Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Lakatos Szilvia - Japán gazdasági válsága a 90-es években

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Összehasonlító Gazdaságtan Japán gazdasági válsága a 90-es években Nyíregyháza, 2003-11-20. K észítette: Lakatos Szilvia 2003/2004. tanév I félév II. évfolyam Gazdálkodási szak Levelező C csoport 1 TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés 1 A jóléti politika intézményesülése. 3 A szolgáltatás tipikus formái. 5 A gyors gazdasági növekedés időszaka (1955-73) 5 A Japán gazdaság teljesítménye 9 Gyors növekedés és szerkezetváltás. 10 A gyors növekedés és a bőség jótékony hatásai 11 A növekedés hátrányos következményei. 12 Infláció, költségvetési hiány és kormányzati reform 13 A gazdasági növekedés megtorpanása a 90-es évek elején. 14 A gazdaságirányítás rendszere. 15 Külkereskedelem: kényszerűség, siker és a problémák forrása 18 Kilencvenes évek- kihívások előtt a japán gazdaság 19 Gazdaság és társadalom szerkezeti

kihívások. 19 A bizonytalan jövő 20 Befejezés 21 2 Bevezetés Japán ország Ázsiában, a földrész K-i peremén található, É-on az Ohotszki-t, K-i és D-en a Kuril-szk-tól és Szahalintól Taiwanig húzódó, mintegy 3900 szigetből álló Japánszigetvilágban fekszik. Ez a csendes-óceánt övező un"tűzgyűrű” részeként geológiai szempontból a Föld egyik legaktívabb övezete, ahol gyakoriak a nagy erejű földrengések. Japán területe kisebb mint az egyesült államokbeli Montana államé. Sőt, mivel területének nagy részén hegyvonulatok húzódnak, a lakott vidékek mérete körülbelül Connecticut államénak felel meg. 1990-re, közel 120 millió lakosával, Japán a világ hetedik legnépesebb országává vált Kína, India, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Indonézia és Brazília után. Még figyelemre méltóbb az a t ény, hogy Japán, fele annyi lakossal, mint az E gyesült Államok, a világ második legerősebb gazdasági

hatalma. Gazdasági szempontból tehát Japán hatalmas jelentőségű ország. Az ország társadalmi-gazdasági fejlődési szintje, amelyre jellemző, hogy a lakosság 80 %-a. a mezőgazdasági szektorban dolgozott Japán feudális agrártársadalomból az 1930-as évek végére jelentős ipari és katonai hatalommá vált. Az 1930as évek terjeszkedő politikáját és a II világháborús vereséget követően a nemzet gyors fejlődésnek indult, és 1990-re fejlett ipari hatalommá vált. Gazdaságának nagysága megközelítőleg akkora, mint Angliáé, Franciaországé és Nyugat-Németországé együttvéve. A japán gazdaság nagysága túlszárnyalta az egyik szuperhatalomét, a Szovjetunióét, és meghaladja az amerikai gazdaság felét. Hivatalos név: Japán, Nihon-Koku (Nippon) Államforma: parlamentáris monarchia Főváros: Tokió Területe: 377819 km Lakossága: 126 140 000 (1997) Népsűrűség: 334 fő/km Közigazgatási beosztás: 44 prefektúra és 3 prefektúra

jogú nagyváros (Tokió, Oszaka, Kiotó) Etnikai megosztás: japán (99%), koreai, kínai, brzil, filippinó, amerkai, ainu (1%) Hivatalos nyelv: japán Vallás: a japánok gyakran több vallási közösséghez is tartoznak; sintoista (86%), buddhista (73%), prot. (0,5%), rk (0,4%) Pénznem: jen (1 jen = 100 sen) 3 GNP: 38 160 $/fő (1997) Nemzetközi gépkocsijele: J Nemzeti ünnep: dec.23 Nemzetközi szervezeti tagság: ENSZ (1956), OECD (1964) (Forrás: Magyar Nagylexikon 189. o-195o) A jóléti politika intézményesülése Az állami gazdaságpolitika nemcsak szűken vett gazdasági, hanem társadalmi célokat is szolgál. A társadalmi célokat szolgáló beavatkozások, cselekedetek viszont széles körű és intenzív gazdasági hatásokkal is járnak, befolyásolják a beruházásokat, a foglalkoztatást, a gazdasági növekedést stb. Szélesebb megközelítésben hozzájárulnak a t ársadalmi béke erősítéséhez, ami segíti a fejlődést, a gazdasági

hatékonyságot. Szűkebb értelemben a jövedelem elosztás változtatásával módosítják a fogyasztói kereslet szerkezetét: növelik (a piaci elosztáshoz képest) a meritórikus humán szolgáltatások iránti keresletet, befolyásolják a megtakarítások szintjét. Ugyanakkor a társadalompolitikai célú beavatkozások hatásai közt vannak tisztán a gazdasági racionalitás szemszögéből nézve negatívak is, pl. a meg növekedett adók és járulékok pótlólagos terheket ( deadweight losses) okoznak, növelik az adóelkerülést, az adócsalást, csökkenthetik a hatékonyságra ösztönzést. Az állam sokféle autonóm társadalmi, szociálpolitikai célt követ: igyekszik a” társadalmi békét” fenntartani, szociális jogosultságokat ismer el, és törekszik ezek érvényesítésére, sőt kedvezhet egyes rétegeknek mások rovására. Ennek egyik esete, amikor a gazdaságpolitika céljaként fogalmazzák meg a piacgazdaságra jellemző szélsőséges

jövedelemkülönbségek mérséklését. De folytathat „munkás-, paraszt-, középosztály- vagy vállalkozóbarát” politikát is. A gazdaságpolitika, főleg az adó- és a költségvetési társadalompolitikai feladatok elsősorban az alábbiak: · A piaci jövedelem elosztás szélsőségeinek enyhítése, · A szegénység elkerülése, illetve enyhítése, · A szociális biztonság erősítése, a foglalkoztatás elősegítése, 4 politika számára fontos · Az esélyegyenlőtlenségek mérséklését szolgáló jogok konstituálása és jóléti szolgáltatások szervezése, közelebbről: az oktatás, az egészségügy és a kultúra terén A gazdasági hatalommal való visszaélés megelőzése, ezen belül különösen a munkáltatói és munkavállalói jogok és kötelezettségek szabályozása. Mint látható, ez jóval szélesebb, mint a szegények, illetve az un. hátrányos rétegek (pl.mozgáskorlátozottak) anyagi helyzetét javító

szociálpolitika Magában foglalja a jövedelemelosztás korrekcióját a szegénynek éppen nem tekinthető rétegekre kiterjedően is, továbbá a humán szférát érintő, elég széles körűnek mondható piaci tökéletlenségek korrekcióját is. A beavatkozás itt is egyrészt rendszer-, másrészt folyamatszabályozó jellegű. Tipikusan rendszerszabályozás, pl. a szerződéses szabadság korlátozása a munkajogban, különféle kötelezések (közoktatásban való részvétel, védőoltások stb.), továbbá számos intézmény létrehozása (pl. kötelező társadalombiztosítás, munkaerő-gazdálkodási hivatalok, egészségügyi hatóságok). Természetesen a j ogi-intézményi szabályok érvényesítése, az azt szolgáló intézmények finanszírozása is igényel pénzt, és ezért a rendszerszabályozás nem egy esetben folyamatszabályozó is. A beavatkozások köre, intenzitása és módja koronként és államonként a gazdasági-társadalmi viszonyok, a

gazdasági fejlettség, az ideológiák függvénye. A gazdasági helyzet rövid távú ingadozása azonban a rendszerek inerciája miatt csak kisebb hatást gyakorol rájuk. Nagy, és az ideológiák váltásával is járó megrázkódtatások kellenek ahhoz, hogy a jóléti politika gyorsan, mély reformok útján változzon. A beavatkozások köre, intenzitása és módja koronként és államonként a gazdasági-társadalmi viszonyok, a gazdasági fejlettség, az ideológiák függvénye. A gazdasági helyzet rövid távú ingadozása azonban a rendszerek inerciája miatt csak kisebb hatást gyakorol rájuk. Nagy, és az ideológiák váltásával is járó megrázkódtatások kellenek ahhoz, hogy a jóléti politika gyorsan, mély reformok útján változzon. A modern államokra a jóléti politika intézményesültsége jellemző. Ez azt jelenti, hogy funkcióit törvényileg szabályozzák, a funkciók ellátására az állam intézményeket hoz létre, és a jóléti

