Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » Mikroökonómia a gyakorlatban

I. A kereslet, mint piaci jelenség A kereslet fogalma és meghatározó tényezői A kereslet az a jószágmennyiség, amelyet a vevők megvásárolni hajlandók és képesek, azaz a kereslet nem más, mint a vevők egyértelműen kinyilvánított szándéka a vásárlásra. A keresletet legpontosabban termékmennyiségben határozhatjuk meg. Például kg-ban, dbban, párban vagy literben Azonban csak akkor tudjuk természetes mértékegységekben kifejezni, ha csak egyetlen termék keresletét akarjuk meghatározni. Több termék együttes keresletét nem mennyiségben, hanem pénzben kell kifejezni. A kereslet mérésének további fontos eleme, hogy mindig egy meghatározott időtartamra célszerű megállapítani. A mennyiségek értékelése eltérő a különböző időtartamok alatt Vevőkörnek a kereslete is meghatározó, hogy egy városnak, országrésznek vagy egy egész országnak van ekkora kereslete. A keresletet összesíthetjük:  Egyenként  Termékenként

 Termék-csoportonként és mindezt elvégezhetjük különböző időtartamokra is. Fizetőképes szükséglet és kereslet A kereslet alatt mindig fizetőképes keresletet értünk, hiszen egy terméket nagyon sokan szeretnének megvásárolni, de nem mindenkinek van rá elegendő pénze. Az első dolog ami a kereslet nagyságát meghatározza az, hogy a leendő vevők mint hajlandóak megvenni., tehát a kereslet elsősorban a szükségletektől függ. Ha a szükségletek adottak felmerül a következő kérdés: Mennyi lesz a fizetőképes kereslet? A jövedelmek nagyságát befolyásolja a fizetőképes kereslet. A fizetőképes keresletet a jövedelem és az ár nagysága együtt határozza meg. A keresleti függvény fogalma, grafikus ábrázolása és jellemzése A keresleti függvény a kereslet nagysága és valamennyi meghatározó tényezője közötti matematikai összefüggést mutatja, tehát a keresleti függvény megmutatja, hogy különböző árak mellett a

vevők mennyit hajlandóak vásárolni. P (ár) D (kereslet) Q (keresett mennyiség) A vízszintes tengelyen ábrázoljuk a keresett mennyiséget darabban. A függőlegesen az egységárakat kell feltüntetni. Az összetartozó értékeket bejelöljük, majd a kapott pontokat egy vonallal összekötjük A pontokat összekötő vonal a keresleti függvény. Minden árhoz tartozik egy keresett mennyiség, vagyis a terméknek azon mennyisége, amelyet adott árnál vásárolnak. És van minden termékmennyiségnek egy keresleti ára, az az ár, amely mellett a vevők hajlandóak az adott mennyiséget megvásárolni. A kereslet jellemzésénél az alábbi jeleket alkalmazzuk:  Q (quantum) valamilyen termékmennyiség jele  P (price) egységár jele  D (demand) kereslet jele  I (income) jövedelem  E egyéb tényezők A keresleti függvényt matematikai formában a következőképpen írhatjuk fel: D = f (P,I,E) Tehát: a kereslet nagysága (D, ez a függvényérték)

függ a zárójelben található tényezők mindegyikétől. A kereslet törvénye A kereslet törvénye az árakat és az olyan javakat és szolgáltatások közötti kapcsolatot írja le, melyeket egy adott áron megvennének. Azt is kimondja, hogy minél olcsóbb egy árú, annál többet vesznek belőle. Ha az árak nőnek, akkor a kereslet csökken, ha az árak csökkennek, akkor a kereslet nő. A keresletet tehát nem lehet meghatározni, ha nem ismerjük az árakat Ezért a kereslet mindig egy árat és a hozzátartozó termék-mennyiséget jelenti. A kereslet változó és a keresett mennyiség változásának értelmezése (a függvény elmozdulása ill. elmozdulás a függvény mentén) A kereslet különböző tényezők hatására megváltoztatjuk. Például, ha a vevők ízlése megváltozik, és a régen vásárolt termék helyett valami mást vásárolnak, akkor hiába egyezik meg a két termék ára. Az előbbiből mégis kevesebbet fognak vásárolni Így a keresleti

függvény minden pontja eltolódik. A keresleti görbék (függvények) azért tolódnak el, mert eltolódnak a kereslet nem árjellegű meghatározó tényezői. A keresleti görbét adott időpontra értelmezzük, tehát más időpontban a görbe más lehet. Eltolódásának okai a következők lehetnek:  Változások a vevők elkölthető jövedelmében  Változások más jószágok árában  Változás az ízlésben és divatban  Hirdetés és reklám hatása  A hitelbe történő vásárlás lehetősége  Változások a népesség számában P P Po P1 D Q DA DB DC D Q DD D-vel jelöljük az eredeti keresleti függvényt, D-vel pedig az új keresleti függvényt. Jól látszik, hogy a fogyasztók pl.: ízlésének változásával a keresletünk csökkent Azonos árak mellett most már kevesebb mennyiséget hajlandóak megvásárolni (függvény melletti elmozdulás). A keresleti függvény lefelé tolódott II. Egy termék piacának jellemzése

Piaci alapfogalmak A piac a közgazdaságtanban háromféle dolgot jelent egyszerre:  Kereslet és kínálat összessége  Egymásra-hatását  Találkozási módját és helyét A "piac" megfogalmazásba beletartozik a konkrét hellyel együtt, az eladó, árú, pénz és az eladók és vevők közötti viszony. A piac összetevői a kereslet és kínálat. Kereslet: vevők egyértelműen kinyilvánított szándéka a vásárlásra Kínálat: eladásra felajánlott termék- vagy szolgáltatás mennyisége Ár: az a pénzmennyiség, amennyiért egy egy árut a piacon meg lehet vásárolni ill. el lehet adni Piaci ár: magasabb az egyensúlyinál, kínálat > kereslet és túlkínálat alakul ki, csere tényleges lezajlási ára. Piaci idő: az eladók nem tudják megváltoztatni a termelést és csak az árak változtatásával igazodnak a kereslethez. Piaci egyensúly: a keresett mennyiség megegyezik a kínált mennyiséggel, a keresleti ár a kínálati árral.

A Marshall-kereszt grafikus ábrázolása A piaci mozgásokat egy általános alakú keresleti és egy általános alakú kínálati függvénnyel elemezzük. Ezt az általános piaci ábrát Marshall-keresztnek nevezzük Ár D S túlkínálat Egyensúlyi ár S D Túlkereslet Mennyiség Az egyensűlyi ár, olyan ár, amelynél az önként kínált és önként keresett mennyiség éppen egyenlő, tehát ahol a kereslet és kínálat megegyezik. A piaci ár, vagy másképpen az egyensúlyi pont (equilibrium). Adott termék piacának jeééemző állapota: egyensúly, túlkereslet, túlkínálat Egyensúly: magasabb, ha a tényleges piaci ár kisebb vagy nagyobb az egyensúlyinál, akkor árleszorító, illetve árfelhajtó tendencia következik, a nem egyensúlyi ár nem lehet tartós. Túlkereslet: (hiány) a vevők licitálása felhajtja az árakat. A túlkereslet következménye tehát az árak növekedése. Ha az árak nönek a kereslet csökken Túlkínálat: (többlet) Az

eladók versenye lefelé nyomja at árakat. Ha a piaci ár magasabb az egyensúlyinál, a kínálat > mint a kereslet, a piacon mindig túlkínálat alakúl ki. A piaci mechanizmus működése A piac működésének jellemzőit a következőjképpen összegezhetjük:  Piaci egyensúly csak véletlenűl jöhet létre  Az eladók nem ismerik a vevők által keresett mennyiséget  Egyensúlytalanság alakúlhat ki  Az egyensúlytól való eltéréseken keresztűl tereli a vevőket és eladókat az egyensűly felé  Az egyensúly, a vevők és eladók szándékaitól függetlenűl alakul Az egyensúlyi és a piaci ár különbsége Az egyensúlyi árnál a kereslet és kínálat megegyezik, a piaci ár viszont ettől eltérően a kínálat nagyobb mint a kereslet, magasabb az egyensúlyi árnál. A tényleges csere ezen ez áron zajlik Az ár gazdasági szerepe Két fontos funkciója van az árnak:  Egyrészt elosztják a szűkög erőforrásokat  Másrészt

ösztönzik a termelést Általános szabály, hogy minél kevesebb van valamiből, annal magasabb lesz az ára, ezért kevesebb ember akarja megvenni. Ezt a közgazdászok az árak racionáló hatásának hívják Vagyis, mivel semmiből sincs elég, a piacgazdaságban a javak elosztása azok árától függ. Az árak emelkedése és csökkenése üzenet a javak kibocsájtóinak, ill. potenciális kibocsájtóknak. Az árak hatással vannak a gyártókra, ezt az árat termelés-ösztönző funkciójának nevezzük. 3.Hasznosság a., A hasznosság fogalma A/1., A fogyasztók azért választanak bizonyos termékeket és szolgáltatásokat, mert ezek segítségével kielégíthetik meghatározott szükségleteiket, azaz a termékek fogyasztása hasznosságérzetet jelent számukra. Szükséglet: valamely jószág megszerzése, vagy elfogyasztása iránti vágy, hiányérzet, amely cselekvésre késztet, és a fogyasztás révén kielégítést nyer. A fogyasztással a szükséglet

hosszabbrövidebb ideig megszűnik, vagy intenzitása csökken Hasznosnak tekintünk közgazdasági értelemben minden olyan jószágot, vagy jószágkombinációt, amely képes valamely szükségletet kielégíteni, és amelyre vonatkozóan a társadalom valamely tagjának hiányérzete van. A hasznosság a családok esetében azt jelenti, hogy a termékek, amiket beszereznek, azok számukra milyen hasznosak. A család, a fogyasztó vásárláskor jövedelméből maximális hasznosságot szeretne elérni, tehát a lehető legjobban ki akarja elégíteni szükségleteit. A hasznosság függ: - objektív tulajdonságoktól: a tárgy tulajdonságaitól, - szubjektív ízlésünktől: mit és mennyire tartunk hasznosnak. Pl.: egy számítógép az ugyanazt tudja, de az egyik családban csak játékra használják, a másikban esetleg dolgoznak is vele. A fogyasztó célja: a fogyasztásból származó hasznosságérzet maximalizálása. A/2., A kardinális hasznosság – ordinális

