Biológia | Ízeltlábúak » A pókszabásúak osztálya

Phylum: Arthropoda - Ízeltlábúak • Származásukkal kapcsolatos nézetek ellentmondóak • Egyesek szerint a jellemzı bélyegek egymástól függetlenül fejlıdtek ki • Így jöttek létre a rákok, a pókszabásúak és az egy pár el nem ágazó csáppal rendelkezı ízeltlábúak (pl. rovarok és ezerlábúak) • Mások szerint az ízeltlábúak és a győrősférgek közös ıstıl származnak • Emiatt az ízeltlábúak törzsét monofiletikusnak tekintik • Molekuláris biológiai sajátosságok elemzése alapján a legısibb ízeltlábúak a mai Myriapodákhoz hasonlíthattak • A csáprágósok kiválása megelızte a csápos ízeltlábúakat (Crustacea + Hexapoda) • Ez a törzs a fajokban leggazdagabb (több mint egymillió leírt faj) • Van néhány közös jellemzı sajátossága az ízeltlábúaknak Phylum: Arthropoda - Ízeltlábúak • • • • • • • • • A zigóta részleges, felületi barázdálódása: Petéjük sok szikanyagot

tartalmaz A sziktömeg a petesejt közepén található A barázdálódás, a blasztomerák kialakulása a sziktömeg felszínén megy végbe Szelvényekbıl felépülı test: A szelvények felépítése különbözı (heteronóm szelvényzettség) Az ısibb fajok szelvényszáma változó a fiatalabbaké állandó Ilyenkor az állandó számú szelvénybıl egységes testrészek alakulnak ki (rovaroknál a fej, a tor és a potroh) Sok esetben a szelvények összeolvadhatnak (pl. ikerszelvényesek), vagy a szelvényezettség kívülrıl eltőnik (pl. atkák, pókok) Phylum: Arthropoda - Ízeltlábúak • • • • • • • • • Ízelt láb: A láb hosszabb rövidebb csövekbıl áll Ezeket puha kitines hártyák kötik össze Belül komplikált izomrendszer található İsi bélyeg ha szelvényenként egy pár láb található Számuk redukálódott, bizonyos szelvényekrıl teljesen eltőntek Elágazó hasadt lábak vannak a rákoknál Ugyanitt szájszervekké,

párzószervvé vagy úszószervvé is változhatnak A pókszabásúak csáprágói vagy a rovarok szájszerveinek egyes részei is a lábakból alakultak ki Phylum: Arthropoda - Ízeltlábúak • Kitines kutikula: • A puha bırizomtömlı helyett, kemény kitin tartalmú kültakaró jelenik meg • Nagyon elterjedt anyag (pl. gombák sejtfalában, fonálférgek petehéjában, de a győrősférgek és puhatestőek testében is) • Trachearendszer: • A légzıszerv a felszínrıl induló és elágazó csırendszerbıl, üregekbıl, a trachearendszerbıl áll • A legvékonyabb hajszálcsövek (tracheolae) trachea végsejtekben végzıdnek • E sejtek nyúlványai a testi sejtekbe vagy azok közé nyúlnak Phylum: Arthropoda - Ízeltlábúak • Koncentrálósó hasdúclánc idegrendszer: • Idegrendszerük hasonló a győrősférgek hasdúclánc idegrendszeréhez • Az ısi fajoknál még jól megfigyelhetı a szelvényezettség, az idegdúcok (ganglionok)

különállóak • Jellegzetes hogy a törzsfejlıdés során az egymás melletti dúcok összeolvadtak • A garat feletti dúcokból egységes agy jött létre • Ez morfológiailag és mőködésileg is szoros kapcsolatban áll a garat alatti dúcok egységével • A hasi dúcok összeolvadnak, egységes idegtömeget képeznek Phylum: Arthropoda - Ízeltlábúak • • • • Pontszemek és összetett szemek: Látószervük kitinlencsével ellátott szem Önmagában állva pontszemnek (ocellus) hívjuk (pl. pókszabásúak) A legtöbb csoportban összetett szemek vannak amelyek ocellusokból állnak (pl. rákok, rovarok, ikerszelvényesek, százlábúak) • Sok fajnak összetett- és pontszemei egyaránt lehetnek Subphylum: Chelicerata - Csáprágósok • A Myriapodák, a Crustacea és az Insecta mellett az ízeltlábúak negyedik fı fejlıdési ágát képviselik • Fıként szárazföldiek de a legısibb képviselıik tipikus tengeri szervezetek • A

prekambriumban jelentek meg és a Merostomaták révén képviselik azt az ısi csoportot amelyet a háromkaréjú ısrákoktól (Trilobiták) származtatnak • Az evolúciós kapcsolat alapja a legısibb csáprágósok és a háromkaréjú ısrákok több közös morfológiai jellege • A jelenkori csáprágósoknak számos közös tulajdonsága van: • Csápjuk (antenna) és rágójuk (mandibula) soha nincs • Két testtáj: elıtest (prosoma) a csúcsszelvénybıl (akron) és hat végtagokat viselı szelvénybıl áll • Utótest (opisthosoma) változó számú de legfeljebb 13 törzsszelvénybıl és a végszelvénybıl (telson) áll • Az elıtestet egységes hátpajzs (peltidium fedi) • Elsı négy törzsi szelvényt önálló pajzs (propeltidium) fedheti és a további két szelvényt is egy-egy önálló hátlemez borítja (meso- és metapeltidium) Subphylum: Chelicerata - Csáprágósok • Utótestük két részbıl állhat: középtest (mesosoma) és végtest

(metasoma) • Az elıtest elsı pár végtagja a csáprágó (chelicera) amely elsıdlegesen 3 íző a 2. és 3 íz együtt ollót képez • A 2. pár tapogatólábbá (pedipalpus) alakulhat • A további négy pár végtag járóláb (néhány fajnál az elsı pár tapogatószervként is funkcionálhat) • Az elıtest izomzata a mezodermális eredető belsı vázhoz (endosternum) tapad • Az utótesten nincsenek végtagok (kivétel a rákszabásúak haskopoltyúkat viselı levéllábait) • Páros ivarnyílásuk a 2. utotesti szelvényen hasoldalán (8 törzszselvény) található • Kiválasztószerveik a csípımirigyek (coxalis mirigyek) amelyek az elıtestben foglalnak helyet • Számuk eredetileg 4 pár és a járólábak csípıinél nyílnak a testfelszínre Subphylum: Chelicerata - Csáprágósok • • • • • • Endodermális eredető Malpighi-edényeik is lehetnek Légzıszerveik kopoltyúk, tracheatüdık és tracheák lehetnek Idegrendszerük erısen

központosult A hasdúcláncuk ganglionjai hozzáforrhatnak a garat alatti dúchoz Elıbelük izmos Középbelükhöz kiterjedt vakbélrendszer csatlakozik Classis: Merostomata - Rákszabásúak • A szilur és a devon kortól ismert maradványcsoport • Az elıtestet egységes hátpáncél borítja • A pajzs felsı felületén két nagymérető összetett szem és ezek elıtt két egyszerő középszem található • A 6 pár végtagból az elsı kismérető ollós csáprágó, a további 5 pedig ollóban végzıdı járóláb • Az utótest elsı szelvénye szorosan kapcsolódik az elıtesthez • Az utótest mesosoma része mély ízületi árokkal kapcsolódik az elıtesthez • Ezt felülrıl egységes páncél borítja, oldalán mozgatható tüskékkel • 6 pár levél alakú végtag van a mesosomán Classis: Merostomata - Rákszabásúak • Az elsı pár a páros ivarnyílás fedıje • A további 5 pár lábon találhatók a kopoltyúlemezek • A légzésen

kívül az állatok úszó mozgását is ezek biztosítják • A metasomát 3 kismérető szelvény és a mozgatható faroktövis alkotja • Sekély partközeli tengerek lakói • Puhatestőekkel és soksertéjő győrősférgekkel táplálkoznak • Belsı emésztésőek, erıs rágógyomruk van • Kiválasztószervük 4 pár csípımirigy • Külsı megtermékenyítésőek • Közvetett fejlıdésőek, lárvájuk trilobitoid lárva Ordo: Xyphosura - Tırfarkúak • Legnagyobb ma élı csáprágósok • Az Atlanti-óceánban Észak-Amerika partjai mentén él a legnagyobb fajuk, amely 60 cm is lehet • Másik négy fajuk Dél- és DélkeletÁzsia partvidékein terjedt el Limulus polyphemus – Atlanti tırfarkú Classis: Arachnida - Pókszabásúak • • • • • • • • • • • • Elsıdlegesen szárazföldiek, de vannak vízi fajaik is Légzıszerveik a tracheatüdık, melyeket légcsırendszer is kiegészíthet A két légzıszerv egyike vagy

mindkettı is hiányozhat Szájnyílásuk szők, csak folyékony táplálék felvételére képesek Külsı emésztésőek A táplálék aprítása és enzimatikus emésztése a száj elıtti térben történik Ennek alkotásában az elsı két végtagszármazék (chelicera, pedipalpus) valamint az elıtest elsı szelvényei is részt vesznek Csak egyszerő szemeik vannak, számuk max. 5 pár Csáprágójuk 2 vagy 3, tapogatólábuk 6 íző Járólábuk 7 íző (+ 1 térd ízület) A lábfej sok ízre tagolódhat Járó- és tapogatólábak végén karom van Classis: Arachnida - Pókszabásúak • Fejlett végtagok csak az elıtesten vannak • Az utótest végtagfüggelékeinek tekinthetık a tracheatüdık, a skorpiók fésőszerve és a pókok elsıdlegesen négy pár fonószemölcse • 1 vagy 2 pár csípımirigyük, és Malpighi-edényeik lehetnek • Páratlan ivarnyílásuk az utótest második szelvényén található • Szövı-, méreg- és bőzmirigyeik lehetnek

