Antropológia | Kulturális antropológia » Török Zsuzsanna - Vizuális reprezentációk az antropológiai kutatásban

Vizuális reprezentációk az antropológiai kutatásban Török Zsuzsanna Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszék boltorok@uni-miskolc.hu Kulcsszavak: vizuális antropológia, vizuális reprezentáció, kulturális antropológiai kutatás, vizuális rögzítés Tanulmányom célja, hogy rövid történeti áttekintést nyújtson a vizuális rögzítés és a vizuális reprezentációk helyéről a kulturális antropológiai kutatásban. A vizuális rögzítés és a vizuális adatokkal való munka nem újkeletű a kulturális antropológiában. A diszciplína a kezdetektől fogva nyitott volt arra, hogy a képi rögzítést a terepmunka szerves részévé tegye. Ennek első – dokumentált – példája Haddon 1898-as terepmunkája volt, melynek során álló- és mozgóképek egyaránt készültek. Haddon először egy zoológiai expedíció tagjaként járt a Torres szigeteken, ahol – saját bevallása szerint – „lenyűgözte az őslakosok kultúrája”1 A

Cambridge-i Egyetem támogatásával tért vissza a területre 1989-ben, immár kifejezetten az őslakos kultúra tanulmányozásának igényével Az 1989-es expedíció több mint egy évet töltött a Korall- és az Arafura-tenger közötti átjáróban fekvő szigeteken és Borneón,2 ahonnan fotográfiákkal, film-és fonográf hengerekre rögzített hangfelvételekkel tértek vissza.3 Az állóképes rögzítés másik kiváló – korai – példája Walter Baldwin Spencer és Francis Gillen ausztrál őslakosok körében végzett kutatása. Spencer 1894-ben csatlakozott a Horn-expedícióhoz, zoológusként és fotósként.4 Ausztráliában találkozott az expedíciót segítő Francis Gillen antropológussal, aki fel- Alfred C. HADDON, Head-Hunters Black, White and Brown, (London: Methuen & Co, 1901) kutatás eredményeiről a Head-Hunters. Black, White and Brown (1901) és a Reports of the Cambridge Anthropological Expedition to Torres Straits (1935) című művekben

számol be 3 Alison GRIFFITHS, Wondrous Difference: Cinema, Anthropology and Turn-of-the-century Visual Culture, (New York: Columbia University Press, 2002) 129–148. 4 Az expedíció természettudományi eredményeiről lásd: Report on the Work of the Horn Expedition to Central Australia, 1–4, ed. Baldwin SPENCER, (London and Melbourne: Dulau and Co and Melville, Mullen & Slade, 1896) 1 2A 652 Vizuális reprezentációk az antropológiai kutatásban keltette az érdeklődését az ausztrál őslakos kultúra iránt.5 Spencer és Gillen „a fotográfiát olyan eszköznek tekintették, amely megkerülhetetlen ahhoz, hogy visszaadják az megfigyelt ausztrál rítusok hangulatát és élményét”.6 Franz Boas, a modern kulturális antropológia egyik nagy úttörője ugyan „csak a nyelven keresztül tartotta lehetségesnek az emberi gondolkodás tanulmányozását”,7 de maga is készített fotográfiákat. Az 1897-es Jesup North Pacific expedíción8 például

közel 3,000 fénykép készült a Bering-szoros mentén élő törzsek mindennapjairól.9 1930-ban pedig a mozgóképes rögzítéssel is kísérletezett az akkor 70 éves tudós10 Franz Boas tanítványai is hasonlóképp viszonyultak a fotográfiához és a mozgóképes rögzítéshez. Hasznos eszköznek tekintették, de az illusztratív funkción túlmenően nem hasznosították. Az etnográfiai fényképezésnek nem alakult ki speciális módszertana „az antropológusok által készített fényképek nem különülnek el a turisták esztetizáló pillanatfelvételeitől. Bár az etnográfiai fénykép és a dokumentumfotó mutat némi hasonlóságot, a dokumentumfotóban rejlő esztétikai és politikai szándék hiányzik az etnográfiai fotóból” – írja Ruby.11 Margaret Mead és Gregory Bateson Balinese Character című műve (1942) az első kísérlet arra, hogy a fényképek önálló adatként kerüljenek bemutatásra, hogy egy kultúrát vizuális etnográfia

