Gazdasági Ismeretek | Államháztartás » Közalkalmazottak száma és aránya a foglalkoztatottak körében

Nyíregyházi Főiskola Közalkalmazottak száma és aránya a foglalkoztatottak körében Magyarországon, az Európai Unióban, az USA-ban, és a volt szocialista környező országokban Türei István Nagyné Fényi irén Levelező, II.évfolyam „C” csoport Debrecen, 2004 január 13. Irodalomjegyzék 1, Magyar Közigazgatás szemle 1998/10 2, Magyar Közigazgatás cikkek, tanulmányok 1999/4 3, A közigazgatás fejlesztése és szervezése című válogatás Magyary Zoltán professzor közigazgatástudományi iskolájának szellemi hagyatékából 4, Belügyminisztérium és az OECD-SIGMA szervezésében 1994.március 10-11-én Dobogókőn rendezett szemináriumon elhangzottak alapján. A szeminárium címe: „A köztisztviselők etikai viselkedésnormái a választások előkészítése és lebonyolítása alatt.” 5, www.oecdorg/publications/e-book/0103061epdf „National Accoumts of OECD Countries, OECD, Paris, 2003:supplamented by stan Database, OECD, 2003: and

national sources.” 6, Magyar Statisztikai Évkönyv, 2002 „A foglalkoztatottak száma gazdasági ágak szerint” 7, Nemzetközi Statisztikai Évkönyv I „Foglalkoztatottak száma és megoszlása nemzetgazdasági ágak szerint” 8, Központi Statisztikai Hivatal „foglalkoztatottak száma és megoszlása nemzetgazdasági ágak szerint” 9, 1992. évi XXXIII törvény a közalkalmazottak jogállásáról „ CD ® 220 Hatályos Jogszabályok Hivatalos Gyűjteménye „ 2 Előszó Dolgozatom Főiskolai tanulmányaim keretében került megírásra, Összehasonlító gazdaságtan című tantárgy követelményi rendszerének megfelelése végett. A dolgozat alapvető témája a címből máris kiderül, összehasonlítás az egyes országokban foglalkoztatott közalkalmazottak helyzetéről, társadalmi hovatartozásukról, foglalkoztatási körükről, kereseti viszonyaikról. Ehhez az összehasonlításhoz természetesen szükség van a foglalkoztatás témakörének

bővebb megismeréséhez, éppen ezért, mint egy bevezetésként az első néhány fejezetben foglalkozom a témával, melyben leginkább a magyarországi viszonyokra vonatkozó adatok találhatók, egyes esetekben Európai Uniós alapgondolatokkal tarkítva. A közalkalmazottak minden országban a teljes foglalkoztatás széles körében jelen vannak. A közalkalmazotti jogviszonnyal összefüggő kérdéseket –Magyarországon-, melyek eltérnek a Munka Törvénykönyvétől, külön törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, valamint kollektív szerződés és közalkalmazotti szabályzat rendezi (1992. évi XXXIII törvény). A jogviszony megnevezésében is szerepel, hogy a köz javára végzik munkájukat Minden esetben a külön törvény hatálya –ha törvény eltérően nem rendelkezik- az állami és a helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a h elyi önkormányzat által a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására

foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki. E törvény a M agyar köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991 december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében azzal összhangban jött létre. Közalkalmazotti jogviszonyban végzik munkájukat például: egészségügyi dolgozók, pedagógusok, felsőoktatási intézményben oktatói munkakört, valamint a tudományos kutatói munkakört betöltő személyek, stb. A téma nehézségét adja, hogy főleg száraz, magyarázatok nélküli, többnyire számszerűsített statisztikai adatokból lehet következtetni a közalkalmazottak tényleges társadalmi hovatartozására. Esetemben erre vonatkozó adatokat magyarországi viszonylatban sikerült találnom, míg a címben felsorolt országokról leginkább pusztán számok alapján történő következtetéseket vontam le. 9 1992. évi XXXIII törvény a

közalkalmazottak jogállásáról „ CD ® 220 Hatályos Jogszabályok Hivatalos Gyűjteménye „ 3 Tartalomjegyzék Irodalokjegyzék Előszó 1. Potenciális munkaerő-állomány számbavételi módjai 1.1 Hazai munkavállalási kor szerint 1.2 Gazdasági aktivitás európai összehasonlításban 1.3 A népesség gazdasági aktivitása Magyarország régióiban 1.4 Gazdasági aktivitás mérése 1.5 A teljes foglalkoztatottság értelmezése 2. A szocializmusból a piacgazdaságba való átmenet munkaerő-piaci viszonyi 2.1 A politikai-gazdasági rendszerváltozást követő átmenet 3. Atipikus foglalkoztatás, részmunkaidő, önfoglalkoztatás, időszakos és alkalmi munka 3.1 Részmunkaidő 3.2 Önállóak 3.3 Időszakos foglalkoztatás 3.4 Alkalmi munkavállalók 4. Közalkalmazottak elhelyezkedése a foglalkoztatottak körében 4.1 Közintézetek 4.2 Foglalkoztatási besorolás 4.3 Közalkalmazotti jogviszony és illetményrendszer 5. Közalkalmazottak alkalmazása

