Oktatás | Pedagógia » Óvoda pedagógus tételek, 2005

Óvoda pedagógus tételek - 2005 1. Az óvoda funkciója, cél-és feladatrendszere, változásai hazánkban a 19 és a 20 században. Kísérleti és alternatív óvodai modellek ismertetése 1. Az óvoda, mint a korai szocializáció legfontosabb intézménye, mely a 3-6 éves gyermekek személyiségének harmonikus – családi nevelést kiegészítő (esetenként pótló fejlesztésével foglalkozik). − érzelmi biztonságot nyújt − elősegíti a tapasztalatszerzést és rendszerezést − társas élményszerzés lehetőségét segíti − a kisgyermek szociális magatartását fejleszti − pozitív szokásrendszert alakít − megalapozza az erkölcsi magatartást A kisgyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítéséről gondoskodik, a szociális tanulás kerete felkészít az iskolára. Legfontosabb tevékenységek: Játék, mese-vers, ének-zene, mozgás, rajzolás-mintázás, bábozás, munka, külső világ megismerése. Feladatai: − Testi –lelki

szükségletek kielégítése − Az egészséges életmód alakítása − Az érzelmi nevelés és a szocializáció biztosítása − Az értelmi fejlesztés Az első óvoda 1828. Brunszvik Teréz 1837. Tolna - Óvóképző (Wargha István, Ney Ferenc, Rapos József, P Szatmáry Károly) 1891. Óvodai törvényt alkotnak 1936-1949. A szociális, egészségügyi funkciók kerülnek előtérbe 1953. 3 Tc a kisdedóvásról Az 1970-es évtized innovációi: 1971 ONP, 1989 ONP Funkciómódosulások a 19. század közepe óta, „tanoda vagy játékhely?” Szociális funkció – iskola-előkészítő funkció – személyiségfejlesztő funkció. Alternatív óvodák: A klasszikus reformpedagógiák óvodai adaptációi (Waldorf, Freinet, Montessori óvodák). Az óvoda specifikumaira épített alternatívák /DDB program, Kommunikáció, Játék – mese - vers stb./ Irodalom: - Óvodai Nevelési alapprogram Bp. 1998 - Vág Ottó: Óvoda és óvodapedagógiai Bp. Tankönyvkiadó, 1979

- Alternatív óvodapedagógiai törekvések Magyarországon, Miskolc, 1996. 2. A pedagógus szerepe a nevelés folyamatában Az óvónő alapvető személyiségvonásai, nevelői attitűdök, stílusok. Az óvóképzés fejlődése a 19-20. században Jeles magyar óvodapedagógusok. A tétel kapcsán kifejtendő kérdéskörök: Az óvodapedagógus szerepe a társadalomban: a társadalmi elvárások és a pedagógusszerep összefüggései. A pedagógus modellszerepe, a pedagógusszerep ellentmondásai A pedagógusszerepet szabályozó (szakmai, jogi, etikai) normák A pedagógus vezetési stílusa, módszerei, alapvető személyiségvonásai A pedagógusi munkához szükséges képességek, képességrendszerek leírása Konfliktusok a pedagógiai folyamatban A pályakezdés nehézségei, differenciálódó pedagógus társadalom Az óvóképzés fejlődése, jeles magyar óvodapedagógusok: Brunszvik Teréz, Bezerédy Amália, Wargha István, Ney Ferenc, Hermann Alice, Burchard

Erzsébet, B. Méhes Vera, Szabadi Ilona nevével, tevékenységével összefüggésbe hozható fejlődés az óvóképzésben a 19.- 20 században Irodalom: - Falus Iván: Az eredményes pedagógus. In :Gácser József: (szerk) Pedagógiai antológia (21-35.o) - Falus Iván: A tanuló tanár. Új Pedagógia Szemle 2002/ 6-7 - Kozma Bála: A pedagógus és a gyermek a nevelés folyamatában. In: Projektpedagógia I - Szilágyi Klára: Mesterség és hivatás. In: Janurik Tamás (főszerk): Óvodapedagógusok Konferenciája 1999. 41-47 oldal - Trencsényi László: Hivatás és mesterség In.: Janurik Tamás (főszerk): Óvodapedagógusok Konferenciája 1999. 84-94 oldal - Pukánszky Béla - Németh András - Mészáros István: Neveléstörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2001 - Vág Ottó: A kisgyermekkor története. Budapest, 1993 - Vág Ottó: Az óvodai nevelés története Magyarországon. Budapest, 1994 3. A gyermeki személyiségfejlődését meghatározó tényezők,

megismerésük fontossága, lehetőségei és módszerei az óvodában. A fejlődés természete: • a fejlődés fogalma: • a fejlődés jellemzői: folyamatos - elakadások  fixáció  retardáció - felgyorsulások  akceleráció - tapasztalatok felhalmozódása  minőségi váltások, ugrások • a fejlődés szakaszai: • a személyiségfejlődést meghatározó tényezők: Biológiai tényezők: - öröklés (idegrendszeri alkat, temperamentum, testalkat, hajlam, adottság) - Érés: belső biológiai program szerint feltételeket, lehetőségeket, korlátokat is jelent a gyermek adottságainak kibontakoztatásához (a környezettől viszonylag független, veleszületetten meghatározott pl.: mozgásfejlődése érés specifikus képesség – írás tanulás időpontja) • szenzitív idő - legkisebb ráfordítással a l egnagyobb hatékonysággal hívható elő az adott képesség pl.: beszéd elsajátítása 3 éves korig Környezeti hatások: társadalmi,

családi, óvodai stb. E környezeti hatások a belső feltételeken keresztül jutnak érvényre. A belső feltételek: - az öröklött adottságok - a belsővé vált korábbi külső hatások • nevelés, mint környezeti hatás A személyiség megismerésének szükségessége A gyermeki személyiség fejlesztése csak az aktuális személyiségállapot ismeretében adekvát módszerek segítségével lehet eredményes. (ismerni kell a múlt történéseit – a gyermek anamnézisét is) A gyermek megismerésének módszerei: Olyan módszerek szükségesek, amelyek: - természetes élethelyzetben - természetes körülmények között működnek - fejlesztő jellegűek - mentálhigiénés attitűdűek Fontos többféle módszer egyidejű, egymást kiegészítő alkalmazása Konkrét módszerek: • megfigyelés: különböző tevékenységekben, játék, bábjáték, barkácsolás, konstruálás stb. (legyen a megfigyelésnek célja, szempontjai, pontos jegyzőkönyvezés,

többszöri ismétlés) • beszélgetés: - irányított beszélgetés (ismeretelsajátítás) - klinikai beszélgetés illetve segítő beszélgetés (a gyermek válaszaiból fogalmazom meg a következő kérdést) • • • • • pedagógiai helyzetteremtés: (természetes kísérlet) a vizsgálni kívánt lelki tevékenységhez a feltételeket megteremtjük, de a gyermek saját környezetében marad. projektív helyzetek illetve tesztek: a gyermek kivetíti megélt élményeit (C.AT teszt) teljesítmény illetve képességvizsgáló eljárások a gyermeki tevékenység folyamatának és eredményének elemzése (rajzelemzés, játék) környezettanulmány Irodalom: - Atkinson: Pszichológia 64-69, 100-101, 335 - Cole: Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó - Mérei F. – Binet Á: Gyermeklélektan 186 4. A család struktúrája, alrendszerek szerepe a szocializáció folyamatában, családsegítés lehetőségei. Az óvoda és a család együttműködésének

lehetőségei, színterei. A gyermeki személyiség fejlődését, szocializációját befolyásoló interperszonális rendszerek elemzését kívánja meg e tétel. A gyermek fejlődéséért, személyiségének esetleges sérüléséért leginkább az elsődleges szocializációs rendszer – a családfelelős. A családi nevelést segítő intézményként jön szóba az óvoda ill. az iskola, mint a másodlagos szocializáció színterei E társas rendszernek kell, hogy megközelítően egységes nevelési attitűddel rendelkezzenek, hogy szemléletük közelítsen. Rendszerszemlélettel kell kezelnünk: • a rendszer bármely elemének változása maga után vonja a többi rendszerelem változását pl.: szülők kapcsolata  hat a gyermek személyiségére • a rendszernek alrendszeri vannak; a család alrendszerei: szülői alrendszer, gyermeki alrendszer • a rendszer határai: külső határ – az alrendszerek közötti határ • a határkezelés formái: tiszta határ

