Filozófia | Tanulmányok, esszék » Aquinói Szent Tamás élete és filozófiája

Alapadatok

Év, oldalszám:2005, 7 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:313

Feltöltve:2008. március 22.

Méret:134 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

11111 Anonymus 2016. december 20.
  Szuper!

Tartalmi kivonat

GÁBOR DÉNES FŐISKOLA KECSKEMÉT Aquinói Szent Tamás élete és filozófiája Filozófia házi dolgozat Készítette: Boromisza Ferenc MI/0525/04 Kecskemét, 2005 1. Tamás élete Ez a dolgozat Aquinói Szent Tamásról szól, aki bár elsősorban hívő katolikusnak és teológusnak tartotta magát, műveiben rejlő elmélyült filozófiai gondolatai alapján őt minden idők egyik legnagyobb filozófusának tartják. 1.1 Az ifjú Tamás Aquinói Tamás valószínűleg 1225-ben született Nápoly közelében, egy Landulf gróf nevű nagybirtokos hetedik fiaként. Itáliára ebben a korban rányomta bélyegét a Né met-római Birodalom és a Pápai Álla m közötti állandó viszálykodás. Kulturális téren pedig az egységes latin kultúra volt a meghatározó Tamás ötéves korában került a Monte Cassinó-i bencés kolostorba, tanulóként. Kilencévnyi tanulás után rövid megszakítás következett tanulmányaiban, majd elküldték őt a nápolyi egyetemre. Itt

filozófiai művelődése a logika és a csillagászat tanulmányozásával kezdődött. Tamás 1244-ben dominikánus barát lett, ám ez rokonságának nem tetszett, ők ugyanis Tamást bencés szerzetesnek s zánták. Így történhetett meg az, hog y amikor a domonkosok Tamást Párizsba küldték, testvérei egyszerűen elrabolták és több mint egy évig tartották házi őrizetben. E fogság ideje alatt írta meg első értekezéseit. A rabságból való ki szabadulása után a kölni domonkos kolostorba került, hogy Nagy Szent Albert irán yításával folytathassa tanulmányait. Itt hatották át igazán Arisztotelész tanai. Tamás csöndes, nyugodt ember volt, diáknak pedig felettébb szorgalmas, akiben tanítómestere is megérezte a géniuszt. Albert 1252-ben elérkezettnek látta az időt, hogy Tamás felsőfokú tanulmányokba kezdhessen. 1.2 Az első párizsi időszak Mivel teológiai és filozófiai jártassága n yilvánvalóvá vált, 27 éves korában Párizsba

küldték tanársegédnek, hogy teológiai előadásokat tarthasson, ezzel esetleg elnyerve a tanári címet. Az akkori időkben az európai egyetemek még újdonságszámba mentek és a teológiai és f ilozófiai tanulmányok nemzetközi súlypontja a párizsi eg yetemen volt. Elképzelhetjük, hogy micsoda aranybányára lelt itt a szemlélődő, érzékeny felfogású Tamás. Tamás baccalaureus korában két monográfiát is írt, melyek az arisztotelészi fizika és metafizika terminológiáját magyarázták. Az 1255/56-os tanévben az alig harminc éves Tamást professzorrá nevezték ki és megbízták a teol ógiai tanszék vezetésével, melyet 1259-ig vezetett. Ez idő alatt teológiai tevékenysége mellett legfontosabb értekezési területe az igazságról és a vele kapcsolatos dolgokról szóló viták voltak. 1 1.3 A professzor Itáliában Miután 1259-ben átvették tőle a teológiai tanszék vezetését, visszatért Itáliába, tanított, valamint a pápai