Nagy-Britanniában 5.1 Alapelvek 5.2 Közalkalmazottak politikai semlegessége 5.3 Politikai kívülállók bevonása a közalkalmazotti szolgálatba 5.4 Lojalitás egy konkrét miniszterhez vagy kormányhoz 6. Közalkalmazottak száma és aránya a megadott országokban 7. Összefoglalás 2 4 5 5 5 6 6 6 7 7 8 8 8 9 9 9 9 10 10 11 11 12 12 12 13 15 Táblázatok A munkavállalási korú népesség száma és aránya Magyarországon 6.1 Foglalkoztatottak száma gazdasági ágak szerint Magyarországon 6.2 Közalkalmazottak száma és aránya a foglalkoztatottak körében 4 5 13 14 1. Potenciális munkaerő-állomány számbavételi módjai 1.1 Hazai munkavállalási kor szerint10 Az 1996. óta élő szabályok szerint mindkét nem esetében fokozatosan 62 évre növekszik a munkavállalási kor. Magyarországon a munkavállalási korúak száma a h azai szabályok szerint 6,1 millióról 7,7 millióra nőne, ha a 15-74 éves népességet tekintenék munkára képesnek és

alkalmasnak. A MEF „74 éves” felső munkavállalási korhatárra irányuló gyakorlatát a következők indokolják: - a várható élettartam folyamatos növekedése - néhány országban nincs felső korhatár - emelkedik a nyugdíjkorhatár felett aktív tevékenységet folytatók száma. Az átlagos életkor a fejlett országokban már elérte a 74 (férfiak), illetve 81 (nők) évet. Magyarországon ez az átlag 66,1 (férfiak), illetve 75,2 (nők) év alakul. Az USA-ban az 50 évesnél idősebbek magas foglalkoztatási aránya jellemző. A munkavállalási korú népesség száma és aránya Magyarországon (ezer fő) Év Népesség Munkavállalási korú népesség Január 1. Fő Fő %-ban 10.377,0 6.071,6 59,1 1997 10.245,6 6.082,0 59,4 1998 10.212,3 6.080,7 59,5 1999 10.174,4 6.144,8 60,4 2000 10.135,4 6.136,9 60,5 2001 10.091,8 6.116,9 60,6 2002 Adatforrás: Munkaerőmérleg „Munkaerő gazdaságtana című tantárgy kiadott jegyzet „ 1.2 Gazdasági aktivitás

európai összehasonlításban Ma már a vi lág fejlettebb országaiban a l egfontosabb politikai, társadalmi és gazdasági célok közé tartozik, hogy a lehetőségből –a potenciális munkaerőforrásból- minél több hasznosuljon, azaz minél több munkaképes ember személyes adottsága váljon értéknövelő tényezővé. Az EU-ban a foglalkoztatottság átlagos szintje 63,3 s zázalék volt 2000-ben. Magyarországon a 15 -64 évesek 56,4%-a 3,85 millió férfi és nő volt kereső. A hazai munkavállalási korúakat számításba véve kissé kedvezőbb ennél az arány: 60,5%, de így is az EU átlag alatti. 10 Munkaerő gazdaságtana című tantárgy alapján elsajátított ismeretek 5 1.3 A népesség gazdasági aktivitása Magyarország régióiban Fejlett régiók: Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl, és Nyugat-Dunántúl alkotják. Ezekben a régiókban az átlagosnál magasabb a foglalkoztatási szint. Közepesen fejlett régiók: Dél-Dunántúl,

Dél-Alföld alkotják. A foglalkoztatási arány meghaladja a 60%-ot, a munkanélküliségi ráta pedig nem éri el a 8%-ot. Elmaradott régiók: Észak-Magyarország, és Észak –Alföld alkotják. A foglalkoztatottak aránya elmarad a 60%-tól. A kedvezőbb helyzetű térségek általában megtartották előnyösebb pozíciójukat, miközben a kezdettől válságtérségek zöme ma is a legkedvezőtlenebb helyzetűek között található. A regionális hátrányok többnyire halmazódnak: magas munkanélküliségi ráta, viszonylag magas inaktivitási arány, stb. 1.4 Gazdasági aktivitás mérése Az egyik legfontosabb célkitűzés, a foglalkoztatottság jelentős növelése, a munkanélküliek és vele a gaz daságilag inaktívak számának csökkentése. Az embernek, az államnak és a gazdasági bázisnak alapvető éreke, hogy minél több munkát keresőnek legyen munkahelye, és a megélhetését szolgáló jövedelme. Az EU valamennyi tagállamában arra törekszenek,