– diffúz határ – rigid határ • a határkezelés zavarai: összemosódó határ, az igények nem tisztázódnak. A családi életciklus változások és krízisek összefüggése: A családi életciklus változásoknál újra kell fogalmazni a cs aládi szerepeket, elvárásokat, igényeket. A család szocializációs funkciói: • gondozás • bizalom, biztonság, védettségnyújtás • intimitás igény kielégítése • modellnyújtás, mintavétel (szocializálás) • az én, az én-rendszer kialakítása • belső szabályozó, normatartó funkció kialakítása • kapcsolati tér – interakció lehetőségének biztosítása • kommunikáció megtanítása A család működésének pszichodinamikai sajátosságai: Határkezelés funkciói: • elkülöníti egymástól a rendszereket, és alrendszereket • összetartja a határon belüli elemeket (pl.: testvérek) • szabályozza a ki– és bejutó információkat • lehetővé teszi a kommunikációt •

megszűri a rendszert ért hatásokat Hatékonyan működő család: • erős szülői alrendszer • a szülők jelentős szociális hatalommal bírnak • nagyobb tűrésfokkal rendelkező pozitív visszacsatolás van. A családi interakció zavara és a gyermek tünete. A családot segítő intézmények, személyek: - Nevelési Tanácsadó, Családsegítő Központok, Egyházak, Gyermek– és Ifjúságvédő Intézmények, Családterápiás intézmények, pszichológusok, pedagógusok, szociális munkások A családi és iskolai interperszonális rendszerek kapcsolata - családlátogatás (esetleges, de szükséges lenne), szülői értekezlet, fogadó órák, nyílt napok - közös szabadidős tevékenységek (kulturális, sport tevékenységek) - szülői szervezet ill. alapítványok - iskolapszichológus – családsegítés, fejlesztőpedagógus – család kapcsolata - gyermekvédelmi felelős - a pedagógus vegye észre ha a gyermek viselkedése megváltozik - keresse

a változás okát - segítő beszélgetéssel - legyen kompetens segítő - amennyiben ő nem tud segíteni, külső segítőket javasoljon (név, telefonszám) Irodalom: - Schmerz István: Pedagógiai szociálpszichológia, - Dr. Csertő Aranka: A családi interakció zavara és a gyermek tünete (Kecskemét 2004, Tudományos Felolvasó) - Dr. Csertő Aranka: Családterápiával az eltérő igényű gyermekekért (Csengőszó Szeged, 1993. november) 5. A nevelés, mint értékközvetítő pedagógiai folyamat Az értékek, normák változásainak jelenkori tendenciái. A gyermekközpontú óvoda és iskola modell jellemző vonásai. A nevelés a társadalom alapfunkciója/a társadalmi hatások által meghatározott, mindenki által gyakorolt tevékenység. A pedagógiai tudomány egyik legfontosabb alapfogalma A nevelés céltudatos, tervszerű személyiségfejlesztés, az individum sajátosságait figyelembe vevő összehangolt hatásrendszer, mely mindenkor értéktételező,

értékközpontú tevékenység. Az alapfogalom azért definiálható nehezen, mert − átalakul a műveltségfelfogás − változik az emberi lényeg tartalma − módosul a nevelés céljai, iránya, hatásfoka − meg kell határozni az alapértékek körét Történeti áttekintés a NEVELÉS fogalmának változásairól. Különböző irányzatokat lehet megkülönböztetni: − Szociológiai szempontú nevelési diskurzus − Morálpedagógiai szempontú nevelési diskurzus − Kultúrpedagógiai szempontú nevelési diskurzus − Fejlődéslélektani nevelési diskurzus 1. Felkészítés a t ársadalmi szerepekre, az egyén beillesztése a l egkülönfélébb társadalmi közösségekbe (Durkheim, Bergemann, Natorp, Imre Sándor) 2. Az erkölcs, a jellem fejlesztése (Herbart, Förster, Schneller István) 3. Felkészítés a k ulturális életben való tevékeny részvételre Szellemi értékek, kulturális javak átszármaztatása (Spranger, B.Russel, Kármán Mór) 4. A

személyiség önkibontakozásának segítése, a fejlődés támogatása (Stanley Hall, Claparéde, M. Montessori, Nagy László) 5. Viszony, interakció, metakommunikáció, metacselekvés (Nohl, Mollenhauser, Habermas) A korszerű nevelésfogalom szintézisteremtő. A szintézisteremtő szándék vezérelte az alábbi teoretikusokat: Comenius, Dewey, Weszely Ödön. A mai korszerű nevelésfogalom jellemzői: − változást, fejlődést elősegítő − folyamat jellegű, nem lezárt − bipoláris tevékenység − értékközpontú, értéktételező − a személyiség fejlődési szükségleteire alapozott A modern nevelésfogalom az alábbiakból fogalmazható újra: − polgári nevelési múltuk hagyományai − az európai nevelés hagyományaiból (pluralizmus, globalitás, esélyteremtés, interkulturális nevelés) − a közelmúlt pedagógiai hagyományai (Gáspár László, Mihály Ottó, Zsolnai József, Bábosik István, Nagy József) A gyermekközpontúság a

modern pedagógia legfőbb értéke − a gyermekkor sajátos értékeinek tisztelete − az életkori sajátosságokhoz való alkalmazkodás − az egyén fejlesztése − fizikai, pszichikai komfort biztosítása − autonómia, tolerancia, szabadság, szolidaritás Irodalom: − Bábosik István: A modern nevelés elméletek, Telosz Kiadó 1997. 7-11, 43-62, 249-262 − Németh András: Nevelés, gyermek, iskola. Eötvös József Kiadó Bp 1997 47-69 − Fűzfa Balázs (szerk.): Süss fel nap I, II kötet Budapest, Soros Alapítvány, 1999 6. A pszichoszociális énfejlődés tendenciája, az identitás kialakulásának folyamata Az én természete: ösztön én szociális én felettes én Az én fejlődése: Az ösztön én fejlődése: • pregenitális fejlődési szakasz – orális szakasz – anális szakasz – fallikus szakasz • latencia ideje • genitális szakasz A szocializációs én fejlődésének koncepciói • Piaget énfejlődési koncepciója: - autisztikus

szakasz, - egocentrikus szakasz, - pluralista szakasz • Kohut énfejlődési szakaszai: - grandiózus exhibicionizmus, - omnipotens éntárgykereső szakasz • Erikson: pszichoszociális énfejlődés koncepciója Konfliktusok, krízisek feloldása nyomán fejlődik az én. A konfliktuspár első tagja a fejlődés célját, a pár második tagja az első hiányában a sérülési lehetőségeket fogalmazza meg. Minden későbbi szakasz feltételezi a korábbi meglétét. 0 – 1 orál – szenzoros szakasz 1 – 3 anál – muszkuláris szakasz 3 – 6 genitális – lokomóciós szakasz Kisiskoláskor – latencia (ösztöncsend) ideje Serdülő ifjúkor Fiatal felnőttkor Középső felnőttkor Az érettség kora Bizalom – az ősbizalmatlansággal szemben Autonómia – a szégyennel és kétellyel szemben Kezdeményezés – a bűntudattal szemben Teljesítmény – a csökkentértékűséggel szemben Identitás – a szerepdiffúzióval szemben Intimitás – az

izolációval szemben Alkotóképesség – a stagnálással szemben Én – integritás – a kétségbeeséssel szemben A felettes én fejlődése: azonosulással – anaklitikus identifikáció (azonosulás a szeretett személlyel) - deffenzív identifikáció (azonosulás az agresszióval) szociális tanulással: - én ideál képzéssel – a normatartó ideálhoz közelítő viselkedés megerősítésével - bűntudattal: a normaszegő viselkedés nyomán feszítő, rossz érzés keletkezik, a viselkedés elkerüléséhez vezet Oidipusz komplexus feloldásával Oidipusz komplexus feladása: • a fiúgyermek – anyja közötti inceszt fantázia • kasztrációs szorongás • az apához átpártolással az anyától remélhető jutalmak anticipálása • az apa viselkedésének, normáinak követése Feltételei: • az apa és anya közötti kapcsolat legyen jó! • az anya engedje el fiát • az apa fogadja a fiú közeledését • az apa szociális értéket

képviseljen • az apa a gyermek számára elérhető legyen Kialakul a normatartó én Irodalom: - Dr. Csertő Aranka: Én és a Másik - Atkinson: Pszichológia 7. A játék fogalma, fajtái A játékelméletek fő irányzatai. A játéktevékenység fejlődésének pedagógiai, pszichológiai elemzése. A játék, mint diagnosztikai és terápiás eszköz. A játék fogalma Különböző történeti korokban hogyan gondolkodtak a játékról (Platon, Seneca, Quintiliánus, Vittorio de Feltre, Comenius, Fröbel) és az alternatív pedagógiákban (Montessori, Waldorf, Freinet) való megjelenési formái és összevetésük. Játékelméletek kialakulásuk Spencer, Schiller, Lazarus, Hall, Gross, Freiud, Piaget, Wallon, az orosz, Vigotszkij, Leontyev, Rubinstein és a hazai játékelméletek képviselőinek bemutatása (Posch, Szemere, Nógrády, Várkonyi, Wargha, Ney, Peres és Nagy László), elemzése, összevetése. A játék fogalmán belül a következő viszonylatokat

