Gazdasági Ismeretek | Gazdaságtörténet » Lázár Andrásné - A magyar beruházások alakulása a rendszerváltás óta

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai Kar Gazdálkodási Szak ÖSSZEHASONLÍTÓ GAZDASÁGTAN / HÁZI DOLGOZAT/ A magyar beruházások alakulása a rendszerváltás óta Kisvárda, 2003. november 30 Készítette:Lázár Andrásné 2003/2004 tanév I.félév Gazdálkodási szak, levelező tagozat II. évf C csop TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés 3 Gazdasági növekedés 4 A rendszerváltást követő évek gazdasága (1990-1993) 4 A stabilitás időszaka (1994-1996) 6 Dinamikus fejlődés, stabil egyensúly (1997-2000) 7 A növekedési ütem mérséklődése (2001) 8 Gazdasági fejlettség 9 A GDP belföldi felhasználása 9 Beruházás (1989-2002) 10 A gazdaság szerkezete 12 Tulajdon viszonyok a gazdaságban 12 A bruttó hazai termék (GDP) területi megoszlása (1994-2000) 13 A külföldi működő tőke (1989-2002) 14 Az elmúlt hat év beruházásai évenkénti bontásban 16 Beruházások (1997) 16 Beruházások

(1998) 17 Beruházások (1999) 18 Beruházások (2000) 19 Beruházások (2001-2002) 20 A külföldi működő tőke (2001-2002) 22 Befejezés (egy aktuális példa) 23 Angolkór (Közhasznú beruházások magántőkéből) 23 Kockázatok és honosítás 24 Mintaberuházások 25 Tanulópénz 25 Variációk egy témára 26 Felhasznált irodalom 28 2 Bevezetés A beruházás olyan gazdasági tevékenység, amelynek haszna a jövőben folyik be, nem pedig közvetlenül fizetődik ki. A mögötte meghúzódó fő indíték, hogy nettó profitra lehessen szert tenni, azaz hogy ott hajtsanak végre beruházást, ahol a jelenlegi és jövőbeni várt bevételek meghaladják a jelenlegi és jövőbeli várt költségeket. A beruházást meghatározó fő gazdasági hatóerő tehát a beruházás által termelt bevétel (amelyet elsősorban a konjuktúra ciklus állapota befolyásol), a beruházás költsége (amelyet a kamatlábak és az adópolitika határoznak meg)

és a jövővel kapcsolatos várakozások jellege. Minthogy a beruházás meghatározó tényezői messzemenően megjósolhatatlan jövőbeli eseményektől függnek, a beruházás az aggregált kiadások legállhatatlanabb összetevője. A beruházási politika a gazdaságpolitika része, a beruházásokkal kapcsolatos gazdasági koncepciók, célok, feladatok, intézkedések és a megvalósításukat szolgáló szabályozó eszközök egysége. A beruházási politika alakítja a fő népgazdasági arányokat, a fogyasztás és a felhalmozás arányát. Fontos, hogy a g azdaságpolitika egésze, egyes részei és a beruházási politika összhangban legyenek. A beruházási ráta a beruházások összegének százalékos aránya a nemzeti jövedelemben vagy a bruttó hazai termékben. Kifejezhető a nemzeti jövedelem százalékában, ez esetben a felhalmozási alapból megvalósított beruházások szolgáltatják a viszonyítási alapot (nettó beruházási ráta). A bruttó hazai

termék százalékában, amikor az amortizációt is magában foglaló összes beruházást kell alapul venni (bruttó beruházási ráta). A gazdaságilag fejlett országokban a gazdaság gyors és kiegyensúlyozott fejlődésének egyik fontos feltétele a beruházások egyenletes növekedése. A beruházások hatékonysága népgazdasági szinten azt fejezi ki, hogy a beruházások eredményeképpen mekkora nemzetijövedelem-többlet keletkezik. Ha a beruházások hatékonysága javul, a gazdasági fejlődés korábbi üteme mérsékeltebb beruházási rátával is elérhető. Ellenkező esetben, a beruházási hatékonyság romlásakor vagy a beruházási rátát kell emelni, vagy a gazdasági növekedés üteme mérséklődik. A fentiek alapján könnyen beláthatjuk, hogy egy nemzet beruházásait önmagában nem érdemes vizsgálni. Hű képet csak akkor kapunk, ha a gazdaságot egészében tekintjük át, hiszen a beruházás csak egy fogaskereke az összetett gazdasági

gépezetnek. Működését nagyon sok másik fogaskerék befolyásolja, ha valamelyik megakad a többi is nehezen működik. Ezért ahhoz, hogy a r endszerváltás óta eltelt évtized beruházásait megismerjük, elengedhetetlen a gazdaságot összességében, ok okoz ati viszonyaival vizsgálnunk. Dolgozatomat ekképpen 3 készítettem el, először bemutatom a rendszerváltást követő évek gazdaságát, kiemelve fontosabb időszakait, a jelentősebb gazdasági mutatók alakulása alapján. Gazdasági növekedés 1 Magyarország gazdasági teljesítményét 1990 és 2001 között szélsőséges mozgás jellemezte. A teljesítménycsökkenések és -emelkedések ősszegződése nyomán a bruttó hazai termék (GDP) 2001-ben 8 % -kal volt magasabb, mint a rendszerváltás évében. A 12 éves időszakban a gazdasági növekedés (visszaesés) dinamizmusa alapján a következő négy jellegzetes szakasz különböztethető meg: • 1990 és 1993 közé tehető a

rendszerváltást követő gazdasági visszaesés időszaka. A GDP négy egymást követő évben csökkent. • Az 1994 és 1996 közötti időszakban a gazdaság egy igen alacsony szintről lassú fejlődésnek indult. Ezt a folyamatot azonban fékezte a külső és belső pénzügyi egyensúly erőteljes romlása miatt fenyegető pénzügyi csőd, illetve az ennek elkerülése érdekében tett megszorító intézkedések sora. • 1997-2000 a lendületes fejlődés időszaka. A gazdaság fenntartható növekedési pályára lépett. • 2001-ben - a világgazdasági trendekkel összhangban - a növekedés üteme számottevően mérséklődött. A rendszerváltást követő évek gazdasága (1990-1993) 1 A kilencvenes évtized első éveiben az átalakulással együtt járó meredek teljesítményvisszaesés következett be. A bruttó hazai termék négy év alatt a h etvenes évek közepének szintjére esett vissza. A gazdasági teljesítmény szempontjából 1993 volt a

rendszerváltást követő időszak mélypontja, amikor a GDP 18 %-kal volt kisebb, mint a rendszerváltás évében. A magyar gazdaság korábban is meglévő strukturális és hatékonysági problémáit a KGST-piac összeomlása felszínre hozta és felerősítette. A külkereskedelem liberalizálása, továbbá a privatizációs folyamattal együtt járó szervezeti és működési bizonytalanságok mélyítették a strukturális válságot, amelyhez likviditási válság is társult. Csökkent a belföldi kereslet mind a 1 A felhasznált adatok a 2002. évi Statisztikai Évkönyv 93 oldaláról származnak 4 beruházások, mind a fogyasztás vonatkozásában, a legnagyobb visszaesés azonban az exportban következett be. Az időszak további fontos jellemzője a magas infláció, a romló életszínvonal, továbbá a munkanélküliség gyors felfutása volt. A kilencvenes évtized első éveiben a magyar gazdaság nemzetközi feltételei nemcsak a KGST- piac összeomlása,

majd megszűnése, hanem a gazdaságilag fejlett országokban kialakult, gazdasági dekonjunktúra miatt is a kedvezőtlenül változtak. A kilencvenes évek elején az OECD-országokban lassult a növekedés. A lefelé irányuló gazdasági trendet az öbölháború okozta válság tovább mélyítette. Legnagyobb külkereskedelmi partnerünk, Németország helyzetét az általános nemzetközi dekonjunktúra mellett a két német állam újraegyesítési folyamata is nehezítette. Magyarországon az 1990 és 1993 közötti időszakban, a mezőgazdaságban, az iparban és az építőiparban, vagyis a három termelő ágazatban a visszaesés még nagyobb volt, mint a gazdaság egészében, mert a szolgáltatásokat végző ágazatok jelentős részében (pl. oktatásban, egészségügyben, igazgatásban) a közvetlen piaci hatások nem jelentek meg, és az ország gazdasági feltételinek kedvezőtlen változása is csak nagy késéssel érvényesült. Ez utóbbi, relatíve stabil,

sőt egyes években növekedést mutató ágazatok részben ellensúlyozták a termelő szférában tapasztalt visszaesést. A mezőgazdaság és az építőipar GDP-hez való hozzájárulása a négy év alatt mintegy a harmadával csökkent az iparé pedig 27 %-kal lett kisebb. Ebben jelentős szerepe volt a teljes export (áruk és szolgáltatások együtt) 25%-os csökkenésének. Az átalakuló országok számára exportált termékek mennyisége 1990 é s 1993 köz ött kevesebb mint felére esett vissza. Az exportkiesés termeléscsökkentő hatása ennél nagyobb volt, mert a közvetlen exportőrök számára beszállító vállalatok helyzete is megrendült. (A tovagyűrűző hatásokat is figyelembe véve 100 f orint exportkiesés a bruttó kibocsátásban közel kétszer ekkora keresletcsökkenést idézett elő.) Az export visszaesése, illetve az import hirtelen felfutása az időszak végére súlyos külkereskedelmi egyensúlyhiányt idézett elő. (az import 1993 évi

