Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Orosz Jánosné - Oroszország szervezeti struktúrája

Nyíregyházi Főiskola Vállalatgazdasági Tanszék Gazdálkodási szak Oroszország szervezeti struktúrája Nyíregyháza, 2003. november 25 Készítette: Orosz Jánosné Gazdálkodási szak Levelező „B” csoport TARTALOMJEGYZÉK 1. A szocialista rendszer összeomlása 2. Függetlenségi törekvések 3. Orosz történelmi fejlődés 4. Liberális konszenzus 5. Az egyházak szerepe 6. Az új rendszer kialakulása 7. Oligarchák 8. Legfontosabb klánok Kőolaj- és gázipari klán „moszkvai csoport” Korzsakov-Barszkov-Szoszkavec-csoport Nyugatosok Csubajsz-klán Agrár klán „üzleti-ipari csoport” 9. A tranzakciózás következményei 10. A klán rendszer fontossága 11. A klánok szerepe és pozíciója a választásokon 12. Civil szervezetek 13. Összegzés 2 1. A szocialista rendszer összeomlása: A szocialista rendszer 1989-től kezdődően a világ szinte valamennyi országában igen gyorsan összeomlott. Döntő ok az volt, hogy a kapitalista

rendszerrel való versenyben alul maradt. A több mint hét évtizeden keresztül fennálló szovjet rendszer sem maradt ki a válság alól. Az átalakulás folyamata gazdasági problémákat váltott ki a h agyományos piacgazdaságokban. Oroszország továbbra is az európai földrész legerősebb katonai hatalma, óriási atom-ütőerővel és továbbra is két és félmilliós nagyságrendű hadsereggel. Az egy ás oszthatatlan szocialista blokk valójában sosem létezett, mind a hidegháborút megelőzően, mind azt követően a minőségileg eltérő fejlettségi szintű és különféle társadalmi komplexitású országok sorából állt. Gorbacsov a hatvanas évek reformgondolatait két évtizedes megkésettséggel próbálta meg alkalmazni. Ez túl későn és túl kevésnek bizonyult A szovjet munkásmozgalom fontos szerepet játszott a bürokratikus rendszer leomlásában. A peresztrojka idején sok üzemben munkástanácsok alakultak ki, újabb szakszervezeteket hoztak

létre., melyek csak a munkásokat tömörítették Oroszországot mind a mai napig korporatista szervezetek jellemzik. A peresztrojka alatt egyre több üzemi szervezet jött létre, a g azdasági hatalom és a t ulajdon kérdései körül országos mozgalom bontakozott ki. A mozgalom alapvetően bürokratikus rendszer ellen irányult, korporatista ideológiára épült. A rendszerváltozás két valamennyi alrendszert átfogó egyidejűleg végbemenő, történelmileg egyedi folyamat, amely a fenntartható fejlődést biztosító intézményrendszer létrehozását célozza. A rendszerváltozás eredménye közvetlenül nem mérhető, mert csak az új intézményrendszer kialakítását követően többéves késleletetéssel jelentkezik, hiszen a gazdasági rendszer működésében alapvető erkölcsi és társadalmi normák és más informális intézmények közismerten lassan alakulnak át. Fehéroroszországban és a többi FÁK- államban csak beszélnek még a

rendszerváltozásról. A rendszerváltozás kezdetét a szovjet modell föl s leváltása jellemzi: - Az egypártrendszer megszüntetése: olyan országokba ahol ez nem következett de, ahol nem tartanak rendszeresen szabad választásokat eleve föl sem merülhet a rendszerváltozás. - A gazdaságpolitika célja a magántulajdon túlsúlyra jutása, szerves fejlődésének szavatolása, nem pedig a piaci szocialista gyakorlathoz való visszatérés. 3 - A világgazdasági nyitás, az elzártság megszüntetése. - A beruházási döntések makro- és mikro szinten kiszabaduljanak a bürokratikus korlátok alól és a piaci jelzéseket kövessék. 1993-ban kiéleződött a hatalmi harc a reformokat ellenőrző régi kommunisták és a nacionalisták, valamint Borisz Jelcin reformjait támogató politikusok között, mely kiváltotta a parlament feloszlatását. 1993 november 21-én Jelcin feloszlatta a parlament mindkét házát, a Legfelsőbb Tanácsot és a