hogy a foglalkoztatottság, 2010-re 70%-os szintre emelkedjen. A cél elérése jelentős erőfeszítést kíván, melyben hazánknak is részt kell vállalnia, hiszen 2004 májusában mi is tagjai leszünk a szervezetnek. A nemzetgazdaság munkaerőmérlege az adott év január 1-i állapotának megfelelően (azaz az előző évben kialakult állapotot tükrözve) a hazai munkavállalási kor alapján ad számot a népesség gazdasági aktivitásáról. A rendelkezésre álló munkaerőforrás alapján számolják a tényleges munkaerőfelhasználást, azaz a foglalkoztatottak és a regisztrált munkanélküliek létszámát. A munkaerőmérlegek módot adnak a hazai munkaerőpiac hosszú távú trendjeinek áttekintésére. Az EU foglalkoztatáspolitikájának egyik fő alapelve a férfiak és a nők azonos esélyeinek megteremtése. A viszonylag jelentősebb arányban nőket foglalkoztató Finn- és Svédországban szegregált foglalkoztatási struktúra van kialakulóban, és több

tagországban szektorálisan is elkülönülőben vannak a férfi és női munkaerőpiacok. 1.5 A teljes foglalkoztatottság értelmezése A szó szoros értelmében vett teljes foglalkoztatottság –amelyben minden munkát kereső a kialakult bérszinteken azonnal talál számára megfelelő állást- még globális munkaerőhiány közepette sem igen valósulhat meg. Ekkor is fennáll valamekkora súrlódásos és szerkezeti munkanélküliség. Ezért piacgazdasági viszonyok között a t eljes foglalkoztatottság olyan állapotként értelmezhető, amelyben kizárólag súrlódásos és szerkezeti okokból fordul elő munkanélküliség –vagyis, amikor legalább annyi a b etöltetlen munkahely amennyi az álláskereső. 6 2. A szocializmusból a piacgazdaságba való átmenet munkaerő-piaci viszonyai 2.1 A politikai-gazdasági rendszerváltozást követő átmenet3 A foglalkoztatás szintjében és szerkezetében jelentős és rendkívül gyors változások mentek végbe.

Ezek olyan sajátos vonásokkal rendelkeznek, amelyek nem érthetők meg a kiinduló állapot ismerete nélkül. A magyar társadalompolitika a s zocialista átalakulást követően a teljes foglalkoztatás programját hirdette meg, ami a rendelkezésre álló munkaerőforrások maximális, ám pazarló felhasználásához vezetett. Ezt két, egymást erősítő érdek motiválta. Az egyik: a t ársadalom munkavállalási korú tagjainak elemei érdeke a munkaviszony létesítésében és fenntartásában, ami előfeltétele volt annak, hogy a m unkabér mellett hozzájuthassanak megélhetésük másik forrásához, a szociális ellátáshoz s, hogy ne essenek a „munkakerülőket” sújtó hátrányok, büntetések alá. Ez a törekvés olyan társadalmi csoportokat is a foglalkoztatottak közé terelt, akik a fejlett piacgazdaságok munkaerőpiacán meg sem jelennek, vagy ha munkát keresnek, képzettségük illetve munkakultúrájuk miatt csak nehezen vagy egyáltalán nem

találnak munkahelyet. A másik: a t ermelés, illetve a gaz dálkodás költségei iránt érzéketlen munkáltatók érdekeltsége az alacsony munkaintenzitás és alacsony termelékenység mellett növekvő túlfoglalkoztatásban, aminek ugyancsak számos oka volt. A fontosabbak között említhető a tőkejavak szűkössége, az élőmunka holtmunkához viszonyított alulértékeltsége, a teljes foglalkoztatás ideológiájának dogmává merevedése, a keresztszabályzati rendszer létszámhígító hatása, a gazdálkodás tényleges kockázatának a hiánya, s ezzel összefüggésben az a körülmény, hogy a létszámban is kifejeződő vállalati méret növekedésével arányosan javultak a m unkáltatók esélyei a k özpontosított források megszerzéséért folytatott alkuban. Mindez a gazdaság munkaerő-szükségletét szinte korlátlanná tette. A foglalkoztatottak létszáma mindaddig folyamatosan nőtt, amíg a zárt nemzeti munkaerőpiac természetes korlátaiba

nem ütközött, azt követően pedig krónikus munkaerőhiány lépett fel. Emiatt a főmunkaidőn túl, illetve a nagyvállalati munkahelyeken kívül egyre több pótlólagos munkaerőt és munkaidőt kellett bevonni a gazdálkodó szervezetek, és a l akosság szükségletének a kielégítésére. Ilyen körülmények között a n yílt munkanélküliség a n yolcvanas évek végéig ismeretlen fogalom volt Magyarországon, annak ellenére, hogy a gazdálkodás színvonalát kifejező termelékenységi mutató fele-harmada volt a nyugati-európai országokénak. A hazánkat körülvevő volt szocialista országokban ( a mai: Románia, Ukrajna, Szlovákia, Horvátország, Szerbia ) e z az átmenet hasonlóan zajlott le, kisebb nagyobb eltérésekkel, amelyek néhol jobb, néhol rosszabb megoldásnak bizonyultak. Mindegyik országban ez az átmenet javarészt már lezajlott, és tárgyalási vagy é ppen felkészülési szakaszába léptek az EU-s csatlakozásnak, akárcsak