megemelkedésében egyszeri tényező, az orosz hadieszköz-vásárlás is szerepet játszott.) A termelő ágazatokhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásokban (kereskedelem, szállítás, raktározás) ugyancsak negyednyi visszaesés következett be. A többi -elsősorban nem piaci jellegű tevékenységet végző- szolgáltató ágazat 1993. é vi teljesítménye közel 10 % -kal magasabb volt, mint 1989-ben. 5 A stabilizáció időszaka (1994-1996) 2 Ebben a hároméves időszakban minden évben nőtt a bruttó hazai termék (1994-ben 2,9, 1995-ben 1,5, 1996 -ban pedig 1,3 % -kal). A magyar gazdaság mélyrepülésének éveit tehát 1994-ben számottevő gazdasági élénkülés követte, amely még 1995 I. félévében is tartott A fellendülés azonban súlyos egyensúlyromlással járt együtt. A folyó fizetési mérleg hiánya 1994ben a GDP majd egytizedét tette ki, ami közel kétszerese volt az 1989 évinek, és 4,3 -szorosa a 2001. évinek A külső pénzügyi

egyensúly nemzetközi mércével mérve is nagyon kedvezőtlenül alakult. Mind az OECD-országcsoportban, mint az Európai Unióban a folyó fizetési mérleg egyensúlyközeli állapotban volt. Magyarország ebben az esztendőben az OECD 29 országa közül e mutató tekintetében az utolsó helyen állt. A belső pénzügyi egyensúlyhiányt jellemzi, hogy az 1994. é vi államháztartási deficit -ugyancsak a G DP százalékában - 8,4 %-os volt, csaknem háromszorosa az EU által meghatározott mastrichti ( 3%-os) kritériumnak. Az egyensúlyromlás megfékezésére 1995-ben bevezetett intézkedéscsomag (egyszeri devizaleértékelés, vámpótlék bevezetése, keresletkorlátozó intézkedések stb.) nyomán az egyensúlyi mutatók látványosan javultak, de ezzel egyidejűleg átmenetileg lefékeződött a gazdasági növekedés, felerősödött az infláció és jelentősen visszaesett a háztartások fogyasztása. Figyelmet érdemel, hogy a gazdaság már 1996 második

felében élénkülni kezdett. Az I félévi stagnálás után a III. negyedévben 1, a IV-ben 3 %-kal nőtt a GDP az előző év azonos időszakához képest. A gazdaság stabilizálódását jelezte a beruházásokban tapasztalható élénkülés is. 1994 és 1996 között összesen 15 %-kal emelkedett a beruházások volumene. ( A megelőző periódusban 17 %-kal csökkent.) Ezzel egyidejűleg az életszínvonal tovább romlott A lakosság számára nehezen elviselhető terhet jelentett, hogy fogyasztását a stabilizációs időszak elejére kialakuló alacsony szinthez képest is csökkentenie kellett. A megelőző időszak 7 %-os csökkenése után 1994 és 1996 között további 10 %-kal esett vissza a háztartások fogyasztása. Dinamikus fejlődés, stabil egyensúly (1997-2000) 3 2 A felhasznált adatok a 2002. évi Statisztikai Évkönyv 94 oldaláról származnak 6 Az időszakot élénk gazdasági növekedés jellemezte, a bruttó hazai termék (GDP) 2000ben 20 % -kal

haladta meg a négy évvel korábbi szintet. A növekedés végig dinamikus és viszonylag egyenletes volt; 1997-ben 4,6, 1998-ban 4,9,, 1999-ben 4,2 %-kal nőtt a GDP, 2000ben pedig a rendszerváltás óta eltelt időszak legmagasabb növekedési ütemét, 5,2 %-ot sikerült elérni. A növekedési ütem gyorsulásában meghatározó szerepe volt az iparnak Az ipar bruttó hozzáadott értéke az 1997 és 2000 közötti négyéves időszakban több mint 1,4-szeresére emelkedett. Ebben a periódusban teljesítménye elérte, majd jelentősen (több mint 20 %-kal) meghaladta a rendszerváltás előtti szintet, miközben szerkezete a piaci igényeknek megfelelően átalakult, és termelékenysége is jelentősen javult. Ezzel egyidejűleg az építőipar ugyancsak dinamikusan fejlődött. A mezőgazdaság azonban továbbra sem talált magára, teljesítménye a négy év közül háromban csökkent, egyben pedig stagnált. A szolgáltató ágazatok közül a szállítás, raktározás,

távközlés számottevően növelte termelési értékét, miközben a kereskedelem és az egyéb szolgáltatások (ezek többsége nem piaci jellegű) fejlődése szerényebb ütemű volt, mintegy fele a nemzetgazdaság átlagának. Az összességében igen kedvező gazdasági növekedés több tényező együttes hatására alakult ki; keresleti oldalról a világpiaci konjunktúra, az élénkülő belföldi kereslet, kínálati oldalról pedig a külföldi tőke növekvő beáramlása és ezzel összefüggésben a b eruházások nyomán létrejövő versenyképes termelő kapacitások bővülése. A dinamikus gazdasági növekedést stabil külső és belső pénzügyi egyensúly és mérséklődő, infláció kísérte. A belföldi keresleten belül négy év alatt az állóeszköz felhalmozás volumene több mint 40 % -kal emelkedett, és így elérte, majd az időszak végére jóval felülmúlta a rendszerváltás előtti szintet. A háztartások, fogyasztása is növekedésnek

indult, a növekedés mértéke azonban (négy év alatt 15 %) még ebben a kivételesen kedvező időszakban is szerényebb volt, mint a GDP-é. A magyar gazdaság 1997 és 2000 közötti fejlődése a nemzetközi mércével mérve is kedvező volt. A GDP négyéves növekedése közel azonos méretű, mint az Egyesült Államokban és kétszer akkora, mint az EU-ban. A CEFTA országscsoporton belül ebben a periódusban Lengyelország és Szlovénia gazdasági fejlődésének üteme hasonló volt Magyarországéhoz, Szlovákiáé kissé lassúbb annál, miközben Csehország és Románia csak kevéssé, a négyéves időszak végén tudta kihasználni a világgazdasági konjuktúra adta lehetőségeket. A növekedési ütem mérséklődése (2001) 4 3 4 A felhasznált adatok a 2002. évi Statisztikai Évkönyv 95 oldaláról származnak A felhasznált adatok a 2002. évi Statisztikai Évkönyv 95-96 oldaláról származnak 7 A 2001-es esztendő több fontos területen

kedvezőtlen változásokat hozott. A növekedési ütem számottevően alacsonyabb volt (3,8%), mint a megelőző évben. Az ütemlassulás az éven belül is érvényesült; az I. negyedévben 4,4, a II-ban 4,0, a III-ban 3,7, a IV. negyedévben pedig 3,3 %-kal haladta meg a GDP a megelőző és azonos időszakához mért szintet E folyamat kialakulásában meghatározó szerepe volt a külső gazdasági feltételek romlásának. A Gazdasági dekonjuktúra világméretű kiterjedése, majd recesszióba való átfordulása miatt export növekedési üteme lényegesen kisebb volt, mint a megelőző években. Az év második felében a New-York-i terrortámadás következményei is mélyítették a recessziót. A lassuló gazdasági növekedéshez hozzájárult a belföldi kereslet alakulása is. A GDP belföldi felhasználása 2001-ben 2,1 % -kal, a megelőző évben 5,1 %-kal emelkedett. a belföldi felhasználáson belül a bruttó felhalmozás az előző évi szint alá esett. Ebben

az állóeszközfelhalmozás növekedési ütemének 7,7-ről 3,1 %-ra való visszaesése, továbbá a készletfelhalmozás erős csökkenése egyaránt szeret játszott. Hozzájárult ehhez a folyamathoz a beruházások szerkezetében bekövetkező változás is. Az üzleti szféra beruházásai 2001-ben nem érték el az előző évi szintet, miközben a lakásépítés felgyorsult. A lakosság fogyasztása valamivel nagyobb mértékben emelkedett, mint a GDP. A magyar gazdaság 2001. é vi növekedési üteme továbbra is magasabb, mint a gazdaságilag fejlett térségeké. Az EU-ban 1,6 %-kal, az USA-ban 1 % körüli mértékben nőtt a GDP 2001-ben, Japánban pedig mélyült a recesszió. A növekedés lassulása a CEFTAországokra is jellemző, Románia és Lengyelország kivételével 3-4 %-kal nőtt a GDP A 12 éves időszak egészét áttekintve a gazdaság egyes ágazatai nagyon különböző fejlődési pályát írtak le. A nagy gazdasági súlyú ipar az első

