Kémia | Felsőoktatás » Immunrendszer -Humorális és sejtes immunválasz

Alapadatok

Év, oldalszám:2017, 60 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:20

Feltöltve:2023. január 07.

Méret:5 MB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Immunrendszer Humorális és sejtes immunválasz Immunrendszer Elsődleges és másodlagos nyirokszervek. http://www.tankonyvtarhu/hu/tartalom/tamop425/2011 0001 524 Immunologia/ch03s04html Elsődleges nyirokszervek A vér- és nyirokképző szövetek lokalizációja változik az ontogenezis során. A korai embrionális életkorban az aorta körüli szövetekben képződnek a vér alakos elemei, később a máj és a lép veszi át ezt a szerepet. Születésünkkor a csöves csontok üregei és a lapos csontok szivacsos állománya teljes egészében vörös csontvelő (sejtekben erekben gazdag szövet) aktív vérképző szerv, felnőttkorra jelentős részében inaktívvá válik. A hosszú csöves csontok nagyobb részét csontvelői zsírszövet tölti ki, ez a sárga csontvelő. A vérképzés a szegy- és kulcscsontban, bordákban, medencecsontban, csigolyákban és koponyacsontban marad fenn. Csontvelői károsodás vagy súlyos vérveszteség hatására előfordul,

hogy a sárga csontvelő vagy a májban és lépben található kötőszöveti sejtek ismét vérsejtképzésbe kezdjenek. Vörös csontvelő A vér és a nyirokrendszer alakos elemeinek utánpótlása. Vörösvérsejtek, granulociták, monociták és trombociták képzése plusz a limfociták előalakjai, és az emlősökben a B-sejtek differenciálódása. Csecsemőmirigy (tímusz) Szegycsont mögött, a szív nagyerei fölött, a tüdőcsúcsok között. Kötőszövetes sövényrendszer alakít ki lebenykéket szerkezetében. E lebenykék képezik a tömör nyirokszövetből álló kéregállományt, míg a velőállomány limfocitákban szegényebb, metszeteken világosabb terület. http://www.tankonyvtarhu/hu/tartalom/tamop425/2011 0001 524 Immunologia/ch03s04html Thymus. Szögletes határú lebenyekre osztott nyirokszerv, tüszői nincsenek, a lebenyek központi részét a világosabb velőállomány alkotja, amelyre a lebenyek mintegy „rá vannak fűzve” (jobb

oldalt, a képmező alsó részén). A kéregben érésben lévő Tsejt előalakokat, kérgi epitélsejteket találunk, a velő érett timocitákat, velő epitélsejteket, dendritikus sejteket, makrofágokat tartalmaz. http://www.tankonyvtarhu/hu/tartalom/tamop425/2011 0001 524 Funkcionalis anatomia 2/ch01s07html Csecsemőmirigy feladata T-sejtek differenciálódásának szerve. Kéregállomány: nagyméretű kérgi epitél sejtek dajkasejtekként körülveszik timocitákat. limfocita előalakok – timociták makrofágok: apoptózisra ítélt sejtek elpusztítása Velőállomány: Timociták mellett dendritikus sejtek (DC) és Hassal-testek (koncentrikus, hagymahéjszerűen elrendeződő keratinizáló hámsejtek, termékük, a TSLP (Thymic Stromal Lymphopoietin) a DC-k aktiválása révén hozzájárul a reguláló T-sejtek pozitív szelekciójához. A fiatalkori csecsemőmirigyben zajló timocita érés négy fő jellemzője: • a belépő differenciálatlan sejtek gyors