Magyarország. 3 A közigazgatás fejlesztése és szervezése című válogatás Magyary Zoltán professzor közigazgatástudományi iskolájának szellemi hagyatékából 7 3. Atipikus foglalkoztatás Részmunkaidő, önfoglalkoztatás, időszakos és alkalmi munka10 3.1 Részmunkaidő Az EU-ban az új többletmunkahelyek éveken át csak az atipikus formákban jöttek létre. 1999 volt az első év, amikor az új, a megszűnők pótlásán felüli többlet munkahelyek nagyobb része teljes munkaidős tevékenységet kívánt, nem pedig részmunkaidőset, ami az atipikus munkák legáltalánosabb formája. Az EU-ban a részmunkaidőnek többféle meghatározása létezik. A közös elem: a részmunkaidő rövidebb, mint a törvényes, „teljes” munkaidő. Ezen belül a napi, heti, vagy akár hosszabb távú megállapodások sokféle variációja lehetséges, zömmel a kollektív szerződésekre bízva a konkrét, helyi megoldásokat, természetesen ezek a pontok nem lehetnek

hátrányosabb kitételek a Munka Törvénykönyvében előírt szabályoktól. Alapelv egyúttal, hogy a részmunkaidős dolgozó minden tekintetben a teljes munkaidőben foglalkoztatottakkal azonos elbírálás alá esik, habár számos jog a munkaidő arányában illeti meg. A részmunkaidő jellemzően a nők foglalkoztatásának módja, az összes női kereső egyharmada részmunkaidős, és az összes részmunkaidős mintegy 80%-a nő. Magyarországon évek óta a keresők töredéke dolgozik a törvényesnél, vagy a kötelezőnél rövidebb munkaidőben, holott lennének, akik szívesen vállalnák ezt a formát. Az igények ellenére alig fordul elő részmunkaidős foglalkoztatás. A munkavállalási szándék egyéni gátja lehet a részmunkaidő alatt elérhető alacsony bér, főleg a segélyben részesülő munkanélküliek esetében. Ezt az idő előrehaladtával fokozatosan csökkentett összegű segéllyel lehetne feloldani, mint Hollandiában. 3.2 Önállóak ILO

meghatározás alapján: azok a gazdasági tevékenységet végző, megélhetésüket saját munkájukkal biztosító személyek, akik nem állnak cég, vagy más személy alkalmazásában. A vagyon a pénzforgalom összemosódik a háztartáséval. Magyarországon az önfoglalkoztatók aránya 14%, ami nagyjából megfelel az EU átlagnak. Európa szerte minél gazdagabb egy ország annál alacsonyabb presztizsű az önfoglalkoztatás. Sok országban speciális programokkal segítik az önfoglalkoztatóvá válókat, de már köddé foszlottak a tömeges munkahelyteremtésükhöz fűzött komolyabb remények. 8 3.3 Időszakos foglalkoztatás A gazdaság számos területén sokféle tevékenység nem tartós, folyamatos, hanem csak meghatározott idejű foglalkoztatást kíván. A munkáltatók abban érdekeltek, hogy csak a szükséges időre alkalmazzanak pótlólagos munkaerőt. Ilyen ágazatok előfordulnak az iparban, mezőgazdaságban, építőiparban. Az EU országok

nemzeti „munkajoga” előírja, hogy milyen speciális helyzetben alkalmazható meghatározott idejű szerződéssel munkaerő, és szigorúan büntetik, ha a határozatlan időre felvetteknek járó felmondási időt és a végkielégítést próbálják meg kijátszani ezen az úton a munkaadók. A határozott idejű munkaviszony jelentős mértékben egybeesik a s zervezett gazdaságban a s zezonális foglalkoztatással. 3.4 Alkalmi munkavállalók Az alacsony képzettségűek, a munkatapasztalat nélküli fiatalok, s a szervezett gazdaságban hagyományos munkaalkalmat nem találók gyakran csak alkalmi, néhány napos vagy órás foglalkoztatáshoz jutnak. A háztartások, családi gazdaságok, kisvállalkozások világában időről-időre felkínált sokféle munka a hagyományos munkahelyek hiányában felértékelődik. A keresők töredékét teszik ki az alkalmi munkavállalók Az alkalmi munkák regisztrálására Magyarországon is kísérlet történt, a j ogszabály

