Filozófia | Tanulmányok, esszék » Szókratész munkássága

Gábor Dénes Főiskola Gyöngyösi Konzultációs Központ Filozófia esszé Szókratész munkássága Készítette :* I évfolyam Műszaki Informatikus Szak *, 2006. április 25 Bevezetés Dolgozatom témájául azért választottam Szókratész munkásságát, mert a bölcs férfi élete és tanai a mai embernek is sok tanulsággal szolgálhatnak. Az általa alkalmazott filozófiai módszer - a kérdezve rávezetés - ma is sok ember bölcsességéről lerántaná a leplet. A ma embere már nem olyan naiv és hiszékeny, mint 2400 évvel ezelőtt élt ókori emberek. Jelen korban a „ Senki sem vétkezik készakarva” kijelentést máshogyan ítéljük meg, joggal feltételezhetjük azt, hogy van, aki készakarva vétkezik. A bölcs filozófus, Szókratész abban különbözik korának szofista gondolkodóitól, hogy az emberrel, az emberi lélek és gondolatai kérdéseivel foglalkozott; gondolatai soha nem irányultak a fennálló társadalmi rend megdöntésére. Az,

hogy a természet megismerését nem tartotta fontosnak, meglepő lehet, azonban elődei egyáltalán nem törődtek az emberek gondolkodásával. Szókratész tanításaiban a törvények tiszteletét mindennél előbbre valónak tartotta, még áldozatok árán is, életét az athéni társadalom fennmaradásáért áldozta fel. A filozófia A görög eredetű filozófia jelentése: a bölcsesség szeretete. A filozófia régebbi, mint a rendelkezésünkre álló írásos emlékek; az embernek olyan szellemi kísérlete, hogy megoldja környező világnak és a saját lelkének rejtélyeit. Az anyagi világ és a gondolkodás, a lét és a tudat viszonyának törvényszerűségeit kutatja. A filozófiát és annak tárgyát elméletileg nem tudjuk pontosan elhatárolni, történelmileg kialakult és állandóan fejleszthető fogalom. Az emberi szellem fejlődésének problémáit és a megoldásaikra tett kísérleteket együttesen nevezzük filozófiának. A tudományok egyik

sajátos válfaja, amely a v ilágnézeti kérdéseket tudományos igénnyel oldja meg. Magában foglalja a világnézetben jelentkező kérdéseket, de nem korlátozódik ezekre. A filozófiát az különbözteti meg az ún szaktudományoktól, hogy - míg azok a t ársadalom, a természet vagy az emberi gondolkodás egy részterületét vizsgálják – a filozófia az ember és a társadalom gondolkodása, vagy a természet közös törvényszerűségeit kutatja. A filozófia olyan problémákkal is foglalkozik – többek között -, mint az anyag és a t udat viszonyának kérdése, az emberrel kapcsolatos filozófiai problémák. Az egész filozófiai gondolkodás – közvetve vagy közvetlenül – a lét és a t udat problémája, elsődlegességük és egymáshoz való viszonyuk kérdése köré szerveződött. 1 A görög filozófia Az igen sokszínű görög kultúra fontos területe a tudomány. A görögök a tények megfigyelésével, az ok-okozati összefüggések

vizsgálatával kutatták a természet és a társadalom jelenségeit. Az emberi gondolkodásnak a mitológiától való elszakadása a korai görögség legfejlettebb területén, Ióniában bontakozott ki az i.e VI. században Ebben az időszakban a tudományágak még nem váltak szét, és a bölcsellők a természeti jelenségekkel, a politikával, valamint a művészetekkel együtt foglalkoztak. A kezdeti időkben a gondolkodók számára a legfontosabb kérdés a világ keletkezése és kialakulása volt. Valóságosabb válaszokat próbáltak adni a mitológiai magyarázatok helyett. Mivel ezek az új válaszok főleg gondolati úton születtek, messze állnak a valóságtól. Azonban az újszerűségükkel - vagyis azzal, hogy az okokat nem a természetesen kívül keresték, hanem önmagukban a jelenségekben és az összefüggéseket akarták feltárni - a tudományos gondolkodás megalapozói lettek. Eredményeiket más gondolkodók is felhasználták. A görög filozófia

