Gazdasági Ismeretek | Globalizáció » Ruszkai Józsefné - Észak-Amerika, Távol-Kelet és az Európai Unió gazdasági fejlődése

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak házi dolgozat Észak-Amerika, Távol-Kelet és az Európai Unió gazdasági fejlődése Encs, 2003. november 25 Készítette: Ruszkai Józsefné 2003/2004. tanév I félév II. évfolyam gazdálkodási szak levelező tagozat D csoport TARTALOM JEGYZÉK I. A világgazdaság kialakulása.3 II. Centrumok és perifériák 4 III. A világgazdaság mai szerkezete .6 IV. A három világgazdasági erőtér működése 7 IV/1. Az amerikai világgazdasági erőtér 9 1.1) Az Egyesült Államok gazdaságának vonásai .10 1.2) Korszerű iparszerkezet, kimagasló termelékenység . 11 1.3) Összegzésül .13 1.4) Kanada, az USA árnyékában .14 IV/2. Japán és a csendes-óceáni erőtér 15 V. 2.1) A szigetország mezőgazdasága .18 2.2) Újonnan iparosodó országok a "négy kis tigris" 19 2.3) Szingapúr 20 2.4) Hongkong 21 IV/3. Az Európai Unió .22 3.1) Az

Európai Unió történelmének legfontosabb állomásai .23 3.2) A tagállamok integrációjának fontosabb lépései .24 3.3) Az Európai Unió gazdasága24 Felhasznált irodalom .27 2 I. A világgazdaság kialakulása A világgazdaság fejlődésében a XX. század előestéjéig tartó szakaszát koloniális periódusnak nevezik, amelyben a világkereskedelmet elsősorban a gyarmattartó országok szükségleteire termelt és termeltetett áruk mozgása jelentette. A XX. század beköszöntével kezdtek kibontakozni a többpólusú világgazdaság körvonalai A közlekedés forradalmi fejlődése nyomán a térbeli kapcsolatok az egész Földre kiterjeszkedhettek. A közlekedési eszközök alkalmassá váltak a tömegáruk szállítására, az ipar fejlődése pedig kibővítette a termékskálát. A gazdasági hierarchiát a tőkeáramlás szabályozta. A tőkeerős országok nyersanyag szükségleteik biztosítására nagy beruházásokat eszközöltek a f

ejletlenebb térségekben. Kialakultak az államközi kereskedelem szervezett formái a fejlettebb nemzetgazdaságok keretei között, leányvállalatok és kartellek formájában, ezt követte a hitel- és beruházási tőke nemzetközi áramlása. A gazdaságok egymásba fonódásának, a világgazdaság összefüggő rendszerré válásának meggyőző ismérve volt, a válságok nemzetközi terjedése. Az I. világháború következményei csak átmenetileg gyakoroltak hatást a v ilággazdaság szerkezetére, majd a tartós világválság nyomán lassan átrendeződtek az erőviszonyok. A háborús előkészületek siettették az elsősorban politikai alapokon szerveződött regionális kereskedelmi tömbök létrejöttét. Erősödött a felfogás miszerint a világgazdaság nem csupán a nemzetközi kapcsolatok összessége, hanem az eltérő természeti adottságokkal rendelkező nemzetgazdaságok közötti munkamegosztás. Kölcsönös egymást kiegészítő termelési és

fogyasztási kapcsolatok kényszere által kialakult funkcionális együttműködés, nagytérségi kooperáció. A világgazdaság erőszakos újrarendezésének jegyében kirobbant II. világháborút követő átalakulás nyomán hatalmas térségek sorolódtak be közvetve vagy közvetlenül a két alapvető politikai pólus köré szerveződő világgazdaság keretei közé. A nagy előnnyel vezető kapitalista USA politikai és gazdasági hegemóniája mellé, gyors ütemben nőtt fel a háborúkat követő időszak konjunktúráját kihasználva Európa több országa és Japán. 3 Ezek a gazdasági központok, mind társadalmi termékének, mind pedig világkereskedelmi részesedésének látványos fokozásával folyamatosan növelték súlyukat és gravitációs terüket. A Szovjetunió társadalmi terméke és egyébként is szerény külkereskedelme erősen visszaesett, belső egyensúlya meggyengült, a kelet-európai országok leválásával, az államszövetség

felbomlásával gazdasági vonzásterülete szertefoszlott. II. Centrumok és perifériák Az elmúlt néhány év politikai fejleményei véget vetettek a kétpólusú világ feszültségekkel teli periódusának. A világra nehezedő nyomás azonban alig enyhült, mert még élesebben jelentkezett a világközösség legsúlyosabb gondja, az Észak és Dél között egyre mélyülő szakadék. A gazdagodó illetve szegényedő világ ellentmondása Ez arányaiban kifejezve annyit tesz, hogy a világnépesség fejlett országokban élő 1/4-e birtokolja a jövedelmek 4/5-ét, a fejlődő országokban élő 3/4-e viszont a jövedelmek 1/5-én osztozkodik. A fejlett illetve fejletlen világ azonban egyre jobban összefonódik és elválaszthatatlan egymástól. Az egyes országok társadalmi-gazdasági helyzetét elsődlegesen a globalizálódó világgazdaság határozza meg. A világgazdasági hatalom tulajdonosai a fejlett országok A világgazdaság centrumához való tartozás a

fejlett országok számára azt jelent, hogy a legkorszerűbb, legdinamikusabban fejlődő gazdasági ágazatokban vezető szereppel rendelkeznek. Ez a domináns szerep nemzetgazdaságaik magas fokú belső integráltságával jár együtt. A civil társadalmukra a többpártrendszerű politikai demokrácia alapján szerveződik. A centrumok fejlődése viszonylag töretlen, míg a perifériává süllyedt térségek állapota romlik. A világgazdaság periférikus helyzetű országcsoportjai a fejlődő országokból kerülnek ki, melyek alacsony vagy közepes gazdasági feltettséggel rendelkeznek. Nagymértékben függnek a fejlett országok által irányított globális világgazdasági folyamatoktól, ezekben passzív szerepet töltenek be. Szerény mértékű közelítési folyamat keretében elsősorban az egészségügyi vívmányok kerültek a f ejletlenebb társadalmakba. Következményeként visszaszorult a h alálozási ráta, miközben a s zületések száma változatlan

maradt, ez pedig népességrobbanást váltott ki. Az ipari forradalom a fejletlen országokban elmaradt, ezáltal nem fejlődött kellőképpen a mezőgazdaság sem. 4 Elmaradt a g azdaság szerkezeti átalakulása. A legfontosabb exportcikkek cserearányának romlása, az olajárrobbanás válságba, eladósodásba sodorta ezeket a társadalmakat. Vásárlóképességük drasztikus csökkenése negatívan befolyásolta a centrumországok piacbővítési lehetőségeit. A centrumok és perifériák között helyezkedik el a félperiféria, melynek körét jelentősen bővítették a volt szocialista országok. Ebben a térségben sajátosan keveredik a centrum, illetve a periféria szerepköre. Egy részük emelkedőben van a centrumokhoz, más részük süllyedőben a perifériák irányába. A fejlődésben lemaradt országok adottságai rendkívül különbözőek. Természeti erőforrásokkal való ellátottságuk szélsőségesen egyenlőtlen, eltérő földrajzi fekvésük,