években mutatkozó visszaesés után a gazdaság húzó ágazatává vált. Bruttó hozzáadott értéke 2001-ben már 20 %-kal haladta meg a rendszerváltás előtti szintet. A mezőgazdaság GDP-hez való hozzájárulása még 2001-ben is 30 %-kal kisebb, mint 12 évvel korábban volt. Az ágazat leépülésében, az üzemszerkezet felbomlása, a technikai megújulás elmaradása, a külső és belső kereslet visszaesése és az ágazat jövedelmezőségének romlása egyaránt szerepet játszott. Az építőipar és kereskedelem az időszak második felében fejlődésnek indult, de hozzáadott értéke még így is jóval alatta van a nyolcvanas évtized végén mért szintnek. A szolgáltató ágazatok közül a piaci jellegűek (pl a pénzügyi tevékenység) dinamikusan fejlődtek. A nem piaci jellegű szolgáltatások (pl igazgatás, oktatás, egészségügy) teljesítménye jelentős eltéréseket mutat, de általánosan igaz, hogy a 12 éves időszak első 8 éveiben

ezeknél az ágazatoknál nem volt nagy visszaesés, az időszak második felében viszont fejlődésük lassúbb volt, mint a GDP-é. Gazdasági fejlettség 5 A magyar gazdaság más országokhoz mért fejlettségi szintje az országok széles körét átfogó nemzetközi összehasonlítás eredményei alapján határozható meg. Az összehasonlításban részt vevő országok nemzeti valutában kifejezett egy főre jutó GDP-adatát vásárlóerő-parításon számítják át egy közös valutára. Ez a számítási mód kiküszöböli a hivatalos árfolyamok használata esetében fellépő torzító hatásokat, figyelembe veszi - többek között - az országok közötti-árszínvonal különbségeket. Magyarországon 2000-ben az egy lakosra jutó GDP hivatalos árfolyamon 5045 euró, a vásárlóerő-paritáson számolva pedig 11.500 euró volt Ez utóbbi érték valamivel több mint fele az Európai Unió átlagának és 35 %-a az USA megfelelő adatának. A 30 OECD-ország

gazdasági fejlettség szerinti sorrendjében Magyarország a 2 6. helyen áll Mögötte van Szlovákia, Lengyelország, Mexikó és Törökország. A rangsor első két helyezettje Luxemburg és az USA. Az 1996-os összehasonlítással egybevetve a 2000 é vi adatokat a sorrend nem változott meg, de a kilencvenes évtized második felére jellemző dinamikus fejlődés eredményeként Magyarország valamivel közelebb került az OECD átlagához, és számottevően csökkent a távolság a közvetlenül előttünk álló Csehországhoz képest. Az EU 15 t agországa közül a gazdasági fejlettség sorrendjében Spanyolország, Portugália és Görögország áll az utolsó három helyen. Ezekben az országokban az egy főre jutó GDP sorrendben 62 % -kal, 45 % -kal, illetve 35 % -kal volt nagyobb 2000-ben, mint Magyarországon. Az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országok csoportjában az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson számított átlagértéke 2000-ben 7893

euró volt. A 13 ország sorrendjében Magyarország az 5 helyen áll Megelőzi Ciprus, Szlovénia, Csehország és Málta. A GDP belföldi felhasználása 6 5 6 A felhasznált adatok a 2002. évi Statisztikai Évkönyv 96-97 oldaláról származnak A felhasznált adatok a 2002. évi Statisztikai Évkönyv 98-99 oldaláról származnak 9 A belföldön - fogyasztási és felhalmozási célokra - felhasznált GDP 2001-ben 16 %-kal volt nagyobb, mint a rendszerváltás évében, 1989-ben. A növekedés üteme szerény, az éves átlag mindössze 1,3 % körül volt. Ennek ellenére a 12 éves időszak egészében a felhasználás számottevően (8 százalékponttal) gyorsabban nőtt, mint a belföldön létrehozott források, vagyis a GDP. A felhasználás javára mutatkozó különbséget az ország külföldi forrásokból fedezte Az áruk és szolgáltatások külkereskedelmi forgalmának egyenlege a 12 é v közül csak két évben, 1990-ben és 1997-ben volt aktív. A

passzívum nagysága az évek túlnyomó többségében az általános közgazdasági megítélés és a nemzetközi pénzügyi szervezetek szerint is elfogadható mértékű volt, csupán 1993-ba és 1994-ben keletkezett nemzetközi mércével mérve is nagy, a gazdaság működőképességét veszélyeztető egyensúlyhiány. A belföldi felhasználás két fő összetevője a háztartások fogyasztása és az állóeszköz-felhalmozás mértékében és trendjében egyaránt nagyon eltérően alakult. Az állóeszköz-felhalmozás 2001-ben 38 %-kal meghaladta az 1989. évi szintet, miközben a háztartások fogyasztása éppen csak elérte azt A 12 éves időszak második felére jellemző dinamikus gazdasági fejlődés kialakulásához az export mellet az élénk beruházási kereslet is hozzájárult, egészen 2001-ig. A világgazdasági recesszió hatására 2001ben a beruházások növekedési üteme lassúbb volt, mint a GDP-é A háztartások fogyasztása lassabban követi

a konjunkturális feltételekben bekövetkező változásokat, mint a felhalmozás. A fogyasztás-felhalmozás GDP-n belüli aránya számottevően változott a 12 éves időszak folyamán. Az összes végső fogyasztás (a háztartások és az államháztartás együttes fogyasztása) 1993-ben, a gazdasági visszaesés mélypontján, volt a legnagyobb, 88 %. Ez az arány 1996-ig lényegesen (74 %-ra) visszaesett, ami egyben a felhalmozási ráta megfelelő mértékű növekedését is jelenti. Ezt követően a fogyasztás-felhalmozás aránya viszonylag stabil maradt, a fogyasztás 72 és 75 % között ingadozott. Beruházás ( 1989-2002 ) 7 Magyarországon 1989-től 1992-ig a G DP, valamint az állóeszközök felhalmozása csaknem azonos mértékben, közel ötödével esett vissza. A beruházási ráta a gazdasági recesszió időszakában folyó áron számolva egyik évben sem érte el a 20 %-ot, a mélypontot (17 %) az 1990. év jelentette Átmeneti stagnálást követően

1997-től a beruházások évről évre növekvő, 20-21 %-os aránya vált jellemzővé, 2001-ben 20,9 % volt. A bruttó állóeszköz-felhalmozás aránya hazánkban az ezredfordulón kissé meghaladta a 13 EU-tagjelölt ország átlagát (a magyarországi adat 24,6, míg a tagjelölt országoké 23,5 %). 10 Az Európai Unió 15 országának rátája 2000-ben 20,6 % volt. A beruházási ráta nagysága a nemzeti árrendszerek különbözőségeit is tükrözi. A vásárlóerőparitás-számítások sokéves tapasztalata szerint, amelyet az 1999. évi adatok is megerősítenek, hazánkban a bruttó állóeszköz-felhalmozás relatív árszínvonala a GDP egészéhez képest jóval magasabb volt, mint az Európai Unió átlagában. A nemzetgazdasági beruházások volumene 1989-től 1992-ig évről évre csökkent, 1992ben a három évvel korábbinak 81 % -át tette ki. A volumencsökkenést 1993-tól kezdődően növekedés váltotta fel: ekkor 2,5 %-os bővülés következett be

az előző évhez képest. 1994-ben 12,2 %-kal nőtt a beruházások volumene. Az 1995 évi megtorpanást 1996-tól folyamatos, évenként eltérő ütemű volumenemelkedés követte. 2001-ben 3,1 bi llió forintot fordítottak beruházásokra, összehasonlító áron számolva egyharmaddal többet, mint 1989-ben. az előző évéhez képest 3,5 %-os - 1996-tól vizsgálva a legkisebb méretű - volt a növekedés. A beruházások gazdálkodási forma szerinti megoszlásában az elmúlt években mélyreható változások nem következtek be. A vállalkozások aránya a nemzetgazdasági beruházásokon belül mintegy kétharmadot, a költségvetési és társadalombiztosítási szerveké egyheted részt, míg az egyéni gazdálkodási tevékenység hozzávetőleg egyötöd részt képviselt 1995-ben és 2001-ben is. A beruházásokon belül az építési beruházások aránya 1995-1997-ben meghaladta az 50 %-ot, majd némileg csökkent. 2001-ben, az infrastrukturális beruházások -

lakás- és útépítés előtérbe kerülése nyomán ismét 50 % fölé emelkedett a gépberuházások aránya 2000-ig növekvő volt. Ezen belül az importgéphányad - bár évenként eltérő mértékben - meghaladta a belföldi gépek arányát. Az összes beruházás 60-%-a 1991-ben három nemzetgazdasági ágban - a feldolgozóiparban, a szállítás, raktározás, posta és távközlésben, valamint a villamosenergia-, gáz-, gőz- és vízellátásban - valósult meg. A beruházások ágazati összetétele az évtized során számottevően hullámzott. Az egyik legmarkánsabb vállalkozás az volt, hogy az ezredfordulón felgyorsult a lakásépítés. Emiatt az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás aránya 2000-ben 21 %-ra, 2001-ben pedig 24 %-ra emelkedett. (2000-ben az ágazat beruházási teljesítményének háromnegyede, 2001-ben négyötöde volt lakásberuházás.) Egyidejűleg a szállítás, raktározás, posta és távközlés újra csökkent. Az építőipar

beruházásainak aránya a nemzetgazdaságon belül 1989-ben 1,4 % -ot tett ki, ez az arány 2001-ben 2,4 %-ra nőtt. Az építőipari beruházások 30-40%-a építési 60-70 %-a gépberuházás volt. 7 A felhasznált adatok a 2002. évi Statisztikai Évkönyv 99-100 oldaláról származnak 11 A beruházások ágazati dinamikája nagy szóródást mutat. A feldolgozóipar beruházásának volumene 1991-hez képest több mint a kétszeresére nőtt. A legnagyobb ütemű, csaknem két és félszeres volumenemelkedés a k ereskedelemben következett be. (Ebben az időszakban épültek a nagy bevásárlóközpontok.) Kismértékben, mintegy 20-22 %-kal nőtt a villamoseneriga-, gáz-, gőz- vízellátás, s az 1994-1996. évek visszaesését követő fellendülés eredményeként az oktatási célú beruházások volumene. A legnagyobb visszaesést (36 %-ot) az átalakuló mezőgazdaság szenvedte el. Ugyancsak számottevően, 32 %-kal csökkent az egészségügyi, szociális