formájában mutassanak be.12 Mead és Bateson 1936-ban érkezett Bali szigetére Terepmunkájuk során mintegy 25,000 Közös munkájuk eredményei: Baldwin SPENCER and Francis J. GILLEN, The Native Tribes of Central Australia, (London: Macmillan and Co., 1899); UŐK: The Northern Tribes of Central Australia, (London: Macmillan and Co, 1904) 6 Howard MORPHY, „More than Mere Facts: Repositioning Spencer and Gillen in the History of Anthropology”, in Exploring Central Australia: Society, Environment and the Horn Expedition, ed. Richard S MORTON and John D MULVANEY, (Chipping Norton: Surrey Beatty and Sons, 1996) 142 A terepmunka során készített fotográfiáik nagy része hozzáférhető: Spencer & Gillen. A journey to Aboriginal Australia, Online spencerandgillen.net – 2019 december 7 Ira JACKNISS, „Franz Boas and Photography”, Studies in Visual Communication, 10(1984) Nr. 1 2– 60., 44 8 Az 1897–1902 között zajló Jesup North Pacific expedíció Szibéria, Alaszka

és Kanada északnyugati partjának kultúráit tanulmányozta. Az expedíciót Morris Jesup finanszírozta és Franz Boas vezette 9 Az expedíció során készített fotográfiákról lásd: Laurel KENDALL and BARBARA Mathé and Thomas Ross MILLER, Drawing Shadows to Stone: the Phorography of the Jesup North Pacific Expedition 1897– 1902, (Seattle and London and New York: University of Washington Press and American Museum of Natural History, 1997) 10 Jay RUBY, „Franz Boas and Early Camery Study of Behavior”, Kinesics Report, 3(1980) Nr. 1 6–11 11 Jay RUBY, „Visual Anthropology”, in Cultural Anthropology, ed. David LEVINSON and Melvin EMBER, (New York: Henry Holt and Company, 1996) 4, 1345–1351., 1346 12 Gregory BATESON and Margaret MEAD, Balinese Character: A Photographic Analysis, (New York, New York Academy of Sciences, 1942) 5 653 Miskolci Egyetem BTK – Kutatói Almanach állóképet és több órányi filmfelvételt készítettek13. A kétéves kutatómunka

alatt gazdag terepfeljegyzéseket készítettek,14 melyek – a filmes forgatókönyvek mintájára – tartalmazták nemcsak az adott nap folyamán megfigyelteket, de listázták is a nap történéseit, a „szereplőket” és az adott napon használt, gondosan adatolt vizuális rögzítéseket is, külön kitérve arra, hogy álló, avagy mozgóképi rögzítés történt-e. A jegyzetekben helyett kapott az antropológus/megfigyelő adott eseményben vagy cselekményben játszott szerepe és az is, hogy a fénykép vagy mozgókép rögzítője pontosan milyen helyzetből készítette a felvétel. A reflexióra való igény is megjelenik náluk, az elkészült mozgóképeket megmutatták a szigetlakóknak és dokumentálták reakcióikat. 1936 júliusában még filmfelvételt is készítettek arról, ahogyan a fafaragók a róluk készült felvételeket nézik és kommentálják. Bateson így fogalmaz: „Az átlagosat, a spontán történéseket próbáltuk rögzíteni. Nem

vártunk a megfelelő fényviszonyokra és nem játszattunk el semmit a szigetlakókkal Rögzítésre szolgáló eszközként bántunk a kamerával, nem azért használtuk, hogy téziseinket illusztráljuk a segítségével”15 A Bateson-Mead házaspár Balin végzett terepmunkájáról sajnos kevés publikáció született, így, információ és adathiány miatt, még a fényképek és a videofelvételek ilyetén való használatában úttörőnek számító törekvésük is – ahogyan azt Silverman is kiemeli tanulmányában – hosszú időn át reflektálatlan maradt.16 Kivételként említhetjük Gardner és Heider művét.17 A könyvhöz írt bevezetőjében Margaret Mead így fogalmaz: „Ennek a könyvnek az expedíció tagjai által készített fényképek jelentik a korpuszát, belőlük épül fel a könyv. [] Az itt olvasható esszék háttér-információval szolgálnak, olyan információval, melyet csak egy antropológus szerezhet meg, amikor komoly, értő munkával