történelmi múltjuk és ennek függvényében társadalmi fejlettségük is különböző. 1. ábra; Centrumországok, félperifériák és perifériák 5 III. A világgazdaság mai szerkezete Korunk világgazdaságát olyan átmeneti korszaknak tekinthetjük, ahol az egyes államok közötti politikai-gazdasági kapcsolatok összességén alapuló világgazdasági rendszer egy világméretű piacgazdaság kialakulása felé halad. A szerkezeti átalakulás az 1973-as kőolajár-robbanással kezdődött, amit 1979-ben a második árrobbanás követett. Ezek eredményeként felértékelődtek az energiaforrások, így a kőolajexportáló országok hatalmas bevételekre tettek szert A bevételt külföldi bankokban helyezték el, ahol rendkívüli mértékű pénzösszegek halmozódtak fel. Ez azt eredményezte, hogy a világon a tőkeforgalom jelentősen megnövekedett. A fejlődő országok többsége és néhány akkori szocialista ország is nagy összegű, alacsony

kamatozású hitelt vett fel. Az általános árnövekedés és egyéb inflációs hatások eredménye az lett, hogy a kamatok magasra emelkedtek. Így az egyébként is kedvezőtlen helyzetben lévő országok adósságaikat nem vagy csak nagy nehézségek árán tudták megfizetni. E miatt több gazdaság is válságba került Az adósságválság kezelése a világgazdaság egyik fő problémájává vált. A világgazdaság szerkezeti átalakulása az 1980-1982. évi stagnálás után új irányt vett Előnyhöz a pénzügyi és technológiai erőforrásokkal rendelkező országok jutottak. Meghatározóvá vált a csúcstechnológiák ipari alkalmazása. Az 1990-es évek gazdasági kulcsszava a globalizáció lett. A világgazdaságot olyan rendszerként képzeljük el, amelyen a termelési folyamatok és az ezzel összefüggő forgalmazási tevékenységek világszinten szerveződnek. Az áruk, szolgáltatások, a termelési tényezők országhatártól függetlenül áramlanak,

a világméretű piacgazdaság legfontosabb tényezője a világpiac. Az elmúlt évtized folyamán töretlenül bővülő világkereskedelemnek közel felét a három meghatározó növekedési pólus bonyolítja le. Európa a korábban kolonális kötelékkel hozzáfűződő Afrika, Közel-Kelet és Ázsia piacain erősítette pozícióit, az USA elsősorban az amerikai ikerkontinensen őrizte elsőbbségét, míg Japán a C sendes- és Indiai-óceán térségének energia- és nyersanyagkészletekkel rendelkező országait kapcsolta magához. A kétoldalú cserekapcsolatok már nem voltak képesek a fejlődésben korábban játszott “motorszerepük” hatékonyságát szinten tartani, még kevésbé fokozni. 6 Egyre nagyobb méreteket öltött a tőkekivitel, amelynek áramlási területi megoszlása általában követte a kereskedelmi kapcsolatok sémáját, de a távoli, eltérő fejlettségű és kultúrájú partnerek együttműködése nem volt mindig zökkenőmentes.

Felismerték, hogy a világgazdaság univerzalizmusának keretei között, annak kiegyensúlyozott fejlődésében nagy szerep jut a gazdasági nagytérségeknek. (erőtereknek, ill makrorégióknak) Az elmúlt évtizedek folyamán a világkereskedelmi kapcsolatok, az intenzív gazdasági együttműködés különböző formáinak fejlődése nyomán kirajzolódott nemcsak a világgazdaság három fő kiemelkedő növekedési pólusa, hanem a körülöttük kifejlődött gravitációs térség (erőtér) fejlettség és szerepkör alapján differenciált szerkezete is. IV. A három világgazdasági erőtér működése Egymással összefüggő nemzetgazdaságok rendszere alkotja korunk világgazdaságát, melynek három nagy központja (centruma) van: az Egyesült Államok, az Európai Unió és Japán. Ezek tartják kezükben a termelés és a nemzetközi kereskedelem túlnyomó részét. Óriási gazdasági erejük alapját a nemzedékek során át felhalmozott pénz és

tudás, anyagi és szellemi tőke képezi. Tőlük származnak az új tudományos felfedezések, az újfajta fogyasztási cikkek. Mindez lehetővé teszi, hogy polgáraiknak jólétet biztosítsanak A világgazdasági központok befolyása nemcsak a szomszédos térségekre, hanem távoli földrészekre is kisugárzik. A centrumországok innen szerzik be a különböző nyersanyagokat, és itt találnak piacot termékeik számára. Ide telepítik azokat az iparágakat, amelyekhez olcsó munkaerőre van szükségük. A világgazdaság három vezető növekedési pólusának fejlődési üteme váltakozva erősödött fel vagy lassult le. Az USA a 6 0-as évek közepéig gyorsabban fejlődött partnereinél, ezt követően az Európai Közösség üteme gyorsult fel. Japán növekedése ugyan mindvégig kimagasló volt, de mélyről indult, és csak a 80-as évek közepétől vált nyomasztóvá világpiaci jelenléte. Mind az EK, mind Japán súlyának növekedése az USA vezető

pozícióját gyengítette. 7 Annak függvényében, hogy az USA aggályait a két ellenpólus közül melyik osztotta a harmadik partnerrel szemben, időről időre felmerült két-két centrum szorosabb együttműködése (az egyik mindig az USA volt) a harmadik lefékezésére. Ennek jegyében került napirendre az “Atlantic Idea” megvalósítása, azaz Angol-Amerika és Nyugat-Európa potenciáljának egyesítése. Amióta az Európai Unió lényegében megvalósította a tagállamok teljesen egységes piacát, és ezzel tovább növelte az integráció hatékonyságát, azóta röppent fel a “cs endes-óceáni gazdasági tér” megalakításának gondolata, mely USA-Japán kooperációban működne és egyértelműen az EU növekedésének ellensúlyozása lenne a célja. Az ilyen kísérletek azonban megzavarhatnák egymással szemben is területi kapcsolataikat, a piacgazdaság természetes folyamatait, ezért közgazdászok véleménye szerint kétségbe

vonható megvalósítása. 2. ábra; A világgazdaság növekedési pólusai és kapcsolatrendszerük térbeli szerkezete 8  IV/1. Az amerikai világgazdasági erőtér A világgazdaság vezető hatalma: az Amerikai Egyesült Államok. Az USA a világ legnagyobb nemzetgazdasága, a világ összes GNP-jének 27 %-át állítják elő, az 1990-es évtized sikergazdasága is. 1997-től az USA gazdasági növekedése felülmúlja Japán és az EU növekedési ütemét. Az észak-amerikai együttműködés az USA köré tömörül, amelynek északi és déli szomszédjait, Kanadát és Mexikót még csak laza szálak kapcsolják össze. Ennek az integrálódásnak három alappillére van: az USA tőkéje és technológiája, Kanada természeti erőforrásai és Mexikó munkaerőkészlete. Az együttműködés biztosítása érdekében az USA-t, és Kanadát szabadkereskedelmi egyezmény fűzi össze (ez a NAFTA; North American Free Trade Association / Északamerikai