hasznosság fogalma A hasznosság mérhetősége alapján a fogyasztói magatartás elméletén belül két közgazdasági modell is van: - kardinális hasznosságelmélet (tőszám-modell): hasznosságérzet mérhető és értéke tőszámokban kifejezhető, azaz minden fogyasztó pontosan meg tudja mondani, hogy az adott termék vagy szolgáltatás egy-egy egysége mekkora hasznosságot jelent számára; - ordinális hasznosságelmélet (sorszám-, rangsor-modell): a fogyasztó konkrét mérésre nem, csak a jószágkosarak hasznosságérzet szerinti összehasonlítására képes. A hasznosság csak rangsorolás útján képzelhető el, tehát sorszámokat lehet hozzárendelni a különböző kombinációkhoz, csak rangsorolni tudjuk a termékeket. b., A hasznossági függvény egy termék fogyasztása esetén Hasznossági függvény egy adott jószág mennyisége és az elfogyasztása által nyerhető hasznosságérzet közötti kapcsolat. Teljes haszon, elérhető összes

hasznosság (TU): az egész felhasznált termékkészlet által okozott hasznosság. A teljes hasznosság (TU) az a függvény, amely megmutatja, hogy adott mennyiségű termék, vagy szolgáltatás elfogyasztása mekkora hasznosságérzetet jelent a fogyasztó számára. A teljes haszon az elfogyasztott mennyiségtől függően változik, tehát a termékből rendelkezésre álló mennyiség függvénye: TU = f(Q) Mivel a fogyasztó pontosan meg tudja határozni az adott termékegység elfogyasztásához tartozó hasznosságérzet nagyságát, ezért minden egyes fogyasztó, minden egyes jószággal kapcsolatban csak egyetlen teljes haszon függvénnyel rendelkezhet. Teljes haszon 100 TU Elfogyasztott mennyiség c., Határhaszon Határhaszon (MU): azt mutatja meg, hogy ha egyesével változtatom a felhasználást, akkor hogyan változik az összes haszon. A határhaszon az a mérőszám, amely megmutatja, hogy mekkora pótlólagos hasznosságot jelent a fogyasztó számára egy

pótlólagos jószágegység elfogyasztása. határhaszon MU elfogyasztott mennyiség d., A teljes haszon és határhaszon kapcsolata ld. Még Gossen I tövényénél A határhaszon függvény az összhaszon-függvény első deriváltja: MU = TU’ Itt abszolút változásokat hasonlítunk össze: az összes haszon változását és a mennyiség változását: MU x = dTU/dx Azaz, ahogy nő a határhaszon ( a pótlólagos hasznosság) úgy csökken a teljes haszon (hasznosságérzet). A növekvő mennyiséggel a határhaszon fokozatosan csökken, mert a fogyasztó adott szükséglete egyre inkább telítődik a teljes haszon növekedésével. Azt a termékmennyiséget, amely adott szükséglet adott időszakban való maximális kielégítését jelenti, telítődési pontnak nevezzük. Példa: Kovács úr 1 db kifli elfogyasztásánál 19% hasznosságérzetet érez(TU) és 19 pótlólagos hasznosságot jelent számára(MU). Minél több kiflit eszik meg annál inkább nő a

hasznosságérzete (TU), és csökken a határhaszna (MU) mivel egyre inkább kezd jóllakni. A 10 Db kiflinél már teljesen jóllakott, nem bír többet enni (elérte a telítődési pontot), ekkor a hasznosságérzete 100% és 1 pótlólagos hasznosságot jelent neki egy pótlólagos jószágegység elfogyasztása. Táblázatban összefoglalva: Elfogyasztott mennyiség 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Teljes haszon (TU) 0 19 36 51 64 75 84 91 96 99 100 99 Határhaszon (MU) 19 17 15 13 11 9 7 5 3 1 -1 Függvényeken ábrázolva: Teljes haszon határhaszon 19 100% TU 10. elfogyasztott kifli teljes haszon fg 1 elfogy. Kifli 10. Elfogy kifli határhaszon fg e., Gossen I törvénye A telítődési folyamat következménye, hogy egy pótlólagos jószág-egység egyre kisebb hasznosságnövekedést eredményez. Csökkenő határhaszon elve (Gossen I.) GOSSEN I. TÖRVÉNYE KARDINÁLIS ELMÉLET: XIX. század közepéről származik, Gossen nevéhez fűződik (német közgazdász)

Gossen gondolatmenete: - Az ember vásárláskor megnézi, hogy adott jövedelem és adott árak mellett (a többi változó rögzített) melyik termék a leghasznosabb számára, s azt fogja választani. Tehát mérhető a hasznosság - Sőt szerinte a vevő azt is meg tudja mondani, hogy melyik termék mennyivel hasznosabb a számára, azaz a termékeket külön-külön vizsgálja (ez szubjektív, nem kimutatható, de látható: azt a terméket fizeti meg, amelyik a leghasznosabb). - Gossen szerint mindig az első egységet tartom a leghasznosabbnak. Ahogy növekszik a készletem (egyre több van belőle), minden további egység egyre kevésbé hasznos. (Pl.: ha valaki nagyon szomjas, az első pohár víz a leghasznosabb, ezért hajlandó a legtöbbet fizetni; a második pohár vízért már kevesebbet adna - ha az árak nem lennének rögzítettek, de most rögzítettek -; a harmadikért még kevesebbet, és van egy bizonyos pont, amikor már semmit sem adna érte, mert már

teljesen telítődött.) Mivel a növekvő mennyiséggel a fogyasztó adott szükséglete egyre inkább telítődik (határhaszna csökken), van egy bizonyos pont, ahol már nem lehet tovább növelni az teljes hasznosságot, a fogyasztó az adott időszakban és adott mennyiség mellett a szükségletét teljesen kielégítette. Ez az a pont, ahol a határhaszon nulla lesz. Itt van az teljes haszon maximuma Telítődési pont: az a termékmennyiség, amely adott szükséglet adott időszakban való maximális kielégítését jelenti. Ezekből adódik Gossen első törvénye (csökkenő határhaszon elve): a pótlólagos jószágegységek elfogyasztásával a teljes haszon növekménye, azaz a határhaszon csökken. Az első egységet tartom a leghasznosabbnak, minden további egység egyre kevésbé hasznos. (MU), és ebből következően: ahol nulla, ott van a telítődési pont (MU=0  TU=max). Az összhaszon és a határhaszon függvény kapcsolata a következő: TU x

MU x5 x x5 Ez azt jelenti, hogy az 5. x terméknél már nem tudom tovább növelni a hasznosságot, elértem a maximális haszonhoz, és ez azt jelenti, hogy itt az első derivált, a határhaszon függvény éppen nulla. f., Haszonmaximalizálás több termék esetében Folytatva Gossen I. törvényének gondolatmenetét A fogyasztók jövedelmüket nem egyetlen termék fogyasztására költik, ezért szükségletüket úgy kell maximalizálni, hogy minden fontos szükségletüket kielégítsék. A fogyasztó a jövedelem, az árak és a hasznosság ismeretében dönt: A fogyasztó addig fogyasztja az adott terméket, amíg az elfogyasztott jószágegység utolsó pénzegységre jutó határhaszna meg nem egyezik a pénz határhasznával. MU x /p x = MU pénz Úgy kell választani, hogy a rendelkezésre álló jövedelemből minden termékből annyit vesz, ahol az utolsó pénzegységre jutó határhaszna a legmagasabb lesz. Példa: Katinak 242 Ft-ja van. Úgy szeretne az 50 Ft-os

kólából és a 64 Ft-os sült krumpliból bevásárolni, hogy a legnagyobb hasznosságot érje el. Mennyiség 1 2 3 4 5 6 MU krumpli 224 179,2 128 83,2 64 32 MU krumpli /p krumpli 3,5 2,8 2 1,3 1 0,5 MU kóla 100 90 75 50 15 0 MU kóla /p kóla 2 1,8 1,5 1 0,3 0 Látható, hogy 3 db krupli határhaszna=1 kóla határhasznával. 5 krumpli hhaszna=4 kóla hhasznával Tehát ha a két termékből egyforma hasznosság elérésével akar fogyasztani, akkor valamelyik kombinációt kell választania. Mivel viszont csak 242 Ft-ja van :64Ft * 3 krumli+50FT 1 kóla=242 Ft csak ezt a variációt tudja megvenni. g-h., Az előnykiegyenlítődés elve = Gossen II törvénye Az előző példa alapján: több termék haszonmaximalizálását láthattuk, (3 db krupli határhaszna=1 kóla határhasznával). Ebből jön a következtetés: MU x /p x = MU y /p y ami azt fejezi ki, hogy egységnyi pénzkiadás ugyanakkora hasznosságnövekményt eredményez mindkét termék fogyasztása esetén.

