Pszichológia | Felsőoktatás » A személyközi-vonzalom elméletei, az intim kapcsolatok pszichológiája

Alapadatok

Év, oldalszám:2007, 9 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:435

Feltöltve:2007. december 12.

Méret:176 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

11110 Marianna66 2010. május 11.
  jól felépített,laikusok számára is érthetően megfogalmazott,olvasmányos,mindenkit érintő "örök" téma.

Tartalmi kivonat

A személyközi-vonzalom elméletei, az intim kapcsolatok pszichológiája Társasság – magányosság kérdése: • kezdettől társasak az emberek? Szemmel láthatóan keressük és élvezzük egymás társaságát, csoportos tevékenységben együtt tudunk működni, valószínűleg ez nagymértékben hozzájárult fajunk evolúciós sikeréhez. Életünk nagyobb részét mások társaságban töltjük. Latane és Bidwelt megfigyelték az embereket egy egyetemi faluban, és azt tapasztalták, hogy a látott emberek kb. 60%-a mások társaságában volt. A nők gyakrabban voltak társaságban mint a férfiak A nők több kötődési viselkedést tanúsítanak, mint a férfiak. Megkérték az embereket, (Deaux), hogy vezessenek naplót, jegyezzék fel interakcióikat. Kiderült, hogy az emberek éber óráiknak csak 25%-át töltik egyedül. • magányosság hatásai Az emberi lények hiánya hamar okoz szenvedést és depressziót, valamint hallucinációra és hajlomosságra,

hogy az emberek önmagukban vagy az állatokhoz beszéljenek. Hatalmas emberi különbségek vannak abban, hogy az emberek mennyire tűrik az elszigeteltséget. Hatalmas egyéni különbségek vannak abban, mennyire tűrik az emberek az elszigeteltséget, és mennyi társas érintkezésre és társas ingerlésre van szükségük. Az időleges társas elszigeteltségnek más következményei is vannak. Abban az időszakban, amikor megvonják tőlük a társas érintkezést, az emberek általában igen nyitottá válnak az új élményekre és b enyomásokra, élénk álmokat és k épzeleti képeket látnak, néha hallucinációkat élnek át. A „látomásoknak” és „ jelenéseknek” egy részét vallásos emberek mondták (remeték, szerzetesek). A kommunikációnak a társas elszigeteltség állapotában vagy utána jóval nagyobb hatása van , mint egyébként. Valamennyiünknek szüksége van társas érintkezésre más emberi lényekkel, ha fenn akarjuk tartani a normális

pszichológiai alkalmazkodást, noha nagy egyéni különbségek vannak a tekintetben, hogy pontosan mennyi érintkezés is az „optimális” számunkra. A társas érintkezés megvonása idegesítő, a legtöbb embert elbizonytalanítja és befolyásolhatóvá teszi. A szociabilitás okai • társak jelenléte önmagában jutalmazó – kötődési szükséglet (Bowlby) • társak jelenléte önmagunk bemérése - Festinger: társas összehasonlítás az emberek társasága azért szükséges számunkra, hogy képesek legyünk önmagunk értékelésére. E nézet szerint más objektív mérték hiányában az emberek a társas összehasonlítás (Festinger) folyamata révén másokhoz viszonyítva értékelik önmagukat. Ha nem volnának más emberek, nehézséget okozna önmagunk értékelése és az, hogy következetes énképet alakítsunk ki önmagunkról. Az énkép alapvetően társas képződmény, amely a társakkal folytatott interakciókban, a tőlük kapott

visszajelentések alapján jön létre. • társak jelenléte csökkenti a stresszt kísérlet: egyetemi hallgatónőknek azt mondták, hogy elektrosokkot fognak kapni, egy részüknek azt mondták, hogy fájdalommentes lesz, más részüknek azt, hogy igen fájdalmas, de nem okoz károsodást. Kérdés: hol akarnak várakozni, egyedül vagy a társaikkal együtt? 32 szorongó személy közül 20 a társakkal való várakozást választotta, a 30 nem szorongó személy közül viszont csak 10. Tehát az emberek különösen keresik a társaságot, amikor szoronganak vagy stresszt élnek át. Kérdés: olyanokkal akarnak-e várakozni, akik szintén fájdalmas sokkra várnak, vagy olyanokkal akik nem vesznek részt a kísérletben? A legtöbb kísérleti személy olyanokkal akart együtt várakozni, akikre ugyanaz a „sors” várt. Más szavakkal, a hozzánk hasonló helyzetben lévő emberek társasága különösen hatásos a szorongás csökkentésében. • szociális