szolgáltatások igénybevételét- az erre való jogosultságot is – államilag szabályozzák. Ily módon törvény rendelkezik a közoktatásról, az egészségügyről, a társadalombiztosításról, a munkanélküliek ellátásáról, a szociális juttatásokról stb. Az ezen törvények alapján működő intézményeket és szabályozásokat (nagy) ellátórendszernek nevezik. Ezek az ellátórendszerek gyakorlatilag az elmúlt 100-150 év szülöttei. Mára a fejlet államokban a jóléti kiadások meghaladják a GDP 20%-át. 5 A szolgáltatások tipikus formái - természetbeni ellátás, juttatás (pl. oktatás, egészségügy, szociális otthon, munkaerőpiaciszolgáltatás), - pénzjuttatás, jövedelempótlás (ún. transzfer), amellyel a j övedelem kiegészítése történik meg (pl. nyugdíj, táppénz, segély, családi pótlék), - fogyasztói ártámogatás. A finanszírozások módjai A jóléti (humán) szféra kiadásainak túlnyomó része

államháztartási kiadás, de néhány területen a lakosság közvetlen teherviselése jelentős (gyógyszervásárlásban, szakmai oktatásban stb.) A jóléti kiadások fedezésének fő formái: Közfinanszírozás - adókból táplálkozó költségvetési támogatások, intézmények fenntartása, illetve különféle jövedelempótló transzferek, - kötelező biztosítás, amelyben a jogosultság járulékfizetéshez kötődik. A járulékok és a nyújtott szolgáltatások közt mértékbeli kapcsolat van, de ez rendszerint nem felel meg a klasszikus biztosítási logikának, hanem szolidaritási – újrafelosztási elemeket is tartalmaz (pl. a nyugdíjrendszerek). Méginkább adójellegű az egészségbiztosítási járulék, ahol a szolgáltatásra való jogosultság mérete független a fizetett járulék nagyságától. Magánfinanszírozás Az állam által fenntartott jóléti intézmények (iskolák, egészségügyi intézmények, otthonok stb. költségeinek egy

részét díjak, térítések formájában az érintettek viselik, esetenként az igénybevétel mértéke, máskor jövedelmi helyzetük függvényében ( Forrás: Összehasonlító Gazdaságtan Budapesti Közgazdasági Egyetem 84.o Gabriel A. Almond - G Bingham Powell – szerkesztette: Összehasonlító politológia Budapest Osiris Kiadó, 1996. 12 Fejezet ) A gyors gazdasági növekedés időszaka (1955-1973) 6 Az 1955-ös év mérföldkőnek tekinthető Japán politikai és gazdasági fejlődésében. Pártok egyesülése révén létrejött a J apán Szocialista Párt (JSZP) és a Liberális Demokrata Párt (LDP), amely utóbbi egészen 1993-ig egypárti kormányzással hatalmon tudott maradni. E két párt szembenállását, valamint az LDP-nek a gazdasági és közigazgatási elittel való összefonódását szokták „55-ös rendszer”-ként is emlegetni. Az ország gazdasági teljesítménye ebben az évben már szinte mindentekintetben meghaladta a háború előtti

szintet, az export viszont csak 1959-ben, az import pedig 1957-ben érte el a háború előtti szintet. Az ötvenes évek végén meghirdetett középtávú gazdasági terv a gazdasági terv a gazdasági függetlenség és a teljes foglalkoztatottság megteremtését tűzte ki célul, maximum 7 százalékos gazdasági növekedés mellett, mivel attól tartottak, hogy a növekedés túl gyors importbővülést váltana ki, s így megromlana a fizetési mérleg helyzete, melynek deficitje erre az időszakra már jelentősen csökkent. A technológiaimport és a tőkebefektetések azonban alacsonyabb árszínvonalon mentek végbe, mint azt a tervezők gondolták. A nyersanyagokban szűkölködő Japán hatalmas olajimportja – az akkor még alacsony olajárakból adódóan – nem veszélyeztette az ország külgazdasági egyensúlyát. A tervet meghaladó – több mint 10 százalékos – gazdasági növekedési ráta mellett a hazai termékeknek az importtal szemben történő

előnyben részesítése is hozzájárult a munkanélküliség alacsony szinten tartáshoz. Az évtizedekig 2 s zázalék körül mozgó japán munkanélküliségi rátával kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a szigetországban alkalmazott módszertan alulbecsli a valós munkanélküliséget, amely – nyugat-európai vagy amerikai mércével mérve – a hivatalos adatok legalább dupláját teszi ki. Az 1960-as belpolitikai válságot követően megalakult új gazdaságpolitikai kabinet tervei a nemzeti jövedelem 1970-ig megtörténő megduplázásáról szóltak. Ez annak ellenére is sikerölt, hogy a 60-as évek elején – igaz, nem átütő erővel-elindult egy liberalizálási folyamat a külkereskedelem terén. A gazdasági növekedést szem előtt tartó és a külföld felé nyitó gazdaságpolitikát ügyesen kombinálták, bár az utóbbi mozzanat – különösen több évtizedes távlatból szemlélve – nem volt túl jelentősnek mondható. A sikerek mögött a

japán vállalatok verseny-képességének erősödése is ott húzódik. Egyedül az 1964-es tokiói olimpiára és a hozzá kapcsolódó létesítményekre az 1960-as GNP több mint 1/16-át költötték, ezek a beruházások újabb lendületet jelentettek a gazdasági növekedés számára. A 7 hatvanas évek elejétől gyorsan bővült a lakossági fogyasztás, fejlődött a háztartások gépesítése és gyors motorizációs folyamat bontakozott ki. Az 1956-os gazdasági recessziót a hitelek és a beruházások növelésével kezelték, amelyeket államkötvények kibocsátásával finanszíroztak – ez egy igen lényeges, új és máig fennmaradó elemet jelentett a költségvetési politikában. A gyors kilábalást segítette, hogy a kivitel lendületes növekedése nem állt le. Az OECD-hez történő csatlakozás (1956) megkövetelte a nemzetközi tőkemozgások liberalizálását is, amelyet megpróbáltak minél inkább húznihalasztani, különösen olyan

iparágakban, mint az autó- és számítógépgyártás. A külföldiek beruházásainak liberalizálása a h etvenes évek elején újabb lendületet kapott, de ezen a területen ma is jelentősek az akadályozó tényezők. A japán gazdasági döntéshozók félelmeit megcáfolva Japán külföldi beruházásai az országba áramló tőke volumenét már a 60-70-es évek fordulóján is jelentősen meghaladták. A hatvanas évek fejleményeit összefoglalva elmondható, hogy a japán gazdaságpolitika ügyesen kombinálta az importot csökkentő, ugyanakkor a gazdasági növekedést visszafogó szigorú monetáris politikát a beruházás- és exportösztönzés eszközeivel. A vietnami háború okozta amerikai gazdasági fellendülés és a jelentősen bővülő világkereskedelem mellett Japán szempontjából kedvezően alakultak az egyes termékek világpiaci ára is. Az ország iparszerkezetének átalakulásával – a munkaerőintenzív iparágak felől a tőkeintenzívek

felé – új termékek jelentek meg, az importált modern technológiák alkalmazásával pedig – közvetve – helyettesítették a behozatal egy részét. A Bretton Woodsban 1944-ben kialakított nemzetközi valutáris rendszer összeomlásával, az USA dollár értékvesztésével a japán jent 1971 de cemberében közel 17 s zázalékkal felértékelték, amire ismét a b eruházások, a költségvetési kiadások növelésével válaszoltak. Japánban még a devizatartalékok felhalmozódása és a tovább folytatódó gazdaságélénkítő politika is fokozta az inflációsnyomást. Tehát a japán gazdaság már az első olajválság előtt szembesült egy alapvető problémával, amely az 1973-as év külgazdasági egyensúlyromlásában is megfigyelhető volt. Nyolcvanas évek: a tovább nemzetközisedő japán gazdaság és az ún. buborékgazdaság Az olajtermelő országok bevételeikkel magyarázható állami beruházási programjai, valamint más fejlődő és