Subclassis: Scorpiones - Skorpiók • A legısibb szárazföldi ízeltlábúak • Az egységes hátpajzzsal fedett elıtesthez háromíző kismérető csáprágó, nagymérető ollós tapogatóláb és négy pár, karomban végzıdı járóláb csatlakozik • A zsákmányt a tapogatólábakkal ragadják meg • A csáprágó a belsı szövetek kibontását végzi • Két középszemük és változó számú oldalszemük van • Utótestük két részbıl áll • Elsı 7 szelvény a mesosomát alkotja • 8-13. szelvények karcsú, merev kitingyőrők, ezek alkotják a metasomát, mely az utolsó szelvénybıl létrejött méregtövisben végzıdik Subclassis: Scorpiones - Skorpiók • Itt található a méregmirigy, amely a méregtövis hegyének két oldalán nyílik • Tapogató érzékszerveik, a fésők (pecten), a harmadik utótesti szelvény hasoldalán vannak • 4 pár tracheatüdejük az utótest 4-7. szelvényeiben van • Hasdúcláncuk ısi jellege, hogy az

utótestükben szabad dúcpárok vannak • Megtermékenyítésük belsı, általában elevenszülık de elıfordulnak ovovivipar fajok is • Ivadékgondozásuk fejlett • Trópusi vidéken elterjedtek • Méretük 31-200 mm között változik • Eddig mintegy 2000 fajuk ismert • Egy részük tipikusan sivatagi, de a trópusokon vannak erdılakó fajok is Subclassis: Scorpiones – Skorpiók Familia: Chactidae • 1. Buthus occitanus - Mezei skorpió • Homoksárga színő, 5-7 cm nagyságú, 1. Buthus occitanus – Mezei skorpió szúrása az emberre nézve is veszélyes • A Földközi-tenger vidékén gyakori • 2. Euscorpius carpathicus - Kárpáti skorpió • 3. Euscorpius italicus - Olasz skorpió • Ez utóbbi két faj faunaterületünk közelében él 2. Euscorpius carpathicus – Kárpáti skorpió • Szúrásuk veszélytelen 3. Euscorpius italicus – Olasz skorpió Subclassis: Solifugae - Rovarpókok • Testük hármas tagolódású • Elsı pár

lábak csápszerően elıre nyúlnak, így rovarszerő megjelenésőek • Elıtestük egy egységes háti lemez viselı elülsı és egy 2-3 külön lemezzel fedett hátulsó részre tagolódik • Mindkettıhöz 3-3 pár végtag kapcsolódik • Csáprágók kétízőek, vaskosak és egymással párhuzamosan mőködnek • Méregmirigyük nincs • Tapogatólábaik lábszerőek, és tapadószervként szolgáló hólyagban végzıdnek • Az elsı járólábak vették át a tapogató funkciót és karcsúbbak a többinél • Egy pár jól fejlett középszemük és 1-2 pár gyengén fejlett oldalszemük van • Az elıtest második karcsúbb részéhez 3 pár feltőnıen szırös járóláb kapcsolódik Subclassis: Solifugae - Rovarpókok • Gyors mozgásúak • Az utolsó járólábak alsó felszínén legyezıszerő érzékszervek vannak (malleoli), kémiai ingereket fognak fel • Utótestük jól szelvényezett, és egész testük hosszú szırökkel fedett •

Légzıszervük jól fejlett légcsırendszer • Légzınyílásaik a 3., 4 és 5 utótesti szelvényen, valamint az elıtesten a 2 lábpár mögött találhatók • Kiválasztószerveik a tapogatólábak tövénél nyíló 1 pár csípımirigy és Malpighi-edények • Éjszakai aktivitású ragadozók vagy dögevık • A Föld meleg és száraz vidékein elterjedtek • Ízeltlábúakkal és néha gyíkokkal táplálkoznak • Mintegy 800 fajuk ismert • Méretük 1-7 cm Subclassis: Solifugae - Rovarpókok • Galeodes graecus – Görög hengerpók • Dél-európai elterjedéső • Nagytermető faj Galeodes graecus – Görög hengerpók Subclassis: Pseudoscorpiones - Álskorpiók • Csáprágó és tapogatóláb hasonló a skorpiókhoz • Utótestük nem tagolódik két részre és méregtövisük sincs • A kétíző ollós csáprágó végén szövımirigy van • Tapogatólábuk ollóján méregmirigy nyílik • Járólábaik fejlettek, végükön karmok és

tapadókorongok lehetnek • Középszemeik hiányoznak, csak 1-2 pár oldalszemük van • Légcsırendszerük két pár nyílása a 3. és 4 utótestszelvény oldalán található • Egy pár csípımirigyük a 3. pár láb csípıjén nyílik Subclassis: Pseudoscorpiones - Álskorpiók • Egyes fajoknál Malpighi-edények lehetnek • Utótestük hátlemezei általában középen kettéosztottak • Néhány milliméteresek, fatetvekkel ugróvillásokkal és atkákkal táplálkoznak • Rovarok és madarak segítenek a szétterjedésükben • Telelésre és vedlés idejére fészket szınek maguknak • Fejlett ivadékgondozás jellemzi ıket • Avarban, mohában, fakéreg alatt, emlıs-, és madárfészkekben sıt lakásokban is elıfordulnak • A Hideg égöv kivételével az egész Földön elterjedtek • Igénylik a magas páratartalmat • 2000 fajuk ismert Subclassis: Pseudoscorpiones - Álskorpiók • 1. Chelifer cancroides – Könyv álskorpió •

Lakásokban és más emberi építményekben világszerte elterjedt • 2. Neobisium erythrodactilum – Vörösollójú álskorpió • Erdei avarban gyakori hazai faj 1. Chelifer cancroides – Könyv álskorpió 2. Neobisium erythrodactilum – Vörösollójú álskorpió Subclassis: Ricinulei – Sapkás pókok • Kis fajszámú, trópusi csoport • Max. 1 cm-esek • Az elıtest csúcsi része mozgatható sapkaként fedi a kismérető ollós csáprágókat • Tapogatólábaik is ollóban végzıdnek • Szemeik nincsenek • Elsı pár járólábukat tapogatásra használják, és a járólábak karmokban végzıdnek • A hímek harmadik járólábának lábfeje párzószervvé módosult (gonopodium) • Utótestük szelvényezett • Redukált légcsırendszerük van • Egy pár légzınyílásuk a harmadik láb csípıi felett található • Fejlıdésük az atkákéhoz hasonló • A lárva három pár lábbal rendelkezik, és további három nimfastádium is van

• İserdık avarjaiban élnek Subclassis: Opiliones – Kaszáspókok • 1-22 mm-es, hosszú lábú pókszabásúak • Elı- és utótestük széles alappal kapcsolódik egymáshoz • Elıtestüket egységes hátpajzs fedi • Jellegzetes szemdombjuk van, amelyen két egyszerő középszemük helyezkedik el, oldalszemeik soha nincsenek • A középszemek is lehetnek csökevényesek • Csáprágójuk háromíző és ollós, ami a zsákmány megragadására, elpusztítására és feldarabolására szolgál • Tapogatólábuk lehet egyszerő karmos, vagy erıteljesen tüskézett és visszahajló karomban végzıdı • Az elsı járólábak magasságában egy pár bőzmirigy nyílik az elıtest felszínére • A járólábak a a lábfejízek feltagolódása miatt nagyon hosszúak lehetnek • Vannak rövid és vaskos lábú fajok is • Az utótest lencse alakú és szelvényezett Subclassis: Opiliones – Kaszáspókok • Az ivarnyílás elıretolódott a járólábak

csípıi közé, és ivarlemez fedi • A hímeknek pénisze (penis), a nıstényeknek pedig tojócsöve (ovipositor) van • Légzıszervük légcsırendszer, amelynek nyílása az elsı utótesti szelvényen van • A járólábak lábszárán is lehetnek járulékos légzınyílások • Csípımirigyük az utótestben nagymérető győjtıhólyaggal rendelkezik, és a 3. járóláb mögött nyílik a testfelszínre • Lábaik könnyen leszakadhatnak és nem regenerálódnak • Valamennyi földrészen elterjedtek • Meleg és nedves környezetben élnek • Elsısorban ragadozók, de dög -és korhadékevık is vannak közöttük • Részben belsı emésztésőek • Táplálékuk, rovarok, ászkarákok, és csigák lehetnek • Talajba petéznek és átalakulás nélkül fejlıdnek • 1-3 évig élnek • 3000 fajuk ismert Subclassis: Opiliones – Kaszáspókok • Ordo: Cyphophthalmi • Atkákhoz roppant hasonló, kismérető rövidlábú állatok • Lábfejük egy