ellátás céljait szolgáló beruházások volumene. Az elmúlt évtizedben a külföldi érdekeltségű vállalkozások növekvő szerepet játszottak a nemzetgazdasági beruházásokban. 1992-ben a vállalati beruházások teljesítményértékének 22 %-át képviselték, ami 1995-ben 60 %-ra emelkedett, és az arány a továbbiakban is hasonlóan alakult (2000-ben 57 % volt). Ez azt jelenti, hogy az évtized második felében (1995-2000-ben) a nemzetgazdaság összes beruházásának mintegy 37-38 %-át a külföldi érdekeltségű vállalkozások eszközölték. E beruházások jelentős szerepet játszottak a g azdaság korszerűsítésben, amit az ágazati eloszlás és az anyagi-műszaki összetétel egyaránt jelez. Ezek a befektetések elsősorban a feldolgozóipar, ezen belül a vegyipar, gépipar továbbá a szállítás posta és távközlés fejlődését szolgálták. A valamennyi gazdasági ágazatot érintő beruházásaik kétharmada gépberuházás,

egyharmada pedig építési beruházás volt. A nemzetgazdaság beruházásaiban Közép-Magyarország korábban is az átlagosnál nagyobb aránya az elmúlt évtizedben tovább nőtt, 2000-ben itt v alósították meg az összes beruházás kétötödét. Ugyancsak emelkedett ebben az időszakban Közép- és Nyugat-Dunántúl részesedése a beruházásokból, miközben jelentősen visszaesett Dél-Dunántúlé és a két alföldi régióé. Az egy lakosra jutó beruházások e három régióban az országos átlag 54-55 %-át érték el 2000-ben. A gazdaság szerkezete 12 Tulajdonviszonyok a gazdaságban8 A nyolcvanas, kilencvenes évtized fordulóján becslések szerint 15-20 % körül volt a bruttó hozzáadott értéken belül a hazai magántulajdonú vállalkozások részesedése. a külföldi tulajdon még nem volt jellemző Magyarországon, így a gazdasági teljesítmény túlnyomó része a közösségi szektorból származott. A privatizációs folyamat nyomán

1992-re számottevően, 42 %-ra nőtt a hazai magán-szektor aránya, de a külföldi tulajdon szerepe továbbra is csekély (5 %-os) maradt. A kilencvenes évtized közepére fő vonalaiban lezajlott a gazdaság privatizációs folyamata. 1996-ban a bruttó hozzáadott érték több mint kétharmad része már magántulajdonban lévő vállalkozásokban keletkezett. A közösségi tulajdonban maradt közel egyharmadon belül jelentős hányadot képviseltek a nem piaci jellegű szolgáltatásokat nyújtó ágazatok. Ezek egy részében kizárólagos a közösségi tulajdon, ilyen például az igazgatás és a védelem, más részében - például az egészségügyben és az oktatásban - megmarad a közösségi tulajdon túlsúlya. 1996-ra látványosan, több mint a háromszorosára (16 %-ra) emelkedett a külföldi tulajdonú vállalkozások részesedése. A külföldi tulajdon jelenléte a feldolgozóiparban volt a legnagyobb (33 %-os), de igen jelentős volt a térnyerése a

szállítás, távközlés területén is, ahol a bruttó hozzáadott érték 17 % -át adták a részben vagy egészben külföldi tulajdonú vállalkozások. A kereskedelemben, vendéglátásban és szállodaiparban ugyancsak számottevő szerepre tett szert a külföldi tulajdon. A kilencvenes évtized második felében a közösségi tulajdon 30 % körüli aránya stabilizálódott. Folyamatos változás tapasztalható azonban a külföldi, illetve a hazai magántulajdon arányában, a külföldi tulajdon javára, amely 1999-ben már meghaladta a 20 %ot. a külföldi tulajdon szerepe 2000-ben tovább erősödött, új vonás azonban, hogy nem a hazai magántulajdon, hanem ismét a közösségi tulajdon rovására. A privatizációs folyamat és a külföldi tőke által létrehozott új termelő kapacitások következtében a gazdaság egyes részterületein kialakult a külföldi tulajdon túlsúlya. 2000-ben a feldolgozóipari teljesítmény 55 %-át külföldi tulajdonú üzemek

állították elő. Ezen belül a járműgyártásban 80 %-os, a villamosgép- és műszergyártásban 75 %-ot közelítő volt ez az arány. A bruttó hazai termék (GDP) területi megoszlása (1994-2000)9 8 9 A felhasznált adatok a 2002. évi Statisztikai Évkönyv 114 oldaláról származnak A felhasznált adatok a 2002. évi Statisztikai Évkönyv 114-115 oldaláról származnak 13 A vizsgált időszakban az egy főre jutó GDP alapján a régiók rangsorában az első három helyen mind a hét évben Közép-Magyarország, Nyugat-Dunántúl és Közép- Dunántúl állt. Az első két régióban az egy főre jutó bruttó hazai termék meghaladta, a harmadik helyen álló Közép-Dunántól 2000-re elérte az országos átlagot. A többi négy régió átlagtól való lemaradása 1995 óra évről évre nőtt. A rangsor utolsó két helyén Észak-magyarország és ÉszakAlföld osztoztak, az utolsó három évben Észak-Alföld zárta a rangsort A bruttó hazai

termékből a hét régió közül Közép-Magyarország részesedett a legnagyobb mértékben. Gazdasági súlya 1994 és 2000 köz ött 40 é s 43 % között volt A gazdaságban betöltött szerepét magyarázza, hogy ebbe a r égióba tartozik Budapest. KözépMagyarország viszonylag állandó súlya mellett a keleti és a nyugati országrész között (a területi kiegyenlítést célzó szándékok ellenére) folyamatosan nőtt a fejlettségbeli különbség. Az egy lakosra jutó bruttó hazai termék 1994-ben átlagosan 425 ezer forint, 2000-ben 1,3 millió forint volt. E mutató alapján a közép-magyarországi régió 1994-ben 2,0-szerese, 2000-ben 2,4-szerese volt a rangsor utolsó helyén álló Észak-Alföldének. A szélső értékek közötti különbség megyei szinten ennél jelentősebb, Győr-Moson-Sopron és Szabolcs-SzatmárBereg megye között az eltérés az 1994. évi 2,9-ről 3,6-szeresre nőtt Magyarország gazdasági régióinak fejlettségi szintjét,

illetve területi differenciáltságát nemzetközi összehasonlításban vizsgálva, 1999-re a következő kép rajzolódik ki: Budapest egy főre jutó GDP-je (vásárlóerő-paritáson számítva) elérte az Európai Unió átlagát, jórészt ezzel összefüggésben Közép-Magyarország 78 %-on állt. A többi magyarországi régió fejlettségi szintje ennél sokkal kedvezőtlenebb. A rangsor végén álló Észak-Magyarország és ÉszakAlföld egy főre jutó GDP-je harmada az EU átlagának Az Európai Unió tagjelölt országaiban Magyarországéhoz hasonló regionális különbségek figyelhetők meg. Prága egy főre jutó GDP-je 2,5-szerese az utolsó helyen álló cseh régió megfelelő értékének. Szlovákia esetében is hasonló mértétű az eltérés a főváros és a legszegényebb régió között. A külföldi működő tőke (1989-2002)10 Ha olyan sok akadálya van a belföldről finanszírozott tőkeképzésnek, akkor miért ne engedné be egy nemzet a

külföldi forrásokat? A gazdaságelmélet azt tanítja, hogy az a gazdag 10 A felhasznált adatok a 2002. évi Statisztikai Évkönyv 115-116 oldaláról származnak 14 ország, amely kimerítette a saját nagy hozamú beruházási lehetőségeit, mindkét fél számára gyümölcsöző módon ruházhat be nagy hozamú külföldi programokba. A világ összes országában működő külfölditőke-állomány 1990-ben 1,9 billió dollár volt, ennek háromnegyede a fejlett, egyötöde a fejlődő országokban működött. A kilencvenes évtized folyamán a külföldi működőtőke-állomány folyamatosan emelkedett, és 2000-ben elérte a 6 ,3 billió dollárt, miközben összetétele is kissé módosult: kétharmada a fejlett és közel egyharmada a fejlődő országokba került. A közép- és kelet-európai országok ebből 1990-ben 0,2, 2000-ben 2 %-kal részesedtek, közülük 2000-ben Lengyelország hányada volt a legnagyobb, közel 30 %os, 1995-ben a t érségbe