ún. szocialista országok jólétét növelni kívánó elképzelései a hitelkereslet erősödéshez vezettek a nemzetközi pénzpiacon. A Japánban meglévő fölös kapacitások tőkefelesleghez vezettek. E két tényező egymást erősítve a japán bankok nemzetközi hitelezésének bővüléséhez vezetett. Japán külföldi közvetlen beruházásai is nőttek Ez csak részben magyarázható a tőkemozgások liberalizációs folyamatával. Fontosabb ok, ho gy a szigetország vállalatai külföldre kívánták telepíteni a m agas nyersanyag- és energiaigényű, 8 valamint a környezetet szennyező tevékenységeiket. Az Európa iránt megnyilvánuló érdeklődés akkor kapott erőre, amikor a nyolcvanas évek közepén felgyorsult a nyugateurópai integráció folyamata, és az „európai erőd”-től, a kereskedelem lehetőségeinek szűkölésétől való félelem arra vitte a japán cégeket, hogy termelőkapacitások kiépítésével közvetlenül is jelen legyenek

a helyi piacokon. A japán bérek emelkedése is ezt a folyamatot erősítette A nyolcvanas évek végétől egyre nagyobb összegeket fektettek be japán cégek a feldolgozóipar különböző területein Délkelet-Ázsiában. A jen nyolcvanas évek közepétől lezajló újabb felértékelődési folyamata rontotta a kivitel feltételeit, amit ugyancsak célpiacokhoz való közeledéssel, tehát helyi termeléssel egyensúlyoztak. A működő tőke legnagyobb része Japán legszorosabb gazdasági kapcsolatához, az Egyesült Államokba irányult, elsősorban a szolgáltató szférába, az elektronikai és az autóiparba. Az USA-val már évtizedes múltra visszatekintő kereskedelmi viták is a közvetlen piaci jelenlét stratégiáját kényszeríttették a japán vállalatokra. Az USA esetében ugyanakkor a nem termelési célú tőkemozgásoknak is nagy jelentősége volt , hiszen az egyre hatalmasabb költségvetési hiányt államkötvényekkel fedezték, amelyeknek legkomolyabb

vásárlója Japán volt. Az életszínvonal emelkedésével, a nyugati kulturális minták terjedésével, majd – a jen nyolcvanas évek közepétől lezajló és a külföldi vásárlókat kedvezőbbé tevő felértékelődésével – a szigetország állampolgárai egyre többet utaztak külföldre. A nemzetközi tudományos, művészeti kapcsolatok elmélyülése, valamint a nyolcvanas években intenzívebbé váló nemzetközi munkaerő – áramlás sem kerülte el Japánt, bár a k ülföldiek munka vállalását továbbra is erősen korlátozza a szigetország. A szakmai utak, a munkavállalók nemzetközi áramlása nyitottabbá tette Japánt a világ felé. Japán fontos szerepet játszott a távol-keleti országok háború utáni gazdasági fejlődésének alakításában. Több országban is a j apán példa alapján szervezték meg a gazdaságirányítás rendszerét. Az egyes távol-keleti országok exportjában és importjában Japán állt az első vagy második

helyen. Ez a függőségi helyzet jelentősen lazult az elmúlt évtizedben, de a japán vállalatok tovább folytatódó beruházási tevékenységével új lendületet és színezetet kaptak a gazdasági kapcsolatok. Japán jellemzően a feldolgozóiparban hozott és hoz létre vállalatokat, de az elmúlt években megindult egyes kutatás- fejlesztési tevékenységek kitelepülése is. A japán (vegyes) vállalatok tevékenységének kiszélesülésével a kilencvenes évek elejétől egy vállalaton belüli munkamegosztás látszik kialakulni. Japán továbbra is vezető szerepet játszik a térségnek nyújtott hitelek, segélyek terén. A nemzetközi munkamegosztás reálgazdaságban végbe menő folyamatainak eredményeként a térségen belüli kooperáció intézményes formái is 9 kialakultak, amelynek legismertebb példája az APEC (Ázsia-Csendes-óceáni Gazdasági Közösség). Az Európai Unióhoz hasonló integráció kialakulása valószínűleg egy hosszabb

folyamat lesz. A nyolcvanas évek végén megjelenő, pénzügyi buborékkal központjában kialakuló un. bubor ékgazdaság hátterében a folyó fizetésimérleg-többletből adódó tőkebeáramlás és tőkefelesleg, pénzkínálat-növekedés állt. A részvény- és ingatlan árak az égbe szöktek. A részvényekre óriási volt a kereslet, hiszen mindenki az értékük növekedésében bízott, ez spekulációs lázhoz vezetett, ami újabb lökést adott a buborék növekedéséhez. A biztató növekedési ráták miatt a b ankok hatalmas hitel kihelyezéseket végeztek. A hitelekre nagy volt a kereslet, hiszen a vállalatok – azt érzékelve, hogy a korábbi évek 4-5 százalékos növekedési üteme természetes módon folytatódik – a jövőbeli profit reményében felújították gépeiket, berendezéseiket, növelték a t echnológiai fejlesztését szolgáló kiadásaikat és külföldi közvetlen beruházásaikat. A buborék kipukkanása már 1990 végén elindult,

de az üzleti élet ezt igazán 1991- ben kezdte érzékelni. Ebben az évben már csökkentek a r észvény- és ingatlanárak, csökkent a pénzkínálat. A vállalatok vagyonuk leértékelődése miatt nehéz helyzetbe kerültek, felvett hiteleiket egyre kevésbé tudták visszafizetni. Beruházásaikat csökkenteni kényszerültek, a gazdasági növekedés 1992- ben egy százalék körüli szintre lassult le, s ebből a stagnálásból a japán gazdaság az óta sem tudott kikerülni. A kisvállalatok számára nyújtott vállalati kölcsönök összege nemrégiben négyszerese volt a nagyvállalatok számára nyújtott kölcsönöknek. Mivel Japán pénzügyei és közigazgatása hagyományosan centralizált, több ezer helyi érdekcsoport és koalíció fordul rendszeresen Tokióhoz iskolák és útépítési tervek vagy más helyi közmunkák anyagi támogatásáért. A rövid távú választási ingadozások látható növekedése ebben az időszakban a figyelem

középpontjában álló politikai kérdések, megváltozásával függ össze. Az uralkodó párt bekapcsolódása az ellenzéki közjóléti és az életminőséget érintő kérdéseibe, csökkentette a kormány és az ellenzék távolságát a l egtöbb gazdasági ügyben, és többé-kevésbé ellentmondások nélkül politikai hátteret, amelyben a választások az LDP teljesítményét értékelő népszavazásokká váltak. ( Forrás: Összehasonlító Gazdaságtan Budapesti Közgazdasági Egyetem 173.o-178o Gabriel A. Almond - G Bingham Powell – szerkesztette: Összehasonlító politológia Budapest Osiris Kiadó, 1996. 414o) Budapesti Közgazdaságtudomány Egyetem: Bevezetés a gazdaságpolitikába 10 Aula Kiadó, 1996. 333o) A japán gazdaság teljesítménye Japán a II. világháború utáni gazdasági fejlődése egyike volt azon folyamatnak, amelyeket a világ gazdaságának történetében igazán figyelemreméltónak nevezhetjük. Annak ellenére, hogy a II.