osztódása a kéreg alatti régióban; • a differenciálódás, amely a TCR génátrendeződéssel és különböző CD markerek sejtfelszíni megjelenésével jár; • a szelekció, melynek során az MHC kizárásnak nem megfelelő ill. az autoreaktív klónok elpusztulnak; • a folyamatokat kísérő sejt-sejt kontaktusok és kemotaktikus faktorok által irányított, a kéregből a velőállomány felé tartó mozgás. Másodlagos nyirokszervek és szövetek Antigénnel való találkozás helye. A másodlagos nyirokszervekben történik a testidegen anyagok felismerése, kiszűrése, az adaptív immunválasz elindítása. Szöveti szerveződésük: külső, „antigén-mintavételi” zóna, B-sejtek zónája T-sejtek aktivációjának területe. A másodlagos szövetek szerkezeti egysége a nyiroktüsző (follikulus): ezek a gömbszerű sejthalmazok főként B-limfocitákból állnak, átmérőjük néhány tizedtől az egy-két milliméteresig terjedhet.

Nyiroktüszők előfordulnak elszórva, szabadon is, elsősorban a nyálkahártyák-ban; primer follikulus: nyugalmi állapotban lévő nyiroktüszőt. szekunder follikulusok: immunválasz zajlik, csíraközpontokat tartalmaz. Csoportosulva találhatók a Peyer-plakkokban és a féregnyúlványban, és a mandulában Emberi tonsilla palatina (H&E festés), lh: többrétegű el nem szarusodó laphám; nym: mucinosus nyálmirigy; cg: nyiroktüszők centrum germinativumokkal; a nyirokszövet helyenként infiltrálja a laphámot (nyíl) http://www.tankonyvtarhu/hu/tartalom/tamop425/2011 0001 524 Funkcionalis anatomia 2/ch01s07html Kötőszövetes tokkal határolt szerveket alkotnak: Nyirokcsomó Lép A nyirokcso- móba vezető nyirokerek a domború felszín tokját töri át, a többi ér: efferens nyirokér, artéria, véna, és ideg a nyirokcsomó behúzódásban (hilus) lép ki és be. A kötőszövetes toktól a nyirokcsomó közepe felé sövények

húzódnak, melyek rekeszeket alkotnak. Ezeket retikuláris kötőszövet tölti ki, benne limfociták. Immunprivilegizált helyek Anatómiai okokból és lokális immunregulációnak köszönhetően ezekre a területekre az immuntolerancia jellemző. Az immunrendszer az immunológiailag idegen szöveteket (allograft) itt elfogadja (pl. átültetett szaruhártya, magzat). Zártabb vér-szövet kapcsolat, és a nyirokelvezetés hiánya jellemzi. A központi idegrendszer esetében a vér-agy gát biztosítja a keringésben lévő anyagok szelektív, korlátozott bejutását az idegszövetekbe. Nyirokelvezetése csak a kemény agyhártyáknak van, a cerebrospinális folyadék nincs kapcsolatban a nyirokkeringéssel. Immunprivilegizált szervek még a szem, a gonadok, a terhes méh; A vér-szövet gátak sérülése, illetve az immuntolerancia áttörése e szervek károsodásához vezethet. Természetes immunitás Ősi: Élővilág evolúciója során számos olyan mechanizmus

alakult ki, amely az idegen behatolók nagyon gyors elpusztítását vagy hatástalanítását biztosítja, így akadályozva meg a kórokozó elterjedését, illetve nagymértékű elszaporodását a megtámadott szervezetben. Azonnali reakció: A szervezetbe jutó kórokozót rögtön felismeri és elpusztítja. Ennek köszönhető, hogy sokszor észre sem vesszük a káros mikrobák támadását. A veleszületett immunrendszernek alapvető szerepe van az adaptív immunválasz elindításában és irányának meghatározásában is, vagyis annak „eldöntésében”, hogy a fajlagos immunrendszer mely antigénekre milyen effektor mechanizmussal válaszoljon. A kórokozó elpusztítására irányuló azonnali, veleszületett immunválasz . Mindenhol jelen van falósejtek: Mindenhol előfordulnak, bekebelezik és lebontják az idegen anyagot. Természetes ölősejtek A test szinte bármely pontján, receptoraik segítségével felismerik, és elpusztítják a