íző • Az elıtest pajzsa összeforrt az utótest elülsı részének hátlemezeivel • Bőzmirigyeik 1-1 kúp alakú dombon nyílnak • Ivarnyílásuk fedetlen • A Siro duricorius faj hegyvidéki és barlangkedvelı (troglofil) • Albániában és Horvátországban fordul elı Siro duricorius Subclassis: Opiliones – Kaszáspókok • Ordo: Laniatores • Nagytermető, túlnyomórészt trópusi fajok • Tapogatólábuk nagymérető tüskékkel és visszahajtható karommal felszerelt ragadozóláb • A tapogatóláb általában hosszabb a testnél • Erdélyben élı képviselıjük a tüskéskező kaszáspók (Brigestus granulatus) Subclassis: Opiliones – Kaszáspókok • Ordo: Palpatores • Tapogatólábuk rövid és egyszerő karomban végzıdı tapogatószerv • Familia: Phalangidae – Valódi kaszáspókfélék • 1. Opilio parietinus – Fali kaszáspók • 2. Phalangium opilio – Házi kaszáspók • Mindkét faj gyakori lakott területeken 1.

Opilio parietinus – Fali kaszáspók 2. Phalangium opilio – Házi kaszáspók Subclassis: Opiliones – Kaszáspókok • Ordo: Palpatores • Familia: Trogulidae – Sáros kaszáspókfélék • Testük lapított, hosszúkás tojásdad vagy majdnem kör alakú • Lábai rövidek és zömökek • Testfelszínüket általában talajszemcsék borítják, innen ered a magyar nevük • Trogulus tricarinatus – Lapos kaszáspók Trogulus tricarinatus – Lapos kaszáspók • Üde erdık avarjában országszerte gyakori Subclassis: Opiliones – Kaszáspókok • Ordo: Palpatores • Familia: Ischyropsalidae – Csigaevı kaszáspókok • Iscyropsalis helwigi – Csigaevı kaszáspók • Nálunk elsısorban NyugatMagyarországon fordul elı • Mindkét ivarra jellemzı a testhosszúságot meghaladó erıteljes Ischyropsalis helwigi – Csigaevı kaszáspók csáprágó Subclassis: Acari - Atkák • • • • • • A környezet élı -és holt

szervesanyagának hasznosítói Szárazföldön és vízben egyaránt sok fajuk él Többségük csupán tizedmilliméteres nagyságú Szelvényezettség valamint elı- és utótestre tagolódás csak egy kis fajszámú csoportjukra jellemzı A második és harmadik lábpár között egy sejugalis barázda tagolja a testet két elkülönülı testtájra, a proterosomára és a hysterosomára A proterostoma elülsı része a gnathosoma. Ezt a fej csúcsszelvénye valamint a csáprágók és a tapogatólábak alkotják Subclassis: Acari - Atkák • • • • • • • • • • • • • A csáprágók 1-3 ízőek és lehetnek ollósak, karmosak vagy szigonyszerőek A gnathosoma mozgathatóan kapcsolódik a proterosoma elsı és második járólábat viselı részéhez, amelyet propodosomának neveznek A hysterosoma a harmadik és negyedik lábpárat viselı metapodosomára, valamint az opistosomára tagolódik Az utótest legtöbbször kerekeded és háthasi

lapítottságú A járólábak karmokat, tapadólebenyeket és érzékelı szıröket, valamint felületnövelı szıröket viselhet Lábaik megrövidülhetnek, vagy redukálódhatnak Lárváiknak 3, 2 vagy 1 pár lába lehet A proterosomán 1-3 pár szem lehet Sokuk szeme redukálódhat, de ezek is érzékelik a fényt Légzésük gyengén fejlett tracheákkal történik, amelyek hiányozhatnak is 1-4 pár légzınyílásuk lehet Szívük legfeljebb két kamrából áll Kiválasztószerveik csípımirigyek, de Malpighi edényeik is lehetnek Subclassis: Acari - Atkák • • • • • • • • • • • • A parazita fajoknál a középbélhez kapcsolódó vakbelek lehetnek Végbélnyílásuk hosszanti rés, gyakran lemezekkel fedett Váltivarúak, az ivari dimorfizmus kifejezett A hímeknek lehet pénisze, amellyel közvetlenül adják át a spermiumokat Szaporodásuk változatos, extrém esetekben szőznemzéssel is szaporodhatnak Átalakulással fejlıdnek A petékbıl

3 pár lábbal rendelkezı lárvák kelnek ki, amelyek 1-3 nimfastádiumon keresztül fejlıdnek ivarérett alakká Elevenszülık is vannak közöttük A szárazföld mellett az édesvizeket és a tengereket is benépesítik 4000 m-nél mélyebb vizekben is elıfordulhatnak Ragadozók, növényevık korhadék és egyéb szerves törmelékfogyasztók, valamint élısködık lehetnek 80000 fajuk ismert Superordo: Anactinotrichida • • • • • • Az ide sorolt rendeknél a járólábak csípıi szabadok Az utótestükön 1-4 pár légzınyílás van Ezek a 3. és 4 lábpár közelében találhatók Érzékelı szıreik nincsenek Viszonylag nagytermető külsı élısködık esetleg ragadozók Hypostomájukon jellegzetes fogazatot viselnek Ordo: Notostigmata • • • • • Kis fajszámú ısi csoport Négy pár légzınyílásuk van az utótesten Kaszáspókokhoz hasonlítanak Tapogatólábuk karomban végzıdik Szubtrópusi, trópusi területek lakói Ordo:

Holothyrida • • • • Kis fajszámú, trópusi rend Testük nem szelvényezett Két pár légzınyílásuk a 3. és 4 lábpár csípıje fölött látható Ausztráliából és az indiai-óceáni szigetekrıl ismertek Ordo: Ixodida • • • • • • • Viszonylag nagytestő fajok tartoznak ide Egy pár légzınyílásuk a 3 és 4. csípıízületek magasságában nyílnak Csípıik feszesen kapcsolódnak a hasoldalhoz Gerincesek külsı élısködıi Elsı pár járólábuk lábfejében található szaglószervük, a Haller-szerv fejlıdésük során 1 lárva és 1 nimfa állapot van Kifejletten csak a nıstények vérszívók Familia: Ixodidae • • • • • • • • • • Elırenyúló gnathosomával rendelkezı madár és emlıs paraziták A hímek teljes háti oldalát, míg a nıstényeknek csak az elıtestét fedi pajzs Lárváik hüllıkön is élhetnek A vérszívás során kórokozókat közvetítenek A hazai kullancsok minden fejlıdési

alakja csak egyszer szív vért, és mindig más-más gazdaszervezeten (háromgazdásak) Több mint 40 különbözı betegség vektorai Elsısorban a nimfa és az ivarérett stádium közvetítheti a kórokozót, de egyes esetekben a lárva is fertızı lehet Európában az agyvelıgyulladás az egyik legveszélyesebb vírus amit közvetíthetnek (1%-uk fertızött a vírussal) A Lyme-kór baktériumát a 1. közönséges kullancs (Ixodes ricinus) egyedeinek 40%-a hordozza Hazánkban 25 ismert kullancsfaj van Közönséges kullancs – Ixodes ricinus • A humán fertızések közvetítıje • A kórokozók hordozói fıleg kisemlısök (pl. pockok, egerek) • Magyarországon az elszaporodásukban a megnövekedett nagyvadállománynak is szerepe lehet 1. Ixodes ricinus – Közönséges kullancs • 2. Ixodes persulcatus • Ez is elıfordulhat emberen • 3. Dermacentor marginatus • Második leggyakoribb hazai faj • A ló és a kutya piroplasmosisát terjeszti 2. Ixodes

persulcatus 3. Dermacentor marginatus Familia: Argasidae - Óvantagfélék • • • • • • • • • • Pajzs nélküli bırszerő kutikulájuk van Gnathosomájuk lefelé irányuló A kifejlett nıstények többször is szívnak vért Egy-egy vérszíváskor csak rövid ideig tartózkodnak a gazdaállaton Fıleg madarak élısködıi 1. Argas reflexus – Galambóvantag Galambon kívül más házi szárnyasokon is elıfordulhat A galambfészekbıl a lakásokba is bejuthat és az emberen is okozhat kellemetlen tüneteket 2. Ornithodorus sp – Lázóvantagok Trópusokon a visszatérıláz kórokozóit terjesztik 1. Argas reflexus - Galambóvantag 2. Ornithodorus sp - Lázóvantag Ordo: Mesostigmata - Nyőgatkák • • • • Parazita és szabadonélı, közepes mérető atkák Légzınyílásaik a 2. és 3 vagy a 3 és 4 csípık között nyílnak Haller-féle szervük nincs, lábaik csípıizülete jól mozgatható Hypostomájukon nincsenek fogak Familia:

Gamasidae - Bogáratkafélék • Általában barna színőek • Egy vagy két részbıl álló kitinpajzs borítja háti oldalukat • Fıleg avarban és talajban élnek • Ragadozók és ürülékfogyasztók • Deutonimfáikat ürülék- és dögevı bogarak szállítják • Így jutnak el a megfelelı környezetbe • Pergamasus coleoptratorum • Ganéjtúróbogarakon szállíttatja magát a friss trágyához • Ebben élnek a táplálékát jelentı fonálférgek Pergamasus coleoptratorum Familia: Phytoseiidae • • • • • • • • • Gyors mozgású ragadozó atkák Növényeken élnek 1. Amblyseius finlandicus Gyümölcsfákon és szılın él Korlátozza a kártevı atkák szaporodását 2. Typhlodromus pyri Fontos szerepet tölt be a biológiai védekezésben Takács- és levélatkákat fogyaszt Egyik jellemzı táplálékállata a szılılevéatka 1. Amblyseius finlandicus 2. Typhlodromus pyri Familia: Dermanyssidae • • • • Madarak és

kisemlısök élısködıi Dermanyssus gallinae – Madártetőatka Imágói háziszárnyasokon élısködnek Csak tömeges elszaporodásukkor okoznak jelentıs hús- és tojáshozam csökkenést Dermanyssus gallinae - Madártetőatka Familia: Varroidae • Varroa jacobsoni – Ázsiai méhatka • Délkelet-Ázsiából hurcolták be • Veszedelmes háziméh kártevı Varroa jacobsoni – Ázsiai méhatka Superordo: Actynotrichida • • • • • • • Az ide tartozó rendek lábainak csípıi a testhez mozdulatlanul hozzáforrtak Légzınyílásaik hiányoznak Ha mégis van légzınyílás akkor az a gnathosománál nyílik Érzékelı szıreik lehetnek Egyes lábaik redukálódhatnak Szívük és Malpighi-edényük nincs Változatos életmódúak és fajgazdagok Ordo: Prostigmata • • • • Egy pár légzınyílásuk a gnathosoma mellett található, de hiányozhat is Középbelük vakon végzıdik Egy nimfa stádiumuk van Egészségügyi és gazdasági

szempontból fontos fajok tartoznak ide Familia: Trombidiidae - Bársonyatkafélék • A kifejlett állatok bıre bársonyszerően szırös és piros színő • A lárvák madarak és emlısök vérszívói, de az embernél is kellemetlen bırgyulladást okozhatnak • Nimfáik és kifejlett alakjaik talaj és avarlakó ragadozó életmódot folytatnak • Ízeltlábúak petéit fogyasztják • 1. Trombidium holosericeum – Tavaszi bársonyatka • 2. Trombicula autumnalis – İszi bársonyatka • Hazánkban mindkettı gyakori 1. Trombidium holosericeum 2. Trombicula autumnalis Familia: Demodicidae – Szırtüszıatka-félék • Utótestük másodlagosan győrőzött • Ez féregszerő megjelenést kölcsönöz nekik • Emlısök szırtüszıiben élnek és a faggyúmirigyek váladékát fogyasztják • Demodex foliculorum • Az ember arcbırének szırtüszıiben él • Nem ártalmas Demodex foliculorum Familia: Tetranychidae – Takácsatka-félék •

Kizárólag növényeken élnek és azok sejtnedveit fogyasztják • Gnathosomájukhoz szövımirigy csatlakozik • Kiterjedt közös szövedékben élnek • Általában polifágok • 1. Panonychus ulmi – Gyümölcsfatakácsatka • Almafán károsít • 2. Tetranychus urticae – Közönséges takácsatka • Zöldségféléken károsít 1. Panonychus ulmi 2. Tetranychus urticae Familia: Stigmeidae • Talajban és növényeken élı fontos ragadozók • Zetzellia mali • Almásokban és szılıben fontos a kártevı atkák fékentartásában Zetzellia mali Familia: Tarsonemidae • A nıstények utolsó pár lába elvékonyodott botlábbá • A hímeknél ez a láb fogólábbá módosult • Állati és növényi nedvekkel táplálkoznak, de korhadékevık is vannak közöttük • A növényeken gubacsokat okozhatnak • Acarapis woodi • A háziméh élısködıje • Ha a trachearendszerükben nagyon elszaporodik, az az elhullásukhoz vezethet Acarapis woodi

Familia: Pyemotidae – Gömbhasúatka-félék • Nevüket a terhes nıstények gömbszerően megduzzadt hysterosomájukról kapták • Elevenszülık • Ízeltlábúak külsı élısködıi • Bogarakon, hártyásszárnyúakon és molylepkék lárváin élnek • Pyemotes hersfi • Egyes lepkék, pl. ruhamoly lárváin él Pyemotes hersfi Familia: Hydrachinidae – Édesvíziatka-félék • Édesvizekben élnek • Testük gömb alakú, és élénk piros színő • Gnathosomájuk lefelé irányul • Lábaikon felületnövelı úszószırzet van • A legnagyobb mérető víziatkák • Petéiket vízinövényekre rakják • Lárváik vízirovarokon élısködnek • Kifejlett alakjaik ragadozók, alsórendő rákokkal és más vízi atkákkal táplálkoznak • Hydrachna geographica – Térképes víziatka • Holarktikus elterjedéső gyakori faj Hydrachna geographica Familia: Halacaridae – Tengeriatka-félék • Tengerekben élnek • Egyes fajok 4000 m

mélységben is elıfordulnak • Légcsöveik és légzınyílásaik csökevényesek • Általában szabadonélık • Néhány fajuk fókák és rozmárok légútjaiban élı élısködık Familia: Cheyletidae • • • • Változatos élıhelyeken élnek Általában ragadozó fajok Cheyletus eruditus Számos veszedelmes készletkártevı atkafaj fogyasztója • A poratkák szaporodását is befolyásolhatja Cheyletus eruditus Familia: Eriophydae – Négylábú atkák • Két pár lábuk féregszerően megnyúlt • Testük győrőzött • Parányi méretükkel (0,08-0,32 mm) a legkisebb ízeltlábúak • Gnathosomájuk csökevényes • Növényi nedvekkel táplálkoznak • Kártételük jelentıs • Egy részük gubacsokat okoz • 1. Phyllocoptes schlechtendahli • Az almások leggyakoribb kártevıje • 2. Calepitrimerus vitis • A szılı levelének fonákán él • Levelenként 500-nál több egyed is lehet • Európában és Észak-Amerikában

elterjedt 1. Phyllocoptes schlechtendahli 2. Calepitrimerus vitis Familia: Eriophydae – Négylábú atkák • 1. Eryophies tiliae • A nagylevelő hárs levelének felsı felszínén piros szarv alakú kinövésként jelentkezik a gubacs • 2. Eryophies piri • Körték levelének himlıszerő feldudorodó foltosságát okozza 1. Eryophies tiliae 2. Eryophies piri Ordo: Astigmata • • • • • Légzınyílásuk és trachearendszerük hiányzik Több nimfa állapotuk ismert és ezek nem mindig táplálkoznak Gyengén kitinizáltak Lábaikon a karmok mellett szívólapocskák vannak Sok foréta, parazita és készletkártevı van közöttük Familia: Acaridae – Készletatkafélék • Száraz növényi és állati eredető szerves anyagokat fogyasztanak • Gerinctelenek és gerincesek fészkeiben élnek • Szerves anyagot tartalmazó raktárakban is elıfordulhatnak • 1. Acarus siro – Lisztatka • Lisztben és abból készült élelmiszerekben él