világháború drasztikusan összetörte gazdaságát, és minden más jelentős országnál nagyobb mértékben szorult külföldi nyersanyagra, néhány háború utáni évben Japán addig még sehol sem tapasztalt éves fejlődést mutatott. 1960-ban (körülbelül a gyors növekedés időszakának kezdete) Japán GNP-jét 39 milliárd dollárra becsülték. 1987-re a GNP elérte a 2,3 billió dollárt, ami az 1960-as adatokhoz képest 24-szeres növekedést jelent. 1990-ben Japán névleges GNP-jét kevéssel 3 billió dollár fölé becsülték. Ha Japán egy főre eső adatait összehasonlítjuk más iparosodott államokéval, az ország gazdasági sikerei még világosabban láthatók. 1952-ben Japán egy főre eső GNP-je 188 dollár volt, ami durván egy tizenkettede az Egyesült Államok és fele Németország GNP-jének.1975re az egy főre eső japán GNP megközelítette az Egyesült Államokénak és Németországáénak a kétharmadát, míg 1987-ben már az amerikai és

német szint fölött volt. (Forrás: Gabriel A. Almond - G Bingham Powell – szerkesztette: Összehasonlító politológia Budapest Osiris Kiadó, 1996. 453 o) Gyors növekedés és szerkezetváltás A gazdaság fejlesztése és a g yors növekedés súlyos következményekkel járt Japán szociális rendszerére nézve. Ahogy a gazdaság fejlődött az ipari és közszolgálati szektorban, a főbb városi területek népessége is nőtt. 1950-ben csak a népesség 25 százaléka élt 100 ezer főnél nagyobb településeken: 1975-re a területi és nagyvárosokba történő vándorlások miatt ez már 55 százalék. A mezőgazdaságban dolgozók aránya az 1950-es 45 s zázalékról 1975-re 12 százalékra csökkent. Az 1970-es évek közepén Japánban, más ipari országokhoz hasonlóan erősödött az urbanizáció és tömegével szűntek meg a mezőgazdasági munkahelyek. 11 A gyors gazdasági növekedés másik fontos következménye a munkaerőpiacon érzékelhető. A

japán gazdaságban mindig is volt munkaerő-felesleg a vidéki és kisvállalkozói szektorban. A gyors növekedés gyökeresen megváltoztatta a munkaerőpiacot, és az 1960-as évek változása munkaerőhiányt teremtett, amelynek folyamatos növekedése az óta a politika számára nagyobb problémát jelent. A gazdasági növekedés és a munkaerőhiány óriási hatására a bérekre és a jövedelmekre. Az átlagbér Japánban – amely durván egy kilencede volt az Egyesült Államok béreinek. A bérszintekben történt változás és a n agy vállalatoknál bevezetett nyereségarányos jutalmazások eredményeképp óriási mértékben meg növekedett a családok átlagos jövedelme az alkalmazotti szektorban. A gazdálkodó családokat is segítették árkedvezményekkel, jövedelemkiegyenlítésre törekedve. Mivel az átlagos bérszínvonal nőtt, a társadalom alacsonyabb szintjén élők életszínvonala is javult. Ezért az 1970-es években Japán egyike lett azoknak az

iparosodott országoknak, amelyek a bérek kiegyenlítésére törekedtek. Ez a szándék még ma is meg van, annak ellenére, hogy a földingatlan értékének növekedése néhány embert milliárdossá tett, és a mezőgazdaságban dolgozók jövedelmi viszonyai a városiaknál jobbak. (Forrás: Gabriel A. Almond - G Bingham Powell – szerkesztette: Összehasonlító politológia Budapest Osiris Kiadó, 1996. 453 o) A gyors növekedés és a bőség jótékony hatásai A gyors növekedés és a háztartások gazdagodása serkentően hatott a fogyasztásra és az életszínvonalra. A jövedelmek és a vásárlóerő növekedése az egész nemzetet érintő folyamatot gerjesztett, melyet az autó, lakás és technikai berendezések vásárlási „boom”jának neveztek. Az 1970-es évek közepére Japán magasabb szintet ért el néhány technikai és elektronikai berendezés elterjesztésében, mint az Egyesült Államok és Európa nagy része. Több japán otthonban volt színes

televízió és mosógép, mint a világ bármely más országában, s a briteket meghaladó számú családnak volt hűtőszekrénye. Ezek a kezdeti tömeges vásárlások voltak a gazdasági robbanás fennmaradásának okai. Ellentétben a legtöbb nézettel, melyek szerint Japán elsősorban exportjával érte el gazdasági sikereit, a g yors növekedést valójában a belső igények, felfutása eredményezte. 12 A meg növekedett vásárlóerő a kultúra és az oktatás terén is megmutatkozott. Japánban a lakosság számához viszonyítva több újságot adnak ki, mint az USA-ban és a legtöbb más ipari országban. A kiadott folyóiratok és könyvek száma is magas sok más országéhoz képest Japánnak korábban is fejlett oktatási rendszere volt, de a háború utáni gyors fejlődés és gazdaság mind a középiskolai diákok számában, mind a felsőoktatásra jelentkezők tekintetében látványos növekedést eredményezett. Ennek eredményeképp Japán, Kanada

és az Egyesült Államok mögött a harmadik helyen áll a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számarányában. Japánban kétszer annyi fiatal tanul egyetemen, mint bármely európai országokban. A gyors növekedésnek és a gazdaságnak jelentős hatása volt az egészségügyre, halálozások számának csökkenésére és az idősek számának növekedésére. Az orvosok és az egészségügyi képesítéssel rendelkezők száma ugrásszerűen meg növekedett ebben az időszakban. A diagnosztikai tevékenység és a kezelés minősége is javult. Az olyan jóléti tényezők, mint például a lakások jobb fűtése, az egészségesebb táplálkozás és az egészségügyi szolgáltatások könnyebb elérhetősége a születéskor várható élettartam megnövekedéséhez vezetett Japánban. Az 1950-es évek közepén a férfiaknál ez 64, nőknél 68 év volt; 1988-ban ezek az adatok férfiaknál 76, nőknél 81 évre emelkedtek. Ezeknek a változásoknak az

eredményeképpen a 60 év felettilakosság aránya az 1950-es értékhez képest 1988-ra 8 százalékról 16 százalékra emelkedett. Az előrejelzések 2015-re az idős emberek lakosságarányát minden más iparosodott országáénál jelentősen magasabbra becsülik. (Forrás: Gabriel A. Almond - G Bingham Powell – szerkesztette: Összehasonlító politológia Budapest Osiris Kiadó, 1996. 454o) A növekedés hátrányos következményei Az 1960-as évek gyors fejlődésének nem csak pozitív hatásai voltak. Japánban rengeteg ember él kis földrajzi területen. A legfrissebb adatok szerint 306 fő jut egy négyzetkilométerre, így Koreával, Indonéziával, Hollandiával és Belgiummal a Föld legsűrűbben lakott területei, közé tartozik. Az 1950-es, 1960-as években a városokba történő népesség vándorlás és a vidéki ipari centrumok fejlődése tovább fokozta a már addig is sűrűn lakott városi területek zsúfoltságát. Japán nagyvárosi körzeteinek

népsűrűsége eléri az 1700 főt négyzetkilométerenként. Az egyre nagyobb mértékű zsúfoltság fokozott nyomást 13 gyakorolt a viszonylag fejletlen közlekedésre, társadalmi tőkére, valamint fokozta a környezetszennyezést és a lakáshiányt. Annak ellenére, hogy a japán városi gyorsvasúthálózat a világon az egyik legjobb, és hogy az 1950-es, 1960-as években sokat javítottak a vasútvonalakon, az urbanizáció és a népsűrűség miatt a vonatok túlzsúfoltak és hosszú a menetidő. A közúthálózatra ugyanez a jellemző Mivel az emberek a városba, és ezen belül a külvárosokba költöztek, nehéz volt megoldani a szemétszállítást és felhasználást. Más iparosodott országokkal összehasonlítva Japán szennyvízelvezető rendszere meglehetősen elmaradott volt. Fontos szolgáltatásokban, a szociális infrastruktúra kiépítettségében Japán ma is elmarad a legtöbb iparosodott országtól. Sőt, olyan nagy a népességszám, hogy a

haladás ellenére néhány területen a körülmények romlottak. A gyors növekedés egyre több gyárat, autót, otthont telepített az ország legzsúfoltabb területeire, de a vidék iparosítása és fejlődése miatt a szigetek távoli részein is nőtt a környezetszennyezés. A fák kipusztultak, a madarak menekültek a városokból, az emberek a levegő- és vízszennyeződéstől, zajártalomtól és a napsütés hiányától is szenvedtek (a felhőkarcolók elzárják a közvetlen napfényt). Számtalan helyi polgári megmozdulás indult a környezetszennyezés ellen, és országszerte felgyorsult a vidék fejlődése. Japán egyik megváltoztathatatlan földrajzi adottsága kis területe. A nem szerencsés terület/népesség arányt világosan jelzi a környezetszennyezés mértéke. Ebben keresendő a túlzsúfoltság és a föld csillagászati árának oka is. Ezen problémák nem voltak újak Japán számára, de egyre égetőbbé váltak a gyors fejlődés időszaka

