Informatika | UNIX / Linux » SuSE Linux 8.2 Felhasználói kézikönyv

SuSE Linux F ELHASZNÁLÓI KÉZIKÖNYV 5. kiadás, 2003 Copyright Jelen mű a SuSE Linux AG szellemi tulajdona. A könyv teljes tartalmának, illetve részeinek másolása engedélyezett, a fenti licencbejegyzés minden másolt példányon való szerepeltetésével. Az ebben a könyvben szereplő információkat a legjobb tudásunk szerint állítottuk össze, hibák előfordulása azonban nem kizárható. Ezen ok miatt a könyv szerzői és a SuSE Linux AG semmilyen felelősséget nem vállalnak, és semmilyen anyagi következményért nem felelnek, mely valamilyen módon e könyv – vagy részének – használatából ered. Az ebben a dokumentációban szereplő használati és kereskedelmi nevek, árumegjelölések stb. használata külön megjelölés nélkül sem jogosít fel arra a feltételezésre, hogy e nevek a márkavédelmi törvény értelmében szabadnak tekinthetők lennének, és így bárki által használhatók lennének. Minden márkanevet a szabad

felhasználhatóság szavatossága nélkül használunk; ezek lehetnek akár bejegyzett védjegyek is. A SuSE Linux AG lényegében a gyártó írásmódjához igazodik. A többi, itt említett termék a mindenkori gyártó védjegye lehet Az esetleges megjegyzéseket és javaslatokat kérjük az alábbi e-mail címre küldeni: dokumentacio@suselinux.hu Szerzők: Fordítók: Technikai szerkesztők: Tervezés: Szedés: Stefan Barth, Jörg Dippel, Stefan Dirsch, Matthias Eckermann, Carsten Fischer, Klaas Freitag, Gerd Knorr, Holger Hetterich, Marcel Hilzinger, Johannes Meixner, Siegfried Olschner, Marcus Schäfer, Jesko Schneider, Arvin Schnell, Adrian Schröter, Gabriele Strattner Breuer Péter, Hilzinger Marcel, Kugler Viktor, Kósa Lajos, Pjotr Kourzanoff, Mezey Róbert, Petőfi Sándor László, Sári Gábor, Szántó Iván, dr. Szentiványi Gábor, Tóth Ákos, Vámosi Tamás, Váradi István Antje Faber, Dennis Geider, Roland Haidl, Jana Jaeger, Edith Parzefall, Peter

Reinhart, Marc Rührschneck, Thomas Schraitle, Martin Sommer, Rebecca Walter Manuela Piotrowski, Thomas Schraitle LATEX Ezt a könyvet 100 %-osan klórmentes, fehérített papírra nyomtattuk. Tartalomjegyzék Újdonságok a Felhasználói kézikönyvben . xx Tipográfiai és kiejtési különlegességek . xxi Köszönet . xxii I Telepítés 1 1 Minden kezdet nehéz. 3 Néhány fontos tipp az elején – ezt ne hagyjuk ki! . 4 Munka Linux alatt . 5 Fájlok, mappák és könyvtárak . 8 Felhasználók és jelszavak . 10 Csatolás, burok és egyéb, még nem hallott kifejezések . 13 Telepítés három lépésben 17 Első lépés – a nyelv kiválasztása . 18 Második lépés – javaslatok elfogadása . 18 Harmadik lépés – a tulajdonképpeni

telepítés . 20 Utolsó simítások . 20 2 3 Telepítés lépésről-lépésre A számítógép CD-ROM-ról való indítása iv 21 . 22 A CD/DVD-ről történő rendszerindítás közben lehetséges problémák . 22 A rendszerindító képernyő . 23 A YaST átveszi az irányítást . 25 A nyelv kiválasztása . 26 Telepítési mód . 26 Telepítési javaslatok . 27 Telepítési mód . 27 Billentyűzetkiosztás . 27 Egér . 28 Particionálás . 29 Partíció típusok . 29 Szükséges merevlemez hely . 30 Particionálás a YaST segítségével .

31 Szakértői particionálás a YaST segítségével . 32 Windows partíció átméretezése . 36 Szoftver . 39 Összeállítások . 40 Egyéb szűrők . 41 Rendszertöltő beállítása . 41 Időzóna . 42 A telepítés megkezdése . 43 A telepítés befejezése . 43 Rendszergazda jelszava . 43 Hálózati beállítások . 44 Az internet kapcsolat tesztelése . 44 Szoftverfrissítések letöltése . 45 Felhasználó azonosítás . 46 A számítógép beállítása NIS kliensként . 47 Helyi felhasználó hozzáférések létrehozása . 48 A kiadási jegyzet .

50 Hardvereszközök beállítások . 50 Grafikus bejelentkezés . 51 Tartalomjegyzék II 4 Beállítások 53 YaST – Rendszerbeállítások 55 A YaST indítása . 56 A YaST vezérlőközpontja . 56 Szoftver . 57 Telepítési forrásmédium meghatározása . 57 Online frissítés . 58 Frissítés Patch CD-ről . 59 Szoftver telepítése/eltávolítása . 60 A rendszer frissítése . 63 Hardver . 64 CD-ROM meghajtók . 65 Nyomtatók . 66 Lemezvezérlő . 75 Képernyő és beviteli eszközök (SaX2) . 76 Hardver információ .

87 DMA mód . 87 Botkormány . 88 Egér . 88 Lapolvasó . 88 Ha nem működik. 90 Hang . 90 TV- és rádiókártya . 92 Hálózati eszközök . 93 Az internetkapcsolat alapjai . 93 Hálózati kártya beállítása . 95 Kábelmodem . 97 Modem . 97 ISDN 98 . DSL . 100 Fax . 101 SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv v Üzenetrögzítő . 102 Hálózati szolgáltatások . 102 Gépnév és DNS . 102 NFS kliens és NFS szerver .

103 Útválasztás . 103 Levéltovábbító szerver . 104 Az inetd szolgáltatások . 105 Biztonság és felhasználók . 105 Felhasználókezelés . 105 Csoportkezelés . 106 Biztonsági beállítások . 107 Tűzfal . 109 Rendszer . 111 Biztonsági mentés . 111 Indító-, mentő vagy modullemez létrehozása . 112 Rendszertöltő beállítása a YaST segítségével . 113 LVM beállítása . 115 Particionálás . 115 Profilkezelő (SCPM) . 116 Biztonsági mentés visszaállítása . 116 Futási szint szerkesztő . 116 Sysconfig szerkesztő .

118 Időzóna beállítása . 119 Nyelv beállítása . 119 Billentyűkiosztás beállítása . 119 Vegyes . 120 Telepítési kérdés . 120 Indítási napló . 121 Rendszernapló . 121 Meghajtó-CD betöltése . 121 YaST – szöveges módban (ncurses) . 121 A kezelés részletei . 121 Nem működnek a gyorsbillentyűk . 123 Modulok kezelése . 123 Modulok független indítása . 124 vi Tartalomjegyzék 5 KDE – A grafikus munkakörnyezet 125 A KDE története . 126 Az első indítás . 126 Segítségnyújtás . 126 A KDE használata

. 127 A KDE munkaasztal . 127 A menüsor . 127 A címsor . 128 A panel . 129 Válogatott KDE alkalmazások . 130 Merevlemez kezelés . 131 DVI, PostScript, és PDF nézegetők . 131 Archív fájlok létrehozása, megtekintése és tömörítése . 132 Találkozók szervezése KOrganizer segítségével . 133 Kinternet – irány az internet! . 135 Gyakran ismételt kérdések és válaszok . 136 További információk . 138 6 A KDE beállítása 139 A KDE vezérlőközpont . 140 Adatbiztonság, titkosítás . 141 Energiakezelés . 142 Grafikai megjelenés, témák . 142 Hang,

multimédia . 145 Internet, hálózat . 146 KDE komponensek . 149 Munkaasztal . 152 Nyelvi beállítások, segédeszközök . 153 Perifériák . 154 Rendszeradminisztráció . 154 YaST2 modulok . 155 SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv vii 7 GNOME – A munkaasztal 157 Átállás GNOME2-re . 158 A GNOME indítása . 159 GNOME és az ablakkezelők . 159 Súgó . 159 A GNOME beállítása . 159 GConf . 159 Munkaasztal beállítások . 160 A GNOME panelek . 162 Nautilus . 164 A munkaasztal

felügyelete . 164 Böngészés a Nautilus-szal . 165 Fájlkezelés . 166 A Nautilus beállítása . 166 Hasznos kisalkalmazások és programok . 167 Panel kisalkalmazások . 167 GNOME terminál . 168 File Roller . 168 Játékok . 168 További információk . 169 8 ISDN alapú telekommunikáció 171 A CapiSuite alapjai . 172 Beállítás . 172 A faxszolgáltatás beállítása . 173 Az üzenetrögzítő beállítása . 175 Használat . 178 Általános megjegyzések a fogadással kapcsolatban . 178 A fax működése . 178 Az üzenetrögzítő

működése . 181 viii Tartalomjegyzék III 9 Alkalmazások 183 OpenOffice.org – A sokoldalú irodai programcsomag 185 Újdonságok . 186 Az OpenOffice.org gyorsindító 186 Áttekintés az egyes alkalmazásokról . 188 Első lépések . 188 Hol kaphatunk segítséget? . 189 Más forrásból származó dokumentumok konvertálása . 189 Beállítási lehetőségek . 190 Szövegszerkesztés . 192 Szöveg készítése a Levéltündérrel . 192 Munka dokumentumsablonokkal . 193 Szöveg létrehozása a tündér használata nélkül . 194 Hogyan jelöljünk ki szöveget? . 195 Munka a stílustárral . 195 Táblázat beillesztése . 198 Grafikák

beillesztése . 198 Táblázatkezelés . 199 Bevezető . 199 Táblázatok létrehozása sablonokból . 199 Cellatulajdonságok megváltoztatása . 200 Egy táblázatkezelés-példa: havi kiadások . 201 Grafikonok készítése . 202 Másik példa: Importálás táblázatokból . 204 Rajzolás . 205 Bevezető . 205 Grafikus elemek rajzolása . 206 Bemutatók készítése . 206 Bemutató készítése a bemutatótündérrel . 206 Diaképek hozzáadása . 208 Néhány tipp a nyomtatáshoz . 208 A betűkészletekről . 209 További információk . 209 SuSE Linux – Felhasználói

kézikönyv ix 10 Adobe Acrobat Reader – A PDF-olvasó 211 Bevezetés . 212 Az Acrobat Reader mindennapi használata . 214 Hogy nyithatunk meg egy PDF-fájlt? . 214 Rövid használati utasítás a dokumentokban történő böngészéshez 215 Olvashatóság . 218 Hogyan lehet a dokumentumban böngészni? . 218 Hogyan lehet a dokumentumban keresni? . 218 Hogyan lehet nyomtatni? . 219 Hol kaphatunk további segítséget? . 219 A Netscape nem nyitja meg a pdf fájlokat – mit csináljak? . 219 11 Konqueror a KDE fájlkezelő és webböngésző alkalmazása 221 A Konqueror indítása . 222 A Konqueror főablaka . 222 Alapvető információk a Konquerorhoz . 224 Segítség . 224 Különböző nézetmódok .

224 Ablakok felosztása és a beállítások mentése . 225 Lapok használata . 226 A Konqueror mint fájlkezelő . 226 Navigálás a Konqueror fájlkezelőben . 226 Az oldalpanel használata . 227 Fájlok és könyvtárak törlése . 227 Több fájl kiválasztása egyszerre . 227 Fájlok keresése . 228 Fájlok átnevezése . 228 Szűrők használata . 228 Böngészés tömörített fájlokban . 229 Képgyűjtemény létrehozása . 229 A jobb egérgomb felbukkanó menüje . 229 A Konqueror mint internetböngésző . 230 x Tartalomjegyzék Honlapok megjelenítése . 230 Weboldalak és grafikák mentése – webarchívumok . 230

Kibővített böngészés (Internet-keresőazonosítók) . 230 Weboldalak fordítása . 231 Könyvjelzők – a hivatkozásgyűjtemény . 231 Java és JavaScript . 232 Proxy beállítások . 232 A Konqueror mint fájlnézegető . 233 További információk . 233 12 A Galeon böngésző 235 Galeonnal az interneten . 236 Webre szabott Galeon . 236 Hatékony böngészés regiszterekkel . 237 Beállítási lehetőségek . 237 További információk . 238 13 Opera – a böngésző vetélytárs 239 Az Opera filozófiája . 240 Felépítés . 240 Eszköztárak . 241 A böngésző főablaka .

243 A böngészőablak . 244 Az Opera különleges képességei . 245 14 KMail – A KDE levelezőprogramja 249 Az első lépések . 250 Az azonosító beállítása . 250 Postafiókok beállítása . 250 A KMail használata . 251 A KMail főablaka . 251 Új üzenetek létrehozása . 253 Új üzenet írása . 254 SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv xi Csatolt fájlok . 254 Üzenet helyesírás-ellenőrzése . 254 Üzenetmappák . 255 Címjegyzék . 255 Szűrők . 256 Szűrési szabályok . 256 Példa szűrőkre . 256 Levelek

titkosítása PGP vagy GnuPG segítségével . 258 A PGP és a GnuPGP követelményei . 258 A KMail beállítása . 258 Üzenetek aláírása . 259 Nyilvános kulcs küldése . 259 Titkosított üzenetek dekódolása . 260 Nyilvános kulcs fogadása . 260 Saját üzeneteink titkosítása . 260 15 Evolution: csoportmunka Linux alatt 263 Az Evolution indítása . 264 Az Evolution beállító varázsló . 264 Adatok átvétele más levelező programokból . 265 Az Evolution főablaka . 266 Összefoglaló . 266 Beérkezett levelek . 267 Naptár . 267 Feladatok . 267 Névjegyek . 267

Levelezés . 268 Postafiók beállítása . 268 Levelezés beállításai . 268 Mappabeállítások . 268 Levélszerkesztő beállításai . 269 Naptár és Feladatok . 269 xii Tartalomjegyzék Levél írása . 269 LDAP címtárak használata . 269 Mappák . 271 Szűrők . 272 VMappák . 273 Naptár . 274 Találkozók létrehozása . 274 Értekezlet összehívása . 274 Feladatok kezelése . 274 Névjegyek . 275 Névjegyek felvétele a címjegyzékbe . 275 Lista készítése . 275

Névjegyek megosztása . 275 További információk . 276 16 Multimédia alkalmazások Linuxon 277 Hangkeverő programok . 278 A gamix hangkeverőprogram . 278 Alsamixer . 278 KMix KDE keverőprogram . 280 A GNOME keverő kisalkalmazása . 280 Zenelejátszó programok . 280 kscd Zenei CD-k lejátszása . 280 A WorkMan CD-lejátszó program . 281 A GNOME CD-lejátszó kisalkalmazása . 281 XMMS A zenegép . 281 FreeAmp MP3, OGG, és hangfolyam lejátszó . 283 Dal- és kottaszerkesztők . 283 NoteEdit . 283 Hangsávok olvasása CD-ről . 284 TV, video, rádio és webkamerák . 285 Tévénézés a

motv programmal . 286 SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv xiii Jelforrás- és adókeresés . 286 A némafilmtől a hangosfilmig . 287 Képarányok és teljes képernyős mód . 287 Az indítómenü . 287 Teletext az alevt programmal . 288 Webkamerák és a motv . 288 Rádiózzunk a kradio programmal . 289 Nxtvepg – tévéújság a PC-n . 290 Az EPG adatbázis beolvasása . 290 Rend a rendetlenségben . 291 17 K3b - CD író alkalmazás KDE-hez 293 A program első indítása . 294 Adat CD létrehozása . 294 CD írása . 294 Audio CD létrehozása . 297 Hangfájlok lejátszása . 297 CD

másolása . 297 További információk . 298 18 Digitális fényképezés Linux alatt 299 gtKam és gPhoto 2.0 300 Kamera csatlakoztatása a számítógéphez . 300 Szükséges szoftverek telepítése és beállítása . 300 A gtKam használata . 301 Digitális képeink megtekintése Konquerorban . 302 Újabb digitális kamerák közvetlen használata . 302 További információk . 304 xiv Tartalomjegyzék 19 Kooka – A KDE lapolvasóprogramja 305 Miért a Kooka? . 306 Indítóképernyő . 306 Előnézet . 307 Az előnézeti kép beolvasása . 308 A kép végleges beolvasása . 309 Különböző menük .

309 Képek mentése . 311 Szövegfelismerés a kadmos programmal . 312 Néhány tipp a lapolvasáshoz . 313 Milyen hardver szükséges? . 314 Milyen felbontással érdemes dolgozni? . 314 Hogyan állítsuk be megfelelően a fényerőt és a kontrasztot? . 315 Mi a teendő, ha furcsa minták jelennek meg a képen? . 315 20 A GIMP képszerkesztő 317 Képfeldolgozás és grafikai formátumok . 319 Mi a képpontos kép? . 319 A vektoros grafikák . 320 A GIMP használata . 320 Hogyan indítsuk el a GIMP-et? . 320 Az eszközablak . 321 A menüsor . 322 Általános információk az eszközikonokról . 322 Kiválasztó eszközök . 323 Átalakító eszközök .

324 Festőeszközök . 326 Szín, festőecset minták, és átmenetek (gradiensek) kiválasztása . 329 Ötletek a GIMP-pel való munkához . 330 Kép megnyitása . 330 Új kép létrehozása . 331 Kép mentése . 332 SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv xv Nyomtatás . 333 A GIMP beállítása . 333 Rétegek . 334 Képmódok . 335 Rövid bevezetés a képfeldolgozásba . 335 Fotók előkészítése a nyomathoz . 336 Különleges hatások . 337 Hogyan illesszünk be szöveget a képünkbe? . 337 Képek retusálása . 337 További információk . 338 21 Knoda – Grafikus

adatbáziskezelő KDE-hez 343 A KNODA telepítése és beállítása . 344 A MySQL szerver indítása és a kapcsolat ellenőrzése . 344 A Knoda első indítása . 345 A knoda beállítása . 346 Új adatbázis létrehozása . 347 Új tábla létrehozása . 347 Az új tábla feltöltése . 349 Tábla módosítása . 349 Táblák importálása és exportálása . 351 Űrlapok létrehozása . 352 Lekérdezések végrehajtása . 353 Példák egyszerű lekérdezésekhez . 353 Szűrők beállítása . 355 Jelentések készítése . 356 Jelentés készítése egy adott tábla alapján . 356 Kitekintés . 359

xvi Tartalomjegyzék 22 A Linux szöveges módban – burokról nemcsak guruknak 361 Bevezetés a bash burokba . 362 Parancsok . 362 Fájlok és könyvtárak . 363 A bash funkciói . 364 Elérési útvonalak . 366 Dzsókerjelek avagy helyettesítő karakterek . 368 A more és a less parancsok . 369 Átirányítások . 369 Archiválás és adattömörítés . 370 Az mtools segédeszközök . 373 Rendrakás . 373 Hozzáférési jogok . 374 A fájlrendszer hozzáférési jogai . 374 Fájljogosultságok módosítása . 377 A setuid bit . 379 A setgid bit . 380 A sticky bit .

381 ACL - hozzáférési jogosultság listák . 381 Fontosabb Linux parancsok áttekintése . 382 Fájlparancsok . 383 Rendszerparancsok . 389 A vi szerkesztő . 394 A Dokumentáció és segítségnyújtás 397 Telepítési segítség . 397 SuSE segítségnyújtó központ . 397 Terméktámogatási adatbázis . 398 Kézikönyvlapok . 399 Információs oldalak . 400 HOWTO-k, HOGYAN-ok . 401 Dokumentáció a rendszermagról . 401 Szabadon hozzáférhető könyvek . 402 SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv xvii xviii B Gyakran Ismételt Kérdések 403 C A YaST és a SuSE Linux licencfeltételei 421 D Szójegyzék 425 Tartalomjegyzék

Üdvözöljük Örülünk, hogy a SuSE Linuxot választotta! A SuSE Linux jelenlegi verziója könnyebben telepíthető, mint valaha. Néhány egérkattintás, és a SuSE Linux telepítője számára rendelkezésre állnak azok az információk, melyek alapján 15– 20 perc elteltével működő rendszert biztosít Önnek. Ezt követően már csak létre kell hoznia egy felhasználót, beállítani a grafikus felületet, és máris dolgozhat új operációs rendszerével. A SuSE Linux beállítása az utóbbi évek során egyre könnyebb lett; a rendszer telepítése szinte már gyerekjáték. Ez az egyszerűsítés azonban nem a beállítási és testreszabási lehetőségek rovására történt, ezért továbbra is megtalálhatóak mindazok a lehetőségek, melyek segítségével „életre lehet kelteni” az operációs rendszert, sőt amelyek a Linuxot híresen rugalmassá és méretezhetővé tették. Egy könnyen érthető bevezetést követően megmutatjuk

Önnek, hogy a SuSE Linux telepítése milyen egyszerűen és gyorsan telepíthető. A könyv második részében megtudhatja, hogy a YaST2 rendszerasszisztens segítségével hogyan állíthatók be az egyes hardverelemek, az internetelérés, valamint a teljes rendszer. Ráadásul mindezt a futó rendszerben, újraindítás nélkül Ez Linux alatt természetes. Ezt követően megismerheti a KDE és a GNOME felhasználóbarát grafikus munkakörnyezeteket, valamint annak testreszabási lehetőségeit. A könyv harmadik részében bemutatunk a több, mint 2000 alkalmazás közül azokat, melyeket mi az Ön számára a leghasznosabbnak találtuk. Ehhez tartozik a magyar nyelvű OpenOffice.org irodai csomag, mely már a SuSE Linux 81ben teljesen felváltotta a fizetővé vált StarOffice csomagot De a lapolvasáshoz, a képfeldolgozáshoz, az adatbázis- és a fájlkezeléshez is megismerhet néhány remek programot. A továbbiakban azt is megmutatjuk, hogy hogyan lehet Linux alatt

az interneten böngészni és annak számos lehetőségét kihasználni: legyen szó zenéről, filmekről, képekről vagy letölthető alkalmazásokról. A ma leggyakoribb és legelfogadottabb internetes kommunikációs eszközről, az emailről is részletesen szólunk. A könyv utolsó részében a SuSE segítségnyújtó rendszeréről is tájékoztatjuk Önt, valamint arról, hogy milyen segítség jár Önnek, ha a telepítésnél bárhol megakad. Különösen ajánljuk mindenkinek a könyv végén található GYIK-et (gyakran ismételt kérdések), valamint a legfontosabb fogalmakat magyarázó szójegyzéket. Újdonságok a Felhasználói kézikönyvben A felhasználók az alábbi módosításokat tapasztalhatják az előző verzióhoz (SuSE Linux 8.1) képest: A YaST2-vel történő telepítésről és a rendszer beállításáról szóló fejezeteket teljesen átdolgoztuk Számos újdonságok miatt az alábbi fejezetek kerültek kiegészítésre: . KDE és

a KDE beállítása . KMail - a KDE levelező alkalmazása . OpenOfficeorg - a teljeskörű magyar nyelvű irodai csomag Linuxhoz . Konqueror - a KDE fájlkezelője, internetböngészője és dokumentummegjelenítője A Felhasználói kézikönyv két új fejezettel is bővült: . Az ISDN alapú telekommunikáció fejezetben (171 oldal) olvashatunk bővebben arról, hogyan lehet a Linux és egy ISDN kártya segítségével egy üzenetrögzítőt illetve faxrendszert létrehozni. . A 343 oldalon bemutatjuk a knoda programot, egy felhasználóbarát, grafikus felületű adatbáziskezelő klienst KDE-hez xx Újdonságok a Felhasználói kézikönyvben Tipográfiai és kiejtési különlegességek A könyvben használt kiejtési irányelvek A Linux témakörében sokféleképpen lehet a többnyire angol eredetű kifejezéseket kiejteni. Ebben nem szeretnénk kötelező jellegű iránymutatást adni A kifejezések leírásakor azonban a névelők és a toldalékolás

automatikusan sugalmaz egy kiejtést, ami nem mindig egyértelmű. Az alábbiakban felsoroljuk az általunk használt névelők és toldalékolás alapjául szolgáló kiejtésmintákat: . a /usr/lib könyvtárban a júzer lib könyvtárban . az /etc könyvtárban az etécé könyvtárban . a --nodeps opcióval a mínusz mínusz nodepsz opcióval . az /mnt könyvtárba az ementé könyvtárba . a ypbind parancs kiadása a wájpíbájnd parancs kiadása Jelmagyarázat A könyvben alkalmazott tipográfiai jeleket az 1. táblázat magyarázza el Szöveg kinézete Jelentés YaST2 /etc/passwd a YaST2 program elindítása a yast2 paranccsal egy fájl vagy könyvtár neve hfájli amikor a parancsot megadjuk, a fájl-t helyettesítsük be a kívánt értékkel, de a h i jeleket NE adjuk meg! PATH környezeti változó, melynek neve PATH 192.16812 egy változó értéke ls az ls parancs jancsi a jancsi nevű felhasználó meggyfa:˜ # kdf a root

burok a ~ könyvtárban (a ‘~’ az adott felhasználó „saját könyvtára”); a kdf a parancs, a meggyfa a számítógép neve buci@maci:/tmp> ls a buci nevű felhasználó parancsértelmezője a /tmp könyvtárban, az ls parancs kiadásával C:> fdisk DOS parancssorban az fdisk parancs 1. táblázat: folytatás a következő oldalon SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv xxi   Alt      + Alt  + Del  Ctrl  az „Alt” billentyű lenyomása a ‘+’ jel a megadott billentyűk egyidejű lenyomását jelzi. Az egymás után lenyomandó billentyűket írásban csak egy szóköz választja el. Permission denied rendszerüzenet ‘Rendszerfrissítés’ menübejegyzés ☞ablak szakkifejezés, melynek magyarázata a könyv végén lévő szójegyzékben található 1. táblázat: Tipográfiai konvenciók a szöveg szedése közben Köszönet Ha mindazoknak szeretnének köszönetet mondani, akik hozzájárultak ennek a könyvnek a

megjelenéséhez, még egy külön könyvet kellene gyártanunk. Emiatt itt most kollektívan mindenkinek szeretnénk köszönetet mondani, aki áldozatos munkájával, több liter kávéval, több köbméter füsttel, számos túlórával és alváshiányban szenvedve segített nekünk, hogy ezzel a verzióval is egy kiváló SuSE Linux készült Önöknek. A Linux fejlődését nem utolsó sorban azoknak a fejlesztőknek köszönheti, akik világszerte önkéntesen dolgoznak különböző projekteken. Munkájuk nélkül nem jöhetett volna létre ez a disztribúció, emiatt különösen szeretnénk itt nekik köszönetet mondani. Természetesen a Linux szellemi papájáról sem feledkeztünk: Köszönjük, Linus Torvalds! Kalandra fel! A magyarországi SuSE csapat xxii Köszönet I. rész Telepítés 1 Ez a fejezet főleg azoknak szól, akik először foglalkoznak Linuxszal. Kérdezzfelelek stílusban nyújtunk segítséget azokban a problémákban, melyek gyakran

előfordulnak az első lépéseknél. A könyv függelékében kiegészítésként talál egy szójegyzéket a legfontosabb fogalmakkal, valamint egy gyűjteményt a leggyakoribb, Linuxszal kapcsolatos kérdésekről, az úgynevezett GY.IK-ot (Gyakran Ismételt Kérdések) A következő tippeknél és javaslatoknál abból indulnunk ki, hogy a SuSE Linux rendszer alapértelmezett módon kerül telepítésre. Amennyiben Ön a rendszerét már egyéni módon állította be, értelemszerűen nem minden javaslat használható. Néhány fontos tipp az elején – ezt ne hagyjuk ki! . Munka Linux alatt . Fájlok, mappák és könyvtárak . Felhasználók és jelszavak . Csatolás, burok és egyéb, még nem hallott kifejezések . . . . . . . . . . . . . . . 4 5 8 10 13 Minden kezdet nehéz. Minden kezdet nehéz. Néhány fontos tipp az elején – ezt ne hagyjuk ki! Mennyi szabad hely kell a Linuxnak, és mi lesz a

Windows-zal? A SuSE Linuxnak is kell hely a merevlemezen, ez természetes. Attól függően, hogy mire szeretnénk használni, ez az érték 400 MB és 6 GB között van. Az alapértelmezett, általunk javasolt rendszer 1,3 GB-nyi helyet foglal a merevlemezen. Egy minimális, grafikus felület nélküli rendszert már 400 MB-tól lehet telepíteni, és végül azok számára, akik minden egyes csomagot szeretnének telepíteni legalább 6 GBnyi szabad hely kell (az utóbbit azonban nem ajánljuk). Amennyiben használni is szeretnénk a rendszert és nem csak kipróbálni, akkor mindenképpen próbáljunk legalább 3 GB-nyi szabad helyet a Linux számára felszabadítani. A Linux önmagában is megfelelő eszköz sokmindenre, de telepíthetjük természetesen egy másik operációs rendszer mellé is. Ilyenkor a Linux számára legalább egy szabad partíciót biztosítanunk kell. Ha ez az operációs rendszer éppen Windows, és több partícióra lett telepítve (a merevlemez nem

csak a C: meghajtóból áll), nincs akadálya a SuSE Linux telepítésének. Egyszerűen másoljunk minden olyan adatot a Windows főmeghajtójára (általában C:), mely azon a meghajtón van, ahová a SuSE Linuxot szeretnénk telepíteni. Még egyszerűbb a dolgunk, ha a Windows csak egyetlenegy partícióra lett telepítve, és ha ez a partíció „FAT” fájlrendszerű (FAT vagy FAT32). Ilyenkor a SuSE Linux telepítője és rendszerasszisztense telepítés közben úgy tudja átméretezni a meglévő partíciót, hogy létrehozza a Linux telepítéséhez szükséges üres partíciót. Ez a lehetőség sajnos csak Windows 95, 98 és ME rendszereknél szokott fennállni. Ha Ön Windows NT, 2000 vagy XP operációs rendszert használ (mely rendszerint NTFS fájlrendszerű), kicsit nehezebb a helyzet. Tájékoztatás Vegyjük figyelembe, hogy egy FAT32 partíció nem lehet 32 GB-nál nagyobb! Tájékoztatás Mivel a Microsoft az NT fájlrendszerének specifikációját

még nem tette nyilvánossá, a Linux az ilyen fájlrendszerű partíciókat még nem tudja kicsinyíteni. A probléma az NTFS fájlrendszerű Windows NT, 2000 és XP partíciókat érinti. Előretelepített gépek legtöbbször ezzel 4 Néhány fontos tipp az elején – ezt ne hagyjuk ki! Ha NTFS fájlrendszerű Windows XP-vel rendelkezünk, akkor a SuSE Linux telepítése előtt lehetőség szerint telepítsük azt újból, a „FAT32” fájlrendszert kiválasztva. Ezt a fájlrendszert a SuSE Linux a telepítéskor ugyanis automatikusan csökkenteni tudja. További, újratelepítés nélküli megoldás, hogy egy kereskedelmi partíció-kezelő eszközzel (pl. Partition Magic) megtesszük a megfelelő lépéseket. További információt a merevlemez particionálásához és a Windows partíció átméretezéséhez a Windows partíció átméretezése fejezetben (36. oldal) találhatunk 1 Minden kezdet nehéz. a fájlrendszerrel rendelkeznek. Ha az

számítógépünkön egyetlenegy partíció van, melyen a fent említett NTFS fájlrendszer található, akkor a SuSE Linux a telepítéskor kénytelen a teljes merevlemezt formázni és ezt a rendszert visszaállíthatatlanul kitörölni. Amennyiben ezt nem szeretnénk, győződjünk meg róla, hogy rendelkezünk-e a szükséges eredeti Windows telepítőkészlettel, hogy szükség esetén újratelepíthessük a régi rendszert, illetve készítsünk biztonsági mentést fontos adatainkról. Munka Linux alatt Vannak-e Linux alatt olyan programok, melyekkel el tudom olvasni régi, Windows alatt írt fájljaimat? Természetesen Linux alatt továbbra is használhatjuk régi munkáinkat. Az alapvető KDE alkalmazások a OpenOffice.org és a GIMP kiegészítésével szinte minden fájlt kezelnek, legyen az kép, szöveg, grafika, video- vagy hangfájl. SuSE Linux alatt mindig akad egy olyan alkalmazás, mely kezeli a régi dokumentumokat. Hol találok programokat Linuxhoz? A SuSE

Linux rendelkezik minden fontos alkalmazással, legyen az CDíró, képfeldolgozó, irodai vagy multimédia alkalmazás. Egyszerűen kattintsunk a képernyő bal alsó sarkában lévő SuSE menüre és hagyjuk magunkat meglepni a SuSE Linux bő programválasztékával:-) SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 5 Miért nem kapcsolhatom ki egyszerűen a számítógépet? Kikapcsolhatjuk, csak ennek a drasztikus lépésnek a rendszer nem örül túlzottan. A Windows95 használatakor valószínűleg a legtöbb felhasználó megtanulta, hogy le kell állítani a rendszert, mielőtt kikacsolná a gépet. Ez Linux alatt is így van, ugyanis lehet, hogy nem csak mi dolgoztunk a gépen és akkor ez a kikapcsolás veszélyeztetné a többi felhasználó még nem mentett adatait. Ezen felül ez saját adatainkat is veszélyeztetné, melyek csak akkor vannak teljes biztonságban, ha szabályosan lépünk ki a rendszerből. A SuSE Linux híres a nagyfokú adatbiztonságáról;

miért ne használnánk ki ezt a tulajdonságát? Hogyan tudok Linux alatt hajlékonylemezt formázni? A legegyszerűbben a KDE megfelelő segédeszközével, a kfloppy-val. Kattintsunk a képernyő bal alsó sarkában lévő SuSE menü ikonra és válasszuk ki a ‘Segédprogramok’ ➝ ‘KFloppy’ menüpontot. Itt választhatunk a FAT (DOS/Windows) és a linuxos ext2 fájlrendszer közül. Ezen kívül léteznek az úgynevezett mtools segédeszközök, melyekről a 361. oldalon kezdődő, a burokról szóló fejezetben találhatunk további információt. 6 Munka Linux alatt Mi az a virtuális munkaasztal? Néha olyan sok programablakot nyitunk meg egyszerre, hogy már alig tudjuk azokat áttekinteni. Ezzel a problémával Linux alatt nem kell foglalkoznunk: a képernyő alján lévő panelen láthatja az úgynevezett virtuális munkaasztalok ikonjait (alapértelmezett esetben 1-től 4ig vannak számozva). Ezekre a munkaasztalokra szétoszthatjuk alkalmazásainkat,

hogy soha ne legyen zsúfolt a képernyő. És ha netán nem férne el négy asztalon, létrehozhatunk akár 12 további virtuális munkaasztalt is. 1 Minden kezdet nehéz. Hol találok leírást a mellékelt szoftverekhez illetve a rengeteg alkalmazáshoz? Kattintsunk a SuSE segítségnyújtó központ gombra (mentőöves ikon). A megjelenő ablakban szinte minden kérdésre választ találhatunk. Hol találom a fájlkezelőt? Próbáljuk ki a Konquerort, mely nem csak fájlkezelő, hanem egyben internetböngésző, kép- és fájlnézegető is. Egyszerűen kattintsunk a panelen lévő házikó ikonra, és máris indul a fájlkezelő. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 7 Fájlok, mappák és könyvtárak Hol van a C meghajtóm? A meghajtók adattárolók, mint például a hajlékonylemez, a CD-ROM vagy a merevlemez. Valószínűleg eddig A:, C: és D: meghajtóként voltak ezek ismertek, ha Windowst használunk. Linux alatt nincsenek ilyen betűk, hanem egy

nagy könyvtárfában található meg minden eszköz: a hajlékonylemez a /media/floppy könyvtárban, a CD-ROM a /media/cdrom könyvtárban, saját fájljaink a /home könyvtárban stb. 8 Fájlok, mappák és könyvtárak Mit hol találok a gépemen? Linux alatt néhány alapvetően fontos könyvtár létezik. A következőkben egy rövid leírást adunk a legfontosabbakról. A jobb áttekintés végett vessen egy pillantást a 22.1 ábrára (363 oldal) 1 Minden kezdet nehéz. Mi az a root? A root egy vonal! Ráadásul a legfontosabb vonal a linuxos számítástechnika világában. A Linux fájlrendszer egy nagy könyvtárfát képez, mely a / jeltől indul és melynek szinte végtelen hosszú ágai lehetnek. Ezeket az ágakat (al)könyvtárnak is nevezzük, mint például a home (ahol a felhasználók saját könyvtárai találhatók) vagy a bin (ahol bináris adatok, általában programok találhatók). Ezt a könyvtárfát „root”-nak szoktak nevezni, illetve magyarul

gyökérkönyvtárnak, és egy per jellel jelöljük /). Ezen kívül minden könyvtár is / jellel kezdődik, mert a könyvtár is gyökérnek számít az alkönyvtára számára. /home Az egyes felhasználók saját könyvtárai találhatók a /home alatt. Itt vannak mindazok az adatok, melyekhez az adott felhasználónak teljeskörű hozzáférése van. Alapértelmezett esetben ezeket az adatokat mindenki olvashatja, de a tulajdonoson kívül senki sem módosíthatja. Természetesen ezt a beállítást bármikor meg lehet változtatni. További információkért olvassuk el az A fájlrendszer hozzáférési jogai fejezetet (374. oldal) /root A root felhasználó saját könyvtára. /usr/ Ebben a könyvtárban a program számára sok fontos fájl és dokumentáció található. /bin és /sbin (futtatható programok) Ezekben a könyvtárakban olyan rendszerközeli alkalmazások találhatók, melyek elengedhetetlenek a Linux működéséhez és sokszor már a rendszerindításkor

is fontos szerepet játszanak. /opt (optional) Kereskedelmi illetve nagyobb alkalmazások otthona, melyek nem tartoznak közvetlenül a rendszerhez; ilyen például a KDE, Netscape, Mozilla stb. /etc (Beállítási fájlok) Ebben a könyvtárban találhatjuk meg azokat a beállítási fájlokat, melyek a rendszer illetve a különböző alkalmazások testreszabásáért felelősek. Többek között meghatározzák például a rendszerindítást, az internetelérést vagy a grafikus felület beállítását. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 9 /boot (Rendszerindítási könyvtár) Fájlok illetve alkalmazások, melyek a rendszerindításhoz szükségesek. A legfontosabb közülük természetesen maga a rendszermag. Egyebek Ezen kívül még számos további könyvtár is létezik, melyekben információkat találhatunk a rendszerről és az ehhez csatlakoztatott eszközökről. /lib és /usr/lib (függvénytárak), /var (változó adminisztrációs adatok,

naplófájlok), /proc (folyamatok), /media (cserélhető adathordozók, mint például a CD, a hajlékonylemez stb.) /dev (minden eszköz; például a nyomtató, az egér, a merevlemez stb.) További információkért olvassa el a Fájlok és könyvtárak bekezdést (363. oldal) Felhasználók és jelszavak Miért van szükség jelszóra? A jelszó: kulcs a saját könyvtárhoz. Más operációs rendszerekkel szemben a Linux egy valódi többfelhasználós operációs rendszer. Ez azt jelenti, hogy a Linux nem csak az egyes adatokat és beállításokat tárolja minden felhasználóra külön-külön, hanem az egyes felhasználók ezen kívül egyszerre is dolgozhatnak ugyanazon a gépen egyidőben, anélkül, hogy egymást zavarnák. Ezt úgy tudjuk elképzelni, mintha a számítógépnek két billentyűzete és két monitora lenne. Ekkor nem csak mi, hanem kedves feleségünk is dolgozhatna a gépen anélkül, hogy egymást zavarnák:-) Ha ráadásul nem is egy szobában lenne a

két billentyűzet és a két monitor, még észre sem vennénk, hogy más is dolgozik ugyanazon a gépen, hiszen a Linux az erőforrásokat intelligensen és szinte észrevétlenül osztja meg a különböző felhasználók között. 10 Felhasználók és jelszavak 1 Minden kezdet nehéz. Minden felhasználónak van egy saját könyvtára, mely úgymond az otthona. A saját könyvtárában tárolhatja a fájljait, és itt tárolódnak a személyes beállítási fájljai is, mint például az internetböngésző könyvjelzője vagy a levelező címjegyzéke. Biztonsági megfontolásokból csak jelszóval lehet ebbe a könyvtárba belépni, mégpedig a felhasználó saját jelszavával. Mi az oka, hogy bizonyos fájlokat olvasni tudok, viszont törölni nem tudom őket? Az ok az, hogy nincs meg a megfelelő hozzáférési jogosultságunk. Amikor a rendszerbe való bejelentkezéskor megadjuk a jelszavunkat, a rendszer nem csak a saját könyvtárunkat azonosítja, hanem a

különböző fájlokhoz és könyvtárakhoz való hozzáférést is. Természetesen megnézhetjük, hogy például az /etc könyvtárban milyen fájlok vannak, azonban azokat módosítani csak a rendszergazdának áll módjában. Az olyan könyvtárakban, melyek a rendszer stabilitása illetve biztonsága szempontjából fontosak, Önnek vagy csak olvasási joga van, vagy egyáltalán nem férhet hozzájuk. A saját könyvtárunkban lévő adatok estében mi dönthetjük el, hogy a többi felhasználó számára láthatóvá, olvashatóvá illetve írhatóvá tesszüke azokat. Egyszerűen kattintsunk az egér jobb gombjával a megfelelő fájlra illetve könyvtárra, és válasszuk ki a ‘tulajdonságok’ menüpontot. Ha el akarunk rejteni egy fájlt, tegyünk egy pontot a fájl neve elé; a legtöbb fájlkezelő alapértelmezésben nem jeleníti meg a ponttal kezdődő fájlokat. Mi az a root? Nem mi, hanem ki:-) A root nem csak a fájlrendszer gyökere, hanem egy

felhasználó is. De a root nem csupán egy a sok közül, hanem ő SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 11 a főnök a rendszeren. Övé a hatalom és a felelősség is egyben Ő a Linux rendszer házigazdája, aki takarít, ha szükség van rá, aki kitűzi a házirendet, aki karbantartja a különböző eszközöket és elemeket, és aki felújítja azokat időnként. Hasonló kulccsal rendelkezik, mint a házmester, aki ennek segítségével mindahhoz hozzáférhet, amihez a többieknek nincs hozzáférésük. A neve abból adódik, hogy övé a teljes hozzáférés a fájlrendszer gyökeréhez (/, angolul: root) és annak minden alkönyvtárhoz. Lehetőség szerint soha ne root-ként jelentkezzünk be, hanem szokványos felhasználóként. Ha szükség van arra, hogy egy feladatot (például egy új felhasználó hozzáadását) root-ként végezzünk el, a SuSE Linux alatt rendszerint megjelenik egy figyelmeztető ablak, melyben megadhatjuk a azonosításhoz

szükséges root jelszót. Hogyan hozhatok létre további felhasználókat, és hogyan távolíthatom el őket? Új felhasználókat kizárólag a rendszergazda, a root felhasználó hozhat létre. Ahogy említettük, ehhez a feladathoz nem kell külön root-ként bejelentkeznünk, hanem egyszerűen indítsuk el a YaST2 vezérlőközpontot, majd válasszuk ki a ‘Biztonság és felhasználók’ menüpontot, miután a program futtatásához szükséges rendszergazda jelszót megadtuk. Ekkor a jobb oldali ablakban megjelenik néhány modul, melyek közül értelemszerűen ki kell választanunk az ‘Új felhasználó hozzáadása’ modult, majd kövessük a YaST2 utasításait. Felhasználó törléséhez indítsuk el a ‘Felhasználók létrehozása és módosítása’ modult. Ahhoz, hogy egy felhasználó Linux alatt dolgozhasson, mindig be kell jelentkeznie a rendszerbe. Ezt a bejelentkezést loginnak is nevezik 12 Felhasználók és jelszavak Mi az a csatolás? Linux

alatt nem lehet „csak úgy” behelyezni egy CD-t vagy egy hajlékonylemezt a meghajtóba, illetve kivenni onnan. Sőt, még azután sem tudjuk használni azt, hogy betettük a megfelelő adathordozót a megfelelő meghajtóba, hanem először csatolni kell az eszközt a könyvtárfa megfelelő csatolási pontjához. Egy adathordozó csatolásához ki kell adjuk a mount parancsot, és csak akkor tudjuk azt kivenni (jellemzően a CD-ROM meghajtóból), miután kiadtuk az umount parancsot, mely leválasztja az eszközt a könyvtárfáról. KDE alatt a csatolás a háttérben történik, ha például rákattintunk a CD-ROM ikonra. A leválasztáshoz jobb egérgombbal kell rákattintani az ikonra, majd kiválasztani a ‘Leválasztás’ vagy a ‘Kidobás’ menüpontot. 1 Minden kezdet nehéz. Csatolás, burok és egyéb, még nem hallott kifejezések Miért tűnik ez olyan bonyolultnak? Ami elsőre bonyolultnak látszik Linux alatt, az általában inkább praktikus és jól

átgondolt hosszútávon. A Linux számára mindegy, hogy Ön milyen adathordozót használ, legyen az hajlékonylemez, DVD, ZIP meghajtó vagy merevlemez, minden esetben először csatolnunk kell a könyvtárfához, mielőtt használhatnánk. Egy olyan rendszerben, ahol egyszerre többen dolgozhatnak, ez létfontosságú, mivel egyszerre többen férhetünk egyetlenegy könyvtárhoz vagy programhoz. Képzeljük csak el, hogy valaki a munkahelyén odamenne az íróasztalunkhoz, kihúzná az egyik fiókot (CD meghajtó) és kivenné belőle az összes aktát (azaz a CD-ROM-ot), miközben mi a büfében isszuk a kávénkat. Ha most visszamegyünk és folytatni szeretnénk a munkát, nincs többé ott semmi a fiókban. Viszont ha bezárjuk a fiókot, akkor csak az veheti ki a CD-ket, akinek mi megengedjük, és csak akkor, amikor mi úgy döntünk, hogy nem dolgozunk vele. Emiatt kell Linux alatt is csatolni az adathordozók elsődleges vagy kiterjesztett partícióit a rendszerhez

és csak akkor lehet azokat onnan leválasztani, ha senki nem használja már. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 13 Én vagyok a parancsnok! A Linux végtelen rugalmasságának köszönhetően a legtöbb feladatot többféleképpen el lehet végezni. Eleinte ez a tény kissé zavaró lehet, azonban sok előnnyel jár. Ha például egy program egérkattintással nem indul, még mindig elindíthatjuk azt a billentyűzet segítségével. Vagy kilistázhatjuk a saját könyvtárunk tartalmát egy fájlkezelővel, de az ls paranccsal is. Parancsokat szöveges konzolban lehet kiadni, melyben az úgynevezett burok fut. Egy ilyen burkot kapunk például, ha a panelen lévő „kagylós ablak” ikonra kattintunk. Aki már jobban ismeri a Linuxot, előbbutóbb egyre inkább ki tudja használni a burok adta lehetőségeket, mert 14 Csatolás, burok és egyéb, még nem hallott kifejezések SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 1 Minden kezdet nehéz. abban

például több parancsot is ki lehet egyszerre vagy egymás után adni, egy hosszú parancssort – már majdnem egy kis programot – generálva. Bizonyos esetekben sokkal hatékonyabban tudunk dolgozni, ha használjuk a burok különböző lehetőségeit, de erről bővebben nem itt, hanem a burokról szóló, külön fejezetben e könyv végén olvashatunk. 15 2 Egyszerűbb már nem is lehetne a Linux telepítése! A legfelhasználóbarátabb esetben a SuSE Linuxnak csak három kattintás kell, hogy települjön a számítógépünkre. Ha a számítógépen még nincs Linux rendszer, a merevlemez particionálása teljesen automatikusan történik, beleértve az esetleges Windows rendszer által elfoglalt partíció (FAT16/FAT32) kicsinyítését is. A YaST2 telepítő automatikusan beállítja a különböző hardverelemeket és egy olyan szoftverösszeállítást telepít, melynek segítségével rögtön használatba vehetjük az új Linux rendszert,

újraindítás nélkül. Ahol nem értünk egyet a telepítő javaslataival, természetesen megváltoztathatjuk azokat, mivel a rendszer a rugalmasságából semmit sem veszített. A változtatások célja, hogy a rendszer minél inkább a saját igényeinkhez igazodva települjön. Hogy hogyan, arról a Telepítés lépésről-lépésre fejezetben olvashatunk bővebben (21. oldal) Első lépés – a nyelv kiválasztása . Második lépés – javaslatok elfogadása . Harmadik lépés – a tulajdonképpeni telepítés Utolsó simítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 18 20 20 Telepítés három lépésben Telepítés három lépésben Első lépés – a nyelv kiválasztása Helyezze be az első SuSE Linux CD-t illetve a DVD-t a megfelelő meghajtóba, majd indítsa újra a gépet. A BIOS felismeri a lemezt és elindítja a YaST2 telepítőt, melynek első párbeszédablakában kiválaszthatja a

telepítendő rendszer nyelvét. A billentyűzetkiosztás beállítása automatikusan történik a kiválasztott nyelv alapján. Második lépés – javaslatok elfogadása A SuSE telepítője most felfedezi a rendszert. Ha talál egy telepített Linux rendszert, megkérdezi, hogy újonnan szeretnénk-e telepíteni a SuSE Linuxot, vagy frissíteni esetleg a telepített rendszert indítani szeretnénk. Ha még nincs Linux a számítógépünkön vagy kiválasztottunk az ‘Új telepítés’ menüpontot, a SuSE Linux ezt követően ellenőrzi a teljes hardvert és felsorolja az ellenőrzés eredményét a „Javasolt telepítés” ablakban (lásd a 2.1 ábrát (következő oldal)) Ebben az ablakban a partícionálási javaslatot is megtekinthetjük (beleértve az esetleges Windows partíció csökkentését) valamint a kiválasztott telepítési módot (frissítés illetve új telepítés). Ha életünkben először telepítünk Linuxot, fogadjuk el a javaslatokat. A rendszer

ellenőrzését követően a következő pontokat láthatjuk: Telepítési mód Alapértelmezett érték az ‘Új telepítés’. Billentyűzetkiosztás A kiválasztott nyelv alapján beállított billentyűzetkiosztás. Egér Az érzékelt egér típusa. Partícionálási javaslat Felsorolja a létrehozandó partíciókat. Ha a merevlemezen Windows 9x/ME is van, megjeleníti, hogy milyen mértékben csökkentené azt. Szoftver kiválasztása Alapértelmezett rendszer irodai programokkal. Rendszertöltő Ez az opció meghatározza, hogy hová települ a SuSE Linux rendszertöltője. Alapértelmezett esetben ez az első merevlemez indítószektora, az úgynevezett MBR. Időzóna A kiválasztott nyelv alapján beállított időzóna. Ezt a beállítást sokszor kézzel kell megváltoztatnunk, mivel számos nyelvet több országban is beszélnek és a SuSE Linux (egyelőre) még nem tudja kitalálni, hogy Ön melyik országban lakik :-) 18 Első lépés – a nyelv

kiválasztása Figyelem Csak akkor változtassuk meg a rendszertöltőre, a particionálásra illetve a hardverbeállításokra vonatkozó paramétereket ha pontosan tudjuk, hogy mit teszünk! Figyelem 2 Telepítés három lépésben A YaST2 által javasolt értékeket bármikor megváltoztathatja, ha az egérrel rákattint a megfelelő menüpontra. Az egyes modulok leírását az A YaST átveszi az irányítást fejezetben találhatjuk (25. oldal) Egy paraméter beállítása után visszakerülünk ehhez a párbeszédablakhoz, ahol a ‘Következő’ gombra kattintva folytathatjuk a telepítést. 2.1 ábra: „Javasolt telepítés”: Felismert hardver, telepítési és partícionálási javaslatok SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 19 Harmadik lépés – a tulajdonképpeni telepítés Amennyiben a most felbukkanó zöld ablakban rákattintunk az ‘Igen’ gombra, elkezdődik a tulajdonképpeni telepítés. Számítógépünk teljesítményétől

függően akár 10-15 perc alatt egy kész rendszer előtt ülhetünk és több mint 350 telepített szoftver közül válogathatunk. Utolsó simítások A telepítés befejezését követően még három fontos beállítást kell elvégeznie, mielőtt dolgozni kezd új rendszerével. Először meg kell adnia egy jelszót a rendszeradminisztrátor, az úgynevezett „root” felhasználó számára (aki a legtöbb esetben valószínűleg mi leszünk!). Részletes leírást ehhez az A telepítés befejezése fejezetben találhatunk (43. oldal) Ezt követően le tudjuk tölteni a legújabb frissítéseket és létre kell hoznunk (legalább egy) felhasználót, aki majd dolgozni fog a gépen. Figyelem Mindenképpen jegyezzük meg jól a root jelszót, mivel csak root felhasználóként változtathatunk majd bizonyos rendszerbeállításokat és új programokat is csak ennek ismeretében telepíthetünk. Továbbá fontos, hogy a képernyő beállításakor csak olyan adatokat

állítsunk be, melyeket a monitor és a grafikus kártya is támogat. Figyelem Végül a YaST megjeleníti a felismert monitort valamint a grafikus kártyát, és ennek megfelelően javaslatot tesz a grafikus rendszer beállítására. Szükség szerint megváltoztathatjuk ezeket az értékeket (lásd még ehhez a Hardvereszközök beállítások fejezetet (50. oldal)) Miután az automatikus képernyőbeállítás és annak ellenőrzése sikerült, még további hardverelemeket is beállíthatunk, mint például nyomtató, hangkártya vagy modem. Ezek a beállítások történhetnek szinte teljesen automatikusan, de felhasználói beavatkozással is. A hardverelemeket egyébként később is bármikor beállíthatjuk. Kalandra fel a SuSE Linuxszal!! 20 Harmadik lépés – a tulajdonképpeni telepítés 3 Az előző fejezetben leírtuk, hogy a SuSE Linux telepítőprogramja mennyire leegyszerűsíti a telepítést és a rendszer beállítását. A YaST2 megvizsgálja a

számítógépben lévő hardvereket és szoftvereket, és ezután felkínálja az ezeken az információkon alapuló javaslatokat. Lehetőségünk van ezeket a javaslatokat megtartani vagy igény szerint módosítani. Ha erre kedvünk támad, nyugodtan álljunk neki, mivel a legtöbb párbeszédablakot kifejezetten könnyű és magától értetődő beállítani. Ha mégsem vagyunk teljesen biztosak benne, hogy jó úton járunk, akkor ez a fejezet hatékony segítség lehet a javaslatok módosításában vagy a későbbi beállításban. A számítógép CD-ROM-ról való indítása A rendszerindító képernyő . A YaST átveszi az irányítást . A nyelv kiválasztása . Telepítési mód . Telepítési javaslatok . Telepítési mód . Billentyűzetkiosztás . Egér . Particionálás . Szoftver . Rendszertöltő beállítása .

Időzóna . A telepítés megkezdése . A telepítés befejezése . Hardvereszközök beállítások . Grafikus bejelentkezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 23 25 26 26 27 27 27 28 29 39 41 42 43 43 50 51 Telepítés lépésről-lépésre Telepítés lépésről-lépésre A számítógép CD-ROM-ról való indítása Helyezzük be az első SuSE Linux CD/DVD-t a meghajtóba. Ezután indítsuk újra a számítógépet a lemezen található telepítőprogram elindításához. A CD/DVD-ről történő rendszerindítás közben lehetséges problémák Ha a számítógép nem indul el a CD-ről annak az

alábbi okai lehetnek: A CD-ROM meghajtó nem képes beolvasni a rendszerindító képmást az első CD-ről. Ebben az esetben használjuk a 2 CD-t a rendszer indítására A második CD egy hagyományos 2.88 MB-os képmást tartalmaz, amelyet a régebbi eszközök is be tudnak olvasni. A számítógép BIOS programjában beállított rendszertöltési (boot) sorrend hibásan van beállítva. A BIOS beállítások megváltoztatásával kapcsolatos információk megtalálhatók az alaplap kézikönyvében és a következő bekezdésekben. A BIOS egy kisméretű program, amely a számítógép alapvető funkcióit kezeli. A BIOS programot az alaplapban találhatjuk meg, a gyártó által telepítve, és kizárólag csak az alaplap speciális lehetőségeivel működik együtt. Normál esetben a BIOS beállítások csak egy adott időben hajthatók végre amikor a gép indul. Az előkészítési fázis alatt a számítógép számos hardvertesztet hajt végre. Az egyik ezek

közül a memória ellenőrzése, amely a memóriaszámlálóról ismerhető fel. Próbáljuk meg ebben az időben megkeresni azt a gombot, amellyel a BIOS-ba jutunk (ezt általában    Del  , F1  , vagy a képernyőn is olvashatjuk). A lenyomott billentyű lehet a    Esc . Nyomjuk ezt a gombot addig, amíg a beállítóképernyő megjelenik.   Amennyiben a gépén ‘AWARD-BIOS’ van, a szükséges menüpontot ‘BIOS FEATURES SETUP’-nak hívják. Más gyártók is hasonló kifejezéseket használnak, például ‘ADVANCED CMOS SETUP’. Válasszuk ki a   megfelelő menüpontot, és nyomjuk le az ↵  billentyűt. A most megjelenő menüpontok között az az almenüpont fontos, ami megadja a meghajtók betöltési sorrendjét. Ez legtöbbször a Boot Sequence elnevezést viseli, és C, A-ra vagy A, C-re van előre beállítva. Az első esetben a számítógép indításnál először az első merevlemezen (DOS-ban, Windowsban C:) keresi az operációs

rendszert, azután a hajlékonylemezen (A:). 22 A számítógép CD-ROM-ról való indítása     Tájékoztatás BIOS szinten, azaz a számítógép indításakor rendszerint amerikai billentyűzet az alapértelmezett, azaz nem használhatunk ékezetes betűket, és nagy valószínűséggel fel van cserélve az Y és a Z  Z billentyű. Ha tehát magyar billentyűzettel dolgozunk, a   billentyűt nyomjuk meg az  Y helyett. 3 Telepítés lépésről-lépésre Válasszuk ki a  Page ↑  illetve a  Page ↓  billentyűkkel a Boot Sequence     menüpontot és addig nyomjuk a  PageUp  illetve a  PageDown  billentyűt, amíg meg nem jelenik az A, CDROM, C sorrend. Sikeres beállítás után az   billentyűvel kiléphetünk a menüpontból. A változások mentéséhez Esc  válasszuk a ‘SAVE & EXIT SETUP’ menüpontot, vagy nyomjuk meg az   billentyűt. Ezt követően a BIOS megkérdezi, hogy akarjuk-e menteni F10  az új

beállításokat, és ki akar-e lépni a BIOS-Setupból. Tájékoztatás Ha SCSI CD-ROM meghajtónk van, például Adaptec csatolókártyával,   lépjünk be a  Ctrl  + A billentyűkombinációval a SCSI BIOS-ba. Válasszuk ki a ‘Disk Utilities’ menüpontot. A rendszer ellenőrzi és megjeleníti   a kapcsolt hardvert. Jegyezzük fel a CD-ROM SCSI-ID-jét Az  Esc  billentyűvel lépjünk ki, és nyissuk meg a ‘Configure Adapter Settings’ menüt. Az ‘Additional Options’ menüpontban megtalálható a ‘Boot Device Options’ almenüpont. Válasszuk ki ezt a menüpontot és nyomjuk   meg az ↵  -t. Gépeljük be a CD-ROM feljegyzett SCSI-ID-jét és nyomjuk     meg még egyszer az ↵  -t. Az  Esc  billentyű kétszeri megnyomásával visszakerülünk a SCSI-BIOS főmenübe, ahonnan a ‘Yes’ menüpontot kiválasztva kiléphetünk. A gép ekkor újraindul A CD-ROM meghajtó nem támogatott, mivel régi modell. A rendszerindító képernyő

A rendszerindító képernyőn válasszuk ki az ‘Installation’ menüpontot. Az alapértelmezett kiválasztást (‘Boot from Harddisk’) akkor használhatjuk, ha a már telepített rendszert szeretnénk indítani. A menüpontok között a nyíl   billentyűkkel mozoghatunk, a ↵  billentyű megnyomásával jóváhagyhatjuk a kiválasztást. Amennyiben nem nyúlunk a billentyűzethez, az alapértelmezett menüpont néhány másodperc múlva elfogadásra kerül és a telepített rendszer elindul. A telepítés kiválasztásakor a YaST betöltődik és a telepítés megkezdődik. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 23 3.1 ábra: A rendszerindító képernyő Telepítés közben ritkán fordulnak elő problémák, de régebbi vagy nem teljesen optimalizált hardverek esetében lehetségesek. A lehetséges problémák általában az energiatakarékossági szolgáltatások támogatásában vagy a DMA üzemmódot helytelenül vagy egyáltalán nem kezelő

merevlemezek esetében adódhatnak. Mivel a rendszer nem ellenőrizhető előzetesen, ezek szórványosan zavart okozhatnak a telepítésben. Ha nem tudjuk elvégezni a telepítést a problémák miatt, indítsuk újra a gépet és válasszuk ki az ‘Installation Safe Settings’ menüpontot a rendszerindító menüben. Ebben a telepítési módban néhány modern hardver funkciót kihagyunk; ezzel általában elkerülhetők a problémák. A rendszerindító képernyőn látható menüpontok és magyarázatuk: Boot from Harddisk: Betölti és elindítja a merevlemezre már telepített rendszert (azt a rendszert, amely elindul, amikor bekapcsoljuk a gépet). Installation: Ez a szokványos telepítéshez használandó menüpont, melynél a telepítő minden, a gépben lévő hardvert a legkorszerűbb beállításokkal használ. Installation: Safe Settings – Ennél a telepítési módnál kikapcsolt energiagazdálkodással és kikapcsolt DMA funkcióval hajtódik végre a 24

A rendszerindító képernyő Installation APIC Disabled: Ez régebbi gépeknél lehet szükséges, amelyek még nem támogatják az APIC-ot (Advanced Programmable Interrupt Controller - fejlett programozható megszakításvezérlő) ha a normál telepítés során hibába ütközünk. Manual Installation: Ha a meghajtók automatikus betöltése problémákat okoz a telepítésnél a telepítést „manuálisan” is elvégezhetjük. A kézi telepítésnél a szükséges meghajtó modulokat magunknak kell betöltenünk. Ez nem működik az esetben, ha USB billentyűzetet használunk. 3 Telepítés lépésről-lépésre telepítés. Szakértők számára ez a mód azt a lehetőséget is nyújtja, hogy a rendszermagnak különböző paramétereket adjanak át. Attól, hogy a telepítésnél ki lesznek kapcsolva az említett funkciók, még nem biztos, hogy a telepített rendszerben sem alkalmazhatók. Rescue System: Ha nem tudjuk beindítani a telepített Linux rendszert

valamilyen okból, indítsuk el a gépet az első CD-ről vagy DVD-ről, és válasszuk ki ezt a menüpontot. Egy ún „rescue system” indul el egy minimális Linux rendszer, grafikus felület nélkül, amelyet a szakértők használhatnak a merevlemez hibáinak javításához. Memory Test: Ellenőrizhetjük a memóriát (RAM) adatok írásával és visszaolvasásával. Ez folyamatosan végtelenül ismétlődhet, mivel a memóriahibákra nehéz fényt deríteni, ezért több olvasási és írási ciklusra lehet szükség a felismerésükhöz. Ha feltételezzük, hogy a számítógép memóriája hibás, indítsuk el ez a tesztet és több órán keresztül futtassuk. Ha nem találtunk hibát hosszú idő után sem, biztosan feltételezhetjük, hogy a memória megfelelő állapotú. A művelet befejezéséhez bármikor újraindíthatjuk a gépet. Néhány másodperccel a telepítés indítása után a SuSE Linux betölti a minimális Linux rendszert, amely átveszi az

irányítást és elvégzi a telepítést. Számos üzenet és szerzői jogi figyelmeztetés jelenik meg ezután, és a betöltési folyamat végén a YaST telepítőprogram elindul. Pár másodperc múlva a képernyőn megjelenik a grafikus felület, amely végigvezet minket a telepítésen. A YaST átveszi az irányítást Most a YaST elindítja a SuSE Linux telepítését. A YaST képernyők azonos módon épülnek fel. Az összes gomb, beviteli mező és lista elérhető az egér segítségével. Ha az egérmutató nem mozgatható, az egér felismerése nem volt megfelelő. Ebben az esetben használhatjuk a billentyűzetet is a navigálás céljára SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 25 A nyelv kiválasztása Válasszuk ki a SuSE Linux és a YaST által használt nyelvet. Az alapértelmezett nyelv az angol. Ha az egér nem működik, a nyilakkal válasszuk ki a megfelelő   nyelvet, ezután addíg nyomkodjuk a  Tab  billentyűt, amíg a

‘Következő’   gomb lesz a kijelölt. Ezután nyomjuk meg az ↵  billentyűt a nyelvválasztás jóváhagyásához. 3.2 ábra: A nyelv kiválasztása Telepítési mód Ha már van egy másik SuSE Linux verziónk telepítve a gépen,‘Új telepítés’ vagy a ‘Meglévő rendszer frissítése’ között. Szintén lehetőségünk nyílik a meglévő operációs rendszer indítására. Ha nem telepítettük a SuSE Linux rendszert korábban, csak az új telepítés lehetséges. Miután kiválasztottunk egy opciót, kattintsunk a ‘Következő’ gombra a folytatáshoz, ahogyan azt a 3.3 képen láthatjuk (következő oldal). Ez a fejezet csak az ‘Új telepítés’ kiválasztása utáni lépéseket ismerteti. Részletes instrukciókat a rendszerfrissítéssel kapcsolatban az A rendszer frissítése fejezetben olvashatunk (63. oldal) 26 A nyelv kiválasztása 3 Telepítés lépésről-lépésre 3.3 ábra: A telepítési mód kiválasztása Telepítési

javaslatok A hardverfelismerés után a javasolt beállítások jelennek meg, ahogyan a 3.4 ábrán látható (következő oldal) Bővebb információkat kaphatunk a felismert hardverekről és a tervezett partícionálási opciókról. Amikor bármelyik elemet kiválasztjuk és beállítjuk a megfelelő párbeszédablakban, minden esetben ehhez az ablakhoz jutunk vissza, és a tartalma a beállításoknak megfelelően frissül. Az egyedi beállításokat a következő bekezdésekben tárgyaljuk részletesebben, Telepítési mód Itt megváltoztathatjuk az előzőleg kiválasztott telepítési módot. Ha már van telepítve Linux rendszer gépünkön, választhatjuk a rendszer indítását is. Ez akkor is hasznos ha a rendszer valamilyen oknál fogva sérült és nem tud betöltődni a merevlemezről. Billentyűzetkiosztás Válasszuk ki a billentyűzet kiosztást. Alapértelmezettként a billentyűzet kiosztás a kiválasztott nyelvnek felel meg. Miután

megváltoztattuk a kiosztást, teszteljük az Y, Z és a különleges karaktereket (magyar billentyűzet esetén: SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 27 3.4 ábra: Telepítési javaslatok ablaka „ű” és „ő”) a beállítások ellenőrzéséhez. Amikor befejeztük, válasszuk ki a ‘Következő’ gombot a javaslatokhoz való visszatéréshez. Egér   Ha a YaST automatikusan nem ismerte fel az egeret, nyomjuk meg a  Tab  gombot a javaslatoknál néhányszor addíg, míg az ‘Egér’ kerül kiválasztásra. Ezután használjuk a szóköz gombot a párbeszédablak előhívására, ahol megadhatjuk az egér típusát. Ez a párbeszédablak látható a 35 képen (következő oldal).   Az egér típusának kiválasztásához használjuk a  és  gombokat. Olvassuk ↑ ↓ el az egér leírását az egér típusára vonatkozó információkért. Miután    kiválasztottuk az egér típusát, használjuk az  Alt  + T billentyű

kombinációt az eszköz megfelelő működésének tesztelésére a végleges kiválasztás nélkül. Ha az egér nem úgy viselkedik, ahogy vártuk, használjuk a billentyűzetet másik     típus kiválasztására és teszteljünk újból. Használjuk a  Tab  és ↵  gombokat az aktuális kiválasztás véglegessé tételéhez. 28 Egér 3 Telepítés lépésről-lépésre 3.5 ábra: Az egér típusának kiválasztása Particionálás A legtöbb esetben a YaST elfogadható partícionálási sémát kínál fel, amelyet változtatás nélkül elfogadhatunk. Ha akarjuk megváltoztathatjuk ezt a sémát igényeink szerint vagy létrehozhatunk egy újat. Partíció típusok Minden merevlemezen található egy partíciós tábla négy bejegyzés számára fenntartott hellyel. Minden egyes bejegyzés a táblában lehet elsődleges vagy kiterjesztett partíció. Mindenesetre csak egyetlen kiterjesztett partíció létrehozása engedélyezett. Az elsődleges

partíciók folyamatos cilinder területeket foglalnak el (fizikai lemezterületek) bizonyos operációs rendszer számára. Az elsődleges partíciók használatával nem lehet négynél több partíciót kiosztani merevlemezenként. Több nem fér el a partíciós táblában. Ez az az ok, amiért a kiterjesztett partíciókat használjuk. Ezek a partíciók szintén tartalmazhatnak folyamatos cilinder területeket, de egy kiterjesztett partíciót feloszthatunk logikai partíciókra. A logikai partíciók nem igényelnek SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 29 bejegyzéseket a partíciós táblában. Más szavakkal, egy kiterjesztett partíció logikai partíciókat tartalmaz. Ha négynél több partícióra van szükségünk, hozzunk létre egy kiterjesztett partíciót. Ennek a kiterjesztett partíciónak le kell foglalnia az összes szabad cilinder tartományt. Ezután hozzunk létre benne több logikai partíciót A logikai partíciók lehetséges száma tizenöt SCSI

lemezeknél és 63 az (E)IDE lemezeknél. Teljesen mindegy melyik partíció típust használjuk a Linuxban, mivel az elsődleges és a logikai partíciók is tökéletesen működnek. Szükséges merevlemez hely A szükséges merevlemez hely mérete erősen függ attól, hogyan tervezzük használni a rendszert. A kevesebb hely korlátot szab a telepíthető alkalmazásoknak A következő tippekkel próbálunk meg segítséget adni a helyigény meghatározásában: Minimális rendszer: 380 MB. Nem települ grafikus felület (X Window System), ezért csak a konzol alkalmazások használhatók. Csak a legalapvetőbb szoftverek települnek. Minimális rendszer grafikus felülettel: 750 MB. Tartalmazza az X-et és néhány alkalmazást. Grafikus rendszer modern alkalmazásokkal: 1 GB és 3 GB között. Tartalmazza a grafikus munkakörnyezetek legfrissebb verzióit, a KDEt és a GNOME-t, és elegendő helyet a nagyobb alkalmazáscsomagok telepítéséhez, mint az OpenOffice.org,

Netscape vagy Mozilla Filmek és zenék letöltéséhez: még 3 GB CD-k írásához a fent felsoroltak mellett: még 1-2 GB Mindegyik: 6 GB Az alábbi tippek a rendszer által használt partíciók meghatározásában nyújtanak segítséget: kevesebb, mint 500 MB: Csak cserepartíció (swap) és gyökérpartíció (root) (/). 500 MB és 4 GB között: Egy kis rendszertöltő partíció (boot-partíció) az első cilindereken (/boot, legalább 8 MB vagy 1 cilinder méretben) a rendszermag és a rendszertöltő tárolásához. Hozzunk létre egy körülbelül 256MB-os cserepartíciót és a maradékot használjuk gyökérpartíciónak (/). 30 Particionálás Egyes, a rendszer számára nélkülözhető programok adataikat az /opt könyvtárba teszik. Ha szükséges, hozzunk létre egy külön partíciót az /opt számára, vagy a root partíciót hagyjuk elég nagyra. A KDE és GNOME szintén ide települ. Tipp Akkor adjuk meg helyesen a dolgokat, ha a partíciókat a YaST

által javasoltakhoz hasonlóan hozzuk létre. Ez azt jeleni, hogy egy kis partíció van a /boot számára a merevlemez elején (kb. 10 MB, vagy 1 cilinder nagy merevlemez esetén), egy cserepartíció (128 és 256 MB között), és a maradék a gyökérpartíció (/). 3 Telepítés lépésről-lépésre több, mint 4 GB: Rendszertöltő (/boot), csere- (250 MB), 2-3 GB gyökérpartíció, saját könyvtárak (/home) körülbelül 200 MB hellyel felhasználóként, a maradék a programok és adatok számára (/usr). Esetleg lefoglalhatunk egy extra partíciót az /opt és /var számára is. Tipp Particionálás a YaST segítségével Amikor kiválasztunk egy partícionálást az első alkalommal a javaslatokat tartalmazó ablakban, a YaST megjeleníti a jelenlegi partíció beállításokat tartalmazó párbeszédablakot. Fogadjuk el ezeket a beállításokat módosítás nélkül vagy módosítsuk a folytatás előtt. Alternatívaként eldobhatjuk az összes beállítást és

kezdhetjük elölről. Semmi sem változik a partícionálási beállításokban ha kiválasztjuk a ‘Javaslatok elfogadása’ pontot. Ha kiválasztjuk a ‘Javasolt particionálás megváltoztatása’ pontot, a ‘Szakértői particionálás’ ablakhoz jutunk. Ez lehetővé teszi bármely partícionálási séma kialakítását. A párbeszédablak a 36 ábrán látható (következő oldal) Az eredeti YaST által javasolt beállítás megtalálható itt kiindulási pontként. Ha kiválasztjuk az ‘Egyéni particionálás’ pontot, a 3.7 ábrához hasonló ablak jelenik meg (33. oldal), ahol kiválaszthatjuk a rendszer egyik merevlemezét A SuSE Linux az itt kiválasztott merevlemezre kerül telepítésre. A következő lépés annak megállapítása, hogy a teljes merevlemezt használjuk (‘Használja a teljes merevlemezt’) vagy egy meglévő partíciót, a telepítésre. Ha Windows operációs rendszer található a merevlemezen vagy van egyéb FAT fájlrendszer rajta,

választhatjuk annak törlését vagy átméretezését. Mielőtt ezt megtennénk, olvassuk el a Windows partíció átméretezése fejezetet (36. oldal) SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 31 3.6 ábra: A YaST javaslatának szerkesztése Menjünk a ‘Szakértői particionálás’ párbeszédablakra egyéni partíciók létrehozásához (lásd a Szakértői particionálás a YaST segítségével bekezdést). Figyelem Ha kiválasztjuk a ‘Teljes merevlemez használata’ pontot, az összes adat, amely a kiválasztott lemezen található, el fog veszni. (ahogy a particionálás elindul). Figyelem A YaST telepítés közben ellenőrzi hogy a kiválasztott csomagoknak elegendő hely jut a merevlemezen. Ha nem, a YaST automatikusan eltávolít kevésbé szükséges részeket a csomagválasztékból. A javaslatképpen megjelenő ablak erről részletesen is tájékoztat. Ha elegendő szabad hellyel rendelkezünk a YaST egyszerűen elfogadja a beállításainkat és

a partíciókat a merevlemeznek megfelelően. Szakértői particionálás a YaST segítségével A ‘Particionálás’ modul segítségével (lásd a 3.8 ábrát (34 oldal)) megváltoztathatjuk a merevlemezek partícióit Hozzáadhatunk új partíciókat, valamint és szerkeszthetjük illetve eltávolíthatjuk a meglévőket. 32 Particionálás 3 Telepítés lépésről-lépésre 3.7 ábra: A merevlemez kiválasztása Miután a telepítési javaslatok ablakban a ‘Particionálás’ menüpontot és a következő ablakban a ‘Kézi particionálás a javaslat alapján’ pontot kiválasztottuk, megjelenik egy lista minden elérhető merevlemezről és az azokon lévő partíciókról. A merevlemezek eszköznéven szerepelnek (például /dev/hda vagy /dev/sda), a merevlemez típusának megadásával együtt (például Quantum Fireball CR4.3A) A partíciók szintén eszköznéven szerepelnek, növekvő számsorrendben (például /dev/hda1 vagy /dev/hda2). Ezen kívül

a legfontosabb paramétereket is láthatjuk, például az eszköz méretét, típusát, fájlrendszerét és csatolási pontját. A csatolási pont meghatározza, hogy a Linux könyvtárfán belül melyik könyvtárhoz (ponthoz) csatlakozik a partíció. Particiók létrehozása Új partíciókat a következőképpen hozhatunk létre: 1. Jelöljük ki azt a merevlemezt, amelyen létre szeretnénk hozni az új partíciót (egyetlenegy merevlemez esetében ez automatikusan történik). 2. Nyomjuk meg a ‘Létrehozás’ gombot Megjelenik egy párbeszédablak, melyen belül meg kell adnunk a partíció típusát. Elsődleges partíciókból legfeljebb négyet hozhatunk létre, de célszerű a negyedik elsődleges SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 33 3.8 ábra: Szakértői particionálás a YaST-ban partíció helyett egy kiterjesztett partíciót létrehozni. Kiterjesztett partíciót csak egyet hozhatunk létre, azon belül azonban tetszőleges számú logikai

partíciót (lásd a Partíció típusok fejezetet (29. oldal)) 3. Válasszunk fájlrendszert és csatolási pontot A YaST1 minden partícióhoz javasolja a fájlrendszer típusát valamint a csatolási pontot. Erről bővebben a következő bekezdésben olvashatunk. 4. Nyomjuk meg az ‘OK’ gombot a partíció létrehozásához Az új partíció megjelenik a listán. Egy kattintás a ‘Következő’ gombra és a YaST1 felírja a partíciós táblát a merevlemezre valamint szükség szerint formázza a megfelelő partíciókat. A particionálás legfontosabb paraméterei Egy új partíció létrehozásakor illetve egy meglévő partíció szerkesztésekor különböző paramétereket kell beállítanunk. Az új partícióhoz a YaST a legtöbb paramétert automatikusan állítja be. Ha mégis kézzel szeretnénk beavatkozni, akkor az alábbiképpen kell eljárnunk: 1. Válasszuk ki a megfelelő partíciót 34 Particionálás Fájlrendszer azonosító (ID) Amennyiben

a partíciót (egyelőre) nem szeretnénk formázni, itt meg kell kell adnunk a partíció fájlrendszer azonosítóját, hogy a YaST be tudja jegyezni azt a partíciós táblába. Lehetséges értékek többek között a ‘Linux’, a ‘Linux swap’, a ‘Linux LVM’ és a ‘FAT32’. Az egyes típusokról a Rendszerkézikönyvben találhatunk további segítséget. Fájlrendszer / formázás Az új partíció formázásához válasszunk ki egy fájlrendszertípust a ‘Formázás’ legördülő menüben. A SuSE Linux alapértelmezett fájlrendszertípusa a ‘ReiserFS’. Új cserepartícióhoz válasszuk ki a ‘Swap’ típust. A cserepartíció egy különleges fájlrendszer formátumot használ, melynek segítségével virtuális memóriát hozhatunk létre a merevlemezen. A Linuxnak mindenképpen szüksége van egy cserepartíciónak, még 512 MB-nyi memória mellett is (lásd: (következő oldal)). Ha elegendő a hely a merevlemezen, akkor hozzunk létre legalább 256

MB-nyi cserepartíciót. A SuSE alapértelmezett fájlrendszere – a ReiserFS – ugyanúgy egy naplózó fájlrendszer, mint az Ext3 vagy a JFS. A naplózó fájlrendszer előnye, hogy egy esetleges rendszerösszeomlást követően (pl. áramszünet) gyorsabban tudja visszaállítani a fájlrendszert, mivel minden egyes írási műveletről naplót készít. A ReiserFS ráadásul nagyon gyors, ha a sok kis fájlt kell kezelni. Az Ext2 nem naplózó fájlrendszer és főleg kis partíciókra nagyon jó, mert létrehozásához csak kevés hely szükséges. 3 Telepítés lépésről-lépésre 2. Nyomjuk meg a ‘Szerkesztés’ gombot és állítsuk be az alábbi paramétereket: Fájlrendszer opciók Itt különböző paramétereket adhatunk meg, a kiválasztott fájlrendszertípustól függően. Ezeket a beállításokat csak akkor változtassuk meg, ha biztosak vagyunk benne, hogy mit csinálunk. Fájlrendszer titkosítása Ha kijelöljük ezt a pontot, akkor az adott

partíción minden adat titkosítva lesz (utólagosan csak formázással lehet egy partíciót titkosítani!). Ezt a funkciót elsősorban hordozható számítógépeken ajánljuk, de a személyes adatok védelméhez is használhatjuk. Mivel a titkosítás igénybe veszi a rendszer erőforrásait, a rendszer sebessége kis mértékben csökkenhet. Tájékoztatás Mivel az itt megadott titkosítást szinte lehetetlen feltörni, nagyon jól jegyezzük meg a megadott jelszót. Tájékoztatás SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 35 Fstab opciók Ezen a ponton keresztül szerkeszthetjük az /etc/ fstab fájl egyes paramétereit. A beállítási lehetőségek első sorban szakértőknek szólnak. Csatolási pont Itt kell megadnunk azt a könyvtárat, amelyhez csatolni szeretnénk majd az új partíciót. A legördülő lista segítségével ki tudjuk választani a leggyakrabban használt, szabványos linuxos könyvtárakat, de természetesen új nevet is adhatunk meg. Ha

nem vagyunk biztosak benne, hogy mit válasszunk, inkább egy saját nevet adjunk. Ha új nevet adunk meg, ne felejtsünk el, hogy a névnek egy per jellel „/” kell kezdődnie. 3. A módosítások alkalmazásához nyomjuk meg a ‘Következő’ gombot Tájékoztatás Ha kézzel hozzuk létre az egyes partíciókat, semmiképpen ne feledkezzünk meg a cserepartícióról. A cserepartíció arra való, hogy ideiglenesen tárolja azon adatokat, melyekre a központi memóriában éppen nincs szükség, majd szükség szerint be lehessen olvasni onnan azokat. Tájékoztatás Windows partíció átméretezése Ez a fejezet avval foglalkozik, hogy mit kell tennünk, ha azon a merevlemezen, ahová a SuSE Linuxot telepíteni szeretnénk, már van egy Windows 9x illetve ME partíció. A leírás Windows XP-hez is használható, amennyiben az FAT fájlrendszerű partícióra lett telepítve. Amennyiben a merevlemezen NTFS fájlrendszerű Windows NT, 2000 vagy XP található, nem lehet

Linuxszal átméretezni a partíciót. Figyelem A Windows partíció átméretező csak akkor működik, ha a számítógépben csak egy merevlemez található egyetlenegy Windows partícióval (ami majdnem minden előretelepített számítógépnél így van). Minden más esetben a merevlemezt kézzel kell particionálni. Figyelem Ha merevlemezünkön már van egy Windows, akkor az esetek döntő többségében nincs hely a SuSE Linux számára. Ilyenkor két lehetőség közül választhatunk: Kitöröljük a Windowst teljesen, vagy átméretezzük 36 Particionálás A YaST javaslatot tesz a Windows partíció átméretezéséhez és – ha másképp nem rendelkezünk – automatikusan végre is hajtja az átméretezést. Az alábbiakban leírjuk, hogyan lehet ezt a javaslatot módosítani. Amennyiben a Windows törlése mellett döntenénk, ne feledjük, hogy előtte(!) menteni célszerű azokat a személyes adatokat, melyekre esetleg még szükségünk lehet. A SuSE

Linux más operációs rendszerekkel együtt is jól megfér egy számítógépen belül. Amennyiben a számítógépen már telepítve van a Microsoft Windows 9x/ME, és a SuSE Linux számára kiválasztott merevlemezen egyetlen Windows 9x/ME partíció van (ami a legtöbb előretelepített számítógépnél az alapértelmezett eset), akkor a Windows által elfoglalt helyet anélkül csökkenthetjük, hogy törölnünk kellene ezt az operációs rendszert a SuSE Linux telepítéséhez. 3 Telepítés lépésről-lépésre (értelemszerűen kicsinyítjük) annak partícióját, hogy helyet szabadítsunk fel a SuSE Linux telepítéséhez. Windows NTFS fájlrendszeren Ha számítógépünket úgy vettük meg, hogy azon már volt egy Windows XP, nagy valószínűséggel NTFS fájlrendszert használtak a telepítésnél. Javasoljuk, hogy ebben az esetben telepítsük újból a Windows XP-t, FAT32 fájlrendszert használva. Ezzel azonban csökkenthetjük Windowsunk teljesítménye,

mivel az XP korszerű NTFS fájlrendszer helyett a már szinte elavult FAT fájlrendszerre átváltunk. A lényegesen jobb, azonban munkaigényesebb megoldás az, hogy egy tetszőleges particionáló eszközzel (például az fdisk vagy a Partition Magic programmal) úgy particionáljuk merevlemezünket, hogy azon egyik részén NTFS fájlrendszeren a Windows XP-t tudjuk telepíteni, a másik helyet pedig hagyjuk érintetlenül. Ezen a szabd helyen hozzá a YaST a Windows XP telepítését követően létre a SuSE Linux számára szükséges partíciókat anélkül, hogy hozzá kellene nyúlnia az NTFS partíciókhoz. Természetesen a SuSE Linux telepítésekor itt is tetszőlegesen tudjuk a fennmaradó helyet particionálni. A Windows átméretezése Mielőtt csökkentenénk a Windows partíciót, először el kell indítani a Windowst. Ezt követően futtassuk a scandisk fájlrendszerellenőrző és a defrag töredezettségmentesítő programokat. Ez a két program

ellenőrzi a merevlemezt és a lemez elejére, folytonos foglalással helyezi el a Windows fájljait. Ezután a SuSE Linux is ellenőrzi az új, csökkentett Windows partíciót. Ezáltal jelentősen lerövidül a csökkentés folyamata. Ha a YaST telepítési javaslatai közül kiválasztjuk a ‘Partícionálás’ menüpontot, megváltoztathatjuk az átméretezésre kerülő Windows partíció méretét. Egy SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 37 kattintás a ‘FAT partíció kicsinyítése’ pontra, és a SuSE Linux máris átméretezi a partíciót. Az vízszintes oszlopban a YaST megmutatja, hogy a Windows jelenleg mennyi helyet foglal a merevlemezen és hogy mennyi a szabad hely. Az alatta lévő második oszlopban egy javaslatot kapunk az új felosztásra (lásd a 3.9 ábrát (következő oldal)). Elfogadhatjuk ezt a javaslatot, vagy szabadon beállíthatjuk a felosztást a tolószabályzó segítségével. A Windows átméretezőt úgy is előhívhatjuk,

hogy a YaST által feltett javaslatot elutasítjuk és majd a particionálásnál a ‘Teljes merevlemez’ pontot választjuk ki. Ezt követően már csak arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy a Windows-t törölni vagy átméretezni szeretnénk. Tájékoztatás Célszerű a beállított cserefájl (swap) optimizálást Windows alatt (megadott felső és alsó cserefájl határ) a telepítés előtt megszüntetni, mivel különben ez a fájl szétszóródik az egész merevlemezen. A Start/Beállítások/Vezérlőpult/Rendszer/Teljesítmény/Virtuális memória bejegyzést a következőre kell módosítani: ‘A Windows kezelje a virtuális memóriát (ajánlott)’. De meg is kereshetjük és kitörölhetjük a rejtett *.swp kiterjesztésű fájlt a Windows C: könyvtárában a töredezettségmentesítés előtt. A Windows ugyanis következő indításkor újból létrehozza a fájlt. Tájékoztatás 3.9 ábra: Windows partíció méretének beállítása 38

Particionálás További hasznos információk particionáláshoz /dev/sda1 /dev/sda8 /adatok /zene-bona auto auto noauto,user 0 0 noauto,user 0 0 1. fájllista: adat-partíciók az /etc/fstab-ban A YaST ezeket a partíciókat – legyenek azok Linux vagy FAT partíciók – a noauto és a user opcióval jegyzi be az /etc/fstab fájlba, hogy minden felhasználó igény szerint csatolhassa, azonban biztonsági szempontból az exec opció nem kerül bejegyzésre. Ha tehát egy ilyen jellegű partícióról szeretnénk például szkripteket futtatni, előbb szerkesztenünk kell a partíciós táblát. Erre mindenképpen szükség van, ha például permission denied (hozzáférés megtagadva) feliratú üzenetekkel találkozunk, miközben arról a partícióról szeretnénk programokat (végrehajtható fájlokat) indítani. A szerkesztés igen egyszerű, csupán a noauto,user sorokat kell egy vesszővel követve kiegészíteni az exec kapcsolóval. A változások csak

újraindítás után (vagy a partíciók újracsatolása után) lépnek életbe. Telepítés lépésről-lépésre Amennyiben a particionálást a YaST-re bízzuk, és a merevlemezen már vannak partíciók, a YaST bejegyzi azokat az /etc/fstab fájlba. Így meglévő (adat-) partíciónkhoz bármikor hozzáférhetünk majd egyetlenegy kattintással a KDE munkaasztalán. Az /etc/fstab fájl erre vonatkozó bejegyzése például így nézhet ki (lásd az 1. fájllistát): 3 További hasznos információkat és tippeket a particionáláshoz a Rendszerkézikönyvben a Különleges telepítési módok ➝ Particionálás haladóknak fejezetben találunk. Szoftver Itt kiválaszthatjuk a gépre telepítendő szoftvereket. Az alapértelmezett csomagválaszték tartalmazza a KDE és OpenOffice.org programokat Ha a ‘Szoftver’ gombra kattintunk, egy párbeszédablak jelenik meg, ahol kiválaszthatunk egyet a három alapvető csomagválasztékból: Minimális rendszer (csak

szakértőknek ajánljuk) Minimális grafikus rendszer (KDE nélkül) Alapértelmezett rendszer (KDE és irodai csomagok) Miután kiválasztottuk a kívánt beállításokat, kattinthatunk a ‘Részletezett csomagválasztás’ gombra a szoftver telepítési modul elindításához. Ez a modul látható a 3.10 ábrán SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 39 3.10 ábra: Szoftverek telepítése és eltávolítása Összeállítások A modul a kiválasztási szűrővel indul a ‘Szűrő:’ pont a bal felső sarokban az ‘Összeállítás’ értéken áll alapértelmezetten. A csomagösszeállítások programcsomagok egész csoportjai, amelyeket telepítésre vagy eltávolításra kijelölhetünk a megfelelő jelölőnégyzetre kattintva. Ezek közül néhány előzetesen ki van választva, mivel a SuSE Linux alapértelmezett telepítéséhez tartoznak. Az ablak jobb oldali részén látható a jelenlegi összeállításba tartozó egyedi csomagok listája. A bal

szélső oszlop minden egyes csomag jelenlegi állapotát mutatja. A kezdeti telepítési folyamatban csak két beállítás létezik: „Telepítésre kiválasztva” (a jelölőnégyzetben X-van) és „Nem kerül telepítésre” (a jelölőnégyzet üres). Egyedi szoftvercsomagok kiválasztásához vagy a kiválasztás törléséhez menjünk rá csomag nevéhez a listában és kattintsunk a mellette található jelölőnégyzetre. Az egyéb állapotinformációk nem fontosak a kezdeti telepítésnél. Az állapotjelzők részletes ismertetése a Szoftver telepítése/eltávolítása fejezetben olvasható (60. oldal) 40 Szoftver 3 Figyelem Figyelem Egyéb szűrők Telepítés lépésről-lépésre A telepítésre előre kijelölt csomagösszeállítások a SuSE tapasztalatai szerint lettek kiválasztva és megfelelnek a legtöbb új felhasználó és gyakorlottabb otthoni felhasználó számára. Általában nem szükséges ezt megváltoztatnunk. Mindenesetre ha

további csomagokat szeretnénk kiválasztani vagy a kijelölésüket megszüntetni, járjunk el körültekintően, figyelembe véve azok hatását a rendszer későbbi működőképességére nézve. Éppen ezért olvassunk el minden figyelmeztetést és kerüljük az alaprendszer bármely kiválasztott részének eltávolítását (ezek közül a legtöbb a ‘Rendszer’ csomagcsoportban található). Kattintsunk a ‘Szűrő’ legördülő menüre hogy láthassuk a többi szűrési módot a csomaglista különféle módon történő elrendezéséhez. Amikor ezt a YaST modult telepített rendszerben indíjuk el, a lista a ‘Csomagcsoportok’ alapértelmezett beállítás szerint van szűrve. Ez a nézet a telepítés során is hasznunkra lehet. A csomagokat a bal oldalon egy fa struktúrában láthatjuk, ahol az ágak a különféle kategóriák vagy témák. Az ágak kibontásával még finomabb szinten tekinthetjük meg a kiválasztásokat. Rendszertöltő

beállítása A telepítés során a YaST felkínálja a rendszertöltő beállítását. Alap esetben ezt változatlanul hagyhatjuk. Azonban ha egyéni beállításokat szeretnénk, természetesen megváltoztathatjuk azt. Az egyik lehetséges mód a rendszertöltő telepítése egy speciális hajlékonylemezre. Ez ugyan kényelmetlen, mivel a lemeznek minden rendszerindításkor a meghajtóban kell lennie, azonban nem változik meg a meglévő rendszertöltő mechanizmus. Ez normál esetben nem szükséges, mivel a YaST be tudja állítani a SuSE Linux rendszertöltőjét a meglévő operációs rendszer betöltésére is. Másik lehetőség a rendszertöltő helyének megváltoztatása a merevlemezen. A YaST által javasolt rendszertöltési mód megváltoztatásához válasszuk ki a ‘Rendszertöltő’ pontot. Egy párbeszédablak nyílik meg, ahol számos részletét módosíthatjuk a rendszertöltőnek. Mivel a változtatások következményei komolyak lehetnek,

olvassuk el előbb a Rendszertöltő beállítása a YaST segítségével fejezetet (113. oldal) SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 41 Tájékoztatás A rendszertöltés módjának megváltoztatását csak gyakorlott felhasználóknak javasoljuk. Tájékoztatás Időzóna A 3.11 ábrán látható párbeszédablakban választhatunk a Helyi idő és UTC között a ‘Hardver óra beállítása’ pontban. A választás függ attól, hogyan állítottuk be a hardverórát (a BIOS-ban). Ha az óra GMT-re lett állítva, amely megfelel az UTC-nek, a SuSE Linux rendszer képes lesz az általános időt a óraállításokkal együtt kezelni. 3.11 ábra: Az időzóna kiválasztása A telepítés megkezdése Amikor elvégeztük a telepítési beállításokat, kattintsunk a ‘Következő’ gombra a telepítés megkezdéséhez. Hagyjuk jóvá az ‘Igen’ válasszal a megnyíló zöld 42 Időzóna A telepítés befejezése Miután elvégeztük az alapvető

rendszerbeállításokat és az összes kiválasztott szoftvercsomag telepítését, adjuk meg a rendszergazda jelszavát („root” felhasználó). Ezután állítsuk be az internet elérést és a hálózati kapcsolatot, ezáltal lehetővé válik a rendszer frissítése biztonsági foltokkal és szoftverfrissítésekkel már a telepítés során. Amennyiben szükséges, állítsuk be a névszervert a központi felhasználó adminisztrációhoz a helyi hálózatban. Szintén beállíthatjuk a nyomtatókat és lapolvasókat. 3 Telepítés lépésről-lépésre párbeszédablakot. A telepítés általában húsz-harminc percet vesz igénybe a kiválasztott szoftverektől és a rendszer teljesítményétől függően. Rendszergazda jelszava A root a „superuser” felhasználó neve, azaz a rendszeradminisztrátoré. A szabványos felhasználókkal ellentétben, akiknek nincs teljes jogosultsága a rendszeren, a root korlátlan hatalommal bír, bármit megtehet:

megváltoztathatja a rendszer beállításait, programokat telepíthet és új hardvereszközöket állíthat be. Ha a felhasználók elfelejtik a jelszavaikat vagy egyéb problémájuk van a rendszerrel a root tud segíteni nekik. A root azonosítót csak a rendszer adminisztrálására, karbantartására és helyreállítására használjuk. A rootként végzett mindennapos munka kockázatos: egyetlen apró hiba és az egész rendszer összes fájlja elveszhet. A megfelelő párbeszédablak a 3.12 ábrán láthatjuk (következő oldal) Ellenőrzési célokra a root jelszavát kétszer kell megadni. Ne felejtsük el a root jelszót. Később nem lehet hozzájutni Figyelem A root felhasználó rendelkezik a rendszer megváltoztatásához szükséges összes jogosultsággal. Bizonyos adminisztrációs feladatokhoz ezért a root jelszava szükséges. A jelszó hiányában az adminisztrátori feladatok nem végezhetők el. Figyelem Hálózati beállítások Ebben a lépésben

állíthatjuk be a hálózati eszközöket a külvilág felé kapcsolódáshoz. Ha ilyen eszközzel rendelkezünk, mint hálózati kártya, SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 43 3.12 ábra: A rendszergazda jelszavának beállítása modem és ISDN vagy ADSL hardver, érdemes most beállítani azt. Egy élő internetkapcsolat lehetővé teszi a YaST számára, hogy a SuSE Linux frissítéseihez hozzáférhessen és letölthesse azokat. A hálózati beállításokhoz instrukciókat a Hálózati eszközök fejezetben kaphatunk (93. oldal), ahol a szükséges beállítások lépésről-lépésre ismertetve vannak Ha úgy döntünk, hogy most nem szeretnénk elvégezni ezeket a beállításokat, később is beállíthatjuk a hálózati eszközöket a telepített rendszeren. Ehhez válasszuk ki a ‘Hálózati beállítások kihagyása’ pontot és nyomjuk meg az ‘Elfogad’ gombot. Az internet kapcsolat tesztelése Ha beállítottunk egy internet kapcsolatot, a YaST

ellenőrizheti azt a SuSE szervereinek lekérdezésével. Egyben ellenőrzi, hogy léteznek-e frissítések a SuSE Linux ezen verziójához. Ha a kapcsolat él és a frissítések hozzáférhetők, kiválaszthatjuk a frissítések letöltését és telepítését a következő lépésben. A legfrissebb kiadási jegyzet információk a szoftverről szintén letöltésre kerül. Ha nem szeretnénk tesztelni a kapcsolatot ezen a pontot, válasszuk ki a ‘Teszt 44 A telepítés befejezése 3 Telepítés lépésről-lépésre 3.13 ábra: Hálózati eszközök beállítása kihagyása’, aztán a ‘Tovább’ gombokat. Ez kihagyja a frissítések és a telepítési jegyzet letöltését is. Szoftverfrissítések letöltése Ha a YaST kapcsolatba tudott lépni a SuSE szervereivel, kiválaszthatjuk a YaST online frissítést. Bármely javított csomag hozzáférhető a szervereken, azok letölthetők és telepíthetők a hibák javításához és a biztonság

növeléséhez. Tájékoztatás A frissítések letöltése és telepítése az internet kapcsolattól és a fájlok méretétől függően egy 30 pernél tovább is tarthat! Tájékoztatás Azonnali szoftverfrissítéshez válasszuk ki a ‘Frissítés most’ és ‘OK’ gombokat. Ez megnyitja a YaST online frissítő párbeszédablakát a hozzáférhető foltok listájával (ha vannak ilyenek), amelyeket kiválaszthatunk letöltésre. A folyamat részleteiről az Online frissítés fejezetben olvashatunk (58. oldal) Ez a fajta frissítés bármikor elvégezhető a telepítés után. Ha nem szeretnénk most frissíteni, válasszuk ki a ‘Frissítés kihagyása’ és ‘OK’ gombokat. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 45 3.14 ábra: Az internet kapcsolat tesztelése Felhasználó azonosítás Ha a hálózati elérést sikeresen beállítottuk az előző lépésben, kétféle lehetőségünk kínálkozik a felhasználói azonosítók kezelésére. Helyi

felhasználó adminisztráció Ezzel a módszerrel a felhasználókat helyben tartjuk karban a telepített gépen. Ez a tipikus választás egyedülálló munkaállomások esetében. Felhasználó adminisztráció NIS vagy LDAP segítségével Ezt a módszert a leggyakrabban vállalatoknál alkalmazzák, a munkaállomások központi adminisztrálására. A teljes részleg összes felhasználóját egy központi gépen vagy névszerveren adminisztráljuk, így a helyi azonosítók létrehozása szükségtelen. Ezt akkor válasszuk ki ha a helyi felhasználók karbantartása sok munkát igényelne. Ha az összes igényt tisztáztuk, a YaST nyit egy párbeszédablakot, amelyben kiválaszthatjuk a felhasználók adminisztrálásának módját. Ez látszik a 3.15 ábrán Ha nem rendelkezünk a szükséges helyi hálózati kapcsolattal, állítsunk be helyi felhasználói azonosítókat. 46 A telepítés befejezése 3 Telepítés lépésről-lépésre 3.15 ábra: Felhasználó

azonosítás A számítógép beállítása NIS kliensként Ha ügy döntöttünk, hogy a felhasználói azonosítókat NIS-en keresztül kezeljük, állítsuk be a gépet NIS kliensnek. Egy NIS-alapú hálózat beállítása némi szakértelmet igényel, A részletes NIS leírást a Rendszerkézikönyvben olvashatjuk. A következőkben csak az alapvető kliens oldali beállításokat ismertetjük. A következő párbeszédablakban, amely a 3.16 ábrán látható (következő oldal), először is válasszuk ki hogy a gépnek fix vagy DHCP-n keresztül kapott IP címe van. A DHCP beállíthatja a NIS domént és NIS szervert is További információkért a DHCP-vel kapcsolatban olvassuk el a DHCP fejezetet a Rendszerkézikönyvben. Ha statikus IP címet használunk, a NIS domént és a NIS szervert manuálisan kell beállítanunk. A hálózaton üzenetet szóró NIS szerverek kereséséhez jelöljük be a megfelelő jelölőnégyzetet. Több NIS domént is megadhatunk és

kijelölhetjük az alapértelmezettet. Minden egyes doménnél a ‘Szerkesztés’ gombbal megadhatjuk a szerverek címeit vagy bekapcsolhatjuk a műsorszórás (broadcast) funkciót doménenként. A szakértői beállításokban jelöljük be a ‘Válasz csak a helyi gépnek’ opciót, ha nem szeretnénk hogy más gépek lekérdezhessék a kliens által használt szervert. A ‘Hibás szerver’ bejelölésével, a szerver nem privilegizált kapuin nem fogad SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 47 3.16 ábra: NIS kliens beállítása el semmit. Ez biztonsági okokból javasolt További információkért olvassuk el a man ypbind kézikönyv lapokat. Helyi felhasználó hozzáférések létrehozása Amikor helyi felhasználói azonosítókat hozunk létre bármely a felhasználókkal kapcsolatos adat (név, azonosító, jelszó és egyeben) a helyi gépen kerül tárolásra és kezelésre. A Linux olyan operációs rendszer, amely lehetővé teszi több felhasználó

számára az egyidejű munkát azonos rendszeren. Minden egyes felhasználónak szüksége van egy felhasználói azonosítóra a rendszerbe történő bejelentkezéshez. Felhasználói azonosítókkal a rendszer nagyságrendekkel megnöveli a biztonságot. Az általános felhasználók nem tudják megváltoztatni vagy törölni a rendszer számára fontos fájlokat. Az adott felhasználó személyes adataihoz a többi felhasználó sem férhet hozzá. Minden felhasználó beállíthatja a saját munkakörnyezetét, amelyet minden esetben úgy talál, ahogy az előző bejelentkezéskor hagyta. A felhasználói azonosítót a 3.17 ábrán látható párbeszédablakban hozhatjuk létre. A családi és vezetéknév megadása után adjuk meg a felhasználó nevét 48 A telepítés befejezése 3 Telepítés lépésről-lépésre 3.17 ábra: A felhasználó nevének és jelszavának megadása (azonosító). Ha nem tudunk kitalálni felhasználónevet, kattintsunk a