korszakai egymásba olvadnak, Thalésztől Szókratészig terjed a görög filozófia első korszaka, Szókratésztől Arisztotelészig a második korszak, Arisztotelész után következő idő a harmadik korszak. Szókratész, Platón, Arisztotelész adják meg a g örög filozófia gondolatainak a l ehetséges legnagyobb tökéletességet, egymást folytatják és kiegészítik. A kor szellemi életének kiemelkedő képviselői alkottak Athénban, mely az i.e VI. századtól a t udományos élet központja lett Az athéni polgárok számára a demokrácia elvben mindenki számára biztosított beleszólást az állam irányításába, azonban a politikai életben való részvételhez műveltségre volt szükség. A bölcsesség vándorló tanítói, a s zofisták fizetség ellenében felkészítették a műveltségre, politikai érvényesülésre vágyó ifjakat mitológiából, a szónoklás, a vitatkozás tudományából. Felismerték a grammatika, a retorika, a logika, a

dialógus és a bölcselet jelentőségét a műveltségben, valamint az államférfiak nevelésének társadalmi igényét. Nevüket összekapcsolták a s zavak kiforgatásával, az álbölcsességgel (szofisztikával), de ők voltak az ún. antik felvilágosodás előmozdítói A szofisták nem adtak egységes világképet, hanem az ellenfél meggyőzésére, saját igazuk elfogadtatására oktatták tanítványaikat, és eljutottak odáig, hogy hallgatóságuknak mindenről be tudták bizonyítani az ellenkezőjét is – mindent viszonylagosnak ítéltek. A görögök a kereskedelem fejlődésével sok népet ismertek meg hagyományaikkal és vallásukkal együtt. A szofisták rájöttek, hogy a különböző szokások, vallások más-más területen eltérő parancsokat, előírásokat tartalmaznak, így a különböző szokásrendszerekben a viszonylagosságról szóló gondolataik megerősítését látták. Azt a következtetést vonták le, hogy a szokásokat, törvényeket

emberek alkották, és mint egyik képviselőjük mondta: „Mindennek mértéke az ember.” 2 Szókratész (i.e 469-399) tanítása A viszonylagosság gondolatát sokan túlhajtották: az alapvető törvényeket, az örök emberi értékekeit is kétségbe vonták, mondván: mindenki maga dönti el, hogy mit tart ezekből jónak. Az ie V században élt athéni bölcs, Szókratész ezen túlkapások ellen lépett fel. Ebben az időben nagyon kevesen tudtak olvasni, és mivel a nag y tudós maga sem tartozott az írástudomány művelői közé, eszméiről, tetteiről és személyéről csak közvetett információink vannak, ráadásul ezek jelentős része ellentmond egymásnak. A róla szerzett ismereteink forrása négy szerző: Arisztophanész, Xenophón, Platón és Arisztotelész. Ezek közül a l eghitelesebb írás Platónhoz fűződik, aki maga is a tanítványa volt. Az i.e 469 körül született Szókratész ifjúkoráról szinte semmit sem lehet tudni Édesapja a h

agyományok szerint szobrász, édesanyja pedig bábaasszony volt. Sajnos a s zobrászok többsége nem élvezett társadalmi megbecsülést a k lasszikus Athénban: egyszerű kőfaragónak tekintették őket, és napidíjuk sem volt magasabb az egyszerű öszvérhajcsárok fizetségétől. Állítólag maga Szókratész is szobrászként dolgozott pályája kezdetén, azonban sok időt töltött az Athénba látogató filozófusok, Anaxagorasz, Arkhelaosz, Damón és Prodikosz társaságában. Nézeteit a köztereken vagy barátai társaságában beszélgetve fejtette ki. Elődeitől eltérően Szókratész nem a természet és a társadalom kialakulásának, hanem az erkölcsfilozófia kérdéseivel foglalkozott, elsősorban az ember boldogsága érdekelte. Fordulatot hozott a g örög filozófiai gondolkodás történetébe: a filozófiai érdeklődést a természetről az emberre, a tudásra és az erkölcsre irányította. A filozófiai módszere az általánosító – induktív