kell bemutatni és összevetni Állatok és a gyermekek játéka, gyermekek és a felnőttek játéka, a játék sajátosságainak bemutatása (spontán, örömforrás, céltudatos, játéktudat, utánzás stb.) A játék, a tanulás és a munka kapcsolata. Fajtái valamint fejlődésük pedagógiai és pszichológiai elemzése Gyakorló vagy funkció (fejlődésének bemutatása, a felnőtt és a gyermek, szerepjáték) jellemzői, kialakulása. A szerep fogalma, feltételei, „mintha helyzet”, képzelet, szociális kapcsolatok. Dramatikus játék (jellemzői, valóságtudat, mesetudat, játéktudat, játékélmény, örömforrás, társas jelleg, helye, ideje, eszközei). Konstruáló játék (fejlődése, motivációja, tartalmi háttere). Szabályjáték (szabály dominancia, betartása, társas együttműködés, felosztása, konfliktusok megoldásai, tanítása). Népi játékok (jellemzői, eszközei) A különböző játékfajtákon belül meg kell említeni a pszihológiai

területeket Szubjektív feltételek (plaszticitás, külső-belső ellentmondás, koegzisztencia törvényei). Mozgásfejlődés (nagymozgás, finommotorika, manipuláció). Exploráció, utánzás, érzelem és akarat. Beszéd, gondolkodás, szociális érzelmek fejlődése, A játék, mint diagnosztikus eszköz Az óvodapedagógus szerepe (hely, idő és eszköz biztosítása). A játék tanítása, kezdeményezése, irányítása, értelmezése. A pedagógus adottságai, megfigyelések és értelmezések (aktometria). Terápiás eszközként csak az erre képzett pszichológus kompetens használni a játékot! (pl.: világjáték, játékterápia stb) Kötelező szakirodalom: - Kovács-Bakosi: Játék az óvodában. Debrecen, 2003 Ajánlott: - Mérei - Binét.: Gyermeklélektan - Zilahi Józsefné: Óvodai nevelés játékkal, mesével. Eötvös K, 1989 - Susanna Millar: Játékpszichológia. Bp, 1997 - Stöckert károlyné: Játékpszichológia. Eötvös k, Bp, 1997 - B. Méhes

Vera: Az óvónő és az óvodai játék TK, Bp, 1992 8. A kognitív funkciók fogalma, fejlődése (percepció, figyelem, emlékezet, gondolkodás) A tanulási zavarok fogalma, fajtái, korai azonosításának lehetőségei, korrekciós, kompenzációs lehetőségek. A kognitív funkciók az értelmi folyamatokat jelentik. Ezek a következők: érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, gondolkodás és a képzelet. Az érzékelés, észlelés működése a magzati korban kezdődik. Fejlődése, pedig az újszülött kortól. A figyelem szintén az újszülött kortól kezd fejlődni Elejében reflexként van jelen Az érzékelés, észlelés és a figyelem fiziológiai alapját az arousal rendszer szolgálja. Mindegyik folyamat területén megjelenhetnek zavarok. Az emlékezet fejlődésében minőségi változások történnek a kisgyermekkor végén. Ezek folytatódnak az óvodáskorban. Az iskoláskor tipikus emlékezeti formát igényel A gondolkodás fejlődésének

elmélete a Piaget-féle kognitív fejlődéselmélet. Megtalálható a kötelező irodalomban és az előadásokon is elhangzik (Fejlődéslélektan ea.) A tanulási zavarok részképesség-zavarként vagy generális teljesítményzavarként jelenhetnek meg. A részképesség-zavarok az írás, olvasás vagy a számolás területén jelenhetnek meg A teljesítményzavarok gyakran a szorongás különböző fajtáinak a következménye (részletesebb ismeretanyag a Differenciált lélektan kötelező irodalmában és az előadáson és szemináriumon készült jegyzetekből meríthető). A korai azonosítás óvodáskori szűrést és diagnosztizálást jelent. A részképesség-zavarok diagnosztizálását szakember végzi. A fejlesztést az óvodapedagógus, a tanító és a fejlesztőpedagógus. Szükség esetén a logopédus és a pszichológus is közreműködik A korai azonosítás a korrekció lehetőségét hozza magával. Irodalom: − Ranschburg Jenő: Szeretet, erkölcs,

autonómia Gondolat Bp. 1983 − Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban − Buda Béla: Empátia. A beleélés lélektana, Gondolat Kiadó, Budapest, 1985 − R. Atkinson E Smith D Bem: Pszichológia Osiris - Századvég, Budapest, 1994 9. A gyermeki képzelet szerepe, jellemzői A gyermekrajz fejlődése, a mese, a bábjáték szerepe a gyermeki képzelet fejlődésében. A gyermek életében a képzeleti tevékenységnek jelentősebb szerepe van, mint a felnőtt esetében. Mivel a gyermek az őt körülvevő világot nem ismeri, nem uralja, a képzelete segítségével magyarázza meg a jelenségeket és lényegíti át dolgokat. A gyermeki képzelet alapvető jellemzői, hogy csapongó, rendkívül élénk, értelmi kontrollt nélkülöz. A képzelet elsődlegesen két tartalomhoz kapcsolódik: a játéktevékenységhez és a meséhez. A két képzeleti tevékenység eltér egymástól. Mindkettő szocializál A játék több síkon fejlődik: tartalmi,

időtartami, szociális jellegbeli, témabeli területen történik változás. (A Fejlődéslélektan tantárgy kötelező irodalma részletezi ezeket a változásokat és egy egész félév kurzusa szól a játék pedagógiájáról és pszichológiájáról). A mese, a játék és a bábjáték diagnosztikai és terápiás eszközként jelenik meg a gyermekekkel történő foglalkozásban. A gyermek rajzfejlődésének fő problémakörei: fejlődési sorrend, ábrázolási tudat kialakulása, ideovizuális ábrázolás, szemléleti szinkretizmus (vagy érzelmi szinkretizmus), a gyermeki rajz jellegzetességei: juxtapozíció, transzparencia, nézőpontok keverése, aránytalanság. A rajztevékenység finommotoros koordinációt fejlesztő tevékenység. Irodalom: − M.Cole, S Cole: Fejlődéslélektan, Osiris, Bp 1997 − Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek − R. Atkinson R Atkinson: Pszichológia Osiris-Századvég, Budapest, 1994 10. A gyermeki

kommunikáció sajátosságai A 3-6 éves korosztály beszédtevékenységének jellemzői. A verbális és a nonverbális kommunikáció szerepe a nevelésben. A gyermeknyelv kutatása. Megjelenése: a XIX. század második fele 60-as évek fellendülése, különböző irányzatok, kiemelten a pszicholingvisztikai jellegű kutatásokra. A hangelsajátításra vonatkozó nézetek. A szókincs, a szóhasználat jellemzői: dajkanyelv; szóhelyettesítés (túrósbuksza); analógia (a hajó füstölője); gyermeketimológia (földrajzóra = földre rajzol). Szómondatok. Alaktani jelenségek, a toldalékok elsajátításának sorrendje. A verbális, a nemverbális kommunikáció szerepe, egymáshoz való viszonya. Az elsajátíttatás jellemzői. Irodalom: - A magyar nyelv könyve, szerk.: A Jászó Anna Trezor Kiadó, Bp, 1997 11. Az anyanyelvi nevelés célja, feladatai, anyaga, helye szerepe az óvodai életben Cél: személyiségfejlesztés, a tanulásra való alkalmasság

megalapozása. A célból lebontott feladatok. A kommunikáció központú anyanyelvi nevelés értelmezése. Kerete, tevékenységi formája: nyelvi játékok. A nyelvi játékok feladatai egyben az anyanyelvi nevelés feladatai. A nyelvi játékok által fejlesztendő területek: Technikai tréningek. Beszédpercepció és beszédprodukció párhuzamos fejlesztése: - a hang, - a szó síkján, - a mondat szintjén, - a szövegmegértés szintjén. Helye: a különböző óvodai tevékenységekhez kapcsolódva. (Az óvodai tevékenységek számbavétele). 12. Logopédiai ismeretek A pedagógusok feladatai az élettani beszédhibák korrekciójában, a kóros beszédhibák kialakulásának megelőzésében. A pedagógus beszédkultúrája. A beszédhiba meghatározása, fajtái, a beszédhiba és a beszédzavar közötti különbség. Némaság = a kódrendszer hiány Beszédzavar = a kódrendszer zavart alkalmazása (formai és tartalmi torzulások) Beszédhiba: a formai elemek

