Politika, Politológia | Konzervativizmus » A magyar polgári átalakulás jobboldali kritikái a XIX. században, az agráriusok

Agráriusok 1 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- A polgári átalakulás jobboldali kritikái I. Az agrárius világkép és politikai program I.1 Az agráröntudat ébredése a tőke korában A szabadelvű modernizáció jobboldali kritikájának kimunkálása elsősorban az agrárius mozgalom szellemi hozadéka volt. A mozgalom központi koordinációs szerve az 1896 január 19-én megalakult Magyar Gazdaszövetség. Létrejötte mérföldkövet jelentett a n yolcvanas évek elejétől Magyarországon terjedő agrárius eszmék jövője szempontjából, a mozgalom ekkortól kezdve számítható a politikai életet befolyásolni képes társadalmi erőnek. A Magyar Gazdaszövetség ennek ellenére a "gazdatársadalom" politikán felül álló érdekképviseleti szerveként határozta meg magát és saját küldetését abban fogalmazta meg, hogy dolgozzék a földművelő

nép öntudatra ébresztésén, reorganizálásán, gazdasági-társadalmi felemelése érdekében. Az agrárius mozgalom legkorábbi kezdetei 1879– re, a 2. S zékesfehérváron rendezett gazdakongresszus idejére tehetők, ahol Dessewfy Aurél tett elsőként javaslatot az agrár érdekek mozgalmának megszervezésére. A következő évben megszülető Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének egyik szakosztályaként jött létre gr. Károlyí Sándor, a Magyar Gazdaszövetség majdani elnöke vezetésével a Gazdakör azzal a céllal, hogy a gazdák társadalmi kapcsolatait ápolja és lehetővé tegye a nagyobb összhang megteremtését. 1 Az első kifejezetten agrárius írások 1883-ban látnak napvilágot egy Rudolf Meyer által szervezett, az amerikai telepítések (homestead) megfigyelését célzó tanulmányút után. Az utazáson magyar részről két fiatal gróf Széchenyi Imre és Andrássy Géza vett részt, mindketten publikálták az amerikai

mezőgazdaság működéséről szerzett tapasztalataikat 2 Az amerikai modellből származó homestead eszméje, -amely egyféle paraszthitbizományt jelentett és a cs alád megélhetését biztosító földbirtokminimum szabad földforgalom alól történő kivonásán alapult - e művek hatására, mint a magyar kis- és középbirtokos osztályok hitelproblémáinak legbiztosabb ellenszere, mint a gazdasági jólét forrásának záloga terjedt el a m agyarországi jobboldali politikai gondolkodásban. A nézetek letisztulásának és a politikai csoporttá formálódásnak kétségtelenül fontos fázisait jelentették az agrárius lapalapítások. 1890 januárjában havonta (később kéthetente) megjelenő szövetkezeti szaklapként indult a legszélesebb publikumnak szánt "Szövetkezés" 3 (1917-től "A Barázda") amely már címében 1 A Gazdaszövetség 1901-es közgyűlése hoz határozatot a gazdakörök szervezéséről, amelyet a "falusi ember

kaszinójaként" definiálnak. A szövetség különösen az erdélyi gazdakörökre, mint az oláhok lakta vidéken "magyarság kulturális gócpontjaira" büszke. Vö: Egy negyedszázadim: 19o A szövetség funkcionáriusa Schandl Károly szerint 1908-ban 150.000 tagot feltételez, Czettler Jenő pedig 1906-ban 30000 tagot Az adatok mindenesetre jelzik, hogy a szövetség jellegében valóban közelebb állt a tömegszervezethez, mint egy elitet tömörítő egyesülethez. Vö: Szabó: Magyar konzervativizmus im 119o 2 Andrássy Géza: Az otthont mentesítő törvények (Homestead Exemptionslaw) Budapest 1883. és Széchenyi Imre: Amerikai levelek. Budapest 1883 A műveket nem utolsó sorban azért fogadta érdeklődéssel a magyar publikum, mert itthon sokan a tengerentúli olcsó búza konkurenciájának tulajdonították a mezőgazdasági recessziót és a gazdaosztály hanyatlását. Ez a toposz megtalálható volt a kormányzati érvrendszerben is 3 A

szövetkezeti szaklap szerkesztőjének személyére Károlyi Sándor Gyulai Páltól kért javaslatot, aki a Budapesti Szemle akkori közgazdasági munkatársát, a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium akkori fogalmazóját, Bernát Istvánt javasolta. Bernát István (1854-1942) az agrárius irodalom és politikai Agráriusok 2 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- is a mozgalom egyik, ebben az időben kétségtelenül központi gondolatára utalt: a magyar társadalom szövetkezés útján történő megszervezésére. Általános feladata a szövetkezeti eszme propagálása volt, de életrehívását nem utolsó sorban az is motiválta, hogy a jövőben országossá duzzadó mozgalom "zászlaja", szellemi központja legyen. 4 1893-1905 között jelent meg napilapként a "Hazánk", amely 1895-től az egyházjogi törvényjavaslatok

kapcsán fordul szembe egyértelműen a kormánnyal és lapjain ekkortól fokozatosan az agrárius szellemiségnek adott teret. 5 A Magyar Gazdaszövetség "közgazdasági tudományos folyóirata" a Magyar Gazdák Szemléje volt, amelyet az egyetlen agrárpolitikai lapként büszkén tartottak számon az agráriusok. Mindezt kiegészítette a szövetkezeti, agrárpolitikai könyvkiadás Propagandakiadványaik több tízezres nagyságrendben ingyenesen kerültek országos terjesztésre, naptáraik évi 60-80 ezres példányszámban keltek el. A nyomásgyakorló csoport vezérkara a M agyar Gazdaszövetség létrehozását egyaránt tekintette közgazdasági, politikai és hazafias tettnek. E három irányból egyszerre ható legitimációt jól érzékeltetik Bernát Istvánnak, a szervezet titkárának, majd igazgatójának a megalakulás évében papírra vetett gondolatai. "Ma már nem csupán arról van szó, hogy a mezőgazdaság jövedelmezősége emeltessék, hanem

hogy a földbirtokos osztály politikai súlya a társadalmi és állami élet minden ágában helyreállítassékAz agrárpolitikának célja a gazdaosztályt, mint politikai tényezőt szervezni, érvényre juttatni és olyan közgazdasági politikát teremteni, melynek megállapításánál a tényleges nemzeti érdekek fognak érvényesülni." 6 Az agráriusok számára elfogadhatatlan volt, hogy -ahogyan ők fogalmaztak- a "magyar gazdatársadalom" kezéből kikerült politikai vezetés és az - ahogyan ők nevezték - "merkantil irányba terelődött". Az elérni kívánt cél ebből a helyzetértékelésből egyértelműen adódott: vissza kellett a mezőgazdaságot és a magyar gazdákat állítani az új gazdasági és politikai viszonyok közt régi társadalmi szerepükbe. A szövetség első elnökének, Károlyi Sándornak 7 szavait idézve törekvésük "a haza földje és a földműves iránti szeretet fejlesztése, az ősi földhöz való

ragaszkodás fokozása, a falusi élet, a falusi otthon megkedveltetése, a föld és a gazdálkodás jövedelmének gyarapítása, a kedvezőtlen körülmények közé jutott kisgazdák helyzetének javítása, a földvásárlás lehetőségének előmozdítása és a mezőgazdasági publicisztika központi alakja. Volt köztük nézeteltérés Vö: Gr Károlyi Sándorim 48o A Szövetkezés a mozgalom zászlaja volt, s e zászló tartója Bernát, aki körül egész írói és tudós gárda gyűlt össze és nevelődött ki. U ott. 49 4 V.ö:uott 47-50o 5 A lap alapítója Károlyi Sándor volt, szerkesztői sorában az agrárius mozgalom olyan alakjait találjuk, mint a már említett Bernát István, Baross Károly, Jancsó Dezső, Korbuly József , Buday Barna. A lap az un ruthénföldi akció (állami hitelszövetkezetek agrárius elvek szerint történő felállítása) idején exponálja legnyilvánvalóbban az agrárius mozgalommal való összetartozását. 6 Bernát István: A

magyar agrártörekvések célja és létjogosultsága. Budapest 1896 1o 7 Károlyi Sándor (1831-1906) A Magyar Gazdaszövetség elnöke, a magyar agráriusok Európaszerte ismert vezére. A hatvanas évek elejétől szerepel a magyar közéletben A magyar agrárszövetkezeti élet elindítója. 1886-ban a Pestvármegyei Hitelszövetkezet egyik alapítója, amelyből az Országos Központi Hitelszövetkezet (OKH) kifejlődött. 1898-ban a Hangya szövetkezet alapítója Apponyi Albert, Darányi Ignácz közeli barátja. Pályája kezdetén az OMGE-ban tevékenykedik és lapjában a Köztelekben publikál. 1888-ban javaslatára születik határozat a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének létrehozásáról. A szövetség egyik szakosztálya lesz a Gazdakör, melynek vezetője A parlamentbe képviselőként 1881-ben kerül, mint a tasnádi (Szilágy m.) kerület szabadelvű képviselője 1884-1887-1892-ben az eszterházy (Somogy m.) kerületből kerül be a parlamentbe

ekkor már mérsékelt ellenzéki programmal 1884 januárjában lépett ki a kormánypártból és az Apponyi-féle Nemzeti Párthoz csatlakozott. 1896-ban a garbócz-bogdányi (Abaúj m.) kerület választja meg 1901-től haláláig a gönci (Abauj m) kerületet képviseli 1882-ben valóságos belső titkos tanácsosi címet kap, 1900-ban az aranygyapjas rend lovagja. 1888-ban a Szent István Társulat elnöke.Apja alapítványa révén az Akadémia igazgatósági tagja vö: Gróf Károlyi Sándor élete és alkotásai Irta: Kovalovszky Miklós és Solt Andor. Csáthy Ferenc RT Egyetemi Könyvkereskedés és Irodalmi Vállalat 1942 14-24.o Agráriusok 3 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- munkások érdekeinek felkarolása", ezáltal pedig a földműves társadalom "felébresztése" volt. 8 A Gazdaszövetség 1896 októberében, a képviselőválasztások

küszöbén megjelenő első kiáltványának fejezetei gazdasági jellegű követeléseket tartalmaztak. Programjukban szerepelt a mezőgazdasági hitelügy fejlesztése, az agrárérdekeket fokozottabban respektáló vámpolitikáért való küzdelem, az igazságos közteherviselés megvalósításának kikényszerítése, a mezőgazdaságot károsító visszaélések megszüntetése, az agrár érdekképviselet fejlesztése, a mezőgazdasági ismeretek terjesztése. Nem hagytak kétséget afelől, hogy elsősorban a gazdálkodó és középosztály képviseletét szándékoznak felvállalni. 9 Ezek a törekvések két év múlva a Gazdaszövetség második kongresszusán a következőképp hangzottak az elnök szájából. "Szemben azon áramlatokkal, amelyek a földművelésnek kárára vannak, szemben a m erkantilis irányzattal (az agrárizmus-KMR) keresi azon közgazdasági irányokat, a melyek a mezőgazdaság előmozdítását eszközölhetik és törekszik azok

érvényesítésére. A szövetségnek egyik tendenciája ez, a másik pedig az, hogy mindenkor valahol akcióba lép, erősíteni törekszik a gazdák közötti összetartozás érzését, a mely ma, sajnos gyönge, sokszor pedig teljesen hiányzik is. A nagy–, kis–, közép–, és a törpe parasztbirtok a dolgok mai helyzetében mind elkülönített egységek, a melyek először gazdaságilag, aztán társadalmilag választják el tulajdonosaikat egymástól és így nem rögzítik bennük az érdekközösségnek tudatát, holott a dolgok természeténél fogva ezek mindnyájának egyértelműnek, egytörekvésűnek kellene lenni és mégsem azok." 10 A mozgalom egykori történetírója, Gesztelyi Nagy László szerint a Gazdaszövetség több volt, mint egy, a gazdasági szférában működő nyomásgyakorló csoport, mivel már a kezdetektől felvállalta egy, a liberalizmussal szembeni világnézeti alternatíva kidolgozását. 1921-ben a megalakulást inspiráló

feladatokról a következőket írta: "Át kellett formálni az embereket. Megingathatatlanoknak hitt bálványok helyett új ideálokat kellett teremteni, amelyek kivezessék a gazdatársadalmat eddigi elnyomott, már-már tönk szélén álló helyzetéből." 11 A magukat agráriusnak vallók politikai értékrendjére a kezdetben még feltehetően nem elsősorban a világnézeti koherencia, hanem sokkal inkább az útkeresés volt a jellemző. Csak a nyolcvanas évek derekára formálódik ki egyértelműbben egy azonos előfeltevéssel rendelkező csoport. Tagjai ekkor már egyöntetűen úgy vélekedtek, hogy közvélemény téved amikor a gazdaosztály hanyatlásának okát a tengerentúli versennyel magyarázza. A valódi ok máshol keresendő. Az állam gazdaságpolitikáját terheli az igazi felelősség, mert az az "ingó tőke urait" szolgálja és elhanyagolja a nemzeti lét alapját jelentő mezőgazdaságot. 12 Másrészről a mozgalom tagjait a

mezőgazdasági érdek képviseletének megújításáról vallott meggyőződés vezette közös táborba. Más utakon kívántak járni, mint a még Széchenyi által alapított és a korszakra tekintélyes múltat maga mögött tudó Országos Mezőgazdasági Egyesület, amely az egész nagybirtokosságot átfogó érdekképviseleti szervként működött. Az agráriusok a mezőgazdaság jövedelmezőségének fokozását a modernizációtól, ennek sikerét a hatékony érdekképviselettől várták, amit viszont a - eltérően az OMGE politizálási 8 Idézi: Gesztelyi Nagy László: Egy negyedszázad eredményei. A Magyar Gazdaszövetség huszonöt éve Budapest. Stephaneum Nyomda RT 1921 4-5o 9 U.ott 63o Az agrárius mozgalom és a középosztály viszonyának alakulásáról a későbbiekben még részletesen szó lesz. 10 A Magyar Gazdaszövetség 1898–as közgyűlésének jegyzőkönyve. Gr Károlyi Sándor elnök megnyitó beszéde. Magyar Gazdák Szemléje 1898 decemberi

füzet 917–918o 11 U.ott A magyar agrármozgalom MGSZ 1898, szeptember 734–74o (Az osztrák Leben c. folyóiratnak a magyar agráriusokról szóló cikkének átvétele.) 12 Agráriusok 4 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- hagyományaitól - a gazdatársadalom megszervezésével véltek megvalósíthatónak. A tömegdemokráciák kialakulásának irányába mutató folyamatok konzekvenciáit levonva felismerték a korszerű tömegszervezési módszerek politikai jelentőségét és alkalmazni igyekezve azokat politikai tömegmozgalomban gondolkodtak. Túl kívántak lépni a szigorú értelemben vett mezőgazdasági szakkérdéseken és a nagybirtokosokon túl szerves kapcsolatot akartak kiépíteni az agrárszféra többi szereplőjével is. Azaz: míg az OMGE a nagybirtokosmágnás érdekképviselet szerveként funkcionált, ők az egész mezőgazdaság ágazati érdeke

mentén történő politizálást látták célszerűbbnek. 13 Nem véletlen tehát, hogy az OMGE és a Gazdaszövetség között az utóbbival a vidéki parasztság megnyeréséért konkurenciahelyzetben álló szociáldemokraták például 1909-ben már úgy fogalmazták meg a különbséget, hogy az OMGE elsősorban "gazdasági szakszervezet", míg a Gazdaszövetség "politikai párt", melynek tevékenysége elsősorban a választásokra és az egész társadalomnak az agráreszmékkel való átitatására irányul. 14 1908-ban a Magyar Gazdaszövetség fennállásának 20. é vfordulója alkalmából r endezett ünnepi közgyűlésén elmondott beszédében Bernát István, az agrárius politikai irodalom megteremtője, a megalakulás körülményeiről szólva rámutatott, hogy a Magyar Gazdaszövetség életre hívásának közvetlen okai éppen az OMGE ellen intézett támadások voltak. Ezek hatására "Független érzésű, szabadabb gondolkodású

emberek belátták, hogy szükséges olyan intézményt alkotni, amely felkarolva az OMGE működése keretén kívül eső feladatokat, tűzhelyévé, melegágyává legyen azon feladatok egy részének, melyek az idők reánk róttak." 15 Annak ellenére, hogy tevékenységüket a kezdetektől motiválta egyféle "szellemi irányadásra" való törekvés, azok az alternatív társadalomszervezési elvek és a társadalom működésére vonatkozó előfeltevések, amelyek az agrárius politikai gondolkodás sajátosságait jelentették a mozgalom története folyamán a többi irányzattal folytatott vitákban fokozatosan formálódtak egyre koherensebb rendszerbe és váltak alapjául az agrárius politikai törekvések alátámasztására szolgáló társadalomkritikának. 16 E társadalmi tablónak a korszakban mindvégig meghatározó elemét jelentette egy, a mezőgazdaság súlyát növelni hivatott gazdaságpolitikai alternatíva megfogalmazása és igazolása.

Végső céljuk ennek a kormánypolitika szintjére emelése volt. I.1a Felszabadulás a "frázisok uralma" alól: a h elyzetértékelés megújítása a mezőgazdaságban Mint láttuk a mozgalom tulajdonképpeni kiindulópontja is közgazdasági természetű, a kilencvenes évek közepén kialakuló gabonaértékesítési válságra adott sajátos reakció volt. A válság tényét a kormányzat és az ellenzék, valamint a bal- és jobboldalon ekkora már egyre 13 V.ö: Gr Károlyi Sándor élete és munkája im 37 Basch: A Magyar Gazdaszövetség. Szocializmus 1909 január Idézi: Szabó Miklós: Magyar konzervativizmus. In: A politikai kultúra Magyarországon 1896-1986 Válogatott tanulmányok Medvetánc Könyvek. Atlantis Program 1989 164o 15 A Magyar Gazdaszövetség multja és jelene. Bernát Istvánnak a Magyar Gazdaszövetség ünnepi közgyíűlésén tartott előadása. Magyar Gazdák Szemléje 1908 II 8 70o 16 Bernát 1903-as egyetemi előadássorozatában a

folyamat kiteljesedésére utalva úgy fogalmaz, hogy Magyarországon a 8o–as években a mozgalom még csak "a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos követelések" -et fogalmazott meg. „Általánosabb és határozottabb agrárízű törekvések a kilencvenes évektől követelnek részt a közállapotok javításában.” Magyar agrárpolitika im 2oo 14 Agráriusok 5 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- markánsabban formálódó liberalizmuskritikai irányzatok egyaránt érzékelték. A kormányzat a kialakult helyzetet értékelve arra az álláspontra helyezkedett, hogy átmeneti jellegű recesszióról van szó és nem hosszú távú strukturális válságról. A recesszió okaként a tengerentúlon művelés alá vett földek növekedését és ezzel párhuzamosan az áruszállítás költségeinek csökkenését jelölte meg, amely komoly konkurenciát

eredményezett az európai piacon. 17 Az agráriusok nem fogadták el ezt a h elyzetértékelést, mint ahogyan visszautasították azt a mezőgazdaság problémáira általában reflexszerűen adott függetlenségi ízű értelmezést is, hogy a kialakult helyzet kulcsa a dualizmus adott rendszerében rejlik, mely gazdaságilag kiszolgáltatott helyzetbe hozza az országot. A közjogi magyarázatokat elvi és praktikus okokból eredően egyaránt elutasították. "Nálunk a legapróbb közjogi kérdés is halom mezőgazdasági kérdést nyel el, közgazdasági berendezkedésünk is a politikai célszerűségek szerint igazodik és mindent látunk csak azt nem, hogy az ország gazdasági egyensúlyának helyreállítása vezető eszme volna." 18- bírálták a közgazdasági gondolkodás eme eleve tévesnek tartott premisszáit. Elfogadhatatlannak tartották azt az általános megoldásra vonatkozó érvelést is, hogy az agrárágazatban jelentkező problémák végső oka a

latifundiumok fennmaradásában keresendő. A megoldási javaslat képviselőivel szemben a magántulajdon szentségének elvére hivatkoztak, "melynek jogai a törvényes rendben gyökereznek". Úgy vélték, hogy aki a magántulajdon ellen támad az a s zocialisták álláspontjára helyezkedik. Amennyiben a tulajdon törvényes úton fejlődik, abba illetéktelenül nem szabad beleavatkozni. A különbség csak annyi, hogy a szocialisták a vagyoni egyenlőség jelszavára hivatkoznak, míg a nagybirtok parlamenti ellenségei a „társadalmi élet praktikus rendezésének” érdekére. 19 Maguk a latifundiumok - hangzott az ellenérv - egyébként sem rendelkeznek akkora területtel, hogy az kielégíthetné a földéhséget. Egy–egy napszámos mindössze 7 hol d földhöz jutna, miközben munkanélkülivé válna az azokon foglalkoztatott munkaerő. Pusztán a nagybirtok felosztása nem fogja megoldani az agrár–szociális problémát, ehelyett komplex

törvényhozási munkára van szükség. - állították 20 „ Évtizedek közgazdasági hibáit és mulasztásait nem szabad, de nem is lehet egyetlen sakkhúzással helyrehozni, hogy meggondolatlanul hadjáratot kiáltsunk ki a nagybirtok ellenében. Kivált akkor, –mint nálunk történt – ha azok alakulását és fennállását helytelen nemzetgazdálkodással saját magunk segítettük elő.” 21 A magát egyre markánsabban definiáló agrárius csoport a nemzetközi piaci trendekkel, a közjogi struktúrával és a latifundiumellenességgel operáló érvelésekkel szemben a szabadelvű kormányzat "hibáit", "mulasztásait", - és ami ezen túlmutatott- a liberális közgazdaságtan "elvi tévedéseit" állította kritikája középpontjába. Így például a gabonaválság okait elemző 1897-es nemzetközi gazdakongresszuson a német agráriusokkal közös platformra helyezkedve támadták a liberális aranyalapú valutapolitikát,

bírálták a kormányt amiért az tétlenül tűri a fedezetlen határidőüzleteket, a "papirosbúzával" történő spekulációkat és követelték a tőzsdének a mezőgazdasági érdekek figyelembe vételével történő megrendszabályozását, védővámok bevezetését. Az agrárius gazdaságpolitikai kritika elvi éle a szabadelvű kormányzat heves ellenreakcióját váltotta ki. Tisza terjedelmes közgazdasági röpiratban látta szükségét cáfolni fejtegetéseik jogosultságát. Az Ausztriával kötendő vámszövetség megújítása, mint egyetlen lehetséges megoldás mellett érvelve a mezőgazdaságra nézve két veszélyforrást jelölt meg: " Az itt ajánlott közgazdasági 17 Tisza István: Magyar agrárpolitika. A mezőgazdasági termények árhanyatlásának okai és orvosszerei Budapest 1897 Az Athenaeum Társulat Könyvnyomdája. 7-24o 18 19 B.B: Földművelésügyi költségvetés MGSZ 1898/III évfolyam/1 kötet 52o .Körössy Endre:

Latifundiumaink és az agrár–szociális kérdés MGSZ 1898 I 123o U ott: 249. o 21 U ott: 123.o 20 Agráriusok 6 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- politikának két veszélyes ellensége van. Az egyik a magyar közéletet domináló közjogi harczok átvitele közgazdasági térre” amelynek eredményeképp a magyar gazdaközönség „ politikai indulatból” a külön vámterület hívévé szegődik és konkrét közgazdasági érdekeinek képviselete helyett az "elvi negatio" álláspontjára helyezkedik. Még veszélyesebb jelenségnek tartotta azonban a német agrárius eszmék magyarországi importját. Szerinte terjesztői ugyanis„ a mezőgazdasági érdekek védelmének jelszava alatt harczba akarják vinni a gazdaközönségünket a társadalom többi osztályai és a szabadelvű haladás ellen.” Németországban a földbirtokosokat a modern

társadalommal szemben érzett ellenszenv s a politikai gazdasági konzervativizmus jellemzi, ott a liberalizmus és mezőgazdaság ellenfelekül állnak szemben egymással. - vélekedett, majd így folytatta: Nálunk viszont a szabadelvűség és a mezőgazdasági érdek között nem volt és nincs ellentét, a magyar földbirtokosság maga küzdötte ki a többi társadalmi osztályok szabadságát. Gazdaközönségünk egész múltjával, legszebb tradícióival, "egész lényével" ellentétben állnak a reakciós törekvések, ezért Magyarországon semmi sem indokolja a "német agrarismus reactionarius" jelszavait. „A magyar gazdáknak – bizonyára öntudatlanul – legveszélyesebb ellenségei azok, kik bajainkat politikai izgatás eszközéül akarják felhasználni s reactionarius dugárut csempésznek be agrarius cégér alatt” 22 1o2 I.1b A nóvumok Eme heves ellenreakció is jelezte, hogy az agráriusok a mezőgazdaság helyzetét taglaló

belpolitikai vitákban új paradigmát nyitottak, új értelmezési keretet vázoltak fel. R endre annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az "üdvözülés kulcsának" tartott liberális gazdaságpolitika a magyar mezőgazdaságban csődöt mondott, elégtelennek bizonyult ahhoz, hogy a földbirtokos és földműves osztály jólétét biztosítsa. 23 Mi több, a mezőgazdaság a liberális korszakban egyértelműen hanyatlásának indult. Szemben a korszak domináns véleményáramlataival az agrárválság magyarázatát nem partikuláris jelenségekben, hanem magában a rendszerben vélték felfedezni. A végső okokat a liberális állam felelőtlen, a mezőgazdaságot nem az igazi értékén és társadalmi jelentősége szerint kezelő gazdaságpolitikai gyakorlatában, sőt mi több annak alapelveiben találták meg. Szerintük a szabadelvű gazdaságpolitika a speciális magyar viszonyok között automatikusan alkalmazta a liberalizmus receptjét, általános

gyógyírként kezelte a s zabad verseny elvét és ezt a m agyar közvéleménnyel sokáig el is hitette. "A gazdaságpolitika alakítását rábíztuk olyanokra" állapította meg keserűen Bernát István - "a kik tudtak dobálózni a divatos frázisokkal és azt ígérték nekünk, hogy azokkal az eszközökkel, a melyekkel a Nyugat boldogult, meg fogják nekünk is teremteni a j ólétet és a felemelkedést.” 24 Az agráriusok előtt a 90-es évekre azonban már nyilvánvaló volt, hogy a kormánynak figyelembe kellett volna vennie a mezőgazdasági termelésből eredő sajátosságokat, az egyes agrárrétegek speciális helyzetét, számolnia kellett volna a szabad verseny társadalmi következményeivel. A szabadelvű "frázisok uralma" által félrevezetett közvéleményt 25 tehát arról igyekeztek meggyőzni, hogy ennek elmulasztása beláthatatlan következményekkel járt és fog járni a jövőben is, tehát sürgős korrekciókra van

szükség. 22 23 24 25 V.ö: Tisza István im 98-102o Az idézett részek: 98 és102o Bernát István: Agrárpolitika MGSZ 1898. II 781o Bernáth István: A magyar demokrácia i.m 82o Bernát István:Agrárpolitika i.m 64o Agráriusok 7 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Abból az előfeltevésből indultak ki, hogy a "hagyományokhoz kötött rétegek" eleve rossz esélyekkel indultak a p iaci versenyben, mert sem a felszabadított jobbágy, sem pedig annak földesura nem volt felkészülve a szabadságra. „ Az egykori jobbágy nagyon is hirtelen lett a maga ura, miután oly sokáig élt kiskorúságban a földesura gyámsága alatt, nem tudta magát az önállóságba egyszerre beletalálni, még nem voltak benne kifejlődve azok az erkölcsi tulajdonságok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ember a szabadságával élni tudjon, nem is volt hozzá elég

művelt. Ekkor lett volna szükség, hogy a középosztály értelmiségénél fogva útmutatója, vezetője legyen a népnek s megtanítsa azt szabadsága és erői használatára." 26- szólt az érvelés A jobbágyság fölszabadítása azonban nem csupán a jobbágyságot érte készületlenül, hanem földesurát is, "ki korábbi gazdasági létalapjától megfosztottan viselte tovább a birtokával járó kötelességeketa szükséges gazdasági ismeretek nélkül ment neki a modern gazdasági harcnak, örülve a váltónak és a könnyű hitelnekNövelte a bajt esztelenségig menő szabadelvűségemely magára hagyta a farkast a bárányok között, az adóst kész prédájává tevén az uzsorásnak." 27- mutatott rá Geőcze Sarolta a középosztály pusztulásának okaira. Ezt az eleve meglévő hátrányt 1867 után a szabadelvű gazdaságpolitika nemcsak nem kompenzálta, hanem csak még tovább is fokozta. Ott követte el az első hibát, hogy megsértette a

f okozatosság elvét: "Ha a f ölszabadult jobbágyságra magára hárult volna a lassankénti megváltás, akkor a földbirtok nem veszítette volna el egyszerre a munkaerőt, a volt jobbágy nem a munkakedvet." 28 A magyar agrárpolitikának kötelessége lett volna legalább olcsó hitellel ellátni a gazdát, adókedvezményt nyújtani, fejleszteni a vidéket. Ennek érdemi elmaradását az agráriusok szerint a fővárosi pénzbőséggel szemben feltűnő a vidéki pénztelenség, az agrárgazdasági hitelek rendezetlen volta is jelzi. 29 A föld ára magas, az adó nagy, a termékek értéktelenek- állították. Ez főként a kisbirtok számára nem biztosít megélhetési perspektívát, a kisbirtokos várhatóan eladósodik és a nincstelenek sorsára jut. 30 A "nemzeti vagyon fő része" - a földbirtok - eladósodott. 31 A mozgó tőke és a föld megadóztatása között égbekiáltó aránytalanságot láttak. Az adórendszer rendelkezéseit

különösen azért sérelmezték, mert úgy vélték eleve, " elképzelhetetlen helyzet az, mikor az a produktív osztály, mely a legtöbb kockázattal küzd, ideális jövedelmének negyedét, a valónak felét, sokszor ennél is többet az államkincstárba szolgáltatja be, hogy ez olyan szivattyúmunka, a melynek vége csak a föld irgalmatlan kipumpolása lehet. Áldozna bár az államkincstár négyszer annyit a mezőgazdaság javára, mint amennyi előirányoztatott, ebben még mindig csak egy méltánytalanul szedett adó visszatérítését látnánk." - érvelt egy 1898as mezőgazdasági költségvetést elemző szerző 32 Számukra a n apnál is világosabb volt, hogy a felfogás, mely szerint a szabad verseny és a piacgazdaság automatikusan meg fogja teremteni a mezőgazdaságban is a haladást – egyszerűen téves. A mezőgazdaságra a termelés jellegénél, a termelők mentalitásánál fogva más szabályok vonatkoznak. Czettler szerint ezt például az