- érvelés volt, tanításait élőszóban és hallgatóságával vitatkozva fejtette ki, ennek során jutott el az általános definíciókhoz. A naiv kérdésekkel rávezette beszélgetőtársait arra, hogy valójában nem is tudják mindazt, amit tudni vélnek. A párbeszédek során Szókratész törekedett a nézetek alakítására, kérdéssorozatokat tett fel, erre válaszsorozatokat várt, majd mindezt megismételte, de m ásként, így a válaszokat is másként várta el. Elvárta a fogalmak és a definíciók ismeretét és helyes használatát. Örült, ha a kérdezett válaszolt, de a kisebb pontatlanságokra is rámutatott, és partnerét ennek kijavítására ösztönözte. Naivitása csak látszólag volt ironikus - hiszen pontosan tudta, hová akar kilyukadni -, valójában az emberekben meglévő helyes gondolatok megszületésében segédkező filozófus-bábamester volt. Hite szerint ő az emberekben lévő „jót” és helyes gondolatokat ugyanúgy segítette

világra, mint szülész édesanyja az újszülötteket. Erkölcstana racionális: az erény a jónak ismerete, és az ebből következő cselekvés egyedül azt teheti boldoggá, aki nem a jót cselekszi, hanem magát teszi boldogtalanná. Aki a rosszat cselekszi, azt csak azért teszi, mert nem ismerte a jót A törvénynek megfelelően élni szerinte egyenlő volt azzal, hogy valaki erkölcsösen él, a rossz pedig megegyezett az igazságtalansággal, ami ellenkezik a polisz törvényével. Szókratész hitt az erkölcs és a boldogság kapcsolatában: a jó az embert boldogítja, a 3 rossz szerencsétlenné teszi. A jót az értelem határozza meg: aki tud az egyúttal bölcs is, és aki bölcs az egyúttal jó is. Az embereket rá kell vezetni arra, hogy hamis képzetek és értékek világában élnek. Ezzel tehát azt mondja, hogy van abszolút jó, szép és igazságos, és ezek megismerésére kell törekedni, mivel a j ó és igazságos megismerhető. Életét

végigkísérte a dai móni hang (a lelkiismeret), amire szerinte feltétlenül fontos hallgatni, mert ez az emberben a belső segítség és mindenkiben megtalálható. Amíg mások jósokhoz jártak, addig benne megszólalt egy szellem, ami jó irányba vezette. A görög lakosok előszeretettel fordultak hozzá tanácsért és ő hasznos útmutatásokat adott. Abban az esetben, ha úgy érezte, hogy nem tud tanácsot adni, férfiasan bevallotta és jóshoz küldte az illetőt. Tanítása szerint "Igazi bölcs csak Isten lehet”. A nagy kérdésekkel ember ne foglalkozzon, mert a bölcsesség az istenek birodalma. Szókratész fontosnak tartotta, hogy az ember tanulja meg a saját korlátait, és biztos volt abban, hogy a filozófia segít ebben. Az ő nevéhez fűződik az a nézet, mely szerint az erényes viselkedés a tudás egyik formája, ennél fogva tanulás útján elsajátítható Gyakran emlegette, hogy senki sem vétkezik készakarva, erkölcsi vétséget is az

követ el, aki nem ismeri az erényt. Az erény taníthatóságának tétele felváltotta azt a k orábbi arisztokratikus gondolkodást, hogy az erényekkel csak az előkelő származású emberek rendelkezhetnek. A nagy filozófus legnagyobb értéke az értelem pártolása, mely szerint a legfontosabb a lehető legjobb gondolkodás és cselekedeteink ezzel összhangba hozása. Ismerni kell a s aját kezdeti álláspontunkat, de legyünk készen más véleményének meghallgatására, kapcsolataik és következményeik feltárásárára, bárhová is vezessenek ezek. Gondolatainkat nyíltan valljuk meg, kérjünk meg másokat, hogy bírálják ezeket, és legyünk hajlandóak ezek újragondolására. Megállapította, hogy igenis vannak örök érvényű értékek – igazság, szeretet és mások -, amelyeket nem az egyes ember határoz meg, hanem ezek önmagukban léteznek. Abban ad igazat a szofistáknak, hogy a tapasztalt dolgok megváltozhatnak, azonban a fogalmak mindig azonosak