Szabadkereskedelmi Társulás) Mexikó is bekapcsolódott, bár az integrációt nehezíti, hogy jelentős a kulturális különbség, és a munkaerő képzettsége, termelékenysége, bérszínvonala is lényegesen alacsonyabb. A még megoldásra váró problémák ellenére a földrajzi közelséget kihasználva intenzív kapcsolatok alakultak ki a három ország között. Az USA intenzív kereskedelmi vonzásterülete egész Latin-Amerikára kiterjed. Az Egyesült Államok a régi gyarmattartó hatalmaktól eltérő módszerekkel szerezte és őrizte meg a világgazdasági fölényét. A kevésbé fejlett országokat a tőkekivitel és az egyenlőtlen feltételekkel folytatott külkereskedelem révén vonta befolyása alá. Az amerikai ipar egyre több külföldi nyersanyagot használ fel, s mint legnagyobb vásárló, nagymértékben képes azok világpiaci árának befolyásolására is. A hatalmas amerikai monopóliumok a világ minden részén érdekelt “soknemzetiségű”

(multinacionális) társaságokká fejlődtek. Tevékenységüknek fő haszonélvezője az USA Az amerikai monopóliumok kezdetben főleg a fejlődő országok – elsősorban Latin-Amerika – bányakincseit igyekeztek megszerezni, és csak később fordult érdeklődésük a feldolgozóipar felé. Ma már biztonságosabbnak érzik a k anadai és nyugat-európai befektetéseket, ezért tőkekivitelük csak 1/4 részben irányul a fejlődő országok felé. A korábbi külföldi befektetésekből származó jövedelem, a profit évről évre messze meghaladja a kiáramló tőke mennyiségéét. Ennek nagy jelentősége van az ország fizetési mérlegében 9 A két világháborúban az Egyesült Államok nem szenvedett anyagi károkat, sőt a hadiszállításokból és a nyugat-európai országok újjáépítéséből búsás haszonhoz jutott, és így világgazdasági vezető helye megszilárdult. A világon elsőként itt alakult ki a posztindusztriális (ipar utáni)

társadalom, ahol a lakosság túlnyomó részének a szolgáltatási szektor (kereskedelem, pénzügyi élet, oktatás, egészségügy, államigazgatás stb.) nyújt megélhetést A kereső lakosságnak alig az 1/4 rész dolgozik az iparban. A gazdaság teljesítménye az utóbbi évtizedekben aránylag lassan növekedett A termelőeszközök kapacitását és a munkaerő-tartalékokat nem használják ki teljesen. A munkanélküliségi ráta 4 % -os. Vetélytársai előretörésével veszített súlyából mind a termelésben, mind a nemzetközi kereskedelemben. Ennek ellenére továbbra is a világgazdaság vezető hatalma. Politikai és katonai ereje, valamint az általa irányított nemzetközi szervezetek (pl. NATO) révén világszerte képes érdekeinek érvényesítésére. Csaknem azonos erősségű szálak fűzik az Európai Unióhoz és a gyorsan fejlődő kelet-ázsiai térséghez, ami ugyancsak kiemeli központi szerepét. A Kanadával és Mexikóval kötött

szabadkereskedelmi egyezmény a 90-es években tovább szilárdítja az USA körül kialakult hatalmas észak-amerikai gazdasági erőtér belső kapcsolatait. A három ország között nemcsak az áruk, hanem a fontosabb szolgáltatások és a tőke mozgása elől is elhárulnak az akadályok. ♦ 1.1) Az Egyesült Államok gazdaságának fő vonásai A világ legnagyobb külföldi működőtőke-exportáló és egyben importáló országa az USA. Globális műhelyként is emlegetik, mivel nem csak a tőkét, de a munkaerőt is egyre nagyobb mértékben külföldről importálja. A működőtőke kihelyezések szinte teljes egészében transznacionális vállalatok keretében történik. Az USA tulajdonában lévő vállalatok többsége világszinten szervezi a termelést, vagyis a vállalatok telepítőtényezői már nem korlátozódnak az amerikai nemzetgazdaságra. 1998-as adatok szerint a világ 500 l egnagyobb vállalata, az ún. “ Global 500” közül 185-nek az USA-ban

volt a székhelye. Napjainkban erősödő tendencia, hogy az emberek ugyanazokat a termékeket fogyasztják a világ különböző részein, kialakultak az ún. világtermékek Az USA külkereskedelmének 1/3-a vállalaton belüli kereskedelem. 10 3. ábra; A transznacionális vállalatok irányító és regionális központjai ♦ 1.2) Korszerű iparszerkezet, kimagasló termelékenység Az Egyesült Államok iparát a tudományos-technikai vívmányok széles körű alkalmazása, a kitűnő szerezettség, a nagyfokú automatizálás, a szakosítás és a nagy sorozatú tömegtermelés jellemzi. Rendkívül sokoldalú ipara gerincét a nehézipar alkotja, a hadiipar és a járműgyártás Húzóágazatai közé tartozik az elektronikai ipar, a filmgyártás, a pénzügyi szolgáltatások valamint a biotechnológia, űrkutatás. Az USA foglalkoztatja a világ tudományos-műszaki szakembereinek negyedrészét. Elektronikus tervező- és vezérlőberendezések, számítógépek,

atomerőművek, repülőgépek és hadfelszerelések legfőbb szállítója a világon. Az “új gazdaság” térbeli szerveződése a Boston-New York-Washington tengely mentén alakult ki, az itt lévő agglomerációs övezet egyértelműen gazdasági, tudományos adminisztratív, közlekedési központ volt. Napjainkban a textilipar visszavonul a térségből, helyét az elektronika, az elektrotechnika, az atomipar, a p recíziós gép- és műszergyártás foglalta el. Az észak-atlanti partvidék és a Nagy-tavak környéke az ország műhelye, napjainkban ugyan már csak az ipari termelés 1/3 része származik innen. Az erőforrások gazdagságának és a kedvező közlekedésföldrajzi feltételeknek köszönhetően a bányászat, a k ohászat és a g épgyártás szorosan egymásra épülve alakultak ki. Elvesztve a térség régi fénykorát manapság kis túlzással rozsdaövezetnek is nevezik. 11 Mára a térség gazdasági szerepköre megváltozott. Ez a régió

már az USA globális világpiaci vezető szerepéhez kapcsolódó tevékenységeket tömörít. A pénzügyi szolgáltatások nyújtása kiemelkedő jelentőségű, valamint a jövő húzóágazatának, a biotechnológiának a legfontosabb központjai is itt találhatóak. 4. ábra; Az új gazdaság “forró pontjai” A déli államok viszonylag szegények és elmaradottak északhoz képest, de rohamos fejlődést mutatnak. A déli államokban a kőolaj- és földgáztelepeinek köszönhetően a vegyipar a jellemző ágazat. Energiabősége maga után vonzotta az alumíniumkohászatot és az atomipart Itt épült az első urándúsító és az első atomkutatási központ is. Az északról kiszorult textilipar a munkaerőbőséget és az alacsonyabb bérszintet kihasználva nyitotta meg gyárait a térségben. A déli államokban jelentős a belföldi és a nemzetközi turizmus is. Mezőgazdaságát tekintve a régi ún. gyapotöv monokultúráját felváltotta a sokoldalú