is jelzi, hogy a mezőgazdaság bekapcsolása a tőkés világpiacba nem volt problémamentes. A" mezőgazdaság ősi agráralkotmánya", a "mezőgazdák szolidáris családi termelése" annyira ellenállt a kapitalista fejlődésnek, hogy törvényhozási intézkedésekre volt szükség ahhoz"hogy a mezőgazdaság is bekerüljön a p iacgazdaság és az árutermelés forgatagába". A szabadverseny eleve sokkal 26 Geőcze Sarolta: Urak és parasztok. In: Tanulmányok a magyar társadalom életéből Írta: Geőcze SaroltaBudapest 1896.Singer és Wolfner Rákosi Jenő előszavával 25o 27 Geőcze Sarolta: A magyar középosztály megújhodása MGSZ 1904. IIköt decemberi füzet 28 Asbóth János: Jellemrajzok és tanulmányok korunk történetéhez. Bp 1892 16o (Idézi Szabó: 166o 29 Bernát István: Agrárpolitika i.m 781 o 30 Körössy Endre: Latifundiumaink és az agrár–szociális kérdés. MGSZ 1898 februári füzet 126o 31 Bernát István: A

magyar demokrácia múltja, jelene, jövője. Rákosi Jenő Budapesti Hírlap Ujságvállalata, Budapest 19o4. 92o 32 B.B: Földművelésügyi költségvetés MGSZ 1898/III évfolyam/1 kötet 57o Agráriusok 8 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- kevésbé tud érvényesülni a mezőgazdaságban, "mivel a gazda nincs annyira eltelve nyereségvággyal", " „erkölcsi és lélektani légköre egészében véve mindig annyira fog különbözni a városi emberétől, hogy már emiatt sem képes a versenyben résztvenni.” 33 Nem véletlen tehát, hogy nem teljesültek a l iberálisok azon várkozásai, melyek szerint a szabad verseny magától fogja eredményezni az ideális birtokviszonyok kialakulását. Az ideális birtokviszonyok kialakulása helyett a közép- és kisbirtok elzüllési folyamata következett be. 34 „ A szabad verseny és korlátlan rendelkezés

megbontotta a földbirtok rendjét és megfosztotta attól az állandóságtól, melyre nem csupán gazdasági, hanem socialis és politikai szempontból is szüksége van.Ha a jövő nem biztos, ha a talaj inog, a birtokos nem igen lesz hajlandó olyan kezdésekre a m elyek eredményét csak a k övetkező nemzedék élvezheti. Pedig ezek nélkül biztosan fejlődő mezőgazdaság nincs A stabilitás hiánya mellett megszűnik az a kapocs, a mely a gazdát a földhöz, a falu népéhez kapcsolta. Nem lesznek a kik azt socialis és politikai tekintetben vezessék s azok a szomorú socialis vagy inkább földosztó mozgalmak, melyek pár évvel ezelőtt Alföldünk békéjét megbontották, jó részt az erkölcsi alap lazulására vezethetőek vissza. 35 Az agráriusok elismerték, hogy a föld mobilizációja nyomán megnyíló hitellehetőségek kezdetben látványos fejlődéshez vezettek. 36 A kormány azonban abszolutizálva a szabadság jelszavát nem avatkozott be a később

egyre több aggasztó jelet mutató gazdasági folyamatokba, tétlenül nézte a f öldbirtok eladósodását és azzal áltatta magát, hogy az elbukottak helyére új, munkabíróbb réteg kerül és ezzel csak erősödni fog a nemzet. „ Ezek az elvek a morált, a hazafiságot kiűzték a magyar politikából.Lassanként kitűnt, hogy ez a politika minden ragyogó eredménye mellett is a nemzeti lét alapjait porlasztja szét”37 Utat nyitott az " uzsorások morál által nem, törvények által alig korlátolt" hadjáratának a "gyöngék, tudatlanok, műveletlenek" ellen. "Kiölte a nemzeti felelősségérzetet, sterilizálta a nemzeti lelkiismeretet, melynek feladata lett volna a pusztulás ellen tenni." 38 A korszak második felére Czettler Jenő tollából megszületett annak a folyamatnak a pontos közgazdasági leírása is, amely a "korlátok nélküli szabad verseny" körülményei között automatikusan vezetett az ingó tőke, a

plutokrácia, a börze uralmához. A szabad verseny egyre inkább az ingó tőke "munka nélküli szerzésvágyát kezdte szolgálni", a termelési ágak egyensúlya mindjobban felborult és a "leglelkiismeretlenebbeknek" tette lehetővé a nagy vagyonok gyűjtését. - állította az agrárius közíró Az ingó tőke fokozatosan úrrá lett a mezőgazdaság felett, a földbirtok nem annyira a jobb gazda, sokkal inkább a tőkeerősebb gazda kezébe került. Az ingó tőke főleg a szabad verseny által győzte le a mezőgazdaságot, amikor rászabadította „ a nagyonis fejletlen és csupán lokális piaci viszonyokkal ismerős mezőgazdaságra a világkonkurenciát”. Amikor az pedig ingótőke, mint hitelező találkozik a mezőgazdasággal, „magához szívja" a falu és a mezőgazdaság „apró megtakarított pénzét” és azokat a s zármazási helyről elvonva nemzetközivé teszi, hogy aztán mint spekulációs tőkét felhasználja épen azok

ellen, akiktől a tőke eredt. A gazdák hitelhiánnyal küzdenek, holott megtakarításaikkal és betétjeikkel éppen ők szolgáltatják a fegyvert a nagytőke kezébe. Ennek következménye aztán az eladósodás és a termelők növekvő függése a termelés nélkül szerző elemektől. A nagyipar is romboló hatású a mezőgazdaságra nézve, hiszen termékeinek olcsó konkurenciájával tönkretette a háziipart, de a nagyipar legalább nem az "improduktív szerzésvágy megnyilvánulása", mint az ingó tőke. 39 33 34 35 Czettler: i.m 45o Bernát 1903-as agrárpolitika 51.o U. ott 64o 36 Bernát István: A magyar demokrácia múltja, jelene, jövője. Rákosi Jenő Budapesti Hírlap Ujságvállalata, Budapest 19o4. 92o 37 Nemzeti lelkiismeret MGSZ 1898. I 295o 38 U ott 39 Czettler: Magyar mezőgazdasági szociálpolitika 48-50.o Agráriusok 9

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Bernát István egy 1913-as előadásában az ingó tőke természetét elemezve annak káros hatását már nemcsak a mezőgazdaságra nézve, hanem nemzetpolitikai összefüggésekben tárgyalva annak nemzetellenes voltát a következő gondolatmenettel fejti ki: "A véres forradalmak, a nyomukban járó békés erőfeszítések nevető örököseként a plutocratia, a pénz urainak uralma jelenik meg, a mely hatalmát a nemesebb ideálok kiölésére használva fel, előkészíti a társadalmak egészséges alapjainak megbontásával a bukást. Egyetlen törekvése a vagyon felhalmozása és ezért feláldoz mindent. Eszközei változnak, de czélja nemEszközei mások, mint voltak a hatalom régi kezelőié. Nem törekszik nyíltan souverenitásának kimondására Sőt szeret ismeretlen maradni. E mellett azonban megtalálja az utat és a

módot czéljainak elérésére. Fejlődésének kezdetén, mint azt leghivatásosabb képviselői, Carnegie, Rockefeller hirdetik, szaporítja a munkaalkalmakat Teremt fényt, ragyogást, de a vagyon egyenlő eloszlásának ellensége.Az egyenlőség elvéből indulva s eleinte a szabadság talaján állva, később a leghatározottabb ellensége lesz a dolog természetéből folyólag mindkettőnekA pénz téve úrrá mindenek fölött, leszorítja az ideális törekvéseketA védekezés épen nem könnyű, mert a demokratia fenntartása elszántságot, ideális fellendülést, sokszor áldozatotkíván, ellenben a plutocratia a jellem alacsony vonásaira támaszkodik, érti a módját a lekenyerezésnek s a népjogokért való küzdelemről való lemondást bőven jutalmazza. Ezt annál könnyebben teheti, mert a középosztály, melytől a legnagyobb ellenállás várható, a plutocratia uralma alatt megsemmisül, vagy legalább annyira meggyengül, hogy tőle tartani nem igen

szükséges. A plutocratia ellensége az erőszakos forradalmaknak Nem szeret a hatalommal szembe kerülni. legfeljebb akkor, ha biztos sikert remélA plutocratia rendesen a kölcsön adott vagy kölcsön kérendő milliók révén ejti meg a hatalom kezelőit. Gondoskodik róla, hogy ha természetes úton nem, akkor mesterségesen vétessenek rá az egyes államok az adósságcsinálásra. A plutocratianak egyenesen érdeke, hogy az államok zárószámadásai hiányokkal záruljanak" 40 Mint láttuk az agrárius közgazdasági irodalom -bár tematizálta az indusztrializáció árnyoldalait is- fő politikai ellenfelének mégis a pénzarisztokráciát, a gazdasági problémák fő okozójának pedig az ingó tőkét tekintette. Ez a markáns alapállás az ellenérdekelt táborban, a szabadelvűek szemében a tőketulajdon elleni általános támadásként aposztrofálódott. " Az agrárius mozgalom politikai momentumokkal van telítve, politikai célokkal van összenőve,

a mezőgazdasági érdek képviselőit társadalmi és politikai ellenszenv hatja át a tőke iránt és nem annyira objektív közgazdasági meggyőződés, mint pártszenvedély és párttaktika viszi őket harczba a nagy tőke, a tőzsdék és ezek mostani üzletköre ellen." - állította Tisza 41 A nemzetközileg szervezett nagytőke, mint agitációs jelszó szerinte azért hangzik hihetőnek, mert néhány tény annak igazságát valószínűsíteni látszik. Ilyen például a nagy vagyonok kétségtelen gyors keletkezése, hogy a pénzarisztokráciának van munka nélkül szerzett jövedelme. Elismerte, hogy „ az irigység, az ellenszenv ezek irányában emberileg nagyon érthető a földbirtokos osztály részéről, mely legjobb esetben is épségben tartotta fenn őseitől örökölt anyagi helyzetét s most könnyen szerzett milliók szerencsés birtokosai által jövedelemben, fényűzésben túlszárnyalva látja magát. Mi sem könnyebb, mint ezeknek egy

részökkel e lhitetni azt, hogy ezeknek titkos összeesküvése létezik ő ellenök, plutocraticus szabadkőművesség, mely elcsábít, vagy megveszteget pártokat és kormányokat s saját érdekében a gazda megrontására intézi a v ilág sorsát.” 42 Az a Szabadelvű Párt, melynek hatalma a t radicionális és a tőkés gazdasági elit kompromisszumán nyugodott az agrárius közgazdasági érvelésben a rendszer alapjait veszélyeztető tendenciákat vélt felfedezni, s ennek megfelelő vehemenciával és érveléssel reagált. Az ágazati szolidaritással, az 40 41 Bernát István: A demokratia védelme. Magyar Gazdák Szemléje 1913I 80-81o Tisza i.m 58o 42 U ott 59-60.o Agráriusok 10 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- agrárszektor agráriusok által hangoztatott érdekközösségével szemben a magántulajdon szolidaritásának elvét szegezte szembe, amelyet az

agrárius gondolkodási stílus szerintük megsérteni látszott: "Milyen konkrét jeleket tudnak felmutatni a tőke szolidaritására?” – teszi fel a retorikai fordulatot szolgáló kérdést itt idézett írásában Tisza, hogy aztán az agráriusokat megfenyegethesse az agrárszocializmussal. Annak a meggyőződésének adva hangot, hogy ő a tőkének egyetlen szolidaritását ismeri el, ez pedig a tőke szolidaritása a m agántulajdont fenyegető szocializmussal szemben. „ Kivált nekünk magyaroknak szarvas hiba erről a szolidaritásról megfeledkeznünk. Nálunk a szocializmus eleitől fogva földosztási törekvésekben nyilvánult meg, a magyar nép előtt az uradalmak sokkal élőbb képviselői a nagy tőkének, mint az ingó vagyon, s ha sikerül őt harcba vinni a tőke ellen, bizony ott támadja meg azt, ahol közelebb éri, s a Zichyeken keresztül jut el a Rotchildokhoz.”43figyelmeztetett az agrárius álláspontban felfedezett veszélyekre a pártelnök

Hasonlóképpen vélekedett 1897-ben Darányi Ignác földművelési miniszter, a Magyar Gazdaszövetség majdani igazgatója is. Képviselőházi felszólalásában, melynek apropóját a néppárti mozgótőke ellenes agitáció és az agrárius gazdakörök egy részének tőkeellenes hangulata adta annak a véleményének adott hangot, hogy "tőkének nemcsak az ingó tőke tartatik, épp oly tőke az ingatlan is, a ki az egyik ellen izgatott, izgat a másik ellen is. Én azt tartom, hogy azoknak, a kiknek a társadalmi rendnek jelen alakjában fenntartása érdekökben áll, azoknak ilyen jelszavakat használni egymás ellen nem szabad, mert különben ledől és összeroskad az az alap, a melyen mindnyájan állnak és mindnyájan akarnak állani." 44 Az agráriusokat azonban nem lepte meg hogy a hatalmon lévő politikai elit nem hajlandó elismerni a plutokrácia közgazdasági életre gyakorolt káros befolyását. Úgy vélték ugyanis, hogy a liberális kormányok

Európa-szerte a pénzoligarchától függnek, az államnak folyósított hitelek révén ki vannak szolgáltatva egy, a politikai hatalomnál is nagyobb hatalomnak. A korszak második felében a monopolkapitalizmus irányába mutató közgazdasági folyamatokat, majd az imperialista politika jelenségeit is a plutokrácia érdekeivel magyarázták. A plutokrácia a politikában nem jelenik meg nyíltan, a háttérből, az állami költségvetés hiányának finanszírozásán keresztül biztosítja magának a befolyást a nemzetek életére. Ebben fontos segítőtársa a sajtó, mely "megvesztegetésre szervezve és központosítva van" 45 A plutokrácia az államhatalmat törekvései végrehajtójává tette olcsó állami hitelek folyósításával. Enélkül lehetetelen volna az állami mindenhatóság kiterjesztése, a h ivatalok szaporodása, a hadsereg fejlesztése. "Azon kiadások révén, melyek csak kölcsönökkel elégíthetők ki, az állam hűséges

adófizetőjévé válik a pénz urainak s ezek részére köti le a nemzetek jövőjét. A titkos, felelősségre nem vonható, ellenőrzés alatt nem álló, névtelen hatalom belenyúl az állami életbe és részt követel magának a politika irányításánál. Új intézményekkel hatalmát biztosítani nem szükséges. Elég, ha a régieket a m aga érdekében használja ki. Bizonyos fokig tiszteletben tartja a múltat is és épen nem ellensége a feudális időkből maradt megkülönböztetéseknek." 46 Az állami szolgálatot a politikusok sokszor csak egy lépcsőfoknak tekintik ahhoz, hogy egy iparvállalat, vagy hitelintézet igazgatói lehessenek. Az állam közömbössé válik az erkölcsi kérdések iránt és engedi, hogy, hogy a "korlátlan önzés a ravasz és lelkiismeretlen egyéneket jutassa a jók és becsületesek fölé" 47 43 U ott 60.o Darányi Ignác 1897. február 18-i képviselőházi felszólalása In: Darányi Ignác Válogatott

dokumentumok Szerk. és a bevezetőt irta: Fehér György Osiris Kiadó Budapest 1999 80o 45 Bernát István: A demokrátia védelme. Magyar Gazdák Szemléje 1913 I 84o 46 U ott 90.o 47 U ott 89.o 44 Agráriusok 11 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- I. 1 c A liberális közgazdaságtani iskola elvi alapjainak megkérdőjelezése Az agráriusok az ingó tőke által okozott pusztítás tematizálásával és a károk feltérképezésével természetesen nem a magántulajdon alapjain álló rendet kérdőjelezték meg, hanem áttételesen a liberális gazdaságpolitika elvi alapjait bírálták. A Magyar Gazdaszövetség célját Károlyi Sándor elnök egy a merkantilizmust alternatívaként felváltani képes közgazdasági irányzat kimunkálásában jelölte meg, amikor az 1898-as közgyűlés elnöki megnyitó beszédében a következőképp fogalmazott: A Gazdaszövetség

"Szemben azon áramlatokkal, amelyek a földművelésnek kárára vannak, szemben a merkantilis irányzattal keresi azon közgazdasági irányokat, a m elyek a mezőgazdaság előmozdítását eszközölhetik és törekszik azok érvényesítésére." 48 Eme közgazdasági alternatíva kimunkálásához természetesen a l iberális közgazdasági tételek kritikáján keresztül vezetett az út. Azt tudomásul vették, hogy a XIX század az "indusztrializmus" százada volt, de azt már erősen vitatták, hogy a nagyipar egyoldalú fejlesztése egybe esne a nemzeti fejlődés hosszú távú érdekeivel. Bernát több alkalommal indult ki abból a tényből, hogy Magyarország népe többségének foglakozását tekintve földművelő ország, miközben "gazdasági politikája az új idők kezdete óta annak az uralkodó fölfogásnak a hatása alatt áll, hogy a gazdagság igazi forrása nem a gyéren jövedelmező mezőgazdaság, hanem az ipar és a

kereskedelem. Ennek folytán az állam gondoskodása főleg ez utóbbi ágak felé fordult s ennek művelői a napisajtó által is támogatva sokkal nagyobb súlyhoz és jelentőséghez jutottak annál, a mit igényelhettek volna. Áll ez főleg a pénzkereskedelemre nézve, a mely e tőkében szegény országban az utolsó félszázad alatt igazán csodálatos virágzást ért és bő jövedelem forrása volt a legnagyobb gazdasági válságok között is. Sőt akkor még leginkább" 49 Czettler is úgy vélte, hogy mivel a kapitalisztikus fejlődés elhomályosította a mezőgazdaság eredeti hivatását és az ipart állította a közgazdák érdeklődésének középpontjába az a tévhit keletkezett, hogy a tőkeképződésnek és a népesség eltartásának egyedüli forrása az ipar. Az egyoldalú iparfejlesztés hatására felborult a közgazdasági ágak egyensúlya, a mezőgazdaság alárendelt helyzetbe került, mert a fölművelők az ingó tőkével szemben

szervezetlenek voltak. Ennek az egyensúlyvesztésnek viszont az egész közgazdaság kárát látja, mert a termelés végső célja a népesség ellátása. 50 Bernát 1903-as "Agrárpolitikájában" erről a következőképp vélekedett: „A különféle gazdasági érdekek felkarolása ritkán terjed ki mindnyájunkra. Most ez nyomul előre, holnap amazért vagyunk hajlandók síkra szállni. Így a múlt század fejlődése az industrializmust uralta. A legjelentékenyebb erők ennek szolgálatába vannak A földet művelő osztályért aránylag kevés történik. Elterjed és sokáig ellentmondás nélkül tartja magát a nézet, hogy fölszabadulva a hűbéri szerkezet bilincseiből, a szabaddá tett földbirtokon élők végezzék tovább a munkát, melyet boldogulásuk megkíván. Ennek a nézetnek hézagos, sőt veszedelmes volta csak évtizedek múltán derül ki, mikor az emelkedés helyett ezernyi ezren mentek tönkre. Államférfiak és törvényhozók

figyelme első sorban az iparnak fejlesztésre irányul, Ez szerintük a gazdagodás forrása. A közvélemény velük egy húron pendül, mert nem elég erős ahhoz, hogy , ho gy önálló nézetet alkosson s a gazdasági politikát ahhoz képest rendezze be.” 51 Szerinte a hasonlóság Colbert merkantilizmusa és az új, szabadelvű merkantilizmus között szembetűnő. Ugyanis ahogyan XIV Lajos korában a nemesfém, úgy a liberális gazdaságpolitikai alapelvek következtében az aktív kereskedelmi mérleg, a pénzintézetek 48 Károlyi Sándor elnök megnyitó beszéde: Az 1898–as MGSZ közgyűlés jegyzőkönyve. MGSZ 1898 decemberi füzet 917–927.o Az idézett rész: 49 Bernát István: A demokratia védelme. A Tudományos akadémi8án 1913 február 10-én tartott felolvasása Magyar Gazdák Szemléje. 1913 I 68-69o 50 Czettler Jenő: Magyar mezőgazdasági szociálpolitika i.m 76o 51 Bernát István: Agrárpolitika i.m 8-9o Agráriusok 12

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- virágzása, az export növelése vált fő szemponttá, az ipari termelés vált fő érdekké. Ehhez az alapképlethez tették hozzá a s zabad verseny elvét a p hysiocraták, akik i gyekeztek megszabadítani a mezőgazdaságot az ő bilincseitől. Tőlük ered a laissez faire laissez passer elve, szemben a Colbert–féle atyáskodó, de nem mindig szelíd abszolutizmussal.52 A merkantil tanok nyomán kialakuló industrializmus eredményei alapján tehát Bernát szerint nem nehéz bebizonyítani, hogy ellentétesek a nemzeti fejlődés érdekeivel. ”Az óriási városok mellett a vidéki lakosság apad. A nagy centrumokban összefolyó proletár elemek törekvései a hazát, vallást és a t ársadalom békéjét e gyaránt fenyegetik. A pénz ingóértékének tömege bámulatosan fölszaporodik, de paradicsomi állapotokat mégsem bír

teremteni. Sőt úgy látszik, mintha a p énz is elveszítené azt a nagy termelő erőt, a melyet előbb neki imputáltak.A mammonimádás mégis általános. A nemesebb lelkek és az érző szívek egyaránt föllázadtak az ellen, hogy annyi boldogtalan és elbukott existentia mellett néhányan dúskáljanak a föld javaiban s ezt a h elyzetet az óhajtott ideálnak mutassák be.” 53 Erre a torz fejlődésre adott válasz az agrárius mozgalom- állítja a Gazdaszövetség titkára. Képviselői szembefordultak azzal a k özvélekedéssel, m ely szerint a n épért 1848–ban mindent megtettek, amit lehetett, mostmár csak takarékosságra és szorgalmas munkára van szükség a boldoguláshoz. Az agráriusok belátták, hogy "a jobbágyfelszabadítással csak félmunkát végeztünk". Az új rend keretében szervezetet és védelmet kell adni a föld birtokosainak, az agrárnép érdekeit fel kell karolni, a fejlődés nemkívánatos következményeit

szociálpolitikai alkotásokkal kell korrigálni, tehát ”az egyoldalúság helyébe a nemzet minden rétegének megfelelő politikát” kell folytatni. 54 A mozgalom közgazdasági folyóiratának, a Magyar Gazdák Szemléjének cikkeiben a m erkantilizmus és a " merkantilisták" elleni küzdelem rendszeresen visszavisszatérő, központi jelentőségű elem. A lap - amely egyébként a koalíciós kormányt, mint a merkantilizmusra adott "ellenhatást", annak teljesítményét, mint a merkantilizmus elleni sikeres harcot és a k isember védelmére tett hathatós intézkedések korszakát értékeli -az agrárius-merkantil ellentétet "örök harcként" definiálja 55 és a következőkkel utasítja vissza a "merkantilista" Lánczy Leónak, a b udapesti Kereskedelmi Kamara elnökének véleményét: "Amit önök s zidnak, tisztelt uraim, az nem visszaesés, nem retrográd irányzat, nem is jogosulatlan reakczió. Épen ellenkezőleg Ez

a haladás, a tisztábban látó, körültekintő politika eredménye, a mellyel a nyugati, a mindenkinél sokkal inkább iparos államok is kénytelenek voltak megbarátkozni." 56 Míg Bernát a "merkantilizmus" abszolutizálása ellen tiltakozott, addig Czettler az utilitarizmus logikájának tarthatatlansága mellett érvelt. Arra hívta fel figyelmet, hogy az utilitaristák tévedtek, amikor a forgalom szabadságában és az elméletükben ennek mozgatója gyanánt szereplő egészséges önzésben a társadalmi harmónia spontán megalapozóját látták. A történtek bebizonyították, hogy a szabadverseny nemcsak a g azdasági érdekek között nem teremti meg a szükséges harmóniát, "de a lelkiismeretlennek, az erőszakosnak fegyvert ad a kezébe a gyengébbek elnyomására és kifosztására." Az individuálist közgazdasági iskolának egyes belátóbb munkásai ugyan, mint például J.St Mill gondolkodóba estek a mezőgazdaság veszélyeztetett

érdekei fölött, de a bajoknak orvoslásához hiányoztak elvi álláspontjaik és gyakorlati tapasztalataik. Czettler szerint itt érhető tetten a liberális gazdasági iskola elméleti alapjának fogyatékossága. " Ez az iskola az egyénből indul ki, mint gazdálkodó alanyból, nem látja a termelő társadalmi osztályokat, annál kevésbé képes azok bajait felismerni. Egy egész társadalmi osztály pusztulásában nem lát mást, mint az egyén élhetetlenségének megnyilvánulását s azt a természetes kiválasztódás szükségszerű folyamatának tekinti.Ez az 52 V.ö: u ott 10-13o U. ott: 13-14o 54 V.ö: u ott 14-15o 53 55 56 Az örök harcz MGSZ 1909. II 65o U ott: 67-68.o Agráriusok 13 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- iskola a g azdasági élet nagy kérdését akként fogta fel, hogy a s zabadverseny egyesíti a termelőket egy nagyobb

szervezetben: a világpiacon, hol a kereslet és a kínálat az ipari és mezőgazdasági termelők áruit kicseréli. A szabadpiacból és a forgalom szabadságából kiindulva, vizsgálódásuk lényege az volt, hogy a földműves el tudja–e látni élelmiszerrel a városi népességet. A liberális iskolának legfőbb törekvése az volt, hogy a mezőgazdaságot.az iparnak és kereskedelemnek élelemmel való ellátására buzdítsa” 57A liberális gazdasági iskola tétele a R icardo nevével összeforrt földjáradéktan elmélet, mely szerint a földbirtokosok az összes többi társadalmi réteg kárára vagyonosodnak, anélkül, hogy a nemzetgazdaságot gyarapítanák, az angliai viszonyokra szabottak, konkrét politikai helyzetben születtek, ahol a cél a feudalizmus utolsó fellegvárának, a nagybirtokos osztály politikai hatalmának megtörése volt. A liberális közgazdasági iskola elméleti tételei magukon viselik annak a kornak a nyomát, amikor születtek, a

helyzet azonban ma már teljesen más. Jellemző módon tehát nem tudnak mit kezdeni az olyan kérdésekkel, mint a kisgazdakérdés, nem képesek használható reformtervet kidolgozni az agrárkérdés megoldására. A szabadelvű gazdaságpolitika tehetetlensége az idejétmúlt elméletekhez való ragaszkodásban rejlik és ez "Riccardó követőinek nagy szociális tévedése". 58 -állította Czettler I. 2 a Felszabadulás a "frázisok uralma" alól: a társadalomfejlődési folyatok agrárius értelmezése Az agrárius politikai publicisztikának egyik központi témája a magyar társadalmi folyamatok elemzése és ez nem volt véletlen. Természetesen az a n agy átalakulási folyamat, amely feudális társadalomstruktúra bomlását, a p olgári társadalom formálódását eredményezte önmagában is indokolta, hogy a szociológia, mint tudomány az értelmiségi kommunikáció központi elemévé vált a korszakban. A kapitalista fejlődés nem várt

negatív társadalmi következményei, a munkásosztály nyomora, a nincstelen parasztság számának növekedése, a és nyomukban a társadalmi ellentétek kiéleződése olyan válságjelenségek voltak, amelyekre a szociális érzékenységet nélkülöző klasszikus szabadelvűségnek nem volt kompetens politikai válasza. A liberalizmus válsága nyomán keletkező új ideológiai irányzatok értelemszerűen fordultak a növekvő szociális problémák felé. Ezzel összhangban a szociologikus szemléletmód, mint a közjogi gondolkodás alternatívája általánosan jellemző a liberalizmust balról és jobbról bíráló konkurens ideológiákra. Ezek az irányzatok a politikai vitákban szakítanak a közjogi és historizáló érveléssel, kritikájukat és agitációjukat más dimenziókba helyezik. " A társadalom struktúrája ugyan még a régi, a fórumon a közjogi és történelmi ismeretek ideológiájával élnek a vezetők" -írja Czettler 1904-ben, majd

így folytatja: " de az intelligencia és a nép nagy tömegeit már nem érdeklik ezen formalitások, összes figyelmét a bonyolult gazdasági élet által fölvetett szociális problémák foglalják el." 59 A polgári radikálisok számára az általuk művelt szociológia egyben politikai jelszó is volt, az agráriusok pedig a szociologikus szemléletmód segítségével jutottak el a mozgalom egyik központi jelszavát jelentő szociálpolitika, ezen keresztül pedig a mezőgazdasági szociálpolitika, mint önálló tudomány gondolatáig, amelyről később még részletesen szólunk. Az agrárius szerzők társadalomképében az "úton lévő társadalmi csoportok", az emelkedő és pusztuló osztályok viszonyának leírására került a hangsúly. Úgy érzékelték, hogy a nagy 57 Czettler: Magyar mezőgazdasági szociálpolitika i.m 113-114o V.ö: u ott 116-119 o 59 Czettler Jenő: A magyar ifjúság szociális feladatai Kötet 247.o 58