sérülnek: Pöszeség: tünetei szerint: (hanghelyettesítés, hangtorzítás, hangelhagyás) prognózis szerint: (élettani, kóros), eredet szerint: (funkcionális, organikus), kiterjedés szerint: (általános, részleges). Ritmushiba: a hadarás, a dadogás. Az óvodapedagógus szerepe az élettani illetve a kóros beszédhibák korrekciójában. Az óvónő beszédkultúrája. A verbális és nemverbális eszközök összhangja Irodalom: - Montágh Imre: Logopédia óvónőknek - Az óvodai irodalmi nevelés továbbfejlesztése, szerk.: Losoncz Mihályné - Gósy Mária: Óvónői beszédviselkedés 13. Az irodalmi nevelés célja, feladatai, helye az óvodai életben, a tevékenységi formák között. Az irodalmi anyag kiválasztásának főbb (pedagógiai, pszichológiai, irodalomesztétikai) szempontjai. A mese-, verstevékenység feltételei, mese- és vershallgatás az óvodában. Tevékenységi formák az óvodában, azokhoz kapcsolódható irodalmi műfajok, irodalmi

alkotások. Az irodalmi anyag kiválasztásának főbb szempontjai. Pszichológiai: mesekedvelési motívumok, pedagógiai: a nevelési feladatokból kiindulva. Irodalomesztétikai. A kezdeményezés meghatározása, a foglalkozási típusok, azonosságok, különbözőségek. 14. A pedagógus feladata a gyermek művelődési igényeinek felkeltésében, a kultúraközvetítésében. Az óvodai ünnepek, megemlékezések, pedagógiai, pszichológiai megközelítése. A példaadás szerepe, az ízlésformálás lehetőségei, az irodalom, a könyv megszerettetése, a könyvtár megismertetése. A szülők irodalmi ízlésének közvetett (indirekt) irányítása Kultúraközvetítés: életmód, környezetkultúra, szokásrend kialakítása. Az óvodai ünnepek pedagógiai, pszichológiai megközelítése. Az élménynyújtás szerepe; az ünnepi hangulat megteremtésének formai és tartalmi vonatkozásai. Felkészülés az ünnepre, az ünnepi készülődés és az irodalmi anyag

tervezésének kapcsolata. Irodalom: - Az óvodai nevelés országos alapprogramja, 137/1996. Korm Rendelet - Dankó Ervinné: Az óvodai irodalmi nevelés kérdései korunkban, Dinasztia Kiadó, 1997. - Dankó Ervinné: Nyelvi-kommunikációs nevelés az óvodában, OKKER Kiadó, 2000. 15. A matematikai nevelés értelmezése, célja, feladatai és elvei, az óvodában A „Halmazok” c. témakörrel elérhető képességfejlesztési lehetőségek • Felfogások: ismeretanyag vagy képességfejlesztés • Óvodában figyelembe kell venni: a gyermek aktuális fejlettségét, a fejleszthetőségét, a megfelelő módszereket. • Mit fejlesztünk? • Képességeket – tapasztalás – emlékezés – megértés – ítélőképesség – konstruálás – közösségi érzés • Koegzisztencia, visszacsúszások. • Együttgondolkodáshoz szükséges ismeretek • Mivel fejlesztünk? Halmazok (konkrét tárgyaktól a szavakig) megnevezés, tulajdonságok

Számfogalom megalapozás- kialakítástól, számlálás, műveletvégzésig (egyesítés, elvétel, bontás) Relációk - Mérések - Geometria Látásmód- térben, síkban 16. A matematikai nevelésben alkalmazott módszerek A „Relációk” és a „Geometria” c témakörrel elérhető képességfejlesztési lehetőségek. A matematikai nevelés módszerei – tudatos pedagógiai tevékenységek Jellemzői: • biztosítják az önálló kereső-, felfedező-tevékenységet, kedvező szituációt teremtenek, • cselekvő, gondolkodó aktivitást váltanak ki, • a közvetett pedagógusi irányítást tesznek lehetővé. Szemléltetés Mennyiségek, viszonyok, kiterjedések, formák észleltetése. Bemutatás – megfigyeltetés A szemléltetés készsége. Beszélgetés Jellemezze a kölcsönösség, szabad légkör, gondolkodási lehetőség. Kérdéstípusok – • a gyermek fogalom-, és szókészletéhez alkalmazkodjon, • rövidek, érdekesek,

érthetőek, gondolkodtatóak legyenek, • nyitottak, alkotó gondolkodásra alkalmasak. • Elemi megállapítások, kiválasztások – Mennyi? Melyik? Hányadik? Mekkora.? • Emlékezetre utaló – Amikor? • Ok-oksági összefüggést – Miért.? • Rávezető – alsóbb szintre vezetjük vissza. • Sugalmazó!!! • Eldöntendő!!! Magyarázat - rövid tömör, megértést segítő. Ellenőrzés, értékelés – célja, megfigyelés, nem feladatlap!! Sikerhez segítés, támogató, bíztató. Relációs szókincs – kialakít - stabilizál Relációk - megnevezéstől a viszonyig (mennyiségi, kiterjedés, rendezési, téri, idő) Mérések – Mérés – becslés, bizonyítás, összemérés, mérés. (Hosszúság, terület, térfogat, űr) Geometria (cselekvéses tapasztalás, konstrukciók szabadon, ill. meghatározottan) Irodalom: - Perlai Rezsőné: Matematikai nevelés módszertana, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1997 17. A környezeti nevelés

értelmezése, célja, feladatai Helye és szerepe az óvodai nevelő, oktató munkában. Mit értünk a környezet fogalom alatt? A környezet értelmezését fejlődésében vizsgálhatjuk. A természet és társadalom (TT) felosztást követte a természet, társadalom és technika (TTT). Természetesen a X X század vége felé az informatika is követelte helyét a környezetben, megszületett a TTTI. Mára jellemző, hogy a különböző tudományterületek céljaiknak legjobban megfelelő felosztást használnak. A környezeti nevelésben, a 90-es években alakult ki, vált elfogadhatóvá a következő felosztás. Környezet alatt azt értjük, ami körülvesz bennünket, aminek mi is alkotó elemei vagyunk, amiben az életterünk van, ahonnan az életfeltételünket biztosítjuk. A teljes környezetet a természetes és emberalkotta, valamint külső és belső rendezőelvekkel négy részre oszthatjuk. (természetes külső – természetes belső – emberalkotta külső –

emberalkotta belső). A környezeti nevelés célja a környezettudatos magatartás, a környezetért felelős életvitel kialakulásának elősegítése. A XXI. század elvárt jellemzői a környezeti nevelés területén A környezeti nevelést a következő tényezők erőteljesen befolyásolják: • Globalizálódás (gazdaság, információ, bűnözés) • Szükséges egy újfajta humanizmus (erkölcs, tudás, más-más civilizációk szellemi értékeinek tisztelete, ellensúlyozva a gazdasági és technokrata szemléletet) • a szocializáció erősítése • ma jellemző a társadalmi kapcsolatok válsága, a kirekesztettség, • cél - a társadalmi kötődések létrejötte, tiszteletben tartva az embercsoportok sokféleségét, a demokratikus társadalmi keretek biztosítják a tevékeny polgárrá válást • a humánfejlődés előtérbe kerülése ne csak a gazdaságfejlődése legyen mérce • probléma az egyenlőtlen elosztás (gazdasági és

humán javak) • cél - „meg kell tanítani az emberiséget saját fejlődésének kézbentartására” • az oktatás alappillérei: megtanulni megismerni - a tudás, mint a v ilág megértésének eszköze jelenik meg, az információk közötti szelektálás képessége, a gondolkodás képessége, a globalitás. megtanulni dolgozni - a szakmai képzettség mellett, a szociális viselkedés, csapatmunkára alkalmasság, kezdeményezőkészség, kockázatvállalás. megtanulni együtt élni másokkal - a konfliktusok békés feloldása, erőszak elkerülése, önmaga és a társ megismerése, közös célok, meg kell tanulni élni - „a megszerzett autonómia és felelősségérzet alapján hatékony cselekvés”, ehhez kell innováció, fantázia, kreativitás. Az óvodai környezeti nevelést Jellemezze: • az élményszerűség és a játékosság • a személyes tapasztalás, vizsgálódás; • a kötetlen szemlélődés és a kötött szempontok alapján