alatt. 1963-ban egy átlagos lakás kevesebb, mint négyszobás volt, és teljes területe kisebb, mint 60 négyzetméter. Huszonhét év alatt, 1990-ig csak csekély változás történt e tekintetben. A lakáshelyzet ma is állandó probléma Az 1970es évek elején és később, az 1980-as években a földárak inflációja külön gondot okozott Más országokkal összehasonlítva, a japán föld- és lakásárak rendkívül magasak. 1990-ben, Japánban egy átlagos otthon ára 6, 3-szerese volt egy átlag keresettel rendelkező alkalmazott éves jövedelmének, míg az Egyesült Államokban ez az arány csak háromszoros. (Forrás: Gabriel A. Almond - G Bingham Powell – szerkesztette: Összehasonlító politológia Budapest Osiris Kiadó, 1996. 454o-455o) Infláció, költségvetési hiány és kormányzati reform 14 Az 1970-es években az infláció ugyanúgy probléma volt Japánban, mint bárhol másutt a világon. Az árnövekedés megfékezésére irányuló

törekvések a kormányt gazdasági prioritásainak megváltoztatására kényszerítették. Ebben az időszakban a kormány gazdaságpolitikai tevékenysége elmozdult a hosszú távú növekedés addig elsődlegesnek tekintett programjától az üzleti körök irányítása felé. A távlati gazdasági tervezés folytatódott, de az 1960-as évek közepétől kezdve ezek a tervek legalább annyira, ha nem jobban hangsúlyozták a gazdaság stabilitását és az élet minőség javítását, mint az abszolút gazdasági növekedést. Annak ellenére, hogy Japánban a fejlődés mértéke az 1970-es, 1980-as években jelentősen alacsonyabb volt, mint az 1960-as években, mégis egyike maradt a világ legsikeresebb gazdaságainak. Sikerét mutatja, hogy ma is a világ vezető hitelezője Az 1970-es években megváltozott pénzügypolitika egyik következménye az volt, hogy nőtt a költségvetési hiány. Az évtized végén néhány év alatt Japánban a G DP-hez viszonyított

költségvetési hiány jelentősen meghaladta az Egyesült Államokét. A költségvetési hiányt az 1980-as évek kormányzatának két fontos intézkedése okozta. Az első adóreform A javasolt adóreformot nem sikerült végre hajtani az 1980-as években, s csak 1989 elején hoztak törvényt a forgalmi adóról. Ez a döntés volt az egyik fő oka az LDP kudarcának az 1989 nyári képviselő-választásokon a Tanácsnokok Házában (a nagy korrupciós botrány mellett). Azóta néhány élelmiszer árából levonták a népszerűtlen adót, de a rendszer alapjában véve megmaradt. A másik fontos intézkedés a költségvetési hiányért felelős közigazgatási rendszert érintette. Az uralmon lévő pártnak a költekezésről vallott konzervatív álláspontja, valamint a párt üzleti körökből származó választóinak erős nyomása hozzásegítette a kormányzatot a reformpolitika melletti elkötelezettség kialakításához. Kijelöltek egy tanácsadó testületet,

hogy elemezze a j avasolt igazgatási intézkedéseket, például az ország vasúthálózatának, telefon- és távközlési rendszerének, a n emzeti légitársaságának és a k ormány dohány- és sómonopóliumának privatizálását. A privatizáció az 1980-as évek közepén fejeződött be jelentős politikai viták és a kormányalkalmazottak szakszervezeteinek, illetve ezek pártszövetségeseinek éles ellenállása közepette. ( Forrás: Gabriel A. Almond - G Bingham Powell – szerkesztette: Összehasonlító politológia Budapest Osiris Kiadó, 1996. 456 o- 457o) A gazdasági növekedés megtorpanása a 90-es évek elején 15 Japán gazdasági növekedésében két alaptényező, a munka és a tőke közül a hetvenes évek elejéig a munka is viszonylag fontos szerepet töltött be, a munkaerő viszonylagos olcsósága és a háborút követő néhány évben lezajló születésszám-növekedés miatt. A bérek emelkedésével és a nagy tőkebefektetési

igénylő iparágak (acélipar, gépgyártás) térnyerésével azonban a tőke vette át a vezető szerepet. Nem lenne szerencsés a két tényezőtől elválasztani a technikai fejlődés mozzanatát, hiszen ez maga is újabb tőkebefektetéseket igényel az állam és a magánszféra részéről az oktatás, fejlesztés területein. A termelékenység növelése sem oldható meg pusztán a dolgozók erősebb ösztönzésével, hanem jelentős beruházásokat is igényel új gépek, berendezések ki- és továbbfejlesztésével, fenntartásával és alkalmazásával. A beruházási és megtakarítási ráta a hetvenes évek során jelentősen csökkent, de így is jóval magasabb volt a szigetország legfontosabb versenytársainál. A hetvenes évek közepétől a beruházásokban, a korábbi periódusban jellemzőhöz képest nagyobb súlyt képviseltek az infrastrukturális fejlesztések, amelyek kevésbé és lassabban térülnek meg és indukálnak gazdasági növekedést, mint a

termelést közvetlenül szolgáló gépek és berendezések. A látványos világpiaci sikerek ellenére nem mondható, hogy a gazdasági növekedés fő mozgatórugója az export volt. Az alig, 10 százalék körül mozgó export/GDP, és az 5-6 százalékos import /GDP arány azt mutatja, hogy a külgazdasági kapcsolatok Japán esetében kisebb tényezőt jelentenek, mint a többi fejlett tőkés országban. A 125 milliós népességgel bíró Japán és a h áború után gyorsan emelkedő egy főre jutó GDP hatalmas hazai piac kialakulásához vezetett. Ennek jelentőségét tovább növelte, hogy a gazdaság viszonylagos zártsága miatt nagyobb súlyt kapott a hazai kereslet és kínálat. A buborék gazdaság kialakulásában az állam gazdaságösztönző politikája is felelős volt. Csakhogy a japán vállaltok nemcsak a szigetországban, hanem külföldön is jelentős beruházásokat végeztek, a pénzügyi buborék kipukkanása után pedig egyértelműen a külföld

kapott prioritást a beruházási döntések során. A világgazdaság növekedési ütemének lelassulásával, a külföldi kereslet stagnálásával ez már a h azai beruházások gyors visszaeséséhez vezetett. Ebben természetesen az is szerepet játszott, hogy a buborékgazdaság idején jelentős beruházások történtek, amelyeket követően nemcsak, hogy alig van szükség újakra, de sok területen kapacitás felesleg is kialakult. A gazdasági növekedést hátráltatja, hogy a n épesség növekedése lelassult, a m unkaórák száma csökken és a munkaerő olyan új minőségi tényezőket, kíván, amelyeknek a j apán oktatási, kutatás-fejlesztési rendszer nem tud teljesen megfelelni. Úgy tűnik tehát, hogy a gazdaságnövekedésben ugyancsak tényezőt jelentő intézmények sem mozdítják előre Japánt. 16 Különösen az ilyen strukturális tényezőknél valószínűsíthető, hogy a további fejlődés és a gazdasági stagnálásról történő

kilábalás hosszú éveket vesz igénybe. ( Forrás: Budapesti Közgazdaságtudomány Egyetem: Összehasonlító gazdaságtan Aula Kiadó, 1997. 178o- 179o) A gazdaságirányítás rendszere Japánban a nemzeti vagyon legnagyobb része magánkézben van, ugyanakkor az állami beavatkozás erősnek mondható. Az ötéves tervek révén meghatározták a gazdaság és a társadalom fejlődésének irányát és az egyes prioritásokat. Ezzel együtt az éves költségvetésben és gazdaságpolitikai irányelvekben – a magánszféra működésének következtében – gyakran változtak az előre meghatározott hangsúlyok, tehát mechanikusan működő tervgazdaságról nem lehet beszélni. A gazdasági stratégiát elsősorban az üzleti és tudományos élet vezetőivel való tárgyalások során határozták meg, amelynek csúcsszerve a miniszterelnök tanácsadó testülete, a Gazdaságtervezési Tanács. A Gazdaságtervezési Ügynökség és a m inisztériumok apparátusai ezek

után kidolgozták a részleteket. Melyek szélesebb társadalmi vita mellőzésével és a parlament passzív elfogadó szerepével emelkedtek törvényerőre. A kormány a gyorsított amortizáció engedélyezésével, a vállalatok adómentes tartalékolási rendszerének kialakításával, az osztalékokból származó jövedelmek adókedvezményével, exporthitelekkel segítette a v állalatok versenyképességének javítását. Államkötvénye értékesítése révén a l akossági megtakarítások egy része az államkasszába jutott, amelyet magáncégek támogatására fordítottak. A megtakarítási és beruházási hányadok az USA-ban és Japánba. A GDP százalékában Megtakarítás /GDP Év 17 Beruházás /GDP Japán USA Japán USA 1960 32.8 23.2 32.4 18.4 1970 40.2 18.0 39.1 17,9 1975 32,8 17,8 32,8 17,0 1980 31,3 18,4 32,2 18,9 1985 31,1 16,1 28,5 19,2 1990 34,4 14,6 33,0 16,0 1991 34,5 14,8 32,0 15,3 A központi bank, a