• 2. Tyrolichus casei – Sajtatka • Általában sajtban, ritkábban füstölt hentesáruban telepedik meg 1. Acarus siro 2. Tyrolichus casei Familia: Glycyphagidae • Glycyphagus domesticus – Házai atka • Lakásokban fordul elı • Növényi és állati anyagokon tenyészı penészgombákkal táplálkozik Glycyphagus domesticus Familia: Histiostomatidae • Holt szerves anyagokat fogyasztanak • Lágy testőek • Komposztban, dögökben, trágyában és állati fészkekben élnek • Deuto nimfáik szállíttatják magukat • Testük hátsó hasoldali harmadában hatalmas szívókorongjaik vannak • Histiostoma feroniarum • Rothadó konyhai hulladékban gyakori Histiostoma feroniarum Familia: Pyroglyphidae • Madarak tollazatás és azok fészkében élnek • A toll anyagát és az azon élı gombákat fogyasztják • Dermatophagoides farinae • Dermatophagoides pteronyssus • Az emberi lakások porában élnek • Fı táplálékuk a bırrıl

leváló hámsejtek és az azokon megtelepedı gombák • Váladékaikban és ürülékükben antigén természető fehérjék vannak, amelyek asztmát, hurutot és bırgyulladást okoznak 1. Dermatophagoides farinae 2. Dermatophagoides teronyssus Familia: Sarcoptidae - Rühatkafélék • Testük gyengén kitinizált • Végtagjaik rövidek, különösen a két hátsó lábuk • Testük gömbölyded alakú • Emlısök bırélısködıi • Gazdaszervezetük rühességét okozzák (scabies) • Az élı hámrétegekbe rágnak járatokat • Sarcoptes scabiei – Emberi rühatka • Az emberen kívül számos más emlısben is elıfordul Sarcoptes scabiei Familia: Psoroptidae – Szívó- és rágó atkák • A rühatkákhoz némileg hasonló bırparaziták • A 3. és 4 pár lábuk a test oldalvonalát túlérik • A bır felszínén élnek • Ezt felsebezve nyiroknedvet szívnak, vagy hámsejteket és bırváladékot fogyasztanak • 1. Psoroptes equi •

Patásokon él • 2. Otodectes cynotis • Kutyán és macskán él, a gazdaállat hallójárataiban 1. Psoroptes equi 2. Otodectes cynotis Familia: Knemidocoptidae • A madarak rühességét okozó bırélısködık • Tolltüszıkben és a lábak szarupikkelyei alatt élnek • Elevenszülık • Knemidocoptes mutans • A házityúk meszeslábasságát okozza Knemidocoptes mutans Ordo: Oribatidae - Páncélosatkák • • • • • • • • • Erısen kitinizált, szabadon élı atkák Talaj- és mohalakók Méretük 0,2-1 mm Változatosak, gyakran szarvszerő nyúlványokat, váll-lebenyeket és különleges alakú szıröket hordoznak Lábaikon módosult lemezeket és szıröket találunk Növényi korhadékot, ürüléket, moszatokat, gombafonalakat, spórákat és pollent fogyasztanak Humifikációban betöltött szerepük kimagasló Egyes fajaik rovarpetéket is fogyaszthatnak Ismertek még galandférgek köztes gazdáiként is (Galumna sp, Scheloribates

sp.) Subclassis: Palpigradi – Szálfarkúak • Néhány mm-es, lágytestő talaj- és barlanglakó állatok • Elıtestüket 3 részbıl álló pajzs fedi • Az utótest elsı szelvénye karcsú • Csáprágójuk háromíző és ollós • Tapogatólábuk lábszerő és karomban végzıdik • Az elsı pár járóláb a leghosszabb; lábfeje több íző és hosszú érzékszırökkel fedett • Az állat mozgásakor csápszerően elırenyújtja ıket • Mozgásszervként a tapogatólábakat és a 2-4. járólábakat használják • Utótestük 11 szelvényő • Az elsı 8 a mesosomát az utolsó 3 a kicsi metasomát alkotja • Az utolsó szelvényhez hosszú farokfüggelék (flagellum) kapcsolódik • Légzıszerveik az utótest 4-6. szelvényéhez kapcsolódó hasi hólyagok Subclassis: Palpigradi – Szálfarkúak • Tracheáik, szemeik, elkülönült keringési rendszerük és Malpighi-edényeik nincsenek • Kiválasztószervük egy pár csípımirigy • Minden

földrészen megtalálhatók • Egyenletesen magas páratartalmú helyeken, barlangokban, talajrepedésekben élnek • Más ízeltlábúak petéivel táplálkoznak Eukoenenia austriaca vagvoelgyii – Magyar szálfarkú • 50 fajuk ismert • Eukoenenia austriaca vagvoelgyii – Magyar szálfarkú • Az Aggteleki-karszt barlangjainak bennszülött faja • Koenenia mirabilis • Dél-Európában elterjedt Koenenia mirabilis Subclassis: Uropygi – Ostorfarkúak • A skorpiókhoz hasonlítanak • Az ollószerő tapogatólábak és a karcsú potrohfüggelék mellett a méretük is hasonló • Elıtestüket egy, ritkábban két lemezbıl álló hátpajzs fedi • Csáprágóik mozgatható karomban végzıdnek • A tapogatólábak végíze nem ollós; a végtag egésze mőködik ollóként • Az elülsı pár járólábuk tapogatószerv; lábfeje 8-9 ízbıl áll, és nincs karma • Elıtestükön 1 pár közép- és három pár oldalszemet viselnek • Utótest jól

szelvényezett; elsı és utolsó 3 szelvénye karcsú • Az utolsó szelvényhez ízelt ostor kapcsolódik • A szálfarok tövén lévı végbélnyílás két oldalán egy pár méregmirigy nyílik • A maró hatású váladék kizárólag a riasztást, védekezést szolgálja Subclassis: Uropygi – Ostorfarkúak • Két pár tracheatüdejük van az utótest 34. szelvényében • Malpighi-edényeik és egy pár csípımirigyük van • Trópusi és szubtrópusi nedves, meleg erdık éjszakai aktivitású ragadozói • Mai fı elterjedési területük Közép- és •Mastigoproctus giganteus – Óriás ostorfarkú Dél-Amerika, valamint Dél- és KeletÁzsia • 150 fajuk ismert • Mastigoproctus giganteus – Óriás ostorfarkú • Közép- és Dél Amerikában, Texastól Brazíliáig fordul elı Subclassis: Schizomida – Rövid szálfarkúak • • • • • • • • • • • Az ostorfarkúakra és a szálfarkúakra egyaránt hasonlítanak Elıtestük

hátpajzsa három részbıl áll Szemeik nincsenek Kismérető ollós csáprágóik és lábszerő tapogatólábaik vannak Elsı pár járólábukkal tapogatnak Utótestük széles mesosomára és apró rövid ostorban végzıdı metasomára tagolódik Riasztómirigyeik vannak 1 pár tracheatüdejük van Kismérető, lágytestő talajlakó állatok Szubtrópusi és trópusi területen fordulnak elı 50 fajuk ismert Subclassis: Amblypygi – Ostorlábúak • Elıtestüket egységes hátpajzs fedi • Alakja kerekded, néha szív alakú, szélesebb, mint amilyen hosszú • Kétíző karmos csáprágójuk van, de méregmirigyük hiányzik • Tapogatólábuk fejlett fogószerv • Visszahajtható lábfejük tövisszerő nyúlványokat visel • Az elsı pár láb extrém hosszú tapogatóvá módosult; a testhossz többszöröse lehet • Két közép és három-három oldalszemük van • Az utótesthez sem végtag sem függelék nem kapcsolódik • Szelvényezettsége

szembetőnı • Két pár tracheatüdejük a második és harmadik utótestszelvényen nyílik • Idegrendszerük teljesen központosult • Malpighi-edényeik és 1-2 pár csípımirigyük van • Ivadékgondozásuk fejlett Subclassis: Amblypygi – Ostorlábúak • • • • • • • • Ázsia, Afrika és Amerika szubtrópusi és trópusi területein élnek Általában erdılakók Mozgásuk egyes karolópókokhoz, illetve a tarisznyarákokhoz hasonló Széttárt lábaikkal oldalazva is remekül futnak Fıleg rovarokat zsákmányolnak Testméretük lábak nélkül 25-45 mm 100 ma élı fajuk ismert Acanthophrynus coronatus: Legnagyobb termető ma élı fajuk, amely Mexikóban és Kaliforniában fordul elı Subclassis: Araneae - Pókok • Testük elı- és utótestre tagolódik • Az elıtest háti oldalát egységes lemezek fedik • A potroh csak az alacsonyabbrendőeknél szelvényezett • Csáprágójuk két íző és csípıkaromban végzıdik • A karom

végén méregmirigy nyílik (endocheliceral vagy endocephal) • A csáprágó lehet ortognath vagy labidognath típusú • A nıstények tapogatólába lábszerő és karomban végzıdhet • A hímek tapogatólába párzószerv • Ezek hasi lemezi egységes alsó ajakká forrtak össze Subclassis: Araneae - Pókok • • • • • • • • • • • • • A tapogatólábak alapízei rágókaréjokat (maxilla) képeznek Járólábaikon 2 vagy 3 karom lehet Utótestüket 12 szelvény alkotja A két testrészt a nyél (petiolus) köti össze Ez az elsı utótesti szelvény A két pár tracheatüdı légzınyílásai a 2. és 3 szelvények hasi oldalán vannak A páratlan ivarnyílás az elsı pár tracheatüdık között helyezkedik el Az utótest 4. és 5 szelvényének végtagszármazékai a fonószemölcsök Az elsı pár fonálszőrıvé (cribellum) alakulhat Az ilyen fajok 4. pár járólábának másodvégízén 2 sor tüskébıl álló nyüst (calamistrum)