‘Javaslat’ gombra és a rendszer automatikusan létrehoz egyet számunkra. Végezetül adjuk meg a felhasználó jelszavát. Írjuk be még egyszer a jóváhagyáshoz (hogy biztosak lehessünk abban, nem gépeltünk el semmit). A felhasználónév jelzi a rendszer számára kik vagyunk, és a jelszó az azonosítás célját szolgálja. Hogy a lehető legnagyobb biztonságra törekedjünk a jelszónak öt és nyolc karakter közötti hosszúságúnak kell lennie. A jelszó maximális hossza 128 karakter lehet, de ha nincsenek speciális biztonsági modulok betöltve, csak az első nyolc karakter kerül felhasználásra. A Linux különbséget tesz a kis- és nagybetűk között a jelszóban. Az ékezetes karakterek nem használhatók. A speciális jelek (mint: * . # ;) és a számjegye 0-9ig használhatók A kiadási jegyzet A felhasználói azonosítás beállítását követően a YaST megmutatja a jegyzeteket a legújabb kiadáshoz. Itt fontos és friss információkat

találhatunk a rendszerről, melyek a kézikönyvek elkészítésekor még nem álltak rendelkezésre. Ha frissítőcsomagokat telepítünk, ez a kiadási jegyzet annak megfelelően frissül. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 49 Hardvereszközök beállítások Ebben a párbeszédablakban a grafikus kártya és a képernyő automatikusan meghatározott beállításait láthatjuk. Azonban a színmélységet, a felbontást és a képfrissítési frekvenciát kézzel is beállíthatjuk. A beállítások tesztelésre kerülnek, miután a javasolt vagy módosított értékeket megerősítjük. A ‘Megváltoztatás. ’ gombra kattintva lehetőségünk nyílik a grafikus rendszer beállításainak megváltoztatására. Ehhez a YaST elindítja SaX2-t Amennyiben itt meg akarjuk változtatni a javasolt beállításokat, olvassuk el a Képernyő és beviteli eszközök (SaX2) fejezetben (76. oldal) található leírást 3.18 ábra: A rendszerösszetevők beállítása A

videokártya beállítása után a 3.18 ábrán látható képernyőt fogjuk látni Itt lehetőségünk van a számítógép hardverelemeinek beállítására, mint például nyomtató vagy hangkártya. A hardverelemek beállítását a telepítés befejezése után is elvégezhetjük. Egy hardverelem beállításának elindításához kattintsunk rá az egyes elemekre. A YaST ezután automatikusan felismeri és beállítja az eszközt. Ha készen vagyunk, kattintsunk a ‘Telepítés befejezése’ gombra. 50 Hardvereszközök beállítások Grafikus bejelentkezés Telepítés lépésről-lépésre A SuSE Linux telepítve lett és készen áll az első bejelentkezésre. A monitoron a bejelentkezőképernyő jelenik meg, ahogy az a 3.19 ábrán látható Adjuk meg az előzőleg létrehozott felhasználó nevét és a megfelelő jelszót. 3 3.19 ábra: A bejelentkező képernyő SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 51 II. rész Beállítások 4

A YaST nem csak a SuSE Linux telepítője, hanem annak rendszerasszisztense is, aki segít, ahol tud! Ebben a fejezetben leírjuk, hogyan állíthatjuk be a rendszert a YaST segítségével. Számos rendszerelemet (például a legtöbb hardvert), a grafikus felületet, az internetelérést, biztonsági beállításokat kényelmesen a SuSE Linux központi rendszerkarbantartójával állíthatunk be. Azon kívül használhatjuk a felhasználókezeléshez, a rendszer frissítéséhez valamint a különböző szoftvercsomagok telepítéséhez és eltávolításához. A fejezet végén arról is beszámolunk, hogyan használhatjuk a YaST-ot szöveges módban. Szoftver . Hardver . Hálózati eszközök . Hálózati szolgáltatások . Biztonság és felhasználók . Rendszer . Vegyes . YaST – szöveges módban (ncurses) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57 64 93 102 105 111 120 121 YaST – Rendszerbeállítások YaST – Rendszerbeállítások A YaST indítása A ‘K’–menüből többféleképpen lehet a YaST-ot elindítani: a ‘Vezérlőközpont’on keresztül, a ‘SuSE’ ➝ ‘Rendszer’ ➝ ‘Beállítások’ menüpontra kattintással és a szintén a SuSE menüben található ‘Beállítások’ ➝ ‘YaST menü’ menüpontra kiválasztásával. De természetesen burokból is elindíthatjuk, ha root-ként (sux root, majd adjuk meg a root jelszót) kiadjuk a yast2 parancsot. A SuSE munkamenün keresztül egyből is kiválaszthatjuk a kívánt modult. Ilyenkor megjelenik egy kis ablak, melyben meg kell adni a root-jelszót. Erre azért van szükség, mert csak a rendszergazdának van joga ahhoz, hogy módosítsa a rendszerfájlokat. Miután kiléptünk a YaST-ből, ne

root-ként dolgozzunk tovább, hanem felhasználóként. Ehhez ki kell adnunk az exit parancsot Ha a YaST nem a kívánt nyelven indulna el, kattintsunk a ‘Rendszer’ modulra (fogaskerekes ikon) és válasszuk ki a kívánt nyelvet a ‘Válasszon nyelvet’ menüben (bábel hal ikon). A nyelv megváltoztatása után újra kell indítani a YaST-t, hogy a változások érvénybe lépjenek. Ha a YaST a nyelv változtatása után nem a kívánt nyelven indul, ellenőrizzük, hogy telepítve van-e a megfelelő nyelvi csomag (yast2-trans-*). A YaST vezérlőközpontja A YaST indítása után megjelenik a vezérlőközpont főablaka. Baloldalt a főmenüpontok láthatók: Szoftver Hardver Hálózati eszközök Hálózati szolgáltatások Biztonság és felhasználók Rendszer Vegyes Ha bármelyik menüpontra rákattintunk, megjelennek annak moduljai a jobb oldali ablakban. A modulokat egy egérkattintással elindíthatjuk, azaz ha rákattintunk a ‘Hang’ modulra, kinyílik egy

ablak, melyben beállíthatjuk a hangkártyát. 56 4 YaST – Rendszerbeállítások Egy-egy beállítás általában több lépésből áll. Egy kattintással a ‘Következő’ gombra, a következő párbeszédablakba kerülünk. A párbeszédablakok bal oldalán egy segédszöveg jelenik meg minden egyes lépéshez. Amennyiben elvégeztük a beállításokat, kattintsunk a ‘Befejezés’ illetve a ‘Kész’ gombra, és a YaST máris menti a beállításokat. 4.1 ábra: A YaST vezérlőközpont Szoftver Telepítési forrásmédium meghatározása A telepítési forrás az a médium, ami tartalmazza a telepítendő szoftvert. Rendszerint ez a CD-ROM, azonban hálózaton keresztül vagy merevlemezről is lehet csomagokat telepíteni. Miután kiválasztottuk a telepítési médiumot, kiléphetünk a párbeszédablakból a ‘Mentés és kilépés’ gombra kattintva, és elkezdhetjük a telepítést az újonnan kiválasztott médiumról a ‘Telepítés’ gombra

kattintva. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 57 A YaST egészen addig megjegyzi a választott telepítési médiumot, amíg nem választunk ki egy másik forrást. 4.2 ábra: YaST: Telepítési forrásmédium meghatározása Online frissítés A YaST Online frissítés modullal biztonsági szempontból, vagy a rendszer stabilitásához fontos frissítő- illetve javítócsomagokat (patches) telepíthetünk. Ezeket a frissítőcsomagokat egy SuSE FTP szerverről (esetleg egy tükörszerverről) tölthetjük le. A csomagok frissítése teljesen automatikusan történhet, de természetesen kézzel is kiválaszthatjuk a frissítendő csomagokat, ha rákattintunk a ‘Kézi frissítés’ gombra. Ha kijelöljük a ‘Frissítőcsomagok újbóli letöltése’ jelölőmezőt, akkor a YaST újból letölt minden elérhető frissítőcsomagot telepít. Ha nincs kijelölve, akkor a YaST csak azokat a frissítőcsomagokat mutatja, melyek még nincsenek telepítve a

rendszerben. Az ‘Automatikus frissítés beállítása’ gomb segítségével létrehozhatunk egy cron feladatot, mely minden nap ellenőrzi és telepíti az elérhető frissítéseket. Egy kattintás a ‘Részletek’ gombra, és máris láthatjuk, hogy utoljára mikor frissítettünk és hogy milyen új frissítőcsomagok állnak azóta rendelkezésre. Ha megnyomjuk a ‘Következő’ gombot, megjelenik egy lista az elérhető frissítőilletve javítócsomagról (ha a ‘Kézi frissítés’ mellett döntöttünk). Az egyes 58 Szoftver 4 YaST – Rendszerbeállítások csomagokat duplakattintással lehet kijelölni. Az online frissítés indításához kattintsunk a ‘Kész’ gombra. 4.3 ábra: YaST: Online frissítés A YaST erre először letölti az összes csomagot, majd a sikeres letöltés után telepíti azokat. Hiba esetén megjelenít egy megfelelő ablakot, ahol lehetőség van arra, hogy kihagyjuk a csomagot. Néhány csomag telepítése előtt

egy figyelmeztető ablakot nyit, ahol információkat kaphatunk a csomag telepítésével járható esetleges következményekkel. Miután a csomagok telepítése befejeződött egy összesítést kaphatunk a frissítésről. Egy kattintás a ‘Kész’ gombra és az online frissítés a SuSEconfig futtatásával befejeződik. Frissítés Patch CD-ről Az online frissítéssel ellentétben evvel a módszerrel a javításokat nem az FTP szerverről kapjuk, hanem a CD-ről olvassuk be. Ez a CD rendszerint csak a „SuSE Linux Enterprise Server” ügyfelei rendelkezésére áll. Az ún Patch CD előnye az, hogy gyorsabban tudunk vele frissíteni, akár hálózat nélkül is. Amint a javítási CD-t betettük, minden javítás a CD-ről beolvasásra kerül, és a YaST modul képernyőjén megjelenik. Válasszuk ki a javítási listáról, hogy melyiket telepítsük. Ha elfelejtjük betenni a CD-t a meghajtóba, figyelmeztetés fog megjelenni. Ekkor tegyük be a CD-t, és

újból elkezdődik a frissítési eljárás SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 59 Szoftver telepítése/eltávolítása Ezzel a modullal csomagokat telepíthetünk/távolíthatunk el Teljesen átdolgoztuk a SuSE Linux 8.2-hez (lásd a 310 ábrát (40 oldal)) Ha CD-ről szeretnénk csomagokat telepíteni, célszerű a modul indítása előtt az első SuSE Linux CD-t a meghajtóba helyezni. A menük A szoftvertelepítő modulablak bal felső sarkában a ‘Fájl’, ‘Csomag’, ‘Extrák’ és ‘Segítség’ menüpontokat lathatjuk. A ‘Fájl’ menü lehetőséget ad arra, hogy fájlba mentsük az aktuális csomagösszeállítást, és hogy beolvassunk egy fájlban tárolt csomagösszeállítást. A ‘Kilépés – A változások eldobása ’ menüponot kiválasztva ki tudunk lépni a csomagtelepítőből anélkül, hogy az általunk elvégzett módosítások mentésre kerülnének. A módosítások mentéséhez és alkalmazásához válasszuk ki a

‘Kész – A változások mentése’ pontot. A ‘Csomag’ menüben lévő almenüpontok csak akkor aktívak, ha kiválasztottunk egy csomagot a jobboldali ablakban. Ez a menü ugyanazokat a lehetőségeket nyújtja, mint a helyi menü a csomagok listáján. Külön említendő a ‘Minden, ami a listán szerepel’ bejegyzés, melynek segítségével egyszerre több csomag állapotát is meg tudjuk változtatni. Az egyes lehetőségekről a ‘Segítség’ menüben kaphatunk további felvilágosítást. Az ‘Extrák’ menüben ellenőrizhetjük, hogy egy adott csomag telepítése milyen függőségeket von maga után. Szűrők A főablakban bal felső sarkában lévő ‘Szűrő’ pont alatt be tudunk állítani különböző feltételek, melyek szerint a YaST megjelenítse a csomagokat. Az alapértelmezett szűrő az ‘Összeállítások’ szerinti elrendezés, de ‘Csomagcsoportok’ szerint is rendezhetjük a csomagokat. Tájékoztatás A tapasztalt

SuSE Linux felhasználók biztosan már észrevették, hogy nincsenek többé „készletek”. Ennek az az egyszerű oka, hogy a csomagadatbázisnak a szerkezete is teljesen megváltozott. A készletek helyett „csoportok” szerint kerülnek elrendezésre a csomagok. Tájékoztatás Az egyes csomagcsoportokat baloldalt egy faszerkezeten láthatjuk. Ha rákattintunk valamelyik főcsoportra (például ‘Fejlesztés’ vagy ‘Dokumentáció’ , „megnyílik” a fa és a jobb felső ablakban minden az ehhez a csomagcsoporthoz 60 Szoftver Keresési funkció A keresési funkciót is a ‘Szűrő’ legördülő menün keresztül érhetjük el. Ha a keresés eredményes volt, el tudjuk dönteni, hogy a talált csomagokkal mi történjen. A keresési lehetőségek közül a ‘Részletes leírás’-ban történő keresés hozhat a legtöbb eredményt, azonban jóval tovább is tarthat, mint a ‘Rövid leírás’-ban történő keresés. Az elérhető

csomagszőrők közül talán a leghasznosabb az ‘Összeállítások’ szerinti elrendezés, mellyel már a SuSE Linux telepítésekor is találkoztunk, ha a javasolt alaprendszeren kívül más csomagokat is telepítettünk (lásd a Szoftver fejezetet (39. oldal)) Az ‘Összeállítások’ szűrő segítségével egy kattintással lehet egy adott felhasználási terület összes szoftvercsomagját telepíteni illetve a telepítéshez kiválasztani. Ha bekapcsoljuk ezt a szőrőt, akkor a baloldali ablakban már ki is tudjuk jelölni az egyes összeállításokat. Ha például rákattintunk (az alapértelmezett telepítésnél telepített) KDE összeállításra, akkor a YaST eltávolításra jelöl minden egyes KDE csomagot. Jobboldalt minden egyes összeállításhoz láthatjuk a hozzátartozó csomagokat és azon állapotát (lásd lent). Természetesen egyesével is választhatunk itt csomagokat 4 YaST – Rendszerbeállítások tartozó programot láthatunk. A a

faszerkezet egyik alcsoportra kattintva pedig az alcsoporthoz tartozó csomagokat láthatjuk a jobboldali ablakban. Ilyen összeállítások például a ‘Fejlesztés’, a ‘Játékok’, a ‘KDE’, a ‘GNOME’, a ‘Multimédia’, az ‘Egyszerű webszerver’ vagy a ‘Dokumentáció’. A csomagablak A jobboldali csomagablakban minden egyes csomag állapotát, nevét, rövid leírását, méretét, és verzióját láthatjuk (balról jobbra), valamint egy jelölőmező, ahol a csomag forráskódját is ki tudjuk választani a telepítéshez/eltávolításhoz. Az egyes csomagok állapotát különböző ikonok jelölik. Egy csomag a következő állapotokban lehet: telepítve nincs telepítve telepítéshez kijelölve függőség miatt automatikusan a telepítéshez kijelölve frissítésre kijelölve törlésre kijelölve SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 61 ismeretlen: olyan esetben, ha egy csomag új néven került frissítésre. Kézzel nem tudjuk

megváltoztatni az állapotát. tabu: megakadályozza, hogy a csomag egy másik, kiválasztott csomag miatt automatikusan telepítésre kerüljön (csak szakértőknek) védett: megakadályozza, hogy a csomag eltávolításra vagy frissítésre kerüljön. Ez akkor lehet hasznos, ha kézzel, forráskódból, vagy más forrásból telepítettük a csomagot A modulhoz tartozó ‘Segítség’ menüben részletes leírást találhatunk az egyes ikonokról és állapotokról. Az egyes csomagok állapotát egy-egy egérkattintással lehet megváltoztatni. A csomagtól függ, hogy a YaST milyen állapotjelzőket kínál, azaz egy nem telepített csomaghoz nem lehet kiválasztani a ‘Törlés’ állapotot. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy egy csomagnak éppen miért ez az állapota, akkor inkább ne változtassuk meg. Figyelem Ebben a modulban a telepített csomagok törlésre is van lehetőség. Fontos, hogy minden egyes csomag törlésénél vegyjük figyelembe az esetleges

figyelmeztető ablakokat, és hogy a Linux alaprendszer csomagjai közül egyiket se töröljük (‘Rendszer’ csomagcsoport). Figyelem Az információs ablak Az ablak jobb alsó részén különböző regiszterlapokon információkat kaphatunk az éppen kiválasztott csomaghoz. Információt nyújt például a csomag műszaki részleteiről, annak tartalmáról (fájllista) és az általa igényelt, további csomagokról. Csomagütközés esetén is ebben az ablakban találhatunk segítséget. Függőségek ellenőrzése Az információs ablak alatt találhatjuk a ‘Függőségek ellenőrzése’ gombot valamint az ‘Automatikus ellenőrzés’ jelölőmezőt. Amennyiben a jelölőmező be van jelölve, a YaST minden egyes akciónál ellenőrzi a csomagfüggőségeket. Mivel ez lassabb gépeknél inkább zavaró, mint hasznos, ki is tudjuk kapcsolni ezt a funkciót. Ilyenkor a csomagok kiválasztását követően a ‘Függőségek ellenőrzése’ gomb

segítségével tudjuk ellenőrizni az esetleges hiányosságokat. Ha ki van kapcsolva az automatikus ellenőrzés, és nem is kattintunk a 62 Szoftver Az egyszerű függőségek mellet csomagütközések is léphetnek fel. Bizonyos csomagokat tilos más csomagokkal együtt telepíteni (ilyen például a sendmail csomag és a postfix csomag). A 44 ábrán láthatunk egy olyen esetet, ahol nekünk kell döntenünk, mely csomag kerüljön telepítésre. A postfix csomag már telepítve van, így vagy lemondunk a sendmail csomag telepítéséről, vagy eltávolíttatjuk a postfix csomagot, vagy megkockáztatjuk, hogy a rendszer az ütközés miatt nem fog megfelelően működni. Az utóbbi lehetőségtől lehetőleg tartozkodjunk. 4 YaST – Rendszerbeállítások ‘Függőségek ellenőrzése’ gombra, akkor a YaST legkésőbb az ‘Elfogad’ gomb megnyomásával automatikusan ellenőriz minden függőséget. 4.4 ábra: Csomagütközésnek lehetséges

megoldásai Rendelkezésre álló tárhely A YaST bal alsó sarkán lévő kis ablakában áttekintést kaphatunk, hogy az egyes csatolt fájlrendszereken mennyi szabad hely áll rendelkezésre. Ha csatolva van a CD/DVD vagy esetleg a hajlékonylemez, előfordulhat, hogy a YaST figyelmeztet minket a kevés hely miatt. A rendszer frissítése Ezzel a modullal naprakész állapotra hozhatjuk rendszerünket. A YaST több lépésben deríti fel a frissíthető csomagokat, és kijelöli azokat a frissítéshez. Ha meggondoljuk magunkat, és egy kiválasztott csomagot mégsem szeretnénk telepíteni, egyszerűen levehetjük a kiválasztott csomagok listájáról. Az alaprendszert azonban nem lehet így frissíteni, ahhoz a forrásmédiumról (például CD-ről) való rendszerindítás szükséges. Vegyük figyelembe, hogy SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 63 egy régebbi rendszernél illetve sok telepített csomagnál ez a telepítés eltarthat egy ideig és nem biztos

hogy minden téren sikerül a frissítés. Frissítés előtt mindenképpen készítsünk biztonsági másolatot a fontos konfigurációs fájlokról. Tájékoztatás A rendszer frissítése talán a számítástechnikai szoftveres műveletek egyik legösszetettebb dolga. A YaST ilyenkor minden egyes csomagnál ellenőrzi, hogy a rendszeren melyik verzió található, és hogy mik a teendők ahhoz, hogy az új verzió helyesen cserélje le a régit. Mindezekmellett a YaST-nak arra is kell figyelnie, hogy az esetleges, a csomaghoz tartozó felhasználóspecifikus adatokat átvegye, hogy a felhasználónak a csomag frissítését követően ne kelljen újra beállítania a teljes rendszert. Előfordulhat azonban, hogy a frissítést követően egyes konfigurációk nem működnek tökéletesen, mivel a program új konfigurációs fájljai nem kompatíbilisek a régi konfigurációs fájlokkal. A frissítés rendszerint annál bonyolultabb és problémásabb, minnél régebbi a

frissítendő rendszer, és minnél több frissítendő konfigurációs fájl van a gépen. Mivel ilyenkor bármikor előfordulhat, hogy egy régi konfigurációs fájl nem frissíthető teljes mértékben, célszerű előtte (például a megfelelő YaST modullal) a legfontosabb konfigurációs fájlokról biztonsági mentést készíteni. Tájékoztatás Hardver Új hardver beépítéséhez (például egy új kártya), vagy a rendszerhez való csatlakoztatásához (például egy periféria esetében), olvassuk el az eszköz útmutatóját. Sikeres üzembe helyezés után kapcsoljuk be az eszközt (bővítőkártya esetén a számítógépet), majd indítsuk el a megfelelő YaST modult. A YaST a legtöbb hardvert képes automatikusan felismerni, általában csak néhány adatot kell megadnunk a beállításához. Amennyiben a YaST egy eszközt nem ismer fel automatikusan, lehet, hogy több információra lesz szükség (például gyártó, típus) a sikeres beállításhoz.

64 Hardver 4 YaST – Rendszerbeállítások 4.5 ábra: YaST: Rendszer frissítése Tájékoztatás Fontos a típus megadásánál: Amennyiben hardverünk pontos típusa nem szerepelne az eszközök listáján, válasszunk egy hasonló típust. Azonban néhány esetben előfordulhat, hogy csakis a (bető illetve szám szerint) pontos típussal működik egy eszköz, hiszen egy hasonló típus-elnevezés mögött néha teljesen más hardver bujkál, mely nem ugyanazon a nyelven beszél. Tájékoztatás CD-ROM meghajtók A YaST a rendszer telepítésekor minden egyes CD/DVD meghajtót beállítja a rendszerben. Ez azt jelenti, hogy minden eszköz számára létrehoz egy megfelelő bejegyzést az /etc/fstab fájlban és létre hozza a mefelelő alkönyvtárat a media könyvtárban. Ezzel a YaST modul segítségével olyan meghajtókat is be tudunk állítani, melyek a rendszer telepítésekor nem voltak még a számítógépben. A modul indítását követően megjelenik

egy lista a gépben lévő CD/DVDmeghajtókról. Egy eszköz beállításához csak ki kell jelölnünk azt, majd nyomjuk meg a ‘Hozzáadás’ gombot és máris használhatjuk a meghajtót. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 65 Tájékoztatás Külső USB CD/DVD-meghajtók esetében nincs szükség a modul futtatására. Ezeket az eszközöket a rendszer ugyanis automatikusan jegyzi be az /etc/fstab fájlba. Tájékoztatás Nyomtatók Linux nyomtatási alapok Egy Linux rendszer a nyomtatókat nyomtatási sorokon keresztül kezeli. Mielőtt bármilyen adat kinyomtatásra kerülne, átmeneti tárolásra kerül egy nyomtatósorban. Innen a nyomtatási feladatgyűjtő dolgozza fel, amely a nyomtató eszköznek továbbítja a kívánt sorrendben. A legfontosabb dolog azonban az, hogy az adatok legnagyobb része nem abban a formában van, amelyet egy nyomtató fel tud dolgozni. Például egy képet először olyan formába kell átalakítani, amelyet a nyomtató már

megért. Az adatoknak a nyomtató nyelvére történő lefordítását a nyomtatószűrő végzi, egy program amelyet a nyomtatási feladatgyűjtő hív meg a kívánt adatok feldolgozásakor, hogy a nyomtató később tudjon mit kezdeni velük. Néhány szabványos nyomtatónyelv ASCII szöveg Minden normál nyomtatónak biztosítania kell legalább egy direkt ASCII szöveges nyomtatási módot. Azok az eszközök, amelyek nem képesek közvetlenül ASCII szöveg nyomtatására, legalább egyet támogatniuk kell az alább felsorol szabványos nyomtatónyelvekből. PostScript A PostScript a Unix és Linux rendszereken kifejlesztett nyomtatási nyelv. Számos program képes PostScript kimenet létrehozására, amely aztán közvetlenül nyomtatható egy PostScript nyomtató által. PCL3, PCL4, PCL5e, PCL6, ESC/P, ESC/P2, és ESC/P raszter Ha nincs PostScript nyomtatónk, a nyomtatószűrő használhatja a Ghostscript programot a PostScript adatok egyéb szabványos

nyomtatónyelvekre történő konvertálására. A Ghostscript különböző meghajtókat használ különféle nyomtatókhoz, hogy kihasználhassa az azok által nyújtott lehetőségeket, mint például a színek beállítása. 66 Hardver 4 Nyomtatási feladat feldolgozása 2. A nyomtatási adatok átmenetileg tárolásra kerülnek a nyomtatási sorban A nyomtatási feladatgyűjtő elküldi ezt a nyomtatási szűrőnek. 3. Most a nyomtatási szűrő a következő lépéseket hajtja végre: (a) Meghatározza a nyomtatandó adat típusát. (b) A nyomtatási adat konvertálásra kerül PostScript formába, hacsak nem abban volt eredetileg. Az ASCII szöveg például az a2ps program által kerül átalakításra. (c) Ha szükséges, a PostScript adatok ezután konvertálásra kerülnek egy másik nyomtatónyelvre. Ha a nyomtató PostScript modell, a PostScript adatok egyenesen a nyomtatóra lesznek küldve. Ha a nyomtató nem PostScript modell, a Ghostscript az adott

nyomtatónak megfelelő meghajtóprogram használatával létrehozza a nyomtatóspecifikus adatokat, amely elküldésre kerül a nyomtató számára. YaST – Rendszerbeállítások 1. A felhasználó vagy egy alkalmazás létrehoz egy új nyomtatási feladatot 4. Miután a teljes nyomtatási feladat elküldésre került a nyomtatóra, a nyomtatási feladatgyűjtő eltávolítja a nyomtatási feladatot a nyomtatósorból. Nyomtatási rendszerek A SuSE Linux két különböző nyomtatási rendszert támogat: LPRng és lpdfilter Ez a hagyományos nyomtatási rendszer, amely az LPRng nyomtatási feladatgyűjtőből és az lpdfilter nyomtatószűrőből áll. A nyomtatási rendszer teljes beállítása a rendszeradminisztrátor feladata. A felhasználók csak a különféle előre beállított nyomtatási sorok között választhatnak. Hogy lehetővé tegyük a felhasználók számára a különféle opciók közötti választást egy adott nyomtatóra számos nyomtatósort

kell megadnunk, mindegyiket különböző nyomtató beállításokkal. CUPS Ezzel ellentétben a CUPS nyomtatási rendszer lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy különböző opciókat állítsanak be minden egyes nyomtatási feladathoz. Ezen felül a nyomtatási sorok beállítását nem kell teljes egészében előzőleg a rendszeradminisztrátornak elvégeznie. E helyett a nyomtatási opciók egy PPD fájlban (PostScript nyomtatóleíró fájl) tárolódnak minden egyes sorra. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 67 Mivel ütközések vannak a két nyomtatási rendszer között, nem lehetséges egyidőben történő használatuk (egyazon rendszerre való telepítésük). További információkért a CUPS nyomtatási rendszerrel kapcsolatban keressük fel a http://www.cupsorg/ címet és olvassuk el a Rendszerkézikönyvet Nyomtatási sorok A legtöbb esetben egynél több nyomtatási sor szükséges a következő okokból: A különféle

nyomtatóeszközöket különböző nyomtatási sorokon keresztül kell megcímeznünk. A nyomtatási szűrőt külön kell beállítani minden egyes nyomtatási sorhoz. Azzal, hogy egy nyomtatóhoz több nyomtatási sort rendelünk hozzá, az opciók többféle készletéből válogathatunk. Ez azonban nem feltétel a CUPS nyomtatási rendszer használatakor, mivel a CUPS lehetővé teszi a felhasználók számára az opciók beállítását minden egyes nyomtatási feladathoz. Egyetlen szabványos nyomtatási sor beállítása elegendő az egyszerű feketefehér nyomtatókhoz, mint a legtöbb lézernyomtató, de a színes tintasugaras nyomtatókhoz legalább két sorra van szükségünk (beállítások): Szabványos „lp” beállítás a gyors és takarékos fekete-fehér nyomtatáshoz. Az lp nyomtatási sort mindenképp létre kell hoznunk, mivel ez az alapértelmezett nyomtatási sor neve a hagyományok szerint. A color nyomtatási sor színes nyomtatáshoz. Támogatott

nyomtatók Mivel a legtöbb Linux nyomtató meghajtó programot nem a hardver készítője írta, kritikus pont az, hogy a meghajtó vezérelhető legyen az általánosságban ismert nyelveken keresztül. A normál nyomtatók legalább egyet ismernek ezek közül. GDI nyomtatók esetében azonban a gyártó egy olyan eszközt épített, amely csak a gyártó által kitalált saját speciális vezérlőkaraktereit értelmezi, a legtöbb olcsó tintasugaras nyomtató ebbe a csoportba tartozik. Ezek a nyomtatók csak a gyártó által készített meghajtóprogrammal működnek, így a gyártón múlik, elkészíti-e azt Linux operációs rendszerre. Ahhoz, hogy mások a gyártó helyett megírják a meghajtóprogramot, szükség lenne a gyártó által biztosított hardver dokumentációra, ez viszont szabvány vagy licenc okokból nem minden esetben hozzáférhető a nagyközönség számára. Ha az eszköz nem 68 Hardver Mindamellett számos ilyen nyomtató támogatott a

SuSE Linux által. Bizonyos esetekben a problémákat okozó lehetőségek nem támogatottak, például a nyomtató csak alacsony felbontású egyszínű nyomtatást tesz lehetővé. A következő lista tartalmazza azokat a nyomtatókat, amelyek közvetlenül beállíthatók a YaST-ban. Mivel a SuSE nem tesztelhet minden GDI nyomtatót, nem garantálhatjuk az adatok helyességét. Brother HL 720/730/820/1020/1040, MFC 4650/6550MC/9050 és kompatibilis modellek HP DeskJet 710/712/720/722/820/1000 és kompatibilis modellek Lexmark 1000/1020/1100/2030/2050/2070/3200/5000/5700/7000/7200, Z11/32/33/42/43/51/52 és kompatibilis modellek: a Lexmark Linux meghajtói az alábbi címen megtalálhatók: http://www.lexmarkcom/ printers/linuxprinters.html 4 YaST – Rendszerbeállítások kezelhető egyik szabványos nyomtatási nyelven keresztül, nem használható Linuxszal vagy csak számos nehézség árán lehet működésre bírni. Oki Okipage 4w/4w+/6w/8w/8wLite/8z/400w és

kompatibilis modellek Samsung ML-200/210/1000/1010/1020/1200/1210/1220/4500/5080/6040 és kompatibilis modellek Ismereteink szerint a következő GDI nyomtatókat a SuSE Linux nem támogatja. Ez a lista valószínűleg még nem teljes. Brother DCP-1000, MP-21C, WL-660 Canon BJC 5000/5100/8000/8500, LBP 460/600/660/800, MultiPASS L6000 Epson AcuLaser C1000, EPL 5500W/5700L/5800L HP LaserJet 1000/3100/3150 Lexmark Z12/22/23/31/82, Winwriter 100/150c/200 Minolta PagePro 6L/1100L/18L, Color PagePro L, Magicolor 6100DeskLaser/2DeskLaserPlus/2DeskLaserDuplex Nec SuperScript 610plus/660/660plus Oki Okijet 2010 Samsung ML 85G/5050G, QL 85G Sharp AJ 2100, AL 1000/800/840/F880/121 SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 69 Beállítás a YaST2 segítségével A nyomtató beállításához menjünk a YaST vezérlőközpont ‘Hardver’ részébe és válasszuk ki a ‘Nyomtató’ pontot. Ekkor megnyílik a nyomtató beállítások ablaka ahol a felismert eszközöket az ablak

felső részében láthatjuk. Az alsó listában a beállított nyomtatási sorok vannak. Ha a nyomtató nem került felismerésre, indítsuk újra az automatikus felismerést. Ha újból nem talál nyomtatót, válasszuk ki a ‘Beállítás’ pontot a nyomtató kézi beállításához. Nem minden nyomtató állítható be mindkét nyomtatási rendszerhez. Lehetnek olyan konfigurációk, amelyeket csak a CUPS vagy LPRng és lpdfilter számára használhatók. A YaST figyelmeztet minket amikor szükséges Tájékoztatás A SuSE Linuxban az alapértelmezett nyomtatási rendszer a CUPS, de bármikor átválthatunk LPRng-re és vissza. Ehhez válasszuk ki a ‘Váltás’ ➝ ‘Szakértői’ pontot a YaST nyomtatóbeállítás modulban. Ezután válasszuk ki a kívánt nyomtatási rendszert, majd állítsuk be. Tájékoztatás Automatikus beállítás A YaST beállítja a nyomtatót automatikusan, ha az alábbi követelményeknek megfelel: 1. A párhuzamos vagy USB kapu

beállításra került a helyes módon és a csatlakoztatott nyomtató automatikusan felismerhető. 2. A YaST által használt nyomtatóazonosító, amelyet az automatikus felismerés közben állapít meg, megtalálható a nyomtatóadatbázisban. Ha az azonosító eltér a modell nevétől, akkor azt kézzel kell kiválasztanunk. Mindkét beállítást érdemes ellenőriznünk a YaST nyomtatási teszt funkciójával, ezáltal megbizonyosodhatunk arról, hogy minden megfelelően működik. A YaST tesztoldal fontos információkat közöl a kiválasztott beállításról. Kézi beállítás Ha a követelmények egyike nem felelne meg az automatikus beállításhoz, vagy szeretnénk egyéni beállításokat, állítsuk be a nyomtatót manuálisan. Attól függően, hogy mennyire volt sikeres az automatikus felismerés és mennyi információ található a nyomtatóról az adatbázisban, a YaST lehetővé teszi a 70 Hardver A következő paramétereket mindenképpen meg

kell adnunk: Hardver kapcsolódás (kapu - port) A hardver kapcsolódásának beállítása lehetővé teszi a YaST számára, hogy megtalálja a nyomtatót az automatikus hardverfelismerés során. Ha a YaST képes arra hogy automatikusan felismerje a nyomtatót, feltételezzük, hogy a nyomtató kapcsolat működőképes a hardver szintjén és nem szükséges semmiféle ezzel kapcsolatos változtatás. Ha a YaST nem ismerte fel automatikusan a nyomtatót, lehetséges a hardver szintjén probléma és egy kis manuális munka szükséges a kapcsolat beállításához. Az ehhez szükséges lépésekhez olvassuk el a Rendszerkézikönyvet. 4 YaST – Rendszerbeállítások helyes beállítások automatikus kiválasztását vagy a legjobban elfogadható paraméterek előzetes kiválasztását. Nyomtatási sor neve A nyomtatási sor neve a nyomtatási parancsok küldésekor kerül felhasználásra. A névnek viszonylag rövidnek kell lennie és csak kisbetűkből, illetve

számokból állhat. Ghostscript meghajtó vagy nyomtatási nyelv (nyomtató típus) A Ghostscript meghajtó és a nyomtatási nyelv függ az általunk használt nyomtatótól. A YaST lehetővé teszi a nyomtató típusának megfelelő előre megadott beállítások kiválasztását. A gyártó és a modell kiválasztása alapvetően a nyomtatási nyelv kiválasztását is jelenti és a Ghostscript meghajtó az ehhez a nyelvhez megfelelő alapértelmezett beállításokat fogja használni. Ezek a beállítások megváltoztathatók egy további párbeszédablakban. Nem PostScript nyomtatók esetében az összes nyomtatóra vonatkozó adatot a Ghostscript meghajtó hozza létre. A meghajtó beállítása mind a megfelelő meghajtó kiválasztása és a hozzátartozó megfelelő opcióké – egyszerűen a legfontosabb összetevője a nyomtatási minőség meghatározásának. Az ezen a ponton megtett beállítások kihatással vannak sortól-sorig. Ha a nyomtató automatikus

felismerésre került (a nyomtató adatbázis alapján) vagy ha a típust manuálisan választottuk ki, a YaST lehetővé teszi a megfelelő Ghostscript meghajtók kiválasztását az előre beállított értékekkel. Például: egyszínű színes 300 dpi fotó 600 dpi SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 71 4.6 ábra: A nyomtató kiválasztása Egy előre megadott beállítás tartalmazza a megfelelő Ghostscript meghajtót és ha hozzáférhető, a meghajtóval kapcsolatos opciókat a nyomtatás minőségére vonatkozólag. Nem minden kiválasztható kombináció működik együtt nyomtatónkkal. Ez különösen igaz a nagyfelbontású beállításokra. Minden esetben ellenőrizzük hogy a beállítások megfelelőek, egy tesztoldal nyomtatásával. Ha a kimenet zavaros, például több üres oldal jelenik meg, állítsuk meg a nyomtatást a papírok eltávolításával és a nyomtatási teszt leállításával a YaST-ban. Mindemellett egyes esetekben a

nyomtató elutasíthatja a munka folytatását. Jobb megoldás lehet az, hogy leállítjuk a nyomtatási tesztet és megvárjuk, míg a nyomtató a lapokat kiadja magából. Ha a nyomtató nem jelenik meg a nyomtatóadatbázisban, a YaST felkínálja a szabványos meghajtók és nyomtatási nyelvek kiválasztását. Szakértői beállítások Akkor használjuk ezt a párbeszédablakot, ha néhány további hardverfüggő (meghajtóspecifikus) és hardverfüggetlen opciót 72 Hardver Beállítás az alkalmazások számára Az alkalmazások a meglévő nyomtatási sorokra épülnek, azonos módon, ahogyan azt a parancssori eszközök teszik. Éppen ezért nem szükséges újból beállítani a nyomtatót minden egyes alkalmazásban, hanem a meglévő nyomtatási sorokat lehet felhasználni nyomtatáshoz. Nyomtatás a parancssorból A parancssorból nyomtatni az lpr -Plp fájlnév paranccsal tudunk, ahol a fájlnév a nyomtatandó fájl neve. Ebben a példában az

alapértelmezett lp nyomtatási sort használtuk, de a -P opció lehetővé teszi másik sor megadását. Például az lpr -Pcolor fájlnév a nyomtatást a color nyomtatási soron keresztül végzi. 4 YaST – Rendszerbeállítások szeretnénk beállítani. Ha szükséges, megváltoztathatjuk a speciális nyomtatási sor beállításokat vagy korlátozhatjuk a nyomtató elérését. A legtöbb esetben nem szükséges itt semmit megváltoztatnunk. A lehetséges beállításokról részletesebben a Rendszerkézikönyv nyomtatással foglalkozó fejezetében olvashatunk. Az LPRng nyomtatási rendszer használata Ennél a nyomtatási rendszernél az alkalmazások az lpr parancsot használják a nyomtatáshoz. Ehhez az alkalmazásnak egy meglévő nyomtatási sort kell használnia (mint az lp vagy color), ellenkező esetben használjuk az alkalmazás nyomtatási párbeszédablakát a megfelelő parancs kiadásához, például lpr -Plp vagy lpr -Pcolor. A CUPS nyomtatási rendszer

használata A CUPS nyomtatási rendszer számos parancssori eszközt tartalmaz, mint az lpr parancs, ezért a fentebb ismertetett megközelítés a CUPS-szal is működik. KDE programok esetében ehhez a ‘Nyomtatás külső programon keresztül’ opció beállítása szükséges a nyomtatási párbeszédablakban. Van néhány grafikus eszköz is, mint az xpp és a kprinter KDE alkalmazás, amely grafikus felületet nyújt a nyomtatási sorok kiválasztásához és a CUPS általános opciók és nyomtatóspecifikus opciók beállításához (ezek a PPD fájlon keresztül lehetségesek). Ha szükséges, állítsuk be az alkalmazásokat a kprinter mint általános nyomtatási felület használatára a kprinter vagy kprinter --stdin nyomtatási parancs megadásával a megfelelő párbeszédablakokban. Hogy melyiket használjuk a két parancs közül, függ az alkalmazástól és környezetétől Ha megfelelő módon állítottuk be, az alkalmazás meghívja a kprinter

párbeszédablakát minden egyes nyomtatási feladat SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 73 küldésekor, és így használhatjuk a kprinter-t a nyomtatási sor és egyéb opciók kiválasztásához. Ez akkor szükséges ha az alkalmazás saját nyomtatóbeállítása nem ütközik a kprinter-ével és a beállítások továbbra is változatlanok maradnak a kprinter bekapcsolása után. Hibakeresés Ha bármilyen hiba merülne fel a nyomtató és a számítógép közötti kommunikáció során, a nyomtató többé nem képes az adatokat helyesen értelmezni. Ez azt is okozhatja, hogy a kimenet összekeveredik és nagy mennyiségű papír veszendőbe megy az értelmetlen adatok nyomtatásakor. 1. A nyomtatás megállításához vegyük ki a papírt a tartójából 2. Mivel a nyomtatási feladat a nyomtatási sorból csak akkor kerül eltávolításra, ha már teljesen el lett küldve a nyomtatónak, ezért még mindig megtalálható. A rendszer újraindítása sem

távolítja el A nyomtatási feladat törléséhez használjunk egy segédeszközt, mint a kprinter. A nyomtatási feladatok kezeléséhez szükséges parancssori opciókat a Rendszerkézikönyv tartalmazza. 3. Lehetséges hogy egyes adatok továbbra is kiküldésre kerülnek a nyomtató számára, annak ellenére, hogy a nyomtatási feladatot töröltük a nyomtatási sorból. A nyomtatót használó összes folyamat leállításához használjuk az fuser parancsot. Ha a nyomtató az első párhuzamos kapura csatlakozik, adjuk meg a következőket: meggyfa:~ # fuser -k /dev/lp0 Ugyanezt USB nyomtatók esetében így adhatjuk meg: meggyfa:~ # fuser -k /dev/usb/lp0 4. A nyomtató teljes alaphelyzetbe hozásához kapcsoljuk ki azt Várjunk néhány másodpercet, ezután rakjuk vissza a papírt a tartóba és kapcsoljuk be újra az eszközt. A nyomtató most már készen áll az új feladatok fogadására. További információk A Linux nyomtatási rendszereiről részletesebb

információkat a Rendszerkézikönyv Nyomtatási műveletek fejezetében olvashatunk, amely a rendszerre is telepíthető. A kézikönyv olvasásához indítsuk el a SuSE segítségnyújtót és kattintsunk az Rendszerkézikönyv-re. A PDF szintén megtekinthető az /usr/ 74 Hardver A Rendszerkézikönyv fentebb említett fejezete általánosságban tárgyalja a nyomtatási problémákat és megoldásokat. Az adott problémával kapcsolatos bővebb információkat és tippeket a terméktámogatási adatbázis tartalmazza. Ha nyomtatási problémánk akadna, ellenőrizzük a terméktámogatási adatbázis alábbi cikkeit: Nyomtató telepítése és Nyomtató beállítása SuSE Linux 8.2 és újabb verziókban, amelyeket a „nyomtató” kulcsszóra keresve vagy online a: http://sdb.suselinuxhu/hu/sdb/html/jsmeix print-einrichten.html http://sdb.suselinuxhu/hu/sdb/html/jsmeix print-einrichten-82.html címeken olvashatunk A terméktámogatási adatbázis elérhető a SuSE

segítségnyújtó központjából. A legfrissebb verzió online érhető el a http://sdb.suselinuxhu/ címen 4 YaST – Rendszerbeállítások share/doc/packages/suselinux-adminguide hu fájlban és megnyitható egy PDF-nézegetővel, amennyiben a dokumentáció telepítve van. A jelenlegi verzióval kapcsolatos témákat összefoglaltuk egy központi cikkben, Ismert problémák és különlegességek a SuSE Linux 8.2-ben, amely a http://sdb.suselinuxhu/hu/sdb/html/bugs82html címen olvasható. Lemezvezérlő A merevlemez-vezérlő beállítását a YaST a telepítéskor automatikusan végzi el Ha olyan alaplappal rendelkezünk, ahol beépíthetünk további merevlemezvezérlőket, akkor annak beállításához használhatjuk ezt a modult. A modul a jelenlegi beállítás módosítására is ad lehetőséget. Erre azonban a legtöbb esetben nincs szükség. A párbeszédablakban a felismert lemezvezérlők listáját láthatjuk a megfelelő rendszermag modullal

párosítva. Mielőtt az általunk elvégzett módosítások alkalmazásra kerülnének, mindenképpen kattintsunk a ‘Modul betöltésének ellenőrzése’ gombra a beállítások ellenőrzéséhez. Figyelem Ez a modul első sorban szakértőknek szól. Ha rosz értéket adunk meg, előfordulhat, hogy nem fog többé működni a rendszer. Mindenképpen használjuk a teszt funkciót, mielőtt bármit alkalmaznánk. Figyelem SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 75 Képernyő és beviteli eszközök (SaX2) Linuxon grafikus felület alatt azt a rendszert értjük, melynek feladata az összes, grafikához kapcsolódó hardverkomponens támogatása. Ennek a szolgáltatásnak futási időben történő megvalósulását X szervernek nevezzük. Ezzel szemben, a grafikus munkakörnyezet az előző grafikus felületre épül rá, és azt határozza meg, hogy hogyan nézzen ki és hogyan viselkedjen az a környezet, amelyben dolgozunk. A grafikus munkakörnyezet

központi eleme az ablakkezelő. Linux alatt számos ilyen ablakkezelő létezik, melyek kinézetben, funkcionalitásban, alakíthatóságban erősen különböznek. Mivel a SuSE Linux jelenleg a KDE-t használja alapértelmezett grafikus munkakörnyezetként, és ez meghatározza a használt ablakkezelőt (kwin) is. Vannak olyan grafikus munkakörnyezetek is (pl. GNOME), melyek maguk nem nyújtanak ablakkezelőt, de többféle ablakkezelővel is képesek együttműködni (pl. Enlightenment, Sawfish, Metacity stb) A grafikus felület rendszerint már a telepítéskor beállításra kerül. Ha azonban még finomítani szeretnénk a beállításokon, vagy a futó rendszerhez hozzá szeretnénk csatlakoztatni egy új monitort, akkor ezt ebben a YaST2 modulban tehetjük meg. Mielőtt bármit meg tudnánk változtatni, a YaST2 menti a jelenlegi konfigurációt. Ezt követően a SuSE Linux telepítéséből ismerős párbeszédablak jelenik meg, ahol eldönthetjük, hogy ‘Csak

szöveges módban’ vagy grafikus felület alatt szeretnénk használni rendszerünket. Itt meg tudjuk tekinteni a jelenleg beállított felbontást, színmélységet és frissítési frekvenciát, valamint monitorunk gyártóját és típusát, amennyiben azok automatikus felismerése sikerült. A rendszer első telepítésekor illetve grafikus kártya cseréje esetén egy jelölőmező is megjelenik, ahol be tudjuk kapcsolni a grafikus kártya 3D képességeit. Egy kattintás a ‘Módosítás’ gombra, és egy új ablakban elindul a SaX2, a SuSE Linux grafikus felület beállítóeszköze (lásd a Képernyő és beviteli eszközök (SaX2) ábrát (következő oldal)). SaX2– Főablak A baloldali főmenüben négy elem látható: ‘Munkaasztal’, ‘Többmonitoros’, ‘Beviteli eszközök’ és ‘AccessX’. A ‘Munkaasztal’ menüpont alatt be tudjuk állítani a képernyőt, annak felbontását és színmélységét, a videókártyát, valamint a megjelenített

kép méretét és elhelyezését. A ‘Többmonitoros’ menüre akkor lesz szükségünk, ha számítógépünkhöz egy képernyőnél többet szeretnénk csatlakoztatni. (lásd a Többmonitoros beállítások bekezdést) Itt többek között a képernyők elrendezését tudjuk beállítani. A ‘Beviteli eszközök’ pont alatt beállíthatjuk a billentyűzetet és az egeret, továbbá az esetleges 76 Hardver 4 YaST – Rendszerbeállítások 4.7 ábra: A megújult SaX2 főképernyője érintőképernyőt vagy rajztáblát. Az ‘AccessX’ pont alatt találhatunk egy hasznos segédprogramot az egérmutató egér nélküli irányításához. Ez hasznos lehet, ha nincs egerünk vagy (még) nem működik megfelelően. Az egérmutató irányítása – melynek sebességét is be tudjuk állítani – a numerikus billentyűzet segítségével történik. A monitor és a grafikus kártya pont alatt be tudjuk állítani a megfelelő grafikus eszközt. A SaX2

rendszerint automatikusan felismeri azokat, így nekünk nincs mit beállítani. Amennyiben a monitor automatikus felismerése nem sikerült, beállíthatjuk azt az automatikusan megjelenő párbeszédablakban. A monitoradatbázisban gyártó és típus szerint elrendezve többszáz monitor közül választhatjuk ki a megfelelő modellt. Ha fejből tudjuk monitorunk főbb paramétereit, akkor kézzel megadhatjuk azokat a ‘Frekvenciák’ fülre kattintva. Ha semmilyen információval nem rendelkezünk a monitorunkról, akkor válasszunk egy előredefiniált VESA módot, mellyel érzésünk szer int még megbirkózik a monitor. Ha készen vagyunk a monitor és a videókártya beállításával, nyomjuk meg a ‘Befejezés’ gombot a beállítások ellenőrzéséhez. Amennyiben a megjelenített   tesztkép nem tiszta (vibráló, fekete, torz), nyomjuk meg azonnal az  Esc  SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 77 billentyűt a teszt megszakításához, majd

ismételjük meg a tesztet alacsonyabb frekvenciákkal és/vagy alacsonyabb felbontással. Ha tiszta a kép, menteni tudjuk a beállításokat. Azok azonban csak akkor lépnek érvénybe, miután újraindítjuk a grafikus rendszert (azaz az X szervert). A grafikus rendszert a legegyszerűbben úgy tudjuk újraindítani, hogy kijelentkezünk a KDE-ből, majd újra bejelentkezünk. Munkaasztal Nyomjuk meg a ‘Módosítás’ ➝ ‘Tulajdonságok’ gombot. Erre megjelenik egy új párbeszédablak a ‘Monitor’, ‘Frekvenciák’ és ‘Szakértő’ fülekkel: ‘Monitor’ – Itt ki tudjuk választani a monitor gyártóját (baloldali ablak) és annak típusát (jobboldali ablak). Amennyiben van a monitorhoz meghajtólemez, helyezzük azt a gépbe, majd nyomjuk meg a ‘Meghajtólemez’ gombot. 4.8 ábra: SaX2: A monitor kiválasztása ‘Frekvenciák’ – Itt adhatjuk meg a monitor függőleges és vízszintes frekvenciáját (utóbbit képfrissítési frekvenciának is

hívják). Alapértelmezett esetben a SaX2 kiolvassa ezeket az adatokat a monitoradatbázisból, így itt rendszerint nincs mit beállítanunk. 78 Hardver Grafikus kártya A grafikus kártya beállítása az ‘Általános’ és a ‘Szakértő’ regiszterlapból áll: ‘Általános’ – Itt választhatjuk ki grafikus kártyánkat. A beállítás azonos a monitoréval. 4 YaST – Rendszerbeállítások ‘Szakértő’ – Itt található meg a képernyőnk néhány finomhangolási opciója. A felső listamezőben meg tudjuk határozni, hogy a kép felbontása és geometriája milyen eljárás alapján kerüljön kiszámításra. Ezeket a beállításokat csak akkor változtassuk meg, ha biztosak vagyunk benne, hogy a SaX2 hibásan vezéreli a monitort. Ezen felül beállítható a kép mérete és a monitor energiatakarékos „DPMS” módja. 4.9 ábra: SaX2: A grafikus kártya kiválasztása ‘Szakértő’ – Jobboldalt beállíthatjuk, hogy elforgatva

használjuk-e a képernyőt, ami elsősorban forgatható TFT képernyőknél nagyon hasznos. A busz azonosító bejegyzéseinek csak akkor van értelme, ha egyszerre több képernyőt használunk. Ennél az opciónál valamint a kártyatulajdonságoknál rendszerint nincs mit módosítani. Ha nagyon kíváncsiak vagyunk, olvassuk el grafikus kártyánk dokumentációját, majd hasonlítsuk össze a SaX2 által beállított értékekkel. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 79 Tájékoztatás A SuSE Linux 8.2telepítés közben már nem támogatja azon grafikus kártyák beállítását, amelyek kizárólag a 3.36-os XFree86-tal működnek (például a régebbi S3 PCI-s kártyákat érinti). A YaST2 ahelyett egy egyszerű framebuffer illetve a kártyától függően egy 16 színes VGA szervert állít be ezekhez a kártyákhoz. Ha érint minket ez a korlátozás, akkor a rendszer telepítése után telepítsük utólag a SaX 1 csomagot, majd állítsuk be a grafikus

felületet parancssorból a SaX 1 programmal. Tájékoztatás Színek és felbontás Ez a párbeszédablak is három regiszterlapból áll: ‘Színek’, ‘Felbontás’ és ‘Szakértő’. ‘Színek’ – A színek kiválasztásánál – a használt hardvertől függően – 16, 256, 32768, 65536 és 16,7 millió szín közül választhatunk, rendre 4, 8, 15, 16 vagy 24 bites színmélység mellett. Egy valamelyest használható képhez legalább 256 szín szükséges. ‘Felbontás’ – A SaX2 a hardver felismerésekor lekérdezi a felbontást és rendszerint csak azokat a felbontás–színmélység kombinációkat kínálja fel, melyek hardverösszeállításunkkal hibamentesen működnek. Így minimumra csökkentettük a helytelen beállítások által okozott hardver meghibásodások esélyét. Ha azonban kézzel szeretnénk megváltoztatni ezeket az értékeket, mindenképpen vessünk egy pillantást hardverünk használati utasítására, mielőtt(!)

kiprobálnánk az új beállításokat. ‘Szakértő’ – Itt hozzáadhatunk további felbontásokat. Erre csak akkor van szükség, ha az általunk kedvelt beállítás nem szerepel a felbontások listáján. Virtuális felbontás Minden grafikus felület rendelkezik egy saját felbontással, mely az egész képernyőt veszi igénybe. Emellett az alapértelmezett felbontás mellett egy olyan felbontást is lehet beállítani, mely a látható képernyőméretnél kisebb illetve nagyobb. Ilyenkor a kép „mozog”, ha az egérmutatót a képernyő széléhez mozgatjuk. A felbontás ugyan nem változik, de a használható grafikus felület nagyobb. Ezt nevezzük virtuális felbontásnak Virtuális felbontást kétféleképpen állíthatunk be: 80 Hardver 4 YaST – Rendszerbeállítások 4.10 ábra: SaX2: Felbontások beállítása A ‘fogd-és-vidd’ technika segítségével – Ha az egérmutatót a megfelelő képernyő-ikon felé helyezzük, akkor a mutató

célkereszt formát vesz fel. Az egeret nyomva tartva mozgassuk az egeret a jobb alsó sarkában a sraffírozott felület beállításához. A sraffírozott felület a virtuális felbontást jeleníti meg. Ezt a módszert akkor javasoljuk, ha nem vagyunk tisztábban azzal, hogy milyen felbontást szeretnénk beállítani, így egyből látjuk az eredményt. A ‘legördülő menü’ használatával – A legördülő menüben (mely az aktuális felbontást mutatja meg) kiválaszthatunk egyet az előre beállított felbontások közül. Ez akkor hasznos, ha már tudjuk, hogy milyen felbontást szeretnénk használni. 3D gyorsítás Amennyiben a SuSE Linux telepítésekor nem kapcsoltuk be a grafikus kártya 3D képességeit, vagy éppen új grafikus kártyát tettünk a gépbe, itt tudjuk beállítani a 3D gyorsítást. A megjelenő párbeszédablak csupán a be- és kapcsolásra nyújt lehetőséget. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 81 4.11 ábra: SaX2:

Virtuális felbontás beállítása Geometria Itt pontosan beigazíthatjuk a megjelenített kép méretét és elhelyezését a megfelelő nyílgombok segítségével (lásd a 4.12 ábrát (következő oldal)) Ha többképernyős környezetben dolgozunk, akkor a ‘Következő képernyő’ gomb megnyomásával tudjuk beállítani a további képernyőket is. A beállítások mentéséhez nyomjuk meg a ‘Mentés’ gombot. Figyelem Kérjük, hogy a beépített védelmi funkciók ellenére nagyon körültekintően adjuk meg a megfelelő frekvenciákat. Egy helytelen érték megadásával tönkretehetjük a monitort. Ha nem vagyunk benne biztosak, mindenképpen olvassuk el a monitor kézikönyvét. Figyelem Többmonitoros beállítások Ha számítógépünk egynél több grafikus kártyával rendelkezik, vagy egy kártyán több fej (head) található, akkor ehhez egyidejűleg több monitort is 82 Hardver 4 YaST – Rendszerbeállítások 4.12 ábra: SaX2: A

képgeometria beállítása csatlakoztathatunk. Két képernyő esetében dualhead, kettőnél több képernyőnél multihead környezetről beszélünk. A SaX2 automatikusan felismeri a gépben lévő kártyákat, és ennek megfelelően előkészíti a konfigurációt. A többképernyős párbeszédablakban a képernyők elrendezését és a többképernyős módot tudjuk meghatározni. A SaX2 három módot kínál fel:: ‘Hagyományos’ (alapértelmezett), ‘Xinerama’ és ‘Ikermód’. ‘Hagyományos többképernyős mód’ – Minden egyes képernyő egy különálló egység. Az egyes képernyők között csak az egérmutató tud „vándorolni”. ‘Iker módban’ – Ez a mód főleg akkor hasznos, ha például kiállításon egy monitorfalat üzemeltetünk. Minden egyes képernyőn ugyanaz a kép jelenik meg, az egérmutató azonban csak a főképernyőn látható. ‘Xinerama módban’ – Az összes képernyő összeolvad egy nagy képernyővé.

Az egyes ablakokat szabadon elhelyezhetjük bármelyik képernyőre, illetve kinagyíthatjuk úgy, hogy több képernyőt is lefedjenek. A SaX2 az egyes képernyőket alapértelmezett esetben egymás mellett (egy sorban) helyezi el abban a sorrendben, ahogyan felismerte az egyes grafikus kártyákat. Az ‘Elrendezés’ pont alatt meg tudjuk ezt változtatni Ehhez nem kell mást tennünk, mint az egérrel megfogni a megfelelő képernyőt, majd odahúzni, ahova szeretnénk. Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy melyik ikon melyik SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 83 képernyő–grafikus kártya párost ábrázolja, tartsuk az egérmutatót egy rövid ideig a kérdéses monitor ikon felett. Az új elrendezés ellenőrzéséhez nyomjuk meg a ‘Teszt’ gombot. Vegyük figyelembe, hogy Linux alatt jelenleg nincs módja annak, hogy többképernyős környezetben használjuk a 3D gyorsítást. A SaX2 a 3D gyorsítást a többképernyős környezet beállításakor

automatikusan kikapcsolja. Beviteli eszközök Egér Ha működik az egerünk, itt nincs mit tennünk. Ha nem működik, vezérelhetjük a numerikus billentyűk segítségével, ahogyan azt az AccessX bekezdésben (következő oldal) leírtuk. Az egér kézi beállítására rendszerint csak akkor kerül sor, ha annak automatikus felismerése nem sikerült. Először ki kell derítenünk a beállításhoz szükséges típust, majd válasszuk ki azt a támogatott egerek listájából. Miután kiválasztottuk a megfelelő típust, „kattintsunk” egyet a  numerikus billentyűzeten lévő  5 billentyű segítségével. Billentyűzet Ebben a párbeszédablakban beállíthatjuk billentyűzetünk típusát és annak kiosztását. A billentyűkiosztás rendszerint országspecifikus, azaz a használt nyelvtől függ. Fontos azonban tudni, hogy ugyan a nyelvek alapján választjuk ki a kiosztásokat, de a kiosztásoknak semmi közük nincs sem a nyelvhez, sem a

karakterkészlethez; ezek függetlenül állíthatók be, azonban ez nem a SaX2 feladata, lásd például KDE Vezérlőközpont lehetőségeit. A billentyűzet beállítának ellenőrzéséhez gépeljünk néhány különleges karaktert a tesztmezőbe, például ”á”, ”ő” vagy ”ű”. Az ékezetes betűkre vonatkozó jelölőmező beállítását addig ne változtassuk meg, amíg a tesztmezőben elsőre helyesen nem jelennek meg a karakterek (ez az alapértelmezett). A beállítások alkalmazásához nyomjuk meg a ‘Kész’ gombot. Érintőképernyő Az XFree86 jelenleg a Microtouch és Elographics gyártmányú érintőképernyőket támogatja. A SaX2 ezeknél a képernyőknél csak a monitor típusát tudja automatikusan felismerni, az érintkezőt (angolul toucher) azonban nem. Az érintkező tulajdonképpen nem más, mint egy beviteli eszköz, melynek beállításához az alábbi lépések szükségesek: 1. Indítsuk el a SaX2-t, majd válasszuk ki a

‘Beviteli eszközök’ ➝ ‘Érintőképernyő’ pontot. 2. Kattintsunk a ‘Hozzáadás’ gombra, majd adjuk hozzá a megfelelő érintőképernyőt. 84 Hardver A különböző érintőképernyők számos beállítási lehetőséggel rendelkeznek. Használatba vétel előtt rendszerint kalibrálni kell a képernyőt. Linux alatt azonban ehhez még nem léteznek a megfelelő segédeszközök, így nincs mit beállítani. Mivel a SaX2 által beállítható érintőképernyők mérete rögzítve van a képernyők adatbázisában, azt sem kell beállítanunk. Rajztábla Az XFree86 jelenleg még csak néhány rajztáblát támogat. Ezek közül a SaX2 a az USB illetve a soros kapun keresztül csatlakozó eszközök beállítását teszi lehetővé. Az XFree86 konfigurációja szempontjából a rajztábla egérként látszik, így beállítása a beviteli eszközök alatt végezhető el: 4 YaST – Rendszerbeállítások 3. Egy kattintás a ‘Kész’

gombra, és a SaX2 menti a beállításokat A beállítások ellenőrzése általában nem szükséges. 1. Indítsuk el a SaX2-t és válasszuk ki a ‘Beviteli eszközök’ ➝ ‘Rajztábla’ pontot. 2. Kattintsunk a ‘Hozzáadás’ gombra és válasszuk ki a rajztábla gyártóját, majd a megjelenő modellek listájából válasszuk ki a megfelelőt. 3. Amennyiben a rajztáblához egy tollat és/vagy egy radírt is csatlakoztattunk, jelöljük be a megfelelő mezőt. 4. A soros kapuhoz csatlakoztatott rajztábláknál ellenőrizzük a megfelelő kaput: /dev/ttyS0 az első soros kapu (COM1), /dev/ ttyS1 a második (COM2) stb. 5. Mentsük a beállítások a ‘Kész’ gomb megnyomásával AccessX Ha számítógépünk nem rendelkezik egérrel, vagy nem működik még az egér, akkor a SaX2 indítását követően be tudjuk kapcsolni az AccessX funkciót. Az AccessX engedélyezésével az alábbi módon tudjuk irányítani az egérmutatót a numerikus billentyűk

segítségével:  egyes gomb megfelel a  % billentyűnek Ez a billentyű a bal egérgombot jelöli ki  kettes gomb megfelel a  X billentyűnek Ez a billentyű a középső egérgombot jelöli ki  hármas gomb megfelel a  - billentyűnek Ez a billentyű a jobb egérgombot jelöli ki SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 85  kattintás megfelel az  5 billentyűnek Ez a billentyű az előzőleg kijelölt gombon kattintást eredményez. Ha nem jelöltünk ki előzőleg egérgombot, akkor a bal oldali gombra fogunk kattintani. A kattintás után a kijelölés mindig az eredeti beállításra áll vissza.  duplakattintás megfelel a  + billentyűnek  Ez a billentyű úgy működik, mint az  5 -ös billentyű, azzal a különbséggel, hogy ez duplakattintást eredményez.  gomblenyomás megfelel a  0 billentyűnek  Ez a billentyű úgy működik, mint az  5 -ös billentyű, azzal a különbséggel, hogy lenyomva tartja

a gombot.   gombfelengedés megfelel az  Enter  billentyűnek  Ez a billentyű felengedi azt a gombot, amelyik a  0 billentyűvel lett lenyomva.  nyíl balra fel megfelel a  7 billentyűnek Ez a billentyű az egeret balra fel mozgatja.  nyíl fel megfelel a  8 billentyűnek Ez a billentyű az egeret felfelé mozgatja.  nyíl jobbra fel megfelel a  9 billentyűnek Ez a billentyű az egeret jobbra fel mozgatja.  nyíl balra megfelel a  4 billentyűnek Ez a billentyű az egeret balra mozgatja.  nyíl jobbra megfelel a  6 billentyűnek Ez a billentyű az egeret jobbra mozgatja.  nyíl balra le megfelel az  1 billentyűnek Ez a billentyű az egeret balra le mozgatja.  nyíl le megfelel a  2 billentyűnek Ez a billentyű az egeret lefelé mozgatja.  nyíl jobbra le megfelel a  3 billentyűnek Ez a billentyű az egeret jobbra le mozgatja. Miután bekapcsoltuk az AccessX funkciót, a csúszka megmozgatásával az az

egérmutató sebességét is be tudjuk állítani. 86 Hardver 4 További információk Hardver információ Egy adott hardver beállításához a YaST először hardverfelismerést hajt végre. Az érzékelt adatok ebben a párbeszédablakban jelennek meg. Ezek az adatok akkor is hasznosak lehetnek, ha szeretnénk a SuSE-tól telepítési segítséget kérni. YaST – Rendszerbeállítások További információk az X-Window rendszerről valamint annak fejlődéséről és képességeiről a Rendszerkézikönyv-ben találhatók A grafikus felület beállítása című fejezetben. 4.13 ábra: YaST: Hardverinformációk DMA mód Ebben a modulban be-/kikapcsolhatjuk az egyes EIDE eszközök DMA módját. A különböző DMA módok lényegesen növelhetik az adattovábbítás sebességét és ezáltal a rendszer teljesítményét. Újdonság a 82-ben, hogy nem csak be- illetve ki lehet kapcsolni a DMA módot, hanem ki is tudjuk választani a megfelelő módot

(33,66,100,133) minden egyes eszközhöz külön. A jelenlegi SuSE Linux rendszermag már a rendszer telepítésekor bekapcsolja a merevlemezek DMA módját. A CD-meghajtók DMA módját azonban kikapcsolt SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 87 állapotban hagyja, mivel az utóbbi időben sok problémát tapasztaltunk ezekkel az eszközökkel, bekapcsolt DMA móddal. Ezzel a modullal utólag eldönthetjük, hogy bekapcsoljuk-e az egyes eszközök DMA módját vagy sem. Ha DVD meghajtónk van és szeretnénk DVD filmeket is nézni, mindenképpen kapcsoljuk be az eszköz DMA módját, mert rendszerint csak így élvezhető a film akadás nélkül. Tájékoztatás A DMA (Direct Memory Access) közvetlen memóriaelérést jelenti, azaz a meghajtó közvetlen a központi memóriába továbbíthatja adatait, kikerülve a processzor irányítását. Tájékoztatás Botkormány Ebben a modulban be tudjuk állítani a botkormányt. Egyszerűen válasszuk ki a megfelelő

gyártót és típust a listából, majd kattintsunk a ‘Teszt’ gombra a beállítások ellenőrzéséhez. A teszt-párbeszédablakban három, a botkormány tengelyt ábrázoló oszlopdiagram látható, valamint a négy alapértelmezett gomb. Ha a botkormányt mozgatjuk és a gombokat megnyomjuk, akkor látnunk kell egy megfelelő reakciót a tesztmezőben. Mivel a botkormány rendszerint a hangkártyához csatlakozik, beállítása a hang modulon keresztül is lehetséges (lásd alább). Egér Ezzel a YaST modullal állíthatjuk be az egerünket, ha az egér automatikus felismerése nem sikerült vagy új egerünk van. A pontos típus kiválasztásához, nézzük meg az egér dokumentációját és válasszuk ki a megfelelő típust az egerek listájából. Az egyes beállítási lehetőségekhez tekintsük meg az Egér fejezetet is (28. oldal) Lapolvasó E modul indítása előtt célszerű a számítógéphez csatlakoztatni és bekapcsolni a lapolvasót. Ugyanis ilyenkor

a YaST modul automatikusan felismerheti az eszközt. Ha a YaST nem talált lapolvasót, egy párbeszédablak jelenik meg a lapolvasó kézi beállításához. Ha már telepítettünk lapolvasót, egy lista 88 Hardver Első lépésként a YaST az eszközt alapértelmezett értékekkel telepíti. Ha a telepítés sikerrel járt, egy üzenet jelenik meg, és lehetőség nyílik a lapolvasó tesztelésére. Helyezzünk egy lapot a lapolvasóba és nyomjuk meg a ‘Teszt’ gombot. Ha a YaST nem érzékeli a lapolvasót Vegyük figyelembe, hogy a YaST jelenleg csak a SuSE Linux által támogatott lapolvasókat ismeri fel automatikusan. Nem ismerhetők fel automatikusan a hálózati lapolvasók, azaz azok a lapolvasók, melyek egy másik géphez csatlakoznak. A lapolvasó kézi beállításánál különbséget kell tenni USB-, SCSIilletve hálózati lapolvasó között USB lapolvasó esetén meg kell adni a gyártót illetve a típust. A YaST megpróbálja betölteni a szükséges

USB modulokat. Ha nagyon új modellel rendelkezünk, valószínűleg nem sikerül a modul automatikus betöltése. Ilyenkor egy új párbeszédablak jelenik meg, amelyben „kézzel” tölthetjük be a szükséges USB modult. További információért olvassuk el a YaST online segítséget. 4 YaST – Rendszerbeállítások jelenik meg a szerkeszthető illetve eltávolítható lapolvasókkal. Egy új eszköz hozzáadásához nyomjuk meg a ‘Hozzáadás’ gombot. SCSI lapolvasó esetén adjuk meg az eszközt (például /dev/sg0). Figyelem: SCSI lapolvasót nem szabad a futó rendszerhez csatlakoztatni. Mielőtt csatlakoztatnánk az új eszközt, kapcsoljuk ki a számítógépet. Hálózati lapolvasó esetén a beállításhoz szükség van annak a gépnek nevére vagy IP címére, amelyikhez csatlakozik a lapolvasó. Ha a YaST nem ismeri fel a lapolvasót, nagy a valószínűsége, hogy a Linux nem támogatja az eszközt. Előfordulhat azonban hogy egy támogatott lapolvasót

nem sikerül felismerni. Ilyenkor válasszuk ki ‘Az eszköz kézi beállítása’ menüpontot. Ha megtaláljuk lapolvasónkat a listában, válasszuk azt ki Ha azonban nem szerepel a listán, nyomjuk meg a ‘Mégsem’ gombot. A támogatott lapolvasókról az alábbi címeken találhatunk listát: http://hardwaredb.susede, http://www.mostangcom/sane Figyelem A lapolvasó kézi beállítását csak akkor válasszuk, ha az eszköz szerepel a listán, illetve, ha biztosak vagyunk benne, hogy mit csinálunk. Ugyanis helytelen beállítással kárt okozhatunk az eszközben. Figyelem SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 89 Ha nem működik. Több oka lehet annak, hogy a YaST nem ismerte fel a lapolvasónkat: Lapolvasónk nem támogatott. A Linuxszal kompatibilis eszközökről szóló listát a http://sdb.suselinuxhu címen találhatjuk meg A SCSI vezérlő nincs megfelelően beállítva. Problémák vannak a SCSI csatolóval. A SCSI kábel túl hosszú. A lapolvasó

egy olyan SCSI-Light vezérlővel rendelkezik, amelyet a Linux nem támogat. Hibás a lapolvasó. Figyelem SCSI lapolvasót nem szabad a futó rendszerhez csatlakoztatni. Mielőtt csatlakoztatnánk az új eszközt, kapcsoljuk ki a számítógépet. Figyelem További információt a lapolvasáshoz a Kooka – A KDE lapolvasóprogramja fejezetben kaphatunk (305. oldal) Hang A ‘Hang’ modul indítását követően a YaST megpróbálja automatikusan felismerni a hangkártyáját. A YaST segítségével több hangkártyát is be lehet állítani. Ha több hangkártyát szeretnénk használni, válasszunk ki egy kártyát és nyomjuk meg a ‘Beállítás’ gombot. A ‘Beállítás’ menüben a ‘Szerkesztés’ menüponttal lehet egy meglévő hangkártyabeállítást megváltoztatni. Amennyiben a YaST nem ismerte volna fel a hangkártyát, lépjünk be a ‘Hangkártyabeállítás’ menübe és válasszuk ki a ‘Hangkártya hozzáadása’ ➝ ‘Hangkártya kézi

kiválasztása’ menüpontot. Ebben a menüben kiválaszthatjuk a hangkártya típusát és a hozzátartozó modult. 90 Hardver 4 Alapbeállítás A ‘Szokványos beállítás’ menü alatt két beállítási lehetőség található. Itt lehetőség van a hangkártya hangerejének beállítására, valamint egy teszthang lejátszására. A ‘Szakértői beállítás’ menüben módosítani lehet a hangmodulok különböző beállításait. A hangerő beállítása E párbeszédablakban tesztelhetjük a hangkártya beállítását. A ‘+’ és ‘-’ gombokkal beállíthatjuk a hangerőt. Érdemes a tesztet 10%-nál kezdeni, hogy fülünknek vagy hangfalunknak ne lehessen semmi baja. Miután rákattintottunk a ‘Teszt’ gombra, már szól is a hangkártya. Ha nem hallunk semmit, állítsunk a hangerőn és nyomjuk meg a ‘Teszt’ gombot újból. Miután beállítottuk a megfelelő hangerőt, kattintsunk a ‘Következő’ gombra a beállítás

befejezéséhez. YaST – Rendszerbeállítások A ‘Gyors automatikus beállítás’ menüpontot kiválasztva nem jelenik meg több párbeszédablak. A hangkártya beállítása automatikusan történik a teszthang lejátszása nélkül. A hangkártya beállítása Egy meglévő hangkártyát a ‘Törlés’ menüponttal tudunk eltávolítani. Ilyenkor a YaST nem törli ki a megfelelő bejegyzést az /etc/modules.conf fájlból hanem csak hatástalanítja. Az ‘Opciók’ gombra kattintva beléphetünk a ‘Szakértő beállítás az opciók megváltoztatásával’ menübe. Ebben a menüben kézzel tudjuk beállítani a különböző hangmodulokat. A ‘Keverőpult’ menüben beállíthatjuk a hangkártya be-/ kimenetének a hangszintjét. Ha megnyomjuk a ‘Következő’ gombot, a YaST elmenti a beállításokat. Ha azonban a ‘Vissza’ gomb mellett döntünk, a YaST visszaállítja az alapbeállításokat. Egy új hangkártya hozzáadásához válasszuk ki a

‘Hangkártya hozzáadása’ menüpontot. Ha a YaST automatikusan felismeri a hangkártyát, kiválaszthatjuk annak beállítási módját. Ha a YaST nem talál hangkártyát, kézzel kell kiválasztanunk egyet a ‘Hangkártya kézi beállítása’ menüben. Ha egy Creative Soundblaster Live vagy egy AWE boldog tulajdonosa vagyunk, a kártya SF2-hangfontjait is telepíthetjük az eredeti Soundblaster meghajtó CDről. Miután kiválasztottuk a megfelelő menüpontot, a YaST automatikusan másolja a hangfontokat a CD-ről a merevlemezre a /usr/share/sfbank/ creative/ könyvtárba. Ha kiválasztjuk az ‘ALSA indítása’ jelölőmezőt, az ALSA automatikusan elindul a rendszer indításakor. Ha MIDI fájlokat is le szeretnénk játszani, jelöljük be SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 91 a ‘Szekvenszer indítása’ mezőt. Ilyenkor az ALSA modulok betöltésekor a szükséges szekvenszer hangmodulok is betöltődnek. Miután rákattintottunk a ‘Kész’

gombra, a YaST elment minden telepített hangkártya beállítást és a hangerőt. A keverőt illető információkat az /etc/ asound.conf fájlba menti el A megfelelő ALSA-konfiguráció az /etc/ modules.conf fájlba kerül bejegyzésre Hangkártya kézi beállítása Amennyiben a hangkártya automatikus felismerése nem sikerült, megjelenik egy lista néhány meghajtóról és hangkártyamodulról, amelyek közül ki lehet választani a megfelelő eszközt. Ha rákattintunk a megfelelő gombra, az összes támogatott hangkártya listáját is megtekinthetjük. Ilyen esetben szükségünk lehet a hangkártya dokumentációjára is. Az ALSA hangrendszer által támogatott hangkártyák listáját (a megfelelő modulokkal) a /usr/ share/doc/packages/alsa/cards.txt fájlban, illetve a http://www alsa-project.org/~goemon/ honlapon találhatjuk meg Miután kiválasztottuk a megfelelő eszközt, nyomjuk meg a ‘Következő’ gombot, hogy visszatérjünk a ‘Beállítás’

menühöz. TV- és rádiókártya Miután rákattintottunk e YaST modulra, a ‘TV- és rádiókártya beállítás’ párbeszédablak jelenik meg. Ha az automatikus felismerés sikerült, a felismert eszközök között látjuk a kártya nevét. Jelöljük ki a kártyát és kattintsunk a ‘Hozzáadás’ gombra. Ha a kártyát a YaST nem ismerte fel, kattintsunk a ‘Beállítás’ gombra, hogy a YaST beállítsa a „nem érzékelt” kártyát. A jelenlegi beállításokat a ‘Szerkesztés.’ menüponton keresztül változtathatjuk meg Ilyenkor megjelenik a ‘TV- és rádiókártya áttekintés’ párbeszédablak. Ha már beállítottunk egy kártyát, akkor a modul indítását követően rögtön ez a párbeszédablak jelenik meg. Ebben a párbeszédablakban megváltoztathatjuk az egyes TV-tuner kártyák beállításait illetve törölhetünk és a rendszerünkhöz hozzáadhatunk újabb kártyákat. A ‘Hozzáadás’ gombra kattintva megjelenik a ‘Kártya kézi

kiválasztása’ ablak, ahol először ki kell választanunk TV-kártyánk gyártóját és típusát. Ha kártyánkhoz több hangolótípus is létezik és kártyánk az alapértelmezett beállításokkal nem, vagy nem megfelelően működik, kiválaszthatjuk a megfelelő tunert a ‘Hangoló kiválasztása’ gombra kattintva. Az első beállításhoz azonban célszerű megtartani az automatikusan érzékelt értékeket. A ‘Részletek’ gombra kattintva további beállítási lehetőségeket találhatunk, melyeket azonban csak szakértők számára ajánlunk. Meghatározhatjuk például 92 Hardver A ‘TV- és rádiókártya, hang’ párbeszédablakban mindazokat a beállításokat végezhetjük el, melyek segítségével a képhez tartozó hangot is hallhatóvá tehetjük. Rendszerint a TV-kártyával egy rövid kábelt is kapunk, mellyel összeköthetjük a TV-kártya kimenetét hangkártyánk bemenetével. Ehhez szükséges a hangkártya beállítása és annak

bemenetének aktiválása. Ha összekötöttük a TV- illetve rádiókártya hangkimenetét a hangkártyával, egyszerűen kattintsunk az ‘Igen’, majd a ‘Következő’ gombra. Ha még nem állítottuk be a hangkártyát, most megtehetjük ezt (lásd a Hang bekezdést (90. oldal)) Ha nem a hangkártyán keresztül, hanem közvetlen a TV- illetve rádiókártyából vagy például egy külső műholdvevőből szeretnénk használni a hangjelet (közvetlen a hangfal illetve a Hi-Fi-hez kötve), jelöljük ki a ‘Nem’ pontot. Ezen kívül léteznek még olyan kártyák is, melyek egyáltalán nem rendelkeznek hangfunkciókkal (például CCD kamerák). Ebben az esetben természetesen nem lehet illetve nem kell beállítani a hangot. 4 YaST – Rendszerbeállítások a kártya működtetéséhez szükséges rendszermagmodult és annak paramétereit. Egyszerűen válasszuk ki a megfelelő paramétert és adjuk meg az új értéket. Egy kattintás a ‘Beállítás’

gombra és a YaST átveszi az értéket. Az alapértelmezett értékek visszaállításához kattintsunk a ‘Visszaállítás’ gombra. Hálózati eszközök Az internetkapcsolat alapjai Íme egy rövid leírás az internetkapcsolattal összefüggő legfontosabb fogalmakról és az Internet jelentőségéről illetve funkciójáról. Az Internet összes számítógépe egy nagy hálózatot képez, amelyeken belül különböző hardveren, különböző operációs rendszerek futnak. Ahhoz, hogy egy tetszőleges gép egy másik géppel kommunikálni tudjon, szükség van egy közös kommunikációs protokollra, az operációs rendszertől független adatcseréhez. Ez a protokoll az Internet Protocol (IP), a Transmission Control Protocol (TCP), a User Datagram Protocol (UDP) és az Internet Control Message Protocol (ICMP) együttvéve. Ezek a protokollok képezik az internetes számítógépek közötti kommunikáció közös nyelvét, melynek neve röviden TCP/IP. Minden, az

internethez csatlakozó számítógép rendelkezik egy egyedi azonosítószámmal, az úgynevezett IP címmel. Csakis ezen az azonosítószámon keresztül lehet a gépet TCP/IP-n keresztül megszólítani. Általában (jobb körülmények között;-) egy számítógép nem csak egy számmal rendelkezik, hanem neve is van. Az IP cím és a gépnév összekapcsolására szolgál a Domain SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 93 Name System (DNS). Ilyen szolgáltatást külön gépek nyújtanak, az úgynevezett névszerverek. A szerverek olyan gépek, amelyek szolgáltatást nyújtanak (kiszolgálónak is nevezik őket) – például az említett DNS szerver –, azt a gépet pedig, amelyik igénybe veszi a szolgáltatást kliensnek (ügyfélnek) nevezik. A TCP/IP protokollnak több dialektusa, azaz alprotokollja van azért, hogy a TCP/IP az adatokat az aktuális átviteli módszernek megfelelően tudja továbbítani. Ezek a szabvány-protokollok alkalmazásfüggőek is

lehetnek Hálózati kártyán keresztül történő adattovábbítás esetében ez az ethernet protokoll, modemes- illetve ISDN kapcsolat esetében a Point to Point protokoll (PPP), ADSL/T-DSL kapcsolat esetében pedig a Point to Point over Ethernet protokoll (PPPoE). Egy internetkapcsolat létrehozásához tehát először fel kell építeni az ethernet-, PPP- illetve PPPoE-kapcsolatot, ezt követően pedig – az internetszolgáltató segítségével – a TCP/IP-kapcsolatot a saját számítógép és a távoli gép között. A TCP/IP protokoll felett is létezik számos szabvány-protokoll az adatok továbbításához. Ezek a protokollok általában alkalmazásfüggőek: a HyperText Transfer Protocol (HTTP), mely arra szolgál, hogy weboldalakat továbbítson többek között HyperText Markup Language (HTML) formátumban, a Simple Mail Transfer Protocol (SMTP), amely segítségével egy másik gépnek lehet emaileket küldeni, valamint a Post Office Protocol (POP), melynek

segítségével le lehet tölteni az emaileket egy levelezőszerverről, és a File Transfer Protocol (FTP) „sima” fájlok letöltéséhez. Ahhoz, hogy a különböző alkalmazások (például egy böngésző és egy levelezőprogram) egyszerre használhassák az internetkapcsolatot, minden alkalmazásnak egy új TCP/IP kapcsolatra van szüksége. A TCP/IP-adatok pedig kisebb csomagokra lesznek felosztva, úgy hogy az internetböngésző HTTP csomagjai annak TCP/IP kapcsolatával, a levelező SMTP- illetve POPcsomagjai pedig a levelező TCP/IP kapcsolatával kerülnek átvitelre. Mivel különböző programok használhatják ugyanazt az internetkapcsolatot, a TCP/IP-adatok szétválasztásához nem elegendő a számítógép azonosítására szolgáló IP cím, hanem szükség van egy olyan mechanizmusra, mely biztosítja, hogy mely adat melyik alkalmazáshoz tartozik: ez a kapuszám (angolul PortNumber). A szerverszolgáltatások alapértelmezett esetben (illetve a

szabványnak megfelelően) a következő kapuszámokat használják: 94 Hálózati eszközök 4 DNS: 53-as kapu SMTP: 25-ös kapu POP: 110-es kapu FTP: 20-as és 21-es kapu A kliens(-alkalmazás) csak akkor veheti igénybe a megfelelő szolgáltatást, ha a szerveren a megfelelő kaput szólítja meg. Fontos tudnivalók az internet-elérésről Ha bekapcsoljuk a különböző YaST modulokban a ‘Dial on demand’ illetve ‘Automatikus tárcsázás’ menüpontot, internetböngészéskor vagy e-mailek letöltésekor automatikusan történik a kapcsolatfelépítés. A ‘Dial on demand’ bekapcsolása csak akkor javasolt, ha általánydíjas internet-hozzáféréssel rendelkezünk, ugyanis a háttérben futó folyamatok miatt (például levelek rendszeres letöltése), gépünk viszonylag sűrűn csatlakozik az internetre, mely igen magas telefonszámlát eredményezhet. YaST – Rendszerbeállítások HTTP: 80-as kapu Hálózati kártya beállítása A YaST modul

indítását követően egy áttekintést kapunk az elérhető hálózati kártyák beállításáról. A párbeszédablak felső részében a beállítható eszközöket láthatjuk. Ha a YaST a kártyát helyesen felismerte, akkor itt névvel szerepelnie kell. A YaST által nem felismert kártyák az ‘Egyéb (nem érzékelt)’ pont alatt szerepelnek. Az ablak alső részén a már beállított eszközöket találhatjuk, beleértve a hálózat típusát és a kártya címét. A párbeszédablakban tehát az új eszközök beállítására és a meglévő beállítások módosítására van lehetőségünk. Hálózati kártya kézi beállítása Ha a YaST nem ismerte fel hálózati kártyánkat, akkor az alábbi lépések szükségesek a sikeres alapbeállításhoz: Hálózati interfész Itt meg kell adnunk a hálózati eszköz típusát valamint annak eszközszámát. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 95 Vezeték nélküli kapcsolat Ha vezeték nélküli

hálózatban dolgozunk (angolul wireless LAN) és rendelkezünk a megfelelő kártyával, akkor jelöljük be a ‘Vezeték nélküli eszköz’ jelölőmezőt, majd kattintsunk a ‘Vezeték nélküli kapcsolat beállítása’ gombra a megfelelő párbeszédablak indításához. Itt ki kell választanunk a kártya üzemmódját annak hálózati nevét (ESSID) azonosítóját (NWID), a titkosítást valamint a kártya becenevét (angolul nickname). A beállítások mentéséhez kattintsunk az ‘OK’ gombra Rendszermagmodulok és a hálózati kártya kiválasztása Amennyiben hálózati kártyánk egy PCMCIA vagy USB eszköz, jelöljük be a megfelelő jelölőmezőt, majd kattintsunk a ‘Következő’ gombra. Más esetben válassza ki az eszközt az elérhető eszközök listájából, a megfelelő gombra kattintva. A YaST erre automatikusan kiválasztja a megfelelő rendszermag modult. Ezt követően itt is nyomjuk meg a ‘Következő’ gombot 4.14 ábra:

Hálózati kártya beállítása A hálózati cím beállítása Itt adhatjuk meg, hogy a hálózati cím kiosztása milyen módszerrel történjen: ‘Automatikus címkiosztás DHCP-n keresztül’ Amennyiben a hálózatunkban egy DHCP szerver fut, jelöljük be ezt a pontot. Ilyenkor a gépünk 96 Hálózati eszközök ‘Állandó cím beállítása’ Ha emellet döntünk, akkor itt meg kell adunk egy IPcímet valamint a hálózati maszkot. Otthoni hálózathoz rendszerint nem kell módosítanunk az alhálózati maszkot. A beállítások befejezéséhez nyomjuk meg a ‘Következő’ gombot, vagy állítsuk be a gépnevet, a névszervereket és az útválasztást a Gépnév és DNS bekezdésben (102. oldal), valamint az Útválasztás bekezdésekben (103 oldal) található információk alapján. Kábelmodem Bizonyos országokban (például Ausztriában, az USA-ban) széles körben elterjedt a kábeltévés hálózaton keresztüli internetelérés. Szerencsére

országunkban is egyre több emberhez jut el ennek a gyors internetelérésének a lehetősége. Ha kábeltévés interneteléréssel rendelkezünk nagy valószínőséggel internetszolgáltatónktól kaptunk egy kábelmodemet, melynek az egyik vége a kábeltévé hálózathoz csatlakozik, a másik vége pedig (10Base-T, Twisted-Pair) a számítógépünkben lévő hálózati kártyához. Ez a modem biztosítja számunkra az állandó internetkapcsolatot, egy – a kért szolgáltatástól függően dinamikus vagy fix – IP címmel. 4 YaST – Rendszerbeállítások automatikusan kapja meg az IP-címét a DHCP szervertől Ezt a pontot akkor is ki kell választanunk, ha ADSL-es kapcsolatunk van és nincs állandó IP-címünk (rendszerint nincs). A kábelmodem beállításánál először be kell állítanunk a szolgáltatót, majd a hálózati kártya beállításánál az ‘Automatikus cím beállítás (DHCP-n keresztül)’ illetve az ‘Állandó cím beállítása’

közül kell választanunk. A legtöbb szolgáltató manapság DHCP szervert használ. Állandó IP címet akkor kaphatunk, ha szolgáltatónkkal külön szerződést kötünk erről. A kábelmodem beállításához olvassuk el a következő cikket: http://sdb.suselinuxhu/hu/sdb/html/cmodem8html Modem A YaST vezérlőközpontban a ‘Hálózati eszközök’ menüpont alatt található a modem beállítása. Ha a modem automatikus felismerése nem sikerülne, válasszuk ki az eszköz kézi beállítását. A megjelenő ablakban meg kell adnunk a megfelelő kaput az ‘Eszköz’ menüben és egy tetszőleges nevet a ‘Modemnév’ mezőben. Ha alközponton keresztül csatlakozunk az internetre, meg kell adni a megfelelő ‘Előválasztót’, mely általában egy nulla. Ha hallani is akarjuk, hogy modemünk SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 97 tárcsáz, jelöljük be a ‘Hangszóró be’ jelölő négyzetet. A ‘Tárcsahang érzékelése’

jelölőmezőt csak akkor kell bejelölni, ha számítógépünk nem egy alközponton keresztül csatlakozik az internetre. A ‘Részletek’ menüben beállíthatjuk a modem baud értékét és a különböző inicializáló karakterláncokat. Erre csak akkor van szükség, ha a YaST nem érzékelte automatikusan a modemet (például egyes termináladapterek esetében). Miután rákattintottunk a ‘Következő’ gombra, megjelenik egy új párbeszédablak az internetszolgáltató beállításához. Kattintsunk az ‘Új’ gombra, és adjuk meg az internetkapcsolathoz szükséges adatokat. A ‘Kapcsolat neve’ illetve ‘Név a tárcsázáshoz’ mezőkben célszerű a szolgáltató nevét megadni. Így lehet a legegyszerűbben megkülönböztetni a különböző szolgáltatókat (feltéve, hogy több van belőle). A beállított szolgáltatót kijelölhetjük alapértelmezett szolgáltatónak. Ha több modemünk van, beállíthatjuk, hogy melyik szolgáltatóhoz melyik

modemet szeretnénk használni alapértelmezettként. Ha kijelöljük az ‘Automatikus tárcsázás’ menüpontot, a kapcsolat automatikusan jön létre ha elindítunk egy internetes alkalmazást. Ezt a pontot tehát csak akkor jelöljük be, ha állandó internetkapcsolattal rendelkezünk (lásd még: Fontos tudnivalók az internet-elérésről). Végül bekapcsolhatjuk a tűzfalat (firewall) A ‘Részletek’ almenüben néhány további beállítási lehetőség található: ‘Kapcsolat újbóli felépítése megszakítás esetében’ – Amennyiben a kapcsolat váratlanul megszakad, a modem automatikusan újra tárcsáz. ‘A DNS módosítása a kapcsolat létrejötte után’ – Ez az alapértelmezett. ‘Tétlenségi idő (másodpercekben)’– Beállíthat egy tétlenségi időt, mely után a vonal automatikusan bontásra kerül, amennyiben adott ideig nincs internet forgalom. (ha el szokta felejteni a vonalbontást, beállíthatja például 180 másodpercre). A

beállítások befejezéséhez kattintson a ‘Kész’ gombra. ISDN Az ISDN beállítás a ‘Hálózati eszközök’ menüben található. Ha az ISDN-kártyát a YaST automatikusan felismerte, megjelenik egy párbeszédablak, melyben a megfelelő protokollt lehet kiválasztani. Ez a legtöbb esetben az ‘Euro-ISDN (EDSS1)’, mely manapság szinte egyeduralkodó (lásd alább az 1. és az 2a esetet). Az ‘1TR6’ protokollt inkább régebbi illetve nagy telefonberendezések használják (lásd 2b eset). Az USA-ban az ‘NI1’ protokoll a legelterjedtebb Ha az automatikus felismerés nem sikerült, válasszunk egy kártyát a listából és 98 Hálózati eszközök 4 YaST – Rendszerbeállítások 4.15 ábra: YaST: Modem beállítása jelöljük ki a megfelelő protokollt. Miután megnyomtuk a ‘Következő’ gombot, kiválaszthatjuk az országot és a szolgáltatót. Amennyiben szolgáltatónk nem szerepel a listán, nyomjuk meg az ‘Új’ gombot és adjuk meg a

kért adatokat. Az ‘ISDN típusa’ általában az ‘ISDN Sync-PPP’. Az ‘ISDN kapcsolat paraméterei’ párbeszédablakban a kapcsolattól függően a következő adatokat kell megadni a ‘Saját telefonszámom’ mezőben: 1. Az ISDN kártya közvetlenül a telefonaljzathoz csatlakozik (MTBA): Ekkor meg kell adnunk a saját telefonszámunkat (előválasztó nélkül!). Ha rossz számot adunk meg, attól még létrejön a kapcsolat, mert a szolgáltató tudja, hogy nekünk mi a telefonszámunk. 2. Az ISDN kártya egy alközponthoz csatlakozik: (a) Feltétel, hogy az alközpont Euro-ISDN/EDSS1 protokollt használjon a belső hívásokhoz, és rendelkezzünk mellék-hívószámmal. Ilyenkor ebbe a mezőbe a mellék-hívószámunkat kell beírni. Itt is érvényes, hogy tulajdonképpen bármelyik érvényes mellékkel működik a kapcsolat, feltéve, hogy a mellékről lehet külső vonalat hívni. Végső esetben egy nullával is próbálkozhatunk. (b) Az alközpont az

1TR6 protokollt használja (ez ma már csak néhány „nagy” vállalatnál fordul elő): Ilyenkor a saját szám az úgynevezett SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 99 „EAZ”, azaz az a szám, amellyel városi vonalat lehet kérni. Linux alatt általában csak az EAZ utolsó számjegye lényeges. Egyszerűen próbáljuk meg az 1,2,3,4,5,6,7,8,9 számokkal. Ezek után, még ki kell választani a tárcsázási módot. Az automatikus tárcsázáshoz olvassuk el a 95. oldalt Javasolt, hogy a ‘Kézi’ tárcsázás mellett döntsünk. Így KDE alatt például a kinternet programot használhatjuk tárcsázáshoz Ha burokból akarunk betárcsázni, adjuk ki a /usr/sbin/isdnctrl dial ippp0 parancsot, a vonal bontásához pedig a /usr/sbin/isdnctrl hangup ippp0 parancsot. ISDN esetén is beállíthatjuk az automatikus vonalbontást. Alapértelmezett esetben ez 60 másodperc tétlenség után megtörténik. Ha itt kijelöljük a ‘Fizetendő egységek alapján’ mezőt,

csak akkor kerül sor a vonalbontásra, amikor egy újabb egység kezdődne. Ezt a lehetőséget azonban nem minden szolgáltató támogatja. Mindenképpen ajánlatos, hogy kijelöljük az ‘ISDN indítása rendszerindításkor’ mezőt, hogy a szükséges modulok betöltése megtörténjen. Ilyenkor még nem jön létre kapcsolat! Bekapcsolhatjuk a személyes tűzfalat is. Ha a gépünk nincs helyi hálózatban, nem kell változtatni az IP beállításokon. A YaST javaslatot tesz egy helyi és egy távoli IP címre, melyet célszerű elfogadni. A ‘Visszahívási beállítások’ menüben tulajdonképpen nincs mit beállítani – legalábbis otthoni felhasználóknak –, hagyjuk a ‘Visszahívás kikapcsolva’ beállítást érintetlenül. Ha vállalatunknál van betárcsázó szerver, ami képes minket visszahívni, állítsuk be a paramétereket. A beállítás befejezéséhez nyomjuk meg a ‘Kész’ gombot. DSL Az ADSL beállításánál fontos, hogy a kapcsolat

beállítása előtt be legyen állítva a hálózati kártya. Jelenleg a YaST-vel csak olyan ADSL elérést lehet beállítani, mely a Point-to-Point-over-Ethernet eljáráson (PPPoE) alapszik. Az automatikus címkiosztás az ADSL-nél nem DHCP protokollon keresztül működik, azaz a hálózati kártya beállításánál nem szabad kijelölni azt a pontot. Ehelyett be kell állítani egy statikus, helykitöltő IP címet, például 192.168221 Az ‘Alhálózati maszk’ot 255.2552550-ra kell beállítani Nagyon fontos, hogy az ‘Alapértelmezett átjáró’ mezőbe ne írjunk semmit, ugyanis a fenti ‘IP cím’nek és ‘Alhálózati maszk’nak nincs jelentősége a kapcsolat létrehozásánál. Az értékek csak arra szolgálnak, hogy aktívvá tegyék a hálózati kártyát. A megfelelő YaST modult az ADSL beállításához a ‘Hálózati eszközök’ menüben találjuk. Az első párbeszédablakban meg kell adni az azonosítót, valamint 100 Hálózati eszközök

4 YaST – Rendszerbeállítások 4.16 ábra: YaST: ISDN beállítás az ADSL kapcsolathoz szükséges jelszót. Az ‘Ethernet kártya’ mezőben a hálózati kártya eszközfájlját kell megadni (szabály szerint ez az eth0). A ‘Tétlenségi idő’ alapértelmezett esetben 60 másodperc, azaz a számítógép az utolsó adatátviteltől kezdve 60 másodpercig vár, majd automatikusan bontja a vonalat. Amennyiben azt szeretnénk, hogy a számítógép egy megfelelő kérésnél automatikusan létrehozza a kapcsolatot (lásd a 95. oldalon) jelöljük meg az ‘Automatikus kapcsolódás’ mezőt. Ehhez azonban szükséges, hogy be legyen állítva a DNS (névszerver). Manapság a legtöbb szolgáltató dinamikusan osztja ki a a DNS IP címét, azaz minden betárcsázáskor automatikusan megkapjuk a DNS címét. Az ADSL kapcsolatnál itt is meg kell adni egy helykitöltő IP címet a DNS szerverhez (például 192.1682299) Ha szolgáltatónk nem támogatja a dinamikus

címkiosztást, adjuk meg a szolgáltató névszerverének IP címét. Fax Ennek a modulnak a segítségével be tudunk állítani egy ISDN kapcsolaton alapuló fax szolgáltatást. A részletekért olvassuk el az ISDN alapú telekommunikáció fejezetet (171. oldal) SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 101 4.17 ábra: YaST: ADSL beállítása Üzenetrögzítő Ennek a modulnak a segítségével be tudunk állítani egy ISDN kapcsolaton alapuló üzenetrögzítőt. A részletekért olvassuk el az ISDN alapú telekommunikáció fejezetet (171. oldal) Hálózati szolgáltatások Előzetes megjegyzések Az ebben a menüben található modulok elsősorban szakértőknek szólnak és rendszerint céges hálózatokban kerülnek alkalmazásra. Emiatt az alábbiakban nem térünk ki az ‘LDAP kliens’, ‘NIS szerver’, ‘NIS kliens’ illetve ‘NIS+ kliens’ modulokra. Ezekről a modulokról a Rendszerkézikönyvben olvashat bővebben Gépnév és DNS Ezt a modul

az otthoni felhasználók számára is fontos lehet, mivel itt tudjuk megadni gépünk nevét és doménnevet (ennek természetesen csak akkor van jelentősége, ha hálózatra kapcsoljuk azt). Ha a YaST segítségével állítottuk be az internetelérést, akkor a letöbb esetben a névszerverek listája már nem üres, hiszen ide írta be a YaST az adatbázisban található adatokat. 102 Hálózati szolgáltatások NFS kliens és NFS szerver Amennyiben gépünk egy hálózathoz kapcsolódik, fájlszerverként használhatjuk azt. Ez azt jelenti, hogy a mi gépünkon fut egy szerver (az itt beállítható NFS szerver), mely lehetővé teszi, hogy más gépekről hozzá lehessen férnie ehhez a géphez és az azon lévő adatokhoz. Az ‘NFS szerver’ modulban el tudjuk indítani ezt a szervert, továbbá beállíthatjuk, hogy milyen könyvtárak legyenek kívülről láthatók (könyvtárak exportálása). Az NFS szerver beállítását inkább a tapasztalt Linux

felhasználók számára ajánljuk. Egy megfelelő rövid leírást a Rendszerkézikönyv-ben a Linux a hálózatban ➝ NFS fejezetben található. Azon felhasználók, amelyeknek az NFS szerver engedélyezzi a hozzáférést csatolhatják a távoli gépen lévő könyvtárakat a helyi fájlrendszerhez. Ezt nevezzük NFS kliensnek. A megfeledő beállítást a legegyszerűbben az ‘NFS kliens’ modulban elvégezhető. A sikeres beállításhoz meg kell adnunk az NFS szerverként működő gép nevét illetve IP címet, a csatoláshoz elérhető könyvtár(ak) nevét, valamint egy csatolási pontot a mi gépünkön történő csatoláshoz. Ehhez nyomjuk meg a ‘Hozzáadás’ gombot a 418 ábrán látható párbeszédablakban, majd adjuk meg a szükséges adatokat. 4 YaST – Rendszerbeállítások Amennyiben gépünk egy helyi hálózathoz csatlakozik, akkor a gépnevet nagy valószínőséggel DHCP-n keresztül kapjuk meg. Ilyenkor ne változtassuk azt! 4.18 ábra:

NFS kliens beállítása Útválasztás Ebben a modulban be tudjuk állítani az internetelérés egyik legfontosabb pontját: az internetre kapcsolódó gépet. Ezt a gépet Gateway-nek is szokták nevezni. Az útválasztás beállítására rendszerint csak belső hálózatban SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 103 szükséges, illetve abban az esetben, ha DSL eléréssel rendelkezünk, ahogyan azt a DSL bekezdésben (100. oldal) leírtuk Levéltovábbító szerver Ebben a modulban be tujduk állítani a levelezést, amennyiben ehhez a sendmail vagy a postfix programot szeretnénk használni. A modul segítségével a fetchmail programmal történő levelek letöltését is be tudjuk állítani (POP és IMAP szolgáltatáshoz), belelértve a levelek osztását a helyi postaládákba. Tájékoztatás Amennyiben otthoni gépről van szó és a levelezéshez a KMail-t (lásd a KMail – A KDE levelezőprogramja fejezetet (249. oldal)), az Evolution-t (lásd az

Evolution: csoportmunka Linux alatt fejezetet (263. oldal)) vagy hasonló programot használjuk, nincs szükségünk erre a modulra. Ilyenkor a levelek letöltését és küldését közvetlen a levelező kliensben tudjuk beállítani. Tájékoztatás Kapcsolat típusa A modul első párbeszédablakában meg kell adnunk, hogy milyen fajta interneteléréssel rendelkezünk. Ki kell tehát választanunk egyet az alábbi lehetőségek közül: ‘Állandó’ Ha állandó interneteléréssel rendelkezünk, válasszuk ezt a pontot. Ilyenkor nincs szükség semmilyen kapcsolatfelépítésre, mivel a rendszerünk állandóan on-line. Ezt a beállítást akkor válasszuk, ha gépünk egy belső (céges) hálózathoz csatlakozik vagy (szerencsésebb esetben) bérelt vonallal rendelkezünk. ‘Betárcsázós’ A legtöbb otthoni felhasználónak ezt a pontot kell kiválasztania. Itt ugyanis modemes, ISDN-es és ADSL-es internetelérés esetén be tudjuk állítani a levelezést. ‘Nincs

kapcsolat’ Ha nincs internetelérésünk, akkor válasszuk ki ezt a pontot. Ezzel a beállítással csak a helyi gépen tudunk leveleket küldeni (például a barátnőnknek:-). Ezen felül lehetőség van arra, hogy beállítsuk a letöltött levelek vírusellenőrzését. Ehhez jelöljük be a megfelelő pontot, majd várjuk, amíg a YaST automatikusan telepíti a szükséges AMaViS programot. 104 Hálózati szolgáltatások Az inetd szolgáltatások Ebben a modulban beállíthatjuk, hogy a SuSE Linux indításakor és a különböző futási szinteken milyen hálózati rendszerszolgáltatások fussanak, például telnet, finger, talk, ftp stb. Ezek a szolgáltatások teszik lehetővé, hogy kívülről is hozzá lehessen kapcsolódni a számítógéphez. Minden egyes szolgáltatáshoz különböző indítási paramétereket adhatunk. Alapértelmezett esetben SuSE Linux alatt nem indul a hálózati szolgáltatásokat karbantartó szuperdémon, az „inetd”.