Agráriusok 14 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- "társadalmi forrongás"-ból olyan folyamatok kezdenek kirajzolódni, amelyekben az agrárrétegek, a tradicionális rétegek egyre inkább a változás veszteseivé válnak és váltak már eddig is. A mai magyar társadalom „ egy nagy forrongó tömeg. -írja Geöcze- "félig bomladozó félen, félig újjáalakuló félen .A régi társadalmi rétegek fenekestől felforgatva: A gentry vagyonából kipusztulva, züllőfélen maga is, a parasztság kivándorlófélen, régi erkölcseiben megzavarva a félfelvilágosodás által – egyik sem az már, aki volt, helyettük más társadalmi rétegek kerekednek felül, a felgazdagodottak, azok, a kiket vagyonuk emel: a zsidóság, a városi polgárság, az iparos, a kereskedő elem, sőt vannak oly társadalmi csoportok is, többnyire foglalkozás szerint, a m elyeket

egyenesen a k or megnövekedett igényei hoztak létre, a tanítók és forgalmi hivatalnokok hatalmas testülete. A társadalmi forrongásból tehát egyes csoportok kezdenek kiválni, a tétlen elemek pedig hullanak szét és szóródnak .hol egyik–hol másik eleven, működő csoporthoz. Csak figyeljük megkik állnak ma a dolgok élén? A kikre azelőtt rá se ügyelt senki. Hova lettek az egykori vezetők? Szétzüllve tengődnek.” 60 A tradicionális rétegek szemszögéből szemlélve a polgári fejlődés a magyar társadalomra, társadalomszerkezet alakulására nézve lesújtó következményekkel járt. Ami szabadelvű világnézet talajáról a modernizáció vívmányaként volt ünnepelhető, - elismerve ugyan, ámde zárójelbe téve a n em kívánatos, vagy nem várt negatív melléktermékek meglétét - az az agráriusok szemében a társadalom felbomlásának és erkölcsi züllésének folyamata volt. Társadalomszemléletükben a hangsúly épp azokra a nem

kívánatos következményekre esett, amelyeket a liberális társadalomkép -ha nem is éppen eliminálni -de jelentőségét mindenképpen csökkenteni igyekezett. Az egyik a változások nyomán keletkező nyereségeket tematizálta, míg a másik inkább a veszteségekre helyezte a hangsúlyt. Amikor Mailáth József gróf 1903-ban szociálpolitikai beszédei gyűjteményes kiadásához megírta a kötet előszavát tömören így jellemezte a polgári társadalomban lezajlott fő társadalomfejlődési tendenciákat: " Nem voltunk felkészülve a 48–iki átalakulásra, egy őstermelő országban ennek előbb–utóbb válsághoz kellett vezetnie. A jobbágy a patriarchális viszony felbomlásával elvesztette támaszát, a magárahagyott nép erkölcsileg tönkrement, a szocializmus hatása alá került, vagy kivándorolt. A középbirtokos eladósodott, a középosztály elpusztult A 48–iki átalakulás a jövőben feltehetően áldásos lesz majd az új nemzedékre, de

a közvetlenül érdekelteket sújtja most a leginkább." 61 Az agrárius irodalom elismerte a p olgárosodás tényét, de bírálta annak helytelen - mert a magyar társadalom tradicionális rétegeinek érdekeit figyelmen kívül hagyó - jellegét. A gazdaságpolitikában elkövetett szabadelvű hibák és mulasztások legsúlyosabb következményét nem is elsősorban a gazdaságban, hanem a felelőtlen politika nyomában a vidéken kibontakozó szociális folyamatokban vélték felfedezni, amelyekhez természetesen komoly politikai konzekvenciákat kapcsoltak. Annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy ha a liberális gazdaságpolitika előrelátó lett volna és számolt volna a várható szociális hatásokkal, akkor bizonyára nem sikerült volna "az aranyborjú néhány élelmes lovagjának tönkretenni s demoralizálni egész falvakat" 62 A tradicionális falusi társadalomstruktúra felbomlását és a v idék társadalmának polarizálódását, az

agrárproletariátus kialakulását ugyanis az agrárius szerzők a " kapitalisztikus ipari és városi fejlődéstől elkápráztatott állam" mezőgazdasági problémák iránti érzéketlenségével magyarázták. A szabadelvű gazdaságpolitikának tudták be, hogy a régi "harmónia" és "érdekközösség", a "szolidaritás" megszűnt a falu lakói között, a korábban egységes földműves osztály pedig szétszakadt 60 Geőcze Sarolta: A mai magyar társadalom In. im72–73 Mailáth József gróf szocziálpolitikai tanulmányai és beszédei. Budapest 19o3 Kilián Frigyes és utóda könyvkereskedés. 7o 62 B.B: Földművelésügyi költségvetés MGSZ 1898 I 58o 61 Agráriusok 15 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- kisgazdákra és mezei munkásokra. 63 Hogy "apadnak a p olitikai szabadság régi támaszai, az önálló

elemek", nemkülönben tömeges mérteket ölt a középosztály fiainak "hivatalokba tódulása", valamint az "alsóbb néprétegek" kivándorlási hulláma előbb kelet, majd Kanada és Amerika felé. Hogy a Galíciából "betódult zsidóság" a ruthének lakta megyékben szomorú pusztítást okozott. És hogy a kór átcsapott az alsóbb rétegek "erkölcsi nézeteire" is, az "agrárszocializmus tekintetében megelőztük a világ többi nemzetét". 64- összegezte Bernát István a szabadelvű gazdaságpolitika bűnlajstromát 1898-ban. I.2b A középosztály-kérdés Az agrárius szellemiségű gondolkodók tehát értelemszerűen az agrár -Magyarország társadalomstruktúrájának felbomlási tüneteiből indultak ki. E folyamat központi kérdésének a vidéki középosztály pusztulását látták, mert úgy vélték, hogy az egykori középnemes nemcsak a vidék társadalmának összekötő kapcsa, a nép

természetes vezetője volt, hanem mint önálló egzisztencia, a politikai szabadság modern kori támasza, a vidék fölé uralmát kiterjeszteni törekvő pénztőke elleni védekezés egyetlen komoly záloga lehetett volna. Nem véletlen tehát, hogy az évente megrendezett agrárius gyűlések sorozatában az 1899-es kassai a középosztály kérdését állította központba. A gyűlésen a vitaindító beszédet Károlyi felkérésére gr Mailáth József tartotta "Középosztály és társadalmi egyesülés" címmel. Ebben élesen támadta a kormány dzsentripolitikáját és annak a véleményének adott hangot, hogy a polgárosodás Széchenyi által képviselt programját a szabadelvű politika elárulta. A középbirtokosság fenntartása helyett az állam a városokba csalogatta őket, megteremtette a hivatalnok stréber hadat, a "hivatali proletariátust" és a bürokratizmust, a vidéken pedig hagyta hogy helyüket a bérlők, az idegenek foglalják

el. 65 Károlyi Sándor a következő évben a szövetség januári közgyűlésén a témát folytatva a dzsentri agrárvilágból való kiszakadásának legsúlyosabb következményét abban látta, hogy eltűnt az a vezető osztály, mely a néppel össze van forrva és amely ezáltal annak természetes vezetője lehet. Az új osztály viszont még nem tanulta meg, hogy a népet mire miként kell vezetni. Az agrárius mozgalom feladatát abban je lölte meg, hogy visszaállítsa, pontosabban újrateremtse a megbomlott viszonyt a nép és az annak vezetésére hivatott középosztály között. Károlyi újrateremtésről beszélt, mert szerinte a régi és új osztályoknak össze kell forrni e n emzeti feladat teljesítésére. "És ebben az összeforradásban"- hangsúlyozta - "a főelem, a mihez mindennek rendezkedni kell, a magyar nemzeti, faji szupremáciaA magyar faj ennek az országnak minden etnikai faktora fölött áll. Erélye, határozottsága,

államalkotó és megtartó ereje helyezi a vezető polcra és ezt meg kell tartani." 66 A szabadelvű rendszer a Magyar Gazdák Szemléjének ez évi állásfoglalása szerint, egyrészt ott követett el mulasztást, hogy nem vette figyelembe, hogy nálunk a harmadik rend a polgári átalakulásban nem játszhatott szerepet és ezért a társadalomátalakító feladatokat a k özépbirtokosság vállalta magára. A kiegyezés utáni politikának észre kellett volna vennie, hogy eme tényre "a politikai és nemzeti élet sok hiányossága vezethető vissza" és törekednie kellett volna a polgári középosztály tudatos kifejlesztésére. Tehette volna ezt oly 63 Czettler.:im 89-95 Bernát: Agrárpolitika MGSZ 1898. II 781o 65 Mailáth JÓZSEF: Középosztályunk és a társadalmi egyesülés. Felolvasta az 1899 októberi kassai agrárgyűlésen. kötet 142-157o 66 Károlyi Sándor megnyitó beszéde a Magyar Gazdaszövetség 1900. január 8-i közgyűlésén Magyar

Gazdák Szemléje 1900. jauári füzet 2-3o 64 Agráriusok 16 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- módon, hogy a vidéki középosztályt, "mint az oligarchikus túlkapások ellenszerét" konzerválja, különböző intézkedések meghozatalával megvédi attól, hogy "vagyonából kiforgassák". Másrészt, hogy megvédi a hagyományos ipart és a kereskedelmet a hanyatlástól, a céheket a felbomlástól és ezáltal a magyar társadalom tradicionális elemeit helyezi a polgári társadalom középosztályának alapjába. Nem ez történt, a szabadelvű politika " ehelyett hagyta a kisipart megsemmisülni, a céh eket felbomlani, az igazi ipart és kereskedelmet elsorvadni és a pénzkereskedelmet dominánssá válni. 67 Bernát István 1904-ben, a magyar demokrácia jövőjét elemző művében a középosztály-kérdés lényegét abban látta, hogy

pusztulása a társadalmi ellentétek fokozódását fogja eredményezni. "a gentry is széthull, az ellentéteket mérséklő középrétegek elsenyvedése a legszomorúbb jövőre utal.” 68 A gentry pusztulásának oka sokkal inkább az az „erkölcs örvény”, amibe jutottak, s nem elsősorban gazdasági természetű. Elvesztette öröklött hagyományait, s a múltból csak egyet őrzött meg, a szívós dolgozni nem akarást, ami a modern korban bűn, amikor a "noblesse oblige–nek nincs ereje többé". A folytonos pénzszükség miatt kiszolgáltatják magukat a pénzhatalomnak és ezáltal befolyást biztosítanak a pénzvilágnak a politikai alakítására és a "plutokrácia útjait egyengetik". 69 Ami a középosztály politikát illetően a 90-es években még a jövőre vonatkozó figyelmeztetésként is hathatott a következő század tízes éveinek vége felé már csak a nemkívánatos társadalomfejlődési trendek nyomán keletkező

"kórtünetek" leírása volt. A vidéki középosztály fiai tömegesen fordultak el a falvaktól, hagyták ott az önálló gazdálkodást és kerültek alkalmazottként az államnak, vagy a tőkének alárendelt helyzetbe. A hivatalnok ugyanis "Függ a fellebbvalóitól, függ a hitelezőktől, függ az árú és lakásuzsorásoktól, függ mindenkitől; egyéniségét vesztett alakja a társadalomnak, melyet naponként jobbra-balra ráncigálhat mindenki." 70 Gidófalvy István a kúriák elnéptelenedésével párhuzamosan elszaporodó hivatalnokréteg jelenségét a gyakorlati pályáktól való tartózkodással, a jogászpályák népszerűségével és a jogi egyetemi túltermeléssel magyarázta. 71 A folyamat az agráriusok számára túl a vidéki középosztály pusztulásán túl azért volt különösen aggasztó, mert benne az improduktív, a termelőmunkát nem végző elemek elszaporodását látták. "Társadalmi nyomorúságaink egyik

szembeszökő tünete a hivatalnoki és értelmiségi pályák túlzsúfoltsága." - szögezte le a s zomorú tényt Szilárd Ferencz is a k özéposztály kérdéseit taglaló tanulmányában. "Lassan oda jutunk, hogy Magyarországon munkásokban hiány lesz, de urakban nagy lesz a túltermelés és míg a munkás folyton nagyobb számban vándorol ki, addig az úri proletárság a nyakunkon marad és egymás szájából kapkodja ki a falatot." 72 A szerző ennek a nyilvánvaló aránytalanságnak az okát abban látja, hogy az ipari és kereskedelmi pályák nem nyíltak meg a "magyar társadalom szülöttei" előtt, a magyar középosztály fiai legfeljebb csak a tisztviselők alárendelt szerepét és sovány kenyerét kapták. "Bürokratizálják" az ipart és a kereskedelmet, ahelyett hogy fejlesztenék. A kisipar "teljesen kiesett abból a társadalmi összefüggésből, a mely megilleti." Művelői nem lettek kiegészítő részei a

középosztálynak, hanem lecsúsztak az alsóbb osztályok közé. "A középosztály ezidőszerint majdnem kizárólag hivatalnoki és lateiner elemekből áll, mert a mi a magyar földbirtokos gentryből még exisztál és a mi polgári elem fejlődött, az csak rudimentum. Az egyik maradványa egy befejezett múltnak, a másik kezdete egy jövő fejlődésnek, a melynek 67 V.Ö középosztály Magyar Gazdák Szemléje 1900 februári füzet 84o Bernát István: A demokráciai.m: 103o 69 U ott 120.o 70 Gidófalvy István: A hivatalnok. A Magyar Gazdaszövetség Kiadványa Stephaneum Nyomda RT Budapest 1907. 6o 71 V.ö u ott: 10-12o 72 Szilárd Ferencz: A középosztály kérdései. Magyar Gazdák Szemléje 1911 I 244o 68 Agráriusok 17 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- útjára okvetlen rá kell térnünk, ha gazdasági életünk jövőjét kockáztatni nem

akarjuk." 73állította a szerző A fenti gondolatmenettel több ponton összecsengett a szabadelvű politikai gondolkodás előfeltevése és helyzetértékelése is. A liberalizmus is a k özépnemesség polgárosodásának talaján állt. Az új társadalom alapját egy olyan nemzeti középosztályban látta, amely "átölel minden társadalmi réteget" és magában foglalja annak "színe-javát". Sürgette a középnemesség utódainak polgárosodását, a dzsentri összeolvadását a polgári rétegekkel amely szerinte megkezdődött, de aztán lelassult. Ennek döntő mozzanatát mindkét fél a középnemes utódainak felelőtlen gazdasági magatartásában és mentalitásában jelölte meg. Tisza aki például úgy vélte, hogy mivel a polgári Magyarország politikájában szükség van a valódi önkormányzatra, melynek egyenesen feltétele a b irtokos osztály, mert "családi hagyományai, közügyekben való jártassága, politikai érzéke a

nép között máiglan megőrzött segélyével a közügyeknek kiszámíthatatlan hasznára lehet." Elismerte, hogy az úrbériség megszüntetése érzékeny károkat okozott a köznemességnek, de helyzetének előnytelen alakulásában éppúgy kárhoztatta "gőgjét mellyel elfordult a produktív munkától, gondatlanságát, mellyel a megváltozott idők követelményeit figyelmen kívül hagyá, s könnyelműségé(t), mellyel azon arányban fokozta költekezését, aminőben apadtak bevételei." 74 Az agrárius publicisztika is hasonlóképpen kárhoztatta a dzsentri mentalitást, bár nem minden esetben fogalmazott olyan élesen. Bernát a d zsentri politikai és gazdasági teljesítményét szembeállítva törekvéseinek ellentmondásosságára hívta fel a figyelmet: A dzsentri szerinte "az alkotó munkában már nem szerzett olyan érdemeket, mint a szabadságért való küzdelembenNem alakult ki benne a munka szeretete, nem tette magáévá a modern

munkafelfogást, az újonnan nyílt irányok meghódítását meg sem kísérelte Azok az emberek, akik a magyar demokrácia megerősítésére vállalkoztak, talán mire sem voltak kevéssé alkalmasak, mint arra, hogy egyrészt önálló, másrészt sikeres gazdasági politikát teremtsenek." 75 Az azonos problémaérzékelés ellenére azonban a magyarázatok, az ezekből levonható következtetések, és a javasolt megoldások már eltérő irányokba mutattak. Bereviczy Albert a 80-as évek közepén a dzsentri polgárosodásának lelassulását a fentieken túl azzal is magyarázta, hogy a kívánatos folyamatot bizonyos retrográd irányzatok más irányba terelték. 1884-ben épp az agrárius mozgalomra utalva arra ösztönözte a középbirtokost, hogy "simuljon egész lélekkel a középosztály többi elemeihezvegye fel velük a versenyt a gazdasági kereset és a társadalmi működés minden becsületes terén", bízva önerejében ragaszkodjék a liberális

elvekhez, utasítson el magától "minden politikai felhasználásra szánt sarlatán kísérletet", "ne fogadjon el semmi kiváltságot" és lássa be politikai válsága épp azért mérgesedett el, mert "rossz tanácsadói mindinkább elterelték a liberális iránytól." 76 A z agráriusok hajlamosabbnak mutatkoztak viszont válaszként a szabadelvű politika nemzeti érdekeket szem elől tévesztő felelőtlenségére hivatkozni. Mint láttuk elismerték, hogy a középbirtokos osztály részben azért hanyatlik, mert "kellő iskolázottság nélkül került át egy olyan korszakba, amelyben a hitel dominál", de azt is hangoztatták, hogy ezenközben az állam nem gondoskodott arról, hogy kellő forgótőkével rendelkezzék és hogy a fönnálló örökösödési rend ne vezessen birtoka elaprózódásához. "Eddigi közgazdasági politikánkat a fennköltebb szempontok szerint kell berendezni. A legfőbb cél a „suprema lex”, a

helyes szociális fejlődés és „azon rétegek megerősítése, melyeknek hivatása, hogy az állam nemzeti jellegét megőrizve, az itt nyíló föladatokat 73 V.öu ott: 244-245o Az idézett rész: 245o Tisza István: Az agrárius kérdésről. Tisza István Összes Művei I köt 364o 75 V.ö: Bernát: A demokráciaim 41-48o Az idézett rész: 52o 76 Bereviczy Albert: A dzsentriről 1884 In: Magyar liberalizmus. Válogatta: Tőkéczky László Modern ideológiák. Sorozatszerkesztő: Gyurgyák János Századvég Kiadó Budapest 1993 173–182o Az idézett rész: 181-182.o 74 Agráriusok 18 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- helyesen megoldják” 77 - érveltek a kiemelt társadalmi csoport érdekében történő állami beavatkozás szükségessége mellett. 1911-ben egy, az OMGE szociális bizottságában lezajlott vitában a résztvevők már hajlamosnak mutatkoztak arra,

hogy a középbirtok polgárosodásának elmaradását, a d zsentri gazdasági magatartását ne személyes tulajdonságokkal, hanem általános társadalomfejlődési okokkal magyarázzák. A "nemzeti jelleget képviselő magyar nemesi osztály" szemében eszerint az érvelés szerint az idegen városi polgárság "expoziturája volt az idegen hatalomnak", mivel "nemzeti polgárság" nem létezett. A magyar nemesség képviselte egyaránt a politikai nemzetet és a magyar társadalmat, az idegen polgári elem az ipart és a kereskedelmet. A városi polgárság mind nemzetiségére, mind politikai érzületére idegen állott a nemességgel szemben. A két társadalmi osztály között a keveredés ki volt zárva. Természetes tehát, hogy a nemességből és a honoráciorokból fejlődött társadalmi csoportok távol tartották magukat az ipartól és a kereskedelemtől, nem tudván legyőzni az idegenkedést. "Nálunk a rést, melyet a nehezen

fejlődő városi polgárság hagyott, élelmes elemek, főként a zsidóság foglalták el s a társadalom úri osztály közt egyfelől, az ipar és kereskedelem közt másfelől oly mély szakadék tátong, a melyet csak igen nagyarányú megfeszített társadalmi munkával lehet majd betölteni, vagy legalább áthidalni." 78 Az agráriusok által javasolt megoldás két irányba mutatott. A társadalom részéről az iparral és kereskedelemmel kapcsolatos "társadalmi fölfogás" megváltozását tartották szükségesnek és ezt az oktatási rendszer új alapokra helyezésétől, a latinos műveltség háttérbeszorításától, a gyakorlatorientált képzésközpontú pedagógiától a várták. 79 Az állam részéről pedig, mint azt egy fentebb idézett gondolatmenetben is láthattuk, a "helyes szociális fejlődés" nemzeti érdekből történő biztosítását várták. A középbirtokosság történelmi szerepére hivatkozva, a nemzeti

polgárosodás útjának biztosítása érdekében egyféle pozitív diszkriminációt követeltek. Eme utóbbi megoldás azonban - úgy tűnik (az érvelés és a történet legalábbis ezt bizonyítja)- még a Munkapárti liberalizmus határain is kívül esett. A liberális Schneider Sándor a középosztály jövőjéről írott értekezésében nem volt hajlandó elfogadni azt az alapállást, hogy a középosztály jövője és a középbirtokos réteg sorsa szükségszerűen összefügg. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a középbirtok eladósodásából nem lehet következtetni az egész középosztály dekadenciájára, mert ez a fogalom a társadalomstruktúrában egy bizonyos kategóriát jelöl. A középosztály tehát nem homogén tömeg, hanem foglakozási csoportok, előítéletek, hagyományok szerint tagolt. 80 Az agrárius gondolkodás tévedését tehát abban látja, hogy a középbirtok sorsát azonosítja a középosztály jövőjével. "A

középbirtok mobilizálása, eladósodása fájdalommal tölti el azokat, akik e k özéposztályban a n emzet egy értékes alkatrészét látják és könnyen téves következtetésre vezeti azokat, akik nem tárgyilagos gazdasági szempontból, hanem érzelmi mozzanatokból kiindulva ennek az osztálynak a konzerválásában látják a nemzet jövőjét." 81 A liberális állam társadalmi folyamatokba való beavatkozását azzal utasítja el, hogy egy olyan osztályt, melynek "gazdálkodási szokásai károsak" a nemzetre, pusztán történelmi érdemeire hivatkozva nem lehet mesterséges eszközökkel életben tartani. "A középosztály lábraállítása nem lehetséges konzervatív eszközökkel, a társadalom egészét megterhelő kedvezmények osztogatásával, először, mert minden ilyen különleges elbánás sértő lenne a többiekre, azután meg, mert az ilyen konzervatív rendszabályok csak ideig–óráig segítenek, meghosszabbítják az

egészségtelen állapotot, és annál fájdalmasabbá teszik a szükségszerűen bekövetkező 77 U ott: . középosztály Magyar Gazdák Szemléje 1900 februári füzet 85o Szilárd Ferencz: A középosztály kérdési. im 246o 79 V.ö: u ott 245-248o E pedagógiai koncepció kidolgozása és igazolása különösen jelentős Czettler Jenő politikai publicisztikai munkásságában, amelyről a későbbiekben még részletesen szólunk. 80 Schneider Sándosr: A magyar középosztály jövője. Magyar Társadalomtudományi Szemle 1911 In: Magyar liberalizmus. im 351o 81 U ott 352.o 78 Agráriusok 19 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- összeomlást." 82 A megoldás - véli a szerző - csak liberális szellemű lehet A középosztály fogalmának definíciójában ott szerepel a munka. Amennyiben a középbirtokos meg akarja akadályozni társadalmi presztízsének

csökkenését - dolgoznia kell. " Életre kell ébreszteni az alvó tehetségeket, munkakedvet kell szuggerálni ott, ahol ma kicsinyes előítéletek útját állják a gazdasági tevékenységnek. S ha a jelen középosztály nem fogja megérteni e gyógyszer fontosságát, a társadalmi fejlődés kérlelhetetlen törvényei detronizálni fogják vezető szerepéről és új, feltörekvő osztályokat fognak helyébe ültetni, amelyek kevésbé finnyásak a munkaalkalom megválasztásában és szívósabbak a gazdasági harc küzdelmeiben." 83 Az agráriusok viszont azt nem voltak hajlandóak elfogadni, hogy a korlátok nélküli szabad verseny elve alkalmazható a társadalompolitikában. Számukra a szabadelvű korszakban lezajlott társadalomfejlődési folyamatok ennek az ellenkezőjét bizonyították, mivel például lehetővé tették a munka nélkül szerzett hatalmas pénzvagyonok keletkezését és a n emzeti polgárosodás "gerincét" képező

középbirtokosság pusztulását. " A középosztály érdekében indított mozgalomnál ugyanis nem az a czél, hogy a tehetetlenek és telhetetleneket konzerváljuk, hogy lehetetlenné tegyük a törekvő elemek részére az emelkedést. Ez ellenkeznék a józan politikával és azon demokratikus érzülettel, mely bennünket eltölt. Törekvésünk az, hogy ez elemeket sorsukra hagyva, azoknak a kik megérdemlik, biztosítsuk a fönnmaradást, a boldogulást és ez úton annak az osztálynak a megszilárdulását, a melyhez tartoznak. A nemzetek és társadalmak élete nem csupán a természeti törvények biológiai igazsága szerint alakul. Fejlődésükben, vagy hanyatlásukban nagy része van a vezetők öntudatos munkájának.Abból a hitből hogy a laissez faire a legjobb politika, idáig már minden valamire való nemzet kigyógyult, hiába akarják azt némelyek újból reánk tukmálni. A fölébredt nemzeti öntudat tisztában van azzal is, hogy az eddigi politika, a

mely állítólag tisztán csak az érdemet, a munkát és tehetséget akarta jutalmazni, nem egy esetben olyan törekvéseknek és rétegeknek föllendülését idézte elő, melyekre a legenyhébben szólva, a nemzeti életnek a legkevesebb szüksége nincs." 84 I.2 c A szociáletikai dimenzió Az agrárius gondolkodás - mint láttuk a gazdasági folyamatokhoz szociális és politikai konzekvenciákat kapcsolt. Ám társadalomkritikai munkásságuk nem állt ennél a pontnál A valóság agrárius politikai konstrukciójának egy következő láncszemét az 1867 után lezajlott társadalompszichológiai és erkölcsi folyamatok tematizálása jelentette. Ebben a dimenzióban a polgári korszak újkonzervatív szemmel a m aterializmus korlátlan uralmának és az ezzel szerintük szükségszerűen járó feltartóztathatatlan erkölcsi züllés folyamatának látszott. A társadalomban a "régi erkölcsök" felbomlottak és a "plutokratikus erkölcsök"

uralkodtak el. Ez rányomta bélyegét mind a magán, mind pedig a közéletre, valamint a gazdaság szereplőinek magatartására is. A plutokrácia gazdasági hegemóniájának kialakulása tehát szerintük azért jelentett különös veszélyt a társadalom jövőjére nézve, mert hatalma nem korlátozódik a gazdaságra, hanem megtámadja a termelés döntő tényezőjét, az embert is. Hatását kiterjeszti mind a politikára, mind pedig az erkölcsökre. Az általa előidézett centralizáció megszünteti a helyi autonómiát és a jelentékenyen megszaporodott bürokrácia segélyével a középosztály pusztulása folytán aláássa a valódi demokráciát is. A plutokrácia rányomja a b élyegét a közerkölcsökre, a n yereségvágy túlzott szelleme még olyanokat is megfoszt függetlenségüktől, akik anyagi tekintetben ennek minden lényeges elemével 82 U ott 356.o U ott 366-367.o 84 Középosztály. Magyar Gazdák Szemléje 1909 II 133-134o 83 Agráriusok 20

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- rendelkeznek. 85 „Ez a veszedelem nem korlátozódik a gazdasági dimenzióra, hanem megtámadja magát az embert, mint a termelés alanyát is. A tőkeuralom a kedélyélet ellaposodását, egyoldalú nyereségvágyat, a szép és nemes iránti érzék ellanyhulását, végül szociális tekintetben igen veszedelmes vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenséget idéz elő." 86 Az ingó tőke tehát nemcsak a termelés többi tényezőjét hajtja uralma alá, hanem rányomja bélyegét a nemzeti társadalom egész működésére. E káros befolyást a következőképp jellemezte Bernát: "Az ingó tőke uralma és a plutokratikus fejlődés nem lehet az az ideál, amely után törekedni méltó. Nem már csak azért sem, mert keveseknek biztosit jólétet, tehát a többség érdekeit ki nem elégíti. E mellett kiöli az ideálismust,

elfonnyasztja a jellemnek éppen azokat a t ulajdonságait, a m elyek nélkül nemzetek magasra emelkedni, s magukat a hatalom polcán fenntartani huzamosan sohasem lesznek képesek." 87 A szociáletikai alapállást a legmarkánsabban az agrárius lapokban, a Hazánkban és a Magyar Gazdák Szemléjében az egész korszakban megjelenő kultúrkritikai és szociológiai jellegű tanulmányaiban, valamint a Magyar Gazdaszövetség könyvkiadványaiban Geőcze Sarolta képviselte, akit egyben a legradikálisabb hangnem is jellemzett. „.Aki a magyar társadalom mai állapotát faját szerető szívvel vizsgálja, nem zárkózhatok el ama aggasztó tény elől, hogy a tudomány által naggyá vált múlt századi materializmus szertelen kultusza által nálunk is megszülte az erkölcsi hanyatlást, mely egyrészt az általános léhaságban, másrészt a családi élet bomlásában nyilvánulva immár nemzeti létünket veszélyezteti." - írta egyik 1904-es tanulmányában,

majd a következőképp folytatta: "Mert egyrészt a n yomában fakadó gazdasági züllés által anyagilag gyöngíti a nemzetet, másrészt megfosztja.attól az erkölcsi felsőségtől, melyben egykor magyar fajnak bámulatos beolvasztó ereje rejlett.Ennek a mi súlyos válságokkal küszködő, forrongó társadalmunknak ma igen sok olyan eleme van, mely munkaereje, vagyona, tudása révén felszínre vetődött ugyan, de erkölcseiben, gondokozásában átnemesednie és fajmagyarságában áthasonulnia még nem volt ideje. Viszont vannak olyan rétegek, melyekben az életfelfogás emelkedettsége volna meg. de hiányzik a kellő gyakorlati érzék, a munka–megbecsülés, szóval az életnek józan felfogása.De látjuk az erkölcsi bomlás csiráinak romboló hatását, főként a fogékony ifjú nemzedékek erkölcseiben. A mai erkölcsi hanyatlásnak indult társadalomnak nem az ismeretek terjesztésére van szüksége, mert azzal már vissza is élnek, megteremtvén a

szellemi proletariátust, hanem a társadalom erkölcsi nevelésére.” 88 Geőcze úgy vélte, hogy 1867 után, a korlátlan gazdasági lehetőségek korszakában az emberek gondolkodásában a materiális értékek váltak dominánssá, új luxusigények keletkeztek, " a politikai lidércznyomás alól felszabadult társadalom szilaj őrömmel örült szabadságának, szinte belerészegedett az életörömbe. A materiálizmus reakcziója volt ez a közelmúlt idealizmusával szemben Élni, csak élni vágyott a társadalom, s az egyén. Megvolt benne a fogékonyság minden élvezet iránt, de nem volt meg benne, a mi fegyvere lett volna a modern élet előidézte küzdelmekben: a lélek fegyelmezettsége. 89 A vidéki életben is felbomlott a harmónia A társadalmi folyamatok a tekintélytisztelet gyöngüléséhez és a bizalom elvesztéséhez vezettek. A gazdát cserélt földbirtok új urainak nincs érzékük a földdel járó erkölcsi kötelezettségek iránt, a földet

csak üzleti cikknek tekintik. A nép megszűnt földesurában természetes oltalmazóját, tanácsadóját látni, a falvak népe elfordult "természetes vezetőitől". Az egyházpolitikai harc vitái is aláásták benne a "természetes jogtiszteletet". A „végzett földesurak” (Értsd: a birtokait elvesztő dzsentri - KMR) elözönlötték a hivatalokat, a közigazgatást, kihasználva közben a 85 Czettler: Magyar mezőgazdasági szociálpolitika 48-52.o U ott 76.o 87 Bernát István: Agrárpolitika i.m 117–118 o 88 Geőcze Sarolta: Veres Pálné és a magyar társadalom evolucziója In: Magyar Paedagogia. A Magyar Pedagógiai Társaság Folyóirata. Tizenharmadik évfolyam Franklin Társulat 19o4 333o 89 Geőcze Sarolta: Népünkért. In: Tanulmányok a magyar társadalom életéből iml56-57o 86 Agráriusok 21 ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