gazdálkodás. A gyapoton kívül szóját, földimogyorót, dohányt, cukornádat, rizst, zöldséget és déligyümölcsöt termesztenek, iparszerű a baromfi és a szarvasmarha hízlalás. A nyugati államok felemelkedése részben a csendes-óceáni térség gazdasági fellendülésének köszönhető. 1989-ben lépett életbe az APEC (Ázsiai-Csendes-óceáni Gazdasági Konferencia), amelyek a C sendes-óceán menti jelentősebb államokat fogja össze. A lendületes gazdasági fejlődés, a sok munkaalkalom és a magasabb jövedelmek nem csak az ország többi részéből vonzzák ide a bevándorlókat, hanem Mexikóból és Kelet-Ázsiából is. Színesfém és uránlelőhelyekben gazdag, hatalmas folyói olcsó áramot termelnek. Partjain fűrésztelepek és papírgyárak működnek. Kőolaj- és földgáztelepei a petrolkémiai ipar alapját adják. 12 A hadiipar beruházások ide összpontosulnak, mert háborúk idején a hátország szerepét tölti be a

térség. A rakéta- és repülőgépgyártás, valamint az atomipar legfontosabb telephelyeit is ezen a területen találjuk. A régióban helyet kaptak a mikroelektronikai és telekommunikációs cikkek gyártásának központjai, valamint a “szoftver-birodalmak”. Az USA nyugati fele igen gazdag természeti szépségekben, részben ezzel magyarázható, hogy speciális szolgáltatási ágazatok is jelen vannak, mint pl. a filmgyártás Los Angelesben A világ első nemzeti parkját is itt alapították 182-ben, a Sziklás-hegységben, mely sok turistát vonz. Közép-nyugat az ország éléstára jelzőt kapta. Búzát, kukoricát, szóját termesztenek A farmerek fő bevételi forrása a sertés- és szarvasmarha hízlalás. Jelentős a malom- és húsipara. Kaliforniát az USA gyümölcsös kertjének nevezik, ami nem csoda, hiszen szinte az egész országot innen látják el zöldségfélékkel és gyümölccsel. Bár nagyfokú a gépesítés, a betakarítások idején sok

mexikói idénymunkás foglalkoztatnak. Hatalmas méretű gazdaságok (a ranchek) legeltető szarvasmarha- és juhtenyésztéssel foglalkoznak. ♦ 1.3) Összegzésül Az Amerikai Egyesült Államok (United States of America, USA) bár csupán 5 %-kal részesedik a Föld népességéből, a világtermelés ¼ részét adja. Az egykori angol telepes gyarmat a f üggetlenség kivívása után alig több mint egy évszázad alatt a világ vezető gazdasági hatalmává vált. Ebben kedvező tényezők játszottak szerepet, mint pl bőven voltak művelésre alkalmas, szabad földterületek, amin gyorsan szaporodtak a farmok. Ezeket a vasútvonalak hamar bekapcsolták a gazdaság vérkeringésébe. Állandósult a munkaerőhiány A magas munkabérek a f armereket és a gyárosokat gépesítésre ösztönözte, így a termelőeszközöket gyártó nehézipar egyre bővülő, hatalmas piachoz jutott. Az állam magas vámokkal rekesztette ki a k ülföldi árukat, így megvédte saját

gyáriparát az európai vetélytársaktól. Nem ellenezte viszont a külföldi tőke beáramlását A földbőség és a magas munkabérek tömegével csábították az országba a bevándorlókat. Emiatt rohamosan nőtt a kereslet a fogyasztási cikkek, szolgáltatások iránt. Az Európából jött munkások termelési tapasztalata, szakképzettsége nagyban hozzájárult a modern ipar megteremtéséhez. Mindezek közrejátszottak abban, hogy az USA a világ legnagyobb külföldi működőtőkeexportáló és importáló országa, a világ vezető gazdasági és pénzügyi nagyhatalma lett. 13 Az amerikai erőtérhez tartozó Latin-Amerikára nem térek ki, mert nem tartozik a feladatomban megjelölt Észak-Amerikához. ♦ 1.4) Kanada, az USA árnyékában Az amerikai kontinens északi részén elterülő Kanada egyetlen szárazföldi szomszédja az USA. Első gyarmati településeit a franciák alapították a Szent Lőrinc folyó mentén Vetélytársaik az angolok voltak,

akik végül is győztesen kerültek ki a viszálykodásból és 1763-ban megszerezték egész Kanadát. A brit gyarmat szinte teljes függetlenséget kapott 1867-ben. Megépültek a k elet-nyugat irányú transzkontinentális vasútvonalak, a szőrmekereskedelmet felváltotta a búza, a fa és az ásványi nyersanyagok kivitele. A gyors iparosodást a Nagy-Britanniából és az USA-ból beáramló tőke és védővámok segítették. A XX századra Kanada a világgazdaságilag legfejlettebb államai közé emelkedett Kanada gazdasági fejlődéséhez változatos természeti erőforrásai szolgáltak alapul. Ezekhez nem könnyű hozzáférni, mert az északi országrészben találhatóak, a t undra és az örök fagy birodalmában. Ide csak magas fizetésért lehet szakembereket, munkásokat találni Kanada világelső az urán, cink- és nikkelérc bányászatában, ezen kívül jelentősek nehézfém és színesfém, kőszén, kőolaj, földgáz, kálisó és kősó

lelőhelyei. A kibányászott természeti kincseket a déli nagyvárosokban illetve az Egyesült Államokban dolgozzák fel. Több félkésztermék is szerepel Kanada export listáján Bő vizű és nagyesésű folyói olcsó energiát termelnek, az ország energiafelhasználásának 2/3-át innen kapják, melyet elsősorban a kohászatban hasznosítanak. Az ország területének nagy részét erdők borítják, ennek köszönhetően faipari nagyhatalommá vált. A fűrésztelepek, a cellulóz- és papírgyárak a Csendes-óceán partvidékén és a folyók mentén épültek fel. Fejlett és sokoldalú feldolgozóiparral rendelkeznek, melynek legkorszerűbb ágai az USA monopóliumainak kezében van. Szoros az összefonódás különösen az autógyártás terén Külkereskedelmének 3/4 részét az egyetlen szárazföldi szomszédjával bonyolítja le. Az ipar, a kereskedelem és a pénzügyi élet központja Torontó. Környékén épültek fel a kohászat, az autógyártás és az