történő megfigyelések. Tartalmazzon: • különbségekre, hasonlóságokra (összehasonlításokra), csoportosításokra irányuló kereséseket; • téletalkotásokat, relációk feltárását; • konkrét és félabsztrakt fogalmak megalkotását; • kapcsolatok kiépítését; • oksági kapcsolatok keresését. Alkalmazza az elemi tudományos megismerési módszereket: • megfigyeléseket, ahol tapasztalhatják az általuk ültetett növények növekedését; • vizsgálatokat, ahol saját nagyítóval a talajmintákban parányi élőlényeket keresnek; • összehasonlításokat, ahol kézbeadott faleveleket vittek a hozzájuk tartozó fához; • méréseket, ahol a becsléseket igazolták a környezet kiterjedései között, és megállapították, hogy egyik edénybe több víz fért; • kísérleteket, a különböző anyagú tárgyakkal, hogy melyik süllyed el a vízben és melyik fog lebegni; • modellezéseket, amikor megpróbáljuk a

szennyezett vizet megtisztítani a szűréssel, ülepítéssel, víztisztítás egy részét valósítjuk meg. 18. A környezettudatos magatartás megalapozása. A környezet megismertetésének folyamata, sajátosságai, a projekt szerepe. A környezettudatos magatartás, a környezetért felelős életvitel kialakulásának elősegítése, megalapozása a nevelés korai szakaszaiban megkezdődik. Először a szokásokat alakítjuk, főként szociális tanulással. Az ÉN kép fejlesztésével, a víz, a levegő, a talaj, az óvoda és a l akóhely természeti környezete, a l akóhely és óvoda technikai, társadalmi és információs környezete tapasztalásával, attitűdöket formálhatunk. Távolabb tekintve ez a magatartás-, értékrend-, attitűd-, érzelmi viszonyulások formálását és a környezetről -társadalomról kialakítható tudás befogadását célozza. A környezeti nevelési kutatások eredményeinek elemzése azt mutatja, hogy a környezeti ismeretek

önmagukban nem elegendőek; környezettudatos életvitelt azok a személyek tanúsítanak, akik azon túl, hogy ismerik a fontosabb környezeti fogalmakat, az aktuális környezetvédelmi problémákat és tennivalókat, az adott probléma megoldásához használható cselekvési stratégiákat, ugyanakkor hisznek is a tevékenységük jelentőségében, elkötelezettek a cselekvésben, és gyakorlatuk van az önálló cselekvésben. A környezeti nevelés egyik hatékony módszere a projekt, MERT. • A tanulásnak nem alanya az egyén, hanem hatékony résztvevője. • Meghatározónak tartom, hogy a tanulási folyamatban jól érezze magát a gyermek. • A kíváncsiság, az érdeklődés, a motiváltság, a bizalom, a jókedv, a humor, az érzékeik használata, a cselekedtetés, a találgatás lehetősége, a tévedés szabadsága, felfedezés, a megtalálás, az alkotás, az együttmunkálkodás öröme, a játékmotívumok és a játék biztosítják ezt a jó érzést.

• Megismerik a siker örömét, függetlenül attól, hogy milyen képességekkel rendelkezik. • a projektek mindig tartalmaznak választási lehetőségeket, egyéni ütemet, önállóságot, kreatív megoldási lehetőséget a gyermekeknek, így sajátos differenciálást is elérhetünk, • az együttes tevékenység, a kooperálás lehetősége a gyermek jellemvonásaiban jelentős fejlődést eredményezhet, (elfogadja a másik segítségét, ő maga is képes segíteni, fejlődik empátiája, tolerenciája, önismerete, szociális technikákat tanulhat, • a pedagógus a segítő szerepet kell hogy vállalja, az indirekt irányítást alkalmazza, • ezzel teret enged a gyermeki önmegvalósításnak, egy jó játéknak. Irodalom: − Dr. Kuti István –Dr Kuti Istvánné: Körlánc környezeti nevelés az óvodában, Kecskemét TKF. 1996 − Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia – alapvetés – 2003. Magyar Környezeti Nevelési Egyesület

kiadványa. 2003 19. Az óvodai ének-zenei nevelés cél- és feladatrendszere, helye és szerepe a 3-6 éves korú gyermek nevelésében. A daltanítás anyagának főbb jellemzői és az anyagkiválasztás szempontjai. Cél: – – sokoldalú harmonikus személyiségfejlesztés, nemzeti azonosságtudat kialakítása a h agyomány ápolásával (nemzetiség, kisebbségek). – a zenei kulturkincs segítségével a z enehallgatás és a k reatív tulajdonságok kiművelése Feladata: mint művészeti nevelés az esztétikai nevelés része (érzelmeken keresztül hat, gátlásokat old fel) – érdeklődés felkeltése – ízlésformálás – a zenei anyanyelv megalapozása – alapképességek kialakítása – az iskolára való felkészítés Dokumentumok bemutatása röviden: 1. Az óvodai nevelés országos alapprogramja (1996 szept-től) 2. Erre épül a Helyi óvodai nevelési program (Szakirodalom: Óvoda az ezredfordulón. Művelődési és Közoktatási

Minisztérium Bp, 1998.) Helye, szerepe: – a féltekék alakulásáról rövid ismertetés érzelmek, akarat fejlesztése, kezelése, utánzás, fegyelem, türelem figyelem – emlékezet (dalfelismerés, daltanulás) képzelet (játékok) alkotókedv fejlesztése gondolkodás (azonosítás – megkülönböztetés, fogalompárok – ellentétpárok megértése) készségek fejlesztése, képességek fejlődése – esztétikai nevelés – más nevelési területekkel való kapcsolat: irodalom – anyanyelv, környezet, vizuális, matematika, mozgás Zenei anyag (magyar népi mondókák és gyermekdalok, komponált dallamok, idegen dallamok) jellemzői Az anyagkiválasztás szempontjai: korcsoport, gyermekek fejlettsége és zenei összetevők szerint (ritmus, hangkészlet, dallamfordulat, szöveg, forma és mozgásformák, a dalokhoz tartozó szabályok, játékmódok) 20. Az ének-zenei készségfejlesztés területei, folyamata, főbb módszerei Az iskolába lépő gyermek

zenei készségeinek elvárható szintje. A zenehallgatás főbb jellemzői A mozgás szerepe a zenei készségfejlesztésben. Az ének-zenei készségfejlesztés területei: – Ritmusérzék fejlesztése: az egyenletes lüktetés, a dalritmus, a kettő összekapcsolása – Ritmushangszerek használata – Tempóérzék fejlesztése: tempótartás, tempóváltás, mozgás, tánc – Hallásfejlesztés: külső hallásfejlesztés: o magas-mély o halk-hangos o hangszín belső hallás fejlesztése: o dalfelismerés o zenei emlékezet o dallamvisszhang o ritmusvisszhang o kérdés-felelet o formaérzék fejlesztése o fantázia fejlesztése – Improvizációs készség kialakítása – Tevékenységi módok kialakítása: befogadás (daltanítás, zenehallgatás), újraalkotás (dalok ismétlése), improvizáció Fokozatok korcsoportonként: Kiscsoportban: bemutatás – megnevezés – felismertetés Középső csoportban: felismertetés – kifejezés Nagycsoportban: felismertetés

– kifejezés változatosan egy dalon belül, Az iskolába lépő gyermek zenei készségeinek elvárható szintje – ismer kb. 10 -15 mondókát, 20-25 nagy hatod hangterjedelmet meg nem haladó különböző hangkészletű és szöveghosszúságú népi gyermekjátékdalt, néhány alkalmi dalt, műdalt, – a mondókák és dalok kb. f elét csoportosan és egyénileg is biztosan, jó hangmagasságban, érthető szövegmondással, tagoltan, a magyar beszéd ritmusának, hanglejtésének, illetve a d al karakterének megfelelően, tisztán tudja mondani, illetve énekelni, játék közben, – általában szívesen és örömmel vesz részt mondókás, énekes játékokban, kezdeményezésekben, – ismeri a zenei fogalompárok jelentését: képes mondókákat, dalokat – pedagógusi segítséggel – magasabb és mélyebb kezdőhanggal, különböző tempókban és eltérő hangerővel is megszólaltatni, a jellegzetes dallamfordulatok irányát (kéz) mozgással kifejezni,