Ez az összefüggés Gossen II. törvénye Gossen II. törvénye kimondja, hogy a fogyasztó akkor költi el optimálisan jövedelmét, ha az utoljára kiadott pénzegység minden termék esetében azonos összhaszon-növekményt eredményez. Másképp: a pénz haszna minden termék fogyasztásában azonos. i., A hasznosság és a piaci ár kapcsolata ii., A pénz megtakarítása is lehet hasznos. A pénz önmaga is egy jószág, amelynek hasznossága az, hogy érte minden megvásárolható. Valaki azért nem költi el a pénzét ,mert pénzének határhasznát éppannyira értékeli, mint amennyiért a jószágok egységnyi hasznosságát adott áron meg tudná venni. Gossen I., II törvénye ( csökkenő élvezetek elve, előnykiegyenlítődés elve) együtt magyarázza a fogyasztói magatartást, a kereslet és az ár ellentétes mozgását. Ha a kenyér ára csökken, a teáé marad, akkor a kenyér hasznossága nőni fog a teával szemben. Ez arra készteti a vevőt, hogy több

kenyeret vegyen és kevesebb teát. iii., A fogyasztó x és y termékeket szeretne venni p áron, I jövedelméből. p x *x + p y y  I Azon jószágkombinációk halmazát, melyeket a fogyasztó az adott időszak jövedelméből meg tud vásárolni költségvetési halmaznak nevezünk. Azon jószágkombinációk halmazát, amelyeket a fogyasztó jövedelmének teljes elköltése mellett tud megvásárolni költségvetési egyenesnek nevezünk.  p x *x + p y y = I Mozijegy 5db mozijegyből vett mennyiség, ha CD-t nem vesz költségvetési egyenes CD-ből vett mennyiség, ha mozijegyet nem vesz költségvetési halmaz 2db CD Árváltozás hatása: Y termék A költségvetési egyenes, ha X jószág ára a duplájára nő 10 Eredeti költségvetési egyenes A ktgvetési egyenes, ha X jószág ára a felére csökken 5 db 10 db 20 db X termék 4. A fogyasztói döntés geometriai elemzése a., A fogyasztói döntés tényezői FOGY. TULAJDONSÁGAI:

Jószágkosárnak nevezhetjük két v több termék, ill. szolg menyiségének tetszőleges kombinációját. Racionalitás: szükségleteit a lehető legjobban elégítse ki. Szuverenitás: döntése független minden más tényezőtől. A fogyasztó jól informált, információi költség mentesek. A fogy. Konzisztens, azaz azonos helyzetben azonosan dönt Fogy Magatartás vizsgálat alapvetően matematikai jellegű. SZÜKSÉGLET,HASZNOSSÁG,PREFERENCIÁK: A fogyasztók azért választanak bizonyos termékeket és szolgáltatásokat, mert ezek segítségével kielégíthetik meghatározott szükségleteiket, azaz a termékek fogyasztása hasznosságérzetet jelent számukra. A szükséglet vmely jószág megszerzése, v elfogyasztása iránti vágy, hiányérzet, amely cselekvésre késztet, és a fogyasztás révén kielégítést nyer. A fogyasztással a szükséglet hosszabb, rövidebb ideig megszűnik, v intenzitása csökken. Hasznosnak tekintjük közgazdasági értelemben

minden olyan jószágot, v jószágkombinációt, amely képes vmely szükségletet kielégíteni, és amelyre vonatkozóan a társ. vmely tagjának hiányérzete van. A fogy. célja a fogyasztásból származó hasznosságérzet maximalizálása b., A közömbösségi görbe E l ő z m é ny : ORDINÁLIS HASZNOSSÁG-FOGALOM: Jószágkosarakat rangsorol. Azt tudja megmondani, hogy jobb-e az egyik a másiknál de, hogy mennyivel pontosan azt nem. Ez a hasznosságelmélet a fogyasztási döntés ordinális megközelítése, amit preferenciarendezésnek nevezünk, az pedig bináris reláció, azaz a jószágkosarakat páronként hasonlítjuk össze. ( kiegészítés: 2 jószágkosár van,2-2 termékkel: (pl. (x,y)és(a,b) jószágkosár) szigorúan preferálja a fogyasztó, azaz (a,b)-t jobbnak ítéli meg: (a,b) >(x,y) ; gyengén preferálja, legalább olyan jónak ítéli meg (a,b)  (x,y); közönbösségi relációban vannak, egyforma szükségesnek ítéli (a,b)  (x,y)

PREFERENCIARENDEZÉS AXIÓMÁI: Teljesség: vmelyik biztosan igaz: , ,  . Reflexivitás: bármely fogyasztói kosár legalább olyan jó mint önmaga(a,b) (x,y) . Tranzitivitás:ha (z 1 ,y 1 ) (z 2 ,y 2 ) , (z 2 ,y 2 )(z 3 ,y 3 ) (z 1 ,y 1 ) (z 3 ,y 3 ) . Folytonos a preferenciarendezés ha halmaza zárt.) A KÖZÖNBÖSSÉGI GÖRBÉK: Jószágtérnek nevezzük két, v több termék összes lehetséges kombinációját. A kosár Y jószág B kosár C kosár X jószág A fogyasztó az összes jószágkosarat össze tudja hasonlítani. Persze ezek közül létezik olyan, amit a fogyasztó egyforma hasznosnak ítél meg. A közönbösségi görbe azon jószágkombinációk halmaza a jószágtérben, amelyek a fogyasztó számára egyforma szükségletkielégítő képességgel bírnak. A kék satír területére eső jószágkosarak mint amilyen (a,b) is, azaz amik (x,y) közömbösségi görbe fölött vannak, azokat a fogyasztó legálabb olyan jónak Y

jószág ítél meg, mint (x,y) közömbösségi görbe jószágkombinációit. A közömbösségi görbe alatti jószágkosarakat rosszabbnak ítéli meg. b Közömbösségi görbe y ez a közömbösségi görbe olyan jószágkombinációk halmaza, amik azonos hasznosságot jelentenek a fogyasztónak. Számtalan kosár van rajta. x a X jószág Kiegészítés: ”Jól viselkedőnek” azokat a közömbösségi görbéket nevezzük, amelyek negatív meredekségűek és az origóra konvexek, tehát korlátozottan helyettesíthető termékre vonatkozik. A fogyasztó végtelen sok közömbösségi görbével rendelkezik egy adott jószágtérben. Általában negatív meredekségűek és alulról konvexek. A görbe fölött legalább az egyik termékből több van , azaz szigorúan preferált kosarak halmaza van. Alatta diszpreferált A konvexitás azzal bizonyítható, hogy a fogyasztók az átlagot jobban szeretik a szélsőségekkel szemben. A konvex közömbösségi görbe olyan

termékeket feltételez amelyek csak korlátozottan helyettesíthetik egymást. A k görbék nem metszhetik és nem érinthetik egymást, mert akkor A görbeB börbe, A görbe C görbe. akkor viszont minden pontjának egyeznie kellene c., A helyettesítési határráta A helyettesítés határrátája megmutatja, hogy mennyit hajlandó a fogyasztó az egyik jószágból feláldozni a másik jószág egy egységgel történő növelése céljából úgy, hogy hasznosságérzete ne változzon. MRS A közömbösségi görbe alakjának és meredekségének leírására szolgáló kifejezés. Pl.: 1 ) az A kosárról áttérünk B-re 15 db Y terméket ad 3 db X termékért: ∆y/∆x|=15/3 2 ) MRS az A és B kosarat összekötő szakasz meredeksége 3 ) Ahogy A és B pontot (kosarakat) közelítjük egymáshoz, megkapjuk, hogy a fogyasztónak hány Y termékről kell lemondania egy végtelen kis egység X-ért, amit a meghúzott meredekségek fejeznek ki. Tehát: MRS=|dy˛/dx| 4 )

A közömbösségi görbe képlete: y = 48/x ( Az összes y terméket osztom annyi x termékkel, ahánynál éppen vizsgálom a meredekséget.) Megjegyzés: különben ha egyesével végigosztom max. db x termékig, bejelölöm a grafikonon a pontokat és összekötöm, az adja magát a közömbösségi görbét. 5 ) y = 48/x első deriváltja x szerint: dy/dx=48/x² E szerint A kosárnál mivel x=2- vel dy/dx=48/2² MRS=12 B kosárnál mivel x=5 - tel dy/dx=48/5² MRS=1,92 Y termék 48db A jószágkosár A jószágkosárból B jószágkosárba a meredekség: y termék csökkent 15-tel, x nőtt 3-mal. 25db B jószágkosár 10db 2db 5db 15db X termék A két haszon változásnak- egyik termék nő akkor a másik csökken- ki kell egyenlítenie egymást, hogy azonos közömbösségi görbén maradjon a fogyasztó: dy*dTU+dxdTU=0 A teljes haszon változásaY ésX termék határhaszna: dy*Mu y +dxMU x =0 A helyettesítés határrátája: MRS = dy / dx = MU x / MU y A

helyettesítés határrátája az alulról konvex közömbösségi görbe mentén folyamatosan csökken, kifejezve a csökkenő élvezetek elvét( Gossen I.) d., A fogyasztó költségvetési egyenese KTGVETÉSI EGYENES: ár*mennyjövedelem p x x+p y y  I Ktgvetési halmaz:azon jószágok halmaza, melyeket a fogyasztó az adott időszak jövedelméből meg tud vásárolni. Ktgvetési egyenes azon jószágok halmaza, amelyeket a fogyasztó jövedelmének teljes elköltése mellett tud megvásárolni. Egyenlete: p x x+p y y = I Hol metszi a tengelyeket az egyenes? Ahol összes pénzét csak az eggyik v csak a másk termékre költi. I/py: a ktgvetési egyenes Y tengellyel vaó metszéspontja. –px/py: az egyenes meredeksége. (P lemez * lemez(db) = I , I / p lemez = lemez (db) Árváltozás hatása az egyenesre: y = I / p y - p x / p y *x Ha megváltozik X termék ára -szorosára: megváltozik az egyenes X tengellyel való metszéspontja I/px-ről I/px-re, azaz