Népképviselők Kongresszusát. Kiírta az új képviselő választást és elrendelte, hogy tartsanak népszavazást az új alkotmány elfogadásáról. 1993 decemberében az első demokratikus választáson Jelcin reformprogramját támogató miniszterelnök, Jegor Gajdar vezette Oroszország Választása nevű párt 70 mandátumával a legerősebb parlamenti csoport lett. A képviselők megválasztásával egy időben a voksok 58,4 %-kal az új alkotmányt is megszavazták a választópolgárok, széleskörű hatalmat biztosítva az államfőnek . Rendeletekkel kormányozhat a parlament hozzájárulása nélkül, válsághelyzetekben pedig személyesen dönthet. Ő a hadsereg főparancsnoka, joga van elrendelni a rendkívüli hadiállapotot, ő jelöli ki a miniszterelnököt. 2. Függetlenségi törekvések: 1993-ban Oroszország szét aprózódott, ami egyúttal a központi hatalom gyengülését is jelentette. Szovjetunió 1991-ben történő széthullásáig 16

köztársaságból, öt határterületből és tíz autonóm körzetből állt. Oroszország állami szuverenitásának megteremtése után 1990 áprilisában lehetővé vált, hogy a többi köztársaság is kinyilvánítsa a maga függetlenségét. 1994 elején az Orosz9országi Föderáció 21 autonóm köztársaságból és 59 autonóm körzetből állt. Némely köztársaság (pl Csecsen, Észak-Oszét, Jakut) szeretne kiválni a szövetségből, hogy politikai és gazdasági függetlenséget élvezhessen. Oroszország 128 né pcsoportját a szovjet hatalom éveiben elnyomták. A Sztálin által önkényesen meghúzott határvonalak miatt minden nép rákényszerült arra, hogy területén a szomszéd népek kisebbségével osztozkodjék. 4 3. Orosz történelmi fejlődés: Az orosz fejlődés politikai szerkezetét illetően rendkívül stabil. A stabilitás arra a sajátos politikai módra vonatkozik, ahogyan a válságok és összeomlások után az új struktúrák

létrejönnek. Ezek ugyanis döbbenetes hasonlósággal állítják helyre a válság előtti politikai állapotot. Oroszország modernizálásának legfőbb gátja nem tradicionális örökségében van Az átalakítás nehézségei a reformálódó alapok strukturálatlanságából erednek. A modernizációnak nincs honnan „elrugaszkodnia”, hiányoznak a biztos társadalmi és kulturális fundamentumok. Az Orosz fejlődésben számos alkalommal kapcsolódtak össze nyugati és keleti eredetű struktúrák, eszközök. A keleti és nyugati elvek és struktúrák túlhajtott, autentikus közegű kulturális védőborításától megfosztott formáinak találkozása. Oroszország tehát attól különös, hogy történelmi sorsában egymást fölerősítő és kölcsönösen eltorzító módon kombinálódtak az európai és ázsiai motívumok. A 19 s zázad elején Oroszország a korábban többnyire fenyegetett állam másokat fenyegető kolosszusként lépett elő. Egyre többen

gondolták, hogy az orosz politikai elit a nyugati civilizáció teljesítményeinek átvételével olyan eszközökhöz jutott, amelyek a nyugati világgal is hatékonyan fordíthatók szembe. 4. Liberális konszenzus: A liberalizmus Nyugat-Európában két hagyományból vezethető le: egyrészt a felvilágosodásból, másrészt a rendiség politikai tradícióiból. Kialakulásában azonban közvetett előfeltételek is szerepet játszottak. A világi és egyházi hatalom egymástól korlátozó, két értékvilágot teremtő megosztottsága, valamint a vazallitás intézménye által közvetített politikai magatartás eszméje és tapasztalata. Oroszországban a felvilágosodás mindenekelőtt nyugatosítást jelentett, elsősorban nem politikai technikák és intézmények átvételét, hanem bizonyos morális elvárások és minták meghonosítását. A felvilágosodás ihlette erkölcsi parancsokat csak szűken megszabott határok között lehetett képviselni. Az autokrácia