protekció minden nemét. Olyanok váltak a közvagyon kezelőivé, akik saját gazdaságuk felvirágoztatására is képtelennek bizonyultak. A hivatalokban a tudatlanság a korrupció, a sikkasztás ütött tanyát. A tisztviselői kar erkölcseibe, a közintézményekbe vetett közbizalom megingott. A fölfelé meghunyászkodó hivatalnok lefelé – a nép felé – éreztette a hatalmát A nép viselte a visszaélések terhét, de közben csökkent benne a tekintély iránti tisztelet. 90 A válság a legsúlyosabban a magyar középosztályt érintette, amely a magyar állameszme addig legbiztosabb támasza volt. N yomában a dzsentri soraiban eluralkodott az önérdek kultusza, elkezdődött a hivatalvadászat. "Nem embert kerestek hivatalra, de hivatalt embernekA nexus és a protekció a közérdekkel soha oly rút játékot nem űzött." 91 „ "Egy kis töredék az, a mi a régi középosztályból mai napig fennmaradt, a többi földönfutó lett, elzüllött,

ki csak vagyonilag, ki erkölcsileg is, ez utóbbiakból s az ő maradékaiból került ki az az eladó lelkiismeretű stréber nemzedék, a mely a hivatalos lajtorják fokain vív egymással elkeseredett harcot, mint bogarak a kiálló bogáncskórón árvíz idején. Helyüket az ősi portákon az új földesurak foglalták el, kiknek nagy részénél a noblesse oblige elvét hiába keressük.” 92 A magyar társadalom morális állapotáról alkotott agrárius diagnózis legfájóbb pontja mégis az ifjúság erkölcsi romlásának konstatálása volt. Úgy látták, hogy az ifjúság "ideális célok híján" társaságba jár „professzionális zsúralakká”, „előtáncos, aszfaltbetyár lesz, „magát hivatásszerűleg a társaságnak szenteli, lumpol. Jó partit igyekszik csinálni, ami többet ér számára minden tudásnál. Az egyetemi ifjúság a politikai ügyeket ideges kapkodással végzi Ennek okai: az irány nélküli ambíció, vágy a nyilvánosság,

a kiválás után, a nagy ideál hiánya. Hiányoznak az ifjúság kiemelkedését elősegítő társadalmi intézmények, mint például az egykori megyegyűlések, ahol a fiatalok megjelenhettek és csak rajtuk múlt hogy értékeiket a közösség felfedezze és magasabb szerepkörhöz juttassa. Magyarországon nincs ifjúságkutatás, az ifjúság szellemi életével nálunk senki nem törődik, az oktatás különböző fokai között nincs zökkenőmentes átmenet, s ez okozza az ifjúság „szellemi dekadenciáját” 93konstatálta Czettler Jenő, a mozgalom egyik szociálpedagógusa. Bernát István a magyar demokrácia jövőbeni esélyeit latolgató már idézett munkájában a politikai és közéleti erkölcsök kórosnak ítélt tüneteit gyűjtötte egy csokorba. A "nemzeti erkölcsök" változását értékelve arra az álláspontra helyezkedett, hogy 1867 után a jó és a rossz közötti határvonal egyre inkább elmosódott. A közérdek helyébe az

egyéni "praedikciók" és a kényelemszeretet léptek, a lelkiismeret, mint a tettek rugója hátraszorult, a morál háttérbe szorult. E nemkívánatos folyamatok eredményét Bernát a "közállapotok ferde fejlődésében" vélte fellelni. "Pedig" - figyelmeztetett - "nekem úgy látszik a demokratikus társadalmak finom lelkiismeret és felelősségérzet nélkül a homokra épültek.Demokráciákban a nép uralkodik, de engedelmeskedik is egyszersmind ha azonban nem akarja megtenni azt, a m i mint polgárnak és családtagnak kötelessége, akkor mihamar eljut a végnek kezdetéhez. A demokráciák alapelve a z erény E nélkül lehetetlen, hogy a nép, mely tudja, hogy alájuk lesz vetve, olyan törvényeket hozzon, amilyeneket a köznek java kíván. A mi társadalmunkat ez a tudat nem hatotta át, sőt az, amit e tekintetben a múltból örököltünk, jóformán veszendőbe ment.” 94 Bernát úgy ítélte meg, hogy az új rendszer épp

azt a társadalmi csoportot tette tönkre, amely a legtöbbet tett a demokratikus értékek védelmében és olyanokat emelt fel, akik a leginkább veszélyeztetik azokat: "A szabadság kitáguló mezején azonban kevés értékes gyümölcsöt bírtunk érlelni. A nemzetnek az a töredéke, mely a demokratikus elvekért, a megsértett jog szabadságáért, önként azonnal és minden erejével 90 Geőcze Sarolta: A szociálizmus női világításban. Magyar Gazdák Szemléje 1898 I4 3o9–326o Geőcze Sarolta: A mai magyar társadalom és a nőnevelés 159-160.o 92 Geőcze Sarolta: Urak és parasztok 29.o 93 Czettler Jenő: Főiskolai ifjúságunk szellemi fejlődése és erkölcsi nevelése. In: Mezőgazdaság és szociális kérdés i.m 234-235o 94 Bernát István: A magyar demokráciai.m 54-55o 91 Agráriusok 22 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- kész védelmére kelni,

apadt a helyett, hogy növekedett volna. Mindezek védelmét rábíztuk a bürokraciára, részben pedig a napi sajtóra.A régi eszközöket, a törvényhatósági határozatokat rendszerint azok sem veszik komolyan, a kiktől erednek, mert érzik, hogy mögöttük kevés az erkölcsi erő és az a komolyság, mely tekintélyt szerezne nekikA gyöngeség és a kényelem szeretete megássa a s zabadság sírját” 95 A nemzeti érdek "védtelenné vált, a n ép csalódottan fordult el a parlamentarizmustól, az erkölcsi értékek a materiális javak mögé szorultak. „Az önérzet és a jellem ideális követelményei szolgáivá lettek az élet anyagi igényeinek” 96- állapította meg. „ A szolidaritásnak érzete, mely a rendi társadalom korában a n emest a n emeshez, a v árosi polgárt jogainak részeséhez kötötte, elpusztult ugyan, de lépett helyébe más, többet érő? A lépcső alsó fokait, a közélet nevelő iskoláit elpusztítottuk, s azt hisszük,

hogy a szabadnak proklamált sajtó és képviselőválasztások teljesen pótolták azt a nevelő hatást, a mit egykor a megyék és városok ügyeivel való önkéntes, buzgó foglakozás nyújtott. Ez illúzió sokkal gyöngébb lábon állott, semhogy sokáig tarthatta volna magát. A baj orvoslására azonban komolyan nem gondoltunk még akkor sem, a mikor ez már nyilvánvaló lett. Közéletünk az erkölcsi rugók meggyengülése, a felelősségérzet összezsugorodása folytán olyan a milyen. Beteg, nagyon beteg, de nem is lehet más a mikor az ideál, mely után indult a francia maga sem volt képes odáig jutni, hogy egészségesen fejlődjék. Az a nézet, mely a testületi felelősségnek és az úgynevezett local patriotizmusnak sírját ásta meg, szerfölött káros hatású volt, főleg azért, mert a másik oldalon alig tettünk valamit a nemzeti kötelességérzetnek a f ejlesztésére. 97 Riasztó eredményekre vezetett a m agánélet erkölcsi oldalának

elhanyagolása is. Az egyéni vágyaknak, az élvezetek szabadságának szabad utat engedtünk. A nemzeti értelem fejlesztése terén sokat haladtunk, de csak a közvetlen eredményeket ígérő területeket fejlesztettük. "A tudás a materializmus szolgálójává lett, a jellemeket nem emelte." 98 A tudomány tehát "fáklyának bizonyult, mellyel maga fölött a házat gyújtja föl az, kit tetteiben az erkölcs nem korlátoz. Egyre általánosabbá válik a meggyőződés, hogy a tudásnál van valami értékesebb is: a jellemAz egyén értékét nem a t udás adja meg, hanem az erkölcs, mely tetteiben érvényesülVilágszerte az a tapasztalat: értelembe, tudásba fúlunk, de a tudást alkalmazni vagyis akarni - nem tudunk. A Hamletek szaporodnak A fásultság a kor betegsége" 99 - vonta le a következtetést Geőcze Sarolta is. A "bomladozó erkölcsök" katalógusa az agrárius mozgalom szociologikus szemléletmódjának megerősödésével

párhuzamosan fokozatosan bővült. A XX század tízes éveiben egyre több tanulmány foglalkozott a növekvő bűnözéssel, a rendőri statisztikák elemzésével, az iszákosság, a pornográfia, az "egyke" kérdéseivel. Diagnózisuk szerint a "látszólagos vagyonosodás" és a terjedő általános műveltség mellett is előtűnik, hogy "roskadoznak a pillérek melyeken felépült Magyarország egy ezredév alatt" és egyre nyilvánvalóbbá válik "egy hajdan nagyratörő társadalom szomorú dekadencziája". 100 A hanyatlás okát végső soron a materializmus terjedésében és az idealizmus háttérbe szorulásában látták. "A beözönlő nyugati művelődéssel együtt azonban egy idegen szellem is bebocsátást nyert. A vagyonosodással együtt a fényűzés szeretette kapott lábraAz új nemzedék városon és ma már a falvakban is materialista elveknek hódol. Lázas tülekedés mindenütt, gyűlölködő lekicsinylése

minden tekintélynek, kigúnyolása a kötelesség - és tisztességtudásnak s mindenekfölött irtózás minden erőfeszítéstől.A rendőri statisztika ijesztő módon mutatja be 95 U ott 56.o U ott 57.o 97 V.ö: u ott 76-78o Az idézett rész: 78o 98 V.ö:u ott 79-80o 99 Geőcze Sarolta: Az akarat nevelése. Népnevelők Könyvtára 12 füzet Lampel Róbert Budapest, 1901 1-2o 100 K.K: Bomladozó erkölcsök Magyar Gazdák Szemléje 1912 II 284o 96 Agráriusok 23 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- a degenerált, erkölcsileg gyenge, gerincztelen ifjú nemzedék korai elzüllésének emelkedő számát" 101 I.2d A liberális társadalomszervezési elvek kritikája: individualizmus, materializmus, önzés, szabadság Bernát István 1913. f ebruár 10-i akadémiai előadásában azt vizsgálva, hogy a materiális szempontok előtérbe helyezése vajon minden esetben

erősíti-e a d emokráciát, a modern magyar társadalom legfontosabb jellemzőjeként a következőket szögezte le: "A vagyon tekintélye, a gazdagság bálványozása mindenfelé. Az ideális törekvések leszorítása az újabb idők bálványai által. Micsoda úton jutottunk idáig?" 102- tette fel a kérdést, majd válaszában egy olyan gondolatmenetet mutatott be, mely azt volt hivatva szimbolizálni, hogy a liberális elvek szerint berendezett társadalmak fejlődésük során megtagadták azokat az alapértékeket, melyekre hivatkozva születtek: a szabadság és az egyenlőség eszméjét. " Száz és egynéhány évvel ezelőtt a franczia forradalom tekintélye biztosítá annak a tanításnak az igazságát, hogy az emberek szabadoknak születnek és jogaikat tekintve egyenlők. A reformok oda irányultak, hogy ez alapvető tételeknek érvényt szerezzenek. Ezért bontják meg a földbirtok régi rendjét, szüntetik meg a jobbágyságot s a vele járó

szolgáltatásokat. A kunyhó egyszerű lakója jogilag egyenlő lesz a kastély büszke urával. Szabaddá, egyéni tulajdonná válik a föld, melylyel ura rendelkezhetik bölcs belátása és szeszélye szerint. Ebből az új rendből a termelés nem várt izmosulása fakad. A szabadság nevében rombolja össze az új idők szelleme a nemzeti élet második jelentős körének az iparos világnak régi kereteit isMinden csapás, melyet az ellenkező felfogás híveire mérnek szerintük egy-egy diadala a szabadságnak és egyenlőségnek." 103 A szabadság szelleme átformálta a világot, a társadalmi élet új formáját valósította meg. Magával hozat az egyén kiemelését, felszabadítását "A régi felfogással szemben az egyén értéke, tevékenységi köre rendkívül megnőtt s az a tény, hogy gazdasági téren az egyéni akaratot és önzést fogadtuk el döntő tényezőnek, éreztette hatását más irányban is. A racionalizmus és vele a nagy tömegek

igénye előtérbe nyomul Az illúzióknak és az idealizmusnak értéke első fellángolások után elszáll. A vallásos felbuzdulások ritkulnak." 104 Az új elvek nyomában bámulatos gazdasági fejlődés következett be, ám "a haladás szekere elé fogott millióknak" nemigen jutott ideje és tehetsége megfontolás tárgyává tenni, hogy a munka, amit végeznek tényleg a haladás eszköze-e. Azonban mára már az aggasztó jelek felszaporodtak és alapos okkal lehet feltételezni, hogy "A vázolt alapok egészséges voltába s az erők szabad játékának gyógyító erejébe vetett hit csalódásoknak van kitéve. Az aranykor itt-ott rettenetes eredményeket érlel Keserűbb rabszolgaságnak lesz szülője, mint a feudalis kor jobbágyságaMindez azonban nem elég a s zárazföld népeinektapadnak ahhoz az elmélethez, mely szerintük a gazdagság ki nem apadó forrása, még ha milliók nyomora fakad is ebből." 105 Bernát előadásában angol,

francia, belga példák sorával bizonyította, hogy a demokrácia fejlődése szempontjából kívánatos egyenlőség az egyes foglakozási ágak fejlődése között nem valósult meg, "épen az egyéni tehetségek kifejlődésének hatása alatt az egyenlőtlenség mind határozottabban domborul kiA gyárak és a pénzpiac urainak szaporodó milliói egyrészt, a munkásság vagyoni helyzete másrészt ezt eléggé feltüntetik. A szocializmus létrejötte és megerősödése sohasem lett volna lehetséges 101 U ott 285. Bernát István: A demokratia védelme.im 69o 103 U ott 69-70.o 104 U ott 71.o 105 U ott 72.o 102 Agráriusok 24 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- anélkül a meggyőződés nélkül, hogy az új rend ellensége az egyenlőségnek" 106 A továbbiakban annak a kérdésnek a megválaszolására tett kísérletet, hogy az új rend "barátja-e

szabadságnak"? Azt hajlandó volt elismerni, hogy kezdetben az volt, de úgy vélte ebből mára már kevés maradt. A "szaporodó milliárdok" nemcsak az egyenlőséget sértik, hanem veszélyeztetik a s zabadságot is. "A mai helyzet nem jobb a réginél A jogi és társadalmi korlátok helyébe gazdaságiak léptek. A munkásokból ritkán válhatik gyáros, sőt a részvényes társulatok mind nagyobb mértékben nehezítik az egyes vállalkozások helyzetét. 107A trösztök, melyek egész országok és földrészek irányítására vállalkoznak a m ai gazdasági élet "Napóleonjai", "Nagy Sándorai", akik tisztában vannak azzal, hogy a pénz politikai befolyást jelent. 108 "Ha tehát igaz, hogy a demokrátia a nép kormánya, a nép által s a népért, akkor a vázolt helyzet s az, melynek elébe nézünk, a l egmerevebben ellentétben áll a d emokrátia követelményeivel. Ennek barátai és bámulói rendesen csak a múltból

származó arisztokratikus hagyományokat és a nagy ingatlan vagyonokat tartották a demokrátia ellenségeinek. Pedig erről az oldalról nemigen fenyegeti őket erélyes és sikerrel biztató támadás többé. Az igazi veszedelem az, melyre rámutattunk. Az a hatalom a legnagyobb ellensége a demokrátiának, a mely az általa irányított gazdasági fejlődés révén szétporlasztja az egészséges fejlődés legerősebb biztosítékát, a középosztályt. A maga részére lefoglalt szabadság erejével megsemmisítve az egyenlőséget, át nem hidalható társadalmi ellentéteket teremt, s a gazdasági oligarchia segítségével a demokrátia teljes elbukását készíti elő." 109 Az agrárius gazdaság-, társadalom-, morális- és kultúrkritikai képből a társadalmi valóság egy olyan rekonstrukciója bontakozott ki, melynek középpontjában a plutokrácia állt. A liberális fejlődés a plutokrácia hegemóniáját eredményezte, melynek következtében a s

zabadság és egyenlőség elve nemcsak csorbát szenvedett, hanem egyenesen önmaga ellentétébe fordult, megteremtette a világtörténelem legnagyobb zsarnokát, a pénzarisztokráciát, mely nemcsak a gazdasági élet fölött dominál és ezzel befolyásolja a t ársadalmi folyamatokat, uralma alá hajtja a liberális kormányokat, megakasztja a demokrácia fejlődését, sőt befolyása alá vonja a termelés tényezőjét, az embert is és ezzel a modern társadalom erkölcseinek elzüllését, végső soron pedig a liberális polgári társadalom felbomlását fogja eredményezni. Arra a kérdésre, hogy a modern korban miként vált lehetségessé a pénzhatalom ily mértékű dominanciája mint láttuk - az agrárius gondolkodás részben a liberális közgazdaságtan elvi tévedéseinek kimutatásával válaszolt. Liberalizmuskritikai tevékenységük egy másik irányát jelentette a liberális társadalomszervező elvek vizsgálata, melynek kapcsán az individuális

szabadság elvében rejlő veszélyeket tematizálták. A Társadalomtudományi Társaság 1905-ös, a társadalmi fejlődés irányairól rendezett vitájáról a szemle olvasói számára készített összefoglaló elismeri a lib eralizmus, mint a középkori társadalmi korlátok lebontójának történelmi létjogosultságát, mivel "minden téren fölszabadította a lekötött erőket". "Ám azokat fékezni nem volt képes A gazdaságilag gyöngékre rászabadította az erőseket; a kapitalizmus kifejlesztésével széttépte a munkást muunkaadójához fűző erkölcsi szálakat s a munkát, kiküszöbölvén belőle minden erkölcsi tényezőt áruczikké süllyeszetteHogy teremhetett a liberalizmus, nemes eszmei tartalma mellett, ily keserű gyümölcsöket? Úgy hogy lényege a tagadás; pozitív erkölcsi tartalma nincs. Lerombolván a korlátokat, fölszabadítván az erőket, föladatát elvégezte Hiába igyekszik üres kereteit szocziálpolitikai

tartalommal megtölteni: a gyöngék oltalmazása saját lényegével áll ellentétben: mert elve a szabad verseny az önzésnek kedvez. A liberalizmus az általa felidézett társadalmi bajok orvoslására képtelen. Szerepét eljátszotta s elmehet"- 106 U ott 77.o U ott 108 U ott 84.o 109 U ott 92.o 107 Agráriusok 25 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- foglalta össze a cikk a vitában a konzervativizmus álláspontját megfogalmazó Geőcze Sarolta érvelését. 110 Czóbel István, a M agyar Gazdák Szemléjének publicistája a l iberalizmus e k ét korszakának különbségéről a következőképp vélekedett: " a küzdő liberalizmus lényegesen más volt, mint az uralkodó, mely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Amaz fölszabadította a társadalmat a régi önkény alól; ez, hogy uralmát biztosítsa, fokozta a központi államhatalmat s a

szabadságnak csak a látszatát adta meg. Hadat üzenve a v allásnak lerombolta a r égi ideálokat is, anélkül, hogy újakat tudott volna alkotni s így növelte a kétséget és a pesszimizmust, igazolta az önzést és az utilitarizmust, ezzel gyöngítve a társadalom erkölcsi fékjeit; az alsó rétegekre gyakorolt gazdasági nyomás által pedig nagyra növelte az osztálygyűlöletet és földúlta a társadalmi békét. A társadalmat államosította úgy, hogy az mindent az államtól vár. Hatalmas bürokráciát alkotott, mely holtteherként nehezedik a társadalomraA tőkehalmozódás másrészt megteremtette a tömegnyomort s ezzel a kizsákmányolt munkásosztály elkeseredését s támadó jellegű védekezését: a szocializmust." 111 Bernát István annak okát, hogy a liberalizmus "lejáratta magát" a liberális eszmerendszer belső ellentmondásában vélte felfedezni. Az individuális szabadság elve szerinte ugyanis kiválóan alkalmas volt a

tömegek gazdasági politikai felemelésére, de a berendezkedő korszakban ebből az következett, hogy a "gazdasági élet tengelye az önzés lett" és " az állam föladatát arra zsugorította össze, hogy ezen egyéni önző szabadságnak lehetőleg tág tért biztosítson. Ebből foly az, hogy a szabadjára eresztett önzés, fölkarolva a szabad verseny minden eszközét, a társadalmakat a Marxi doktrínák elfogadásához vezette." 112 Az utilitaristák az egészséges önzésben az egyéni boldogulás útját látták. Az agráriusok számára azonban a Bentham utilitarizmusából levezetett magánérdek, az egyéni haszon elve az "önző egoizmus" formáját öltötte, amelynek a liberális szabadságelv szabad utat engedett és ennek beláthatatlan következményei voltak. Az agrárius körökhöz közel álló Gaál Jenő, aki Thomas Carlyle eszméit népszerűsítette a korszak közgondolkodásában az utilitarista logikát, mint a

társadalomban érvényesülő romboló erők legfőbb okát jelölte meg. Úgy vélte, hogy az utilitarizmus csak az értelemre apellál és nem hat a lelkületre, kizárólag materialista, forrása az egyén féktelen önzésének. Ezzel magyarázta, hogy míg a k ereszténység felépítette a társadalmat, az utilitarizmus szétrombolja azt.113 „ Ha az önzés egy bizonyos mértéken túl növekszik, gyengül kohézió, megszűnik az ellenálló erő, a hol az erkölcsök süllyednek, vége a szabadságnak, a jólétnek, a boldogságnak. A hol viszont a tudomány, a műveltség hanyatlik, a szellemi élet ellankad, ott nincsenek éleslátó vezérek, a nép zöme csakhamar elvadul és képtelen lesz egy kulturtársadalom fönntartására. A szabadság bizonnyal leghatalmasabb eszköze a haladásnak, de abból is csak egy bizonyos mennyiséget tűrnek meg a népek, mert míg ha túl agresszívek, csakhamar anarkiává fajul, ha túl önzők, a mások kizsákmányolására és az

összesség kárára fogják azt egyesek kihasználni. Az elzárt kasztrendszer a fejlődés legnagyobb akadálya, mert az útjában áll a rétegek természetes elhelyezkedésének s a szervezet szabályos fejlődésének, de éppen olyan akadály a nivelláló egyenlőség is, mert az a természetben soha nem létezik, a magasabb tehetségek érvényesülését, a természetes rétegképződést s a szabadság kellő fokát akadályozza.Az elveknek a túlzásai éppolyan károsak, mint az elvtelen önzés vagy erőszak. Minden társadalomnak a fejlődés minden stádiumában más–más intézményekre és irányelvekre van 110 111 Figyelő: A társadalmi fejlődés iránya. Magyar Gazdák Szemléje 1905 I 3 157o u ott 158-159.o 112 U ott 159.o 113 Dr. Gaál Jenő: Társadalmi béke a közgazdasági patriarchálizmus alapján Budapest Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság.1896 27-28o Agráriusok 26

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- szüksége. Ezen elvek minden dialektikus vagy elméleti előnyeiktől eltekintve csak akkor bírnak értékkel, ha a reális igazságnak, vagy a létező állapotoknak megfelelnek.” 114 Az egyéni önzés ráadásul "korlátok nélkülivé" vált, mert az állam a szabadság jelszavával nem avatkozott be a gazdasági és társadalmi folyamatokba és ezzel lehetővé tette az erősek uralmát a g yengék felett "A laissez faire szükségképp az erősebb uralmához, tehát a szabadság megsemmisítéséhez vezet. Szabadság nélkül pedig nincs igazi emelkedés Az agrárpolitikának tehát a szabadság biztosítása az első föladata, nem úgy, hogy a dolgokat magukra hagyja, hanem a gyöngébbeket megvédje." 115 - vonta le a következtetést még 1898ban Bernát István "Az egyenlőtlenséget, melyet egykor az előjogok

fejlesztettek ki, ma a szabadság fejleszti ki, mert az erők szabad mérkőzését teszi lehetővé, melyben a gyönge feltétlenül elmarad." - állította Geőcze Sarolta tanulmány Le Playről írott tanulmányában 116 Láttuk, hogy az agrárius publicisztika liberalizmuskritikájának két kulcsszava "az önző individualizmus" és a "korlátok nélküli szabad verseny" volt. Munkáikban az érzékelt és kórosnak ítélt gazdasági társadalmi és szociáletikai jelenségek végső okát e két társadalomszervező elvre vezették vissza. Eme következtetést viszont az agrárius mozgalomtól a politikai palettán bal felé elhelyezkedő politikai gondolkodásbeli irányzatok úgy értékelték, hogy az agráriusok a feudalizmus restaurálására törekednek. Indokolt tehát annak tisztázása, hogy az agrárius liberalizmuskritika eljutott-e a liberalizmus teljes tagadásáig, illetve hogy az általa javasolt megoldások valóban "vissza

akarták-e forgatni az idő kerekét"- mint ahogyan azt vitapartnereik állították. II.1 "A nyár nem váltotta be a tavasz reményeit" Rendszerkritika vagy rendszeralternatíva? A liberális politikai publicisztika az agrárius eszmék formálódására viszonylag korán, a nyolcvanas évek derekán már meglehetősen nagy vehemenciával reagált. Beksics Gusztáv, aki az agráriusokat hajlamos volt a magyar arisztokráciával azonosítani a "legújabb politikai divatot" elemezve úgy vélekedett, hogy a kiegyezés után az arisztokrácia újra "zártkörű kaszttá" vált. Előbb a liberális demokrata politika veszítette el körükben "szalonképességét" majd "rákerült a s or a r eakcionárius eszmék divatjára és a g azdakör lett a r eakcionárius filiálé, az eszmekorcsok méntlepe és tehenészete". 117 "A mi lordjaink" - hívta fel a közvélemény figyelmét a politikai divatban rejlő veszélyekre -

".nem csak a szabadelvű reformokat tartóztatják fel, hanem visszafelé akarják szervezni a m agyar társadalmat és a magyar politikát. Ezt célozzák az agrárius törekvések, ezt célozzák a máris szaporodó hitbizományok." 118 Bereviczy Albert a formálódó mozgalom ideológiáját tartalom nélküli "politikai romanticizus"- ként a j ellemezte. Szerinte az "nélkülözi a k onkrét elemeket", "hangulatcsinálásra szorítkozik", "a recollectio (emlékezés KMR) édes–keserves hangulatát" 114 Cz.I: Frázisok diadala MGSZ 1898 II 560-561o Bernát István: Agrárpolitika MGSZ 1898. II 790o 116 MGSZ 103.o 117 Timoleon (Beksics Gusztáv): A legújabb politikai divat 1884 In: Magyar liberalizmus i.m 183o Beksics egyébként az agráriusokat és az antiszemitákat szövetségesekként kezelete, amelyre kétségtelenül alapot szolgáltatott, hogy liberalizmuskritikájuk érvelése hasonló alapokról indult. "A

liberalizmus és demokrácia szétfútta volna, mielőtt veszélyessé lehet vala. De segítségére jött az antiszemitizmus Azaz, hogy kölcsönösen támogatták egymást. Mind a kettő észrevette, hogy kölcsönösen szövetségesei és támaszai egymásnak Az agrárizmus és az a ntiszemitizmus egyaránt rámutatott az új földesurakra.Így jött divatba az ag rárizmus és az antiszemitizmus egyaránt. Ez a divat új divatot szült a vörös kabát és a reverenda kultuszát" U ott 185o 118 U ott. 187o 115 Agráriusok 27 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- dédelgeti, ami nem méltó komoly politikusokhoz. "Alig több, mint embriója egy közgazdasági, vagy szociálpolitikai reformeszmének". Az agrárizmus nézetei "modernizált régiségek", "importált külföldi csecsebecsék" 119 A liberalizmus és a tőle balra elhelyezkedő

politikai gondolkodásbeli irányzatok a múlt visszaállítására irányuló törekvések képviselőit az 1900-as évek környékén is az agráriusokban és a politikai katolicizmusban látták és modern retorikájuk mögött restauratív törekvéseket véltek leleplezni. " "A reakczió törzséből hajtott ki az agrárizmus és a klerikalizmus két csemetéje. Gazdasági és társadalmi téren mindig lehet a liberálizmust pecsétül reányomni a reakczió dugáruira. <<Földmívesosztálynak>> nevezik a n agybirtokosokat - <<mozgó tőkének>> nevezik a zsidóságot - munkástörvénynek a munkás megrendszabályozását - és így boldogan megmarad a kormány liberálisnak és emellett vígan evez visszafelé az előjogok - a rendiség - a kasztok és czéhek birodalmába." 120 A politikai gondolkodás dimenziójában folyó diskurzusok összjátékára egyébként jellemző módon a baloldali Új Század publicistája az agráriusok és

a kormányzati liberalizmus közötti választóvonalat - alapállásából eredően - elhanyagolhatónak látja. Miközben a szabadelvűek saját pozíciójukat a nyolcvanas kilencvenes években az agráriusokkal szemben fogalmazták meg, a kormányzati liberalizmustól balra állók és azt balról bírálók a szerintük "megkövesült", megújulásra képtelen szabadelvű politikát azzal vádolták, hogy gyanús viszonyba keveredett a jobboldallal. "Ez a liberálizmus, amely a jobb kezével minden ember fiával paktál- miért akarná magától eltaszítani a reakcziót?"121 vélekedett a szerző. Az agráriusok a konkurens álláspontok képviselői által rájuk sütött politikai címkét természetesen visszautasították utalva arra, hogy haladás és reakció olyan viszonyfogalmak a politikában, amelyeknek jelentése értékalapú. Bernát Agrárpolitikájában erről a következőképp vélekedett: „ Azok, kik utalva a föld mozgósításának

veszedelmére, megkötő intézkedéseket javasolnak, – a reaktió és középkori sötétség lovagjai, mert csorbítani hajlandók a birtokos szabadságát. Ellenben azok, kik utat nyitnak az eladósodásnak és helyeselik azt, hogy az állam minél tovább menjen és mindenbe beleavatkozzék, a h aladás barátaiként szerepelhetnének, sőt szerepelnek is, bár egészen bizonyos, hogy az állam gyámkodása mellett a f öldbirtokos elveszti szabadságának egy jelentékeny részét, az eladósodás mellett pedig bizonyos fokon túl rabszolgájává lesz hitelezőjének.” 122 Czettler Jenő is világosan látta, hogy amennyiben a közgondolkodásban egy csoportnak sikerül kisajátítatnia a saját maga számára a nemzeti haladás képviselőjének pozícióját, lehetőségi nyílik arra, hogy "a reakció bélyegét süsse más nézetek képviselőire." 123 Az agráriusoknak amennyiben korrigálni kívánják a közgondolkodás haladásról alkotott téves

elképzeléseit szükségük van olyan intézményre, amely elegendő tekintéllyel rendelkezik a közvélemény befolyásolására. Ennek hiányában az a két véglet, a „legridegebb konzervativizmus” és a „legszélsőbb radikalizmus” között fog hánykódni. Egy szociálpolitikai egyesület szerinte megfelelő ellensúlya lenne a kétségtelenül népszerű „ó–liberális közgazdasági iránynak is, csatlakozhatna az el méleti szocializmus visszaszorítását célzó harchoz, f ontos szerepet tölthetne be a „kellő élettapasztalat és empirikus kutatás híján” tapasztalatlan egyetemi ifjúság nevelésében. 124 119 Bereviczy Albert: A dzsentriről 1884 In: Magyar liberalizmus. Válogatta: Tőkéczky László Modern ideológiák. Sorozatszerkesztő: Gyurgyák János Századvég Kiadó Budapest 1993 181o 120 Dr. FS A liberálizmus zsákutcában Új Század 1900 június 17 2o 121 U ott 122 Bernát István: Agrárpolitika. im 75o 123 Czettler Jenő:

Szükségünk van–e szociálpolitikai egyesületekre? Magyar Gazdák Szemléje, 19o6. júniusi füzet.In: Cz J : Mezőgazdaság és szociális kérdés im116–125 Az idézett rész: 123o 124 U ott. 124o Agráriusok 28 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- A kritikusok aggodalma annyiban kétségtelenül jogos volt , hog y mint azt az előző fejezetekben láthattuk az agrárius irodalom nem állt meg a polgári fejlődés kórtüneteinek diagnosztizálását jelentő felszínen, hanem valóban eljutott a rendszer elvi alapjait képező tételek vizsgálatáig. Az elvi alapokat valóban nagyító alá helyezte és rákérdezett azok helyességére. Az agrárius gondolkodás ebben az értelemben valóban elvi liberalizmuskritikát hordozott. E liberalizmuskritikáról azonban mégsem állíthatjuk azt, hogy alapjaiban tagadta volna meg a polgári rendszert. Nagyító alá helyezte,

számos jelenségét megkérdőjelezte, de végső soron nem vetette el. Ami ellen az elvek szintjén tiltakozott az az individuális "önzés" abszolutizálása, a szabadság "korlátok nélküli" érvényesülése volt. A rendszert nem elvetni akarta, hanem csupán annak szélsőségesnek ítélt "kinövéseivel" szemben fogalmazott meg egy nagyon határozott irányba mutató korrekciós igényt. Ahhoz, hogy a mozgalom liberalizmushoz való sajátos viszonyát leírjuk az agráriusok által konstruált ideologikus társadalomkép gazdasági, társadalmi és morális dimenziójának bemutatásán túl újabb adalékot szolgáltat annak vizsgálata, hogy miként határozták meg a közelmúlthoz való viszonyukat. A reformkor és kiegyezés- immár történelmi távlatokba kerülő- képe az agráriusok által konstruált társadalomképhez hasonlatosan alkalmas volt politikai törekvéseket igazoló értékelések meghozatalára. A polgári politikai

berendezkedés kritikájának egyik alapkövét a polgári átalakulás kritikája adta. E bben a közelmúltról alkotott képben pozitívumként könyvelték el, hogy a reformkor ráébresztette a közgondolkodást az ország elmaradottságának tudatára, a politizáló közvélemény többségét a haladás gondolata mellé állította, a haladás szükségességének eszméjét megkérdőjelezhetetlen igazsággá tette és ezáltal elérte, hogy 1848 után fel sem vetődhetett a feudalizmus visszaállításának gondolata. 125 Igaz, már ezt a korszakot sem vélték teljesen problémamentesnek, mivel úgy látták, hogy sem a reformkor gondolkodói, sem pedig az utánuk következő nemzedék nem válaszolták meg a n emzeti modernizáció útjára vonatkozó kérdések részleteit. „ S zéchenyi a h aladás imádatát ültette nemzete lelkébe, s az ott még ma is meg van, sőt irányadó szerepet játszik. Kossuth erre az alapra építi saját várát és sikerül is neki az uj

kor legerősebb szavú apostolát félretolva, igyekezett kezébe kapni a vezetést. A haladást hirdette és akarta ő is, de ezt más utakon igyekezett elérni, mint a legnagyobb magyar.Kossuth a részletek tekintetében meglehetősen program nélkül hagyta nemzetét. Legföllebb a haladás gátjainak elhárítását lehet hagyatékának tekinteni. Ezen túl nem ment, igazában véve nem is nagyon mehetett Az újabb idők vezető alakjai Deáktól Széll Kálmánig nem voltak képesek arra, hogy Nyugat és Kelet határán állva, nyugati népek törekvésiből és keleti jellemük aspirációiból összealkossák azt az ideált a mi mé g egyrészt vonzó a nemzetre, másrészt elismert helyet tud biztosítani társai között.” 126 E téren az agráriusok különbséget tettek a liberalizmus mozgalmi szakasza "a küzdő liberalizmus", a "nemzeti liberalizmus" valamint a berendezkedett liberalizmus, az "uralkodó", "az internacionális

nagytőkét szolgáló" liberalizmus között. E distinkció megtételét egyrészt azért szorgalmazták, mert azt tartották, a magyar közvélemény "bele van merülve a liberális jelszó bálványozásába", hogy észre sem veszi, annak tartalma időközben megváltozott. Az agrárius gondolkodásnak, mint a társadalmi valóság értelmezésében versengő tudáselméletnek értelemszerűen nagyobb tért követeltek a közgondolkodás formálásában. Ezen túl azonban a liberalizmus e két szakaszának megkülönböztetése - mint azt majd látni fogjuk - szerves részét jelentette liberalizmuskritikai alapállásuknak. Abból indultak tehát ki, hogy a megtévesztett közgondolkodás nem veszi észre mekkora szakadék tátong a S zéchenyi, a Deák–féle nemzeti liberalizmus és a korukra jellemző, az 125 Bernát István: A magyar demokrácia múltja, jelene, jövője. Rákos Jenő Budapesti Hírlap Ujságvállalata Budapest 1904. 31o 126 Bernát: A

demokrácia i.m 40o Agráriusok 29 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- internacionális nagytőkét szolgáló liberalizmus tartalma között. „Amaz a polgári jogokért, a nemzeti eszme s a szabadságért szállt síkra a privilégiumok és az állami omnipotencia ellen, a közjólétet és a nemzeti öntudatot s a polgári önérzetet akarta emelni, ez egyik a jogfosztást a másik után követi el, a végtelenségig szaporítja a kormányok hatalmi eszközeit, megalkuszik és meghunyászkodik a hatalommal szemben anyagi érdek fejében, privilégiumot osztogat és kreál, feláldozza néhányak, vagy pláne idegen tőkepénzesek kedvéért a nemzet nagy tömegének érdekeit, kockáztatja néhány üzér anyagi nyeresége kedvéért a l egvitálisabb nemzeti érdekeket.Szóval homlokegyenest ellenkezőjét teszi annak, a m iért ötven évvel ezelőtt joggal lelkesedtek a

népek. Az épített, ez rombol, amaz ápolta és boldogította, vagy legalább boldogítani akarta a népeket, ez kizsákmányolja és zsarnokilag rendszabályozza azokat, kiöli a függetlenséget, a polgári erényeket, az öntudatot, terjeszti az elégedetlenséget és a s zenvedést, elnyomja a t ehetségeket és megrontja az erkölcsöket.” Elhitette az érdekeltekkel hogy ez az egyedül üdvözítő út és a gondolkodásra képtelen intelligencia vakon rohant utána. 127 Bernát például egyenesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy Bach rendszerben több a volt a demokrácia, mint a későbbi magyar kormányok politikájában. „Vezetőink saját nevelésük és a nemzeti visszahatás által irányoztatván elhatározásaikban elvesztették a szem elől az igazi demokrácia és szabadelvűség ideálját, a többség javának és jogosult érdekeinek érvényesítését. A nép kezében alig volt eszköz, a mivel őket erre figyelmeztethette, annál kevésbé volt meg

az erő, hogy őket erre szorítsa. Demokratikus átalakulásunk olyan fölszines volt, hogy az ellene kelő társadalmi reakcióval szemben sem a nép, sem a polgárság nem fejtett ki komoly ellenállást. sőt nem igen jutott tudatára annak, hogy ez joga, sőt a nemzeti haladás szempontjából kötelessége lenne.” 128 A radikálisabbak egyenesen úgy vélekedtek, hogy mindazt, ami a magyar politikában 1867 után történt nem is lehet liberális szelleműnek nevezni. „Ne nevezzük (például) liberálizmusnak azt az irányt, a mely az egyéni szabadságot adminisztratív eszközeinek hatalmával mindig és mindenütt elnyomja” és megtűri a "rút önzést" "szürke materiálizmust"javasolta egy szerző a Magyar Gazdák Szemléjében, 129 egy másik pedig annak a véleményének adott hangot, hogy ez a politika csupán "hazudott szabadelvűség" 130. Geőcze morálkritikája a "dokrtrínér szabadelvűséggel" szemben fogalmazódott

meg a "valódi szabadság" védelmében 131 mint láttuk Bernát is arra az álláspontra helyezkedett, hogy az igazi szabadelvűség szem elől tévesztetett, a "politikai és erkölcsi szabadelvűség elvtelenséggé züllött", 132 Czettler pedig 1906-ban az "extrém liberalizmus" pusztításait ítélte el. 133 Ezek a szófordulatok azt voltak hivatva szimbolizálni, hogy a liberalizmus eredeti értelmét a szabadelvű politika elsikkasztotta, a "nemzeti liberalizmus" eredeti intencióit elfeledte, a nemzet szolgálata helyett a mozgó tőke szolgálatába szegődött. Mérey Lajos az 1900 január 8-i gazdakongresszuson erről a következőket mondotta: „Emelkedjünk tehát mi magyar gazdák a kötelességérzet azon fokára, melyen nyíltan és férfiasan valljuk be, hogy az 1867–iki alkotmány óta lefolyt egyharmad századon át a magyar föld magyar kézen maradásának rendkívül fontos kérdését elfeledtük, elhanyagoltuk, s a

szabad verseny, a szabad ipar, szabad kereskedelem, szabad szerzés jelszavai alatt működő mozgó tőkének könnyelműen hoztuk áldozatul, adtuk ajándékul magyar nemzeti létünk nem egy biztosítékát, csak azért, hogy mindezekért a valódi szabadelvűség dicséretével ámítsanak s a nemzetet nagylelkűnek, 127 Cz.I: Frázisok diadala MGSZ 1898 II 561-562o Bernát István: A magyar demokrácia i.m 35o 129 Cz.J: Teendőink, MGSZ 1898I 163o 130 Nemzeti lelkiismeret MGSZ 1898. I 295o 131 Le Play: A munkásviszonyok reformja. A Magyar Tudományos Akadémia Budapest 1903 Geőcze Sarolta bevezető tanulmánya. 118o MTA kiadása 132 Bernát István: Spanyolok és angolok. Hanyatlás és emelkedés MGSZ 1898 I 554o 133 Czettler Jenő: Szükségünk van–e szociálpolitikai egyesületekre? i.m 117o 128 Agráriusok 30 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- lovagiasnak

hirdessék, holott valóban könnyelmű volt. Mondjuk ki mi magyar gazdák őszintén és bátran, hogy Magyarország földjének magyar kézen maradása nemzeti létünknek és az ország magyar (Kiemelés az eredeti szövegben.- KMR) jellegének oly nélkülözhetetlen kelléke mely nélkül a szabadság és a szabadelvűség mindmegannyi jótéteményei sem lennének képesek hosszú fennmaradását biztosítani.” 134 Czóbel István külön tanulmányt szentelt annak, hogy a magyar közéletben eluralkodó frázisok mögött kimutassa a liberalizmus elfajulását, a "hamis dogmák megcsontosodását", mert úgy vélte, hogy a közélet szótárában "hemzsegnek a hamis jelszavak, tetszetős szavakba burkolt hazugságok. 135 A frázisok eme szótárával kívánta kimutatni, hogy a liberalizmus letért arról az útról, amelyen eredetileg elindult. " A magyar liberalizmus a dogmatikus tévhitnek egy eklatáns esete, amely a tévhit megátalkodott

türelmetlenségének jegyeit viseli magán" 136, a demokrácia egy olyan "törekvést jelez, a mely a régi privilégiumokat egy újonnan keletkezett osztályra, t.i a pénzemberekre akarja átruházni, de az alsó néposztályokat a legkíméletlenebbül zsarolja és nyomja. Tehát csak felfelé demokrata, lefelé pedig arisztokrata, vagyis plutokrata Ma oly gyakran hangoztatott egyenlőség „ nem jelent semmi egyebet, mint a pénzuralom.előnyeinek kihasználásátAz úgynevezett egyenlőség tehát privilégium, de nem a nép alsó, hanem zsákmányoló osztályinak, a melyeknek amaz védtelenül ki van szolgáltatva. A jelszó tehát ismét az ellenkezőjét jelenti annak, amit kifejez." 137 Lelkesítő jelszava a modern szellemi nihilizmusnak az ipar és kereskedés Ezek szükséges tényezői a gazdaságnak, ám a politika épp a „reális ipart és kereskedelmet tette tönkre, mert az, amit ma így neveznek, az közönséges pénzspekuláció, amely nem a

közvagyonosodást, a társadalmak felvirágzását mozdítja elő, hanem ellenkezőleg, az egész társadalmat kizsákmányolja, a vagyont az egyes nagytőkepénzesek kezébe összpontosítja, a reálipart és kereskedelmet pedig, melyre a társadalmaknak szükségük van, teljesen elpusztítja.” 138 Az általános műveltség alatt az általános műveletlenséget, a magasabb műveltség hiánya értendő. Végső soron egy nivelláló rendszer alakult ki, amely a gyengék színvonalához van szabva. Ezért hiányoznak a kiemelkedő tehetségek, akik „ felérnek a divatos félműveltségű emberek százezreivel” és akik képesek a szellemi haladás előmozdítására. 564 Az a jelszó, hogy a sajtó a közvélemény visszhangja is épp a fordítottját jelenti: eszköze a " közvéleménycsinálásnak, gondolatlustaságnak és értelemferdítésnek." A hazafiság jelszava is más jelentéstartalommal bír. A hazafiság eredeti tartalma, a f ajhoz, történelemhez, ,

ha gyományokhoz és intézményekhez való ragaszkodás sovinizmusnak minősíttetett és ítéltetett el. A modern hazafiság lényegében világpolgári felfogásban az államhatalom és az éppen uralkodó párt vak imádatát jelenti. Mivel pedig az uralkodó p árt éppen nem nemzeti, hanem internacionális érdekek szolgálatába állott, a modern hazafiság egyenlő a kozmopolitizmussal, ami a hazafiság eredeti fogalmának éppen az ellentettjét jeleni, annak teljes kifordítása 139 Egy következő jelszó, hogy a parlamentarizmus a szabadság egyedüli garanciája. Ez igaz lehet, de csak abban az esetben, amennyiben létezik egy – a nemzeti szellemből fejlődött és a nemzeti akaratot közvetítő – hatalmas párt. Ahol ez az alapfeltétel hiányzik, ott klikkek és érdekszövetkezetek kaparintják meg a h atalmat. A szabadság garantálása helyett a l egzsarnokibb párturalom keletkezik. „ A jelszó tehát ismét csak paradoxon, értelem nélküli vakhit.” 140

134 Mérey Lajos: A magyar föld idegen kézen. Az 19oo január 8–i Gazdakongresszuson elhangzott előadása IN: MGSZ 19oo. I 31-32o 135 Czóbel István: Cz.I: Frázisok diadala MGSZ 1898 559-566o U ott 562.o 137 U ott 563.o 138 U ott 139 U ott 564.o 140 U ott 565.o 136 Agráriusok 31 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- A jelszavak szótárán végighaladva tehát - összegzi véleményét a szerző - mindenütt ugyanazzal a szóferdítéssel találkozunk és a "hazug konvenciók" olyan rendszere tárul fér, melyen „ ezer és ezer ügyes kéz dolgozott évtizedeken át az emberiség gondolkodásának és terminológiájának tudatos meghamisításán, a "skolasztikus nominalizmus behozatalán a politikába." Csak ilyen eszközökkel lehet az emberiséget oda kényszeríteni, hogy vakon kövessen olyan elveket, a melyek anyagilag, erkölcsileg,

szellemileg megrontják, s csak néhány ellenszenves egyén s az azok zsoldjában álló segédeinek hozzon busás anyagi hasznot. A társadalmak és népek nagy céljainak pedig egyenesen ellene szegülnek.” A népek tehát hamis irányt követnek, elvesztették az igazság iránti érzéküket, vakon hisznek a puszta szavak igazságerejében ezért végveszélybe rohannak. Ezt nevezik modernizmusnak, miközben az „igazi modernizmus” az, ami a n em a s zavakat, hanem a „ reális igazságot” keresi. „ Magunkon már nem segíthetünk", - vélekedik "mert hamis dogmáink már megcsontosodtak, egész gondolkodásunk dialektikus szójáték, az igazság iránt nincs érzékünk, megmételyezett a sok hazugság, azért rohanunk hanyatt homlok a v eszélybe.” 141 Bernát pár év múlva hasonló érveléssel leplezi le a magyar liberalizmus torzulásait: „ Szabadelvűség és demokrácia, ez az a két jelszó, mely napról napra ezerszer hangzik a Kárpátoktól az

Adriáig. Értelmöket, valódi jelentésüket azonban köd borítja, melyet az új idolumok papjai ókori kollegáik példájára nem egyszer sűríteni igyekeznek, a helyett hogy könnyítenének rajtuk. A liberalizmus bő palástja alá képzelhetetlenül ellenséges dolgokat csempésznek be, a demokrácia sűrű hangoztatása pedig csak sokszor arra való, hogy vele és általa nem egy esetben bizonyos kapaszkodó törekvések igazoltassanak.” 142 Mint azt a fenti két idézet gondolatmenete is jelzi az agráriusok a problémák eredőjét nem a liberális elvekben, hanem azok abszolutizálásában látták és ennek megfelelően - miközben azonosultak a reformkori liberalizmussal - szembefordultak annak szabadelvű változatával. Számukra nem a polgári átalakulás gondolatában, nem annak reformkori programjában volt a hiba. Amit elutasítottak, az a modernizáció konkrét útja volt és az ebben bűnös szerepét a szabadelvű politikai gyakorlatra osztották le. Nem az

alapokat akarták lecserélni, hanem csak a társadalom és gazdaságfejlődési trendeket korrigálni. A szóhasználat logikája értékként feltételezte ugyanis az "igazi liberalizmust" a "nemzetit", melyet az "elfajult" fejlődés korrekciójával meg lehet valósítani, annak alternatívájaként lehet állítani. Más megközelítésben: a liberalizmus alapelveit illetően a törésvonal szabadelvűek és agráriusok között nem a liberalizmus határán, hanem azon belül húzódott. A történelmi osztályok és a pénzarisztokrácia társadalmi-politikai súlyával kapcsolatos eltérő előfeltevések és következtetések rendszerén nyugodott. Asbóth János egy 1897-es képviselőházi beszédében a következőképp jellemezte a két irányzat viszonyát: "Itt ezúttal határozottan kibontakozott két áramlat, amely már évek óta küzd Magyarországon az uralomért.Ezen nagy áramlat a nemzetközi pénzuralom etablírozására való

törekvésEz az áramlat éveken át igyekszik aláásni és deposszedálni mindazt, ami Magyarországon és a m agyar nemzet testében a történelmi rétegeket képezi, azon történelmi rétegeket, amelyekben a magyar nemzeti történelem hagyományai lüktetnek, támadja meg anyagi és erkölcsi alapjaikban. A másik áramlat, amelynek kifejezésre jutását nagy örömünkre hallottuk ezúttal a többség soraiban is, ezzel a n emzetközi pénzuralmi törekvéssel szemben az egészséges, hazafias ellenáramlat, melyet sokan a veszélyek teljes tudatával követnek, úgy mint tesszük mi is, sokan még csak ösztönszerűleg érzik azt a veszélyt, hogy ha sikerül lerombolni a nemzeti társadalomnak nemzeti hagyományokkal telített történeti rétegeit: akkor a válságok idején a nemzetközi pénzuralom ezt a hasznát a magyarnak fenntartani nem fogja." 143 141 142 143 U ott 566.o Bernát István: A magyar demokrácia i.m 22-23o Asbóth János beszéde a

képviselőházban a földművelési tárca költségvetésének vitáján 1897 február 27-én In: Társadalmi-politikai beszédei 572-573. Agráriusok 32 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- A merkantil körök "monopolizálni akarják a szabadelvűséget" és bennünket, a kik rámutatunk a manchesterizmus bűneire és ennek helyébe kifogástalanabb, a nemzet érdekeinek megfelelőbb politikát akarunk tenni, mint retrográd törekvést, a sötét középkor harczosait igyekeznek megbélyegezni. Pedig, a mit mi akarunk, az az igazi haladás" - állította a Magyar Gazdák Szemléje. 144 "Az ember tragédiája szüntelenül megújul. Elfajzik minden haladás, s a torzképben nem ismerni rá az eszményi eredetire." - állította Madáchot idézve Geőcze Sarolta, az újkonzervatív mozgalom ideológusa egy, a kulturális haladást elemző cikksorozata

végső konklúziójául 1910-ben. 145 A keserű ténymegállapítás - úgy véljük - nem volt üres publicisztikai fordulat, sokkal inkább az újkonzervatív világképből eredő végső konzekvencia. A politikai gondolkodás ezen irányzatának képviselői ugyanis - miként politikai ellenfeleik állították róluk - nem voltak reakciósok, nem akarták restaurálni a régi feudális világot. Elfogadták a h aladás gondolatát, mint ahogyan magukénak vallották a polgári társadalom számos értékét, a szabad piacot, a polgári parlamentarizmust és elismerték a kapitalista fejlődés nem egy eredményét is. Amit bíráltak és kultúrkritikájukban tematizáltak, az a haladás adott formája, a modernizáció konkrét útja, a reformkori várakozások be nem teljesülése volt. "A nyár nem váltotta be a t avasz reményeit" - írta Bernát István 146 is, ami ebben az olvasatban arra utal, hogy az agrárius irodalom megteremtője és központi alakja nem a

modell létjogosultságát kérdőjelezi meg, csupán annak szabadelvű variációja volt elfogadhatatlan számára. Az agrárius gondolkodás sem tartalmában sem érvelésében nem volt restauratív. Miközben bírálta a modernizáció kóros kinövéseit, elismeréssel adózott a fejlődés tényeinek is. "Közhellyé vált, mégis rá kell mutatnom, hogy a gazdasági érdekek mindenoldalú előtérbe tolása, a nemzetek legjobb erőinek ide központosítása, a tudásnak, találmányoknak, szaporodó tőkének ez irány érdekében való felhasználása olyan virágzást teremtett, minőt vagyoni téren e világ még nem látottA haladás csaknem végtelennek látszik" 147 Azonban a fejlődés eredményeinek elismerése mellett az agrárius gondolatmenet kötelező eleme volt egy "de", a fejlődéssel kapcsolatos fenntartások hangoztatása is. „ Egyszóval a modern kapitalizmus mérlegénél előny gyanánt állapítható meg a termelés agyarányú

fejlesztése, a szükségletkielégítés jobbá, biztosabbá tétele, viszont azonban ott áll ezzel szemben fenyegető rém gyanánt a s zociális kérdés, melynek megoldástól függ ennek a r endszernek a fennmaradása, vagy radikális átváltozása. Azt érzi mindenki, hogy ez a kérdés nem annyira az üzemrendszerek átalakításának kérdése, hanem a g azdasági szabadság, a piac, a szabadverseny korlátozásának a kérdése.” 148 - vélekedett Czettler E kérdésben az agráriusok valóban markáns álláspontot fogalmaztak meg. Nem vetették el a szabad verseny elvét, de nem is tartották azt minden esetben konzekvensen alkalmazhatónak és ez a köztes álláspont az egész korszakban jellemzi gondolkodásukat. Úgy vélték, az elvet, hogy "had hulljon a f érgese" teljesen elvetni sem nem szabad, sem nem is lehet, a m ásik oldalról viszont tiltakoztak annak abszolutizálása ellen is, amely szerintük a "merkantilista irány" politikáját

jellemzi. Álláspontjukat, mint a liberális és a szocialista közgazdasági álláspont között elhelyezkedőt a következőkkel indokolta Czettler: Az individuális közgazdák a szabadversenyt (sic) a gazdasági kiválás szükségszerű eszközének tekintik, amelyben a gazdaságilag erősek szükségszerűen emelkednek ki, s amely a gazdasági termelékenység növekedésének legfontosabb mozgatórugója. Ezzel szemben a szocialisták a szabad versenyt 144 Birtokföldarabolás és merkantilizmus MGSZ 1909.II 61o Geőcze Sarolta: Haladás - de merre? Magyar Gazdák Szemléje 1910. II 6 142o 146 Bernát István: A magyar demokrácia múltja, jelene, jövője Rákosi Jenő Budapesti Hírlap Ujságvállalata, Budapest 19o4. 127o 147 Bernát István: A demokratia védelmeim. 148 Czettler Jenő: Magyar mezőgazdasági szociálpolitika. im 41-42o 145 Agráriusok 33

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- a kizsákmányolás eszközének tartják, melynek segítségével az erősebbek és a ravaszabbak a kisebb termelőket kipusztítják. „Az igazság kétségkívül középen van, mert bár kétségtelen, hogy a szabadverseny nemcsak hanyag, de igen sok érdemes exisztenciát is tönkretett, mégis a gazdasági és társadalmi haladás elengedhetetlen feltétele, mozgatója s az emberiség egyik legnagyobb nevelőeszköze, a mely nélkül az egész termelési rendszer megmerevednék. 149 A szabad verseny elve tehát nem kiiktatható, a szocialista elképzelések ezért elfogadhatatlanok. "Máshol kell keresnünk az agrárkérdés megoldását. Olyan alapon, amely a jelenlegi társadalmi berendezkedést megtartja, az individualisztikus termelési rendszer alapjait nem érinti, viszont nem is lát abban olyan alkotást, melyet az emberi

szabadság és jólét érdekében érinteni nem szabad." 150 Czettler itt id ézett 1914-es írásának alapgondolata szinte szóról szóra ismétli a mozgalom másik meghatározó személyiségének korábbi meglehetősen lakonikus kijelentéseit. Bernát agrárpolitikai alapállását, mely szerint bár "az ingó tőke uralma és a plutokratikus fejlődés nem lehet az az ideál, mely után törekedni méltó" mégis "az új idők által vont kereten belül kell megteremteni azt a jogi és gazdasági rendet, mely a földművelés virágzását és a belőle élő rétegek fennmaradását és boldogulását biztosítja." 151 II. 2 Előfeltevések: az agrárius helyzetértékelés elvi alapjai Az agrárius gondolkodás általában elvetette az európai társadalomfejlődési modellek, főként a francia példa szolgai másolását és helyette a szerves, organikus fejlődés eszméjét preferálta. Ezt számára az angol berendezkedés testesítette meg. Az

angol modell szerintük az "anyagi és erkölcsi czélok" összhangján nyugszik, amely egy nemzet emelkedésének legfőbb tényezője. A szigetországi berendezkedés felsőbbrendűségét számukra az bizonyította, hogy ott a parlamentarizmus nem puszta forma, hanem "élő igazság." "Nagy formátumú", "erényes és kötelességtudó államférfiak vezetik a népet", a nemzeti fejlődés alapja a becsületes munka és általános a "fennkölt czélok iránti lelkesedés". "Anglia azért erős, mert nagy súlyt helyez politikai és magánéletének tisztaságára." 152 Az angolok " a társadalmi tisztesség kategóriáját" hangsúlyozó Ruskin munkássága nyomán - vélték az agráriusok - egy, a "szabad versenyt bálványozó korszakban" felismerték az erkölcsi szempontok fontosságát és a "merkantil alapú gazdaságfelfogásról" áttértek az "erkölcsi alapú

gazdaságfelfogásra" melynek alapja az altruizmus.153 Az erkölcsi tényezők háttérbe szorulását végső soron a merkantilista gazdaságpolitikának tulajdonították, amely a materializmus túlsúlyát eredményezte. Ennek megszüntetését az idealizmus érvényre juttatásával vélték megoldhatónak. "Mert úgy van, paradoxonnak látszik bár: az ideálizmus az élet, a hit a teremtés; a m ateriálizmus a halál, a tagadás a pusztulás. a világon minden nagyot az hozott létre, a világon minden nagyot ez korhasztott el. Az ideálizmus az élet csíráját hordozza magában, a materializmus a halálét; mert az ideálizmus az ifjúság, a remény s az erőnek a forrása; a materiálizmus a vénhedés, a csüggedés, az erőnek az apadása. Mert az ideálizmus az éltető, fogantató, egyesítő, összetartó erő, maga a termékenység; a m ateriálizmus az önzés forrása, az izolálás, az at omizálás, a r ombolás és a romlás tényezője, maga a

meddőség." 154 149 u ott 41.o U ott 179.o 151 Bernát István: Agrárpolitika i.m 117o 150 152 V.ö: Bernát István: Spanyolok és angolok Hanyatlás és emelkedés MGSZ 1898 I 549–557. o Az idézett rész: 557o 153 Geőcze Sarolta: Ruskin, mint sociálpolitikus. MGSZ 19oo I 422o és II 511o 154 Geőcze Sarolta: Modern társadalmi feladatok. im 4-5o Agráriusok 34 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Arra a kérdésre, hogy az ember "fizikában él, avagy metafizikában" ennek az irányzatnak a válasza az is-is. Jól érzékelteti ezt a következő, a tudomány és a vallás viszonyának meghatározását célzó értelmezés: "Az emberi lélek igenis érez egy űrt, melyet a XIX. század materiálisztikus tudománya nem tudott betölteni, melyet nem tölt be a filozófia és az új hedonizmus, mely fáj és sajog. Az intellektuálisok felfogható,