Amennyiben azt szeretnénk, hogy elinduljon, válasszuk az alapértelmezett és egy általunk meghatározott konfiguráció között, majd itt engedélyezzük meg. 4 YaST – Rendszerbeállítások A további párbeszédablakokban meg kell adnunk a kimenő levelekhez használt levelezőszervert (rendszerint az internetszolgáltató SMTP szervere), valamint a bejövő posta paramétereit. Több postafiók esetében ezeket mind külön-külön be tudjuk állítani. Végül arra is van lehetőség, hogy különböző alias neveket definiáljunk, és hogy beállítsuk az álcázást és az esetleges virtuális doméneket. A beállítások alkalmazásához nyomjuk meg a ‘Kész’ gombot. Figyelem Ez a modul első sorban szakértőknek szól. Csak akkor használjuk, ha ismerjük ezeket a hálózati szolgáltatásokat és pontosan tudjuk hogy mit csinálunk! Figyelem Biztonság és felhasználók Linux alatt (illetve Unix alatt, általában) minden felhasználónak legalább egy

csoporthoz tartoznia kell. Erre azért van szükség, mert a csoporthoz tartozásból adódnak a felhasználói jogosultságok (hozzáférés fájlokhoz, eszközökhöz stb.) Így lehet például egy könyvtárat könnyen olvashatóvá tenni – akár egy külön jelszóval – egy bizonyos csoport tagjai számára. Felhasználókezelés Miután elindítottuk ezt a modult, megjelenik egy párbeszédablak a felhasználóés csoportkezeléshez. Itt ki kell választani a megfelelő menüpontot A csoportkezelésről a következő bekezdésben lesz szó. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 105 A megjelenő YaST menüben kiválaszthatjuk a „kezelni kívánt” felhasználót egy listából, majd választhatunk a ‘Hozzáadás’, ‘Szerkesztés’ és a ‘Törlés’ menüpontok közül. A ‘Szerkesztés’ menüben ugyanazokat a beállításokat tehetjük meg, mint egy új felhasználó létrehozásakor. A YaST az első párbeszédablakban megjeleníti a helyi gépen

lévő felhasználókat. Alapértelmezett esetben a rendszerfelhasználókat vagy a hálózatban lévő felhasználókat nem mutatja meg. Megtekintésükhez, válasszuk ki a megfelelő opciót a ‘Szűrő’ pont alatt. Egy felhasználó létrehozásához illetve szerkesztéséhez nyomjuk meg a megfelelő gombot. A ‘Részletek’ gomb alatt találhatunk további beállítási lehetőségeket, többek között a jelszó- és csoportbeállításokat. Az újonnan létrehozott felhasználók a modul befekezését követően azonnal bejelentkezhetnek a rendszerbe. Szakértők számára olyan lehetőségeket is nyújt a modul, mint például az azonosítási eljárásnak (NIS, LDAP, Kerberos) vagy a titkosítás típusának beállítása. Ehhez nyomjuk meg a ‘Szakértő’ gombot, majd válasszuk ki a megfelelő opciót. 4.19 ábra: YaST: Felhasználókezelés Csoportkezelés Miután elindítottuk ezt a modult, megjelenik egy párbeszédablak a felhasználóés

csoportkezeléshez. Itt ki kell választani a megfelelő menüpontot A felhasználókezelésről egy korábbi bekezdésben volt szó. 106 Biztonság és felhasználók 4 YaST – Rendszerbeállítások A megjelenő YaST menüben kiválaszthatjuk a „kezelni kívánt” csoportot egy listából, majd választhatunk a ‘Hozzáadás’, a ‘Szerkesztés’ és a ‘Törlés’ menüpontok közül. A ‘Szerkesztés’ menüben ugyanazokat a beállításokat tehetjük meg, mint egy új csoport létrehozásakor. 4.20 ábra: YaST: Csoportkezelés Biztonsági beállítások A ‘Biztonság és felhasználók’ modulban négy biztonsági szint közül választhatunk: alacsony szint – otthoni munkaállomásokhoz közepes szint – hálózatban lévő munkaállomáshoz felső szint – hálózatban lévő szervergéphez egyedi szint – szakértők számára Ha az első három pont közül választunk egyet, akkor a YaST egy előre beállított konfiguráció szerint

állítja be a rendszer biztonságát. Kiválasztás után kattintsunk a ‘Kész’ gombra. Ha kíváncsiak vagyunk, hogy a YaST mit állított be, egyszerűen kattintsunk a ‘Részletek’ gombra. Ha kíváncsiak vagyunk az alapértelmezett beállításokra, kattintsunk az ‘Egyedi beállítások’ gombra. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 107 1. ‘Jelszó’ Itt állíthatjuk be, hogy hány karakterből álljon a jelszó, és milyen hosszú lehet legfeljebb. Továbbá azt is be lehet állítani, hogy a felhasználó azonosítója meddig legyen érvényes, illetve annak lejárata előtt, hány nappal előre értesítse a felhasználót. 2. ‘Rendszerindítás’     Itt két dolgot lehet beállítani: a  Ctrl  – Alt  – Del  billentyűzetkombináció értelmezését és ezzel kapcsolatban a leállításhoz való jogot. A fenti billentyűkombináció alapértelmezett esetben a rendszer újraindítását eredményezi. Ha gépünk azonban egy

szervergép, amelyhez nem csak mi férhetünk hozzá, célszerű ezt a kombinációt letiltani, illetve csak egy bizonyos felhasználói (kör) számára lehetővé tenni. Meggátolhatjuk az újraindítási lehetőséget, ha kiválasztjuk a ‘Leállítás’ vagy a ‘Nincs reakció’ menüpontot. Ha a KDM-et (a KDE grafikus bejelentkezéskezelőjét) használjuk, azt is beállíthatjuk, hogy mely felhasználónak legyen joga a rendszer leállításához: ‘Csak a root’, ‘Minden felhasználó’, ‘Senki’, ‘Csak a helyi felhasználók’. A leállítás történhet ‘automatikusan’ is, ha a felhasználó kilép a KDE-ből. 3. ‘Bejelentkezés’ Alapértelmezett esetben sikertelen bejelentkezés után (például a jelszó félregépelése után) néhány másodpercig várni kell, amíg újból be lehet írni a szükséges adatokat. A várakozási idő arra szolgál, hogy nehezítse egy jelszó feltörő életét. Ezenfelül naplózhatjuk a (sikertelen)

bejelentkezéseket és ha arra gyanakszunk, hogy valaki ki akarja találni a jelszavunkat, vessünk egy pillantást a /var/log könyvtárban található fájlokra. 4. ‘Felhasználók’ Minden felhasználó rendelkezik egy numerikus és egy nem numerikus azonosítóval. A kettőt az /etc/passwd fájl köti össze A szokványos felhasználók numerikus azonosítója 500 és 60 000 között van. 5. ‘Egyéb beállítások’ A ‘Fájlok jogosultságainak beállítása’ menüpontban három lehetőség közül választhatunk. Amennyiben nem vagyunk teljesen biztosak benne, hogy ezek a beállítások mit eredményeznek, hagyjuk az alapbeállításokat változatlanul. Ugyanis, ha például a ‘paranoid’ beállítás mellett döntünk, arra kell számítanunk, hogy bizonyos programok már nem fognak megfelelően működni, hiszen nincs többé hozzáférési joguk különböző fájlokhoz. Ebben a párbeszédablakban még azt is meghatározhatjuk, hogy mely felhasználó

futtathassa az updatedb programot. 108 Biztonság és felhasználók A beállítások befejezéséhez kattintsunk a ‘Kész’ gombra. 4 YaST – Rendszerbeállítások Ez az a program, mely közvetlen a rendszerindítás után szokott lefutni. Az updatedb létrehoz egy adatbázist (locatedb) minden a rendszerben található fájlról, amelyben a locate paranccsal lehet keresni. A nobody esetében a felhasználó csak azokat a fájlokat találja meg, melyek más felhasználók számára is hozzáférhetők. Ha viszont a root mellett döntünk, minden fájl megtalálható, hiszen a root minden fájlt listázhat (ettől a felhasználó ugyan még nem olvashatja a megtalált fájlt, csak látja, hogy létezik!). 4.21 ábra: YaST: A rendszer biztonsági szintjének beállítása Tűzfal Ennek a modulnak a segítségével egy pár egérkattintással biztonságossá tehetjük gépünket, azaz védhetjük az internet felől érkező támoadások ellen. A SuSE tűzfal

bekapcsolása mindenképpen ajánlott, ha állandó internetkapcsolattal rendelkezünk, de akkor is, ha naponta „csak” több órát töltünk a neten. A modul négy párbeszédablakból áll. Az első párbeszédablakban ki kell választanunk, hogy a tűzfal melyik hardvereszközökre vonatkozzon (lásd a 4.22 ábrát (következő oldal)) A ‘Külső interfész’ pont alatt ki kell SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 109 választanunk azt az eszközt, amely az internetre kapcsolódik (például eth0 vagy ppp0). A ‘Belső interfész’ pontot csak akkor kell beállítanunk, ha a mi gépünkön kereszül további számítógépek is csatlakoznak az internetre. Ebben az esetben a gépünk egy demilitarizált zónában tartozkodna (DMZ). 4.22 ábra: YaST: SuSE tűzfal: a tűzfal által védendő interfész kiválasztása Miután kiválasztottuk a megfelelő interfészt, kattintsunk a ‘Következő’ gombra. Itt ki kell jelölnünk azokat a

szolgáltatásokat, amelyeket mi kívülről elérhetővé szeretnénk tenni. (lásd a 423 ábrát (következő oldal)) Ha gépünkön nem fut egy szerverszolgáltatás sem, azaz csak levelezésre és böngészésre használjuk az internetet, akkor itt nem kell kijelölnünk semmit. Minden egyes szolgáltatás ugyanis egy kaput nyit, amin keresztül be lehet hatolni a gépünkbe (ha nem is olyan egyszerűen, de lehet). Minnél kevesebb nyitott kapu, annál nagyobb biztonságban érezhetünk magunkat! A harmadik párbeszédablakban csak akkor állítsunk be valamit, ha tiszában vagyunk az olyan fogalmakkal, mint például az álcázással (masquerading) vagy a traceroute-tal. Legegyszerűbb, ha csak megnyomjuk a ‘Következő’ gombot Ugyanúgy járhatunk el az utolsó párbeszédablaknál, ahol a naplózást érintő beállításokat módosíthatnánk. Miután itt is megnyomtuk a ‘Következő’ gombot, megjelenik egy felbukkanó ablak, amelyben jóvá kell hagynunk a

beállításokat. A YaST erre a merevlemezre 110 Biztonság és felhasználók 4 YaST – Rendszerbeállítások 4.23 ábra: YaST: SuSE tüzal: az internetről elérhatő szolgáltatások kiválasztása írja az új beállításokat. Amikor legközelebb rákapcsolódunk az internetre, már nem kell tartanunk az esetleges támadóktól. További információt a SuSE tűzfal beállításához a Rendszerkézikönyvben találhatunk a Linux a hálózatban ➝ Tűzfal fejezetben. Rendszer Biztonsági mentés Ennek a modulnak a segítségével a YaST-ben készíthet biztonsági mentést a rendszerről. A modul nem készít egy teljes rendszermásolatot, hanem elmenti a módosított rendszerfájlokat, fontos konfigurációs fájlokat és a rendszerkritikus adatokat. A modul beállításakor meghatározhatjuk, hogy milyen fájlokat szeretnénk lemezre menteni. Alapértelmezett esetben a YaST menti az információkat arról, hogy a telepítés óta milyen csomagok változtak meg.

Ezen felül az olyan fájlokat is menthetjük, melyek nem részei semmilyen csomagnak (rendszerint a /etc és a home könyvtárban lévő konfigurációs fájlok). SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 111 Végül rendszerkritikus adatokról is készíthetünk biztosági másolatot, mint például a partíciós tábláról vagy az MBR indítószektorról, melyek a rendszer visszaállításakor fontos szerepet játszhatnak. Tájékoztatás A ‘Biztonsági mentés’ modul arra való, hogy biztonsági másolatot készítsünk a rendszer működéséhez szükséges fájlokról. A modul azonban nem készít biztonsági másolatot személyes adatainkról, mint például szöveges fájlokról, levelekről stb. Tájékoztatás Indító-, mentő vagy modullemez létrehozása Ezzel a ‘Rendszer’ menüben található YaST modullal nagyon könnyen létrehozhatunk indító-, mentő vagy modullemezt. Az indítólemezek tulajdonképpen csak a rendszer új telepítéséhez

használhatóak, azonban egy kis trükkel a telepített rendszer indításához is alkalmasak (lásd lejjebb). 4.24 ábra: YaST: Indító- vagy modullemez létrehozása Indítólemez létrehozása: Ennél a menüpontnál ugyanazt az indítólemezt hozhatjuk létre, ami az eredeti SuSE Linux dobozban is megtalálható. Továbbá i386-oshoz illetve régebbi Cyrix processzoros gépekhez is így hozhatunk létre indítólemezt. 112 Rendszer SCSI/RAID/EIDE és PCMCIA valamint régebbi (nem ATAPI) CD-ROM meghajtók moduljai vagy hálózati kártya modulok lemezét. Mentőlemez létrehozása: Végül létrehozhatunk egy mentőlemezt is, mely tartalmaz egy „minimális Linux” rendszert és mindazokat a segédeszközöket, melyek segítségével újból működőképessé tehetjük a rendszert. Válasszuk ki a megfelelő menüpontot, helyezzünk egy üres illetve formázott lemezt a meghajtóba és nyomjuk meg a ‘Következő’ gombot. Nem indul a rendszer és nem működik

a CD-ROM? 4 YaST – Rendszerbeállítások Modullemez létrehozása: Ha a telepítéshez szükségünk van egy külön modulra (például a hálózati kártyához), hozzuk létre a következő modullemezek egyikét: Ilyenkor jó, ha megvan még a SuSE indítólemez, illetve ha létrehoztunk egy indítólemezt a fent leírt modul segítségével. Indítsuk rendszerünket hajlékonylemezről, majd ha a telepítő kéri az első CD-t, nyomjuk meg a ‘Telepítés megszakítása’ gombot. Ilyenkor megjelenik egy menü, melyben kiválaszthatjuk a nyelvet és a billentyűzetet. Válasszuk ki a megfelelő pontot, a ‘Telepítés / Rendszer’ menüben pedig a ‘Telepített rendszer indítása’ menüpontot. Rendszertöltő beállítása a YaST segítségével Ez a YaST modul nagymértékben leegyszerűsíti a rendszertöltő beállítását. Mindemellett ha nem kísérletezünk ezzel a modullal, akkor nem értjük meg a mögötte meghúzódó koncepciót. Olvassuk el az

Rendszerkézikönyvmegfelelő részeit a rendszertöltő beállítások megváltoztatása előtt. A következő bekezdések a GRUB-ról, a SuSE Linux alapértelmezett rendszertöltőjéről szólnak. Tájékoztatás Ne változtassa meg a rendszerindítás módját egy futó rendszeren hacsak nem pontosan tudja mit akar. Tájékoztatás A YaST vezérlőközpontban menjünk a ‘Rendszer’ lapra és indítsuk el a ‘Rendszertöltő beállítása’ modult. A megjelenő ablakban a jelenlegi rendszertöltő beállítások láthatók és ezeket megváltoztathatjuk. A listában SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 113 fel vannak sorolva a beállítási adatok (fehér háttérrel), három oszlopban, a ‘Ch.’ (balra) az állapotjelző, amely a módosításokra figyelmeztet Az opciók a középső oszlopban láthatók. A jelenlegi értékek vagy beállítások a jobb oldali oszlopban láthatók. Új opció hozzáadásához kattintsunk a ‘Hozzáadás’ gombra A

meglévő opció értékének megváltoztatásához kattintsunk a ‘Szerkesztés’ gombra. Ha nem szeretnénk használni egy meglévő opciót, kattintsunk a ‘Törlés’ gombra. Egy opció kiválasztásával és a ‘Szerkesztés’ gombra kattintással egy párbeszédablak nyílik meg, ahol a beállítást igényeink szerint megváltoztathatjuk. A párbeszédablak elhagyásához és a változtatások érvényesítéséhez kattintsunk az ‘OK’ gombra. A főablakban további opciókat is kiválaszthatunk és megváltoztathatjuk azok értékét. Az elérhető opciók eltérhetnek a felhasznált rendszertöltő típusától függően. A következő lista a GRUB rendszertöltő néhány opcióját tartalmazza: Rendszertöltő típusa: Ezzel az opcióval a GRUB és a LILO használata között tudunk váltani. A megnyíló párbeszédablakban megadhatjuk a váltás módját. Például tételezzük fel, hogy a jelenlegi GRUB beállításokat szeretnénk konvertálni a

megfelelő LILO beállításokra. Néhány beállítás elveszhet, mivel a LILO-ban nincs megfelelőjük. Létrehozhatunk teljesen új, vagy a javaslatok alapján picit módosított beállításokat. A következő két opció nem használható akkor, amikor a SuSE Linux telepítése folyik, csak a telepítés után hozzáférhetők, amikor megadhatjuk a modulnak, hogy olvassa be a merevlemezen tárolt meglévő beállításokat. Az előző rendszertöltő beállításai visszatölthetők, ez különösen akkor hasznos ha valamilyen oknál fogva vissza akarunk váltani az előző rendszertöltő használatára. Ez a lehetőség csak addig létezik, amíg nem zárjuk be a rendszertöltő beállító modult. A rendszertöltő helye: Ebben a párbeszédablakban adhatjuk meg, hova legyen telepítve rendszertöltő. Az indítószektorra (MBR - master boot record), a boot partíció indítószektorára, vagy hajlékonylemezre. Használjuk az ‘Egyéb’ pontot ha egyénileg

akarjuk megadni a rendszertöltő helyét. Merevlemez sorrend: Ha a számítógépben egynél több merevlemez található, adjuk meg a lemezek sorrendjét a BIOS-ban megadott módon. Alapértelmezett bejegyzés: Ezzel az opcióval megadhatunk egy rendszermagot vagy operációs rendszert hogy az induljon el alapértelmezettként, ha nem választottunk ki mást, mielőtt az idő letelt volna. Kattintsunk erre az opcióra aztán a ‘Szerkesztés’ gombra az összes rendszertöltő menübejegyzés megtekintéséhez. Ezután válasszunk ki egy bejegyzést 114 Rendszer Aktuális bejegyzések A rendszertöltő menüben található bejegyzések listáztathatók itt ki. Ha kiválasztjuk az opciót és a ‘Szerkesztés’ gombra kattintunk, egy párbeszédablak nyílik meg, amely azonos a ‘Alapértelmezett bejegyzés párbeszédablakkal’. A rendszertöltő partíció aktívvá tétele Ezzel az opcióval aktiválhatjuk a partíciót, amely a rendszertöltőt tartalmazza,

függetlenül attól a partíciótól, ahol a rendszertöltő további fájljai találhatók (/boot vagy gyökérkönyvtár /). 4 YaST – Rendszerbeállítások és kattintsunk a ‘Beállítás alapértelmezettként’ gombra. Ugyanezt a párbeszédablakot használhatjuk a bejegyzések megváltoztatására a ‘Szerkesztés’ gombra kattintva. Ez esetben ez a párbeszédablak megfelel az ‘Aktuális bejegyzések’ menüpontból nyíló párbeszédablaknak. Itt lehetővé válik az összes későbbi akció elvégzése a rendszertöltő menübejegyzések sorrendjének megváltoztatása, új bejegyzés hozzáadása, módosítás, törlés és az alapértelmezett bejegyzés kiválasztása. Írás az MBR-be Itt újból felírhatjuk az MBR-t amely akkor lehet szükséges, ha megváltoztattuk a rendszertöltő helyét. További ismeretekhez a rendszertöltő beállításával és a felhasználható opciókkal kapcsolatban olvassuk el a Rendszerkézikönyvet. LVM beállítása

A logikai kötetkezelő (angolul Logical Volume Manager, LVM) segítségével logikai meghajtókra oszthatjuk merevlemezünket. Ezeket a logikai meghajtóknak (pontosabban köteteknek) semmi közük a DOS/Windows korszakból esetleg ismert logikai meghajtóknak. Mivel ez a modul csak szakértőknek szól, itt nem tárgyaljuk. A logikai kötetkezelő beállításáról a Rendszerkézikönyv-ben olvashatunk bővebben. Particionálás Annak ellenére, hogy a Linux arra is nyújt lehetőséget, hogy merevlemezünket a futó rendszerben particionáljuk át, csak azoknak ajáljuk ennek a modulnak az alkalmazását, akik jártásak a particionálásban és pontosan tudják, hogy mit csinálnak. Soha ne particionáljunk olyan partíciót, melyeket éppen használunk! Ha ezután a kis „kedvcsináló” után még van bátorságunk elindítani a modult, akkor mindenképpen olvassuk el a Particionálás fejezetet is (29. oldal) SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 115

Profilkezelő (SCPM) A YaST profilkezelő moduljával (angolul System Configuration Profile Management SCPM) lehetőségünk van arra, hogy több, egymástól különböző környezetekben használjuk SuSE Linuxunkat. Erre legtöbbször azoknak a felhasználóknak van szüksége, akik hordozható számítógépen dolgoznak, illetve azoknak, akik az otthoni számítógépen többféle hardverösszeállítást szeretnének tesztelni. Annak ellenére, hogy a modul viszonylag könnyen kezelhető, használatát csak a szakértői linuxos felhasználók számára ajánljuk. További információt a modul kezeléséről és az SCPM alapjairól a Rendszerkézikönyvmegfelelő fejezetében találhatunk. Biztonsági mentés visszaállítása Ezzel, a 4.25 ábrán látható modul segítségével vissz tudjuk állítani rendszerünket, ha előtte létrehoztunk arról egy biztonsági mentést a megfelelő YaST modullal. Az első párbeszédablakban meg kel adnunk, hogy hol található a

visszállításhoz használt archívum. Ezt követően ki tudjuk válastzani, hogy az archívumban lévő fájlok és szoftvercsomagok közül melyiket szeretnénk visszaállítani. Célszerű, hogy a biztonsági mentés elkészítésekor megjegyzésekkel lássuk el a mentett fájlokt, így ilyenkor könnyebb döntenünk, hogy mimindent szeretnénk visszaállítani. A modul arra is ad lehetőséget, hogy azokat a szoftvercsomagokat, amelyek a biztonsági mentés elkészítése óta kerültek a rendszerre, töröljük, illetve hogy azokat a szoftvercsomagokat újra telepítsük amelyek az utolsó biztonsági mentés óta ki lettek törölve a rendszerről. Ezzel a két lépéssel pontosan úgy tudjuk visszállítani a rendszert, ahogyan az az utolsó biztonsági mentés elkészítésekor volt. Figyelem Ez a modul rendszerint nagyon sok csomagot és fájlt telepít/kicserél. Ha nem biztos benne, hogy hogyan kell használnia előforulhat, hogy a visszállításkor olyan adatok

kerülnek törlésre/felülírásra, amelyeket nem akart kitörölni (újabb fájlok felülírása a régebbi verziókkal! Figyelem Futási szint szerkesztő Futási szintek a SuSE Linuxban A SuSE Linux különböző futási szinteken képes működni. Az alapértelmezett futási szint az 5-ös szint. Ez azt jelenti, hogy a rendszer többfelhasználós 116 Rendszer 4 YaST – Rendszerbeállítások 4.25 ábra: YaST: a ’Visszaállítás modul indítóképernyője’ módban, grafikus felülettel (X Window System) és hálózati támogatással fut. További lehetséges szintek a 3-as (többfelhasználós hálózati mód grafikus felület nélkül), a 2-es (többfelhasználós mód, hálózat nélkül), az 1-es (egyfelhasználós mód), a 0-ás (rendszer leállítása) valamint a 6-os szint (újraindítás). A különböző futási szintek akkor hasznosak, ha egy adott szinten problémáink vannak. Ha gépünk például a grafikus felület indításakor lefagy, akkor

indítsuk el a rendszer 3-as szinten. Szervergép esetén is hasznos a 3-as szint, mivel a legtöbb szerverszolgáltatásnak sincs szüksége grafikára, így erőforrást takaríthatunk, ha nem használunk grafikus felületet. Az otthoni felhasználók rendszerint csak az alapértelmezett 5-ös szintet használják. Azonban előfordulhat, hogy egy hibás program felakasztja     a grafikus felületet. Ilyenkor a  Ctrl  + Alt  + F1  billentyűkombinációval átválthatunk az egyes konzolra, ahol root felhasználóként bejelentkezve le tudjuk állítani a graifikus felületet az init 3 parancsot kiadva. Ezzel a rendszerünk átkapcsol 3-as szintre (minden alkalmazást leállítva, ami grafikus felület alatt futott), ahonnan az init 5 paranccsal vissza kerülhetünk a grafikus bejelentkező képernyőhöz. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 117 Futási szint tulajdonságok A ‘Szerkesztő’ áttekintést ad az összes szolgáltatásról és démonról,

megadva, hogy az vajon aktiválva van-e a rendszerünkben és mely futási szinteken. Jelöljük ki a megfelelő sort az egérrel és aktiváljuk a futási szint jelölőmezejét (‘0’, ‘1’, ‘2’, ‘3’, ‘5’, ‘6’ vagy ‘S’) megadva, hogy melyik szolgáltatás vagy démon legyen aktiválva és melyik futási szinteken. A 4-es futási szint nincs használatban – ez az egyéni testre szabott beállításra van fenntartva. Az ‘Indítás’-sal és ‘Leállítás’-sal meghatározhatjuk, hogy a szerver fussone éppen. A jelenlegi állapotot a ‘Frissítés’ segítségével kérdezhetjük le, ha ez még nem történt meg automatikusan. Az ‘Alapértelmezett érték visszaállítása’ lehetővé teszi, hogy visszaállítsuk az alapértelmezett értékeket a telepítést követő kezdeti értékekre. A ‘Szolgáltatás aktiválása’ csak akkor fog megjelenni, ha a szolgáltatás jelenleg kikapcsolt állapotban van. Az ‘Összes szolgáltatás

visszaállítása az alapértelmezett értékre’ visszaállítja az összes szolgáltatást a telepítést követő kezdeti értékekre. A ‘Kész’ menti a rendszer beállításokat Figyelem Vigyázat, ne kísérletezzünk itt – ez egy szakértői eszköz. Ha bizonyos szolgáltatásokat rosszul állítunk be, a rendszer esetleg nem lesz képes újraindulni, talán teljesen elölről való újratelepítést igényel, vagy biztonsági rés keletkezik a rendszerünkön. Figyelem További információt a futási szintekhez a Rendszerkézikönyv-ben a Rendszerindítási koncepció ➝ Futási szintek fejezetben találhatunk. Sysconfig szerkesztő A legfontosabb SuSE Linux rendszerbeállításokat az /etc/sysconfig könyvtár alatt találhatjuk. A sysconfig szerkesztő könnyen olvasható formában tálalja a beállítási lehetőségeket. Az értékek itt megváltoztathatók; melyek azután beíródnak a megfelelő fájlba. Általában nem szükséges közvetlenül

szerkeszteni ezeket a fájlokat, még itt, a sysconfig szerkesztőn keresztül sem, mivel az értékek és az azokat tartalmazó fájlok automatikusan igazodnak, amikor egy modullal beállítást végzünk, például telepítünk egy csomagot vagy beállítunk egy szolgáltatást stb. Figyelem Nem szabad módosítanunk az /etc/sysconfig alatti fájlokat, ha nincs ebben korábbi tapasztalatunk vagy ismeretünk; ilyen esetben ugyanis komolyabb kárt is tehetünk a rendszerben! Figyelem 118 Rendszer Időzóna beállítása Időzóna kiválasztása A ‘Rendszer’ menüpont alatt találjuk meg a megfelelő YaST modult az időzóna kiválasztásához. Egyszerűen válasszuk ki országunkat a listából és állítsuk be az órát helyi időre vagy ‘GMT’-re (angolul Greenwich Mean Time). Tisztán Linux rendszereket szokás ‘GMT’-re állítani. Más operációs rendszerek, mint például a Microsoft Windows helyi idő szerint járnak. Nyelv beállítása 4 YaST –

Rendszerbeállítások További információt a sysconfig szerkesztőhez a Rendszerkézikönyv-ben a Rendszerindítási koncepció című fejezetben találhatunk. Itt változtathatjuk meg a telepítéskor beállított alapértelmezett nyelvet. Az itt beállított nyelv rendszerszinten érvényes, azaz a YaSTre és a KDE3 grafikus munkakörnyezetre egyaránt érvényes. Tájékoztatás Amennyiben az általunk kiválasztott nyelv mégsem működik, ellenőrizzük, hogy telepítve van-e a megfelelő nyelvi csomag (yast2trans-*, illetve kde3-i18n-). Tájékoztatás Billentyűkiosztás beállítása Tájékoztatás Csak akkor használjuk ezt a modult, ha grafikus felület nélküli rendszeren dolgozunk! Ha éppen grafikus felület alatt dolgozunk (például KDE), használjuk fenti ‘Képernyő és beviteli eszközök’ modult a billentyűzet beállításához (lásd a Képernyő és beviteli eszközök (SaX2) bekezdést (76. oldal)) Tájékoztatás A megfelelő

billentyűzetkiosztás rendszerint megegyezik a használt nyelvvel. Mindenképpen ellenőrizzük a tesztmezőben, hogy működnek az egyes különleges karaktere, mint például az ’ő’ vagy az ’ő’, de a ’z’ és az ’y’ ellenőrzése is sokszor hasznos. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 119 Vegyes Telepítési kérdés A SuSE Linux megvásárlásával jogosulttá váltunk a telepítési segítség igénybevételére. Az erre vonatkozó információkat e kézikönyv végén találhatjuk meg, az „A” függelékben. Amennyiben a SuSE Linux beállításánál egy bizonyos problémára nem találnánk megoldást, kérdezzük meg a SuSE Linux terméktámogatási csapatát e modul segítségével, vagy írjunk egy e-mailt a support@suselinux.hu címre A telepítési segítség igénybevételéhez mindenképpen szükségünk van a CD-borító hátulján található regisztrációs kulcsra. Tipp Ha további segítségre van szükségünk (például egy

különleges probéma megoldása) vegyük igénybe a SuSE bővített terméktámogatását vagy írjunk egy emailt a business@suselinux.hu címre Tipp 4.26 ábra: YaST: Telepítési kérdés 120 Vegyes 4 Indítási napló Rendszernapló A rendszernapló a futó rendszerről ad információt. A rendszermag különböző üzenetei dátum és időpont szerint elrendezve a /var/log/messsages fájlban találhatók. Meghajtó-CD betöltése YaST – Rendszerbeállítások A rendszerindítási naplóban azokat az üzeneteket találhatjuk meg, melyek a rendszer indításakor lefutnak a képernyőn. Ez a naplófájl a /var/log/boot msg fájl. E YaST modullal megnézhetjük a rendszerindítási üzeneteket anélkül, hogy gyorsolvasási tanfolyamra kellene járnunk Ezzel a modullal automatikusan telepíthetünk meghajtókat egy eszközhöz, ha a gyártó által mellékelt CD-n linuxos meghajtók is találhatók. YaST – szöveges módban (ncurses) A YaST teljes mértékben

szöveges módban is kezelhető. Erre akkor lehet szükségünk, ha nem tudunk/nem akarunk grafikus felületet futtatni. A YaST szöveges módban történő indításához jelentkezzünk be root-ként egy terminálablakban és adjuk ki a yast parancsot. A kezelés részletei A szöveges módban futó YaST2 kezelése nagyon könnyen megtanulható. A           teljes program a  Tab  , Alt  + Tab  , szóköz  , nyílgombokkal ( és  ) az  Enter  ↑ ↓ és a gyorsbillentyűkkel irányítható. A szöveges módban futó YaST2-nél is a vezérlőközpont az első képernyő (lásd a 4.27 ábrát (következő oldal)) Az ablak három részből áll: Baloldalt láthatjuk a különböző menüpontokat. Ha egyet kiválasztunk (a kiválasztott menüpontot egy x jelöli), akkor annak moduljai megjelennek a jobboldali ablakban, a fehér kereten belül. Az ablak alján látható egy-egy gomb a YaST-ból illetve a kiválasztott modulból való kilépéshez és a

kiválasztott modul indításához. A YaST első indítását követően a kurzor az első mezőn áll (‘Mind’). Ez a mező színesen (rendszerint zöld színnel) van kijelölve. A kiválasztott menüpont SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 121 4.27 ábra: A szöveges módú YaST2 főablaka kiválasztott modulkerettel azonban a ‘Szoftver’ pont, amit onnan lehet felismerni, hogy menüpont egy   Tab  billentyűvel ”x”-szel van megjelölve. Az egyes menüpontok közül a  tudunk váltani. Erre a zöld mező pontról-pontra ugrik Egy adott menüpont   kiválasztásához jelöljük ki zöld színnel, majd nyomjuk meg a  szóköz  billentyűt. Erre megjelenik a menüpont összes modulja a jobboldali keretben, ahogyan azt fent említettük. A kijelölésre használt szín nem mindig zöld, mivel ez az általunk használt terminálablaktól függ.   Tab  billentyűt, amíg a Egy modul kiválasztásához nyomjuk addig a  modulablak kerete ki nem

fehéredik. Az általunk használt terminálablaktól       függően az  Alt  + Tab  illetve a ⇑  + Tab  billentyűkombinációval vissza tudunk lépni, ha túl mentünk volna a célon. Ha a keret aktív (fehér), akkor a nyílgombokkal ki tudjuk választani a megfelelő modult. Ezt követően nyomjuk   meg kétszer a  Tab  billentyűt, hogy a kurzor az ‘Indítás’ mezőre ugorjon. Itt   Enter  billentyűt és máris elindul a kiválasztott már csak meg kell nyomnunk az  modul. Ennél még egyszerűbb, ha a megfelelő menüpont kiválasztásához egyszerre   megnyomjuk az  Alt  és a sárgán kijelölt gyorsbillentyűt (a modulablakot például   az  Alt  + o billentyűkombinációval tudjuk így kiválasztani). 122 YaST – szöveges módban (ncurses) 4 Nem működnek a gyorsbillentyűk nem működnek. Továbbá előfordulhat, hogy maga a terminál is foglalja az egyik vagy a másik billentyűkombinációt. Így a

KDE konzol alatt például nem    működik a ⇑  Tab  billentyűkombináció. +         helyettesítése az  Esc  billentyűvel: Az  Alt  billentyű helyett az  Esc  Alt  billentyűvel használhatjuk a gyorsbillentyűkombinációkat, (például     + h az  Alt  + h helyett). Esc      Ctrl  + f
és a  Ctrl  + Menüpontok közötti lépegetés a  b : Amennyiben a fenti     Alt vagy kombinációk egyikével sem tudnánk az egyes ablakok ⇑         között lépegetni, használhatjuk még a  Ctrl  + f
(előre) és  Ctrl  + b (vissza) billentyűkombinációkat. YaST – Rendszerbeállítások Mivel szinte minden egyes ablakkezelő használja valamilyen formában az   billentyűkombinációkat, előfordulhat, hogy a gyorsbillentyűk a YaST-ban Alt  A gyorsbillentyűk korlátozásai: ASuSE Linux 8.2 egyik újdonsága, hogy a szöveges módban futó YaST-ban az F-billentyűk (lásd lent) is

külön      F1  , F2  , F3  stb.) Itt is előfordulhat, hogy funkciókkal rendelkeznek ( ezeket a billentyűket az ablakkezelő vagy a terminálablak foglalja le, azonban tiszta szöveges környezetben, a valós konzolon szinte biztos,   hogy minden  Alt  billentyűkombináció és minden F-billentyű működik. Az további leírások az egyszerűbb áttekinthetőség kedvéért abból indulnak ki,   hogy az  Alt  billentyűvel alkotott billentyűkombinációk működnek. Modulok kezelése      Gombok illetve listák közötti navigáció: A  Tab  és az  Alt  + Tab  segítségével lépkedhetünk az egyes gombok és a listák keretei közül. Irányítás a listán belül: Miután kiválasztottunk egy listát (az ablakkeret   fehérré válik), az  és a  nyílbillentyűkkel választhatjuk ki a megfelelő ↑ ↓ elemet. Rádiógombok és jelölőmezők kijelölése Azon gombok kiválasztása, amelyeket egy szögletes

zárójel (jelölőmező) vagy egy szokványos zárójel     jelöl (rádiógomb) a  szóköz  vagy az  Enter  billentyű megnyomásával történik. A YaST főablakának alján található gombokat a megfelelő      gyorsbillentyűvel ( Alt  + sárga betű  ) lehet „megnyomni” vagy ha a  Tab    billentyűvel kiválasztottuk (zöld szín), akkor az  Enter  megnyomásával. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 123     Funkció billentyűk: Az F-billentyűk ( F1  -től  F12  -ig) a YaST2-ben is szerepet játszanak. A YaST1 rajongói kedvéért például az ‘OK’, a ‘Következő’ és   a ‘Kész’ funkciókat az  F10  billentyűre definiáltuk. Az egyes billentyűk   azonban nem minden modulban egyformák. Az  F1  billentyűvel elérhető YaST segítségben olvashatunk bővebben arról, hogy melyik F-billentyű melyik modulban milyen funkcióval rendelkezik. Modulok független indítása Ha eleve tudjuk,

hogy csak egy modult szeretnénk használni, akkor azt a yast hmodul nevei paranccsal indíthatjuk el. Így a hálózat beállításához szükséges modult például a yast lan paranccsal tudjuk elindítani. Az összes modulnév listáját a yast -l illetve a yast --list paranccsal tudjuk előhívni. 124 YaST – szöveges módban (ncurses) 5 A K grafikus munkakörnyezet (K Desktop Environment, röviden KDE) a SuSE Linux alapértelmezett grafikus felülete. Ebben a fejezetben minden szükséges információt találhatunk ahhoz, hogy számítógépünkön minél hatékonyan dolgozhassunk. Bemutatjuk a KDE grafikus elemeit, kitérünk néhány alkalmazására, majd részletesen leírjuk, hogyan lehet a KDE segítségével az internetre rácsatlakoztatni. A KDE története . Az első indítás . Segítségnyújtás . A KDE használata . Válogatott KDE alkalmazások . Gyakran ismételt kérdések és válaszok További

információk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126 126 126 127 130 136 138 KDE – A grafikus munkakörnyezet KDE – A grafikus munkakörnyezet A KDE története A KDE mögött rejlő „story” olyan, mint egy modern hollywoodi mese: egy tübingeni számítástechnikai egyetemi hallgató már unta, hogy Unix illetve Linux alatt nincsenek igazán kényelmes grafikus felületek. Éppen ezért kifejlesztette a ma talán legnépszerűbb grafikus felhasználói felületet az X Window System-ekhez: a KDE-t. Matthias Ettrich talán nem is sejtette, hogy egy hírcsoportban történő felszólításának milyen visszhangja lesz majd. Ugyanis ott keresett önkéntest a „K Desktop Environment” projektjéhez, röviden KDE – ahogy ő nevezte el –, és meg is találta őket. Nemsokára megszületett az első futó

verzió, és rövid időn belül egyre ismertebb és népszerűbb lett a KDE. Következtek az első javítások, továbbfejlesztések, majd a KDE projekt elérte azt a kritikus tömeget, ahonnan kezdve már magától működött. Ma már az egész világon több száz programozó foglalkozik azzal, hogy a KDE még jobb, még egyszerűbb és még hatékonyabb legyen. Lelkesedésüknek köszönhetően már a KDE 3.11-es verzióját tarthatjuk kezünkben Az első indítás Amikor a KDE-t első ízben indítjuk, egy üdvözlő párbeszédablak jelenik meg a képernyőn. Az első lépésben ebben néhány információt olvashatunk a SuSE-ról. A következő lépésben a KDE általános kinézetét és működését állíthatjuk be és számos tulajdonságát kapcsolhatjuk ki vagy be (például előnézet, ikonnagyítás stb.) A beállításokat a ‘Befejezés’ gombbal menthetjük    A programot manuálisan az  Alt  + F2  és a SuSEgreeter parancs kiadásával

indíthatjuk el. Segítségnyújtás Amikor az egérmutató egy nyomógombon, szövegmezőn vagy egyéb vezérlőelemen áll, egy „eszköztipp” jelenik meg, ha az az adott elem esetében létezik. Az eszköztipp egy rövid segítő szöveg amely ismerteti az adott elemet Ha további információkra van szükségünk a grafikus elemekről, nyomjuk meg    a ⇑  + F1  gombokat és kattintsunk az elemre. Ha a segítő szöveg létezik, egy keretben fog megjelenni. További információkat HTML formátumban a 126 A KDE története A gyakorlott felhasználók a kívánt információkat egy Linux parancsról a kézikönyv lapokon vagy információs oldalakon keresztül is olvashatják. Ezek     Alt  gombokat a KDE alatt is megtekinthetők. Egyszerűen nyomjuk meg az  F2  és adjuk meg az info: parancsot az összes info-oldal áttekintéséhez. Adott parancs megtekintéséhez egyenesen beírhatjuk, például info:cvs formában. Ez vonatkozik a kézikönyv

lapokra is, az egyetlen különbség az, hogy az info szót ki kell cserélni a man szóra. A KDE használata A KDE-ben számos lehetőségünk van a beállítások megváltoztatására, fájlok megnyitására és alkalmazások elindítására. A KDE munkaasztal, a menüsor, cím, ablak és vezérlőpanel használható ezekre a célokra. A többféle lehetőségből az alábbiakban ismertetünk párat. 5 KDE – A grafikus munkakörnyezet ‘Segítségnyújtó’ ➝ ‘Segítség ehhez . ’ megnyomásával olvashatunk A szöveg a Konqueror böngészőben jelenik meg. A KDE munkaasztal A munkaasztal a KDE központi eleme. Az indításkor különféle ikonokat látunk, melyekkel elérhetjük a CD-ROM-, hajlékonylemezes-, merevlemezes meghajtókat fájlokat menthetünk, könyvtárakat és fájlhivatkozásokat hozhatunk létre. Tulajdonképpen a munkaasztal egy mappának felel meg a merevlemezen. A saját könyvtárunkban található Desktop néven. A KDE az összes itt

található fájlt megjeleníti a munkaasztalon. A Rendszeradminisztráció bekezdésben (155. oldal) olvashatjuk, hogyan lehet ennek útvonalát megváltoztatni A menüsor A képernyő tetején elhelyezhetjük egy menüsort. Ehhez indítsuk el a KDE    vezérlőközpontot (nyomjuk meg az  Alt  + F2  billentyűket majd adjuk ki a kcontrol parancsot) és válasszuk ki a ‘Grafikai megjelenés, témás’ ➝ ‘Stílus’. Az ‘Egyéb’ fülön kattintva kapcsoljuk be a ‘Menüsor a képernyő tetején (mint a MacOS-ben)’ opciót és kattintsunk az ‘Alkalmazás’ gombra. A bekapcsolást követően a menü megjelenik a képernyő tetején. Attól függően, hogy melyik program az aktív, a menüsor úgy változik. A KDE munkaasztal menüjébe úgy juthatunk vissza ha a munkaasztal üres helyére kattintunk. A KDE munkaasztal menüjében találjuk az új könyvtárak, fájlok létrehozásához, az ablakok elrendezéséhez és a kijelentkezéshez szükséges

menüpontokat, valamint a segítségnyújtó központot. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 127 A címsor A címsor az ablak tetején található terület, amely a program nevét és néhány ikont tartalmaz, az ablak díszítésétől függő módon. A „KDE2 alapértelmezett” dekorációja például a következő felépítésű: ablak panel menü, „kitűző” szimbólum, az ablak neve, a kicsinyítő-, nagyító- és bezárógombok. Néhány esetben egy kérdőjel gomb is megjelenhet a kicsinyítőgomb előtt, amely az ablak részeiről nyújt rövid magyarázatot. Az 5.1 ábrán látható a címsor felépítése 5.1 ábra: A KDE címsora További funkciókat érhetünk el a címsorra kattintva. A felbukkanó menüben beállíthatjuk az aktuális ablakot vagy létrehozhatunk beállításokat az összes ablak számára. A felbukkanó menü az alábbi bejegyzéseket tartalmazza: ‘Mozgatás’ Az ablak követi az egér mozgását, amíg a bal oldali

egérgombbal kattintva "le nem ejtjük". ‘Méretezés’ Az ablak függőleges és vízszintes méretét az egér mozgatásával állíthatjuk be. Jóváhagyáshoz kattintsunk a bal egérgombbal ‘Minimalizálás’ Az aktuális ablak lekicsinyítése. Az alkalmazás nyitva marad, de az ablaka nem jelenik meg a munkaasztalon, csak ikonként a panelon. Az ablak újbóli kinyitásához kattintsunk erre. ‘Maximalizálás’ Az aktuális ablak teljes képernyőssé tétele. Ha újból kattintunk a gombra az ablak visszatér az eredeti méretéhez. ‘Felgördítés’ A kiválasztott ablaknak csak a címsora fog látszani. Amennyiben rámegyünk az egérmutatóval erre a címsorra, az ablak ideiglenesen legördül. ‘Mindig felül’ A jelenlegi ablak látható marad a munkaasztalon, nem lehet letakarni. A funkció automatikusan megszűnik az ablak bezárásakor ‘A beállítások mentése’ A megadott beállítások mentésre kerülnek. ‘Másik asztalra’ Az

almenüben megtalálható munkaasztalok egyikére helyezhetjük át az ablakot. ‘Beállítás. ’ Itt adhatjuk meg a nyitott ablak díszítését ‘Bezárás’ Az aktuális ablak bezárása. 128 A KDE használata 5 A panel A KDE és SuSE menü A SuSE KDE csomagok két menüt tartalmaznak: a normál K-menüt és a kiterjesztett SuSE-menüt. A K-menü a „hagyományos”, amely csak a KDE alkalmazásokat tartalmazza. A SuSE menü szervezése ettől kicsit eltérő Ez a menü automatikusan beállításra kerül a rendszer első indítása alkalmával. A SuSE menü a KDE programon felül is számos alkalmazást magába foglal. Például ebből elindíthatjuk az összes telepített GNOME és X alkalmazást. A menü kategóriákra van felosztva: fejlesztés, játékok, grafika, internet, multimédia, irodai programok, beállítások, rendszer és segédeszközök. További bejegyzéseket találunk még a SuSE segítségnyújtó központhoz és a beállítóeszközhöz

is. KDE – A grafikus munkakörnyezet A KDE elindítása után egy panel látható a képernyő alsó részében (ez az alapértelmezett beállítás). Ebben található a SuSE menü és számos gyorsindító ikon a gyakran használt alkalmazásokhoz, mint a burok (konsole), a Konqueror fájl- és webböngésző program és mások. Néhány „beépülő kisalkalmazás” is megjelenhet itt. Egyik menüről a másikra váltani a vezérlőközpontban tudunk a ‘Grafikai megjelenés és működés’ ➝ ‘Menü beállítások’. További menük is beállíthatók a panelen, mint a feladatlista vagy az adminisztrátor menü. Ezekben egy előre rendezett listát találunk a gyakran használt alkalmazásokból. Alapvetően az összes KDE alkalmazás elérhető a K-menüből és a SuSE menüből is. Döntsük el magunk, mely menü felépítés felel meg legjobban igényeinknek. Kisalkalmazások A panel helyet ad a kisalkalmazások számára is, amelyeket könnyedén

beépíthetünk ide, például ha a pontos időt szeretnénk megjeleníteni. Az 5.2 ábrán balról-jobbra a lapozó, gyorsindító, rendszermonitor, szemek, hírolvasó, rendszer panel és az óra látható 5.2 ábra: KDE kisalkalmazások Minden kisalkalmazás közelében található egy kis nyíl, amivel a hozzá tartozó menüt érhetjük el. A kisalkalmazás itt mozgatható vagy törölhető, valamint a beállításokat tartalmazó párbeszédablakot is innen érhetjük el. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 129 Hasonló hasznos alkalmazások hozzáadásához kattintsunk egy üres helyre és válasszuk ki a ‘Hozzáadás’ ➝ ‘Kisalkalmazás’ ➝ . menüpontot A feladatlista A feladatlista segítségével gyorsan és egyszerűen váltogathatunk a nyitott alkalmazások között. Az alkalmazások a munkaasztaloknak vagy csoportoknak megfelelően vannak szervezve. Válasszuk ki a ‘Grafikus megjelenés és működés’ ➝ ‘Feladatlista’ pontot a

vezérlőközpontban és kísérletezzünk a különféle beállítási lehetőségekkel. 5.3 ábra: A feladatlistán az összes aktív ablak látható A lapozó A KDE egyszerre több munkaasztalt is tud kezelni. Beállíthatunk akár tizenhat „virtuális munkaasztalt” amelyeket el is nevezhetünk. 5.4 ábra: A lapozó különféle megjelenési módjai Az 5.4 ábra ugyanazt a lapozót jeleníti meg többféle módon (balróljobbra) számmal-, előnézettel és az asztalnevek megjelenítésével A lapozón jobb egérgombbal történő kattintásra egy felbukkanó menüt láthatunk. Itt állítható be a ‘Megjelenés’ pont alatt az ‘Előkép’, ‘Szám’, vagy ‘Név’ megjelenítése. A ‘Munkaasztal előnézetének bekapcsolása’ hatására az összes ablak kis képek formájában jelenik meg. Hírolvasó (NewsTicker) Ha rendelkezünk internetkapcsolattal, a legfrissebb híreket is olvashatjuk. A hírek címei a kisalkalmazáson belül folyamatosan

végiggördülnek, rájuk kattintva a máris olvashatjuk a hírt Válogatott KDE alkalmazások A KDE számos alkalmazást tartalmaz. A rendelkezésre álló hely szűkös volta miatt csak néhány alkalmazást ismertetünk itt részletesebben. A kiválasztott alkalmazások nem jelentenek minőségi összehasonlítást. 130 Válogatott KDE alkalmazások 5 Merevlemez kezelés 5.5 ábra: Adathordozók áttekintése kdf segítségével KDE – A grafikus munkakörnyezet Mind a kdf és a kwikdisk alkalmas arra, hogy a rendszerbe adathordozókat csatolhassunk/választhassunk le egyszerűen és gyorsan. A kwikdisk egy kisalkalmazás, éppen ezért a panelbe beépíthető. Amikor a jobb egérgombbal kattintunk az ikonra egy menü bukkan fel, ahol a megfelelő adathordozót csatolhatjuk vagy éppen leválaszthatjuk. A grafikus áttekintéshez válasszuk ki a ‘KDiskFree elindítása’ opciót. A kdf és KDiskFree segítségével áttekinthetjük az /etc/fstab fájlban

megadott adathordozókat, a df parancshoz hasonlóan. Az ablakban megtalálható a médiához tartozó ikon, típus, méret, csatolási pont, a rendelkezésre álló szabad hely, a lefoglalt terület százalékban és annak grafikus megjelenése. Ha a jobb egérgombbal kattintunk egy bejegyzésen, egy felbukkanó menü jön elő. A rendszerbe egy eszközt beépíthetünk az ‘Eszköz csatolása’ vagy eltávolíthatunk az ‘Eszköz leválasztása’ gombok segítségével. Az ‘Adathordozó megnyitása’ elindít egy új Konqueror ablakot a tartalmat listázva. DVI, PostScript, és PDF nézegetők A DVI és PostScript a két legfontosabb formátum a Linuxban. Kényelmesen megnézhetjük tartalmukat a kdvi DVI nézegetővel, vagy a kghostview PostScript és PDF nézegetővel. Mindkét alkalmazás áttekinthető felépítésű, ezért használatukat egyszerű elsajátítani. Az 56 ábrán (következő oldal) látható a kdvi ablaka. Egy a számos jó tulajdonság közül

az, hogy ezek a nézegetők beépíthetők egy Konqueror ablakba. Ezáltal nagyon egyszerűvé válik az ilyen fájlok SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 131 5.6 ábra: Kdvi dokumentum-nézegető megjelenítése, anélkül, hogy minden esetben nekünk kéne elindítani az alkalmazást manuálisan. A kghostview-ben, ahogyan az az 57 ábrán látszik (következő oldal), betölthetünk és megnézhetünk bármilyen PostScript vagy PDF dokumentumot. Ehhez válasszuk ki a ‘Fájl’ ➝ ‘Megnyitás’ menüpontot majd válasszuk ki a dokumentumot. A ‘Nézet’ menüben többféle megjelenítési mód közül választhatunk, amelyeknél a tartalom automatikusan az adott méretben látható. A kép 90 fokos elforgatásához használjuk a ‘Nézet’ ➝ ‘Irány’ menüpontot. Archív fájlok létrehozása, megtekintése és tömörítése A merevlemezen helyet takaríthatunk meg, ha „tömörítőt” használunk. amely a fájlokat és könyvtárakat az eredeti

méret töredékére tudja betömöríteni. Az ark egy elterjedten használt program ezen archív fájlok kezelésére. Számos formátumot támogat, mint zip, tar.gz, tarbz2, lha, rar és zoo    A program indításához nyomjuk meg az  Alt  + F2  gombokat és adjuk ki az ark parancsot. Ha már vannak tömörített fájljaink, ezeket a Konqueror ablakából áthúzhatjuk az ark ablakába. Az ark megjeleníti az archív fájl tartalmát Ugyanezt érhetjük el a ‘Fájl’ ➝ ‘Megnyitás’ menüpont kiválasztásával. Miután a tömörített fájlt megnyitottuk, többféle műveletet végezhetünk rajta. Az ‘Akció’ menüpont számos opciót kínál, mint a fájlok vagy könyvtárak hozzáadása, törlése, kicsomagolása, megtekintése, szerkesztése vagy más programmal történő megnyitása. Új archívum létrehozásához használjuk a ‘Fájl’ ➝ ‘Új’ menüpontot. Adjuk meg az új archívum nevét a felbukkanó ablakban. Ha megadtuk a fájl

kiterjesztését 132 Válogatott KDE alkalmazások 5 KDE – A grafikus munkakörnyezet 5.7 ábra: KGhostview dokumentum nézegető is, az archívum ebben a formában fog létrejönni. Ha elhagytuk a kiterjesztést, az alapértelmezett zip formátum lesz használva. Amikor a bejegyzéssel kész vagyunk, egy üres ablak jelenik meg, ahová beszúrhatjuk a fájlokat vagy könyvtárakat a Konquerorból. Az ark betömöríti a fájlokat és kilistázza azokat. További információkért az ark programmal kapcsolatban válasszuk ki a ‘Segítség’ ➝ ‘Ark kézikönyv’ menüpontot. Találkozók szervezése KOrganizer segítségével A korganizer programmal találkozókat szervezhetünk és egyszerű emlékeztetőket hozhatunk létre a születésnapokhoz vagy fontosabb eseményekhez. Feladatokat adhatunk meg és azok készültségi fokát is nyomon követhetjük. Az alkalmazást a kdepim3 csomagban találjuk és a YaST2 segítségével    Alt  + F2  billentyűk

megnyomásával és a telepíthetjük. A programot az  korganizer parancs beírásával indíthatjuk. Új esemény létrehozásához kattintsunk az ‘Eljárások’ ➝ ‘Új esemény’ menüpontra. A megnyíló ablakban általános információkat adhatunk meg az eseményhez, például annak időpontját, meghatározhatjuk az eseményhez esetleg szükséges résztvevőket. Amennyiben ismétlődő eseményről van szó, SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 133 5.8 ábra: KOrganizer a KDE határidőnapló jelöljük be az ‘Ismétlődő esemény’ mezőt és adjuk meg az ismétlődés szabályát az ‘Ismétlődés’ lapon. Az ‘Általános’ lapon adhatunk meg egy ‘Összefoglaló’ bejegyzést, meghatározhatunk kezdési és befejezési dátumot, valamint egy időpontot. Ha szeretnénk, hogy a KOrganizer figyelmeztessen az időpontra, jelöljük be a ‘Figyelmeztetés’ mezőt és adjuk meg a figyelmeztetés időpontját. Az alsó

szövegmezőben beírhatunk egy hosszabb szöveget az eseményhez, és meghatározhatjuk az esemény kategóriáját. Ehhez nyomjuk meg a ‘Kategóriák.’ gombot és válasszunk a felsorolt kategóriák közül Amennyiben a kívánt kategória nem szerepel az elérhető kategóriák között, hozzáadhatunk egy újat ‘A kategóriák szerkesztése’ beviteli mezőben. Az ‘OK’ gombbal kiléphetünk a párbeszédablakból. A továbbiakban egy példa következik arra, hogy hogyan lehet hatékonyan létrehozni új eseményt. Az új esemény létrehozásához kattintsunk az ‘Eljárások’ ➝ ‘Új esemény’ menüpontra. Először adjunk az eseménynek megfelelő nevet és írjuk be az ‘Összefoglaló’ mezőbe. Amennyiben az eseményhez időpontot is szeretnénk rendelni, adjuk meg a ‘Kezdés időpontját’ illetve a ‘Befejezés időpontját’. Amennyiben nem kívánunk hozzárendelni időpontot, jelöljük be a ‘Nincs hozzárendelt időpont’ mezőt.

A figyelmeztetéshez jelöljük ki a megfelelő mezőt és adjuk meg a figyelmeztetés időpontját. A figyelmeztetés időpontját percekben, órákban vagy napokban adhatjuk meg, az adat természetesen az esemény előtti időre vonatkozik. A könnyebb átláthatóság kedvéért adhatunk részletesebb leírást az eseményhez a nagy beviteli mezőben és hozzárendelhetünk tetszőleges ‘Kategóriát’ is. 134 Válogatott KDE alkalmazások 5 KDE – A grafikus munkakörnyezet 5.9 ábra: Új találkozó létrehozása Amennyiben az eseménynek több érintettje is van, definiálhatjuk ezeket a ‘Látogatók’ lapon. Kattintsunk a megfelelő fülre és adjuk meg a résztvevők email címét Továbbá azt is meghatározhatjuk, hogy melyik résztvevőnek milyen feladatköre lesz (látogató, szervező, tulajdonos vagy képviselő). Amennyiben már rendelkezünk címjegyzékkel és a szükséges címekkel, kattintsunk a ‘Címjegyzék. ’ gombra és

válasszuk ki a megfelelő résztvevőket A KOrganizer automatikusan beilleszti a résztvevőt e-mail címével együtt. Befejezésül kattintsunk az ‘Alkalmazás’ gombra. Eseményünk erre bekerül a határidőnaplóba, az ablak azonban nyitva marad, hátha valamin még változtatni szeretnénk. Az ablak bezárásához kattintsunk az ‘OK’ gombra A KOrganizerrel nem csak találkozókat szervezhetünk, hanem feladatokat is rendezhetünk. Az ‘Akciók’ menüpontban keressük meg az ‘Új tennivalók’ bejegyzést. Kinternet – irány az internet! Az interneten való böngészéshez és az elektronikus levelezéshez szükségünk van egy modemre vagy egy ISDN kártyára, és egy internetszolgáltatóra. Az ehhez szükséges beállításokat a YaST2-vel végezhetjük el. Amennyiben SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 135 sikeresen beállítottuk a megfelelő eszközt és internetszolgáltatónkat, betárcsázhatunk a KInternet programmal szolgáltatónkhoz.

A KDE indításkor betölti a KInternet-et, és a program automatikusan megvizsgálja, hogy van-e lehetőség internetkapcsolat felépítésére. Ha igen, akkor megjelenik a program ikonja a KDE-panel jobb oldalán. Az alábbi ábrán látható villásdugó képe jelzi, hogy az internet-hozzáférést már beállítottuk, de jelenleg nincs élő kapcsolat. Nincs élő kapcsolat. Kapcsolat létrehozása. Élő internetkapcsolat. Nincs elő kapcsolat. A kinternet azonban automatikusan felépíti a kapcsolatot, ahogy szükséges (például az internetböngészéshez). Adatforgalom az internet felől/felé. Ha a jobb egérgombbal egyszer a KInternet ikonra kattintunk, felbukkan egy menü, melynek segítségével a KInternet programot könnyen be tudjuk állítani, illetve ellenőrizhetjük a szolgáltató felé az összeköttetést. Az általunk választott szolgáltatóval létrejövő kapcsolatot a YaST2-vel állíthatjuk be. Gyakran ismételt kérdések és válaszok Hogyan

érhetjük el a CD vagy DVD meghajtót? Egy ikon található erre a célra a KDE munkaasztalán, amely CD-t formáz. Helyezzük be a CD- vagy DVD-lemezt és kattintsunk a bal egérgombbal az ikonra. A CD csatolásra kerül és a tartalma megjelenik egy Konqueror ablakban. Nincsen CD ikon a munkaasztalon. Hogyan hozhatunk létre egyet? Kattintsunk a jobb egérgombbal a munkaasztalra. Kattintsunk az ‘Új ’ ➝ ‘CD-ROM eszköz’ menüpontra. Egy ablak jelenik meg Az ‘Általános’ fül alatt nevezzük el az ikont. Adjuk meg a CD vagy DVD meghajtó eszköznevét az ‘Eszköz’ mezőben. 136 Gyakran ismételt kérdések és válaszok 5 Áthelyezhető a panel máshova? Szeretnénk egy másik panelt is használni, ez lehetséges? Igen. Kattintsunk egy üres helyre a már létező panelon Válasszuk ki a ‘Hozzáadás’ ➝ ‘Kiterjesztés’ ➝ ‘ Panelkiterjesztés’ pontra. Egy újabb panel nyílik meg. Most már hozzáadhatunk könyvtárakat és fájlokat a

Konqueror segítségével. Alternatívaként a panelon a jobb egérgombbal a megfelelő elemet a ‘Hozzáadás’ gombbal választhatjuk ki. Hogyan adhatunk hozzá további elemeket vagy programokat a panelhoz? Erre két lehetséges mód kínálkozik: 1. Kattintsunk a jobb egérgombbal a panel üres helyére A felbukkanó menüben válasszuk ki a ‘Hozzáadás’ ➝ ‘Alkalmazásgomb’ pontot és úgy látjuk a bejegyzéseket, ahogyan a K menüben megjelennek. Adjuk hozzá a kívánt bejegyzéseket a vezérlőpanelhez a ‘Menü hozzáadása’ gombbal. A kívánt programot kiválaszthatjuk egyenesen a rá történő kattintással is. Mindkét esetben a megfelelő ikon ezután megjelenik a vezérlőpanelen. KDE – A grafikus munkakörnyezet Természetesen igen. Kattintsunk jobb gombbal a panel egy üres helyére és húzzuk a képernyő bármelyik széléhez. Az elengedés után a panel itt marad. 2. A programok és mappák hozzáadhatók a Konquerorból a bal egérgomb

lenyomásával és az elem áthúzásával a panelre. Többet szeretnénk megtudni a rendszerről. Hol találhatunk információkat?    Két lehetőség van. Nyomjuk meg az  Alt  + F2  billentyűket és írjuk be a ksysguard parancsot. A megjelenő ablakban használjuk a „szenzor böngészőt”, a bal gombbal kattintva erre egyedi megfigyelő modulokat húzatunk át a főablakba. A másik lehetőség a vezérlőközpont használata Az összes erőforrás és eszköz megtalálható az ‘Információ’ pontban. Hogyan jeleníthetünk meg PostScript vagy PDF fájlokat? A KDE-ben a KGhostview szolgál erre a célra. A DVI, PostScript, és PDF nézegetők bekezdés (131. oldal) részletesen ismerteti a program használatát. Hogyan nézhetünk meg grafikákat?    Használjuk a kuickshow programot. Az  Alt  + F2  billentyűk lenyomásával és a kuickshow parancs kiadásával indítható. Az alkalmazás számos grafikai formátumot támogat. SuSE Linux

– Felhasználói kézikönyv 137 Lehetséges a WAV, MP3 és egyéb hangfájlok lejátszása KDE alatt?    Igen. Nyomjuk meg az  Alt  + F2  billentyűket és adjuk ki az xmms  parancsot. A megjelenő ablakban nyomjuk le az  L gombot és válasszuk ki a lejátszandó fájlokat. Hogyan játszhatunk le zenei CD-ket? Helyezzük be a zenei CD-t a meghajtóba és indítsuk el az xmms    alkalmazást ( Alt  + F2  , xmms parancs). Lehetséges, hogy állítanunk kell a hangerőn. Ezt az xmms csúszkájával vagy a kmix programmal tehetjük meg. Hogyan játszhatunk le filmeket ? Többféle formátumú filmet, köztük az mpeg1-et, avi-t és DVD-t (kódolatlan), játszhatunk le a gmplayer segítségével. A programot az    + F2  megnyomásával és a gmplayer parancs kiadásával indíthatjuk Alt  el. Tájékoztatás A képek, hangok és videók elindíthatók automatikusan is a fent említett három programmal úgy, hogy egyszerűen csak kattintunk a

megfelelő fájlra a Konqueror ablakában. Tájékoztatás Hogyan kapcsolódjunk az internetre? Használjuk a KInternet alkalmazást. Részletes ismertetése megtalálható a Kinternet – irány az internet! fejezetben (135. oldal) Hogyan olvashatjuk az elektronikus leveleket? Használjuk a KMail programot, amelyről részletesebben a KMail – A KDE levelezőprogramja fejezetben olvashatunk (249. oldal) További információk További információkért ellenőrizzük a KDE weboldalát a http://www.kde org címen. A kdethemesorg és a kde-lookorg címen pedig ikonok, témák és további grafikai elemek találhatók. 138 További információk 6 A KDE beállítása A KDE beállítása Ebben a fejezetben leírjuk, hogy a KDE vezérlőközpont segítségével hogyan tudjuk megváltoztatni a munkaasztal kinézetét. Ezen kívül segítséget nyújt a fájlkezelő és internetböngésző, valamint számos egyéb alkalmazás testreszabásához. A KDE vezérlőközpont .

Adatbiztonság, titkosítás . Energiakezelés . Grafikai megjelenés, témák . Hang, multimédia . Internet, hálózat . KDE komponensek . Munkaasztal . Nyelvi beállítások, segédeszközök Perifériák . Rendszeradminisztráció . YaST2 modulok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140 141 142 142 145 146 149 152 153 154 154 155 A KDE vezérlőközpont Biztosan van már valamilyen elképzelésünk, hogy a KDE mire képes; azonban ahhoz, hogy elképzeléseink szerint működjön, valószínűleg még egy-két dolgot be kell állítanunk a vezérlőközpontban. Következzen egy

rövid áttekintés a vezérlőközpont moduljairól és lehetőségeiről. A KDE vezérlőközpontot vagy a panelről indíthatjuk, vagy a K-menüből közvetlenül a ‘Vezérlőközpont’ menüponttal. Miután kiválasztottuk az ikont illetve a menüpontot, megjelenik a vezérlőközpont főablaka (lásd a 6.1 ábrát) 6.1 ábra: A KDE vezérlőközpont A vezérlőközpont főablaka három részből áll: a felső menüsorból, a bal oldali regiszterből a ‘Tartalomjegyzék’, ‘Keresés’ és ‘Segítség’ lapokkal, valamint a jobb oldali magyarázó szövegből. Egy kattintás a megfelelő modulra, és máris megjelenik az a jobb oldali ablakban. Az ablak alatt általában a következő négy gomb található: ‘Segítség’ Itt kaphatunk rövid segítséget az egyes modulokhoz. ‘Alapértelmezett’ Erre a gombra kattintva a KDE adott moduljának beállításai telepítéskori alapértelmezett helyzetbe kerülnek 140 A KDE vezérlőközpont

‘Visszaállítás’ Visszaállítja a beállításokat a legutóbbi mentett állapotra. A vezérlőközpont eszköztárai a következő menüpontokat tartalmazza: ‘Fájl’ A ‘Fájl’ menünek csak egy menüpontja van: ‘Kilépés’. ‘Nézet’ A ‘Mód’ almenüben ‘Ikonnézet’ és ‘Fa-nézet’ közül választhatunk. Amennyiben az Ikonnézetet választottuk, az ‘Ikonméret’ almenüben meghatározhatjuk az ikonok méretét a kicsi, közepes és nagy választékból. 6 A KDE beállítása ‘Alkalmazás’ Azonnal alkalmazza a futó rendszeren az általunk tett beállításokat. ‘Segítség’ A szokásos segítségnyújtó KDE menü; ha többet szeretnénk tudni a vezérlőközpontról, válasszuk a ‘Tartalom’ menüpontot. Amennyiben egy ikonról vagy egy regiszterlapról szeretnénk többet tudni, válasszuk a ‘Mi ez?’ menüpontot. Ha hibát fedeznénk fel a vezérlőközpontban, írjunk egy e-mailt a program szerzőinek a

‘Hibajelentés’ menüpont segítségével. Végül két rövid ismertetőt találunk magáról a programról (‘A KDE vezérlőközpont névjegye’) és a KDE-ről (‘A KDE névjegye’). Ha valamelyik elemnél nem tudjuk biztosan, hogy mit jelent illetve mire való, próbáljuk ki a KDE felbukkanó magyarázatának használatát. Nyomjuk meg    egyszerre a ⇑  + F1  billentyűket, majd kattintsunk a megfelelő elemre. Ekkor megjelenik egy rövid segítségnyújtó szöveg. Az alábbiakban egy részletes leírást nyújtunk az egyes modulokról. Adatbiztonság, titkosítás Ez alatt a menüpont alatt, mely két modult tartalmaz, be tudjuk állítani, hogy a KDE hogyan jelenítse meg a jelszókaraktereket. Ez rendszerint a KDM bejelentkezéskezelőnél és a kdesu program futtatásakor fontos. Választhatunk 1, 3 csillag és semmi között. A menü második moduljában az SSL titkosítással kapcsolatos beállításokat tudjuk elvégezni. Az alapértelmezett

beállítások szinte mindenre megfelelők, így a legtöbb esetben itt nem kell semmit módosítanunk. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 141 Energiakezelés Ezzel a modullal bekapcsolhatunk és beállíthatunk néhány, az energia-takarékos működésre vonatkozó funkciót, melyek főleg hordozható számítógépeknél hasznosak. Néhány beállítási lehetőség hagyományos, asztali PC-k esetében is hasznos lehet, például a képernyő automatikus kikapcsolása tétlenség esetében. Az energiatakarékos funkciók használatához szükségünk van egy olyan rendszermagra, mely támogatja az APM-et (Advanced Power Management) vagy az ACPI-t (Advanced Configuration and Power Interface). A SuSE Linux alapértelmezett rendszermagja teljes mértékben támogatja az APM-et és részben az ACPI-t is (az igazi áttörés csak a 2.6-os rendszermaggal várható). Az energiakezelés használatához szükségünk van az apmd csomagra illetve az acpid csomagra, továbbá

be kell állítanunk a rendszertöltőt, hogy a rendszermag használja a megfelelő csomagot. Az energiakezelés részletes leírása a Rendszerkézikönyvben található. Grafikai megjelenés, témák Ez a menüpont számos beállítási lehetőséget kínál a grafikus felület stílusát és kezelését illetően. Mivel ezek a beállítások teszik igazán személyessé és kellemessé a rendszert, ez a bekezdés kicsit részletesebb lesz. Tájékoztatás A KDE kinézetének beállításánál mindenképpen vegyük figyelembe a számítógép felszereltségét. Ha például minden munkaasztalhoz más háttérképet állítunk be, lényegesen megnő a rendszer memóriaigénye. Tájékoztatás A legtöbb bejegyzéshez nem kell külön magyarázat; itt tehát csak néhány fontos modulra térünk ki: Ablakstílus Itt állíthatjuk be az ablakok fejlécét. Számos téma közül tudunk választani, és ha nem éppen a ‘Redmond’ stílust választjuk, még részletesebben is

meghatározhatjuk a kiválasztott stílust a ‘Beállítás’ fülre kattintva. Továbbá – a ‘Nyomógomb’ fülre kattintva – szerkeszthetjük az ablak fejlécéhez tartozó elemeket. Ez például akkor lehet hasznos, ha megszoktuk, hogy a ‘Bezárás’ gomb az ablak jobb szélén található, a kedvenc ablakstílusunkban pedig bal oldalon. Akkor e modul segítségével egyszerűen áthelyezhetjük azt a kedvelt oldalra. 142 Energiakezelés Betűtípusok A grafikus munkakörnyezet elemeihez rendelt betűtípusokat módosíthatjuk ebben a menüben. Háttér A modul neve magáért beszél; itt állíthatók be a munkaasztalok különböző háttérképei. Vegyük figyelembe, hogy a sok különböző háttérkép lényegesen növeli a rendszer memóriaigényét. 6 A KDE beállítása Alkalmazásindítási effektus Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy egy adott program az egérkattintásra tényleg elindult-e, jelöljük ki a ‘A homokóra engedélyezése’

négyzetet. Alapértelmezett esetben az egérmutató is villog, illetve homokóra animáció is látható egy KDE alkalmazás indításakor. Itt kapcsolhatjuk ki például a villogó egérmutatót is Ikonok Ebben a modulban ikonkészletet választhatunk. A SuSE Linux alapértelmezett telepítésekor csak egy téma áll rendelkezésünkre (Conectiva Crystal). További ikontémákat a kdeartwork3 és a noia csomagokban valamint az interneten a http://www.kde-lookorg címen találhatunk. Az ikontémáknál mindenképpen vegyük figyelembe a számítógép teljesítményét, és 128 MB memória alatt ne nagyon kísérletezzünk. Kgamma Ebben a modulban be tudjuk állítani a képernyő színeit. Erre akkor lehet szükségünk, ha színes képeket nyomtatunk és azt szeretnénk, hogy a képernyő ugyanúgy jelenítse meg a színeket, mint a nyomtató. Külön be tudjuk állítani az egyes színcsatornákat és a bal alsó szélén lévő jelölőmező segítségével menteni is

tudjuk a beállításokat. Képernyővédő Egy képernyővédő kiválasztásához először ki kell jelölnünk ‘A képernyővédő bekapcsolása’ mezőt. Ezáltal elérhetővé válik a képernyővédők listája. Egy kiválasztott képernyővédő teszteléséhez nyomjuk meg a ‘Próba’ gombot. Amennyiben egy képernyővédő rendelkezik beállítási lehetőségekkel, nyomjuk meg a ‘Beállítás’ gombot és nyugodtan próbáljuk ki a képernyővédő különböző beállítási lehetőségeit. A bal oldali ablakban egy előnézetet kapunk a kiválasztott képernyővédőről. Az előnézet alatti mezőben beállíthatjuk a képernyővédő ‘Várakozási idő’ értékét, vagyis azt, hogy hány percnyi üresjárat után induljon a képernyővédő. Amennyiben a képernyővédőt a képernyő zárolásához is szeretnénk használni, jelöljük ki a ‘Jelszó kérése’ mezőt. A ‘Prioritás’ csúszkával beállíthatjuk, hogy

a képernyővédő mennyire terhelje a processzort. Menü beállítások Ebben a modulban be tudjuk állítani, hogy a SuSE- vagy a K-menü legyen az alapértelmezett menünk. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 143 Panelek Ha nem tetszik a panelen lévő ikonok háttere, jelöljük ki a ‘Képek engedélyezése a gombok hátterében’ mezőt, és válasszunk tetszőleges háttérképet. Az egész panelhez is állíthatunk be egy háttérképet Stílus Az ablakstílusokon kívül, a teljes munkaasztalhoz is tudunk különböző stílusokat választani, melyek főleg a KDE különböző elemeire (gombok, menük stb.) vonatkoznak 6.2 ábra: Új színekben is pompázhat a KDE munkaasztala Színek Ezzel a modullal megváltoztathatjuk a KDE munkaasztal színösszeállítását. Módosíthatunk például a fejlécek színösszeállításán, a háttérszíneken, vagy az ablakok színein (lásd a 6.2 ábrát) Kattintsunk a változtatandó elemre és változtassuk meg a

színét. Amennyiben a színösszeállítás megfelelő, nyomjuk meg a ‘Színösszeállítás mentése.’ gombot. 144 Grafikai megjelenés, témák 6 Hang, multimédia Hang-CD böngésző A KDE-ben közvetlen a Konquerorból lehet audio CD-ket a merevlemezre másolni. Ehhez nem kell mást tennünk, mint elindítani a Konquerort, majd beírni a beviteli mezőbe, hogy audiocd:/. Ezt követően fogjuk meg a megfelelő fájlt az egérrel és húzzuk át egy másik ablakba vagy a munkaasztalra. E modulban elvégezhetjük az ehhez szükséges ‘CDDA-’, ‘Ogg Vorbis-’, ‘MP3-’ illetve ‘CDDB-’ beállításokat is. A KDE beállítása E modulban a hangkártya paramétereit állíthatjuk be. Hangszolgáltatás Ebben a modulban a KDE aRts hangszerverét állíthatjuk be, melynek segítségével a különböző rendszerhangokat, MP3 fájlokat stb. lehet lejátszani. Rendszercsengő E menüpontban beállíthatjuk a rendszercsengő hangerejét, magasságát és

hosszát. Rendszerüzenetek Ebben a modulban szinte minden KDE alkalmazáshoz illetve művelethez hanghatásokat rendelhetünk. Válasszuk ki a megfelelő bejegyzést (például a KDE ablakkezelőt) és kattintsunk a bejegyzés előtt lévő + jelre. A következő menüpontokat láthatjuk: ‘Naplófájlba írás’: fájlba menti a jelentést, látható vagy hallható jelzés nélkül. ‘Hanglejátszás’: az eseményhez rendelt hangfájlt játssza le ‘Üzenettáblák megjelenítése’: hiba esetén egy megfelelő ablak jelenik meg. ‘Standard hibakimenet’: hiba esetén az alkalmazás ad a hibáról jelentést. Ha az eseményekhez hanghatást szeretnénk rendelni, adjuk meg a hangfájl nevét a ‘Fájlnév’ mezőben, illetve válasszuk ki azt a könyvtár ikonra kattintva. Miután kiválasztottuk a lejátszandó fájlt, ki is próbálhatjuk azt a könyvtár ikon melletti lejátszás gombra kattintva. Végül a megfelelő csúszkával beállíthatjuk, hogy a

lejátszandó fájl milyen hangerővel kerüljön lejátszásra. Ha a fájl lejátszásához egy külső alkalmazást szeretnénk használni, jelöljük ki a megfelelő mezőt, majd adjuk meg az alkalmazás elérési útvonalát. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 145 6.3 ábra: KDE rendszerüzenetek Internet, hálózat Ebben a menüpontban fontos levelező, böngésző és egyéb hálózati beállításokat lehet elvégezni. Webböngészés Ebben a menüpontban minden a Konqueror internetböngészővel kapcsolatos beállítást elvégezhetünk. Betűtípusok: Itt állíthatjuk be, hogy a Konqueror internetböngésző milyen betűtípusokat használjon. A Konqueror alapértelmezett esetben az általános betűtípusokat használja, melyeket azonban itt felülbírálhatunk. Bővítőmodulok: A ‘Bővítőmodulok’ fülre kattintva egy listát kaphatunk, minden telepített Netscape pluginról. Ezeket a beépített kisalkalmazásokat a Konqueror is tudja

használni. Böngészőazonosító: Amikor a Konqueror létrehozza a kapcsolatot az általunk megadott honlappal, információkat cserél a honlapot felkínáló géppel. Az intelligens szerverek kiértékelik ezeket az információkat, hogy hozzáigazíthassák a honlapot a használt böngészőhöz. Ez egy hasznos funkció, mivel nem minden böngésző működik egyformán. 146 Internet, hálózat CGI programok: Itt adhatjuk meg a CGI programok elérési útvonalát. Ha nem futtatunk webszervert, a beállításnak nincs jelentősége. Cookie-beállítások: A „cookies”, magyarul sütik olyan fájlok, melyeket a különböző szerverek internetböngészéskor elmentenek a merevlemezünkre. A sütiknek lehetnek hasznos funkciói (például tárolják az adott honlap beállításait, ha mi testre szabtuk azt), de lehetnek kevésbé hasznos funkciói is (egy szerver például összegyűjtheti a gépünkön lévő sütiket, hogy majd eszerint elárasszon minket

reklámokkal). A legtöbb esetben erről mi nem is tudunk. Ebben a modulban nem csak teljesen letilthatja illetve engedélyezheti a „sütiket”, hanem elvégezheti ezt a beállítást minden szerverhez külön-külön is. 6 A KDE beállítása Néhány webszerver azonban a (szerintük) alkalmatlan böngészők számára megtiltja a kapcsolatot. Ilyenkor segíthet, ha a Konquerornak ehhez az oldalhoz egy másik azonosítót állítunk be Gyorstár: Ebben a modulban bekapcsolhatjuk a Konqueror által használt gyorstárat és meghatározhatjuk annak méretét. Java/JavaScript: Itt meghatározhatjuk, hogy a Konqueror futtassa a Java illetve JavaScript alkalmazásokat. Ezeket a beállításokat akár doménként is elvégezhetjük. Figyelem Az olyan aktív elemek, mint a Java-/JavaScript lényegesen növelik a biztonsági kockázatot. Mindenképpen javasoljuk, hogy használja ki a tartományspecifikus beállítások által kínált lehetőséget. Figyelem Keresési

beállítások: E menüpont segítségével megadhatunk egy rövidítést vagy egy kulcsszót a Konqueror URL beviteli mezőjében, amelyet a beállított keresőszolgáltató majd címszóként használ. Működés: Fontos beállítások a Konqueror viselkedését illetően. Többek között itt le tudjuk tiltani a képek automatikus betöltését és az animációk működését. Napló-oldalsáv: A Konqueror naplót készít minden egyes látogatott honlapról. Ezt a naplót a navigációs panel segítségével tudjuk megtekinteni. Itt lehetőségünk van arra, hogy kitöröljük a naplót, és hogy meghatározzuk a bejegyzések maximális számát. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 147 Stíluslapok: Az úgynevezett „CSS” fájlok információkat tartalmaznak HTML oldalak egységes megjelenítéséhez. Egy egyéni stíluslap használatához jelöljük ki a megfelelő pontot, majd adjuk meg a CSS fájl elérési útvonalát. Amennyiben a ‘Testreszabás’

regiszterlapon lévő stíluslapot szeretnénk használni, jelöljük ki a harmadik menüpontot. Tájékoztatás A ‘Webböngészés’ menüben elvégzett beállítások csak a Konqueror böngészőre érvényesek! Tájékoztatás A helyi hálózat böngészése Itt állíthatjuk be gépünket Samba kliensként és LAN információs szerverként (LISa). A LISa szolgáltatásai igénybevételéhez telepítenünk kell a kdenetwork3-lisa csomagot A LISa beállítása csak root-ként végezhető el. Ehhez kattintsunk a megfelelő gombra. E-mail Ebben a menüpontban megadhatjuk a levelezéshez szükséges adatokat. Ezeket az adatokat többek között a KDE levelezőkliense, a KMail használja. A KMail beállításához olvassuk el a KMail – A KDE levelezőprogramja fejezetet (249. oldal) Fájlmegosztás A megfelelő gombra kattintva, rendszergazdaként engedélyezhetjük a fájlmegosztást. Munkaasztal-megosztás Ebben a modulban meg tudjuk osztani a KDE képernyőjét más

gépekkel. Ehhez el kell készítenünk egy „meghívót”, melyet személyesen vagy e-mailben juttathatunk el a címzettnek. A címzett erre egy internetböngészőben meg tudja tekinteni a mi grafikus felületünket. Proxy Itt adhatjuk meg a HTTP és FTP kapcsolatokhoz használt Proxy szerver nevét, illetve IP címét. Azt is meghatározhatjuk, hogy a rendszer melyik szerverhez ne használjon Proxy-t. Vegyes paraméterek Itt néhány, szakértők számára fontos beállítást tudunk elvégezni. A legtöbb esetben nincs szükség az itt található adatok módosítására. 148 Internet, hálózat 6 KDE komponensek Fájlkezelő Ebben a modulban a következő beállítási lehetőségek állnak rendelkezésünkre: A ‘Megjelenés’ regiszterlapon beállíthatjuk a fájlkezelő betűtípusát, valamint annak színét és méretét. A KDE beállítása Címjegyzék Itt be tudjuk állítani, hogy a KDE címjegyzéke, a kaddressbook, milyen forrásokat használjon. Ha

csak otthon használjuk a gépünket, akkor nem kell változtatnunk az alapértelmezett bejegyzést. Vállalati környezetben érdemes egy ldap forrást is hozzáadni. A ‘Működés’ fülre kattintva megadhatjuk a Konqueror böngésző és fájlkezelő saját könyvtárát (azaz annak a könyvtárnak a teljes elérési útvonalát, ami a saját könyvtár ikonra való kattintással megjelenik), és beállíthatjuk, hogy minden egyes könyvtár új ablakban nyíljon-e meg. Az ‘Előnézetek’ lapon, bejelölhetjük azokat a fájltípusokat, melyekről előnézeti képet szeretnénk kapni a Konquerorban. A ‘Gyors másolás és mozgatás’ lapon be tudjuk állítani, hogy a Konqueror helyi menüben található ‘Másolás ide’ és ‘Mozgatás ide’ pontok alatt hány bejegyzés szerepeljen. Fájltársítások Ebben a modulban egy bizonyos alkalmazást rendelhetünk hozzá egy adott fájltípushoz, azaz fájltársításokat hozhatunk létre. A fájltípusokat Linuxon

általában a MIME típuson alapulnak (angolul Multipurpose Internet Mail Extension). Régebben ez csak az e-mailekhez csatolt fájlokra vonatkozott, de ma már általános alapja a fájltársításoknak. Egy fájltársításhoz különböző szabályokat kell meghatároznunk, továbbá egy leírást kell adnunk a fájltípusról. Végül meg kell adnunk egy ikont valamint egy listát azokról a programokról, amelyekkel az adott fájlt meg tudjuk nyitni. Fájltársítás a következő típusokhoz lehetséges: ‘application’ (alkalmazás), ‘audio’, ‘image’ (képek), ‘inode’ (különleges fájlok), ‘message’ (üzenet), ‘text’ (sima szöveg) vagy ‘video’. A típusokat az ‘Ismert típusok’ listán láthatjuk. Miután rákattintunk egy fájltípusra, ki kell választanunk, hogy a fájl megjelenítése ‘beágyazott nézegetővel’ vagy egy ‘külső nézegetővel’ történjen-e. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy egy bizonyos fájlnévminta melyik

típushoz tartozik, adjuk meg a fájl kiterjesztését (fájlnévmintát) a ‘Fájlnévminta keresése’ mezőben (lásd a 6.4 ábrát (következő oldal)) Minden begépelt betűvel csökken a kiválasztható kategóriák száma. Ha már ismerjük a fájltípus kategóriáját, kattintsunk kettőt a megfelelő kategóriára és válasszunk a megjelenő listából. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 149 6.4 ábra: MIME típus szerkesztése Egy új MIME típust hozzáadni a következőképpen lehet: 1. Kattintsunk a ‘Hozzáadás’ gombra 2. Válasszunk csoportot a felbukkanó ablakban 3. Adjunk az új típusnak egy nevet (ez lesz a kiterjesztése) Ezután szerkesszük a fájltípust a „Fájltípus szerkesztése” bekezdés szerint. Egy fájltípus szerkesztéséhez ki kell választani a módosítani kívánt típust (lásd a 6.4 ábrát) az elérhető fájltípusok listájából Ekkor megjelenik a párbeszédablak jobb részében egy új ablak a

különböző szerkesztési lehetőségekkel. A ‘Fájlnévminták’ ablakban hozzá lehet adni különböző kiterjesztéseket az új típushoz. E kiterjesztés(ek) alapján történik majd a fájltípus osztályozása. Miután rákattintottunk a ‘Hozzáadás ’ gombra, megadhatjuk az új fájltípus kiterjesztését. Érvényes bejegyzés lenne 150 KDE komponensek Tájékoztatás A kiterjesztés megadásánál is fontos, hogy különbséget tegyünk a nagy- és kisbetűs írásmód között. Tájékoztatás Ha egy adott fájltípust több alkalmazással is meg lehet nyitni; célszerű ezért beállítani, hogy melyik alkalmazás legyen az alapértelmezett, illetve melyik alkalmazással lehet egyáltalán megjeleníteni a fájlt. Ezeket az alkalmazásokat a ‘Használt alkalmazássorrend’ ablakban sorolhatjuk fel. A listán szereplő legfelső bejegyzés a fájltípus alapértelmezett alkalmazása. Egy hozzáadott új alkalmazás alapértelmezett esetben a

lista végére kerül, azonban a megfelelő gombokkal felfelé illetve lefelé lehet azt mozgatni. 6 A KDE beállítása például a ‘*.mp3’ Egy fájlnévminta eltávolításához válasszuk azt ki a listából, és kattintsunk az ‘Eltávolítás’ gombra. Ha a ‘Beágyazás’ fülre kattintunk, meghatározhatjuk, hogy milyen fájlművelet történjen bal egérgombbal történő egérkattintás esetén. ‘Az alkalmazások kívánt sorrendje’ ablakban beépített nézegetőket lehet hozzárendelni a fájltípushoz, melyeket a Konqueror böngésző fel tud használni a fájl megjelenítéséhez. Itt is lényeges az alkalmazások sorrendje, mivel a legfelső alkalmazás az alapértelmezett. Helyesírás-ellenőrző Ebben a modulban be tudjuk állítani, hogy a KDE milyen helyesírás-ellenőrzőrendszert használjon, és hogy milyen nyelven történjen a helyesírás-ellenőrzés. Komponensválasztó Ebben a modulban egyelőre csak azt tudjuk beállítani, hogy

melyik legyen a KDE alapértelmezett levelezőprogramja illetve konzol alkalmazása. Munkafolyamatok A KDE alapértelmezett esetben úgy állítja vissza a munkaasztalunkat, ha ki- és újból bejelentkezünk, ahogyan azt ott hagytuk. Amennyiben ezt nem szeretnénk, módosítsuk meg e modul beállításait. Szolgáltatások Az első sorban szakértőknek szánt modulban be tudjuk állítani, hogy a KDE mely szolgáltatásai fussanak. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 151 Munkaasztal Ablakműveletek Az ‘Ablakműveletek’ menü négy regiszterlapból áll. A ‘Fókuszálás’ regiszterlapon beállíthatjuk például, hogy egy adott ablak hogyan váljon aktívvá. Ha például már fárasztó, hogy az ablakok előtérbe kerülése végett állandóan rá kell kattintani az ablakokra, kapcsoljuk be a ‘fókusz követi az egeret’ opciót. A ‘Műveletek’ fülre kattintva beállíthatjuk az egérkattintásoktól függő ablakműveleteket. Meghatározhatjuk,

hogy mi legyen a hatása a bal egérgombbal való kattintásnak, mi történjen, amikor a középső egérgombbal a munkaasztalra vagy egy ablakra kattintunk stb. A ‘Mozgatás’ lapon többek között azt állíthatjuk be, hogy az ablak tartalma mozgatás közben látható legyen-e (ez az alapértelmezett). Ha gépünk nem a legújabb, kapcsoljuk ki ezt a funkciót A ‘Speciális’ regiszterlapon be tudjuk állítani, hogy a felgördített ablakok automatikusan legördüljenek, ha az egeret a címsor felé helyezzük. Feladatlista A feladatlista azokat az ikonokat tartalmazza, melyek egy alkalmazás indítását követően a panel közepén jelennek meg. Ebben a modulban be tudjuk állítani a feladatlistát úgy, hogy az mindig a megfelelőképpen rendezze el az egyes ikonokat. Megjelenés Ha a háttérkép módosítása után már nem tudjuk elolvasni a munkaasztalon lévő címkéket, akkor itt tudjuk átállítani az alapértelmezett betűszínt. Működés Itt be tudjuk

állítani, hogy az asztalon lévő dokumentumok előnézettel, vagy hagyományos módon jelenjenek meg. Továbbá össze tudunk állítani egy saját jobb egérgombos menüt a ‘Kattintások az asztalon’ pont alatt. Panelek Ebben a modulban teljesen testre tudjuk szabni a panelt. Az egyik legfontosabb eleme a ‘K menü szerkesztése’ gomb, ahol el tudjuk indítani a K menüszerkesztőt. Méret és elforgatás Ebben a modulban felbontást válthatunk úgy, hogy az mindig teljes képernyős legyen. Ha forgatható képernyőnk van, akkor a kép forgatását is be tudjuk állítani. Virtuális munkaasztalok KDE alatt akár 16 virtuális munkaasztalt tudunk beállítani. Minden egyes munkaasztalnak külön nevet is adhatunk 152 Munkaasztal 6 Nyelvi beállítások, segédeszközök Az ‘Alkalmazások billentyűparancsai’ menüben általános billentyűkom  Ctrl  + X -et binációkat definiálhatunk a KDE alkalmazásokhoz (például a  a kivágáshoz). Az itt

elvégzett változtatások minden KDE alkalmazásra érvényesek. A KDE beállítása Billentyűparancsok Ha vannak már jól megszokott billentyűkombinációink, itt beállíthatjuk azokat a ‘Globális billentyűparancsok’ fülre kattintva. Kattintsunk egy eseményre a listán és adjuk meg a billentyűkombinációt az eseményhez. Billentyűzetkiosztás Ebben a modulban különböző billentyűzetkiosztásokat állíthatunk be. Ehhez először be kell kapcsolnunk a több billentyűzetkiosztás engedélyezését a megfelelő jelölőmezőt kijelölve Ezen felül itt válthatunk „qwertz” billentyűzetről „qwerty” billentyűzetre. Ország/régi és nyelv Ahogy a menüpont neve is „elárulja”, itt adhatjuk meg azt az országot ahol tartózkodunk, valamint a használni kívánt nyelvet és karakterkészletet. Általában az ‘Ország’ kiválasztásával a ‘Nyelv’ és a ‘Karakterkészlet’ értékei is automatikusan beállításra kerülnek.