1997-ben lépett hatályba. A rendelkezés fő célja: a munkanélküliek és a jövedelempótló támogatásban részesülők határozott idejű munkaviszony igazolásával további jogosultságot szerezzenek a munkanélküli, baleseti, egészségügyi ellátásra. 10 Munkaerő gazdaságtana című tantárgy alapján elsajátított ismeretek 4. Közalkalmazottak elhelyezkedése a foglalkoztatottak körében 4.1 Közintézetek A közintézetek fontos szerepet töltenek be az államokban, mert rendszerint e szervezetek látják el azokat a közoktatási, kulturális, tudományos, egészségügyi, szociális, stb. feladatokat, amelyek a modern korban az állami feladatvállalás körébe sorolhatók. Ezen állami feladatok ellátása mindenképp igényli olyan elkülönült szervezetek létrehozását, amelyek ténylegesen megvalósítják e közszolgáltatásokat. Ez nem jelenti azt, hogy az állam, illetve annak központi államigazgatási szervei minden esetben közvetlenül

irányítják, szervezik a f eladatokat. A közfeladatok ellátása a területi, helyi önkormányzatok kötelező vagy fakultatív feladataiként is jelentkezik, illetve az állam a közvetlen szervezést mellőzve csak támogatja –többek között finanszírozza- e közszolgáltatások, közfeladatok ellátását. A közigazgatás e közfeladatokat 9 rendszerint közintézetek útján látja el, azok szolgáltatásait bocsátja a t ársadalom rendelkezésére. E szervezeteket a jog gyűjtőfogalomként közintézetnek minősíti Általános jellemzője valamennyi országban az, hogy szorosan kapcsolódnak a közigazgatási rendszerhez, miután e szervek látják el azokat a k özfeladatokat, amelyeket a közigazgatás feladatai közé sorol a j ogi szabályozás. Ezért a k özintézetek a k özigazgatás felügyelete, ellenőrzése alatt működő szervezetek. 4.2 Foglalkoztatási besorolás1 Minden szervezetrendszer teljesítménye számos tényezőtől függ. Közöttük

fontosságukat tekintve az első hely a szervezetrendszer személyzeti összetételét illeti meg. A gyenge személyzet a legkedvezőbb egyéb működési feltételeket is lerontja, sőt esetleg hatástalanítja, a kiváló személyzet pedig képes a kedvezőtlen feltételek hátrányait jelentős mértékben közömbösíteni. A társadalom szervezetrendszerei között mindenkor kimagasló pozíciót foglalt és foglal el mind szerepkörénél, mind méreténél fogva az államapparátus, amelynek legnagyobb alrendszere a k özigazgatás. E ténnyel számolva az államok általában a t eljes államapparátusra nézve kialakítják az állami személyzeti politikát s azon belül meghatározzák az alkalmazandó különös személyzeti politikai elveket. Valamennyi modern államban az állami személyzeti politikának a kulcskérdése, hogyan kívánja működtetni: zárt vagy nyílt rendszerben. E rendszer mikénti megvalósulása a személyzeti politika összes elvére kihat. -zárt

rendszer: lényege az, hogy az állami szolgálatban hivatásos és szakképzett személyeket foglalkoztatnak, akiket az általános munkaviszonyban állókhoz képest előjogokban részesítenek, s ezek ellentételeként különös kötelességekkel terhelnek. -nyílt rendszer: a zárt rendszer kritériumainak ellentéte. Szélsőséges változata volt az amerikai úgynevezett zsákmányrendszer, amelyben a választásokon győztes pártnak módjában állott híveit közületi állásokkal jutalmazni. Ez azonban változott, és elsősorban a szövetségi kormányzat alkalmazottait illetően hosszabb ideje erőteljesen közelít az európai mintájú zárt (karrier) rendszerhez. 1 Magyar Közigazgatási szemle 1998/10 „ Közszolgálat a mai Franciaországban” 4.3 Közalkalmazotti jogviszony, és illetményrendszer Az állami szolgálati munkaviszony a K jt. Szerint közalkalmazotti jogviszony Az állami szolgálatnak a Kjt. által első- és másodrendű szolgálatra bontása

ellenkezést váltott ki mind elméleti és gyakorlati szakmai körökben, mind az érdekképviseletek részéről. Ezt rövid idő elteltével fokozta az, hogy mind ezeket a törvényeket, mind a Munka Törvénykönyvét több ízben is módosítani kellett. 10 A hivatásos és szakképzett közösségi szolgálat kialakulásának folyamatában a magánszolgálatot a k özösségi szolgálattól az által is elhatárolták, hogy a k öz szolgálatában dolgozók nem bért kapnak munkájuk ellenértékeként, hanem törvényben meghatározott illetményt, amely alanyi jogon illeti meg őket. Az illetmény tehát végtére munkabér, amelyet főleg a törvényi meghatározottságából eredő kiszámíthatósága és a hozzá kapcsolódó alanyi jogosultság jellemez. A köz szolgálatában állók illetményének meghatározási módjától függően egy államban egyszerre többféle közszolgálati illetményrendszer létezhet. 5. Közalkalmazottak alkalmazása