érzékelhető világán túl, igenis kell lennie egy másiknak. Ez igazságtalanságokkal terhes földi életen túl kell lennie egy igazságosabbnak. És miként Kidd mondja, az embernek szüksége van a vallás szankcziójára, hogy önzését le tudja küzdeni a születendő nemzedékek érdekében.Az altruizmus legfőbb tápláló forrása ma is a vallás s az abból fakadó emberszeretet. A hitetlen XIX század megszomjazott. Torkát kiszikkasztotta a száraz materializmus, égeti a perzselő szenzualizmusAz emberiség nagykorú lett, sokat szenvedett, sok illúzióból kiábrándultjobban érzi a szeretet szükségét és jobban meg tudja becsülni a vallást, mely vigasztalást és erőt ad. És megújult az egyház isMaga az egyház feje egyszerre beszáll a nagy szocziális küzdelembe és a R erum Novarummal megmutatja az utat, melyen járva a 2000 éves erkölcsi alapok megbolygatása nélkül haladhat az emberi társadalomnem osztályharczot, hanem békét hirdet, nem

jogot követel, hanem kötelességet vállalA keresztény szocziálizmus nem egyéb, mint a hegyi prédikáczió alkalmazása a m odern gazdasági életre. Voltaképp a modern altruisztikus áramlat és szocziálpolitikai tevékenység is ebből a forrásból táplálkozik" 155 Az agráriusok általában szembehelyezkedtek mindenféle társadalomszervő elv abszolutizálásával, - ahogy ők fogalmaztak - "túlhajtásával". Ezekben a kívánatos harmónia felborulását vélték felfedezni. Ahogyan a terjedő vallástalansággal szemben a valláserkölcsi alapokat, az egyéni és közmorál társadalmi érvényre juttatását szorgalmazták, ugyanúgy az egyéni önzésig fajuló "túlzó" individualizmussal az altruizmust állították szembe. Korukban két felfogás versenyét látták az individualizmusét, mely az "erkölcsi i deált a természetes önzés kifejlesztésében keresi" és az altruizmusét, amely alatt egyféle etikai elemekkel

telített individualizmust értettek. Meggyőződésük volt, hogy míg a XIX század az "önző egoizmus" százada volt, addig a XX. században az "altruisztikus irány" fog győzedelmeskedni. 156 Ennek megfelelően publicisztikájuk egyik kulcsszava tehát az altruizmus volt, melyet Czettler a következőképp jellemzett: "Az individuális gazdasági és társadalmi rendszer a korlátlan gazdasági elvet, a termelés mindenefölöttiségét s a szociális elv által nem enyhített egyéni önzést tette úrrá. E zzel a rideg állásponttal szemben a szocializmus az osztályharc el méletét állította szembe, amely a termelés helyébe a m unkás érdekét, az egyéni önzés helyébe az osztályönzés elvét iktatja. Egyébként úgy az individuális, mint a s zocialista világfölfogás szervezett táborral bír. Összecsapásaik megrázzák a társadalmi rendet s időről–időre gazdasági és társadalmi válságokat idéznek elő mindenütt, hol a

kapitalista termelés úrrá lett. Azon elv, mely a k ét ellentétes világfelfogás, az individualizmus és a szocializmus között elszigetelésre alkalmas, nem más, mint az altruizmus és az a fejlődési irány, amely az altruizmus alapelvének konzekvenciáit úgy gazdasági, mint társadalmi téren megvalósítani igyekszik: a szociálpolitikai irány. Nem lezárt világnézet ez tisztelt hallgatóim, nincsenek oly precízen megállapított és leszögezett tantételei, mint a szocializmusnak és az individualizmusnak: ami bennünket egyesit az csupán az emberszeretet etikai gondolata. Védeni a gyöngét az erős kizsákmányolása ellen, védeni a tisztességet, a becsületest a lelkiismeretlen konkurenciájával szemben, segíteni azon, aki erre önerőből nem képes, s aki önhibáján kívül került veszedelembe. ezen az etikai alapelven aztán filozófiai és gazdasági irányzatoknak sokféle változat épülhet föl, kezdve a 155 Haladás-de merre? Magyar Gazdák

Szemléje 1912. I 1 34-35 o Geőcze Sarolta: Veres Pálné és a magyar társadalom evolucziója. In: Magyar Paedagogia A Magyar Pedagógiai Társaság Folyóirata. Tizenharmadik évfolyam Franklin Társulat 19o4 23o 156 Agráriusok 35 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- konzervativizmustól és keresztényszocializmustól a katedraszocializmus legszélsőbb árnyalatáig (Sombart, Brentano). Jelentős különbséget az sem tesz, hogy az egyik az állami beavatkozástól várja az alsóbb társadalmi osztályok sorsának jobbra fordulását, míg a másik a szövetkezetek önsegítésétől.” 157 Gaál Jenő, aki ha nem is az agrárizmus exponense, de mindenképp a jobboldali gondolkodás egyik hazai elméleti megalapozójának tekinthető, az osztályharcot felváltó "közgazdasági béke" megteremtésének módozatairól írt könyvet. Ebben elismeréssel adózik az

individualizmusnak, létét a társadalomban természetesnek és szükségesnek tartva, hiszen mint érvel - az emberi természetben két különböző elem vegyül "az önzés és a társiasság, az egyéni és a s zocziális mozzanat". 158„Az ember kettős természetének megfelelő individualisztikus és socialis követelmények kibékítendők s az egyéniség szabadsága és a társadalom békéje összhangba hozassék.” 159 Az individualizmust telíteni kell etikai elemekkel- vonta le a következtetést. A jogilag formulázható kötelességek mellett ugyanis léteznek szabatosan le nem irható erkölcsi kötelességek, melyek érvényesülése a társadalom békéjére nézve fontos, mivel gátolják az önérdek tiszta érvényesülését. Az emberi természetben benne rejlenek azok a tulajdonságok (lelkiismeret, lelkesültség, önérzet, becsvágy), amelyeket ki lehet terjeszteni a s zemélyes szférán túl társadalmi szintre, a gazdasági és emberi érdekek

szolgálatába lehet állítani. Miért ne lehetne az etikai elemek által megerősített közszellemet a társadalmi és gazdasági élet szervezésénél oly fontos tényezővé tenni, mint amilyen a formális jog. Ez a „társadalmi béke emberileg lehető megvalósításának" útja. 160 „A társadalmi rendet nem forgathatjuk felA tulajdon és az örök jog, az egyén szabad elhatározása élethivatásának választásánál, a családi élet önállósága, a gazdasági tevékenység lehető szabadsága, mind csak a társias nagyobb érdekek szempontjából korlátozható bizonyos mértékig. De az altruismus iránti érzék az egoizmussal, a sociális érzés az individualista iránnyal szemben a jelzett intézmények lényegének feláldozása nélkül fejlesztendő és terjesztendő.” 161 Bernát István 1903-as főiskolai előadássorozatában, mely az agrárius eszméket volt hivatva megismertetni a nagyközönséggel a mezőgazdasági politika és az

agrárpolitika közötti különbséget épp az altruizmus elvének felvállalásában jelölte meg. Míg a mezőgazdasági politika ugyanis szerinte csak a termelékenység emelésére koncentrál és nélkülözi az altruista szempontokat, addig az agrárpolitika központjában a mezőgazdaságban dolgozók érdekeinek képviselete áll, amely bizonyos esetekben - ha a humanizmus elve ezt követeli - jelentheti a termelés visszafogását is. Az agrárpolitika a „ humanismus, a n emzeti érdek, s az igazán keresztyéni tanok politikája, mert a népek millióiról gondoskodva az önzés helyébe az altruizmust emeliMegnemesíti a gazdasági törekvéseket, helyreállítja a széttépett erkölcsi kötelékeket.a legrégibb s egyszersmind a legifjabb ága a gazdasági politikának Legrégibb, mert a földből élő népesség sorsa iránti gondoskodás oly régi, mint az államok maguk. Legifjabb, mert abban a formában, amelyben az agrárpolitikai törekvések ma jelentkeznek a

legmodernebb idők, mondjuk az utolsó tíz év haladásának egyik legbecsesebb eredménye.” 162 Czettler 1914-es Magyar mezőgazdasági szociálpolitikájában az altruisztikus szemléletmód komplex kifejtését adja. Az agráriusok által képviselt altruizmus határait itt nemcsak az individuális önzéssel, de a szocializmus által képviselt "túlzó altruizmussal" szemben is 157 158 Czettler: A magyar ifjúság szociális feladatai KLNY a MGSZ–ből. 19o4In: im 248o Dr. Gaál Jenő: Társadalmi béke a közgazdasági patriarchálizmus alapján Budapest Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság.1896 12o 159 u. ott 16o 160 u.ott 1718o 161 u ott. 20o 162 Bernát István: Magyar agrárpolitika i.m 6o Agráriusok 36 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- megvonja. A szocializmus szerinte kiiktatja a szabadság elvét, szemben a szociálpolitikával, mely az

önzés és a szolidaritás közötti összhangot keresi. Elismeri, hogy az önzés a szabadság mozgatóeleme, nem ismeri el, hogy ez lenne az egyedüli. „ A szocializmus tagadja, hogy a mai társadalmi–gazdasági rendszer alapján a s zociális kérdést megoldani lehetséges volna, ezért kívánja a kollektív termelést és hirdeti a túlzott altruizmust, vagyis az egyéni tehetségnek a köz számára történő lefoglalását. A szociálpolitika nem osztja egyrészt ezt a pesszimizmust, másrészt nem gondolja, hogy az emberi természetet sikerül valaha is jóvá tenni. Elismeri a társadalmi bajokat, hangoztatja a javítás szükségességét, de ellentétben a szocializmussal, elismeri azt is, hogy a visszaélések megszüntetése, a mai társadalmi rend alapján is lehetséges, ha a s zolidaritás érzésének a s zabadverseny kinövéseit korlátozni sikerül.” 163 Arra törekszik, hogy valamely társadalmi osztályönzés ne mehessen az összesség rovására. Ezt

két úton éri el „ Egyik, hogy az egyéni boldogulást a nemzet előrehaladásától determináltnak tartja, az utóbbit pedig nemcsak az anyagi javak gyarapodásából, a vagyonosodásból ítéli meg, hanem az erkölcsi, szellemi javak szaporodásából is. Óhajtja és minden eszközzel előmozdítani törekszik a nemzeti vagyonosodást, de a kulturális és erkölcsi gyarapodásra és a nemzeti jövedelem igazságos megoszlására sokkal nagyobb súlyt vet, mint magára a vagyongyarapodásra. A másik út a szociálpolitika munkásságának magasabb szempontokból való korlátozása annak megismeréséből alakul, hogy minden szociálpolitika céltalan, ha csupán egy társadalmi osztály érdekeit kívánja előmozdítani a többi rovására. Még az egyetlenegy osztály helyzetjavitásával foglakozó szociális politikának is a n emzet egész érdekeit, a nemzet előrehaladását kell szem előtt tartania, különben pártpolitikává, az osztályönzés eszközévé

aljasul.” 164 II. 2 Az agráriusok és a konzervatívok 1905-ben Az agráriusnak tekintett szerzők művei alapján itt rekonstruált világnézeti modulok nem jelentették kizárólag e mozgalom gondolkodásmódjának sajátosságait. Nemcsak részei voltak, egy szélesebb, azonos társadalomelméleti előfeltevésekkel rendelkező szellemi körnek, hanem az agrárius publicisztika saját pozíciójának kimunkálása során táplálkozott is eme szélesebb alapokon nyugvó, koherensebb világnézeti háttérrel rendelkező csoport szellemi hozadékából, amely 1905-ben a Társadalomtudományi Társaságban a társadalmi fejlődés irányairól rendezett vitában a l iberalizmussal és a s zocializmussal és az anarchizmussal szemben konzervatívként határozta meg saját magát. Az ott kifejtett konzervatív pozíció jellemzőiről a Magyar Gazdák Szemléje a következőkben számolt be olvasóinak. 165 "A konzervativizmus és az azt kiegészítő keresztény

szoczializmus erőssége abban áll, hogy a társadalom természetes erkölcsi alapjaira támaszkodik és az emberi természet testi-lelki szükségleteivel számot vet. Míg a többi három rendszer mesterséges, minthogy oly egyenlőséget vesz alapul, mely a természetben sehol sincs s melyet a való élet lépten-nyomon megcáfol: ez számol az evolúczió, az átöröklés és a t ársadalmi differencziálódás által kifejlesztett különbségekkel és gyökereit mélyen bocsátja be az emberi lélekbe. Konzervativizmus alatt természetesen nem a társadalmi múmiakultuszt, nem az ősi felfogásban való megcsontosodást értve, hanem megbecsülését annak, a mi a múlt vívmányaiból becses és életképes és a haladásban - a tabula rasát csináló, mindent nivellálni akaró radikalizmussal szemben - józan mérsékletet és a k ipróbált intézmények 163 164 165 Czettler Jenő: Magyar mezőgazdasági szociálpolitika. im 182o U. ott 190o A vitát az agráriusok

szaklapja három számon keresztül ismertette. Vö Figyelő: A társadalmi fejlődés iránya Magyar Gazdák Szemléje. 1905 I 3 155-163 és 1905 I 4 237-245 és 1905 I 5302-313 o Agráriusok 37 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- továbbfejlesztését a haladó kor szükségletei szerint, a mint az Angliában érvényesült az utolsó évszáz alatt A mai kor legsürgősebb szükséglete a szocziális kérdés megoldása. A konzervativizmus ez elől sem tér ki; csakhogy azt nem erkölcsi alapok - a haza, a tulajdon és a család - szétrombolásával, hanem a keresztény erkölcsi rend alapján akarja kielégíteni." 166 " A konzervativizmus igyekszik fönntartani azt, a mi a nemzeti múltban és a törvényben gyökerező intézményekben fönntartásra érdemes; kegyelettel őrzi a múlt nemes hagyományait; ragaszkodik a kipróbált jóhoz és a keresztény

világnézet alapján kifejlődött társadalmi rendhez. Tényül fogadja el az emberi gyarlóságot, valamint a természeti és társadalmi életben egyaránt uralkodó differencziálódást, átöröklést és kiválasztást, vagyis az egyenlőtlenséget és belenyugszik. Tehát lényegében arisztokratikus; csakhogy a kiválóság critérionjának nem a pénzt, hanem a testi-lelki kiválóságot tekinti; a tömeg uralma helyett a kiválók uralmát tartja igazoltnak és a joghoz a noblesse oblige elvét, az erkölcsi kötelességet és felelősséget kapcsolja. Ez nem kasztrendszer, hanem a vezető osztálynak a természetes kiválasztás útján történő kifejlődése. Épp oly kevéssé azonos az abszolutizmussal; mert azzal ellentétben ragaszkodik az intézményileg biztosított szabadsághoz, főként a helyi önkormányzatban.A konzervativizmus tehát: a keresztény világnézet talajára épült társadalmi rend; a keresztény szoczializmus pedig a társadalmi kérdésnek a

keresztény erkölcsi törvény alapján való megoldásaMás szóval, a konzervativizmus, szemben a liberalizmussal: a gazdaságilag és társadalmilag gyöngék oltalmazása. Szemben az anarchizmussal: törvénytisztelet. Szemben a s zoczializmussal: nem osztályharcz, hanem keresztény - azaz szereteten és kötelességérzeten alapuló - szocziálreform. Szemben mindkettővel: a magántulajdonra, a családra, a haza fogalmára és a vallásra alapított állami és társadalmi rend. Mint ilyen szükségszerű fejleménye a társadalmi tényeknek; a fejlődésben evolúczió, tagozásában a d ifferencziálás érvényesül; a t ársadalmi rangfokozat és az arisztokráczia pedig a kiválasztás és az átöröklés törvényére van alapítva." 167 II. 3 A csoportszervező elv Mint már említettük az agráriusok a társadalomra, mint organikus egységre tekintettek, melynek ideális állapota az, amikor alkotóelemeit harmonikus összhang jellemzi. Ebből az

előfeltevésből kiindulva utasították el a piaci verseny abszolutizálását, és hangsúlyozták az altruizmus elvét. Innen eredt az is, hogy a korszakban egyre markánsabbá váló osztályellentétekre nem tudtak másként tekinteni csak úgy, mint amelyek a társadalom kóros állapotának tünetei. Bírálták tehát és elvetették az osztályharc elméletét és vele szembe a társadalmi szolidaritás elvét állították. Úgy vélték ez különösen vonatkozik a nép "természetes vezetőire" is, a vagyon erkölcsi kötelezettségekkel jár. „ A míg ember lesz a v ilágon, társadalmi osztályok mindig lesznek, csakhogy ezeknek nem szabad válaszfallal egymástól elkülönítve lenniük, hanem mint láncszemeknek kell egymással összefüggniük és közös erővel törekedniük az emberiség művelődésének, tökéletesedésének és boldogulásának előmozdítására. Minél magasabb társadalmi osztályba tartozik valaki, annál több erkölcsi

kötelesség hárul rá e tekintetben, minél hatalmasabb valaki, annál nagyobb támaszt kell benne találni a gyengének.Nagy hibájuk a felsőbb társadalmi osztályoknak, hogy az alsóbbakat elhanyagolják s azt a természetes befolyást, mellyel az alsóbbakra bírnak, eldobják maguktól, saját jól felfogott érdekükben arra kellene törekedniük, hogy ezt a befolyást öregbítsék.a mi csak úgy történhetik meg, hogy nem csak akkor érintkeznek a néppel, midőn arra rászorulnak, ha nem tekintik azt a s aját céljaik elérésére alkalmas eszköznek, hanem igazán 166 167 Figyelő: A társadalmi fejlődés iránya. 2 rész Magyar Gazdák Szemléje 1905 I 4 240o U ott 241.o Agráriusok 38 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- embertársaiknak, akiknek jogos érdekeit előmozdítani, védeni kötelességük. Különösen a gazdák tartsák magukat folytonos

érintkezésben a néppel, vegyenek részt az egyleti, községi, törvényhatósági élet minden fázisában, hogy a nép meggyőződjék arról, miszerint a munkaadók nem ellenségeink, hanem szövetségeseink. 168 A társadalmi osztály, mint struktúraképző elem helyébe a termelési ágat, az azonos termelési ágon belül lévők szolidaritását állították. Amikor az agráriusok a "gazdatársadalom" érdekképviseletéről beszéltek e csoportba tartozónak tekintették az agrártársadalom minden rétegét függetlenül attól, hogy rendelkezik-e földbirtokkal, hogy mekkora földet művel, illetve hogy ténylegesen foglakozik-e földműveléssel, vagy csak a föld bérlője, gazdatisztje, birtokosa. Emődy József a Gazdaszövetség 1905-ös szociális kurzusán elhangzott "A magyar gazdatársadalom és a különválás" címet viselő előadásában a következőképp határozta meg a földművelő fogalmát: "Én a földművelő gyűjtőnév

alatt nemcsak a kisbirtokost, a volt telkes gazdát értem, ki saját földjét saját igájával és két keze munkájával míveli; hanem ide sorolom a zsellért, a bérest, a szakmányos és napszámos munkást is, a ki másnak földjén dolgozik, de a földművelők közé sorolom a gazdatisztet, a bérlőt, a középbirtokost s a dominiumok fölött rendelkező nagybirtokost isMindnyájan földmívelők vagyunk A törpe birtokon ülő zsellér, a cseléd, a napszámos erkölcsi és anyagi helyzete, oly sok elszakíthatatlan szállal van hozzá fűzve a föld tényleges tulajdonosai: a kis- közép és nagybirtokosok létföltételeihez, hogy őket mindnyájukat egy és ugyanazon nagy család egyes tagjainak kell tekintenünk - ha a boldogulás útjait megtalálni akarjuk." 169 Az agrárius szellemiség meggyőződéssel vallotta, hogy azok a morális értékek, amelyekre a nemzetnek szüksége van még leginkább a magyar vidéken, a magyar falvakban lelhetők fel.

Idealizálva szemlélték a "patriarchális világot", mely számukra a harmónia, az egység a társadalmi szolidaritás szimbóluma volt és úgy vélték annak értékei átmenthetők, átmentendők a modern polgári társadalomba. Helytelenítették és harcoltak a "városba tódulás" ellen, népszerűsítették a vidéki élet előnyeit. "A falusi élet edzi az akaratot és az állhatatosságot, míg a nagyvárosi szétforgácsolja és a kifárasztja. "Ma már mindenütt egyre jobban belátják a falusi élet értékét. Sociologusok és közgazdák rámutatnak a városi élet nemzeti erőt emésztő, testet-lelket megmérgező voltára s a falut, a pusztát látják ama nemzeti erő reservoirjának, az egyéni erő kiapadhatatlan ősi forrásának. forrása, reservoirja az az akaratnak, is s az ellenálló erőnek." 170 Annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy az agrárvilágban, a "gazdatársadalomban" a termelés jellegéből

eredően eleve nagyobb az altruizmus és erősebben él a társadalmi egymásrautaltság gondolata. "Természeténél fogvaa földbirtok az, amely leginkább egyöntetű és nem táplál annyi ellentétes érdeket. A nagyipar fölfalja a kisipart, a gyárral szemben a kézműves nem tud boldogulni. A nagybirtok nincs ilyen káros hatással a kisbirtokra. Érdekeik sokkal inkább egyeznek, sőt a nagybirtok valóságos tanfolyama a kisbirtoknaksokkal inkább egymásra, semmint egymás ellen utalja az érdekük. De az egyszerű érdeken túl is kell emelkedniük A falun élés csak akkor lehet kellemes és igaz, ha érezzük mindnyájan, hogy nem hideg gépek, hanem érző emberek közt élünk. És semmi sem biztosabb, mint az, hogy a részvét részvétet, a szeretet szeretetet szül s akarva nem akarva egy helyesen fölfogott élet falun a k eresztény világnézet megvalósítása: örülni az örülőkkel, sírni a sírókkalA magyar haza boldogsága a magyar falunak

boldogságától, a magyar birodalom hatalma a magyar föld erejétől függ." 171 Elítélően konstatálták, hogy mindezek ellenére a kapitalista fejlődés a civilizáció súlypontját a faluról a városra tolta. Ennek következtében a mezőgazdasági kultúra háttérbe szorult, az országok gazdaságpolitikájának súlypontja az iparra helyeződött, de hatással volt a folyamat a 168 169 170 533-534.o Emődy József: A magyar gazdatársadalom és a különválás. Magyar Gazdák Szemléje 1905I4 209o Geőcze Sarolta: Az akarat nevelése. im 38o 171 György Endre: Szeretet a faluban. A Magyar Gazdaszövetség Kiadványai Budapest, 1904 A Stephaneum nyomása 12o Agráriusok 39 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- közművelődésre, az erkölcsökre és a szokásokra is. A lakosság egy része a falvakból a városokba költözött, amelynek részben gazdasági,

részben pedig kulturális és pszichológiai okait látták. A modern állam a közigazgatást és a kultúrintézményeket a városba koncentrálta, a várost tette meg a kultúrélet központjává, melynek eredménye a falu erkölcsének szokásainak háttérbeszorulása lett. Ez bomlasztó hatással volt a falu lakosságára Mindehhez járult még a k ényelemszeretet, a s zórakozási vágy, amelynek kielégítését az intelligencia hiába keresi a f alvakban. Hozzájárul a f alutól való elforduláshoz az o ktatás és a k atonaság intézménye, amely a városi élet normáit terjeszti 172 A folyamatot azért is károsnak tartották, mert a falusi kultúrában évszádok folyamán spontán formálódott ősi és tiszta, az "európai civilizáció káros hatásaitól mentes" nemzeti értéket láttak, amelyet a nemzeti kultúra szerves részének tekintettek. A falusi kultúra védelmének szükségessége mellett a következőképp érvelt a századforduló

kiemelkedő agrárius vezére, Czettler Jenő: Az egyént évszázadokon keresztül „jóformán felszívta” az a szociális alakulat, amely „falusi öntudatot" világnézetet, társadalmi pozíciót, gazdasági szaktudást, közigazgatást, a kultúra minden mozzanatát közvetítette számára. Lakóit a külvilággal az egyház és a földesúr kapcsolta össze A paraszt összenőtt azzal a röggel, amit művelt, a falu izoláltsága megvédte az ott élőket a „világkultúra nivelláló hatásaival” szemben. Ez az elzárkózás kétségtelenül akadályozta is a fejlődést, de a másik oldalon egy sor olyan kultúrértéket termelt mentalitásban, erkölcsi felfogásban, műveltségben, amelyet a haladás jelszavával vétek lenne elpusztítani a nemzeti kultúra védelmének szempontjából és az általános emberi polgárosodás szempontjából is. Az általános civilizáció gyökere ugyanis a földművelő osztályoknál keresendő „azokban a

sajátságokban, a melyet csak a föld, és a falu társadalma bír konzerválni”. A civilizációs folyamat ellen nem lehet hadakozni, annak áldásai elől nem szabad a falut elzárni, vagy a vidéket a gyökeres átalakulások előtti korba visszahelyezni. A falu kultúrájának védelme egészen mást jelent. Védelmét a szerves fejlődésnek, a meglévő becses alapok felhasználására alapozott haladást, a néplélektől idegen haszontalanságok kiküszöbölését, a fölösleges rombolástól való tartózkodást, amely könnyen lehet, hogy a jövőbeni haladás alapjainak elpusztítása lenne. A város, a m ai napot szolgálja, a divat, a ruházat, a folyton fluktuáló népesség szokás és erkölcse tiszavirág–életű. A falu a múltat őrzi: évszázadoknak épít Primitív házformái tovább élnek, mint a városok palotái. „És vajon mennyivel ér többet a város kozmopolita, ideges egynapi műveltsége, mint a falu népének évszázadokra kiható szokásai

és más egyéb kultúraalkotásai? Boldogabbá, megelégedettebbé teszi–e az embert, jobban biztosítja–e számára a mindennapi kenyéren túlmenő egzisztenciát, szabadabbá teszi–e előtte az emberré levés útját, ád–e harmonikusabb világnézetet, fokozza–e a szívósságot, lelki nemességet?” 173 A föld és a földművelés elsősége számukra szociális, politikai, gazdasági és általános humánus szempontból is vitathatatlan volt: a földbirtok elsőségének igazolása az ingó tőkével szemben "A föld a legbiztosabb és legerősebb támasz a társadalmi zavarok ellen. Ezért vetik reá magukat a bankok, radikálisok és szocialisták, hogy ezt az erőt is hatalmukba kerítsék. Szálka a szemükben az, hogy habár az ingó tőke gazdagságot adhat az embernek, a földbirtok, a telek még sok egyebet is nyújt neki. Részt biztosít számára a v ilág uradalmában Életét az össztermészet életéhez fűzi. A mozgatható vagyon az ember

kényére bízott eszköz, melyet ő szükségletei, örömei, szeszélyei kielégítésére használ. A telekbirtok oly alkotása az embernek a természet ölén, mely által a természet fölibe kerekedik. Szükségletein, örömein, kedvtelésein kívül még számos különböző és mély hajlamokat elégít ki nálaminden egyéb birtoknál jobban megfelel az ember természetének, a föld azon birtok egyszersmind, mely őt a legerkölcsösebb helyzetbe hozza" 174 172 173 174 Czettler Jenő: Magyar mezőgazdasági szociálpolitika. im 53-56o A falu kulturképessége és a falusi kultúra védelme. im 191o (--t.): Különféle demokrácia (sic) MGSZ 1917 július-augusztus 198o Agráriusok 40 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Az agrárágazat háttérbeszorulását a t ársadalmi harmónia felborulásaként, a k ívánatos egyensúly elvesztéseként értelmezték,

aminek helyreállítása az egészséges fejlődés alapvető követelménye. Törekvéseik tehát arra irányultak, hogy a "kapitalista fejlődés által detronizált mezőgazdaságot, mint a civilizáció alapját régi jogaiba" visszahelyezzék. Ennek szükségességét egyébként közgazdasági érveléssel is alátámasztották. Meggyőződésük volt, hogy a modern, munkamegosztáson alapuló fejlődés alapja a mezőgazdasági termelés, amely a növekvő emberiség számára az élelmiszert biztosítja és ezáltal lehetővé teszi más termelési ágak kifejlődését, az iparral, kereskedelemmel való foglakozást. Amennyiben a mezőgazdaság ennek biztosítására képtelennek bizonyulna a modern munkamegosztás kerülne veszélybe. A mezőgazdaság érdekének feláldozása azzal bosszulta meg magát, hogy a mesterségesen visszafejlesztett mg. kultúra nem képes eltartani a n épességet „Az olyan gazdasági haladás, amelynek lényege a nagytőkék

koncentrálódása s egyeseknek az összesség rovására történő megvagyonosodása, egyébként pedig a nagy tömegek boldogulását megakasztja, avagy éppen azok nyomorát idézi elő, a civilizáció előbbrehaladás szempontjából kívánatosnak nem mondható.” Ezért aztán az egyedül reális gazdaságpolitika vonja le a következtetést Czettler - csakis a mezőgazdaság fellendítése és termelékenységének növelése lehet. 175 Geőcze Sarolta a kor nagy közgazdasági, társadalomelméleti irányzatait áttekintő szisztematizáló munkájában, az 1922-ben megjelent "Szociológia ethikai alapon" című könyvben az agrárizmust a többek között következőkkel jellemezte: „ Az agrárizmus voltaképp áthidaló rendszer az individualizmus és a szocializmus közt s a nemzeti érdeket tekinti mindenek fölött valónak Szemben a merkantilizmussal a nemzeti gazdaság alapját nem az aranyban, hanem a b úzában és a t estileg–lelkileg ép

emberanyagban látja, tehát a gazdasági élet súlypontja az életet sorvasztó nagyipar helyett az életet gyarapító mezőgazdaságban van s annak alapja a föld, mely a népet eltartja.Neki a föld nem pusztán a megélhetés forrása, hanem a haza, neki a népesség nem pusztán munkaerő, hanem a nemzet Tehát haladást (hirdet -KMR), de nemzeti és valláserkölcsi alapon s a nemzeti hagyománynak megbecsülésével." 176 E tömör összefoglalás az agrárius politikai gondolkodásnak talán a legtermészetesebb és az érintettek számára talán a leginkább kézenfekvő előfeltevésére utal, nevezetesen arra, hogy számukra a m agyar nemzet sorsa és a m agyar föld sorsa egymással szorosan összefüggőként tételeződött. Az agrárszektor kérdései eme előfeltevés nyomán automatikusan nemzeti transzformációt nyertek, a kormány bírált gazdaságpolitikája nemzetellenesnek volt nyilvánítható, és követelni lehetett vele szemben a nemzeti szempontok

érvényesítését. Úgy vélték, hogy amennyiben ez a politika töretlenül halad tovább néhány évtized alatt az ország "birtokosai megfosztatnak összes birtokuktól és Magyarország megszűnik <<Magyar ország>> lenni Mert hisz senki által nem controvertált tétel az, hogy azé az ország, a kié a föld." 177 Abból indultak ki, hogy a földbirtok nemzeti vagyon 178, a nemzeti organizmus testileg-lelkileg legerősebb elemei a földművelő rétegek. Követelték, hogy „ az állam és a társadalom uralkodó rétegei biztosítsanak maguknak a p arasztságban erős, egészséges, államfenntartó s a mi a fő, mert magyar parasztról van szó, nemzeti elemet” 179 1898-ban a M agyar Gazdaszövetség kiadványai sorában jelent meg Mailáth József gróf "Társadalmi programm"-jában például azt fejtegette, hogy a parasztság a "nép fájának gyökere", ahonnan a e gy nemzet fel tud frissülni. Tehát a p arasztság kérdése