Egyedi beállításokhoz (ha például Ön Svájcban lakik, magyarul beszél és oroszul szokott írni) használhatja a ‘Számok’, ‘Pénz’ és ‘Idő & dátum’ lapokat is. Tipp Az ablak alján rögtön láthatjuk előnézetben, hogy milyen hatásai vannak az elvégzett beállításoknak. Tipp Segédeszközök fogyatékosoknak Amennyiben a KDE hibaüzeneteit nemcsak hanggal hanem egy külön jellel is jelölni szeretné, kapcsolja be ezt a lehetőséget a ‘Csengő’ regiszterlapon. A ‘Billentyűzet’ fülre kattintva megadhatjuk a billentyűzet késleltetési idejét. Amennyiben az egeret a billentyűzet segítségével szeretnénk irányítani, kattintsunk az ‘Egér’ fülre, jelöljük ki az ‘egér mozgása a billentyűzettel (a numerikus gombokkal)’ mezőt és állítsuk be a különböző értékeket. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 153 Perifériák Billentyűzet Itt beállíthatjuk a billentyűismétlés sebességét,

valamint azt, hogy a NumLock a KDE indításakor automatikusan bekapcsolódjon-e. Digitális kamera Ha digitális kameránkhoz külön meghajtó szükséges (viszonylag régi, vagy nem USB-s), akkor itt tudjuk beállítani azt. Egy kattintás a fényképezőgép ikonra, és megjelenik egy lista, melyben ki tudjuk választani kameránk típusát. Ezt követően már csak a kaput kell megadnunk, melyhez a kamera csatlakozik, és máris használhatjuk a kamerát például a gtkam vagy digikam programmal. Ha a kameránk nem szerepel a listán és USB-s, akkor valószínűleg nincs szükség meghajtóra és az USB csatlakoztatásakor automatikusan megjelenik egy ikon a KDE munkaasztalon. Egér Az ‘Egér’ modulra kattintva az ‘Általános’ és a ‘Speciális’ fület láthatja. ‘Általános’ Ezen a lapon beállíthatjuk az egér gombjait balkezes illetve jobbkezes használatra. Továbbá azt is meghatározhatjuk, hogy mi történjen a bal egérgombbal való kattintáskor,

automatikusan legyenek-e kiválasztva az ikonok (milyen késleltetéssel) és hogy az egérmutató változzon-e egy ikon felett. ‘Speciális’ Itt néhány értékét módosíthat az egér viselkedéséhez, a duplakattintáshoz stb. Nyomtatók A KDE a 3-ás verziója óta egy teljesen új nyomtatási rendszert tartalmaz, melynek segítségével nem csak a különböző nyomtatórendszerek közül (CUPS, LPR) választhatunk, hanem akár PDF fájlba is nyomtathatunk. Ha a nyomtatót beállítottuk a YaST2-ben itt valószínűleg nincs tennivalónk. Rendszeradminisztráció Bejelentkezéskezelő (KDM) A bejelentkezéskezelővel beállíthatjuk a grafikus bejelentkezés néhány tulajdonságát. A modul nem elsősorban a bejelentkezés lehetőségeivel foglalkozik, hanem annak kinézetével. Így például háttérképet és betűtípust választhatunk; arról is dönthetünk, hogy mely felhasználókról jelenjen meg ikon a grafikus bejelentkező képernyőn. 154

Perifériák Figyelem A ‘Bejelentkezéskezelő’ és a ‘Dátum és idő’ modul beállításai az egész rendszerre térnek ki. Emiatt e modulok módosításához root jogosultságokkal kell rendelkeznünk. Figyelem 6 A KDE beállítása Betűtípus-telepítő A modul első indításakor egy varázsló jelenik meg, mely segítséget nyújt az új betűkészletek telepítésekor. Alapértelmezett esetben csak el kell fogadnia a varázsló által elvégzett beállításokat. Dátum és idő Az aktuális időt, a dátumot és az időzónát állíthatjuk be. Elérési utak Itt be tudjuk állítani a KDE néhány alapértelmezett könyvtárát, például a KDE munkaasztalét. YaST2 modulok Amennyiben azt szeretnénk, a KDE vezérlőközponton keresztül is elindíthatjuk az egyes YaST modulokat. Így valóban mindent egy helyen tudunk beállítani Vegyünk azonban figyelembe, hogy a YaST modulok ilyenkor nem a szokott környezetben futnak, emiatt a root-nak

beállított nyelven fognak futni (rendszerint angolul). SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 155 7 A GNOME fejlesztői a GNOME2-vel egy elképesztően gyors grafikus munkakörnyezetet adtak a Linuxot munkaállomásként használóknak. Tették mindezt bármiféle szolgáltatás vagy a kényelem feláldozása nélkül. A GNOMEot (GNU Network Object Model Environment) éppúgy használhatjuk grafikus munkakörnyezetként, mint rugalmas fejlesztői környezetként. Tervezésénél elsődleges szempont volt a felhasználói felület sokkal egységesebbé tétele. Ez a fejezet a GNOME-mal való munkát és a változók, az alkalmazások testreszabását helyezi a középpontba. Ezen felül áttekintést nyújt a GNOME alkalmazások legjaváról. Átállás GNOME2-re . A GNOME indítása . Súgó . A GNOME beállítása . Nautilus . Hasznos kisalkalmazások és programok További információk .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158 159 159 159 164 167 169 GNOME – A munkaasztal GNOME – A munkaasztal Átállás GNOME2-re Bár a GNOME2 grafikus munkakörnyezet már megjelent, az alkalmazások cseréje némileg több időt vesz igénybe. A SuSE Linux 82 a lehetséges összes GNOME2 alkalmazást tartalmazza. Azon szoftverek esetében, ahol még nem történt meg a frissítés az újabb környezethez, a legfrissebb GNOME 1.4 verzióhoz valót mellékeltük. 7.1 ábra: A GNOME2 munkaasztal A régebbi alkalmazások könnyedén használhatók GNOME2 alatt is, de nem kínálják fel a GNOME2 alkalmazások által nyújtott beállítási lehetőségeket. Sajnos a GNOME 1.4 verziójához készített kisalkalmazások viszont nem kompatibilisek a GNOME2 panelekkel. A pillanatnyilag elérhető alkalmazásokat és kisalkalmazásokat a SuSE Linux 82

tartalmazza További GNOME2 csomagokért és frissítésekért érdemes gyakran meglátogatni weboldalunkat http://www.suselinuxhu A GNOME és a GNOME2 közötti különbségekről bővebben a http://www. gnome.org/start/20/releasenoteshtml weboldalon olvashatunk 158 Átállás GNOME2-re 7 A GNOME indítása GNOME és az ablakkezelők Hasonlóan a többi munkakörnyezethez, a GNOME2-nek is legalább egy ablakkezelőre szüksége van. Az ablakkezelő szabályozza az ablakok rajzolását a munkaasztalra. A GNOME2 kétfajta ablakkezelőt kínál fel: a Metacity-t és a Sawfish2-t. A Sawfish2 a korábbi GNOME verziók legáltalánosabban használt ablakkezelőjének, a Sawfish-nek a továbbfejlesztése. A Metacity egy új ablakkezelő, melyet a GNOME2-höz terveztek. Sokkal egyszerűbb, gyorsabb, mint a Sawfish, és a beállítása is egyszerűbb. A SuSE Linuxban a GNOME2 alapértelmezett ablakkezelője a Metacity. GNOME – A munkaasztal A GNOME2-t elindíthatjuk a

SuSE Linuxban található grafikus bejelentkezés kezelővel. A GNOME2 parancssorból is indítható a startx gnome2 parancs kiadásával. Súgó A GNOME2 széles körű dokumentációt és súgót tartalmaz. A GNOME2 súgó böngészője, a Yelp egyszerű hozzáférést biztosít továbbá a rendszerünkön található egyéb leírásokhoz, mint pl. a kézikönyvlapokhoz A Súgót a menüből a ‘Súgó’ menüpont választásával érhetjük el. A GNOME beállítása Ha az alapértelmezett beállítások nem felelnek meg igényeinknek, alaposan meg tudjuk változtatni azokat. GConf A GNOME2 egy új beállítási eljárást tartalmaz. A cél a programok beállításának egyszerűsítése és egységesítése volt. Például, ahelyett, hogy a betűtípusokat minden egyes külön beállítsuk, elég egyszer megadni a használni kívánt betűtípust és ezt minden GConffal kompatibilis alkalmazás használni fogja. A GConfot rendszeradminisztrátorok is használhatják

profilok létrehozására. A Konfiguráció szerkesztő hasznos segédeszköz lehet adminisztrátorok és haladó felhasználók számára. A GConf alapfunkcióját kínálják a ‘Munkaasztal beállítások’ és az alkalmazások konfigurációs ablakai. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 159 Munkaasztal beállítások Ha első alkalommal indítjuk a GNOME2-t, kattintsunk a munkaasztalon lévő ‘Kezdd itt!’ ikonra duplán, majd válasszuk a ‘Munkasztal beállítások’at. Ha ez az ikon nem elérhető, indítsuk el a GNOME alapértelmezett fájl kezelőjét, a ‘Nautilus’t: kattintsunk az egér jobb gombjával a munkasztalra és a helyi menüből válasszuk az ‘Új ablak’ menüpontot. A ‘Cím:’ sorba írjuk be a következőt: preferences://. Kisegítő lehetőségek A GNOME2-t úgy tervezték, hogy sérült emberek számára nagyfokú kezelhetőséget nyújtson. Speciális kezelőopciók, mint például billentyűzetkezelők találhatók

ebben a mappában. Haladó beállítások Az ‘Haladó’ mappa bonyolultabb konfigurációs eszközöket tartalmaz. Ezeket az eszközöket használhatjuk a fájltípus-hozzárendelés beállításához, a CD adatbázis elérés ellenőrzéséhez stb. A ‘Sawfish’ almappa a Sawfish2 ablakkezelő beállításait tartalmazza. Ha nem a Sawfish az ablakkezelőnk, ne használjuk ezeket a beállításokat, használjuk inkább a ‘Metacity Setup’ beállítóeszközt. Az ‘Alapértelmezett alkalmazások’ nagyon hasznos eszköz; ennek segítségével adhatjuk meg az alapértelmezett webböngészőt és szövegszerkesztőt. Háttér A GNOME hátterének választhatunk képet vagy színátmenetet. Háttérkép kiválasztásához fogjunk meg az egérrel egy nyitott Nautilus ablakban lévő képet, és húzzuk rá ‘A háttér beállítása’ ablakra, vagy kattintsunk a ‘Kép’ gombra. A ‘Kép beállításai’ban válaszhatjuk ki a képek megjelenítés opcióit Válasszuk

a ‘Nincs háttérkép’et, ha nem szeretnénk háttérképet megadni. Betűkészlet Itt adhatjuk meg az alkalmazásokban használatos betűtípust (‘Alkalmazás betűkészlete’) és a munkaasztalon megjelenítéséhez használni kívánt betűtípust (‘Asztal betűkészlete’). A GNOME2-höz készült alkalmazások az ‘Alkalmazások betűkészlete’ menüpontban megadott betűtípust használják. Billentyűzet Ebben a beállítóablakban a billentyűzet speciális beállításait adhatjuk meg. Itt állíthatjuk be a kurzor villogási sebességét is. 160 A GNOME beállítása 7 Gyorsbillentyűk Metacity Setup (Metacity beállítása) Ez a beállítóeszköz csak akkor érhető el, ha Metacity ablakkezelőt használunk, mely az alapértelmezett a SuSE Linuxban és ha telepítettük a metacity-setup csomagot. (A SuSE Linux e kiadásában lévő GNOME verzióban a grafikus munkakörnyezet különböző elemeinek a testreszabását (témák) egy

helyről tudjuk elvégezni.) Válasszunk ki egy témát a listából, mely azonnal aktiválódik Ha a ‘Betűkészlet’ben definiált betűtípustól eltérőt szeretnénk használni, távolítsuk el a jelölést a ‘Use Default Font’ jelölőmezőből és válasszuk ki a kívánt betűtípust. A ‘Focus Selector’ral azt határozhatjuk meg, hogyan kapják meg a fókuszt az ablakok: ‘Click’ esetén az ablak akkor válik aktívvá, ha az egérrel rákattintunk; ‘Mouse’ és ‘Sloppy’ esetén az ablakok akkor lesznek aktívak, ha az egérmutató feléjük kerül. ‘Mouse’ opció használata esetén egy ablak azonnal inaktívvá válik, ha a kurzor elkerül róla. A ‘Workspace Selector’ral az általunk használt munkaterületek számát adhatjuk meg. GNOME – A munkaasztal Lehetőség van az ablakkezelő számos funkcióját billentyűparancsokkal is végrehajtani. Az alapértelmezett beállítás sok értelmes billentyűparancsot tartalmaz. A

billentyűparancsok ellenőrzéséhez és módosításához használhatjuk ezt a beállító eszközt. Két séma használható: a ‘GNOME Default’ és az ‘Emacs’ Az Emacs séma nagyon hasznos az Emacs felhasználóknak. Bármelyik séma tetszésünk szerint módosítható. Egy új billentyűparancs megadásához válasszunk ki módosításra egy már meglévőt. Nyomjuk le azokat a billentyűket vagy azok kombinációit, melyekkel az adott funkciót használni szeretnénk. Egér A ‘Gombok’ regiszterablakban állíthajuk be egerünket jobb- illetve balkezes használatra. Itt adhatjuk még meg a duplakattintás sebességét is A ‘Kurzor’ regiszterablakban az egérmutató megjelenését állíthatjuk be valamint az   Ctrl  billentyű lenyomásának hatására. A ‘Mozgás’ egérmutató kiemelését a  regiszterablak az egér mozgatási sebességének és érzékenységének beállítását tartalmazza. Proxy Ha a webeléréshez proxyszervert használunk,

itt tudjuk azt megadni. Ezt a beállítást minden GConf kompatibilis alkalmazás használni fogja. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 161 Hang Az ‘Alap’ regiszterablakban engedélyezhetjük a hangszerver bekapcsolását induláskor. Ha a hangszerver fut, az eseményekhez engedélyezhetünk hangokat, melyeket a ‘Események hangjai’ regiszterablakban szabhatunk testre. Téma A SuSE Linux 8.2 kiadásában lévő GNOME változatban a grafikus környezet különböző elemeinek a témáit tudja ebben a menüpontban megváltoztatni. Alapértelmezésben található itt néhány előre elkészített téma, melyekre kattintva azonnal aktiválhatjuk azokat. A ‘Téma telepítése’ gombra kattintva tudunk előre elkészített témákat telepíteni. A ‘Részletek’ gombra kattintva a grafikus munkakörnyezet egyes elemeit tudjuk külön-külön testreszabni, illetve itt a már meglévőkhöz újabb témákat hozzáadni (ilyen témák találhatók például a

http://art.gnomeorg weboldalon) A ‘Felhasználói felület elemei’ regiszterlapon a GTK+ 2.0 témákat, az ‘Ablakeret’ regiszterlapon a Metacity témákat és az ‘Ikonok’ regiszterlapon pedig az ikontémákat tudjuk telepíteni. A telepített témák a témakezelő következő indításakor láthatók és választhatók ki. Lehetőség van továbbá a már telepített elemtémákból (GTK+ 20, Metacity, ikonok) egy újabb komplex témát összeállítani, és azt saját néven menteni. Menük és eszköztárak Itt lehetőségünk van az eszköztárak és menük működését és kinézetét szabályozni. Megadhatjuk, hogy hogyan helyezkedjenek el az ikonok és a szövegek az eszköztárban, a menüelemek mellett szerepeljen-e ikon. A GNOME panelek A GNOME panelek könnyen létrehozhatók, testreszabhatók és eltávolíthatók. Egy panelen lehetnek menük, kisalkalmazások, programindítók és fiókok. A programindítók olyan ikonok, melyek segítségével

alkalmazásokat tudunk elindítani. A fiókok olyan alpanelek, melyek tartalmazhatnak más panelelemeket. Az egér jobb gombjával a panel egy üres részére kattintva a panelmenüt érhetjük el. Ha egy panelelemre kattintunk az egér jobb gombjával, a hozzá tartozó menüt tudjuk elérni. A panelek beállítása A Panel beállításához, lehetőleg használjuk a panel menü ‘Tulajdonságok’ menüpontját. A beállítási lehetőségek a panel típusától függnek Az ‘Elrejtés’ beállításai a legtöbb panel típusnál megtalálhatók. Az ‘Automatikus elrejtés’ 162 A GNOME beállítása Panel létrehozása A GNOME öt panel fajtát ajánl fel – menü-, él-, sarok-, csúszó- és úszópanelt. A menüpanel a képernyő felső részén lévő panel, melyen többek közt az óra és a menü található. Az élpanel képernyőhosszúságú és a képernyő valamelyik szélén helyezkedik el. A sarok panelek rövidek, melyek a képernyő sarkaiban

vagy a képernyőél közepén lehetnek. A csúszó panelek rövidek, és egy él mentén a kívánt pozícióba helyezhetők. A lebegő panelek a képernyő tetszőleges részére helyezhetők. Egy új panel létrehozásához kattintsunk az egér jobb gombjával egy már létező panelre és válasszuk az ‘Új panel’ menüpontot. Válasszuk ki a megfelelő paneltípust. Az új panel testreszabásához kattintsunk az egér jobb gombjával a panelre és válasszuk a ‘Tulajdonságok’ menüpontot. Az egér középső gombjával a panelre kattintva mozgatni tudjuk azt. 7 GNOME – A munkaasztal opcióval a használaton kívüli panelt eltávolíthatjuk a képernyőről. A panelt visszaállíthatjuk, ha az egérkurzort a panel helyére visszük. A ‘Háttér’ regiszterablakban a panel háttérbeállításait végezhetjük el. Újdonság, hogy a GNOME 2.2-ben lehetőségünk van átlátszó panelt definiálnunk Elemek hozzáadása a panelhez Egy panelelem panelhez

való hozzáadásához az egér jobb gombjával kattintsunk a panel egy szabad részére és válasszuk a ‘Panelra helyezés’ menüpontot. Az elérhető kisalkalmazások kategorizálva jelennek meg az almenüben. Indítóikonok manuálisan vagy egy menüből hozhatók létre Válasszuk ki a kívánt elemet a panelra helyezéshez. Ha az ‘Indítóikon’t választottuk, egy ablak nyílik meg. Adjunk egy nevet és egy általános nevet az elemnek. Megadhatunk megjegyzést is, ha szükséges A ‘Parancs’ mezőbe azt a parancsot kell írnunk, amivel indítani tudjuk az alkalmazást, például az XGas program indításához az xgas parancsot. Ha az alkalmazásnak egy terminálban kell futnia jelöljük be a ‘Futtatás terminálban’ jelölő négyzetet. Az alkalmazáshoz ikont a ‘Nincs ikon’ gombra kattintással választhatunk. A ‘Haladó’ regiszterlapon nem kell kitöltenünk semmit. Panel elemek átcsoportosítása Egy panelen lévő kisalkalmazások,

indítóikonok és fiókok átcsoportosíthatók. Kattintsunk az elemre az egér jobb gombjával és válasszuk a ‘Áthelyezés’ menüpontot, majd egyszerűen csak húzzuk a helyére. A panelelemeket így egyik panelről egy másikra tudjuk mozgatni. Egy elem eltávolításához kattintsunk az egér jobb gombjával az elemre és válasszuk a ‘Törlés a panelről’ menüpontot. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 163 Panel eltávolítása Egy panel eltávolításához kattintsunk az egér jobb gombjával a panelre és válasszuk a ‘Panel törlése.’ menüpontot Panel törlése esetén a panel minden eleme és beállítása törlődik. Ha szeretnénk, hogy a panelen lévő elemek továbbra is elérhetőek legyenek, a törlés előtt mozgassuk át azokat egy másik panelre. Nautilus A Nautilus a GNOME2 fájlkezelője és fájlböngészője, valamint a Nautilus kezeli a munkaasztalon lévő ikonokat is. A GNOME2 számára készült Nautilus nagy

változásokon ment keresztül, melyek drasztikus sebességnövekedést eredményeztek. Ha a Nautilus egy korábbi verzióját kipróbáltuk és nem tetszett, próbáljuk ki ezt is, ez biztos elnyeri tetszésünket. Az alábbi információk csak egy rövid összefoglalása a Nautilus alapfunkcióinak. További információkért olvassuk el a Nautilus súgóját. A munkaasztal felügyelete Az alapértelmezett konfiguráció néhány nagyon hasznos ikont biztosít számunkra a munkaasztalon. Egy munkaasztal ikonra való duplakattintással alkalmazást tudunk elindítani vagy egy mappát tudunk megnyitni a Nautilusban Az ikonokkal végezhető műveletekhez, mint például az átnevezés, kattintsunk az ikonra az egér jobb gombjával és a megjelenő menüből válasszuk a megfelelő menüpontot. A ‘Tulajdonságok’ menüpontot választva más ikont tudunk választani vagy végre tudunk hajtani egyéb változtatásokat. Az ‘Átnevezés’ menüpont választása után

átnevezhetjük az ikont. Bánjunk körültekintően azokkal az ikonokkal, melyek mappákat vagy fájlokat képviselnek. Ha ezeket az ikonokat töröljük, a hozzájuk tartozó adatok is törlődnek. Ha az ikon csak link egy könyvtárra vagy egy fájlra, törlése esetén csak a link törlődik. Ha az egér jobb gombjával a munkaasztal egy üres részére kattintunk, a munkaasztal helyi menüje jelenik meg. Új mappa létrehozásához a munkaasztalon válasszuk az ‘Új mappa’ menüpontot. Egy indítóikon készítéséhez válasszuk a ‘Új indítóikon’ menüpontot. Majd adjuk meg az ikon nevét, az indítandó alkalmazást és válasszunk egy ikont. Jelöljük be a ‘Futtatás terminálban’ jelölőnégyzetet, ha az alkalmazásnak terminálablakban kell futnia. Hozzunk létre a munkaasztalon egy linket, mely létező mappára vagy fájlra mutat, jelenítsük meg azt a Nautilusban: kattintsunk duplán a sajátkönyvtár ikonra, majd lépjünk a helyes helyre.

Kattintsunk az egér jobb gombjával 164 Nautilus Böngészés a Nautilus-szal A Nautilus kezelése nagyon hasonló a legtöbb jelenlegi webböngészőéhez. Egy új ablak nyitásához kattintsunk az egér jobb gombjával a munkaasztal egy szabad területére, majd válasszuk a menüből az ‘Új ablak’ menüpontot. 7 GNOME – A munkaasztal arra az elemre, melyre a linket létre szeretnénk hozni, és válasszuk a ‘Kapocs létrehozása’ menüpontot. Az így létrejött linket húzzuk át a munkaasztalra 7.2 ábra: A Nautilus ablaka Az alapértelmezett elrendezést a 7.2 ábra mutatja Az eszköztár ikonjai segítségével frissíthetjük a nézetet, egy lépéssel előre vagy vissza tudunk lépni, illetve a könyvtárstruktúrában eggyel feljebb tudunk lépni. A ‘Cím’ sávban láthatjuk az aktuális elérési utat, ide közvetlenül is beírhatjuk a kívánt elem elérési útját (ha ismerjük azt :). A baloldalon lévő oldalsávban az aktuális elemről

láthatunk néhány információt. A sáv alján láthatóak az ‘Emlékezet’ és a ‘Jegyzetek’ regiszterfülek A ‘Jegyzetek’ regiszterablakban egy elemhez tudunk megjegyzéseket rendelni, melyeket a ‘Nautilus’ az elemmel együtt tárol. Az ‘Emlékezet’ regiszterablakban az általunk megtekintett elemeket láthatjuk. Az oldalsáv alapértelmezett nézetét az oldalsáv tetején lévő regiszterfülre történő kattintás után kapjuk vissza. A Nautilus megkísérli kiválasztani az elemekhez megfelelő ikont az alapján, hogy meg tudja-e állapítani a fájl típusát. Kép- és szövegfájlok esetén előnézeti SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 165 képet is láthatunk. A fájlra való dupla kattintás után a fájl egy nézőkében lesz látható. Az oldalpanelen ekkor megjelennek azok az alkalmazások, melyekkel meg tudjuk nyitni a fájlt. A Nautilus által megnyitott képet nem lehet szerkeszteni. A ‘Könyvjelzők’ menü alatt a már

tárolt könyvjelzőkön túl lehetőségünk van azokat szerkeszteni, illetve újabbakat felvenni a listára. Fájlkezelés A Nautilusban a fájlokat „Fogd és vidd” módszerrel kezelhetjük. Fájlt egyik mappából a másikba a következőképpen helyezhetünk át: nyissunk meg két Nautilus ablakot a szokott módon; az egyik a forrásmappa tartalmát, míg a másik a célmappa tartalmát mutassa. Fogjuk meg a kívánt fájlt az egér bal gombjával, húzzuk a másik ablak fölé és dobjuk rá az ablakra. Fájlok   Ctrl  billentyűt. Ha a másolásához a fájl mozgatása közben tartsuk nyomva a  Nautilus ablakban az egér jobb gombjával egy elemre kattintunk, a megjelenő helyi menüből az elemen végezhető műveletek listáját kapjuk, mint például elem átnevezése, tulajdonságainak szerkesztése stb. A Nautilus beállítása A Nautilus saját alapbeállításait (betűtípus stb.) a munkasztal beállításaiból veszi át. A Nautilus egyedi

beállítását a ‘Szerkesztés’ ➝ ‘Beállítások’ menüpont alatt tehetjük meg, a Nautiluson belül. Az ‘Alapértelmezett nézet’ ablakban állíthatjuk be a nézet alapértelmezett értékeit. A mappák és fájlok alapértelmezett nézetének választhatunk ‘Ikon nézet’et vagy ‘Lista nézet’et, melyek esetében a rendezési sorrendet is beállíthatjuk. A ‘Viselkedés’ ablakban határozhatjuk meg, hogy új ablak nyitása esetén mi jelenjen meg. Ha az ‘Aktivált elem megnyitása új ablakban’ pontot kiválasztjuk, a Nautilus mindig új ablakban fogja megjeleníteni a mappák és fájlok tartalmát. Minden egyes elemnek saját ablaka lesz. A ‘Végrehajtható szöveges fájlok’ szakaszban megadhatjuk, hogy egy szöveges fájlra való kattintás után mi történjen: a fájl végrehajtódjon, a tartalma jelenjen meg vagy a Nautilus kérdezzen rá a műveletre. Az ‘Ikonfeliratok’ ablakban adhatjuk meg, hogy milyen információ jelenjen meg az

ikonok alatt. 166 Nautilus Hasznos kisalkalmazások és programok Panel kisalkalmazások Szótár A Dictionary egy nagyon hasznos kisalkalmazás a szavak jelentésének és helyesírásának kikeresésére. Az alkalmazás egy online szótárból veszi az információkat, így a használatához Internet kapcsolattal kell rendelkeznünk. Az alkalmazást a ‘Panelra helyezés’ ➝ ‘Kellékek’ ➝ ‘Keresés a szótárban’ menüpontot választva tudjuk a panelre helyezni. GNOME – A munkaasztal A GNOME2 kisalkalmazások és alkalmazások széles választékát nyújtja. A következőkben csak egy rövid leírást adunk a leghasznosabbak vagy legérdekesebbek egyikéről. Ezek mindegyike örökli a GNOME2 beállításait 7 Levélfigyelő A ’Levélfigyelő’ egy nagyon szép kisalkalmazás, mely új levél érkezésekor figyelmeztet. Levél érkezésekor akár hangjelzéssel is figyelmeztethet, valamint be lehet állítani azt is, hogy több postafiókot

ellenőrizzen. Az alkalmazást a ‘Panelra helyezés’ ➝ ‘Internet’ ➝ ‘Levélfigyelő’ menüpontot választva tudjuk a panelre helyezni. Lemez beillesztő Ez a könnyen kezelhető kisalkalmazás nagyon jól használható eszközök csatolására és leválasztására. Beállításakor tetszőleges csatolási pontot megadhatunk valamint ikonok széles választékát nyújtja. Az alkalmazást a ‘Panelra helyezés’ ➝ ‘Segédeszköz’ ➝ ‘Lemezbeillesztő’ menüpontot választva tudjuk a panelre helyezni. Hal Azoknak akik szeretik a bolondos, szórakoztató alkalmazásokat a panelen, érdemes kipróbálniuk a GNOME Halat. A Hal neve Wanda ;) – és teljesen testreszabható. Alapértelmezésben, ha Wandára kattintunk a fortune fog elindulni. A Halat a ‘Panelra helyezés’ ➝ ‘Szórakoztatás’ ➝ ‘Hal’ menüpontot választva tudjuk a panelre helyezni. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 167 GNOME terminál A parancssor

használatának eléréséhez használjuk a ‘GNOME Terminál’t, melyet az ‘Alkalmazások’ ➝ ‘Rendszereszközök’ ➝ ‘Terminál’ menüpont választásával tudunk elindítani. A terminálablak alapértelmezett betűkészlete az általunk a font beállításokban meghatározott betűkészlet. A GNOME Terminál e verziójának egyik új tulajdonsága a profilok használata. Ezeket a profilokat használva különböző munkafolyamatainkhoz különböző beállításokat rendelhetünk és a profilok közt könnyen tudunk váltani. Például: ha több géppel vagyunk kapcsolatban, minden egyes kapcsolathoz külön terminál beállításokat rendelhetünk. A profilok szerkesztéséhez, létrehozásához és menedzseléséhez válasszuk a ‘Szerkesztés’ ➝ ‘Profilok’ menüpontot. Egy új profilt az ‘Új’ gombra kattintva tudunk készíteni. Adjuk meg a profil nevét és válasszunk a profilunk alapjául egy már létező profilt, majd kattintsunk a

‘Létrehozás’ gombra. Ezek után válasszuk ki az új profilt a listából és kattintsunk a ‘Szerkesztés’ gombra. Már meglévő profilokat is hasonló módon tudunk szerkeszteni. Egy terminálablakhoz tartozó profilt cserélni a következőképpen tudunk: válasszuk a ‘Terminál’ ➝ ‘Profil’ menüpontot, majd a legördülő listából válasszuk a kívánt profilt. A váltás azonnal megtörténik További terminálokat nyithatunk ablakként vagy regiszterfülként a ‘Fájl’ menüből. A műveletekhez billentyűparancsokat rendelhetünk a ‘Szerkesztés’ ➝ ‘Billentyűparancsok’ menüpont választásával. File Roller A ‘File Roller’ egy nagyon kényelmes felhasználói felület archív és tömörített fájlok készítéséhez, kibontásához. Segítségével archív fájlokat éppen úgy kitudunk bontani és létre tudunk hozni mint már egy létező archívumhoz egy elemet hozzáadni illetve elvenni belőle. Továbbá a programot

vezérelhetjük az eszköztárban található ikonokkal illetve egy archívumot bővíthetünk a ’Fogd és vidd’ módszerrel is. A File Rollert az ‘Alkalmazások’ ➝ ‘Kellékek’ ➝ ‘File Roller’ menüpont választásával indíthatjuk el. Játékok A GNOME2-ben az ‘Alkalmazások’➝ ‘Játékok’ menüpont alatt a játékok széles választékát találjuk. Érdemes kiemelni közülük az AisleRiot-t, ami egy nagyon szép pasziánsz, vagy a Mahjonggot, ami egy térbeli memória játék. 168 Hasznos kisalkalmazások és programok 7 További információk SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv GNOME – A munkaasztal További információkat találhatunk az alábbi weboldalakon. http://www.gnomeorg A GNOME hivatalos weboldala http://www.gtkorg A GIMP Toolkit (GTK) weboldala http://www.sunshineinabagcouk A GNOME2 grafikus témák forrása http://www.gnomeorg/faqs/ GNOME GYIK és válaszok 169 8 Annak ellenére, hogy ma már mindenki az

internet és az e-mail korról beszél, semmit sem veszített jelentőségéből a telefon vagy a telefax. A SuSE Linuxban az új CapiSuite kommunikációs csomagnak köszönhetően egy könnyen kezelhető, ISDN alapú megoldást kapunk kézbe, egy számítógépes üzenetrögzítő vagy faxgép beállításához. Az alábbi fejezetben bemutatjuk a CapiSuite alapvető működését és a YaST2vel történő beállítását. A fejezet végén ezen felül egy rövid bevezetést is olvashatunk a rendszer használatáról. A CapiSuite alapjai . Beállítás . Használat . 172 172 178 ISDN alapú telekommunikáció ISDN alapú telekommunikáció A CapiSuite alapjai A CapiSuite egy démon (azaz egy olyan program, mely állandóan, a háttérben fut) az alapvető telekommunikációs funkciók biztosításához. Jelenlegi verziójában elsősorban a telefon és fax alapú kapcsolatokat szolgálja. A

rendszer támogatja például a kimenő és bejövő fax- és hangkapcsolatok felépítését és bontását. Egy ilyen kapcsolat segítségével küldhetünk és fogadhatunk fax- és audioadatokat De olyan különleges szolgáltatásokat is nyújt a rendszer, mint például az átkapcsolást telefonkapcsolatról faxkapcsolatra vagy a DTMF hangok kezelését (Dual Tone Multi Frequency. A mai telefonoknál gombnyomásra keletkező hangfrekvenciák). A CapiSuite azonban nem egy kész megoldást nyújt (például egy kész üzenetrögzítőt), hanem egy keretrendszert. Azon belül a megfelelő alkalmazást a Python szkriptnyelv segítségével hozhatjuk létre, igényeink szerint testre szabva. A CapiSuite feldolgozza a kezdők számára is könnyen elsajátítható Pythonban írt szkripteket és végrehajtja a benne lévő utasításokat. Ezzel a módszerrel könnyen és gyorsan hozhatunk létre saját megoldásokat, az egyszerű üzenetrögzítőtől vagy faxprogramtól kezdve

egészen a telefonos ügyfélszolgálatig (amihez azonban még egy-két alapfunkció hiányzik). A CapiSuite néhány előre elkészített szkriptet is tartalmaz , többek között a többfelhasználós üzenetrögzítő és a faxrendszer megvalósításához. További információkat a rendszer használatához és az egyes szkriptekhez a csomag telepítését követően a /usr/share/doc/packages/capisuite/manual/ index.html fájlban találhatunk, valamint a projekt honlapján: http://www.capisuitede Beállítás A CapiSuite az ISDN hardver kezeléséhez a CAPI programozási interfészt használja. Mivel ez az interfész még csak rövid ideje érhető el Linuxhoz, még nincs meghajtó minden egyes ISDN kártyához. A legjobban elterjedt AVM gyártmányú ISDN kártyákhoz azonban már vannak meghajtók, melyek a YaST segítségével könnyen beállíthatók. Erről bővebben az ISDN beállításáról szóló fejezetben, valamint a YaST online segítségében olvashatunk. A

CAPI meghajtó gyors ellenőrzéséhez adjuk ki root felhasználóként a capiinfo parancsot. Ha a parancs kimenetében különböző információkat találhatunk az ISDN kártya képességeiről, akkor a meghajtónk jó, és máris használhatjuk a CapiSuite programot. 172 A CapiSuite alapjai A szoftver használatához a YaST ‘Hálózati eszközök’ menüjében található ‘Üzenetrögzítő’ és ‘Fax’ modulok állnak rendelkezésünkre, amelyeket az alábbiakban részletesen mutatunk be. A faxszolgáltatás beállítása Miután elindítottuk a ‘Hálózati eszközök’ menüben található ‘Fax’ modult, megjelenik egy szokványos YaST párbeszédablak, ahol a beállított faxrendszer felhasználóit láthatjuk, valamint a szerkesztésre szolgáló gombokat. A YaST modul által használt szkriptek többfelhasználós módban teszik lehetővé a faxok küldését és fogadását. Egy beérkező hívás fogadásakor a rendszer a tárcsázott telefonszám

alapján el tudja dönteni, hogy melyik felhasználóhoz továbbítsa a faxot. A modul első indításakor a felhasználók listája természetesen még üres 8 ISDN alapú telekommunikáció Ha még nincs telepítve a program, indítsuk el a YaST szoftvertelepítő modulját, majd a ‘Keresés’ funkciót alkalmazva telepítsük a capisuite csomagot. Részletesebb információkat a szoftvercsomagok telepítéséhez a YaST fejezetben és a Rendszerkézikönyvben találhatunk. Ha több felhasználó is szeretne fogadni faxokat a CAPISuite segítségével, biztosnak kell lennünk abban, hogy a hozzájuk rendelt összes telefonszám különbözik, és hogy az összes számhoz tartozó vonal az ISDN adapterre csatlakozik. Ez főleg akkor fontos, ha konkurens módon használjuk az ISDN PBX-et. Tipp Ha ugyanazon a telefonszámon szeretnénk mind a faxokat mind a szokványos hívásokat fogadni, akkor mindenképpen az üzenetrögzítő modult kell használnunk, mivel ez beépített

faxfelismeréssel és faxfogadás-támogatással rendelkezik. Lásd az Az üzenetrögzítő beállítása bekezdést (175. oldal) Tipp A meglévő bejegyzések szerkeszthetők és törölhetők, valamint az új bejegyzéseket is létre tudjuk hozni a lista alatt található megfelelő ikoncsoport segítségével. Egy párbeszédablak jelenik meg, az adatok megadásához: ‘Felhasználó’ Válasszuk ki a rendszer számára azt a felhasználót, amelyhez a fax funkciót kívánjuk bekapcsolni. A felhasználói azonosító fogadja ezután a bejövő faxokat és az állapotjelentéseket. ‘Fax számok’ Ennek a mezőnek legalább egy telefonszámot kell tartalmaznia a felhasználó általi fax fogadáshoz. Több szám vesszővel elválasztva SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 173 8.1 ábra: YaST modul a faxrendszer beállításához adható meg. Az összes fax ezekre a számokra lesz kiküldve ahogyan az elektronikus levelek. Az első szám a listában a

kimenő faxok azonosítását is szolgálja. ‘Állomás ID’ A fax protokoll használ egy azonosítót amely az azonosítási párbeszéd során kerül elküldésre, amely alap esetben tartalmazza a fax eszköz külső telefonszámát nemzetközi jelölés szerint. Például egy valós eszközazonosító lehet a +36 330 5672. A maximális beviteli mező hosszúság húsz számjegy. Számjegyeket, szóközöket és a + jelet adhatjuk meg az országkód jelölésére. ‘Fejléc’ Ez a mező egy tetszőleges szöveget tartalmazhat amelyet fejlécnek használhatunk a faxok küldésekor. Az hogy a szöveg megadásában milyen lehetőségünk van, függ a megfelelő ISDN meghajtó dokumentációjától. ‘Akció’ Egy bejövő fax mentésre kerül a rendszerben és elküldésre kerül a 174 Beállítás 8 felhasználónak e-mail formájában az alapértelmezett MailAndSave beállítás szerint. A SaveOnly opcióval a fax csak a merevlemezen kerül mentésre. Ezt az

opciót csak gyakorlott felhasználóknak javasoljuk ISDN alapú telekommunikáció 8.2 ábra: Fax: felhasználói beállítások Kattintsunk az ‘OK’ gombra a változások mentéséhez. Kattintsunk a ‘Mégsem’ gombra a változások elvetéséhez és az ablak bezárásához. Az üzenetrögzítő beállítása A megadott általános szkriptek segítségével kényelmes többfelhasználós üzenetrögzítő rendszert is kiépíthetünk. Ezt a YaST ‘Üzenetrögzítő’ moduljával a ‘Hálózati eszközök’ csoportban állíthatjuk be. A fax beállításához hasonlóan van egy lista a már beállított felhasználókról (amely az első futtatáskor még üres). A felvett bejövő hívás a telefonszámhoz rendelt felhasználónak kerül elküldésre. Ez mutatja a fontosságát annak, hogy minden felhasználóhoz egyedi telefonszámot rendeljünk. Az egyedi felhasználó üdvözlő szövege ebben a pontban nem kerül elküldésre. A felvétel később lesz

hozzáférhető a beállított üzenetrögzítő távoli elérési funkciójával. Az üzenetrögzítő automatikus szünet-felismerő rutinnal rendelkezik, amely megszünteti a felvétel közbeni szüneteket, körülbelül öt másodperces zaj nélküli részeket. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 175 8.3 ábra: YaST modul az üzenetrögzítő beállításához Tipp A bejövő faxhívások a legtöbb esetben szintén automatikus felismerésre és fogadásra kerülnek. Ez automatikus feladat tehát elképzelhető hogy régebbi faxgépek esetében hibásan működik, ezért ha lehetséges az elkülönített faxszámot javasoljuk. Tipp Használjuk a ‘Hozzáadás’, ‘Szerkesztés’, és ‘Törlés’ gombokat a bejegyzések szerkesztéséhez. Az alábbi mezőket adhatjuk meg: ‘Felhasználó’ Válasszuk ki azt a rendszer felhasználót, aki az üzenetrögzítő gépet beállíthatja. Egy vagy több faxszám adható meg minden regisztrált

felhasználónál. A bejövő hívásoknál ezen számok alapján lesznek továbbítva a levelek a felhasználóknak. ‘Telefonszámok’ Adjuk meg azokat a telefonszámokat, amelyeket fel akarunk venni a felhasználó listájába. A faxok szintén a megadott számokra 176 Beállítás 8 ISDN alapú telekommunikáció 8.4 ábra: Üzenetrögzítő: felhasználói beállítások lesznek továbbítva ahogy az üzenetrögzítő automatikusan felismert egy faxot. Több számot vesszőkkel elválasztva adhatunk meg ‘Válaszidő’ Ez az érték másodpercekben adja meg, hogy mennyi idő múlva válaszoljon az üzenetrögzítő a bejövő hívásra. Az értéket listából választhatjuk ki vagy megadhatjuk kézzel. ‘Időtartam’ Megadja az üzenetek felvételi hosszát a maximálisan felvehető bejövő hívások hossza, másodpercekben. Ennek az értéknek másodlagos fontossága van, mivel a felvétel úgyis véget ér ha a hívó lerakja a telefont. Érdemes ezt

az időt körülbelül két percre állítani (120 másodperc). ‘Akció’ Az üzenetrögzítő többféle módon reagálhat a bejövő hívásokra. Az alapértelmezett beállítás a MailAndSave, amely felveszi az üzenetet, menti a rendszeren és elküldi a felhasználónak e-mail formájában. A SaveOnly opciót csak akkor válasszuk ki, ha nem kívánjuk e-mailben fogadni az üzeneteket. Az üzenet mentésre kerül a merevlemezen Ezt az opciót csak a szakértő felhasználóknak javasoljuk. A None opció SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 177 teljességgel kikapcsolja az üzenetek felvételét. Csak egy üdvözlőszöveget játszik, aztán bontja a vonalat. ‘PIN’ Adjunk meg egy személyi azonosító számot (PIN) a távoli eléréshez. Az itt megadható számsor tetszőleges hosszúságú lehet. Ha beírjuk az üdvözlőszöveg lejátszása közben, a felhasználó a távoli elérés menübe jut. Ha ezt a mezőt üresen hagyjuk, a távoli elérés

lehetősége le lesz tiltva. Az ‘OK’ gombbal elfogadhatjuk a változtatásokat. A ‘Mégsem’ bezárja a párbeszédablakot a változtatások elvetésével. Használat Általános megjegyzések a fogadással kapcsolatban A CAPISuite fejlesztése nagymértékben alapoz a Linuxban már meglévő lehetőségekre. Ennek köszönhetően a bejövő faxok és hangüzenetek a Linux belső levelező rendszerében kerülnek kezelésre, egyedi alkalmazások vagy protokollok igénybevétele nélkül. Ezért szükséges egy levelezőkliens beállítása a helyi üzenetek fogadására minden egyes CAPISuite felhasználó számára. Részletekért olvassuk el a megfelelő fejezeteket az alkalmazáshoz tartozó dokumentációban. A fax működése Nem szükségesek további instrukciók a faxok fogadásához. Ahogy a fax fogadásra került a felhasználó számára, a dokumentum mentésre kerül a rendszerben és elküldésre kerül e-mailben egy PDF csatolt fájl formájában. A PDF

egy általánosan elterjedt dokumentumcserélő formátum, amelyet virtuálisan bármely operációs rendszerben olvashatunk az Adobe Acrobat Reader segítségével. A felhasználó a dokumentumot megnyithatja, olvashatja és kinyomtathatja. Minden fogadott dokumentum szintén tárolásra kerül a merevlemezen a /var/ spool/capisuite/users/<felhasználónév>/received/ mappában. Ez a könyvtár akkor is elérhető ha bármi baj van az e-mail eléréssel, vagy a levelet véletlenül töröltük. További információkat a CAPISuite dokumentációban a /usr/share/doc/packages/capisuite/manual/index.html helyen olvashatunk. 178 Használat A capisuitefax a következő paramétereket fogadja el: -h vagy --help Rövid ismertetést nyújt a használható paraméterekről. -d <szám> vagy --dialstring=<szám> Ez a paraméter adja meg azt, hogy melyik számmal azonosított faxra küldünk. -q vagy --quiet A capisuitefax néhány üzenettel informál minket az

állapotról. Ez az opció kikapcsolja ezt és csak a hibaüzenetek fognak megjelenni. A következő parancs két dokumentumot (document1.ps és document2ps) küld el a 089123456 számra: capisuitefax -d 089123456 document1.ps 8 ISDN alapú telekommunikáció A capisuitefax parancssori eszközt használhatjuk faxok küldésére. Egy vagy több cél faxszámot fogad el és egy vagy több dokumentumot, PostScript formátumban. Ez a formátum virtuálisan bármely Linux alkalmazásból előállítható, amely képes fájlba nyomtatni. document2.ps A capisuitefax a megfelelő formátumba konvertálja a dokumentumokat és menti azokat egy leírófájllal együtt egy speciális mappába. Innen azután a CAPISuite kiveszi és elküldi. Ezért van egy kis szünet a parancs futtatása és a tényleges küldés között. A felhasználó kap egy elektronikus levelet ha a faxot sikeresen elküldte vagy a beállított számú próbálkozás után is hiba lépett fel. A faxok kényelmesen

elküldhetők bármely KDE alkalmazásból a KDEPrintFax segédprogram használatával. A KDEPrintFax programot a következő módon kell beállítanunk ehhez: Indítsuk el a KDEPrintFax programot. Ezt például úgy tehetjük meg, hogy    lenyomjuk az  Alt  + F2  gombokat és kiadjuk a kdeprintfax parancsot. Válasszuk ki a ‘Beállítások’ ➝ ‘KDEPrintFax beállítása’. Kattintsunk a ‘Rendszer’ ikonra a bal szélen. Mivel a capisuitefax visszamenőleg kompatibilis a HylaFAX készlettel, válasszuk ki a ‘HylaFAX rendszer használata’ opciót. Változtassuk meg a parancssort a következőképpen: /usr/bin/capisuitefax -d %number %files. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 179 8.5 ábra: A CAPISuite beállítása a KDEPrintFax-ban Fejezzük be a beállítást az ‘OK’ gombra kattintva és zárjuk be a KDEPrintFax programot. A ‘Elküldés faxként’ opció ezután hozzáférhető a ‘Nyomtatás’ bármely KDE alkalmazásban. Ennek

kiválasztása elindítja a KDEPrintFax programot, amely bekéri a címzett telefonszámát és elküldi a faxot. A nem-KDE alkalmazások szintén ezt az opciót használhatják ha lehetséges a nyomtatási parancs kézi beállítása. Az általánosságban használt lpr parancsot ezért ki kell cserélnünk a kprinter-re, ettől kezdve a KDE nyomtatási menü jelenik meg, ahol kiválaszthatjuk a fax küldését. Figyelem A capisuitefax jelenleg nem támogatja a HylaFAX összes lehetőségét. Ez az olyan különlegességekre terjed ki, mint a felbontás beállítása, amelyeket a program egyszerűen figyelmen kívül hagy. Figyelem 180 Használat 8 Az üzenetrögzítő működése A személyes üdvözlő üzenet felvétele az üzenetrögzítő távoli elérésén keresztül valósítható meg. Az üzenetrögzítő távoli eléréséhez hívjuk az adott számot bármely telefonról. Adjuk meg az előzőleg beállított PIN kódot az üdvözlő szöveg lejátszása

közben. Várjunk pár másodpercet, ha elírtuk a PIN-t, akkor próbálkozzunk újból a sípszó után. Röviddel ezután ha helyesen adtuk meg a PIN kódot, az üzenetrögzítő megadja a tárolt üzenetek számát. Ezután kiválaszthatjuk hogy új üdvözlő üzenetet veszünk fel vagy meghallgatjuk a tárolt üzeneteket. Kövesse a megadott instrukciókat. ISDN alapú telekommunikáció Ha az e-mail küldés nincs kikapcsolva, az üzenetrögzítőn hagyott hangüzenetek e-mailben is elküldésre kerülnek a bejövő telefonszámhoz rendelt fogadóhoz. Ez azt jelenti, hogy az üzenetrögzítő működéséhez nem kell további adatokat megadnunk. Az összes bejövő üzenetet kényelmesen fogadhatjuk és megnyithatjuk az e-mail kliensben. A bejövő üzenetek ezen felül a /var/ spool/capisuite/users/<felhasználónév>/received/ könyvtárban is megtalálhatók biztonsági másolatként. A következő táblázat egy rövid áttekintést nyújt az üzenetek

távoli elérésekor használható menüpontokról. Javasolt erről egy másolatot tartani magunknál akkor, ha sűrűn használjuk a távoli elérést. A parancsok bármikor kiadhatók az üzenetek visszajátszása közben. Ez azt jelenti, hogy egy hosszú hangüzenetet akár egyszerűen át is léphetünk. Billentyű 1 4 5 6 Funkció jelenlegi üzenet törlése ugrás a következő üzenetre ugrás az előző üzenetre a jelenlegi üzenet újbóli lejátszása 8.1 táblázat: Parancsok az üzenetek visszajátszásához SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 181 III. rész Alkalmazások 9 Az OpenOffice.org a legtöbb tudással rendelkező, magyarul tökéletesen „beszélő” irodai megoldás Linuxhoz. Akár szövegszerkesztésről, táblázatvagy adatbáziskezelésről illetve bemutatókészítésről van szó, az OpenOfficeorg mindig a megfelelő alkalmazást kínálja fel a feladat megoldásához Természetesen az OpenOffice.org a Microsoft

Office által létrehozott fájlokat is kezeli. Megnyitja azokat, szerkeszteni is tudjuk, sőt az elvégzett munka után menteni is tudjuk az eredeti fájlformátumban. Ebben a fejezetben bemutatjuk az alkalmazás telepítését valamint az első lépéseket, melyek a sikerhez vezetnek. Újdonságok . Az OpenOffice.org gyorsindító Áttekintés az egyes alkalmazásokról Első lépések . Szövegszerkesztés . Táblázatkezelés . Rajzolás . Bemutatók készítése . Néhány tipp a nyomtatáshoz . További információk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186 186 188 188 192 199 205 206 208 209 OpenOffice.org – A sokoldalú irodai programcsomag

OpenOffice.org – A sokoldalú irodai programcsomag Tájékoztatás Az ”OpenOffice” név a Sun bejegyzett védjegye. Emiatt a nyílt forráskódú irodai programcsomag megváltoztatta a nevét ”OpenOffice.org”-ra Tájékoztatás Újdonságok A SuSE Linux 8.1-ben az OpenOfficeorg végleg kiváltotta az eddigi alapértelmezett irodai programcsomagot, a StarOffice-t. Ezzel együtt nagyon sok visszajelzést kaptunk, mely arra bátorított minket, hogy a 8.2-ben stabilabbá, gyorsabbá és kényelmesebbé tegyük az OpenOffice.org használatát Íme egy rövid leírás a legfontosabb újdonságokról: A SuSE most is az OpenOffice.org fejlesztésének legújabb verzióját mellékeli Az új, 102-es verzió számos, a program stabilitása szempontjából fontos hibajavítást tartalmaz. Erről az OpenOfficeorg kezdeményezés honlapján olvashatunk bővebben: http://www.openoffice org/dev docs/source/1.02/release notes 102html Ezen felül a SuSE saját javításaival is

megbízhatóbbá tette az irodai programcsomagot. A SuSE Linux 8.2 alapértelmezett rendszere egy OpenOfficeorg gyorsindítót tartalmaz, mely az OpenOffice org-Quickstarter csomagban található. A gyorsindító nem csak gyorsabbá teszi a programcsomag indítását, hanem kényelmesebbé is, ahogyan arról az Az OpenOffice.org gyorsindító bekezdésben olvashatunk bővebben) Az OpenOffice.org telepítési eljárása lényegesen egyszerűbb lett Amíg használatához eddig külön telepítésre volt szükség, most már teljesen automatikusan történik minden. Egyetlenegy kattintás a munkaasztalon lévő OpenOffice.org ikonra, és máris elindul a program! Reméljük, hogy az új OpenOffice.org-gal még zökkenőmentesebben megy a munka. Várjuk a visszajelzéseket és javítójavaslatokat! Az OpenOffice.org gyorsindító Az OpenOffice.org gyorsindítója a gyors indításon felül egy sor plusz funkciót is nyújt. A program indításához válasszuk ki a ‘SuSE menü’ ➝

‘Rendszer’ ➝ 186 Újdonságok A gyorsindító első indításakor a program rákérdez, hogy használni szeretnénke a program gyorsindító funkcióját. Ez a funkció lehetővé teszi, hogy a KDE indításakor a háttérben az OpenOffice.org is betöltődjön, így a programot egy dupla kattintással bármikor egy-két másodperc alatt el tudjuk indítani. Ha elegendő memória van a gépünkben (256 MB ajánlott), és gyakran használjuk az OpenOffice.org programot, mindenképpen használjuk ki ezt a lehetőséget 9 OpenOffice.org – A sokoldalú irodai programcsomag ‘Segédeszközök’ ➝ ‘OpenOffice.org Quickstarter’ menüpontot Ha nincs ilyen menüpontunk, ellenőrizzük, hogy telepítve van-e a gyorsindító. 9.1 ábra: Az OpenOfficeorg gyorsindítója A gyorsindító ezt követően a panel jobb szélén helyezkedik el, ahonnan egy dupla kattintással bármikor elindíthatjuk az OpenOffice.org bármely adott alkalmazását (tetszés szerint

beállítható, hogy melyik legyen ez). Ha jobb egérgombbal kattintunk a fogaskerék ikonra, akkor megjelenik a gyorsindító menüje (lásd a 9.1 ábrát) Itt lehetőségünk van az egyes alkalmazások közvetlen illetve sablonon keresztüli indítására és az utoljára használt dokumentumok megnyitására. Az ‘OpenOfficeorg gyorsindító beállítása’ menüpont alatt pedig további beállítási lehetőségek találhatók. Ha egyszer beállítottuk a gyorsindítót, minden egyes bejelentkezéskor SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 187 automatikusan indul el. Amennyiben nincs szükségünk a programra, válasszuk ki a ‘Kilépés’ pontot a jobb-gombos menüből, ahogyan azt a 9.1 ábrán láthatjuk (előző oldal). Áttekintés az egyes alkalmazásokról Az OpenOffice.org-ban többféle feladatra találhatók integrált modulok, amelyek szükség szerint külön alkalmazásként is futtathatók: OpenOffice.org Writer OpenOffice.org Calc OpenOffice.org

Draw OpenOffice.org Impress OpenOffice.org Math OpenOffice.org Web Szövegszerkesztő széles körű formázási lehetőséggel Táblázatkezelő grafikonkészítővel (térbeli diagramok készítésére is képes) Vektorgrafikák készítésére szolgáló rajzprogram Bemutatókészítő Matematikai képletszerkesztő Honlapszerkesztő 9.1 táblázat: Az OpenOfficeorg egyes alkalmazásai Leírásunkban főleg a szövegszerkesztő és a táblázatkezelő modulokkal foglalkozunk. A többi programot csak röviden említjük További információt a részben már magyar nyelven is elérhető súgóban és a Hol kaphatunk segítséget? bekezdésben (következő oldal) találhatunk. Első lépések A következő fejezet áttekintést ad az OpenOffice.org lehetőségeiről A következő kérdésekre kapunk választ: 1. Hol kaphatunk segítséget? 2. Hogyan konvertálhatjuk a meglévő Office 97/2000/XP dokumentumainkat OpenOfficeorg formátumba? 188 Első lépések

9 Hol kaphatunk segítséget? 1. Ha valamivel kapcsolatban kérdésünk merülne fel, akkor alapértelmezett esetben a ‘Súgó’ menüpont alatt, a ➝ ‘Tartalom’ pontban találjuk meg a szükséges további adatokat. Itt az egyes OpenOfficeorg programrészekről (writer, calc, impress stb.) kaphatunk információkat Nézzünk itt kicsit körül! 2. Ha beleszédültünk az információáradatba, próbáljuk ki a ‘Segéd’et, mely mindig akkor frissíti az ablakát, ha az OpenOffice.org-ban valamilyen munkát végzünk. Ekkor a ‘Segítség’ ablakban megjelennek a lehetőségek, tippeket adva ezzel a további munkához. A ‘Segéd’et a ‘Súgó’ menü alatt kapcsolhatjuk be. 3. Ha ennél kevesebb információval is megelégszünk, próbáljuk ki a ‘Tippek’ vagy a ‘Részletes tippek’ menüket. Mindkettő konkrét feladat esetén ad műveletfüggő segítséget. A ‘Részletes tippek’ részletesebb információkkal is szolgál. Tipp Ha nem vagyunk

biztosak abban, hogy egy funkció aktív-e, kattintsunk a ‘Súgó’ menüre. Itt egy kis pipa jelzi az adott menüpont bekapcsolt állapotát (ha van pipa, a funkció aktív). OpenOffice.org – A sokoldalú irodai programcsomag Az OpenOffice.org-hoz bármikor kaphatunk segítséget a ‘Súgó’ menüpont alatt. Ezzel egyidejűleg a magyarázat terjedelmét is kiválaszthatjuk Az 102es OpenOfficeorg súgója nagy része már magyar nyelven is érhető el Mivel a súgó fordítása még folyamatban van, érdemes időnként egy pillantást vetni az alábbi honlapokra: ftp://ftp.suselinuxhu/pub/supplementary http://www.fsfhu/indexphp/OpenOfficeHelp Tipp Kezdetben mind a ‘Tippek’, mind a ‘Részletes tippek’ hasznunkra lehetnek. Ha már megszoktuk az OpenOffice.org kezelését még mindig kikapcsolhatjuk őket Más forrásból származó dokumentumok konvertálása A StarOffice, Office 97, illetve 2000/XP dokumentumait OpenOffice.org alatt minden probléma nélkül

használhatjuk. Nyissuk ki a ‘Fájl’ menüben a ‘Tündér’ menüpont alatt a ‘Dokumentum konvertáló’-t. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 189 Megjelenik egy párbeszédablak, ahol kiválaszthatjuk a konvertálandó fájl formátumát (StarOffice szöveges-, rajz-, bemutató-, munkafüzet- és mesterdokumentum, valamint Microsoft Office Excel, Word vagy PowerPoint dokumentumok). A dokumentum típusának kiválasztása után kattintsunk a ‘Folytatás’ gombra. A következő képernyőn a dokumentum elérési útvonalai adhatók meg, akár alkönyvtárakkal együtt. Ha ezen túlmenően Winword sablonokat is szeretnénk konvertálni, aktiváljuk a ‘Word sablonok’ pontot is. Tájékoztatás A Windows alatt elkészített és ott tárolt dokumentumainkat rendszerint a /windows/ könyvtár alatt találjuk. Tájékoztatás Ne feledjük megadni a konvertált OpenOffice.org dokumentumok elérési útját is. A ‘Folytatás’ gombra kattintva egy

összesítést találunk az elérhető fájlokról Az ‘Átalakítás’ gombra kattintva a feladat végrehajtásra kerül. Beállítási lehetőségek Az OpenOffice.org általános beállítását az ‘Eszközök’ ➝ ‘Beállítások’ pont alatt tudjuk elvégezni. A menüpont kiválasztását követően a 92 ábrán látható párbeszédablak jelenik meg. 9.2 ábra: Az OpenOfficeorg alapvető beállítási lehetőségei 190 Első lépések ‘OpenOffice.org’ Ez alatt a menüpont alatt az alapvető beállításokat végezhetjük el. Ehhez tartozik például a személyes adataink (név, cím, e-mail stb.), az elérési útvonalak valamint a külső programok beállítása ‘Megnyitás és mentés’ Ebben a párbeszédablakban az egyes dokumentumok megnyitására és mentésére vonatkozó beállításokat tudjuk elvégezni. Többek között be tudjuk állítani, hogy az OpenOffice.org indításakor mely modulja induljon, hogyan kezelje a Visual Basic

makrókat és hogyan kezelje a Mircosoft Office dokumentumokba beépített elemeket. ‘Nyelvi beállítások’ Itt be tudjuk állítani az OpenOffice.org alapértelmezett nyelvét. Ez azonban nem a grafikus felületére vonatkozik, hanem az irodai programcsomag által kezelt dokumentumokra. A beállítás első sorban azért fontos, hogy az OpenOffice.org helyesen tudja megjeleníteni az egyes karaktereket és a megfelelő helyesírás-ellenőrzőt használjon hozzá. ‘Internet’ Itt első sorban a proxy illetve a keresésre vonatkozó beállításokat tudunk elvégezni. ‘Szöveg’ Itt végezhetjük el az OpenOffice.org Writer alapvető beállításait (betűtípus, elrendezés). ‘HTML dokumentum’ Itt el tudjuk végezni a honlapok szerkesztésére vonatkozó beállításokat. ‘Munkafüzet’ Ez alatt a pont alatt találhatjuk a táblázatkezelő alapvető beállításait. Többek között a rácsra és az automatikus listákra vonatkozó beállításokat érdemes

megtekinteni. 9 OpenOffice.org – A sokoldalú irodai programcsomag Az ablak bal oldalán az egyes menüpontokat láthatjuk. A faszerkezet kibontásához kattintsunk az egyes bejegyzések előtti „+” jelre. ‘Bemutató’ Itt el tudjuk végezni a bemutatókészítő alapvető beállításait. ‘Rajzolás’ A négy almenüpont segítségével többek között a rácshálót, a mértékegységet az arányt valamint a nyomtatás tudjuk beállítani rajzok esetében. ‘Képlet’ Alapvető beállítások a képletszerkesztőhöz. ‘Diagram’ Az újonnan létrehozott diagramok alapszíneit tudjuk itt beállítani. ‘Adatforrások’ Ebben a párbeszédablakban be tudjuk állítani a külső adatforrásokhoz történő hozzáférést. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 191 Tájékoztatás Az itt elvégzett beállítások globálisak, azaz például minden egyes szöveges dokumentumra vonatkoznak, nem csak egy adott dokumentumra. Egy új dokumentum

létrehozásakor az itt elvégzett beállítások kerülnek alkalmazásra. Tájékoztatás Szövegszerkesztés Szöveg készítése a Levéltündérrel Ha van már elképzelésünk vagy koncepciónk a szövegről, használjuk a Levéltündért. A Levéltündér egy kis program, amely adatokat kér be, majd azokból kész szöveget csinál egy már létező sablon alapján. Tegyük fel, hogy hivatalos levelet szeretnénk készíteni. Kattintsunk a ‘Fájl’ menüben a ‘Tündér’ almenüben található ‘Levél’ menüpontra. Ez a 93 ábrán látható ablakot nyitja meg. 9.3 ábra: Az Openofficeorg levéltündére A ‘Következő’ gombra kattintva egy újabb ablak jelenik meg. Itt grafikát adhatunk újdonsült levelünkhöz. A ‘Vissza’ gombbal még visszaléphetünk, ha viszont már elégedettek vagyunk a beállításokkal, a ‘Létrehozás’ gombra kattintás után a levél a megadott adatok alapján elkészül. A ‘Mégsem’ gomb bezárja a

párbeszédablakot; a ‘Súgó’ további segítséget jelenít meg. 192 Szövegszerkesztés 1. Döntsük el, hogy hivatalos vagy magánlevelet szeretnénk-e írni Három stílust ajánlunk: modern, klasszikus vagy dekoratív. 2. Ha be szeretnénk illeszteni egy ábrát, és megfelelően elhelyezni, válasszunk ki egy képfájlt. 3. A következőkben írjuk be a feladó címét, majd adjuk meg a küldő mező helyzetét és méretét. 4. Adjuk meg a címzett adatait adhatjuk meg 5. Ha szükségünk van dátumra, tárgysorra, oldalszámra vagy más egyébre, töltsük ki a megfelelő mezőket. 6. A lábjegyzeteket és a margókat is itt adhatjuk meg 7. a fejléceket pedig itt 8. A dokumentum adatai, fájlnév stb adható meg ebben a pontban 9. A végső kérdések, mint pl melyik nyomtatótálcát használjuk az első és a további lapokhoz, és melyikre nyomtassunk logót és feladót. Készen is vagyunk! Az OpenOffice.org elkészítette a megadott adatokból a

levelet. Már csak a levél törzsét kell megírnunk és kiegészíteni a szükséges adatokat. Ne feledjük, hogy több hasznos Tündér is van, amelyek segítenek pl. fax, agenda, jegyzetek, bemutatók stb. elkészítésében! Sok sikert! 9 OpenOffice.org – A sokoldalú irodai programcsomag Az alábbi lista az egyes lehetőségeket sorolja fel. Ne feledjük: nem kell mindent kitöltenünk, hanem bármikor rákattinthatunk a ‘Létrehozás’ gombra. Munka dokumentumsablonokkal Ha a tündér nem ajánlja fel a szükséges dokumentumot, próbálkozzunk dokumentumsablonokkal. A ‘Fájl’ menüben az ‘Új’ alatt a ‘Sablonok és dokumentumok’ pontban rengeteg különféle sablonból választhatunk. A bal oldalon kinyílik egy párbeszédablak, a jobb oldalon találhatjuk a megfelelő sablonokat. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 193 Szöveg létrehozása a tündér használata nélkül Új szöveges dokumentumot úgy készíthetünk, ha a ‘Fájl’

menüben az ‘Új’ menüpont alatt a ‘Szöveges dokumentum’-ra kattintunk. Az új dokumentum pillanatok alatt létrejön, ennek a továbbiakban csupán a felhasználó fantáziája szab határt :-) Minden egyes dokumentum típusnál az adott modulra jellemző eszközsáv jelenik meg. Jelen esetben ez az alábbiakat tartalmazza, balról jobbra haladva: Alkalmazott stílus Betűkészlet (font) neve Betűkészlet (font) mérete Félkövér (bold) betű Dőlt (italic) betű Aláhúzás Balra igazítás Középre igazítás Jobbra igazítás Sorkizárás Bekezdés számozás ki/be Pontozott listák ki/be Jelenlegi bekezdés behúzásának csökkentése (ha lehetséges) Jelenlegi bekezdés behúzásának növelése Betűszín 194 Szövegszerkesztés Kijelölés (a szöveg hátterének színe) Jegyezzük meg, hogy a stílustárral is formázhatjuk a szövegünket (lásd a Munka a stílustárral fejezet). Hogyan jelöljünk ki szöveget? Ha szöveget akarunk kijelölni,

az alábbiak szerint kell eljárnunk: kattintsunk az egérmutatóval a kijelölés kezdőpontjára, és tartsuk lenyomva az egérgombot, és közben mozgassuk az egérmutatót a betű, szó, vonal, bekezdés stb. végéig A kijelölt szöveg inverzen jelenik meg. Amikor befejeztük, engedjük el az egérgombot. Ekkor megnyithatjuk a ’Helyi’ menüt, ha az inverz területre a jobb egérgombbal rákattintunk (lásd a 9.4 ábrát) Egy teljes szó kijelöléséhez kattintsunk kettőt a szóra. Ha hármat kattintunk egy sorra, a teljes sor kijelölődik. OpenOffice.org – A sokoldalú irodai programcsomag Háttér színe 9 9.4 ábra: A jobb egérgomb lenyomására kinyíló helyi menü A ‘Helyi’ menüben megváltoztathatjuk a betűket, stílust, méretet és még sok mindent. Játsszunk a beállításokkal nyugodtan, nem ártunk vele! Munka a stílustárral Bevezető A stílustár lehetővé teszi a szöveg könnyű, gyors és egységes alakítását. A 95 ábrán

látható a stílustár ablaka. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 195 9.5 ábra: A stílustár A stíluslapok előre meghatározott formák gyűjteménye egy adott név alatt. Meghatározhatjuk például a bekezdést, a stílust, színt, méretet stb. Tipp Létezik egy mező a stílustár legalján. Amikor ez ‘Automatikus’ feliratot tartalmaz, az OpenOffice.org megpróbálja „kitalálni”, melyik stílust tudná felkínálni a jelenlegi szövegkörnyezethez. Ha a ‘Minden stílus’ be van állítva, akkor ebben a csoportban minden stílusfajta megjelenik. Tipp A szöveg formázását – a Sun/StarDivision elnevezései szerint – nehezen vagy könnyen végezhetjük: A nehéz formázás: A szövegterülethez közvetlenül rendelünk tulajdonságokat. Nehéz, mert a szöveg formázását nehéz eltávolítani, amikor változtatunk rajta. Ezt az eljárást csak rövid szövegeknél érdemes alkalmaznunk (rövid levelek, cikkek és hasonlók). Tulajdonképpen

ez egy „megérzésen” alapuló gyors módszer. 196 Szövegszerkesztés Ezt a módszert javasoljuk a hosszabb szövegekhez (diplomamunkákhoz és Ph.D dolgozatokhoz, egész könyvekhez stb) Ez nem annyira intuitív, de ha kiterjedt formázást akarunk egységesen megváltoztatni, azt könnyen és gyorsan megtehetjük. Ha különböző elrendezéseket akarunk kipróbálni, ez az előnyösebb. A stílustár különböző mintákat ajánl az eltérő formázási igényekhez: Bekezdés stílusa sorbehúzás, szóközök, elválasztás, tabulálás, sorkiigazítás, betűtípus, kezdőbetűk Karakterek stílusa betűtípus, méret, nyelv Szegélyek stílusa helyzet, lerögzítés, szegélyek Oldalak stílusa fejléc, lábjegyzet, szegélyek és oszlopok Számozások stílusa számozás típus, szerkezet, grafika, helyzet, opciók Bekezdés stílusának kijelölése a stílustárral 9 OpenOffice.org – A sokoldalú irodai programcsomag Könnyű formázás: A szöveget

nem formázzuk közvetlenül, hanem egy stílust jelölünk ki neki. Ez könnyen módosítható Így, amikor a stílus változik, a szövegre vonatkozó formázás is automatikusan változik. Ha egyfajta stílust akarunk kijelölni a bekezdéshez, a stílustár használata sok munkától kímélhet meg minket: 1. Jelöljük ki a stílus nevét, amit a stílustárban akarunk használni 2. Kattintsunk a festékes-vödör szimbólumra a stílustárban: 3. A kívánt stílus alkalmazásra kerül, ha a bekezdésen belül az egérrel kattintunk.   4. Ezt ki lehet kapcsolni az  Esc  gomb megnyomásával, vagy a festékesvödör szimbólumra való ismételt kattintással. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 197 Új stílus létrehozása Könnyedén létrehozhatunk saját stílust az alábbi lépések segítségével: 1. Formázzuk meg bármelyik bekezdést, vagy bármelyik karaktert tetszésünk szerinti módon. Használhatjuk a ‘Karakter ’ vagy ‘Bekezdés. ’

parancsokat a ‘Formátum’ menüből 2. Kattintsunk a bal egérgombbal a stílustárban az ‘Új stílus a kijelölés alapján’-ra (a festékes-vödör szimbólum ( ikon): ) mellett jobbra a második 3. Adjunk nevet a stílusnak és kattintsunk az OK gombra Most már használhatjuk saját stílusunkat más bekezdésekre is azon a néven, amit most adtunk meg. Ha valami részletet meg kell változtatnunk, csak válasszuk ki a nevét, és kattintsunk a jobb egérgombbal a ‘Módosítás. ’ menüre. Minden változtatást elvégezhetünk a megjelenő párbeszédablakban Táblázat beillesztése Könnyedén készíthetünk táblázatokat a ‘Beszúrás’ menüben ‘Táblázat’ menüikonra kattintva. Az eszköztárban megjelenő új elemekkel adhatunk hozzá sorokat, oszlopokat, egyesíthetünk vagy feloszthatunk cellákat és formázhatjuk azok tulajdonságait, igény szerint. Grafikák beillesztése Grafikát ugyanígy illeszthetünk be, a ‘Beszúrás’ ➝

‘Grafika’ menüpont kiválasztásával. Ehhez párbeszédablak nyílik meg. Válasszuk ki a megfelelő fájlt Ha rákattintunk az ‘Előnézet’-re, a jobb oldalon megjelenik a fájl tartalma. Ne felejtsük el, hogy nagyobb képeknél ez egy kicsit tovább fog tartani. A kiválasztás után a beillesztett kép megjelenik az egérkurzor helyén. Egérkattintással válasszuk ki a grafikus elemet (ezt a grafika körül megjelenő nyolc kis négyzetről ismerjük fel). A ‘helyi’ menüben kiválaszthatjuk az ‘Ábra’ parancsot, ekkor megjelenik egy párbeszédablak, amely számos változtatást ajánl fel. Ezek pl a grafika körüli szöveg elosztásának beállítása, a kép szegélye és még sok más lehetőség. Ha módosítani akarjuk a grafika méretét, kattintsunk rá a képre. Mind a négy sarokban és az oldalakon kis zöld négyzetek jelennek meg, amelyek jelzik, 198 Szövegszerkesztés Nem akarjuk megváltoztatni a grafika méretét, csak a helyzetét?

Nem gond! Kattintsunk a grafikára és tartsuk az egérgombot lenyomva. Most könnyen elvihetjük a képet a megfelelő helyre. Engedjük el az egér gombját és a kívánságunk teljesült. Táblázatkezelés Bevezető Az OpenOffice.org táblázatkezelő modult is tartalmaz Ezzel a programmal magán-, vagy üzleti számításainkat is elvégezhetjük. A táblázatokat „munkafüzetekben” tároljuk. Új munkafüzet a ‘Fájl’ menü ‘Új’ menüpontjában, a ‘Munkafüzet’ menüponttal hozható létre. A munkafüzet több táblázatot (munkalapokat) tartalmazhat, amelyeket a képernyő alján kezelhetünk. Egy táblázat oszlopokból és sorokból áll A sorok fentről lefelé vannak megszámozva, míg az oszlopok ábécé sorrendben helyezkednek el balról jobbra. Cellának nevezzük a sorok és oszlopok találkozását. Minden cellának egyedi megnevezése van Például a (B3) cella a második (B) oszlopban és a harmadik sorban található. Ez látható is a bal

felső sarokban a beviteli sor mellett. Minden cellának lehet tartalma, de ez nem feltétlenül szükséges. A tartalom lehet szám, szöveg, dátum, idő, pénzegység és így tovább, és természetesen – nagyon fontos! – képlet is. 9 OpenOffice.org – A sokoldalú irodai programcsomag hogy a grafikus elem ki lett választva. Kattintsunk az egyik ilyen „fogantyúra”, tartsuk az egeret lenyomva, és vigyük azt a kívánt irányba. Egy pontozott keretet fogunk látni. Engedjük el az egérgombot és a grafika a módosításunknak megfelelően arányosan meg fog változni. Egy cella aktív vagy inaktív is lehet. De csak egy cella lehet egy időben aktív; ez vastag fekete szegéllyel jelenik meg. Elmozdíthatjuk az aktiválást a kurzor billentyűkkel, vagy az egérrel való kattintással is. Amikor a cella aktív, akkor az szerkeszthetővé válik (F2). Táblázatok létrehozása sablonokból Több sablont is használhatunk, ezekben csak a saját adatainkat kell

megadnunk. Ezt a ‘Fájl’ menü ‘Új’ pontjának kiválasztásával tehetjük meg. Hívjuk meg a ‘Sablonok és dokumentumok. ’ pontot és a megjelenő párbeszédablakban kiválaszthatjuk a kategóriákat. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 199 Cellatulajdonságok megváltoztatása Ha valamit írni akarunk a cellába, tegyük aktívvá a cellát és írjunk bele! Alapértelmezésként a szöveg balra igazodik, a számok pedig jobbra. Erősítsük   gombbal. Ha változtatni akarunk celláink formeg az adatbevitelt az ↵  mázásán, nyissuk ki a helyi menüt a jobb egérgombbal. A ‘Cellák formázása ’ kiválasztásával egy párbeszédablak nyílik meg, amelyben elvégezhetjük a szükséges változásokat. Az ablakon belül a következő kiválasztható füleket találjuk (balról jobbra): Számok, Betűtípus, Betűhatások, Igazítás, Szegélyek, Háttér, Cellavédelem (lásd a 9.6 ábrát) 9.6 ábra: Párbeszédablak a cella

tulajdonságok megváltoztatására ‘Számok’: Itt választhatunk kategóriát, mint például százalék, pénzegység, dátum, idő és egyebek. A forma meghatározza a tizedesek számát és az eléje kerülő nullákat is. ‘Betűtípus’: Itt a betűkészletek típusa, mérete határozható meg. ‘Betűhatások’: Itt a betűkhöz rendelhetünk különféle hatásokat. 200 Táblázatkezelés ‘Szegélyek’: A cellákat körbe vehetjük egy szegéllyel. Mindenféle árnyalat, vonalstílus és vastagság beállítható. ‘Háttér’: A cella háttere színezhető ki. ‘Cellavédelem’: A cella véletlen, vagy szándékos megváltoztatása megelőzhető, ha a ‘Védett’ opció be van kapcsolva. Ezek után ezt a párbeszédablakot a cella tetszésünk szerinti formázására használhatjuk. Egy táblázatkezelés-példa: havi kiadások Számításainkat az OpenOffice.org-ban képleteken keresztül is elvégezhetjük Írjuk be az adatokat a cellákba.

A cella címét felhasználva, egyszerű számításokat végezhetünk a bejegyzésekkel. Egy példa: ellenőrizni akarjuk havi kiadásainkat. A következőkben (egy nagyon leegyszerűsített) táblázatban láthatjuk a bejegyzéseket. 9 OpenOffice.org – A sokoldalú irodai programcsomag ‘Igazítás’: Itt határozható meg a cella tartalmának vízszintes és függőleges helyzete. Az írás irányát is itt adhatjuk meg 9.7 ábra: Egy példa a táblázatkezelésre A januári telefonszámla a B3 cellában van és a B4 tartalmazza, hogy mennyit költöttünk gázra. Össze akarjuk adni e két értéket Adjuk meg az alábbi képletet a B5 cellában: = B3+B4 Az eredmény a B5 cellában látható. Ez egy egyszerű számítási művelet volt! Ha elgépeltük a számokat (vagy a telefonszámla becslésünk túl alacsony SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 201 vagy magas volt), módosíthatjuk az adatokat. Az új végösszeg automatikusan megjelenik. A

táblázatkezelőben a függvények széles skálájával végezhetünk számításokat, kibővítve a négy alapműveletet. Kategóriákba rendezett, kibővített listát találhatunk a ‘Beszúrás’ menü ‘Függvény. ’ pontjában Táblázatunk problémamentes bővítésére is lehetőségünk van: ha egy újabb sort akarunk beszúrni a Gáz és az Összegzés közé, kattintsunk a jobb egérgombbal a cellák bal szélén lévő 5-ös sorszámra. Ez kinyitja a helyi menüt; válasszuk a ‘Sorok beillesztése’ bejegyzést. Egy új sor azonnal beugrik az 5 sorba és folytathatjuk az írást. Észrevehető, hogy a képlet bejegyzés hibássá válik bizonyos számú sor után. Ha több cella van a B oszlopban és ezeket össze akarjuk adni, van egy elegánsabb megoldás: használjuk a SUM függvényt! Adjuk be az alábbi képletet a B6 mezőbe: = SUM(B3:B5) Alternatívaként, rákattinthatunk a szumma jelre a szerkesztősor mellett (Σ) majd írjuk be az értéket

kézzel. Ez a képlet összeadja az összes sort B3 (beleértve) és B5 (beleértve) között. Amikor sok sorunk van, ez nagyon jól jöhet, mivel nem fogunk kifelejteni egyet sem. Több sávot is meghatározhatunk Egy sávot két cella címe határoz meg (mint a fenti képletben), amit vessző választ el. Több sávot pontosvessző választ el egymástól (;) Így az alábbi = SUM(B3:B5;D3:D5) képlet összead mindent a B3, valamint B5 között és D3 és D5 között. Ez valójában az alábbi kifejezés egyfajta rövidítése: = B3+B4+B5+D3+D4+D5 Próbáljunk ki minden érdekes lehetőséget, amit a táblázatkezelő nyújt nekünk. Ne felejtsük el a segítséget olvasni, ha elakadunk valahol. Grafikonok készítése Bővítsük ki táblázatkezelőnket még néhány bejegyzéssel és írjunk még egy pár hónapot a 2. sorba Táblázatkezelőnk most úgy nézhet ki, mint a 98 ábrán látható. Jelöljük ki az A2-től az E5-ig terjedő részt. A szöveg most inverz

betűkkel jelenik meg. Grafikon létrehozásához, kattintsunk a ‘Beszúrás’ menüben a ‘Diagram. ’ menüpontra; egy párbeszédablak jelenik meg Ha módosítani akarjuk a kijelölés mértékét, vagy az első sort vagy oszlopot akarjuk, hogy 202 Táblázatkezelés 9 címként szolgáljon, most itt megadhatjuk ezeket. Bátran kísérletezzünk a beállításokkal, az eredmények az előnézeti képen azonnal láthatóak lesznek. Kattintsunk a ‘Tovább’-ra. A párbeszédablak négy oldalból áll. Egy érdekes és fontos oldal látható a 99 ábrán. OpenOffice.org – A sokoldalú irodai programcsomag 9.8 ábra: Kibővített példa táblázat 9.9 ábra: A grafikontípusok választéka Középen láthatjuk a rendelkezésre álló grafikon típusokat. Választhatunk vonal, terület, oszlop, torta és még sok más formából. Bal oldalon láthatjuk saját adataink előzetes bemutatását. A térbeli vonalgrafikon illik legjobban a példánkhoz.

Nyilvánvalóan választhatunk más típust is, ha azt szeretnénk ‘Következő’-re kattintás után, választhatunk a különböző variációkból. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 203 Aktiváljuk a ‘Szöveg elemek megjelenítése’ előnézetbeli jelölőmezőt, aminek hatására a hónapok nevei (január, február stb.) láthatóvá válnak az X tengelyen és az értékek az Y tengelyen. A jelmagyarázat jobb oldalra kerül A következő oldalon megadhatjuk a grafikon elnevezését, valamint az X és Y tengelyek nevét. Elnevezésnek a ‘Kiadások áttekintése’ szövegsort adtuk, és ‘$’-t az Y tengelynek. Alapesetben az X tengely nincs aktiválva, nyilvánvalóan szöveget írhatunk ide. A ‘Létrehozás’ gombra kattintással a grafikon megjelenik táblázatkezelőnkben. A 9.10 ábra mutatja a végeredményt 9.10 ábra: Az elkészült grafikon Ez nem volt túl nehéz, ugye? Másik példa: Importálás táblázatokból Gyakran kerülünk

olyan helyzetbe, hogy oszlopokba rendezett (tabulált) információt akarunk importálni egy táblázatba. Például ilyen lehet a tőzsdei információ, telefon díjszabás, tetszőleges listák stb. Kétféleképpen importálhatunk információt az OpenOffice.org-ba 204 Táblázatkezelés Az OpenOffice.org-ban nyissunk egy új dokumentumot a ‘Fájl’, ‘Új’, ‘Munkafüzet’ menüponttal. Kattintsunk arra a cellára, ahová a beillesztést akarjuk, majd a ‘Szerkesztés’ menüben válasszuk ki a ‘Beillesztés’ tételt. A táblázat erre beillesztődik a dokumentumba az összes formázási tulajdonsággal, hiperlinkekkel együtt. Második lehetőség: (Importálás szűrővel) Ha már van egy HTML fájlunk, amit szeretnénk importálni, kattintsunk a ‘Fájl’ menüben a ‘Megnyitás’ tételre. Ekkor megnyílik egy párbeszédablak A ‘Fájltípus’ alatt, válasszuk a ‘Weboldalak’ menüpontot Használjuk a nyíl billentyűt a listában való

navigáláshoz. Most már csak ki kell választanunk a fájl nevét és rá kell kattintanunk a ‘Megnyitás’-ra ahhoz, hogy importáljuk a táblázatot. Rajzolás Bevezető Az OpenOffice.org Draw moduljának segítségével vektorgrafikákat rajzolhatunk. Mi a vektorgrafika? Egy normál vonalat kétféle módon ábrázolhatunk: Először is sok különálló ponttal egymás mellett, amelyek egy vonalat alkotnak. Ez a „klasszikus” változat, bittérképes vagy raszter ábrázolásként (bitmap image) ismeretes. Ismertebb képformátumai a GIF, JPEG, és a PNG. Azonban, ez az út csak durva megközelítést ábrázol, amely a pontok számától (azaz a képfelbontástól) függ. Például a Gimp programmal manipulálhatjuk ezeket a képeket (Ebben a kézikönyvben a Gimp program ismertetése is megtalálható). 9 OpenOffice.org – A sokoldalú irodai programcsomag Első lehetőség: (Importálás a vágólapról) Feltételezzük, hogy tőzsdei információt akarunk

importálni. Írjuk be az elérni kívánt tőzsdei oldal címét a webböngészőbe. Amikor a táblázat megjelenik, jelöljük ki a kívánt adatterületet az egérrel. Meg kell hívnunk a ‘Másolás’ menütételt, ahogy szoktuk saját böngészőnkben. A kijelölt terület ekkor a vágólapra másolódik. A másik módszer szerint, egy vonalat ábrázolhatunk a kezdő és végpontjuk alapján is, ezáltal nemcsak egyenes vonalak, hanem görbék is megadhatók. Ez sok memóriát megtakarít, de feltételezi, hogy a vonal vastagsága, színe stb. ismert. Ismertebb formátumok az EPS (Encapsulated PostScript) és az AI Ezt az ábrázolási módot vektoros grafikának hívjuk. Ez a módszer a kép matematikai leírásával dolgozik. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 205 Grafikus elemek rajzolása Egy új rajz elkészítéséhez válasszuk a ‘Fájl’ menüből az ‘Új’ menüpont alatt a ‘Rajz’-ot. Az elérhető grafikus elemek különböző

műveletekkel módosíthatók. Meg lehet változtatni a vonal vastagságát, fajtáját, színét, kitöltését, sőt a két dimenziós alakzatokból forgástesteket, vagy eltolással más alakzatokat is létre tudunk hozni. Próbáljunk rajzolni egy négyszöget. Bal oldalon láthatjuk az eszköztárat Kattintsunk a kitöltött négyszögre, és tartsuk az egérgombot lenyomva egy pár másodpercig. Egy kis almenü nyílik ki, kitöltött és kitöltetlen négyszögekkel, négyzetekkel. Némelyiknek lekerekített sarka van Válasszunk egy kitöltött négyszöget. Az egérmutató alakja egy hajszálkereszt lesz. Kattintsunk a munkaterületre és a gombot lenyomva tartva húzzuk az egeret jobbra lefelé. Egy négyszög jelenik meg, amely követi az egér mozgását Amint elértük a megfelelő méretet, engedjük fel az egérgombot. Nem tetszik a négyszög mérete? Nem gond! Aktiváljuk a most rajzolt négyszöget egy egérkattintással. Zöld fogantyúk jelennek meg a négy

sarkában és a négy oldalán, amivel megváltoztathatjuk méretét. A jobb egérgombkattintás megnyitja a helyi menüt. Válasszuk ki a ‘Terület’ menüpontot, mire egy párbeszédablak nyílik meg, amely különböző beállításokat ajánl fel. Kísérletezzünk velük Amint elégedettek vagyunk a beállítással, kattintsunk az OK gombra. Alternatívaként lecserélhetjük a színeket közvetlenül a második ikonsorban, a festékes-vödör jobb oldalán. Az eszköztár még sok hasznos grafikai elemet tartalmaz. Beilleszthetünk köröket, ellipsziseket, vonalakat, sőt még 3-D elemeket is. Próbáljuk ki hányféle lehetőséget ajánl fel nekünk a program. Ne felejtsük el a segítséget az esetben, ha megakadnánk. Bemutatók készítése Az Impress modul segítségével bemutatókat (prezentációkat) készíthetünk. A megszerkesztett oldalakat („diaképeket”) összefűzhetjük és tetszetős formában mutathatjuk be. Munkánkat sok hasznos sablon

támogatja ebben Bemutató készítése a bemutatótündérrel Ha némi kezdeti nehézségünk támad az ötletünk „virtuális papírra” vetésével, akkor bátran használjuk a bemutatótündért! 206 Bemutatók készítése A párbeszédablakban a ‘Sablonból’ pontra kattintva kiválaszthatjuk a megfelelő sablont a választékból. Használjuk az ‘Előnézet’-et a bemutató előnézeti képének megtekintéséhez. 9.11 ábra: Bemutató készítése a bemutatótündérrel A ‘Tovább’ gombbal folytathatjuk a következő oldalon. Itt a hangsúly a háttéren és a megjelenítési médiumon van. Válasszunk ki egy nekünk tetszőt! Speciális hatásokra van szükségünk a bemutatónkhoz? A következő oldalon kiválaszthatunk egyet a felkínált lehetőségek közül. Az utolsó előtti oldalon megadhatjuk bemutatónk nevét és témáját egyéb megjegyzésekkel együtt. 9 OpenOffice.org – A sokoldalú irodai programcsomag A ‘Fájl’ menüben,

válasszuk ki az ‘Tündér’ pontot és ebben a ‘Bemutató. ’-t Egy párbeszédablak nyílik meg, hasonló a 9.11 ábrán láthatóhoz A bemutatótündér utolsó oldalán rakhatjuk össze az oldalakat dokumentumunkhoz. Egy utolsó kattintás a ‘Létrehozás’-ra és a bemutató elkészül. Valószínűleg már csak a fejlécet és a szöveget kell lecserélnünk és készen is vagyunk. Használjuk a ‘Diavetítés’ parancsot a ‘Bemutató’ menüből, és bemutatónk vetítése azonnal indul. Az oldalak között a beállításoktól függően,   Esc  billentyűvel bármikor a bal egérgombra való kattintással lehet lapozni. Az  befejezhetjük a vetítést. A rengeteg módosítási lehetőség megismerésére igénybe vehetjük az OpenOffice.org segítségnyújtó rendszerét is SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 207 Diaképek hozzáadása Amikor egy diaképet akarunk hozzáadni bemutatónkhoz, akkor ezt a ‘Beszúrás’ menüben a ‘Dia.’

alatt tehetjük meg Egy párbeszédablak nyílik meg (lásd a 9.12 ábrát) 9.12 ábra: Diaképek beillesztése Itt nevet adhatunk oldalunknak (dia) és kiválaszthatjuk a kívánt elrendezést is. Az ‘OK’ gombra kattintva az oldal beillesztődik, a ‘Mégsem’ gombra kattintva a művelet nem hajtódik végre. A ‘Fájl’ ➝ ‘Új’ ➝ ‘Sablonok és dokumentumok. ’ menüben adhatjuk meg a sablonokat. Néhány tipp a nyomtatáshoz Az OpenOffice.org-nak nincs szüksége külön nyomtatóbeállításra Ha a YaST segítségével már beállítottuk a nyomtatót, akkor az OpenOffice.org egyes alkalmazásai automatikusan azt használják. Azonban lehetőségünk van arra, hogy a KPrinter nyomtatón keresztül nyomtassunk. Így például bármilyen dokumentumból létre tudunk hozni egy PDF dokumentumot, amit nyugodtan elküldhetünk azon ismerőseinknek, akik nem rendelkeznek OpenOffice.org-gal A PDF dokumentumok az Adobe Acrobat Reader segítségével (lásd az

Adobe Acrobat Reader – A PDF-olvasó fejezetet (211. oldal)) szinte minden hardver- és 208 Néhány tipp a nyomtatáshoz A betűkészletekről Az OpenOffice.org-ban alaposan átdolgozták a betűtípusok kezelését Mivel a program – ellentétben a StarOffice-szal – már nem tartalmaz beépített grafikus felületet, a kisebb erőforrásigényen túl képes kihasználni az adott grafikus munkakörnyezet nyújtotta előnyöket. Példaként a KDE környezetben amennyiben bekapcsoltuk a betűkészletek élsimítását, az OpenOffice.orgban is finom rajzolatú betűk jelennek meg Az OpenOfficeorg egyaránt kezeli a Truetype, a Type1 és a bittérképes (X11) betűkészleteket, amelyek mind nyomtatásban, mind a képernyőn helyesen jelennek meg. Az OpenOffice.org már tartalmaz néhány magyar ékezetes betűkészletet Amennyiben ez nekünk nem elég, vásárolhatunk például egy kereskedelmi betűkészlet gyűjteményt, amelyen TrueType vagy Type1

betűkészletek találhatók. Ha van a gépünkön Windows, akkor annak betűkészleteit is telepíthetjük, például a KDE vezérlőközpontban található betűkészlet telepítővel. A Microsoft alapbetűkészletei az internetről is letölthetők, feltéve, ha elfogadjuk a licencfeltételeket. Ehhez használhatjuk a YaST online frissítés modulját További információk Ha szeretnénk követni, vagy részt venni az OpenOffice.org fejlesztésében, további információkat kaphatunk az OpenOffice.org projekt oldalán, a következő címen: 9 OpenOffice.org – A sokoldalú irodai programcsomag szoftverplatformon olvashatók. További előnye a KPrinter használatának, hogy CUPS nyomtatórendszer esetében használhatjuk a CUPS bővített lehetőségeit, például a nyomtatás minőségének meghatározásához. http://www.openofficeorg Amint láthatjuk van néhány érdekes fejlesztés az irodai területen, amelyet érdemes figyelemmel kísérnünk, elsősorban

természetesen az OpenOffice.org magyarítását, melyről az alábbi címen olvashatunk több információt: http://office.fsfhu SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 209 10 Az Adobe Acrobat Reader egy olyan alkalmazás, amely az úgynevezett PDF (= Portable Document Format) formátumú fájlok olvasását és nyomtatását teszi lehetővé. A program a kereskedelmi szoftverek kategóriába tartozik, használata azonban díjmentes. Ha még nem telepítettünk volna, akkor ezt utólag is könnyen megtehetjük a YaST2 segítségével. Bevezetés . Az Acrobat Reader mindennapi használata . 212 214 Adobe Acrobat Reader – A PDF-olvasó Adobe Acrobat Reader – A PDF-olvasó Bevezetés A program fejlesztőinek az volt a célja, hogy a számítógép-felhasználók számára papírmentes információ-kezelést és közzétételt (publikálást) biztosítsanak. A papírmentes iroda elektronikus dokumentumainak számos előnye

van. Ezek az egyszerű e-mail küldéstől egészen a nagyméretű adatok helytakarékos archiválásáig terjednek. Általánosságban, a PDF-formátum csak egy a sok lehetséges szöveges fájltárolási formátumok között, az Acrobat Reader pedig egyszerűen egy nézegető (angolul viewer) ehhez a fájlformátumhoz. A program és a fájlformátum azonban néhány hasznos és különleges tulajdonsággal is bír, melyekről az alábbiakban bővebben is szó lesz. A 101 ábrán láthatjuk az 505ös verziójú Acrobat Reader felületét a sajtát segítségnyújtó dokumentumunk megjelenítése közben. 10.1 ábra: Az Acrobat Readerben kiválóan olvasható a dokumentáció A PDF-formátumot gyakorlati célokra tökéletesítették. Az Acrobat Reader majdnem minden felhasználó rendelkezésére áll, legyen az Macintosh-, 212 Bevezetés A PDF-formátumot ma már szabványos formátumnak tekinthetjük. Az Acrobat Reader Linuxhoz jelenleg még csak angol nyelvű

kezelőfelülettel áll rendelkezésre, de használata nagyon egyszerű. Az interneten sok PDFfájl található, melyeket letölthetünk vagy kényelmesen megtekinthetünk, ugyanis az Acrobat Reader-t beépített alkalmazásként (úgynevezett Pluginként) már alapértelmezetten is megtaláljuk például a Konqueror fájl- és internetböngészőben. Természetesen egyéb, nem kereskedelmi PDF olvasók is léteznek. Ilyen például kghostview, mely azonban nem annyira fejlett, mint az Adobe terméke. A PDF-fájlok tartalmazhatnak összeköttetéseket (linkeket) és könyvjelzőket is. Ezek egy külön ablakban jelennek meg. Ha ezekre rákattintunk, megjelenik a megfelelő hely az aktuális fájlban, vagy az alkalmazás nyit meg egy új PDF-fájlt. A szövegen belül is működik ez a hipertext-funkció. Ha rákattintunk egy szóra vagy egy ábrára, akkor ezzel egy másik szövegrészre ugorhatunk. A PDF-fájlok tartalmazhatnak oldal- és kép előnézeteket is, ezeket angolul

thumbnail-nek hívják. Ezek egy külön ablakban az egész oldalt kicsiben megjelenítik. Ez egy hasznos funkció az egyszerű áttekintéshez vagy a dokumentumon belüli gyors kereséshez. A ‘Text’ funkció kiválasztásával kijelölhetünk egy bizonyos részt a szövegben, a jobb egérgomb menüjén keresztül ezt a vágólapra másolhatjuk, ahonnan beilleszthetjük egy másik alkalmazásba (pl. a KWordbe) 10 Adobe Acrobat Reader – A PDF-olvasó Windows-, vagy éppen egy Unix/Linux-felhasználó. A különböző operációs rendszerek felhasználói ugyanazzal a grafikus felülettel, ugyanazt a PDFfájlt nézhetik meg, valamint ki is nyomtathatják azt azonos kinézetben és minőségben. Tájékoztatás Az Acrobat Reader alkalmazással nem lehet létrehozni PDF-fájlokat, csak megtekinteni azokat. A teljes Acrobat szövegszerkesztőcsomagot az Adobe cég jelenleg csak Windows és Macintosh rendszerekre kínálja fel. Ez nem keserít minket el, mert SuSE Linux alatt is

készíthetünk saját PDF fájlokat. Ehhez nem kell mást tennünk, mint a nyomtatásnál a ‘Nyomtatás fájlba’ menüpontot kiválasztani. Ekkor előáll egy PostScript fájl, melyet ezt követően a ps2pdf paranccsal át tudjuk konvertálni PDF formátumba. Tájékoztatás SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 213 Az Acrobat Reader mindennapi használata Hogy nyithatunk meg egy PDF-fájlt? Ha a KDE-fájlkezelőben egy .pdf fájlra kattintunk, akkor a SuSE Linux rendszerben alapértelmezés szerint az Acrobat Reader indul el. Amennyiben a PDF-fájlokat a KGhostView alkalmazással szeretnénk összekötni, akkor ezt a társítást a ‘Vezérlőközpont -> Fájlböngészés -> Fájltársítások’ menüpont segítségével kell beállítanunk. A KGhostView jobban illeszkedik kinézetben a KDE alkalmazásokhoz, de funkcionalitásában korlátozott az Acrobathoz képest, például nem képes az előnézeti oldalak és a linkek megjelenítésére. 10.2 ábra:

Fájltársítások beállítása a Konquerorban Magát az Acrobat Reader programot a SuSE-menüre kattintva, az ‘Irodai alkalmazások’ menüben, és ott a ‘Nézegető’ almenüben találjuk.    Egy fájl megnyitásához nyomjuk meg a  Ctrl  + O billentyűkombinációt, vagy kattintsunk a megfelelő ikonra. Ekkor megnyílik az Acrobat Reader fájlkezelő ablaka. 214 Az Acrobat Reader mindennapi használata Alapbeállításban az Acrobat Reader indítása után a láthatjuk, hogy az első sor a menüsor. A menüsorban megtalálunk minden parancsot, mely az Acrobat Reader irányításához szükséges. Ha megbarátkozunk a gyorsbillentyű-kombinációkkal, akkor nagyon gyorsan fogjuk tudni kezelni a programot (lásd a 10.3 ábrát) 10.3 ábra: Az Acrobat Reader menüsora és eszköztára A menüsor alatt láthatjuk az eszköztárat. Az ikonok a leggyakrabban használt funkciókat ábrázolják; ezeket egy egérkattintással elérhetjük. 10 Adobe Acrobat

Reader – A PDF-olvasó Rövid használati utasítás a dokumentokban történő böngészéshez Az 5.05-ös verzió egyik újdonsága, hogy az ikonok csoportosítva jelennek meg, és hogy ezt az elrendezést tetszés szerint át tudjuk rendezni, akár a programablak egy másik részére is át tudjuk helyezni. A képszerkesztő által ikontár alkalmazása is lehetséges. Ilyenkor az ikonok egy külön ablakban, az ún. programablakon belül jelennek meg Az alábbiakban leírjuk az egyes ikonok jelentését jobbról balra (Figyelem! Alapértelmezett esetben nem minden ikon jelenik meg.): – Megnyitja az Acrobat Reader fájlkezelőjét. – Megjeleníti a mentés párbeszédablakot az aktuális fájl mentéséhez. – Megjeleníti a nyomtatási párbeszédablakot. – Az Acrobat Reader keresési funkciója. – Be-/kikapcsolja a baloldali előnézeti ablakot (thumbnails és bookmarks). SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 215 – Ugrás a megjelenített dokumentum

első oldalára. – Ugrás az előző oldalra. – Ugrás a következő oldalra. – Ugrás a megjelenített dokumentum utolsó oldalára. – Az Acrobat Reader emlékszik arra, hogy milyen oldalakat néztünk egy dokumentumon belül (mint egy internetböngésző). Ezzel a gombbal oldalanként vissz tudunk menni a már megtekintetett oldalakhoz. – Amennyiben használtunk a fenti menüpontot, ezzel a gomb segítségével vissza tudunk menni oda, ahonnan elindultunk. – A kéz ikon lehetővé teszi, hogy az aktuális oldalt megfogjuk és áthelyezzük a dokumentumon belül egy másik oldalra. Ehhez itt be kell kapcsolnunk ezt a funkciót. – A nagyítóval egy-egy kattintással ki tudjuk nagyítani a dokumentumnak azt a részét, ahova éppen kattintunk. – Ugyanaz, mint az előző pont, csakhogy itt nem nagyításra, hanem kicsinyítésre kerül az oldal. – Miután rákattintottunk erre az ikonra, ki tudunk jelölni szöveget a bal egérgomb segítségével. A kijelölt

szöveget a vágólap segítségével más dokumentumokba be tudjuk illeszteni. – Ez a szerszám is szöveg kijelölésre szolgál. Itt azonban oszloponként tudjuk kijelölni a szöveget. Egyszerűen tartsuk a bal egérgombot nyomva, majd húzzunk egy keretet a kijelölendő szöveg köré. – Ezzel az ikonnal a vágólapra tudjuk másolni a PDF fájlban található képeket. Ez azonban nem minden alkalmazásban működik – Lépésről lépésre lehet kicsinyíteni a dokumentum szövegét. 216 Az Acrobat Reader mindennapi használata – Egy kattintás erre az ikonra, és az Acrobat Reader visszaállítja a nyagyítási arányt 100 %-ra. – Ez beállítja a nagyítási arányt úgy, hogy a teljes oldal látható legyen a programablakban. Az oldal szélességétől függően, az előző illetve a következő oldal is megjelenhet az ablakban. – Ez beállítja a nagyítási arányt úgy, hogy az oldal teljes szélességben látható legyen a programablakban. A

legtöbb esetben teljesképernyős módban így lehet a legjobban elolvasni a dokumentumot. – Egy kattintás erre az ikonra, és máris ellátogathatunk az Adobe honlapjára. Ha még nem állítottuk be az Acrobat Reader alapértelmezett internetböngészőjét, megjelenik egy megfelelő beállítási párbeszédablak. Bal oldalon, az eszköztár alatt egy ablakot láthatunk, melyben – tetszés szerint – vagy a fájl könyvjelzői jelennek meg (itt Bookmarks néven), vagy az oldal, illetve a kép előnézete (angolul: thumbnails). Amennyiben egy fájl nem tartalmaz ilyeneket, nem jelenik meg ez az ablak. 10 Adobe Acrobat Reader – A PDF-olvasó – Ebben az ablakban közvetlenül meg lehet adni a nagyítási arányt százalékokban. A mellette lévő, lefelé mutató nyíl segítségével ki lehet választani a leggyakrabban használt nagyítási arányokat. Jobb oldalon jelenik meg a megnyitott dokumentum. Általában ez az ablak veszi igénybe a legnagyobb helyet a

programablakban. A dokumentum alatt található státuszsor néhány hasznos információt tartalmaz, és segítségével böngészni is lehet a dokumentumban. A menüsort, az eszköztárat és az oldal- illetve kép előzetest akár ki is lehet kapcsolni. 10.4 ábra: Az Acrobat Reader státuszsora SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 217 Mit kell tennem, hogy a dokumentum olvasható legyen a képernyőn? Néha olyan kicsik a megjelenített dokumentum betűi, hogy alig lehet őket elolvasni. Az Acrobat Readerben több lehetőség is van a kép nagyítására Legegyszerűbb, ha az eszköztárban rákattintunk a három lapikon egyikére. A három ikon segítségével beállíthatjuk a megjelenítési fokozatot 100 %-ra, teljes oldalra vagy oldalszélességre. Egyedi nagyításhoz használjuk a nagyító ikont az eszköztárból. Miután kiválasztottuk, a bal egérgombbal kattintva nagyíthatjuk a dokumentumot. A kicsinyítéshez pedig tartsuk   Ctrl  billentyűt,

miközben a bal egérgombbal rákattintunk a nyomva a  szövegre. A státuszsorban található nagyítási ablakban tetszőleges értéket meghatározhatunk. Hogyan lehet a dokumentumban böngészni? Az egyes oldalak közötti ugráshoz használhatjuk a billentyűzetet, vagy az egeret. A görgetősávot az egérrel irányíthatjuk a dokumentum bal szélén, illetve a dokumentum alján, de rá is kattinthatunk a nyíl ikonokra az eszköztárban. Ugyanazokat az ikonokat a státuszsorban is használhatjuk, ahol be is gépelhetjük a kívánt oldalszámot a megfelelő mezőbe. A billentyűzeten lévő     nyilakkal kis lépésekben mozgathatjuk az oldalt, a  Page Up  illetve a  Page Down  billentyűkkel pedig a következő, vagy az előző oldalra ugorhatunk. Az eszköztárban az oldalnézet és az irányító-nyilak között található két nyíl különleges tulajdonsággal rendelkezik: segítségükkel vissza, illetve előre léphetünk az eddig megtekintett

oldalak között, függetlenül attól, hogy eddig hány helyen, illetve hány dokumentumban böngésztünk. Tipp     Az  F6  billentyűvel ki- és bekapcsolhatjuk a könyvjelző ablakot, az  F7    és az  F8  billentyűkkel pedig a menüsort, és az eszköztárat. A keresési    funkciót a  Ctrl  + F billentyűkombinációval indíthatjuk el. Tipp Hogyan lehet a dokumentumban keresni? Az Acrobat Readerben egyszerűen kezelhető a keresési funkció. Egyszerűen kattintsunk a távcső ikonra és írjuk be a keresendő szöveget a felbukkanó   ablakba, majd nyomjuk meg az ↵  billentyűt. Vegyük figyelembe, hogy a kereső nem bocsátja meg az elírásokat (ügyeljünk tehát a keresendő szöveg pontos begépelésére!) 218 Az Acrobat Reader mindennapi használata 10 Hogyan lehet nyomtatni? Nyomtató kiválasztása: A ‘Printer Command’ menüvel meghatározhatjuk a kívánt nyomtatósort. Alapértelmezett esetben ez az érték

lpr-re van állítva. Oldalak kiválasztása: Az összes oldalt is kinyomtathatjuk, de egyes oldalakat is kiválaszthatunk nyomtatásra. Nyomtatás fordított sorrendben: A ‘Reverse Order’ kapcsolóval határozhatjuk meg, hogy a nyomtatás az első vagy az utolsó oldallal kezdődjön. Ez igen hasznos, ha a nyomtatónk szöveges oldallal felfelé nyomtatja a lapokat, hiszen e funkció nélkül kézzel kellene a megfelelő sorrendbe rakni a lapokat. Oldalnagyítás: ‘Fit to Page’-re akkor van szükségünk, ha az oldal mérete a nyomtatott oldalnál nagyobb vagy kisebb. Ezzel a kapcsolóval az elektronikus dokumentum oldalmérete automatikusan a nyomtatott dokumentum oldalméretéhez igazítható. Adobe Acrobat Reader – A PDF-olvasó A nyomtatási menüben a következő beállítási lehetőségek fontosak: Hol kaphatunk további segítséget? Ha rákattintunk a ‘Help’ menüre, megjelenik egy (angol nyelvű) PDF-fájl számos hasznos információval. A Netscape

nem nyitja meg a pdf fájlokat – mit csináljak? Ha a Netscape nem tudja automatikusan megjeleníteni a PDF fájlokat, valószínűleg nincs megfelelően beállítva. Tudatnunk kell a böngészővel, hogy hogyan kezelje a PDF dokumentumokat. Ezt a Netscape megfelelő beállítási párbeszédablakában tehetjük meg. Válassza ki a ‘Szerkesztés’ ➝ ‘Beállítások’ ➝ ‘Navigator’ menüből a ‘Programok’ menüpontot. A jobb oldalán lévő programlistában keresse meg az „application/pdf” bejegyzést, mely a PDF fájlformátum MIME típusát határozza meg a *.pdf kiterjesztés alapján Ha már létezik egy ilyen bejegyzés, kattintsunk a ‘Szerkesztés’ gombra, más esetben hozzuk létre a megfelelő menüponttal. Beépített alkalmazásként ki kell választanunk az nppdf.so plugint (lásd a 105 ábrát (következő oldal)) De használhatunk Konquerort is :-) SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 219 10.5 ábra: Netscape beállítások Ha

a plugin modul valamilyen oknál fogva nem létezne, megadhatjuk az Acrobat Reader-t egy acroread %s bejegyzéssel a ‘Programok’ mezőben. Ilyenkor az Acrobat Reader nem beépített alkalmazásként, hanem saját ablakban indul. Ehhez természetesen az szükséges, hogy a program telepítve legyen a számítógépre. 220 Az Acrobat Reader mindennapi használata 11 A Konqueror egy összetett webböngésző, fájlkezelő és dokumentumnéző alkalmazás. Ez a fejezet a Konqueror használatának elsajátításában segít A Konqueror indítása . A Konqueror főablaka . Alapvető információk a Konquerorhoz A Konqueror mint fájlkezelő . A Konqueror mint internetböngésző . A Konqueror mint fájlnézegető . További információk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222 222 224 226 230

233 233 Konqueror a KDE fájlkezelő és webböngésző alkalmazása Konqueror a KDE fájlkezelő és webböngésző alkalmazása A Konqueror indítása A Konqueror többféle módon indítható. A KDE-ben kattintsunk a panelen található házikó ikonra a Konqueror elindításához (ez egyből a saját könyvtárunkat is megnyitja, mint fájlkezelő). Alternatívaként nyomjuk meg az    + F2  billentyűkombinációt és adjuk ki a konqueror parancsot. Ekkor a Alt  Konqueror böngészőként indul el. Az 111 ábrán láthatjuk a Konqueror ablakát 11.1 ábra: A Konqueror főablaka A Konqueror főablaka Egy Konqueror ablak több részből áll. Felépítése többnyire hasonlít a többi KDE alkalmazás ablakára. Az ablak fejléce alatt a menüsort láthatjuk, alatta pedig az eszköztárakat különböző ikonokkal. A fejlécben mindig az aktuális fájl, könyvtár illetve honlap elérési útját láthatjuk. 222 A Konqueror indítása Ha a jobb

egérgombbal rákattintunk az eszköztár egyik üres helyére, megjelenik egy felbukkanó menü, melyben az eszköztár tájolásáról, szövegpozíciójáról és ikonméreteiről dönthetünk. Az eszköztár alatt találunk egy hosszú beviteli mezőt, az úgynevezett URL mezőt. Az URL egy általános cím, melynek segítségével több elemet lehet megtekinteni. Egy ilyen elem lehet egy internetes oldal vagy egy helyi fájl. Minden URL-cím két elemből áll, mégpedig az átviteli protokollból és magából a címből. Íme egy lista a leggyakoribb protokollokról: http file ftp smb man info tar audiocd floppy internetes tartalomhoz (például honlapokhoz), helyi fájlokhoz, ftp szerveren lévő fájlokhoz, Samba szerveren lévő fájlokhoz, kézikönyvlapok (man-pages) megtekintéséhez, információs oldalak megtekintéséhez, tar formátumú fájlgyűjtemények megtekintéséhez, Hang-CD-k böngészéshez, Hajlékonylemezek böngészéshez Számos egyéb protokoll

is létezik. Például érvényes URL-cím lehet a következő: http://www.suselinuxhu/ vagy file://localhost/opt/kde3, illetve rövidítve file:/opt/kde3   billentyűt. Adjuk meg az URL-címet, majd nyomjuk meg az ↵  Tipp A beviteli mezőtől balra található × szimbólum kitörli a teljes sort. Tipp 11 Konqueror a KDE fájlkezelő és webböngésző alkalmazása Az ablak fejléce alatt a menüsort láthatjuk. Attól függően, hogy a Konqueror éppen internetböngészőként vagy fájlböngészőként működik, nem minden menüpont választható ki. Az eszköztárban a gyakran használatos ikonok találhatók, melyek segítségével például böngészhetünk vagy nyomtathatunk. Ha az egérmutatót egy pár másodpercig egy ikon felett tartjuk, megjelenik egy rövid segédszöveg az ikonhoz. Amennyiben egy régebben kiadott parancsot kívánunk megismételni, kattintsunk a jobb oldalon található lefelé mutató nyílra. Az így megjelenő lista tartalmaz

minden előzőleg kiadott parancsot. Itt kiválaszthatjuk a megismételni kívánt parancsot. Ezenkívül megjeleníthetjük a könyvjelzőinket tartalmazó listát is. Ez a ‘Beállítások’ menüben található ‘A könyvjelzősor megjelenítése’ bejegyzés segítségével jeleníthető meg, illetve tüntethető el. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 223 Az URL-címsor alatt helyezkedik el a főablak. Ebben jelenik meg az egyes könyvtárak, weboldalak és dokumentumok tartalma. A főablakot különböző nézetekben is megjeleníthetjük, fel is oszthatjuk több részre úgy, hogy az egyik oldalon egy dokumentumot, a másikon egy weboldalt jelenítsen meg. A Különböző nézetmódok bekezdésben átfogó áttekintést találhatunk e szolgáltatásról. Az ablak alján található állapotsor általános információkkal szolgál. Állítsuk az egérmutatót egy tetszőleges hivatkozásra, rövid időn belül megjelenik a teljes internetcím.