– tudja az egyszerű szerkezetű és ritmusú mondókák, illetve dalok megszólaltatásához az egyenletes lüktetést, a motívumhangsúlyokat és a ritmust különböző mozgásformákkal, pl.: játékos utánzó mozgással, tapssal, járással kifejezni, hangoztatni – fel tudja ismerni a tanult dalokat dúdolásról, hangszerjátékról, jellegzetes részleteikről, – ismeri szűkebb és tágabb környezetének főbb hangjelenségeit, képes azokat egymástól megkülönböztetni, – képes rövid, négy lüktetésnyi (két ütemes) szöveges ritmus-, illetve dallammotívumokat bemutatás után megismételni, visszhangozni, – képes mondókát, egyszerű dalt, folyamatos ismétlés közben, hangosan és magában is mondani, illetve énekelni, a kétféle megszólaltatást (jelre) cserélgetni (bujtatást végezni), – képes oldott (zenei) légkörben az elsajátított mondókák és dalok összetevőit önállóan variálni, az egyes elemekhez új összetevőket

kitalálni (játékot, szöveget, ritmust, dallamfordulatot improvizálni), – képes rövid élménytadó élőzenei bemutatásokat, énekelt, hangszeres játszott dalokat, zenedarabokat, figyelemmel, türelemmel, érdeklődéssel végighallgatni. A zenehallgatás főbb jellemzői Cél: a zene hallgatására, szeretetére szoktatás Kritérium: értékes zene, élő előadás, énekes vagy hangszeres, esetleg hangszerkíséretes darab A nap bármely szakában a foglalkozáson kívül, többnyire a foglalkozáson: elején – motiváció, végén – jutalom. Zenehallgatás: élő előadás, értékes énekes vagy hangszeres zene. Ne ismerje és ne tanulja meg a gyerek. A mozgás szerepe a zenei készségfejlesztésben. Esztétikus, szép mozgás, egyenletes lüktetés és a térformák kialakítása, a társas kapcsolatok szerepe, tánclépésekkel hagyományőrzés, fantáziafejlesztés. 21. Az óvodai ének-zenei nevelő, oktató munka folytatódása az általános iskola alsó

tagozatában. Kodály Zoltán főbb nevelési elvei, a magyar zenei nevelés, oktatás jellemzői. Nevelő, oktató munka folytatódása az alsó tagozaton: az 1. os ztály átmenet az óvoda és az iskola között. A zenei nevelés anyaga: főleg magyar népi mondókák és gyermekjátékok, egyszólamú és többszólamú magyar és idegen népi és komponált dallamok, kánonok A készségfejlesztés azonos területei (minőségi változás) Főleg hallás utáni daltanítás (1. osztály), jelrendszerről történő daltanulás Új a jelrendszerek használata: a dallamrajzból kézjel lesz, megjelenik a zenei írás-olvasás. Új ismeretek tudatosítása, többszólamúság. Óvodában az ismeretek játékos, iskolában kognitív megközelítése. A zenehallgatás új ismeretekkel és tanult ismeretek alkalmazásával tudatosabbá válik, az arány az élő előadásból a gépi zenehallgatás felé tolódik. Kiemelt szerepet kapnak a megfigyelési szempontok az óra több

mozzanatában. Kodály Zoltán főbb nevelési elvei Rövid életrajz, majd az elvek kialakulását segítő tényezők bemutatása: – egyetemi tanulmányai, – kutatómunkája (népdalgyűjtő útjai és felfedezése), – külföldi útjai. Az elvek felsorolása: - a zene mindenkié zenetanulási lehetőség, egészséges, tehetséges és átlagképességű gyerekek szervezett, zenei nevelése óvodától a felsőoktatásig - a félhang nélküli dallamok kiemelt szerepe; óvodában 6 hangnál nagyobb terjedelmű dallamot nem tanítunk (az elvekkel kapcsolatban célszerű kitérni az agyi féltekék fejlődésére és a hangszalagok fejlettségére) - zenei anyagnyelv kialakítása születéstől; magyar népi gyermekdalok, mondókák énekközpontúság: énekes kultúra, hagyományőrzés, napi éneklés, értékes zene zenei analfabétizmus felszámolása nemzeti öntudat kialakítása, megőrzése Az elvek terjesztését segítő tényezők: – zenepedagógiai kiadványok,

– cikkek, – kórusművek A magyar zenei nevelés, oktatás jellemzői Bölcsőde (ajánlott dalanyag), óvoda (tervszerű foglalkozás, ajánlott dalanyag), iskola (heti 1, 3., 4 osztályban 1,5 óra, kórusok), művészeti alapiskola (néptánc + zeneiskola), zeneiskola (speciális, hangszertanulás) Az iskolai oktatás a NAT szerint (1998) életkori szakaszok, műveltségterületek. Az ének-zene a művészetek műveltségterülethez tartozik. Kerettanterv (2001) évfolyamok, tantárgyak Helyi tanterv 22. Az óvodás gyermek ábrázolásának legkorábbi szakaszai A 3-6 éves gyermek rajzainak jellegzetességei, sajátosságai. A rajzelemzés módszerei I. A kisgyermeki ábrázolás jellegzetességei Ábrázolási jellegzetességek 3-6 év kor között: – transzparencia – juxtapozíció – metszetmódszer – színautomatizmus – tér ábrázolás jellegzetességei – cselekmény és mozgás ábrázolás tér-idő síkok összemosódása – érzelmi szinkretikus

jellemvonások tükröződése a korosztály munkáiban (szubjektív arányok – indulati színhasználat – generatív – szintetikus vonások) II. Firkakorszak A korai, kisgyermeki „ábrázolások” jellegzetességei fő szakaszai. Életkori szakaszok jellemzése: – papírra vetés szempontjai – izomcsoport (mozgatás) jellemzői – szándék szempontjából C. Burt rendszere Helga Eng csoportosítása kompozíciós elhelyezés alapján Rhoda Kellogh firkamorfológiái. Firkatípus jellemzők, átmenet az ábrázolás felé H. Read tézise Firka szerepe, továbbélése a későbbi életkori szakaszokban. Dinamikai tényezős jelleg – Eszközök szerepe a gyermek firkáló tevékenységében. – Játékosság – firkajáték élmény. 23. Műalkotások, népművészeti alkotások, gyermekrajzok szerepe a vizuáliesztétikai nevelésben. Műveltek műalkotásokkal Szemléltetési módozatok Elemzés lehetőségei – képolvasási módszerek A) – Kifejező

eszközök szerepe B) – Pszichológiai megközelítés C) – Forma – funkció – motiváció Tükrözési módozatok – munkakeret jelleg. Ábrázolási konvenciók szerepe műalkotások népművészeti alkotások vonatkozásában. Grafikai, festészeti plasztikai befogadásának módjai; művek ellaborálási lehetőségei – a kifejezés játékos formái az óvodában és az alsó tagozatban. 24. Az óvodai ábrázolás munkakeretei, foglalkoztatási formái, módszerei A vizuális foglalkozások általános jellemzői, specifikus feladatok Az óvodai ábrázolás munkakeretei, foglalkoztatási formái, módszerei Módszerek és munkakeretek összehasonlító elemzése A munkakeretek, mint jelleg-meghatározók: – függetlenség témától – alkalmazott technikáktól ÓVODAI MUNKAKERETEK Természet utáni munkakeret Emlékezet utáni munkakeret Elképzelés utáni munkakeret Díszítő jellegű munkakeret Kézimunka barkácsolás munkakeret ISKOLAI Természet

utáni tanulmány Elvi konstrukciós ábrázolások Témarajzok (Gyermekkép költészet) Díszítő jellegű munkakeret Tárgy- és környezetkultúra Technika Konstruktív jellegű munkaformák Összehasonlítás alapját képezik a munkakeretek módszervonzatai – Szemléltetési módszerek – Szimulációs módszerek – Beszélgetés – összefüggések feltárása – Elbeszélés jellegzetességek – Gyakorlás módszerei – Ellenőrzés értékelés helye, szerepe a foglalkozásokon. A vizuális foglalkozások általános jellemzői, specifikus feladatok Látvány és a külső kép viszonya. Belső képiség jelentősége Munkakeretek, módszerek összefüggései. Egyéni ábrázoló tevékenység formái. Kollektív team szerű munkafolyamatok. Általános képesség, készség fejlesztés az óvodában. Specifikus képesség alapok fejlesztése az óvodában. 25. Az egészségnevelés, testi nevelés, testnevelés célja, feladatai Az óvodai testnevelés célja,

feladatai, szervezeti keretei. A mozgásos játékok szerepe az óvodai testnevelésben, a cselekvéstanulásban, a készség, képesség és személyiségfejlesztésben, valamint a szabadidős tevékenységekben. EGÉSZSÉGNEVELÉS SZOMATIKUS (testi) 1. Higiénés nevelés a) személyi higiénére nevelés: általános tisztaság megteremtése /bőr-, haj, köröm-, fogápolás stb./ ruházkodás; étkezés; szexuális higiénia; kulturálisan elmaradott lakosság nevelése. PSZICHOHIGIÉNÉS 1. Egészséges életvezetés a) napirend, életrend, pihenés, alvás, jó emberi kapcsolatok, jó légkör, intim viszonyok. b) hibás viselkedési programok megelőzése, idegrendszeri feszültségek, agresszivitás, nevelési hibák. SZOCIÁLHIGIÉNÉS 1. Kedvező társas miliő működtetése nevelési intézmények légköre, csoport hangulata, közösségi magatartási formák kialakítása; szülőgyermek kapcsolat, személyiség kibontakoztatása, kreativitás, feszültségek