és a mezőgazdasági kérdés nem egyszerűen osztályérdekből erdő kérdés, a vidék elnéptelenítése 175 Czettler Jenő: Magyar mezőgazdasági szociálpolitika. im 69o Geőcze Sarolta: Szociológia ethikai alapon. Budapest A Szent István Társulat Kiadása 1922 149-150o 177 Középosztály MGSZ. 19ooII 85o 178 Bernát István: A magyar demokráciai.m 92o 179 Cz. I (Czóbel István) Nincs megállás 1898 I 82o 176 Agráriusok 41 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- ezen tálmenő jelentőséggel bír. 180 Geőcze Sarolta pedig egyenesen azt fejtegette, hogy az iparvállalatok alig hajtanak gazdasági hasznot ellenben ” a gazdaosztály ennek a nemzetnek a legmagyarabb része, hordozója és fenntartója a nemzeti jellem minden vonásának. A gazdaosztály erősödése a magyar faj erősödése, a gazdaosztály gyöngesége, a magyar faj gyöngülése. Mert a földhöz

való ragaszkodás s az ezzel járó konzervativizmusból eredő erős fajszeretet és faji öntudat erőssé teszi még az egyes gazdát is azzal a kozmopolita áramlattal szemben, melynek a városi nép szinte ellenállás nélkül enged.” 181 Ebben az írásában annak a véleményének adott hangot, hogy az összes magyar társadalmi osztály között a földbirtokos osztály a legnemesebb faj. Ők a közélet vezérei, a nemzeti eszme harcosai, a nemzeti jogok védői. Amíg a középbirtokosság függetlenül bírta a földet, másoktól nem függött, az önzést nem ismerte, fölfelé önérzetes lefelé nyájas volt, függetlensége kifejlesztette benne a politikai érzéket. „ Ezek a nemes tulajdonságok tették úrrá a hazában, ezek adták meg felsőségét a többi nemzetiségek fölött, ezekben rejlett az idegenekkel szembeni bámulatos beolvasztóereje.” 182 Bernát azt hangsúlyozta hogy a földbirtok és az állam szorosan egymásra vannak utalva. „A

földbirtok a társadalom rendjének, az állam fönnállásának legerősebb biztosítéka. De ezt a feladatát csak akkor képes betölteni, ha maga is szilárdan áll Az adósság formájában rajta fekvő pénzkölcsönök azonban veszélyeztetik szilárdságát, sőt tönkre teszik szabadságát is. A földbirtoknak kétségkívül szüksége van pénzre, az államnak meg szüksége van erősen álló földbirtokosságra, meg kell tehát találni azt a formát, amelyben a pénz nem árthat a földbirtoknak, s nem teszi tönkre a birtokost sem politikai, sem gazdasági tekintetben” 183 - vélekedett. Czettler abból indult ki, hogy a mezőgazdaság jellegénél fogva hozzá van nőve a termelés anyagához, a földhöz, amely egyben az "államalakulás legfontosabb tényezője. A kapitalista felfogás, mely nem lát benne mást csak mobilizálható tőkét, téves, mert „ a föld minden állami alakulatnak leglényegesebb alapja, s ezért ahhoz magasabb etikai felfogás

fűződik, mert a nemzetre nézve nem mindegy, hogy kinek a kezében van a föld, a nemzeti haladás kiapadhatatlan kincsesbányája” 184 Az "ingó tőkével" és a "nemzetközi pénzarisztokráciával" szemben megfogalmazott nemzeti jelleget hordozó gazdatársadalom s zemében az "idegen érdekek szolgálatában álló merkantilista " közgazdasági politika tehát egyenesen "a nemzet n emzeti lét alapjait porlasztja szét. 185 A magyar fejlődésben a plutokrácia által okozott még súlyosabban jelentkezik, amit Bernát a következő érveléssel támaszt alá. "Mindnyájan tudjuk, hogy fejlődésünket illetőleg Nyugat után indultunk és az a k örülmény, hogy a nyugati áramlatok nálunk csak későbben szoktak érvényesülni, rendesen nem ment meg bennünket attól a veszedelemtől, hogy káros hatások tekintetében szintén belevonassunk a nyugati áramlatok sodrábaE kár minálunk annyival érezhetőbb lehet, mert a

földmívelő magyar nép szabadságát és függetlenségét csorbítja, ha a plutocrata törekvéseknek tért enged, már azért is, mert a milliók urai rendszerint idegen földön születtek, tőlünk idegen bálványok szolgálatában állanak.Míg azonban sokan azt hiszik, hogy ez természetes, kötelességem volt a gondolkodók figyelmét felhívni arra, mily nagy mértékben mozdítja elő az ingó tőke következetes és mesterséges favorizálása. " 186 180 Mailáth József: Társadalmi programm In: Gr. Mailáth József szocziálpolitikai beszédei és írásai im 77o1898–ban a Magyar Gazdaszövetség kiadásában jelent meg A kötetben. Im::75–94 181 Geőcze Sarolta: Népünkért52.o 182 U ott 183 Bernát Itván: Magyar agrárpolitika i.m 59o 184 Czettler jenő: Magyar mezőgazdasági szociálpolitika i.m 269o 185 Nemzeti lelkiismeret. im 295o 186 U ott 86-87.o Agráriusok 42

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Nem kétséges tehát, hogy vele szemben a magyar föld megmentése nemzeti feladat. "Ez nem egyszerűen gazdasági feladat, hanem elvi jelentőségű szociális és nemzeti kérdés." 187- foglalta össze meggyőződésüket Czóbel István. Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy az agrárius gondolkodás azon irányzatok között foglalt helyet, amelyek elvették, hogy a társadalom természetes állapota a harc lenne és benne minden az anyagi érdeken alapul. A társadalmat sokkal inkább olyan organikus egységként voltak hajlamosak szemlélni, ahol minden elem "láncszemként kapcsolódik a másikhoz" és egymást segítve dolgozik a nagy közös cél érdekében, amely nem egyes csoportok érdekeit, hanem az összesség javát szolgálja. Az egészséges fejlődés elengedhetetlen feltétele tehát a tagok

szolidaritása. Ennek tudatát - vélték- viszont csakis egy szociáletikai alapokon nyugvó rendszer képes megalapozni, ezért helyeztek különös súlyt az erkölcsi szempontok érvényesítésére. A materializmussal szemben képviselt idealizmus tehát nem elsősorban a vallásosság értelmében szerepelt náluk, hanem sokkal inkább azokat a valláserkölcsi alapokat jelentette, amelyek nélkül a társadalmi békét hitük szerint nem lehet fenntartani. A szolidaritás, mint alapelv érvényesítésének szükségességéből eredt, hogy az egyén jogaihoz kapcsolódó magánérdekkel szemben a társadalmi, nemzeti létből fakadó kötelezettségeket hangsúlyozták. A gondolkodásmód profilját mint láttuk a korszakban közkeletűnek számító néhány olyan társadalomelméleti kategória szembeállítása adja, mint organikus egész-partikuláris rész, nemzeti-kozmopolita, közösség-egyén, közérdek-magánérdek, altruizmusönzés, materializmus-idealizmus. Az

ellentétpárok a liberális-konzervatív filozófiai alapállás világnézeti különbségeire utalnak. Ez a világképben jelentkező dichotóm modell azonban funkcionálisan nem a kizárás, hanem az egyensúlyteremtés eszköze. Az agrárius gondolkodás logikája nem akarja az egyik helyébe a másikat, annak ellentétpárját helyezni. Sokkal inkább a harmónia, a h elyes arányok kialakításának módozatait kutatja. Példa erre az önzéssel szembeállított altruizmus elve, amely a társadalom tagjainak egymás iránti felelősségébe vetett hitre utal. Az elv a közösségi szempontok alá rendelt egyéni érdeknek szab határt, az altruizmus az ember "szociális énjén" nyugszik. Ugyanakkor viszont azt is elismerik, hogy az emberi természet része az "individuális én" is és tiltakoznak az altruizmus abszolutizálása ellen. A szocializmusnak tulajdonított "túlzó altruizmus" számukra éppoly elfogadhatatlan, mint a liberalizmusnak

tulajdonított "önző egoizmus". Vallják, hogy az egyént a közösség sohasem nyomhatja el egészen, az individuum k orlátja a szocialista eszmék megvalósíthatóságának; az egyéni érdek n em érvényesülhet korlátlan mértékben, mert a jogoknak korlátot szabnak a társadalom tagjai iránti kötelezettségek. A magántulajdon élvezete egyben felelősségekkel is jár. Általában szembehelyezkedtek mindenféle társadalomszervező elv abszolutizálásával és a legnagyobb problémát a helyes arányok felborulásában látják, amely az organikus egész harmóniáját veszélyezteti. A piacot szervező szabad verseny esetében is csak annak korlátlansága ellen tiltakoztak, mely a "gyöngék eltiprását " eredményezi, de egyébként fontosnak tartják, mint a gazdaság fejlesztésének legdinamikusabb eszközét. Tehát nem a v erseny kikapcsolására, csak annak meghatározott szempontok szerinti korlátozására törekszenek. Ugyanez az

összhangra törekvés motiválja esetükben a liberalizmus korrekciós programját is. A szabadság - állítják - igenis korlátozható és korlátozandó, amennyiben ezt más értékek védelme szükségessé teszi: "Ma már bizonyos, hogy a l iberalizmus elvét nem lehet korlátlan érvénnyel elfogadni, csupán azzal a megszorítással, hogy a nemzeti eszmét és erkölcsöt megvédi," 188 -vallják- miközben az egyéni érdeknél a politikai értékek prioritási sorrendjében fennköltebb, mert nem a partikulárishoz, hanem az organikus egészhez kapcsolódó szempontokra hivatkoznak. 187 188 Cz. I (Czóbel István) Nincs megállásim 84o Haladás-de merre? Magyar Gazdák Szemléje. 1912 I 1 39o Agráriusok 43 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Az agrárius gondolkodás társadalomelméleti előfeltevései konzervatív filozófiai alapokon nyugodtak. Ebből

azonban nem következett politikai restaurációs igény, a múlt visszaállítására szolgáló feudális reakció. Amire törekedtek az a m odernizáció általuk tévesnek tartott útján kialakult kapitalizmus szociáletikai reformja, a megbontott alapok harmóniájának helyreállítása volt. Ezáltal vélték ugyanis biztosítottnak az organikus, a szerves és ami náluk ezzel egyet jelentett a helyes, az egészséges fejlődés kialakulását. „ Jól meg kell jegyeznünk azonban" - hangsúlyozta Czettler Jenő - "hogy a konzerválás nem a réginek a változatlan fenntartása, hanem a célszerűségnek és az életkörülményeknek megfelelő olyan reform, amely szervesen fejlődik. 189 Nem a ci vilizációs folyamat megakasztása érdekében hadakozta, hanem azokat az alapokat kívánták visszahelyezni régi jogaikba, amelyek - hitük szerint - minden civilizáció alapjai és amelyeket a f öldben, az agrártársadalom értékeiben véltek megtestesülni. 190

Amit megfogalmaztak az egy filozófiai értelemben konzervatív értékeken nyugvó, időbentörténelmi perspektíváiban ténylegesen a múlt értékeire utaló program volt. A szociális dimenzióban szemlélve a mozgalom törekvéseit kétségtelen, hogy felvállalta a feudális társadalomstruktúrából a polgári társadalomba öröklött, ámde a történelem süllyesztőjében megsemmisülni nem kívánó társadalmi csoportok politikai érdekképviseletét, ugyanakkor viszont konzekvensen törekedett a gazdatársadalom modern elemeinek megszólítására is, így például a kisgazdaosztályéra, amely már a parasztpolgárosodás szülötte volt. Az agrárius gondolkodás filozófiai értelemben vett konzervativizmusa ellenére azonban nem tagadta meg a liberalizmus társadalomszervező elvein nyugvó modern berendezkedést. Nemcsak elfogadta a szabad piac, a parlamentarizmus, a politikai verseny elvét, hanem mint erre bőséges példákat adtunk ezek védelmére hivatkozva

jelentette be korrekciós igényét. Ha tetszik, bizonyos értelemben politikaelméleti alapelvei a kormányzó elitista liberalizmusénál "modernebbnek" is bizonyultak. Az agrárius program a " demokrácián", azaz a politika aktorainak feltartóztathatatlan jövőbeni kibővülésén, mint előfeltevésen alapult. Ennek konzekvenciájaként - mint azt majd gyakorlati tevékenységük elemzése kapcsán látni fogjuk mozgalomszervezési elveikben és módszereikben sok hasonlatosságot mutattak a munkásmozgalommal. II.4 Hivatkozott elődök Az "új ideálok" egy része a XIX század utolsó harmadában az Európában általánosan jelentkező mezőgazdasági recesszióra adott válaszként született, új típusú, a liberalizmust és a modernizációt jobbról bíráló, a város-vidék problémakörét középpontba állító mozgalmak társadalomszemléletének magyarországi adaptációja volt. 191 A hazai viszonyokra való kidolgozását, az

agrár érdekkel való összekapcsolását és a népszerűsítést a mozgalom teoretikus-publicistái végezték el. Az agrárius mozgalom hivatkozott elődei többségükben nem magyar, hanem elsősorban angol, német, osztrák és francia gondolkodók és politikusok voltak. Az európai társadalomelmélet és politikaelméleti horizonton két irányban figyelhető meg útkeresésük: a világnézeti alapok kimunkálása kapcsán és a m ozgalomszervezés módszertanát illetően. A mozgalom képviselői által hivatkozott teoretikusokban Közös volt, hogy munkásságukban 189 Czettler Jenő: A falu kultúrképességei.m 195o U ott. 190o 191 " A gépipar romboló hatása, mely ezer meg ezer önálló lét megszüntetésében s munkásmozgalomban nyilvánult meg, egy új szocialista irányt: a szociálkonzervatív irányt teremtette meg. Ez az irány a régi kézművesipar visszaállításáért s 190 nagy parasztosztály létesítéséért küzdött. Élén állottak :

Sismondi, Le Play, Thomas Carlyle, John Ruskin stb" Fodor lajos: A társadalmi kérdés lényege. Budapest 1912 45o Agráriusok 44 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- valamennyien a liberális modernizáció kritikáját állították középpontba, bírálták a szabadelvű társadalomszervezési elvek szociális következményeit, annak különböző korrekcióját javasolták. Markáns szociáletikai alapállás jellemezte őket A modern társadalmak életében az "önző individualizmushoz" kapcsolt anyagiak mellett az erkölcsi szempontok érvényesítését követelték és az egyéni érdekérvényesítéssel az altruizmust állították szembe. Ez a szemléletmód sajátja volt például a talán leggyakrabban hivatkozott katedraszocialistáknak (Gide, Rodbertus, Schaffe, Schmoeller, Wagner), de megtalálható volt a francia Méline192 agrármozgalmának

ideológiájában is. A keresztény erkölcsi alapállásukat, mely az osztálygyűlölettel a felebaráti szeretet állította szembe az egyház szociális tanításából (XIII. Leó ) eredeztették és Ruskin, Toynbee, valamint Le Play munkáinak magyarra fordításával népszerűsítették. Geőcze Sarolta Le Playben például azt a gondolkodót tiszteli, akinek központi értéke a társadalmi béke, aki felismeri: a társadalmi csoportok-osztályok szembenállása és harca a társadalmi lét negatív, kóros állapota. Le Play -szerinte - az egyik legfontosabb társadalmi problémának a m eghasonlást, a t ársadalmi egység felbomlását, az érdekazonosság tudatának kiveszését látja, melynek következménye, hogy a társadalom tagjai feloldozzák magukat a kölcsönös segítségnyújtás kötelezettsége alól. 193 Ruskin számukra az erkölcsi alapú gazdaságfelfogás atyja, az altruizmus teoretikusa, aki bevezeti a " társadalmi tisztesség kategóriáját,

felhívja a f igyelmet a t ársadalom "erkölcsi evoluciójának" minőségére. 194 Az 1870-es években az Agricultural Labours Union-t életrehívó angol Carlyle mint szervező és mint a Bentham nevével fémjelzett utilitarizmus kritikájának teoretikusa egyaránt felkelti figyelmüket. 195 A szociális szemléletmód és a tömegmozgalmi stratégia felvállalása - különösen a katedraszocializmus irányában tájékozódó Mailáth esetében a munkásmozgalom szellemi hozadékának tanulmányozásához vezet. A gróf szemében a mozgalomszervezés módszereit és ennek legnagyobb alakját, a "nagy organizátort" és néptribunt, Ferdinand Lasalle-t illeti vitathatatlan elismerés, akinek tehetségét már Ketteler mainzi érsek is meglátta. 196 Marx gondolkodásmódjában viszont elfogadhatatlannak tartja hogy - bár miközben jó pszichológiai érzékkel rendelkezik - tagadja a társadalomban meglévő erkölcsi momentumok létét: "Marx elmélete

lehet igen okos, lehet logikus, de a melegséget nélkülözzük benne, azt a melegséget, amely minket arra emlékeztet, hogy emberek vagyunk. Ha az emberek jóra való képességét tagadjuk, ha elveszítjük hitünket abban, hogy az emberek egy nemesebb czélért lelkesedni tudjanak és mindent bizonyos szükségszerűségnek és törvényességnek gondolunkakkor a földi lét nem volna egyéb, mint harcz az etető válu körül." 197 Czettler Jenő, aki az agrárizmus törekvéseit a mezőgazdasági szociálpolitika fogalmába sűrítette a az "individualista rendszer gazdasági reformjára törekvő szociálpolitikai irány " európai teoretikusaiként a f rancia Le Playt, az angol Thomas Carlyle-t, a n émet 192 V.ö: Méline: Vissza a faluba (Más fordításban: Vissza a földhöz) A Magyar Gazdaszövetség Kiadványa Az agráriusok a francia miniszterelnök politikájához nagy reményeket fűztek és úgy tekintettek rá, mint aki fellép az

"elkorcsosulás ellen és "a merkantilizmus léhaságaival szemben agrárirányba tereli" a francia közvélemyényt. V.ö Bernát István: A múltról a jövőnek MGSZ 1898 III évf 1 kötet 390-391 Czettlernek Méline említett brossúrája adja az ötletet a mezőgazdasági szociálpolitikai koncepció kidolgozásához. Vö Czettler Jenő: Mezőgazdasági szociálpolitika. 1914 7o 193 Geőcze bevezető tanulmánya Le Play: A munkásviszonyok reformja c. kötetéhez Budapest 1903 A Magyar Tudományos Akadémia Kiadása. 21o 194 Geőcze Sarolta: Ruskin, mint szociálpolitikus MGSZ 1900. júniusi füzet 406-426 és júliusi füzet510-520 A hivatkozott részek: 406és 422.o 195 A korai agrárius mozgalom egyik vezéralakja Gaál Jenő adaptálja nézeteit, de többször hivatkozik rá Bernát István is. Vö: Bernát István: Agrárpolitika 16-18o és Gaál Jenő: Dr Gaál Jenő: Társadalmi béke a közgazdasági patriarchálizmus alapján 27-31.o 196 197 Mailáth: A

szocializmus múltja, jelene, jövője 31.o U.ott: 34o Agráriusok 45 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- katedraszocialistákat, valamint a Schmoller és Wagner vezetése alatt Verein für Socialpolitik– körét jelölte meg. Összességében az irányzatot a következőképp jellemezte: " Nem zárt iskola, a legkülönfélébb irányokhoz tartozó tudósok és politikusok tartoznak a kötelékébe a legradikálisabbaktól a konzervatívokig. Németországban pl az államszocialisták, akik a gazdasági rendszer reformját a szociális célzattal történő állami beavatkozásként képzelik el, a keresztényszocialisták, akik a m agántulajdon talaján megmaradva a s zociális kérdésbe az emberiesség, a keresztényi szeretet elemeit kívánják bevinni, a szociális kérdés megoldását a vallásban látják, a jogszocialisták, avagy szociálliberálisok, akik a

munkásnak nagyobb önállóságot követelnek a munkaadóval szemben." 198 A mozgalomszervezés módszertani kérdéseire elsősorban az angol és francia és a skandináv szövetkezeti irodalomban találták meg a választ. Szívesen hivatkoztak az angol földbirtokos, az utópista szocialista Owen kísérleteire, Fourier-ra, akinek kudarcát épp a szocialista eszmékhez való ragaszkodásában látták, Louis Blanc-ra, mint aki a s zövetkezetek állami támogatásának gondolatát vetette fel. A rochdalei takácsok 1844-es szövetkezetalapítása, mint az önszerveződő érdekvédelem sikerének példája szerepelt szövegeikben. 199 A legnagyobb hatással azonban mégis a német területről származó, kifejezetten a mezőgazdasági szféra szervezését megcélzó Raiffeisen-féle szövetkezeti eszmék voltak, amelyek a negyvenes évek végén az uzsora elleni küzdelem jelszavával születtek és a dán modell, amelyben a mezőgazdasági szövetkezés legtökéletesebb

példáját látták. Az angol és német példa a szövetkezeti központok, szövetségek eszméjével összecsengett a hazai agráriusoknak a magyar társadalom megszervezésére való törekvésével. 200 A határokon túlmutató szellemi szálak az európai agrármozgalmakkal való kapcsolattartásban, a m ozgalom internacionális jellegének szimbolikus kifejezésében is megnyilvánultak. A milleniumi évben a frissen alakult Magyar Gazdaszövetség Gazda Világkongresszust szervezett, 1904-ben pedig Budapesten rendezték meg a Szövetkezetek Nemzetközi Nagygyűlését. Károlyi Sándor, Bernát István, Czettler Jenő több tanulmányúton és nemzetközi tapasztalatcserén vett részt, rendszeres levelezésben álltak az osztrák, bajor, német stb. agráriusokkal 201 1906-ban részt vettek a Le Play emlékünnepségen Párizsban, lapjainkban rendszeresen figyelemmel kísérték a r okon mozgalmak helyzetét és még sorolhatnánk a nemzetköziséget reprezentálni hivatott

akciókat. Igazi példaképeik azonban valószínűleg a német agráriusok voltak, mint ahogyan a jelentőségüket lekicsinyleni törekvő belpolitikai ellenfeleik is német importnak tekintették a mozgalmat. Czettler Jenő, a szövetség egykori titkára a már említett, 1873-ban született katedraszocialista Verein für Sozialpolitik mintájára tervezte életre hívni azt az értelmiség megnyerését célzó magyar szociálpolitikai egyesületet, amely társadalmi tevékenységével képes enyhíteni a " legridegebb manchesterizmus" okozta károkat. 202 A magyar szellemi elődök reprezentatív listája már korántsem volt ilyen népes. Ennek oka abban rejlett, hogy társadalomelméleti-politikai alapállásukból következően eleve csakis a reformkor történelmi személyiségei voltak alkalmasak, arra hogy önigazoló emlékművet gyártson belőle magának az agrárius mozgalom. Lényegében egyedül Széchenyi alakját tartották alkalmasnak e funkció

betöltésére. Ifjúsági szervezetük az Országos Széchenyi Szövetség nevet viselte és a legnagyobb magyar halálának minden évfordulóján emlékünnepséget rendezett, amely a Széchenyi kultusz ápolását volt hivatva szolgálni. Az 198 Czettler Jenő: Magyar mezőgazdasági szociálpolitika. im 180-181o Mezey Gyula: A szövetkezés előnyei. MGSZ 1898 A cikk végkicsengése a kisember a nagytőkével képes felvenni a versenyt, ha szövetkezik. oldalszám??? 200 A szövetkezeti gondolat fejlődése külföldön és hazánkban Károlyi fellépéséig. In: Gr Károlyi Sándorim: 33-36. 201 Egy negyedszázadi.m 32o 202 CzettlerJenő: Szükségünk van-e szociálpolitikai szervezetekre? MGSZ 1906. júliusi füzet és Mezőgazdasáűg és szociális kérdés 116-125. 199 Agráriusok 46 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- egyik ilyen emlékünnepségen, 1908 április

8-án, az ünnepi beszéd megtartására felkért Gaál Jenő beszédében miután hangsúlyozta, hogy Széchenyi elméleti munkájában lerakta a "nemzeti politika elvi alapjait", arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy eszméi a kortársak nagy része nem értette ezért sokszor félreértették őt magát is, ezért jelentőségét csak később fogták fel, m ajd így folytatta: "Most azonban nekünk Széchenyi rendszerének meg nem szívlelése esetén már nincs ilyen mentségünkMi maradt volna ez az ország nélkülök? Mi vált belőle midőn szemei elől tévesztette őket? És mi lett volna abból, ha az általuk tüzetesen kijelölt útról soha nem tér le? Hol lennénk ha Széchenyi szelleme folyton közöttünk él és ma sincs más menekvésünk, mint bűnbánóan magunkba szállva, ismét visszatérni hozzá." 203 Gaál retorikai fordulatai természetesen arra utaltak, hogy a liberalizmus második korszakának vezetői letértek a

legnagyobb magyar által kijelölt nemzeti útról, elárulták Széchenyi eredeti intencióit, a fejlődés ezért eltért a helyes irányról, ami pedig adott volt. Az előadó természetesen beszéde további részében nem hagyott kétséget afelől, hogy mi is ez a helyes út, mit is képviselt eredetileg Széchenyi: aggódni a nemzetért, de bízni annak jövőjében, , a honfitársakban "édes testvért látni" és kötelezettségeket érezni a másik irányában, a haladást becsülni, de "egyúttal kapcsolatban tartani a jelenen át múltunkat a jövővel", "felfogni azt, hogy a társadalomleggyengébb tagjai is kellően tömörülve miként lehetnek a nemzeti nagyság tényezőivéAz én Ceterum censeom váltig ez intelem lesz: vissza Széchenyihez. de csak hozzá, az ő valódi szelleméhez és nem valamely meghamisított, lényegéből igaz valójából kiforgatott, káros álszellemhez. Az ő szelleme őszinte, benső és természetes nemzeti

egységet, nem mesterséges s zéttagoltságot és visszavonást; egyetemlegességet és nem osztályharczot; békés küzdelmet és fontolva haladást, nem pedig hanyathomlok rohanást a sötétbe; a h azafiság és az emberiesség összhangját és nem az általa hitványnak nevezett világpolgárságot; felekezeti türelmet , de önmegadó igaz vallásosságot, szabad kutatást és gondolkozást, de nem perverzus gondolati zabaságot, mérsékletet gyávaság, bátorságot oktalan vakmerőség nélkül, fennsőbségre való tudatos, de okos törekvést és a magyar jellem javítása által a minden irányban csak elérhetőmegnyerő hódító, sőt beolvasztó fölényt jelenti." 204 Geőcze Sarolta két év múlva - szintén az évfordulóra való készülődés jegyében- még direktebb módon kapcsolta össze a S zéchenyi és a m ozgalom elvi alapjait. Tanulmányánál azért időzünk el, mert kitűnően reprezentálja a politikai gondolkodás elődgyártó technikáit.

Geőcze elemzésében az agrárius mozgalom szellemi építőelemei, mint Széchenyi gondolatrendszerének sarokpontjai tárulnak az olvasó elé. Széchenyit "új Mózesként" mutatta be, akinek hivatása volt, hogy "népét a modern fejlődés igéretföldjére (sic) átvezesse". 205 Úgy vélte egyedül ő lehetett az, aki társadalmi helyzeténél, az "elmúlt idők civilisatióját áttekinteni képes" tág látókörénél fogva egyedül ő volt képes felülemelkedni honfitársai "kicsinyes, szűk szemhatárán." Látnoki szemmel látta előre a nemzeti fejlődés folyamatát Oly korban, mely még feltétlenül a gazdasági szabad verseny elvének hódol, ő - a lángész intuitiójával - az alsó néprétegek gazdasági erősítését s szellemi és erkölcsi emelését kívánjaa jövendő bajok megelőzését sürgetiokos szociálpolitikával,rámutat a az egyesülésben rejlő társadalmi erőre. A köztudatban máig főleg gazdasági

alkotásai élnek, pedig Széchenyi át volt hatva annak tudatától, hogy a nemzetek boldogulásának talpköve a tiszta erkölcs, a bizalom és az adott szó szentségemagát a gazdálkodást csak eszköznek, az erkölcsi függetlenség s a magasabb szellemi műveltség s az áldozatkész hazafiság eszközének tekinti. Sőt magát a hitelt is úgy fogja föl mint a megbízhatóság s az adott szó szentségének előmozdítóját." Materialistának tartották, pedig a gazdasági fejlődést csak azért kívánta, mert " a nélkül az 203 Gaál Jenő: Széchenyi halála évfordulóján. Az Országos Széchenyi Szövetség által április 8-án rendezett emlékünnepen tartott előadás. Magyar Gazdák Szemléje 1908 I 257o 204 U ott 258.o 205 Geőcze Sarolta: Széchenyi. Magyar Gazdák Szemléje 1910 I 205o Agráriusok 47 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- igazi

szabadság, az erkölcsi függetlenség nem lehetségesArisztokrata gőggel vádolták; holott Magyarországon ő volt az első igazi demokrata, ki a nép számára nemcsak fiktív jogegyenlőséget kívánt (hanem-KMR)korát megelőzve a modern szociálpolitika magas és tisztult nézőpontjára emelkedett." 206 E Széchenyi interpretáció természetesen azt volt hivatva közvetíteni, hogy ha Széchenyi ma élne minden bizonnyal az agrárius mozgalomban találná meg a neki megfelelő politikai identitást. Geőcze természetesen érezte, hogy a reformkori politikai törekvések és a huszadik század tízes éveinek agrárius jelszavai közti különbségeket azért illik áthidalni, ezért tanulmányában külön fejezetet szentelt annak a kérdésnek, hogy mit tenne ma a mozgalom "szellemi elődje": "Ha ő ma közénk állna, nem a kiváltságok rozoga falait döngetné, mert arra már szükség nincs" hanem "erősítgetné a meglazult nemzeti

erkölcsöt s faji érzést. Nem a m eggazdagodást hirdetné, mert ma már a p énzvágy még a fiatalságot is megmételyezte; hanem visszatérést az egyszerű, tiszta erkölcsökhöz. Nem a hitelt sürgetné, mert hitelünkkel nagyonis visszaéltünk; hanem az ingóvá lett magyar föld megkötését otthon-törvénnyel 207és minden lehető módon" 208Azt a jelszót választotta, mely a nemzet "fejlődésének akkori mozzanatában a legjobban megfelelt"- állította a szerző, majd utalva a liberális értékek korrekciójának szükségességére hozzátette: "Idővel minden jelszó elavul. Jöhet azonban idő, mikor ismét szükségessé, korszerűvé válik Esztelen az, ki korhadt keretekhez ragaszkodik. Az élő, fejlődő nemzet eleven életáramlata azokat a korhadt kereteket szétfeszíti, ledöntögeti s magának újakat alkot." 209 III. Az agrárius program III. 1 Mezőgazdasági politika-agrárpolitika: Bernát III.2 A szociálpolitika: Czettler