Amennyiben az egérmutatót egy könyvtárra helyezzük, úgy megjelenik e könyvtár neve és tartalma, egy fájl esetében pedig annak neve, mérete és típusa. Amennyiben az ablakot több részre osztottuk (lásd a Különböző nézetmódok bekezdésben), mindegyik nézethez egy külön állapotsor jelenik meg, bal oldalán egy kis zöld LED-kijelzővel. Ez jelzi az éppen aktuális nézetet Alapvető információk a Konquerorhoz Segítség A Konqueror internetböngészőhöz és fájlkezelőhöz többféleképpen is kaphatunk segítséget, például a ‘Segítség’ menü ‘Tartalom’ menüpontjának kiválasztásával. A KDE segítségnyújtó rendszer elindulása után megtekinthetjük a Konqueror program dokumentációját, hivatkozásokkal az egyes témákra. Néha azonban körülményes lehet ez a fajta keresés, például ha csak egy ikonról kívánunk bővebb információt megtudni. Ha az egérmutatót az adott ikonra helyezzük, alapesetben néhány

másodpercen belül meg kell jelennie a hozzá tartozó segédszövegnek. Amennyiben többet szeretnénk megtudni, nyomjuk    + F1  billentyűkombinációt, vagy válasszuk ki a ‘Segítség’ menü ‘Mi le a ⇑  ez?’ menüpontját és kattintsunk az ikonra. Ekkor felbukkan egy kis ablakocska, amely részletesebb információval szolgál. Egy újabb kattintás a bal egérgombbal bezárja ezt az ablakot. Különböző nézetmódok A ‘Nézet’ menü ‘Nézetmód’ almenüjében kiválaszthatjuk, hogy inkább ikonokat, többoszlopos nézetet (a fájlnév ebben az esetben az ikontól jobbra jelenik meg), fa-nézetet, részletes listanézetet vagy szöveges nézetet kívánunk látni (lásd a 11.2 ábrát) 224 Alapvető információk a Konquerorhoz 11.2 ábra: Egy több részre osztott Konqueror ablak Ez a ‘részletes listanézet’ menüpont kiválasztása esetén nem így van, hiszen az inkább arra szolgál, hogy az egyes könyvtárak között gyorsan

válthassunk. 11 Konqueror a KDE fájlkezelő és webböngésző alkalmazása Ejtsünk még néhány szót a fa-nézetről és a részletes listanézetről. Első ránézésre semmi lényeges különbség sem fedezhető fel közöttük. Az alapvető különbség a két nézet között azonban az, hogy fa-nézetben a könyvtárstruktúrában könnyebben kereshetünk, hiszen egyidejűleg több könyvtár is megnyitható. A fa-nézet arról ismerhető fel, hogy itt az alkönyvtárak neve előtt egy plusz vagy egy mínusz jel található. Ablakok felosztása és a beállítások mentése Valószínűleg sokak számára ismerős a következő helyzet: úgy szeretnénk mozogni egy adott könyvtárban, hogy közben egyidejűleg látni szeretnénk a teljes könyvtárstruktúrát is. Megoldásként különböző nézetek jöhetnek szóba (lásd a 11.2 ábrát) A Konqueror ablakot vízszintesen és függőlegesen is feloszthatjuk. Válasszuk ki ehhez az ‘Ablak’ menüben

egyszerűen a ‘Nézetelválasztás függőlegesen’ vagy a ‘Nézetelválasztás vízszintesen’ menüpontot. Az aktív ablakot az állapotsoron SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 225 lévő zöld pont jelzi. A ‘Könyvtárfa megjelenítése’ menüpont kiválasztásával bal oldalon egy új nézetben megjeleníthető a teljes könyvtárstruktúra. Ha a ‘Parancsértelmező megjelenítése’ menüpontra való kattintással azt bekapcsoljuk, megjelenik egy parancsértelmező ablak, amelynek segítségével egyszerű módon parancsokat adhatunk ki. Így válik lehetővé, hogy a Linux mindkét előnyös tulajdonságát – a grafikus megjelenítést és a parancssor használatát – egy ablakon belül ötvözzük. Amennyiben sikerült megfelelő nézetprofilt „összehoznunk”, úgy érdemes azt menteni is. Erre szolgál ‘Nézetprofilok beállítása ’ menüpont Adjunk a menteni kívánt nézetprofilnak külön nevet, így azt később bármikor

újra használhatjuk. Itt azt is megadhatjuk, hogy kívánjuk-e az ablak méretét is a nézetprofillal együtt menteni. Ha mindezek ellenére mégiscsak kevesellnénk a munkához rendelkezésre álló terület nagyságát, helyezzük át a Konqueror ablakát egy külön asztalra és válasszuk ki a ‘Teljes képernyős mód’ menüpontot. Lapok használata A Konqueror átvett egy hasznos lehetőséget a Mozillától: a lapok használatát. A lapok hatékonysága abbal rejlik, hogy elegendő egyetlen Konqueror ablak, amelyben fülekkel érhetjük el a további lapokat (ablakterületeket). Ezek például weboldalak vagy a fájlrendszer különféle nézetei lehetnek. Új lap létrehozásához válasszuk ki az ‘Ablak’ ➝ ‘Új lap’ pontot. A fülre a jobb egérgombbal kattintva egy felbukkanó menü jelenik meg. A menüben eldönthetjük mit akarunk tenni a lappal: újat létrehozni, másolatot készíteni egy meglévőről, elkülöníteni (ezek után egy külön

ablakban fog megjelenni) vagy lezárni egy- vagy az összes lapot. A Konqueror mint fájlkezelő Navigálás a Konqueror fájlkezelőben A Konqueror fájlkezelővel könnyedén mozoghatunk az egyes könyvtárszintek között. A saját könyvtár például többféleképpen is elérhető Megadhatjuk az URL-címet a beviteli mezőben, vagy egyszerűen kattinthatunk a házat ábrázoló ikonra. Az egérrel a megszokott módon beléphetünk a könyvtárakba és megnyithatjuk az ikonokat. Ehhez elegendő az egérgomb egyszeri lenyomása 226 A Konqueror mint fájlkezelő Az oldalpanel használata A Konqueror rendelkezik egy oldalpanellel, amelyet ki- illetve be- tudunk kapcsolni és ami számos szolgáltatást nyújt: megjelenítheti például a könyvjelzőket, az utoljára látogatott webhelyeket, a saját könyvtárat. Az oldalpanelt az ‘Ablak’ menü ➝ ‘Kibővített oldalpanel megjelenítése’ menüpontjával vagy az   billentyűvel kapcsolhatjuk be. F9 

Fájlok és könyvtárak törlése A KDE fájlkezelőben összesen három lehetőség áll rendelkezésünkre, hogy fájlokat vagy könyvtárakat töröljünk. Nem tévedés, helyesen olvastuk! Három teljesen különböző lehetőség közül is választhatunk. A kijelölt fájlok a ‘Szerkesztés’ menüben található ‘Törlés’ paranccsal a Szemétkosár mappába kerülnek át. Itt mindaddig megmaradnak (és természetesen bármikor ismét előhívhatóak!), amíg a szemétkosarat ki nem ürítjük. Mindhárom törlési lehetőség közül ez a legbiztonságosabb A szemétkosár tartalmát úgy törölhetjük, hogy a jobb egérgombbal az asztalon található Szemétkosár ikonra kattintunk. Megjelenik egy felbukkanó menü; ebből válasszuk ki a ‘Szemétkosár ürítése’ bejegyzést. A második törlési lehetőség során a fájlok „szabad hely” minősítést kapnak a fájlrendszerben. Ez már fizikai törlésnek számít, az ilyen módon törölt fájlok

csak speciális eszközökkel állíthatók vissza, ha erre egyáltalán még lehetőség van. 11 Konqueror a KDE fájlkezelő és webböngésző alkalmazása Lehetőség van a nyíl billentyűkkel történő mozgásra is. Ehhez nyomjuk le az egyik nyílbillentyűt és így mozdítsuk el az úgynevezett „kijelölést” (ekkor a   kiválasztott ikon hátterének színe megváltozik). Az ↵  lenyomásával lehet a fájlt megnyitni, vagy a könyvtárba belépni. Ha több fájlt is ki szeretnénk   Alt  billentyűt. választani, a kurzormozgatás közben tartsuk lenyomva az  Amennyiben ismét az előző könyvtárat kívánjuk megjeleníteni, kattintsunk egyszer az egérrel az eszköztáron található balra mutató nyíl ikonra. A harmadik módszer a fájlokat ténylegesen törli: (‘Szerkesztés’ ➝ ‘Megsemmisítés’ menüpont), emiatt csak ebben a menüben található meg, a helyi menüben (jobb egérgomb) azonban nem. Több fájl kiválasztása

egyszerre Ha egyszerre több fájlt is ki szeretnénk választani a Konqueror fájlkezelőben, a legegyszerűbb megoldásnak az kínálkozik, hogy a kívánt fájlokat bekeretezzük. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 227 Kattintsunk az ablakon belül egy szabad helyre, tartsuk lenyomva az egérgombot és eközben húzzunk keretet a fájlok köré. A pontozott kereten belül minden fájl kiválasztásra kerül (a háttérszín megváltozik). Engedjük fel az egérgombot és hajtsuk végre a kívánt parancsot (másolás, kivágás. ) Egyedi   Ctrl  billentyű lenyomásával és a fájlokat is hozzáadhatunk a kijelöléshez a  fájlon történő kattintással. Amennyiben pontosabban szeretnénk meghatározni a kiválasztandó fájlokat, például ki szeretnénk választani az összes PNG fájlt, akkor válasszuk ki a ‘Szerkesztés’ menü ‘Kiválasztás’ menüpontját. A megjelenő párbeszédablakban megadhatjuk a fájlkiválasztás kritériumát.

Példánkban ez a következőképpen néz ki: *.png Ezzel kiválasztottuk az aktuális könyvtárban található valamennyi PNG fájlt. Amennyiben ezután még bővíteni szeretnénk a kiválasztott fájlok sorát, hívjuk elő újra az előző párbeszédablakot és ismételjük meg értelemszerűen a lépéseket. Fájlok keresése Fájlok kereséséhez menjünk az ‘Extrák’ ➝ ‘Fájl keresése. ’ pontra Adjuk meg a nevet vagy mintát az elérési úttal és kattintsunk a ‘Keresés’ gombra. A Konqueror keres a megadott könyvtárban és alul mutatja az eredményeket. Még precízebb keresést végezhetünk a ‘Dátum időtartam’ (mettől-meddig) vagy ‘Szakértő’ (típus, szöveg, vagy méret) opciók használatával. A program    különállóan is indítható az  Alt  + F2  billentyűk lenyomásával és a ‘kfind’ parancs beírásával. Fájlok átnevezése Fájlok átnevezéséhez kattintsunk a jobb egérgombbal a megfelelő fájlon.

Egy felbukkanó menü fog megjelenni. Válasszuk ki az ‘Átnevezés’ menüpontot   megnyomásával. Adjuk meg a fájl új nevét és fejezzük be a műveletet a ↵  Szűrők használata Ha a könyvtárak a kívántnál több fájlt mutatnak, próbáljunk szűrni a fájlok között. A szűrők korlátozzák a megjelenített fájlokat igényeink szerint Ehhez menjünk az ‘Extrák’ ➝ ‘Nézet szűrő’ ponthoz. Kilistázza a jelenleg ismert fájltípusokat. Ha egy bejegyzésre kattintunk, csak ezek a fájlok jelennek meg a Konqueror ablakban. A ‘Több szűrő használata’ menüponttal megadhatunk több szűrőt is. Az összes fájl megtekintéséhez válasszuk ki a ‘Visszaállítás’ gombot. 228 A Konqueror mint fájlkezelő Böngészés tömörített fájlokban Audio CD-k beolvasása Az audiocd:/ használatával a Konqueror segítségével zenei CD-k sávjait konvertálhatjuk különféle formátumokba és menthetjük le merevlemezünkre. A

részletes eljárást a Hangsávok olvasása CD-ről bekezdésben (284. oldal) ismertetjük. Képgyűjtemény létrehozása Ha a könyvtár képek nagy gyűjteményét tartalmazza, nehéz lehet számon tartani és kezelni azokat. A Konqueror segítségül van ebben egy HTML fájl és előnézeti képek létrehozásával. Nyissuk meg a megfelelő könyvtárat a Konquerorban és válasszuk ki az ‘Extrák’ ➝ ‘Képgyűjtemény létrehozása’ menüpontot. Egy ablak nyílik meg, amelyben megadhatjuk az előtér és háttérszíneket, a címet és a mentés helyét. Kezdjük meg a műveletet az ‘Ok’ gombra kattintva. Alapértelmezésként az indexhtml fájl jön létre Nyissuk meg a Konquerorral és máris tiszta áttekintést kaphatunk képeinkről az előnézeti képekkel. A jobb egérgomb felbukkanó menüje Ha egy nyitott Konqueror ablakban egy könyvtár tartalmát megjelenítjük, a jobb egérgombbal előhívhatunk egy felbukkanó menüt, az úgynevezett helyi

menüt. Konqueror a KDE fájlkezelő és webböngésző alkalmazása A Konqueror rendelkezik még egy érdekes lehetőséggel: segítségével betekinthetünk a tömörített fájlokba. Ha targz fájlunk van kattintsunk rá és a Konqueror megmutatja a tartalmát, mintha egy könyvtárat látnánk. Innét egyszerűen másolhatunk ki fájlokat. A tömörített csomagba fájlokat egyelőre nem másolhatunk, ez a lehetőség egy későbbi verzió része lesz. Ha a bemeneti mező URL-sora tar:/ vagy zip:/ taggal kezdődik, akkor éppen tömörített fájlt böngészünk. 11 Ez fájltípustól függően más és más lehetőséget kínál. Ha rákattintunk egy fájlra, hasonló bejegyzéseket láthatunk, mint a ‘Szerkesztés’ menüben (itt kell megjegyeznünk, hogy amit a fájlokról állítunk, az ugyanúgy vonatkozik a könyvtárakra is, kivéve ha a különbséget egyértelműen ki nem hangsúlyozzuk). SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 229 A Konqueror

mint internetböngésző A Konqueror programot nemcsak fájlkezelőként alkalmazhatjuk, hiszen az képes az interneten található honlapok hatékony megjelenítésére is. Honlapok megjelenítése Egyszerűen adjunk meg egy www-címet az URL-címsor beviteli mezőjében, például www.suselinuxhu A Konqueror megpróbálja megjeleníteni a teljes elérési útvonalat. Nem szükséges megadnunk a beviteli mező elején a (http://) protokollt, ezt a program önmagától megteszi. Azonban ez a tulajdonság kizárólag www-címek esetén működik kifogástalanul. FTP-szerver esetén mindig adjuk meg a beviteli mező elején a következőt: ftp:// Weboldalak és grafikák mentése – webarchívumok Más böngészőkhöz hasonlóan itt is menthető a teljes weboldal. Ehhez válasszuk ki a ‘Hely’ ➝ ‘Mentés másként. ’ menüpontot, és itt menthetjük a fájlt tetszőleges néven A fájlhoz tartozó képek nem kerülnek automatikusan mentésre Ha az egész

weboldalt kívánjuk menteni, tehát a szöveget és a képeket is – válasszuk az ‘Eszközök’ ‘Az oldal archiválása’ menüpontot. A Konqueror javasol majd egy fájlnevet, melyet elfogadhatunk vagy megváltoztathatunk. A fájl neve .war-ra végződik, jelezve, hogy webarchívumról van szó Az archívum későbbi megtekintéséhez kattintsunk a fájlra, mire a Konqueror megjeleníti a weboldalt, a maga teljességében. Kibővített böngészés (Internet-keresőazonosítók) A Konqueror igen kényelmesen használható az interneten való barangoláshoz. A program definiál néhány keresőprogramot, melyekhez egy-egy rövidítés társul. Amennyiben egy fogalmat szeretnénk az interneten megtalálni, adjuk meg e rövidítést és a keresett fogalmat. A kettő közé írjunk egy kettőspontot. Így a keresőprogram egyből a keresés eredményével együtt jelenik meg. Természetesen lehetőség van további rövidítések definiálására is. Ehhez a

‘Beállítások’ menü ‘A(z) Konqueror beállítása ’ almenüjében található ‘Keresőazonosítók’ bejegyzésre kell csak kattintanunk. A megnyíló párbeszédablak lehetőséget nyújt egyéni rövidítések definiálására is. 230 A Konqueror mint internetböngésző 11 Weboldalak fordítása Könyvjelzők – a hivatkozásgyűjtemény Amennyiben egyes honlapokat viszonylag gyakran keresünk fel, valószínűleg örülnénk, ha ezen hivatkozásokat a kényelmesebb barangolás érdekében valamilyen módon tárolhatnánk. Erre szolgál a Konqueror internetböngészőben a ‘Könyvjelzők’ menü. Itt bármilyen hivatkozást tárolhatunk, legyen szó akár weboldalakra, akár a helyi merevlemezen található könyvtárakra utaló hivatkozásokról. Ha létre szeretnénk hozni egy újabb hivatkozást, akkor csak annyi a teendő, hogy a ‘Könyvjelzők’ ➝ ‘Hozzáadás a könyvjelzőkhöz’ bejegyzésre kattintunk. Mindenképpen ajánlatos

a könyvjelzőgyűjteményt tematikus csoportokra osztani, azaz további alkönyvtárakat létrehozni. Erre szolgál az ‘Új mappa ’ bejegyzés, mely megkérdezi a létrehozni kívánt új mappa nevét. Ha kiválasztjuk a ‘Könyvjelzők’ ➝ ‘A könyvjelzők módosítása. ’ menüpontot, elindul a könyvjelzőszerkesztő, mely segítségével tetszés szerint módosíthatjuk könyvjelzőinket. A jó hír: amennyiben régebben a Netscape-et vagy a Mozillát használtuk internetböngészőként, most nem szükséges régi jól bevált könyvjelzőinket fárasztó munka árán újra összegyűjteni. Ugyanis a ‘Fájl’ ➝ ‘Netscape könyvjelzők importálása’ menüpont kiválasztásával már a Konquerorban is használhatjuk eddigi kedvenc könyvjelzőinket. A könyvjelzők szerkesztéséhez (kivágás, másolás, ikon csere stb.), használjuk a jobb egérgombos menüt. Az elvégzett módosítások után ne felejtsük menteni a beállításokat

(‘Fájl’ ➝ ‘Mentés’ menüpont)! Konqueror a KDE fájlkezelő és webböngésző alkalmazása A Konqueror közvetlenül nem tudja lefordítani a weboldalakat. Ez a művelet egy külső internetes forrást igényel. Egy weboldal lefordításához írjuk be az oldal címét, majd válasszuk ki az ‘Eszközök’ menü ‘Az oldal lefordítása’ menüpontot. Ekkor válasszuk ki, hogy melyik nyelvről melyik nyelvre szeretnénk az oldalt fordítani. A kiválasztás után pillanatok alatt megjelenik a lefordított oldal. Amennyiben hivatkozás-gyűjteményünket nemcsak egyszerűen archiválni szeretnénk, hanem elérhető helyen tárolni is, lehetőség van arra, hogy a gyakran használt könyvjelzőket egy külön „Könyvjelzősorba” illesszük. Ha a ‘Beállítások’ menü ‘A Könyvjelzősor megjelenítése’ bejegyzését aktiváljuk, minden egyes Konqueror ablakban automatikusan megjelenik a könyvjelzősor. SuSE Linux – Felhasználói

kézikönyv 231 Java és JavaScript Ne keverjük össze e két különböző nyelvet egymással: a Java egy objektumorientált és platformfüggetlen programnyelv a Sun-tól. Gyakran használják olyan kisalkalmazások (úgynevezett appletek) futtatásához, amik az interneten keresztül működnek, mint például online banking, chat, elektronikus kereskedelem stb. A JavaScript ezzel szemben egy szkript-nyelv, amit elsősorban weboldalak dinamikus megjelenítésénél alkalmaznak. A Konqueror internetböngésző lehetővé teszi mindkét nyelv ki- és bekapcsolását, méghozzá doménspecifikusan; ami annyit jelent, hogy bizonyos gépek részére engedélyezhetjük a hozzáférést, másoknak viszont nem. Tájékoztatás A kisalkalmazások hibátlan futtatása megkívánja legalább egy úgynevezett java futtató környezet (JRE - Java Runtime Environment) telepítését. A minimális megoldást a javarunt csomag nyújtja Amennyiben előfordulna, hogy a Java-forráskód

fordítása során megoldhatatlannak tűnő problémával találjuk magunkat szemben, akkor tanácsos e helyett a Java Development Kit (a java csomag) telepítése. Tájékoztatás Amennyiben magas elvárásokat támasztunk a rendszerbiztonsággal szemben, ajánlatos a Java és a JavaScript teljes letiltása. Sajnos egyes weboldalak megtekintéséhez elengedhetetlen a JavaScript, ami ilyen esetben a böngészést megnehezíti. Proxy beállítások Amennyiben internet szolgáltatónk lehetővé vagy kötelezővé teszi a proxy szerver használatát, jellemzőit a KDE-ben is be kell állítanunk. Ennek az a nagy előnye, hogy az oldalak gyorsabban hozzáférhetőek maradnak további felhasználók csatlakozása esetén is. A ‘Beállítások’ ➝ ‘A Konqueror beállítása’ almenüben található a ‘Proxybeállítás’ bejegyzés. Itt adhatjuk meg a proxy nevét HTTP, FTP számára, valamint a megfelelő kapukat is. A ‘Nincs proxy:’ beviteli mezőben kizárhatunk

egyes szervereket. Alapesetben localhost illetve a saját Linux-gépünk neve kerül ide bejegyzésre. 232 A Konqueror mint internetböngésző A Konqueror mint fájlnézegető Beágyazott módban a megjelenített fájlok nem szerkeszthetők. Amennyiben mégis szerkeszteni szeretnénk azokat, keressünk a menüben ‘Megnyitás . ’ formájú bejegyzéseket (itt a pontok most a megjelenő programnév helyett állnak). További információk További információkért a Konquerorral kapcsolatban látogassuk meg a program weboldalát a http://www.konquerororg címen SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv Konqueror a KDE fájlkezelő és webböngésző alkalmazása A Konquerorban különböző fájlokat is megnézhetünk, akárcsak a könyvtárakat és weboldalakat. Ha például egy szöveges fájlra kattintunk nem a hozzátartozó alkalmazás indul el, hanem a szöveg „beágyazódik” a Konqueror ablakába. 11 233 12 A Galeon böngésző A Galeon

böngésző A Galeon ötlete, hogy kizárólag egy feladattal foglalkozzon, mely az ő esetében az internet, csakis kizárólag az internet. E feladat megoldásához a Galeon a Mozilla böngésző nagyon gyors Gecko motorját használja egyszerű, de könnyen kezelhető felhasználói felülettel kiegészítve. A program egy pillanat alatt töltődik be, használata közben alig terheli a rendszert, és a Gecko motornak köszönhetően a jelenleg elérhető egyik leggyorsabb internetböngésző. Galeonnal az interneten . Webre szabott Galeon . Hatékony böngészés regiszterekkel Beállítási lehetőségek . További információk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236 236 237 237 238 Az idők során az ismert, egyszerű internetböngészők valódi mindentudók lettek. Így lett például a Netscape böngészőből a

folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően e-mail és hírolvasó kliens, és sok felhasználó számára elsődleges „minden-egyben” segédeszköz. Manapság szinte természetes, hogy az internetes alkalmazások annyira be vannak integrálva a rendszerbe illetve egy grafikus munkakörnyezetbe, hogy azok nélkül már nem is működne a rendszer. Ha viszont számítógépünk már nem a legújabb modell, könnyen lehet, hogy e fejlesztés következményeit negatívan is érezzük. A mindentudó alkalmazások ugyanis nagy mértékben fogyasztják a memóriát, lassan futnak és gyakran 50 megabyte-nál több helyet is foglalnak merevlemezünkön. Galeonnal az interneten A Galeon elsődleges eszköztárában a program legfontosabb böngészőeszközei találhatók. Az ‘Előre’ illetve ‘Vissza’ gombokkal lapozhatunk a már egyszer betöltött oldalak között. Ettől jobbra a ‘Frissítés’ és a ‘Kezdőlap’ gombokat láthatjuk. A ‘Frissítés’ pont arra

való, hogy a böngésző újból betöltse az oldalt, hátha közben megváltozott annak tartalma. Következik a ‘Leállítás’ gomb, melynek segítségével bármikor megszakíthatjuk egy oldal betöltését. Különösen hasznos a Galeon ‘Zoom’ funkciója, mellyel nagyíthatjuk az oldal tartalmát (alapértelmezett esetben 1:1 arányban jeleníti meg az oldalakat). A tartalom nagyításához illetve kicsinyítéséhez használhatjuk a felfelé illetve lefelé nyíl gombokat, melyeknek megnyomása tized lépésekben változtatja meg az oldal arányait. A következő beviteli mezőben meg lehet adni egy tetszőleges internet címet (URL). Egészen jobboldalt pedig a GNOME tappancs látható, mely a Galeon állapotjelzője. Amikor az ikon mozog, a böngésző dolgozik, adatokat továbbít. Webre szabott Galeon A Galeon fejlesztői főleg arra fektettek hangsúlyt, hogy az interneten való böngészés minél praktikusabb legyen. Alapértelmezett esetben a Galeon emiatt

egy második eszköztárat is tartalmaz, melynek segítségével gyorsan kereshetünk az ismert Google keresőben illetve annak hír- és képarchívumában. Azon kívül használhatjuk a beépített online szótárat valamint az úgynevezett „Bookmarkletek” eszközöket. Ezek a Galeonba beépített, kis JavaScript programocskák, melyeknek segítségével például lekérdezhetjük egy betöltött oldal aktualitását, vagy megtekinthetjük azt lassan legörgetve stb. Számos hasznos funkció található ezekben a segédalkalmazásokban, próbálja csak ki! 236 Galeonnal az interneten 12 A Galeon böngésző 12.1 ábra: A Galeon főablaka Hatékony böngészés regiszterekkel A Galeon egy ablakban több honlapot tud megjeleníteni egyszerre. Ez az eljárás sokszor hasznosabb, mint minden oldalt egy új ablakban megjeleníteni. Feltéve, hogy Ön egy új oldalt regiszterlapként szeretne megnyitni, kattintson rá a jobb egérgombbal és válassza ki a ‘Megnyitás új

fülön’ menüpontot a felbukkanó menüből. Ezt követően a Galeon felosztja főablakát több regiszterlapra, így a megfelelő fülre kattintva gyorsan hozzáférhetünk minden oldalhoz. Ugyanígy egy üres Galeon ablakot is hozhatunk létre regiszterlapként, ha kiválasztjuk a ‘Fájl’ ➝ ‘Új fül’ menüpontot. Beállítási lehetőségek A böngészőkre jellemző beállítási lehetőségeket a ‘Beállítások’ ➝ ‘Kedvencek’ menün keresztül érhetjük el. Mivel az a párbeszédablak nagyon SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 237 felhasználóbarát, itt nem térünk ki az egyes lehetőségekre. Külön kiemelendő, hogy a Galeon kinézetét is meg tudjuk változtatni. Ezen kívül a Galeon beépített jelszókezelővel, süti-ellenőrzéssel és -naplózással rendelkezik. Továbbá beállítható, hogy egyes weblapokhoz betöltse-e a képeket vagy sem. Ezek a beállítási lehetőségek az ‘Eszközök’ ➝ ‘Sütik’ ➝

‘Sütik megtekintése’ menüben találhatók. Ha kipróbálja a Galeont, rövid időn belül rá fog jönni, hogy a böngésző mennyire jól is ért egyetlen feladatához. A Mozilla HTML motorjának lélegzetelállító sebessége már szinte csak ráadás. Jó szórakozást! További információk http://galeon.sourceforgenet http://www.gnomeorg 238 További információk A Galeon honlapja Mindent a GNOME-ról 13 Az Opera internetböngészőért rajongók tábora az utóbbi időben hihetetlenül megnőtt. Kiváló műszaki paraméterei legalább olyan érdekessé teszik, mint azok a hasznos funkciók, melyek még a tapasztalt felhasználónak is újdonságként szolgálnak. Ebben a fejezetben bemutatjuk a skandináv böngésző főbb képességeit valamint egy-két elrejtett lehetőséget. Az Opera filozófiája . Felépítés . Az Opera különleges képességei . 240 240 245 Opera – a

böngésző vetélytárs Opera – a böngésző vetélytárs Az Opera filozófiája Az Opera kicsi, gyors és kényelmesen kezelhető – ez teszi igazából közkedveltté a norvég fővárosból származó Opera internetböngészőt. Miközben a Netscape és a Microsoft a 90-es évek végén a piaci részesedésért heves harcot vívott, és melynek egyik eredménye az lett, hogy a böngészők egyre nagyobbak és nehézkesebbek lettek, csendesen fejlődött az Opera böngésző. Így ma az Opera már nem csak azok számára egy jó tipp, akik egy alternatív böngészőt keresnek, hanem a fent felsorolt böngészők komoly vetélytársává is vált. Amíg főbb konkurensei arra fejlesztették böngészőiket, hogy azok minél többet tudjanak – ami a legtöbb esetben a program sebessége és stabilitása rovására ment – az Opera egy másik utat választott: Ahelyett, hogy a program minél többet tudjon, az Opera legfőbb célja az volt, hogy a weboldalakat

minél gyorsabban és minél helyesebben jelenítse meg. Szokatlan módon az Opera böngésző mérete az újabb verziók megjelenítésével nem nőni szokott, hanem csökkenni. Ezen felül minden újabb verzió további sebességnövekedést is jelentett. Természetesen ennek hátrányai is vannak. Így az Opera a mai napig nem tartalmaz e-mail klienst, alapértelmezett formában nem támogatja a Javát és a legtöbb bővítményt (angolul plug-in) igénylő webtartalommal nem tud mit kezdeni. Ezen felül pénzbe is kerül a böngésző (jelenleg 39 $), ha nem vagyunk hajlandóak elviselni a program jobb felső sarkában állandóan megjelenő reklámokat. ezen kívül, az Operának nincs magyar nyelvű változata Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy az Opera előnyei nagyobbak, mint a hátrányai. A legújabb becslések szerint az Operát ma világszerte az internetet használók 5 százaléka használja. Több millió ember töltötte már le az 1-2 MB-os programot az

elmúlt évek során. Erre a SuSE Linux felhasználóknak azonban nincs szükségük, a SuSE Linux 8.1 81 verzió óta ugyanis a disztribúcióban is megtalálható a fürge böngésző. Amennyiben a telepített internetböngészők között nem találja, egyszerűen telepítse a YaST2 rendszerasszisztens segítségével. Az alábbiakban bemutatjuk a böngésző néhány különlegességét Felépítés Már a böngésző első indításakor tapasztalhatjuk a különbséget a „hagyományos” böngészőkkel szemben: Miután elfogadtuk a licencfeltételeket, megkérdezi tőlünk az Opera, hogy a böngészőablakot a programablakon kívül, vagy azon belül jelenítse-e meg (lásd a 13.1 ábrát (következő oldal)) 240 Az Opera filozófiája 13 Opera – a böngésző vetélytárs 13.1 ábra: Első indításakor az Opera megkérdezi, hogyan jelenítse meg az oldalakat Az utóbbi beállítást akkor célszerű választani, ha az internetböngészésen kívül

mással is szeretnénk foglalkozni. Így akár több tucatnyi oldalra látogathatunk el egyszerre, és az Opera csak egy ablakot használ, csak egyszer jelenik meg a panelen. Az egyes oldalak között az Operán belül tudunk választani Ha viszont legfőbb foglalatosságunk az internet böngészése, válasszuk az első lehetőséget. Ilyenkor az Opera minden egyes honlapot egy külön ablakban jelenít meg, melyek között akár a használt grafikus munkakörnyezet panelje segítségével is váltogathatunk. Amennyiben azt szeretnénk, hogy az Opera ne kérdezzen erre rá minden indításkor, jelöljük be a megfelelő ‘Do not ask me again’ mezőt. Eszköztárak Az Opera grafikus felülete nagyban hasonlít a többi böngészőére (lásd a 13.2 ábrát (következő oldal)) Itt is megtalálható az eszköztár a képernyő tetején, melynek segítségével böngészhetünk az egyes oldalak között. Mellette láthatjuk az említett reklámcsíkot. Vessünk egy

pillantást a hét gombból álló eszköztárra: láthatjuk az ismert ‘Back’ és ‘Forward’ gombokat a navigáláshoz, a ‘Reload’ gombot az oldal újbóli betöltéséhez valamint a ‘Home’ gombot, melynek segítségével bármikor visszatérhetünk a kezdő (saját) honlapunkhoz. Ezen ismert ikonok mellett az Opera még egy ‘Hotlist’ ikonnal rendelkezik, mely be- illetve kikapcsolja SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 241 13.2 ábra: Az Opera főablaka alapértelmezett beállításoknál a kedvenc oldalakat megjelenítő listát. A kedvenc oldalak kezeléséről a Könyvjelzők kezelése (következő oldal) bekezdésben olvashat bővebben. A fő eszköztár alatt található a személyes eszköztár (angolul personal bar), ahol elhelyezhetjük a leggyakrabban látogatott oldalainkat. Így azokat egyetlenegy egérkattintással el tudjuk érni. A személyes eszköztár jobb oldala lehetőséget ad arra, hogy gyorsan keressünk valamit az

interneten, akár információ szerzés vagy vásárlás céljából. Ehhez nem kell mást tennünk, mint beírni a keresett kulcsszót a megfelelő   gombot, és az Opera máris megjeleníti az mezőbe, majd megnyomni az ↵  eredményeket. Így megtakaríthatjuk azt az időt, amit a keresőgép behívásával és a keresési mező kitöltésével töltöttünk volna. A személyes eszköztár alatt találhatjuk a ‘státuszsort’. Ha kattintás nélkül megmozdítjuk az egeret az Opera egyes gombjai felett, megjelenik egy rövid magyarázat minden egyes elemhez. A státuszsor jobb szélén olvashatjuk, hogy az Opera minek adja ki magát. Erre azért van szükség, mert bizonyos weboldalak csak akkor láthatók, ha egy adott böngészőként álcázva próbáljuk azokat letölteni. Az azonosító 242 Felépítés Amennyiben a program indításakor úgy döntöttünk, hogy az összes ablak az Operán belül jelenjen meg, Akkor az ablak alsó szélén egy listát

láthatunk minden nyitott honlapról. Ezt a listát ‘ablaklistának’ nevezzük Amennyiben az Opera minden weboldalt egy külön ablakban jelenít meg, akkor ez a lista (‘oldallista néven’ közvetlen a státuszsor alatt jelenik meg. A böngésző főablaka Vessünk most egy pillantást az Opera főablakára, mely a programablak legnagyobbik részét teszi ki. Könyvjelzők kezelése Más böngészőkhöz képest feltűnő az Opera könyvjelző- és kapcsolatkezelése. Erre ad lehetőséget a ‘Bookmarks’ és a ‘Contacts’ regiszterlap. A megfelelő fülre kattintva kényelmesen és gyorsan karbantarthatjuk kedvenc weboldalainkat valamint személyes és üzleti kapcsolatainkat. 13 Opera – a böngésző vetélytárs megváltoztatásához (Netscape azaz Mozilla, Internet Explorer vagy Opera), kattintgassunk a mezőre. Amennyiben a könyvjelzők alatt már számos ismerős bejegyzést találnánk, akkor az azt jelenti, hogy az Opera beolvasta régi

Netscape könyvjelzőinket. Ez alapértelmezett esetben automatikusan történik. Tipp Az Opera a Konqueror és az Internet Explorer könyvjelzőit is be tudja olvasni. A szükséges információkat a ‘File’ ➝ ‘Settings ’ ➝ ‘Programs’ ➝ ‘Bookmarks’ menüpont alatt találhatjuk. A könyvjelzők exportálását úgy végezhetjük, hogy kiválasztjuk a ‘Fájl’ ➝ ‘Export’ menüpontot. Tipp Mivel a könyvjelzők kezelése nagyon egyszerű, itt nem írjuk le ezt részletesen. Ne feledjük, hogy az Opera támogatja a „Fogd&Vidd” képességet is, ami például a könyvjelzők kezelésénél lehet nagyon kényelmes. Amennyiben a baloldali könyvjelzők és kapcsolatok helyett inkább egy nagyobb böngészőablakot szeretnénk, kattintsunk egyszer az eszköztáron található ‘Hotlist’ gombra. Ilyenkor a könyvjelzőket a ‘Bookmarks’ menün keresztül érhetjük el. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 243 A

böngészőablak A böngészőablak a számunkra legfontosabb ablak, hiszen itt jeleníti meg az Opera az általunk kért weboldalakat. A böngészőablak is több elemből áll A tetején baloldalt láthatunk néhány kis ikont, középen az URL beviteli mezőt, jobboldalt pedig egy ‘Google search’ és egy ‘100%’ feliratú legördülő menü található. Az alábbiakban leírjuk ezen elemek jelentőségét A jobboldali kis ikonok jelentése: Ezt az ikon mutatja meg, hogy az általunk felkeresett honlappal hagyományos vagy titkosított kapcsolatot épített-e fel böngészőnk. A biztonsági opciók beállításához kattintsunk egyszer erre az ikonra. A baloldali ikon a nem titkosított kapcsolatokat ábrázolja. Ha ezt az ikont látjuk, akkor kapcsolatunk biztonságos, azaz nem lehet az adatokat lehallgatni vagy manipulálni. Itt választhatunk, hogy az Opera böngészés közben megjelenítse-e az új képeket (baloldali ikon). így az Opera csak azokat a képeket

mutatja meg, melyek már a gépünkön vannak (gyorsító tár). ennél a beállításnál az Opera egyáltalán nem mutat képeket. Ennek akkor van értelme, ha képekkel teli honlapokat böngészünk, miközben csak a szövegre vagyunk kíváncsiak. Így lényegesebben gyorsabb a böngészés Itt ki tudjuk választani az ún. szerzői módot, hogy a honlap úgy jelenjen meg, ahogyan azt szerzője tervezte (baloldali ikon). ezzel az ikonnal az egyes oldalakat felhasználói módban tekinthetjük meg.    A megfelelő módot a beállítási menüben ( Alt  + P ) a ‘Document’ ➝ ‘Page layout’ pont alatt lehet beállítani. Nyomtatás előtt nyomjuk meg ezt a gombot, melynek segítségével megtekinthetjük a nyomtatás előnézeti képét. E négy gomb mellett találhatjuk az URL mezőt az internetes címek begépeléséhez. Amennyiben egy olyan oldalnak a címét gépeljük be, amelyre 244 Felépítés 13 Tipp Az éppen megjelenített honlapról gyorsan

létre tudunk hozni egy új könyvjelzőt, ha rákattintunk az ‘Adress:’ bejegyzésre, majd az egérgombot nyomva tartva húzzuk át az egérmutatót a könyvjelzők regiszterlapra. Ott már csak el kell engedünk az egérgombot a megfelelő mappa felett, és máris megvan az új könyvjelzőnk. Tipp A beviteli mező végén látható duplanyíl alatt egy legördülő menü található, melynek segítségével gyorsan elérhetjük az utoljára látogatott oldalakat. Ez a funkció azonban csak akkor áll rendelkezésre, ha az adott oldal nevét begépeltük a mezőbe.   Az URL mező melletti ‘Go!’ gomb ugyanazt a funkciót látja el, mint az ↵  billentyű. Egy kattintás erre a gombra, és az Opera betölti a kért oldalt Opera – a böngésző vetélytárs már ellátogattunk egyszer, rendszerint csak a címnek egy töredékét kell beírnunk. Az Opera automatikusan kiegészíti azt Ahogy a kiegészítés   megfelelő, egyszerűen nyomjuk meg az ↵ 

gombot. Egy igazi kincset rejt a jobboldali ‘Google search’ feliratú beviteli mező. A személyes eszköztárhoz hasonlóan itt is közvetlen el tudunk indítani egy-egy keresést. A különbség „csupán” annyi, hogy itt egy legördülő listából választani tudunk több, mint 20 keresőgép közül. Sőt az interneten keresztül tovább tudjuk bővíteni ezt a listát. Tipp A gyorskeresési funkciót az URL mezőn keresztül is elérhetjük, ha beírjuk a keresőgép azonosítóját, majd egy szóközzel elválasztva a keresett címszót. A megfelelő azonosítókat a ‘Fájl’ ➝ ‘Properties ’ ➝ ‘Network’ ➝ ‘Search’ pont alatt tekinthetjük meg. Ha például begépeljük, hogy g Linux, akkor az Opera a Google keresőgépen keres a Linux címszóra, majd megjeleníti az eredményeket. Gyorsabban már tényleg nem megy! Tipp A böngészőablak jobb felső szélén be tudjuk állítani a nagyítási arányt (‘100%’ feliratú lista). Ez

akkor lehet hasznos, ha egy oldalon olyan kicsik a betűk, hogy alig tudjuk elolvasni. Az Opera különleges képességei Miután az előző bekezdésben leírtuk az Opera főbb elemeit és képességeit, íme egy rövid leírás az Opera különleges képességeiről és azok beállításáról. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 245 A leírt lehetőségek legnagyobb része a beállítási menün keresztül érhető el. Az Opera beállítási menüjét a ‘File’ ➝ ‘Preferences. ’ menün keresztül illetve az   + P gyorsbillentyű kombináció megnyomásával hívhatjuk elő. Alt  Az Opera kinézetének és felépítésének beállítása Első ránézésre összetettnek tűnhet az Opera külseje. Azonban legtöbbször a böngésző használata közben rájövünk, hogy az egyes eszköztárak, gombok és beviteli mezők milyen hasznosak. Ha azonban mégsem tudunk megbarátkozni az alapértelmezett beállításokkal, a jó hír az, hogy az

Opera nagyon könnyen testreszabható. Ha például nem vagyunk megelégedve az egyik eszköztár elhelyezésével, egyszerűen fogjuk meg a bal egérgombbal az eszköztár bal szélére kattintva, majd húzzuk oda, ahová akarjuk. Ugyanazt egy jobb-gombos kattintással is elérhetjük, kiválasztva a megfelelő helyet a helyi menüből. Az összes mozgatható elemet megtaláljuk a ‘View’ menüpont alatt, ahol be is állíthatjuk azokat. Az elhelyezésén kívül az elemek kinézetét is meg tudjuk változtatni. Ehhez ki kell választanunk a ‘General’ ➝ ‘Style’ menüpontot a beállítási menüben. Ha ha három féle dekorációból egyik sem nyeri el tetszésünket, látogassunk el a http://my.operacom honlapra, ahol számos további gombokat és háttérképeket találhatunk az Operához. Adatvédelem Az Opera böngészés közben gondoskodik adataink biztonságáról, amennyiben ezt így szeretnénk. Az erre vonatkozó beállítások a beállítási menüben a

‘Security’ pont alatt találhatók. A linuxos Opera természetesen arra is lehetőséget nyújt, hogy az ún. sütiket (angolul Cookies) karbantartsuk Itt találhatunk egy listát az eddig megkapott sütikről, melyeket tetszés szerint ki is törölhetünk. Ezen felül a ‘Network’ ‘History of Cache’ pont alatt be tudjuk állítani, hogy az Opera az általunk meglátogatott oldalak közül hányat jegyezzen meg. 246 Az Opera különleges képességei 13 Tájékoztatás Tájékoztatás Ha minden eddigi nyomot alaposan el akarunk tüntetni, válasszuk ki a ‘File’ ➝ ‘Delete private data. ’ menüpontot, ahol megszabadulhatunk múltunktól Opera – a böngésző vetélytárs A sütik (Cookies) kis szöveges fájlok, melyeket azonosítás célból kapjunk a weboldalt küldő szervertől. Ha még egyszer ellátogatunk arra a weboldalra, amelyről kaptunk már sütit, akkor például a adatainkat, azonosítónkat vagy akár jelszavunkat sem kell még

egyszer megadnunk, mivel kilétünket a szerver süti alapján azonosítja és így a szerver által eltárolt adatainkat újra használhatjuk. Mivel ez egy nagyon kényelmes funkció, sok felhasználó nincs tisztában azzal, hogy így esetleg engedélyünk nélkül mások is hozzájuthatnak adatainkhoz (például e-mail címünkhöz) a böngésző gépen és a szerveren egyaránt. Ha a biztonság kiemelkedő fontosságú számunkra, tiltsuk le a sütik használatát. Gyorsbillentyűk Van, aki nem szereti az egeret, és ahol csak lehetséges a billentyűzetet használja helyette. A Opera ezeknek a felhasználóknak nagyon hasznos segédeszközévé válhat. A számos előre beállított gyorsbillentyű-kombináció lehetővé teszi az   Opera egérmentes gyors kezelését. Az URL beviteli mezőt például az  F8  ,a     böngészőablakot az  F9  billentyűvel érhetjük el. A böngészőablakban a  Page ↑    és  Page ↓  billentyűkkel tudunk

oldalanként lépegetni, az egyes hivatkozásokat      pedig az  A és a  Q billentyűkkel követhetjük. Különösen hasznos az  F12  billentyű, mely egy ablakban hívja elő a legfontosabb beállítási lehetőségeket. Áttekintést az Opera összes gyorsbillentyű-kombinációiról (angolul Shortcuts) a ‘Help’ ➝ ‘Keybord’ menü alatt kaphatunk. Az ‘Edit’ ➝ ‘Shortcuts ’ pont alatt található egy lista, mely lehetőséget nyújt a gyorsbillentyű-kombinációk testreszabására (létrehozás, szerkesztés, törlés stb.) Egértrükkök Ugyanolyan gyorsan lehet az Operát az „Egértrükkök” segítségével is kezelni, mint az eddig ismertetett módszerekkel. A módszer egyszerű: Lenyomjuk az egyik egérgombot, majd egy megadott irányba mozgatjuk az egeret egy adott akció végrehajtásához. Így előhívhatunk például egy új ablakot, amennyiben a jobb egérgombot nyomva tartva az egeret a böngészőablakban fentről lefelé

mozdítjuk. Ha pedig a jobb gomb nyomva tartása mellett az egeret felfelé és SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 247 lefelé mozgatjuk, újra betöltődik az oldal. Az elérhető egértrükkökről (angolul Mouse gestures) a ‘Help’ ➝ ‘Mouse’ pont alatt kaphatunk részletes leírást. Duplakattintás funkciók Kattintsunk kétszer egy szóra, majd nézzük meg, hogy az Opera milyen lehetőségeket kínál. Használhatjuk a kiválasztott szót például keresési címszóként, de akár e-mailben el is tudjuk küldeni. Az utóbbi lehetőséget azonban ritkán vennénk igénybe, ha csak egy szót lehetne kijelölni, így egy további kattintással egy egész mondatot, sőt egy negyedik kattintással egy egész bekezdést ki tudunk jelölni. Regisztráció Amennyiben az Opera böngészőt rendszeresen szívesen használjuk, esetleg meg is vehetjük azt. A 39 US $-ba kerülő kulccsal (diákok számára feleannyi) nem csak a jobb felső sarokban lévő

reklámcsíkot tudjuk eltüntetni, hanem bővített terméktámogatást is igénybe vehetünk. Sok sikert kívánunk az Opera Linuxon történő használatához! 248 Az Opera különleges képességei 14 A KMail a KDE levelezőprogramja. A különböző levelezési protokollok segítségével történő levél küldésen és fogadáson kívül, különböző szűrőket definiálhatunk a beérkező üzenetek egyedi mappákba történő szétválogatásához. Ez a funkció hasznos lehet, ha például a fontos üzleti levelezésünket szeretnénk elkülöníteni a kevésbé fontos, levelező listákról beérkező levelektől. Így ezeket (a kevésbe sürgős leveleket) később elolvashatjuk egy nyugodt percben, vagy egyből kitörölhetjük, ha elolvasásukra nincs időnk. Az első lépések . A KMail használata . Új üzenetek létrehozása . Üzenetmappák . Címjegyzék .

Szűrők . Levelek titkosítása PGP vagy GnuPG segítségével . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 250 251 253 255 255 256 258 KMail – A KDE levelezőprogramja KMail – A KDE levelezőprogramja Az első lépések A KMail első indulásakor egy Mail nevű mappát hoz létre a felhasználó saját könyvtárában, mely tartalmazza a következő mappákat: inbox, outbox, sent-mail és trash. Az üzenetek küldéséhez és fogadásához szükséges elsődleges információk megadásához a ‘Beállítások’ ➝ ‘A KMail beállítása. ’ menüpontokat használjuk. Az azonosító beállítása Az ‘Azonosító’ menüben lévő beállítások magától értetődőek: kattintsunk az ‘Általános’ fülre, majd írjuk be a teljes nevünket a ‘Név’ mezőbe, valamint ha szükséges, a megfelelő információt a ‘Szervezet’ mezőbe. Ezek után adjuk meg e-mail címünket az ‘E-mail

cím’ mezőben. A ‘Speciális’ fülre kattintva szükség szerint megadhatjuk ‘válaszcím’-ünket (ha eltér a feladótól ;-). Amennyiben üzeneteinket titkosítva vagy digitális aláírással szeretnénk elküldeni, válasszuk ki a megfelelő kulcsot az ‘OpenPGPkulcs’ listából. Ez persze csak akkor lehetséges, ha rendelkezünk ilyen kulccsal (lásd ehhez még a Levelek titkosítása PGP vagy GnuPG segítségével bekezdést (258. oldal)) Továbbá kiválasztható ‘Az elküldött üzenetek mappája’ valamint a ‘A piszkozatok mappája’. A ‘Speciális üzenetküldés’ opcióra valószínűleg nem lesz szükség. Végül adjuk meg az aláírási fájlunk elérési útját az ‘Aláírás’ fülre kattintva. Ezt a beállítást kihagyhatjuk, ha nem akarunk aláírásfájlt használni. Jelöljük ki az ‘Aláírás hozzáadása’ rádiógombot és válasszuk ki a megfelelő menüpontot a legördülő menüből. Végül létrehozhatunk még további

azonosítókat, ha erre szükségünk van. Postafiókok beállítása A ‘Hálózat’ menüpont beállításai mondják meg a KMailnek, hogy hogyan kell küldenie illetve fogadnia a leveleket. A menü két fülből áll, egy a levelek küldéséhez és egy a fogadáshoz. Ezeknek a beállításoknak a többsége attól a rendszertől és hálózattól függ, ahol a levelezőszerver található. Ha nem vagyunk biztosak a beállításokban, kérdezzük meg internet szolgáltatónkat vagy rendszergazdánkat. Küldés A ‘Küldés’ regiszterlapon megadhatjuk a levelek küldéséhez szükséges adatokat. Mindenképpen létre kell hoznunk egy üzenetküldési 250 Az első lépések A ‘Biztonság’ fülre kattintva, kiválaszthatjuk az üzenetek küldéséhez használandó titkosítási illetve felhasználóazonosítási eljárást. Ha nem biztos benne, hogy szolgáltatója mit támogat, kattintson ‘A kiszolgáló képességeinek lekérdezése’ gombra az értékek

automatikus beállításához. Fogadás A ‘Fogadás’ fülre kattintva hozzáadhatunk egy postafiókot elektronikus leveleink fogadásához. Választhatunk ‘helyi postaláda’, ‘POP3’ ‘IMAP’ és ‘maildir’ közül. A legtöbb esetben szolgáltatónk a POP3 típusú postafiókot támogatja. Ezt követően meg kell adnunk a levelek fogadásához szükséges adatokat. POP3 esetében ezek az adatok nagy részben megegyeznek a ‘Küldés’ lapon adott adatokkal. Mindenképpen ki kell töltenie a ‘Felhasználó’, a ‘Kiszolgáló’ és a ‘Jelszó’ mezőket. Ha nem biztos benne, kérdezze meg internetszolgáltatóját vagy a rendszergazdát. 14 KMail – A KDE levelezőprogramja azonosítót a ‘Hozzáadás’ gombra kattintva. Elektronikus leveleink elküldéséhez választhatunk az SMTP és a Sendmail programok közül. Alapértelmezett esetben használjuk az SMTP protokollt. Miután kiválasztottuk az adattovábbítási módot, meg kell adnunk a módnak

megfelelő adatokat. SMTP esetében ez az SMTP szerver neve valamint az internetszolgáltatónál használt azonosítónk. Az ‘Egyéb’ fülre kattintva, kiválaszthatjuk az üzenetek küldéséhez használandó titkosítási illetve felhasználóazonosítási eljárást. Ha nem biztos benne, hogy szolgáltatója mit támogat, kattintson ‘A kiszolgáló képességeinek lekérdezése’ gombra az értékek automatikus beállításához. A KMail használata A KMail főablaka A KMail elindítása után egy három részre osztott ablak, az úgynevezett főablak fog megjelenni a képernyőn. Mappa lista (bal oldalon) Ez a terület egy listát tartalmaz postafiókjainkról és leveles mappáinkról. A mappák mellett lévő számok a mappákban található, olvasatlan levelek számát jelzik. A mappákat egy kattintással választhatjuk ki A mappában lévő üzenetek a jobb felső ablakban fognak megjelenni. Az állapotsávon látható lesz a kiválasztott mappában lévő

összes üzenetek száma és a még nem olvasottak száma. A mappák megjeleníthetőek tömör formában SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 251 14.1 ábra: A KMail főablaka (kis helyet foglalnak el a bal oldali ablakból) és részletezett formában is (a képernyő bal szélét teljesen elfoglalják). Fejléc lista (jobb oldalon) Ebben a panelben jelennek meg a kiválasztott mappában lévő levelek fejléc információi (üzenet státusz, küldő, tárgy, dátum). A fejlécre kattintva az így kiválasztott üzenet tartalma megjelenik az üzenet ablakban. Különböző üzenetek egyidejű kijelöléséhez jelöljünk ki egy   üzenetet, majd a ⇑  billentyűt nyomva tartva kattintsunk a másikra. Ekkor a két kiválasztott, valamint a köztük lévő üzenetek is kijelölődnek.   Ha a  Ctrl  billentyűt tartjuk lenyomva, az üzeneteket egyesével tudjuk kijelölni, anélkül hogy a köztük lévő üzenetek kijelölődnének. Az üzeneteket

rendezhetjük is aszerint az oszlop szerint, amelyiknek a fejlécére rákattintunk. Ha egy oszlopfejlécre egynél többször kattintunk, a rendezés iránya megfordul. Az üzeneteket tárgy, küldő és dátum szerint rendezhetjük. Üzenet olvasó (az ablak alsó része) Itt a kijelölt üzenet tartalma és fejléce jelenik meg. A csatolt fájlok     ikonként jelennek meg a MIME típusra alapozva. A  PgUp és a  PgDn      billentyűk segítségével lapozhatunk az üzenetben, a  és a  billentyűk ↑ ↓ segítségével pedig soronként gördíthetjük az üzenet szövegét. Különböző állapotjelzőket is rendelhetünk üzeneteinkhez; ezeket az ‘Üzenet’ ➝ ‘Állapotbeállítás’ menüpont alatt változtathatjuk meg. 252 A KMail használata ‘Olvasatlan’ (zöld pont, a fejléc szövege kék): az üzenetet tartalmazó mappa újra megnyitásakor az üzenet állapota újból olvasatlanra vált. ‘Már olvasott’ (kötőjel): ezt az

üzenetet már olvastuk. ‘Megválaszolt’ (kék nyíl): erre az üzenetre már válaszoltunk. ‘A várakozási sorban’ (boríték): ez az üzenet a kimenő üzenetek mappába kerül, későbbi küldésre. ‘Elküldött’ (döntött boríték): ezt az üzenetet már elküldtük. ‘Megjelölt’ különleges üzenetek kijelöléséhez. Új üzenetek létrehozása 14 KMail – A KDE levelezőprogramja ‘Új’ (vörös pont, a fejléc szövege vörös): ez az üzenet új, még nem olvastuk. Az ‘Új üzenet’ ablakot új üzenetek írására használjuk. Egy új üzenet létrehozásához kattintsuk a KMail eszköztárában lévő papírlapot ábrázoló ikonra, vagy válasszuk ki a megfelelő menüpontot az ‘Üzenet’ menüből. 14.2 ábra: Új üzenet létrehozása SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 253 Új üzenet írása Töltsük ki a megfelelő mezőket az Új üzenet ablakban. Számos billentyűkombináció áll rendelkezésünkre, melyek

segítségünkre lehetnek az új üzenet írásakor. A leveleket elküldhetjük különböző azonosítókkal, melyek beállításáról Az azonosító beállítása fejezetben volt szó. A ‘To:’, a ‘CC:’ (és a ‘titkos másolat (Bcc):’ ha bekapcsoltuk) mezők mellett lévő gombok megnyomásakor megnyílik a címjegyzék, hogy a címeket ne kelljen mindig beírni, csak   innen kiválasztani. Ha már beírtuk a cím néhány kezdő karakterét, a  Ctrl   + T billentyűkombináció megnyomásával egy listát kapunk a lehetséges kiegészítésekről. A kész üzenetet az ‘Elküldés’ gomb megnyomásával küldhetjük el. A ‘Nézet’ menüben különböző fejlécnézeteket állíthatunk be Csatolt fájlok Fájlokat csatolni üzeneteinkhez a következőképpen tudunk: Kattintsunk az iratkapocs ikonra és válasszuk ki a csatolni kívánt fájlt. Húzzunk rá az ‘Új üzenet’ ablakra egy fájlt a munkaasztalról vagy egy mappából. Válasszunk egy

opciót a ‘Csatolás’ menüből. Ezek után az ‘Üzenetrész tulajdonságai’ párbeszédablak jelenik meg, amely a csatolt fájlról kér információkat. Normális esetben a fájl MIME típusát helyesen ismeri fel, de ha nem, válasszuk azt ki a listából. Írjunk be egy rövid ismertető szöveget a leírás mezőbe, majd következő lépésként válasszunk kódolást a fájlnak a legördülő listából (az alapértelmezett érték általában jól működik). A már csatolt fájlok az ablak alsó részében, egy listában fognak megjelenni. A csatolt fájlok mentéséhez, eltávolításához vagy megnyitásához jelöljük ki a csatolt fájl nevét a listából, majd a ‘Csatolás’ menüből válasszuk ki a ‘Mentés’, ‘Eltávolítás’ vagy a ‘Tulajdonságok’ menüpontot. PGP kulcs csatolásához válasszuk ki a megfelelő opciót a ‘Csatolás’ menüből. A PGP kulcsot csatolt állományként kezeli a rendszer application/pgp-keys MIME

típusként. Üzenet helyesírás-ellenőrzése Üzenetünk helyesírás-ellenőrzését a ‘Szerkesztés’ menü ‘Helyesírás. ’ menüpontjából indíthatjuk. A KMail a KSpell-t használja a helyesírásellenőrzéshez A KSpell egy KDE előtétprogram az ispell és aspell helyesírásellenőrző programokhoz A helyesírás-ellenőrzőt a ‘Beállítások’ menü ‘Helyesírás. ’ menüpontjában kell konfigurálni 254 Új üzenetek létrehozása 14 Üzenetmappák Inbox: itt tárolja a KMail az újonnan beérkezett üzeneteinket (ha nem állítottunk be szűrőt). Outbox: a küldésre váró üzenetek Sent: minden elküldött üzenetünk egy másolata található itt. Trash: a törölt üzeneteinket tárolja. Bár az alapértelmezett mappák valószínűleg kielégítik igényeinket, szükségünk lehet újabb mappákra e-mailjeink szétválogatásához. Új mappa létrehozásához válasszuk ki a ‘Mappa’ menü ➝ ‘Létrehozás’

menüpontját. Egy párbeszédablak fog megjelenni, melyben meg kell adnunk a mappa nevét. Ha ez egy almappa, válasszuk a feljebbi mappát. Egy mappa tulajdonságait a következőképpen változtathatjuk meg: jelöljük ki a megfelelő mappát a listából és válasszuk ki a ‘Mappa’ ➝ a ‘Tulajdonságok’ menüpontot. KMail – A KDE levelezőprogramja Az üzenetmappák az üzeneteink rendszerezésére szolgálnak. Alapértelmezésben minden üzenetmappa a saját könyvtárunkban lévő Mail könyvtárban található. Az inbox, outbox, sent-mail, és a trash mappák a KMail első indításakor jönnek létre. A mappáknak következő a szerepük: Üzenetek egy másik mappába való mozgatásához jelöljük ki az üzenetet   majd nyomjuk le az  M billentyűt, vagy válasszuk az ‘Üzenet’ ➝ ‘Áthelyezés’ menüpontot. Az ekkor megjelenő mappák listájából válasszuk ki azt a mappát, ahová át szeretnénk helyezni az üzenetet. Az üzeneteket a

fogd és vidd módszerrel is áthelyezhetjük a felső ablakból a bal oldali mappalista kívánt mappájába. A mappából az összes üzenet eltávolításához válasszuk a ‘Mappa’ menü ‘Kiürítés’ menüpontját. Ekkor a mappában lévő összes üzenet a ‘törölt elemek’be kerül Az üzenetek a ‘törölt elemek’ kiürítéséig nem törlődnek véglegesen Továbbá kiválaszthatunk egy azonosítót a mappához illetve beállíthatjuk, hogy a mappában címzett vagy feladóként legyenek elrendezve a levelek. Címjegyzék A címjegyzéket leggyakrabban e-mail címek tárolására használjuk. A címjegyzéket többféleképpen el tudjuk érni: a ‘Fájl’ menüből a megfelelő ikonra kattintással a fő ablakban, vagy az ‘Új üzenet’ ablakban. Egy új cím SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 255 hozzáadásához írjuk be az e-mail címet az ablak alsó szövegmezőjébe, és kattintsunk a ‘Hozzáadás’ gombra. A cím ekkor

felkerül a listára Egy cím eltávolításához válasszuk ki azt a listából, majd kattintsunk a ‘Törlés’ gombra. A címjegyzékhez hozzáadhatunk címeket a fő ablakban az egér jobb gombjával rákattintva a ‘Címzett:’ vagy a ‘Feladó:’ mezőkre, majd kiválasztjuk a ‘Hozzáadás a címjegyzékhez’ pontot. Címjegyzéknek különböző típusú címjegyzékeket használhatunk: a ‘Hagyományos KMail felület’-űt, ami rendkívül egyszerű és a ‘KAB’-ot, ami számos további szolgáltatást is kínál. Jegyezzük meg: a különböző címjegyzékben szereplő adatok egymástól függetlenek. A ‘KAB’-ba beírt címeket nem fogjuk látni a ‘Hagyományos KMail’ címjegyzékben, annak ellenére, hogy a KMailben mindkét címjegyzéket egyszerre használhatjuk. Mivel a címjegyzékek viszonylag könnyen kezelhetők itt most nem lesz szó azok beállítási lehetőségeiről. Szűrők Miután egy darabig használtuk a KMailt,

fárasztóvá válhat az új beérkező üzeneteket a megfelelő mappákba szétválogatni. A szűrők alkalmazásával lehetővé válik a beérkező üzenetek automatikus szétválogatása. Normális esetben a szűrőket a beérkező üzenetekre alkalmazzuk, de már meglévő üzenetek és üzenetcsoportok szűrésére is használhatjuk őket. A kiválasztott üzenetek szétválogatásához jelöljük ki az üzeneteket majd nyomjuk le a    + J billentyűkombinációt vagy válasszuk az ‘Üzenet’ menü ‘A szűrők Ctrl  alkalmazása’ menüpontját. Ekkor minden szűrési szabály alkalmazva lesz a kijelölt üzenetre. Arra nincs lehetőség, hogy csak bizonyos szűrőket alkalmazzunk az adott üzenetre. A szűrő törléséhez jelöljük ki azt a ‘Szűrési szabályok’ ablakban, és kattintsunk a ‘Törlés’ gombra. Szűrési szabályok Egy szűrő szűrési feltételekből és szűrési műveletekből áll. Egy szűrési

feltétel például kiválasztja az üzenet(ek)et a küldő, a tartalom vagy a fogadó szerint. A szűrési művelet, mely megfelel ennek a követelménynek, például áthelyezheti, kijelölheti vagy továbbíthatja ezeket az üzeneteket. Példa szűrőkre Ha tagjai vagyunk a KDE felhasználói levelezőlistának, készítsünk egy mappát KDE felhasználók néven, amiben a listáról érkező leveleket tároljuk. Készítsünk 256 Szűrők 1. Hozzon létre egy új mappát, ahogyan azt az Üzenetmappák bekezdésben (255. oldal) leírtuk Legyen az például a kde-user mappa 2. Először is a szűrni kívánt üzeneteket azonosítani kell A KDE felhasználói lista üzenetei egyértelműen azonosíthatók a kde-user@kde.org címet tartalmazó ‘To:’ vagy ‘Cc:’ mezők alapján. 3. Válasszuk ki a ‘Beállítások’ ➝ ‘A szűrési szabályok beállítása ’ menüpontját. 4. Kattintsunk az ‘Új’ ikonra egy új, üres szűrő létrehozásához

Ekkor a ‘Rendelkezésre álló szűrők’ ablakban megjelenik egy ‘új szűrő’ bejegyzés. 5. A ‘Szűrési szabályok’ ablak jobb oldala két részre osztott: szűrési feltételekre és szűrési műveletekre. Válasszuk ki a ‘To: vagy Cc:’-t az első legördülő menüből, majd a ‘Tartalmaz’-t a mellette lévő legördülő menüből és írjuk be a szövegmezőbe a kde-user@kde.org címet 14 KMail – A KDE levelezőprogramja egy szűrőt, mely automatikusan áthelyezi a levelezési listáról nekünk érkező új üzeneteket a KDE felhasználók mappába. Ez a következőképpen történik: 6. Térjünk át a szűrési műveletek részre! Válasszuk ki ‘Mozgatás ebbe a mappába’ bejegyzést az első legördülő menüből. A kiválasztás után egy új legördülő menü jelenik meg jobbra, mely a mappaneveket tartalmazza. Válasszuk ki azt a mappát a legördülő menüből, ahova a szűrési feltételnek megfelelő

üzeneteket kell áthelyeznünk. Ebben az esetben a ‘KDE felhasználók’ mappát válasszuk. Szükségünk lehet összetett szűrési feltételekre is. Például, csak azokat a leveleket akarjuk menteni a KDE felhasználói levelezőlistáról érkezők közül, amelyet barátnőnk, Kolompár Samantha (kolsam@valahol.hu) írt Ezt a következőképpen tehetjük meg: 1. Válasszuk ki a ‘Beállítások’ ➝ ‘A szűrési szabályok beállítása ’ menüpontot és jelöljük ki az előbb létrehozott szűrőt. 2. Az összes olyan üzenetet ki kell szűrnünk amelyek ‘To:’ vagy ‘Cc:’ mezője tartalmazza a kde-user@kde.org bejegyzést és Samanthától származik. Válasszuk ki a szűrési feltételek részben a második legördülő menüből „From” bejegyzést majd a mellette levőből a „Tartalmaz”-t. A szövegmezőbe írjuk be barátnőnk e-mail címét: kolsam@valahol.hu 3. Most már elkészítettünk egy olyan szűrőt, mely Kolompár

Samanthától érkező üzeneteinket áthelyezi a KDE felhasználók mappába. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 257 Levelek titkosítása PGP vagy GnuPG segítségével A következőkben röviden bemutatjuk, hogyan kell beállítani a KMail titkosító lehetőségét. Ezt a fejezetet a titkosítás területén kezdőknek szántuk Ha már jártasak vagyunk a PGP és GnuPG használatában, nyugodtan ugorjuk át ezt a részt. A KMail segítségével titkosíthatjuk e-mailjeinket. Ez nem jelenti azt, hogy a csatolt fájlok is titkosítottak lesznek, ezért a jövőben ezzel legyünk óvatosak. Csatolások titkosítása egyéb eszközökkel lehetséges. Mielőtt használatba vennénk a PGP-t és a GnuPGP-t a KMaillel, telepítenünk kell és be kell állítanunk ezeket. A részletekért olvassuk el a PGP és a GnuPGP kiváló kézikönyvlapjait (man gpg, man pgp) valamint a /usr/share/doc/ packages/gpg-ben található dokumentumokat. A PGP és a GnuPGP követelményei

A KMailnek szüksége van arra, hogy saját PGP bináris fájlunkat pgpnek nevezzük. Ha GnuPG-t használunk, akkor a bináris fájlt gpg-nek kell neveznünk. Először el kell készítenünk az azonosításunkhoz szükséges kulcspárt. Ezt parancssorból tehetjük meg a következő parancsokkal: pgp -kg illetve gpg --gen-key. Az azonosítónk (ez általában a nevünk és kacsacsőrben e-mail címünk: Kovács Pál <kp@kft.org>) és jelszavunk szükséges a KMailnek, hogy használhassa a PGP-t. A KMail beállítása Válasszuk ki a ‘Beállítások’ menü ‘A KMail beállítása. ’ menüpontját, és jelöljük ki a ‘Biztonság’ menüpontot. Az ‘PGP’ fülre kattintva ki kell választanunk egy ‘titkosítási eszközt’ a legördülő menüben. Ha nem tudjuk, hogy mit válasszunk, jelöljük ki az ‘automatikus detektálás’ menüpontot. Miután választottunk, menjünk vissza az ‘Azonosító’ menühöz. Itt a ‘PGPkulcs’ bejegyzés alatt

megtaláljuk az új kulcsunkat Egy kattintás a ‘Módosítás’ gombra és máris kiválaszthatjuk a megfelelő kulcsot. Az ‘PGP’ regiszterlap ezen kívül a következő beállítási lehetőségeket tartalmazza: ‘A jelszó megőrzése a memóriában’: Ha ez az opció nincs engedélyezve, a KMail aláíráskor mindig meg fogja kérdezni jelszavunkat (a levél 258 Levelek titkosítása PGP vagy GnuPG segítségével ‘Titkosítás saját magával’: Ha ez az opció nincs engedélyezve és titkosított levelet szeretnénk küldeni, ez a levél számunkra már nem olvasható miután elkészítettük és titkosítottuk. Engedélyezzük ezt az opciót, ha szeretnénk saját magunk számára olvashatóvá tenni titkosított üzeneteinket. ‘A kódolt vagy aláírt szöveg megjelenítése a szerkesztés befejezése után’: engedélyezzük ezt az opciót, ha szeretnénk a szöveget megjeleníteni, miután titkosítottuk vagy aláírtuk azt. Az

‘Üzenetszerkesztő’ menüben jelöljük meg az ‘Automatikus elektronikus aláírás PGP-vel’ opciót. Ebben az esetben minden üzenet az elküldés előtt aláíródik. Ahhoz, hogy titkosított üzeneteket tudjunk küldeni és a fogadó ellenőrizni tudja az aláírást, el kell küldeni neki a nyilvános kulcsunkat. A nyilvános kulcsokat tárolhatjuk egy publikus PGP szerveren, mint például a www.pgpnet 14 KMail – A KDE levelezőprogramja elküldése előtt) vagy amikor egy beérkezett üzenetet szeretnénk dekódolni. Ha ezt az opciót engedélyezzük, a KMail „emlékezni” fog jelszavunkra az első sikeres belépéstől a KMail munkamenet lezárásáig. Egy megfelelő jogosultságokkal rendelkező felhasználó (például root) mindig ki fogja tudni olvasni jelszavunkat a memóriából. Üzenetek aláírása A szokásos módon írjuk meg üzenetünket. Az üzenet elküldése előtt kattintsunk rá az eszközpanelen a megfelelő ikonra, majd küldjük

el Ahhoz, hogy aláírhassuk a levelet, a KMailnek tudnia kell PGP jelszavunkat. Azonban, ha már megadtuk a jelszót, a KMail alá fogja írni az üzenetet további információk kérése nélkül. Megnézhetjük a PGP aláírás eredményét az ‘Elküldött üzenetek’ mappában (vagy a ‘Kimenő üzenetek’ mappában ha nem jelöltük meg alapértelmezett küldési módnak az ‘Azonnal’-t). Nyilvános kulcs küldése Készítsünk egy üzenetet annak a személynek, akinek a nyilvános kulcsunkat küldeni szeretnénk. Ehhez válasszuk a ‘Publikus kulcs csatolása’ menüpontot a ‘Csatolás’ menüben, majd küldjük el a levelet. Nincs biztosíték arra, hogy az aláírt üzenet fogadója megkapja a helyes kulcsot. Ez például úgy hiúsulhat meg, ha az üzenetet útban a fogadó felé elfogják és egy másik kulccsal írják alá. Azonban a fogadó ellenőrizheti a csatolt kulcsot összehasonlítva azt az előző fogadottal. További információkat találhatunk

erről a témáról a PGP és a GnuPGP dokumentációiban. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 259 Titkosított üzenetek dekódolása Ehhez a KMail-ben elegendő rákattintani az üzenetre, majd megadni jelszavunkat. A KMail megpróbálja dekódolni és normál szövegként megjeleníteni az üzenetet, ha az a nyilvános kulcsunkkal lett kódolva. Ha nem, akkor az üzenetet nem tudjuk elolvasni. A KMail az e-maileket kódolt üzenetekként menti el, védve azoktól a felhasználóktól, akik nem ismerik a jelszavunkat. Nyilvános kulcs fogadása A nyilvános kulcsot fogadhatjuk csatolt fájlként, FTP-n keresztül vagy hajlékonylemezen. Mielőtt használnánk e-mail titkosítására, keressük fel a kulcs tulajdonosát és ellenőrizzük a kulcsot. Egy terminálablakban kiadva a pgp -ka hfilenamei vagy gpg --import hfilenamei parancsot, adjuk hozzá a kulcsot a nyilvános kulcsainkhoz. Saját üzeneteink titkosítása Küldjünk egy titkosított üzenetet egy olyan

fogadónak, akitől van nyilvános kulcsunk. Írjuk meg az üzenetet az ‘Új üzenet’ ablakban Mielőtt elküldenénk az üzenetet, kattintsunk rá a vörös kulcsot ábrázoló ikonra. Most már elküldhetjük az üzenetet. Ha a KMail nem találja a fogadó kulcsát, egy listát jelenít meg az elérhető kulcsokról. Válasszuk ki a megfelelőt a listáról vagy töröljük a műveletet. A KMail tájékoztat minket, ha a titkosítás során hiba lép fel. Ahogyan már azt említettük, nem fogjuk tudni elküldött üzeneteinket olvasni, ha nem jelöljük meg a ‘Titkosítás saját magával’ opciót a ‘Biztonság’ regiszterlapon. 260 Levelek titkosítása PGP vagy GnuPG segítségével 14 KMail – A KDE levelezőprogramja 14.3 ábra: Új mappa létrehozása SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 261 15 Az Evolution a Ximian Inc. egy csoportmunkát támogató szoftvercsomagja, mely a szokásos e-mail funkciókon túl többek közt tennivalók

listát és naptárt is tartalmaz. Az Evolutiont használhatjuk találkozók szervezésére a naptár funkciók segítségével, vagy csupán leveleink olvasására és rendezésére. Ezen felül az Evolution egy teljes címjegyzéket biztosít számunkra, beleértve annak a lehetőségét is, hogy névjegyeinket vCard formátumban tudjuk elküldeni másoknak. Az Evolution indítása Az Evolution főablaka Levelezés . Naptár . Névjegyek . További információk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 264 266 268 274 275 276 Evolution: csoportmunka Linux alatt Evolution: csoportmunka Linux alatt Az Evolution indítása Az Evolution programcsomagot az alapértelmezett SuSE telepítés tartalmazza. Az Evolution egy GNOME

alapú alkalmazás. Azonban a szükséges függvénytárak telepítése után bármelyik ablakkezelővel használhatjuk GNOME grafikus munkakörnyezet használata esetén az Evolutiont a következőképpen tudjuk elindítani: válasszuk a ‘Programok’ ➝ ‘Alkalmazások’ ➝ ‘Evolution’ menüpontot. Elindíthatjuk közvetlenül a SuSE menüből is az ‘Internet’ ➝ ‘Eszközök’ ➝ ‘Evolution’ menüpontot választva. Konzolból az evolution & parancs kiadásával indíthajuk. Az Evolution beállító varázsló Az Evolution első indításakor egy, az alapbeállításokban segítséget nyújtó program, a Beállító varázsló indul el. Ha ez nem történik meg automatikusan, akkor a következőképpen tudjuk indítani: válasszuk ki az Inbox mappanézetben az ‘Eszközök’ ➝ ‘Levelező beállításai’ menüpontot, majd a ‘Postafiókok’ regiszterlapon kattintsunk a ‘Hozzáadás’ gombra. A Beállító varázsló folytatásához

kattintsunk a ‘Következő’ gombra. A megjelenő ablakban írjuk be a megfelelő mezőbe nevünket és e-mail címünket. Ha több e-mail címmel rendelkezünk, itt a leginkább használatosat adjuk meg, további címek megadására a későbbiekben lesz lehetőség. Kattintsunk a ‘Következő’ gombra Válasszuk ki az ehhez a címhez tartozó levélkézbesítési eljárást a ‘Kiszolgáló típusa’ legördülő menüből. A ‘POP’ eljárás a legtöbbször használatos, ha távoli szerverekről szeretnénk leveleinket letölteni. Az ‘IMAP’ levelek tárolására szolgáló mappákkal dolgozhatnak például egy vállalaton belüli speciális szerveren, az IMAP szerveren. A beállításhoz szükséges információkat az internet szolgáltatónktól vagy a szerver karbantartójától tudhatjuk meg. A további tárgyhoz tartozó mező csak a szerver típusának kiválasztása után jelenik meg. Ha ezen az oldalon minden adatot kitöltöttünk, kattintsunk a

‘Következő’ gombra. A megjelenő ablakban a Levelek fogadásának lehetőségeit állíthatjuk be. ‘POP’ típusú kiszolgáló választása esetén célszerű ‘Az üzenetek maradjanak meg a kiszolgálón is’ jelőlö mezőt a nekünk megfelelő állapotúra beállítani. Jelöljük meg, ha szeretnénk leveleinkről egy másolatot a szerveren (pl. két számítógépről ellenőrizzük ezt a postafiókot). Ügyeljünk arra, hogy néhány szolgáltató a postafiók mérete után is számlázhat. Ha végeztünk a beállítással, kattintsunk a ‘Következő’ gombra. Az információk következő csoportja a levelek kézbesítéséről szól. Ha a levelek kézbesítését helyileg szeretnénk elvégezni, válasszuk a ‘Sendmail’ menüpontot 264 Az Evolution indítása Alapértelmezésben az e-mail cím a postafiók azonosítására is szolgál. Természetesen adhatunk más nevet is a postafióknak. A ‘Legyen ez az alapértelmezett postafiók’

jelőlömező kitöltésével alapértelmezetté tehetjük ezt a postafiókot. Az alapértelmezett postafiókhoz tartozó e-mail cím lesz kiválasztva feladó címnek levelek küdésekor. Természetesen szükség esetén más e-mail cím is megadható feladóként a levélszerkesztő ablakban. Ha végeztünk a beállítással, kattintsunk a ‘Következő’ gombra. A következő ablakban a naptár alkalmazásokhoz nélkülözhetetlen időzóna beállításokat végezhetjük el. Nagyon fontos a helyes időzóna kiválasztása a naptár találkozószervező alkalmazásának használatához. A térképen kattintsunk egy hozzánk közeli városra időzónánkban (pl. magyarországi települések esetén kattintsunk az ‘Európa/Budapest’et jelölő pontra). Miután a helyes időzóna látható a ‘Kijelölés’ mezőben, kattintsunk a ‘Következő’ gombra. A következő ablakban a ‘Befejezés’ gombra kattintva menthetjük beállításainkat. Ha változtatni

szeretnénk az értékeken, kattintsunk a ‘Vissza’ gombra. 15 Evolution: csoportmunka Linux alatt a ‘Kiszolgáló típusa’ legördülő menüben. Válasszuk ugyanitt az ‘SMTP’-t, ha egy távoli szerver végzi a levelek továbbítását. A pontos információkat Internet szolgáltatónk (ISP) vagy rendszergazdánk tudja megadni. SMTP esetén a további, kitöltendő mezők a menüpont kiválasztása után jelennek meg. Ha végeztünk a beállítással, kattintsunk a ‘Következő’ gombra. Adatok átvétele más levelező programokból Az Evolution át tudja venni más levelező programok által – mint például Netscape vagy KMail – tárolt leveleinket. Az importáláshoz válasszuk a ‘Fájl’ ➝ ‘Importálás.’ menüpontot A KMail vagy a mutt levelek importálásához válasszuk az ‘Egyetlen fájl importálása’, míg a Netscape levelek és beállítások importálásához az ‘Adatok és beállítások importálása korábbi programokból’

rádiógombot. További információt az Evolution beépített segítségében találunk SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 265 Az Evolution főablaka 15.1 ábra: Az Evolution főablaka az indítóikonokkal és az összegzéssel Az Evolution indító ablaka a 15.1 ábrán látható A bal oldalon található ‘Indítóikonok’ kiválasztásával határozzuk meg a jobb oldalon megjelenő információt. Bármelyik sáv szélességét az osztóvonalak mozgatásával változtathatjuk meg. Tipp Egy elemre, mint például ‘Beérkezett levelek’ vagy ‘Névjegyek’ indítóikonokra az egér jobbgombjával kattintva egy helyi menü nyílik meg, mely az adott elemmel végrehajtható műveleteket tartalmazza. Tipp Az ‘Indítósáv’ eltávolítását vagy a ‘Mappasáv’ láthatóvátételét bármikor megtehetjük a ‘Nézet’ menü megfelelő menüpontjának kiválasztásával. Az indítósávban található ‘Indítóikonok’ra való kattintással

elérhető funkciók leírását a következőkben adjuk meg. Összefoglaló Az ‘Összefoglaló’ alapvető információkat szolgáltat leveleinkről, találkozóinkról és feladatainkról. Ez az ablak látható Az Evolution főablaka ábrán A megje- 266 Az Evolution főablaka Beérkezett levelek Ebben a nézetben az ablak felső felében a Beérkezett levelek mappa tartalma látható, az alsó felében pedig a betekintő ablaktábla, melyben a kijelölt levél tartalmát láthatjuk. A ‘Nézet’ ➝ ‘Betekintő ablaktábla’ menüpontra kattintva megszüntethejük ezt a nézetet. Egy másik mappa tartalmának a megjelenítéséhez kattintsunk a ‘Beérkezett üzenetek’ mellett lévő lefelé mutató nyílra, és a legördülő listából válasszuk ki a kívánt mappát. A keresősáv segítségével a mappában lévő üzenetekben kereshetünk. Az üzenetlista fejlécének mezőire kattintva rendezhetjük üzeneteinket a mező szerint. Ez a

rendezés lehet növekvő vagy csökkenő, amit a mező jobb oldalán lévő nyíl mutat. Kattintsunk a mezőre mindaddig, míg a megfelelő rendezési sorrendet meg nem kaptuk. Naptár 15 Evolution: csoportmunka Linux alatt lenítendő információk beállításához válasszuk az ‘Eszközök’ ➝ ‘Összefoglaló beállításai.’ menüpontot A kezdő képernyő az aktuális nap beosztását és az aktuális hónapot mutatja valamint a tennivalók listája látható egy sávban az ablak jobb oldalán. Az eszköztárból illetve a ‘Nézet’ menüből választható még a Hét, Munkahét és Hónap nézet is. A kereső sávot használhatjuk egy már bejegyzett találkozó megkeresésére. Új találkozót és feladatot definiálhatunk az eszköztár megfelelő gombjának lenyomása után. Az eszköztárat használhatjuk a naptár ”lapozására” illetve egy megadott dátum kikeresésére. Feladatok A ‘Feladatok’ funkció egy feladatlista kezelését

biztosítja. Új feladat megadásához használjuk az eszköztárat, keresésére pedig a kereső sávot. Névjegyek Ez a nézet a címjegyzékben található összes névjegyet megmutatja. Egy adott névjegykártya megkereséséhez használjuk a keresősávot vagy kattintsuk a képernyőn megjelenő megfelelő regiszterfülre. Új névjegy vagy lista felvételéhez használjuk az eszköztárat. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 267 Levelezés Az Evolution levelező alkalmazásának beállításához váltsunk át ‘Beérkezett levelek’ nézetre a megfelelő ‘Indítóikon’ segítségével, majd válasszuk a ‘Eszközök’ ➝ ‘Beállítások’ menüpontot. Postafiók beállítása Az Evolution alkalmas arra, hogy több levelező szerveren lévő postafiókjainkból is letöltse leveleinket. Az az e-mail cím, amelyikről küldünk, a levél szerkesztésekor választható ki a ‘Feladó’ legördülő menüből Ezeket a felhasználói profilokat

az ‘Eszközök’ ➝ ‘Beállítások’ menüben a ‘Postafiókok’ regiszterlapon tudjuk megadni és szerkeszteni. Egy már létező profil szerkesztéséhez jelöljük ki a profilt és kattintsunk a ‘Szerkesztés’ gombra. Új profil létrehozásához kattintsunk a ‘Hozzáadás’ gombra. Ekkor elindul Az Evolution beállító varázsló fejezetben (264. oldal) tárgyalt ‘Postafiók beállító’ Egy már létező profil törléséhez jelöljük ki azt és kattintsunk a ‘Törlés’ gombra. Egy már létező profilt a következőképpen tehetünk alapértelmezetté: jelöljük ki a kívánt profilt és kattintsunk az ‘Alapértelmezett’ gombra. Ezek után levélküldéskor alapértelmezésben az ehhez a profilhoz tartozó e-mail cím szerepel a feladó mezőben. Egy már létező profilt le tudunk tiltani, ha kijelöljük azt, majd a ‘Tiltás’ gombra kattintunk. A profilhoz tartozó e-mail címről továbbra is küldhetünk levelet, azonban az ebben a

profilban szereplő fogadószervert nem fogja ellenőrizni új levelek letöltésekor. A profilt az ‘Engedélyezés’ gombra való kattintással tudjuk újra aktiválni. Levelezés beállításai Ebben az ablakban az ‘Alap’ regiszterlapon adhatjuk meg többek közt azt is, mi történjen új levél érkezésekor. Három lehetőség közül választhatunk: nem kérünk értesítést, hangjelzéssel figyelmeztessen illetve valamilyen általunk megadott hangfájlt játszon le. Itt van lehetőségünk beállítani az alapértelmezett kódolást is. A ‘HTML levél’ regiszterlapon a HTML levelek kezelését tudjuk beállítani. Mappabeállítások Ebben az ablakban van lehetőségünk definiálni az alapértelmezett mappákat. Ezt célszerű megadnunk, ha az Evolutiont vállalati környezetben, IMAP 268 Levelezés Levélszerkesztő beállításai Ebben az ablakban a levélszerkesztő beállításait tudjuk megadni. Olyanokat mint pl. a továbbított levél

típusát (beágyazott, melléklet vagy idézet), aláírásokat és az alapértelmezett karakterkészletet. Naptár és Feladatok Ebben az ablakban a Naptár és a Feladatok kezeléséhez szükséges globális beállításokat adhatjuk meg. Ezeket mindenképpen célszerű megadni, mert a találkozó szervezés és a feladatkiosztás csak ekkor fog helyesen működni. Itt tudjuk beállítani többek közt az időzónát, a munkahétre tulajdonságait (kezdete, munkanap kezdete stb.) 15 Evolution: csoportmunka Linux alatt szerverrel használjuk. Ebben az esetben célszerű a szerveren lévő címjegyzéket és postafiókot megadni alapértelmezettként. Ekkor a Böngészősávban például a ‘Beérkezett levelek’ ikonra kattintva már rögtön a szerveren lévő mappánk tartalmát láthatjuk. Levél írása Egy új üzenet szerkesztéséhez kattintsunk az ‘Új levél’ gombra. (Levél továbbításához vagy levélre válaszoláshoz az Evolution ugyanazt az

üzenetszerkesztőt használja.) A ‘Feladó’ melleti legördülő menüből válasszuk ki azt a profilt, melyhez tartozó e-mail címről szeretnénk küldeni a levelet. A fogadó mezőkbe írhatunk e-mail címet, a név egy részét vagy egy címet a címjegyzékből. Ha az általunk beírtak és a címjegyzékben lévők között az Evolution egyezést talál, egy találati listát fog megjeleníteni, amelyből választhatunk. Válasszuk ki a megfelelő címet, vagy folytassuk a beírást, ha nincs egyezés. Választhatunk közvetlenül a címjegyzékből is Ehhez kattintsunk a ‘Címzett’ vagy a ‘Titkos másolat’ gombokra. LDAP címtárak használata Az Evolution alkalmas arra, hogy LDAP címtárakban tárolt adatokat kezeljen. Segítségével új bejegyzéseket tudunk készíteni, a már meglévőket tudjuk módosítani illetve törölni. Ez hasznos funkció olyan felhasználási területeken, ahol a felhasználók közös címjegyzéket használnak az

elektronikus levelezéshez (pl. marketing ügynökségek, kereskedelmi vállalatok stb) SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 269 Beállítás Kattintsunk az ‘Indítóikonok’ sávban a ‘Névjegyek’ ikonra vagy válasszuk ki a ‘Mappsáv’ban a ‘Helyi Mappák’ közül a Névjegyek mappát. Ezután az Evolution főmenüjéből kattintsunk a ‘Eszközök’ ➝ ‘Címjegyzék forrásai.’ menüpontra. A megjelenő ablakban láthatóak a már beállított címforrások Új szervert a listába a ‘Hozzáadás’ gombbal tudunk felvenni, már meglévő szerver beállításait a ‘Szerkesztés’ gombra kattintva érhetjük el, a ‘Törlés’ gombra kattintva pedig a kijelölt bejegyzést töröljük. A ‘Hozzáadás’ gombra kattintva a ‘Címjegyzék hozzáadása’ ablak nyílik meg, ahol a mezőket értelemszerűen kell kitöltenünk. Például SuSE eMail Server esetén a teljes hozzáféréshez a következőképpen kell eljárni. Az

„Egyszerű” regiszterlapon a következő mezőket kell kitöltenünk: Postafiók neve: ahogy látni szeretnénk a szervert a ‘Mappasáv’ban Kiszolgáló neve: az LDAP szerver neve vagy IP címe SuSE eMail Server használata esetén a címejegyzéket használók alapértelmezett esetben csak bejelentkezés után tudják teljes értékűen (írni, olvasni) az LDAP címjegyzéket. Ha szeretnénk élni ezzel a lehetőségel az ‘Authenticate with server using’ mező értékét „Distinguished name (DN)”-re kell állítani és az alatta lévő mezőbe a megfelelő bejegyzést írni pl. „uid=demo,dc=suse,dc=hu” A „Haladó” regiszterlapon a következ őmezőket kell kitöltenünk: Port: 389 (ez az alapértelmezett, ha nem állítottunk be mást, ne változtassuk!) Keresés csomópontja: itt a Base DN értékét kell megadnunk. Ezt a bejegyzést rendszergazdánktól tudhatjuk meg. Keresés hatóköre: Egy/Al/Alap Ha csak olvasni szeretnénk a címjegyzéket,

nem kell bejelentkeznünk, vagyis az „Authenticate with server using” mező melletti jelőlőmezőt nem kell megjelölnünk. Hasonló beállítások szükségesek az Exchange szerver címjegyzékének a böngészéséhez is. Az Evolutionnel tudunk küldeni közönséges szöveges, de akár HTML formátumú leveleket is. A HTML formátumú levelek formázásához használjuk 270 Levelezés Levél küldéséhez kattintsunk a ‘Küldés’ gombra. Ha még nem akarjuk vagy nem tudjuk azonnal elküldeni a levelet, válasszunk a ‘Fájl’ menüből egy másik lehetőséget: mentsük az üzenetet piszkozatként vagy válasszuk a ‘Küldés később’ menüpontot. Mappák Sokszor célszerű az e-mail üzeneteket különböző mappákba szétválogatni. Az Evolution is ezzel a módszerrel dolgozik. Az általunk elérhető mappákat a ‘Nézet’ ➝ ‘Mappasáv’ menüpont választásával jeleníthetjük meg. Ha IMAP szerverhez kapcsolódunk, akkor az IMAP

mappákat is láthatjuk a ‘Mappasáv’ban. POP illetve más protokollok esetén a mappák helyileg tárolódnak, és a ‘Mappasáv’ban a ‘Helyi mappák’ bejegyzés alatt láthatóak. Ebben a nézetben a ‘Névjegyek’, ‘Naptár’ és ‘Feladatok’ is mappaként kezelődnek, de nem használhatók levelek tárolására. 15 Evolution: csoportmunka Linux alatt a formázó eszköztárat. Ha egy fájlt szeretnénk a levéllel együtt elküldeni, kattintsunk a ‘Csatolás’ gombra vagy válasszuk a ‘Beszúrás’ ➝ ‘Melléklet.’ menüpontot. Ha szeretnénk e-mailünket PGP-vel titkosítani, válasszuk a megfelelő menüpontot a ‘Biztonság’ menüből. Néhány mappa alapértelmezés szerint használatos. ‘Beérkezett levelek’: ide kerülnek a szerverről összegyűjtött új üzenetek. ‘Elküldve’: az elküldött leveleink egy másolata kerül ide. ‘Postázandó levelek’: átmeneti tároló a még nem postázott üzenetek számára. Kapcsolat

nélküli munka vagy a kimenő leveleket kezelő szerver átmeneti nem elérhetősége esetén használatos. ‘Piszkozatok’: a még be nem fejezett levélüzenetek tárolására szolgál. ‘Kuka’: a törölt levelek átmeneti tárolására szolgál. A ‘Kuka’ automatikus ürítését beállíthatjuk az ‘Eszközök’ ➝ ‘Levelező beállításai’ menüpont választása után a ‘Más’ regiszterlapon. Létrehozhatunk mappát a ‘Helyi mappák’ alatt (a gyökérben) vagy egy már létező mappa almappájaként. Így tetszőleges bonyolultságú mappa struktúrát hozhatunk létre. Hozzunk létre egy mappát a ‘Beérkezett üzenetek’ nézetben: válasszuk a ‘Fájl’ ➝ ‘Mappa’ ➝ ‘Új mappa’ menüpontot. A megjelenő ablakban adjuk meg a mappa nevét. Válasszuk ki még azt a mappát, amelyiknek az almappája lesz az általunk létrehozott. Az új levélmappa ‘Mappatípus’át ne változtassuk meg ‘Levél’ típusról. Nyomjuk meg az

‘OK’ gombot, ha végeztünk Egy üzenet másik mappába való mozgatásához először jelöljük ki a kívánt üzenetet. Ezután kattintsunk az üzenetre az egér jobb gombjával és a megjelenő helyi menüből válasszuk az ‘Áthelyezés mappába.’ menüpontot, majd a megnyíló ablakban válasszuk ki a célmappát. Az üzenet mozgatásához nyomjuk meg az ‘OK’ gombot. A kiinduló mappában az üzenet fejléce áthúzva SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 271 jelenik meg, ami azt jelenti, hogy törlésre van kijelölve ebben a mappában. Az üzenet innentől fogva az új helyén lesz tárolva. Hasonlóképpen tudunk üzeneteket másolni is. Nagyszámú üzenet kézzel, egyenként való mozgatása nagyon időigényes, ennek automatizálására szűrőket használhatunk. Szűrők Az Evolutionben számos olyan funkció van, ahol célszerű a szűrők alkalmazása. A szűrőket használhatjuk üzenetek egy meghatározott mappába mozgatásához

vagy üzenetek törléséhez. Szűrők alkalmazása segítségével üzeneteket közvetlenül a Kukába irányíthatunk, anélkül, hogy a ‘Beérkezett levelek’ mappában megjelennének. Egy új szűrőt kétféleképpen hozhatunk létre: egy üres sablonból illetve egy szűrni kívánt üzenetet alapul véve. Szűrő készítése üres sablonból Válasszuk ki az ‘Eszközök’ ➝ ‘Szűrők’ menüpontot. A megjelenő ablakban láthatóak a már létrehozott szűrők. Ezeket tudjuk módosítani, törölni, illetve új szűrőt tudunk létrehozni a ‘Hozzáadás’ gombra kattintva. Kattintsunk a ‘Hozzáadás’ gombra, majd adjunk egy nevet az új szűrőnek a ‘Szabály neve’ mezőben. Válasszuk ki a szűrési feltételt, melyet a szűrő használni fog A lehetőségek között többek közt azt alábbiakat találjuk: feladó, címzettek, tárgy, forráspostafiók, dátum, állapot. A ‘tartalmazza’ alapértékű legördülő menü

lehetőségek széles skáláját nyújtja, mint pl. „tartalmazza”, „=”, „nem” Válasszuk ki a megfelelő feltételt, majd írjuk be a keresendő szöveget. Kattintsunk a ‘Feltétel hozzáadása’ gombra további szűrési szabályok definiálásához. A ‘Művelet végrehajtása’ legördülő menüben határozzuk meg, hogy mindegyik feltételnek vagy csak a feltételek egyikének kell teljesülnie a szűrő végrehajtásához. Az ablak alsó részében a szűrési feltételhez tartozó műveletet határozhatjuk meg. Az üzeneteket tudjuk például másolni vagy mozgatni egy adott mappába illetve speciális színt rendelhetünk hozzá. Mozgatás vagy másolás esetén meg kell adnunk a célmappát. Ha végeztünk a szűrő definiálásával, kattintsunk az ‘OK’ gombra. Szűrő készítése egy üzenet felhasználásával Ehhez válasszuk ki azt az üzenetet, mely alapját képezi a szűrőnek, majd kattintsunk rá az egér jobb gombjával. A

megjelenő helyi menüből válasszuk a ‘Szabály gyártása levélből’ menüpontot és válasszuk ki a kívánt szűrési opciót. 272 Levelezés Szűrők alkalmazása A szűrők az ‘Eszközök’ ➝ ‘Szűrők’ szűrőlistában megadott sorrendben hajtódnak végre. A sorrendet a következőképpen tudjuk megváltoztatni: jelöljünk ki egy szűrőt és nyomjuk meg a ‘Fel’ vagy ‘Le’ gombot. Ha végeztünk a rendezéssel, nyomjuk meg az ‘OK’ gombot. Az Evolution a definiált szűrőket minden új levélre automatikusan alkalmazza, de a már a mappákban lévő levelekre nem. A régebben fogadott levelekre is alkalmazhatjuk a szűrőket: jelöljük ki a kívánt leveleket majd válasszuk a ‘Műveletek’ ➝ ‘Szűrők alkalmazása’ menüpontot. VMappák Az Evolution egy egyedi szolgáltatást biztosít számunkra, a VMappákat. Egy VMappa egy virtuális mappa, amely keresései vagy szűrési feltételek alapján jelenít meg

üzeneteket. Az üzenetek egy kijelölt mappába történő mozgatása helyett azok egy virtuális mappában jelennek meg. 15 Evolution: csoportmunka Linux alatt Ekkor megnyílik egy szűrési szabály készítése ablak, melyben feltételként az általunk kiválasztottak szerepelnek. Az előző pontban leírtaknak megfelelően járjunk el, és ha végeztünk, nyomjuk meg az ‘OK’ gombot. A VMappák hasznosak lehetnek az új levelek egy helyen történő tárolására. Például: készíthetünk egy VMappát, melyben összegyűjtjük az összes mappából az olvasatlan leveleinket. Új VMappa készítéséhez válasszuk az ‘Eszközök’ ➝ ‘Virtuális mappák szerkesztője’ menüpontot, majd a megjelenő ablakban nyomjuk meg a ‘Hozzáadás’ gombot. Virtuális mappát létrehozhatunk egy üzenetből is, azt szűrőként alkalmazva. Kattintsunk az egér jobb gombjával a kívánt üzenetre, a helyi menüből válasszuk a ‘Szabály gyártása

levélből’ menüpontot, majd válasszuk ki a kívánt VMappa feltételt. Adjunk egy nevet a VMappának a ‘Szabály neve’ mezőben. A fentebb említett új levél példához állítsuk az ‘Állapot’ot ‘nem’ ‘olvasott’ra. A VMappa forrásnak adjunk meg azt, amit szeretnénk. Ha végeztünk, nyomjuk meg az ‘OK’ gombot Az új virtuális mappa látható lesz a mappasávban, a ‘VMappák’ bejegyzés alatt. A virtuális mappákban lévő leveleket tudjuk olvasni, törölni. Törlés esetén azonban nem csak a virtuális mappából, hanem az eredeti helyéről is törlődik az üzenet. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 273 Naptár Találkozók létrehozása Új találkozó létrehozásához kattintsunk az ‘Új találkozó’ ikonra az eszköztárban. A megjelenő ablak ‘Találkozó’ regiszterablakában adhatjuk meg a találkozó részleteit. Kategorizálhatjuk a találkozókat a könnyebb kereshetőség érdekében. Az Evolution rendelkezik

egy emlékeztető szolgáltatással, mely a találkozók előtt figyelmeztet minket a beállításnak megfelelően. Az emlékeztető szolgáltatást az ‘Emlékeztető’ regiszterablakban állíthatjuk be. Ha a találkozóra vonatkozó beállításokat elvégeztük, kattintsunk a ‘Mentés és bezárás’ gombra. Az új találkozó meg fog jelenni naptárunkban. Értekezlet összehívása Értekezlet szervezéséhez kattintsunk az ‘Új találkozó’ gombra, majd válasszuk a ‘Műveletek’ ➝ ‘Értekezlet tervezése’ menüpontot. Egy találkozó adatainak megadásához hasonlóan adjuk meg a szükséges információkat. Az ‘Értekezlet’ regiszterlapon adjuk meg a résztvevőket. Ehhez kattintsunk a regiszterlap alján lévő ‘Mások meghívása.’ gombra és a megjelenő ablakban adjuk meg a résztvevőket. Miután végeztünk, kattintsunk a ‘Mentés és bezárás’ gombra A résztvevők e-mailben kapnak értesítést az értekezletről. Az

Evolutionnel lehetőség van még egy olyan találkozóidőpont megkeresésére, amely minden résztvevőnek szabad. Illetve az Evolutionnel lehetőségünk van erőforrások kezelésére is. Az találkozó szervező és ütemező funkcióról további információ az Evolution belső súgójában található. Feladatok kezelése Az Evolution segítségével listát vezethetünk azokról a feladatokról, melyeket el kell végeznünk. A listához egy új feladatot az ‘Új feladat’ gomb megnyomásával adhatunk. A megjelenő ablakban adjuk meg a feladat összegzését, esedékeségét, a kezdés dátumát és a feladat leírását. A feladat állapotát, prioritását és más információt a ‘Részletek’ regiszterlapon adhatunk meg. Miután a feladatot meghatároztuk, kattintsunk a ‘Mentés és bezárás’ gombra. Ekkor a feladat felkerül a listára. A listában a feladatra való dupla kattintással változtathatunk a feladaton, vagy beállíthatjuk „Kész”

állapotúra. 274 Naptár 15 Névjegyek Az Evolution egy személyről a nevén és e-mail címén kívül egyéb cím- és személyes információt is tud tárolni. A következő módon tudjuk gyorsan annak a valakinek a nevét és az e-mail címét a névjegyalbumba felvenni, aki e-mailt küldött nekünk: kattintsunk az egér jobb gombjával az e-mail címre a betekintő ablaktáblában. Kattintsunk a ‘Hozzáadás a névjegyalbumhoz’ gombra Ha további adatokat is szeretnénk megadni, kattintsunk a ‘Részletes szerkesztés’ gombra. Ha egy teljesen új névjegyet szeretnénk létrehozni, kattintsunk az ‘Új névjegy’ gombra. Adjuk meg a kívánt adatokat, majd kattintsunk a ‘Mentésés bezárás’ gombra. Lista készítése Ha van egy olyan felhasználói csoport, akinek rendszeresen szeretnénk üzenetet küldeni, egy lista készítésével egyszerűsíthetjük a dolgunkat. A ‘Névjegyek’ nézetben kattintsunk az ‘Új lista’ gombra. Adjuk meg a

lista nevét, majd adjuk meg a lista tagjait, egyenként begépelve azok e-mail címeit vagy „Fogd és vidd” módszerrel illesszük be a címeket az Evolution névjegyzékéből. Jelöljük be a ‘Címek elrejtése, amikor erre a listára küldesz levelet’ jelölőmezőt, ha a címzettek számára nem szeretnénk láthatóvá tenni azoknak a címét, akiknek még elküldtük a levelet. Ha végeztünk, nyomjuk meg a ‘Mentés és bezárás’ gombot. A lista egyike lesz névjegykártyáinknak és levél szerkesztésnél a cím beírásakor automatikusan kiegészül, ha első néhány karakterét már beírtuk. Evolution: csoportmunka Linux alatt Névjegyek felvétele a címjegyzékbe Névjegyek megosztása Lehetőségünk van egy, a címjegyzékünkben tárolt névjágykártyát elküldeni egy másik Evolution felhasználónak. Kattintsunk az egér jobbgombjával a névjegyre és válasszuk a ‘Névjegy továbbítása’ menüpontot. Ekkor a névjegy egy emailben

csatolt fájlként kerül továbbításra Ezt az e-mailt a szokásos módon szerkesszük és küldjük el. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 275 További információk Az Evolution tartalmaz egy hatékony segítséget, melyet a ‘Súgó’ menüből tudunk elérni. Az Evolutionról bővebben a Ximian weboldalán olvashatunk: http://www.ximiancom 276 További információk 16 A Linux a hang alkalmazások széles körét kínálja. Az alkalmazások különböző kiforrottsági állapotban vannak és különböző felhasználói kört céloznak meg. Az alkalmazások nagy változatossága és a néha kevéssé beszédes elnevezések használata miatt nem mindig könnyű kiválasztani az adott feladat igényeinek megfelelő alkalmazást. A következő fejezet áttekintést nyújt a hang- és zenei alkalmazásokról, többfajta multimédia feladatkör szerint csoportosítva azokat. Ezen felül néhány jól használható programot részletesebben is ismertetünk.