önmagukkal. A fogalmak megismerése a feladat ahhoz, hogy az ember példás életet tudjon élni, ami egyedül biztosíthatja boldogságát. Érdeklődésének középpontjában nem a világmindenség, hanem az ember állt, szerinte a felismert nem-tudáson keresztül vezet az út a t udáshoz, és ezt a tudatlanság tettetésével, valamint a rávezető kérdésekkel szemléltette. Arra buzdította tanítványait, hogy ismerjék meg önmagukat jól és elmélkedéssel gazdagítsák szellemüket. Híres jelszava az „Ismerd meg önmagadat”, mert hite szerint a megismerés önmagunk megismerésével kezdődhet. Ki merte mondani – miután minden könyvet elolvasott -, hogy csak egyet tud biztosan: azt, hogy semmit sem tud biztosan. Tudatlanságát igyekezett korrigálni és mindenkit erre ösztönzött 4 Szokratész halála A bölcs filozófus gondolkodásának meghatározó része életének azon pontja volt, amikor három görög polgár azzal vádolta meg, hogy nem azokat

az isteneket szereti, mint a v áros, megrontja a g örög ifjakat, önmagát mindenkinél okosabbnak tartja és még ráadásul tanítványaitól pénzt fogad el. Sokan ravasznak, ironikusnak tartották, szükségszerűen magára vonta sokak haragját. Rendkívül kihívó magatartásával – elítélés helyett kitüntetést követelt magának - csak súlyosbította peres ügyének ítéletét. Szókratész nem tartotta magát bűnösnek, felbőszítette a bírákat és így szinte mindenki ellene szavazott. Az istentelenség vádjával halálra ítélték. Független és távolságtartó volt, határozottan szembekerült a zsarnokok igazságtalanságával és ez vezetett halálához: magára vonta a k onzervatívok haragját. Azok a művészek és politikusok, akikre rábizonyította tudatlanságukat, iróniáját ellenszenvesnek tartották és szembefordultak vele. Lényeges szerepet játszhatott Szókratész elítélésében a kellemetlen kérdezősködőtől való megszabadulás

szándéka, és az hogy folyton korholta az athéni elöljárókat azok nem éppen erényes életvitele miatt. Egy belső hang – a daimónon hangja – azt tanácsolta neki, hogy engedelmeskedjék a város törvényeinek. Önként vetett véget életének: nyugodtan kiitta a felé nyújtott kehelyből a bürökkel mérgezett ital, és békés nyugalommal társalgott tanítványaival a lélek halhatatlanságáról. Megszökhetett volna, szökését jól előkészítették, de mégsem tette, mert betartotta a város törvényeit. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy minden másfajta megoldás ellenkezett tanításaival és az akkor 70 év es filozófus nem tartotta szükségesnek a halál elkerülését, a szökést megfutamodásnak tartotta volna. Azt gondolta, hogy ahova ő megy, bizonyára jobb, mint ez a világ. Kiemelt része volt életének, a h alállal való foglalkozás: gondolatai szerint életünknek van kezdete és vége, és ez az ami értelmet ad ittlétünknek, mert

az élet más minőségű lenne a halál nélkül. Az utolsó szavaival csattanós választ adott vádlóinak: „Én halni indulok, ti élni, de hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, azt mindenki előtt rejtve van, kivéve az isteneket.” Szókratész úgy halt meg, ahogyan élt: tisztességesen , becsületben, emberi módon, a gondolat és a cselekvés tökéletes harmóniájában. 5 Irodalomjegyzék D. Mónus – Erdős – Pék – Petneki – Szabolcs – Varga 1984: Ifjúsági kislexikon III. kiadás, Kossuth Könyvkiadó, Budapest Dráviczki Imre Dr. 2000 : Filozófiatörténet SZIE GMFK, jegyzet, Gyöngyös Hársing László 1999. : A filozófiai gondolkodás Thalésztől Gadamerig Bíbor Kiadó, Miskolc Markó László 1998. : Egyetemes Lexikon Officina Nova – Magyar Könyvklub Nyíri Tamás : A filozófiai gondolkodás fejlődése Szent István Társulat, Budapest Száray Miklós 2000.: Történelem I Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Szilágyi V. Ferenc:

Ki kicsoda a tudományban Anno Kiadó, Debrecen www.szokrateszhu www.lemontreehu