udva rban tudósokkal, diplomatákkal, misszionáriusokkal érintkezett. Ezen időszak alatti legjelentősebb műve a Teológiai összefoglaló a pogányok ellen , melyet zsidók és muzulmánok között tevékenykedő misszionáriusok számára készített. A mű különlegessége abban rejlik, hogy nem csupán a zsidók és a muzulmánok megtérítésére volt alkalmas, hanem az arisztotelészi tant is terjesztette. 1264-ben a pápa törvénybe iktatta az úrnapja ünnepét és felkérte Tamást, hogy ezen ünnepre írjon himnuszokat. Ezen három himnusza máig nagyon népszerű katolikus körökben. 1265-ben Tamást Rómába küldték, hogy ott nyisson domonkos iskolát. Itt két évig tanított teológiát. Itteni tevékenységének igazi gyümölcse tíz vitatott kérdés sorozata amelyek az Isten hatalmáról kapták nevüket. Itteni oktatói tapasztalatai alapozták meg egyik legnagyobb műve, a Summa Theologiae megírásának megkezdését. E három kötetes nagy művet Tamás

valószínűleg Viterbóban fejezte be, miután 1267-ben ismét csatlakozott a pápai udvarhoz. Ezen időszak alatt felkínálták neki a nápolyi érsekséget, de ő ezt elutasította. 1.4 A második párizsi időszak 1268-ban Tamás visszakerült a párizsi egyetem teológiai tanszékére. E második Párizsban töltött időszak vitái legfőképpen a remény és a szeretet teológiai erényeiről, valamint az okosság, az önfegyelem, a bátorság és az igazságosság erkölcsi erényeiről szólnak. Arisztotelész fizikai és m etafizikai írásaira sokáig gyanakodva tekintettek az akadé mia egyházi hatóságai, de 1255-ben a Bölcsészkar elrendelte Arisztotelész minden munkájának alapos tanulmányozását. Ezen időszakban a Kar hivatásos arisztoteliánus filozófusai és az egyházi hatóságok között komoly filozófiai vita bontakozott ki és Tamásnak a maga szerény arisztotelianizmusával védenie kellett m agát mindkét táborral szemben. Ezért megírta

értekezéseit Az értelem egységéről és A világ örökkévalóságáról. Majd, hogy Arisztotelész munkáinak téves megítélését kiküszöbölhesse, egész sorozat kommentárt írt 1 269 és 1273 között annak műveiről. A párizsi egyetemen a teológusok mihamarabb nagy becsben kezdték tartani e ko mmentárokat. Tamás második párizsi korszakának legjobban ismert műve a Summa teologiae második része melynek alapja é s szerkezete arisztotelészi, de egész ében tekintve A risztotelész meghaladása. Ezért máig úgy gondolják, hogy a Summa teologiae második része Tamás legnagyobb műve. Ez az időszak egyébként Tamás legtermékenyebb időszaka volt, elképesztő munkabírásról és rendszerező képességről téve tanúbizonyságot. 2 1.5 Az idős Tamás Tamás 1272 tavaszán elhagyta Párizst, hogy Firenzében részt vehessen a dominikánusok összejövetelén. Ott kapt a azt a f eladatot, hogy új dominikánus iskolát alapítson Itáliában. Úgy

határozott, hogy ezt az intézményt a nápolyi Szent Domonkos kolostor alá rendeli és itt fejezte be oktat ói pályafutását. Belekezdett a Summa harmadik részének megírásába, de ez a mű már befejezetlen maradt. Tamás a kor előrehaladtával egyre szórakozottabb lett, végül 1273 december 6-án misézés közben misztikus élményben volt része, mely véget vetett tudományos tevékenységének. Mikor arra kérték, f olytassa munkáit, csak annyit válaszolt: „Képtelen vagyok, mert mindaz, amit írtam, most úgy tűnik, fabatkát sem ér.” 1274 év elején X. Gergely pápa egyetemes zsinatot hívott össze Lyonban, hogy a görög és a latin egyházat összebékítse. Tamást is meghívta, mint a görög teológia szakértőjét. Tamás rossz egészségi állapota ellenére nekivágott az útnak, ám baleset érte és néhány héttel később a Fossanova közeli cisztercita monostorban halt meg 1274. március 7-én 1.6 Tamás a szent Halála után Oxfordban és