Egyes alkalmazások nem részei az alapértelmezett telepítésnek. Ilyenkor használjuk a YaST-t a megfelelő csomagok telepítésére. Hangkeverő programok . Zenelejátszó programok . Dal- és kottaszerkesztők . Hangsávok olvasása CD-ről . TV, video, rádio és webkamerák . Teletext az alevt programmal . Webkamerák és a motv . Rádiózzunk a kradio programmal Nxtvepg – tévéújság a PC-n . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 278 280 283 284 285 288 288 289 290 Multimédia alkalmazások Linuxon Multimédia alkalmazások Linuxon Tájékoztatás Ha nem jelöljük másképp, a hang alkalmazások a ‘SuSE Menü’ ‘Multimédia’ ➝ ‘Hang és Zene’ almenüjéből indíthatók. Tájékoztatás

Hangkeverő programok A keverőprogramok (mixerek) a számítógép hang ki- és bemeneteinek hangerő és balansz szabályzására nyújtanak egységes felületet. A különféle keverőprogramok közötti eltérés azok felhasználói felületében vehető észre. Sok keverőprogram létezik; mindenki a saját igényeinek megfelelőt választhatja. A legtöbb program a ‘Multimédia’ ➝ ‘Hang és Zene’ menüben az elnevezésében található "mix" szócskáról ismerhető fel. Tipp Általánosan elmondható hogy érdemes egy keverőprogramot indítani az egyéb hang alkalmazások indítása előtt. Ezt a keverőt felhasználhatjuk a beállításokra és a hangkártya ki- és bemeneteinek tesztelésére. Néhány hangkártya nem teszi lehetővé a többféle alkalmazásból történő párhuzamos használatot. Ha a hang alkalmazás futása leáll, annak legtöbbször ez az oka. Tipp A gamix hangkeverőprogram Ha több hangkártyával rendelkezünk, a

gamix segítségével mindegyik kártyánkat képesek leszünk vezérelni. A csúszkák és a vezérlőgombok segítségével könnyedén beállíthatjuk a kívánt hangerőket. Alsamixer Az alsamixer egy szöveges módban futó, mégis grafikus kinézetet nyújtó keverőprogram. A program a kurzormozgató billentyűk segítségével         működtethető. A csúszkák vezérlése a  Q , W , E , Y , X , és  C billentyűkkel is lehetséges. Ezekkel a billentyűkkel a bal és jobb oldali csatornák külön is beállíthatók. 278 Hangkeverő programok 16 Tájékoztatás Az alsamixer megjelenése és lehetőségei nagyban függnek a hangkártya típusától. Az alábbi ismertetés a széles körben használt AC97 szabványú keverőeszközökre alapul. Ha a hangkártyánk nem felel meg ezeknek a specifikációknak, kisebb eltérések lehetnek. Az envy24control keverőprogram alkalmazható például az Envy24 (ice1712) lapkakészlettel

rendelkező hangkártyákra. Multimédia alkalmazások Linuxon 16.1 ábra: A gamix keverőprogram Tájékoztatás A hangkimenet alapvető csúszkái a ‘Master’, a ‘PCM’ és a ‘CD’. A ‘Master’ a kimenő hangerőt állítja, míg a ‘PCM’ és ‘CD’ a külön PCM és audio CD csatorna hangerejét szabályozza.   Az  M billentyű lenyomásával elnémíthatjuk az egyes csatornákat. Amikor a   Space  csatorna el van némítva, egy ‘MM’-jel jelenik meg a csúszka felett. A  (szóköz) billentyűvel a felvételi forrás jelölhető ki. A ‘Capture’ csúszka a bemeneti erősítést, a ‘Line’ és a ‘MIC’ (a felvételi forrásnak megfelelően) a felvétellel kapcsolatos összes lényeges funkciót állítja be.   Esc  billentyű lenyomásával léphetünk ki. További Az alsamixer programból az  információkat a man alsamixer parancs kiadására megjelenő kézikönyv lapokban olvashatunk. Érdemes kipróbálni az

alsamixergui alkalmazást is. Ez az alsamixer egérrel szabályozható megfelelője, teljes grafikus felülettel. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 279 16.2 ábra: Az alsamixergui keverőprogram KMix KDE keverőprogram A KMix a KDE keverőprogramja. Megszokott és kényelmes felületet nyújt a KDE felhasználók számára, a KDE panelbe integrálható. A GNOME keverő kisalkalmazása Ha a GNOME munkakörnyezetet használjuk, ez a kisalkalmazás egy könnyen kezelhető hangerőszabályzót rejt, amely beépül a panelbe. A panelhez való hozzáadáshoz kattintsunk a felülete felett az egér jobb oldali gombjával, majd válasszuk ki a ‘Panel’ ➝ ‘Hozzáadás’ ➝ ‘Kisalkalmazás’ ➝ ‘Multimédia’ ➝ ‘Keverőpult’ menüpontot. Zenelejátszó programok Számos programot használhatunk a zenei CD-k és a sokféle zenei formátumban kódolt fájlok (mint az MP3, OGG és WAV fájlok) lejátszására. Ahol lehetséges, a lejátszóprogramok

által támogatott formátumokat felsoroltuk. kscd Zenei CD-k lejátszása A kscd egy egyszerűen kezelhető zenei CD lejátszó program. A ‘SuSE menü’ ‘Multimédia’ ➝ ‘Multimédia’ ➝ ‘CD’ ➝ ‘KsCD’ pontjából érhető el. A program 280 Zenelejátszó programok 16.3 ábra: A kscd felülete A WorkMan CD-lejátszó program A WorkMan egy egyszerű, kézreálló felhasználói felületet nyújt rengeteg funkcióval. Ideális mindazok számára, akik egy nem megszokott KDE CD lejátszót akarnak. 16 Multimédia alkalmazások Linuxon beállításához a szerszámokat ábrázoló nyomógombra kell kattintani. A kscd képes csatlakozni egy online CDDB szerverre a CD sávok címeinek letöltéséhez. A GNOME CD-lejátszó kisalkalmazása Ez a kisalkalmazás is egyszerűen hozzáadható a GNOME panelhez, a panelen a jobb egérgombbal kattintva a ‘Panel’ ➝ ‘Hozzáadás’ ➝ ‘Kisalkalmazás’ ➝ ‘Multimédia’ ➝ ‘CD lejátszó’

menüpontra. XMMS A zenegép Az XMMS egy teljeskörű és robusztus zenelejátszó program. Az xmms használata egyszerű. A menük megnyitáshoz használható nyomógombok kicsit furcsának tűnhetnek, de az alkalmazás ablakában a bal felső sarok környékén könnyen megtalálhatjuk őket. A kimenetet az ‘Opciók’ ➝ ‘Beállítások’ ➝ ‘Audio I/O modulok’ pontban választhatjuk ki. Ha az xmms-kde csomagot telepítettük, az aRts hangkiszolgáló kiválasztása itt történhet SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 281 16.4 ábra: Az xmms bekapcsolt „Equalizer” (ekvalézer, grafikus frekvenciakiegyenlítő), valamint az „OpenGL Spectrum-Analyzer” és az „Infinity” modulokkal Tájékoztatás Ha az xmms nem ismer fel egyetlen beállított hangkártyát sem, a kimenet automatikusan a ‘Disk Writer modul’ lesz. Ha ez fennáll, akkor a lejátszott zenék egyenesen a lemezre íródnak WAV fájlok formájában. Az idő kijelzése sokkal

gyorsabban fog futni, mint a hangkártyán történő lejátszáskor. Tájékoztatás A kijelzési modulokat az ‘Opciók’ ➝ ‘Beállítások’ ➝ ‘Kijelzési modulok’ párbeszédablakban állíthatjuk be. Ha 3D hardvergyorsítással rendelkező kártyával rendelkezünk, érdemes kipróbálni például az OpenGL spektrum analizátort. Ha az xmms-plugins csomag telepítve van, akkor az új Infinity modult is kipróbálhatjuk. A menük megnyitásához öt kis betű található a bal oldalon a menü gombja alatt. Ezen gombok alatt további menüket találunk, amelyek további lehetőségekkel szolgálnak. A lejátszási lista a ‘PL’ gomb alatt, míg az equalizert az ‘EQ’ gomb alatt található a jobb oldalon. 282 Zenelejátszó programok FreeAmp MP3, OGG, és hangfolyam lejátszó Dal- és kottaszerkesztők Elképzelhető hogy a grafikus zeneszerkesztő programok nem elég fejlettek vagy nem felelnek meg az igényeinknek. Mindezek mellett lehetséges

zenei kottákat létrehozni és szerkeszteni Linuxon. NoteEdit A NoteEdit jelenleg a legösszetettebb kottaszerkesztő program, amely grafikus felülettel rendelkezik. Segítségével a zenei jelek széles választékából készíthetünk kottát. A noteedit programmal nemcsak kottákat, hanem MIDI fájlokat is lejátszhatunk, illetve felvehetünk. A kottákat többféle formátumban lehet exportálni (például MusixTeX és LilyPond). Multimédia alkalmazások Linuxon A FreeAmp egy másik közkedvelt lejátszóprogram, amely több platformra is elkészült. Használja a ‘MyMusic’ gyűjteményt a lejátszási listák létrehozásához A FreeAmp számos témát ajánl fel, amelyekkel a lejátszó kinézete teljességgel megváltoztatható. 16 Az alkalmazást a noteedit paranccsal vagy menüből indíthatjuk. Az /usr/ share/doc/packages/noteedit/examples könyvtárban néhány példa található, amely a ‘Fájl’ ‘Megnyitás’ menüpontból nyitható meg. A ‘TSE3’

➝ ‘TSE3 Midi bemenet’ menüpontban MIDI fájl importálására nyílik lehetőség. Ez betölthető a szerkesztőbe a ‘TSE3–>Kotta’ menüponton keresztül. A konvertálás néhány paraméterét, mint a pontosítást, megadhatjuk a ‘Szűrő párbeszéd’ ablakban. A ‘MIDI’ ➝ ‘Eszközök’ menüpontban, az ALSA MIDI eszközöket választhatjuk ki. Ezek mind lejátszásra, mind felvételre használhatók A ‘Szólam’ ➝ ‘Szólam tulajdonságok’ menüpontban állíthatjuk be az adott szólamhoz tartozó hangszert, MIDI csatornát és néhány egyéb paramétert, mint például a sztereó panorámát. A hangjegyeket az egér segítségével lehet bevinni. Először válasszuk ki az eszköztárban a hangjegy hosszát és a kötési módot (ha lehetséges). Ezután a hangjegyet a kívánt pozícióba beszúrhatjuk a középső egérgomb megnyomásával. Szünetet a jobb egérgombbal hozhatunk létre A billentyűzetet a hangjegy beviteléhez a

‘Szerkesztés’ ➝ ‘Általános tulajdonságok’ ➝ ‘billentyűzetről való beszúrás engedélyezése’ paraméter bekapcsolásával használhatjuk. A hangmagasság ezután a kurzormozgató SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 283 gombokkal adható meg, a hangjegy hossza pedig a numerikus billentyűzeten,     ha a Num Lock  be van kapcsolva. A hangjegy a ↵  billentyűvel, szünet pedig a   Space billenty űvel szúrható be.   További információkat a noteedit programról a /usr/share/doc/ packages/noteedit könyvtárban találhatunk. 16.5 ábra: A noteedit szerkesztőablaka Hangsávok olvasása CD-ről A Konqueror böngészővel egyszerűen konvertálhatjuk zenei CD-ink tartalmát hangfájlokká, akárcsak a konzol-alapú alkalmazásoknál. Helyezzünk egy zenei CD-t a meghajtóba, és írjuk be az audiocd:/ URL-t a böngésző URL mezőjébe. Néhány másodperc elteltével a CD tartalma megjelenik. Ha hibaüzenetet kapunk

helyette, ellenőrizzük, hogy tagjai vagyunk a disk csoportnak (használjuk az id parancsot). Ha szükséges, adjuk hozzá magunkat ehhez a csoporthoz a YaST segítségével. Lépjünk ki a KDE-ből, majd lépjünk be újból és próbálkozzunk megint a művelettel. Ha rendelkezünk élő internetkapcsolattal, az audio CD címe is meg fog jelenni. Ezt a Konqueror egy CDDB szerverről kérdezi le A hangsávokat 284 Hangsávok olvasása CD-ről 16 Multimédia alkalmazások Linuxon átmásolhatjuk a CD-ről a merevlemezre, majd átalakíthatjuk őket MP3 vagy OGG formátumba. 16.6 ábra: CD sávok olvasása konquerorból TV, video, rádio és webkamerák A TV kártya beállítása integrálva lett a YaST2 beállítóeszközbe. Ha a kártya sikeresen felismerésre kerül, automatikusan beállítható. Ellenkező esetben a kártyát kézzel kell beállítanunk. A következő bekezdésekben a motv alkalmazás kerül előtérbe, amelyet a BTTV meghajtó szerzője

készített. Egy másik TV alkalmazás a KWinTV Ha inkább a KWinTV-t szeretnénk használni, egyszerűen használható ezen fejezet átolvasása után. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 285 Tévénézés a motv programmal A motv program a xawtv továbbfejlesztése. Minden fontos programfunkció beépítésre került a program felületébe. A program a ‘SuSE’ ‘Multimédia’ ‘Videó’ menüpont alatt található. Elindíthatjuk úgy is, hogy a parancssorban kiadjuk az motv parancsot. A program elindulása után először egy tévéablak jelenik meg. Ha a jobb egérgombbal erre az ablakra kattintunk, megjelenik a menüablak. 16.7 ábra: A motv tévéprogram Jelforrás- és adókeresés A ‘Settings’ ‘Input’ menüpontban lehet beállítani a kívánt jelforrást. Ha itt a ‘Televízió’ menüre kattintunk, az első indítás során be kell állítanunk az adókat. Ezt megtehetjük automatikusan az adókeresővel, amelyet szintén a ‘Settings’

alatt találhatunk meg. Ha a ‘Save settings’ pontra kattintunk, a megtalált adókat a rendszer a saját könyvtárunkban, a .xawtv fájlban tárolja Ha újra elindítjuk a programot, az adók azonnal elérhetők. Tipp Ha a rendelkezésre álló adókat nem szeretnénk automatikusan   végigkeresni, a Ctrl + billentyűkkel a következő adóra ugorhatunk. A       ↑  és a   segítségével az adót finomhangolhatjuk. ←  Tipp 286 TV, video, rádio és webkamerák 16 A némafilmtől a hangosfilmig Ha a hangkártyát szeretnénk használni hangkimenetként, ellenőrizzük a keverőpult beállításait. Ezt megtehetjük például a gamix programmal (lásd a „gamix” leírását a fejezetben). Olyan hangkártyákkal, melyek az AC97specifikációnak megfelelnek, a ‘Input-MUX’ menüt a ‘Line’ opcióra kell állítani A ‘Master’ és a ‘Line’ szabályozókkal állíthatjuk be a hangerőt. Képarányok és teljes képernyős mód

Tévékép esetén a szélesség:magasság arány alapesetben 4:3. A ‘Eszközök’ ➝ ‘Képméretarányok’ alatt lehet beállítani ezt. Ha a ‘4:3’ arányt választjuk (ez az alapértelmezett beállítás), akkor az arány automatikusan megmarad, még ha a tévéablakot át is méretezzük. Multimédia alkalmazások Linuxon A hangkártya hangkimenetét kössük vagy a hangkártya soros bemenetére, vagy közvetlenül aktív hangfalhoz, ill. erősítőhöz Néhány tévékártya esetén a hangkimenet ereje változtatható. Ebben az esetben a szabályozó dobozban lehet beállítani a hangerőt, amelyet a ‘Beállítások’ ‘Hangerő’ pontban tudunk elérni. Ebben a dobozban található még a fényerő, a kontraszt és a szín beállítása is.  Az  F billentyűvel vagy az ‘Eszközök’ ➝ ‘Teljes képernyős mód’ kiválasztásával teljes képernyős módba válthatunk. Ha a teljes képernyős módba váltáskor a kép nem fedi le a teljes

képernyőt, szükségünk van kisebb után-igazításra. Néhány videokártya nem képes úgy teljes képernyős módra váltani a tévéképet, hogy ne váltson grafikus módot. Ha a kártyánk ezt nem támogatja, a teljes képernyős módhoz a grafikus módot 640x480-as felbontásra kell váltanunk. Az ehhez szükséges beállításokat a ‘Beállítások’ ➝ ‘Konfiguráció’ pont alatt végezhetjük el. A motv újraindítása után a teljes képernyős módba váltás során a képernyőmód is automatikusan átállítódik. Tipp A .xawtv fájl automatikusan elkészül, illetve automatikusan frissítésre kerül, ha a ‘Beállítások’ alatt a ‘Beállítások mentése’ pontra kattintunk. A konfigurációs fájl további beállításairól az xawtvrc parancs kézikönyv lapjain olvashatunk (man xawtvrc). Tipp Az indítómenü Azokat a programokat, amelyeket a motv programmal együtt szeretnénk használni, közvetlenül el tudjuk innen is indítani. Így

például célszerű lehet SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 287 a gamix audiomixert és az alevt teletext programot közvetlenül úgynevezett gyorsbillentyű segítségével indítani. Azokat a programokat, amelyeket a motv alkalmazásból szeretnénk indítani, a .xawtv fájlba kell beírni A sorok például így nézhetnek ki: [launch] Gamix = Ctrl+G, gamix AleVT = Ctrl+A, alevt A program neve után következik az ún. gyorsbillentyű, majd utána az a parancs, amellyel a program indul. A [launch] alá beírt programokat az ‘Eszközök’-menüből is elindíthatjuk. Teletext az alevt programmal Az alevt programmal a teletext oldalakon navigálhatunk. A programot elindíthatjuk akár a ‘SuSE’ ➝ ‘Multimédia’ alól, akár parancssorból az alevt paranccsal is. A program az összes, adott pillanatban (motv programmal) bekapcsolt adó oldalát eltárolja. Az oldalak között tetszés szerint navigálhatunk, mégpedig úgy, hogy vagy beírjuk a kívánt

oldal számát, vagy az egérrel egy oldalszámra kattintunk. Ha a ‘«’, illetve a ‘»’ jelre kattintunk (ezeket az oldal szélén találhatjuk), akkor előre-, ill. hátralapozhatunk Webkamerák és a motv Ha a webkameránkat már támogatja a linux, akkor azt többek között a motv programmal is használhatjuk. A támogatott USB-eszközök listáját a http://www.linux-usborg alatt olvashatjuk Ha a webkamera használata előtt a motv programmal már használtuk a tévékártyánkat, akkor a bttvmeghajtó betöltése már megtörtént. A webkamera meghajtója automatikusan betöltődik, ha a webkamerát az USB-kapuhoz csatlakoztatjuk. Ezután a motv programot a parancssorból a -c /dev/video1 paraméterrel indítsuk, hogy elérhessük a webkamerát. A -c /dev/video0 paranccsal továbbra is a tévékártyát érhetjük el. 288 Teletext az alevt programmal 16 Tájékoztatás Tájékoztatás Rádiózzunk a kradio programmal A kradio programot a ‘SuSE’ ➝

‘Multimédia’ alatt találjuk. Ahhoz, hogy elinduljon az állomáskereső, kattintsunk a duplanyíl-gombokra. Az egyszeres nyilakkal a frekvenciát lehet változtatni 50 Hz-es lépésekben. A hat adógomb lefoglalásához kattintsuk rájuk a jobb egérgombbal. Ezután megadhatjuk az adó nevét. Ekkor az, az éppen beállított frekvenciával együtt a ~/.kde/share/config/kradiorc fájlba kerül Multimédia alkalmazások Linuxon Amikor webkamerát csatlakoztatunk az USB buszra, mielőtt a bttv meghajtó betöltésre került volna (ez automatikusan történik a TV alkalmazás betöltése közben), a /dev/video0 eszköz foglalt lesz a webkamera számára. Ez esetben a motv programot a -c /dev/video1 kapcsolóval kell meghívnunk a TV kártya elérésére. Egy hibaüzenet megjelenhet, mivel a bttv meghajtó nem tud automatikusan betöltődni. Egyszerűen kezelhetjük ezt a problémát a meghajtó külön betöltésével a modprobe bttv segítségével, amit root

felhasználóként kell kiadnunk. A rendszerben beállítható videóeszközökről az motv -hwscan parancs nyújt felvilágosítást. 16.8 ábra: A kradio rádióprogram A hangerőt nem lehet minden tévékártyán szabályozni. Ha tévékártya audiokimenetét mégis a hangkártya „Line In”-bemenetéhez kötöttük, a hangerőt a gamix keverővel állíthatjuk be. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 289 Nxtvepg – tévéújság a PC-n A teletextjel mellett néhány adó úgynevezett EPG-jelet is sugároz (Electronic Programme Guide). Ez a jel egy úgymond elektronikus tévéújság, amelyet az nxtvepg segítségével könnyedén megnézhetünk. Ennek azonban az a feltétele, hogy olyan tévékártyánk legyen, amelyet a bttv-meghajtó támogat. Ezen kívül kell még legalább egy adó, amely EPG-t küld. Az nxtvepg programmal a műsorokat nem csak adók és témakörök, de például kategóriák mint ‘movie’, ‘sport’ alapján is ki lehet válogatni.

Az adások listája olyan feltételek szerint is rendezhető, mint „Live” (élő közvetítés), „Stereo” vagy „Subtitle” (feliratos film). A program elindítható a ‘SuSE’ ➝ ‘Multimédia’ ➝ ‘Video’ alól is, vagy parancssorból az nxtvepg paranccsal. Az EPG adatbázis beolvasása Ahhoz, hogy az EPG jelekre a programadatbázis felépülhessen, illetve azt frissíteni lehessen, a tévékártya hangolóját (tuner) az egyik olyan adóra kell ráállítani, amely EPG-t sugároz. Ez történhet egy tévéalkalmazásból (például a motv) vagy az nxtvepg programból. Ügyeljünk rá, hogy egyszerre csak egy alkalmazás használhatja a tunert! Ha a motv programmal beállítunk egy EPG-jelet, az nxtvepg program azonnal elkezdi beolvasni az aktuális adó tévéműsorát. A betöltési folyamatot az állapotsorban ellenőrizhetjük. 16.9 ábra: Az nxtvepg nevű elektronikus tévéújság 290 Nxtvepg – tévéújság a PC-n Tipp Problémák esetén

először mindig azt ellenőrizzük, hogy a ‘TV card input’ alatt a megfelelő képforrást választottuk-e. Tipp A megtalált EPG-szolgáltatókat a ‘Configure’ ➝ ‘Select Provider’ menüben válaszhatjuk ki. A ‘Configure’ ➝ ‘Merge Providers’ menüvel a különböző szolgáltatók adatbázisai akár össze is kapcsolhatók. Rend a rendetlenségben Az nxtvepg egy kényelmes szűrőfunkciót is felkínál, hogy akkor is át tudjuk tekinteni a programajánlatot, ha az túl bőséges. A ‘Configure’ ➝ ‘Show networks’ segítségével bekapcsolhatjuk az adók kiválasztásának listáját. A ‘Filter’ menüben számos szűrési lehetőség közül választhatunk. 16 Multimédia alkalmazások Linuxon Ha nem indítottunk el tévéalkalmazást, az nxtvepg program is meg tudja keresni az EPG-t sugárzó adókat. Ehhez keressük meg a ‘Configure’ alatt a ‘Provider scan’ pontot. Alapesetben itt egy ‘Use xatv’ nevű jelölőmezőt

kell látnunk, amely aktív. Ez azt jelenti, hogy az nxtvepg program az ebben a fájlban látható adatokat használja. Különösen érdekes lehet a ‘Navigate’ menü. Ez közvetlenül az EPG-adatokból épül fel. Német nyelvű szolgáltató esetén tehát németül, magyar nyelvű szolgáltató esetén pedig magyarul is megjelenik. A jobb egérgombbal a programlistára kattintva kinyílik egy speciális filtermenü, amelyben környezetfüggő szűrőfunkciókat aktiválhatunk. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 291 17 A K3b egy átfogó program, saját audio és adat CD-k gyártásához. A hagyományos CD író alkalmazásokkal szemben a K3b néhány különleges szolgáltatást is nyújt, melyek gyerekjátékká teszik saját CD-ink gyártását, legyen szó adatról, zenéről vagy akár videóról. A programot a KDE/SuSE menüben a ‘Multimédia’ ➝ ‘CD’ pont alatt találhatjuk meg. Az alábbiakban a program főbb funkcióit írjuk le. A

program első indítása Adat CD létrehozása . CD írása . Audio CD létrehozása . CD másolása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294 294 294 297 297 K3b - CD író alkalmazás KDE-hez K3b - CD író alkalmazás KDE-hez A program első indítása A program első indításakor a K3b beállítóeszköze, a K3bSetup jelenik meg. A SuSE Linuxban egyedülálló módon még a root jelszó sem szükséges a CDíráshoz, mivel a CD-író automatikusan az adott felhasználó jogosultságait kapja meg. Ha a K3bSetup nem indulna el automatikusan, megtaláljuk a ‘SuSE’ ➝ ‘Multimédia’ ➝ ‘CD’ pont alatt. Indítását követően egyszerűen kövessük a K3bSetup utasításait, azaz a program javaslatait olvassuk el, majd nyomjuk meg a Következő gombot. A K3b ezt

követően készen áll a használatra Adat CD létrehozása A 17.1 ábrán (következő oldal) a K3b főképernyőjét láthatjuk Egy új adat CD létrehozásához, válasszuk ki az ‘Új adat projekt’ pontot az ‘Új projekt’ menüből. Erre az ablak alján egy ‘Data 1’ fül jelenik meg Válasszuk ki a fájlböngészőablakban azokat a fájlokat illetve könyvtárakat, amelyeket fel szeretnénk írni a CD-re, majd húzzuk az egérrel a projektablakra és engedjük el (fogd és vidd). Ugyanezt úgy is megtehetjük, ha jobb egérgombbal rákattintunk a fájlra illetve könyvtárra, majd kiválasztjuk a ‘Hozzáadás a projekthez’ menüpontot. A projekt ablak alján láthatjuk, hogy az eddig hozzáadott adatok mennyi helyet foglalnak a CD-n. Ha megtelt a CD, kattintsunk az eszköztáron lévő ‘Írás’ gombra. Erre megjelenik a 172 ábrán látható párbeszédablak (296. oldal) CD írása A rendelkezésre álló CD írók az ‘Eszköz’ pont alatt

láthatók. A mellette lévő legördülő menüben be tudjuk állítani az írási sebességet. Ezen felül a párbeszédablak az alábbi beállítási lehetőségeket nyújtja: ‘Szimulált írás’: Ez a funkció arra való, hogy ellenőrizzük rendszerünk sebességét. Ha például írónk 40x-es sebességgel tud írni, akkor első írás előtt jelöljük be ezt az opciót, hogy az írás kikapcsolt lézerrel történjen. Ha így minden jól ment, akkor „élesben” is alkalmazhatjuk ezt a sebességet. ‘Írás röptében’: Ezzel az opcióval az írás közvetlen a CD-re történik (angolul: On-the-fly). Ha rendszerünk nem bírja ezt a sebességet (az ellenőrzéshez lásd a fenti opciót), írás előtt létre kell hoznunk egy képmásfájlt az 294 A program első indítása 17 K3b - CD író alkalmazás KDE-hez 17.1 ábra: A K3b főablaka adat CD létrehozása közben írandó anyagról. Ha nem jelöljük be ezt az opciót, a K3b automatikusan

létrehozza a szükséges képmásfájlt. Tájékoztatás A képmásfájl (angolul: ISO-Image) a CD teljes anyagát tartalmazza egyetlenegy fájlban. A képmásfájlnak az ISO9660 szabványnak kell felelnie, ezért hívják ISO képmásnak is. A fájl kiterjesztése rendszerint ‘*.iso’ A K3b segítségével közvetlen ‘*.iso’ fájlból is tudunk CD-t írni, ha kiválasztjuk a megfelelő menüpontot a ‘Segédeszközök’ menüből. Tájékoztatás ‘Csak képmásfájl’: Ha kijelöljük ezt a pontot, akkor a K3b csak a képmásfájlt hozza létre, anélkül, hogy CD-re írná azt. A kész ISO képmásfájlt a fent említett menüpont segítségével később bármikor rá lehet írni a CD-re. ‘Képmásfájl törlése:’ Miután a CD írása befejeződött, a K3b törli a képmásfájlt. ‘Egy menetben (DAO):’ Ezzel az opcióval a CD egy menetben, megszakítás SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 295 nélkül kerül írásra (pontosabban: a lézer nem

áll meg). Ez főleg audio CDk írásánál fontos (lásd Audio CD létrehozása (következő oldal)) ‘BURN Proof engedélyezése’: Ha CD-írónk támogatja ezt a képességet, akkor mindenképpen kapcsoljuk be ezt az opciót. A ‘Beállítások’ fül alatt különböző adatokat rendelhetünk hozzá a CD-hez. Például adhatunk a CD-nek egy nevet, feltüntethetjük magunkat kiadóként stb. Ezek az adatok nem kötelezők, annál fontosabbak azonban az ablak alján elvégezhető beállítások. Itt meghatározhatjuk, hogy a k3b hogyan kezelje a szóközöket. Mivel a szóközöket nem minden program kezeli tökéletesen, célszerű azokat helyettesíteni (például egy kötőjellel). Ha csak 50 MB-nyi adatot akarunk CD-re írni, de mégsem szeretnénk emiatt elpazarolni egy teljes CD-t, akkor kattintsunk a ‘Többszakaszos’ fülre és válasszuk ki az ‘Új többszakaszos CD’ menüpontot. Ilyenkor a K3b csak egy ideiglenes tartalomjegyzéket készít a CD-n, így

később bármikor folytathatjuk az elkezdett CD-t. A ‘Szakértői’ regiszterlapon a fájlnevekre és a fájlrendszerre vonatkozó beállításokat végezhetünk el. Itt rendszerint csak annyit kell tennünk, hogy kijelöljük a ‘Joliet bejegyzések létrehozása’ jelölőmezőt. Erre azért van szükség, hogy CD-nk minél több rendszerrel kompatibilis legyen. 17.2 ábra: CD írási párbeszédablak a K3b-ben 296 CD írása Audio CD létrehozása Hangfájlok lejátszása Ha a fájl neve alapján nem sikerülne egyértelműen azonosítanunk az egyik számot, le is tudjuk játszani azt a K3b beépített lejátszójával. Ehhez nem kell mást tennünk, mint „megfogni” a fájlt, majd az egérrel rádobni a lejátszóablakra (dupla-kattintással is megy;-). Ha nem találjuk meg az audio-lejátszót, válasszuk ki az ‘Audiolejátszó megjelenítése’ menüpontot a ‘Beállítások’ menüből. Az egyes fájlokat a jobb egérgombbal is hozzá lehet adni a

lejátszólistához, sőt le is tudjuk játszani azokat, anélkül, hogy előhívnánk a lejátszóablakot. K3b - CD író alkalmazás KDE-hez A zene CD-k szerkesztése alapvetően ugyanúgy működik, mint az adat CDké. Első lépésként létre kell hoznunk egy új projektet Válaszuk tehát az ‘Új audio projekt’ pontot a ‘Fájl’ ‘Új projekt’ menüből. Ezt követően ki kell választanunk az egyes számokat a jobboldali böngészőablakban, majd az egérrel húzzuk át a projektablakba, vagy nyomjuk meg a jobb egérgombot és válasszuk ki a ‘Hozzáadás a projekthez’ opciót. A K3b jelenleg az MP3, az Ogg Vorbis és a WAV fájlokat kezeli. 17 Az egyes számok sorrendjét a projektablakban „fogd és vidd” technikával lehet összeállítani. További beállítási lehetőségeket itt is a jobb egérgombos menü nyújt. Ha például kiválasztjuk a ‘Tulajdonságok’ menüpontot, majd rákattintunk a ‘Beállítások’ fülre,

meghatározhatjuk az egyes számok közötti szünetet másodpercben. Szintén a jobbegérgombos ‘Tulajdonságok’ menüpont alatt, a ‘CD-TEXT’ regiszterlapon néhány információt adhatunk meg az írandó számokról. Ezt semmiképpen ne hagyjuk ki, ha olyan CD lejátszóval rendelkezünk, mely megjeleníti a dal és a szerző címét! Ha készen vagyunk, nyomjuk meg az ‘Írás’ gombot. Ugyanaz a párbeszédablak jelenik meg, mint az adat CD-nél. Itt azonban csak akkor szabad kijelölnünk az ‘Egy menetben (DAO)’ jelölőmezőt, ha nem szeretnénk, hogy szünet legyen minden egyes szám között. Ha azt szeretnénk, hogy az egyes számok között az alapértelmezett – illetve az általunk meghatározott – szünet legyen, ne jelöljük ki ezt a pontot. Ilyenkor az írás sávonként (TAO módban) történik CD másolása CD másolásához válasszuk ki a ‘CD másolása’ menüpontot az eszköztáron, majd helyezzük be a másolandó CD-t az

olvasómeghajtóba. A megjelenő párbeszédablakban ki kell választanunk a CD olvasót, a CD írót és az írási SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 297 sebességet (lásd a 17.3 ábrát) Első alkalommal általában célszerű szimulált módban írni, így nem tesszük tönkre a CD-t, ha rendszerünk nem elég gyors. Ha a CD-ről nem csak egy, hanem több másolatot szereténk elkészíteni, állítsuk be a másolatok számát a ‘Másolatok’ pont alatt. 17.3 ábra: CD másolási párbeszédablak a K3b-ben További információk Fent leírt főbb tulajdonságai mellett a K3b még további képességekkel is rendelkezik, például egy beépített audio-lejátszóval. Ezen felül támogatja a CDk újraírását és túlírását, a VideoCD és az SVCD írását MPEG videófájlokból, de az audio CD-k kiolvasását is lehetővé teszi. A program képességeinek részletes leírását a /usr/share/doc/packages/k3b/ könyvtár alatt találhatjuk. Részletes

ismertetés a program összes lehetőségéről az alábbi címen olvasható: http://k3b.sourceforgenet 298 CD másolása 18 Digitális fényképeink kezeléséhez számos segédeszköz létezik Linux alatt. Az egyik legkönnyebben kezelhető közülük a gtKam alkalmazás. A gtKam segítségével nem csak a számítógépünk és a digitális kamera közötti kapcsolatot tudjuk létrehozni, hanem képböngészőként is használhatjuk, tetszés szerint akár a praktikus kis előnézeti képekkel. De már a Konqueror böngésző is szinte minden ma kapható digitális kamerát támogat, ebben a fejezetben erről is adunk pontosabb információkat. gtKam és gPhoto 2.0 Kamera csatlakoztatása a számítógéphez . Szükséges szoftverek telepítése és beállítása . A gtKam használata . Digitális képeink megtekintése Konquerorban Újabb digitális kamerák közvetlen használata További információk . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 300 300 300 301 302 302 304 Digitális fényképezés Linux alatt Digitális fényképezés Linux alatt gtKam és gPhoto 2.0 A gtKam alkalmazás tulajdonképpen nem más, mint egy grafikus előtétprogram (Graphcial User Interface, GUI) a gPhoto 2 programhoz,mely a háttérben végzi a valódi munkát. Tulajdonképpen használhatnánk a gPhoto 2-t a gtKam alkalmazástól függetlenül is, de minek parancssoron dolgozni, ha grafikus felület alatt is megy;-) Ezzel a lépéssel a gPhoto fejlesztői egy új irányba léptek, a régebbi gPhoto ugyanis nem csak saját grafikus felülettel, hanem számos olyan képességgel is rendelkezett, ami gtKam alatt sajnos nem használható ki, mivel a gPhoto 2 már nem támogatja. Kamera csatlakoztatása a számítógéphez Feladatunk akkor a legkönnyebb, ha digitális kameránkat az USB csatólón keresztül össze tudjuk kötni a

számítógéppel. Természetesen ehhez mind a számítógép, mind a kamera oldaláról USB támogatás szükséges. A SuSE Linux alapértelmezett rendszermagja már egy ideje támogatja a különböző USB eszközöket, így már csak a számítógépünknek valamint a kamerának kell a megfelelő kapuval rendelkeznie. Végül ne feledkezzünk a szükséges USB kábelről sem. Tájékoztatás A USB kapcsolat rendszerint erősen igénybe veszi a fényképezőgép elemeit. Gondoskodjunk tehát arról, hogy szükséges szerint az elektromos hálózatra is tudjuk csatlakoztatni a kamerát. Tájékoztatás Csatlakoztassuk a digitális kamerát az USB kapuhoz, majd kapcsoljuk be. Szükséges szoftverek telepítése és beállítása Indítsuk el a YaST vezérlőközpontot, majd telepítsük a gtkam csomagot. A YaST a program által igényelt csomagokat automatikusan telepíti. További információt a YaST-tal történő csomagtelepítéshez a Szoftver

telepítése/eltávolítása fejezetben (60. oldal) kaphatunk 300 gtKam és gPhoto 2.0 18 A gtKam használata A program indítása előtt csatlakoztassuk a kamerát a megfelelő kapuhoz, majd indítsuk el a programot terminálablakból a gtkam & paranccsal, vagy az általunk használt ablakkezelő megfelelő menüpontjával. Válasszuk ki a ‘Kamera’ ➝ ‘Kamera kiválasztása.’ menüpontot és keressük meg digitális fényképezőgépünket a legördülő listán szereplő modellek közül. Ha nem vagyunk benne biztosak, nyomjuk meg a ‘Felismerés’ gombot a kamera automatikus érzékeléséhez. Ha a program nem találja meg a kamerát, próbálkozhatunk még a szakértői beállításokkal. A gtKam főablaka három részből áll fent láthatjuk a menübejegyzéseket és az eszköztárat, baloldalt a kameránkat és a könyvtárböngészőt, a jobboldali ablakban pedig az elérhető képek listáját, illetve előnézeti képeit találhatjuk. A

program legfontosabb funkciói közvetlen az eszköztáron keresztül érhetők el. Egy kattintás a hajlékonylemez ikonra és a program menti a kiválasztott képet. Ha pedig a szemetes ikonra rákattintunk, akkor kitörli azt (nem tárolja a szemétkosárban;-) A nyílgombokkal előhívhatjuk a jobboldali ablakban lévő képindexet. A digitális kamera beállításait a papírt és tollat ábrázoló ikon segítségével tudjuk elérni. A programból való kilépéshez pedig nyomjuk meg az ajtós ikonra. Digitális fényképezés Linux alatt A gtKam egy gyors és könnyen kezelhető grafikus felületű alkalmazás, mely minden ablakkezelővel együttműködik. Használhatjuk a digitális kamerán lévő képek gyors megtekintéséhez és letöltéséhez, valamint a kamerén lévő képek törléséhez. A letöltött képek szerkesztéséhez a The GIMP képszerkesztő szoftvert ajánljuk, amelyről az A GIMP képszerkesztő fejezetben (317. oldal) olvashat bővebben.

Ha mindent jól állítottunk be, megjelenik a kameránk a baloldali ablakban. A faszerkezetben történő böngészéshez kattintsunk az egyes könyvtárak előtti „+” jelre. A pontos könyvtárszerkezet a használt kamera típusától függ Keressük meg a könyvtárszerkezeten belül a legalsó könyvtárat, ott ugyanis rendszerint a kamerán lévő képek indexét találhatjuk meg. Az egyes menüpontok kiválasztásához kattintsunk a megfelelő ikonra. Amennyiben a ‘Előnézeti képek megjelenítése’ gomb ki van választva, megtekinthetjük a jobboldali ablakban az egyes képek nevét és előnézetét. Ha nincs bekapcsolva az előnézet, csak a kép neve jelenik meg, valamint egy helykitöltő ikon. Tipp Ha jobban szeretjük a KDE alkalmazáskat, akkor a gtkam helyett használhatjuk a digikam programot is. Tipp SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 301 Az egyes képeket egy egérkattintással tudjuk kiválasztani. Amennyiben az   összes képet

egyszerre szeretnénk kiválasztani, nyomjuk meg a ⇑  + A billentyűkombinációt, vagy válasszuk ki a megfelelő menüpontot a ‘Kiválasztás’ menüből. Egy kép mentéséhez (merevlemezre való másolásához) kattintsunk a hajlékonylemez ikonra vagy válasszuk ki a ‘Kiválasztott képek mentése’ menüpontot a ‘Fájl’ menüből. Javasoljuk, hogy a program által javasolt neveket használjuk a mentéshez. A ‘Mentés’ párbeszédablak számos lehetőségeket kínál. A ‘Mentés kiválasztása’ pont alatt például beállíthatjuk, hogy a mentés csak a képekre, csak az előnézeti képekre vagy mindkettőre vonatkozzon. Hasonló lehetőségekkel rendelkezünk, ha meg akarunk nyitni egy képet a ‘Kép(ek) megnyitása ezzel:’ ponton keresztül. Ha például a képeket a GIMP képszerkesztőprogrammal szeretnénk feldolgozni, egyszerűen írjuk be, hogy gimp. Digitális képeink megtekintése Konquerorban A KDE felhasználók számára a

Konqueror a megszokott környezetben teszi lehetővé a digitális USB kamerához való hozzáférést. Egyszerűen csatlakoztassuk kameránkat az USB kapuhoz, majd keressük meg a digitális kamera ikont a munkaasztalon. Ha megvan, egyszerűen kattintsunk rá az egérrel, és máris csodálhatjuk fényképeinket a kedvenc fájlkezelőnkben. A digitális fényképezőgéphez úgy is hozzá lehet férni, ha a Konqueror URL beviteli mezőbe beírjuk, hogy camera:/. Ezt követően már csak át kell böngésznünk az egyes könyvtárakat, amíg meg nem találjuk a fénykjépeket az egyik alkönyvtárban. A képek (fájlok) másolásához vagy mozgatásához a Konqueror ugyanazokat a lehetőségeket kínálja, ahogyan azt már megszoktuk. A Konqueror fájlkezelőről és internetböngészőről a Konqueror a KDE fájlkezelő és webböngésző alkalmazása fejezetben (221. oldal) olvashatunk bővebben Újabb digitális kamerák közvetlen használata Újabban olyan

digitális kamerák kerülnek forgalomba, melyek saját, kivehető memóriával (tipikusan Compact Flash-sel, IBM Microdrive-val) rendelkeznek, és a kamera maga inteligens módon egy háttértárrá alakítja a memóriáját, ami USB csatolófelületen keresztül szabványos merevlemez-partícióként látható 302 Digitális képeink megtekintése Konquerorban A kamera memóriája FAT fájlrendszerként látszik, ami nem ismeretlen fájlrendszer a Linux számára, evvel tehát nem lesz gondunk. A Linux az úgynevezett USB storage rendszert használja a háttértárak megszólítására USB-n keresztül. Ha a kamera átviteli módba kerül, a megfelelő modulok automatikusan betöltődnek. Most már csak csatolni kell a fájlrendszert és máris használhatjuk a memória tartalmát. Fontos tudni, hogy a kamera SCSI merevlemeznek látszik, méghozzá a legtöbbször /dev/sda1-nak. Az eszköznév a SCSI azonosítókból következik; ha már van SCSI eszköz a gépben, akkor

/dev/sdb1 lesz az eszközfájl neve. A FAT fájlrendszer csatolását egyszerűsíthetjük is egy bejegyzéssel az /etc/ fstab fájlba: 18 Digitális fényképezés Linux alatt a Linux számára. Ezek után kedvenc képnézegetőnkkel (pl gqview) vagy a megszokott Konqueror böngészővel nézegethetjük, törölhetjük a fájlokat, mintha csak egy merevlemezen lévő könyvtár fájljaival dolgoznánk. Mivel azonban az USB sebessége nem olyan nagy, mint egy merevlemezé, sok fájl feldolgozása esetén célszerű először átmásolni a fájlokat a merevlemezre. Hogy is működik ez részleteiben? /dev/sda1/media/camerarw,noauto,user00 Az USB rendszer képes arra, hogy a kamerát automatikusan bejegyeze az /etc/fstab fájlba. Ilyenkor nincs szükség kézi szerkesztésre és az /etc/ fstab fájlunk utolsó sorjában egy „HOTPLUG” bejegyzés szerepel. Tipp Az USB kamera csatlakoztatása után várunk 5-10 másodpercet, és figyeljünk arra, hogy a rendszer sípol-e

egyet. Ebben az esetben a rendszer nagy valószínűséggel automatikusan a munkaasztalra helyezi a kamera ikonját, és egyetlenegy kattintással tudunk hozzáférni képeinkhez. Tipp Van három kamerafajta, melyek nem felelnek meg pontosan az USB által előírtaknak, és így a Linux a szokatlan eszközök közé sorolja őket. Ilyenek a jelenleg a Minolta Dimage sorozat, az Olympus Camedia sorozat és a Casio QV sorozat. Ezek ugyanúgy működnek, mint a többi szokványos kamera, de néhány adatot közölni kell róluk a Linux rendszermagjával, különben az nem ismeri fel őket. Ellenőrizzük tehát a fentiek alapján, hogy szokványose a kameránk vagy sem Ha mindezidáig nem bírtuk működésre, akkor valószínűleg egy nemszokványos kameráról van szó. Ha tehát nem sikeres a kísérlet, akkor a nehezebb rész következik. Ha nem vagyunk járatosak szoftverek forráskódjának telepítésében és fordításában, SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv

303 akkor itt ne menjünk tovább, hanem kérjük járatosabb Linux felhsználó segítségét. Ha a fentiek nem jelentenek problémát, akkor telepítsük a használt rendszermag forrását, majd a forrásfában nyissuk meg kedvenc szerkesztőnkkel a /usr/src/linux/drivers/usb/storage/unusual devs.h fájlt Keressünk rá a fájlban a kameránk nevére és típusára. Valószínűleg nem fogjuk megtalálni benne. Ide kell most egy azonosítósorozatot beírni, mely a kamerát azonosítja. Ezt az interneten találjuk meg, vagy lépjünk kapcsolatba a SuSE terméktámogatásával:-). Ezután újra kell fordítani a rendszermagot, telepíteni azt, és máris működik a kamera. További információk Digitális kameránk további lehetőségeinek kiderítéséhez tekintsük meg az alábbi honlapok egyikét: http://www.gphotoorg A gPhoto és a gPhoto2-vel kompatíbilis programok honlapja. http://www.thekompanycom/projects/gphoto/ Itt találhatunk információkat a KDE gPhoto2

előtét programjához, a Kamera alkalmazáshoz. http://www.studuni-karlsruhede/~urc8/GnoCam/ Információk a GnoCam alkalmazáshoz. 304 További információk 19 A kooka egy könnyen kezelhető KDE alkalmazás, mely a lapolvasáshoz a SANE háttérrendszert használja. A kooka használatához szükségünk van a SANE programra és természetesen a kooka alkalmazásra. Az alábbi fejezet két részből áll. Az első része a kooka program egy rövid leírását tartalmazza, a második rész néhány általános tippet tartalmaz a lapolvasó és a lapolvasó-szoftverek használatához. Miért a Kooka? . Indítóképernyő . Előnézet . A kép végleges beolvasása . Különböző menük . Képek mentése . Szövegfelismerés a kadmos programmal Néhány tipp a lapolvasáshoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 306 306 307 309 309 311 312 313 Kooka – A KDE lapolvasóprogramja Kooka – A KDE lapolvasóprogramja Miért a Kooka? A kooka kombinálja az xscanimage könnyű kezelhetőségét az XSane teljes funkcionalitásával, miközben az előtérben a KDE alkalmazások által megszokott átlátható és könnyű kezelőfelület áll. Hiányoznak még olyan lehetőségek, mint például a lapok küldése fax-, illetve e-mailként valamint a másolás, azonban a program új utakat teremtett a képek mentéséhez, és folyamatos fejlesztés alatt áll. A beépített gocr szövegfelismerő program segítségével akár OCR alkalmazásként is használhatjuk a kooka-t (OCR = Optical Character Recognition, optikai szövegfelismerés). Ehhez nem kell mást tennünk, mint a gocr programot telepíteni, és máris használhatjuk a szövegfelismerő alkalmazást. A szövegfelismerést követően egyetlen kattintással

elindíthatjuk például a kwrite szerkesztőt, melyben feldolgozhatjuk a felismertetett szöveget (lásd alább: Szövegfelismerés a kadmos programmal). Tájékoztatás A http://www.mostangcom/sane honlapon fontos információkat kaphatunk arról, hogy a SANE jelenleg milyen lapolvasókat támogat és hogy azok linuxos meghajtója jelenleg milyen állapotban van. Mielőtt beruháznánk egy lapolvasóra, mindenképpen tekintsük meg ezt a weboldalt. Tájékoztatás Indítóképernyő A kooka alkalmazást terminálablakból a kooka paranccsal indíthatjuk, de megtaláljuk a K-menü ‘Grafikus programok’ almenüjében is. A kooka indítóképernyője három külön ablakból és az eszköztárból áll. Mindhárom ablakot az egérrel tetszőleges méretűre állíthatjuk be. Első indításkor egy kettéosztott ablakot láthatunk, valamint az eszköztárat. Egy további ablakban megnézhetjük képeinket kicsiben (angolul thumbnails). Minden egyes ablak igényeink szerint

átméretezhető és áthelyezhető, akár ki is vihetjük őket a kooka programablakból. Az ablakok mozgatásához az egérrel rá kell kattintanunk a vékony duplavonalra, majd a gombot nyomva tartva mozgathatjuk azt. Amennyiben az ablakokat központilag szeretnénk elhelyezni, akkor minden ablaknak egyforma mérete lesz és egymás mögött kerülnek elrendezésre. Ilyenkor a megfelelő fülre való kattintással tudjuk az egyes ablakokat előhívni. 306 Miért a Kooka? 19 Tipp Tipp Az ablakok elrendezésétől függően a különböző fülek segítségével tudunk az egyes regiszterlapok közül váltani. Az egyik ablakban (‘Előnézet’) a beolvasandó kép előnézete látható, egy másik ablakban (‘Képgyűjtemény’) a beolvasott képeket láthatjuk kicsiben. Az utóbbi ablak egyben egy minifájlböngésző is, melyet a képek mentéséhez is használhatunk Ehhez lásd még a Képek mentése fejezetet is. Egy másik ablakban különböző

lapolvasóval kapcsolatos beállításokat végezhetünk el. Az ablak alján még két gombot is találunk, melyek segítségével a beolvasandó kép előnézetét generálhatjuk, illetve elindíthatjuk a lapolvasást. Az előnézet mindig a bal felső ablakban jelenik meg (az ‘Előnézet’ fülre kattintva), a végleges kép pedig a jobb oldali ablakban. Az előnézet és a végleges kép közötti különbséget Előnézet bekezdésben magyarázzuk meg. Kooka – A KDE lapolvasóprogramja A legjobb ha egyből ki is próbáljuk: Fogjuk meg az egyik ablakot az egérrel, majd mozgassuk jobbra-balra (nyomva tartott egérgombbal). Ilyenkor az ablak mellett mindig megjelenik egy kis keret. Ha különböző helyeken elengedjük az egérgombot, rögtön láthatjuk, hogy hogyan viselkedik a kooka. Ugye, nem is olyan nehéz ;-) Végül egy olyan ablaka is van a kooka-nak, ahol az egyes könyvtárak tartalmát kisképek formájában láthatjuk. Az alábbiakban a jobb áttekintés

érdekében azt feltételezzük, hogy bal oldalt fent a képgyűjtemény és az előnézeti ablak található, bal oldalt alul a lapolvasóbeállítások, jobboldalt pedig a teljes kép valamint a kisképes nézet. Előnézet A 19.1 ábra (következő oldal) bal felső sarkában a kép méretére illetve tájolására vonatkozó gombok mellett az úgynevezett előnézeti ablak látható. Ha rákattintunk a főablak alján található ‘Kép előzetes beolvasása’ gombra, megjelenik ebben az ablakban egy előnézet, amelyet máris szerkeszthetünk. Az előnézet beolvasásakor azonban még nem jön létre fájl. Csak miután elvégeztük az esetleges javításokat és rákattintottunk a ‘Végleges kép’ gombra, akkor kezdődik meg a tulajdonképpeni lapolvasás. Az előnézetnek 3 fontos funkciója van: információkat kaphatunk a beolvasandó fájl méretéről és helyigényéről SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 307 19.1 ábra: A Kooka főablaka

beállíthatjuk, hogy a kép melyik részét szeretnénk beolvasni módosíthatjuk a beolvasandó kép fényerejét, kontrasztját és gamma értékét Azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy a nyomtatott kép valószínűleg nem fog ugyanúgy kinézni, mint ahogy mi ezt beállítottuk az előnézetben. A lapolvasó, képernyő és nyomtató tökéletes összehangolása egy olyan feladat, mely az otthoni felhasználó számára nem lehet reális cél, mivel ez professzionális nyomdatechnikát igényel. Ettől, függetlenül, sok esetben igen kedvező eredményeket kaphatunk a megfelelő eszközök és beállítások párosításával. Az előnézeti kép beolvasása Miután beolvastuk az előnézetet, állítsuk be a bal alsó sarokban lévő ablakban, hogy milyen módban szeretnénk létrehozni az előnézetet. A ‘Színes’ és ‘Szürkeárnyalatos’ értékek szinte egyértelműek. A ‘Bináris’ azt jelenti, hogy a program csak feketét és fehéret

érzékel, szürkeárnyalatok nélkül. Ennek az opciónak csak akkor van értelme, ha a beolvasandó kép egy monokróm grafika 308 Előnézet A bal felső ablakban (az ‘Előnézet’ fülre kattintva) beállíthatjuk a beolvasandó előzetes kép méretét és tájolását. Rögtön láthatjuk a leendő kép (mm-ben) illetve a fájl (kB/MB) méretét. Ha a ‘Beolvasás mérete’ legördülő menüben az ‘Egyéni’ pontot kiválasztjuk, nem állíthatjuk be a tájolást. Ilyenkor az előnézet beolvasását követően állíthatjuk be, hogy véglegesen mit is szeretnénk beolvasni; ez a legtöbb esetben a legjobb módszer. Miután befejeztük a beállításokat, kattintsunk a ‘Kép előzetes beolvasása’ gombra és a lapolvasó máris beolvassa a képet. Miután a lapolvasó befejezte munkáját, a kép kicsiben megjelenik az előnézeti ablakban. A kép végleges beolvasása Ha a beolvasandó kép méreténél az ‘Egyéni’ opciót választottuk ki,

kijelölhetjük a beolvasott képben az egérrel azt a részt, amelyet véglegesen szeretnénk beolvasni. Egyszerűen nyomjuk meg a jobb egérgombot a kép felett és húzzuk, amíg a szaggatott vonalú négyzet mérete megfelelő. A végleges kép beolvasásához is be kell állítani a kívánt módot és felbontást. A lapolvasó típusától függően még további beállítási lehetőségek is rendelkezésünkre állnak, mint például a kép kontrasztja, fényereje, gamma értéke stb. Ezeket az értéket maga a lapolvasó hardvere állítja be. Ha meg vagyunk elégedve a beállításokkal, kattintsunk a ‘Végleges kép’ gombra, és a lapolvasó újból letapogatja a felületet. A program ezt követően felteszi a kérdést, hogy milyen fájlformátumban szeretnénk a képet menteni. Ha a további képeket is ebben a formátumban szeretnénk tárolni, egyszerűen jelöljük ki a megfelelő jelölőmezőt és kattintsunk az ‘OK’ gombra. Erre a kép megjelenik

nagyban, a jobb oldali ablakban. A kép látható része a kiválasztott résztől és a beállított felbontástól függ. Nagy felbontás mellett valószínűleg csak egy részt láthatunk a fájlból Ilyenkor nyomjuk meg a jobb egérgombot a kép felett és válasszuk ki a megfelelő pontot a felbukkanó menüből. 19 Kooka – A KDE lapolvasóprogramja (például ceruzával rajzoltunk valamit), vagy egy szöveges dokumentum. Mindenképpen akkor használjuk, ha szövegfelismerés céljából szeretnénk beolvasni egy képet (lásd még az A kép végleges beolvasása bekezdést). A kép felbontása illetve a további beállítási lehetőségek az előnézet számára tulajdonképpen jelentéktelenek. Különböző menük Az eszköztár összes funkciója a menüsoron a ‘Fájl’ és ‘Műveletek’ menüpontokon keresztül is elérhető. A ‘Beállítások’ ➝ ‘Kooka beállítása’ menüben SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 309 néhány

alapbeállítást változtathatunk meg a Kooka számára. Az egyik legfontosabb menüpont az ‘Eszközök nézete’, ahol be- illetve kikapcsolhatjuk az egyes ablakokat (nézeteket). Ez főleg akkor hasznos, ha véletlenül teljesen becsuktunk egy ablakot az ”x” gombbal. A ‘Fájl’ menü csak a ‘Nyomtatás’ és a ‘Kilépés’ pontokat tartalmazza. A ‘Műveletek’ ➝ ‘Kép megnyitása képfeldolgozó programmal’ menüpont segítségével elindíthatunk egy külső képszerkesztőprogramot a fájl szerkesztéséhez. Az egyik legjobb választás ehhez a GIMP, mely azonban a SuSE Linux alapértelmezett telepítésekor nem kerül telepítésre; ezt utólag kell telepítenünk. A fenti lehetőségen kívül a menü az alábbi menüpontokat tartalmazza: Szövegfelismerés (OCR) az egész képre.: Ezt a menüpontot kiválasztva, a kooka elindítja a szövegfelismeréshez (OCR) szükséges gocr programot. Ha telepítve van a program, a ‘gocr elérési útvonala’

mezőben a /usr/bin/gocr bejegyzés látható. Egy kattintás az ‘OCR indítása’ gombra és a program elkezdi a képen illetve a kijelölt részben lévő szöveg felismerését. Szövegfelismerés (OCR) a kijelölt részre.: Ugyanaz a párbeszédablak jelenik meg, mint az előző menüpontnál. Itt azonban a szövegfelismerés a már beolvasott képben történik, az általunk kijelölt négyzetben (lásd még: Szövegfelismerés a kadmos programmal). Teljes szélességben: Ezzel a menüponttal (illetve a megfelelő ikonnal) úgy állíthatjuk be a beolvasott képet, hogy az ablakot a teljes szélességével kitöltse, megtartva a kép arányait. Teljes magasságban: Mint az előző menüpont, csak itt a kép teljes magassága lesz látható. Eredeti méretben: Visszaállítja a képet eredeti méretére, melyben beolvastuk. A kép méretétől függően lehet, hogy csak a sarkát látjuk. Tipp A kép nézetének átméretezéséhez egy egyszerűbb lehetőség is

kínálkozik. Egyszerűen kattintsunk a jobb egérgombbal a képre és válasszunk egyet a felbukkanó menüpontok közül. Ez a módszer az előnézeti képnél is működik, ráadásul a nagyítás arányát is megadhatjuk! Tipp 310 Különböző menük Tükrözés függőlegesen: A teljes kép függőleges tükrözésre kerül. Tükrözés vízszintesen: A teljes kép vízszintes tükrözésre kerül. Tükrözés mindkét irányban: A program függőlegesen és vízszintesen is tükrözi a képet. A kép jobbra forgatása: 90°-kal elforgatja a képet az óramutató járásával megegyező irányban. A kép balra forgatása: 90°-kal elforgatja a képet az óramutató járásával ellenkező irányban. A kép elforgatása 180 fokkal: 180°-kal elforgatja a képet. 19 Kooka – A KDE lapolvasóprogramja Kijelölt képrész megtartása: Ha a viszonylag kisméretű előnézetben nem sikerült pont azt a részt kijelölnünk, amit szerettünk volna, ezzel a

menüponttal most utólag méretre vághatjuk képünket. Ehhez először a jobb egérgombbal ki kell jelölnünk a megfelelő részletet, majd erre az eszközre kattintani. Képek mentése Ami a képek mentését illeti, a kooka kicsit különc. Ha bal felső ablakban rákattintunk a ‘Képgyűjtemény’ fülre, megjelenik egy fájlböngészőablak, az úgynevezett képtár. A képtárban a ~/.kde/share/apps/ScanImages/ könyvtár tartalma látható, beleértve az abban lévő alkönyvtárakat is. A kooka első indításakor csak a ScanImages és az Incoming könyvtár létezik. Ha a jobb egérgombbal rákattintunk az egyik mappára, megjelenik egy menü, melynek segítségével további alkönyvtárakat hozhatunk létre. A kooka alapértelmezett esetben az Incoming illetve a (kék színnel) kijelölt könyvtárban tárolja az új képeket, kscan 0001, kscan 0002 stb. néven Ha menteni akarjuk az új képet, egyszerűen kattintsuk az egérrel a nevére és adjuk meg a

kívánt nevet a kiterjesztéssel együtt. Ha rossz kiterjesztést adtunk meg, megjelenik egy megfelelő üzenet. A képformátum módosítása menet közben jelenleg még nem lehetséges. Ha nem szeretnénk kihasználni ezt a kényelemes és gyors lehetőséget a fájlok mentéséhez, természetesen a ~/.kde/share/apps/ScanImages/ SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 311 könyvtáron kívülre is menthetjük képeinket. Ehhez kattintsunk a jobb egérgombbal a megfelelő képre, majd válasszuk ki a ‘A kép mentése’ opciót. További lehetőségek a helyi menüben a kép bezárása illetve annak (végleges!) törlése. Ha olyan képeket is fel szeretnénk venni a gyűjteménybe, melyek nincsenek a képtárban, egyszerűen indítsuk a Konqueror fájlkezelőt és húzzuk a megfelelő fájlokat az egérrel a kooka ~/.kde/share/apps/ScanImages/ könyvtárába Szövegfelismerés a kadmos programmal A szövegfelismeréshez a kooka a kereskedelmi kadmos programot

használja. A kadmos nem csak nyomtatott betűket képes felismerni, hanem kéziratokat is. Miután telepítettük, olvassuk be a megfelelő dokumentumot színes illetve szürkeárnyalatos módban. Ha a beolvasandó lap monokróm (pl feketefehér), olvassuk be ebben a módban A lapolvasást követően jelöljük be az előnézetablaknak azon részét, amelyet szeretnénk felismertetni. A végleges beolvasáshoz mindenképpen be kell kapcsolni a fekete-fehér módot. 19.2 ábra: Szövegfelsimerés a kijelölt részen A beolvasást követően kattintsunk az eszköztárban a balról második ikonra, vagy válasszuk ki a ‘Szövegfelismerés (OCR) az egész képre.’ menüpontot a ‘Műveletek’ menüből. Az első próbálkozásnál mindenképpen hagyjuk változatlanul az alapértelmezett beállításokat a felbukkanó OCR ablakban (lásd a 19.2 ábrát) A legtöbb esetben ezekkel a beállításokkal lehet a legjobb eredményt elérni. Ezt követően kattintsunk ‘A

felismerés indítása’ gombra A szövegfelismerés eredménye – melynek minősége lényegében a beolvasott 312 Szövegfelismerés a kadmos programmal 19.3 ábra: A szövegfelismerés eredménye A szöveg utólagos szerkesztéséhez kattintsunk a ‘Megnyitás a Kate-tel’ gombra. Amennyiben nem az egész szöveget, hanem annak csak egy részét szeretnénk felismertetni, jelöljük ki a megfelelő részt az egérrel, majd kattintsunk a balról harmadik ikonra, vagy válasszuk ki a megfelelő menüpontot a ‘Műveletek’ menüből és járjunk el a fentiek alapján. 19 Kooka – A KDE lapolvasóprogramja dokumentumtól és annak betűtípusától függ – megjelenik egy külön ablakban (lásd a 19.3 ábrát) További információt a kooka programhoz a KDE oldalakon az alábbi címen találhatunk: http://kooka.kdeorg Néhány tipp a lapolvasáshoz Annak ellenére, hogy a kooka nagyon könnyen kezelhető, a lapolvasás főleg rossz mintáknál illetve olyan

lapolvasók esetén, melyek sok beállítási lehetőséggel rendelkeznek, valódi művészet is lehet. Kezdőként ilyenkor bizony sokat fogunk próbálkozni, amíg kedvenc fényképünk úgy jelenik meg a nyomtatón, ahogy azt szeretnénk. Tökéletes lapolvasáshoz és nyomtatáshoz sok idő és gyakorlat, valamint minőségi eszközök szükségesek. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 313 Milyen hardver szükséges? Mindenképpen figyelembe kell vennünk, hogy az otthoni felszerelés valószínűleg nagyban eltér egy olyan berendezéstől, amellyel profi munkát is el lehet végezni. Nyilván itt is szorosan összefügg az eszköz ára annak minőségével. A sikeres (és kényelmes) lapolvasás feltétele a minőségi hardver Egy 36 bites lapolvasó lényegesen szebb (szürke-) árnyalatokat generál, mint egy 24 bites eszköz. A Linux a SANE segítségével jelenleg főleg SCSI lapolvasókat, de egyre több USB lapolvasót is támogat. Tekintettel az

eszközök minőségére, mi a SCSI lapolvasókat javasoljuk, azonban ma már az USB lapolvasók beállítása is szinte gyerekjáték, csak be kell dugni azokat és máris beállíthatjuk őket a YaST2-vel. Néhány gyártó a párhuzamos kapuhoz csatlakoztatandó lapolvasókhoz is ad linuxos meghajtókat, azonban nincsenek tapasztalataink ezeknek az eszközöknek a minőségével illetve kezelhetőségével kapcsolatban. Ha SCSI lapolvasónk van, lehet, hogy a lapolvasóval kapott SCSI kártya helyett egy másik kártyát kell beszerezni, mivel azok általában rossz minőségűek és csak minimális képességekkel rendelkeznek. Ha még nincs lapolvasónk, mindenképpen vessünk egy pillantást a SANE kezdeményezés honlapjára mielőtt elszaladnánk a boltba. Nem árt, ha az elérhető meghajtó fejlesztési állapotával is tisztában vagyunk. Nagyobb képek beolvasásához illetve azok utólagos feldolgozásához sok memória szükséges. Jó, ha számítógépünk 128

MB, de inkább 256 MB központi memóriával rendelkezik. Minél gyorsabb a processzor, annál gyorsabban kerülnek feldolgozásra az adatok. A lapolvasáshoz azonban alapvetően nincs szükségünk felső kategóriás eszközre, házi használathoz legtöbbször a középosztályú is megteszi. Ahhoz, hogy a képernyőn a kép valósághűen jelenjen meg, a fentieken kívül szükségünk van még egy olyan videokártyára is, mely nagy felbontásban is meg tudja jeleníteni a kellő színmélységet. Milyen felbontással érdemes dolgozni? Ha csak arra szeretnénk használni a kooka programot, hogy egyszerűen beolvassunk egy fényképet és azt megtekintsük a képernyőn, a 75 illetve 100 ppi-s felbontás elegendő. A legtöbb képernyő ugyanis 75 dpi-s szabványfelbontással rendelkezik, azaz, ha annál finomabb felbontású a képünk, csak több memóriát foglal a gépen, de minőségi különbség nem lesz látható. Ha még nem tudjuk, hogy mire szeretnénk

használni a képet, olvassuk be 300 illetve 600 ppi-s felbontással. Ha ennél nagyobb felbontással dolgozunk, legtöbbször csak a létrehozott fájl mérete lesz sokkal nagyobb. Természetesen 314 Néhány tipp a lapolvasáshoz Amennyiben a képet azért olvassuk be, hogy később 1:1 arányban kinyomtathassuk, azt javasoljuk, hogy a nyomtató maximális felbontásához képest 1,6-szeres lpi értékkel olvassuk be a képet. Azaz, ha például nyomtatónk 300 dpi-s felbontással rendelkezik, olvassunk legalább 480 ppi-s felbontással. Ha a fő célunk az, hogy kitegyük a képet az internetre, a 75 ppi-s felbontás mindenképpen elegendő. Ha azonban a nyomtatóval a képnek egy nagyított részét szeretnénk kinyomtatni, tényleg nagy felbontásra van szükség. Ilyenkor a nagyítási szorzóval kell megszorozni a lapolvasás ppi értékét, azaz a fenti példánál ötszörös nagyításhoz 2 400 ppi-vel kellene beolvasni a képet. A legtöbb lapolvasó ezt a

felbontást fizikailag már nem tudja biztosítani, hanem szoftverrel közelíti. Tájékoztatás A nyomtató felbontását dpi-ben (”dots per inch”, azaz pontok száma hüvelykenként), a nyomtató „raszterét” lpi-ben (”lines per inch”, azaz sorok száma hüvelykenként) a lapolvasó felbontását pedig ppi-ben (”pixels per inch”, azaz pixelek száma hüvelykenként) szokták megadni. 19 Kooka – A KDE lapolvasóprogramja annak is lehet értelme, hogy egy vonalas grafika valamelyik részletét 1200 ppivel olvasunk be, fényképeknél azonban erre legtöbbször nincs szükség. Ha később kiderül, hogy a képet csak a számítógépen szeretnék használni, egy megfelelő képszerkesztőben (például a GIMP-ben) még mindig menthetjük kisebb felbontással. Tájékoztatás Hogyan állítsuk be megfelelően a fényerőt és a kontrasztot? Tisztában kell lennünk azzal, hogy a képernyőn megjelenített képet a legjobb esetben is csak megközelíti a

nyomtatási eredmény. Általában azt tudjuk javasolni, hogy monokróm (például fekete-fehér) képek esetén érdemes növelni a fényerő és a kontraszt értékeket. Ezeket az értékeket azonban nem a lapolvasáskor kell beállítani, kivéve ha azonnal ki is szeretnénk nyomtatni. Minden egyéb esetben elegendő, ha a képet a nyomtatás előtt a GIMP-ben ennek megfelelően beállítjuk. Mi a teendő, ha furcsa minták jelennek meg a képen? Nyomtatványok beolvasásakor (könyvek, újságok, magazinok) előfordulhat, hogy a minta egyes képpontjai a beolvasott fájlban egy úgynevezett Moiré mintát képeznek. A kooka jelenleg még nem rendelkezik olyan szűrési SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 315 lehetőséggel, mellyel el lehetne távolítani a Moirét. A gimp menüjében azonban találunk ilyen lehetőséget a ‘Szűrők’ ➝ ‘Javítás’ ➝ ‘Foltok’ almenüjében. A szűrő alkalmazása azonban a kép élességének rovására

megy. Tipp Ha a beolvasott képen szabályos minta látható, próbáljuk meg a beolvasás előtt 5-10 fokkal elforgatni, majd olvassuk be újból. Később a képet a GIMP-ben újból visszaforgathatjuk. Az így nyert kép végeredményben sokszor jobb eredményt ad, mint a sima szűrőalkalmazás. Tipp 316 Néhány tipp a lapolvasáshoz 20 A GIMP képszerkesztő A GIMP képszerkesztő A GIMP („GNU Image Manipulation Program”) egy nagy teljesítményű program a pixelgrafikák feldolgozásához. A GIMP az egyik legjobb program fotók és egyéb képfájlok módosításához és retusálásához. Miután alaposabban megismertük a programot, magunk is képesek leszünk képeket előállítani szinte a „semmiből”. Egy átlagos felhasználónak azonban nem szükséges a GIMP összes lehetőségét ismerni vagy használni. Képfeldolgozás és grafikai formátumok A GIMP használata . Ötletek a GIMP-pel való munkához . Rövid bevezetés a

képfeldolgozásba . További információk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 319 320 330 335 338 Tekintettel a GIMP kiemelkedő teljesítményére és a professzionális képszerkesztő programok árára, könnyen belátható, hogy a GNU Image Manipulation Program nagyszerű ajándék a Linux-rajongók számára. Sok más Linux alatt futó programhoz hasonlóan a GIMP is állandó fejlesztés alatt áll. 20.1 ábra: A GIMP eszköztára – a nyitóablak Természetesen ez az ismertető nem vállalkozhat a GIMP összes képességeinek teljes körű ismertetésére. Azonban az interneten mindenki számára szabadon elérhető a GIMP több, mint 900 oldalas „hivatalos” kézikönyve (http://manual.gimporg) Sajnos néhány bekezdése és illusztrációja már kissé elavult, ahogy a különböző eszközök beállításai bővültek. A program belső segítségnyújtó

rendszere, mely még mindig fejlesztés alatt áll, értékes segítséget nyújthat az új felhasználóknak. Figyelem A GIMP program állandóan fejlesztés alatt áll, ezért a jelenlegi GIMP verziónkban néhány, a szövegben leírt parancs már nem található meg ebben a formában, vagy már több naprakész művelettel bővült. Figyelem 318 Képfeldolgozás és grafikai formátumok Mi a képpontos kép? A GIMP-et a képpontos grafikák feldolgozására tervezték. Az ilyen képek kis színes négyzetekből állnak, amelyek együttese alkotja a teljes képet. Egy teljes képernyős kép, 800 × 600-as felbontásban pontosan ennyi számú képpontból áll, tehát 480,000 egyedi képpontot tartalmaz. Így nem meglepő, ha a képfájlok meglehetősen nagyok. Minden egyes képpont koordinátáján kívül, azok színinformációját is tárolni kell. Mivel egy 800 × 600 képpontú grafika fájlmérete így könnyen több mint 1 MB lehet, ezért kezdetektől fogva

sok időt és energiát áldoztak különböző tömörítési eljárások kifejlesztésére, amelyek segítségével csökkenthetjük a képfájlok méretét, a minőség megőrzése mellett. A GIMP képszerkesztő Mielőtt a GIMP részletes ismertetésébe kezdenénk, tekintsük át, hogy miben különböznek a képpontos (pixeles) és vektoros képek, majd ismerkedjünk meg néhány fájlformátummal. 20 Néhány jól ismert grafikus fájlformátum a képpontos grafikákra: XCF Az eredeti GIMP formátum. Támogatja a réteges technikát, amelyről később még lesz szó, és más sajátos GIMP műveleteket. Amikor létrehozunk egy képet GIMP-specifikus beállításokkal, és azt más fájlformátumban mentjük, akkor elveszthetünk bizonyos GIMP-specifikus információkat. BMP Egy tömörítés nélküli formátum, amelyet a Microsoft Windows is gyakran használ. Előnye, hogy a grafika igen gyorsan betölthető, de a fájl mérete viszonylag nagy. GIF A Graphics

Interchange Format-ot kimondottan az interneten történő képtovábbításra fejlesztették ki, és ennek támogatására speciális képességekkel ruházták fel. Sajnos, sok program nem támogatja már ezt a formátumot licencelési okok miatt. A GIF egyik fontos képessége az animált GIF: ez egy GIF fájl, amelyben több kép tárolható. Az internet böngészőben ezek a képek olyan gyorsan jelennek meg egymás után, hogy mozgókép benyomását keltik. A GIF korlátai ellenére nagyon népszerű, mert lehetővé teszi az átlátszó hátteret. PNG A Portable Network Graphics formátum népszerű helyettesítője a GIF formátumnak. Előállíthatók ugyanolyan minőségű tömörített fájlok, információ-veszteség és az előbb említett korlátok nélkül. Lehetővé tesz jobb formátumú átlátszó hátteret, de ezt nem támogatja teljes mértékben minden internetböngésző. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 319 PSD Ezt a formátumot

használja a professzionális Adobe Photoshop alkalmazás. Támogatja a többrétegű (multi-layer) technikát TIFF A Tagged Image File Format egy másik módszer a professzionális területen a fájlok mentésére. Különösen népszerű a nyomdaiparban JPEG A Joint Photographic Experts Group formátum a képfájlok nagy hatásfokú tömörítését teszi lehetővé, azonban a tömörítés fokától függően adatvesztéssel kell számolni. Mindamellett a képek interneten történő megjelenítéséhez ez is ideális fájlformátum. Tipp Mindig mentsünk egy XCF verziót a készített képünkről. Ezt sokkal könnyebb módosítani később. Tipp A vektoros grafikák A képpontos grafikákkal ellentétben, a vektoros grafikák nem tárolnak információt az összes egyedi képpontról, de informálnak arról, hogy hogyan jelennek meg a kép pontjai a képernyőn, és arról is, hogy csoportosított vonalak vagy felületek vannak közöttük. Egy vonal

reprezentációjához, amely vízszintesen átéri a képernyőt, és így összesen 800 képpontot képvisel, ezért csak négy információs egységre van szükség: a kezdő pont koordinátájára, a végpont koordinátájára, információra arról, hogy ez a két pont egy vonallal van összekötve, és talán még a vonal színe lehet fontos. Négy koordinátával és azokat négy vonallal összekötve ábrázolhatunk egy négyszöget a képernyőn. Hogy ezt a négyszöget egy bizonyos szín töltse ki, már csak egy további információs egység szükséges. Ezzel a módszerrel még összetett képek jellemzőit is viszonylag kis mennyiségű információ ír le. Többek között a OpenOffice.org-ban lévő rajz alkalmazás (Draw) is ezt a tárolási formátumot használja. A GIMP használata Hogyan indítsuk el a GIMP-et? A SuSE Linux alapértelmezett telepítésekor a GIMP automatikusan telepítésre kerül. A legkönnyebb a GIMP-et a SuSE gyorsmenüből indítani,

vagy – további pár lépéssel – a KDE menün át, a ‘SuSE’ ➝ ‘Grafikus programok’ ➝ ‘Gimp’ 320 A GIMP használata Az új GIMP telepítése után még néhány művelet következik a program első indításánál: a párbeszédablak bal alsó részén lévő gomb kinyitja a ‘Telepítés’ gombot. Kattintsunk erre a gombra és a következő párbeszédablakban a ‘Következő’ gombra. A GIMP így lesz megfelelően telepítve és beállítva Mivel sok fájlt kell betöltenie az első indításnál, ezért a GIMP-nek ehhez egy kis időre van szüksége. Ha közben kilépünk a GIMP-ből, a következő alkalommal már sokkal gyorsabban fog elindulni. Az alapbeállítás szerint minden indulásnál egy ablak jelenik meg a nap ötletével (20.2 ábra) Ha nem akarjuk, hogy ez automatikusan megjelenjen, kikapcsolhatjuk ‘a gép minden indításkor mondjon tippet’ jelölőmező üresen hagyásával. 20 A GIMP képszerkesztő kiválasztásával.

Ha gyakrabban fogjuk a GIMP-et használni, egy indító ikont is készíthetünk a munkaasztalra, vagy helyezzük az indító ikont a panelre, ha KDE-t használunk. A KDE megfelelő fejezete elmagyarázza, hogy miként tegyük ezt meg. 20.2 ábra: A GIMP hasznos ötleteket és tippeket ad az induláskor Az eszközablak A GIMP betöltése után meglehetősen egyszerű felülettel jelenik meg a képernyőn. Egy viszonylag kisméretű ablakot nyit meg, amely az eszközöket tartalmazza. A gombokra kattintva a képek manipulálásához szükséges eszközöket érhetjük el. Gyakorlatlan felhasználóknak először talán problémát okozhatnak ezek a gombok, ezért röviden áttekintjük, hogy melyik ikonnal milyen műveletet lehet végrehajtani. Tipp Ha még nincs gyakorlatunk képfeldolgozási programok használatában, akkor a következő szöveg alapos elolvasása segíthet az alapismeretek elsajátításában, mely után elkezdhetjük szerkeszteni első képünket. Tipp

SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 321 A GIMP főablak három részre osztható, ezek a menüsor a ‘Fájl’, ‘Kit.’ és ‘Súgó’ menüpontokkal, az eszközök ikonjai, valamint a szín, minta, és ecset kiválasztási ikonok. A menüsor A 20.1 ábrán jól láthatjuk a menüsort A fő tételek a ‘Fájl’ alatt: Új grafikus fájl létrehozása Meglévő kép betöltése a GIMP fájlkezelővel Képlopat készítése (a képlopat egy felvétel képernyőnkről, amelyet fájlba lehet menteni) Alapopciók beállítása Gyors hozzáférés a legutóbb feldolgozott fájlokhoz A ‘Kit.’ (kiterjesztések) menü fő tételei: Modulböngésző Bővítmények részletei: a GIMP-hez kapcsolódó további programok, amelyek speciális grafikai műveleteket hajtanak végre Szkriptek elérése A GIMP weboldalainak elérése A ‘Súgó’ menüben különböző információkat kaphatunk a GIMP-ről és annak lehetőségeiről. Általános információk az

eszközikonokról Mindegyik kis grafikus ikon, amely a GIMP főablakában látható, egy speciális művelet takar. Az eszköztár ablak átméretezhető mindkét irányban, vízszintesen és függőlegesen is. A megjelenítésükre a kétoszlopos elrendezést választottuk, amely nyilvánvalóan a menütételeket az ikonok feletti menüsorban eltakarja. Általában három vagy négy műveleti terület között tehetünk különbséget. 322 A GIMP használata Átalakító eszközök: Ezeket a műveleteket a kiválasztott területek módosítására használjuk. Sok művelet áll rendelkezésünkre, beleértve a levágást, az átméretezést vagy a tükrözést. 20 A GIMP képszerkesztő Kiválasztó eszközök (angolul Selection Tools): A kép feldolgozása során vagy az egész képen vagy csak egy bizonyos részére vonatkozóan végzünk különféle műveleteket. A művelet végrehajtása előtt pontosan meg kell határoznunk, hogy a változtatás milyen

területet érint; ebben számos kiválasztó eszköz lesz segítségünkre. Amint a kiválasztás megtörtént, a kijelölt résszel már külön dolgozhatunk anélkül, hogy a kép más területeit megváltoztatnánk. A kiválasztott     (= növelés) és a  Ctrl  terület növelhető vagy csökkenthető a ⇑  (=csökkentés) billentyűkkel. Próbáljuk ki, az egérmutató meg fog változni (plusz vagy mínusz jelet fog mutatni). Festőeszközök: A festőeszközök mint a ceruza, ecset, festékszóró, toll és a maszatolás tulajdonságai meglepően hasonlítanak egy valódi ceruza, ecset stb. tulajdonságaihoz. A negyedik, itt fel nem sorolt műveleti területhez a szín, a kitöltés és az ecset opciói tartoznak, melyek meghatározzák a festék színét vagy a festőeszköz hegyét. Tipp Rövid útmutató az eszközök kezeléséhez: egy kattintás az eszköz ikonjára aktiválja az eszközt. Duplakattintás kinyit egy további ablakot az eszköz opcióinak

beállítására. Néhány eszköz egyszerű és azonnal megérthető, mások azonban meglehetősen összetettek. Ne féljünk játszani egy kicsit ezekkel a beállításokkal! Mindig van olyan új hatás, amit felfedezhetünk! Tipp Kiválasztó eszközök A legegyszerűbb kiválasztó eszköz. A bal egérgombot lenyomva tartva és ugyanakkor az egeret elmozdítva egy négyszög területet jelölünk ki. Amikor felengedjük az egérgombot, egy szegély keretezi a kijelölt területet. Minden művelet, legyen az festés vagy más munkafolyamat,   csak az előzetesen már kijelölt képrészleten végezhető el. A ⇑  billentyű SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 323   lenyomására további négyszögeket adhatunk a kijelölt területhez. A  Ctrl  billentyű egyidejű lenyomásával megszüntethetjük a kijelölést. Ez az eszköz hasonlóan működik, mint a négyszög kiválasztás, azonban itt kör vagy ellipszis alakú terület jelölhető ki. Ez

az első igazán használható kiválasztó eszköz fotókon végzendő műveletekhez, mivel olyan fényképek, amelyek kizárólag körökből és négyszögekből állnak, igencsak ritkák. A lasszó lehetővé teszi egy szabálytalan alakzat szabadkézi kiválasztását. Nyomjuk le a bal egérgombot és „rajzoljuk” körül a kiválasztandó alakzatot, ahogy akarjuk. Amikor elengedjük az egérgombot, a kezdő és végpontot a program automatikusan összeköti. Eleinte ez igen nehézkes műveletnek tűnhet, de a kép kinagyításával könnyebbé tehetjük. A varázspálca kiválasztó eszköz valóban varázslatos. Olyan szabálytalan alakú képterületek kiválasztására használhatjuk, ahol a szomszédos képpontok hasonló színűek. Ha a szabvány beállítás nem felel meg nekünk, akkor megváltoztathatjuk a beállított értékeket az opció   ablakban, vagy a ⇑  billentyűt használhatjuk. A varázspálca akkor ideális, amikor hasonló színű

szabálytalan területeket akarunk kijelölni. Ez az eszköz is a kép speciális területének vagy objektumának kiválasztását teszi lehetővé. Horgonypontok segítségével – amelyeket egérkattintással állíthatunk be – szabályosan ívelt vonalakat tudunk rajzolni. Egyik előnye ennek a technikának, hogy a kontrollpontok változtatásával módosíthatunk a kiválasztáson. Fontos, hogy a terület kijelölése után kattintsunk a terület belsejébe, mert ezzel fejeződik be a kiválasztás művelete. Az eszköz használata némi gyakorlatot igényel, de a bonyolultabb munkáknál szinte nélkülözhetetlen. Kattintás után, ez az eszköz megpróbál automatikusan kiválasztást rajzolni szín vagy világos élek mentén. Néha nagyon jól működik A beállításokat az opció ablakban módosíthatjuk. Átalakító eszközök Mikor ez az eszköz aktív, az egérrel megragadhatjuk és áthelyezhetjük a kijelölésünket. 324 A GIMP használata A kép

valódi nagyítása céljából nyissuk ki a helyzetfüggő menüt egy jobb kattintással a képen, és válasszuk ki a ‘Kép’ ➝ ‘Kép átméretezése’ menüpontot. Megváltoztathatjuk a magasságot és szélességet, százalékos vagy képpontos értékben. A daraboló menüvel kiemelhetünk egy darabot a képből, és újraméretezhetjük a képet. Például egy tájkép esztétikai hatásának kellemesebbé tételére ajánlott az ég és a föld magasságát rendre 1/3ad, 2/3-ad arányban kijelölni. Az egérrel kattintsunk és nyissunk meg egy téglalapot. A téglalapon belülre kattintással kivágjuk azt a környező területből. Ne ijedjünk meg a hatástól, mert a műveletet visszavonhatjuk    a Ctrl  + Z megnyomásával. Szánjunk egy kis időt a kísérletezgetésre! Ezenkívül a téglalap méretét is megváltoztathatjuk úgy, hogy a jobb felső, vagy alsó sarkot megragadva a kívánt mértékben mozgatjuk a pontokat. Az egész téglalapot a bal

alsó, vagy jobb felső sarkok megragadásával mozgathatjuk. 20 A GIMP képszerkesztő A nagyító nem egy valódi átalakító eszköz, mert csak nagyítja vagy kicsinyíti a kép látványát, de a kép maga nem változik. A nagyítót ettől eltérően is használhatjuk, és a képet bizonyos százalékára csökkenthetjük,   ha lenyomva tartjuk a ⇑  billentyűt, mialatt az egérrel kattintunk. Ez az ikon olyan műveletek sokaságát rejti, amelyek elegendőek lehetnek egy kezdő számára. Mindazonáltal ezzel az eszközzel mindenféle tréfás átalakítást végezhetünk a képen, így megéri játszadozni vele. Természetesen az egész képre is vonatkozhat az átalakítás úgy, hogy először az eszköz-ikonra kattintunk, azután a képre. Ha csak egy részlettel kívánunk dolgozni, akkor először ki kell választanunk azt, majd az eszközikonra kell kattintanunk. Négy teljes funkció áll rendelkezésünkre: forgathatjuk a képet (kijelölést) egy

tetszés szerint meghatározott forgáspont körül, nagyíthatunk vagy kicsinyíthetünk, a téglalapot trapézzá alakíthatjuk, vagy torzíthatjuk a terület látószögét, hogy úgy nézzen ki, mintha más szögből néznénk. Az alapbeállítás a forgatás. A többi művelet a duplakattintással megnyíló párbeszédablakban választható ki. Egy egyszerű eszköz, mellyel a kiválasztott területet vízszintesen vagy függőlegesen tükrözhetjük. Ha a transzformációs eszközzel egyszer már módosítottuk az egész képet, vagy annak egy részét, akkor újra össze kell kapcsolnunk az úszó kijelölést a SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 325 képpel. Az egyesítést megelőzően még mindig módosíthatjuk átalakításunk eredményét. Számos lehetőség van a változások képbe való integrálására is   Használhatjuk a csúszkavonalzót, billentyűkombinációt például ( Ctrl  + H ), kattintást a képre valahol a kiválasztott

részen kívül, vagy kiválaszthatunk egy másik eszközt, és ezáltal a változások érvénybe lépnek. Festőeszközök A GIMP által rendelkezésre bocsátott festőeszközök bizonyos alapvető tulajdonságokkal rendelkeznek, melyeket a GIMP utánozni igyekezik. A megfelelő opció beállításával nem csak a ceruzavonalak vastagságát vagy erősségét, hanem az ecset erősségét is beállíthatjuk. Az egyes eszközök eszközbeállítási ablakában megtalálható a ‘Átlátszatlanság’ csúszka, melynek segítségével beállíthatjuk a használt szín átfedési értékét. Az alatta lévő, legördülő ‘Mód’ listában pedig meghatározhatjuk, hogyan illeszkednek be a rajzolt elemek a képbe. A kiválasztott eszköztől függ, hogy a különböző módoknak milyen hatása van. A szövegbevitel és a színmintavevő eszközzel való utólagos színkiválasztás nem valódi átalakító eszköz. Mivel ezek az ikonok is ebben a sorban, az eszköz

ablakban láthatók, itt ismertetjük ezeket is. A T a szövegbevitelt jelenti. A GIMP-ben széles lehetőség nyílik szövegek képben való elhelyezésére. Egy duplakattintás az eszközön kinyit egy ablakot, ahol módosíthatjuk a beállításokat. A ‘Use Dynamic Text’ gomb be- vagy kikapcsolásával választhatunk az egysoros szövegbevitel vagy egy hosszabb szöveg begépelésére is alkalmas ablak megnyitása között. Ez utóbbiban lehetőség van több sor beírására, illetve a szöveg rendezésére is (balra, középre, jobbra igazítva). A T eszközzel a képre való kattintás kinyitja az idevonatkozó párbeszédablakot, ahol beírhatjuk a szöveget és kiválaszthatjuk a betűtípust, annak méretét és más egyéb paramétereket is. Figyelem Ne felejtsük el: ha nem mentjük a szöveget egy különálló rétegbe, később nem fogjuk tudni megváltoztatni, mert a képbe integrálódik képpont (pixel) formában. Olvassuk el a Rétegek fejezetet további

információért. Figyelem A GIMP egy viszonylag egyszerű szövegeszközt tartalmaz. Sok olyan hatást, mint például a szivárvány vagy lépcsőzetesség, elméletileg 326 A GIMP használata A színfelszedő arra való, hogy színeket válasszunk ki a képről, és azokat a színkiválasztó ablakba helyezzük. Amikor a képen egy adott színre kattintunk a színfelszedő eszközzel, ez a szín aktiválódik. Ezért például retusálás esetén gyorsan megtalálhatunk egy meghatározott színtónust, amelyre éppen szükségünk van. A festékes-vödör segítségével a kijelölt területet tölthetjük ki egy adott színnel. A szín meghatározása helyett kiválaszthatunk egy mintát a rendelkezésre álló sablonból. A kitöltő műveletet megelőzően aktiválni kell a ‘Mintával fest’ gombot. Ezután a kijelölésen belül minden átfestődik a kiválasztott beállítások szerint. Ha átlátszó kitöltésre van szükségünk egy képrészen,

különböző rétegekkel kell dolgoznunk, melyek átlátszóan helyezkednek el egymáson. 20 A GIMP képszerkesztő manuálisan kell beállítani. A gyakorlatban a Script-Fu eszközök vagy a ‘Szűrők’ helyzetfüggő menü sok automatikus módosítási eljárást tesz lehetővé, melyeket részben kifejezetten szövegekkel való használatra terveztek. Vessünk egy pillantást a Script-Fu menüre és bátran kísérletezzünk! Az ikon a szürke skálás átmenetet tartalmazza. A GIMP-nek jó pár előre meghatározott színátmenete van, melyet a kijelölt terület kitöltésére használhatunk. Ez az eszköz szintén viszonylagosan összetett, és használata némi gyakorlatot kíván, különösen ha egy képet átlátszó színátmenettel akarunk befedni. A ceruza egy kifestő eszköz, mely bizonyára minden felhasználónak tetszeni fog. A virtuális ceruzával – ahogyan egy valódival – szabadkézi vonalakat rajzolhatunk. Az aktuális ecset kiválasztásával

meghatározhatjuk a vonal típusát, és a ceruzahegy alakját. Ezenkívül az eszközablak jobb alsó sarkában lévő ecsetikonra történő dupla kattintással (vagy a ‘Fájl’ ➝ ‘Párbeszédablakok’ ➝ ‘Ecsetek’ menüpont kiválasztásával) láthatjuk, hogy olyan ceruzahegyeket is használhatunk, amelyek nem léteznek a valós világban. Ceruzahegyünket rendkívül finommá vagy naggyá is tehetjük, vagy különleges alakot választhatunk neki. Az ecset lágyabban, „folyékonyabb hatással” rajzol, mint a ceruza. Az ezzel összefüggő beállítóablakban ezenkívül meghatározhatjuk a fokozatos halványulást (fade out) (a szín ereje a festés során lassan csökken), vagy az átmenetet ( az átmenet /gradient/ beállítási SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 327 lehetőségein keresztül). Mikor a fokozatos halványulás (fade out) beállítás aktív, szükségünk van – ahogyan a valóságban is – az ecset (vagy a kurzor)

elengedésére és be kell állítani újra, több színt véve. A radír radíroz. Ezenkívül vissza is állíthatjuk a törlést Ha a fentebb említett ecset-kiválasztást használjuk egy meghatározott ecset kiválasztására, akkor ezen kívül beállíthatjuk a radír alakját is igényeinknek megfelelően. A festékszóróval ugyanúgy dolgozhatunk mint egy valódival. Megváltoztathatjuk a nyomást („Pressure”) és magától értetődően sokféle különböző beállítás is használható. A klónozó eszköz (bélyegző ikon) a fotóretusálás végső műszere. Használható a kép részeinek meghatározására, mely azután klónozódik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy pontosan meghatározzuk, hogy a kép mely részét, hová és milyen formában másoljuk. Ehhez viszonylag keveset kell tennünk a ‘Kivágás’ és ‘Beillesztés’ funkciókkal, mivel valójában a festési képességet használjuk, amely lehetővé teszi, hogy beállítsuk az

elképzelt ecset alakját és átlátszóságát. Ezek akkor válhatnak érdekessé például, ha van egy régi fotónk fehér foltokkal. Aktiváljuk a klón eszközt, és ha szükséges a beállítóablakát is. Tartsuk nyomva a   billentyűt és kattintsunk a képre, hogy mintaként használhassuk a ⇑  másolat számára. Ezután engedjük el az egérgombot és vigyük a kurzort a sérült részre. Ha most megnyomjuk a bal egérgombot és mozgatjuk az egeret, a kép részlete, amit az első lépésben kijelöltünk, beillesztődik. Amikor az egeret felfelé mozgatjuk, a terület lemásolódik és szintén felfelé mozog. A pont egy hajszálkereszttel lesz jelölve Az ecset beállításaitól függően, egy kicsi vagy egy nagy sugár másolódik, és az eszközbeállításoktól függően, a másolás átlátszó vagy át nem látszó módon megy végbe. Ez igen sűrűn szükséges lesz fotók retusálásához Képesek vagyunk például eltüntetni nem kívánt

szövegrészeket a beolvasott képről, vagy például bőrhibákat arcképekről. Az elmosás vagy élesítés (a vízcseppet ábrázoló ikon) a kijelölt képrészen pontos kézi homályosításra vagy élesítésre szolgál. Hogy melyik funkció legyen aktív, azt a beállító-ablakban választhatjuk ki. Ismét az ecsetbeállítások határozzák meg a méretet, és a manipulált terület határait. A homályosító egyfajta ködfátyollal borítja a képet, ahogyan egy vízcsepp teszi azt egy színes vízfestményen: elhomályosítja a „festett” területeket. Az élesítés ennek az ellentéte Itt a program megpróbálja növelni a kontrasztot, és markánsabban elkülöníteni az éleket. Az 328 A GIMP használata A toll nemcsak rajzolásra használatos, de szépírásra is. Írásra az egyedüli javasolt módszer a grafikus (digitális) rajztábla használata. Az eszközbeállításban a toll alakját saját kívánalmainknak megfelelően alakíthatjuk. Vékonyabb

toll használata jobb hatások elérését teszi lehetővé. Az eszközikon, amely úgy néz ki mint egy tű, a valóságban egy vékony fapálca egy felragasztott átlátszatlan kartonpapír körrel. Egy ilyen műszer szükséges a fotólaborban egy kézi papírmásolat tökéletes megvilágításához. Mivel a negatív vagy a pozitív film csak egy kis része van tökéletesen megvilágítva, ez a műszer mozog azon területek felett, melyek egyébként a papír megvilágítása során túl sötétek lennének. Ezáltal az egyes részek külön megvilágítási problémái testre szabottan korrigálhatók. A fenti eszköz ellentéte egy kis lyukkal ellátott kartondarab a pótlólagos megvilágítás számára. Ezáltal ez a GIMP eszköz mindkét funkciót kielégíti. Világosabbá (dodge) tehetünk különálló területeket vagy utólagosan megvilágíthatjuk, sötétebbé téve (burn) azokat. Átmeneti lágy határok létrehozása céljából ajánlatos szórt ecsetnyomot

választani az ecsetkiválasztó párbeszédablakban. 20 A GIMP képszerkesztő élesítés nagyon jól működik, ha később távolabbról nézzük a képet. Ez mindazonáltal információvesztést is jelent. Nagyon közelről nézve kifejezetten megnagyobbodott, és nagyobb képpontokra bomlott képet látunk. Az ujj ebben az eszközikonban az éppen ott lévő színeket elmozdítja a papíron és elmaszatolja. Ezzel nagyon érdekes hatásokat érhetünk el A körzővel távolságokat és szögeket tudunk megmérni. Ehhez ki kell jelölni az ‘Információs ablak használata’ jelölőmezőt a megfelelő opciós ablakban. Szín, festőecset minták, és átmenetek (gradiensek) kiválasztása A 20.3 ábrán látható ikonok nem a szó szoros értelemben vett ikonok, amelyek parancsokat hajtanak végre, hanem ezek mutatják a GIMP-ben beállított értékeket is. Bal oldalon találjuk a fontos színkiválasztási műveleteket, míg a jobb oldalon láthatjuk a

jelenlegi aktív ecset formáját, az aktív kitöltési mintát, és az aktív átmenetet (gradient). Ha az egyikre rákattintunk, kinyílik egy párbeszédablak az egyedi beállítások elvégzéséhez. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 329 20.3 ábra: Szín, festőecset minták és átmenetek kiválasztása Ötletek a GIMP-pel való munkához Kép megnyitása Képzeljük el, hogy van egy mentett képünk, vagy az internetről töltöttünk le képet a merevlemezünkre, és azon akarunk dolgozni a GIMP-pel. Kattintsunk    a ‘Fájl’ ➝ ‘Megnyitás’-ra az eszköztár menüsorán (vagy  Ctrl  + O ) és a GIMP fájlkezelő párbeszédablaka kinyílik (lásd 20.4 ábra) Bal oldalon, kettős kattintással átválthatunk egy másik könyvtárba. Jobb oldalon találjuk a fájlokat, külön ablakban. A fájlok ábécé sorrendben vannak – fájltípus vagy dátum szerint nem lehet átrendezni azokat. Ha a GIMP felismeri a fájlformátumot, akkor egy

bélyegképet láthatunk a jelenleg kiválasztott fájlról. 330 Ötletek a GIMP-pel való munkához 20 A GIMP képszerkesztő 20.4 ábra: Fájl megnyitása a párbeszédablakkal Duplakattintás a fájl nevére, vagy egy kattintás az ‘OK’ gombra kinyitja a képet. A GIMP külön ablakban dolgozik a képpel, teljesen függetlenül az eszközikonokat tartalmazó ablaktól. Elmozdíthatjuk a képablakot bárhová a képernyőnkön, ha szükséges még meg is változtathatjuk a méretét és a nagyítás beállításait. Új kép létrehozása Bizonyítani akarjuk művészi tehetségünket és festeni vagy rajzolni akarunk egy   képet? Kattintsunk az eszközablakban a ‘Fájl’ ➝ ‘Új’ menüpontra ( Ctrl  + N ) és egy párbeszédablak fog kinyílni, ahol meghatározhatjuk a képjellemzőket (lásd 20.5 ábra) A legfontosabb a méret, rendszerint képpontokkal képviseltetve, képtípus, és a kitöltés típusa. Ha 800 képpont széles és 600 képpont

magas méretet választunk és a képernyőnk felbontása azonos értékű, ezt a festett képet, később teljes méretű háttérképként is tudjuk használni. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 331 A ‘Kitöltés típusa’ kiválasztásnál, az új képhez használt kitöltési típusokat választjuk ki: a jelenlegi előtér vagy háttér színe lehet fehér vagy átlátszó. Alapértelmezés szerint, az átlátszó területek szürke kockásan jelennek meg. 20.5 ábra: Új kép létrehozása Kép mentése Amint sok más műveletnél tapasztalhattuk, a képet is menthetjük egérrel, vagy    a gyorsbillentyű-kombinációval ( Ctrl  + S ). Amikor az egeret használjuk, a képen belüli jobbkattintás előhívja a kép helyzetfüggő menüjét. A helyzetfüggő menü egy hatékony eszköz Később találunk majd egy képet kinyitott helyzetfüggő menüvel. Képünk mentéséhez aktiváljuk a ‘Fájl’ ➝ ‘Mentés’ pontokat. Ha már adtunk

egy nevet a képünknek, akkor azon a néven lesz elmentve. Ha még nem, akkor a GIMP fájlkezelő nyílik ki, és ott meghatározhatjuk a fájlnevet, ha szükséges még másik könyvtárat is. A ‘Fájltípus meghatározása’ opcióval kiválaszthatjuk, hogy milyen képformátumot használjon a GIMP az elmentésre. Néhány képformátumot már 332 Ötletek a GIMP-pel való munkához Nyomtatás Képünk kinyomtatásához nyissuk ki a helyzetfüggő menüt a jobb egérgombbal. A ‘Fájl’ ➝ ‘Nyomtatás’ menüpontot kiválasztva megjelenik a nyomtatási párbeszédablak (lásd 20.6 ábra) Itt meg kell győződnünk a beállításainkról, hogy a megfelelő nyomtatósort, papírméretet (alapbeállítás „Letter”), nyomtatási irányt (auto, portrait, landscape), és kimeneti típust (fekete és fehér vagy színes)-t választottuk-e. Arányosan átméretezhetjük a képünket, ha szükséges, és meghatározhatjuk a helyét a lapon. Egy kattintás a

‘Nyomtatás’ gombra, és a nyomtatóra küldhetjük a nyomtatási feladatot. 20 A GIMP képszerkesztő korábban megtárgyaltunk. Ne felejtsük el a megfelelő fájl-kiterjesztést, ugyanis .TIF kiterjesztéssel is menthetünk el GIF fájlt A GIMP beállítása A GIMP néhány egyszerű beállítási opciót nyújt a gyors és hatékony munkához. Kísérletezhetünk bátran, anélkül, hogy a drága képünk elrontásától tartanánk – egészen addig, amíg nem mentjük azt! A többszintű visszavonás (Undo) művelettel visszavonhatjuk legutóbbi ténykedésünket. Válasszuk az egérrel a ‘Szerkesztés’ ➝ ‘Visszavonás’    Ctrl  + Z pontot a helyzetfüggő menüből, vagy használhatjuk a gyorsabb  billentyűkombinációt. Természetesen a GIMP nem tud végtelen sok változtatás megjegyezni, így csak meghatározott számú művelet utólagos visszavonására van lehetőségünk. Ennek az értéknek a megadásához egérrel válasszuk az

eszköztár ablakban a ‘Fájl’ ➝ ‘Beállítások’ menüpontot, majd állítsuk be a ‘Környezet’ kategóriában a ‘Visszavonható műveletek’ számát. Még egy javaslat: tanulmányozzuk a fent említett ‘Fájl’ ➝ ‘Beállítások’ ablakot. Amint jobban megismertük a GIMP-et, itt változtathatjuk meg az alapbeállításokat. Ebben a belső súgó rendszer jó tanácsokat ad Ha egyszer már memorizáltuk ezeket a billentyűkombinációkat, rájövünk, hogy sokkal gyorsabb a billentyűzettel dolgozni, mint az egérrel! Akár meg is változtathatjuk ezeket a kombinációkat egyéni igényeink szerint. Jobb egérgombbal kattintsunk a megfelelő menütételre, és tartsuk lenyomva az egeret. Ezután írjuk be a kívánt billentyűkombinációt – ez azonnal működni fog. Legyünk óvatosak, hogy elkerüljük az ismétléseket! SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 333 Tipp Sok műveletnek vagy eszközbeállításnak van saját ablaka,

amelyeket szükség szerint kinyithatunk vagy bezárhatunk. Egy megfelelően nagy képernyőn gond nélkül nyitva hagyhatjuk a gyakran használatos párbeszédablakokat. Tipp Még egy speciális tulajdonság: a leválasztható menüsorok a GIMP egy másik kiemelkedő képességét jelentik. Amikor egy menüsor szaggatott vonallal jelenik meg a tetején, rákattinthatunk erre a vonalra, és ezzel leválaszthatjuk ezt a menüt a nagyobb, helyzetfüggő menüről. A menü ezután megjelenik a munkaasztalunkon a saját ablakában. Rétegek A rétegek használata elengedhetetlen a GIMP-pel való hatékony munkához. A rétegek lehetővé teszik, hogy rendezzük a kép tartalmát, és könnyebben szerkeszthessük és módosíthassuk a képünket. Ahhoz, hogy a rétegek információit tároljuk, mentsük képünket .XCF kiterjesztéssel, a GIMP eredeti formátumában. A réteginformáció megőrzésén túl ez tárolja a GIMP tulajdonságait, mint például az útmutatók helyét.