áremelkedés kevesebb terméket vehetünk. És megváltozik az egyenes meredeksége is -px/py-ról -px/py-ra, azaz ha az ár csökken a meredekség is csökken. Y termék I/py pont Tiltott kosarak Ktgvetési egyenes Ktgvetési halmaz =megengedett kosár I/px pont X termék Jövedelemváltozás esetén: a ktgvetési egyenes az eredetivel párhuzamosan mozdul el, jöv. növekedés esetén az origótól távolodva. A ktgvetési egyenesnek I változásával a meredeksége nem változik, csak a tengellyel való metszéspontja. e., Az optimális választás Optimális választás: Egy racionális fogyasztó akkor költi el optimálisan a jövedelmét, ha az általa elérhető jószágkosarak közül azt választja, amelyik a legnagyobb hasznossági szintet jelenti számára. Az optimális jószágkosár kizárólag a fogyasztó kgtvetési egyenesén helyezkedhet el, mivel azzal biztosítja magának a lehető legmagasabb hasznosságérzetet. Y termék I U3 U2 U1 X termék A

helyettesítési határráta = a termékek árának arányával. MRS = d y / d x =p x / p y , a haszonmaximalizáló fogyasztó azt a jószágkombinációt választja, amelyben adott jövedelem mellett a legmagasabb szükségletkielégítést éri el. Gossen II. törvényelevezetés: optimális választás esetén az árak aránya megegyezik a határhasznok arányával: |d x / d y | = MU x /MU y =p x /p y , azaz:MU x /p x =MU y /p y  egységnyi pénzkiadás ugyanakkora hasznosságnövekményt eredményez mindkét termék fogyasztásánál. Gossen II. törvénye kimondja, hogy a fogyasztó akkor költi el optimálisan jövedelmét, ha az utoljára kiadott pénzegység minden termék esetében azonos teljes haszon-növekményt eredményez. Máskép: ha pénz határhaszna minden termék fogyasztásában azonos A fogyasztói kereslet kifejezi, hogy a fogyasztó adott jövedelem és adott árak mellett mekkora mennyiséget kíván egy bizonyos termékből vásárolni. dx = d(p,I) f., A

jövedelemváltozás hatásai a fogyasztói döntésre ( fogyasztói döntés = fogyasztói kereslet) A fogyasztói kereslet kifejezi, hogy a fogyasztó adott jövedelem és adott árak mellett mekkora mennyiséget kíván venni egy bizonyos termékből. A JÖVEDELEMVÁLTOZÁS HATÁSA A KERESLETRE: Feltételezzük, hogy a termék ára változatlan. Tegyük fel, hogy a fogyasztó két termék között választ, és pénzügyi korlátjai a jövedelme: I A jövedelem fogyasztási görbe ICCazon pontok halmaza a y termék fogyasztó jószágterében, amelyek a fogyasztó által ICC optimálisnak tartott jószágkosarakat mutatja adott I1 U3 árak és növekvő jövedelem mellett. Az Engel görbe x termék menny. kifejezi, hogy a fogyasztó mekkora mennyiséget keres jövedelem az adott termékből különböző jövedelem mellett, változatlan árak esetén. Normál jószágnak nevezzük azokat a javakat, melyek keresett mennyisége növekszik a Engel görbe fogyasztó jövedelmének

növekedésével. 0  1 0 menny.Normál jószágok Engel g-ék + meredekségűek x termék Inferior(alacsonyabbrendű) jószágoknak nevezzük az olyan típusú javakat, amelyekből a folyasztó által keresett mennyiség a jövedelem növekedésével csökken.  1 0 Szuperior javak, magasabb rendű javak, nő a jöv. nő a kereslete 1 1 f., Az árváltozás hatásai a fogyasztói döntésre g., Az egyéni keresleti görbe Az ár fogyasztási görbe PCCazon pontok halmaza a Y termék fogy. jószágterében, amelyek a fogy optimális U1 U2 választását tükrözik az egyik termék árának PCC változtatása mellett, feltéve , hogy a másik termék ára és a fogy. jövedelme változatlan I1 I2 X termék Keresleti fgvnek v egyéni keresleti görbének nevezzük azt a fgvt, amely megmutatja, hogy az Px adott termék árának változása, hogyan változtatja meg a termékből vásárolt mennyiséget. A termék Keresleti fgv árának csökkenésére a fogyasztó a

termék X termék fogyasztásának csökkenésével reagál:Giffen jószágok. 5. Keresletrugalmasság a., A piaci keresleti görbe A piaci kereslet egy adott termék iránti összesített kereslet, az egyéni keresletek összesége. Az egyes termékeknek sok fogyasztója van, mindegyiknek van egy egyéni keresleti kapcsolatrendszere (egyéni keresleti görbe), melyek összegzésével kapjuk meg a piaci keresletet (piaci keresleti görbe). Tehát a piaci keresletet úgy kaphatjuk meg, hogy az egyes árakhoz tartozó egyéni keresleteket összesítjük. PL.: Van három fogyasztó, mindegyik az adott X ár mellett Y mennyiségű terméket vesz Ár A kereslete B kereslete C kereslete Piaci kereslet 1 6 10 16 32 2 4 8 13 25 3 2 6 10 18 4 0 4 7 11 5 0 2 4 6 ár piaci keresleti görbe egyéni keresleti görbék DA DB DC Keresett mennyiség A piaci keresleti függvény alakja és folytonossága az egyéni keresleti függvényektől függ. A piaci keresleti függvény jobbra

tolódik, ha nő a fogyasztók száma, vagy bármely okból jobbra tolódnak az egyéni keresleti függvények (pl.: jövedelem növekedésénél). Kiegészítés: nem kötelező!: A FOGYASZTÓI TÖBBLET Mivel az egyes fogyasztók különbözőképpen értékelik az egyes javakat, ezért eltérő az az összeg, amelyet maximálisan hajlandóak fizetni a termék egyes mennyiségéért. Rezervációs ár: az az ár, amelyet egy fogyasztó maximálisan hajlandó fizetni egy adott termékért. A piacon azonban minden vevő azonos árat fizet a termékért (P E ). X termék ára P max FOGYASZTÓI TÖBBLET P A keresleti függvény tényleges kiadás x X termék mennyisége A keresleti függvény szerint vannak olyan vevők, akik drágábban is megvették volna a terméket, mint az egyensúlyi ár (p-A), nekik felszabadult a pénzük, másra költhetik. Fogyasztói többlet: azon pénzösszegek különbsége, amelyet a fogyasztó maximálisan hajlandó lenne fizetni a termékért

valamint ténylegesen fizetendő összeg különbsége. b., Rugalmassági mutatók számítása és értelmezése A rugalmassági mutató azt mutatja meg, hogy az egyik változó 1%-nyi változtatása -ceteris paribus- hány százalékkal változtatja meg a másik változó értékét. A rugalmasság tehát mindig százalékos változásokat hasonlít össze. Jelölése (elaszticitás):  (epszilon); egy kis indexszel jelöljük, hogy melyik fajtájáról van szó. Kereslet-rugalmasság három fajtája: - ár-rugalmasság: az árváltozás keresletre gyakorolt hatását mutatja, - kereszt ár-rugalmasság: egy másik termék árváltozása adott termék keresletére, - jövedelem-rugalmasság: a jövedelemváltozás keresletre gyakorolt hatását mutatja. Ha van egy keresleti függvényem, és azt akarom megvizsgálni, hogy a P 1 -ről P 2 -re való árváltozás esetén hogyan reagálnak a vevők százalékosan (nem abszolút mértékben), akkor a függvény egy szakaszát, egy

ívét nézem, ezért úgy hívják ezt, hogy ívrugalmasság. A KERESLET ÁRRUGALMASSÁGA: A kereslet árrugalmassága azt mutatja meg, hogy a termék árának egy százalékos változása (ceteris paribus) hány százalékkal változtatja meg a kereslet értékét. Jelölése:  p  p = keresett-mennyiség (Q) százalékos változása / ár (P) százalékos változása Az abszolút változás tényleges mennyiségi változást jelent, amit deltával () szoktak jelölni. Pl.: P = P 1 - P 0 Ebből úgy lesz százalékos változás, hogy a két érték számtani átlagához viszonyítom. Ezt jelölhetjük egy vonalkával a tetején: P = (P 1 +P 0 )/2 Q*100 P*100 Q (P 1 +P 2 )  P = (Q 1 +Q 2 )/2] / (P 1 +P 2 )/2 = P * (Q 1 +Q 2 ) Normál esetben, mivel ellentétesen változik az ár és a mennyiség (áremelkedés mennyiségi csökkenéssel jár együtt), ezért az árrugalmasság negatív előjelű, így bele szoktuk tenni egy abszolútjelbe. ÁRRUGALMASSÁG

KÜLÖNBÖZŐ ESETEI: 1. | P | = 0 - Teljesen rugalmatlan a kereslet: az ár változásának hatására a fogyasztó nem változtatja a keresletét, azaz a termék kereslete független az ártól (pl.: létfontosságú termékek). Bármilyen árat alkalmaz, a keresett mennyiség nem változik  nincs abszolút változás (a tört számlálója nulla)  a rugalmassági érték () is nulla lesz. Nem nagyon fordul elő. P Q 1. 0 < | P | < 1 - Rugalmatlan kereslet (nem teljesen rugalmatlan): Az áremelésnél kisebb mértékben csökkentették a keresletet (pl.: alapvető cikkek) Az ár egy százalékos növekedésének hatására a fogyasztó kevesebb, mint egy százalékkal növeli meg a termékből vásárolt mennyiséget. Itt érdemes árat emelni (így a vállalat bevétele növelhető), és nem érdemes árat csökkenteni a vállalat szempontjából - kivétel, ha nem tudja eladni a terméket (raktáron áll), és a raktározási költsége magasabb, mint a

kiszámolt vesztesége. P Q 1. | P | = 1 - Egységnyi rugalmasság esete: pontosan ugyanolyan százalékkal változik a kereslet, mint az ár. Ilyenkor a vállalat bevétele nem változik az áremeléssel P Q 1. | P | >1 - Rugalmas kereslet: rugalmasan reagálnak a vásárlók (pl: műszaki cikkek) Az ár egy százalékos növekedésének hatására a fogyasztó több, mint egy százalékkal növeli meg a termékből vásárolt mennyiséget. Itt érdemes árat csökkenteni, mert 1%-os árcsökkentéssel több mint 1%-os keresletnövekedés adódik (nagyobb mértékben nő a keresett mennyiség), viszont nem érdemes árat emelni, mert csökkenni fog a bevételük. P Q 1. | P | =  - Végtelenül rugalmas kereslet: egy bizonyos árszinten bármennyit hajlandók megvenni a vevők. P Q A KERESLET KERESZT-ÁRRUGALMASSÁGA A kereszt-árrugalmasság azt mutatja meg, hogy az egyik termék árának (P y ) egy százalékos változása - ceteris paribus – hány