Párizsban számos nézetét nyíltan eltiltották és bő fél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, ho gy írásait teológiailag elfogadhatónak ítéljék. Tamás szentté avatási eljárását 1316-ban indította el XXII. János pápa Bár kevés tanú jelentkezett csodatetteit igazolni, szentté avatását semmi sem akadályozhatta meg. A pápa állítólag ezt mondta: „Pontosan annyi csoda van, ahány cikkely szerepel a Summában.” Tamást 1323 július 21-én szentté avatták 2. Tamás filozófiája Aquinói Tamás filozófiáját jelenleg a theocentrikus rendszerbe sorolják, mely rendszer különleges ötvözete a vallásnak és a filozófiának. E rendszer megvizsgálja az ész és a hit viszon yát, azt vallva, hogy a tudásnak két forrása is van: a természetes és a természetfeletti ész. Ta más már korán megismerkedett Arisztotelész filozófiájával és ez egész munkásságára nagy hatással volt. Ő volt az a géniusz, aki Aris ztotelész segítségével

és mintájára képes vol t összefogni egyetlen filozófiai szintézisbe mindazt, amit a katoliciz mus a pogán y bölcseletből és az előző keresztény filozofémákból felhasználhatott. 3 Tamás nem eredetiségre, hanem az igazságra vágyakozott és készséggel támaszkodott mások felfedezéseire, eredményeire. Ő a középkor legnagyobb szisztematikus elméje, aki rendszerező erő tekintetében még a csodált Arisztotelészt is f elülmúlta. Tamás filozófiája szerves része a teol ógiának, mert nem egyéb, mint a val lás igazságának filozófiai fejtegetése. Kifejti, hogy a lét minden megnyilvánulásában ugyanaz a rend uralkodik: I sten rendje. Aki tehát hisz, az ért is. Ez a meggyőződés teszi Tamást filozófussá Minden létezőnek csak Istenre vonatkoztatva van értelme és a világ fejlődése az ő változatlan lényét, mint végső célt tételezi föl. A világ a maga egészében Isten maga megmutatása. Isten létének bizon yításában

Tamás úgyszólván minden bizonyítási formát kimerített. Szerinte Isten nem egy a világgal, hanem a világ csak kifejezése az abszolút létnek. És mit tanít az emberről? Az isteni kegyelem a természet világából átemeli az e mbert a ter mészetfeletti világába. A f öldi élet ezért előkészület erre a másikra: a szebbre, a jobbra, az örökkévalóra. Jónak lenni annyi, mint Istennek szolgálni. Szent Tamás bölcselete a theocentrikus filozófiának csaknem tökéletes kif ejezése, ezért lett Tam ás filozófiája minden katolikus hittudományi főiskolán tanított filozófiává. 2.1 Lét Tamás a létet a szubsztanciális változás felől próbálja magyarázni, legalábbis több helyen így magyarázza az összefüggéseket: Minden változásban lennie kell egy változó tárgynak, amely előtte potenciális(képességi), utána pedig aktuális(tényleges)Annak a formája, amivé valami változik, teljesen újonnan kezd létezni annak anyagában, ami

ezzé változott. Ekképp ha a levegő előzetesen nem létező tűzzé változik, akkor a tűz formája újonnan kezd létezni a levegő anyagában. Hasonlóképpen ha az élelem előzetesen nem létező emberi lénnyé változik, akkor az ember formája az élelem anyagában kezd létezni. Tamás szerint az an yag és a forma elemzése egy kezdetleges tudományos elmélettel függött össze, melynek értelmében világunk testeinek elemei a föld, a levegő, a tűz és a víz, tehát a testek e négy elemre bonthatók szét, ezért ezeket az elemeket tekinthetjük az anyagnak. Ezek az elemek külön-külön is létezhetnek, de önmagukban nem olyan részecskékből állnak, amelyek külön is létezhetnek. Tamás szerint azonban átváltozhatnak egymásba, ezért mindannyiban kell valami közösnek lennie. Ezt hívja ő elsődleges anyagnak Szerinte az anyagnak önmagában nincsenek formái, csak az anyag-forma összetételnek, mint szubsztanciának van formája. Egyrészt tehát az