elviselése, konfliktusok megoldása. b) környezeti higiénére c) családi életre nevelés, nevelés: lakás és nevelési családi munkamegosztás, intézmények rendje; párválasztás, gyermekne2. Kommunikációs nevelés, az megfelelő udvar és velés, szexuális felviláérintkezési zavarok profilaxisa kiszolgáló helyiségek; WC. gosítás. használat; termek takarítása, a) interperszonális kapcsolatok, szellőztetése; játékszerek, 2. Stressz-elhárítás nevelési eljárások, lelki könyvek tisztasága; fűtés; tartalmak, világítás; parkok gondozása; a) stresszorok kiküszöbölése: tisztasági mozgalmak; víz, élethelyzetek elkerülése b) a kommunikációs zavarok levegő, talaj védelme. (fény, zaj, mozgásfeloldása, beszédhibák, korlátozás) viselkedési rendellenessé2. Profilaxisra nevelés gek, orvos-beteg kapcsolat, b) a stresszhatás kompenzágyógyító személyekkel a) fertőző betegségek ciója: relaxáció stb. kapcsolat, bizalom.

(külön törülköző, fogkefe, pohár; kéz- és 3. Az abuzus deviancia profilaxisa 3 Szerepfeszültségek feloldása gyümölcsmosás stb.) a) feszültségoldó technikák (a megszokottól, átlagtól b) egyszerűbb rendellenesséalkalmazása, szerepkonfeltérő viselkedésforma gek, (érzékszervi hibák, liktus korai felismerése, megelőzése, helyes irányba beszédhibák, tartási elhárítása. terelése) rendellenességek). b) egyszerűbb pszichológiai túlzott gyógyszerfogyasztás, 3. Kondicionálás, testnevelés, módszerek alkalmazása önagresszió megelőzése, testedzés, rekreáció és spor(kikérdezés, kibeszélés). alkohol fogyasztás, dohánytolás zás, drog, kábítószer. mozgásszokások kialakítása, 4. Érzelmi nevelés egyéni sportolás, testedzés, szabadidős Érzelmi stabilitás; mozgástevékenységek, feszültségek, családi túrák, otthoni mozfélelmek feloldása, gáslehetőség. kudarckerülés, empátiás készség fejlesztése, 4.

Baleset-megelőzésre nevelés előítéletek. balesetveszély felismerése, közlekedés, mérgező szerek tárolása, életmentés, véradás, foglalkozási ártalmak, elsősegélynyújtás. 4. Társadalmi izoláció megelőzése idős, rokkant, fogyatékos emberek. 5. Egészségpropaganda TV, rádió, újságok, társadalmi mozgalmak, egészségvédelmi munka, orvoshoz fordulás, nevelési intézményekben a szülők felé. 5. Táplálkozás helyes étkezési szokások, megfelelő ételek és tápanyagszükséglet ismerete, rendszeresség, különböző reformétkezések hatásainak ismerete, élelmiszerekkel szembeni túlérzékenység és ezek prevenciója. TESTI NEVELÉS (Szomatikus): A születés előtt 9 hónappal kezdődik és életünk végéig tart. Célja: Munkaképes, mozgásképes egészség megőrzése az élet folyamán. TESTNEVELÉS: A testi vagy szomatikus nevelés azon csoportja, amely a szervezetre gyakorolt tervszerű, rendszeres ráhatással, a testgyakorlatok

tudatos alkalmazása, a motoros képességek fejlesztése, a mozgásjártasság és -készség kibontakoztatása révén a mozgásműveltség fejlesztését szolgálja. ÁLTALÁNOS FELADATAI: A testi, az értelmi, az erkölcsi, az esztétikai és munkára nevelés feladatainak megvalósításával a személyiség sokoldalú fejlesztése. SPECIÁLIS (SAJÁTOS) FELADATAI: – a szervezet általános és sokoldalú képzésével a testi fejlődés biztosítása – a motoros képességek fejlesztése – a mozgásműveltség kialakítása – a mozgás, játék, verseny igény felkeltése, kielégítése és a mozgás megszerettetése ÓVODAI TESTNEVELÉS SPECIÁLIS FELADATAI: Az előzőekben felsoroltakon kívül fontos: – a vázizomzat megerősítése – a helyes testtartás kialakítása – a mozgásjártasság, - készség fejlesztése – a nagyfokú mozgásigény sok játékkal és egyéb természetes, játékos mozgásokkal történő kielégítése SZERVEZETI KERETEI:

„Nagy” testnevelési foglalkozás (heti 1 ill. 2 alkalommal) Mindennapi testnevelés (naponta kétszer) A JÁTÉKRÓL A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, elemi pszichikus szükséglete. A gyermek komplex személyiségfejlesztésének egyik legspeciálisabb eszköze Fejleszti a gyermek motoros-, értelmi képességeit, érzelmi és erkölcsi tulajdonságait egyaránt, amelyek formálják életét, jellemét. A sokféle játékból a testnevelési foglalkozásokon a mozgásos játékok közül a testnevelési játékokat alkalmazzuk. TESTNEVELÉSI JÁTÉKOK: A mozgásos játékok azon csoportját öleli fel, amelyeket meghatározott szabályok szerint játszanak Mozgásanyagát elsősorban a torna, atlétika és játék (labdás) jellegű gyakorlatok anyagából választjuk, melyeket eszköz nélkül és eszközzel játszathatjuk. Fajtái: 1. Futójátékok 2. Fogójátékok 3. Versengések: egyéni-, ill páros 4. Sorversenyek 5.

Váltóversenyek 6. Labdás játékok A JÁTÉK OKTATÁSÁNAK MENETE – a játék kiválasztása – a játék előkészítése – a játék ismertetése (próbajáték) – a játék vezetése – a játék értékelése – a játék ismétlése 26. A mozgásos cselekvéstanulás kérdései: mozgástanulás folyamata, motoros képességek rendszere, fejlesztésük lehetőségei és a tanulási folyamatban alkalmazható módszerek és módszeres eljárások 3-6 éves korban. MOZGÁSTANULÁS FOLYAMATA (mozgáskészség kialakulása) Fiziológiai alapja: reflex - exteroceptív (inger a külső környezetből indul) - interoceptív (inger a belső környezetből indul) - proprioceptív (inger onnan indul, ahová a válasz tart) KRESZTOVNYIKOV: 1. Generalizációs szakasz (serkentési folyamat irradiációja, túlmozgás) 2. Koncentrációs szakasz (serkentés és gátlás egyensúlya, dinamikus sztereotípia kialakulása) 3. Stabilizációs szakasz (dinamikus sztereotípia

megszilárdulása) NÁDORI LÁSZLÓ: 1. A mozgás durva koordinációjának kialakulása 2. A mozgás finom koordinációjának kialakulása 3. A mozgás finom koordinációjának megszilárdulása és alkalmazása változó feltételek között Zárt mozgáskészség - proprioceptív irányítás (kislabdahajítás; magas-, távolugrás; torna mozgásanyagának többsége) Nyílt mozgáskészség - exteroceptív ingeri irányítás (játék közbeni célravezető feladat megválasztása) TRANSZFER (mozgás átvitel) - pozitív - negatív vagy interferencia - bilaterális Gyermekkorban segít az utánzás, felnőttkorban zavar a tudati gát. MOTOROS (TESTI-, FIZIKAI-) KÉPESSÉGEK Minden fajta mozgásos cselekvés megtanulásának és végrehajtásának feltételeiként foghatók fel, melyek visszavezethetők velünk született ill. tanult összetevőkre KONDÍCIONÁLIS Energetikai háttér Fejlődésükre 3 tényezőcsoport van hatással ERŐ: Izom kontraktilitása (izomrost