vírussal fertőzött vagy tumorossá fajult sejteket. Humorális faktorok: A testnedvekben a kórokozók közvetlen elpusztítására képes ún. antimikrobiális peptidek, a behatolók hatására aktiválódó enzimkaszkád rendszerek, valamint számos, a különböző sejtek működését befolyásoló, az azok közötti "kommunikációt" biztosító kis méretű molekulák, a citokinek. A természetes (veleszületett) és a szerzett (adaptív) immunitás jellemzői természetes immunitás szerzett immunitás Résztvevő sejtek fagociták (monociták/ makrofágok granulociták, dendritikus sejtek) limfociták (T- és B-sejtek) Résztvevő oldékony tényezők komplementrendszer, citokinek, antimikrobiális peptidek ellenanyagok, T-sejt eredetű citokinek A válaszadási képesség nem javul, azonos módon ismételt fertőzés után zajlik le, mint először; nincs memória jelentősen javul ismételt fertőzések esetén; van memória Aktivitás illetve

védelem nem vihető át másik egyedbe fajlagos limfocitákkal illetve ellenanyagokkal átvihető másik egyedbe Válaszadási idő nagyon rövid, a "veszély" érzékelésekor azonnal működésbe lép az antigén felismerése után egy vagy több hétre van szükség a kialakuláshoz Az A veleszületett és az adaptív immunrendszer receptorainak jellemzői . A veleszületett immunrendszer sejtjei a patogének molekuláris mintázatát (PAMP Pathogen Associated Molecular Pattern, nem fordul elő a magasabb rendűekben, de a patogén túléléséhez nélkülözhetetlen), az adaptív immunrendszer sejtjei elsősorban a fehérjék finomszerkezetét ismerik fel. A többféle sejten (pl. fagociták), változatlan formában megjelenő mintázatfelismerő receptorok (PRR) csíravonalban kódoltak – ezek specificitása korlátozott mértékű. Az antigénbemutatás folyamatában nélkülözhetetlen makrofágokon és dendritikus sejteken kívül a

granulocitákon, epitélsejteken, hízósejteken is megjelennek. A T- és a B-limfociták egyes klónjain megjelenő, más és más specificitású antigénfelismerő receptorok a kódoló gének szomatikus rekombinációja és mutációi eredményeként alakulnak ki. A hatalmas repertoár nagyfokú fajlagos felismerést tesz lehetővé. Mintázatfelismerő receptorok kifejeződése Az PAMP felismerése mintázatfelismerő receptorok révén történik. Ezek közé tartoznak a tollszerű receptorok (Toll Like Rs) a NOD-szerű receptorok (NOD-Like Rs), a reténsavindukált gén I (RIG-I) terméke, a scavenger receptorok (SR) és a mannóz receptorok (MR). Az ábrán feltüntettük ligandumokat is, továbbá a „gazda” patogént is. A veleszületett és az adaptív immunrendszer együttműködése a kórokozó ellen kialakuló immunválasz során . A szervezetbe jutó kórokozókat a veleszületett immunrendszer sejtes és humorális elemei azonnal elpusztítják. Ha ez nem

elegendő az éretlen dendritikus sejtek a bekebelezett patogénnel a legközelebbi nyirokcsomóba vándorolnak, érett sejtté alakulnak. Érett denritikus sejtek az MHC-molekuláikon bemutatják a kórokozóból származó peptideket a T helper (Th-sejtek) számára. Ez utóbbiak a megfelelő B-sejtekkel kölcsönhatásba lépnek, aktiválódnak és osztódni kezdenek. A Th-sejtekből felszabaduló citokinek hatására a B-sejtek ellenanyagtermelő plazmasejtté alakulnak, és a termelt antitestek elindítják a kórokozók – főként baktériumok – eliminációjához vezető mechanizmusokat. Szintén a Th-sejtek által termelt citokinek indukálják a citotoxikus T sejtek (Tc-sejtek) pusztító aktivitással rendelkező limfocitává érését, ami a vírussal fertőzött sejtek eliminációját teszi lehetővé. Az adaptív immunválasz lezajlása során T- és B-memóriasejtek is kialakulnak. Komplement rendszer A vérplazmában és testnedvekben lévő