látható Szövımirigyeik 8 különbözı típusú selymet képesek elıállítani Erıteljes szívógyomruk van Kiválasztószervük 1 pár csípımirigy és Malpighi-edények Subclassis: Araneae - Pókok • • • • • • • • Idegrendszerük erısen központosult Hasdúcláncuk az egységes garat alatti dúcba olvadt be 6 vagy 8 egyszerő szemük van Fontos mechanikai érzékszerveik az érzékszırök (botriotricha) Hangadásra és hangfelfogásra is képesek Kivétel nélkül ragadozók A juvenilis egyedek pollenszemeket és növényi spórát fogyasztanak A derespókok (Uloboridae) kivételével valamennyiüknek van méregmirigye • A búvárpók kivételével valamennyien szárazföldiek • Több mint 35000 fajuk ismert Subordo: Mesothelae - Alsórendő pókok • Kisfajszámú ısi csoport • Potrohuk szelvényezett • Csáprágójuk ortognath • Két pár tracheatüdı • Négy pár szövıszemölcs Familia: Liphistidae - Félpókfélék • 7 faj

tartozik a családba • Elterjedés: Burmától Malakkán át Szumátráig • Ez a faj a Maláj félszigeten honos • Hegyoldalakba vájt járatokban él • Kivezetınyílásnál csapóajtó • A nyílástól 6-8 jelzıfonal húzódik • Ez a táplálékszerzésben jelentıs • A pók a csapóajtót a csáprágóival tartja csukva Liphistius desultor Subordo: Opisthothelae - Felsırendő pókok Osztag: Mygalomorphae - Négytüdıs pókok Közepes és nagyméretőek Csáprágóik ortognath típusúak Két pár tracheatüdı Endocheliceral méregmirigy Fıleg trópusi és szubtrópusi elterjedésőek Familia: Ctenizidae - Aknászpókok • Több mint 500 fajuk van • Zömök testalkatúak • Függıleges aknákban élnek • Ezt sőrő szövedékkel bélelik ki • Az aknát csapóajtóval fedik el • Közép-Európában egyetlen faj Nemesia pannonica - Magyar aknászpók • 5 mm nagyságú • Karsztbokorerdıkben, sziklagyepekben él • Csáprágók alapízén

kitinfogakból álló ásásra szolgáló képzıdmény van • Talajba ásott járatokban él, amelyek gyakran elágaznak • Ezek falát nyállal és talajszemcsékkel szilárdítják meg és fonallal kibélelik • Járat nyílását csapóajtó zárja, amely sarokpánttal fel-le csapható • VÉDETT! Familia: Atypidae - Torzpókok • Aknákban élnek • Lakócsövek zárt folyosóként folytatódnak a talaj felett • Ez a szövedék a zsákmányszerzést szolgája • Közép-Európában 3 fajuk él Atypus affinis - Tölgyes torzpók • A fiatalok és a nıstények földbe vájt lyukakban élnek, amelynek a vége kamraszerően kitágul • A lyuk végéhez egy fogócsı csatlakozik, amely nemezszerő és a talajon fekszik • Ennek segítségével érzékelik a zsákmányt • A hím csavargó életmódot él • Hazánkban elsısorban középhegységek tölgyeseiben gyakori • Nem gyakori, de ahol megvan ott az egyedsőrőség elérheti a m2-enként a 20-at is •

VÉDETT! Familia: Theraphosidae - Madárpókok • Legnagyobb mérető és leghosszabb élető pókok • Fıleg éjszakai aktivitásúak • Csak a trópusokon élnek, legtöbb fajuk Dél-Amerikában • Mérgük emberre általában nem veszélyes • Kihulló szırzetük a nyálkahártyára vagy bırre kerülve kellemetlen égetı érzést okozhat Osztag: Araneomorphae - Fıpókok • Csáprágóik labidognath típusúak • Kis és közepes méretőek • Összesen 90 család 23000 faja tartozik ide • Közép-Európa: 38 család 1100 faj Csoport: Neocribellata • A második pár tracheatüdı redukálódott • Leggyakrabban egy pár tracheatüdı mellett még egy páratlan légzınyílás a fonószemölcsök elıtt • A fonálszőrı és a nyüst a családok egy jelentıs részénél hiányzik Csoport: Haplogyne • Mindkét ivar párzószerve egyszerő • Nıstényeknél az epigyne hiányzik • Hímek tapogatójának lábfejéhez izom segítségével

kapcsolódik a gömb vagy körte alakú győjtı Familia: Segestridae - Darócpókok • Testük nyúlánk • Hátukon jellegzetes rajzolat található • Lábtartásuk tipikus (3 pár elıre, 1 pár hátra irányul) • Mindkét végén nyitott csıszerő a hálójuk • Fıként fakéreg alatt élnek Segestria bavarica - Darócpók • 15 mm nagyságú • Fejtora feketésbarna, csáprágói feketék • Potroha feketésbarna olykor lilás foltokkal • Magyarországon elsısorban középhegységek erdeiben él, de városokban is elıfordul • a fák kérge alá készíti lakócsöveit Familia: Scytodidae - Csupaszpókok • Fejtor és potroh egyaránt gömbded • Fejtor felboltozódik hátul a módosult méregmirigytıl • 6 szemük 3 párban helyezkedik el • Lábaik hosszúak, vékonyak • A zsákmányt elıször gúzsba köti a csáprágón keresztül kilövellt ragasztó hatású váladékkal Scytodes thoracica - Közönséges csupaszpók • • • •

• • Világos barnás- vagy szürkéssárga Fejtoron líra alakú folt Kozmopolita faj Hazánkban fıleg házakban él Éjjeli aktivitású Párzásuk jellegzetes: a hím simogatja a nıstény fejtorának hátoldalát • Párzáskor a hímek keresztben használják tapogatólábaikat • A nıstény a petecsomót a fejtor sternumához szorítja a csáprágóival Familia: Pholcidae - Álkaszáspókok • 8 szemük van, amelyek közül 2 elıl, a többi 3-3 szem pedig csoportot alkotva helyezkedik el • Feltőnıen nyúlánk és hosszúlábú pókok • Fejtoruk kerek, potrohuk hegerded • Csáprágóik kicsinyek • Kusza térhálóikat sziklás helyen készítik el • Lakásokban is gyakoriak • Hazánkban négy fajuk él Pholcus phalangoides - Nagy álkaszáspók • 2-3 mm nagyságú • Alapszínük szürke, barnás árnyalattal • Fejtoruk közepén sötét folt van, ebbıl keskeny csík húzódik a két kis szem felé • Potrohuk középtáján két hátrafelé

összeolvadó párhuzamos sötét folt található • Hazánkban házakban és kövek alatt gyakori • Fogóhálója emlékeztet a vitorlahálóra, ebben hasoldalával felfelé függeszkedik • ha megijed, gyors rángatózó mozgást végez (vibrotropizmus) • Petecsomóját a nıstény csáprágóival fogva állandóan magával cipeli Csoport: Entelegynae • Mindkét nem párzószerve jól fejlett • A nıstények petelemeze változatos, sokszor erısen kitinizált • A hímek tapogatólába bonyolult párzószervvé módosult • Közép Európában 23 családjuk fordul elı Superfamilia: Lycosoidea • Fonálszőrıjük és nyüstjük nincs • Nagytermető, gyorsan futó vadászpókok • Fogóhálót nem szınek Familia: Lycosidae - Farkaspókok • 8 szemük 3 sorban áll (4-2-2) • A szemek mindegyike sötét ún. nappali szemek • A talajfelszínen élnek • Mezıgazdasági területeken is tömegesek • Egyes fajok igénylik a víz közelségét •

Nıstények a fonószemölcsükhöz rögzítik a petecsomójukat Pardosa amentata - Parti farkaspók • 6-7 mm nagyságú • Alapszíne sötétbarna, tapogatói feketék és dúsan szırözöttek • A fejtor középsávja széles, középen befőzıdik, oldalsávja szaggatott • Hazánkban gyakori • Csak vízközelben, nedves talajú területeken él • Tavasszal már a hóolvadás után megjelenik • A gyors folyású patakokat kerüli Lycosa singoriensis - Szongáriai cselıpók • Hazánk legnagyobb pókfaja, a nıstények potrohukkal együtt meghaladják a 45 mm-t • Keleti faj, nyugati elterjedési határa a Bécsi-medence • Pusztai állat, sztyeppeken sivatagos területeken él • Hazánkban az Alföld jellegzetes pókja, és elsısorban szikes területeken fordul elı • Függıleges tárnákban él • Elsısorban sáskákat zsákmányol • VÉDETT! Familia: Pisauridae - Csodáspókok • Szemeik két sorban állnak • Fogóhálót nem szınek •