csereelmélet (Byrne, Clore) ez az elmélet figyelembe veszi a partnerek sajátos költségét és hasznát, melyre egy kapcsolatban szert tehetnek. Nyíltan gazdaságtani szemlélet, amely feltételezi, hogy minden személy nyereségre akar szert tenni kapcsolataiban, vagyis több jutalmat akar, mint költséget. A működő kapcsolatokban mindkét partnernek értelemszerűen nyereségre kell szert tenni, máskülönben ha az egyik partner költségei meghaladják a hasznot, akkor a kapcsolat befejeződik. A személyközi kapcsolatok mai piacán a legfőbb tőkének a jó külső, fiatalság, pénz, utazás és kaland kedvtelése, képzettség stb. számít (házasságközvetítők) Ha egy különösen vonzó fiatal nőt egy öregedő és nem különösebben kellemes férfival látunk, automatikusan hajlunk arra a következtetésre, hogy a látszat ellenére különösen előnyös cseréről van szó. (gazdag? ragyogó intellektus?) Vizsgálatok mutatták ki, hogy az olyan személyes

értékeknek, mint a testi szépség, tartós hatása van. A vonzó nő társaságában megjelenő férfit gyakran pozitívabban értékelik mint azt, aki ilyen társaság nélkül mutatkozik. • Kognitív egyensúlyelméletek: Heider, Newcomb A kognitív egyensúlyelméletek szerint olyan embereket választunk partnernek, akik segítenek minket a világról alkotott képünk fenntartásában. Barátválasztáskor tehát azokat részesítjük előnyben, akikről úgy véljük, hogy hasonlítanak hozzánk, hasonló attitűdökkel rendelkeznek és hasonlóan viselkednek. Heider és Newcomb elgondolása szerint három alapvető elemet, a személy (P), a társ (O)és az attitűd tárgy (X) közötti kapcsolat együttesen elemezhető néhány háromszögviszonynak megfelelően. - kiegyensúlyozott kapcsolat Pl. ha én (P) szeretem Jánost, a barátomat (O) és mindketten egyetértünk az ingyenes egészségügyi ellátással (X), - egyensúlyhiány ha én (P) szeretem Jánost (O), de ő

ellenzi az ingyenes egészségügyi ellátást, míg én támogatom, kognitív egyensúlyhiány lép fel, amely csak akkor oldódhat fel, ha János vagy én megváltoztatom a véleményemet X-ről, vagy én változtatom meg a véleményemet Jánosról - kiegyensúlyozatlan ha viszont Jánossal nem különösebben törődöm, nem fog érdekelni, hogy osztja-e attitűdjeimet: a kapcsolat minden további következmény nélkül maradhat kiegyensúlyozatlan. „A hasonló a hasonlót szereti” gondolata a személyes kapcsolatok fejlődésének az egyik legfontosabb elve. Érdekes : kísérletekkel bizonyították, hogy kedvezőbben fogunk viszonyulni, akár egy undok személyhez is, csupán azért, mert az illető a mi ellenségeink ellensége. A személyes kapcsolatok fejlődése - Levinger és Snoek a kapcsolatok fejlődésének modellje a bevonódás fényében: Levingerés Snoek (1972) szerint a bevonódás az egyetlen legfontosabb jellemzője egy kapcsolatnak. A kutatók erre a