igyekszik feltárni a dani kultúra finomságait. Az esszék jegyzetek a kevésbé könnyen értelmezhető képekhez. De alapvetően ez a könyv egy vizuális mű”18 13 200, a Mead–Bateson életművet gazdagító fényképet közöl a házaspár gyűjteményéből, melyekre a terepmunkájukról megjelent írások nem térnek ki: Gerald SULLIVAN, Margaret Mead, Gregory Bateson and Highland Bali. Fieldwork Photographs of Bayung Gede 1936–1939, (Chicago: The University of Chicago Press, 1999) 14 A feljegyzésekre konkrét példát ld.: Margaret MEAD and Frances Cooke MACGREGOR, Growth and Culture: A PhotographicStudy of BalineseChildhood, (New York: G. P Putnam’s Sons, 1951) 195–197 15 BATESON–MEAD, Balinese Character, i.m 49 16 Eric-Kline SILVERMAN, „Margaret Mead and Gregory Bateson in Sepik, 1938. A Timely Polemic From a Lost Anthropological Efflorescence”, Pacific Studies, 28(2005) Nr. 3/4 128–141 17 Robert GARDNER and Karl G. HEIDER, Gardens of War Life and Death

in the New Guinea Stone Age, (New York: Random House, 1968) A kötet és az alább említett fotográfiák is elérhetők online: papuaerfgoed.org – 2019 december 18 Margaret MEAD, „Introduction”, in Robert GARDNER and Karl G. HEIDER, Gardens of War Life and Death in the New Guinea Stone Age, (New York: Random House, 1968) vii-x., vii 654 Vizuális reprezentációk az antropológiai kutatásban Majd később így folytatja: „Ezek nem lopott pillanatokat ragadnak meg, nem a kamera számára konstruált, eljátszott jeleneteket örökítenek meg, nem olyan képek, amelyek eltávolodnak a valóságtól, az igazi részvétel élményétől. Ezeket olyanok készítették, akik ott voltak – akikről tudták, hogy ott vannak – egy virágzó társadalom kellős közepén.”19 Gardner és Heider könyve tehát inkább fotó-esszé, és mint ilyen – jellegében – a Mead és Bateson Bali-szigetén végzett terepmunkájáról készített Balinese Character-hez közelít. A

vizuális rögzítés kulturális antropológiai terepmunkában elfoglalt helyét tárgyalva szólnunk kell a fotográfiák mellett a mozgóképi rögzítésről is. A rögzítés szó használata szándékos, hiszen jelen írás nem az etnográfiai filmkészítésre fókuszál Az etnográfiai filmnek nincs elfogadott definíciója 1976-os könyvének második, átdolgozott kiadásában Karl G. Heider megvizsgálja, hogy milyen tényezők tesznek egy filmet etnográfiaivá. Mint minden filmnek, az etnográfiai filmnek is teljesítenie kel a filmekkel szemben támasztott alapvető technikai követelményeket: éles, tiszta kép, élvezhető hangminőség, megfelelő mennyiségű és minőségű narráció, jó szerkesztői és vágói munka. Az etnográfiai film emellett holisztikus szemléletű, reflexív, a megértés és a konklúzió alapját a terepi munka biztosítja, émikus kategóriákkal dolgozik, a lehető legteljesebben mutat meg cselekményeket, történéseket és

karaktereket, nem torzít szándékosan, de felhívja a figyelmet az esetleges torzulásokra.20 David MacDougall szerint az etnográfiai film a kultúra leírásának igényével születő kulturális kategória,21 míg Jay Ruby amellett érvel, hogy az etnográfiai film antropológiai elméleten és módszertanon alapul és készítője antropológus vagy etnológus22 Mint az a fenti definíciós kísérletekből is nyilvánvaló, az etnográfiai filmnek létezik szűk és tág meghatározása Ebben a tanulmányban azonban nem az etnográfiai film, hanem a kulturális antropológiai adatként használt és értelmezett mozgóképes felvételek történetére kívánok kitérni. Az első ilyen felvételeket 1895-ben Felix-Louis Régnault készítette a párizsi „Exposition Ethnographique de l’Afrique Occidentale”-n. Régnault afrikai népcsoportok tagjainak a mozgását rögzítette, pontos, akkurátus, természettudóshoz illó módon.23 Uo., Karl G. HEIDER, Ethnographic film

