Irodalom | Középiskola » Szitár Levente - Nem, nem, soha verselemzés

Nem, nem, soha! József Attila egy, ha fogalmazhatok így páratlan verséről lesz szó, mely vers 1920 után íródott és ebből következtethetünk arra, hogy a trianoni diktátum mint jó Magyarban belőle is nagy szívfájdalmat és érzelmeket tépett ki. „Nem, nem, soha!” már a címből érezhető milyen érzelmekkel és indulatokkal teli versre számíthatunk, hisz ezen vers a „költői én” kivetülése az országot súlytó diktátumra. Ismétléssel érezteti mennyire ragaszkodik és, hogy mennyire fáj neki a nép és az ország szétszakítása. ”Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége / Nem lehet, nem soha! Oláhország éke!” Már a vers első két sorában utal rá, hogy milyen, az ország és a nép számára nemes emlékek „kincsek” kötik, hiszen itt született nagy királyunk Mátyás, s hogy nem hajlandó ezen örökséget más nép kincsévé engedni. „Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret! / Magyar szél fog fúni a Kárpátok

felett!” Utal a költő arra, hogy nem tarthat, nem láthat el más népet a saját földünk, s hogy ez egyszer véget ér. Nagyon hazafias és feszült hangulatot idéz a vers, de emellett hatalmas büszkeséggel és lelkesedéssel tölti el az olvasót. „Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel, / Ha eljő az idő - a magyar talpra kel, / Ha eljő az idő - erős lesz a karunk, / Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!” Egyfajta hibernált, báb állapotba helyezi a magyarságot, mely állapot arra szolgál, hogy felkészüljön és új erőre kapjon mind az ország, mind a magyarság. Megszólítja a határon innen és túli „testvéreket” is és azt üzeni nekik, hogy tartsanak ki, nem hagyjuk cserben őket, küzdeni fogunk értük. Ezt követi a harmadik versszak mely egy „haragosabb” és dühösebb állapotot idéz. „Majd nemes haraggal rohanunk előre, / Vérkeresztet festünk majd a határkőre / És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! - /

Szembeszállunk mi a poklok kapuival!” Érződik mily feldúlt és kitörés közeli állapotba kerül a költő. Elmondja, hogy jogos és „nemes” roham lesz ez és semmi nem számít, bármi vagy bárki áll az utunkba az le lesz tiporva, és hogy készek vagyunk „szembeszállni” akár a legnagyobb veszedelemmel, a pokollal is. A negyedik és ötödik versszakban elmondja, hogy minden áron visszaállítjuk az ország dicsőségét és, hogy a magyarok csillaga ismét felragyog, azaz szebb lesz a jövő. A hatodik versszakban leírja: „Nem engedjük soha! soha Árpád honát!” Szerintem az egész versben ezen utolsó mondat a legtöbb érzelmet képviselő sor. Tükrözi a magyarság történelmét, a múlthoz való ragaszkodását és azt, hogy milyen ellenálló nép is vagyunk. Véleményem szerint a vers műfaja összetett, mivel megtalálható benne az óda, az elégia és a dal jegyei is egyszerre, ezért számomra egy nagyon sajátos vers. Óda azért mert

valóban magasztos téma melyet magába foglal és mindezt emelkedett hangnemben adja át az olvasónak. Elégia azért, mert kifejezi több sorban is, hogy milyen fájdalmas ez az elszakítás a költő számára és egyben hiányérzetet is kelt. Illetve dal azért, mert sajátos ritmusrendszerrel bír és könnyed érzelmeket is átad az olvasónak. az elsőtől a negyedik versszakig páros rím kíséri a sorokat illetve az első versszakban megfigyelhető egy alliteráció is: „fog fúni”, illetve a harmadik versszakban egy oximoron rész: „Majd nemes haraggal”. Majd az ötödik versszak egy önálló bokorrímes versszakká lesz, s az utolsó pedig elhagyja ezt és átcsap a-b-c-c rímképletbe. A vers teljesen átadja a lírai én lelkületét és szépen szemlélteti, a magyarság nagy fájdalmát mely a jelenre is kihatással bír. Ténylegesen áthatja az expresszionizmus a verset, s hű a 20. századhoz Nem csoda, hogy ezt a verset 8 évtizeden keresztül minden

honnan igyekeztek törölni, hisz ténylegesen képes erős nemzeti érzelmet kiváltani az olvasóból. Elemzést készítette: Szitár Levente