glikoproteinek alkotják, gyulladás képzést, az immunkomplexek szolubilizációját és a kórokozók elleni védelmet szolgálják. Enzimkaszkád központi szerep: C3 Alapvetően máj termeli pro-C3 formájában. 3 aktivációs út: Klasszikus út: antitestek aktiválják Lektin aktivált: idegen szénhidrát struktúra aktiválja Alternatív: idegen felület (mikrobák stb) jelenléte aktiválja. A komplement rendszer funkciói 1. Pathogének lízise 2. Opszonizáció (bevonás) 3. CR2 receptoron keresztüli B sejt kostimuláció 4. Immunkomplexek oldása és eliminációja 5. Fehérvérsejtek aktivációja és mozgásuk irányítása NK-sejtek szerepe a veleszületett immunitás során A vírussal fertőzött és a tumorossá fajult sejtek elleni veleszületett védekezésben van szerepük. Receptoraik: NKR-P1: szénhidrátkomponenseket ismernek fel más sejtek membránján, és így aktiválják e sejtek ölő funkcióját. KIR, egerekben Ly49: az MHCI-molekulákat

ismeri fel; ez a kölcsönhatás viszont gátolja az NK-sejtek ölő funkcióját. Következésképpen az MHCI molekulákat hordozó egészséges saját sejtek nem, de az MHCI molekulákat kisebb számban kifejező, vagy azt egyáltalán nem megjelenítő sejtek – pl. daganatsejtek vagy vírussal fertőzött sejtek – az NK-sejtek áldozatául esnek. Jól elkülöníthető az azonnal kialakuló immunválasz három szakasza: a felismerés, ill. a patogénnel való kontaktus létrejötte, a különböző sejtek és molekulák aktivációjának lezajlása, és végül az effektor folyamatok fázisa. Adaptív immunválasz: Limfociták alakítják ki Fejlődésük: A progenitor sejtek B- vagy T-limfocita irányú elkötelezettsége. Az antigén-felismerő receptorláncok génjeinek szomatikus rekombinációja és a receptorok kifejeződése. Szelekciós folyamatok: a megfelelő antigénreceptorokkal rendelkező limfociták megőrzése, saját struktúrát felismerő autoreaktív

sejtek elpusztítása. A progenitorok és a már elkötelezett sejtek érésük kezdetén proliferálnak, és nagyszámú utódsejtet hoznak létre. A B- és T-sejtek differenciálódnak: fenotípus alapján eltérő alpopulációkat hoznak létre B-sejtekből B-1, B-sejtek, míg a Tsejtekből CD4+ helper, CD8+ citotoxikus és γδ-T- sejtek képződnek Miután a limfociták antigénkötő receptora kialakult a központi nyirokszervekben, a naiv limfociták a perifériára kerülnek, ahol folyamatos „őrjáratot” tartanak a másodlagos nyirokszervek között annak érdekében, hogy találkozzanak a velük kapcsolódni képes antigénekkel. Humorális immunválasz B sejtek aktiválódásával kialakuló immunválasz. B-sejt receptor: • B limfociták felszínén megjelenő antigént felismerő receptor. • Sokféle különböző kémiai természetű (fehérje, szénhidrát, lipid, nukleinsav, stb.) oldott vagy részecske állapotú antigénekkel képes közvetlen