jellemzőre építették fel kapcsolatfejlődési modelljüket. A modell arra a feltevésre épül, hogy minden kapcsolat két ember közötti viszony két elméleti szélsősége között helyezkedik el, ahol a szélsőségeket egyfelől a kapcsolat hiánya, másfelől a partnerek közötti teljes és kölcsönös azonosulást jelenti. Különböző szakaszokat különítenek el: a) nincs kontaktus b) egyoldalú észrevétel c) felszínes kapcsolat d) kölcsönösség Személyek közötti érintkezés jellemzői az 1. szinten: az egyoldalú észrevétel szakasza Csak minimális érintkezés van a p artnerek között. Az egyik személy észreveszi a másikat anélkül, hogy tényleges interakció folyna. Társas kapcsolataink döntő többsége ilyen. A legtöbb embert csak távolról „ismerjük” Észlelünk egy személyt, valahogyan reagálunk rá és elhaladunk mellette anélkül, hogy egyetlen szót is váltanánk. E gyes esetekben az ilyen egyoldalú, elsőszintű

kapcsolatok is mély és nagy bevonódásra utaló élményeket hívhatnak elő. (tipikus példa a pops ztár és a rajongó) • 2. szint: a felszínes érintkezés szakasza A tényleges interakcióinkat ebben a szakaszban folytatjuk. A felszínes érintkezést olyan kapcsolatként határozzák meg, amelyben minimális a személyes bevonódás, és az emberek főként szigorúan előírt szerepeiknek megfelelően viselkednek. ( pl eladókkal, postásokkal) Ezeket az embereket nem önmagukért, hanem bizonyos szerepek végrehajtóiként látjuk, és viszonyunk hozzájuk szintén személytelen. A betöltött szerep jellemzői, a ruházat, a testi vonzerő nagymértékben befolyásolják, hogy hogyan reagálunk az ilyen felszíni kapcsolatokra. A jó megjelenés vagy a t esti vonzerő különösen fontos a felszínes érintkezés kapcsolataiban. • 3.szint: a kölcsönösség szakasza Csak ezen a szinten van már bizonyos mértékű valódi személyes bevonódás, és a partnerek

között bizonyos intimitás alakul ki. A partnerünket már valóban egyénnek látjuk, megértjük, méltányoljuk, egyéni, szubjektív nézetét a világról. Érzelmi, kognitív és v iselkedési kölcsönösség alakul ki: a p artnerek többé-kevésbé ugyanazt érzik, gondolják és cselekszenek. A kapcsolat olyan tényezők következményeként fejlődik erre a szintre, mint az önfeltárás, az attitűdök és értékek hasonlósága, a személyes szükségletek kiegészítő jellege és a kölcsönösen értékelt személyes jellemvonások. A kölcsönösség kialakulásának különösen érdekes szempontja a partnerek közti érzelmi kötődés. A szerelmi kapcsolatok e szint sajátos osztályát alkotják. • A személyes kapcsolatok fejlődése milyen változók mentén történik • • A kapcsolatlétesítés fontossága: térbeli közelség. Ez az a változó, ami nagyjából meghatározza, hogy a körülöttünk lévő emberek közül kiket fogunk észrevenni,

ki fogja átlépni a 0.szintet (nincs kapcsolt) vagy az 1.es szintet az egyoldalú észrevétel határát Segal 1974-es vizsgálata a rendőrakadémiára érkezett új hallgatókkal: szigorú ábécésorrendben helyezték el őket az előadótermekben és a hálókban. Hat hónappal később minden hallgatót megkértek, hogy nevezze meg a l egközelebbi barátját az akadémián. A megjelölt barát átlagosan 4,5 betűnyire volt az ábécében, ami megerősíti, hogy a térbeli közelség igen nagy hatást gyakorol a barátságok kialakulására. A társadalmi helyzet és a demográfiai jellemzők hasonlósága. Inkább akadunk össze olyan emberekkel és vesszük észre őket, akik családi háttere, vallása, foglalkozása, státusza vagy anyagi helyzete hasonló a miénkhez. • Ha pedig már észrevettük, akkor valószínűbb, hogy a vele való kapcsolatunk legalább felszínes érintkezés szintjéig fejlődik majd. Statisztikai tény, hogy a legtöbb barátságban vagy