Nagytermetőek és gyors mozgásúak • Nıstények a csáprágóikkal szállítják a petecsomójukat • Száraz és nedves területeken egyaránt elıfordulnak Pisaura mirabilis - Csodáspók • 4-5 mm nagyságú • Potrohának hátoldala világosbarna, ezen két sorban sötétebb foltok sorakoznak • Sík vidéken gyakoribb, mint a hegyekben • A nyílt, világos területeket kedveli • Füveken, cserjéken, bokrokon él, és elıszeretettel napozik nagyobb leveleken • Májusban párosodik, amikor is a hím egy maga által beszıtt zsákmányt ad a nısténynek Dolomedes fimbriatus - Szegélyes vidrapók • 10 mm nagyságú • Fejtoruk széles a feji rész kiemelkedı • Potrohuk hátrafelé keskenyedı • Gyakori faj • Vízparti növényzeten él, de a vízfelszínen is tud futni • Egyszínő vörösbarna, oldalain fehér vagy sárgás sáv húzódik • Síkságokon gyakoribb mint hegyvidéken • A fiatalok a víztıl távol, erdıkben szántóföldeken,

vagy cserjésekben élnek • VÉDETT! Familia: Oxyopidae - Hiúzpókok • Szemeik 4 sorban helyezkednek el • Fejtoruk hosszúkás • Alacsony növényzeten élnek • Nappal aktív vadászpókok • Lábaikon erıs tüskék vannak • Futni és ugrani remekül tudnak • Közép-Európában 4 fajuk él Oxyopes lineatus - Hiúzpók • 2-2,5 mm nagyságú • Potroha sárgásbarna rajzolatú, melynek elején világos szegélyő foltpár egy középfoltot fog közre • Hazánkban a Zempléni-hegységben szórványosan, az Alföldön nagyobb tömegben él Superfamilia: Amauroboidea • Családok egy része fonálszőrıs • Közepes és kisméretőek, általában zömök testőek • Legtöbb családjuk jellegzetes fogóhálót készít Familia: Agelenidae - Zugpókok • Változatos alakúak és méretőek • Tölcsérhálóikat, avarban, sziklákon, egyesek lakásokban készítik el • A leghosszabb élető hazai pókok (6-7 év) Agelena labyrinthica -

Illó tölcsérpók • 4,8-5,5 mm nagyságú • Fejtora barnássárga, gyakran vöröses, amit két barnásfekete hosszsáv díszít • Potroha szürkésbarna, amit világos foltpárok tarkítanak • Kerek tetıhálóját főfélék vagy bozótok közé feszíti • Gyakran házi méhet zsákmányol, ami méhészeti szempontból károkat okoz • Védekezésül a juhokat használják fel Familia: Argyronetidae - Búvárpókok • Egyetlen eurázsiai fajuk létezik • Közepes nagyságú • Jellemzı a kettıs hasi barázda • A láb másodvégízén 3 pár rövid, erıs tüske van • Az egyetlen olyan család, amelynek tipikusan vízben élı faja létezik Argyroneta aquatica - Búvárpók • Világosabb vagy sötétebb barna színő, szürkés árnyalattal • Potrohának szırözete dús • Hím utóteste hosszabb és hegyesebb végő • Hazánkban minden nagyobbacska állóvízben és folyami holtágban megtalálható, ahol sőrő a hínárvegetáció • Egész

életét a vízben tölti • Búvárharangjába a potroh szırözete között viszi le a levegıt • A búvárharangban táplálkozik, párosodik és a petéket is itt ırzi Familia: Hahnidae - Parány-zugpókok • Apró, gömbded potrohú pókok • Fejtoruk hosszúkás, elıl lekerekített • Potrohukon gyakran nincs rajzolat • Szırözetük gyér • Avarban, mohában, illetve vízparti korhadék között gyakoriak • Fonószemölcseik egy harántsorba rendezıdtek Hahnia montana • 0,7-0,8 mm nagyságú • Alapszíne sárgásszürke, fejtorának tori részén 4 sugárirányú sötét vonal van • A potroh sötétebb és igen sőrőn és finoman pontozott • Nyugat- és Észak-Európában sokfelé megtalálható • Magyarországon nagyon ritka, eddig csak a Pilis-hegységbıl van adata • Erdılakó faj Familia: Amaurobiidae - Eretnekpókok • Közepes mérető, zömök testő pókok • Potrohukon jellegzetes mintázat figyelhetı meg •

Sötétségkedvelık • Mind a 8 szemük világos • Sziklarepedésekben, kövek és kéreg alatt szövik tölcsérhlóikat • Fıleg bogarakat fogyasztanak • Fonászőrıjük van Amaurobius fenestralis - Ablakos eretnekpók • Közép-Európa északibb részein fıként középhegységekben erdeiben található • Fák kérge, mohapárnák és kövek alatt vagy sziklahasadékokban él • A fiatalok a lombozatban tartózkodnak • A fiatalok kikelésük után kiszívják az idıközben elpusztult anyaállat potrohát • Északabbra, pl. Dániában a faj behúzódhat házakba, ahol a hálóját lakások és pincék ablakai feszíti ki Familia: Dictynidae - Hamvaspókok • Kistestőek, testük dús szırözettel borított • Az elsı szemsor szemei mindig sötétek, az oldalszemek világosak • Kuszahálóikat növényekre és sziklákra szövik • Fonálszőrıvel rendelkeznek • Növényzetlakó, valamint talajon élı fajok egyaránt elıfordulnak Dictyna

arundinacea - Nádi hamvaspók • 1,2-1,4 mm nagyságú • Fejtora feketésbarna, a feji részen 5 sorban álló fehér szırözettel • Lábai vörösbarnák, egyes példányokon győrőzöttséggel • Potrohának hátoldala szürke, szırözete fehér, rajzolata barna • Hazánkban nagyon gyakori, réteken, szántóföldeken, gyomtársulásokban, vízparti növényzeten is élhet • A zárt erdıket kerüli Superfamilia: Eresoidea • Fonálszőrıs pókok • Több mint 100 fajuk van, amelyek fıleg trópusiak • Tárnát építenek • A lakócsöveket szövedék követi a felszín felett • Fıleg bogarakat fogyasztanak • Hazánkban egy fajuk él Eresus cinnaberinus - Bikapók • 5-10 mm nagyságú • A hím fejtora fekete, potrohának hátoldala élénkvörös, amelyen 4 fekete színő fehéren szegélyezett folt található • Fekete lábain fehér szırgyőrőket visel • A nıstény egyszínő fekete és a hímnél jóval nagyobb • Szeptember elejére

válnak ivaréretté • A nıstény fonallal bélelt üregben lakik, amelynek bejáratánál tölcsér alakú háló, e fölött pedig ívben kifeszített fogóháló van • Fıleg bogarakat fogyasztanak • Ivaréretten telelnek át • Fıként domb és hegyvidéki lösz-, dolomit-, és mészkısziklagyepekben, valamint homokpusztagyepekben élnek, a zárt erdıket kerülik Superfamilia: Gnaphosoidea • Talajon és növényzeten élnek • Fogóhálót nem készítenek • Éjszakai aktivitásúak Familia: Ganphosidae - Kövipókok • Fıként talajlakók • Hengeres testőek • Sötét, egyszínő pókok • Fonószemölcseik henger alakúak Drassodes lapidosus - Barna kövipók • 4-5,3 mm nagyságú • Teste hengeres, kissé lapított • Lábai erıteljesek, dúsan sertézettek • Testét sőrő szırözet borítja • Fogóhálót nem készít • Éjszakai aktivitású • Elsısorban kövek alatt tartózkodik • A nıstény a petéit is a kövek alá

rakja Familia: Clubionidae - Kalitpókok • Tipikusan növényzetlakók • Nappal a szövedékükben tartózkodnak • Színük világosbarna, néha zöldes • Egyes fajok csípése kellemetlen gyulladást okozhat • Fonószemölcseik kúp alakúak Cheiracanthium punctorium - Mérges dajkapók • 4-7,6 mm nagyságú • Fejtora rozsdasárga, potroha szürkészöld • Költıkamráját bokrokra, vagy nagy bugájú főfélék visszahajlított kalászába készíti • A párosodás is ebben a költıkamrában történik • A nıstény a petéket, majd a kikelt kicsinyeket haláláig ırzi • Marása embernél súlyos gyulladást, több órán át tartó idıszakos végtagbénulást eredményezhet Clubiona corticalis • Utótestének alapszínezete barnásszürkés, amelynek a közepétıl mindkét irányban fehér foltok futnak • Fogóhálót nem készít • Elsısorban középhegységek erdeiben a fák kérge alatt él • Egy maga által szıtt vastagfalú

kokonban juvenilis állapotban telel át Familia: Thomisidae - Karolópókok • Talajon és növényzeten egyaránt elıfordulnak • Lesbıl támadó vadászpókok • Elsı két pár lábuk lényegesen hosszabb a hátsó két párnál • A növényzeten élık gyakran látványosan színesek Misumena vatia - Viráglakó karolópók • 1,5-3 mm nagyságú • A hím fejtora fekete, középsávja világos • Potroha sárgás, szegélye és két hosszsávja fekete • A nıstény fehér, zöld, vagy sárga lehet a virág színétıl függıen • Potrohát néha rózsaszínő vagy pirosas foltok tarkítják • Elsısorban fészkes virágzatú növények virágaiban él Thomisus onustus - Fehér karolópók • 1,5-3 mm nagyságú • Homloka elırenyúló • Potroha hátrafelé háromszög alakban kiszélesedik • Fehér vagy világossárga színezető, lilás vagy szürkés erezettséggel • Virágokban vadászik • Legfontosabb zsákmány a házi méh • Emiatt