Revised edition, (Austin: University of Texas Press, 2006) 50– 109. 21 David MACDOUGALL, Transcultural Cinema, (Princeton, NJ: Princteon University Press, 1998) 97– 98. 22 Jay RUBY, „Is an Ethnographic Film a Filmic Ethnography?”, Studies in the Anthropology of Visual Communication, 2(1975) Nr. 2 104–111 23 Ld. online: youtubecom – 2018 október 19 20 655 Miskolci Egyetem BTK – Kutatói Almanach Ezt a megfigyelő filmes hagyományt folytatta Bateson és Mead is Balin. Bateson és Mead 1936–1939 között rögzített mintegy 24 órányi felvételéből öszszesen hét film készült, 10–21 perc hosszúságúak A legismertebb közülük a Trance and Dance in Bali,24 amely a sziget táncairól szól, Mead kommentárjaival. Öt másik film a szülő-gyermek kapcsolatra, egy pedig a tánctanulásra fókuszál.25 Az 1950-es évek végén Alan Lomax és Forrestine Paulay folytatta a tradíciót a Rhythms Of Earth: The Movement Style And Culture című négyrészes

sorozattal.26 A filmek a társadalmi berendezkedés és a táncmozdulatok összefüggéseivel foglalkoznak A sorozat első darabja, a Dance and Human History (1976) a tánc mérésére szolgáló skálákat mutatja be, majd etnográfiai régiókba osztja a megfigyelt és rögzített táncokat. Az 1980-as Step Style a lépésekkel foglalkozik, ahogyan az ugyanebben az évben készült Palm Play pedig a tenyér és kézmozdulatokkal A sorozatot a The Longest Trail zárja 1986-ból Az amerikai indiénok tánchagyományait rögzítő felvételeken több mint 50 indián táncot láthatunk Az állóképes rögzítés kapcsán már szóltunk Karl G. Heiderről és a daniknál végzett terepmunkájáról. Heider két klasszikusa, a Dani Sweet Potatoes és a Dani Houses követi a Bateson és Mead által kijelölt utat. A 19 perces Dani Sweet Potatoes az édesburgonya termesztésének teljes ciklusát bemutatja: a talaj előkészítésétől az ültetésen és betakarításon át egészen a

termés elfogyasztásáig. A Dani Houses című 16 perces felvétel pedig a házépítési technikákat mutatja be, szintén a teljes folyamatot rögzítve.27 A sort Margaret Mead egykori asszisztense, Timothy Asch zárja. Az állóképi és mozgóképi rögzítésben is járatos antropológus talán legismertebb filmjei a venezuelai yanomamik között rögzített alkotások Asch 1968 és 1975 között végzett terepmunkát Napoleon Chagnon-nal a yanomamik körében A munka eredményeként 39 film készült, melyek közül a „The Feast” és a „The Ax Fight” megkerülhetetlen, ha vizuális antropológiáról, etnográfiai filmről vagy – mint esetünkben – mozgóképi adatrögzítésről beszélünk.28 Ld. online: youtubecom – 2018 október Bateson és Mead filmjeiről bővebben írt: Paul HENLEY, „From Documentation to Representation: Recovering the Films of Margaret Mead and Gregory Bateson”, Visual Anthropology, 26(2013) Nr. 2. 75–108 26 A négy, koreometriával

foglalkozó film, további videófelvételek és pdf-anyagok gyűjteményes kiadása: Rhythms of the Earth: The Choreometrics Films of Alan Lomax and Forrestine Paulay, 1974– 2008. producer: John BISHOP, DVD, (Media-Generation, 2008) (Színes, 156 min) 27 Mindkét film megtalálható: Documentary Educaional Resources, Online: der.org – 2019 december 28 Asch filmjei letölthetőek: Uo., 24 25 656 Vizuális reprezentációk az antropológiai kutatásban Az etnográfiai fotó és film, a kultúra vizuális megragadásának igénye és a kultúra vizuális „produktumairól” szóló etnográfiai leírások növekvő száma több szakmai is életre hívott. A hetvenes évek elején megalakult a Society for the Anthropology of Visual Communication 1984-ben pedig az American Anthropological Association egyik szekciójaként megalakult a Society for Visual Antrhopology.29 Ugyanilyen sürgető igényként jelent meg az, hogy a vizuális antropológiát, ezt a régóta létező,