szerelmi kapcsolatban olyan emberek vesznek részt, akik rendkívül hasonló háttérrel rendelkeznek. A jó külső fontossága: testi vonzerő A testi vonzerő igen nagy szerepet játszik annak befolyásolásában, hogy egy kapcsolat az érintkezés hiányától eljut-e az 1. s zintre é s onnan a 2szintre A másik látható jellemzői, mindenekelőtt külső megjelenése szolgál általában alapul az embereknek ahhoz a d öntéséhez, hogy valakivel, akit látásból ismernek, egyáltalán interakcióba lépjenek-e vagy sem. (tánc: kit kérnek fel a fiúk; koktélpartin kivel elegyedünk szóba) Aronson (1969) : „Nehéz választ adni arra a k érdésre, hogy miért nem voltak rendszeres vizsgálatok a testi vonzerővel kapcsolatban. Bizonyos szinten az is lehet a magyarázat, hogy nem szerettünk volna olyan eredményeket kapni, amelyek azt jelzik, hogy a szép nőket jobban szeretjük, mint a kedves nőket, mivel ez valahogy antidemokratikusnak tűnik.” Kísérlet: a

kísérleti személyeknek olyan emberek képét mutatták be, akiket előzetesen három csoportba soroltak: vonzó külsejű, előnytelen külsejű és átlagos kinézetű. A vonzó emberekről úgy vélték, hogy jobb a személyiségük, boldogabbak és kompetensebbek, nagyobb az esélyük a házasságra – ezzel szemben az átlagos külsejű emberekről azt gondolták, hogy azok jobb szülők. Ezek az ítéletek igen meglepőek, ha tekintetbe vesszük, hogy az értékelők ténylegesen semmit nem tudtak ezekről az emberekről, kivéve a megjelenésüket! Mindazonáltal a „sz ép jó is” feltevésnek is világos határai vannak. A vonzó személy jóval szigorúbb ítéletet kap, ha vonzerejét egy bűncselekmény elkövetésére használja fel, ugyanakkor cselekményét enyhébben ítélik meg, ha bűncselekménye bármilyen súlyos is, de nincs összefüggésben a vonzerejével. A vonzó emberek, bár nem születtek felsőbbrendűnek, könnyen lehet, hogy a jó megjelenésű

emberek kora gyermekkoruk óta jobb és jutalmazóbb interakciókban vesznek részt. Ennek eredményeként jobb és szeretetreméltóbb felnőttek lesznek (hááát?) • Attitűdhasonlóság és vonzalom A hasonló attitűdök és értékek kétségtelenül fontosak, hogy egy kapcsolat a 2. szintről a 3.szintre fejlődjön Heider kognitív egyensúlyelmélete értelmében lehet, hogy szeretjük saját nézeteinket és vélekedéseinket mások által megerősítve látni. A tanuláselméleti tételek szerint a hozzánk hasonlóan gondolkodók nagyobb valószínűséggel okoznak nekünk jó érzést, azaz nyújtanak pozitív megerősítést, melyet mi rövid úton összekapcsolunk az ilyen személyekkel. Képzeljük csak el a helyzetet, amikor először találkozunk valakivel, és különböző témákról kezdünk beszélgetni! Valójában a legtöbb téma a személyes attitűdjeinkkel kapcsolatos (közös ismerősökkel, életmóddal, vallással, ételekkel, italokkal stb.)

Nyilvánvaló, hogy minél jobban egyetért velünk az illető, annál jobban fogjuk kedvelni. Az attitűdhasonlóság és a vonzalom közötti kapcsolat talán egyszerűen azért állja a próbát, mivel ritkán bonyolódunk intimebb kapcsolatba olyasvalakivel, akinek kezdettől fogva nagyon különböző attitűdjei vannak. Más szavakkal az attitűdhasonlóság követelménye a kapcsolat korai szakaszaiban valamiféle szűrőként működik. • Egymást kiegészítő szükségletek. „az ellentétek vonzzák egymást”? A kölcsönös kiegészítés hipotézisét Winch vetette fel. Szerinte a házastárs kiválasztásában az emberek hajlamosak olyan partnert választani, akiről feltételezik, hogy kielégíti szükségleteiket és kiegészíti saját hajlamaikat. Az extrovertált és introvertált, alárendelő és domináns, függő és gondolkodó emberek azért vonzódnak egymáshoz, mert a másikban saját szükségleteik kiegészítésének eszközét látják. Az is