százalékkal változtatja meg a másik termék keresetét (Qx). A különbség a sima árrugalmassághoz képest, hogy itt egy másik termék árát szerepeltetjük.  P(y)Qx = Q x %-os változása / P y %-os változása Q x (P y1 +P y2 )  P(y)Qx = P y * (Q x1 +Q x2 ) KERESZT-ÁRRUGALMASSÁG KÜLÖNBÖZŐ ESETEI: Vannak helyettesítő-, kiegészítő-, vagy független kapcsolatok: 1.  P(y) < 0 - Ha negatív eredményt kapunk, akkor kiegészítő kapcsolat van a két termék között. Az y termék árának emelkedése (P y ) miatt x termék kereslete csökken(Q x ) Valószínű, hogy y-ból és x-ből is kevesebbet vesz, hiszen együtt szokta használni ezeket. 2.  P(y) > 0 - Ha pozitív eredményt kapunk, helyettesítő kapcsolatról beszélhetünk Ilyenkor az y termék árnövekedése (P y ) miatt x termékből többet vesznek (Q x ) a fogyasztók, helyettesítik (azt jelenti, hogy a két termék minőségileg hasonlít egymáshoz). Pl.: mosóporok

3.  P(y) = 0 - függetlenek a termékek egymástól Az y termék árának változtatása nem befolyásolja az x termék keresletét. A pozitív vagy negatív értéktől (helyettesítő vagy kiegészítő kapcsolattól) függetlenül lehet rugalmas és rugalmatlan is a kereslet. Tehát az előjel tájékoztat a kapcsolatokról, de attól lehet rugalmas vagy rugalmatlan (az érték lehet egynél kisebb, vagy egynél nagyobb). A KERESLET JÖVEDELEMRUGALMASSÁGA A kereslet jövedelemrugalmassága megmutatja, hogy a jövedelem értékének egy százalékos változtatása – ceteris paribus – hány százalékkal változtatja meg a kereslet értékét. A képlet ugyanaz, mint az előbb, csak P helyett I van:  I = Qx %-os változása / I %-os változása  I = Q/I * (I 1 +I 2 )/(Q 1 +Q 2 ) c., A termékek csoportosítása a rugalmassági mutatók alapján A JÖVEDELEMRUGALMASSÁG KÜLÖNBÖZŐ ESETEI: - Ha negatív eredményt kapunk, akkor ez alacsonyabb rendű

(inferior) 1.  I < 0 termék. A jövedelem 1%-os növekedésével a kereslet csökkent 2.  I = 0 - A kereslet független a jövedelemtől. 3. 0 <  I < 1 - Ha a rugalmassági érték nulla és egy között van, akkor ez egy normál termék. Reagáltak a vevők az 1 %-os jövedelem növekedésére, de kevesebb mint 1 %-kal nő a vásárlás. 4.  I > 1 - Ha a rugalmassági érték nagyobb, mint egy, akkor luxustermék: a fogyasztó 1 %-os jövedelem növekedése esetén több, mint 1 %-kal többet vásárol a termékből. Az Engel-görbe alakja, formája pontosan mutatja, hogy melyik fajta termék lehet: I inferor normál luxus Q - normál termék: pozitívan megy felfelé, inferior termék: visszahajlik egy bizonyos pont után, luxus termék: a jövedelemnél gyorsabb ütemben növekszik a vásárlás. 6. Gazdasági elemzések a költségoldalról Költség mindazon ráfordítás pénzben kifejezve, ami a termelés során felmerül. A döntési lehetőség

és a költségek Amikor egy megtermelt termék költségit elemezzük, akkor a múltbeli folyamatok, a már megtörtént ráfordítások nagyságát kívánjuk meghatározni. A vállalkozó és a közgazdász azonban döntései során nem a múltat akarja elsősorban elemezni, hanem a várható eseményeket, a várható ráfordításokat és a lehetséges költségeket igyekszik számba venni. A gazdasági döntések során tehát az alternatív költségeket, az opportunity costot kell felmérni. Alternatív költség Az alternatív költség legtágabb értelemben azokat a lehetőségeket jelenti, amelyeket a vállalat elveszít azzal, ha erőforrásait nem a legjobban használja fel. Az alternatív költség tartalmazza a tényleges kiadásokat is, de sokkal több és tágabb annál. A költségeket először is aszerint kell csoportosítanunk, múltbeliek, tehát már megtörtént kiadásokat jelentenek-e, vagy pedig alternatív jellegűek, vagyis még dönthetünk a nagyságát

meghatározó tényezőkről, valamilyen lehetséges kiadásról van szó. Az alternatív költség fogalmát kétféle értelemben használjuk: egy tágabb értelemben, amikor minden feláldozott lehetőség költségként értelmezendő, és egy szűkebb értelemben, amikor egy megvalósult termelés költségein belül megkülönböztetjük a tényleges kiadásokat a feláldozott lehetőségektől. Elsüllyedt költség (sunk cost) azok a kiadások, amelyek már megtörténtek és adott időpontban már nem változtathatóak meg. Ezeket a költségeket szokták elveszett kiadásoknak vagy múltbeli költségeknek is nevezni. Az elsüllyedt költségeket minden esetben elszámolhatjuk, pontosan felmérhetjük, vizsgálatukkal a vállalat pénzügyi helyzetét jellemezhetjük. A múltbeli költségeket a számvitel elemzi, ezért ezeket a költségeket számviteli költségeknek is nevezhetjük. Számviteli költségnek nevezzük azokat ráfordításokat, amelyek az adott termeléssel

kapcsolatban pénzkiadást jelentettek és a könyvelésben elszámolhatók. Alternatív költségek szűkebb értelemben mindazok a lehetséges kiadások, amelyek egy termék előállításához szükséges erőforrások megszerzésével kapcsolatban felmerülhetnek A termelés gazdasági költségei mindazok az elsüllyedt és alternatív költségek, amelyek a termelés során fölmerülhetnek. Egy vállalatnál mindig vannak elsüllyedt és alternatív költségek. Ezek arány attól függ, hogy milyen időtávra mérlegeljük a helyzetet. Az időtáv tehát nem egyszerűen naptári időt jelent, hanem gazdasági döntési lehetőségeket. A gazdasági időtávok és a költségek A költségek szempontjából a piaci időtáv azt jelenti, hogy minden költségünk elsüllyedt költség, azokon már nem tudunk változtatni. A rövid távon költségeink egy része elsüllyedt költség, más része pedig alternatív, hiszen a termelési tényezők egy részének nagysága és

összetétele adott, más csoportjait viszont meg tudjuk változtatni. Hosszú távon minden termelési tényezőt meg tudunk változtatni, ezért minden költségünk alternatív költség. A tőkebefektetés költségigényének meghatározása A ráfordítások egy része a terelés előtt merül fel, ugyanis ahhoz, hogy termelni tudjunk meg kell venni hozzá a szükséges eszközöket, ez hívjuk tőkebefektetésnek. Meg kell vásárolni a termeléshez szükséges gépeket, berendezéseket, épületeket, eszközöket. Ezek tényleges kiadások a termelés megkezdése előtt merülnek fel, és nem a termelési periódusban, ez a tőkebefektetés költségigénye. Ezeket a költségeket két nagy csoportra bonthatjuk szét: - befektetett eszközök: azok az eszközök, amelyek a vállalkozás életét egy éven túl szolgálják. Ezek megtérülése- amikor leírható költségként - az értékcsökkenésen keresztül realizálható. - Forgóeszközök: azok az eszközök , amiket a

vállalkozás termelése során egy éven belül, azaz rövid távon használ el. Ezek a költségek azonnal leírhatók, így rögtön megtérülő költségek. Lekötött tőke és a folyó költség A termelés megindításához szükséges egyszeri, nagy összegű és fokozatosan megtérülő ráfordításokat lekötött (befektetett) tőkének nevezzük. Ha a termelés már megindult - beszereztük a szükséges gépeket, berendezéseket, stb. - akkor a lekötött tőke már elveszett költség, hiszen ezen már nem tudunk változtatni. Mielőtt a befektetésre sor kerül, addig ezek a ráfordítások is alternatív költségek. Az adott évben felmerülő és a termékek eladásából még ugyanezen időszak alatt megtérülő ráfordításokat folyó költségnek nevezzük. A folyó költségek tartalmazzák a forgóeszközökre fordított kiadásokat és az értékcsökkenési leírást. A folyó költséges és a befektetett tőke tehát nem egymást kiegészítő, hanem

egymást részben átfedő kiadások. Egy vállalkozás jövedelmezőségi helyzetének elemzése A termeléshez három tényező kell: munka, tőke és a kettőt kombináló vállalkozó (tehát a vállalkozás éppen olyan termelési tényező, mint a tőke és a munka). - Ha egy vállalkozás kis méretű akkor a vállalkozó személye az, aki a vállalkozást megtervezte, létrehozta és irányítja (legtöbbször tulajdonos is) - Nagyvállalatok esetén nem lehet igazán megmondani, hogy ki a vállalkozó, hiszen a döntéseket többen hozzák, a vállalkozás szervezését többen végzik, a kockázatot gyakran nem azok vállalják, akik a döntéseket hozzák (pl.: menedzserek), és a keletkező gazdasági profit is több szereplő között oszlik meg (egy rt-nek több ezer tulajdonosa lehet). A vállalkozó összes ktge a munkavállalóknak (P L *L) és a tőketulajdonosoknak (P K K) kifizetett jövedelem: TC = P L *L + P K K A profitot az összbevétel és összktg