ugyanis szigorúan ügyelt arra, hogy az általa is támogatott erkölcsi eszmények csak vele együttműködve kerülhessenek át a gyakorlati politika világába. Rossz néven vette ha valaki nem az állam szolgálatában próbálta jelét adni találékonyságának. 5 A hatalomtól eloldott kezdeményezésekben szuverenitását fenyegető kockázatot látott. Annak veszélyét, hogy a t ársadalom egyes csoportjai korlátlan hatalmával potenciálisan szembefordítható korporációkat hoznak létre. A bizalmatlanságnak ebben a légkörében a felvilágosult kisebbség szerepét mindinkább abban látta, hogy a nép szellemi és kulturális tanítója, erkölcsi vezetője legyen. Az állam közvetlen felügyelete alól kikerülve ez a csoport alkotta a születő oroszországi civil társadalom alapját. A csoport azonban nem volt egységes, már nem szorította őket semmiféle rendelet állami szolgálatra, mégis e csoport a hivatali szerepvállalásban látta a leginkább

biztosítottnak a társadalom hatékony támogatását. Ők lesznek akik a hatalom sáncai mögül próbálják majd elérni az autokratikus rend liberalizálását. A politikai szabadság elérése azonban már nem tűnt vonzó eszménynek, az önmagát radikalizálta értelmiség már nem érte be kevesebbel, mint az általános egyenlőséget megteremtő szociális forradalommal. Késznek mutatkozott akár a privilegizált osztályok megsemmisítésének árán is teljesíteni. Ekkortól vette kezdetét a nemesi liberalizmus A liberalizmus másik előfeltétele a rendiség politikai tradícióival még több a probléma, ugyanis nem jött létre olyan tagoltságú feudális politikai közösség, mint amilyen Nyugaton alakult ki. Az orosz történelmi fejlődés nem kedvezett sem a rendi, sem más korporatív hagyomány kialakulásának. A városok nem váltak előjogok és mentességek birtokosaivá, mivel az oroszországi vá rosok életében más funkciók domináltak. Az orosz

városokra a katonai adminisztratív szerep jutott. A nemesség politikai, míg más csoportok totális jogfosztottsága idézte elő azt a helyzetet, amelyben nemcsak az állam érezte magát függetlennek a társadalomtól, hanem a társadalom különböző egyre bővülő csoportja is tőle eloldott, független alakzatnak látta az államhatalmat. A kölcsönös bizalmatlanság és elidegenülés világából nőtt ki a „jellegzetes orosz megszállottság” E fejlődés hátterében a társadalmi struktúrák és intézmények hiánya húzódik meg. A liberálisok hatalomkorlátozó politikája nem bizonyult sikeresnek, mert meglehetősen távol esett a hatalomról kialakult hagyományos és széle körben elterjedt oroszországi képtől. A bolsevikok magatartása annál hatékonyabbnak bizonyult, ők ugyanis antietaizmusukat kombinálni tudták a hatalommegragadás szenvedélyével. Ez a gyakorlatiasság tökéletesen megfért az oroszországi politikai

kultúrát hagyományosan uraló felfogással, mely a hatalmat erősnek, kíméletlennek, függetlennek és osztatlannak képzelte el. Az államhatalom elburjánzásának kedvezett az a k örülmény is, hogy a nemesség komoly nehézségekbe ütközött. A hierarchikus integráció erejét a hatalmas és ritkán lakott területek 6 törték meg. A hatalomgyakorlás Nyugat-Európai mintáinak a reguláló állam eszményének és gyakorlatának átvétele nem ütközött jelentős korporatív ellenállásba. 5. Az egyházak szerepe: Oroszországban nemcsak a rendi vagy bárminemű korporatív előjogok nem voltak szembeállíthatóak az abszolutizmussal, hanem hiányzott a hatalommegosztás középkori formája, a temporális és spirituális hatalom elkülönültsége is. Nyugaton az állam mindenhatóságának határt szabott az egyház. Kettős hatalom, kettős alárendeltség képződött Ez fejeződött ki a jog megkettőződésében is. Oroszországban a kereszténység