atomipar legjelentősebb üzemei. Nagy riválisa Montreal, amely a Szent-Lőrinc vízi út legforgalmasabb kikötője is egyben. A viszonylag elmaradottabb atlanti partvidékkel szemben a n yugati országrészt gazdasági fejlődés jellemzi. 14 Ez köszönhető a Japánnal és Délkelet-Ázsiával folytatott kereskedelemnek is, mivel Kanada részese lett a csendes-óceáni térségben tapasztalható gazdasági fellendülésnek. Mezőgazdaság szempontjából csak az ország töredéke hasznosítható, de a lakosság számához viszonyítva ez elegendőnek bizonyul. Jelentős a tavaszi búza termelése, melynek java része külföldi exportra irányul. Az USA-ból átnyúlik a kukorica és tejgazdálkodás öve Ezenkívül a száraz pusztákon legeltető vágómarha-tenyésztés folyik. Az öblöket kihasználva halászfalvak, és halfeldolgozó üzemek jöttek létre. 5. ábra; Kanada legforgalmasabb vasútjai és kikötői a búza kivitelét szolgálják  IV/2. Japán és a

csendes-óceáni erőtér Japán világunk egyedülálló országa a tekintetben, hogy az egyetlen olyan ázsiai ország amely nem a nyugati civilizáció alapjairól kiindulva fejlődött a világgazdaság második legfontosabb vezető hatalmává. Saját erejéből zárkózott fel a vezető ipari hatalmak sorába, miközben megőrizte ősi kultúráját, sajátos hagyományait. A századfordulótól a II. világháború végéig a meghódított területek kizsákmányolása segítette a tőkefelhalmozást. Az elvesztett háborút követően a japán gazdaság romjaiban hever, a nemzeti vagyon ¼ része megsemmisült, az ország azonban hamar talpra állt. Mint felzárkózó nemzetgazdaság függetlenségének védelmében stratégiai szempontú gazdaságfejlesztésbe kezdett. Japán alapvetően abban tér el a többi fejlett országtól, hogy itt nincs szabadversenyes piacgazdaság, az állam határozza meg a gazdasági fejlődés jövőbeli útját. Az iparosítás első

évtizedeiben az állami adóbevételek tetemes részét gyárak, üzemek építésére fordították, ezek azonban később magántulajdonba kerültek. 15 Az iparnak a közelmúltig tartó nagy ugrása az 50-es évekkel kezdődött, és három sajátos szakaszát lehet megkülönböztetni. Az új szakaszok általában amerikai vagy nyugat-európai technológiák átvételével indultak, amihez később társult alkotó továbbfejlesztés. - Első lépésként a villamos áram növekvő termelése alapozta meg. A hagyományos energiaforrásokat – szenet, vízi energiát – felváltotta a kőolaj. Az új erőművek átlagosan tízszeresen múlták felül a régieket. Így lényegesen olcsóbb áramot termeltek, ami lökést adott az energiaigényes ágazatoknak. - A következő szakaszban az alapanyaggyártás, elsősorban a vasés acéltermelés, a kőolajvegyészet, majd az erre épül műanyaggyártás fejlődése gyorsult fel. A technológiák korszerűsítése

lehetővé tette olcsóbb termékek előállítását. A nyersanyag import szállítási igénye fellendítette a hajógyártást. A bővülő ipari termelés megnövelte a személyi jövedelmeket, és ezzel megnövekedett a f ogyasztási cikkek iránti igény. 6. ábra; Japán gazdaságának térbeli centrációja - Harmadik lépcsőfok a fogyasztási cikkek tömeges és széles skálán kibontakozott termelése. Az olcsó és kiváló minőségű termékek (gépkocsik, híradástechnikai, elektronikus irodai és háztartási gépek, számítástechnikai berendezések) tömeges kivitele megszilárdította Japán világkereskedelmi helyzetét. Bár minden szakaszban más-más iparágak fejlesztése került előtérbe, a japán iparosítás során mindig a termelési eszközök gyártása állt az erőfeszítések középpontjában, megőrizve a szerkezetváltásnak, a gyors előrelépésnek, az új piacok meghódításának képességét. A “japán csoda” fontosabb

tényezői a következők:  A japán nép takarékossága és a legutóbbi időkig viszonylag alacsony életszínvonala lehetővé tette, hogy a nemzeti jövedelem nagy hányadát fordítsák új ipai beruházásokra. 16  Az ipar szerkezetének átalakításához a legkorszerűbb gyári berendezéseket és műszaki eljárásokat vásárolták meg. Ezeket jól szervezett kutató-fejlesztő munkával tökéletesítették, és igen gyorsan elterjesztették. A kevésbé korszerű termékek (zsebszámológép, zsebrádió) gyártását, valamint a k örnyezetkárosító üzemeket a japán monopóliumok fokozatosan leépítették, vagy külföldre (Hongkong, Tajvan) helyezték át.  A legmodernebb iparágakban is alkalmazható, fegyelmezett és jól képzett munkaerő.  Az ipari nyersanyagellátást és a t ermékek értékesítését a k ülkereskedelem dinamikus bővítésével oldották meg. A több ezer árucikkel foglalkozó japán kereskedőházak irodái az egész

világot behálózzák. Az ipar fejlesztésében fontos szerepet játszanak az állam orientáló, támogató tevékenységén kívül az egymással szorosan összefonódott családi vállalkozásokból szerveződött nagyipari konszernek, amelyek sajátos vertikális kapcsolatokat alakítanak ki a m unkáltató és a i ránta elkötelezett, nagy intenzitással és odaadással dolgozó alkalmazottak között. A sajátos japán foglalkoztatási rendszer, döntően a csoportmunkára és az együttes felelősségvállalásra épül, nem az egyéni teljesítményre. A munkások általában “élethossziglan” dolgoznak egy munkáltatónál. A gazdasági csoda hátterében nagyfokú önkizsákmányolás is meghúzódik. Magas óraszám, heti hat munkanap, nincs táppénz, (ha valaki beteg akkor szabadságot vesz igénybe), így lehet, hogy valaki évekig nem megy szabadságra pihenés céljából. Helyi vélemények szerint Japánban az elmúlt évtizedekben elkönyvelt óriási

világgazdasági térhódítást és termelési növekedést alapvetően a belső piac rovására érte el. Hiszen, ha a lakosság milliói megállás nélkül dolgoznak, akkor nem tudnak költekezni. A szakszervezetek a munkaidő csökkentéséért harcolnak, ha ezt sikerül elérniük, akkor a szabadidő magasabb fogyasztást fog maga után vonni. Ez pedig azt jelenti, hogy a belső piac bővülni fog, a vállalatok a helyi igények kielégítése felé fordulhatnak. Ez nem a J apán csoda végét jelenti, hanem a g azdasági irányváltás kezdetét. A 90-es évek világgazdasági fejleményei arra kényszerítették Japánt, hogy módosítsa eddigi stratégiáját, amely hosszú távú fejlődését a folyamatosan növekvő exportbevételekre alapozta. Helyette a b elföldi fogyasztás serkentése a h azai jövedelmi és szociális kérdések megoldása került előtérbe. 17 A népesség és az ipar túlzott területi koncentrációjának feloldása és az éles regionális

különbségek csökkentése a feladat. A középső és nyugati területeket alkalmassá kell tenni a fejlesztések befogadására. (ezt segíti elő a “technopolisz program”) Minden technopolisz egy több százezer vagy milliós lakosú, repülőjárattal, autópályával vagy szupervonattal megközelíthető anyavároshoz tartozik, és a legfejlettebb vívmányokat reprezentáló 14 ún. “high tech” ágazat valamelyikével foglalkozó, nagy létszámú kutatógárdával, intézetekkel rendelkezik. A fejlesztésre kijelölt ágazatok körébe tartozik többek között az űrkutatás, az optikai elektronika, a biotechnológia, a félvezető, mikroprocesszorok gyártása, a gyógyászat stb. Japán többé nem felzárkózni, lépést tartani kíván, hanem az a célja, hogy tudományos-technológiai sikereivel műszaki-fejlesztési és informatikai vívmányainak értékesítésével világviszonylatban monopolhelyzetbe kerüljön és ehhez a legjobb úton halad.