Nagy-Britanniában 5.1 Alapelvek2 Minden demokráciában különbséget tesznek a miniszterek között, akiket választanak, és a közigazgatási alkalmazottak között, akiket kineveznek. A közigazgatási alkalmazottak hozzák a s zaktudást, az ismereteket, a t apasztalatot és a s zakértelmet, hogy a m iniszterek tanácsadóiként szerepeiket betöltsék. Az egészséges demokrácia érdekében létfontosságú, hogy a miniszterek és tanácsadóik között zökkenőmentes legyen a kapcsolat. A brit közalkalmazottat úgy lehet meghatározni, mint a korona olyan alkalmazottját, aki nem egy politikai vagy bírói hivatalt tölt be, és akit polgári minőségben alkalmaznak, és fizetését az Országgyűlés által megszavazott pénzből fizetik. Az angliai közszolgálatnak sok közös vonása van a t öbbi demokratikus ország közszolgálatával. Ugyan úgy mint Franciaországban, Németországban valamint a skandináv országokban, magas rangja van és általában

biztonságos munkát és megélhetést jelentő pályát biztosít. Ma még a l egtöbb közalkalmazott húszas évei közepén kapja meg megbízását egy pártatlan kiválasztó bizottság által vezetett pályáztatási eljárás során. Ha felvették, továbbra is az az elvárás, még akkor is, ha gyengébb teljesítmény nyújt, mint korábban, hogy ez az ember 60 éves kori nyugdíjazásáig maradjon a s zolgálatban. A közalkalmazottak nem közvetlenül az Országgyűlésnek tartoznak elszámolással, bár természetesen a minisztereknek elszámolással tartoznak feladataik korrekt teljesítéséért. A közalkalmazottak természetesen gazdálkodói vagy végrehajtói, valamint tanácsadói feladatokat látnak el. Ez a gaz dálkodói feladat az utóbbi években fontosabbá vált NagyBritanniában és más demokráciákban is A hivatalokat irányító vezetői tisztségekre szóló megbízásokat sok esetben nyilvánosan meghirdették, és az esetek körülbelül egyharmadában

külső munkatárs kapta meg a megbízást. Az állami közszolgálat Nagy-Britanniában tehát fokozatosan abba az irányba halad, hogy egyre több nem politikai szakembert vonnak be a munkába, mint a múltban. A gazdálkodói feladatokat vállaló közalkalmazottak pontosan ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek, mint azok a közalkalmazottak, akik feladatai elsődlegesen tanácsadásból állnak. Nagy-Britanniában a közszolgálatot is úgy kezelik, mint sok más olyan szakmát, melynek önszabályozási hatalma van. Magyarországgal ellentétben annak az alkotmányban betöltött helyét a t örvény majdnem egyáltalán nem szabályozza. Nincs közalkalmazotti törvény, és valójában nem létezik a „k özalkalmazott” hivatalos jogi meghatározása, és nincsenek széles körű hivatalos törvények a közszolgálati magatartásra és etikára. Mindezek az Országgyűlés felé fennálló minisztériumi felelősség általános elvének vannak alávetve.

A közalkalmazotti hivatás fogalmának azonban megvan az ára, és ez az ár, hogy a k özalkalmazottaknak távol 11 kell magát tartania a pártok támogatásától. A közalkalmazotti megbízások és előléptetések majdnem teljesen mentesek maradnak a politikai befolyástól. - Összességében a brit közszolgálatot szabályozó négy összetevő alapelv: pártatlanság pályázat útján való felvétel érdemek szerinti előléptetés Országgyűlés felé fennálló miniszteri felelősség Ezek az elvek összekapcsolódnak egymással. Ha a közalkalmazottak ismeretlenek, nem lehet őket semmilyen konkrét politikai tanácsadással azonosítani, és ezért egy alternatív politikai párt miniszterei részére elfogadhatók maradnak. Nagy-Britanniában ezek az alapelvek inkább a hagyományon, mint a törvényen alapulnak. 2 Magyar Közigazgatás cikkek, tanulmányok 1999/4 „Közalkalmazottak alkalmazása Nagy-Britanniában etikai és szakmai követelmények” 5.2

Közalkalmazottak politikai semlegessége Nagy-Britanniában a k özalkalmazottak politikai semlegessége két módon biztosított; először azokkal a rendelkezésekkel, amelyek a pályázati úton történő kinevezésre vonatkoznak, másodszor pedig azokkal a k orlátozásokkal, melyek a közalkalmazottak politikai tevékenységét szabályozzák. A közalkalmazottak egyéb politikai tevékenységét a Közigazgatási Törvény szabályozza. 5.3 Politikai kívülállók bevonása a közalkalmazotti szolgálatba Nagy-Britanniában általában kevesebb vezető beosztást változtatnak meg, mint a legtöbb más demokrácia esetében. A szövetségi közigazgatási szervezet vezető beosztású alkalmazottait, beleértve az államtitkárokat és a miniszterekhez tartozó vezetőket minősítik „politikainak” egy korábbi 1852-ből származó rendelkezés szerint. Ezeket a tisztségviselőket egy miniszter anélkül eltávolíthatja, hogy a nyilvánosság előtt meg kellene