kapcsolatba lépni. B-sejt receptor (BSR) komplex részei: immunoglobulin (Ig) molekula hozzá nem kovalens kötéssel csatlakozik a jelátvitelt biztosító Igα-Igβ dimer Az Igα-Igβ dimer intracelluláris része a sejtmag felé történő jeltovábbításban játszik szerepet. Immunglobulin alosztályok: IgG: Ellenanyagok 75%-a. Másodlagos immunválasz kialakítása: képes kötődni baktériumokhoz, vírusokhoz gombákhoz. Hatásai: patogének bevonása antitesttel: immobilizálás, agglutimizálás komplement aktiváció (Klasszikus út) opszonizáció toxinok neutralizációja antitest-függő citotoxicitás kialakítása Placentán átjut. 4 alosztály, egyes alosztályok jelenléte utal a fertőzés jellegére: IgG2 bakteriális, IgG1 vírus-fertőzés. IgM: Pentamer, térszerkezete miatt 5 epitoppal léphet kapcsolatba. A és B vércsoport antigének elleni primer antitest. Vörösvértestek kicsapódásáért felelős. Monomer, membránhoz kötött

formálya a B-sejtek antigénkötő receptorkomplexének része Újszülöttekben legelőször ezek termelése indul meg. Elsődleges immunválaszban is először ezek. IgD: Madarak kivételével összes gerincesben. Monomer Érett B sejtek felszínén. Aktiválásukért felelős Általában IgM-mel együtt termelődik. Szekretált formában eddig csak myelomás betegek szérumából tudták nagyobb mennyiségben kimutatni IgA: Vérben 4 polipeptidláncos monomer formában Szekrétumban általában dimer. Szekrétumok: nyál, könny, epe, kolosztum, bélnedv legfontosabb komponense A H és L láncokon kívül egy J láncot és egy szekretoros komponenst is tartalmaz Testfelszíneken behatoló mikrobák elleni védelem. Komplement rendszert aktiváló és opszonizációs képessége gyenge. Plazma sejtek termelik, epithel sejtek receptora köti meg, mucosába transportálja ahol kiválasztódik a szekrétumba. Vérben Fc receptorokhoz kötődve gyulladási reakció beindítása.

IgE: Csak emlősökben. Vérben kis koncentrációban. Paraziták elleni védekezésben fontos szerep. IgE kötő receptorokhoz nagy affinitással kötődik: ezek főleg hízósejteken bazofil granulocitákon. Kisebb mértékben eozinofil granulociták, makrofágok és vérlemezkék Fc receptoraihoz. Allergiás folyamatok kiváltásának kulcs szereplői. Primer immunválasz: hosszabb idő alatt alakul ki, kis intenzitású, IgM Secunder immunválasz: gyorsabb és erőteljesebb, IgG, IgA, IgE A válasz antigénspecifikus. B sejtek aktiválódása: Antigénnel való találkozása a perifériás nyirokszervekben , A sejtaktiválódás folyamata a nyirokcsomók csíracentrumaiban, Aktiválódás lépései: Antigén felismerés klonális szaporodás, centroblaszt kialakulása intenzív osztódás mutációkkal nagy affinitású receptorral rendelkező B sejtek kiszelektálása ellenanyag termelő plazmasejtté alakulás. memóriasejtek kialakulása Plazmasejtek: Az

antigén-specifikus T- és B-sejtek között szoros együttműködés alakul ki, melynek eredményeképen a B-sejt ellenanyagtermelő plazmasejtté differenciálódik. Egy klón azonos specifitású antigén-felismerő receptorral rendelkezik, és ugyanilyen specifitású ellenanyagot termel. Ez a folyamat biztosítja a B-sejtes immunválasz fajlagosságát Memóriasejtek: A sejtaktiválódás eredményeként nemcsak plazmasejtek, hanem „emlékező”, un. memória-sejtek is keletkeznek Ezek készenlétben várják az antigén újabb megjelenését, A memória sejtek egy része hosszú életű plazmasejt, amelyek visszavándorolnak a csontvelőbe. A kis mennyiségben folyamatosan jelenlévő ellenanyagok biztosítják a védelmet azokkal a kórokozókkal szemben, amelyekkel a szervezet már egyszer találkozott. T sejtek: T-limfociták a fehérje természetű antigének felismerésére szakosodtak. Antigént felismerő receptoraik T sejt receptor: a B-limfocitákéhoz