♦ 2.1) A szigetország mezőgazdasága Az iparosodó országban eleinte fontos szerep jutott a mezőgazdaságnak. Az energiahordozóik, ipari nyersanyagok növekvő importja annyira megterhelte a gazdaságot, hogy a gyarapodó népesség élelemszükségletét teljes mértékben belföldről kellett biztosítani. A termőterületek csökkenése kikényszerítette az ágazat gyors korszerűsítését. A mezőgazdasági termelés törpebirtokokra épül. A megművelt területeken főként rizs termesztenek, ezen kívül a búza, árpa és a zöldségfélék, szójabab, dohány, tea, cukorrépa valamint a takarmánynövények termesztése jelentős. Az állattenyésztésben a szarvasmarha, a setés és a baromfiállomány említésre méltó. Kiemelkedő fontosságú a halászat Mára sajnos a parti vizeket részben túlhalászták, illetve az iparosodás következtében a tengerszennyezés tette tönkre, ezért a japán flotta távoli vizeken tevékenykedik. A magas

színvonalú agrotechnika miatt rendkívül magas a tőkeráfordítás és a termékszerkezet következtében az élőmunka felhasználás. A japán ipar növekvő exportképessége áttételesen hatást gyakorolt a mezőgazdaságra és annak termékszerkezetére. A farmok száma folyamatos csökkenést mutat A belső piacon megjelentek a hazainál lényegesen olcsóbb élelmiszerek, így az országban az önellátás szintje kb. 60 %-ra süllyedt 18 ♦ 2.2) Újonnan iparosodó országok “ a négy kis tigris” Kelet- és Délkelet-Ázsia területén sok kisebb-nagyobb osztozik. Néhány évtizede többségük még a “h armadik világon” belül is a legkevésbé fejlett, elmaradott országok közé tartozott. Az egész térség bámulatos fejlődésen ment keresztül, persze azért nagyok a különbségek, az iparosodás más-más szakaszaiban vannak. Az újonnan iparosodó fejlődő országok első hullámának gazdasági fejlődése a 70-esévekben indult meg. Négy

ország tartozik ide: Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr és Hongkong. Nekik már sikerült kitörnie a szegénységből, és a fejlett ipari országok közé emelkedniük. Az újonnan iparosodó országok gazdasági sikerének titka az exportösztönző iparpolitika. Ennek lényege, hogy olyan iparágak fejlesztése került illetve kerül előtérbe, amelyeknek a termékei a világpiacon eladhatók. Napjainkban a tőke- és a technológiaigényes ipari termékek – kiemelten az elektronikai és információs technológiai cikkek – a legfontosabbak. Az 1990-es évekre a pénzügyi és üzleti szolgáltatások növekedési ütemei világszinten kimagaslókká váltak. Az export mennyiségének bővülése révén az országok nemzetgazdasági bevételei fokozódtak, így az utóbbi évtizedekben a világ összes országa közül itt volt a legnagyobb mértékű a gazdasági növekedés. Az iparosítási program két alaptényezője: a külföldi működőtőke befektetések

világszinten kimagasló értéke és a nagymértékű munkaerő-bevonás. Tajvan és Dél-Korea 1945. előtt japán uralom alatt állt, akik kiépítették az alapvető infrastruktúrát, valamint az első élelmiszer- és fafeldolgozó üzemeket. A hidegháború idején fejlődésükhöz az amerikai segélyek nagymértékben hozzájárultak, de későbbiek folyamán pedig a d olgozók igénytelensége, szorgalma és az alacsony munkabérek is segítették a tőkefelhalmozást. A két ország hasonló fejlődési pályát futott be: a.) Az 50-es években főképp önellátásra törekedtek, és az importhelyettesítő ipart fejlesztették, védővámokat alkalmaztak a külső vetélytársakkal szemben. b.) A 60-as évek közepétől a világpiacra irányuló export vált a fejlődés motorjává. Első sikereiket a textiliparban érték el. Később élőmunka-igényes, olcsó tömegárukkal (játék, óra, zsebszámológép) árasztották el a nemzetközi piacot. 19 c.) A

70-es években a nehézipar bontakozott ki. Ehhez a gépeket és a korszerű technológiát Japán adta. Tőkeigényes beruházások eredményeképpen, több áru előállításában a világranglista élére kerültek. (pl televízió, hajó, háztartási gép, autógyártás) d.) A 80-as években a fejlesztés súlypontja a kevésbé anyagigényes, viszont magas fokú szaktudást és képzettséget kívánó iparágakra tevődött át. A Japánban már “lefutott” termékek átvételét vagy másolását önálló kutató-fejlesztő tevékenység váltotta fel. Az integrált áramkörök, számítógépek, távközlési berendezések, precíziós műszerek, szerszámgépek, robotok gyártásával Tajvan és Dél-Korea betört a cs úcstechnológia világpiacára és jelentős tőkekivitelt bonyolít le. Az olcsó élőmunkát igénylő tömegáruk gyártását átadják a második hullámban iparosodó országoknak. A térségen belül ezáltal sokoldalú munkamegosztás

bontakozik ki. 7. ábra; A gazdasági fejlődés szakaszai Kelet- és Délkelet-Ázsia gyorsan iparosodó államaiban ♦ 2.3) Szingapúr Jelenleg a világ leggazdagabb országai közé tarozik, az utóbbi évtizedekben a gazdasági fejlődés üteme világszinten is kimagasló volt. Állami ellenőrzés szabta meg a gazdaság működésének kereteit és biztosítja mindmáig a rendet és a stabilitást. 20 A rendkívül előnyös földrajzi helyzetnek, a liberális gazdaságpolitikának, az igen korszerű infrastruktúrának, a kedvező adózási és pénzügyi feltételeknek, valamint a magas szinten képzett munkaerőnek köszönhetően Szingapúr Földünk egyik legjelentősebb működőtőkeimportáló országa. Befektetései Kínában, Indiában és Vietnámban a legnagyobbak A városállam egyben az ázsiai térség pénzforgalmának egyik legfontosabb központja. Nagy múltra visszatekintő iparágai a kőolaj-feldolgozás és az ehhez kapcsolódó vegyipar jelentősége