Japán Bank nemcsak a monetáris politika szokásos eszközeivel (leszámolási politika, nyílt piaci műveletek, tartalékolási követelmények) élt, hanem tanácsokat adott, ajánlásokat tett a pénzintézeteknek. A háború utáni iparpolitikában fontos szerepet játszott a Japán Fejlesztési Bank, amely hosszú távú hiteleket nyújtott a vállalatoknak, különösen az alacsony jövedelmezőségű vagy kulcsiparágak esetében. A kisés középvállalatok finanszírozási problémáinak enyhítésében a hiteltársulások és hitelszövetkezetek mellett két állami bank is részt vett. A bankrendszer révén megvalósított állami beavatkozás gyengülésével a hetvenes évektől megerősödtek a közvetett, informális befolyásolás eszközei. Az állami szervek és nagyvállalatok állandó munkakapcsolatban állnak egymással, konzultációkat folytatnak. A magánszférát jellemzően a vállalati szövetségek képviselik az állammal folyó

tárgyalásokban. Ez egyszersmind fórumot biztosít a cégek közötti egyeztetéseknek is. Elterjedt gyakorlat, hogy az államigazgatásban jó pozíciókat betöltők karrierjük befejeztével (a nyugdíjkorhatár körül) magáncégeknél helyezkednek el, ahol korábbi tapasztalataik és kapcsolataik felhasználásával, a k ormányzati szempontok érvényesítésével mintegy konzerválják az előbbiekben leírt gyakorlatot. A termőföld szüksége miatt a kormány erős ellenőrzést gyakorol a földhasználat és a földreform felett. A földreform, a földtulajdon, a föld és ingatlan örökösödési adója rendkívül magas, annak érdekében, hogy a rizsellátás stabil legyen. A már említett tényezők mellett ez is adalékul szolgál annak megértéséhez, hogy miért olyan magasak a föld és ingatlanárak Japánban. A rizsellátás stabilitására hivatkozva az állam fontos szerepet játszott a 18 mezőgazdaság külföldi versenytől való megvédésében is.

E termény esetében állami felvásárlási rendszer alakítottak ki, hogy a farmerek mindenképpen hozzájussanak bevételeikhez. A rizs importjára évtizedekig tilalom volt érvényben, amelyet a GATT Uruguay-fordulója tört meg, de ezt a fejleményt is jelentős állami támogatás kísérte, kompenzálandó a jóval olcsóbb import rizzsel kialakuló verseny negatív hatásait. A japán nyugdíjrendszer két pilléren nyugszik: egy állampolgári jogon járó fix összegű alapnyugdíjon, valamint egy azt kiegészítő, kereset- és hozzájárulástól függő nyugdíjon, amelyhez a munkaadó és a munkavállaló egyenlő arányban járul hozzá. Mind két esetben a hozzájárulók/juttatásban részesülők arányának gyors romlása a jellemző, a kereső/eltartott aránya a népesség elöregedése miatt egyre alacsonyabb. A munkaadó és a m unkavállaló az egészségbiztosításhoz is egyenlő arányban járul hozzá. Korábban a 7 0 év felettiek ellátása ingyenes volt,

ma már ezért is fizetni kell. Az idősek otthonainak alacsony száma miatt sokan a kórházak elfekvő osztályait választják, ami jelentősen megnöveli a kórházi ellátás átlagos időtartamát. Japánban a vállalatok részvényei nagyrészt bankok és nagyvállalatok kezében vannak, tehát a tulajdonos az esetek többségében jogi személy. Nem szabad őket összetéveszteni az USA-ban teret nyerő intézményi befektetőkkel, hiszen ott a megbízók érdekei szerint a rövid távú megtérülés az elsődleges szempont, míg Japánbab a vállaltok feletti hosszú távú ellenőrzés a cél, így a részvények eladása és vétele még azok árfolyamainak változásakor sem gyorsul fel. A Japán vállalat csoportokban az irányítás egyik legfontosabb eszköze a kereszttulajdonlás, ami más országokkal ellentétben – nem igényel 50 százalék feletti tulajdonhányadot, mivel több vállalat kölcsönös, 10-20 százalékos részvénytulajdona is lehetővé teszi a

döntéshozatalt. Az adott vállalat részvényeinek túlnyomó többsége a v állalatcsoport irányítja az egész vállalatcsoportot. A részvényesek közgyűlése csak formális szereppel bír A kölcsönös függőség miatt a vállalatok kölcsönösen megválasztják egymás vezetőit. A javasolt személyekről az igazgatótanács és a vezérigazgató dönt, így gyakran saját magukat választják újjá a vezető menedzserek, akik a leirt mechanizmus miatt gyakorlatilag nem vonhatók felelőségre rossz gazdálkodás esetén. A jelentős nyersanyag- és energiaimportra szoruló Japán mindig is szembesült a termékenység növelésének kényszerével annak érdekében, hogy a feldolgozóipari kivitel ellensúlyozza más termékek behozatalát. A technológiai fejlődésről már szó esett, azonban a termékek eladásának a minősége és a marketing tevékenység javítása is alapvető feltételét jelenti. 19 A japán export és import szerkezete 1993-ban Export

Import Élelmiszer 1,9 39,2 Nyersanyag 2,3 28,9 Tüzelőanyag 1,6 49,3 Vegyipari termék 19,1 17,7 243,1 40,9 66,3 57,9 339,5 238,7 Gépek, közlekedési eszközök Egyéb feldolgozóipari termékek Összesen A japán felfogásban az emberi tényező (a munkaerő) központi szerepet játszik. A termelés folyamatosságának fenntartása a sztrájkok alacsony számát feltételezi. A japán vállalatoknál – más országokkal összehasonlítva – sikerült kialakítani a vállalaton belüli összetartozás tudatát, az „egy család vagyunk” gondolatát. Az alkalmazott lojális a céghez, az pedig szociálisan is gondoskodik a dolgozóról, ami nem lényegtelen, hiszen a japán társadalombiztosítási rendszer nem nevezhető túl adakozónak. A dolgozók és főnökeik gyakran a munkaidő után is eltöltenek néhány órát – elsősorban alkohol-fogyasztással, csevegéssel. Az összetartozás-tudatot szimbolizálják a különböző credók, jelszavak A

szellemi dolgozók nagy irodahelyiségekben tevékenykednek, ahol a főnök közvetlenül ellenőrizni tudja munkájukat. ( Forrás: Budapesti Közgazdaságtudomány Egyetem: Összehasonlító gazdaságtan Aula Kiadó, 1997. 181o-186o) 20 Külkereskedelem: kényszerűség, siker és a problémák forrása Japán külkereskedelme a gyors fejlődés időszaka alatt felvirágzott. 1955-ben az ország teljes külkereskedelme alig haladta meg a 4 milliárd dollárt, 1988-ra ez 452 milliárd dollárra emelkedett. Ezzel egyidejűleg az 1960-as 3 s zázalékról a világkereskedelemben betöltött szerepe 1988-ra, 15 százalékra emelkedett. A japán külkereskedelem hosszú távú fejlődésének nem csak pozitív oldalai voltak. A kereskedelem kiszélesedése lehetővé tette az ország számára, hogy nyersanyagokat importáljon a fejlődés biztosításához, új élelmiszer ártámogatásokat vezessen be a l akosság körében és kifizesse az 1970-es évek óriási olajszámláit.