III. 3"A jövő az ifjúságé és a szociális kérdésé": a szociálpedagógiai program "Haladásunk tehát nem mindenben haladás. Kultúránk omladékony alapra épült Jelszavakért feláldozzuk a lényeget. Rá kell térnünk az igazi haladás útjára, kíméletlenül kiirtani utunkból mindazt, ami ebben gátol. Kultúránk alapját meg kell szilárdítanunk, rá kell állani újra a 2000 év fejlesztette erkölcsi alapra. A hazuggá vált jelszavakat, üressé vált kereteket el kell dobnunk ás bátran kell vallanunk azt, a m i a n emzeti élet fennmaradását és felvirágzását biztosítja." - fogalmazta meg az agrárius kultúrpolitika alapelveit a Magyar Gazdák Szemléje 1909-ben. 210 A fenti alapokon nyugvó kulturális tevékenység ekkora már komoly gyakorlati eredményeket mondhatott magáénak. A mozgalom az oktatás-nevelés kérdését stratégiai pontként tartotta számon. Nem rendelkezvén olyan iskolahálózattal, mint a katolikus

egyház, az agráriusok az iskolán kívüli népoktatás, valamint a közép- és felsőfokú elitképzés tartalmi reformjától várták politikai céljaik realizálását. 211 A jövő az ifjúságé és a szociális kérdésé - vallotta meggyőződéssel az 206 U ott 206-208.o Homestead, az agrárius program egyik eleme. 208 U ott 211.o 209 U ott 212.o 210 Figyelő: Kulturális haladásunk. Magyar Gazdák Szemléje 1909I 2 183o 211 A politikai pedagógiai vonalat - bár jelentőségét az agrárius vezérkarban mindenki elismerte - különösen Geőcze Sarolta és Czettler Jenő tartotta a leginkább reményekkel teli megoldási lehetőségnek. Geőcze részben a szakmájából eredően (a budapesti tanítóképző igazgatója volt), részben pedig, mint a családi nevelést központba állító keresztény feminista mozgalom vezetője, Czettler pedig feltehetően a németországi tanulmányútján szerzett tapasztalatok hatására jutott arra a k övetkeztetésre, hogy az o

ktatásra és nevelésre politikai programot 207 Agráriusok 48 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- agrárius elméleti folyóirat főszerkesztője, az Országos Széchenyi Szövetség elnöke, Bernát István. "Ki e kettőt a megfelelő módon kapcsolatba tudja hozni, az a jövő legfontosabb zálogát szerezte meg magának." Magyarországon a Gazdaszövetségen és a szociáldemokrácián kívül senki sem törődik azzal, hogy az ifjúság hogyan készül szociális feladatára. 212 Czettler Jenő is a jövő generációjának morális és szociális nevelését jelölte meg központi feladatul, mivel tőlük várta az agrárius kultúrpolitikai törekvések valóra váltását: „ Az ifjú generációtól várjuk azt" - írta 1904-ben - "hogy a m agyar közélet és a t ársadalom alsóbb osztályainak és az intelligencia egy részének fölfogása

közötti űrt betöltse, előbbinek szűk közjogi látókörét kibővítse, végtelen optimizmusát mérsékelje, a társadalom alsóbb rétegeit a kínzó pesszimizmustól megszabadítsa, önbizalommal és a felsőbb osztályok iránti jóindulattal töltse el. Szóval új világot teremtsen új emberekkel, természetesen úgy, hogy ezen átalakulás sem nemzeti önállóságunkat, sem ősi intézményeinket gyökerében ne érintse s a szükséges reformok is rázkódás nélkül, a társadalmi osztályok szenvedéseinek lehető kikerülésével fogantassanak. 213 Nem hagytak kétséget afelől, hogy kulturális törekvéseiknek politikai, mi több nemzetpolitikai jelentőséget tulajdonítanak: "Polgárokat akarunk nevelni Magyarországon"hangoztatta Bernát. "Polgárokat, a kik megfelelő értelemmel és kellő irányba vezetett hazafias érzelmekkel állnak szemben a megoldandó feladatokkal. A kiket nem csupán az önzés vezet s a kik nem csupán a

demagógoktól, vagy a napi sajtó sekélyes részétől eltanult frázisok után indulnak." 214 Számukra az ifjúság világnézeti nevelése nem lenézett mellékfeladat, hanem központi kérdés, a magyar jövő záloga volt. "A magyar intelligenczia nagy átlaga még ma is abban a téves hitben él, hogy ifjúsági ügyekkel foglakozni kicsinyes dologPedigez a munka a XX. század nagy kérdésének azon részében mélyed el s a közkeletű bölcsességtől eltérően oly utakon keresi a nemzeti haladást, a melyek a magyar közönség előtt jórészt ismeretlenekA magyar ifjúság szocziáletikai mozgalmánál nem kicsinyes célok követéséről, hanem nagy nemzeti érdekről: a társadalmi béke önzetlen szolgálatáról s az ifjú generáció erkölcsi újjászületéséről van szó." 215 A Gazdaszövetség fentebb már említett szociális kurzusait - amelyeknek a s zociális eszmék terjesztésén túl politikai elitképző jelleget is igyekeztek adni - a

fővárosi egyetemi és főiskolai diákságnak szánta. Úgy vélték, hogy a szociális reformokat nem "lázító szónoklatokkal, utcai botrányokkal, vérontással" kell elérni, hanem a t ársadalmi kötelességek teljesítése, a társadalmi öntevékenység révén, amelynek feltétele a helyes irányú oktató és nevelő munka. "Azon fölforgató irányzattal szemben, a m elyet fájdalom, a társadalomban szocziális téren olykor észlelünk, nem a nyers erőre akarunk támaszkodni, a melynek támasza mindig kétséges, nem is akarunk közönyt színlelni és a homokba dugni a fejünket, mint a strucz madár, hogy ne lássuk és ne halljuk, ami körülöttünk történik, hanem mi magunk akarjuk a kérdést a kezünkbe venni és kezelni igazságosan, méltányosan, emberszeretettel." hangsúlyozta Darányi Ignácz a Gazdaszövetség második, 1905-ös szociális kurzusának ünnepi megnyitó beszédében. 216 Darányi a következő évben ismét kiemelte a

szociális kérdés jelentőségét és az agrárius kurzusok megszervezésének legfontosabb indítékát a tömegdemokrácia kialakulásának korszakában a nép fölötti szellemi befolyás megszerzésében építsen. Az első az erkölcsi nevelés kérdését tekintette a legfontosabb nemzeti problémának, míg a második a mezőgazdasági és szociális nevelésre helyezte a hangsúlyt. 212 Bernát István: Szociális nevelés. Magyar Gazdák Szemléje 1903 II 8 566o 213 Czettler Jenő: A magyar ifjúság szociális feladatai KLNY a MGSZ–ből. 19o4 In: Czettler Jenő: Mezőgazdaság és szociális kérdés. im 247-248o 214 Bernát István: Szociális nevelés. Magyar Gazdák Szemléje 1903 II 8 567o 215 Czettler Jenő: A német főiskolai diákok szocziális mozgalma és a Széchenyi-Szövetség. Magyar Gazdák Szemléje. 1909 I 55o 216 Darányi Ignácznak a M agyar Gazdaszövetség elnökének megnyitó beszéde a s zövetség 1905-ös szociális kurzusán. Magyar Gazdák

Szemléje 1905 I4 206o Agráriusok 49 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- jelölte meg: "A társadalom új eszme és érzelmi körben mozog. A tömegek kinőnek a gyerekczipőből és számbavételüket követelik. Struczmadár politika volna ezen jelenségek elől a homokba dugni a fejünket. A bölcsesség ismérve az előrelátás, az előrelátás pedig azt parancsolja, hogy azt a l elki mozgalmat, a mellyel számolni kell, ne bízzuk rosszakaratú kezekre, hanem vezessük és irányítsuk azt magunk nemes és altruisztikus irányában.A nemzetközi szocziáldemokrácziával nem szövetkezhetünkmert mi ethikai alapon állunk. De igenis tehetjük hogy a nép nagy rétegeinek gondolat- és érzelemvilágát igyekezünk megnyerni azáltal, hogy a szoczialistákkal versenyre kelünk és bebizonyítjuk, hogy a mit ők ígérnek: az utópia, de a mit mi hirdetünk, az pedig

valóság, megtestesülése az emberszerető munkának." 217 A szociális kurzusok célja volt továbbá az is, hogy az oktatás eszközeivel, szellemileg megalapozzák azt a munkát, amely hivatott jóvátenni a "társadalmi mulasztásokat, elhárítani a nyomukban keletkező romboló erőket." 218 Meggyőződésük volt ugyanis, hogy az államnak és a t ársadalomnak közösen kell jóvá kell tenni azokat a t ársadalmi, szellemi és erkölcsi károkat, amelyeket a "materializmus féktelen kultusza "okozott. Az államnak szociálpolitikai alkotásokat kell létrehozni, a társadalom feladata pedig, hogy "életet leheljen" az állam által megteremtett keretekbe. A népoktatás és a felsőfokú képzés mellett a népet erre külön nevelni kell. 219 Úgy vélték, hogy az oktatás képes kialakítani a polgári kötelességek tudatát, az egymás iránt érzett felelősséget és ezzel áttételesen képes megalapozni a t ársadalom tagjaiban az

altruisztikus magatartást, alapjává válhat a t ársadalmi kötelékek megszilárdulásának a szolidaritás erősödésének a társadalmi harmónia megteremtésének. Az agrárius szellemű közéleti elitképzés másik kiemelt eszköze szintén az ifjúságra igyekezett szellemi ráhatást gyakorolni. Az Országos Széchenyi Szövetséget, a m agyarországi altruista ifjúsági mozgalmat Bernát István szervezte meg 1905-ben, mint az agrárius mozgalom ifjúsági szervezetét. A szövetség a szociális nevelés és az önképzés szerveként oktatási és szociálkaritatív profillal működött, de ez a karitatív munka politikai relevanciát takart. Czettler szerint igazi jelentősége abban állt, hogy az ifjúság "kulturmunkát végezve tanítva tanulván felkészítse magát a jövő közéleti szereplésére. Ezzel fokozza általános műveltségét is, mert - mint mondotta- "kétségtelen, hogy az általános műveltség tetemes része ma szocziális

műveltség. 220 Az ifjúsági szervezetnek egyébként olyan tekintélyes jobboldali politikusok voltak a mentorai, mint Darányi Ignác, Apponyi Albert, Pallavicini Ede, Mailáth József és Prohászka Ottokár. 221 A szövetség tevékenységének főirányát az un Nemzeti Iskola keretében folytatott városi szabadoktatás, illetve a falusi szabadtanítás jelentette. A fővárosban Széchenyi estélyeket, vidéken népestélyeket szerveztek. Tervbe vették az angol settlement-mozgalom magyarországi adaptációját. népházak működtetését, és Budapesten az u.n Széchenyi ház létrehozását 222 Széchenyi halálának 50 évfordulója alkalmából 1910 áprilisában az agrárius ifjúsági szervezet szociális diákkongresszus szervezett, melyen 217 Darányi Ignácznak a M agyar Gazdaszövetség elnökének megnyitó beszéde a s zövetség 1906-os szociális kurzusán. Szövetségünk szocziális előadásai Magyar Gazdák Szemléje 1906I3 137o Az első szociális kurzus

1904-ben került megrendezésre, míg a második, 1905. március 27-április 1-e között Az 1906 február 26március 2 között megrendezett harmadik kurzus legfontosabb témái és előadói a következők voltak: gr Mailáth József: Bismarc, mint szociálpolitikus, Bernát István: Szocziálista programmok, Meskó Pál: Szocziális szántás, vetés. Nagy Emik: Jogügyi igazságtalanságok A kurzusokat az egyetemi főiskolai ifjúság, elsősorban az agrárius mozgalom által szervezett diákszervezet, az Országos Széchenyi Szövetség tagjai, politikusok, képviselők, közéleti személyiségek látogatták V.ö: Magyar Gazdák Szemléje 1906 I 1 sz 129o 218 Szociális kurzusaink. Magyar Gazdák Szemléje 1905 I 4 202o 219 Geőcze Sarolta: Modern társadalmi feladatok. im 13o 220 Az Első Országos Szocziális Diákkongresszus. II rész Magyar Gazdák Szemléje 1910I 6 359-360 o 221 Czettler Jenő: A német főiskolai diákok szocziális mozgalma és a Széchenyi Szövetség.

Magyar Gazdák Szemléje. 1909 I 40o 222 u. ott 53o Agráriusok 50 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- kizárólag a jobboldali diákszervezetek vehettek részt. 223 Az agrárius publicisztika az újkonzervatív fiatalok fényes sikereként könyvelte el az eseményt: "A kongresszus jelentőségét nem lehet kicsinyelni. Nem lehet szem elől téveszteni, hogy a jövő nemzedék kedvére rendkívüli befolyással van az hogy a szocziális diákkongresszust nem a Jász-Piklerféle befolyás alatt álló szocziálista diákcsoport hívta össze, hanem az, a mely a nemzeti alapon álló szocziálpolitikát vallja magáénak." 224 A kongresszuson egyébként Gaál Jenő javaslatára, aki szerint - "tekintettel a társadalomtudományi irányzatok különböző eredményeire és irányaira ki kell küszöbölni az ellentétes irányú elvek alkalmazásából származó

esetleges zavarokat" - határozat született arról hogy a szociális képzés rendszerének kialakítása során Széchenyi programját veszik alapul. Mailáth József gróf előadásában támogatva Gaál Jenő javaslatát egyenesen úgy vélte, hogy "az ő programmja az első szocziális programm e nemzet életében. A szocziális tevékenység fundamentumát ő rakta le Az ő gondolkodása kell, hogy ma is a mi gondolkodásunk alfáját és omegáját alkossa Ő ismerte a m agyar nép szociális lélekrajzát és tisztán látta milyennek kell lennie a "szoczális magyar nemzeti államnak". 225 Az oktatáspolitikai koncepció elvi alapjainak kimunkálása kapcsán gyakorta hivatkoztak az angol közmorálra és annak megalapozóját az angol oktatási rendszerben látták. 226 Az angol szövetkezeti mozgalom szociális nevelő tevékenységének bemutatása kapcsán Bernát István annak fontosságát hangsúlyozza, hogy a szociális nevelést a közoktatás

részévé kell tenni, mert ez biztosítja a t ársadalmi kötelességérzet általánossá tételét. Vélekedése szerint Magyarországon azért van szükség erre, mert a "romboló, erjesztő elemek" már megkezdték munkájukat és "nem várt eredménnyel hintik el a visszavonás magvait, bontják a társadalmi békét. Ezekkel szemben a mi feladatunk az, hogy hatalmunkba ejtsük a nép szívét és értelmét Amazt sorsa iránti odaadó gondoskodással, emezt azáltal, hogy emeljük ítéletét és megtanítjuk különbséget tenni az elérhető és a lehetetlen közt:" 227 A nép fölötti befolyás megszerzésének a v árosi szabadoktatás mellett fontos eszköze volt a falusi szabadtanítás. A vidéki népoktatás jelentőségét számukra nem csupán a falvakban a századfordulón fokozatosan tért nyerő agrárszocializmus adta, mellyel a harcot felvenni egyébként is hazafias kötelességüknek tartották. A falusi oktatási mozgalom szervesen

kapcsolódott az újkonzervatív társadalomelmélet elvi alapjaihoz. A parasztságban nem pusztán egy társadalmi csoportot, hanem a "nép fájának gyökerét" látták, mint ahogyan a földbirtokban sem csupán egy gazdaságilag hasznosítható területet, hanem "a társadalom rendjének, az állam fönnállásának legerősebb biztosítékát" 228 Ezért követelményként fogalmazták meg, hogy az állam és a t ársadalom uralkodó rétegei biztosítsanak maguknak a parasztságban erős, egészséges, államfenntartó s a mi a fő, mert 223 Alföldi Széchenyi Szövetség (Kecskemét), Bethlen Gábor kör (Budapest), Bölcsészettanhallgatók Segítő Egyesülete (Budapest), Dunántúli Széchenyi Szövetség (Pécs), Egyetemi Kórházi Egylet (Budapest), Egyetemi Általános Segélyegylet (Budapest), Fejérmegyei Széchenyi Szövetség (Székesfehérvár), Joghallgatók Tudományos Egyesülete (Budapest), Kassai Szent Imre Kör (Kassa), Országos

Széchenyi Szövetség (Budapest), Polgáriskolai Tanárjelöltek Köre (Budapest), Református Theológia (Budapest),Sárospataki Széchenyi Szövetség (Sárospatak), "Sorompó" Iparvédő Liga (Budapest), Szent Imre Collegium (Budapest), Szent Imre Kör (Budapest). A Galilei kör is részt akart venni, de a kongresszus szervezőbizottsága eleve kizárta az alapelvekről való vita lehetőségét. Az Első Országos Szocziális Diákkongresszus Magyar Gazdák Szemléje 1910.I 5 287-288o 224 Az Első Országos Szocziális Diákkongresszus. II rész Magyar Gazdák Szemléje 1910I 6 368 o 225 Az Első Országos Szocziális Diákkongresszus. II rész Magyar Gazdák Szemléje 1910I 6 365 o 226 V.ö Magyar Gazdák Szemléje 1903I 3 216219 o és Gaál Jenő: Társadalmi béke a közgazdasági patriarkálizmus alapján i.m 27-28o Gaál Jenő példaképe ezügyben Thomas Carlyle volt 227 Bernát István: Szociális nevelés. Magyar Gazdák Szemléje 1903 II 8 564o 228

Agrárpolitika Írta Bernát István a Magyar Gazdaszövetség igazgatója Budapest 19O3. Kilián Frigyes Kir Egyetemi Könyvárus Bizománya. 21o Agráriusok 51 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- magyar parasztról van szó, nemzeti elemet” 229 Feladatuknak tekintették tehát a " nép értelmének fejlesztését", a "nép sorsa iránti érdeklődést", a szövetkezeti eszme terjesztését és a népoktatást 230 A falusi szabadtanítási mozgalmat a földművesiskolák hálózatává kívánták fejleszteni. E célból az agrárius szervezetszociológia alaposságával tanulmányozták a skandináv országok, különösen Dáni népfőiskoláit és földművesiskoláit. 231 A munkában az agrárius karitatív szervezetekre, - mint láttuk - az értelmiségi fiatalokra, valamint a vidéki intelligenciára, a falusi papokra és tanítókra igyekeztek

támaszkodni. A vidéki értelmiség számára a "néppel, a népért" való működés programját, a "néppel való érintkezés intenzitásának" fokozását, a " nép anyagi érdekeinek képviseletét" tűzték ki feladatul. E tevékenységtől nemcsak a szocialista eszmék népszerűségének csökkenését, hanem a vidék társadalmának összekovácsolódást, a szolidaritás és a társadalmi kohézió erősödést, az áhított organikus harmónia megteremtését remélték 232. Az agrárius szociálpedagógiai koncepciónak a szabadoktatás tartalmi megújításán túl szerves részét képezte az állami köz- és felsőoktatás tartalmi reformjának szorgalmazása is. Erre vonatkozó nézeteiket az agrárius lapokon túl pedagógiai szakfolyóiratokban is propagálták. "Amennyiben az oktatás feladatának magaslatán áll nem zárkózhat el a t ársadalmi kérdésekkel való foglakozás elől. Az önzés helyébe csak abban az esetben

léphet a kívánatos altruizmus, ha az új nemzedéket ebben az irányban nevelik. Az iskola ismeretátadó funkciója mellé fel kell zárkóztatni a nevelő funkciót." 233 - jelentette ki Geőcze Sarolta a Magyar Paedagógia egyik 1905-ös számában publikált tanulmányában. E nevelő funkció tartalmi szempontból elsősorban az erkölcsi nevelést jelentette. Úgy vélték ugyanis, hogy a "nemzeti jellemnek" a magyar történelem egyes korszakaiban tapasztalható hanyatlása, minden esetben az erkölcsök alapjainak megbomlásával hozható kapcsolatba. Márpedig, érvelt Geőcze a Pedagógiai Társaság 1909-es novemberi ülésén tartott felolvasásában -„ebben az országban a magyar fajnak kell erkölcsileg a legmagasabban állnia, hogy uralkodó faj maradhasson. Mert ma a kultúrnépek versenyében a győzelem azé, még a fegyveres mérkőzés terén is, amelyik nagyobb erkölcsi tőkét visz a harcba. Az erkölcsi megújhodás tehát a nemzetre

életkérdés. A nemzeti nevelésnek ez ma az első számú feladata Okos és céltudatos nevelői eljárással fel kell újítanunk a mai nemzedékben a nemzetben ezer év alatt kifejlődött nemes erkölcsi vonásokat, de ki kell abban fejlesztenünk azokat a gazdasági és szociális erényeket is, melyeket a m odern haladás megkíván és a m odern pedagógia lélektani fegyvereivel fölfegyverkezve föl kell vennünk a harczot a nemzeti hibákkal. Mert csakis ily feltétel mellett biztosíthatjuk továbbra is fajunk szupremáciáját. A gazdasági és politikai vívmányok mit sem érnek ha azok megtartását a nemzet javára való fölhasználását a nemzet erkölcsi ereje nem biztosítja. Ilyen szempontból látom és az erkölcsi nevelés kérdését” 234 Geőcze előadásának az agrárius oktatáspolitikai koncepció szempontjából lényeges pontja a nemzeti jellem fejlesztési irányainak körvonalazása. Arról, hogy melyek a magyarban fejlesztendő erények és

visszafejlesztendő rossz tulajdonságok a következőket mondotta: „Le kell küzdenünk (a magyar -KMR) ősi könnyelműségét, mely egész osztályait romlásba vitte, lobbanékonyságát, mely komoly erőfeszítéstől visszatartja, úri gőgjét, mely munkaerejét parlagon heverteti, s más iparkodó fajok szolgájává teszi, idegen–majmolását, mely 229 Mailáth: Társadalmi programm 1898. In: Gr Mailáth József szociálpolitikai beszédei és írásai im 92o Geőcze Sarolta: A szociálizmus női világításban MGSZ 1898. áprilisi füzet 3o9–326 V ö: Az orvoslás módja c. fejezettel 318– 326 231 V.ö:Lajos Zsigmond: Dán földmívesiskolák Magyar Gazdák Szemléje 1905 I 6 578-583 232 V.ö: Kutas Bálint: Lelkészek, tanítók a szövetkezés mezején Az 1905 június 26-iki balatonfüredi gazdagyűlésen tartott előadás anyaga. Magyar Gazdák Szemléje 1905 I 6 sz 411-420o 233 Geőcze Sarolta: Az iskola szocziális föladatai. Magyar Paedagógia 1905 9 sz 54o

234 Geőcze Sarolta: Az erkölcsi nevelés. Felolvasta a Magyar Pedagógiai Társaság 19o9 november havi ülésén .Megjelent a Magyar Pedagógia 19O9 tizenkilencedik évf 19–34 o Az idézett rész: 21o 230 Agráriusok 52 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- nemzetének öntudatát gyengíti, fegyelmezetlen szilajságát, mely java erejét pártoskodásban emészti el, s az állandó, rendszeres erőkifejtést igénylő munkától visszatartja. És ki kell égetni lelkéből az idegen mételyt, mely megmérgezi, a hatalom előtt való gyáva meghunyászkodást, a gerinctelen stréberkedést, a hitvány protekciólesést, a Mammon–imádást, de főleg a testét– lelkét beszennyező ledérséget, érzékiséget és aljas cinizmust.(a magyar faj - KMR) lelkét ki kell tisztítanunk és teleültetnünk újra ősi szép erényeivel” 235 A morálpedagógiai alapelvek

érvényesítését különösen fontosnak tartották az általános és kötelező népoktatás szintjén. A "polgári erényeket megalapozó pedagógia szerint" a népben elsősorban a hazaszeretet és a munkaszeretet és az erkölcsi kompetenciák fejlesztését és a jellem megerősítését tartották fontosnak. Koncepciójukban kiemelt szerepet kapott mindenféle társadalmi gyűlölet, különösen a nemzetiségi ellentétek kiküszöbölése. Ez azonban nem jelentette a Magyarországon élő népek teljes egyenjogúságát, érzékenyen ügyeltek a magyar szupremácia megóvására, mint ezt a következő, Geőcze Saroltától származó idézet is tanúsítja. A magyar neveléstudomány szakemberi körében tartott egyik előadásában azt hangsúlyozva, hogy a népoktatás szintjén mekkora jelentőséggel bír a nemzeti öntudat fejlesztése és "fajgyűlölet kiirtása" a kettő közötti arányokat és a kívánatost célt a következőképp jellemezte:

„ hagy érezze a magyar gyermek, hogy ebben a hazában a legkülönb faj a magyar, de tanulja meg szeretni a többit is, tanuljon meg méltányos, előítélet nélkül való lenni a többiek iránt” 236 Az állami oktatás szorgalmazott reformjának lényeges pontját jelentette a gazdasági nevelés új alapokra helyezése. Ezt mindenekelőtt az általuk károsnak ítélt társadalomfejlődési folyamatok megállításával hozták összefüggésbe. Czettler például egyenesen a g azdasági neveléstől várta a középosztály pusztulásának megállítását a reformkorban megálmodott, ámde elmaradt nemzeti polgárosodás útjainak egyengetését. "Hazánkban az értelmiségi foglakozást űzők csoportja apródonkint szívja föl a régi gazdasági középosztályt, a birtokosokat, s a nemzeti jövedelem okkupálása folytán megakadályozza egy új gazdasági középosztály, a polgárság kifejlődését. Ez a csoport éppen a legjobb erőket szedi el a gazdasági

pályáról. Ez ellen segítséget más téren nem lehet keresni csak az iskolánál Ezért a jelszó csak ez lehet: a lateiner pályát lehetőleg megnehezíteni, másrészt a gazdasági nevelést tökéletesíteni." 237 - írta 1903-ban A gazdasági nevelés koncepciójának kidolgozása kapcsán külön hangsúlyozta, hogy a termelőmunkát végzőknek is meg kell kapniuk a "kultúrosztályukra" jellemző közös műveltségi alapot., mely azt a célt szolgálja, hogy "különleges szakműveltségüket a közvéleményben értékesíthessék és saját társadalmi csoportjuk tekintélyét emelvén a materiális termelés számára minél több munkás főt megnyerjenek. 238 Több tanulmányában szorgalmazta egy magyar gazdasági egyetem felállításának szükségességét, amely véleménye szerint "nem csupán az iparnak, kereskedelemnek és a mezőgazdaságnak lehetne a főiskolája, de hivatva volna erőteljes gazdasági közvéleményt

előkészíteni, s ily módon nemcsak Magyarország gazdasági fejlődését mozdítaná elő, hanem útját egyengetné egy új, egészségesebb társadalmi alakulásnak is." 239 Egy gazdasági egyetem hivatását szerinte akkor fogja betölteni, ha új, egészséges, reális tartalmat ad politikai és társadalmi életünknek, ha közérdeklődést kelt fontos közgazdasági kérdések iránt és ellensúlyozza műveltségünknek azon egyoldalú fejlődését, amelyet a kulturközéposztály szellemi értékeit egyedül szolgáltató köz-és magánjogi, történelmi és szépirodalmi oktatás okozott." 240 Egy Budapesten működő 235 U ott. 34o Geőcze Sarolta: A magyar gyermek és a haza földje Felolvasás a Pedagógiai Társaság 1894 február 16–iki ülésén 129–14o Az idézett rész: 136.o 237 Czettler Jenő: A gazdasági nevelésről. Magyar Gazdák Szemléje 1903 II8 632o 238 U. ott 638o 239 u ott 635.o 240 u ott 636.o 236 Agráriusok 53

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- gazdasági felsőoktatási intézménytől nem utolsó sorban azt várták, hogy annak oktatói kara megnövelje az agrármozgalom politikai súlyát és tekintélyét és hogy a politikai vitákban a közjogi szempontok mellett a gazdasági jellegű érvelés is polgárjogot nyerjen. 241 Hasonlóan fontosnak vélték a politikai és a jogi oktatás reformját is. "Az egész magyar közélet sajátos módon elfordult a földtől, s a föld gazdasági, társadalmi irányadó hatásainak tanulmányozásától. Ez meglátszott oktatásunk minden vonalán" - írta Németh József a Magyar Gazdák Szemléjében megjelent, a jogi oktatás reformját szorgalmazó cikksorozatában 242, majd így folytatta: "Évtizedeken át bankok alapítása, iparvállalatok létesítése, ingó értékek teremtése foglalta le a k ormányokat és

közgazdasági talentumokat.A föld óriás érdekeltsége, a mezőgazdaság prosperálásának követelményei fölött teljesen úrrá lett az új fejlődési irány. A földműveléssel kapcsolatos politikai kérdések kiszorultak a törvényalkotásból, a szakirodalomból, tehát a felsőbb oktatásból is Kétségtelen, - állította - hogy a magyar közéletnek reálisabb alapokra, a viszonyoknak megfelelőbb tudásbeli apparátusra, a föld érdekei iránt több érzékkel bíró fölfogásra van szüksége. Ennek az átalakulásnak az alapját már az iskolai oktatásban is meg kell vetnünk, különösen pedig annak azon fokán, a mely a politikai és jogi pályára készít elő, s a melyek padjaiból még sokáig a legnagyobb része fog kikerülni közéletünk vezérelemeinek és még hosszabb ideig közigazgatásunk és jogszolgáltatásunk hivatásos munkásainak. A jogi és államtudományi oktatásnak nem szabad eddigi extenzivitásában és a hazai viszonyoktól való

elvont állapotában maradni. Jobban elő kell készíteni a magyar intelligens osztályok fiait a gyakorlati tevékenységre.Azt tartjuk tehát, hogy a közgazdasági gyakorlati ás tudomány legújabb nagy tudástömegét, a közgazdasági tananyag egy jelentékeny részévé fejlődött gazdasági politikát, vagy közszólammal élve, agrárpolitikát nem lehet tovább büntetlenül mellőznünk a jogi és államtudományi oktatásban." 243 IV. Töréspontok és választások 241 Czétényi: A gazdasági egyetem kérdése. Magyar Gazdák Szemléje 1910 I1 127-128o Németh József: Jogi oktatásunk és a magyar föld. Magyar gazdák Szemléje 1902 I 5 279o 243 u ott. 280-281o 242 Agráriusok 54 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- A polgári átalakulás jobboldali kritikái . 1 I. Az agrárius világkép és politikai program 1 I.1 Az agráröntudat ébredése a tőke

korában 1 I.1a Felszabadulás a "frázisok uralma" alól: a helyzetértékelés megújítása a mezőgazdaságban . 4 I.1b A nóvumok 6 I. 1 c A liberális közgazdaságtani iskola elvi alapjainak megkérdőjelezése 11 I. 2 a F elszabadulás a "frázisok uralma" alól: a társadalomfejlődési folyatok agrárius értelmezése . 13 I.2b A középosztály-kérdés 15 I.2 c A szociáletikai dimenzió 19 I.2d A liberális társadalomszervezési elvek kritikája: individualizmus, materializmus, önzés, szabadság. 23 II.1 "A nyár nem váltotta be a t avasz reményeit" Rendszerkritika vagy rendszeralternatíva? . 26 II. 2 Előfeltevések: az agrárius helyzetértékelés elvi alapjai 33 II. 2 Az agráriusok és a konzervatívok 1905-ben 36 II. 3 A csoportszervező elv 37 II.4 Hivatkozott elődök 43 III. Az agrárius program 47 III. 1 Mezőgazdasági politika-agrárpolitika: Bernát 47 III.2 A szociálpolitika: Czettler 47 III. 3"A jövő az

ifjúságé és a szociális kérdésé": a szociálpedagógiai program 47 IV. Töréspontok és választások 53