az egyetlen olyan hazai pókfaj, amit kártevıként tartanak nyilván Xysticus kochi - Közönséges karolópók • 2-3 mm nagyságú • Fejtora vörösesbarna, vagy fekete közepén sárga sávval • Potrohának sötét hátoldalán egy világosabb mindkét oldalán háromszög alakban kimetszett középvonalat találunk • A potroh szegélye fehér, a hosszanti sávok feketésbarnák, a közép világosabb • A potroh hátrafelé kiszélesedik • A nıstény mindig világosabb • Mindig kiterjesztett elülsı lábbakkal leselkedik zsákmányra • Réteken elsısorban a bokrokon él Familia: Salticidae - Ugrópókok • • • • • • • A Föld fajokban leggazdagabb családja Max. 2 cm nagyságúak Zömök testalkatúak, lábaik vaskosak Nagyokat tudnak ugrani Szemei három sorban helyezkednek el (4-2-2) Az elsı szemsor két középsı szeme kiugróan nagy A hímek csáprágói gyakran sokkal hosszabbak a nıstényekénél Evarcha falcata - Vörhenyes

ugrópók • 2,5-3 mm nagyságú • A hím elıteste vörös, fekete sárga szırözettel • A potroh fekete, sárga szırökkel fehér vonalakkal • A nıstény barnás, potroha sárgás, fekete szırökkel • Elsısorban bokorerdıkben és erdıszéleken gyakori Salticus scenicus - Színészpók • 2,5-3 mm nagyságú • Hosszú nyúlánk termető ugrópók • A hímek csáprágója feltőnıen hosszú elıreálló • Kıfalakon, házakon, sziklákon gyakori • Környezetébe nagyon jól beleolvad • Miközben zsákmányát fogyasztja, jobbra-balra nézeget és elıre-hátra fut, hogy megóvja magát a veszélytıl Familia: Heteropodidae - Vadászpókok • Nagytestőek • Nappal aktív vadászok • Lábaik oldalt állnak • Általában melegebb éghajlatú tájakon honosak Micrommata virecens - Zöld hunyópók • 4-5, 5 mm • Mindkét nem főzöld színő • A hímek potroha néha lehet sárgás alapszínő, rajta vörös közép- és

oldalsávokkal • Melegkedvelı • Elsısorban erdıkben és réteken gyakori • Búvóhelyet nem készít • Leveleken és virágokon leselkedik Superfamilia: Araneoidea • Az ismert fajok 1/3-a tartozik ebbe az öregcsaládba • Különbözı 3 dimenziós térhálókat (huro-, vitorlaháló) és kerekhálókat szınek Familia: Araneidae - Keresztespókok • Változatos alakúak és nagyságúak • Kerekhálót szınek • Lábaik feltőnıen tüskézettek • 8 szemük két sorban helyezkedik el • A nıstény a hím méretét többszörösen meghaladja • A hímek ivaréretten csavargó életmódúak Araneus diadematus - Koronás keresztespók • 6-8 mm nagyságú • Potroha változatos színő, fehéressárgától a sötét lilásbarnáig terjedhet • A háton fehér, kereszt alakú foltsor található • Kerek hálóját a házak körül, a kertekben és erdıkben is megtalálhatjuk • A fa és bokor nélküli füves rétekrıl hiányzik

Argiope lobata - Karéjos keresztespók • 7-17 mm nagyságú • A hímek sokkal kisebbek a nıstényeknél • A fejtor világosbarnás, fehér szırözettel • Potroh hátoldala sárgás, barnás színezıdéssel • Oldala karéjozott, rendszerint fehéres • Potroh hasoldala fekete, sárga foltokkal • Hazánkban csak az Alföldön és meleg hegyoldalak nyílt területein él • VÉDETT! Argiope bruennichi - Darázspók • 2,8-7,5 mm nagyságú • A nıstények potrohának aranysárga alapszínén fekete harántcsíkolat látható • A faj a mérséklet égöv északibb részein is él és állandóan terjed tovább északra • A különbözı populációk között életmódbeli eltérés lehet (nedves helyen élık korábban petéznek mint a szárazabb területen élık) • A hímek jóval kisebbek a nıstényeknél és világosbarna színőek Familia: Tetragnathidae - Állaspókok • Feltőnıen nyúlánk testőek • Lábaik hosszúak • Kerekhálót

készítenek • A hímek csáprágói különösen fejlettek Tetragnatha extensa - Közönséges állaspók • 2,5-3 mm • Potroha barnás- vagy sárgászöld, barna rajzolatokkal • Lábai győrőzetlenek • Elsısorban vízparti növényzeten él, de erdıkben, réteken, és szántóföldeken is fellelhetı Familia: Theridiidae - Törpepókok • Gömbded potrohúak • Lábaik hosszúak és gyengék • Potrohuk gyakran színes és feltőnı mintázatú • Hurokhálót készítenek • Sok fajuk kötıdik az emberi lakásokhoz Latrodectus mactans - Fekete özvegy • 2-3 mm nagyságú • Földünk egyik legveszélyesebb pókfaja • Fıként Dél- és Észak-Amerika lakója • Rokonai Európa kivételével minden földrészen megtalálhatók • Potroha fénylı koromfekete, hasi oldalán élénkpiros, homokórára emlékeztetı folt helyezkedik el • Marása elsısorban gyermekekre és szívbetegekre jelent életveszélyt • A marás után 4-5 órával

bekövetkezhet a halál • Nevét onnan kapta, hogy a nıstény a párzás után rögtön felfalja a hímet Familia: Linyphiidae - Vitorláspókok • A mérsékelt és a hideg égöv legfajgazdagabb családja • Kisméretőek, karcsú testőek • Lábaik tüskézettek • Vitorlahálót szınek • Hálójukban hasoldalukkal felfelé csüngenek Linyphia triangularis - Háromszöges vitorlapók • 2-3 mm nagyságú • Potrohának alapszíne fehér, néha szürkébe hajló; rajta erıteljes sötét rajzolatokkal • Elsısorban bokrokra építi vitorlahálóját. • Nagyon gyakori, szinte mindenféle élıhelyen megtalálható Superfamilia: Deinopoidea Familia: Uloboridae - Derespókok • Szemeik két sorba rendezıdtek • Csáprágójuk erıs, domború • Méregmirigyük nincs • Elsı lábpárjuk feltőnıen erıs és hosszú • Szövılappal rendelkeznek • Kerekhálót vagy annak egy cikkelyét szövik Uloborus walckenaerius - Derespók • 1,6-2,2 mm

nagyságú • Mindkét nem teljes teste fehér színezető • A fejtoron fekete hosszsávok vannak • A potroh nagyobb részén fehér szırözet található • Lábai vörösbarnák, sötéten győrőzöttek • Hazánkban elsısorban az Alföldön gyakori (de déli kitettségő hegyoldalakon is elıfordul) melegkedvelı állat • Egész életét a háló alsó felén kapaszkodva tölti, nincs külön rejtekhelye Classis: Pantopoda – Csupalábállatok • Tengeri állatok • Lábaik a rövid törzsi részhez viszonyítva erıteljesek és hosszúak • A törzset gyakorlatilag csak az elıtest alkotja, mivel az utótest kismérető és szelvényezetlen függelék csak • Az elıtest két szakaszból áll • Az elsı szelvényezetlen rész elıre nyúló ormányt visel, ennek végén van a szájnyílás • Ehhez a hímeken 3, a nıstényeken két pár végtagszármazék kapcsolódik • Az elsı pár az ollóban végzıdı csáprágó, ezt a kismérető lábszerő

tapogatólábak követik • A hímeken egy pár hosszabb petehordó láb (oviger) is jellemzı • Az elıtest háti oldalán négy középszem lehet • A második, járólábakat (4-6 pár) viselı elıtesti szakasz szelvényezett • A lábak karmokban végzıdnek Classis: Pantopoda – Csupalábállatok • Az állatok belsı szerveinek egy része a lábakban helyezkedik el • Az ivarnyílások a járólábak tomporán nyílnak • Légzı- és kiválasztószerveik redukálódtak • Közvetett fejlıdésőek • Lárváik szelvényszerzı fejlıdéssel fejlıdnek • Ragadozók, szivacsokon, csalánozókon és zsákállatokon élnek és azokat fogyasztják • A korallokon élı Nymphon fajok ragadozók Nymphon sp. – Nyurga ászkapók • A tengeri rózsákon élı Pycnogonum fajok paraziták • Nagyon lassú mozgásúak • Testüket más állatok és növények élıbevonata borítja • 500 fajuk ismert • Pycnogonum litorale – Parti ászkapók • Lóaktínián

(Actinia equina) figyelhetı meg Pycnogonum litorale – Parti ászkapók • E zömök alakú faj mindössze 1,5 cm