A japán termékek átütő sikerei megbontották a kereskedelem egyensúlyát, és ellenséges reakciókat váltottak ki más országokból, amely problémákat okozott a kormánynak. Japán újra és újra éles összeütközésbe került az Egyesült Államokkal: a külföldi üzletemberek és politikusok nehezményezték, hogy fenntartja az importkorlátozásokat. Annak ellenére, hogy Japán csökkentette vagy eltörölte hivatalos import kvótáinak és tarifáinak legnagyobb részét az 1970-es években, máig nem szűntek meg teljesen a japán kereskedelempolitikával szembeni fenntartások. Jelenleg ez Japán legfontosabb külpolitikai problémája. Japán mindig is nagymértékben rá volt utalva külföldi nyersanyagokra iparának ellátásához. Sokan csodálták, hogy ipari és energiaforrások nélkül, hogy volt képes ilyen gazdasági sikereket elérni. Az utóbbi években például vasércszükségletének 99, r ézszükségletének 92, ólomszükségletének 78 és

olajfelhasználásának 99,8 százalékát importálta, s mindez, az ország energiaigényének mintegy háromnegyedét biztosította. Japán külkereskedelmi politikája sokáig a külföldi nyersanyagforrások biztosítására és olyan szintű export fenntartásra törekedett, amely képes kiegyenlíteni a szükséges behozatalt. Az 1970-es évek olajválsága nyilvánvalóvá tette a források biztosításának fontosságát. 1973-ban a j apán Külügyminisztérium jelképesen és a valóságban is bejelentette, hogy a jövőben a nyersanyagellátás biztosítása az ország külpolitikájának fő célja lesz. A források és az üzlet keresése szorosabbra fűzte a gazdasági kapcsolatokat az olaj- és földgáztermelő országokkal, 21 ennek eredményeképpen Japán és a környező kommunista országok, a Kínai Népköztársaság, s a Szovjetunió is felfedezték közös gazdasági érdekeiket. Belföldön több új programot indítottak válaszként az energiakrízisre

és az olajárak emelkedésére. Más országokhoz hasonlóan Japán is elkezdett a hosszú távú tervezés szokásos eszközeivel és a kormány által irányított kutatásokkal alternatív energiaforrásokat feltárni, és a meglévő energiákat elraktározni. Japán ma jelentősen kevesebb energiát használ, mint a többi a többi iparosodott ország – 1988-ban durván háromnegyede volt Anglia és Franciaország, fele NyugatNémetország és egyharmada az Egyesült Államok egy főre jutó energiafelhasználásának. Ennek ellenére, éppúgy, mint az utóbbi években és a század korábbi időszakaiban, az energia függőség továbbra is erősen befolyásolja majd a gazdasági folyamatokat és a kormány politikáját. ( Forrás: Gabriel A. Almond - G Bingham Powell – szerkesztette: Összehasonlító politológia Budapest Osiris Kiadó, 1996. 457o- 458o) Kilencvenes évek – kihívások előtt a japán gazdasági rendszer Gazdaságpolitikai válaszok a stagnálásra A

korábban említett, eleinte még konjunkturálisnak tűnő, gazdasági problémákra válaszul a központi bank többször is csökkentette a hivatalos diszkont kamatlábat, a kormány pedig 1992 óta többször is nagy összegű költségvetési kiadásokat jelentő gazdasági ösztönző csomagokat alkalmazott, amelyek fő sarok pontjai a következők voltak: - a szociális infrastruktúra fejlesztése fordítandó összegek növelése; - személyi jövedelemadó és helyi adó csökkentése; - a foglalkoztatottak számát csökkenteni kényszerülő vállalatok és a munkát keresők támogatása; - az ipari szerkezetváltás vállalati szinten való segítése új technológiák kialakításának támogatásával, az újonnan alakuló vállaltok segítségével, adókedvezményekkel; - a vállalati vagyonok további elértéktelenődésének megfékezése; 22 beruházási - a gazdasági szabályozás lazítása (dereguláció), a külföldi termékek

fokozottabb beengedése a hazai piacra. Éles viták folynak Japánban arról, hogy a legutolsó kérdésben történik-e valóban előrehaladás, ráadásul egyelőre úgy tűnik, hogy a többi lépés csak a gazdasági visszaesést tudta megakadályozni, de a s tagnálásról nem tudta kimozdítani a g azdaságot. A személyi jövedelemadó csökkentését a f ogyasztási adó 3 százalékról 5 százalékra történő emelkedésével kívánják ellensúlyozni 1997-től. A kérdés a politikai viták középpontjába került, ugyanakkor makrogazdasági jelentősége elhanyagolható. A gazdasági fellendülés elmaradása végképp megkérdőjelezi a konjukturális tényezők fontosságát, s rámutat egyes mélyebben fekvőgazdaság és társadalomszerkezeti jellegzetességek tarthatatlanságára. A reál GNP növekedési üteme (%-ban) 1990-94( átlag) 1994 Japán 2,1 0,5 Usa 2,0 4,1 Németország 2,6 2,8 Dél-Korea 7,6 8,4 ( Forrás: Budapesti

Közgazdaságtudomány Egyetem: Összehasonlító gazdaságtan Aula Kiadó, 1997. 191o) Gazdaság- és társadalomszerkezeti kihívások A gazdasági stagnálás, a feldolgozóipar külföldre települési folyamata, valamint a f iatalabb generációk életfelfogása fényében ma már nehezen tartható az életre szóló foglalkoztatás rendszere és az életkoron alapuló bérezés és előmenetel gyakorlata. A munkaerő- fölösleget sokáig a vállalatokon belüli áthelyezésekkel próbálták orvosolni, de az utóbbi néhány évben egyre jellemzőbbé váltak az elbocsátások. A kapun belüli munkanélküliség 10-20 %-ra tehető A szaporodó elbocsátásokkal a munkanélküliségi ráta 1996-ban elérte a 3 ,4%-ot, ami ennél nagyobb munkanélküliséget takar. Új jelenség, hogy a friss diplomások nehezen tudnak 23 elhelyezkedni. Sok esetben inkább tovább folytatják tanulmányaikat vagy nem, marad más választás számukra, mint részmunkaidőben, esetleg

külföldön dolgozni. A felértékelődő jen miatt a japán vállaltok külföldi közvetlen beruházásai 1994-től ismét bővülésnek indultak, ami kiváltotta az ún. kudokától való félelmet Ez a szó „kiüresedés”-t jelent és arra utal, hogy a feldolgozóipar elhagyja Japánt, kedvezőbb gazdasági feltételek közé sietve, ami tovább fokozza az amúgy is a háború utáni rekordszintet mutató munkanélküliséget. Erre válaszul meg kell találni azokat a szektorokat, amelyek egyrészt új munkahelyeket kínálnak, másrészt új területeit a j apán gazdaság versenyképességének. A legtöbb szakértő szerint ezeket a high-tech termékeket előállító különösen az elektronikai iparágak, a komputerekkel kapcsolatos szolgáltatások, sőt a szolgáltatások, sőt a szolgáltatások, sőt a szolgáltatások általában, a telekommunikáció, a környezetvédelmi technológiák. A fejlett tőkés országok egyre inkább az új terméktípusok piacán, a

termékek egyediségében versenyeznek, ami arra kényszeríti Japánt, hogy a termelési folyamatok modernizálása mellett a termékinnovációban is előrelépjen. Ez azonban nagyfokú kreativitást igényel, és éppen ez az a faktor, ami az oktatási rendszer a legkevésbé fejleszt. A műszaki innováció szempontjából rossz jel, hogy a fiatalok egyre kevésbé érdeklődnek a reál tárgyak és általában a tudomány és technika iránt – legalábbis ami továbbtanulási és munkavállalási elképzeléseiket illeti. A nemzetközi versenyképesség javítását szolgálná a nyelvoktatás javítása. A születéskor a várható élettartam Japánban már meghaladja a 80 évet, egyre kevesebb aktív dolgozó tart el egyre több idősembert. Csak remélni lehet, hogy a jelenlegi 40-60 éves korosztály elegendő megtakarítást halmoz fel piaci alapon, ugyanis Japánban – mint arról röviden már volt szó – kis szerepe van az államnak a társadalombiztosításban.