hasonlóan sokfélék. Ig szuperfamilia T sejt receptor közvetlenül nem képesek kapcsolatba lépni a fehérje típusú antigénekkel, a felismerés csak antigénbemutató (prezentáló) sejtek (APS) közreműködésével jöhet létre. Antigén prezentáló sejtek szerepe: Antigén előkészítése, hogy a T sejt felismerje: 1) az antigén felvétele, 2) az antigén sejten belüli átalakítása és lebontása enzimatikusan 3) a képződött kisebb – nagyobb fehérje szakaszok (peptidek) sejtfelszínre szállítása peptid receptorok (PR) közvetítésével. 4) T sejtek az antigéneket felismerik 5) Megfelelő T sejtek felszaporodnak Antigén prezentálás folyamata: A sejtben szintetizálódó (belső) vagy a környezetből felvett (külső) fehérjék részlegesen lebomlanak, A képződő peptidek az antigénprezentáló sejtben szintetizálódó speciális peptid receptorokhoz (MHC) kapcsolódnak, A receptor-peptid komplexek megjelennek a sejtmembránban. Az MHC az

egyedre jellemző, genetikailag meghatározott szerkezetű szállítófehérjék, amelyek csak a sejten belül megkötött peptidek segítségével juthatnak ki a sejtfelszínre. Az MHC-ba ágyazott peptidek a sejtfelszínen változatos mintázatokat alakíthatnak ki, ami az adott sejt belső és külső környezetét jelzi. A MHC-k sokféle peptid megkötésére képesek, azonban nem tudnak különbséget tenni a saját vagy testidegen peptidek között. Egészséges szöveti környezetben az antitest prezentáló sejtek a saját fehérjék lebontási termékeit jelenítik meg a sejtfelszínen, amit a Tlimfociták elfogadnak sajátnak (immunológiai tolerancia). Vírussal fertőzött antitest prezentáló sejtekben azonban a sejtfelszínen vírus eredetű peptidek is megjelennek, amit a T-sejtek idegenkén ismernek fel. T sejtek típusai: A T-sejtek által közvetített immunválasz fontos szerepet játszik a vírusok és bizonyos baktériumok által kiváltott fertőzések

elleni hatékony védekezésben. A specifikus antigén eredetű peptidek felismerését követően a Tlimfociták felszaporodnak, majd különböző funkciójú végrehajtó sejtekké alakulnak. A reakció után a T sejtek legtöbbje elpusztul, azonban a B sejtekhez hasonlóan memória T sejtek maradnak fenn, megőrizve ligand specifitásukat. Citotoxikus T sejtek: Képesek elpusztítani a felismert sejtet: • direkt sejt-sejt kapcsolat útján pusztít, • adhéziós molekulák száma aktivált T limfocitákon sokszorosára nő, • sejtfelszíni molekulák amelyek kapcsolódása a célsejtben apoptózist indukál, • Aktivált T limfociták granulumaiból ürül: perforin: membrán oldása intracellulárisan aktív proteolitikus enzimek Segítő T-limfociták Immunválaszt koordináló anyagok kiválasztása: citokinek: B-sejteket serkenti immunglobulin termelésre. limfokinek: makrofág aktiváció interleukinok: citotoxikus T sejt, makrofág és NK sejt aktiválása