anyag csak valamilyen formához kapcsoltan létezhet, de ugyanaz az a nyag maradhat, b ármilyen formától elválasztva is. Valamint természetesen nem létezhet forma anyag nélkül sem Így kissé meglepő lehet az a gondolata, hogy léteznek tiszta anyagtalan formából álló szubsztanciák is. 4 Például az ang yalokat anyagtalan, tisztán formai lényeknek tartotta, és a látható égitestekről is úgy gondolta, hogy egy úgynevezett kvintesszenciából állnak, mely nem képes egyéb szubsztancionális forma felöltésére. Az élőlényekről Tamás úgy értekezett, hogy valamely élő teremtményben csak egyetlen egy szubsztancionális forma van adott időben. De mit gondolt Tamás a lélekről? Tamás minden élőlény lelkét szubsztancionális formák egyedi példányainak tekintette. A lélek csupán az élőlények szervezetének életelve. Az ember kiváltsága abban rejlik, hogy lelkük értelmes és gondolkodó. Azt tart otta, hogy az eg yedi testetlen lélek

a tes t halála után továbbra is gondolkodik és akar. Tamás szerint Isten lényege és léte nem különbözik egymástól. A teremtmények léte és lényege között azonban különbséget kell tennünk: Ha igaz, hogy minden teremtmény léte po ntosan addig tart, a meddig lényege, akkor az a különbség, hogy léte egy bizonyos időben nincs következménnyel a létére egy későbbi időpontban, oly módon, ahogy lényege egy bizonyos időpontban következményekkel lehet létére egy későbbi időpontban. Eszerint a lényeg úgy különbözik a létezéstől, ahogy az ok különbözik az okozattól. A lényeg és a lét valóságos különbségének elméletét és azt a tételt, hogy Isten önmagát fenntartó lét, gyakorta Tamás filozófiájának legmélyebb és legeredetibb hozadékának tekintik. 2.2 Tudat Tamás szerint az e mbereknek az állatokkal szemben van olyan képességük, amelynek intellektus vagy értelem a neve. Tamás egyébként nem tartja kizártnak,

hogy az állatok is képesek bizonyos fajta gondolatokat elgondolni. Ám amíg az ember képes szándékosan emlékezni, vagy erőfeszítést tenni arra, hogy valami az eszébe jusson, addig az állatok csak memóriával rendelkeznek, reminiszcencia nélkül. Tamás szerint az emberi értelem képzeleti képekből elvonatkoztatva ért meg dolgokat és gondolkozik. Ő az értelmet kettő részre osztja: ható és befogadó értelemre. Ezek eg yütt alkotnak eg ységet az em beri értelemben A ható (cselekvő) értelem adja meg számunkra azt a képességet, hogy a világot nem csak észlelni tu djuk, hanem gondolkodunk róla és meg is ér tjük, mert a természeti világ anyagiságából képzeteket tudunk elvonatkoztatni. A képzet pedig nem az, amiről gondolkodunk, hanem az, ami által a gondolat születik. 5 TARTALOMJEGYZÉK 1. Tamás élete 1. 1 Az ifjú Tamás 1. 2 Az első párizsi időszak 1. 3 A professzor Itáliában 1. 4 A második párizsi időszak 1. 5 Az idős

Tamás 1. 6 Tamás a szent 1 1 1 2 2 3 3 2. Tamás filozófiája 2. 1 Lét 2. 2 Tudat 3 4 5 Felhasznált irodalom 6 6