indokolnia. Németországban 260 tisztségviselőt távolítottak el ilyen módon A közszolgálatban dolgozók közül azonban ennek következtében csak 10% került közszolgálaton kívülre. Egyértelmű, hogy egy olyan új demokráciának mint Magyarország, el kell döntenie, hogy ezek közül a modellek közül melyiket kívánja elfogadni. 5.4 Lojalitás egy konkrét miniszterhez, vagy kormányhoz A Magyarországéhoz hasonló többpárti rendszerben valószínűleg problémaként vetődik fel az a konfliktus, hogy egy közalkalmazott minisztériumi feletteséhez, vagy a kormány egészének együttes akaratához legyen lojális. Kétségkívül nincsen éles határvonal, hogy a közalkalmazottnak a kormány részére történő feladatvégzése mikor lép túl a minisztere felé tartozó felelősségén. A gyakorlatban azonban általában könnyű 12 ezt a vonalat meghúzni. A közalkalmazott elsődleges feladata, hogy a kormányhoz mint a miniszterelnök vezette

közösséghez legyen lojális. Idáig a közszolgálatot úgy tekintettük, mintha csak a hivatalban lévő kormánynak tartozna elszámolással. Egy jól irányított demokratikus rendszerben azonban a közszolgálat szélesebb felelősséget jelent, mégpedig magával az állammal szemben. A közszolgálat tehát nem politikai mesterei, a n api kormány tulajdona. Bizonyos körülmények között nagyobb szolgálatot tehet a közérdekért és a demokrácia egységéért. 6. Közalkalmazottak száma és aránya a megadott országokban 6.1 Foglalkoztatottak száma gazdasági ágak szerint Magyarországon Gazdasági ág 1992 2000 (ezer fő) 2001 2002 Mezőgazdaság, vad- és halászat 460,1 255,5 234,4 240,9 Bányászat 52,7 19,5 13,3 14,8 Feldolgozóipar 1053,5 936,7 961,0 959,9 Villamosenergia-, gáz-, gőz-, és vízellátás 108,0 80,7 80,1 74,2 Építőipar 216,8 267,1 271,5 271,0 Kereskedelem, javítás 480,4 543,2 550,1 552,1 Szálláshely-,

szolgáltatás és vendéglátás 115,6 134,3 143,1 137,3 Szállítás, raktározás, posta és távközlés 346,4 313,3 312,5 309,7 Pénzügyi tevékenység és kiegészítő szolgáltatásai 68,7 84,3 78,9 75,3 gazdasági 140,3 204,6 219,1 232,8 236,7 282,1 276,4 282,1 Oktatás 311,8 322,8 314,5 318,0 Egészségügyi és szociális ellátás 236,3 245,2 238,7 240,7 Egyéb szolgáltatás 198,4 166,9 165,7 161,8 Ágazatok összesen 4025,7 3856,2 3868,3 3870,6 Ingatlanügyletek, bérbeadás és tevékenységet segítő szolgáltatás Közigazgatás, társadalombiztosítás Forrás: munkaerő felmérés Magyar statisztikai évkönyv, 2002 „ Foglalkoztatottak száma gazdasági ágak szerint” A fenti táblázatból kiderül, hogy Magyarországon az összes foglalkoztatott 2002-ben 3870,6 ezer fő volt. Ebből a közalkalmazotti beosztásba sorolhatók; közigazgatás, társadalombiztosítás, oktatás, egészségügyi és szociális

ellátás, illetve az egyéb szolgáltatás rovatból is idetartozik néhány ezer fő. Ha jobban megnézzük a táblázatot látható, hogy a közalkalmazottak igen nagy apparátusban jelennek meg a foglalkoztatottak körében. 13 6.2 Közalkalmazottak száma és aránya a foglalkoztatottak körében Ország Év Foglalkoztatottak Közalkalmazottak Közalkalmazottak összesen Összesen (ezer fő) % (ezer fő) 1990 3420 817,4 23,9 Ausztria 1998 3723 945,6 25,4 1990 1365 450,5 33,0 Belgium 1997 1562 1990 2670 971,9 36,4 Dánia 1998 2692 950,3 35,3 1990 2525 704,5 27,9 Finnország 1998 2247 734,8 32,7 7391,2 33,1 Franciaország 1992 22330 1998 22705 1990 3719 710,3 19,1 Görögország 1997 3854 847,9 22,0 1990 6356 2288,2 36,0 Hollandia 1998 7398 2522,7 34,1 1990 1160 284,2 24,5 Írország 1998 1495 373,8 25,0 1995 973 260,8 26,8 Lettország 1998 1007 254,7 25,3 1994 1656 Litvánia 1998 1588 400,2 25,2 1990 189 55,8 29,5 Luxemburg 1999 248 1041,2 25,5 Magyarország 1992 4083 1999