különbségéből kapjuk meg: T = TR – TC Átrendezve: TR = T + TC = T + P L *L + P K K Ekkor végül is a profit nem más, mint a maradék jövedelem (rezidium) – a bevételnek az a része, ami a vállalkozói képesség díjazására maradt (a munka és a tőke kifizetése után). A vállalkozás jövedelme tehát a termelt termékek és a többi termelési tényező piacának alakulásától függ (nem a vállalkozási tevékenység keresletének és kínálatának hatására alakul). Tökéletes verseny esetében a gazdasági profit csak átmeneti jelenség, hosszú távon nulla az értéke. Ilyenkor a tőke és a munka teljesen kimeríti a bevételt – ez a kimerítési elmélet Versenypiacon így a vállalkozói jövedelem hosszú távon nulla lenne, de ekkor miért termelnének, dolgoznának a vállalkozók?! Az azonban biztos, hogy a vállalkozói jövedelem egyik eleme a gazdasági profit. A képletből látható, hogy minden tényező annyit kap a bevételből,

amennyivel annak létrehozásához hozzájárult. A költségek és a profit kapcsolata Minden vállalat célja a profitszerzés. A költségek elemzésének és csoportosításának is az a célja, hogy a vállalkozás jövedelmezőségét megállapíthassuk. A költségek és profitok kapcsolata: gazdasági költségek explicit költségek elszámolható implicit ktg-ek normál profit számviteli költségek gazdasági profit ÁRBEVÉTEL számviteli profit Azokat a költségeket, amelyek adott időszakban közvetlen pénzkifizetést igényelnek, explicit (kifejezett) költségeknek nevezzük. Az adott időszakban felhasznált erőforrások azon ráfordításait, amelyek az adott időszakban nem járnak közvetlen pénzmozgásokkal, implicit (rejtett) költségnek nevezzük. Az implicit költségek egy része elszámolható, számviteli költség, másik része nem elszámolható, alternatív költség. Számviteli költségnek nevezzük azokat a ráfordításokat, amelyeket a

könyvekben el lehet számolni: az explicit költségeket és az elszámolható implicit költségeket. Az összbevétel és a számviteli költségek különbségét számviteli profitnak nevezzük. A normálprofit a vállalkozás tulajdonában lévő erőforrások alternatív költsége, a következő legjobb felhasználási lehetőség jövedelme. A termelés gazdasági költségei tartalmazzák az összes alternatív költséget, azaz az explicit és implicit költségek összességét. A gazdasági profit az összes bevétel és a gazdasági költségek különbsége. 7. A vállalat alkalmazkodása a tökéletesen versenyző piachoz A piacot akkor tekintjük versenypiacnak, ha egy – egy eladó nem vagy nagyon csekély mértékben tudja befolyásolni az árakat és a piac egyéb jellemzőit. Tökéletes verseny akkor létezik, ha az iparág piacát az alábbi tulajdonságok jellemzik 1. 2. 3. 4. 5. a termékek nem különböznek egymástól a vevők számára közömbösek

az eladók a sok eladó és vevő miatt az értékesítési részesedés nagyon csekély a be vagy kilépésnek nincsenek korlátai a vállalatok árelfogadók, nem képesek a piaci árat befolyásolni Teljes bevétel és határbevétel Az összbevétel vagy teljes bevétel a termékek eladásából származó teljes összeg, az eladott mennyiség és az ár szorzata. Jele: TR (total revenue) Képletben: TR (Q) = P × Q A versenyző vállalat összbevétele csak az eladott mennyiségtől függ. Függvénye egy vízszintes egyenes, mivel akármennyit értékesít, a kereslet azt képes változatlan áron felvenni. Határbevétel az a bevételváltozás, ami az eladások egy-egységgel való növeléséből származik. Jele: MR (marginal revenue) Számítása: az összbevétel változását elosztjuk a termelés változásával. MR = Δ TR / Δ Q Versenyző vállalat esetében a határbevétel mindig azonos a piaci árral MR = Δ TR / Δ Q = P A vállalatnak mindaddig érdemes növelnie

a termelést, amíg a határbevétel nagyobb mint a határköltség. Teljes profit és határprofit Az összprofit egy eladott termelési mennyiség eladásából szárma összbevétel és az adott mennyiség előállításához szükséges összköltség különbsége. Jele: Tπ Képlete: Tπ = TR - TC Az összprofitnak a termelés egységnyi változásából adódó növekményét határprofitnak nevezzük. A határprofit megmutatja, hogy mennyivel változik az összprofit, ha a termelést egy-egy egységgel növeljük. Jele: Mπ Számítása: összprofit változása osztva a termelés változásával vagy határbevételből kivonjuk a határköltséget. Képletben: Mπ = Δ Tπ / Δ Q = MR - MC Profitmaximalizálás adott árak mellett az összköltség ismeretében, illetve az egységköltségek alapján. A vállalat csak a gazdasági profitot tekintheti a vállalkozás végső eredményének. Ezért összköltség alatt az összes gazdasági profitot értjük. Az összbevétel

és összköltség különbségeként számított profit pedig a gazdasági profittal azonos. Az összköltség alatt az összes gazdasági költséget értjük, míg a gazdasági profitot röviden profitnak fogjuk nevezni. A versenyző vállalat összprofitja akkora termelésnél maximális, ahol az összbevétel és az összköltség különbsége a legnagyobb. Grafikus ábrázolás esetén az összköltség függvényhez egy olyan érintőt húzunk, amelyik párhuzamos az összbevétellel, az pontosan a maximálisprofitot biztosító termelésnél fogja érteni az összköltség függvényt. Profitmaximalizálás az egységköltségek alapján Az ár mindig a termelés egységére vonatkozik. Az összköltségfüggvényből levonhatjuk a termékegységre jutó költségeket. Az összköltség függvényből meghatározhatjuk az átlagos költséget, az átlagos változó költséget és a határköltséget is. A maximális profitot biztosító termelésnél az ár megegyezik a

határköltséggel. A maximális profitot biztosító termelésnél a határprofit 0, tehát a határbevétel megegyezik a határköltséggel. Profitmaximum feltétele A vállalat tőkeállománya adott és azt a munkamennyiséget kell kiválasztania, amely mellett maximális profitot realizálhat. A profit nagyságát az összbevétel és összköltség különbsége adja. Mivel az összbevétel és az összköltség is a kibocsátás függvénye, ezért az összprofit is annak függvényében alakul. π (Q) = TR (Q) – TC (Q) a profit akkor maximális, ha egy pótlólagos egység kibocsátás már nem növeli az összprofitot, azaz ahol az összprofit függvényt Q szerinti deriváltja 0. Az összprofitnak a termelés egységnyi változásából adódó növekményét határprofitnak nevezzük. Az összprofit tehát akkor maximális, ha a határprofit 0. dπ (Q) = dTR (Q) – dTC (Q) = 0 dQ dQ dQ Mivel az összbevétel Q szerinti deriváltja a határbevétel, amelynek nagysága

versenyző vállalat esetében a piaci árral azonos, az összköltség Q szerinti deriváltja pedig a határköltség, ezért a fenti feltétel a következő összefüggést eredményezi: MR (Q) = P = MC (Q) Fedezeti pont és üzemszüneti pont Azt a termelés-költség-ár kombinációt, ahol a költség megegyezik az átlagköltséggel és az árral, fedezeti pontnak nevezzük. Ez a kombináció biztosítja minden költség fedezetét, de nem biztosít gazdasági profitot Összefoglalva:  Ha a piaci ár alacsonyabb mint az átlagos változóköltség minimuma, akkor a vállalat kilép a piacról.  Ha az ár magasabb, mint az átlagos változóköltség, de alacsonyabb, mint az átlagköltség minimuma, akkor a vállalat rövid távon fenntarthatja a termelést. Ekkor a veszteség minimumát az a termékmennyiség biztosítja, amely mellett az ár megegyezik a határköltséggel.  Ha az ár magasabb, mint az átlagköltség, akkor a vállalat gazdasági profitot

realizál. A maximális profit azon kibocsátás mellett alakul ki, ahol az ár megegyezik a határköltséggel. Azt a termelés-költség-ár kombinációt, ahol az ár megegyezik az átlagos változó költséggel és a határköltséggel, üzembezárási pontnak nevezik. A gazdasági profit és a veszteség nagysága A vállalat csak akkor tudja összes gazdasági költségeit realizálni. Ha az ár eléri vagy meghaladja az átlagköltség minimális nagyságát. Ha az ár ennél kisebb, akkor vállalat veszteséges. Ebben az esetben a vállalat arra törekedhet, hogy veszteségét minimalizálja. A határköltség és az ár egyezőségén alapuló optimalizálási elvet nem csak nyereséges, hanem veszteséges termelés esetén is használhatjuk. Ilyenkor az árral egyező ha árköltség melletti termelés a minimális veszteséget biztosítja a vállalat számára. Ha az ár az üzemszüneti és a fedezeti pont között van, akkor a vállalat számára szintén a

határköltség határozza meg a legkedvezőbb termelési nagyságot. Ha az ár megegyezik a határköltséggel, akkor a veszteség minimális. A tökéletesen versenyző vállalat piaci alkalmazkodásának lényege Hosszú távon egyetlen vállalat sem lehet veszteséges, hiszen ha nem realizálja az állandó költségeket, akkor nem tudja biztosítani a tőke állomány megújítását. Ha a vállalat profitja nulla, akkor az nem jelenti azt, hogy a számviteli profitja is nulla. Ez azt jelenti, hogy éppen annyi bevételt realizált, ami fedezi a tényleges és arternatív költségeit. Minden vállalat arra törekszik, hogy minél több gazdasági profitot realizáljon. Ha egy iparágban a vállalatok nem realizálnak gazdasági profitot, akkor a cégek nem akarják elhagyni az ágazatot, de a kívülállók sem akarnak belépni a piacra. Így a piaci egyensúly stabilizálódik. Tökéletes versenyben a hosszú távú egyensúly kialakulásának három feltétele van: 1. Az