áramló külföldi működő tőkéből való részesedése alapján, az első helyen Magyarország állt, ide áramlott a tőke közel háromtizede. 2000-ben 15 % -kal Lengyelország és Csehország mögött - a harmadik helyre került Az egy főre jutó befektetésállományban Csehország, Magyarország és Lengyelország a sorrend A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint 2001 végén, Magyarországon a közvetlen tőkebefektetések (részvény és egyéb tulajdonosi részesedés) állománya 20, 7 milliárd euró, 5,1 billió forint volt. Külföldi érdekeltségű vállalkozás létesítésére 1972 óta van jogilag lehetőség, de 1985ben is csak 50 ilyen működött. l989-től felgyorsult a külföldi érdekeltségű vállalkozások alapítása, ekkor 1350 szervezet létezett, 124 milliárd forintos jegyzett tőkével, aminek 24 %-át a külföldi befektetők adták. 1990-1991-ben a szervezetek száma dinamikusan, 1992-től ugrásszerűen emelkedett. a következő években a

növekedés üteme mérséklődött, majd 1995-től a szervezetek száma 25-26 ezer körül alakult. Tovább emelkedett azonban a jegyzett tőke összege és ezen belül a külföldiek részesedés is. 2000-ben a jegyzett tőke megközelítette a 3,5 billió forintot, és ebből a külföldi részesedés 85 % volt. A külföldi érdekeltségű vállalkozások száma alig több mint 9 %-a volt az összes vállalkozásénak, ugyanakkor bennük koncentrálódott a vállalkozások jegyzett tőkéjének 47,9 %-a. a külföldi tőke az összes jegyzett tőkéből 41 %kal részesedett, de tekintettel a többségi tulajdonlású vállalkozásokra, döntési lehetőségük ennél nagyobb arányú. A külföldi tőkebefektetések 65-71 %-a négy országból - Németországból, Hollandiából, Ausztriából és az Egyesül Államokból - származott. (A felsorolás a 2000 é vi részesedési sorrendjüket tükrözi.) Jelentős tőke érkezett Franciaországból és Nagy-Britanniából is A

vizsgált időszakban jelentősen változott a külföldi tőkével működő vállalkozások tulajdonosi szerkezete, gyors ütemben nőtt a kizárólag külföldi tulajdonú vállalkozások száma és aránya, ugyanakkor csökkent a vegyes tulajdonúaké, ezen belül is a hazai többségi tulajdonúaké. Ez a folyamat megfigyelhető a jegyzett tőke és a külföldi tőke esetében is A 15 külföldi érdekeltségű, hazai többségi tulajdonú vállalkozásokban volt a külföldi tőkének 1989ben 78,7 %-a, 2000-ben 4,4 %-a. A külföldi működő tőke területi megoszlását tekintve is erős koncentrációt mutat. Változatlanul erősödik a közép-magyarországi régió, ahová 2000-ben a külföldi tőke közel 70 %-a került. Preferált még a N yugat- és Közép-Dunántúl, ahol ezen vállalkozások tőkéjének régiónként több mint 7 %-a jelent meg. A korábban is legkisebb részesedésű dél-dunántúli régió helyzete tovább romlott, a tőkebefektetés

mértéke 2 % alatti. A koncentráció az egyes ágazatok között feldolgozóiparban, is a megfigyelhető. pénzügyi a külföldi tevékenységben, befektetők a jelenléte kereskedelemben, legnagyobb a valamint az ingatlanügyletekben. A külföldi érdekeltségű vállalkozások 2001-ben ezekben az ágazatokban rendre 62,59,48 illetve 32 %-kal részesedtek a jegyzett tőkéből. Az összes vállalkozás 0,2 %-át kitevő, külföldi érdekeltségű nagyvállalatoknál koncentrálódik a külföldi tőke 63 %-a. A külföldi érdekeltségű vállalkozások részesedése az összes vállalkozás árbevételéből és hozzáadott értékéből növekvő tendenciát mutat. Míg 1990-ben ezek a vállalkozások 10 % körüli részesedést értek el, 2000-ben a hozzáadott érték 49 % -át, a nettó árbevétel felét, és a beruházások teljesítményértékének - az előző évekénél kissé mérsékeltebb hányadát - 57 %-át adták az átlagos statisztikai

állományi létszám 28 %-ának foglalkoztatása mellett. Egy főre számítva a hozzáadott érték 76 % -kal, a nettó árbevétel 82 % -kal, a bruttó kereset 51 %-kal magasabb volt, mint a teljes vállalkozási körben. A 2000. é vi társaságiadó-bevallások alapján a külföldi érdekeltségű vállalkozások adózott eredménye 650 milliárd forint, a teljes vállalati kör eredményének 64 % -a volt. az adózás előtti eredmény 60 %-a, a társasági adó 44 %-a a külföldi érdekeltségű vállalkozásoknál keletkezett. A jóváhagyott osztalék aránya az adózott eredményből mind az összes, mind pedig a külföldi érdekeltségű vállalkozásoknál 48 % volt. A külföldi érdekeltségű vállalkozások részesedése a külkereskedelemből évről évre növekedve, 1999-ben elérte a b ehozatalból a 7 6 %-ot és a kivitelből a 80 %-ot, 2000-ben a behozatalban az aránya nem változott, a kivitelé pedig 5 százalékponttal, 75 %-ra mérséklődött. A teljes

külkereskedelmi hiány 88 %-a e körben jelentkezett. a behozatal 69 %-a, kivitel 84 %-a a fejlett országokhoz, túlnyomórészt az Európai Unióhoz kapcsolódott. Az elmúlt hat év beruházásai évenkénti bontásban 16 Beruházások (1997)11 A nemzetgazdaság beruházásainak volumene az 1994. évi erőteljes növekedést követően 1995-ben - a költségvetési szervezeteknél bekövetkezett nagymértékű csökkenés miatt - 5 %-kal visszaesett, majd 1996-ban 5 % -kal, 1997-ben pedig 8 % -kal emelkedett az előző évihez képest. A beruházásokon belül a vállalkozások súlya a meghatározó, részarányuk az 1994. évi 62 %-ról 1997-ben 68,6 %-ra nőtt. E kör beruházásai három év alatt 20 %-kal, ezen belül 1997ben 12 % -kal bővültek A költségvetési és társadalombiztosítási szervezetek beruházásai kismértékben még 1997-ben is csökkentek, arányuk 11 % volt, mintegy 10 s zázalékponttal kevesebb a négy évvel korábbinál. A lakossági

beruházások volumene és aránya az elmúlt években nőtt, a volumen növekedése 1997-ben volt a legkisebb, 1,5 %. 1997-ben a nemzetgazdasági beruházások összege 1701 milliárd forint volt. Ennek 2325 %-át a f eldolgozóipar, illetve az ingatlanügyletek, bérbeadás ágazat, 19 %-át pedig a szállítás, raktározás, posta és távközlés ágazat adta. Ez utóbbi ágazatban egy év alatt 28 %-os növekedés következett be, a feldolgozóipar beruházásai 9 %-kal, az ingatlanügyletek, bérbeadás ágazaté 2 %-kal nőttek. A mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat beruházásai 16 % -kal emelkedtek az előző évihez képest, részesedésük a nemzetgazdasági beruházásokon belül 3,7 % volt. Az egészségügyi és szociális ellátásra fordított beruházások 5 %-kal nőttek az előző évhez viszonyítva, míg az oktatás fejlesztését szolgáló beruházások megegyeztek az előző évivel. A nemzetgazdasági beruházások anyagi-műszaki összetételét

tekintve a mintegy 40 %ot kitevő gépberuházás erőteljes növekedése volt a jellemző, volumene az 1996. évi közel 6 %os növekedés után 1997-ben 16 % -kal lett nagyobb Az építési beruházások 50 % körüli részarány mellett volumenben 1 % -kal bővültek, a 10 %-ot képviselő egyéb beruházások volumene 14,5 %-kal emelkedett. Beruházások (1998)12 A nemzetgazdaság beruházásainak volumene az 1995. évi mérséklődést követően 1996tól 1998 I II negyedévig egyre gyorsuló ütemben emelkedett, majd az év utolsó három 11 12 A felhasznált adatok a 1998. évi Statisztikai Évkönyv 55-56 oldaláról származnak A felhasznált adatok a 2002. évi Statisztikai Évkönyv 93 oldaláról származnak 17 hónapjában mérséklődött. 1998-ban így is 11,4 % -kal bővült az előző évhez képest a beruházások volumene, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az 1994. évi szintet 20 %-kal haladja meg. A beruházások alakulása gazdasági ágak szerint

változatos képet mutat A nemzetgazdasági beruházások 2094 milliárd forintos összegének negyedét képviselő feldolgozóipar beruházásainak volumene 1998-ban az 1994. évinek 1,7 -szeresét tette ki Ehhez hasonló mértékben nőtt 1994-hez viszonyítva, megközelítve a 150 m illiárd forintot (az összberuházás 7 %-át) a kereskedelem, járműjavítás ágazat beruházása. Az ugyancsak mintegy 150 milliárd forint beruházást kitevő villamosenergia-, gáz-, hő- és vízellátás beruházásainak volumene lényegében azonos volt a négy évvel azelőttivel. A nemzetgazdasági beruházásokon belül a szállítás, raktározás, posta és távközlés beruházásai 1998-ban 19 % -kal részesedtek, volumenük mintegy 11 % -kal bővül négy év alatt. A lakásépítést is magában foglaló ingatlanügyletek, bérbeadás és gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás ágazat beruházásainak összege 377 milliárd forint (18 %) volt, mindössze 4 % -kal

haladta meg az 1994. évit Az egészségügyi és szociális ellátás céljaira fordított beruházás reálértéken az 1994. évinek csak kétharmadát tette ki. Az oktatási ágazat beruházásai 1998-ban 20 %-kal csökkentek 1994-hez képest. Az építési beruházások volumene 5,4 %-kal bővült 1994-hez képest. A gépberuházások volumene 40 %-kal emelkedett. Beruházások (1999)13 A nemzetgazdasági beruházások volumene 1995-től folyamatosan és jelentős mértékben emelkedett. 1999-ben a korábbiaknál kissé mérsékeltebb 7 %-os volt a növekedés A négy évvel azelőttihez mérten a beruházások 37 %-kal bővültek. A beruházási ráta 1999-ben a bruttó hazai termék 21 %-ának felelt meg, míg 1995-ben 19 % volt. A beruházások anyagi-műszaki összetételében az utóbbi négy évben lényeges arányeltolódás következett be. Az építési beruházások volumene 1999-ben 18 %-kal, míg a gépberuházásoké 66 %-kal haladta meg a négy évvel azelőttit.