3812 1021,6 26,8 8457,6 31,4 Nagy-Britannia 1990 26935 1998 26947 1991 37445 4867,9 13,0 Németország 1998 35860 3621,9 10,1 1990 21215 5897,8 27,8 Olaszország 1999 20493 5860,9 28,6 1990 4716 1098,8 23,3 Portugália 1998 4752 1078,7 22,7 2943,4 23,4 Spanyolország 1990 12579 1998 13205 3208,8 24,3 1990 4485 1681,9 37,5 Svédország 1998 3979 1476,2 37,1 1994 2110 525,4 24,9 Szlovákia 1999 2132 545,8 25,6 1990 25277 6420,3 25,4 Ukrajna 1999 21800 8785,4 40,3 1990 118793 39439,3 33,2 USA 1998 131463 46012,1 35,0 Forrás: CESTAT Statistical Bulletin, 2000/2 (KSH, Budapest); Yearbook of Labour Statisztics, 1991, 1992, 1999 (Genf); Countries in Transition, 2000 (WIW, Bécs) 14 7. Összefoglalás A mai közigazgatás gazdagságát mindenek előtt azok a nők és férfiak jelentik, akik annak keretében dolgoznak, az ő képzettségük, szakmai tapasztalatuk, elhivatottságuk az eredményes közigazgatás legfőbb záloga. Az emberi tényező középpontba állítása világosan

mutatja azt a szemléletet-változást, amely szerint csak az a reformprogram válthatja valóra a hozzáfűzött várakozást, amely stratégiai, minden más területre minőségi változással bíró kérdésként kezeli az emberi tényezőt. Az egyre fokozódó piaci versenyben magánvállalatok tömege kénytelen gyorsan és hatékonyan alkalmazkodni a gazdasági kihívásokhoz. Az újabb és újabb piaci igények megváltozott munkamódszereket, egyre bővülő szakmai ismereteket követelnek meg, amelyeknek a vállalkozás minden tagjának meg kell felelnie, vezetőknek és beosztottaknak egyaránt. Ezalól az állam, mint az adófizető állampolgárok pénzéből fenntartott hivatalnoki kar legfőbb gazdasági felelőse sem lehet kivétel, még ha jóval kisebb mértékben kell szembenéznie a piaci szabályozók nehezen kiismerhető kényszerpályájával. Így elsősorban a közszolgálat szerepében, az ehhez kapcsolódó gondolkodási módban, valamint bizonyos igazgatási

szektorok technológiai szükségletében kerülhet sor változásra. Általában a közhivatalnoki kar mindig is sajátos helyzetet élvezett az aktív lakosság egyéb rétegeihez képest. Ez a megkülönböztetés hagyományosan kötődik az állam és közhatalom szerepéről vallott felfogáshoz. Ez a különös bánásmód más nyugat-európai országokhoz képest Franciaországban jelenik meg a legmarkánsabban. A francia közszolgálat példája jól mutatja, hogy a strukturálisan változó közigazgatás nem nélkülözheti a működés személyi feltételeinek kiemelt fontosságú kezelését. Éppúgy eredményességi mutatók javításán munkálkodik, mint bármely profitérdekeltségű vállalkozás, azzal a különbséggel, hogy esetében nem a piac hoz döntést életképessége felett, hanem az ügyfelek elégedettségi mércéje. Szinte minden ország hatalmas közalkalmazotti apparátussal rendelkezik, tehát a t eljes foglalkoztatáson belül igen nagy részarányt

tesznek ki a közszférában dolgozók. Ez az arány Ukrajnában a legnagyobb, és jelentős növekedést mutatott az 1990-es évhez képest. Igen meggondolandó az állam részéről, hogy a foglalkoztatottak hány százalékát kívánja elhelyezni a közszférában, hiszen ezen dolgozókat az államnak saját bevételeiből kell fizetnie, amely nem mindegy, hogy a teljes állami bevételek mekkora részét teszik ki. Ukrajnában ez a z arány nagyon magas és óriási megterhelést okoz, ez is közrejátszik abban, hogy fizetéseik elmaradnak más országok átlagától, még ha a vásárlóerőt vesszük figyelembe is. Németországban a l egkisebb a közszférában dolgozók aránya a foglalkoztatottak körében, de más országokhoz képest kevésnek tartott közalkalmazottal is magas színvonalon ellátják a közfeladatokat, minden területen zökkenőmentesen folyik a munka. Talán azért is ilyen alacsony a közszférában dolgozók aránya, mert bizonyos munkakörök, melyek

a többi országokban közalkalmazotti státuszban végezhetők, Németországban nem tartoznak ebbe a státuszba. Az alacsony arány lazább költségvetést enged meg e területre, mint más demokráciákban, kevesebb a hiány, és arányaiban tekintve jobb az illetményezés. 15