típus, izomrostok száma, keresztmetszete) - maximális - állóképességi - gyorsasági GYORSASÁG: Ideg- izom kapcsolatok (idegimpulzusok jellege, összehúzódást, ellazulást kiváltó folyamatok) - mozgás - mozdulat - reagálás (reakció idő) ÁLLÓKÉPESSÉG: Izom anyagcseréje (energiaellátás módja) - alap - erő - gyorsasági KOORDINÁCIÓS Szabályozáshoz kapcsolódik ÜGYESSÉG TÉRI TÁJÉKOZÓDÓ KÉP: Térben és időben a test, testrészek helyzetének megítélése KINESZTÉTIKUS DIFFERENCIÁLÓ KÉP: (mozgás-vagy izomérzékelés) Izomérzékelés az izomfeszülés és ellazulás fokáról. A mozgás pontosságáért és gazdaságosságáért felelős a proprioceptorok segítségével. REAKCIÓKÉPESSÉG: Gyors, célszerű válasz meghatározott jelekre. RITMUSKÉPESSÉG: Mozdulatok egymáshoz és a környezethez viszonyított időbeli és térbeli kapcsolata. EGYENSÚLYOZÁS KÉP: (egyensúlyérzék) Különböző testhelyzetekben az egyensúly

megtartása. KOORDINÁCIÓ IDŐKÉNYSZER MELLETT (gyorskoordináció) ÁLLÓKÉPESSÉGI KOORDINÁCIÓ (időkényszer nélkül) ÍZÜLETI MOZGÉKONYSÁG Hajlékonyság, lazaság Aktív Passzív MÓDSZEREK Meghatározó tényezők: - nevelés célja - oktatás tartalma - didaktikai feladatok - gyermek értelmi és fejlettségi szintje - tárgy sajátossága I. ISMERETKÖZLÉS MÓDSZEREI 1. Verbális magyarázat beszélgetés 2. Vizuális bemutatás, bemutattatás Ismeretközlés menete: 1. lineáris (egymásra épülő) 2. koncentrikus (körben bővülő) Globális és parciális módszer II. GYAKORLÁS VÉGREHAJTÁSÁNAK (gyakoroltatás) KERETÉBEN ALKALMAZOTT MÓDSZEREK 1. Gyakorlás (gyakoroltatás, ismétlés) Gyakorlásvezetés: 2. Ellenőrzés (megfigyelés, hibajavítás) 3. Értékelés Az elsajátítást ELŐSEGÍTŐ, RÁVEZETŐ ELJÁRÁSOK 1. Célgyakorlatok 2. Rávezető gyakorlatok 3. Kényszerítő helyzetek 4. Segítségadás- közvetlen - közvetett - utánzó

forma - játékos forma - utasítással - határozott forma 27. Az óvodai testnevelési foglalkozások tervezése és szervezése ONP-ONAP, helyi program, foglalkozási tervezet. Foglalkoztatási formák A rend- és előkészítő gyakorlatok szerepe az óvodai testnevelésben. A cél- és rávezető gyakorlatok jelentősége a tudatos tervező munkában. A TESTNEVELÉSI FOGLALKOZÁSOK TERVEZÉSE - ONP-ONAP - Helyi program (ütemterv) - Foglalkozási tervezet HELYI PROGRAM (ÜTEMTERV) KÉSZÍTÉS MUNKÁLATAI a.) Anyag kiválasztás b.) Anyag és követelmény felbontás c.) Anyag (a kiválasztott és felbontott) elrendezés a.)Helyi lehetőségek, a gyermekek előképzettségi szintje, az intézmény felszereltsége figyelembe vételével b.) Az elsajátítás érdekében, az oktatás logikus sorrendjét követve, egyes mozgásfeladatokra és a feldolgozási módra, valamint a követelményszintre c.) Megfelelő sorrendben, az anyag belső logikai összefüggésében, a

rendszeresség elvének figyelembe vételével -évi foglalkozások számának megállapítása -anyagelrendezés évszakok szerint -témák megalkotása és sorrendiségük megállapítása SZERVEZÉS A gyakorlás eredményességét elősegítő szubjektív és objektív feltételek biztosítása. A testnevelési foglalkozásokat az idő és hely gazdaságos kihasználása miatt előre meg kell tervezni ill. szervezni A szervezésnél figyelembe kell venni a következő szempontokat: – a csoport létszáma – a gyerekek életkora, fejlettsége – a mozgásanyag természete – a gyakorlás célja – a rendelkezésre álló felszerelések, eszközök – a gyakorlóhely nagysága FOGLALKOZTATÁSI FORMÁK A gyerekek bevonása a foglalkozás menetébe. A foglalkoztatási formák gondos megválasztása teszi lehetővé a gyakorlóhely és a gyakorlásra szánt idő leggazdaságosabb kihasználását I.) CSOPORT foglalkoztatás: (mindenki azonos mozgásfeladatot végez egy időben,

vagy időeltolódással, pihenőcsoporttal) a.) együttes – (egy időben mindenki ugyan azt a feladatot végzi) b.) csoportonkénti – (időeltolódással végzik ugyan azt a feladatot; holtidővel kell számolni) c.) egyénenkénti – (egymás után, egyenként végzik ugyan azt a feladatot; leggazdaságtalanabb forma az idő kihasználtság szempontjából, legtöbb a holtidő) a.) járás-, futás-, rend-, gimnasztikai gyakorlatoknál, főgyakorlatoknál, ha a hely és eszköz lehetővé teszi. b.) gyors futások, dobások, rajtok, labdadobások és elkapások, kislabda (babzsák) hajítások, kötélmászás, szer, eszköz és hely függvényében több csoport kialakítása, padnál, bordásfalnál stb. c.) kevés eszköz, hely esetén, esetleg új vagy balesetveszélyes anyagnál. II.) CSAPAT foglalkoztatás (egy időben más-más feladatot végeznek a csapatok) Létszámtól, helytől, szertől függően 2-3 esetleg 4 csapat. Csapatvezetők- helycsere. a.) együttes –

a csapatok minden tagjának megfelelő mennyiségű eszköz áll rendelkezésére b.) csoportonkénti – a csapatokon belül csoportokat hozunk létre, ha a csapat minden tagjának nincs elegendő eszköz c.) egyénenkénti – ha egy-egy csapatnál csak egy-egy eszköz áll rendelkezésre d.) circuit (körkörös) – több gyakorlóhelyet jelölünk ki, az egyes helyeken lévő csapat tagok a feladat elvégzése után nem saját csapatukba állnak vissza, hanem azonnal tovább haladnak a következő gyakorló helyre meghatározott irányban történő gyakorlóhely cserével RENDGYAKORLATOK: elsősorban szervezési és nevelési feladatokat oldunk meg vele 1. Állások (alap-, vigyázz-, pihenj állás) 2. Testfordulatok (balra-, jobbra át!, hátra arc!) 3. Menet ütem-, ill lépéstartással 4. Alakzatok (vonal-, és oszlopsor, kör és ezek többsoros változatai, valamint szétszórt), és alakzatváltoztatások (fordulattal, kilépéssel, fejlődéssel, szakadozással,

nyitódással, zárkózással stb.) ELŐKÉSZÍTŐ VAGY GIMNASZTIKAI GYAKORLATOK: Testgyakorlati ág szerint a torna keretébe tartoznak. Nevelési, oktatási és képzési feladatok megoldására egyaránt alkalmasak. Ezek a gyakorlatok elsősorban a mozgásszervek (izmok, ízületek, csontok) fejlődését szolgálják, ezzel elősegítve az egész test arányos fejlesztését. Emellett szerepük van új mozgásformák kialakításában, begyakorlásában és a motoros képességek fejlesztésében 1. Szabadgyakorlati alapformájú: a; Szabadgyakorlatok b; Kéziszer gyakorlatok c; Páros-, társas gyakorlatok d; Padgyakorlatok e; Bordásfal gyakorlatok 2. Természetes gyakorlatok: a; Természetes járás b; Különböző járásmódok c; Futásgyakorlatok feladatokkal Az elsajátítást ELŐSEGÍTŐ, RÁVEZETŐ ELJÁRÁSOK tudatos tervezése szükséges egyes bonyolultabb szerkezetű, vagy a gyermekek életkori sajátosságaihoz képest nehezebben elsajátítható gyakorlatok

oktatásánál 1. Célgyakorlatok (a főgyakorlatok sikeres elvégzéséhez szükséges előfeltételek megteremtése, pl.: izomerő, izületi mozgékonyság stb) 2. Rávezető gyakorlatok (főgyakorlat leglényegesebb részét, részeit kiemeljük és önálló gyakorlatként gyakoroltatjuk, majd visszahelyezzük az eredeti gyakorlatba és az így megtanult részekből könnyebben összeáll a tanulandó mozgás) 3. Kényszerítő helyzetek (különböző tárgyak alkalmazásával mintegy kényszerítjük a meghatározó rész helyes kivitelezésére) 4. Segítségadás (elősegítjük a gyakorlás eredményességét, a helyes végrehajtást, az esetleges félelem leküzdését) - közvetlen - közvetett