visszaesett, de még így is az övé világ harmadik legnagyobb kőolaj-finomító kapacitása. Szingapúr jelenlegi gazdasági életének két fő ágazata a tőke- és technológiaigényes feldolgozóipar. Pénzügyi és üzleti szolgáltatásai világszinten is kiemelkedők Vezető ágazata az elektronika. Félvezető áramköröktől a számítógép központi és periférikus egységein át a telekommunikációs berendezésekig lényegében minden elektronikai terméket gyártanak. A kormányzat célja a csúcstechnológiai iparágak fejlesztése Vezető kereskedelmi központ szerepét is betölti. A térségben itt található a legnagyobb forgalmat lebonyolító kikötő, mely hatalmas méretű közvetítő kereskedelmet is lebonyolít. A világ valamennyi fontos multinacionális cégének van itt képviselete vagy leányvállalata. ♦ 2.4) Hongkong Kínához való visszacsatolása óta (1997.) különleges igazgatási körzetet képez, amely továbbra is belső határ

választ el az ország többi részétől. A korábbi gyarmattartókkal történő megállapodás alapján a város társadalmi-gazdasági berendezkedése 50 éven át, érintetlen maradhat. A központi kormány csak a külpolitikát és a védelmi politikát vonja közvetlen irányítása alá. Az önálló gazdaság szempontjából különösen fontos, hogy Hongkong megtartotta szabadkikötői státuszát, külön vámterületet képez. A szabad tőkemozgás eredményeként változatlanul nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi központként működik. Hongkong Dél-Kína gazdasági fejlesztésének motorja, innovációs centruma. A lakóinak száma 50 év (1945.-1985) alatt a hatszorosára emelkedett A modern szabadkikötő, az olcsó és szorgalmas munkaerő, valamint a külföldi tőkeberuházások az utóbbi évtizedekben a töretlen, exportra irányuló ipari fejlődés motorjává váltak. Hongkong a régóta exportált szövetek és ruházati cikkek mellett fontos helyet

vívott ki a világpiacon a műanyagáruk, játékok, órák, magnetofonok, tranzisztoros rádiók, és más elektromos illetve elektronikus készülékek szállítójaként. 21 Az egyre fejlettebb, igényesebb termékek térhódítását jól jelezte az export szerkezetének változása. A “kínai nyitás” politikája nyomán újból megélénkült a tranzitkereskedelem, amelynek szálai az USA, Japán és Tajvan felé vezetnek. A banki tevékenység fontos szerepet játszik a v irágzó gazdaságban. Hongkong – Tokió és Szingapúr után – Ázsia harmadik legnagyobb pénzügyi központja lett.  IV/3. Az Európai Unió A világban egyetlen integrációs tömörülés van, amely a gazdasági unió, illetve ennek legmagasabb szintjén, a pénzügyi unió szintjén áll, az Európai Unió. Jelenleg 15 t agállamot számláló EU a világgazdaság vezető centrumtérsége. Azért jött létre, mert Európa nyugati felének államai belátták, hogy csak együttesen

képesek arra, hogy gazdasági szerepüket, jelentőségüket megőrizzék. Az államhatárok zavarták a tőke és a munkaerő áramlását, fékezték a nemzetközi kereskedelmet, akadályozták a területi munkamegosztást. A nemzetgazdaságok összefogása, egyesítése (integrációja) több okból is napirendre került:  Nyugat-Európa gazdasága megrokkanva került ki a II. világháborúból. Az USA nyomasztó gazdasági fölénye, a Szovjetunió fenyegető katonai ereje együttműködésre ösztönözte a térség országait.  Az integráció útját már egyengették korábban kialakult gazdasági kapcsolatok, melyekben a földrajzi közelség is szerepet játszott. Különösen erősen összefonódott a francia és német vas- és acélipar, amit a természeti erőforrások elhelyezkedése hozott magával. 8. ábra; Az európai országok differenciálódása fejlettségi fokozatok szerint 22  A fejlett európai államokban a szociális

ellátás magasabb színvonalú volt mint a tengerentúlon, a munkabérek is magasabbak voltak, a környezetvédelmi költségek is jelentősek, ezek együtt rontották az európai áruk versenyképességét. A költségek megosztása, a tágabb felvevőpiac kialakítása javított a helyzeten.  A tőke koncentrációja kisebb mértékű, mint az USA-ban.  A 70-es években lezajlott világgazdasági korszakváltás az energiahordozók árának hirtelen emelkedésével járt, ami megrendített az ásványkincsekben szegény Európa gazdaságát. Az alkalmazkodás közös energiapolitikai intézkedéseket követelt meg Az új kihívások újfajta válaszokat kívántak Európától, meg kellett állítani a kontinens világgazdasági térvesztését. Ezért indulhatott meg az egyre mélyülő integrációs folyamat, mely 1994-re elvezetett a 12 tagállamot összefogó Európai Unióhoz. ♦ 3.1) Az Európai Unió történelmének legfontosabb állomásai Az Európai Gazdasági

Közösséget (ismertebb néven Közös Piacot) 1957-ben Rómában hat ország - NSZK, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg - hozta létre. Ezen országok már korábban szoros együttműködésre léptek, 1951-ben megalakítva az Európai Szén- és Acélközösséget (Montánunió). A belső vámok leépítése és az egységes külső vámokra való áttérés 1968-ra befejeződött. A Közös Piachoz csatlakozott 1973-ban Dánia, Írország, és Nagy-Britannia, 1981-ben Görögország, 1986-ban Spanyolország és Portugália. A termékek, a tőke és a munkaerő szabad áramlását lehetővé tevő gazdasági unió létrehozásának legfontosabb eseménye az 1991. Decemberében tartott maastrichti csúcsértekezlet A teljes gazdasági és pénzügyi uniót célul kitűző maastrichti szerződésben fogadták el a tagállamok a monetáris unió megteremtését. 1994-ben változtatták a közösség nevét Európai Unióra 1995-ben Ausztria, Finnország és

Svédország is tagja lett az EU-nak, így 15-re bővült a tagállamok száma. A következő csatlakozásra 2004-ben kerül sor hazánk is ekkor lép be az Európai Unióba. 1999. január 1-jén lépett életbe az Európai Monetáris Unió (az EMU) Ezt jelenleg az EU 12 tagállama alkotja, közös valutájuk az EURO lett. Az EMU bankja az Európai Központi Bank, feladata, biztosítani, hogy a 12 tagállam valutájának átváltási aránya rögzítve legyen az euróhoz képest. A bank monetáris politikája, a tagállamok összességére, mint egyetlen gazdasági térségre vonatkozik, a nemzeti sajátosságok csak másodlagos tényezők. 23 A világ pénzügyi rendszere nagy várakozással tekint az euró jövője felé. Ugyanis az euróövezet gazdaságilag felveszi a versenyt az USA-val és Japánnal is. Várható, hogy az euró a dollár és a jen mellett a globális monetáris rendszer meghatározó valutájává válik. Ez a világ pénzügyi stabilitása szempontjából