AIDS A szerzett immunhiányos tünetegyüttes (AIDS) vírusa a HIV-1, (human immundeficiencia virus) amit 1983-ben izolált egy francia kutatócsoport. Az 1986-ban Nyugat-Afrikából előkerülő hasonló vírus pedig a HIV-2. Kialakulási helye valószínűleg Afrika. A HIV–1 három fő típusa (M, N és O) közül a világszerte legtöbb fertőzésért felelős M-típus legtöbb altípusa, az N-típus csak innen került elõ, az O-nak pedig csak néhány Afrikán kívüli előfordulását írták le. A HIV–2 elterjedése még ma is nagyrészt Afrikára korlátozódik. Nemcsak a változatosság, hanem a fertőzöttek számában is Afrika vezet, fertőzöttek 71 százaléka a Szaharától délre eső országokban él. Afrikai majomfajokból került elő a HIV-vel rokon SIV (majom immundeficiencia vírus) víruscsalád. Sok majom fajnak megvan a maga külön vírusváltozata Molekuláris törzsfa: A vírusok genetikai állománya gyorsan változik, nukleinsav-sorrendjük

összehasonlításával következtetni tudunk rokonsági viszonyaikra. A HIV–1 és a HIV–2 közötti genetikai távolság például nagyobb, mint némelyik SIV-típustól számított távolságuk, ami arra utal, hogy nem az embert fertőző közös ősből váltak szét, hanem más-más majomfajról ugrottak át. A HIV–2 őse a kormos mangábét (Cercocebus atys) fertőző SIVsm változat. Az eddig vizsgált minták alapján legalább hat alkalommal ugrott át a vírus mangábéról emberre! A HIV–1 az ismert változatok közül a csimpánzokat fertőző SIVcpz-hez áll legközelebb, a csimpánz közép-afrikai alfajáról (Pan troglodytes troglodytes) ugrott át az emberre. Más gének törzsfáján a közép-afrikai SIV-szekvenciák beékelődnek a HIV–1 M és N, illetve a csak néhány betegből ismert O-típusa közé. Mindez arra utal, hogy a három típus külön-külön átugrási esemény eredménye. Az eredmények tanúsága szerint tehát a HIV–1 legalább

háromszor, a HIV–2 pedig nem kevesebb, mint hatszor ugrott át emberre! HIV-1 genomjának felépítése és a HIV típusai. A HIV-1 (Human Immunodeficiency Virus-1) legfontosabb struktúrgénjei: gag (group-antigen) a nukleokapszid és mátrix-proteineket határozza meg, pol (polimeráz) reverz transzkriptáz, proteázok, integráz és a ribonukleáz kódolása, env (envelope) génről a vírus gp120 és gp41 burokfehérjéi íródnak át, vif vírus replikációját indítja el, szabályozza a vírusalkotók intracelluláris transzportját. vpr-gén terméke fokozza a vírus szaporodását nem osztódó sejtekben, pl. makrofágokban. vpu a virionok lefűződését stimulálja. az átfedő tat- és rev-gének a vírus transzkripcióját szabályozó regulátorfehérjéket határozzák meg. nef a CD4- és az MHCI-molekulák sejtfelszíni megjelenését gátolja. A géneket a retrovírusokra jellemző LTR (Long Terminal Repeat) szekvenciák határolják. Gyógyítás: A

szerek elsősorban a vírus olyan enzimeinek működését gátolják, amelyek az emberi szervezetben nem fordulnak elő. Két fő csoportjuk a reverz transzkriptáz, illetve a virális proteáz enzim inhibitora. Mutációval létrejöhetnek a gyógyszerekre rezisztens vírusváltozatok, egy-egy szer külön adagolása csak rövid ideig hatásos. A vírusszint két-három hétre jelentősen süllyed, de a rezisztencia megjelenésével az eredeti szintre emelkedik. A sikereket többféle gyógyszer együttes adagolásával érték el. Még ma sem látszik remény a betegség teljes gyógyítására. A vírus lappangva megmarad, a korábban megfertőzött sejtek genetikai állományába beépülve a HIV az immunrendszer számára is láthatatlan, de bármikor újra aktiválódhat. A kezelés drága, a terápia naponta több alkalommal, nagyon pontos időzítéssel írja elő a gyógyszerek szedését, és hosszú távon toxikus mellékhatásai is jelentősek