1999-ben a beruházások 57 %-át a legalább 50 főt foglalkoztató vállalkozások, 12 %-át pedig a költségvetési és társadalombiztosítási szervezetek részére végezték. Az összes beruházás 63 %-át három nemzetgazdasági ágban - feldolgozóipari (26 %), az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás (19 %), valamint a s zállítás, raktározás, posta és távközlés (18 %) 13 A felhasznált adatok a 2000. évi Statisztikai Évkönyv 47 oldaláról származnak 18 valósították meg. Az elsőként említett két nemzetgazdasági ágban az átlagot meghaladóa nőtt a beruházások volumene, az utóbbiban viszont mérsékelten. Beruházási szempontból közepes méretűnek tekinthető a kereskedelem, javítás, a villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás, valamint a k özigazgatás, védelem (együttes részesedésük 19 %). Dinamikusan nőtt a közigazgatás beruházása (27 %-kal). a kisebb ágazatok közül a bányászati beruházások a

másfélszeresükre, az építőipariak 12 %-kal emelkedtek, a mezőgazdaságiak 3 %-kal mérséklődtek. Oktatási célú beruházásra 16 %-kal többet, egészségügyi és szociális ellátást szolgálóra 10 %-kal kevesebbet fordítottak az egy évvel korábbinál. Beruházások (2000)14 A nemzetgazdasági beruházások volumene a kilencvenes évek elején jelentősen visszaesett, majd 1996-től folyamatosan, évenként eltérő ütemben emelkedett. 2000-ben 2,8 billió forintot fordítottak beruházásokra, összehasonlító áron számolva 43 %-kal többet, mint öt évvel korábban. az előző évhez viszonyítva 6,5 % -os volt a növekedés A beruházások anyagi- műszaki összetételében az utóbbi öt évben jelentős arányeltolódás következett be. az építési beruházások volumene 2000-ben 25 % -kal, a gépberuházásoké 75 %-kal haladta meg az öt évvel azelőttit. 2000-ben az összes beruházás 64 % -a - a korábbi évekhez hasonlóan - három

nemzetgazdasági ágban, a feldolgozóiparban (25,7 %) az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatásban (20,7 %), valamint a szállítás, raktározás, posta és távközlésben (17,8 %) valósult meg. A feldolgozóipar beruházásainak volumene az előző évinél lassúbb ütemben nőtt A szállítás, raktározás, posta és távközlés beruházásainak volumene az 1999.- évi csökkenés után tavaly 8 % -kal haladta meg az előző évit. Az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás nemzetgazdasági ág beruházási volumenének növekedése 2000-ben 12,1%-os volt, ami ugyan elmarad az egy évvel korábbitól, de így is közel duplája a nemzetgazdasági átlagénak. Az évenként megvalósított beruházások mennyisége szempontjából közepes méretűnek (200 milliárd forint körüli) tekinthető a kereskedelemjavítás, valamint a villamos energia-, gáz-, gőz-, vízellátás nemzetgazdasági ág. E két ág az összes beruházás hetedét képviseli Az előbbi 7,1

%-kal növelte beruházásainak volumenét, míg az utóbbi 1,4 % -kal. A közigazgatás, védelem, társadalombiztosítás beruházási volumene az 1999. é vi 18,5 % -os visszaesés után 2000-ben az ágazatok közül a leggyorsabb ütemben nőtt ( 30 %-kal). A kisebb ágazatok közül 14 A felhasznált adatok a 2001. évi Statisztikai Évkönyv 49-50 oldaláról származnak 19 nőtt a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás (10,3 %), az építőipar (2,3) beruházásainak a volumene, visszaesett a b ányászaté (-25,9 %), a mezőgazdaságé (-13,5 %), s a pénzügyi tevékenységé (-5,8 %). Oktatási célú beruházásokra az 1999. é vinél 5,3 % -kal többet fordítottak, az egészségügyi és szociális ellátást szolgáló beruházások gyakorlatilag stagnáltak. E két ágazat közül az oktatás fejlesztésére fordított összegek összehasonlító áron a megelőző három évben is nőttek, az egészségügyi beruházások volumenében évenként elég nagy

csökkenések és növekedések váltakoztak. Az oktatási beruházások 200 évi színvonala 24 %-kal magasabb volt az öt évvel azelőttinél, az egészségügyi és szociális beruházásoké viszont közel 20 %-kal alacsonyabb. Az összes beruházás mintegy 70 %-át a gazdasági szervezetek eszközölték. Ezeknek a beruházásoknak több mint felét Közép-Magyarországon valósították meg. Ezen belül is kiemelkedő volt Budapest szerepe, ahol a beruházások egy lakosra jutó összege megközelítette a félmillió forintot, az országos átlag 2,5-szeresét. A vállalkozások egy lakosra jutó beruházásai az alföldi régiókban voltak a legkisebbek, 90-94 ezer forintos összegük nem érte el az átlag felét sem. Beruházások / 2001-2002 /15 Magyarországon a bruttó állóeszköz-felhalmozás volumene az elmúlt három évben együttvéve 18 % -kal, a G DP növekedését meghaladóan emelkedett, részaránya 2000-ben a GDP-n belül folyó áron 22,3 % volt. Az arány

a megelőző kétévihez képest folyó áron kisebb, összehasonlító áron nagyobb lett, ennek hátterében az állt, hogy a beruházási árak ebben az évben a G DP deflátor árindexnél jóval kisebb mértékben emelkedtek. Az előző évhez viszonyított növekedési ütem gyorsult. Az Európai Unió 15 tagállamának átlagában, 2001-2002-ben a bruttó állóeszközfelhalmozás kismértékben csökkent. A csatlakozó, illetve tagjelölt országok közül az állóeszköz-felhalmozás dinamikája 2002-ben, Bulgáriában és Romániában a h azainál magasabb, Szlovákiában, Szlovéniában, Csehországban alacsonyabb volt, míg Lengyelországban csökkenést jelzett a mutató értéke. A bruttó állóeszköz-felhalmozás meghatározó részét (2002-ben 88 %-át) a beruházások teszik ki. A beruházási ráta 2002-ben 20 %-os volt 15 A felhasznált adatok a 2002. évi Statisztikai Évkönyv 53-55 oldaláról származnak 20 A nemzetgazdasági beruházások

volumene 1996-tól folyamatosan, évenként eltérő mértékben emelkedett. A beruházások gazdálkodási forma szerinti megoszlásában a vállalkozások részesedése 2002-ben az előző évi 63 %-ról 59 %-ra csökkent, a kisebb súlyú költségvetési szerveké nőtt. Jelentősebb beruházási élénkülés elsősorban az infrastruktúra területén bontakozott ki, ami a beruházások anyagi-műszaki és ágazati szerkezetét egyaránt befolyásolta. Az építési beruházások volumene a 2001. évi 8 %-os növekedési ütemet meghaladóan 2002-ben 10,7 %kal nőtt, a gépberuházásoké a 2001 és 2,7 %-os mérséklődés után további 0,5 %-kal csökkent A korábbi évekhez hasonlóan az összes nemzetgazdasági beruházás mintegy kétharmada három ágban - a lakásépítést is magában foglaló ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatásban ( 27 %), a feldolgozóiparban (21 %), valamint a szállítás, raktározás, posta és távközlésben (15 %) - valósult meg. A

többi ágazat aránya 2 ezrelék (bányászat) és 7 % (kereskedelem, javítás) között alakult. Az előző két évhez hasonlóan 2002-ben jelentős, 14,5 %-os volumenemelkedés következett be az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás nemzetgazdasági ágban, ami összefügg a lakásépítés növekedésével, ebben az ágazatban az utóbbi három évben 56 % -kal nőttek a beruházások. A szállítás, raktározás, posta és távközlés beruházásának volumene kétévi szerényebb emelkedés után 2002-ben 11,4 % -kal bővült. a feldolgozóipari beruházásának volumene, amely az 1990-es évek végén igen erőteljesen nőtt,2000-ben már alig emelkedett, majd a 2001. évi enyhe mérséklődést követően 2002-ben 9,2 %-kal csökkent Dinamikusan, 2000-ben 18 %-kal, 2002-ben egyharmaddal nőttek a közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás beruházásai, arányuk az összes beruházáson belül 6,5 %-ra nőtt. Egészségügyi és szociális