de önálló – nem szubdiszciplináris, másodlagos – létjogosultságot megszerezni nem tudó tudományt definiálják. A vizuális antropológia két jelentős teoretikusa, Ruby és Chalfen a következőképp ír a vizuális antropológia lehetséges meghatározásairól: A vizuális antropológia olyan megközelítés, amely: „(1) az emberi kommunikáció nem lingvisztikai formáit vizsgálja, általában valamilyen vizuális eszközzel végzett adatgyűjtési és elemzési technikával kiegészítve; (2) a vizuális produktumokat, például filmeket, kommunikációs tevékenységként értelmezi, a kultúra olyan adataiként, melyek alkalmasak az etnográfiai elemzésre (3) az adatok, kutatási eredmények, verbális formában nehezen megragadható minták prezentálására vizuális médiumokat alkalmaz.”30 Újrafogalmazva tehát a vizuális antropológia jelentheti (a) a fényképes és videós adatgyűjtést, (b) a vizsgált közösség által előállított vizuális

anyagok kutatását, illetve (c) vizuális médiumok/közvetítők alkalmazását a kutatási eredmények bemutatásában. Margaret Mead nemcsak az első, hanem a második megközelítés tekintetében is úttörő volt. A Métraux-val közösen szerkesztett „The Study of Culture at a Distance” című kötetben amellett érvel, hogy a vizuális anyagokon – köztük filmeken, populáris és képzőművészeti, illetve egyéb performatív/reprezentatív jellegű alkotásokon – keresztül az antropológus mélyebb megértésre tehet szert az adott kultúráról és nemzeti karakterről.31 A kutatás és a kötet tudományos és alkalmazott célokat egyaránt szolgált A második világháború küszöbén álló Egyesült Államok saját izoláltságát felismerve támogatni kezdte az olyan Online: societyforvisualanthropology.org – 2019 december and Richard CHALFEN, „The Teaching Of Visual Anthropology At Temple”, The Society For The Anthropology Of Visual Communication

Newsletter, 5(1974) Nr. 3 5–7, 5 31 Margaret MEAD, „The Study of Culture at a Distance”, [1953] in The Study of Culture at a Distance, ed. Margaret MEAD and Rhoda MÉTRAUX, (Oxford, Berghahn, 2000) 3–53, 3 29 30 Jay RUBY 657 Miskolci Egyetem BTK – Kutatói Almanach kutatásokat, amelyek más, potenciális veszélyt jelentő, társadalmakra irányultak. Mead részvételével, majd később vezetésével életre hívták a Columbia University Research in Contemporary Cultures (RCC) projektet, melynek kutatásait a könyv összefoglalja. Az útmutatónak, praktikus módszertani kézikönyvnek szánt kötetben megfogalmazott gondolatok nem váltak részeivé az 50-es évek „mainstream” kulturális antropológiájának, részben talán azért, mert Mead kísérletező attitűdjét igen nehezen fogadta be az akkori akadémia.32 Mead az antropológus jelenléte és aktív szerepe nélkül létrejövő performatív alkotások vizsgálatának lehetőségét vetette fel. A

60-as évek végén Sol Worth, John Adair ás Richard Chalfen más módszerrel próbálkozott. Az arizonai Pine Springsben fiatal navajókat – Mike Andersont, Al Claht, Susie Benallyt, Johnny Nelsont, Mary Jane Tsosiet és Maxine Tsosiet, majd később Susie Benally édesanyját – tanítottak meg a kamera kezelésére, majd arra kérték őket, hogy filmezzék le a „navajo életet”.33 A filmek a „Navajo Film Themselves” című sorozatként vonultak be az antropológiatörténetbe A kutatás kettős célt szolgált: meg akarták tudni, hogy vajon képesek-e megtanítani a filmészítést valakinek, aki teljesen más kulturális háttérrel rendelkezik és kíváncsiak voltak arra, hogy másképp ragadja-e meg egy „bennszülött” a navajo kultúrát? 1966 júniusa és júliusa közötti heti öt napban, nyolc órát töltöttek el „diákjaikkal”. Csak alapinstrukciókat adtak nekik, végig hangsúlyozták, hogy arról készítsenek filmet, ami fontos nekik.34 Újabb