lehetséges, hogy a kölcsönös kiegészítés csak akkor fejlődik ki, amikor egy kapcsolat már kialakult. „Szűrő hipotézis” Kerchoff és Davis. A legelső szakaszokban a felszínes jellemzők, pl. hasonló szociális és demográfiai háttér, a térbeli közelség és a testi megjelenés fontosak egy kapcsolat fejlődése szempontjából. Később a hasonló attitűdök játszák a főszerepet a partnerek közötti kapcsolat elmélyülésében. A kölcsönösen kiegészítő személyes szükségletek később veszik át a főszerepet, amikor az érzelmi bevonódás már megnőtt. • Kompetencia és vonzalom. Aligha meglepő, hogy jobban vonzódunk a kompetens, intelligens és sikeres emberekhez, mint azokhoz akik buták és si kertelenek. Az intelligenciának és a kompetenciának ugyanolyan holdudvar hatása van, mint a testi vonzalomnak. Természetesen sok a jóból is megárthat. A különösen kompetens emberek nem feltétlenül kellemesek, és képességeiket

fenyegetőnek is láthatjuk, ami az irántuk érzett ellenszenvet táplálja. Az ilyen szuper kompetens személy iránti rokonszenvünket növelheti, ha az illető valamilyen hibát követ el, mivel ez emberibbé teszi őt (pl. Kennedy kudarca a disznó-öbölben, kiváló ember – kávéval leönti magát). • Önbecsülés és vonzalom. Önbecsülésünk szintje szerepet játszik abban, hogy milyen embereket választunk partnernek. Ha önbecsülésünk alacsony szintű és bizonytalan, különösen lehangoló az elutasítás, ezért bölcs stratégia a b iztonságra játszani és olyan partnert keresni, akiről feltételezhető, hogy pozitívan reagál ránk. Kiesler és Baral eredményei szerint azok a f fiak, akiknek „felpupálták” az önbecsülését a csinos nőkkel kezdtek ki. Mások szeretetét akkor értékeljük és v iszonozzuk leginkább, amikor önbecsülésünk alacsony szintű, és ezt feltehetőleg nagyon is szem előtt tartjuk, amikor partnert választunk

magunknak. Viszonosság és vonzalom Ha ráébredünk, hogy valaki szeret minket, szinte mi is automatikusan pozitívan viszonyulunk az illetőhöz. Ugyanígy ha valaki iránt szeretetet mutatunk, ezáltal érhetjük el legbiztosabban, hogy az illető viszonzásképpen szeressen minket. A viszonosság természetesen mindkét irányban működik. Nemcsak szeretjük azokat, akik bennünket szeretnek, hanem ellenszenvet is érzünk azok iránt, akik velünk ellenszenveznek. Pl.: kereskedelem – alkalmazottak fejezzék ki a szeretet felszíni jeleit (mosoly, pozitív szóbeli üzenetek), feltételezik, hogy az ügyfelek is viszonozzák a szeretetet. A viszonosság ilyen automatikus reakciói leginkább a meglehetősen felszínes, 1.szintű vagy 2szintű kapcsolatokat jellemzik • • A nyereségek és veszteségek hatása a kapcsolatra. Ha egy kapcsolat már valamennyire megállapodott, a partnerünktől kapott értékelések és az iránta érzett vonzalmunk már nemcsak a

viszonosságtól függ, és sokszor rövid időn belül is jelentősen változik. A vonzalom szintjének változását egy kapcsolaton belül Aronson a nyereség-veszteség hatásoknak nevezte. A kísérleti személyeknek különböző sorrendben adnak személyes értékeléseket. Aronson lehetővé tette, hogy egy tanulási feladaton dolgozó kísérleti személyeknek, hogy „kihallgassák”, milyen értékeléseket ad róluk a p artnerük. Az értékelések vagy mindig pozitívak, vagy mindig negatívak voltak, illetve egyszer a p ozitív értékelést negatív követte (veszteséghelyzet), másszor pedig a negatív értékelést pozitív követte (nyereséghelyzet). Ezután a k ísérleti személyeknek meg kellett mondaniuk, hogy mennyire szeretik a partnerüket. Az eredmények szerint a személyek a következetesen pozitívan értékelő partnernél jobban vonzódtak az olyan partnerhez, aki csak később adott pozitív értékeléseket (nyereséghelyzet) és a k