iparág minden vállalata maximalizálja profitját 2. Egyetlen vállalat se legyen érdekelt abban, hogy ki vagy be lépjen a piacra, vagyis egyetlen vállalat se realizáljon gazdasági profitot. 3. Egyensúlyi ár alakuljon ki, azaz adott ár mellett a kínált mennyiség azonos legyen a keresett mennyiséggel. A vállalat rövid távú kínálati függvénye Egy vállalat kínálati függvénye azt fejezi ki, hogy mennyit akar termelni a különböző árak mellett. Addig növeli a termelést, amíg az ár meg nem egyezik a határköltséggel, és kilép a piacról, ha az ár alacsonyabb, mint az átlagos változóköltség minimuma. Ha az ár növekszik akkor a vállalat ismét addig növeli termelését, amíg a határköltség el nem éri az árat. A versenyző vállalat kínálati függvénye nem más, mint a határköltségfüggvényének az átlagos váltóköltség minimuma felett lévő szakasza. Ha az ár kisebb, mint az átlagos váltóköltség minimuma, akkor a

vállalat nem termel. A versenyző vállalat rövidtávú kínálati függvénye pozitív meredekségű, mert a határköltség a termelés növekedésével növekszik. Ennek oka az, hogy rövid távon a termelési tényezők hozadéka csökken. A versenyző vállalat kínálati függvénye nem más, mint a határköltség-függvénynek az átlagos változóköltség felett lévő szakasza. Ha az ár kisebb, mint az átlagos változóköltség minimuma, akkor a vállalat nem termel. 8. A monopolpiac A monopolpiac jellemzői A fogyasztási cikkek többsége nem teljesen homogén, a termelők megkölünböztetik termékeiket. Az árverseny szúk hat, a termelők megkölünböztetik termékeiket Az árverseny szűk határok között mozog. A verseny elsősorban a termékekkel és szolgáltatásokkal folyik Azt a piaci szerkezetet, ahol a termékeket megkülönböztetik, de a piaci szereplők száma nagy, gazdasági erejük csekély és a piacra való be- és kiáramlás szabad,

monopolisztikus versenynek nevezzük A monopoliumok kialakulását elősegítő tényezők A vllalatnak képesnek kell lennie belépési korlátok felállítására. Az adott iparágbana monopólium alakul ki, ha törvény, vagy jogszabály biztosítja a vállalat számára a belépési korlátot. Az állam engedélyhez köti egyrs tevékenységek végzését Szabadalmi jogok: védelme az állami engedélyezéshez hasonló. Addig áramlanak új vállalatok, amíg lehetőség van pozitív prifit realizálására. Arra ösztönzi az innovatív hajlamú vállalatokat, hogy forradalmi újításokkal segítsék a társadalom és a gazdaság fejlődését. Az erőforrások fölött az ellenőrzési jogokat egyetlen vállalat gyakorolja. Jelentős többletköltséget okozunk a potenciális versenytársnak, amely adott esetben már irreálissá teszi a belépési szándékot. Monopolium jöhet létre,ha egyetlen vállalat alacsonyabb átlagköltségen kínálja termékét. Ezt a vállalatot

természetes monopoliumnak nevezzük. Természetes monopoliumnak nevezzük azt az iparágat, amely a méretgazdaságosság előnyét kihasználva lehetővé teszi egy vállalalt számára azt, hogy a teljes piaci outputot alacsonyabb átlagköltségen termelje meg, mint két vagy több vállalat bármely kombinációja. A piacra való belépés korlátozása A piacra való belépést a következő tényezők akadályozhatják meg:  A belépés legfontosabb korlátja gazdasági jellegű. Ilyen korlát lép fel az un természetes monopilium esetén.  A vállalatok szabadalmakkal védik termékeiket és termelési eljárásaikat, ezzel megakadályozva más vállalatok behatolását az iparágba.  Az állam bizonyos helyzetekben maga teremt monoolhelyzetet azzal, hogy bizonyos tevékenységeket csak állami engedéllyel lehet végezni.  Természeti források korlátozott számának való birtokba vétele.  Külföldi termelők kizárása a hazai piacról. A vámok,

behozatali engedélyek mind a belföldi termelőket védik a nemzetközi versenytől.  A versenypiac részvevői stámuktól függetlenűl is képesek lehetnek arra, hogy megegyezéssel monopoliste helyzetet teremtsenek. Ezek közül a leggyakrabban alkalmazott eszköz a kartell. A kartell a vllalatok közötti megegyezés, szövetség, amelynek célja a profit növelése, eszköze pedig a piaci verseny korlátozása és az árak növelése.  Szélső esetben més törvénytelen eszközöktől sem riadnak vissza a vállalatok, hogy a versenytrsaka távoltartsák. A monopolium profitmaximalizlása A monopólium egyedűl elégíti ki a teljes iparági keresletet, ezért egy csökkekő kereseti fügvénnyel kel számolnia.Ha növeli terméke eladásaitazt csak csökkenő árak mellett tudja megtenni.Az eladások növekedésével az összbevétel nem feltétlenűl növekszik Az összbevételt ibden termékegység eladsa növeli, de csökkenti az eladásiárak növekedése.

Monopolium esetén az összbevétel és a határbevétel a következő tulajdonságokkalrendelkezik:      Az összbevétel egy darabig növekszik, majd elkezd csökkeni. A határbevétel nem azonos a piaci árrral, mert a monopolium számára a paci r nem adottság. A határbevétel folyamatosan csökken, és mindig kisebb, mint az érvényes piaci ár. Ha az összbevétel eléri a maximumát, akkor a határbevétel 0 lesz. Ha az összbevétel csökken, a határbevétel negatív. A monopoliumnak abban az tartományban kell kialakítani, ahol a határbevétel még még pozitív. A maximális profitot biztosító ár eladási mennyiség megállapításához ismernünk kell a költségek alakulását is. Egy monopolpiac mindíg az aktuális kereshethez igazodik, így nem bízhat a piac válltozásaiban, a fix költségek hosszú távú megtérülésében. A profitmaximalizálás során az összes költség megtérülésére törekszik. Az összprofit akkor maximális, ha

a határkölség megegyezik a határbevétellel. A maximális profitot biztosító kínálati mennyiséget a monopólium a határköltség és a határbevétel metszéspontjában alakítja ki. Ezt a mennyiséget olyan áron fogja kínálni, amilyen árat a vevők hajlandóak fizetni érte: az árat tehát a keresleti függvény segítségével határozza meg. A teljes bevétel és hatrbevétel Az összbevétel egy darabig nő, majd elkezd csokkenni. Ennek megfelelően a határbevétel egy bizinyos mennyiségig pozitív, majd negatív lesz. Ha a monopolium csökkenti az áakat, akkor az árcsökkentés miatt csökkenni fog az összbevétele. Alacsonyabb ár mellett azonban több terméket tud eladni, így a nagyobb eladási mennyiség növeli az összbevételt. A keresleti függvény egyes szakaszain eltérő lesz a bevételt növelő és a bevételt csökkentő hatás. A határbevétel midig kisebb, mint a piaci ár, ezárt a maximális profithoz tartozó piaci ár is mindig

nagyobb, mint a határköltség. Határbevétel = összbevétel – változás mennyiség- változás A monopólium kínálata rövid távon Az ár mindí nagyobb lesz, mint a határkölség. Az árat a keresleti fügvény határozza meg, így a kínálat a keresettől és a határköltégtől is függ. Minden piaci helyzetben újra és újra meg kellhatározni a maximális profitot biztosító kínálatot.Monopólium esetében a vállalatnak nincs pontosan meghatározható kínálati fügvénye, csak a kínálat meghatározásának módszere adott. Ha az ár nagyobb, mint a határköltség, még egyátalán nem biztos,hogy az ár egyben nagyobb az átlagos válltozó költségnél vagy átlagköltségnél is. Rövid távon a monopólium nem tartja fenn termelését, ha az ár nem fedezi a válltozó költségeket. Rövid távon a monopólium is az üzemszüneti pontnak megfelelő ár és termékmennyiség mellett lép be a piacra ill. lép ki a piacról Az üzemszüneti pont által

meghatározott kínálati korlát a monopólium helyzetét másképpen befolyásolja és más fajta következménnyekkel jár, mint a tökéletes versenyben. Ha a termék kereslete úgy változik, hogy az ár csökken és közeledik az üzemszüneti ponthoz, akkor a monopólium megprobálja megakadájozni a további árcsökkenást: igyekszik csükkenteni a költségeket vagy különböző eszközökkel serkenteni a keresletet. Ha az ár nagyobb, mint at átlagog változű költség, de kisebb mint az átlagköltség akkor a monopólium rövid távon veszteséges lesz. Ilyen helyzetben a monopólium is csak a veszteségeinek minimalizálására törekedhet. Tökéletes verseny esetén tartósan nem maradhat fenn veszteség, ilyenkor a költségeken vagy a keresleten kell változtatni. Ha még így sem képes a veszteséget eltüntetni, akkor hosszú távon fel kell hagyni a termeléssel. A monopólium és a tökéletes verseny összehasonlítása Az üsszehasonlítás legfontosabb

szempontja, hogy melyik megoldás teszi lehetővé a magasabb szintű szükségletkielégítést. Azt fogjuk elemezni, milyen különbség adódig a piaci egyensúlyt biztosító árban és mennyiségben, ha ugyanazt a piaci keresetet tökéletes verseny vállalatai vagy egyetlen monopólium elégíti ki. Ezért azt feltételezzük, hogy a monopólium ugyanolyan költség- függvénnyel rendelkezik, mint a versenyző vállaltok összesített költségfüggvénye, és hogy a határköltség állandó ás megegyezik az átlagköltséggel. Az állandó nagyságú határköltség azt jelenti, hogy bármilyen termelési szinten ugyanannyival változik az összköltség, ha egy-egy egységgel növeljük a termelést. Ekkor az összköltségfüggvény lineáris, az átlagköltség is állandó és megegyezik a határköltséggel Tökéletes versenyben a határbevétel megegyezik az árral, az ár ,megegyezik az átlagköltséggel. A vállalatok csak normálprifitot realizálnak