fontos lenne, mert ez idáig a pénzügyi világ rendszere majdnem kizárólag az USD árfolyam-alakulásától függött. Az USD pénzpiaci szerepe, jóval meghaladja az USA gazdasági súlyát. ♦ 3/2.) A tagállamok integrációjának fontosabb lépései a) Az egymásközti kereskedelmi forgalomban megszüntették a vámokat és a mennyiségi korlátozásokat. A többi ország áruira egységes vámokat szabnak ki b) A tőke és a szolgáltatások szabad áramlása meggyorsította a nagy nemzetközi monopóliumok térhódítását. A közösség más országaiból való cégeket a “hazai” vállalatokkal azonos bánásmód illeti meg. c) A munkaerő szabad mozgásának alapfeltételeit már 70-es évekre sikerült megteremteni. A közösség polgárai bármelyik másik tagállamban letelepedhetnek, és munkát vállalhatnak. d) A tagállamok közös gazdaságpolitikai intézkedésekkel támogatják a mezőgazdaságot és az élelmiszer-kivitelt, továbbá a viszonylag elmaradott

vidékek gazdasági fejlesztését. Egyre több területen folytatnak összehangolt politikát e) A gazdasági és politikai irányítás egyes feladatait a tagállamok átengedték a közösség újonnan létrehozott szerveinek. Ezeknek tehát bizonyos nemzetek feletti hatáskörük van. ♦ 3.3) Európa gazdasága Európa népességének aránya egyre gyorsabban zsugorodik a világ össznépességén belül, ennek ellenére még mindig több mint 1/3-dal részesedik. Másfél évszázaddal ezelőtt gazdasági téren Európa a világot jelentette. A tengerentúli földrészek Észak-Amerikával nem voltak egyebek, mint az európai gyarmatosító hatalmak gazdaságának alárendelt tartozékai, kiszolgáltatott nyersanyagtermelői, részben pedig fogyasztópiacai. Az utolsó évszázad egyetemes gazdaságtörténete lényegében Európa és a világ kölcsönös gazdasági-politikai kapcsolataiban bekövetkezett gyors és gyökeres változások krónikája. Korábbi monopolisztikus

szerepét feladva már csak az egyik centrum szerepét tölti be. 24 A világ évente keletkező összes termelési értékének mintegy 35 %-át állítja elő, magasan kvalifikált népessége szolgáltatja az évente elfogadott műszaki szabadalmaknak több mint 2/3-át. A kontinens átlagos mutatói alapján megállapítható, hogy gazdasági növekedése a posztindusztriális szakaszának küszöbén áll. Az EU fontos feladata a régiók fejlesztése, az elmaradott területeken hosszútávon megtérülő beruházások finanszírozása. Azok a t erületek tarthatnak igényt közösségi támogatásra, amelyek GDP/fő értéke a közösségi átlag 75 %-át nem éri el. 9. ábra; Európa főbb növekedési tengelyei Az Európai Unió legfejlettebb területi egy olyan tengely mentén helyezkednek el, amely Londontól ÉNY-ra indul, és Németországon át Észak-Olaszországig terjed. Ennek az ipari tengelynek a f ormája banánra hasonlít, ezért az EU hivatalos színe

alapján “kék banánnak” nevezik. Ez a t erület magába foglalja Közép-Angliát, a holland, a b elga és az észak-francia ipar összefüggő térségét, a Rajna mentén terjed tovább beleértve a Rurh iparvidéket is, és délen a Milánó-Torinó-Genova ipari háromszöggel végződik. Az európai ipar elhelyezkedésében legfontosabb szerep a szén- és vasérc előfordulásoknak jutott. A kontinens nagy iparvidékei általában még ma is mindenütt egybeesnek a nagyobb szénmedencékkel, kisebb részben a vasérctelepekkel. Mindez annak ellenére igaz, hogy a bányászati tevékenység már többé-kevésbé elsorvadt és a kohászati termelés is összezsugorodott. 25 Igen jelentős ipart tömörítenek az európai nagyvárosok. Egyesek, mint fővárosok fokozottan bővülő munkaerő- és fogyasztópiacukkal, nagy innovációs képességükkel, a szellemi erőforrások koncentrációjával vonzottak főleg különböző szükségleti cikkeket előállító ipart.

(pl.: Párizs, Brüsszel, Amszterdam) Más városok hajózható víziutak mellett nőttek fontos ipari gócokká. (pl: Lyon, Frankfurt, Glasgow) Az ipart tömörítő nagyvárosok harmadik csoportját a forgalmas tengeri kikötők alkotják. (pl: Liverpool, Hamburg, Rotterdam, Marseille) Korábban főleg importált nyersanyagok, feldolgozása, a hajógyártás, legújabban a kőolaj-finomítás, a vaskohászat és az acélgyártás vált a tengeri kikötővárosok jellemző iparává. Európa nagy ipari koncentrációi általában vegyes profilúak. Néhány fejlett nyugat-európai ország a csúcstechnológiai ipar fejlesztésére, a kutatóbázis biztosítása érdekében főleg egyetemi városok közelében “technológiai parkok”, “technopoliszok” szervezésébe és kiépítésébe kezdett. (pl: London-Bristol közötti szakasz, Cannes közelében a Sophia Antipolis-park) Fő profiljuk a csúcstechnológiai termelés és szolgáltatás az informatika, a telekommunikáció

és a robottechnika területén. Így reagál Európa az új világgazdasági kihívásokra. A mezőgazdasági termelés színvonala a fejlődés szempontjából nem volt olyan töretlen és széles körű, mint az iparé, sőt esetenként tartós stagnálás jelei mutatkoznak. Európa agrárpiaca telítődött, mezőgazdasági politikája igyekszik kirekeszteni az olcsó külföldi agrártermékeket. A fejlett országokban az agrárszektor működtetését nem csupán gazdasági, sokkal inkább politikai megfontolások határozzák meg, ezért általában jelentős az ágazat állami támogatása. A hatékonyság, az egy mezőgazdasági keresőre jutó termelési érték, az egyes térségek között 3-4-szeres eltérést mutat. A középpontban helyezkedik el a B eneluxországoktól Németországon át Svájcig és Ausztriáig a húzódó góc, amelytől körkörösen minden irányban süllyed a mezőgazdasági teljesítmény. A közös mezőgazdasági politika változóban van.

Korlátozták a felvásárolható termékek mennyiségét és csökkentették a garantált árakat. A folyton változó mértékű “lefölözés” helyett, magas de állandó vámokat vetnek ki a behozott agrártermékekre. Az EU ösztönzi a parlagon maradt földek erdősítését, valamint a kevesebb műtrágyával és vegyszerrel történő környezetbarát gazdálkodást. 26 V. FELHASZNÁLT IRODALOM PROBÁLD FERENC: REGIONÁLIS FÖLDRAJZ Nemzeti Tankönyvkiadó BENEDEK-BORA-NEMERKÉNYI-SÁRFALVI: TÁRSADALOM-FÖLDRAJZ Nemzeti Tankönyvkiadó PROBÁLD FERENC: EURÓPA REGIONÁLIS FÖLDRAJZA Nemzeti Tankönyvkiadó PROBÁLD-HORVÁTH: ÁZSIA, AUSZTRÁLIA ÉS ÓCEÁNIA FÖLDRAJZA ELTE Eötvös Kiadó 27