Pozitív jel, hogy a m egtakarítási hajlandóság nem csökkent a k ilencvenes évek során. Az 1994-ben, törvényben rögzített nyugdíjreform keretében fokozatosan emelik a munkavállalói és munkaadói társadalombiztosítási hozzájárulás mértékét, 1995-től TB-kötelessé tették a prémiumokat és megemelték a nyugdíjkorhatárt. A jóléti kiadások közül az idősök, rokkantak gondozására kívánnak az eddigieknél nagyobb összeget fordítani. Míg korábban csak elsősorban az USA és az Európai Unió, addig 1993-tól már a j apán gazdasági és politikai döntéshozók is a hazai piac deregulációját sürgették. Ez alatt a gazdasági szabályozók (engedélyezési eljárások, szabványok és előírások) dzsungelének megritkítását kell elérni. Ez több messze ható következménnyel járhat A külföldi áru könnyebben juthatnak be a japán piacra, s mivel ezek általában olcsóbbak, mint a hazaiak, ez az igen magas árszínvonal

csökkenését és a kereslet növekedését vonná maga után, viszont 24 veszélyt jelentene több iparág piaci részesedésére és a f oglalkoztatottság szintjére. Több lehetőséget kell tehát teremteni vállaltok alapítására új területeken, ami megint csak a dereguláció igényét veti fel, hiszen Japánban rendkívül nehéz az új iparágba való belépés. ( Forrás: Budapesti Közgazdaságtudomány Egyetem: Összehasonlító gazdaságtan Aula Kiadó, 1997. 191o-192o) A bizonytalan jövő A 90-es évek elejének kusza politikai helyzetéből és a gyakori hatalomváltásból adódóan az utóbbi években a japán kormány nem állt elő a korábbi évtizedekre jellemző nagy ívű előrejelzésekkel és a gazdaság és társadalom fejlődési irányát felvázoló elképzelésekkel. A jövőre nézve, a konkrét pártpolitikai változások megjóslása és a gazdasági fejlődés számszerűsítése rendkívül nehéz és spekulatív feladat lenne, de néhány

tendenciát érdemes megfigyelni, amelyek részben már az elmúlt 10 évben is megjelentek és valószínűleg fennmaradnak. A nominális GDP megoszlása 1994-ben, Japánban (százalék) Mezőgazdaság, erdészet, halászat, vadászat 2,1 Bányászat 0,3 Feldolgozóipar 26,8 Építőipar 10,3 Elektromosáram, gáz és vízellátás 2,9 Kis és nagykereskedelem, vendéglátóipar 12,5 Pénzügy, biztosítás 4,4 Ingatlan, szolgáltatások- magáncégek számára Közlekedés, raktározás, kommunikáció 11,8 6,3 Közösségi, szociális és személyes szolgáltatások Állami szolgáltatások 16,4 7,9 25 A gazdaság szerkezete valószínűleg a feldolgozóipar felől a szolgáltatások felé fog elmozdulni. Ez újabb kérdéseket vett föl, hiszen a japán „gazdasági csoda” elsősorban a feldolgozóipar nemzetközi sikereire alapult, míg a szolgáltatások „otthon maradtak”, védelmet érezve a külföldi összehasonlításban- jóval

konkurenciától, alacsonyabb. A így a hatékonyság külgazdasági itt –nemzetközi kapcsolatok legfontosabb fejleményeként a folyó fizetési- és kereskedelmi- mérleg- többlet utóbbi két év során elindult csökkenése várható. A gazdaság egészét tekintve a termelés prioritását egyre inkább felváltja a fogyasztásé, a mennyiségi növekedését pedig a minőség előtérbe kerülése. Ez a fogyasztói érdekek fokozottabb figyelembe vételét, az élet minőség jelentőségének felértékelődését vonja maga után. Japán valószínűleg nyitottabbá válik a külvilág felé és nagyobb szerepet vállal nem csak a gazdaságban, hanem a világpolitikában és a nemzetközi kulturális kapcsolatok építésében is. ( Forrás: Budapesti Közgazdaságtudomány Egyetem: Összehasonlító gazdaságtan Aula Kiadó, 1997. 194o-195o) Befejezés Japánban a gazdasági reformról, világszerte pedig a japán gazdaságról beszéltek sokat: a világ második

legnagyobb gazdaságának hosszú és mély válsága kihat az egész világgazdaságra. Japán azért is fontos, mert az ázsiai modernizátorok Japán mintáját követve építették fel a minap befuccsolt gazdasági csodájukat, azzal a lényeges különbséggel, hogy míg Japánban pusztán "paternalista államkapitalizmus" uralkodik, addig Észak- és Délkelet-Ázsia számos országában kőkemény autokrácia, diktatúra dúl. 1997 nem volt jó éve a japán gazdaságnak. Év eleje óta a sokaiya-ügyek napvilágra kerülése tartotta izgalomban a k özvéleményt. A sokaiya annak a l eleményes védelmipénz- trükknek rendszerré szerveződése, miszerint néhány behemót belöki a kocsmaajtót, fél téglákat hajigál a söntésbe, majd azt mondja a tulajnak, hogy hajjaj, barátocskám, tudjuk, mennyire kellemetlen az ilyesmi, mi a b éke barátai vagyunk, szívesen megvédünk a hasonnemű támadásoktól, persze Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen.

Megállapodnak szépen, és újra eljő a mosoly országa. Na most ez a világ legnagyobb vállalatainál történik, és a védelmi 26 pénzek is ehhez a mércéhez alkalmazkodnak. Becslések szerint sok százmilliós nagyságrendű a sokaiya-pénzek kifizetése a japán üzleti életben. Valamiért nem lehetett ezt a g yakorlatot fenntartani - az ok-okozati összefüggések feltárása még várat magára -, mindenesetre az idén akkora cégeknél derült fény erre a gyakorlatra, mint a Dai-Ichi-Kangyo Bank és a négy legnagyobb befektetési intézet, amelyek 700 m illió ´-t fizettek ki Koike Ryuichi sokaiya-királynak. Egy másik ügyben a Mitsubishi Motors Co, a Toshiba Corp., a Hitachi Ltd és más nagy cégek kerültek hasonló nagyságrendű védelmi pénzek fizetésének gyanújába. Jött erre a Négy Nagynak nevezett befektetési intézet egyikének, a Yamaichi brókerháznak a bukása november 24-én; a cég tartozásai elérték a 3,5 trillió álomhatárt, ami

264,8 milliárd ´ könyvön kívüli, illegális üzletekből származó adósság napfényre kerülésével lett teljessé. A Yamaichi bezárása és felszámolása Japán második világháború utáni történetének legnagyobb pénzügyi bukása, a pénzügyminisztérium december 2-án 289 brókercégnél kezdett vizsgálatot a könyvön kívüli adósságok felderítésére, a tartozások számviteli manipulációja gyakorlatának kivizsgálására. A kormányzó Liberális Demokrata Párt december 16-án 10 trillió állampapír kibocsátását javasolta az adminisztrációnak a pénzügyi rendszer feletti szorongást enyhítendő. Újévi beszédében Hashimoto Ryutaro miniszterelnök, olyan képet vágva, mint aki vackorba harapott, szükségét érezte, hogy szent fogadalmat tegyen: Japánból nem fog kiindulni világgazdasági váltság. A miniszterelnök 1,9 százalékos gazdasági növekedést prognosztizál 1998-ra, és átfogó reformokat ígér. ( Forrás: Internet )

27 Irodalom jegyzék Budapesti Közgazdaságtudomány Egyetem: Bevezetés a gazdaságpolitikába Aula Kiadó, 1996. Magyar Nagylexikon Gabriel A. Almond - G Bingham Powell – szerkesztette: Összehasonlító politológia Budapest Osiris Kiadó, 1996. Budapesti Közgazdaságtudomány Egyetem: Összehasonlító gazdaságtan Aula Kiadó, 1997. Internet 28