övetkezetesen negatívan értékelő partnernél nagyobb ellenszenvet éreztek az iránt a partner iránt, aki a pozitív értékelést negatívra váltotta át (veszteséghelyzet). • Önfeltárás. Önmagunk „kiadása” és partnerünk kiismerése hatékony módszere egy kapcsolat elmélyítésének. Azt, hogy ki mit, kinek és a k apcsolat mely szintjén tárhat fel, finoman hangolt szabályok és el várások irányítják. Az önfeltárás kutatásának úttörője: Jourard volt. Összeállított egy Önfeltárási kérdőívet Ez a kérdőív hatvan személyes beszélgetés témáját tartalmazza. Ezzel a módszerrel kimutatta, hogy a legtöbb ember fejében a „feltárhatóságnak” világos hierarchiája van. Egyes témák könnyen feltárhatók, míg mások csak akkor, ha kapcsolatunk elégé intim. A nők a legtöbb dolgot édesanyjuknak tárják fel, majd a barátnőnek, a férfi barátnak és csak azután az apának. A férfiak az édesanyjuk után a ffi barát,

apa, és csak őt követi a barátnő. A feltárt dolog mennyisége attól is függ, hogy mennyire szerei egymást a két ember. Önmagunk feltárásának a képessége nagyon fontos a normális alkalmazkodáshoz. Az önfeltárás révén jutunk el a támogató, intim, társas érintkezéshez, ami nélkül az élet elviselhetetlen volna. Tapasztalati tény, hogy a férfiak kevésbé hajlamosak önfeltárásra. Ez egyik összetevője lehet annak, hogy a férfiak nagyobb stresszhatás alatt állnak, és gyakrabban betegednek meg. Jourard azt is feltételezte, hogy az önfeltárás fontos szerepet játszik a k apcsolat fejlődésében. „Amikor két személy érintkezésbe lép, kölcsönösen szabályozott tempóban <<leplezik le>> önmagukat a másik előtt. Általánosságban igaz, hogy az intim önfeltárás intim önfeltárást szül, míg a sz emélytelenség személytelenséget”. Sőt az önfeltárás a legfőbb eszköz lehet arra, hogy felszínes érintkezéssel

járó kapcsolatok átforduljanak kölcsönösségbe. Intim önfeltárás révén valósul meg az a f olyamat, amelyben „sz erepviszonyban álló idegenek” személyesebbé alakítják át kapcsolatukat, amelyben a közelség fokozódását nemcsak elviselik, hanem szívesen fogadják. A z önfeltárásnak minden kapcsolatban van egy eltűrt és elvárt optimum szintje. E szint fokozatos, lassú emelése, amennyiben kölcsönösen történik, segíthet egy kapcsolat elmélyítésében és fejlődésében. Az önfeltárás viszonzatlansága és mélysége azonban ellenkező hatásokkal is járhat. Valószínűleg kerüljük azt az embert, aki túl korán fed fel nagyon intim információt önmagáról, mivel úgy véljük, hogy rosszul alkalmazkodik, illetve az intimitás nagyon magas szintjét várja el tőlünk, amelyre még nem biztos, hogy készen állunk. A normális kapcsolatokban a sz abályozott, fokozatos önfeltárás révén kialakuló intimitás nagyon fontos, felvetődik