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan működnek a rétegek, képzeljük el, hogy egy képet egy halom egymásra rakott átlátszó filmre készítettünk. A kép különböző részeit különböző ívekre rajzoltuk. Az íveket átrendezhetjük, lecserélhetjük őket, megadhatjuk, hogy melyik legyen legfelül stb. Egyedi rétegek vagy rétegek csoportjai helyet cserélhetnek, áthelyezhetünk képrészeket más helyre. Új íveket adhatunk hozzá, és másokat félretehetünk. Így működnek a rétegek a GIMP-ben. Képünk egyes részeit különálló rétegekre rajzolva manipulálhatjuk, megváltoztathatjuk azokat, letörölhetünk részeket anélkül, hogy ez érintené a kép többi részét. Legtöbben a szövegekhez használnak külön réteget, de a lehetőségek ennél sokkal kiterjedtebbek. A GIMP tartalmaz egy rétegkezelőt. A helyzetfüggő menü alatt a ‘Rétegek’ ➝ ‘Rétegek, csatornák és útvonalak’ pont kinyit egy párbeszédablakot (lásd 20.7 ábra)

Itt létrehozhatunk, másolhatunk és törölhetünk rétegeket vagy lerögzíthetjük (anchor) a réteget a háttérképben. Ezen kívül a szemet ábrázoló ikon a rétegkezelőben arra használható, hogy a réteget láthatatlanná tegyük információjának, elvesztése nélkül. Az ikon négy nyíllal, kapcsolt rétegeket jelképez. Az ilyen ikont mutató rétegeket csoportként lehet elmozdítani A ‘Csatornák’ fül alatt láthatjuk a három színcsatornát ‘Vörös’, ‘Zöld’, ‘Kék’ 334 Ötletek a GIMP-pel való munkához Képmódok A GIMP-nek három alapvető képmódja van – RGB, szürkeárnyalatos (grayscale) és indexelt. A GIMP-ben rendszerint az RGB a fő színmód A szürkeárnyalatos mód fekete-fehér, valamint szürke képekhez szükséges. Az indexeltet majdnem kizárólag a GIF fájlformátumú képek konvertáláshoz használjuk. Néhány dolgot azonban nem szabad elfelejtenünk amikor ezekkel a képmódokkal dolgozunk: Csak RGB módban

érhető el az összes szűrő, a legtöbb azonban szürkeskálás módban is használható. Ahhoz, hogy szűrőt futtassunk egy indexelt képen, előbb RGB-re kell konvertálnunk azt. 20 A GIMP képszerkesztő egyenként vagy bármely kombinációban. Az ‘Útvonalak’ fül információt ad az útvonalakról amelyeket a bezier kiválasztó eszközzel rajzoltunk. Az olyan képformátumok esetében, amelyek megkívánják az indexelt formát (mint pl. a GIF), konvertáljuk indexeltbe a képet, mielőtt mentjük Soha ne dolgozzunk egy képen indexelt módban! Annak a festéknek a színétől függetlenül, amelyet a szürkeárnyalatos képen használtunk, a szín fel fog oldódni, és szürkeárnyalatba megy át. A belső segítségnyújtó rendszer még több információt kínál a további képmódokról. Rövid bevezetés a képfeldolgozásba Az előző fejezetekben tárgyalt, a GIMP használatával kapcsolatos általános információ után következzen most

néhány tipp és gyakorlati tanács! A következőkben a leggyakrabban és leginkább szükséges egyszerű képszerkesztési műveletekről lesz szó: kép előkészítése optimális nyomat eléréséhez (kontraszt növelése, kép élesítése, szín és világosság javítása) különleges szűrőhatások beépítése a képbe szöveg beillesztése a képbe szöveg eltávolítása beolvasott (szkennelt) képről, vagy sérült kép javítása (karcok vagy foltok eltávolítása) SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 335 Fotók előkészítése a nyomathoz Tegyük fel, hogy van egy képünk a gyerekeinkről és tökéletes nyomtatást akarunk előállítani a színes nyomtatónkon. Szerencsétlenségünkre az első nyomat nem olyan lett, mint amilyet vártunk: a színek halványak voltak és volt a képen egy egész sötét pont. Mit tehetünk? Színes képek nyomtatásánál alapvető probléma, hogy a kép színe és kontrasztja, amit a képernyőn

látunk, nem pont olyan, mint amilyen a nyomtatóból kijön. A képernyőn lévő kép gyakran kontrasztban gazdagabb és csillogóbb. Csak professzionális rendszerekben van minden úgy beállítva, hogy a képernyőn megjelenő kép, és nyomtatott kép nagyfokú egyezést mutasson. Egy képfrissítő eljáráshoz a következő képmanipulációk ajánlottak: Mielőtt elkezdenénk, hozzunk létre biztonsági másolatot a képünkről. Ha egyszer mentjük a változtatásokat, e nélkül nem állíthatjuk vissza az eredeti állapotot. Bár ezek a javítások a ‘Kép’, ‘Színek’, ‘Fényerő-kontraszt’ használatával tehetők meg, jobb eredmény érhető el a ‘Szintek’ párbeszédablak használatával, amely a ‘Kép’, ‘Színek’, ‘Szintek.’ alatt található A ‘Szintek’ párbeszédablak megmutatja a színértékeket és a kép színeloszlását (lásd 20.8 ábra) A csúszkák állításával, ahol a fekete területek kezdődnek és véget

érnek, az értékeket teljes mértékben átrendezhetjük. Ez azt jelenti, hogy valahol a kép teljesen feketévé válik, máshol teljesen fehérré, a fokozatnak megfelelően változva. Az ‘Auto’-ra kattintva általában elfogadható eredményt fogunk kapni, de néha kézi beállítás szükséges. Kézi állításhoz mozgassuk a csúszkát a fekete terület két vége között. Tegyük ezt meg minden csatorna esetében (kiválasztva az ‘Érték’ alapbeállítást mutató lenyíló menüből). Ez egyaránt kijavíthatja a fényerő és a kontraszt problémáját. Esetlegesen szükség lehet a kép egészének élesebbé tételére, hogy jó minőségű nyomatot kapjunk. Az élesítés során az élek és a színátmenetek kiegyenlítődnek. Ezt a következőképpen érhetjük el: jobbkattintás és az idevonatkozó ‘Szűrők’ ➝ ‘Kiemelés’ ➝ ‘Élesítés’ menü. A hatást kisméretű    Ctrl  + Z előnézeti ablakban láthatjuk, és

visszaléphetünk ebből az eljárásból a  billentyűkombinációval. Különálló képrészek világosítására vagy sötétítésére a ‘Dodgeor Burn’- eszközt használhatjuk az eszköztárból az idevonatkozó menün keresztül. A legjobb eredmény eléréséhez megjelölhetjük az ecset kiválasztó párbeszédablakban az ecset-véget (brush tip) szétszóródó határvonallal. 336 Rövid bevezetés a képfeldolgozásba 20 Különleges hatások Hogyan illesszünk be szöveget a képünkbe? A GIMP segítségével könnyedén illeszthetünk szöveget a képbe. Mindenekelőtt határozzuk meg a szöveg színét a színkiválasztó ikon segítségével az eszköztárban. Ezután aktiváljuk a szövegbevitelt a T ikonnal és kattintsunk a képre A 20.10 ábrán látható párbeszédablak fog megnyílni, ahol meghatározhatjuk a szöveget, és a betűtípus beállításait. Attól függően, hogy mely betűtípusok érhetők el rendszerünkön, meghatározhatjuk a

betűtípus családot az első kiválasztó oszlopban, míg a második oszlop meghatározza a stílust és a vastagságot (közepes, kövér, dőlt stb.), és a harmadik oszlopban a betűméret határozható meg. Egy kattintás az ‘OK’ gombra beilleszti a szöveget a képbe Amíg a betűk körül pontozott vonalak vannak, mozgathatjuk a szöveget. Mindazonáltal, mihelyst a szöveget a képbe horgonyoztuk, csak a ‘Visszavonás’ ponttal távolíthatjuk azt el, amíg nem mentettük a képet. A GIMP képszerkesztő A helyzetfüggő menüben (jobbkattintás a képen, hogy előhívjuk a menüt) különböző manipulációs eszközöket találhatunk a ‘Szűrők’ menüpont alatt vagy a ‘Script-Fu’ menüben (lásd 20.9 ábra) Ezek néhány könnyen alkalmazható szűrőhatást tartalmaznak. Ne féljünk kísérletezni velük! A T ikon beállítóablakában választhatunk egyvonalas szöveget és szövegablakot számos vonallal és szövegcsoporttal. Ha

aktiváljuk a ‘Dinamikus szöveg használata’ négyzetet, egy kattintás a szöveg belsejében előhív egy beállítóablakot, ahol megadhatunk és felsorolhatunk többsoros szöveget is (lásd 20.11 ábra) Képek retusálása Erre a célra a legalkalmasabb eszköz a „Clone” eszköz. Ezt egy radírbélyegző képviseli az eszközablakban. Már korábban elmagyaráztuk, hogyan működik ez az eszköz, ezért itt elegendő néhány vázlatos tanács: A képpontkiválasztást állítsuk közepesre, szétfolyó határvonallal. Dolgozzunk a kép kinagyított részletén. Egy másik ablakban nyissuk meg a képet eredeti méretben, így rögtön láthatjuk a változásokat. Időről időre mentsük a képet más fájlnévvel. Ha egyik változtatásunk megtetszik, könnyedén visszatérhetünk a munkánk egy előző állapotához. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 337 Ne felejtsük el: a retusálás némi időt vesz igénybe, mivel gyakran szükség lesz a

képpontméret változtatására, és a másolandó képrész újbóli meghatározására. Ezen felül a „Clone” eszközzel való munkához szükség van egy kis gyakorlatra. További információk Az alábbi címen a GIMP honlapja található: http://www.gimporg Itt rengeteg dokumentációt találhatunk, bővítményeket és sok mást letölthetünk. Az ‘Important Links’ alatt tekintélyes link-gyűjteményt találunk a GIMP-re vonatkozóan. Megéri egy pillantást vetni rá! 338 További információk 20 A GIMP képszerkesztő 20.6 ábra: Nyomtatási párbeszédablak a GIMP-ben SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 339 20.7 ábra: Rétegek, csatornák és útvonalak 20.8 ábra: A szintek párbeszédablak 340 További információk 20 A GIMP képszerkesztő 20.9 ábra: Helyzetfüggő menü a GIMP-ben SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 341 20.10 ábra: A szövegbeviteli párbeszédablak 20.11 ábra: Dinamikus szöveg

párbeszédablak 342 További információk 21 Sokan azt szeretnének tudni, mielőtt átállnak Linuxra, hogy van-e Linux alatt egy, a megszokott irodai programcsomaghoz hasonló megoldás. Erre a kérdésre nyugodtan Igennel lehet válaszolni, hiszen az OpenOffice.org egy teljeskörű irodai megoldást nyújt a szövegszerkesztéshez, táblázatkezeléshez és bemutatókészítéshez. Marad az adatbáziskezelés Szerencsére erre is van megoldás. A knoda egy teljeskörű, grafikus KDE adatbáziskezelő MySQL és PostgreSQL adatbázisokhoz, és az általános ODBC meghajtónak köszönhetően más adatbázisokkal is tud kommunikálni. A KNODA telepítése és beállítása . Új adatbázis létrehozása . Új tábla létrehozása . Űrlapok létrehozása . Lekérdezések végrehajtása . Jelentések készítése . Kitekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 344 347 347 352 353 356 359 Knoda – Grafikus adatbáziskezelő KDE-hez Knoda – Grafikus adatbáziskezelő KDE-hez A KNODA telepítése és beállítása A knoda nem része az alapértelmezett telepítésnek. Telepítéséhez indítsuk el a YaST-ot és válasszuk ki a knoda-t a ‘Keresés’ funkciót használva. Mivel a knoda „csak” egy grafikus előtétprogram, szükségünk van egy adatbáziskezelőre is. Az egyszerűség kedvéért a MySQL telepítését javasoljuk. Ehhez keressük meg a ‘mysql’, ‘mysql-client’, ‘mysql-shared’ és ‘mysql-navigator’ csomagokat, majd jelöljük be ezeket is a telepítéshez. Ha minden csomagot kijelöltünk, kattintsunk az ‘OK’ gombra. A MySQL szerver indítása és a kapcsolat ellenőrzése Ha fenti csomagok telepítése sikerült, indítsuk el a MySQL szervert. Ehhez root-ként ki kell adnunk az

‘rcmysql start’ parancsot. Ha minden sikerült, a következő sorokat fogunk látni: meggyfa:/home/jancsi# rcmysql start Creating MySQL privilege database and starting MySQL. Preparing db table Preparing host table Preparing user table Preparing func table Preparing tables priv table Preparing columns priv table Installing all prepared tables 020801 13:57:56 /usr/sbin/mysqld: Shutdown Complete PLEASE REMEMBER TO SET A PASSWORD FOR THE MySQL root USER ! This is done with: /usr/bin/mysqladmin -u root -p password ’new-password’ /usr/bin/mysqladmin -u root -h futrinka -p password ’new-password’ See the manual for more instructions. You can test the MySQL daemon with the benchmarks in the ’sql-bench’ directory: cd sql-bench ; run-all-tests Please report any problems with the /usr/bin/mysqlbug script! The latest information about MySQL is available on the web at http://www.mysqlcom Support MySQL by buying support/licenses at https://order.mysqlcom Starting mysqld daemon with

databases from /var/lib/mysql done Ellenőrizzük, hogy valóban fut-e az adatbáziskezelő szerver. Ehhez adjuk ki a ‘mysql -u test’ parancsot, hogy az alapértelmezett ‘test’ felhasználóként csatlakozzunk az adatbázishoz. Ha az sikerült, akkor egy ‘mysql>’ promptot fogunk kapni, ahol kiadhatunk SQL parancsokat, például a ‘status;’ parancsot. 344 A KNODA telepítése és beállítása mysql> status; -------------mysql Ver 11.15 Distrib 32348, for suse-linux (i686) Connection id: Current database: Current user: Current pager: Using outfile: Server version: Protocol version: Connection: Client characterset: Server characterset: UNIX socket: Uptime: 10 test@localhost stdout ’’ 3.2348-log 10 Localhost via UNIX socket latin1 latin1 /var/lib/mysql/mysql.sock 37 min 40 sec Threads: 1 Questions: 33 Slow queries: 0 Opens: 7 Open tables: 1 Queries per second avg: 0.015 -------------- Flush tables: 1 mysql> exit Az ‘exit’ paranccsal

kiléphetünk a MySQL-ből. A MySQL root felhasználó beállítása 21 Knoda – Grafikus adatbáziskezelő KDE-hez Fontos, hogy minden parancs után tegyünk egy pontosvesszőt, különben a MySQL nem érti a parancsot. A MySQL a Linuxtól teljesen függetlenül kezeli a felhasználókat. Azaz a test felhasználó, amelynek a nevében adtuk ki fenti mysql parancsot, nem létezik a Linux rendszerben, nincsen azonosítója, jelszava saját könyvtára stb. A MySQL adatbázis karbantartója a MySQL root felhasználója. Amennyiben azt szeretnénk, hogy például Linux root felhasználóként a MySQL számára is a rendszeradminisztrátor legyünk, ki kell adnunk az alábbi parancsot Linux root felhasználóként: meggyfa:/root # /usr/bin/mysqladmin -u root -p password ’új-mysql-jelszó’ Ezt követően root felhasználóként karbantarthatjuk MySQL adatbázisunkat. Létrehozhatunk új adatbázisokat vagy új felhasználókat, melyek szintén létrehozhatnak új

adatbázisokat stb. A Knoda első indítása Ezt követően máris indíthatjuk a programot a ‘knoda’ paranccsal. vagy a SuSE menüben található ‘Irodai alkalmazások’ ➝ ‘Adatbázisok’ ➝ ‘Knoda’ pontot kiválasztva. A program főképernyőjét a 211 ábrán (következő oldal) láthatjuk SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 345 21.1 ábra: A Knoda első indítása A knoda beállítása A Knoda különböző beépített alkalmazásokkal (plugins) képes hozzáférni különböző adatbázisokhoz. Jelenleg a MySQL és a PostgreSQL adatbázishoz létezik egy ilyen beépített meghajtó. De a knoda egy általános ODBC meghajtón keresztül is képes adatbázis-szerverhez csatlakozni. A megfelelő adatbázismeghajtó beállításához kattintsunk a ‘Beállítások’ gombra Regionális beállítások A MySQL adatbázis a dátumot alapértelmezett esetben „nap.hónapév” formában jeleníti meg (D.MY) Mivel Magyarországon pont fordítva

szoktuk írni a dátumot, célszerű ezt az értéket „Y.MD”-re változtatni Ehhez kattintsunk a ‘Beállítások’ gombra, majd a párbeszédablakon belül a ‘Regionális beállítások’ fülre. Ezen felül a ‘Nyomtató’ fülön ki kell választani az ‘ISO-8859-2’ értéket a ‘Karakterkészlet’ pont alatt, valamint meg kell adnunk a nyomtatáshoz használt parancsot (rendszerint ‘lpr’). Miután ezeket beállítottuk, kattintsunk a ‘Kapcsolódás’ gombra. Erre megjelenik a Knoda ‘Jelszó párbeszédablak’, ahol meg kell adnunk a bejelentkezéshez szükséges adatokat. Mivel MySQL alatt alapértelmezett esetben létezik egy ‘test’ adatbázis és egy azonos nevű felhasználó, a 21.4 ábrán (349 oldal) látható adatokkal jelszó nélkül tudunk kapcsolódni a MySQL szerverhez. Amennyiben máskor is hozzá szeretnénk kapcsolódni ehhez az adatbázishoz, jelöljük be a ‘Beállítások mentése’ mezőt. Ha minden sikerült, megjelenik a

Knoda főablaka, ahol most már tetszés szerint kezelhetjük adatbázisainkat (lásd a 21.5 ábrát (350 oldal)) 346 A KNODA telepítése és beállítása 21 Új adatbázis létrehozása Ha rendelkezünk a megfelelő jogosultságokkal, a ‘knoda’ egy új adatbázis létrehozásához is ad lehetőséget. Ehhez kattintsunk a „Szerkesztés” pont alatt található ‘Új’ gombra, vagy válasszuk ki a megfelelő pontot a ‘Szerkesztés’ menüből. Adjunk az adatbázisnak egy nevet, például „SuSE” Az új adatbázis jogosultságainak beállításához használhatjuk például a ‘mysqlnavigator’ alkalmazást (mysql-navigator csomag). Knoda – Grafikus adatbáziskezelő KDE-hez 21.2 ábra: Regionális beállítások a Knoda programban Új tábla létrehozása Egy új tábla létrehozásakor először ki kell választanunk, hogy melyik adatbázisban szeretnénk a táblát használni. Ehhez kattintsunk az egérrel a megfelelő adatbázisra, majd

jelöljük be a ‘Táblák’ jelölőmezőt a ‘Funkciók’ pont alatt. Egy új tábla létrehozásához kattintsunk a „Szerkesztés” pont alatt található ‘Új’ gombra, vagy válasszuk ki a megfelelő pontot a ‘Szerkesztés’ menüből. Erre megjelenik a 216 ábrán (351 oldal) látható képernyő Minden tábla legalább egy mezőből kell hogy álljon (egy oszlopból). Egy új mező hozzáadásához nyomjuk meg az ‘Új mező’ gombot. A ‘knoda’ ilyenkor egy névtelen 0 nevű mezőt jelenít meg, melynek az alábbi paramétereit tudjuk beállítani: SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 347 21.3 ábra: Nyomtató-beállítások a Knoda programban Név Itt adhatunk a mezőnek egy tetszőleges nevet, például „Szoftver” vagy „Ár” Típus Itt meg kell határoznunk, hogy milyen típusú mezőről van szó. Méret Itt meg kell adnunk a mező méretét. Mivel a MySQL a kiválasztott mezőtípustól függően automatikusan

állítja be, erre a csak a „szöveges típusú” és a „feljegyzés” mezőknél van szükség. Ha például kiválasztjuk a „kis szám” típust (ami a ‘SMALLINT’ mezőnek felel meg, akkor az legfeljebb 32.767 értékű lehet, függetlenül attól, hogy a méretnél mit adtunk meg! Elsődleges index Minden táblában lehet különböző indexeket definiálni, azonban a tábla módosításához és egyértelmű azonosításához célszerű létrehozni egy elsődleges indexet. Ez lehet például a számláló mező, mely automatikusan „elsődleges index”. Nem lehet nulla Ha táblánk olyan mezőket tartalmaz, melyeknél kötelező az adat megadása, akkor jelöljük be ezt a mezőt. Az „elsődleges index” és a „számláló” mezőknél mindig kötelező az adat megadása. Számos adatbáziskezelő szakember esküszik arra, hogy egy tábla akkor a legjobb, ha minden mező „nem lehet nulla”. Új mezőket az ‘Új mező’ gomb

megnyomásával lehet hozzáadni. Ha kész a táblánk, nyomjuk meg a ‘Tábla módosítása’ gombot, a tábla első mentéséhez. 348 Új tábla létrehozása 21 Az új tábla feltöltése Ha készen vagyunk az új tábla szerkesztésével, válasszuk ki a ‘Nézeti módban’ menüpontot a ‘Nézet’ menüből, vagy kattintsunk a fogaskerék ikonra. Erre megjelenik az új, üres táblánk, melyet itt fel tudjuk tölteni. Egy néhány rekorddal felöltött mintatábla a 21.7 ábrán látható (352 oldal) A ‘knoda’ a tábla feltöltéséhez néhány kényelmi funkciót nyújt. Ha például létrehoztunk egy „igen/nem”, azaz logikai típusú mezőt, akkor az alapértelmezett értéket   a szóköz billentyűvel tudjuk megváltoztatni. Az egyes mezők között az ↵  billentyű segítségével tudunk lépkedni. A MySQL a dátumot ‘NAP-HÓ-ÉV’ formátumban kéri. Amennyiben azonban a ‘knoda’ beállításákor beállítottuk az általunk használt

dátumformátumot, a szokásos ‘év.hónap’ formában adhatjuk meg. Ha például azt adjuk meg dátumnak, hogy „235”, akkor a ‘knoda’ automatikusan kijavítja „02.0305” értékre A ‘knoda’ a dátum típusú mezőknél mindig az aktuális dátumot írja be a mezőbe alapértelmezett értékként. Knoda – Grafikus adatbáziskezelő KDE-hez 21.4 ábra: Kapcsolódás a MySQL szerverhez test felhasználóként Tábla módosítása Egy új rekord hozzáfűzéséhez vagy törléséhez válasszuk ki a megfelelő táblát, majd kattintsunk a ‘Módosítás’ gombra. Az új rekordokat csak a tábla aljához SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 349 21.5 ábra: A Knoda főablaka lehet hozzáfűzni, a rekordok sorrendjének azonban nincs jelentősége. Egy adott   rekord törléséhez válasszuk ki a megfelelő sort, majd nyomjuk meg a  Delete  billentyűt. Mezők módosítása – új mezők hozzáfűzése Egy meglévő mezőtípus

módosítása rendszerint nem lehetséges, különben tönkre tudnánk tenni az adatbázist. Képzeljünk csak olyat, hogy a „jegyek” táblánkban kicserélnénk a ‘jegy’ mezőt (‘szám’ típusú) egy ‘dátum’ típusú mezőre. Ezzel a MySQL nem tudná mit kezdni, mert nincs olyan dátum, hogy „5” és az összes értéket nullára állítana, azaz megsemmisítené az összes információt a jegyekről. Emiatt a meglévő mezőket csak bizonyos körülmények között lehet megváltoztatni. Egy ‘kis szám’ típusú mezőt például tudunk 350 Új tábla létrehozása 21 ‘szám’ típusúra módosítani, mivel minden szükséges információ megmarad. Fordítva azonban nem működik, hiszen egy szám csonkításából súlyos hibák következhetnének. Knoda – Grafikus adatbáziskezelő KDE-hez 21.6 ábra: Párbeszédablak egy új tábla tervezéséhez Viszont rendszerint problémamentes egy új mező hozzáadása. Egyszerűen tekintsük

meg a táblát tervezési módban, majd kattintsunk az ‘Új mező’ gombra. Rekordok rendezése A ‘knoda’ az adatokat közvetlen a táblában meg is tudja rendezni. Ehhez nem kell mást tennünk, mint rákattintani meg felelő oszlopfejlécre. Az annál összetettebb rendezésekhez, akár csoportosításokhoz azonban már lekérdezéseket kell használnunk, például: ‘SELECT * FROM tábla név ORDER BY mezőnév (DESC)’. Táblák importálása és exportálása Egy meglévő táblázatot nagyobb problémák nélkül be tudjuk importálni új adatbázisunkba, illetve exportálni szöveges fájlként. Ehhez válasszuk ki a ‘Táblák’ opciót a ‘Funkciók’ pont alatt, majd kattintsunk jobb egérgombbal a ‘Táblák’ mezőre. Erre megjelenik a ‘Szerkesztés’ menü, ahol ki tudjuk választani SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 351 21.7 ábra: Az új tábla feltöltése a megfelelő menüpontot. A ‘knoda’ jelenleg csak vesszővel, pontos

vesszővel vagy tabulátor jellel elválasztott értékeket tud kezelni (Comma Separated Values, CSV), figyelnünk kell tehát arra, hogy az importra kiválasztott tábla csak egyértelmű értékeket tartalmazzon. Amennyiben egy meglévő táblához hozzá szeretnénk adni adatokat, jelöljük be a megfelelő pontot. Űrlapok létrehozása Akármennyire egyszerű is egy tábla feltöltése a táblaszerkesztő ablakon keresztül, az űrlap segítségével még gyorsabban és kényelmesebben tudjuk feltölteni tábláinkat. Egy új űrlap létrehozásához legalább egy adatbázissal és legalább egy táblával kell rendelkeznünk. Egy új űrlap létrehozásához jelöljük be az ‘Űrlap’ jelölőmezőt a ‘Funkciók’ pont alatt, majd kattintsunk a „Szerkesztés” pont alatt található ‘Új’ gombra, vagy válasszuk ki a megfelelő pontot a ‘Szerkesztés’ menüből. Mielőtt bármilyen bevitel mezőt létrehozhatnánk, először ki kell

választanunk, hogy melyik táblához szeretnénk űrlapot készíteni. Ehhez kattintsunk az ‘Adatforrás’ melletti gombra, és válasszuk ki a ‘Tábla’ opciót az ‘Alapja’ pontnál. Ha csak egy táblánk van, akkor az automatikusan megjelenik a legördülő listában. Ha több táblánk van, válasszuk ki a megfelelőt, majd szintén nyomjuk meg a hozzáadás gombot. A ‘knoda’ arra is nyújt lehetőséget, hogy egy űrlapból több táblát feltöltsünk, ehhez fenti lépést kétszer egymásután kell elvégeznünk, azaz minden egyes adatforrást hozzá kell adnunk az űrlap adatforrásaihoz. 352 Űrlapok létrehozása 21 Miután kiválasztottuk a megfelelő adatforrást, hozzá tudjuk adni a megfelelő mezőket az űrlaphoz. Knoda – Grafikus adatbáziskezelő KDE-hez 21.8 ábra: A knoda űrlapszerkesztő ablakai Lekérdezések végrehajtása Lekérdezések végrehajtásához a ‘knoda’ egy szintaktika-kiemelő SQL parancsértelmező

ablakot kínál fel. Első ránézésre nem nagyon felhasználóbarátnak látszik. Azonban a megfelelő tudással felruházva sokkal gyorsabban lehet így értelmes lekérdezéseket elvégezni. Példák egyszerű lekérdezésekhez A példákhoz az alábbi mintatábla szolgál: ‘SELECT * FROM jegyek’ Ezzel a lekérdezéssel a ‘knoda’ megjeleníti az egész táblát (ugyanazt a parancsot adja ki a háttérben, ha tervezési módból nézeti módba váltunk át). Adjuk tehát meg, hogy a lekérdezésnek milyen feltételeknek kell megfelelnie. Ehhez használhatjuk a ‘WHERE =’ opciót, ahol meg kell adnunk a mezőnevet paraméterként (lásd a 21.9 ábrát (355 oldal)): SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 353 név (szöveges) Jancsi Juliska Andris Béla Glória osztály (feljegyzés) 2b 2b 2a 2a 2a tantárgy (szöveg) matek töri földrajz német német jegy (szám) 5 5 4 4 2 ID 1 2 3 4 5 21.1 táblázat: A „jegyek” mintatábla ‘SELECT * FROM

jegyek WHERE jegy=5’ A ‘WHERE’ utasítás legfontosabb paraméterei: = Pontosan ugyanannyi (jegy=5) > Nagyobb, mint (jegy>5) < Kisebb, mint (jegy<5) BETWEEN . AND Két érték közötti értékek kiderítéséhez, beleértve a határértéket (például a ‘BETWEEN 4 AND 11’ minden értéket mutat 4-től 11-ig). LIKE . Ha nem a keresett értéket nem tudjuk pontosan megadni (például minden „J” betűvel kezdődő nevet, akkor használhatjuk a ‘WHERE’ függvényt a LIKE opcióval. A dzsókerkarakter a MySQLben nem a szokásos „*”, hanem a „%” jel. Egy érvényes lekérdezés lehetne például a ‘SELECT * FROM jegyek WHERE név="J%"’. Ezzel a lekérdezéssel minden „J” betűvel kezdődő tanuló nevét tudjuk lekérdezni. Itt is ügyelnünk kell azonban a nagybetű/kisbetű különbségre. ‘SELECT * FROM jegyek WHERE tantárgy!="német"’ Szeretnénk megtudni egy adott tanuló összes jegyét, kivéve a

németet. Ehhez használhatjuk a ‘WHERE’ utasítás negált verzióját (fontos, hogy a felkiáltójelet az egyenlőség jel elé helyezzük!). ‘SELECT * FROM jegyek WHERE jegy=5 AND osztály="2b"’ Ha a lekérdezésnek több feltételnek kell megfelelnie, akkor az egyes feltétéleket az AND opcióval tudjuk összekötni. A fenti lekérdezéssel minden a 2b osztályba járó tanuló 5-öseit tudjuk lekérdezni. ‘SELECT név,tantárgy FROM jegyek WHERE jegy=5’ A csillag helyett meg is adhatjuk azokat a mezőneveket, amelyekre a lekérdezés vonatkozik 354 Lekérdezések végrehajtása 21 ‘SELECT * FROM jegyek WHERE név="Jancsi" ORDER BY tantárgy’ Tételezzük fel, hogy a Jancsi tanuló összes jegyeit szeretnénk megtekinteni. Ezt megtehetjük a ‘SELECT * FROM jegyek WHERE név="Jancsi"’ SQL lekérdezéssel. A tantárgyak és a jegyek ennél a lekérdezésnél abban a sorrendben jelenjenek meg, ahogyan azokat bevittük az

adatbázisba. Ha rendezni szeretnénk az eredményt, például a tantárgy alapján, akkor használnunk kell az ‘ORDER BY’ utasítást, ahol paraméterként meg kell adnunk a megfelelő mező nevét. ‘SELECT * FROM jegyek WHERE név="Jancsi" ORDER BY jegy DESC’ Az eredmény alapértelmezett esetben növekvő sorrendben jelenik meg, ha ezen változtatni szeretnénk, hozzá kell fűznünk a ‘DESC’1 opciót az ‘ORDER BY .’ utasítás végére Knoda – Grafikus adatbáziskezelő KDE-hez 21.9 ábra: A knoda lekérdezés-szerkesztő ablaka A Knoda és a MySQL természetesen ennél sokkal több lehetőséget nyújt lekérdezésekhez. Aki jobban szeretné a témával foglalkozni, annak a /usr/ share/doc/packages/mysql/könyvtárban lévő ‘manual.pdf’ fájlt ajánljuk. Szűrők beállítása A ‘knoda’ „Táblák” és „Űrlapok” párbeszédablakaiban lehetőségünk van arra, hogy különböző szűrőket definiáljunk. A szűrő

tulajdonképpen nem más, mint egy egyszerű lekérdezés. Ha például a „jegyek” táblán csak az egyesnál jobb eredményeket szeretnénk megtekinteni, kattintsunk a ‘Szűrő definiálása’ gombra (tölcsér ikon), majd írjuk be, hogy: ‘jegy>1’. 1 Az angol descending szó (csökkenő) rövidítése SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 355 A szűrő alkalmazásával (tölcsér ikon táblázattal a háttérben) a ‘knoda’ a háttérben végrehajtja a ‘SELECT * FROM jegyek WHERE jegy>1’ lekérdezést. Természetesen egyszerre több szűrőt is alkalmazhatunk, ilyenkor az egyes szűrőket a logikai ‘AND’ opcióval kell összekötnünk. Jelentések készítése Az adatbáziskezelés mindaddig érdekes, amíg fel nem kell dolgozni az adatbázisban lévő, vagy egy lekérdezés által megkapott információkat;-) Itt ugyanis legtöbbször kézi munka szükséges, hogy a nyers számokat az átlagember számára is emészthető formában

tudjuk prezentálni. Ehhez is segítséget nyújt nekünk a ‘knoda’. Jelentéseket készíthetünk táblák alapján vagy lekérdezések alapján. Jelentés készítése egy adott tábla alapján Egy új jelentés elkészítéséhez válasszuk ki a ‘Jelentés’ pontot a „Funkciók” alatt, majd nyomjuk meg az ‘Új’ gombot. Erre megjelenik a 2110 ábrán (következő oldal) látható párbeszédablak. Egy első lépésben itt is ki kell választanunk az adatforrást a jelentéshez. Az adatforrás alapja lehetnek táblák vagy lekérdezések. Válasszuk ki a megfelelő adatforrásokat (például a „jegyek” táblát), majd nyomjuk meg a ‘Hozzáadás’ gombot. Több adatforrás hozzáadásához ismételjük meg fenti lépést. A jelentésben minden egyes mező egy saját szekciót kap, ahogyan azt a továbbiakban leírjuk. Szekciók hozzáadása Tételezzük fel, hogy jelentést szeretnénk készíteni az egyes tanulók jegyeiről. Ehhez szükségünk van a

tanuló nevére, a tantárgyra és a jegyre. A jelentés elkészítéséhez a következőképpen kell eljárnunk: 1. Válasszuk ki a „jegyek” táblát adatforrásként A táblának legalább 15 rekordot kellene tartalmaznia, ahol az egyes tanulók többször szerepelnek minden egyes tantárgynál. 2. Nyomjuk meg a ‘Szekciók’ gombot a ‘knoda’ jelentéskészítő párbeszédablakában (legalsó gomb jobboldalt) 356 Jelentések készítése 21 Knoda – Grafikus adatbáziskezelő KDE-hez 21.10 ábra: Párbeszédablak jelentések készítéséhez 3. A felbukkanó párbeszédablakban válasszuk ki a ‘tantárgy’ és a ‘név’ mezőket a ‘Hozzáadandó szekció’ pont alatt, ahogyan azt a 21.11 ábrán láthatjuk (következő oldal). A szekciók sorrendjét utólag a felfelé/lefelé nyíl gombokkal lehet megváltoztatni. Ha készen vagyunk, nyomjuk meg az ‘Exit’ gombot. 4. Nyomjuk meg az ‘Új mező’ gombot és kattintsunk a ‘Szekciófejléc:

tantárgy’ pont alatt az üres mezőre. Erre a ‘knoda’ beilleszt egy üres mezőt „%VALUE%” tartalommal. A ‘Tulajdonságok szerkesztő’ ablakban válasszuk ki a „tantárgy” bejegyzést az ‘Oszlop:’ pont alatt. A „%VALUE%” értéket hagyjuk változatlanul. 5. Nyomjuk meg az ‘Új mező’ gombot és kattintsunk a ‘Szekciófejléc: név’ pont alatt az üres mezőre. Erre a ‘knoda’ beilleszt egy üres mezőt „%VALUE%” tartalommal. A ‘Tulajdonságok szerkesztő’ ablakban válasszuk ki a „név” bejegyzést az ‘Oszlop:’ pont alatt. A „%VALUE%” értéket hagyjuk változatlanul. 6. Végül nyomjuk meg utoljára az ‘Új mező’ gombot és kattintsunk ‘A szekció adatai’ mezőre. A ‘Tulajdonságok szerkesztő’ ablakban válasszuk SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 357 ki a „jegy” bejegyzést az ‘Oszlop:’ pont alatt. A „%VALUE%” értéket hagyjuk változatlanul. 21.11 ábra: Szekciók

hozzáadása a jelentéshez A jelentéskészítés titka az, hogy azok az adatok, amelyekre kíváncsiak vagyunk (jelen esetben a jegyek), szerepeljenek ‘A szekció adatai’ pont alatt. A meghatározó adatok (kinek a jegye, milyen tantárgyból stb.) pedig kapjanak egy saját szekciót. Jelentés nyomtatása A jelentés nyomtatásához végre kell hajtanunk azt. Ehhez kapcsoljunk át tervezési módból nézeti módba, és máris megcsodálhatjuk első jelentésünket. Csak nézeti módban választható ki a nyomtatás menüpont (a menüpont különben nem aktív). Válasszuk tehát a ‘Fájl’ ‘Nyomtatás’ menüpontot, vagy kattintsunk a megfelelő ikonra. Fej- és láblécek A knoda lehetőséget kínál arra, hogy az egyes jelentésekhez, sőt az egyes szekciókhoz is külön fejlécet illetve láblécet szerkesszünk. Ehhez kattintsunk a jelentésszerkesztő ablakban a megfelelő feliratú mezőre, majd szúrjunk be egy új mezőt. Az új mezőhöz

rendelhetünk egy mezőnevet, de be is írhatunk egy tetszőleges címkét. Finomítási lehetőségek A Knoda ‘Tulajdonságok szerkesztő’ ablakában nem csak a szükséges adatforrást tudjuk kiválasztani, hanem egyéb beállítási lehetőségeket is nyújt: 358 Jelentések készítése Formátum fül: Itt ki tudjuk kiválasztani a megjelenítéshez használt betűtípust, valamint a mezők méretét és elhelyezését (az utóbbi viszont egyszerűbb, ha közvetlen a szerkesztőablakban, az egérrel elvégezzük). Numerikus adatoknál (például a „jegy” oszlopnál) itt be tudjuk állítani az adatok pontosságot. Az alapértelmezett „-1” érték végtelen pontossággal jeleníti meg a számokat. Ha csak Keret fül: Itt szerkeszthetünk keretet minden egyes bejegyzéshez. A bekeretezett mezők lényegesen növelik a jelentés olvashatóságát. Továbbá átlós vonalat is hozzárendelhetük egy mezőhöz. Kitekintés 21 Knoda – Grafikus

adatbáziskezelő KDE-hez Adat fül: Az egyes értékek elé tudunk írni megjegyzéseket vagy címkéket. Ha például a „Jancsi” név elé azt szeretnénk írni, hogy „Tanuló neve:”, akkor ezt írjuk be közvetlen az ‘Érték:’ mezőbe, a „%VALUE%” bejegyzés elé illetve mögé, például: ‘Tanuló neve: %VALUE%’ Ha bármelyik (rész-)szekció üres részére kattintunk, lehetőségünk van egy részjelentés/aljelentés beszúrására. Ehhez szükséges, hogy már van egy létező jelentésünk, amelyet itt be tudjuk szúrni részjelentésként. Egy részjelentés beszúrásához, kattintsunk a „Részjelentés” mellett található ‘nincs’ gombra. A bemutatott lehetőségeken kívül a ‘knoda’ még további hasznos képességekkel dicsekedhet, gondoljunk csak a többtáblás lekérdezésekre vagy többtáblás jelentésekre. Mivel a szoftver még fejlesztés alatt áll nem kizárható, hogy egyszer egy vizuális lekérdezés-tervezővel is

fog rendelkezni. Mi azonban mindenkinek azt javasoljuk, hogy tanulja meg azt a néhány, az alap lekérdezésekhez szükséges SQL parancsot, mert végeredményben így sokkal gyorsabb és értelmesebb lekérdezéseket lehet definiálni. Kalandra fel! SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 359 22 Ahogy a Linux egyre elfogadottabbá válik a munkahelyeken és az otthonokban, a Linuxon is egyre inkább teret nyernek a grafikus kezelőfelületek. Nem felelhetünk meg azonban néhány egérkattintással a hétköznapok valamennyi elvárásának. A parancssor használata ilyenkor nagyfokú rugalmasságot és hatékonyságot jelenthet. Ezenkívül azokat a régebbi gyártású, Linuxot futtató gépeket is kezelnünk kell, amelyek az igencsak hardverigényes megjelenítőrendszerekhez nem rendelkeznek elegendő erőforrással. Sokszor egyszerűbb és gyorsabb is, ha közvetlen utasításokat adunk az operációs rendszernek. Ehhez a feladathoz parancsértelmezőt (buroknak

is nevezzük) használunk. Fejezetünk első részében a Bash burok használatához nyújtunk bevezetést, utána pedig a Linux alatti felhasználói jogosultságok elvéről adunk felvilágosítást. A fejezet végén a legfontosabb utasítások listája található, illetve a „vi” névre hallgató, UNIX-ban és Linuxban alapértelmezett szerkesztő használatát írjuk le. Bevezetés a bash burokba . Hozzáférési jogok . Fontosabb Linux parancsok áttekintése . A vi szerkesztő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 362 374 382 394 A Linux szöveges módban – burokról nemcsak guruknak A Linux szöveges módban – burokról nemcsak guruknak Bevezetés a bash burokba A KDE panelján található egy ikon, amely egy monitort és egy kagylót ábrázol. Ha az egérrel erre az ikonra kattintunk, megjelenik egy „Konzol”ablak, melyben parancsokat lehet kiadni

Alapértelmezésben a konzolon egy Bash (Bourne again shell) burkot lehet elérni, azaz a konzolon keresztüli parancsbevitel a Bash burokba történik, annak szabályai szerint. A Bash-t a GNU projekt keretében fejlesztették, és a régebbi keletű Bourne burok (sh) legelterjedtebb leszármazottja. Miután a konzolban megnyílt a Bash, az első sorban láthatjuk az úgynevezett „parancssort”, mely általában tartalmazza a számítógép nevét, a felhasználónevet és az aktuális elérési útvonalat, de ez tetszőlegesen beállítható. jancsi@meggyfa:~ > Amikor a kurzor a parancssor előtt áll, közvetlenül gépelhetünk be parancsokat, melyeket az adott burok szabályai szerint közvetlenül a rendszernek küldünk el. Parancsok Egy adott parancs, melyet a konzolon keresztül adhatunk ki, több alkotórészből áll. A parancs a parancsszóval kezdődik, melyet argumentumok követnek Utóbbiak paraméterek vagy opciók is lehetnek. Minden parancs csak akkor 

 gombot. Azelőtt nyugodtan hajtódik végre, miután megnyomjuk az ↵  szerkeszthetjük a parancssort, törölhetünk, illetve hozzáfűzhetünk opciókat, és persze bármi egyebet is. Az egyik leggyakrabban használt parancs az ls, melyet magában és argumentumokkal együtt is használhatunk. Ha magában kiadjuk az ls parancsot, eredményként az adott könyvtár (melyben éppen tartózkodunk) tartalmát kapjuk. Opciókat kötőjellel kapcsolhatunk a parancshoz. Ennek értelmében, ha kiadjuk az ls -l parancsot, akkor ugyanúgy az adott könyvtár tartalmát kapjuk, de részletes formában. Ebben a formában megtalálhatjuk a fájlok neve mellett a dátumot, amikor a fájlt készítették vagy utoljára módosították, a fájl méretét byte-okban stb., melyeket később részletesebben tárgyalni fogunk Az ls paranccsal megnézhetjük más könyvtárak tartalmát is, nem csak azt, amelyben éppen tartózkodunk. Adjuk ki például az ls -l Desktop parancsot. Most a Desktop

alkönyvtár tartalmát láthatjuk Itt ls maga a parancs, -l egy opció és Desktop egy paraméter, melyet az ls parancsnak adunk át. A legtöbb parancs egyik legfontosabb opciója a --help Amikor például az ls --help parancsot kiadjuk, az ls parancs lehetséges opcióit láthatjuk. 362 Bevezetés a bash burokba 22 Fájlok és könyvtárak A hierarchia legfelső helyén található a gyökérkönyvtár, melyet „/”-rel jelölünk. Ebből a könyvtárból kiindulva juthatunk el az összes többi könyvtárhoz. A /home könyvtárban találhatóak a különböző felhasználók saját könyvtárai. A 22.1 ábra áttekintést ad a Linux standard könyvtárfájáról, az yxz, a linux és a tux felhasználók saját könyvtáraival. A Linux rendszer könyvtárfájának meghatározásakor figyelembe vették a „Fájlrendszer standardot”. A 221 táblázat röviden leírja a Linux szabványos könyvtárait. / bin boot dev etc home lib sbin vmlinuz hda kde sda st0

X11R6 test.c Mail bin xdm opt proc mnt tmp usr var gnome ld.so yxz linux tux bin root xterm bin etc lib local sbin share f2c lib xv man bin bin lib lib ftp pub man doc man A Linux szöveges módban – burokról nemcsak guruknak Ahhoz, hogy hatékonyan dolgozhassunk a burokkal Linuxon, szükségünk van a fájl- és könyvtárstruktúrákra vonatkozó ismeretekre. A könyvtárakat elektronikus rendezőknek, mappáknak képzelhetjük el, melybe fájlokat, programokat és további alkönyvtárakat (almappákat) helyezhetünk el. faq howto packages 22.1 ábra: Szabványos könyvtárstruktúra SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 363 / /home /dev /etc /etc/init.d /usr/bin /bin /usr/sbin /sbin /usr/include /usr/include/g++ /usr/share/doc /usr/share/man /usr/src /usr/src/linux /tmp /var/tmp /usr /var /var/log /var/adm /lib /proc /usr/local /opt A gyökérkönyvtár (angolul root directory), a könyvtárstruktúra kezdete A felhasználók saját

könyvtárai Eszközfájlok (angolul device files), melyek a hardverkomponenseket reprezentálják A rendszerbeállítások fontos fájljai A rendszertöltés szkriptjei Általánosan elérhető parancsok Általános parancsok, melyek már a rendszerindításhoz is szükségesek Speciális parancsok, melyek a rendszeradminisztrációhoz szükségesek Speciális parancsok a rendszeradminisztrációhoz, melyek már a rendszerindításkor is szükségesek Header-fájlok a C fordító számára Header-fájlok a C++-fordító számára Különböző dokumentációs fájlok Kézikönyvlapok (Manual-Pages) Rendszerszoftverek forráskódjai A rendszermag forráskódja Átmenetileg tárolandó adatok Nagyméretű átmenetileg tárolandó adatok Felhasználói programok, alkalmazások Beállítási adatok (például a /usr-ből linkelve) Naplófájlok Rendszeradminisztráció adatai Osztott libek (shared libs; dinamikusan linkelt programoknak) A folyamat fájlrendszer Helyi,

disztribúciófüggetlen kiterjesztések Opcionálisan telepíthető, nagyobb, komplex rendszerek (pl. KDE, GNOME, Netscape) 22.1 táblázat: Fontosabb könyvtárak áttekintése A bash funkciói A burok két alábbi fontos funkciója jelentősen megkönnyíti munkánkat: A parancstörténet – Begépelési munkát takarítunk meg, és csökkentjük 364 Bevezetés a bash burokba Az automatikus parancskiegészítés – Ez a funkció automatikusan kiegészíti egy olyan parancsnak vagy fájlnévnek a nevét, melynek csak az első pár betűjét gépeltük be, amennyiben a név egyértelműen   Tab  (tabulátor) azonosítható. A parancskiegészítés előhívásához a  billentyűt kell használnunk. Amennyiben több név is érvényes   kiegészítése lenne az általunk begépelt szókezdetnek, a  Tab  billentyű másodszori lenyomására egy lista jelenik meg, mely segít a további gépelésben és a név egyértelművé tételében. Példa: Fájlok

kezelése Most már tudjuk, hogy egy parancs hogyan néz ki, milyen könyvtárai vannak a SuSE Linuxnak és hogy hogyan könnyíthetjük meg a munkánkat a Bash burokban. Ezeket az ismereteket egy példán keresztül a gyakorlatban is kamatoztatni fogjuk. 1. Nyissunk meg egy konzolt a kagylósablak ikonra kattintva 2. Adjuk ki az ls parancsot Saját könyvtárunk tartalmát láthatjuk 3. Készítsünk egy új könyvtárat az mkdir (angolul make directory) paranccsal, teszt néven. A szükséges parancs: mkdir teszt 22 A Linux szöveges módban – burokról nemcsak guruknak a félregépelés veszélyét, ha ezeket a funkciókat használjuk. Ha egy parancsot, melyet már korábban végrehajtottunk, újból elő szeretnénk  hívni, akkor addig nyomjuk a  billentyűt, amíg a kívánt parancs ↑ meg nem jelenik előttünk. Nyilván minél régebben hajtottuk végre a parancsot, annál többet kell visszalapoznunk. Ha ebben az úgynevezett „parancstörténet” ben előre

szeretnénk lapozni (pl. visszalapozás után),  billentyű lenyomásával tehetjük meg. Az így előhívott akkor ezt a  ↓ parancsot meg is lehet változtatni, például ki lehet javítani, ha az előző végrehajtási kísérletnél hibát jelzett vissza a burok. 4. Most nézzük meg újfent saját könyvtárunk tartalmát, de ahelyett,  hogy megint begépelnénk az ls parancsot, nyomjuk meg kétszer a  ↑ billentyűt. Erre megint az ls parancs áll a parancssorban, és most már   csak az ↵  billentyűt kell megnyomnunk a parancs kiadásához. Már látható az új teszt könyvtár kék színnel jelölve és a Tesztfájl fekete színnel, a fájlok ugyanis fekete színnel vannak kijelölve, a könyvtárak pedig kék színnel.  5. Használjuk a  billentyűt az ls parancs megjelenítéséhez. Üssünk egy ↑     Space billenty űt utána, majd teszt. Üssünk ↵  t. Láthatjuk hogy a   teszt könyvtár üres. Indítsuk el a KEdit szerkesztőt

a K menü, Irodai SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 365 alkalmazások, szövegszerkesztők almenüből. Írjunk be egy pár karaktert és mentsük el a fájlt „Tesztfájl”-ként (nagy „T”-vel, mivel a Linux megkülönbözteti a nagy- és a kisbetűket). 6. Ha kiadjuk az ls parancsot, a „Tesztfájl” fekete színnel látszik a jelenlegi könyvtárban. A könyvtárak kékek, a fájlok feketék 7. Ezt a fájlt az mv (angolul move) paranccsal áthelyezzük a teszt alkönyvtárba. Hogy megspóroljunk egy kis gépelést, írjuk be, hogy mv T,   és nyomjuk meg a  Tab  billentyűt. Mivel nincs egyéb, ilyen kezdetű fájl a könyvtárban, a burok automatikus parancskiegészítése hozzáfűzi a kezdeményhez az esztfájl-t. Írjunk a kiegészített parancs végéhez egy szóközt, és gépeljük még be ugyanabba a parancssorba, hogy teszt. Ha   most ↵  -t nyomunk, a Tesztfájl „átvándorol” a teszt alkönyvtárba. 8. Ellenőrzésül adjuk ki az

ls parancsot A Tesztfájl látszólag eltűnt A ls teszt parancs megmutatja, hogy a teszt könyvtárban található meg. 9. Lépjünk be a teszt könyvtárba (cd teszt) és adjuk ki az ls parancsot  Ezt, ismert módon úgy is megtehetjük, hogy párszor a  billentyűt ↑ megnyomjuk, amíg a parancs elő nem tűnik, mivel előzőleg ezt a parancsot már használtuk. 10. Tételezzük fel, hogy ez a fájl számunkra nagyon fontos, ezért másolatot akarunk róla készíteni. Ehhez használjuk a cp (angolul copy) parancsot Adjuk tehát ki: cp Tesztfájl Tesztfájlmásolat. Az ls paranccsal meggyőződhetünk arról, hogy mindkét fájl a könyvtárban van. 11. A cd parancs kiadásával ismét a saját könyvtárban találjuk magunkat, ugyanis a cd parancs paraméter nélküli kiadására a burok mindig „hazatalál”. Elérési útvonalak Fontos tudni, hogy a könyvtárak, fájlok eléréséhez mindig meg kell adnunk azok pontos elérési útvonalát, azaz, hogy hol

helyezkednek el a könyvtárstruktúrában. Nem kötelező azonban mindig a gyökérkönyvtárhoz képesti elhelyezkedést, azaz az abszolút elérési utat megadni, hanem az aktuális könyvtárhoz képesti, relatív elérési útvonal is elegendő. Mindig választhatja azt a módszert, mely egyszerűbb, rövidebb parancssorhoz vezet. A relatív útvonalmegadás azt jelenti, hogy például az előző példában, ha a saját könyvtárunkban vagyunk, és miután a Tesztfájl-t áthelyeztük a teszt 366 Bevezetés a bash burokba A saját könyvtárunkra ~ jellel is hivatkozhatunk. Tételezzük fel, hogy a teszt könyvtárban (vagy bármely egyéb könyvtárban) vagyunk éppen, és a saját könyvtárunk tartalmára vagyunk kíváncsiak. Ilyenkor elegendő a ls ~ parancs kiadása. Más felhasználók saját könyvtárának megtekintéséhez a ~jelet a felhasználónévvel kombinálhatjuk. Ha tux a rendszer egy másik felhasználója, akkor a ls ~tux parancs az ő saját

könyvtárának tartalmát listázza ki (feltéve hogy van hozzá jogunk). Amennyiben más, a rendszerünkben létező felhasználónévvel próbáljuk ki. Az aktuális könyvtárra (melyben éppen tartózkodunk), egy ponttal hivatkozhatunk, az eggyel felettünk lévő könyvtárra pedig két ponttal. Tehát, ha az aktuális könyvtár szülőkönyvtárára vagyunk kíváncsiak (szülőkönyvtárnak nevezzük a mindenkori könyvtár felett lévő könyvtárat), akkor az ls . parancsot kell kiadnunk. Az ls / paranccsal az aktuális könyvtár felett két szinttel elhelyezkedő könyvtár tartalmát listázhatjuk. Ha a saját könyvtárunkban tartózkodunk éppen, akkor ez éppen a gyökérkönyvtár lesz. Példa: Elérési útvonalak kezelése Egy további példával illusztráljuk, hogy SuSE Linux rendszerünk könyvtárfájában hogyan mozoghatunk tetszőlegesen. Adjuk ki konzolon a cd parancsot, hogy a saját könyvtárunkba kerüljünk. Itt található az előző

példában létrehozott teszt könyvtár. Hozzunk most létre itt egy másik könyvtárat, teszt2 néven. Előbb már megtanultuk, hogy ezt az mkdir teszt2 paranccsal tehetjük meg. Később ezt a könyvtárat az rmdir (angolul remove directory) paranccsal távolíthatjuk el. 22 A Linux szöveges módban – burokról nemcsak guruknak könyvtárba, a fájlt az új helyen a teszt/Tesztfájl névvel érjük el, mely a saját könyvtárunkból való relatív elérési útvonalat tartalmazza. Persze ehelyett a cd paranccsal is beléphetünk a könyvtárba. Váltsunk át a teszt2 könyvtárba a cd teszt2 paranccsal, készítsünk itt még egy könyvtárat Alkönyvtár néven. Váltsunk is oda, amit ugye megtehetünk parancskiegészítéssel is, amennyiben csak cd Al  Tab  -bal kiegészíttetjük. Ezután már bátran nyit gépelünk be, és ezt a    nyomhatjuk meg az ↵  -t. Most az Alkönyvtár nevű könyvtárban vagyunk, és az előzőleg készített Tesztfájlmásolat

fájlt szeretnénk ide áthelyezni. Ehhez nem kell a forráskönyvtárba váltani (ahol a Tesztfájlmásolat van), hanem elég annak elérési útját megadni az áthelyezéshez. Ezért a következőt írjuk: mv .//teszt/Tesztfájlmásolat SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 367 Ne felejtsük el a parancs végéről a pontot, mert az adja meg, hogy hova helyeződik majd át a fájl, ami ez esetben az aktuális könyvtár. A fenti parancsot úgy értelmezhetjük, hogy mivel az aktuális könyvtár az Alkönyvtár nevű alkönyvtár, ezért a kétszer két pont a saját könyvtárat jelenti (relatív elérési út), amelyből a teszt alkönyvtár nyílik, s benne a Tesztfájlmásolat. Dzsókerjelek avagy helyettesítő karakterek További kényelmes eszközök a burokban az úgynevezett „helyettesitő karakterek” (dzsóker jelek). A helyettesítő karakterek normál karakterek helyett állhatnak. A Bash burok többféle helyettesítő karaktert ismer: ?

Pontosan egy karaktert helyettesít. * Tetszőleges számú karaktert helyettesít. [set] Pontosan egy karaktert helyettesít, mely a négyszögletes zárójelek közötti karakterek (az úgynevezett „halmaz”) egyike lehet (ami itt éppen ’s’, ’e’ vagy ’t’) [!set] Pontosan egy karaktert helyettesít, ami minden lehet, kivéve a megadott halmaz elemeit. Tegyük fel, hogy a teszt könyvtárban találhatók a tesztfájl1, a tesztfájl2, a tesztadatok fájdalom és a fájdalom nevű fájlok. Az ls tesztfájl? parancs a tesztfájl1 és tesztfájl2 fájlokat listázza. Az ls teszt* parancs az előzőekhez képest még a tesztadatok fájlt is kilistázza. Az ls *fáj parancs megmutatja az összes fájlt, hiszen mindegyikben szerepel a „fáj” karaktersorozat. A halmazzal könnyen megadhatjuk a számokra végződő neveket: ls tesztfájl[1-9]. A leghatékonyabb helyettesítő karakter a „*”. Felhasználásával nagyon sok gépelési munkát spórolhatunk meg. A cp

*fáj . paranccsal például minden „fáj” karaktersorozatot tartalmazó fájlt egy könyvtárral feljebbre másolhatunk, megtakarítván a fájlok egyenkénti kiválasztását és másolását. Persze nagyon körültekintően kell eljárni a helyettesítő karakterek használatánál, mert ezek a fájlok törlésénél is felgyorsítják az eseményeket. Például az rm f* (angolul remove) parancs minden „f” betűvel kezdődő fájlt kitöröl az aktuális könyvtárból. 368 Bevezetés a bash burokba 22 A more és a less parancsok A less programon kívül a régebbi, és kevésbé kényelmes more programot is használhatjuk, de ebben nem lapozhatunk visszafelé. Átirányítások Normális esetben a burok standard kimenete a képernyő, azaz minden adat, amit a burok magából kiad, közvetlenül a képernyőre kerül. Pontosabban szólva nem is a fizikai képernyőről van itt szó, hanem a konzolról, melyben dolgozunk. A standard bemeneti eszköz viszont

a billentyűzet, minden értelemben. Ha most egy parancs kimenetét egy programnak, mint például a less-nek át akarjuk adni, akkor egy „cső” (angolul pipe) segítségét kell igénybe vegyük. Tételezzük fel, hogy a teszt könyvtárban sok adatunk van, melyeket less-szel szeretnénk megnézni, mert a lista hosszú és lapozgatni is szeretnénk benne. Ehhez a következőt kell kiadnunk: ls test | less. A | jelet a magyar billentyűzeten   AltGr  billentyű lenyomva tartása közben úgy kapjuk, hogy a W billentyűt az  nyomjuk meg. Ezután láthatjuk a konzolban a teszt könyvtár tartalmát a less programmal megjelenítve. Ennek persze csak akkor van értelme, ha az ls parancs normális kimenete egy konzolképernyőre nem fér rá és így nehezen kezelhető lenne. Valószínű a példák alatt készített teszt könyvtár nem ilyen, ezért érdemes például az ls /dev | less paranccsal próbálkozni. A Linux szöveges módban – burokról nemcsak guruknak E

két kis program lehetővé teszi, hogy szöveges fájlokat közvetlenül a burokban megtekinthessünk. Nem kell tehát külön szövegszerkesztőt indítanunk, ha például egy OLVASDEL.txt fájlt akarunk megtekinteni Egyszerűen csak begépeljük, hogy less OLVASDEL.txt és máris megjelennek a konzolon   a szöveg első sorai. A szóköz billentyűvel lapozhatunk előre, de a  Page ↑    és  Page ↓  billentyűkkel is lapozhatunk tetszőlegesen a szövegben. Kis  programocskánkat a  Q billentyű megnyomásával hagyhatjuk el. A less program, mely nevét a „kevesebb több” elvéről kapta, nem csak szöveges fájlok megtekintéséhez használható, hanem egy parancs kimenetének megtekintéséhez is kényelmes eszköz (lásd Átirányítások). Parancsok kimenetét egy fájlba is át lehet irányítani, nem csak programokba. A fenti esetben ez a következőképpen nézne ki: ls teszt > tartalom. A tartalom fájl a fenti parancs kiadása után

tartalmazni fogja a teszt könyvtár listáját. A less tartalom paranccsal megtekinthetjük a fájl tartalmát Megjegyzendő, hogy az ls parancs a könyvtár színezését kontroll karakterekkel oldja meg, melyek bináris fájllá teszik az ls parancs kimenetét, ezért a less parancs listázás előtt megkérdezi, hogy biztos, hogy listázni akarjuk-e a fájlt. A less -f parancs használatával ez elkerülhető. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 369 A fájlok nem csak a kimenet átirányításának céljai lehetnek, hanem a bemenet átirányításának forrásai is. Például, próbáljuk meg ábécé sorrendbe állítani a sorokat a tartalom nevű, most készített fájlunkban. Persze az ls parancs eleve ábécé sorrendben listáz, tehát a feladatunk legyen a fordított ábécé sorrendben való listázás. Létezik egy sort nevű program, mely megteszi ezt, csupán a bemenetére kell irányítani a fájlunkat: sort -r < tartalom. A sort parancs a standard

kimenetre listáz, azaz a képernyőn megjelenik a lista. A -r opció azért szükséges, hogy fordított legyen a sorrend (angolul r=reversed). A feladat akkor válik igazán érdekessé és hasznossá, ha a sort program kimenetét egy fájlban meg tudnánk őrizni, tehát a program kimenetét is át kell irányítani egy fájlba. A teljes parancs tehát így hangzik: sort -r < tartalom > fordított-tartalom. Az új fordított-tartalom fájlt ismét a less paranccsal nézhetjük meg, lapozhatjuk. A burokból indított programoknak nem csak az adatkimenetükkel, hanem a hibakimenetükkel is érdemes foglalkoznunk. A burok standard hibakimenete alapértelmezésben szintén a képernyő, illetve a konzol. A hibakimenet azért van elkülönítve az adatkimenettől, hogy a programokban fellépő hibaüzenetek megjelenítése adott esetben ne zavarja a program megszokott adatkimenetét. Alapértelmezésben mindkét kimenet a konzolra van irányítva, így a szétválasztás nem

történik meg, de ezt bármikor átállíthatjuk. Ha a hibakimenetet egy hiba nevű fájlba szeretnénk átirányítani, akkor a parancsot a program neve után a 2> hiba karakterekkel kell kiegészítenünk. Ha a programot a >& összes-kimenet módon irányítjuk át fájlba, akkor az adatkimenet és a hibakimenet együttesen az összes-kimenet fájlba kerül. Ha a > helyett >>-t írunk, a kimenetek hozzáíródnak az átirányítás céljaként megadott fájl eddigi tartalmához (ha eddig még nem létező fájlról van szó, akkor természetesen nem történik semmi eltérő). Archiválás és adattömörítés Miután már jó pár fájlt és könyvtárat létrehoztunk, az archiválás és az adattömörítés témakörével fogunk foglalkozni. Igen gyakran célunk az, hogy több fájlt összecsomagoljuk eggyé (hogy egyszerűbb legyen cipelni, levélben elküldeni), és azt tömöríteni is kívánjuk (hogy mérete minél kisebb legyen). Linux alatt erre a

célra két különböző program van. Az archiválást a tar (angolul tape archiver) program végzi, ez azonban alap esetben mindössze összefűzi a fájlokat és leadminisztrálja azok tulajdonságait (név, dátum stb.) A gzip és a bzip2 program használható egy fájl tömörítésére, ezek azonban nem képesek több fájlt kezelni. A két fajta program együttműködésével oldható meg, hogy több fájlt egyetlen archívumba 370 Bevezetés a bash burokba A tar program használatáról a tar --help paranccsal kaphatunk összefoglalót. Az első argumentum mindenképp az alább felsoroltak egyike A több opcióból az első kettő ismerete a fontosabb. -c (angolul create) Új archívum készítése -x (angolul extract) Fájlok kinyerése az archívumból -t (angolul table) Egy meglévő archívum tartalmának listázása -d (angolul diff ) Az archívum és a fájlrendszer összehasonlítása -r (angolul append) Fájl hozzáfűzése az archívumhoz -u (angolul

update) Frissítés -A (angolul concatenate) Tar fájlok összefűzése A fenti opciók elé a mínusz jelet kitehetjük, de nem kötelező. Ezen kívül számtalan egyéb opció is létezik, melyek közül az alábbiak a legfontosabbak: -v (angolul verbose) Mutatja, hogy mely fájlt archivál vagy nyer ki éppen. -f (angolul file) Az archívum fájlnevét adhatjuk meg, de ezt az opciót az archívum készítésekor közvetlenül a fájlnév előtt kell megadni. -z Az archívumot tömöríti gzippel. 22 A Linux szöveges módban – burokról nemcsak guruknak helyezünk (tar), majd utána azt tömörítjük (gzip vagy bzip2). Szerencsére ez felhasználói szinten nem okoz kényelmetlenséget, mivel a tar program egy megfelelő opció megadása esetén meghívja helyettünk a tömörítő programot is. -j Az archívumot tömöríti bzip2-vel. Lássunk néhány példát, először archívum készítésére. A teszt könyvtár tartalmát szeretnénk archiválni. A tar c teszt

parancs archiválja a könyvtár tartalmát, és az eredményt a szabványos kimenetre írja. Ezért ez önmagában kevéssé használható, de beépíthető például szkriptekbe, vagy kimenetbe átirányítható az eredmény: tar c teszt > teszt.tar, de ekkor már egyszerűbb a -f kapcsoló használata a fájl megadására: tar cf teszt.tar teszt Mint láthatjuk, a fájl nevének közvetlenül az f opció után kell állnia. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 371 Az elkészült állományt tömöríthetjük a gzip teszt.tar parancs segítségével, ez létrehozza a teszt.targz nevű tömör fájlt, és kitörli az eredetit A módszernek azonban hátránya, hogy ideiglenesen szükség van még egyszer akkora helyre, mint amekkora a teszt könyvtár tartalma, hiszen a közbülső teszt.tar fájl is körülbelül ekkora lesz Ezért célszerű röptében tömöríteni az archívumot: tar c teszt | gzip > teszt.targz Mivel a tar program maga is képes meghívni a

gzipet, az előző parancs a sokkal gyakrabban használt, kényelmesebb tar czf teszt.targz teszt alakba is írható Az f opció után az archívum nevét (teszt.targz) szükség esetén útvonallal együtt is megadhatjuk, ez az eredmény fájl tartalmában nem fog tükröződni. Az archiválandó fájlok (jelen esetben teszt) megadásánál viszont már számít az útvonal, az archívumban a parancssorban megadott fájlnév fog tükröződni, és kicsomagoláskor is ilyen névvel, ilyen útvonallal jön létre a fájl. Ezért „” útvonal komponenst semmiképp ne adjunk meg Például ha a /home/jancsi könyvtárról szeretnénk archívumot készíteni a /tmp könyvtár alá jancsi.targz néven, akkor lépjünk be a /home könyvtárba (cd /home), majd itt adjuk ki a tar czvf /tmp/jancsi.targz jancsi parancsot A keletkezett archívum tartalma úgy néz ki, hogy egy jancsi könyvtárral indulnak a fájlok, így kitömörítéskor is az aktuális könyvtárban létrehoz egy jancsi

könyvtárat. Ha az előző példa helyett a gyökér könyvtárban adjuk ki a tar czvf /tmp/jancsi.targz home/jancsi parancsot, akkor a keletkező archívumban egy home könyvtár nyílik először, es csak azon belül a jancsi. Habár a tar parancsnak nemcsak egy, hanem több fájlt (könyvtárat) is megadhatunk tömörítésre (például tar czvf teszt.targz teszt1 teszt2 teszt3.txt), illik egyetlen könyvtárnevet adni, ilyenkor ugyanis a keletkező archívum kicsomagolásakor egyetlen új könyvtár alá kerülnek a fájlok. Archívum kicsomagolásához a c opció helyett az x-et használjuk, például tar xzf jancsi.targz Ez az aktuális munkakönyvtárba bontja ki az archívum tartalmát. Másik gyakori módszer, hogy Midnight Commander (mc)   Enter  -t ütünk a tömör fájlra, és ekkor az mc virtuális fájlrendszere fájlkezelőben  segítségével nézegethetjük az archívum tartalmát, illetve kimásolhatjuk azt az   billentyű segítségével. Ha a gzip

tömörítés leszedését nem a tar parancsra F5  bízzuk (a z opció segítségével), akkor használhatjuk a gunzip vagy zcat parancsot is, például gunzip jancsi.targz elkészíti a jancsitar fájlt Tömörítetlen archívumnak .tar, gzippel tömörített tar fájlnak targz vagy .tgz kiterjesztést szokás adni Ha a gzip helyett a bzip2 tömörítőt választjuk (z helyett j opció), használjuk a .tarbz2 kiterjesztést A bzip2 egy, a gzipnél újabb tömörítő program. Az esetek túlnyomó többségében jobban tömörít a gzipnél, viszont jóval lassabban működik. A SuSE 372 Bevezetés a bash burokba Az mtools segédeszközök Az mtools csomag egy parancsgyűjtemény, mely az MS-DOS fájlrendszerekkel való munkánkat segíti. Ez legfőképpen hajlékonylemezek esetén előnyös (a merevlemezek legtöbbször úgyis csatolva vannak a könyvtárstruktúra valamely pontjához). Az mtools használatával egy hajlékonylemezes meghajtót, úgy, mint az MS-DOS

alatt szokásos, a:-ként szólíthatunk meg. A parancsok maguk is hasonló névre hallgatnak, mint MS-DOS alatt, csupán egy m betűt kell eléjük írnunk: mdir a: Megmutatja az a:-ként elérhető hajlékonylemez meghajtóban lévő lemez tartalmát. mcopy tesztadat a: A tesztadat nevű fájlt a hajlékony lemezre másolja. mdel a:tesztadat Törli a tesztadat nevű fájlt az a: meghajtóban lévő lemezről. mformat a: Magasszintű formázást hajt végre a lemezen; ehhez a lemez már vagy formázott kell legyen, vagy az fdformat /dev/fd0h1440 paranccsal alacsonyszintű formázást kell rajta előzőleg végrehajtani. mcd a: Az a: lesz az aktuális könyvtár (természetesen csak az mtools számára). mmd a:teszt Létrehoz egy teszt nevű alkönyvtárat a lemezen. 22 A Linux szöveges módban – burokról nemcsak guruknak Linux 8.0-ban lévő rendszermag forráskódjának tar archívumán (165 MB) végzett teszt során a bzip2 a gzip-hez képest 83 %-os fájlméretet

készített, viszont ehhez több mint 5-ször annyi időre volt szüksége, és a kitömörítés is bő 4-szer annyi időt vett igénybe. mrd a:teszt Törli a teszt nevű alkönyvtárat a lemezről. Rendrakás Az előbbi gyorstalpalón megtanultuk a burok alapjait, a legfontosabb parancsokat. Ahhoz, hogy visszatérjen a rend a saját könyvtárunkban célszerű a létrehozott fájlokat és könyvtárakat az rm illetve az rmdir parancsokkal kitörölni. A fejezet végén egy listát találhat a legfontosabb parancsokról, valamint azoknak rövid leírását. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 373 Hozzáférési jogok A Linuxot már az elejétől fogva többfelhasználós operációs rendszernek tervezték. Egyedül csak a hardver vethet gátat a gépet párhuzamosan használó felhasználók számának. Ezen tulajdonsága néhány lényeges pontban különbözik a Microsoft Windows operációs rendszerektől. A talán legszembetűnőbb különbség az, hogy a

felhasználónak minden alkalommal be kell jelentkeznie a rendszerbe ahhoz, hogy dolgozhasson a számítógépen. Ehhez szükségünk van egy felhasználónévre és egy jelszóra A bejelentkezési eljárás azért fontos, hogy mindig a saját munkakörnyezetünkben dolgozhassunk, és hogy más felhasználónak ne legyen lehetősége az általunk létrehozott dokumentumok módosítására vagy akár törlésére (hacsak nem adtunk erre kifejezett engedélyt). A rendszer megkülönbözteti a „normális” felhasználókat a root felhasználótól, aki karbantartja a szoftvercsomagokat, a hálózati beállításokat, a felhasználókat stb., és akinek gyakorlatilag mindenhez joga van. Fontos tudni, hogy a felhasználói jogok nemcsak személyes adataink biztonságát szolgálják, hanem a rendszer biztonságát is. Aki tisztában van a root szinte korlátlan lehetőségeivel – és ezeket a lehetőségeket csak akkor használja, amikor tényleg szüksége is van rá – az

adatvesztési kockázatot minimálisra csökkentheti. Normális körülmények között csak a rendszergazda képes törölni rendszerfájlokat vagy formázni merevlemezeket, ez gátat szab a „Trójai programoknak” vagy egy szerencsétlenül kiadott törlési parancsnak. A fájlrendszer hozzáférési jogai Minden fájl a Linux különböző fájlrendszerein (ext2, ReiserFS stb.) egy felhasználóhoz és egy csoporthoz tartozik. Aki ugyanahhoz a csoporthoz tartozik mint a fájl tulajdonosa, általában olvashatja a fájlt, de olvashatják „a többiek” is, amennyiben a fájl tulajdonosa (vagy a root) ezt megengedi. Egy csoport ebben az értelemben a hozzá tartozó felhasználók halmaza,azonos jogokkal. Például létrehozhatunk egy projekthez új csoportot projekt néven Minden felhasználó legalább egy csoport tagja, mely rendszerint a users (felhasználók) csoport. Mivel megfelelő beállítás esetén a felhasználó saját könyvtárából rajta kívül csak a root

olvashat, célszerű a közös munkához egy új csoportot létrehozni (például a munka csoportot), és minden azon a munkán résztvevő felhasználót ehhez a csoporthoz is hozzárendelni. A lehetséges csoportok száma szinte korlátlan, azonban csak a root hozhat létre új csoportot. Ahhoz, hogy tudjuk, hogy melyik csoport(ok)hoz tartozunk, adjuk ki a groups parancsot egy terminálablakban (kagylós ablak a panelen). 374 Hozzáférési jogok -rw-r----- 1 jancsi munka 14197 jún 21 15:03 teszt 1. képernyőlista: Példa a fájlok hozzáférési jogaihoz A harmadik oszlopból kiderül, hogy ez a fájl a jancsi felhasználóhoz és a munka csoporthoz van hozzárendelve (negyedik oszlop). A „teszt” fájl jogosultságainak elemzéséhez jobban meg kell vizsgálnunk az első oszlopot: Típus rwa felhasználó jogai r-a csoport jogai --a többi felhasználó jogai Az oszlop tíz jelből áll. Az első jel a bejegyzés típusát írja le Amennyiben egy fájlról

van szó egy - jel áll a helyén. Amennyiben egy (d) betűt látunk ott, könyvtárról van szó (angolul directory), l betű esetén link, b betű esetén blokkeszköz és végül c betű esetében pedig karakteres eszköz. Az első jelet követő kilenc jel három egyforma csoportból áll, melyek egységes sémát követnek: az elem első jele vagy egy kötőjel vagy egy r betű, és kijelöli a fájl olvasási jogát (angolul read). A második jel lehet szintén egy kötőjel, vagy egy w betű, mely kijelöli a fájl írási jogát. A harmadik jel is lehet kötőjel vagy egy x betű, és a fájl végrehajtási jogát jelöli ki. Ugyanez a séma a másik két elemre is érvényes A fenti példánál tehát egy fájlt látunk, mely a jancsi felhasználóé, és melynek a neve teszt. Az első elemből a felhasználó jogai olvashatók ki. A fenti példánál maradva tehát kiderül, hogy jancsi olvasni tudja a fájlt (r) és írási joga is van hozzá (w), viszont nem

hajthatja végre ( nincs x), bár ennek nem is lenne értelme, mivel végrehajtani csak programokat lehet. A következő három jelből az derül ki, hogy a munka csoport tagjai csak olvasni tudják a fájlt, azonban nincs írási és végrehajtási joguk (r--). A többieknek, azaz mindazoknak, akik sem jancsi, sem a munka csoporthoz nem tartoznak, nincsenek jogai a fájlhoz. 22 A Linux szöveges módban – burokról nemcsak guruknak Fájlok hozzáférési jogai Vessünk egy pillantást a fájlrendszer különböző jogosultságaira. Nyissunk egy terminálablakot és adjuk ki az ls -l parancsot. A parancs kiadása után megjelenik egy lista, mely több oszlopból áll. Az egyik sor lehet például az alábbi: Példánkban tehát pontosan azoknak a felhasználóknak van hozzáférésük a teszt fájlhoz, akik a munka csoport tagjai. Ezekkel a beállításokkal jancsi úgy állította be a hozzáférési jogokat, hogy csak az általa SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 375

kiválasztott személyek (a munka csoport tagjai) olvashassák a fájlt, ugyanis a root felhasználón kívül csak ő módosíthatja a fájlok jogait. Egyéb jogosultságokat az ún. ACL-ekkel (Access Control List - hozzáférési jogosultság listák) határozhatunk meg. Lásd a ACL - hozzáférési jogosultság listák r (381. oldal)észletesebb információkért, illetve a Hozzáférési jogosultság listák Linuxban fejezetet a Rendszerkézikönyvben további háttérinformációkért. Könyvtárak hozzáférési jogai Vessünk most egy pillantást a könyvtárak hozzáférési jogaira (a d-vel kezdő bejegyzések). A könyvtárakhoz való hozzáférés kicsit eltér a fájlokétól, azonban lényegében ugyanazt a sémát követi. Íme egy újabb példa az ls -l parancshoz: jancsi@meggyfa:~ > . drwxrwxr-x ls -l 1 jancsi munka 35 jún 21 15:15 adatok 2. képernyőlista: Példa a könyvtárak hozzáférési jogaihoz Az adatok könyvtár tulajdonosával (jancsi) és

csoportjával (munka) már a fenti példában is találkoztunk. A fájlrendszer hozzáférési jogai bekezdés példájával szemben az r jel nem azt jelenti, hogy olvasni lehet a fájlt, hanem azt, hogy a könyvtár tartalma megjeleníthető (listázható). Az írási jog (w) pedig lehetővé teszi a könyvtárba való írást, azaz egy új fájl létrehozását a könyvtáron belül. A végrehajtási jog (x) pedig a könyvtárba való belépési jogot jelöli ki. „Na de akkor mi a különbség az r és az x jog között?”, kérdezhetné bárki jogosan. Vessünk csak egy pillantást a következő két példára: jancsi@meggyfa:~ > . d-wx-wx-wx ls -l 1 jancsi munka 35 Jun 21 15:15 adatok 3. képernyőlista: Példa a könyvtár olvasási joghoz 376 Hozzáférési jogok jancsi@meggyfa:~ > 1 jancsi munka 35 Jun 21 15:15 adatok 4. képernyőlista: Példa a könyvtárba való belépési joghoz Az első példánál mindenkinek egyforma joga van. Bárki

beléphet a könyvtárba, azonban nem fog semmilyen információhoz jutni a könyvtár tartalmáról, hiszen nincs olvasási joga a könyvtárhoz. Azonban létrehozhat a könyvtárban új fájlt (például a touch nem.fogomtudnielolvasni paranccsal), csak éppen nem fogja tudni elolvasni. Nem hisszük el? Nyissunk egy terminálablakot és hozzunk létre egy új könyvtárat (például a mkdir adatok paranccsal), majd adjuk ki a chmod ugo+rwx adatok és a chmod -r adatok parancsokat. Ha most kiadjuk az ls -l parancsot, ugyanazt a sort kellene látnunk, mint a 3. példánál Lépjünk be a könyvtárba (cd adatok) és próbáljuk meg kiadni az ls -l parancsot. Ha mindent „jól” csináltunk egy angol hibaüzenet jelenik meg, hogy a könyvtár tartalma nem tekinthető meg. Viszont létrehozhatunk új fájlt a fent említett touch nem.fogomtudnielolvasni paranccsal Most változtassuk meg a könyvtár jogait a 4. példa szerint Itt szintén mindenkinek egyforma joga van. Mindenki

olvashatja a könyvtárat és írhat bele, azonban nem lehet a könyvtárba belépni. Lépjünk ki az adatok könyvtárból (cd .) és adjuk ki a chmod +r-x parancsot Ezzel a paranccsal visszaadjuk az írási jogot és megtiltjuk a könyvtárba való belépést (erről bővebben a következő bekezdésben). Ha most kiadjuk az ls -l parancsot, hasonló sort kell látnunk, mint a 4. példánál Mivel most már nem lehet belépni a könyvtárba, hiába adjuk ki a cd adatok parancsot, nem fogunk tudni belépni a könyvtárba. Hogy azonban olvasni mégis lehet a nem.fogomtudnielolvasni fájlt, arról meggyőződhetünk a less adatok/nem.fogomtudnielolvasni parancs kiadásával. A Linux szöveges módban – burokról nemcsak guruknak . drw-rw-rw- 22 ls -l Fájljogosultságok módosítása Hozzáférési jogok módosítása A hozzáférési jogot egy fájlhoz illetve egy könyvtárhoz a chmod paranccsal és megfelelő opcióval lehet megváltoztatni. A hozzáférési SuSE Linux

– Felhasználói kézikönyv 377 jogot kizárólag a fájl tulajdonosa (valamint természetesen a root) változtathatja meg. A parancshoz szükséges opció három részből áll: 1. az érintettből u (user) – a fájl tulajdonosa g (group) – a csoport, amelybe a fájl tartozik o (others) – a többiek (amennyiben nem használunk opciót a változás mindenki számára érvényes) 2. egy-egy jelből a visszavonáshoz (-), az egyenlőséghez (=) és a hozzáadáshoz (+) 3. és az ismert rövidítésekből r read – olvasni w write – írni x execute – végrehajtani valamint az érintett fájl(ok) nevéből. Amennyiben tehát mi vagyunk a példafelhasználó (jancsi), és a 2. példában (376 oldal) említett adatok könyvtárban a többieknek is szeretnénk írásjogot adni (w), megtehetjük ezt a jancsi@meggyfa:~ > chmod o+w adatok paranccsal. Amennyiben viszont azt szeretnénk, hogy saját magunkon kívül senki se tudjon a könyvtárba írni, ki kell adni a

jancsi@meggyfa:~ > chmod go-w adatok parancsot. Ahhoz, hogy semmilyen felhasználó se tudjon az adatok könyvtárba írni, a következő parancs szükséges: jancsi@meggyfa:~ > chmod -w adatok E parancs kiadása után már a tulajdonos sem tud a könyvtárba írni, amíg vissza nem adja saját magának az írási jogot (tehát kiváló írásvédelmet nyújt!). A tulajdonjogok módosítása Két további fontos parancs a fájljogokkal kapcsolatban a chown (angolul Change Owner) és a chgrp (angolul Change Group) parancs, melyeket a tulajdonjogok megváltoztatásához használhatunk. 378 Hozzáférési jogok Ahhoz, hogy a 2. példánál (376 oldal) említett teszt fájl már ne a jancsi felhasználóé legyen, hanem juliska felhasználóhoz tartozzon, ki kell adni a következő parancsot – root-ként: meggyfa:~ # chown juliska teszt A fenti parancshoz hasonlóan működik a chgrp, mellyel meg lehet változtatni egy adott fájl „csoport-hovatartozását”. A

parancsnál figyelembe kell venni, hogy csak olyan csoporthoz lehet hozzárendelni egy fájlt, amelyhez a fájl tulajdonosa is tartozik. Példafelhasználónk (jancsi) a jancsi@meggyfa:~ > chgrp dokumentáció adatok paranccsal megváltoztathatja az adatok fájl csoport-hozzátartozását a dokumentáció csoportra, amennyiben a csoportnak tagja. Természetesen ez a korlátozás a root számára nem érvényes. A setuid bit Egyes esetekben a hozzáférési jogosultságok túl korlátozók lehetnek. Éppen ezért a Linux tartalmaz további beállítási lehetőségeket is az aktuális felhasználó és csoport megváltoztatásához adott művelet elvégzéséhez. Például a cdrecord program rendszergazdai jogosultságokat igényel a CD/DVD-író eléréséhez. Éppen ezért egy normál felhasználó számára nem lehetséges a CD-k írása, viszont túl veszélyes lenne emiatt az összes felhasználónak közvetlen hozzáférést adni az összes eszközhöz. Egy lehetséges

megoldás erre a problémára a „setuid mechanizmus” használata. A setuid (set user ID) egy speciális fájl tulajdonság, amely jelzi a rendszer számára, hogy a megjelölt programokat megadott felhasználói azonosítóval futtassák. Nézzük meg a cdrecord parancsot: meggyfa:~ # 22 A Linux szöveges módban – burokról nemcsak guruknak A chown paranccsal megváltoztathatjuk egy adott fájl tulajdonosát. Ezt azonban csak a root teheti meg. ls -l /usr/bin/cdrecord -rwxr-x--- 1 root root 281356 2002-10-08 21:30 /usr/bin/cdrecord Állítsuk be a setuid bitet a chmod parancs segítségével: meggyfa:~ # chmod u+s /usr/bin/cdrecord A következő parancs hozzárendeli a cdrecord programot a group users (felhasználók) csoporthoz: SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 379 meggyfa:~ # chgrp users /usr/bin/cdrecord A következő hozzáférési jogosultságokat kaptuk: meggyfa:~ # ls -l /usr/bin/cdrecord -rws--x--- 1 root users 281356 2002-10-08 21:30

/usr/bin/cdrecord A setuid bitnek köszönhetően az összes users csoportba tartozó felhasználó képes lesz a program használatára. A hatás ugyanaz, mintha a programot rootként indítottuk volna Figyelem A setuid bit beállítása egy programhoz a számítógép nagyobb támadhatóságát eredményezi. Csak kivételes esetekben tegyük meg, akkor, ha nagyon ismerjük a programot és megbizonyosodtunk a lehetséges kockázatokról. Figyelem A setgid bit A setuid attribútum felhasználókhoz rendelhető. Van ennek egy csoportokra alkalmazható megfelelője is – a setgid attribútum. Egy ilyen tulajdonságú program a csoport azonosítóval is fut, attól függetlenül, hogy melyik felhasználó indította el. Éppen ezért egy setgid bittel rendelkező könyvtárban az összes újonnan létrehozott fájl és alkönyvtár hozzárendelésre kerül ahhoz a csoporthoz, amelybe a könyvtár tartozik. meggyfa:~ # ls -ld /teszt drwxrwxr-- 2 root archívum 48 Nov 19 17:12

backup A setgid bit beállításához használjuk az alábbi parancsot: meggyfa:~ # chmod g+s /teszt Ennek eredményeként a hozzáférési jogosultságok a következőképpen alakulnak: meggyfa:~ # ls -ld /teszt drwxrwsr-- 2 root archivum 48 Nov 19 17:12 mentes 380 Hozzáférési jogok 22 A sticky bit Ha ez az attribútum könyvtárhoz van rendelve, megakadályozza a felhasználókat abban, hogy egymás fájljait törölhessék. Tipikus példa erre a /tmp és /var/tmp könyvtár: meggyfa:~ # ls -dl /tmp drwxrwxrwt 2 root root 1160 2002-11-19 17:15 /tmp ACL - hozzáférési jogosultság listák A hagyományos jogosultsági rendszer Linux fájlrendszer objektumokra épül, azaz fájlokra és könyvtárakra. Ezt kiterjeszthetjük az ACL-ek (hozzáférési jogosultság listák) használatával. Az ACL-ek segítségével egyedi csoportokhoz vagy felhasználókhoz rendelhetünk jogosultságokat szemben a fájlrendszer objektum eredeti tulajdonosával vagy tulajdonos

csoportjával. A kiterjesztett hozzáférési jogosultságokkal rendelkező fájlok vagy könyvtárak egy egyszerű ls -l parancsra felfedik magukat: meggyfa:~ # ls -l -rw-r--r--+ 1 tux projekt 517 2003-01-08 18:12 tervezet Az ls kimenete nem fedi fel teljesen a különbségeket az ls paranccsal egy ACL nélküli fájl esetében. A tervezet fájl tulajdonosa tux aki a projekt csoportba tartozik. A tux felhasználó tartalmazza mind az írási, mind az olvasási jogokat a fájlra vonatkozóan és a csoportjának valamint az összes egyéb felhasználónak olvasási joga van. Az egyetlen különbség amely megkülönbözteti egy ACL nélküli fájltól egy + az első oszlopban, amely a jogosultsági biteket tárolja. A Linux szöveges módban – burokról nemcsak guruknak A setuid és setgid bitektől eltérően létezik egy "ragadós" „sticky bit”. Ez különbséget tesz a könyvtárak és futtatható programok között. Ha programhoz rendeltük hozzá, a

megjelölt fájl a memóriába töltődik, ezért nem kerül betöltésre minden egyes futtatáskor a merevlemezről. Napjainkban ezt a tulajdonságot ritkán használjuk, mivel a modern merevlemezek elég gyorsak. Részletes információkat az ACL-ekkel kapcsolatban a Hozzáférési jogosultság listák Linuxban fejezetben olvashatók a Rendszerkézikönyvben. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 381 Fontosabb Linux parancsok áttekintése A grafikus munkakörnyezetek térnyerése a Linux világában feltartóztathatatlan, és elengedhetetlen feltétele a sokak által megálmodott világméretű, az átlagfelhasználók körében való elterjedésnek. A grafikus környezetek manapság már nagyon sok feladatot el tudnak látni, felhasználóik kívánságát szinte kitalálják, de mindig lesznek szép számmal olyan feladatok, melyeket csak szöveges módú parancsokkal lehet hatékonyan illetve egyáltalán megoldani. Ebben a fejezetben a SuSE Linux rendszer

legfontosabb szöveges módú parancsait szeretnénk áttekinteni. A parancsok alapvető jelentése mellett azok fontos paramétereit is megemlítjük, és egy tipikus felhasználási példát is leírunk. Ezen fáradozásunk ellenére a most következő lista csak kisebbfajta választékot képvisel a rendelkezésre álló rengeteg Linux parancsból. Ha csak egy átlagos SuSE Linux telepítés szöveges módú parancsait szeretnénk mind felsorolni, az is messze túlnyúlna ezen könyv keretein. Ezen a könyvön kívül rengeteg forrás áll még rendelkezésünkre, hogy az itt felsorolt és az itt nem tárgyalt parancsokról többet megtudjunk. A legkézenfekvőbb forrás a számítógép maga: a man és az info parancsok konzolon való kiadásával, a kívánt parancs megadásakor részletesen leírják azok tulajdonságait és lehetőségeit. Példának okáért álljon itt az információkérés a leggyakrabban használt parancsról: jancsi@meggyfa:~ > man ls A man

parancs hatására megjelenő kézikönyvlapok (angolul manpage)     lapozásához használhatjuk a  Page ↑  és a  Page ↓  billentyűket. Továbbá, a     és a  End  billentyűkkel a leírás elejére illetve végére ugorhatunk. A Home   man program futását a  q billentyűvel rekeszthetjük be. A man man parancs futtatásával magáról a man parancsról tudhatunk meg információkat. A magyar kiadású SuSE Linuxban a man kiadásakor magyarul jelenik meg az információ. Amennyiben az adott parancs magyar leírása nincs meg, az angol nyelvű leírás jelenik meg a képernyőn, automatikusan Ha a fejezet végére felébred érdeklődésünk a SuSE Linux szöveges üzemmódú parancsainak használata iránt, a könyvesboltokban magyar nyelven is találunk számos könyvet, melyek hasznos és mélyreható ismereteket osztanak meg velünk. A most következő áttekintésben leírjuk a parancsok tárgyalásánál használt elrendezést. A parancs

nevét parancs-ként nyomtattuk. E nélkül természetesen semmi sem működhet. 382 Fontosabb Linux parancsok áttekintése A kötelező opciókat dőlt betűvel írtuk. A nem kötelező adatokat, opciókat [szögletes zárójelek] közé zártuk. És természetesen a konkrét begépelendő parancsot saját igényeinkhez kell illesztenünk. Nincs tehát értelme ls fájl(ok)-at írni, ha nem léteznek fájl(ok) nevű fájlok. Továbbá a paramétereket értelemszerűen kombinálhatjuk, pl írhatjuk az ls -l -a helyett egyszerűen azt, hogy ls -la Fájlparancsok Fájlok kezelése ls [opció(k)] [fájl(ok)] Ha az ls parancsot minden paraméter és adat nélkül hívjuk meg, az aktuális könyvtár tartalmát listázza ki rövid formában. opciók: -l fájlok részletes adatainak listázása -a rejtett fájlokat is listáz cp [opció(k)] forrásfájl célfájl A forrásfájl-ról másolatot készít és a célfájl-ba teszi opciók: -i megerősítésre vár, mielőtt a

létező célfájl-t felülírná -r rekurzívan (alkönyvtárakkal együtt) másol A Linux szöveges módban – burokról nemcsak guruknak Egyéb adatokat, mint például fájlneveket, melyek a parancs normális működéséhez kellenek, Courier fonttípussal jelöltünk. 22 mv [opció(k)] forrásfájl célfájl A forrásfájl-t áthelyezi a célfájl-ba opciók: -b az áthelyezés előtt biztonsági másolatot készít a forrásfájlról -i megerősítésre vár, mielőtt egy létező célfájl-t felülírna SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 383 rm [opció(k)] fájl(ok) Törli a megadott fájl(ok)-at a fájlrendszerből. A könyvtárakat, hacsak nem adjuk meg az erre vonatkozó -r paramétert, ez az utasítás nem törli. opciók: -r az esetlegesen létező alkönyvtárakat és azok tartalmát is törli -i minden adat törlése előtt megerősítésre vár ln [opció(k)] forrásfájl célfájl A forrásfájl nevére egy fájlrendszeren belüli

„fájlhivatkozás”t (angolul link) hoz létre célfájl név alatt. Általános esetben a fájlhivatkozás ugyanarra a pozícióra mutat a fájlrendszerben, mint a forrásfájl. Ezt hívjuk fizikai fájlhivatkozásnak (angolul hard link) Ha az ln parancsot a -s opcióval hívjuk meg, akkor „szimbolikus fájlhivatkozás” t készítünk, mely csupán a forrásfájl elérési útjára hivatkozik, ezért fájlrendszereken át is működik. opciók: -s szimbolikus fájlhivatkozást hoz létre -f felülír egy esetlegesen létező célfájlt cd [opció(k)] könyvtár Megváltoztatja az aktuális könyvtárat. Ha a cd parancs magában kerül kiadásra, a felhasználó saját könyvtára lesz az aktuális könyvtár. mkdir [opció(k)] könyvtárnév Készít egy új könyvtárat könyvtárnév névvel. rmdir [opció(k)] könyvtárnév Törli a megadott könyvtárat, amennyiben az üres. chown [opció(k)] felhasználónév.csoport adat(ok) Megváltoztatja a fájl tulajdonosát

felhasználónév.csoport-ra opciók: -R Rekurzívan végrehajtódik minden alkönyvtárra és fájlra chgrp [opció(k)] csoportnév fájl(ok) Megváltoztatja a megadott elérésű fájl(ok) csoportnevét. Csak az tudja az adott fájlon elvégezni a fenti műveletet, aki tagja a fájl régi és új tulajdonosi csoportjának is. 384 Fontosabb Linux parancsok áttekintése A mód paraméter három részből áll: csoport, hozzáférés és hozzáférési jog. A csoport paraméterhez a következő betűjeleket használhatjuk: Csoportparaméterek: u g o a felhasználó részére (angolul User), a csoport részére (angolul Group), a többiek részére (angolul Others). A hozzáférés meghatározásához használhatjuk a + és a jeleket, ahol a + jel lehetővé teszi, a - jel pedig megtiltja az alábbi hozzáférési jogokat: Hozzáférési jog: r w x s olvasási jog (angolul Read), írási jog (angolul Write), futtatási jog illetve könyvtárba való belépési jog

(angolul eXecute). Setuid-Bit; a program úgy hajtódik végre, mint hogy ha annak tulajdonosa indította volna el. gzip [paraméter] fájl(ok) Ez a program összesűríti („tömöríti”) a fájlok tartalmát egy komplex matematikai eljárás alapján. A tömörített adatokat tartalmazó fájl végződése .gz lesz Az eredeti tartalomhoz való hozzájutáshoz ezt a fájlt ki kell tömöríteni. Ha több fájlt vagy egész könyvtárakat akarunk tömöríteni, akkor ezt a parancsot a tar paranccsal együttesen kell használnunk. Az eredeti fájl a tömörítés után automatikusan törlődik. 22 A Linux szöveges módban – burokról nemcsak guruknak chmod [opció(k)] mód fájl(ok) Változtatja a hozzáférési jogokat. opciók: -d „Kitömöríti” a tömörített gzip-pelt fájlokat, úgy hogy azok eredeti méretüket és tartalmukat visszanyerve újra alkalmasak lesznek a megszokott feldolgozásra (megfelel a gunzip parancs kiadásának). tar opció(k) archívumnév

fájl(ok) A tar egy nagyon komplex parancs, mely számos opciót tartalmaz. A professzionális felhasználók legtöbbször csak néhány opcióra illetve opció kombinációra szorítkoznak, melyeket az alábbiakban SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 385 írunk le. A tar parancs tar végződésű fájlokat állít elő Ha ez a tar-archívum még tömörítésre kerül, akkor a tömörítőprogramtól függően a végződés gzip esetén tar.gz vagy tgz, bzip2 esetén .bz2 lesz opciók: -f -c -r -t -u -x -z -j -v Fájlba írja a kimenetet, és nem a képernyőre (angolul file). Új archívumot készít (angolul create). Fájlokat fűz egy meglévő archívumhoz. Listázza egy meglévő archívum tartalmát. Fájlt fűz egy meglévő archívumhoz, de csak akkor, ha a fájl újabb az archívumban találhatónál. Fájlokat nyer ki egy meglévő archívumból („extrahál”). Tömöríti az archívumot a gzip programmal. Tömöríti az archívumot a bzip2

programmal. Részletesen mutatja a feldolgozott adatokat. További információt a tar program használatához az Archiválás és adattömörítés fejezetben (370. oldal) találhatunk locate minta A locate paranccsal megtalálhatjuk, hogy a fájlrendszeren lévő tetszőleges fájl pontosan hol található. Természetesen a minta meghatározásánál „helyettesítő-karakterek”-et is használhatunk. Ez a program nagyon gyors eredményt szolgáltat (ellentétben például a find programmal), mert nem a fájlrendszert fésüli át minden alkalommal, hanem egy belső adatbázist. Ez persze problémát is jelenthet, mert korántsem biztos, hogy a belső adatbázis a fájlrendszer aktuális állapotát tükrözi. A locate program belső adatbázisát a root felhasználó frissítheti az updatedb parancs kiadásával. updatedb [opció(k)] Ezzel a paranccsal az előzőekben tárgyalt locate parancs belső adatbázisát lehet frissíteni. Ahhoz, hogy a legtöbb fájlt elérje a

parancs, célszerű root-ként futtatni. Ha a háttérben akarjuk a parancsot futtatni, akkor a & jellel kell elindítanunk: updatedb &. find [opció(k)] A find paranccsal egy könyvtáron belül kereshetünk egy adott fájlra. A parancs első paramétereként meg kell adnunk azt a könyvtárat ahonnan a keresés indul. A -name opcióval 386 Fontosabb Linux parancsok áttekintése Tartalomkezelő parancsok cat [opció(k)] fájl(ok) A cat paranccsal bármely fájl tartalmát megjeleníthetjük, megszakítás nélkül. A cat parancs alapértelmezésben a standard kimenetre írja a fájl tartalmát, ami a képernyő. opciók: -n megszámozza a kiírt sorokat a képernyő (konzol) bal oldalán. less [opció(k)] fájl(ok) Ezzel a paranccsal egy hosszabb fájlt lapozhatunk, melynek tartalma     nem fér rá egy képernyőre. A lapozást a  PgDown és a PgUp        billentyűkkel végezhetjük. A  Home  és a End billentyűkkel a fájl    Q

billentyűvel berekeszthetjük elejére illetve végére ugorhatunk. A  a less futását. A less programnak egyszerűsége ellenére két kiemelkedő tulajdonsága van. Egyrészt van benne automatikus fájltípus konverzió, azaz például tömörített (pl. gz) fájlokat is tudunk vele kitömörítés nélkül  olvasni. Másrészt, van benne keresési funkció Ehhez a  / billentyűt kell megnyomnunk. Ekkor a konzol alján felbukkan a / jel, és ha elkezdünk gépelni, akkor a jel mögött jelennek meg karaktereink. Az   billentyű lenyomására a keresett szó előfordulására ugrik a less ↵  program. Ezt tetszés szerint ismételhetjük, de ha a / jelet magában, szó nélkül írjuk be, akkor a legutolsó keresést ismétli meg, előrefelé.   / helyett a  ? billentyűt nyomjuk meg, visszafelé keres a Ha a  program. 22 A Linux szöveges módban – burokról nemcsak guruknak meghatározhatjuk, hogy mire keressen a parancs (tartalmazhat dzsókerjeleket

is!). A locate paranccsal szemben a find nem adatbázisban, hanem valóban az adott könyvtárban keres. grep [opció(k)] kulcsszó fájl(ok) A grep programot arra használhatjuk hogy bizonyos kulcsszavakat keressünk bizonyos megadott fájlokban. Ha sikeres a keresés, a program kiadja a fájlok neveit és azokat a sorokat, melyekben a kulcsszó előfordul. opciók: -i nem veszi figyelembe a kis és nagybetűk közötti különbséget (angolul ignore) -l Csak a fájlok neveit adja meg, a sorokat nem SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 387 -n Megadja azon sorok sorszámát is, melyekben a kulcsszó előfordul -v Azokat a fájlokat adja meg, melyekben a kulcsszó nem fordul elő diff [opció(k)] fájl1 fájl2 A diff paranccsal két tetszőleges fájlt hasonlíthatunk össze. Az összehasonlítás soralapú; a program kimenete a különböző sorokat listázza. Ezt a parancsot gyakran használjuk programozáskor, forráskódok foltozására, mivel nagy kiterjedésű

programok esetén a javítások miatt nem kell az egész forráskódot újra rendelkezésre bocsátani, hanem csupán a változásokat, melyeket a diff program állít elő. opciók: -q Csak azt mondja meg, hogy a két fájl eltérő vagy sem. A különböző sorok, még ha vannak is, nem kerülnek a kimenetre. Fájlrendszerek mount [opció(k)] [eszköz] csatolópont Ezzel a paranccsal tetszőleges adathordozót „csatolhatunk” a fájlrendszer tetszőleges csatolási pontjához. Az adathordozó klasszikus esetben lehet merevlemez, hajlékonylemez meghajtó, CD-ROM meghajtó stb. Egyéb esetben beszélhetünk speciális eszközökről és fájlrendszerekről. opciók: -r csak olvasható csatolás (angolul read only). -t fájlrendszer Megadja a fájlrendszer típusát. A leggyakoribbak az ext2 fájlrendszer (a Linux sajátja), a reiserfs (a SuSE alapértelmezett fájlrendszere), az msdos MS-DOS médiumok számára, a vfat Windows fájlrendszerek számára és az iso9660

CD-ROM-oknak. Fontos tudni, hogy azoknál a meghajtóeszközöknél, melyek nincsenek a /etc/fstab fájlban bejegyezve, a csatoláskor mindig meg kell adni a fájlrendszer típusát. Ilyenkor csak a root felhasználó csatolhatja a médiumot. Ha egyéb felhasználóknak is szüksége van csatolást kezdeményezni, az /etc/fstab fájlban szerepeltetni kell az adott csatolást és a user opcióval engedélyezni kell ezt. További részletek a man mount lapján találhatók 388 Fontosabb Linux parancsok áttekintése Figyelem Mielőtt egy eszközt eltávolítunk a rendszerből, mindig válasszuk le a fájlrendszerről. Ha ezt nem tesszük meg, fellép a veszélye, hogy adatot veszítünk! Figyelem Rendszerparancsok Információ df [opció(k)] [könyvtár] A df (angolul disk free) parancs opciók nélküli kiadása egy statisztikát közöl az összes fájlrendszerről, és a rajtuk található összes illetve szabad helyről. A parancs nem könyvtár, hanem fájlrendszer

alapú, de ha egy könyvtár-ral adjuk meg a parancsot, azt a fájlrendszert fogja kiírni, amelyiken a könyvtár van. opciók: -h a foglalt blokkokat adja meg gigabyte-ban, megabyte-ban illetve kilobyte-ban, attól függően, hogy melyik olvasható könnyebben (angolul human readable). -t a fájlrendszer típusa (pl. ext2, nfs, coda stb) du [opció(k)] [elérésiútvonal] Ez a parancs, ha paraméter nélkül hívjuk meg, az aktuális könyvtár helyfoglalását írja ki. Ha az aktuális könyvtárban vannak alkönyvtárak is, akkor azok helyfoglalását egyenként is megadja. 22 A Linux szöveges módban – burokról nemcsak guruknak umount [opció(k)] csatolási pont Ez a parancs leválaszt egy csatolt eszközt a fájlrendszerről. A mount parancs ellentéte. opciók: -a minden fájl helyfoglalását kiírja egyenként -h a kimenet emberek számára legjobban olvasható formájú lesz -s csak az összes helyfoglalást adja meg, a részeredményeket nem free [opció(k)] A free

parancs a használt fizikai memória, a gyorsítótár (angolul cache), az átmeneti tár (angolul buffer) és a lapozóterület (angolul swap) méretét és kihasználtságát mutatja meg. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 389 opciók: -b kijelzés byte-ban -k kijelzés kilobyte-ban -m kijelzés megabyte-ban date [opció(k)] Ez a kis program megmutatja az aktuális rendszeridőt. Ezen kívül a root felhasználó számára lehetővé teszi annak beállítását is. Részleteket a kézikönyvlapokban találhat: (man date). Folyamatok top [opció(k)] A top programmal a rendszerben éppen futó folyamatokról  kaphatunk áttekintést. A  h billentyű lenyomásával egy listát kapunk a program fontos opcióiról. A program indításakor a legtöbb processzoridőt fogyasztó folyamatok vannak legfelül, de különböző billentyűkkel többféle szempont szerint állíthatjuk sorrendbe a   Szóköz  billentyű hatására frissül a különben is folyamatokat.

