%-a, a munkások fiainak 2%-a, a parasztok fiainak 1%-a lett vezető vagy értelmiségi. 2

Vándorlás (migráció) A vándorlás vagy lakóhely-változtatás, latinos nevén migráció, a demográfiai tudomány kutatási körébe tartozik. A vándorlás egyéni és társadalmi okai és következményei, valamint a tömeges vándorlásnak a kibocsátó és befogadó közösségre gyakorolt hatása azonban olyan jelenségek, amelyek a társadalom egészének és a helyi társadalmaknak a működését messzemenően érintik, ezért a szociológia tudományának érdeklődési körébe is beletartoznak. Jellegzetesen szociológiai téma az eredeti ottlakó vagy „őslakosság” és a bevándorlók közötti viszony, amely egyes esetekben erősen konfliktusos. A vándorlás definíciója a demográfiában a következő: olyan lakóhelyváltozás, amely településhatár átlépésével jár. Tehát az egy településen belüli lakóhelyváltozás nem számít vándorlásnak. Állandó és lakónépesség: A magyar vándorlási statisztikánál tisztában kell lennünk azzal,

hogy a lakosoknak állandó lakhelyük mellet ideiglenes lakóhelyük is van. A be-illetve kijelentkezést követően a megszűnésnek semmilyen előnyös jogi következménye nincsen, ezért általában azt elmulasztják. Ez a népességszám meghatározásánál sok nehézséget okoz A települések kétféle népességszámát különbözteti meg a n épességszámlálás: az állandó népességet, azaz az ott állandó lakhellyel rendelkező népességet, valamint a lakónépességet, amely az állandó lakóhellyel rendelkezők száma, plusz az itt ideiglenesen bejelentett népesség, mínusz az állandó lakóhellyel rendelkezők közül azok, akiknek máshol ideiglenes lakóhelyük is van. Korábbi népszámlálások általában a jelen lévő népességet mutatták ki a népességszámként, ez azokat jelenti akik a népszámlálás időpontjában (pontosabban eszmei időpontjában, tehát a magyar népszámlálások nagy részénél az adott év január 1-én hajnalban) az

adott városban vagy községben tartózkodtak. Az ideiglenes lakóhely említett elmulasztása következtében (amelyre legtöbbször úgy kerül sor, az ideiglenesen a városba bejelentett személy nem jelentkezik ki, amikor visszatér a községi lakóhelyére) a városok, különösen a nagyvárosok kimutatott lakónépessége nagyobb lehet a tényleges lakónépességüknél, ezzel szemben a kisközségek tényleges lakónépessége kisebb lehet a kimutatott lakónépességnél. A kétféle lakóhely-kategória alkalmazása miatt a magyar statisztika megkülönbözteti: az állandó vándorlást, vagyis az állandó lakóhely megváltozását; továbbá az ideiglenes vándorlást, vagyis az új ideiglenes lakóhelyre való bejelentkezést és a k orábbi ideiglenes lakóhely feladását. Ingázás, nemzetközi vándorlás, vándorlási egyenleg A vándorlás témaköréhez tartozik az ingázás. Ingázásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az aktív keresőnek más

településen van a lakóhelye és munkahelye, tehát amikor lakóhelyéről a munkahelyére és onnan visszamegy, tehát amikor településhatárt lép át. Megkülönböztetjük a napi ingázást, amikor a személy naponta utazik a lakóhelyéről a munkahelyére és onnan vissza, és a heti vagy annál ritkább ingázást, amikor a személynek a munkahelyével azonos településen ideiglenes lakóhelye van (ahová elvben ideiglenesen bejelentkezett), és csak hetente, hétvégéken vagy annál ritkábban utazik haza állandó lakhelyére. Nemzetközi vándorlásnak nevezzük az országhatárt átlépő lakóhelyváltozást. A nemzetközi vándorlás is lehet ideiglenes és állandóbb jellegű. Vándorlási egyenlegnek pedig a t elepülésre való vándorlás és az onnan való elvándorlás különbségét, illetve a nemzetközi vándorlásban a bevándorlás és a kivándorlás különbségét. Módszerek: A szociológiának talán nincs még egy olyan ága, amelynek módszertana,