a kérdés, hogyan egyeztetjük önfeltárási stratégiáinkat partnereinkkel? Davis feltételezte, hogy három alternatív lehetőség van: (a) a partnerek versenghetnek az önfeltárás folyamatának ellenőrzéséért, mely elsősorban olyankor lép fel, amikor a partnerek „sokat ruháznak be” a kapcsolatba.; (b) nyílt megbeszélés révén együttműködhetnek az intimitás szintjének meghatározásában; (c) az egyik partner felveheti a kapcsolat „irányítójának” szerepét és kezdeményezheti a önfeltárás szintjének fokozatos emelését. Az önfeltárás a kapcsolatfejlődés egyik legfontosabb meghatározója, különösen a kölcsönösség mélyebb szintjeinek elérése szempontjából. A legfontosabb talán az, hogy az önmagunkra vonatkozó intim információk feltárásának képessége pszichológiai szükségszerűség, egészséges lelki alkalmazkodásunk előfeltétele. Az intim kapcsolatok pszichológiája Más emberekkel fenntartott intim

kapcsolataink életünk talán legmélyebb élményei. A szerelem, a jó barátok, a harmonikus kapcsolat szüleinkkel, gyermekeinkkel és testvéreinkkel fontosak valamennyiünk számára. A legtöbb ember számára az anyagi és munkasikerek kevésbé fontosak, mint hogy jó barátaik legyenek, boldog legyen a házasságuk a családi életük. Szeretet és szerelem tulajdonságai, különbsége A szerelmi kapcsolatok a legnagyobb hatású, legintenzívebb és legemlékezetesebb emberi élmények közé tartoznak. Rubin (1973) szerint a szerelem és a szeretet „mérsékelt összefüggésben álló, mindazonáltal elkülönült dimenziói egy ember attitűdjeinek egy másik ember iránt”. Kidolgozta a „szerelem” illetve „szeretetskálát”. Feltételezte, hogy a szerelemnek három olyan tulajdonsága van, ami megkülönbözteti a puszta szeretettől. • törődés vagyis gondoskodás a másik személy boldogságáról ás jólétéről • kötődés vagyis igény

arra, hogy a partnerrel együtt legyünk és a partner gondoskodjon rólunk • intimitás Szeretetre jellemző: • pozitív értékelés és tisztelet, valamint megbecsülés a partner iránt • feltevés, hogy a partner hasonló hozzánk Vizsgálatok kimutatták, hogy a szerelemskálán elért pontszámok jobb előrejelzői egy pár várható házasságának, mint a szeretetskálán kapott pontszámok. Szeretet és szerelem különbségei Azok a párok akik a szerelemskálán magas pontszámot érnek el, nagyobb verbális érdeklődést mutatnak egymás iránt, mint azok akik viszonylag alacsony pontszámot érnek el. • A szerelem másik jellemzője, hogy van szexuális összetevője, amely a puszta szeretetkapcsolatokból hiányzik. Kísérleti személyek egy egyetemi hallgatónő szexuális fantáziáiról és viselkedéséről szóló leírás elolvasása révén szexuálisan izgatott állapotba kerültek. A szexuális izgalom növelte a férfiak szerelmi vonzalmát

partnerük iránt, melyet a szerelemskálán lehetett mérni, de nem növelte szeretetüket, ami a szeretetskálán volt megfigyelhető. • A kizárólagosság a szerelem összetevője, ami hiányzik az egyszerű szeretetből. Ez néha azt jelenti, hogy egy intenzív szerelmi kapcsolat egy személy egész társas életén uralkodhat, és minden egyéb kapcsolat gyengüléséhez vezethet. • A szerelmi kapcsolatok stabilitása furcsa módon más kapcsolatokhoz képest kevésbé függ az igazságosnak tartott csereviszonytól. A viszonylagos nyereség és veszteség, amelyre a partnerek szerelmi kapcsolatuk révén szert tesznek, hosszabb időn át is egyenlőtlen lehet. • Walster és Walster: szenvedélyes szerelem, partner jellegű szerelem A szerelem két típusát különböztetik meg: • • szenvedélyes szerelem intenzív és teljesen áthatja a partnereket partner jellegű szerelem kiegyensúlyozottabb, ragaszkodás jellegű érzelem, amely gyakran tipikusan