A  rendszeres időközönként frissülő kijelzés. ps [opció(k)] [folyamat-azonosító] Opció nélkül meghívva, ez a parancs felsorol minden „saját”, tehát saját magunk által, illetve a mi nevünkben indított folyamatot a rendszerben. Fontos tudni, hogy ez a program kötőjel (mínuszjel) nélkül fogadja az opciókat! opciók: aux a rendszer összes folyamatát felsorolja, függetlenül a tulajdonosától kill [opció(k)] folyamat-azonosító Bár a Linux rendszerek stabilitásukról híresek, néha futnak rajtuk olyan, leginkább rosszul programozott alkalmazások, melyeket hagyományos módon nem lehet befejezésre bírni. Ilyenkor segít ez a parancs, mely az alkalmazáshoz tartozó folyamatokat, illetve „folyamat hullákat”, azok azonosítója alapján (lásd top és ps parancsok) eltávolítja a rendszerből. Ha még ez sem működne, akkor egy hasznos paraméterrel segíthetjük a „megölést” . 390 Fontosabb Linux parancsok áttekintése 22

opciók: killall [opció(k)] folyamatnév Ez a parancs azonos a kill paranccsal, azzal a különbséggel, hogy itt nem kell a folyamat azonosítóját megadnunk, elég a folyamat neve is. A gyakorlatban ez a parancs legtöbbször killall -9 netscape formában valósul meg . Hálózat ping [opció(k)] gépnév|IP cím A ping parancs annak ez egyszerű eszköze, hogy egy számítógéphálózat alapvető működését ellenőrizzük. Ez a segédeszköz kisméretű hálózati csomagokat küld egy másik számítógépnek azzal a felszólítással, hogy a másik gép ezeket a csomagokat azonnal küldje vissza. A küldés és a visszaérkezés között eltelt időből a küldő a hálózat alapvető működésének minőségére következtet. A sikeres „pingelés” nem jelenti a hálózati szolgáltatások működőképességét, csupán a TCP/IP „protocol stack” aktív mivoltát, azaz a gépek fizikai összekötöttségét, a hálózati kártyák működését és az

IP címek, valamint a hálózati maszk helyes beállítását. opciók: -c csomagok száma: Meghatározza az elküldendő csomagok számát. Az adott számú csomag elküldése után a program terminál. A beállítandó csomagszámnak nincs felső korlátja -f „Flood ping” (angolul ping elárasztás): Annyi adatcsomagot küld, amennyit csak képes. Ez az opció csak a root által alkalmazható, mert ezzel a hálózatot könnyen térdre lehet kényszeríteni (feltéve, ha nincs a rendszermagban a ping elárasztás elleni védelem bekapcsolva). -i érték: Meghatározza, hogy mennyi idő teljen el két csomag elküldése között. A Linux szöveges módban – burokról nemcsak guruknak -9 A szokványos „TERM” jel helyett egy „KILL” jelet küld a folyamatnak, miáltal a folyamatot a rendszer szó szerint „meggyilkolja”. Ezt az esetek nagy többségében nem éli túl egy folyamat sem (kivéve a zombik). nslookup A doménnevek IP címekké való átváltására

szolgáló rendszer a domén név rendszer (angolul DNS - Domain Name System). Az SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 391 nslookup paranccsal lekérdezhetjük a DNS szervereit, és azoktól az átváltásra vonatkozó adatokat tudhatunk meg. telnet [opció(k)] gépnév|IP cím A telnet egy internet protokoll, mely lehetővé teszi, hogy „távoli” bejelentkezéssel egy számítógépes hálózat más gépein dolgozzunk anélkül, hogy fizikai hozzáférésünk lenne a távoli géphez. A telnet egyben egy Linux program is, mely az adott protokollt használva egy környezetet teremt a konzolon keresztüli távoli bejelentkezéshez. A telnet egy szerverből és egy kliensből áll, de programként mindig a kliensre értjük. Figyelem Fontos tudni, hogy telnetet nem tanácsos olyan hálózatokon keresztül használni, melyeket mások is lehallgathatnak (pl. internet). Ilyenkor a kódolt átviteli csatornák használata javasolt (például ssh, lásd man ssh), hogy a

jelszó és az átvitt adatok lehallgatását kiküszöböljük. Figyelem Egyéb parancsok passwd [opció(k)] [felhasználónév] Ezzel a paranccsal minden felhasználó megváltoztathatja a saját jelszavát. A root felhasználó minden felhasználó jelszavát szabadon megváltoztathatja, viszont egyik felhasználó jelszavát sem kérdezheti le. su [opció(k)] [felhasználónév] A su (angolul set user) paranccsal lehetővé válik a bejelentkezés megváltoztatása anélkül, hogy kijelentkeznénk a rendszerből. Opciók nélkül meghívva a parancs kéri a root jelszót, melynek sikeres begépelése után a su-t kiadó felhasználó root jogokat kap. Fontos, hogy ha a su parancsot kiadó felhasználó már root, akkor nem kell a jelszót begépelnie, hiszen ő minden egyéb felhasználó identitását bármikor felveheti. Legfontosabb opciói: - : A környezeti beállítások átvétele. - felhasználónév : Az adott felhasználó identitásának átvétele, annak környezeti

beállításaival együtt. 392 Fontosabb Linux parancsok áttekintése reboot [opció(k)] Úgy működik, mint a fenti halt parancs, csupán a gép nem leáll, hanem azonnal újraindul. clear Ha konzolunk megtelik karakterekkel, és törölni szeretnénk, akkor ezzel a paranccsal tehetjük meg. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 22 A Linux szöveges módban – burokról nemcsak guruknak halt [opció(k)] Az adatveszteségek elkerülése végett célszerű ezzel a paranccsal leállítani a gépet. Jogok korlátozhatják, hogy ki adhatja ki ezt a parancsot. Ha grafikus felületen belül dolgozunk, a halt helyett a grafikus bejelentkezésnél is választható a rendszer megállítása. 393 A vi szerkesztő A vi (ejtsd:víáj) egy nagyon hatékony és nagytudású szerkesztő. Használata valamelyest különbözik a megszokott szerkesztőktől. E helyen más szerkesztőkkel szemben mégis előnyt biztosítunk a vi-nak, mivel ez egyrészt minden UNIX-alapú

rendszeren megtalálható, és a SuSE Linuxban is a telepítési alapösszeállítások között van; másrészt kezelése egyértelmű, és alapesetben nem okoz félreértéseket. Ezen kívül: ha semmi nem működik, a vi akkor is működik A következő, rövid kezelési leírás megtanít minket, hogy hogyan szerkesszük a vi szerkesztővel a különféle konfigurációs fájlokat. Alapötlet: A vi három üzemmódban fut: Parancsmód (angolul command mode) Minden leütést parancsként értelmez. Beillesztő mód (angolul insert mode) A leütéseket szövegbevitelként értelmezi. Komplex parancsmód (angolul last line mode) Összetettebb parancsokhoz, amelyeket az utolsó beviteli sorban szerkeszthetünk. A parancsmód legfontosabb parancsai: i a A R r s C o beviteli üzemmódra vált (a betűk az aktuális kurzorpozíciónál jelennek meg). beviteli üzemmódra vált (a betűk az aktuális kurzorpozíció után jelennek meg ). beviteli üzemmódra vált (a betűk a

sor végén jelennek meg). beviteli üzemmódra vált (felülírja a meglévő szöveget). felülírásra vált egy adott jel esetében. beviteli üzemmódra vált (a betű, amelyen a kurzor áll, a bevitellel felülírásra kerül). beviteli üzemmódra vált (a sor többi részét az új szöveg felülírja). beviteli üzemmódra vált (az aktuális sor után egy új sort szúr be). 22.2 táblázat: folytatás a következő oldalon 394 A vi szerkesztő 22 u J . : beviteli üzemmódra vált (az aktuális sor elé egy új sort szúr be). törli az aktuális karaktert. törli az aktuális sort. az aktuális szót végig törli. beviteli üzemmódra vált (az aktuális szó maradékát a szó végéig felülírja). visszavonja az utolsó műveletet. a következő sort az aktuálishoz kapcsolja. megismétli az utolsó műveletet. a komplex parancsmódba vált. 22.2 táblázat: A vi egyszerű parancsai Minden parancs előtt megadhatunk egy számot, amely megadja, hogy a

következő parancsot hány objektumon hajtsa végre a szerkesztő; így például a ‘3dw’ egyszerre három szót töröl, a ‘10x’ kurzortól számított 10 karaktert törli, a ‘20dd’ 20 sort töröl. A komplex parancsmód legfontosabb parancsai: :q! :w hfájlnév i :x :e hfájlnév2i :u a változtatások mentése nélkül kilép a viból mentés hfájlnévi néven menti a módosított fájlt, és kilép a szerkesztőből szerkeszti (betölti) a hfájlnév2i fájlt visszavonja az utolsó szerkesztőparancsot 22.3 táblázat: A vi szerkesztő komplex parancsai  A Linux szöveges módban – burokról nemcsak guruknak O x dd dw cw  Az  ESC  billentyű (ha beviteli módban nyomjuk meg) parancsmódba vált. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 395 A Telepítési segítség A SuSE Linux megvásárlásával nem csak egy remek operációs rendszert kapunk, hanem egy átfogó szolgáltatást is: a SuSE Linux Professional magyar kiadáshoz 90 nap

telepítési segítség jár. Ahhoz, hogy igénybe tudjuk venni ezt a segítséget, regisztráltatnunk kell magunkat a dobozban lévő regisztrációs lap segítségével vagy az interneten, a http://www.suselinuxhu/regisztracio/ címen Ezt követően emailben vagy telefonon kérhetünk segítséget a magyarországi SuSE csapattól Ha nagyon sürgősen szeretnénk információhoz jutni, akkor keressük fel a SuSE terméktámogatási adatbázisát a http://sdb.suselinuxhu címen Ott ugyanis a legtöbb problémára már kész megoldások vannak. SuSE segítségnyújtó központ A SuSE segítségnyújtó központ indítása a panelen lévő SuSE mentőöv ikonon keresztül vagy a megfelelő K– illetve SuSE menüponton keresztül történhet (lásd az A.1 ábrát (következő oldal)) Természetesen a „nem KDE felhasználók” is használhatják a segítségnyújtó rendszert egy tetszőleges böngészőben. Ehhez azonban először telepíteniük kell az apache csomagot

(lásd a Szoftver telepítése/eltávolítása bekezdést (60. oldal)) Ha nem használunk KDE-t, indítsunk el kedvenc böngészőnket és adjuk meg a következő sort az URL beviteli mezőben: Dokumentáció és segítségnyújtás Dokumentáció és segítségnyújtás A.1 ábra: A SuSE segítségnyújtó központ indítóképernyője http:/localhost/hilfe/index.htmlhu Tájékoztatás Amennyiben a SuSE segítségnyújtó rendszert kliens-szerver alapon is szeretnénk használni (például a helyi hálózatban), szükségünk van az inf2htm csomagra. További segítséget a dokumentációs szerver beállításához a /usr/share/doc/packages/susehelp/README fájlban találhatunk. Tájékoztatás Terméktámogatási adatbázis Számos kérdésre és problémára megtaláltuk már a választ. Ezeket a válaszokat összegyűjtöttük egy adatbázisban, mely az interneten a http://sdb.suselinuxhu címen mindenki számára éjjel-nappal elérhető Terméktámogatási

adatbázisunk azonban nem csak az interneten keresztül 398 Terméktámogatási adatbázis Kézikönyvlapok A kézikönyvlapok (angolul manpages) a legrégebbi segítségnyújtó eszközök. Eredetileg angolul készültek, de mára már sok kézikönyvlap magyarul is elérhető. Mivel a magyar nyelvű kézikönyvlapok azonban sok esetben elavultak, alapértelmezett esetben az angol nyelvű kézikönyvlapok kerülnek telepítésre. Hagyományosan a kézikönyvlapok az alábbi 9 témakörre oszlanak: 1. felhasználói parancsok 2. rendszerparancsok 3. C funkciók A Dokumentáció és segítségnyújtás érhető el, hanem a SuSE Linux CD-ken is megtalálható (sdb hu csomag). Ha például éppen nem működik az internetelérés, indítsunk el kedvenc böngészőnket és keressük meg a megfelelő kulcsszót. 4. fájlformátumok, eszközelnevezések 5. konfigurációs fájlok 6. játékok 7. egyebek 8. rendszeradminisztráció 9. rendszermag n Új parancsok A

kézikönyvlapok at többféleképpen előhívhatjuk, attól függően, hogy milyen környezetet állítottunk be magunknak, milyen programokat telepítettünk előzőleg, illetve, hogy melyik megjelenítés tetszik nekünk a legjobban A konzolról Ha megnyitunk egy konzolt, a kézikönyvlapok at a man parancs utasítással hívhatjuk elő, ahol a parancs szó helyett a szóban forgó parancs nevét kell beírjuk. Ha nem tudjuk a parancs pontos nevét, a man -k parancsnév vagy az apropos parancs utasítással az olyan lapok listáját kapjuk meg, melyekben előfordul az adott parancs neve. Ügyeljünk rá, hogy az utóbbi két paranccsal nem tudunk magyar nyelvű szavakra keresni. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 399 A Konqueror böngészőből Bármely Konqueror ablak URL beviteli mezőjébe begépelhetjük a man:/parancsnév parancsot, ahol a parancsnév szót a keresendő parancs nevével kell helyettesítenünk. A SuSE segítségnyújtó központból Ha a

„Mentőöv” ikont indítjuk a panelból, szintén elérhetjük a kézikönyvlapok at. A nyelvi beállításoktól függően a főmenü többféleképpen nézhet ki, ezért ezt nem részletezzük, de ha a főmenü bejegyzéseit végigolvassuk, rátalálunk a kézikönyvlapokra. Információs oldalak Az információs oldalak a kézikönyvlapok továbbfejlesztett változatai, és sokszor egymást átfedő információkat is tartalmaznak. Az információs oldalak magyar nyelven csak akkor érhetők el, ha a kézikönyvoldalak azt tartalmazzák. Az információs lapok sok olyan fontos csomag (pl a LATEX) leírását is tartalmazzák, melyekről a kézikönyvlapok csak kevés, vagy semmi információt nem adnak. Az információs oldalak „hipertext” rendszere nagyban megkönnyíti a navigálást az oldalak között. Alapértelmezett esetben az információs oldalakat az Emacs vagy az Infoviewer (info) alkalmazással tekintjük meg. az info parancsot kiadva, megjelenik egy

lista az elérhető A konzolról oldalakról. az info -apropos <a parancs neve> egy adott parancshoz ad információt. az info <a parancs neve> parancsot kiadva pedig elindul az Emacs szerkesztő, melyben megtekinthetjük a kért információt. A Konqueror böngészőből Bármely megjelenített Konqueror ablakban, az URL beviteli mezőbe írjuk be a következő sort: info:/csomagnév, ahol a csomagnevet a kérdéses csomag vagy program nevével kell helyettesítenünk. A SuSE segítségnyújtó központból Innen is elérhetők az Információs oldalak, a bal oldali ablak ‘Parancsok/Funkciók’ részében (lásd a SuSE segítségnyújtó központ bekezdést). 400 Információs oldalak HOWTO-k, HOGYAN-ok Az első SuSE Linux CD- lévő docu/howto könyvtárban azokat a HOGYANOK találhatók, melyek a CD-k gyártásakor számunkra a legfontosabbak és a legaktuálisabbak. Ezekre a fájlokra érdemes már a telepítés előtt is egy pillantást vetni. A

konzolról Konzolról a less parancsot használva megtekinthetjük a HOGYANOK-at, akár tömörített fájlformátumban. Ha például el szeretnénk olvasni az MP3 rejtelmeiről szóló HOGYAN-t, adjuk ki a következő parancsot: Dokumentáció és segítségnyújtás A HOGYAN-ok, HOWTO-k készítése is régebbre nyúlik vissza. A Linux kevésbé járatos felhasználói nem igazán barátkoztak meg a kézikönyvlapok és az információs oldalak használatával: átfogóbb leírást szerettek volna egy adott témáról, kezdőknek szóló bevezetéssel és részletesebb információkkal, egy kicsit „szájbarágósabb” stílusban. Nekik készültek a HOGYAN-ok, melyek általában egy adott problémakört boncolgatnak és járnak körbe. A legtöbb HOGYANOK fájlt angolul találjuk meg (ezek HOWTO névre hallgatnak), de jó pár, főleg magyar vonatkozású HOGYANOK leírás magyarul is elérhető SuSE Linux rendszeré. Amennyiben telepítettük, megtaláljuk őket

a/usr/share/doc/ howto/ könyvtárban, minden nyelvhez külön-külön. A less /usr/share/doc/howto/hu/MP3-HOGYAN.gz A SuSE segítségnyújtó központból Innen is elérhetők a HOGYANOK, a jobb oldali ablak ‘Telepítés/Hardver’ részében. Dokumentáció a rendszermagról Ha jobban szeretnénk foglalkozni a Linux rendszermaggal, mindenképpen vessünk egy pillantást a /usr/src/linux/Documentation könyvtárban található dokumentációra. Ha üres a könyvtár illetve egyáltalán nincs meg, valószínűleg nem telepítettük a rendszermag forrásait, melyek a kernel-source csomagban találhatók. Ezen kívül számos dokumentáció található az említett könyvtár alkönyvtáraiban valamint magában a rendszermag forrásaiban (miért nem néznénk bele;-). SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 401 Szabadon hozzáférhető könyvek A books csomag csomagban találhatunk néhány Linux könyvet PostScript formátumban (sajnos többnyire angol illetve német

nyelven), melyeket a gv csomag vagy a kghostview csomag programmal tudjuk elolvasni vagy kinyomtatni (azért ügyeljünk arra, hogy a nyomtatás ne legyen drágább, mint a könyv ára). 402 Szabadon hozzáférhető könyvek B Ebben a fejezetben megpróbálunk a tapasztalataink alapján leggyakrabban feltett kérdésekre válaszolni. Lehet, hogy az interneten jártas felhasználók egy „FAQ”-t várnak (angolul Frequently Asked Questions), és most egy „GYIK”et (GYakran Ismételt Kérdések-et) találnak. Erre három magyarázatunk van: Először is, a FAQ-t (vagy FAQ-et) ki sem lehet magyarul ejteni. Másodszor, próbálunk mindenkihez szóló magyar kifejezéseket meghonosítani, vagy ilyen törekvésekhez kapcsolódni. Harmadszor, a GYIK is egy hüllő meg a kaméleon is az. És most jöjjenek a kérdések és a válaszok! 1. Egyedül használom a számítógépemet Miért kell állandóan bejelentkeznem? A Linux egy többfelhasználós rendszer. Ahhoz, hogy a

rendszer tudja kivel is van dolga, be kell jelentkeznie és meg kell adnia a jelszavát. Egyébként is: csak akkor dolgozzon root felhasználóként, amikor módosításokat hajt végre a rendszeren (szoftver telepítése, konfigurálása stb.)! Mindennapi használatra hozzon létre egy saját felhasználót, aki nem árthat a telepített rendszernek, még véletlenül sem. 2. Hol kaphatok további információkat a Linuxról? Mivel a Linux egy szabad szoftverre épülő, nyílt operációs rendszer, rengeteg információ érhető el róla. A legjobb azonban nem az interneten, hanem a csomagban található könyveknél kezdeni. A telepített programokról a /usr/share/doc/packages könyvtárban talál leírásokat angol nyelven. Ha például a népszerű karakter-alapú levelezőprogramról akar angol nyelven technikai háttérinformációkat kapni, a legegyszerűbb egy terminálablakban a következő parancsot kiadni: Gyakran Ismételt Kérdések Gyakran Ismételt Kérdések

meggyfa:jancsi # notes.txt less /usr/share/doc/packages/pine/tech- Ha azonban a fentieknél kényelmesebb módszert szeretne követni, a SuSE segítségnyújtó központját kell elindítania. Ezt megteheti a panelból a „mentőöv”-re kattintva, illetve terminálablakból, a susehelpcenter program elindításával. Figyelem: a segítségnyújtó központban csak azok a dokumentumok jelennek meg, amik előzőleg telepítve lettek. Célszerű ezért először a YaST2 segítségével telepíteni a kívánt dokumentációt, mire az a Segítségnyújtó központ újraindítása után megjelenik a listában. A Terméktámogatási adatbázist (SDB) is érdemes felkeresni az interneten, ahol a segítségnyújtó cikkek rendszerezve megtalálhatók naprakész állapotban. Az SDB címe: http://sdbsuselinuxhu 3. Kell saját rendszermagot fordítanom? Nem kell. Erre a legtöbb esetben nincs szükség A rendszermag mára már körülbelül 200 paramétert tartalmaz, melyeket a

fordításnál figyelembe kellene vennie. Mivel szinte lehetetlen ezeket a paramétereket és azok módosításainak a következményét ismerni, ne kísérletezzen saját rendszermag fordításával. Amennyiben saját felelősségére mégis megteszi, elveszíti az ingyenes telepítési segítségkérés jogát. Természetesen, ha úgy akarja, a SuSE segít fordítási feladatokban, üzleti terméktámogatása keretében. 4. Hogyan lehet megtekinteni a rendszerüzeneteket illetve a rendszer mindenkori állapotát?    Alt  + F2  , aztán írjuk Indítsunk egy futtatóablakot a képernyőn (pl.  be, hogy xterm vagy konsole, vagy kattintsunk a „kagylósablakra” a panelban) és root-ként írjuk be a következő parancsot: tail -f /var/log/messages. Ha ezt az ablakot a továbbiakban nem zárjuk be, akkor itt folyamatosan láthatjuk a legújabb rendszerüzeneteket. További érdekes programok ezzel kapcsolatban a top és a procinfo. Ha a rendszer állapotának grafikus

megjelenítését szeretnénk, indítsuk el az xosview programot. A rendszerindítás alatt keletkező üzeneteket a less /var/log/boot.msg paranccsal vagy a fenti fájl kedvenc szerkesztőnkben való megnyitásával tekinthetjük meg. 5. Hol találok információkat a SuSE Linuxról? Elsősorban a könyvekben vagy az elektronikusan elérhető információforrásokban, ahol még keresni is tud. A legújabb információk az interneten találhatók, látogasson el a http://www.suselinuxhu weboldalra 404 6. Hogyan lehet KDE alatt parancsokat kiadni? 7. Kell nekem ennyi konzol, virtuális konzol, terminál, terminálablak, stb.? A konzol az az eszköz, ami előtt billentyűzettel tud bevinni információt és egy képernyőn a rendszer közöl velünk információt. Ez egy fizikai konzol, amit kézzel megtapinthat. Erre mindenképpen szüksége van, mert ez a számítógépnek a felhasználóval kommunikáló része. Egy Linux számítógépre többen is bejelentkezhetnek, de

mivel egy gépnek fizikailag csak egy billentyűzete van, a többi konzolt virtuálisnak hívjuk.    Alt  + Fn  Sokféle virtuális konzol létezik. Egy adott gép előtt ülve, az  billentyűkkel (ahol az n egy tetszőleges szám 1 és általában 6 között) váltogathat a helyi, szöveges módú virtuális konzolok között. Ha grafikus módban (X Window) van, akkor szintén virtuális konzolokat használ, ha egy szöveges ablakot megnyit. Ezek grafikus virtuális konzolok, X konzolok, X terminálok, melyek a szöveges módú konzolt emulálják grafikus környezetben. Gyakran Ismételt Kérdések A K-menüben válassza a ‘Rendszer -> Terminál’ menüpontot, vagy    nyomja meg az  Alt  + F2  billentyűket, majd gépelje be a kívánt parancsot. Ezen utóbbi gyorsabb (programokra használható), de hátránya, hogy nem látja a rendszer válaszait. Ha az xterm (vagy konsole) parancsot adja ki először, akkor megjelenik egy terminálablak (melyet

helytelenül DOS-ablaknak is neveznek), melybe beírhatja parancsait. Ha egy terminálablakban az alkalmazás neve után egy & jelet rak (pl. xosview &), akkor az alkalmazás nem blokkolja a terminálablakot, azaz indulása után függetlenedik, és nyugodtan használhatja tovább a terminálablakot. B Egy átlagos felhasználónak legtöbbször nincs szüksége virtuális terminálokra, csak egy fizikaira, amelyik előtt ül. 8. Linux alatt hogyan működik a „Cut-and-Paste” funkció? Szöveges módban történő kijelöléshez és illesztéshez szükség van a gpm programra (a programot démonként az rcgpm start paranccsal indíthatjuk root-ként egy terminálablakból). Grafikus módban ez a funkcionalitás automatikusan rendelkezésre áll. Grafikus felületen és szöveges módban is egyaránt érvényes, hogy a kijelölés a bal egérgombbal történik, a beillesztés pedig a középső egérgombbal. Ha az egerén nincs középső gomb, nyomja meg egyszerre

mind a két gombot. Ha ez nem működne, valószínűleg nincs bekapcsolva a harmadik gomb emulációja. Ezt a sax2 programmal lehet bekapcsolni, a második lépésnél (egér beállítása), szakértő módban. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 405 9. Nem találok exe fájlokat Hol van az a sok program? Linux alatt a futtatható programoknak nincs szüksége külön kiterjesztésre. A legtöbb program a /bin, /usr/bin, /usr/X11R6/ bin, /opt/kde3/bin, /sbin, /usr/sbin, /usr/local/bin könyvtárakban található. 10. Hogyan lehet a futtatható programokat felismerni? Ha elindít egy konzolt (terminálablak) és abban kiadja az ls -la parancsot, akkor minden futtatható program neve világospiros színnel jelenik meg. Ha nem lát színeket, a programok nevei előtt lévő jelek (pl. -rwxr-xr-x) közül az x betű jelenti a futtathatóságot A KDE fájlkezelőben a fogaskerék jelöli a futtatható programokat. 11. /var, /etc, /bin – Mik ezek a könyvtárak? A

Linuxnak, mint minden Unix rendszernek többnyire egységes könyvtárfája van. Ezeket a könyvtárakat nem szabad áthelyezni, átnevezni vagy kitörölni. Minden könyvtárnak nagyon fontos szerepe van a rendszer működése szempontjából. Felhasználóként csak a /home/ felhasználónév könyvtárban dolgozzunk, ahol a felhasználónév a saját felhasználónevünk. 12. Kell Linux alatt félnünk a vírusoktól? Nem. Linux alatt nincsenek komoly vírusok, ráadásul azok nem is tehetnének nagy kárt, amíg nem root-ként jelentkezünk be. A Linux alatt futó víruskereső-programok arra szolgálnak, hogy segítségükkel kiszűrjük a Windows vírusokat (amennyiben szerverként fut a Linux). 13. A telnet programmal nem jutok be a gépünkre, mindig kiírja, hogy „login incorrect” Valószínűleg root-ként próbál bejelentkezni. Ez biztonsági okból nem működik Linux alatt. Hozzon létre egy új felhasználót a YaST-tal, aztán jelentkezzen be ezen

felhasználóként, majd a „su -” paranccsal dolgozhat root-ként. Ennél viszont sokkal jobb és biztonságosabb az ssh program használata. Az ssh titkosított és ezáltal lehallgathatatlan kapcsolatot teremt. 14. Szeretném eltávolítani a Linuxot, mit kell tennem? Törölje ki a megfelelő partíció(ka)t az MS-DOS fdisk programjával. Az MBR felülírásához pedig használja az fdisk /mbr parancsot! 406 15. Hogyan lehet tudni, mennyi szabad hely van még a merevlemezen? 16. Mennyi hely kell a Linuxhoz? 400 MB-tól el lehet kezdeni, de ajánlott 1 GB. Ha szeretne majdnem mindent telepíteni, több mint 6 GB-nyi helyre van szüksége (erről azonban határozottan lebeszéljük). 17. Támogatja-e a SuSE Linux a hardveremet? A legjobb, ha vet egy pillantást a SuSE hardver adatbázisára a http:// cdb.susede címen Tájékoztatást kaphatunk a /usr/share/doc/ howto/en/html/Hardware-HOWTO.html fájlból is, egy böngészővel belenézve. A nyomtatók és lapolvasók

támogatásával kapcsolatban rendre a http://www.linuxprintingorg/ és http://wwwmostang com/sane/ oldalak megtekintését ajánljuk. Gyakran Ismételt Kérdések Terminálablakból (konzolból) a df -h paranccsal, vagy KDE felületen a KDE menüből válassza a ‘Beállítások -> Információ -> Partíciók’ menüpontot. Mindkét módon a merevlemezek foglaltságáról kap információt. B 18. Támogatja-e a SuSE Linux a Winmodemeket? A Winmodemek, vagy más néven szoftveres modemek (a rendes hardveres modemekkel ellentétben) olyan eszközök, melyek nem ismerik a hagyományos modemes parancskészletet, és nem képesek a kiadott parancsokat önállóan végrehajtani, sokkal több feladatot hagyva a számítógép processzorának. Ily módon ezek kevésbé hatékony, és kevésbé stabil eszközök, mint a hardveres modemek. A szoftveres modemekhez a gyártók általában nem adnak ki specifikációt, amely alapján ingyenesen hozzáférhető linuxos

meghajtóprogramot lehetne készíteni hozzájuk. Az interneten léteznek kezdemények, letölthetők többé-kevésbé működő meghajtók, de ezeket stabilitásuk, licencelésük, és nem egy esetben zárt forráskódjuk miatt a SuSE Linux nem tartalmazza. A http://wwwlinmodemsorg/ címről érdemes elindulni. Ha bináris modult találunk, csak abban az esetben töltsük le, ha az pontosan SuSE Linux 8.2-hoz készült; ha másmilyen disztribúcióhoz, akkor semmiképpen nem fogjuk tudni használni, ebben az esetben forrás csomagot kell letöltenünk és lefordítanunk (a „forrás” szó a winmodemek esetében általában csak részben jelent forráskódot, részben bináris, átláthatatlan kódot). Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy habár nem reménytelen életre kelteni egy winmodemet, ezeket az eszközöket a SuSE Linux nem támogatja. Ennek megfelelően beüzemelésükhöz nem áll módunkban SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 407 telepítési

segítséget adni, és a meghajtóprogram által okozott esetleges egyéb mellékhatások (pl. rendszerösszeomlás) esetén sem vállal a SuSE semmilyen felelősséget. 19. Tűzfal, levelező- és www-szerver szolgáltatások kellenek Segít-e ilyenkor a Telepítési terméktámogatás? Nem. Mindazokhoz a dolgokhoz, melyek túllépik a telepítési terméktámogatást, kiváló könyvek vannak és dokumentációt is találhat a CD-ken (pl. mentőöv) illetve az interneten, a SuSE oldalain Ha professzionális SuSE szakemberekkel akar megbízható munkát végeztetni, forduljon a SuSE-hez, Magyarországon a support@suselinux.hu e-mail címen 20. Ki kell-e törölnöm a Windowsomat, hogy tudjak Linuxot használni? Nem kell. Viszont a Linuxnak szüksége van szabad helyre a merevlemezen Ha nincs üres partíciója (legalább egy kell a Linux számára), létrehozhat egy újat a fips nevű MS-DOS alkalmazással, amit az első SuSE Linux CD-n a /dosutils/fips/fips20 könyvtárban

talál. 21. Lefagyott a gépem, megnyomhatom-e a Reset gombot? Ha gépe nem reagál a billentyűzetre vagy egérmozgásra, az nem jelenti azt, hogy lefagyott a teljes rendszer. Előfordulhat, hogy egy alkalmazás blokkolja az egeret és a billentyűzetet, miközben a többi program még vígan fut. Ha a számítógéphez kívülről (virtuális konzol, hálózat, telnet, ssh) hozzá lehet férni, akkor sokszor még be lehet jelentkezni és a blokkoló programot egy killall <programnév> paranccsal     ki lehet lőni. Ha erre nincs lehetőség, próbáljon a  Ctrl  + Alt  + Fn  (n=1– 7) billentyűkombinációval egy másik konzolra váltani, és ott rootként bejelentkezve a zavaró alkalmazást leállítani. Ha nem tudja, hogy melyik folyamatot kell kilőnie, futtasson egy top, pstree | less, vagy ps -aux | less parancsot ennek megállapításához. Ha a számítógép semmilyen billentyűre sem reagál, várjon, amíg legalább 30 másodpercig nem dolgozik

a merevlemez (nem pislog a lámpája vagy nem hallatszik a hangja), aztán megnyomhatja a reset gombot. Számoljon azzal, hogy adatai elveszhetnek, és hogy az újraindítás sok időt vehet igénybe, ezért várjon türelemmel az újraindítás alatt és vizsgálja meg kritikus adatai épségét újraindítás után. 22. Miért használja a Linux az összes memóriát? Vessen egy pillantást a free -t parancs eredményére: Mem: 408 total used 127800 94312 free shared buffers cached 33488 11196 22324 46104 Úgy látszik, mintha már csak 33.488 kB szabad memória lenne (Mem/free). Azonban ez csak a nem használt memória Az összes memória, amit a programok éppen nem használnak, gyorsítótárként szerepel, itt tehát 46.104 kB (Mem/cached) A shared bejegyzés alatt az a memória szerepel, amit több program egyszerre használ (osztott memória), itt 11.196 kB A tényleges szabad memória az az érték, ami a -/+ buffers/cache free bejegyezés alatt leolvasható, tehát

ennél a példánál 101.916 kB Hozzá jön még a lapozóterület (swap), úgyhogy összesen 169.200 kB virtuális memória áll rendelkezésére 23. Sokszor kell rootnak lenni egy adott feladat elvégzéséhez, milyen módokon tehetem ezt meg? B Gyakran Ismételt Kérdések -/+ buffers/cache: 25884 101916 Swap: 136544 832 135712 Total: 264344 95144 169200 A Linux operációs rendszer több lehetőséget kínál, hogy root lehessen. A SuSE konfigurációs alapprogramjai (YaST2 modulok) automatikusan root-ként fognak elindulni, azaz egy root szeánszot nyitnak (angolul root session); nem root-kénti indítás esetén kérik a root jelszót, és a program befejezésekor automatikusan be is rekesztik a root szeánszot. Terminálablakból a „su -” vagy „sux -” paranccsal válhat roottá (utóbbi esetben grafikus programokat is képes lesz indítani), természetesen a root jelszó begépelésével. Be is jelentkezhet root-ként, akár szöveges vagy grafikus módban is, de ez

biztonsági szempontból    nem javasolt. A terminálablakban (vagy virtuális konzolon) a  Ctrl  + D billentyűkkel rekesztheti be a root szeánszot, melyet bejelentkezéssel vagy a „su -” paranccsal nyitott meg. KDE alatt, ha csak root jogosultsággal indíthat egy programot, automatikusan felbukkan egy párbeszédablak, ami felszólít a root jelszó begépelésére. Ne jegyeztesse meg a rendszerrel a root jelszót! Ez egy nagyon komoly biztonsági rés! 24. Mi a SuSE Linux minimális hardverigénye? Ismert tény, hogy minél erősebb a hardver, annál kényelmesebben és gyorsabban lehet az alkalmazásokkal dolgozni. Általánosságban azonban elmondható, hogy a SuSE Linux már 32 MB memóriával elindul, a grafikus üzemmódhoz 64–128 MB, egy tipikus KDE felülethez legalább 128 MB memória ajánlott. A processzor legyen legalább Pentium/AMD K6 típusú, legalább 200 MHz frekvenciával. Ha egy alkalmazás lassan indul el, az általában nem a processzor

gyengeségére, hanem a memória hiányára utal. Lényeges tudni, hogy miután egy alkalmazás egyszer elindult, akármilyen kevés is a rendelkezésre álló memória, használat SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 409 közben már nem fogjuk jelentősen észlelni a késleltetést (feltéve, hogy nem egy speciális programot használunk, mint például a GIMP). 25. Nem találom a programokat, alkalmazásokat Hol vannak? Nem is kell feltétlenül tudnunk, hogy hol vannak. Csak indítsuk el őket. A legegyszerűbb a K menüben keresni őket, vagy egyszerűen az    + F2  billentyűk hatására felbukkanó ablakban begépelni az alkalmazás Alt  nevét. Ha biztos benne, hogy az alkalmazás telepítve lett, de nem képes elindítani, akkor egy konzolban kiadhatja a locate programnév parancsot. A válasz megadja, hogy hol van a program Esetleg megpróbálhatja a programot közvetlenül, teljes elérési utat megadva elindítani. 26. Nagyon kellemetlen, hogy nem

tudok egy adott helyzetben továbbjutni, semmi sem működik, minden összekeveredett, sokszor már arra gondolok, hogy baltát ragadok. Először nyugodjon meg. Semmiképpen ne gyalulja le a merevlemezét, ne installálja újra az operációs rendszert (ez nem az a másik operációs rendszer), sem a rajta lévő programokat. Mint regisztrált (regisztrált?) SuSE Linux felhasználó, jogosult a terméktámogatás igénybevételére. Egyszerűen próbálja ki! 27. Hibát találtam a SuSE Linux rendszerben Mit tegyek? Győződjön először meg arról, hogy tényleg valódi hibáról van-e szó, és nemcsak beállítási vagy kezelési tévedésről. Ehhez az SDB-t (terméktámogatási adatbázist a http://sdb.suselinuxhu címen) és a könyveket, valamint a CD-ken lévő információs fájlokat érdemes átnéznie. Ha tényleg hibáról van szó, akkor írjon a feedback@suselinux.hu címre egy e-mailt. 28. Hogyan érhetem el a CD meghajtóba tett CD-ket? Először a mount

parancsot kell kiadni, mellyel csatolja a CD-n levő fájlrendszert a Linux rendszer könyvtárfa egyik pontjához. A man mount paranccsal (amit egy konzolban kell kiadni) többet tudhat meg a parancsról. Ha KDE felületen dolgozik, a munkaasztalunkon lévő ‘CD-ROM’ ikonra kattintva felcsatolódik a CD, és egy automatikusan megnyíló fájlkezelőben láthatja is annak tartalmát. Figyeljen arra, hogy audio CD-t nem kell és nem is lehet csatlakoztatni, mert az nem tartalmaz fájlrendszert. Használat után le kell választani (lecsatolni) a CD-t a könyvtárfáról. 410 29. Nem tudom kivenni a CD-t a CD-ROM meghajtóból Mit tegyek? Gyakran Ismételt Kérdések A SuSE Linux egy valódi többfelhasználós rendszer, melynél – például hálózaton keresztül – több felhasználó egyszerre dolgozhat ugyanazon a gépen. Ha betesz egy CD-t a meghajtóba és kivenné ezt, miközben egy másik felhasználó használja, tönkretehetné a másik felhasználó

munkáját. Emiatt a SuSE Linux alatt minden adattárolót csatolni kell a rendszerhez (mount). Amíg a merevlemezek csatolása és leválasztása rendszerindításkor (boot) és leállításakor (shutdown) automatikusan megtörténik, a CD-t és a hajlékonylemezt kézzel kell csatolni illetve használat után leválasztani (ez alól kivétel az úgynevezett automount). Amíg a leválasztás nem történik meg, nem lehet kivenni a CD-t a meghajtóból. A leválasztást grafikusan, a KDE munkaasztalon lévő CD-ROM ikon menüjében (jobb egérgomb), a ‘Leválasztás (unmount)’ menüpontban, vagy szöveges módon, egy konzolban az umount /cdrom parancs kiadásával teheti meg (persze csak ha a /cdrom-ba csatolta előzőleg fel). Elképzelhető, hogy akkor sem jön ki a CD; ez azt jelenti, hogy valamelyik program használja a CD-t. A leggyakoribb hiba az szokott lenni, hogy egy böngésző, fájlkezelő vagy konzol, esetleg a YaST a CD egy könyvtárára váltott. Ilyenkor a CD

könyvtárait minden alkalmazással el kell hagyni, vagy be kell zárni az alkalmazást. Ha még ilyenkor sem jön ki a CD, akkor egy alkalmazás rejtetten használ egy CD-n lévő könyvtárat; az lsof /cdrom parancs megmutatja a használt fájlokat. Ez sokat segíthet a „beragadás” megtalálásában Ha még így sem boldogul, akkor jön a kiegyenesített gemkapocs, de akkor sok jót ne várjon. B 30. Hogyan tudok alkalmazásokat telepíteni? Azokat az alkalmazásokat, melyek a CD-n megtalálhatók, a YaST2 programmal lehet telepíteni. 31. Van egy programom, de csak forráskód formában Hogy tudom telepíteni? Erre röviden csak annyit lehet válaszolni, hogy a programot le kell fordítani. Hosszabb magyarázatot szakkönyvekben talál De próbálkozhat (saját felelősségére) a következőkkel is: a forráskódot ki kell csomagolni (tar xfvz programnév.targz), majd a csomagban lévő INSTALL és README fájlokat elolvasni és az azokban leírtak szerint cselekedni.

A legtöbb esetben a ./configure; make; make install parancs lefordítja a programokat. Próbálja ki! De ne feledje, hogy ezekre a programokra a SuSE telepítési segítsége nem terjed ki. Természetesen üzleti terméktámogatás keretében kap segítséget; vegye fel a kapcsolatot a SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 411 SuSE irodával. Figyelem! Az ily módon telepített programok nem jelennek meg az RPM adatbázisában! 32. Hogyan tudom a merevlemezt töredezettségmentesíteni? A Linuxnak intelligens a fájlrendszere, mert nem engedi, hogy a fájlrendszer töredezetté váljon. Ehhez csak annyi szükséges, hogy a partíciók 90 %-nál ne legyenek sohasem jobban telítettek (a df -h paranccsal ennek könnyen utánanézhetünk). 33. Mi az a tükörszerver (vagy mirror)? Ez egy olyan szerver, melyen más szerverek adatai vannak lemásolva. Ezek használata azért fontos, mert így eloszlik a terhelés a szerverek között és nem mindenki az eredeti szervert

használja. Miért töltenénk le adatainkat egy Németországban található ftp szerverről, mikor Magyarországon is van több ilyen? A tükörszerverek listáját a http: //www.susede/en/support/download/ftp/int mirrorshtml címen megnézheti. Példaként három magyar SuSE tükörszerver: ftp://ftp.suselinuxhu/ ftp://ftp.bkehu/ ftp://roxen.integrityhu/ 34. Hogyan tudok szövegfájlt egyszerűen megszerkeszteni? Számtalan szövegszerkesztő létezik, mindenki megtalálja előbb-utóbb a saját kedvencét. Itt most a joe használatát ismertetjük dióhéjban Azért esett erre a választásunk, mert a vi és a joe azok a szerkesztők, melyek a mentő (rescue) rendszeren is megtalálhatók, és ezek közül kezdők számára a vi használata roppant kényelmetlen lehet. A joe egy karakteres szövegszerkesztő, így grafikus felület alatt egy terminálprogram szükséges a futtatásához. A legegyszerűbb, ha a szerkesztendő fájl nevét megadjuk parancssorban, például

joe /etc/fstab. Új fájlt is létrehozhatunk így, amennyiben egy még nem létező fájlnevet adunk meg. A szövegmezőbe beszúrhatunk karaktereket, a nyílbillentyűk segítségével mozoghatunk a fájlban, valamint a     illetve  Del  gombokkal törölhetünk.     7− A jobb felső sarokban láthatjuk, hogy a Ctrl +  K , majd  H gombok  megnyomása súgót hoz elő, melyből megtudhatjuk, hogy Ctrl +  K , majd   X kilép a szerkesztőből, elmentve a változtatásokat, illetve Ctrl + C   vel tudunk kilépni mentés nélkül. (Ha változtattunk a fájlon, akkor megerősítést kér a program, hogy tényleg eldobjuk-e a változtatásokat.  Ilyenkor  Y -nal (yes, azaz igen) válaszoljunk, ha valóban ezt kívánjuk.) 412 Hosszú sorokat tartalmazó fájl (például /etc/fstab) szerkesztésekor    hasznos lehet a sortörést kikapcsolni, ezt a Ctrl +  T , majd  W betűkkel tehetjük meg, illetve ugyanígy kapcsolhatjuk

vissza. Alap beállításban a joe hagy egy biztonsági mentést maga után a fájl kezdeti állapotával. A mentés fájl neve az eredeti fájl neve, plusz a végén egy ˜ karakter, például /etc/lilo.conf˜ 35. OpenOffice indításakor lefagy a gép Mi a teendő? Bizonyos videokártyák néha lefagynak. Az OpenOffice első indítása egy olyan lépés, amely katalizátorként nagy eséllyel előidézi ezt a lefagyást. Megoldásként kapcsoljuk ki a gyorsítást az X Window rendszer konfigurációs fájljában. Az /etc/X11/XF86Config fájlban a „Section "Device"” fejezeten belülre helyezzünk el egy ilyen sort: B Gyakran Ismételt Kérdések Természetesen nem szükséges a súgót ily módon előhívni ahhoz, hogy ezek a parancsok működjenek. Option "NoAccel" "On" 36. Mi a különbség angol és magyar nyelvű telepítés esetén? Ha magyarul telepítjük a rendszert, néhány plusz csomag telepítésre kerül (az őket tartalmazó

összeállítás kiválasztása esetén). Ezek a Latin-2 karakterkészletek (xfntl2 és xfntscl2), a KDE magyar fordítása (kde3-i18n-hu), az OpenOffice irodai csomag (OpenOffice hu), a magyar helyesírás-ellenőrző ispell csomag (ispell-hungarian), a terméktámogatási adatbázis magyar változata (sdb hu), a SuSE-t bemutató susehelp hu és susetour hu, valamint a három könyv HTML változata (Alapok: qconfig hu, Alkalmazások: qappl hu, Rendszerkézikönyv: suselinux-reference hu). Az /etc/sysconfig/language fájlban a DEFAULT LANGUAGE és RC LANG változók ennek megfelelően lesznek en US vagy hu HU értékre beállítva. Amennyiben angol telepítést választottunk, vagy utólag váltunk át, és ennek megfelelően RC LANG értéke en US, akkor is legalább az RC LC CTYPE változót állítsuk be hu HU-ra. Ez kell ahhoz, hogy bizonyos alkalmazások megértsék a billentyűzeten leütött „ő” és „ű” betűket, valamint hogy az ezeknek megfelelő Latin-2

karakterkészlet választását részesítsék előnyben. A fájl megváltoztatása után le kell futtatnunk a SuSEconfig-ot, majd újra bejelentkeznünk a rendszerbe a változtatások érvényre juttatásához. Angol és magyar telepítés között különbség van a beállított billentyűzetkiosztásban is, ezt konzolra az /etc/sysconfig/keyboard, grafikus felületre az /etc/X11/XF86Config fájl tartalmazza. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 413 37. Rendszeresen lefagy a gép Mi okozhatja ezt? Sok esetben csak egy alkalmazás fagy le, ilyenkor KDE alatt nyomjuk le a     + Alt  + Esc  billentyűket, majd kattintsunk az alkalmazásra. Ctrl  Ha a teljes rendszer fagy le működés közben (az egér nem mozgatható, a NumLock, CapsLock és ScrollLock billentyűk nem villogtatják a megfelelő LED-et, stb.), akkor általában hardver ütközés van a háttérben. Ilyenkor érdemes lehet bizonyos hardver egységek (tipikusan videokártya) cseréjét

kipróbálni, lejjebb venni a felbontást, vagy az előző pontban leírt módon kikapcsolni a gyorsítást. Elképzelhető, hogy a lefagyás például aktív hálózati forgalom esetén gyakrabban jelentkezik, mint ennek hiányában, ilyenkor lehet például az ethernet kártya a hibás. 38. Túlzottan gyakran elszállnak az alkalmazások, a rendszernaplóban furcsa hibaüzenetek jelennek meg. Mitévő legyek? Az ilyen hibajelenségeket az esetek túlnyomó többségében hibás memóriamodul okozza. Futtassa a telepítő CD-ről indítható memóriatesztelő programot. Ennek a programnak napokon keresztül hibajelzés nélkül futnia kell. Ha akár egyetlen hibát is jelez, akkor biztosan hibás a hardverünk. A gyakorlatban ez a memória hibáját szokta jelenteni Ha több memóriamodul is van a gépben, szedjük ki egyiket vagy másikat, így is végezzük el a tesztet. A hibás modult feltétlenül cseréljük ki 39. Miért nem jelennek meg a terminálban a leütött

karakterek?    Valószínűleg leütötte a  Ctrl  + S billentyűket (vagy szöveges konzolon az ezzel egyenértékű ScrollLock billentyűt). Ez megakadályozza az    alkalmazásokat abban, hogy írjanak a terminálra. Nyomja le a  Ctrl  + Q -t ennek feloldására. 40. Analóg modemes kapcsolat sikeresen felépül, kapok IP címet, majd nem sokkal később rendszeresen megszakad a vonal. Mit tegyek? Valószínűleg az alapértelmezett 1500 byte-os csomagméret túl nagy. Ez zajosabb vonalak esetén nem ritka. Csökkentsük le az értéket például 500 byte-ra az /etc/ppp/options fájlba elhelyezett „mtu 500” sorral. 414 41. Hol változtathatom meg a csatolandó fájlrendszereket? Az első oszlopban az található, hogy mit csatolunk. Ez általában a fizikai eszköz neve (például /dev/hda1, /dev/sdb7), de CD-ROM, DVD esetén az a szokás, hogy /dev/cdrom, /dev/dvd stb. szerepel itt, ami egy szimbolikus link a tényleges eszközre (például

hdb-re, sr0-ra). A második oszlop a csatolási pontot tartalmazza. Ha egy csatolt fájlrendszer alatt újabb csatolási pont is található (például /usr és /usr/local is egy csatolási pont), akkor az ezekhez tartozó soroknak ilyen sorrendben kell szerepelniük az fstab fájlban. A harmadik oszlop a fájlrendszer típusát tartalmazza (például ext2, reiserfs, iso9660, vfat), vagy az auto szót, ha automatikusan akarjuk a fájlrendszer típusát felismertetni. Gyakran Ismételt Kérdések A csatolandó fájlrendszereket az /etc/fstab fájl tartalmazza. A fájl formátuma az alábbi: üres sor, valamint # jellel kezdődő megjegyzéssor bárhol állhat. A többi sor 6 oszlopot tartalmaz, melyek szóköz vagy tabulátor karakterekkel vannak elválasztva. B A negyedik oszlop vesszővel (de szóköz nélkül) elválasztva különböző opciókat tartalmazhat. A leggyakoribb opciók: noauto – Rendszerindításkor nem csatolódik automatikusan a fájlrendszer. user –

Tetszőleges felhasználó csatolhatja és leválaszthatja az eszközt. rw – Írásra és olvasásra is csatoljuk. ro – Csak olvasásra csatoljuk. Ha semmi különös opciót nem akarunk megadni, használjuk a defaults szót. További opciókért lásd: man mount Az ötödik és hatodik oszloppal itt nem foglalkozunk, jelentésük elolvasható az fstab kézikönyv oldalon (man fstab). A gyökér fájlrendszerre „1 1”, a további igazi Linux fájlrendszerekre (például /boot, /usr, /home, ha ezek csatolási pontok) „1 2” értéket szokás megadni, míg nem Linux fájlrendszerek (például vfat), virtuális fájlrendszerek (/proc, /dev/pts, swap), hálózati fájlrendszerek, valamint nem automatikusan csatolt fájlrendszerek esetén „0 0” a szokásos érték. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 415 42. A Windows alatti ékezetes fájlnevek nem jól látszanak Mit tegyek? Az /etc/fstab fájlban tudjuk megadni, hogy a rendszermag a vfat fájlrendszer alatti

fájlneveken milyen karakterkészlet-átalakítást végezzen. Ez az átalakítás csak a fájlnevekre vonatkozik, a fájlok tartalmára természetesen nem. Ahhoz, hogy a magyar Windows alatti ékezetes fájlneveket Linux alatt is helyesen lássuk, az fstab fájl vfat fájlrendszerű soraiba az opciók (lásd az előző kérdést) közé helyezzük el még ezt a kettőt is: iocharset=iso8859-2,codepage=852 A CD meghajtók (iso9660 fájlrendszer) soraiba is betehetjük a fenti két opció közül az elsőt: iocharset=iso8859-2 Az opciók természetesen csak a fájlrendszer következő csatolásakor lépnek életbe. 43. A kézikönyv oldalak miért nem magyarul jelennek meg? A 8.0-s SuSE Linuxtól kezdve a kézikönyv oldalak magyar fordítását tartalmazó man-pages-hu csomag nem települ automatikusan, kézzel kell telepíteni. Azért döntöttünk így, mert ezen kézikönyv oldalak több helyen elavultak, vagy hiányoznak belőle az angol változatban szereplő fontos

információk, így használatuk félrevezető lehet. Amennyiben mégis a magyar kézikönyv oldalakkal kíván találkozni, nincs más dolga, mint YaST2-ben telepíteni a man-pages-hu csomagot. 44. Hogyan tudom a Linuxot „csökkentett módban” indítani, ha rendesen nem indul el? Ha a rendszer szöveges módban sikeresen elindul, csak a grafikus felület indulása nem sikerül (elsötétül a monitor), akkor próbáljuk ki a     + Alt  + F1  gombokat, hogy szöveges módba visszakapcsoljunk. Ha Ctrl  ez nem működne, a rendszer indulásakor a LILO-ban a „Linux” bejegyzés után írjunk be még egy 3-ast, ekkor 3-as futási szinten, grafika nélkül indul el a rendszer, és elkezdhetjük beállítani a grafikát (például a sax2 programmal). Amennyiben nagyobb a probléma, indítsuk egyfelhasználós módban („single” vagy „1”-es opcióval) a Linuxot, itt rendszergazdaként meg tudjuk oldani a problémánkat. Ha ez sem segít, próbálkozzunk a LILO-ban

az „init=/bin/bash” opcióval. Ekkor legelső folyamatként egy bash parancsértelmező indul el A gyökér fájlrendszer csak olvasható, írhatóra átállíthatjuk a „mount -o 416 Ha a LILO betöltő sem működik, akkor indítsunk CD-ről egy mentő rendszert („Rescue system”). A kapott rendszerbe jelentkezzünk be root-ként (jelszó nélkül beenged minket). Itt ellenőrizhetjük fájlrendszereinket („e2fsck /dev/hda1”, „reiserfsck /dev/hda7” stb.), illetve csatolhatjuk azokat A gyökér fájlrendszert tudnunk kell, hogy mely partíción van (illetve végigpróbálgathatjuk létező partícióinkat). Például ha /dev/hda7 a gyökér partíciónk, akkor a „mount /dev/hda7 /mnt” hatására ennek tartalma megjelenik /mnt alatt, így látszani fognak /mnt/bin, /mnt/boot, /mnt/etc stb. könyvtárak Most már megtekinthetjük igazi rendszerünk fstab fájlját („cat /mnt/etc/fstab”), és szükség esetén tovább folytathatjuk a csatolást

(például „mount /dev/hda1 /mnt/boot”), felépítve /mnt alatt a tényleges fájlrendszerünket. A „chroot /mnt” parancs olyan parancsértelmezőt indít, amely gyökér könyvtárként a tényleges /mnt könyvtárat, vagyis az igazi Linux rendszer gyökerét látja. Így itt például megszerkeszthetjük a liloconf fájlt a joe /etc/lilo.conf paranccsal – ez a chroot-os parancsértelmezőn kívül joe /mnt/etc/lilo.conf lett volna A chroot-os parancsértelmezőben kiadott „lilo” paranccsal az igazi rendszerünk lilo.conf fájljában megadott módon telepítjük a rendszerbetöltőt B Gyakran Ismételt Kérdések remount,rw /” paranccsal, majd csatolhatunk szükség szerint egyéb partíciókat (pl. /proc, /boot) is („mount /proc”, „mount /boot” stb parancsok). A szükséges fájlok megszerkesztése, probléma kiküszöbölése után csatoljuk le a gyökér kivételével a fájlrendszereket („umount /boot”, stb.), állítsuk vissza csak olvashatóra a

gyökér fájlrendszert („mount -o remount,ro /”), adjuk ki a „sync” parancsot, és csak     Ctrl  + Alt  + Del  billentyűkkel. ez után indítsuk újra a gépet a  A LILO parancs saját maga is képes gyökeret váltani a „-r” kapcsolóval („lilo -r /mnt”), így nincsen szükség a chroot parancs használatára, viszont a chroot ismerete máshol is hasznos lehet, nemcsak a LILO kapcsán, ezért választottuk fent az általánosabb módszer ismertetését. 45. Átszereltem a hardvert, másik IDE vezérlőre került a Linux diszkje Mit kell tennem? Indítson mentő rendszert az előző pontban leírt módon. A fájlrendszerek csatolása után az igazi rendszer /etc/fstab és /etc/lilo.conf fájljait kell megszerkeszteni (chroot-on kívül /mnt-vel kell kezdeni a fájlneveket). Mindkét fájlban értelemszerűen módosítanunk kell a hda, hdb stb. értékeket A liloconf legelején a „boot = /dev/hda” opció azt adja meg, hogy hova kerüljön

telepítésre a LILO, ezt valószínűleg változatlanul /dev/hda-n kívánjuk hagyni, viszont a későbbi „root SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 417 = xxx” és „other = xxx” opciókat hozzá kell igazítanunk a hardverösszeállítás változtatásaihoz. Továbbá a /dev/cdrom, /dev/dvd stb. szimbolikus linkeket is át kellhet állítanunk (például „ln -sf hdc /mnt/dev/cdrom”). Végezetül egy chroot-os parancsértelmezőn belül futtassuk le a LILO parancsot a rendszertöltő telepítéséhez. 46. A gép órája 1 vagy 2 órával eltér a pontos időtől Hogyan tudom beállítani a helyes értéket? Amennyiben közvetlenül a telepítés után találkozik ezzel, egyszerűen indítsa újra a gépet, lehetséges, hogy problémája megoldódik. Ha újraindítás után is jelentkezik ez, akkor tegye a következőket. Döntse el, hogy a BIOS órában helyi időt vagy greenwichi középidőt (GMT, UTC) kíván tárolni. Ha csak Linuxot futtat, utóbbi

választást ajánljuk, mivel így nem kell évente kétszer „tologatni” a számítógép óráját; míg ha Windows is van a gépen, akkor az előbbire lesz szüksége ahhoz, hogy Windows alatt is a pontos időt lássa. Győződjön meg róla, hogy az /etc/ sysconfig/clock fájlban a GMT változó ennek megfelelően van-e beállítva, illetve hogy a TIMEZONE változó értéke Europe/Budapest-e. Az /etc/localtime fájl a /usr/share/zoneinfo/Europe/Budapest fájl másolata legyen. Ezek után indítsa újra a gépet, és BIOS Setupban állítsa be a kívánt időt, GMT választása esetén télen 1, nyáron 2 órát vonjon ki a magyarországi pontos időből. Végezetül indítsa el a Linuxot. A date parancsnak a helyi időt kell kiírnia télen CET, nyáron CEST időzóna megnevezésével. A date -u parancs a greenwichi középidőt mutatja meg. 47. Újabb SuSE rendszermag jelent meg az FTP szervereken Hogyan tudom telepíteni? Mindenek előtt azt kell kideríteni, hogy

melyik rendszermag van most telepítve. Ezt az rpm -qf /boot/vmlinuz parancs mondja meg, a válasz valószínűleg k deflt, de lehet k smp vagy valami más is. Az FTP szerverről k * nevű RPM-ek közül ezt kell letöltenünk. Ha van egyéb alkalmazás is az FTP szerver ugyanezen könyvtárában (például újabb modutils, lvm, reiserfs vagy egyéb csomag), azokat is frissítenünk kell (feltéve, hogy eddig használtuk). Ehhez használhatjuk az rpm -U fájlnév parancsot, például rpm -U modutils-2.412-11i386rpm A rendszermag frissítése is a legegyszerűbben a megfelelő rpm -U k valami-verzió.rpm paranccsal történhet Fontos, hogy ez után lefuttassuk az mkinitrd, majd a lilo parancsot. Végezetül indítsuk újra a gépet. 418 48. Hogyan válthatok virtuális szöveges konzolról grafikus felületre?        Ctrl  + Alt  + F1  , F2  , Alapesetben hat virtuális konzol van, amelyeket a       .,  F6  billentyűkkel érhetünk el. Az  Alt  +

F7  -tel válthatunk a grafikus felületre. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv B Gyakran Ismételt Kérdések Elképzelhető, hogy a rendszermag frissítése után egyes programok nem működnek. A leggyakoribb példa az NVidia kártyák 3D támogatással rendelkező meghajtója, mivel ez külön csomagban nyújt rendszermagmodult. Hasonlóan probléma adódhat a vmware nevű virtuális géppel is, mert ez a csomag szintén tartalmaz rendszermag-modult. 419 C YaST 2 – Copyright (c) 1995-2001 SuSE GmbH, Nürnberg (Németország) YaST 2 – Copyright (c) 1995-2001 SuSE AG, Nürnberg (Németország) Ennek a licencnek a tárgya a YaST2 program (angolul Yet Another Setup Tool 2) a „YaST” név, a SuSE Linux – a SuSE Linux AG Linux disztribúciója, minden YaST2-ből származó program valamint minden, részben vagy teljesen a YaST2ből származó mű és név. A licenc tárgya továbbá a YaST2 és a részben vagy teljesen YaST2-ből származó programok

és művek használata, alkalmazása, archiválása, sokszorosítása és terjesztése. A YaST2 program és forrásai a szerzői jog értelmében a SuSE Linux AG szellemi tulajdonát képezik. A továbbiakban a SuSE Linux AG mint a YaST2 licencadója szerepel. A YaST2, vagy egyes részeinek minden egyes felhasználója vagy szerkesztője, valamint azon személyek, akik archiválják, sokszorosítják vagy terjesztik a YaST2-t vagy a SuSE Linuxot a SuSE Linux AG-tól kapott licencek tulajdonosai, röviden licenctulajdonosok. A YaST2 módosításával, használatával, archiválásával, sokszorosításával és terjesztésével az alábbi licencfeltételek kerülnek elfogadásra: Csak ez a licenc jogosítja fel a licenctulajdonost arra, hogy használja, módosítsa, sokszorosítsa és terjessze a YaST2-t, vagy a YaST2-ből származó műveket. Ezeket a cselekményeket a szerzői jog tiltja, ha ez a licenc nem kerül elfogadásra. A licenc a licenctulajdonos általi teljes

elfogadás és betartás mellett írásbeli beleegyezés nélkül is érvényes. A YaST és a SuSE Linux licencfeltételei A YaST és a SuSE Linux licencfeltételei 1. Használat A YaST2 és a SuSE Linux használata a szerzői jog és a telepített szoftvercsomagok és programok licencfeltételeinek betartása mellett magán és kereskedelmi célokra engedélyezett. A YaST2 használata – akár módosított verzióban – nem mentesíti a licenctulajdonost az alól, hogy a YaST2 valamint az azon alapuló programok és művek licencfeltételeinek betartásakor a megfelelő gondossággal eljárjon. 2. Módosítás A YaST2-ből származó programok és a teljesen vagy részben a YaST2ből származó művek indítóképernyőjén egyértelműen fel kell tüntetni a Módosított verzió bejegyzést. Az indítóképernyőn fel kell tüntetni továbbá a szerkesztő nevét, valamint azt, hogy a SuSE Linux AG a Módosított verzióhoz nem nyújt terméktámogatást, és hogy a

módosított verzióra semmilyen felelősséget nem vállal. Módosított verziónak számít minden, művek forráskódjában történő módosítás, melyet nem a SuSE Linux AG hajtott végre. A licenctulajdonosnak joga van arra, hogy módosítsa a YaST2 forrásainak másolatát és így létrehozzon egy saját, a YaST2-n alapuló művet, ha teljesíti az alábbi feltételeket: (a) Minden módosítást dátummal és a szerző nevével fel kell tüntetni a forrásokban. A módosított forrásokat a 3 bekezdésben foglaltak szerint el kell juttatni a felhasználóhoz ezzel a licenccel együtt. (b) A licenctulajdonos köteles az általa terjesztett, teljesen vagy részben a YaST2-re épülő munkáit e licenc feltételeinek megfelelően, a maguk teljességében, licencdíjak nélkül a harmadik fél rendelkezésre bocsátani. (c) E licenc módosítása – akár csak részben is – a licenctulajdonos számára nem megengedett. A SuSE Linux AG fenntartja magának a jogot, hogy a

YaST2-nek egy módosított verzióját vagy annak részeit ellenszolgáltatás nélkül felvegye a YaST2 hivatalos verziójába, a licenctulajdonos akaratától függetlenül. 3. Terjesztés A YaST2 vagy a SuSE Linux anyagi vagy egyéb ellenszolgáltatás fejében történő másolása, illetve a nem hivatalos másolatok terjesztése a SuSE Linux AG írásos beleegyezése nélkül nem megengedett. A YaST2 és annak forrásainak anyagi vagy egyéb ellenszolgáltatás fejében történő terjesztése, akár teljesen vagy részben módosítva, valamint az abból származó művek anyagi vagy egyéb ellenszolgáltatás fejében történő terjesztése csak a SuSE Linux AG írásos beleegyezésével lehetséges. 422 4. Garancia A YaST2-re, az abból származó művekre és a SuSE Linuxra a SuSE Linux AG semmilyen felelősséget nem vállal. A SuSE Linux AG kizárólag az adathordozók hibamentességéért vállal felelősséget. A SuSE Linux AG a YaST2-t és a SuSE Linuxot

„ÚGY, AHOGY VAN” bocsátja rendelkezésre, minden felelősség és kötelezettségvállalás nélkül, akár az általános használhatóságot, akár egy adott célra való megfelelést illetően. A SuSE Linux továbbá nem vállal felelősséget a YaST2-t és a SuSE Linux használatából eredő vélt vagy valós károkért, illetve olyan károkért sem, melyekért a licenctulajdonos felelősségre vonható. A SuSE Linux AG semmilyen egyéb közvetett vagy közvetlen kárért sem vállal felelősséget, beleértve az adatvesztést és az abból adódó károkat. A telepített szoftverek licenceinek és szerzői jogainak figyelembe vétele kizárólag a YaST2 és a SuSE Linux felhasználójának feladata, a SuSE Linux AG-t semmilyen kötelezettség ezzel kapcsolatosan nem terheli. C A YaST és a SuSE Linux licencfeltételei Minden, a YaST2-ből származó program és minden, a 2(b) pont alatt meghatározott, részben vagy teljesen a YaST2-ből származó mű

kizárólag a módosított források és ezen licenc mellékelésével terjeszthető. A YaST2ből és a belőle származó művek a SuSE Linuxszal együtt díjmentesen FTP-szervereken rendelkezésre bocsáthatók, az egyes programok licencfeltételeinek elfogadása mellett. 5. Jogok A YaST2-re és a SuSE Linuxra kizárólag az ebben a licencben tárgyalt jogok vonatkoznak. A licencjog megszegése a licenctulajdonos jogainak megszűnését automatikusan, azonnali hatállyal maga után vonja. Azon harmadik személyek jogai, akik a licenctulajdonostól kaptak licencmásolatokat illetve a licencnek megfelelő jogokat, addig állnak fent, amíg e licencet elfogadják és betartják. Amennyiben a licenctulajdonosnak egy bírósági döntés, szabadalmi jog, licencfeltételek vagy más okok olyan feltételeket vagy kötelezettségeket szab, melyek részben vagy egészben gátolják e licenc betartását, úgy a SuSE Linux AG előzetes írásos beleegyezésével részben vagy teljesen

fel tudja menteni a licenctulajdonost a licencfeltételek betartása alól. A SuSE Linux AG fenntartja magának a jogát, hogy ezt a beleegyezést indoklás nélkül megtagadja. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 423 6. További korlátozások Amennyiben a YaST2, a SuSE Linux vagy részeinek használata illetve terjesztése egy adott államban szabadalmi illetve szerzői jogok miatt korlátozott, akkor a SuSE Linux AG földrajzilag kifejezett korlátokat szabhat a YaST2-re, a SuSE Linuxra vagy annak részeire, melyek részben vagy teljesen megtiltják a SuSE Linux terjesztését ezekben az államokban. Ebben az esetben a korlátozó licenc tartalmazza a teljes illetve részbeni korlátozást, mintha az ezen licenc része lenne. 424 D ablak Az ablakok a képernyő téglalap alakú részei, amelyek általában kerettel díszítettek. Általában a keret tartalmaz dekorációkat is, melyek vagy információt hordoznak, vagy olyan kezelőket tartalmaznak, amelyekkel

megváltoztathatjuk az ablak méretét, mozgathatjuk az ablakot és megváltoztathatjuk az ablak egyéb tulajdonságait is. Ahhoz, hogy ablakokkal dolgozhassunk, futnia kell egy ☞X szervernek és egy ☞ ablakkezelőnek. ablakkezelő Az ablakkezelő felelős (többek között) az ablak dekorációjáért és hogy bizonyos funkcionalitást szolgáltasson, olyanokat mint átméretezés, mozgatás és ablak bezárás. Szintén az ablakkezelő felelős operációs rendszerünk kinézetéért. alap Linux-rendszer Amikor először telepítünk Linuxot, akkor először az alap Linux-rendszert kell futtassuk. Ez még a merevlemez igénybevétele nélkül működik, mivel az ekkor még nem elérhető. Az alap Linux-rendszerhez tartozó rendszermag az indító lemezen vagy a CD-ROM-on található. A „root image (gyökér képmás)” – amely az alaprendszert a rendszermaggal együtt, kompakt formában tartalmazza – szintén a CD-ROM-on vagy az indító lemezen van,

betöltődik egy memóriaterületre, amit RAM lemeznek is hívunk, mivel úgy működik, mint egy merevlemez, de csak a memóriában létezik. Más programok (pl a YaST) szintén a RAM lemezre töltődnek. A modern Linux operációs rendszerek mint a SuSE Linux, a betöltéshez szintén igényelnek alaprendszert, de ez el van rejtve a felhasználó elől. A telepítéskor, az alaprendszer betöltődése után a YaST2 grafikus telepítője Szójegyzék Szójegyzék indul el. Természetesen mód van manuális beavatkozásra is, amikor is az alaprendszer betöltődése után a felhasználó veszi át az irányítást (szakértői mód). ATAPI Az ATAPI egy olyan illesztő felület, amellyel pl. CD-ROM-ot csatlakoztathatunk egy (E)IDE vezérlőhöz Az ATAPI eszközökön kívül, léteznek még SCSI CD-ROM-ok, amelyeket a SCSI vezérlő kezel, illetve különleges CD-ROM eszközök, amelyet a saját kártyájuk vezérel vagy a hangkártyához csatlakoznak. álnév (alias)

Ez a kifejezés legtöbbször a ☞burokkal kapcsolatban merül fel. Az álnév olyan rövidítés, amely egy hosszú nevű és gyakran használt parancsra hivatkozik. Az álnevek használatához nézzük át a kézikönyv burokról szóló szakaszát. betűszó A több szóból álló kifejezések szavainak kezdőbetűiből összerakott rövidítéseket betűszavaknak hívják. Az ☞FTP (File Transfer Protocol) és a ☞GNU (Gnu Public Licence) jól ismert betűszavak. BIOS Basic Input Output System Minden személyi számítógép (PC) tartalmaz egy kicsiny memóriaterületet, amely a BIOS-t tartalmazza. A BIOS egy olyan programrendszer, amely az alapvető műveleteket hajtja végre mint például a memória ellenőrzése és a merevlemezek felismerése. Linux alatt a BIOS nem aktív, mivel a BIOS csak valós módban tud futni. A rendszermag aktiváláskor kikapcsolja a BIOS-t. A Linux ☞rendszermag sokkal hatékonyabb képességekkel rendelkezik, mint a BIOS. biztonsági

mentés Biztonsági mentéseket rendszeresen kell készíteni, különösen a fontos fájlokról. Bizonyos beállítási fájlokat hosszadalmas elkészíteni, ezért érdemes elmenteni őket, hogy egy esetleges sérülés esetén könnyen vissza lehessen őket állítani. Linux alatt az egyik mentő parancs a dump Ezzel elmenthetjük a fájlokat egy ☞eszközre vagy fájlba. A dump parancsot gyakran a find, a gzip és a tar parancsokkal együtt használjuk; a restore parancs visszaállítja a fájlokat az archívumból. burok Angolul shell. A burok az alapvető kapcsolat a programok és az ☞ operációs rendszer között. A burok használatával parancsokat adhatunk a 426 CD-ROM meghajtó A CD-ROM meghajtók CD-kről való adatátvitelre alkalmasak. Többfajta CD-ROM meghajtó létezik. Manapság a legelterjedtebbek az ☞ATAPI eszközök, amelyek (E)IDE merevlemezvezérlőhöz csatlakoznak. Ezeken az eszközökön kívül létezik még: D Szójegyzék rendszernek.

Azért, hogy a feladatok automatikusan futhassanak, nem csak interaktív módban, a legtöbb shell saját szkript nyelvet is biztosít, melyben alapvető programozási feladatokat is megoldhatunk. Ezeket a programokat „shell szkript”-eknek hívjuk, és kötegelt feldolgozást végezhetünk velük. Példák burok típusokra: bash, sh és tcsh SCSI CD-ROM meghajtó, amely egy SCSI host vezérlőn keresztül csatlakozik, olyan CD-ROM meghajtó, amely a párhuzamos portra csatlakozik, és sajátos CD-ROM meghajtók, amelyek speciális illesztőkártyával vagy hangkártyával működnek. Speciális meghajtókat csak az utolsó esetben szükséges kiválasztani! csatolás A csatolás egy fájl-rendszer „csatolását” (beillesztését) jelenti a fájlrendszer egy könyvtárfájának egy adott helyére. Fontos szabály, hogy a ☞csatolási pont (angolul mountpoint) üres könyvtár legyen, ugyanis a becsatolást követően a könyvtár eredeti tartalma a csatolás idejére nem

hozzáférhető. A csatolások kaszkádolhatók, azaz egy nagyobb csatolt könyvtárfa egy részére további könyvtárfákat csatolhatunk. csatolási pont A könyvtárfának az a pontja, ahova egy partíciót vagy egyéb eszközt becsatolunk. csereterület Angolul: swap area. A virtuális memóriamodelleknek kell egy olyan tárolóterület, amit a rendszer a RAM ideiglenes cserélgetésére használhat (lásd ☞RAM). A Linuxban ez lehet egy speciális partíció vagy egy fájl is. Nagyjából a fizikai RAM memória és a csereterület által létrehozott elérhető memória mérete együttesen adja a maximálisan elérhető virtuális memória teljes méretét. cső Lásd ☞csővezeték. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 427 csővezeték A csővezeték azt jelenti, hogy egy folyamat szabványos kimenetét (standard output) összeköti egy másik folyamat (☞standard in/out) szabványos bemenetével (standard input) ☞folyamat. Ezzel a módszerrel

elkerülhetjük az ideiglenes fájlok írását, olvasását. Parancssorban, azokat a feladatokat, amiket „összecsövezünk (pájpolunk)”, egymás után adjuk meg, és egy ‘|’ (ASCII 124) jellel választjuk el egymástól. DDC display data channel A „kijelző adatcsatorna (Display Data Channel)” egy eljárás, amivel a számítógép megkaphatja a monitor tulajdonságainak leírását. Ehhez a szokványos VGA kábelből két vezetéket használ, amin az információt sorosan továbbítja. Ez azt jelenti, hogy a DDC monitorokhoz egy szokványos VGA kábelt kell használnunk 15 tűvel mindkét végén, viszont nem használhatunk BNC kábelt. démon A démon (Distribution and execution monitor) egy olyan program amely állandóan felügyel a háttérben, és csak akkor lép akcióba ha szükséges. Ilyen démonok válaszolnak az FTP vagy HTTP kérésekre, vagy például ellenőrzik a PC-Card (PCMCIA) illesztők tevékenységét. drótposta Lásd ☞e-mail. dzsókerjelek

Lásd ☞helyettesítő karakterek. e-mail elektronikus levél Elektronikusan továbbított levelet jelent, regisztrált felhasználók között tetszőleges hálózaton. Hasonló a „hagyományos” levélhez (amely gyakran csak „csigapostaként” emlegetett), a címeket „feladó@feladótartománya” és „címzett@címzett-tartománya” alakban kell megadni. E-mailben nemcsak szöveget küldhetünk, hanem hangot vagy képet is. Az e-mailnek sok előnye van Meglehetősen olcsó, és a kézbesítés általában perceken belül megtörténik. elérési út Lásd ☞keresési út. ELF Executable and Linking Format A Linux szabványos bináris fájlformátuma az ELF. Ezzel a formátummal könnyebb „osztott libeket” készíteni, mint a régi a.out formátummal Háttérinformációért olvassuk el a /usr/share/doc/howto/en/html/ Software-Building-HOWTO* fájlokat. 428 Ethernet Széles körben alkalmazott helyi hálózati (angolul ☞LAN, Local Area Network) busz

hardver. Eredetileg 10 Megabites sebesség érhető el koaxiális kábelen, manapság sodrott érpáron (angolul „twisted pair”, UTP: unshielded twisted pair) 100 Megabites illetve Gigabites átvitel is elérhető csillag topológiában. D Szójegyzék eszköz Az eszközöket Linux alatt speciális fájlrendszerbeli bejegyzésekkel lehet elérni, melyek a /dev könyvtárban találhatók. A bejegyzések tartalmazzák az eszközök számát, ami alapján a ☞rendszermag eszközmeghajtóival történő párosítás lehetséges. EXT2 second extended filesystem A Linux alapvető fájlrendszere az Ext2. Használatával lehetőség nyílik nagy áteresztő képességre, hosszú fájl nevekre, jogosultságokra, és hibatűrésre. fájl Linuxon, a fájl központi adatkezelési fogalom. Hasonlóan más rendszerekhez, fájlokon keresztül írhatunk adatokat a háttértárakra. A fájl nevének egyedinek kell lennie az azt tartalmazó könyvtárban. A ☞ fájlrendszer

eredményeképpen, a fájlok hierarchikusan szervezettek. Lásd a szószedet más „fájl” tárgyú bejegyzéseit. Kiegészítésképpen, Linuxon van néhány speciális fájl. Lásd ☞link, ☞eszköz és ☞proc-fájlrendszer. fájlrendszer A fájlrendszer határozza meg a fájlok szerkezetét. Több különböző fájlrendszer létezik (némelyik nagyon egyedi) teljesítmény és hatékonyság tekintetében. Egyes fájlrendszerek erősen kötődnek valamely médiumhoz Nem mondhatjuk általánosságban azt, hogy a Linux egy adott fájlrendszert használ. folyamat Angolul „process”. A feladat egy program vagy egy végrehajtható fájl „élő” változata (lásd ☞burok). Gyakran említik taszk, job vagy processz néven is. fókusz X Window alatt egy vezérlő elem mint például a ☞terminál parancssora, rendelkezhet az aktuális bevitel fókuszával. Általánosságban a ☞kurzorhoz kötődik a fókusz. Azt az eljárást, ahogy egy ablakkezelő kezeli a

fókuszt, SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 429 szokás fókusz-elvnek nevezni. Meg kell különböztetni azt a fókuszt, amely az egeret követi és azt, amely kattintáskor jön létre. frame buffer Frame buffernek nevezzük azt, amikor a Linux rendszermag (kernel) nem a hagyományos szöveges módban használja a videokártyát, hanem grafikus (szabványos VESA) üzemmódban; erre a grafikus képernyőre „rajzolja” a betűket rendszerindítás során, valamint ha később szöveges konzolba visszakapcsolunk. Ez a mód teszi lehetővé a SuSE keret megjelenítését az első konzolon. Amennyiben az X szerver nem támogatja grafikus kártyánkat, lehetőségünk van a frame buffert használó X szerver beállítására, igaz, ilyenkor a gyorsítási lehetőségeket nem tudjuk kihasználni. futási szint Egy futási szint a rendszer előre meghatározott állapotát írja le. A rendszer különbözőképpen viselkedik különböző futási szinteken.

Létezik egy futási szint a rendszer adminisztrátor számára (S), valamint egy futási szint a grafikus bejelentkezés kezelő számára (xdm: 5). FTP file transfer protocol UNIX-on az FTP jelenti a fájlok szállítását egyik gépről a másikra (fájl átviteli protokoll). Egyik oldalon az FTP szerver (az a gép, amely a fájlokat küldi) található, míg a másikon az FTP kliens (amely a fájlokat fogadja). GNU A GNU jelentése „A GNU nem Unix (GNU is not Unix)”. A GNU a Szabad Szoftver Alapítvány (Free Software Foundation (FSF)) projektje. A „GNU Projekt” Richard Stallman (RMS) nevével szorosan összekapcsolódott, és célja, hogy létrehozzon egy Unixszal kompatibilis „szabad szoftverre” alapuló operációs rendszert, ahol a „szabad” nem azt jelenti, hogy költségmentes, hanem azt, hogy szabadon jogunk van a használatához, birtoklásához, és szabad hozzáférésünk van a szoftver módosításához is. A forráskód szabad hozzáférésének

érdekében a forráskód minden esetben garantált, de minden módosításnak szintén szabadon hozzáférhetőnek kell lennie: az egyes szoftverek nem veszélyeztethetik ennek a szabadságnak az érzetét a program kódok módosításával vagy hozzáadásával. Azt, hogy ezt miként kell garantálni a GNU-nak való megfelelést, több oldalról megmagyarázza a klasszikus GNU Kiáltvány (Manifesto) (http://www.gnuorg/gnu/manifesto html). A GNU szoftvert a GNU Általános Közreadási Feltétel (General Public License), vagy röviden „GPL” védi jogilag 430 A „GNU Projekt”-tel kapcsolatban, minden Unix help programot újra átdolgoztak, azokat több és összetettebb működőképességgel ruházták fel. Még olyan komplex szoftverrendszerek is, mint (pl az Emacs vagy a glibc) is szerves részei a „Projekt”-nek. D Szójegyzék (http://www.gnuorg/copyleft/gplhtml, lásd a Rendszerkézikönyv függelékében) és a GNU Lesser General Public License-ben1 ,

röviden: „LGPL” (http://www.gnuorg/copyleft/lgplhtml) A ☞Linux rendszermag szintén GPL licencelésű, de nem azonos avval. Ezért a pontos kifejezés „GNU/Linux”. grafikus felhasználói felület A GUI (Grafikus felhasználói felület, angolul: Graphical User Interface) a szokványos asztal grafikus megjelenítése. Minthogy az íróasztalon is elhelyezünk különböző papírokat, itt ezeket „a papírokat” ablakoknak nevezzük. Annyi ablakot tehetünk az asztalra, amennyit csak akarunk Minden egyedi feladat önálló ablakban fut. Általában egérrel, görgőkkel vagy valamilyen mutató eszközzel szokás vezérelni a GUI-t. Néhány jól ismert GUI: ☞X Window System, Apple Macintosh System 7, Digital Research GEM, és az MS-Windows. hálózat A hálózat a tényleges kapcsolat különböző számítógépek között. Különböző topológiák léteznek, annak függvényében, hogy a gépek miként kapcsolódnak, úgymint gyűrű, csillag, sín vagy fa.

Jól ismert hálózati hardver szabványok az Ethernet, Token Ring és az ISDN. A TCP, UDP és IPX (különböző rétegeken) néhány tipikus hálózati szoftver protokoll. hálózati fájlrendszer Network file system (NFS) Olyan protokoll, amelyen keresztül el lehet érni hálózatba kapcsolt gépek fájlrendszerét. Szerver oldalon a /etc/exports beállítási fájl alapján dől el, hogy mely gépek érhetik el a könyvtárfa bizonyos részeit. A kliens „csatlakoztathatja” ezeket a könyvtárakat a saját könyvtárfájába (lásd ☞ csatolás). háttérfolyamat Ha a ☞burok nyilvánvalóan csak egy folyamattal foglalkozik, akkor ezt hívjuk előtérben futó folyamatnak. A legtöbb burok megengedi, hogy háttérben is futtassunk folyamatokat. Ha háttérben kívánunk futtatni egy folyamatot, akkor tegyünk egy ‘&’ jelet a parancs után. Egy ☞többfolyamatos operációs rendszertől, mint amilyen a Linux is, elvárható, hogy háttérben is futtasson

folyamatokat. 1 korábban „GNU Library General Public License” néven volt ismert. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 431 háttértároló médium Angolul: Mass storage media. Különböző adattároló médiumok gyűjteménye. Tipikus háttértároló médiumok: hajlékonylemez (floppy), merevlemez, szalagos tárolók, CD-ROM-ok, magnetooptikai lemezek, holografikus médiumok és sok más. helyettesítő karakterek A ‘*’ és a ‘?’ általános helyettesítő szimbólumok (dzsókerek, mint a kártyajátékokban, angolul jokers ill. wildcards) A ‘?’ pontosan egy, de tetszőleges karakter helyettesítését jelenti, amíg a ‘*’ korlátlan számú és bármilyen karakter helyettesítését jelenti, még a semmilyen karaktert is. Például: az ls -l kép* kilistáz minden olyan fájlt az aktuális könyvtárban, amely „kép”-pel kezdődik és bármilyen és bármennyi karakterrel végződik, esetleg magát a kép-et is. hivatkozás Lásd

☞lánc. inode Az ☞Ext2 fájlrendszer inode-ok segítségével szervezi a fájlok információit. Egy inode tartalmazza a fájl tulajdonosát, jogosultságot, változtatás idejét stb. Az i-bög kifejezést a Kernighan-Pike féle UNIX könyvben használták először. inode sűrűség Az „Inode sűrűség (density)” egy meghatározott partíción várható átlagos fájl méret becsléséből származik. Általános szabály, hogy az alap YaST beállítások nagyon jól megfelelnek hatásos működésre, emiatt legtöbbször úgy hagyható, ahogy van. Ez az elgondolás mindig megzavarja az új Linuxosokat, mivel a sűrűség (density) magas (high) ha az érték-et az átlagos fájl mérethez kicsi-re állítjuk, mivel ekkor több fájlt menthetünk el, mindegyiknek kell egy inode. interfész Általánosságban, az interfész egy olyan eszköz, amelyen keresztül különböző rendszerek információt cserélhetnek valamilyen módon. Példaképpen a billentyűzet egy

olyan interfész, amelyet az ember és a gép is ért. Ez meglehetősen elvont Némely más interfész sokkal konkrétabb: hardver interfész: perifériális eszközöket köt össze, mint pl. a párhuzamos port (nyomtató), SCSI vagy soros interfész. szoftver interfész: meghatározza, hogy egy programnak hogyan kell kommunikálnia. Lásd ☞protokoll 432 Internet Az internet egy világméretű heterogén ☞hálózat (ebben több különböző számítógép található). A gépek egyedi ☞IP címük (IP = Internet Protokoll) alapján érik el egymást. Az IP címek hierarchikus felépítésűek Legfelül a nemzeti és felső szintű tartományok vannak (.com, org, hu), ezt követi a tényleges tartomány (suse, index . ), majd az altartományok és a gépek egyedi címe. Az IP címek numerikusak (mint a 19216801), használatukat leegyszerűsítik az álnevek (atlantisz.liget) Nemcsak a hardver rétegre, amely fenntartja és futtatja az internetet, hanem protokoll

rendszer szinten is (pl. FTP, HTTP, TCP), amelyek különböző logikai szinteken működnek. Az internet jól ismert szolgáltatásai: az ☞ e-mail és a WWW (világméretű háló, angolul World Wide Web vagy W3). D Szójegyzék Felhasználói interfész: meghatározza, hogy a gép és a felhasználó, milyen módon cserél adatot billentyűzet, egér vagy monitor segítségével. Az interneten való kommunikáció közben lényeges, hogy betartsuk a „Netikettet” (a hálózat etikettjét, angolul: Netiquette), amely arra biztatja az embereket, hogy legyenek udvariasak és ezáltal gördülékenyebben fog menni minden. Internet szolgáltató Internet Service Provider Az internet-elérést szolgáltató cég vagy személy (Datanet, Enternet stb.) IP cím Ez jelenleg egy 32 bites numerikus internet cím, általában decimális jelölésben, négy szám pontokkal elválasztva (pl. 192168101), amely egyedileg leírja és csatlakoztatja a gépet a hálózathoz. Ha egy gép

több hálózati kapcsolatot tartalmaz (átjáró), akkor több IP címmel is rendelkezik. ISP Angolul: Internet Service Provider, lásd ☞Internet szolgáltató. job Angol, lásd ☞feladat. jogosultság A felhasználói név és a jelszó együttese. Általában a felhasználói jogosultságot a ☞rendszergazda készíti. Ő rendelheti a felhasználót csoportokhoz, mely az engedélyeket eredményezi. A felhasználói jogosultság készítésekor meghatározzák a ☞magánkönyvtárat és az ☞e-mail kézbesítést. SuSE Linux – Felhasználói kézikönyv 433 kapcsoló switch Kapcsolókkal lehet megváltoztatni a programok alapértelmezett viselkedését. A gyakran emlegetett ☞parancssor a program nevéből, és az (opcionális) kapcsolókból áll. kapocs Lásd ☞lánc. kernel Angol, lásd ☞rendszermag. kézikönyv lapok Hagyományosan a Unix rendszerek dokumentációja a „kézikönyvlapokon” (angolul: manpages) alapul, amelyeket a man paranccsal lehet

olvasni. Ha többet akarunk megtudni a kézikönyv lapokkal kapcsolatban, lapozzuk fel a Beállítások kézikönyvet. kijelölés A kijelölés (selection), az X Window rendszer egy alaptulajdonsága. Kijelölhetünk szöveges karaktereket az egérrel úgy, hogy a mutatót elhúzzuk a szöveg felett, mialatt az egér bal oldali gombját lenyomva tartjuk. A szöveget bemásolni egy másik alkalmazásba úgy tudjuk, hogy a kurzort a megfelelő ablakba visszük és megnyomjuk a középső egérgombot. Ezt hívjuk úgy, hogy „fogd és vidd (cut and paste)” módszer. konzol Hajdan, a terminál szinonimája volt. A Linuxon virtuális konzolok vannak Ezáltal egy képernyőt használhatunk több, egymástól függetlenül futó   Alt  folyamathoz. 3-as ☞futási szinten hat virtuális konzol érhető el az       +F1  -től  Alt  +F6  -ig terjedő billentyűkombinációkkal. Ha az X Window         Ctrl  +Alt  + F1  -től  Ctrl  +Alt  rendszer

fut (5-ös futási szint), akkor a    +F6  -ig terjedő billentyűkkel érhetjük el a szöveges konzolokat. könyvtárak A ☞fájlrendszer felépítése fájlokon és könyvtárakon alapul, ahol a fájlok különböző könyvtárakba vannak sorolva. Mivel egy könyvtáron belül további alkönyvtárak is lehetnek, ezért az egész struktúrát egyben könyvtárfának nevezzük. Ha egy másik könyvtárat akarunk megnézni, akkor oda kell váltanunk. A fájlokat a könyvtárfa leveleihez lehet hasonlítani, amelyek (nem túl logikusan) nem tartalmaznak további alkönyvtárakat (ágakat). A könyvtárakra ugyanazok a megkötések vonatkoznak mint a fájlokra. Két speciális könyvtár létezik: a ‘’, amely a könyvtárra önmagára mutat, és a ‘.’, amely a szülő (közvetlen befoglaló) könyvtárra mutat. 434 környezeti változók Egy tárolóhely a ☞burok ☞környezetében. Minden változónak van neve (általában nagybetűkkel írva) és értéke

(mint pl. az elérési útvonal) Ha bash burkot használunk, akkor az alábbi módon állíthatunk be egy változót (itt az EDITOR változót az emacs értékre): D Szójegyzék környezet A ☞burok rendszerint szolgáltat egy környezetet, amely időszakosan tárolja a programok elérési útját, a felhasználó nevét, az aktuális keresési utat, a prompt megjelenítését stb. Ezek az adatok ☞környezeti változókban tárolódnak. Ezek a változók például megadhatók a burok beállítási fájljában is. root@meggyfa:/ > export EDITOR=emacs A környezet tartalmazza a változók listáját. Ha szükségünk van egy változóra (egy burok szkriptben például), azt a név elején lévő $ jellel különböztethetjük meg. Fontosabb környezeti változók: HOME (a felhasználó saját könyvtárának elérési útja), SHELL (burok neve, és elérési útja), USER (a felhasználó neve), PATH (a végrehajtható fájlok elérési útvonala), MANPATH (kézikönyvoldalak

elérési útvonala). kötés Lásd ☞lánc. központi egység Central Processing Unit Lásd ☞központi egység. központi memória Gyakran csak RAM-ként emlegetett (angolul: Random Access Memory, véletlen elérésű memória), amely nagyon gyors elérést biztosít a merevlemezzel összehasonlítva. Linuxon ez a típusú ☞memória gyakran fizikai memóriaként kerül említésre. kurzor A kurzor legtöbbször egy téglalap alakú karakter, amely azt mutatja, hogy honnan folytatódik a bevitel a képernyőn. Linuxon az alábbi összefüggésben beszélhetünk erről a kifejezésről: Burok/szerkesztő: egy téglalap alakú folt vagy villódzó vonal mutatja, hogy hova fog kerülni a következő bejegyzés. Burokban a kurzorra használják még a ☞prompt kifejezést is. Egérkurzor X Window alatt: háttértől függően változik az alakja. Pl az xterm-ben nyíl alakú, a gyökérablakban X alakú, vagy I alakú a ☞ szerkesztő alkalmazásokban. SuSE Linux –

Felhasználói kézikönyv 435 GPM kurzor (konzol): egy téglalap alakú