fordulatot a vizuális etnográfiában a James Clifford és George Marcus nevével fémjelzett „writing culture vita” hoz.35 Az új keretek között elgondolt vizuális etnográfiai módszerek teret adnak a kísérletező attitűdnek, az egyéni szubjektivitásnak, a reflexiónak és a kollaborációnak. Visszatérünk Ruby és Chalfen fentebb idézett 1974-es definíciójához és nem csak a vizuális rögzítésre alkalmas eszközökkel végzett terepmunka, hanem a vizuális produktumok és vizuális reprezentációk elemzése is előtérbe kerül. Számos antropológus kutató felismerte, hogy a terepen a vizualitáson keresztül sokszor köny- Faye GINSBURG, „»Now Watch this Very Carefully «: the ironies and afterlife of Margaret Mead’s visual anthropology”, in Margaret Mead’s Legacy: Continuing Conversations, ed. Lesley A SHARP, The Scholar and Feminist On-line, 1(2003) Nr. 2 Online: barnardedu –2015 november 2 33 Sol WORTH and John ADAIR, Through Navajo Eyes,

(Bloomington: Indiana University Press, 1972) 34 A kutatásról és a projektről bővebbe: Navajo Films Themselves, Penn Museum online: penn.museum – 2019 december 35 Ld. pl: Writing Culture: The Poetics and Politics of Ethnography, ed James CLIFFORD and George E MARCUS, Berkeley: University of California Press, 1986); Allison JAMES and Jenny HOCKEY Andrew DAWSON, After Writing Culture, (London: Routledge, 1997) 32 658 Vizuális reprezentációk az antropológiai kutatásban nyebb a kutatott közösség közös tudását megragadni.36 A vizuális a kutatás tárgyává válik és egyben ez lesz az a médium, amin keresztül a tudáskonstrukció végbemegy. Az úgynevezett „kreatív módszerek” alkalmazásának igénye elsősorban a kvalitatív módszerek használóiban születik/született meg. Ők lépnek ki a hagyományosnak tekinthető, beszéd alapú megközelítésekből és fordulnak a vizuális reprezentációk felé Szociológusok, pszichológusok,

antropológusok és pedagógusok egész sora alkalmaz vizuális eszközöket a kutatásban.37 Az igazi fordulatot azonban a folyamat kétirányúvá válása, a „shooting back” perspektíva megjelenése hozta, vagyis az a váltás, amikor a fényképezőgép, a kamera az adatközlő kezébe kerül és a létrejött alkotás a saját, belső tapasztalat vizuális reprezentációjává válik. Vajon „igazabbak” az így nyert információk a más módszerekkel szerzett adatoknál? Kit és mit reprezentálnak valójában ezek az alkotások? És hogyan tudja őket a kutató értelmezni és elemezni? Az így feltett kérdésre a válasz – természetesen – nemleges, hiszen keletkezett adatok semmivel nem adnak világosabb képet az egyén/csoport belső mentális struktúráiról, mint egy szöveg-alapú megközelítés. Meg kell azonban jegyezni, hogy ha a puszta képelemzés kiegészül a vizuális reprezentációk születési körülményeire (szocio-kulturális jellemzőkre,

diszkurzív gyakorlatra) és a résztvevők verbális és nonverbális kommunikációjára vonatkozó elemzéssel, úgy a vizuális reprezentációk „jó szolgálatot” tesznek az antropológiai terepmunkában. 36 Ld. például Ana Isabel AFONSO, „New graphics for old stories – representation of local memories through drawings”, in Working Images, ed. Sarah PINK and László KÜRTI and Ana Isabel AFONSO, (London: Routledge, 2004); Gemma OROBITG, „Photography in the Field: word and image in ethnographic research”, in Uo., 31–46; József RNAGY, Laborer communities: Cultural anthropological research on laborer communities in northeast Hungary, (Saarbrücken: Lambert Academic Publishing, 2012) 29–32 37 Vö. Marcus BANKS, Visual Methods in Social Research, (London: Sage, 2001); Alison CLARK and Peter MOSS, Listening to Children: The Mosaic Approach, (London: National Children’s Bureau, 2001); Ian KAPLAN Andy HOWES, „Seeing through different eyes: exploring the value of