jellemzi a tartós szerelmi kapcsolatokat. A szerelem mindkét típusában azonban nagyon fontosak az érzelmi reakciók, és mindkét típus olyan magyarázatot igényel, amely meghaladja a szeretetnek, mint egyszerű attitűdnek a hagyományos meghatározását. A szerelem elméletei: A szerelem érzelemelmélete (Sachter és Singer érzelem elmélete alapján Berscheid és Walster ) Sachter és Singer kéttényezős érzelemelmélete: az érzelmek két összetevőből állnak: • fiziológiai izgalom • kognitív címke, melyet az izgalomhoz társítunk. Vagyis a fiziológiai izgalmat az adott időpontban rendelkezésünkre álló információk fényénél meghatározott érzelemként értelmezzük. Tehát meg kell tanulnunk felismerni azokat a jelzéseket, amelyek alapján helytállóan címkézhetjük érzelmi izgalmunkat „szerelemnek”. Berscheid és Walster elmélete, szintén két tényezőt határoz meg: • • izgalmi állapot megfelelő jelzések arról, hogy az

izgalmi állapotot az illető szerelemnek címkézheti A modellből az következik, hogy minél erősebb fiziológiai izgalmat él át valaki, bármi is annak a forrása , annál szerelmesebb lesz, ha a környezeti jelzések megfelelőek. Más szavakkal bármilyen izgalmi állapot eredményezheti a szerelmi érzés fokozódását, ha az izgalmi állapotot szerelmi forrásnak tulajdonítjuk. A valóságos kapcsolatokat kutató vizsgálatok egyes eredményei szerint a téves attribúció valóban elősegítheti a szerelmet. Külső akadályok és vonzalom Rómeó-Júlia hatás A hétköznapi életben az izgalom egyik leggyakoribb forrása a frusztráció. Ha a szerelmesek azt tapasztalják, hogy akadályok keresztezik útjukat, hogy anyagi, vallási vagy szülői nyomás hat kapcsolatuk ellen, akkor gyakran szerelmük és kötődésük fokozásával reagálnak. Kétségtelen, hogy sok ígéretes kapcsolatnak nincs lehetősége eléggé elmélyülni ahhoz, hogy ilyen Rómeó és Júlia

hatás megjelenhessen. Talán a „Montague és Capulet hatás” kifejezéssel írhatjuk le a szerelmi kapcsolatot érő olyan külső hatásokat, amelyek sikeresen szakítanak szét egy kapcsolatot, mielőtt még a valóban erős szálak kialakulnának. Ha viszont a kapcsolat túléli a kezdeti támadást, valószínűnek tűnik, hogy a külső akadályok erősítik, nem pedig gyengítik a szerelmi kötődést. Levinger: intim kapcsolatok általános modellje: A szoros kapcsolatokat nagyjából három tulajdonság jellemzi: • intenzivitás • viselkedés kölcsönös függése sok területen • tartósság Más szavakkal, egy kapcsolat annál szorosabb, minél több és változatosabb együttes viselkedési tevékenységet folytatnak a partnerek, és minél nagyobb az érzelmi bevonódás és kölcsönös függés a partnerek között. A pár nemi összetételének is van szerepe: a férfi párokat kisebb kölcsönös érzelmi függés jellemezte, mint a női vagy

heteroszexuális párokat. Levinger: hosszú távú kapcsolatok 5 szakaszos modellje A szakasz - a vonzalomra (attraction) utal egy kapcsolat korai szakaszában B szakasz – a kapcsolat építésére (building) utal C szakasz – a folyamatosságot (continuation) jelöli , egy kialakult kapcsolat középső szakaszát Ennek különböző formái lehetnek: • folyamatos fejlődés egy kielégítő kölcsönös függés irányába • mindkét partnernek megfelelő, kellemes egymás mellett élés • bizonytalan hullámzó kapcsolat D szakasz – egy kapcsolat gyengülését (decline) vagy bomlását jelenti E szakasz – a befejeződést (ending) , a kapcsolat megszakadását jelöli halál vagy elválás valamely formája miatt