matematikaistatisztikai elemzési módszerei olyan fejlettek volnának, mint a társadalmi mobilitás vizsgálatáé. Szokás azt mondani, hogy a t ársadalmi mobilitás a szociológiának az az ága, 3 amely a módszerek tekintetében a legközelebb áll a m atematikai közgazdaságtanhoz vagy ökometriához. Módszerek: - ISA-pradigma (mobilitási kereszthálózat - Az összes mobilak aránya, strukturális és cirkuláris mobilitás: az ilyen mobilitási táblázatból ki lehet számítani az összes mobilak arányát, vagyis azoknak a százalékos arányát, akik a megkérdezettek közül mobilak voltak. Strukturális mobilitáson azoknak az arányát értjük, akik szükségképen mobilak voltak a származási és az elért társadalmi helyzetek megoszlása közötti eltérés miatt, más szóval azért kellett, hogy mobillá váljanak, mert az „apák” nemzedékének összetétele altér a „ fiúk” nemzedékének összetételétől. Cirkuláris mobilitás: az összes

mobilitás és a strukturális mobilitás különbsége - Stratifikációs pradigma, útelemzés: alapvető módszere a táblázatok helyett az ún. útmodellek elemzése. - Loglineáris pradigma: a strukturális hatásokat domborítja ki - Belső vándorlás adatforrásai és arányszámai: a belső állandó és ideiglenes vándorlásról a bejelentkezések és kijelentkezések alapján folyamatosan gyűjtenek adatokat és évente közzéteszik ezeket. A társadalmi mobilitásnak messzemenő hatásai vannak a társadalom jellegére és működésére. A társadalmi mobilitási esélyek egyenlőtlensége a társadalmi egyenlőtlenségek egyik fajtája. Kisebb esélyegyenlőtlenség a mobilitásban feltételezhetően elviselhetőbbé teszi a jövedelmi viszonyok egyenlőtlenségei. A nagy mobilitás fékezi az osztályok képződését és még inkább az osztályok közötti éles ellentétek kifejlődését, ezáltal elősegíti a fennálló rendszer stabilitását. Vitatott

kérdés, hogy a társadalmi mobilitás alakulását befolyásolja-e a gazdaságitársadalmi-politikai rendszer, például volt-e különbség a kapitalista és a s zocialista társadalmak mobilitási viszonyaiban, és hogy magasabb gazdasági fejlettségi fokon nagyobb-e a mobilitás, vagy pedig a társadalmi mobilitás elsősorban a társadalmi struktúrától, vagy annak változásától függ-e. Az utóbbi felfogás szerint a társadalmi mobilitás nagyrészt attól függ, hogy a struktúra átalakulása következtében, például az értelmiségi réteg növekedése következtében, nyílnak-e új társadalmi pozíciók, ahova más rétegek leszármazottai és tagjai is beléphetnek. A szocialista korszakban végzett magyarországi mobilitásfelvételek egymással és külföldi felvételekkel összehasonlítva azt sugallják, hogy a strukturális változásoknak, az 1950-es és 1960-as évek gyors, és erőltetett iparosításának volt a legnagyobb hatása a mobilitásra, a

mobilitási esélyek egyenlőtlensége hasonló volt a kapitalista országokban megfigyelt egyenlőtlenségekhez, tehát a szocialista rendszer nem hozott speciálisan egyenlőbb mobilitási modellt. Az 1990 évi rendszerváltás után végbement elitcsere vizsgálata arra enged következtetni, hogy nem történt radikális váltás. A régi elit egy része nyugdíjba vonult, és helyére a régi vezető réteg második szintjén lévők és értelmiségiek léptek. A régi politikai elit egy része a gazdasági elitbe lépett át. Az ember különösképpen vándorló lény, az emberiség egésze története során igen nagy vándormozgalmak mentek végbe. Ezért nem meglepő, hogy ma is igen intenzívek a nemzetközi és a belső vándormozgalmak. A legfejlettebb országokban, ahol a népességszám már nem nő, sőt csökken a halálozások és a születések számának különbsége miatt, szükségképpen jelentő a bevándorlás. Ez várható Magyarországon is Az

iparosítással párhuzamosan jelentős belső vándorlás volt Mo-n a községekből a városokba. Hasonlóképpen jelentős volt az ingázás, vagyis az a jelenség, hogy a munkahely és a lakóhely más településen helyezkedik el, és az egyén naponta, vagy ritkábban ingázik lakóhelye és a munkahelye 4 között. Az utolsó években a vándorlás intenzitása-valószínűleg átmenetileg- csökkent, és a vándorlási egyenlegek kiegyenlítettebbekké váltak, már nem a községekből városokba irányuló vándorlás van nagy túlsúlyban