Monopólium esetén a termelés a határbevétel és határköltség függvények metszéspontjában alakul, amin bizonyosan kisebb lesz, mint a tökéletes verseny iparági kínálata. A vállalati és iparági kínálat egbeesik. A monopólium jelenléte miatt elveszett fogyasztói többletet holtteher veszteségnek nevezzük. Azt a társadalmi veszteséget, amely kizárólag abból fakad, hogy at adott piacon nem tökéletesen versenyző vállalatok, hanem monopólium működik holtteher veszteségnek nevezzük. Összegezve:  Ha az iparágban a piaci kereslet egyetlen termelő elégíti ki, akkor kevesebet fog kínálni, magasabb áron, mint a tökéletes verseny vállalatai.  A termelés alacsonyabb szintje miatt kisebb lesz a fogyasztói többlet. A kieső fogyasztói többlet egy része a monopólium gazdasági profitjává válik, egy része pedig elvész a gazdaság számára, holtteher veszteség lesz. A tökéletes verseny és a monopólium lehetséges

költségeinek összehasonlítása: A monopólium a nagyobb termelési méretekből adódó előnyök alapján képes megnövelni az iparág termelési lehetőségeit. Nagyobb tőkeerejük következtében többet tudnak kztatásra, fejlesztásre fordítani, mint a kisvállalatok, ezért több technikai újítás keletkezik, ezek növelik a hatékonyságot és természetesen csökkentik a költségeket. A monopólium tetemes gazdasági profitra tehet szert, ez olyan termékmennyiségből származik, amelyik a monopólium nélkül nem is jött volna létre. Ezért nem mondhatjuk azt egyértelműen, hogy a monopólium gazdaságilag kevésbé hatékony, mint a tökéletes verseny. Tökéletesen versenyző vállalatnál vállalatunk azt a mennyiséget fogja termelni, ahol a piaci kereslet egyenlő a piaci kínálattal. A monopóliumnem árelfogadó, határbevételi függvényét a kereseti függvényből vezetheti le, és mivel a profitmaximalizáló, azt az outputot fogja termelni, amely

kielégíti az MR (Q) = MC (Q) egyelőséget, ehhez pedig a legmagasabb árat rendeli. Összehasonlítva a tökéletes verseny esetével három igen szembetűnő különbség mutatkozik:  A monopólium kisebb outputot állít élő, mint a tökéletesen versenyző iparág.  Az általa termelt mennyiséget a monopólium magasabb áron értékesíti.  A monopólium a tökéletes versenynél fogyasztói többletként jelentkező érték egy részét lefölözi, azaz termelői többletté alakítja. 9. A tényező piac sajátosságai A termelési tényezők piacán vevők és eladók állnak egymással szemben. A vevők ezen a piacon a vállalatok, akik termékeik előállításához használják fel a termelési tényezőket (inputokat). Az eladók a háztartások , akik a tényeők eladásából szerzett bevételből fedezik szükségleteiket. A termelési tényezők ára a termelési tényezők egységének használatáért fizetett pénzbeni ellenérték, amely a

tulajdonos számára jövedelmet jelent. A termelési tényezők kereslete szármatékos kereslet. A tényezők kereslete és a kereslet törvénye A termelési tényezők kereslete közvetlenül függ azon termékek keresletétől, amelyeket ezen tányezőkkel termelnek. Különboző tényezők keresletében fontos, hogy az adott téyezőt milyen hosszú ideig kell vagy lehet lekötni a termelésben. A termelési tényezők kereslete nem csak a felhasználásával előállított termékek piaci helyzetétől függ, hanem a termelési tényező jellegétől is. A négy termelési tényező közül a munka felhasználása változtatható a legrugalmasabban, a tőkejavak és a ternészeti tényezők keresletét hosszú távú tényezők határozzák meg. Kereslet törvénnye: ha egy temék ára nő csökken az iránta való kereslet A származékos kereslet A termelési tényezők kereslete származékos kereslet, mert keresletének alakulását a segítségével termelt termékek

eladási lehetőségei határozzák meg. A termelési tényezők kereslete közvetlenül függ azon termékek keresletétől, amelyeket ezen tényezőkkel termelnek. Az így meghatározott keresletet származékos keresletnek nevezzük A tényező határköltsége A tényező-határköltség megmutatja, mennyivel változik az összköltség, ha a termelési tényező felhasznált mennyiségét egységnyivel növeljük, azaz a munkafelhasználás egységnyi növekedéséből adódó költségnövekedés. Kiszámítása: a megnövekedett munka-felhasználásból származó költségnövekedést elosztjuk a munkamennyiség növekedésével Jele: MFC L (marginal factor cos/labour ) Képletben: MFC L = ∆TC / ∆L (költségnövekmény / tényezőnövekmény) Versenyző vállalat esetében a munka tényező-határköltsége megegyezik a munka egységárával: MFC L = P L Ha a tőkeállomány nagysága adott: ∆TC / ∆L = MC × MP L Határtermék-bevétel A határtermék-bevétel

megmutatja, hogy mennyivel változik az összbevétel, ha a termelési tényező mennyiségét egységnyivel növeljük. Kiszámítása: a munka mennyiségének növekedéséből származó bevétel-növekedést elosztjuk a munka mennyiségének növekedésével. Jele: MRP L (marginal revenue product/labour) Képletben: MRP L = ∆TR / ∆L A határtermék-bevétel számítása más módszerrel: Megnézzük mennyivel növeli a pótlólagos munkamennyiség a termelést és ezt a termelésváltozást megszorozzuk az output árával. Képlete: MRP L = ∆TP / ∆L × P = MP L × P Optimális tényező felhasználás A maximális profitot akkor éri el a vállalkozó, ha a határtermék-bevétel megegyezik a tényező-határköltséggel. A maximális profitot biztosító kibocsátás az a mennyiség, ahol :  MFC L = MRP L  MC × MP L = MR × MP L  MC = MR  ∆ TR / ∆L = ∆TC / ∆L  MP L × P = P L A termelési tényezők kínálatának sajátosságai A munka-kínálat

sajátosságai: 1. A kínált mennyisége korlátozott: senki nem vállal napi 24 órás vagy heti 7 napos munkát A munka egyéni kínálatának tehát van egy fizikai minimuma. 2. Kötött a napi munkaidő, de előfordulhat pl: kisgyermekes anyáknál, hogy csak 4 vagy 6 órát vállalnak, vagy főállás mellé keresnek valamit az emberek. 3. A munkabérnek fedeznie kell a munkavállaló megélhetési költségeit A munka kínálata a reálbértől függ. Piaci munka-kínálat 1. Összes kínálata az egyéni munkakínálatok összesítéséből adódik 2. Van minimális értéke 3. A bérek növekedésével újabb munkavállalók is megjelennek a piacon 4. Rövid távon a kínálat rugalmatlanná válik Tőkejavak kínálata 1. Meg kell térülnie a ráfordításoknak 2. Egyetlen költség az amortizáció 3. Minimális kínálati ár: a tőkejószágot akkora áron hajlandó eladni ami fedezi az amortizációt és az arra jutó kamatot. A pénztőke kínálata A megtakarítás

a jövedelmek azon része, amit fogyasztásra és a termelés folyó költségeire nem költenek el. A háztartások különböző célok elérése érdekében takarékoskodnak, legyenek ezek előre nem látható kiadások vagy nagyobb értékű tartós fogyasztási cikkek. A vállalatok rendszeresen jutnak szabad pénzeszközökhöz. A vállalatoknak is szükségük van egy "biztonsági tartalékra" az előre nem látható költségek fedezésére. A megtakarításokat a háztartások és a vállalatok különféle formában tarthatják:  Kézpénzben  Látra szóló betétekben  Lekötött betétekben  Kötvényekben  Részvényekben  Vagyontárgyakban A megtakarításokból tehát csak a különböző betétek és értékpapírok vásárlására fordított összegek jelennek meg pénztőke kínálatként. A pénztőke kínálata a megtakarítások azon része, amelyeket a betétek és értékpapírok formájában kívánnak tartani. A termelési

tényezők ára és a tulajdonosi jövedelmek kapcsolata A funkcionális jövedelemelosztás Ha a jövedelem-elosztást a termelési tényezők díjazásaként elemezzük, akkor funkcionális jövedelem-elosztásról beszélünk. A jövedelmeket aszerint csoportosítjuk, hogy az adott termelési tényező milyen szerepet játszik a termelésben. A jövedelmek megoszlása attól függ, hogy az adott termelési tényező mennyivel járult hozzá az össztermeléshez. A négy termelési tényező együttesen hozza létre az összterméket. A hozzájárulás nagyságát a tényező határtermékének segítségével tudjuk megállapítani, a határterméket megszorozzuk a tényező felhasznált mennyiségével. Az össztermelésből a munkának betudható rész: MP L × L mennyiségű termék. Az egyes tényezők így számított hozzájárulás kiadja az össztermelést. Ez alól csak a vállalkozás kivétel, melynek jövedelme maradvány. Ennek alapján a tényezők hozzájárulása

és a termelés kapcsolata a következőképpen írható fel: MP L ×L+MP K ×K+MP A × A+Q E = Q Ahol L, K, és A a munka, a tőke és a föld felhasznált mennyiségeit, az MP L , MP K és MP A az egyes tényezők határtermékeit, a Q E pedig a vállalkozó profitjának megfelelő terméktömegét jelöli. Tökéletes verseny esetén az adott tényező jövedelme megegyezik a határtermék-bevétel és a felhasznált mennyiségének szorzatával. A termelt mennyiség összbevétel a következőképpen oszlik meg az egyes tényezők között: P×MP L ×L+P×MP K ×K+P×MP A ×A+P÷Q E = P×Q Ahol P az eladott termék egységára. A P×Q E érték megegyezik a realizált gazdasági profit összegével, π -vel