ellátás céljára az előző évi csökkenés és az azt megelőző szerény emelkedés után 2002-ben nagyobb volumenben ruháztak be, ezzel az egészségügyi beruházások aránya a nemzetgazdasági beruházásokon belül 2,2 %-ra nőtt. Az egyéb közösségi, személyi szolgáltatás beruházásaira a tavalyelőtti gyorsabb emelkedés után 3,4 %-kal fordítottak többet, az oktatási célú beruházások 9,1 %-kal nőttek. A villamos energia-, gáz-, gőz- és vízellátás beruházásai 200-ben stagnáltak, 2001-ben visszaestek, 2002-ben 7,6 %-kal bővültek. A kereskedelem, javítás ágazat beruházása az utóbbi két évben csökkent, illetve stagnált, a pénzügyi tevékenységé jelentősen visszaesett. Az elmúlt években a b eruházások terület szerinti alakulásában a közép-magyarországi régió játszott meghatározó szerepet, 2001-ben az összes megvalósított beruházás mintegy 39 %-át képviselve. Egy lakosra itt folyó áron számolva 335 ezer forint

beruházás jutott, az országos átlag közel másfélszeres. Közép- és Nyugat-Dunántúlon a beruházások 12-13 %-át 21 valósították meg, az észak-alföldi régióban 11 %-át. Három régióban a beruházások részaránya a 10 % -ot sem érte el, ezen belül a D él-Dunántúlon volt a legalacsonyabb, 6 % -os részesedéssel. A külföldi működő tőke (2001-2002)16 A világ összes országában működő külfölditőke-állomány 2001-ben 9 %-kal emelkedett az előző évihez képest: 6,9 billió dollár volt, ennek az utóbbi években mérséklődő hányada, 66 %-a a fejlett, egyharmadot közelítő része a fejlődő országokban található. a közép-kelet európai országok a működőtőke-állományból 2,3 %-kal részesedtek. Magyarország - Lengyelország és Csehország mögött - a harmadik, az egy főre jutó befektetés-állomány tekintetében pedig a második helyen állt. Magyarországon a külföldi érdekeltségű vállalkozások száma 1997-ben

26 e zer fölé emelkedett, és az ezt követő években mérsékelten - évi 170-200-zal - gyarapodott, 2001 végén 26809 ilyen vállalkozás működött. A külföldi érdekeltségű vállalkozások számuk alapján 8,7 %-kal részesedtek az összes magyarországi vállalkozásból, ugyanakkor a vállalkozások saját tőkéjének 50 %-ot meghaladó hányadával rendelkeztek. A külföldi tőke aránya az összes saját tőkéből 42 %-os volt, tekintettel azonban a többségi tulajdonlású vállalkozásokra, a tőke ennél nagyobb hányada felett volt döntési lehetőségük. A külföldi tőkebefektetések mintegy 70 %-a négy országból, Németországból (34%), Hollandiából (15%), Ausztriából (11%) és az Egyesült Államokból (9%) származott. a külföldi tőkével működő vállalkozásokon belül évről évre emelkedett a kizárólag külföldi tulajdonú vállalkozások száma és aránya, ugyanakkor csökkent a vegyes - külföldi és hazai többségi

tulajdonúaké. 2001-ben a külföldi többségi tulajdonú vállalkozásokhoz tartozott az összes külföldi tulajdonú vállalkozás 63 %-a, a saját tőke 47 %-a, és a külföldi tőke 57 %-a. A külföldi működő tőke területi megoszlását tekintve is némileg mérséklődő, de jelentős koncentrációt mutat. 2001-ben a külföldi tőke 65 %-a a közép-magyarországi, 12 %-a a nyugatdunántúli, 8 % -a a k özép-dunántúli régióban helyezkedett el A legalacsonyabb érték a déldunántúli régióé: mindössze 2 % A koncentráció az ágazati struktúrát tekintve is számottevő, a feldolgozóiparban 60 % volt, a kereskedelem, javítás, valamint a pénzügyi tevékenység 16 A felhasznált adatok a 2003. évi Statisztikai Évkönyv 54-55 oldaláról származnak 22 ágazatokban pedig megközelítette a 4 4 %-ot. A legmagasabb külföldi részesedés a feldolgozóiparon belül, a járműgyártásban alakult ki (95 %). A külföldi érdekeltségű

vállalkozások aránya 2001-ben az összes vállalkozás hozzáadott értékéből 45 %-ot, a nettó árbevételből 49 %-ot, a beruházások teljesítményértékéből annak felét tette ki. A külföldi érdekeltségű vállalkozások adták az adózás előtti eredmény 48, a társasági adó 40, és az adózott eredmény 49 %-át. Befejezés (egy aktuális példa)17 Angolkór / Közhasznú beruházások magántőkéből / Április végén került a kormány elé az a tárcaközi előterjesztés, amely az állami és magánszféra együttműködését szabályozná a közhasznú beruházások megvalósításakor. Az angol elnevezésből (Public Private Partnership) PPP-nek rövidített konstrukció a kormányzati elképzelések szerint alkalmas lehetne az ország infrastrukturális helyzetének a javítására, ám az ellenzék attól tart, hogy a PPP elterjedésével sorozatosan megismétlődhetnek az állami és a magánszektor eddigi közösködés során tapasztalt zavarok. A

PPP lényege, hogy az állam a k özhasznú intézményei vagy létesítményei létrehozásába, üzemeltetésébe, esetleg finanszírozásába bevonja a magánszektor szereplőit. Ettől a döntéshozók egyrészt azt remélhetik, hogy a magántőke bevonásával az államháztartást terhelő egyszeri, nagymértékű ráfordítást több évtizedre elosztott, tervezhető kiadás válthatja ki (és így olyan közhasznú beruházásokat hozhat tető alá, amelyeknek a megvalósítását a központi költségvetés helyzete nem tenné lehetővé); másrészt a hasonló profilú és nagyságrendű állami beruházásokhoz képest (a versenyszféra hatékonyabb működésének köszönhetően) elvárható a PPP-ben épült létesítmények kivitelezésének magasabb színvonala és alacsonyabb költsége. Az állami és a magánszektor együttműködésével több beruházás is megvalósult a rendszerváltás óta. Közülük a Budapest Sportaréna és a Millenniumi Városközpont

tekinthető a PPP-hez hasonló formában épült létesítménynek. A tavalyi kormányváltás után a konstrukció elterjedésének elősegítésére szakértői bizottság alakult a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM), a Pénzügyminisztérium (PM) és az igazságügyi tárca (IM) részvételével. Erdősi Péter (GKM befektetési főigazgatója) szerint, létező politikai akarat és megfelelő 17 Forrás: az Ingatlanbefektetés 2003. március 20-i, valamint az Építési Piac 2003 március 31-i számában a tárgyban megjelent írások adatai 23 jogszabályi háttér mellett érvényesülhet Magyarországon a konstrukció legfontosabb előnye, a beruházáshoz fűződő különböző természetű kockázatok állami és magánszféra közötti optimális megoszlása. Tehát míg a beruházások tervezéséhez, kivitelezéséhez, működtetéséhez és finanszírozásához kapcsolódó üzleti kockázatok a magánszférára hárulnak, az állam optimális esetben

csak a politikai és a s zabályozási környezet megváltozásának a k ockázatát vállalja. A PPP-nek mint közhasznú beruházások lebonyolítására alkalmas konstrukciónak a létjogosultságát elvileg Varga Mihály, a Fidesz frakcióvezető-helyettese, az Országgyűlés költségvetési bizottságának elnöke, az Orbán-kormány volt pénzügyminisztere is elismeri. Fenntartásait azzal indokolta, hogy a Budapest Sportaréna körüli problémák és a további beruházásokról szóló, eddig ismertté vált kormányzati elképzelések alapján nem látszik biztosítottnak a kockázatok optimális megosztása. „A magánbefektetők semmit nem kockáztatnának a magyar kormány elképzelései szerint megvalósuló PPP-beruházásokban"nyilatkozta Varga, hozzátéve, hogy az ellenzék eddig csak a sajtóban találkozott a kormány PPP-re vonatkozó elképzeléseivel. Kockázatok és honosítás A magyar állam és a magánszféra együttműködésének elmúlt néhány

éve valóban óvatosságra intheti mind a befektetőket, mind az ilyen konstrukcióban épült létesítmények majdani használóit (azaz az adófizetőket). A négyes metrónál (bár nem PPP-ről, hanem hagyományos állami nagyberuházásról volt szó) az állam által szerződésben vállalt kötelezettség nem teljesítéséről született kormánydöntés. Ennek legfelsőbb bírósági jóváhagyása a magyar állam szavahihetőségét, kérdőjelezte meg. Az eddig koncesszióban épült autópálya-szakaszok viszont arra példák, hogy ha a magánbefektetők elszámítják magukat, a koncesszióban épült útszakasz és a befektető által felvett hitelek átvállalásával az állam dobhat mentőövet a csődbe ment beruházónak (mint az Ml-M15-ös autópályánál), esetleg a megépült létesítmény potenciális használói találhatják irreálisnak a befektető-üzemeltető által megállapított használati díjat (mint az M5-ös autópálya esetében). Az