participative research using images in schools”, Cambridge Journal of Education, 34(2004) Nr. 2 143–155; Sarah PINK, Doing Visual Ethnography, (London: Sage, 2006) 659 Miskolci Egyetem BTK – Kutatói Almanach További felhasznált irodalom: David BUCKINGHAM and Liesbeth DE BLOCK, „Finding a global voice? Migrant children, new media and the limits of empowerment”, in Young Citizens and New Media: Learning Democratic Participation, ed. Peter DAHLGREN, (London: Routledge, 2007) 147–163 John COLLIER, Visual Anthropology: Photography as a Research Method, (Albuquerque: University of New Mexico Press, 1967) Norman FAIRCLOUGH, Language and Power, (London: Longman, 1989) Norman FAIRCLOUGH, Critical Discourse Analysis: The Critical Study of Language, (London: Longman, 1995) Norman FAIRCLOUGH, Analysing Discourse. Textual Analysis for Social Research, (London: Routledge, 2003) David GAUNTLETT, Creative Explorations: New approaches to identities and audiences, (London:

Routledge, 2007) Alfred C. HADDON, Reports of the Cambridge Anthopologcal Expedition to Torres Straits, (London: Cambridge at the University Press, 1935) K. NAGY Emese, KIP Könyv, I–II, (Miskolc: Miskolci Egyetemi Kiadó, 2015) Gunther KRESS and Theo VAN LEUWEEN, Reading images. The grammar of visual design, (London: Routledge, 1996) Per KRISTIANSEN and Robert RASMUSSEN, Building a Better Business Using the Lego ®Serious Play® Method, (Hoboken NJ: John Wiley&Sons Inc., 2014) Margaret MEAD, „Visual Anthropologyin a Discipline of Words”, [1975] in Principles of Visual Anthropology, ed. Paul HOCKINGS, (The Hague: Mouton, 1995) 3–10 Karin S. MOSER, „Metaphor Analysis in Psychology – Method, Theory, and Fields of Application”, Forum Qualitative Sozialforschung / Forum: Qualitative Social Research, 1(2000) Nr 2 Online: nbnresolvingde – 2015 szeptember Seymour PAPERT, „Situating Constructionism”, in Constructionism, ed. Idit HAREL and Seymourt PAPERT, (Norwood

NJ: Ablex Publishing, 1991) 1–11. Raymond SCUPIN, „The KJ Method: A Technique for Analyzing Data Derived from Japanese Ethnology”, Human Organization, 56(1997) Nr. 2 233–237 Michael W. YOUNG, Malinowski’s Kiriwana: FieldworkPhotography 1915–1918, (Chicago and London: University of Chicago Press, 1998) Teun A. VAN DIJK, Discourse as Structure and Process, London: Sage, 1995) 660 Vizuális reprezentációk az antropológiai kutatásban Brian WINSTON, The camera never lies”: the partiality of photographic evidence”, in Image-Based Research: A Source book for Qualitative Researchers, ed. Jon PROSSER, (London: Falmer, 1998) 60– 68. The Discursive Construction of National Identity, ed. Ruth WODAK Martin REISIGL, (Edinburgh: Edinburgh University Press, 1999) A témában megjelent fontosabb publikációim: OLÁH Levente és TÖRÖK Zsuzsanna, „Online környezetben készült vizuális reprezentációk és helyük a társadalomtudományi kutatásban”, Kultúra és

Közösség, 8(2017) III. sz 43–53 TÖRÖK Zsuzsanna, „A LEGO mint vizuális reprezentáció szerepe az oktatásban”, Konferencia-előadás, XII. Miskolci Taní-tani Konferencia Miskolci Egyetem BTK Tanárképző Intézet, Miskolc, 2019 február 1. 661