előterjesztők szerint a koncesszióban épült autópályák működtetése során keletkezett zavarok megismétlődésétől nem kell tartani, mert a PPP állami kötelezettségvállalása és azok garanciái különböznek a korábbi konstrukciókéitól. Erdősi Péter szerint a kötelezően alkalmazott közbeszerzési eljárás, valamint az elkészült létesítményszerződésben kikötött minőségi paraméterei garantálják, hogy az állam vagy a létesítmény használói ne legyenek 24 kiszolgáltatva a befektetőnek. "Az állam nem a beruházás nyílt vagy bújtatott támogatására vállal garanciát, hanem arra, hogy a szerződésben előírt minőségben nyújtott szolgáltatást vásárolni fogja, így az elvárt eredményt nyújtó beruházás és üzemeltetés kockázata a magánbefektetőt terheli”.Varga Mihály szerint azonban az állami és a p rivát szféra együttműködésének eddigi hazai tapasztalatai alapján félő, hogy a PPP egyes

kiválasztott befektetői csoportok állami garanciával megvalósított, kockázat nélküli nagyberuházásainak terepévé válik. A GKM vezette szakértői bizottságnak a kormány számára készült tájékoztatója több jogszabályi változást javasolt a P PP elterjesztése érdekében. Az államot egyenrangú polgári jogi szerződő féllé tevő Ptk.- módosításra a konstrukciótól függetlenül is sor kerül az idén, ez – megfelelő jogalkalmazás esetén –garanciát jelenthet a PPP magánbefektetőik számára, hogy nem jutnak a négyes metró beruházóinak a sorsára. A szakértői bizottság javasolta kormánynak az államháztartási törvény néhány éven belüli módosítását, mivel a jelenlegi szabályozás értelmében az egyes tárcák egy-egy PPPszerződés megkötésének időpontjában csak korlátozottan vállalhatnák kötelezettségeik későbbi teljesítését. Varga Mihály a tervezett változtatás kapcsán attól tart, hogy az esetleges

módosítás további lendületet adhat a tárcák költekezési kedvének. „ A költségvetési kiadások 15-20 évre elnyújtott ütemezése elősegítheti bizonyos közhasznú beruházások létrejöttét, ám a kormányzatnak is kényelmesebb és adott esetben felelőtlenebb közpénzköltési gyakorlatra is lehetőséget adhat” – mondta a volt pénzügyminiszter. Mintaberuházások A szakértői bizottság idén öt PPP-mintaprojekt elindítását tervezi. Az igazságügyi tárca egy 700 férőhelyes börtön két alternatív forgatókönyv szerinti megépítését a Miniszterelnöki Hivatalból (MEH) a k ormányátalakítás során a G KM-ba került turisztikia államtitkárság egy 3500 fős befogadóképességű konferencia- és turisztikai központ, az Oktatási Minisztérium egy 1100 férőhelyes kollégium, a GKM egy Budapest belvárosa és a Ferihegyi repülőtér közötti kötött pályás összeköttetés létrehozását, a MEH Nemzeti Lakásprogram Titkársága

pedig 50 szociális bérlakás építését vette tervbe. Tanulópénz 25 Az állami és a magánszféra együttműködésének eddigi hazai példáinak többsége enyhén szólva is vegyes fogadtatásra lelt a felépült létesítmények használói körében. A koncesszióban épült autópályáknál a megrendelő figyelmét mintha elkerülte volna, hogy a sztrádaépítés teljes költségének a használókra hárítása olyan magas autópályadíjakat eredményezhet, amelyeket a hazai autóstársadalom többsége se nem képes, se nem hajlandó megfizetni. Az M1 koncesszióban épült 40 ki lométeres szakaszát ráadásul – rövidsége miatt – különösebb időveszteség nélkül könnyen kikerülhetik a használók, így (továbbá a délszláv háború és az ausztriai bevásárlóturizmus hanyatlásának hatására) a befektető forgalombecslése tévesnek bizonyult: az építő-finanszírozó-üzemeltető ELMKA csődbe ment. A cég hiteleiért cserében az állam

átvette a pálya működtetését. Az M5-ös üzemeltető francia tulajdonú AKA koncessziós társaság még tartja magát, ám a Budapest és a déli országrész között közlekedők jó része továbbra is elkerüli a sztráda méregdrága 130 kilométeres szakaszát, amelyből a beruházó az 1993-as szerződés értelmében 100 kilométernyit épített és újított fel, valamint további 30 kilométer már megépült szakaszt vehetett használatba. Bár az M1-essel ellentétben az állam az említett szakasz átadásával és 2000-ig közvetlenül pénzzel is támogatta a pálya működtetését, a szerződésben meghatározott díjképlet és az állami támogatás viszonylag alacsony szintje felsrófolta az M5 használati díját. A BSA esete egyrészt az átadás-átvétel körüli cirkusz, másrészt a b eruházás koncepciójának menet közbeni változásai miatt nevezetes. A klasszikus PPP-ként indult, azaz a magánszektor által épített, üzemeltetett és

finanszírozott létesítménynek tervezett aréna finanszírozásába végül (az államilag garantált hiteleknek a vállalati hiteleknél kedvezőbb kamatozása miatt) hitelgaranciával beszállt a m agyar állam is, mely később vegyes tulajdonú társaságot alapított a francia beruházóval. Az eredeti elképzelések végül a l étesítmény körüli politikai huzavona és műszaki problémák miatt nem valósultak meg, bár a beruházás műszaki vagy pénzügyi egyenlegét még korai lenne megvonni, az eredeti elképzelésekhez képest az állam rosszabbul (Varga Mihály szerint mintegy 20 milliárd forintos veszteséggel) jött ki a műveletből. Variációk egy sémára Attól függően, hogy az adott beruházás során mely területekre terjed ki az állami és a magánszektor együttműködése, a PPP- konstrukció négyféle altípusát különböztethetjük meg. Az elsőben a magánszféra a tervezést és a kivitelezést vállalja; a második esetben a fentieken

kívül a létesítmény működtetését is; a harmadikban (ez tekinthető a klasszikus PPP- vagy PFI – 26 /Private Finance Initiativa/ moddelnek) a finanszírozást is; a negyedikben viszont csak a létesítmény működtetését. Az első két modell közpénzből valósul meg, tulajdonképpen mindkettő egyszerű közbeszerzési eljárásokat takar. A közhasznú infrastrukturális nagyberuházások magántőkéből történő megvalósítására a 3. modell alkalmas A konstrukciót sikerrel alkalmazó országok többségében a beruházót többfordulós pályázaton választják ki. Az első lépésben a megrendelő (az állam) kizárólag a b eruházás eredményére fókuszál, rögzíti a létrejövő létesítmény működésének pontos paraméreteit, majd előzetes üzleti tervet készít az általa elképzelt költség- és időkeretekkel. A közétett versenyfelhívásra jelentkező befektetők ajánlatai közül választja ki a megrendelő a beruházás

elvégzésére alkalmas jelentkezőket, akiket meghív a második, tárgyalásos fordulóra. A beérkezett ajánlatok alapján határozható meg a beruházás államot terhelő teljes, általában több évtizedre elosztott költsége. Ennek alapján derül ki, hogy a hagyományos állami beruházásokkal összehasonlítva a PPP-e a legalkalmasabb beruházási forma. Az Egyesült Királyságban a konstrukció 1992-es indulása óta 500-nál több beruházás indult PPP-ben, 100 kör üli a befejezett projektek száma. Az elmúlt évtizedben 25 milliárd fontra tehető a Nagy-Britanniában PPP-beruházásokba fektetett tőke. A brit kísérlet legfontosabb eleme a pontos feltételeket tartalmazó formaszerződések alkalmazása, a beruházásokat a kormányzaton belül koordináló egységes szervezet, továbbá a k ivitelezés figyelemmel kísérését lehetővé tevő monitoringrendszer. A PPP őshazájának számító Nagy-Britannián kívül Hollandiában, Portugáliában,

Dániában (kissé akadozva) Németországban, továbbá az elmúlt években, hazánkban mintaállamként kezelt Írországban terjedt el a konstrukció. Írországban, napjainkban 11 klasszikus PPP-beruházás zajlik, körülbelül 1,3 milliárd euró értékben, ezen felül 30-nál több a zömmel környezetvédelmi beruházásokat takaró projektek száma. A nyugat-európai tapasztalatok jó része igazolta a magánszektor bevonásához fűzött reményeket; a szolgáltatások színvonala általában meghaladta a k izárólag állami szerepvállalással megvalósult beruházásokét, miközben azok költsége átlagosan negyedévelötödével alacsonyabb volt az állami nagyberuházásokénál. A műszakilag vagy pénzügyileg kudarcnak tekinthető nyugat-európai PPP-beruházások azt mutatják, hogy a sajátos középeurópai betegségnek tekinthető szerződésszegési hajlam mellett komoly annak a veszélyes is, hogy a felelősség megoszlik az üzemeltető állami és

magánszereplők között. A PPP-ben felújított angliai vasúthálózat forgalomirányításában keletkező zavarok az elmúlt években súlyos balesetekhez vezettek. Hogy ennek ellenére mind a vasútvonalak, mind a londoni metró 27 fejlesztése a magánszektor bevonásával folytatódik, jelzi, hogy a brit döntéshozók átmenetik nehézségként kezelik a problémákat. És mi magyarok? FELHASZNÁLT IRODALOM Paul A. Samuelson / William D Nordhaus: Közgazdaságtan Közgazdasági kislexikon Statisztikai évkönyv 1997 Statisztikai évkönyv 1998 Statisztikai évkönyv 1999 Statisztikai évkönyv 2000 Statisztikai évkönyv 2001 Statisztikai évkönyv 2002 Statisztikai évkönyv 2003 Ingatlanbefektetés c.folyóirat 2003 március 20-i száma Épitési Piac c.folyóirat 2003március 31-i száma 28