felvétele a világi hatalom aktív közreműködésével történt, szemben Nyugat Európával, ahol az egyház világi ambícióit és mozgásterét a római birodalom bukásával kialakult átmeneti politikai vákuum, majd pedig a kibontakozó invesztitúra harcok szabták meg. Az orosz államban az értékeknek egyetlen hierarchiája képződött, az ortodoxia ugyanis éppúgy szolgáltatott a kultúrának alapzatot, mint a politikának integráló elveket. Az orosz állam polgárai elképzelhetetlenek az egyházi kereteken és előírásokon kívül. Az egyedüli értékvilág bárminemű kétségbevonása szükségszerűen az orosz társadalom e gészét fenyegette. Az értékek szeparálatlanságából nemcsak az következett, hogy az értékkonfliktus a társadalom alapzatát veszélyeztető kihívásként jelentkezett, hanem az egyedül adott értékvilág semmiféle tapasztalattal sem szolgált az értékek részleges felül bírálatához. Ahol egymással versengő

autonómiával rendelkező értékvilágok alakultak ki, ott viszonylag korán kifejlődtek azok a kézségek, amelyek lehetővé tették az egyes értékvilágon belüli normák érvényének kétségbevonását. Az egyetemes érvényűnek a történeti akcidenciákhoz való kötöttsége erősíti fel a keleti keresztény egyház külső formák iránti vonzalmát, alakítja ki azt a hagyományt, amelyben a legfőbb tekintély nem az Evangélium, hanem az egyházi tradíció. A világi hatalommal való egyházi rivalizálást gátló okok mindenekelőtt a keleti kereszténység konzervativizmusában gyökereznek. Különösen azokban a periódusokban vált fontossá az egyház szerepe, amikor a világi hatalom védekezésül az ortodoxia konfesszionális elkülönültségétől remélt kiegészítő integráló erőt. Jelentős mértékben gyengítette a keresztény egyházat a nemzeti elkülönültségük. O roszországot E urópához kapcsolja a keresztény 7 egyetemesség,

mert Oroszország része a keresztény világnak, ám az ortodoxia le is választja onnan. 6. Az új rendszer kialakulása: Az új rendszer konszolidációjához kedvező feltételeket teremtett az 1993 októberében alkalmazott erőszak. A szovjet tanácsrendszer eltűnt a színről és elfogadták az új alkotmányt, amely erős elnöki hatalmat feltételezett és korlátozta a törvényhozó hatalmi ág lehetőségeit. A győztesek oligarchikus struktúrájában közös nézetek uralkodtak, mind az államról, mind a gazdasági potenciál fölött gyakorolt ellenőrzésről. Az új elit feladata lett, hogy véget vessen az államhatalom szétzilálásának. Elutasították a föderációs megegyezést, amely több jogot biztosított volna az etnikai köztársaságoknak, mint az orosz területeknek. A kormány vezető emberei egységesen léptek fel regionális ellenfeleikkel szemben, és többé nem fordulhattak hozzájuk segítségért. Ennek eredményeként 1994 nyarán Jelcin

bejelentette, hogy a szeparatizmus veszélye elmúlt. Az új elit megértette, hogy rendbe kell hozni az állam pénzügyi rendszerét, elhatározták, hogy energikusan követik a pénzügyi stabilizáció politikáját. Teljesítették lelassításának érdekében a költségvetésben korlátozták a előirányzott Központi Bank támogatásokat, az infláció bankjegykibocsátását. Az Adófelügyelőség nagy erőfeszítésekkel kutatja fel az adót nem fizetőket. Racionalizálták a hatalom központi intézményeit, pontos alárendeltségi hierarchiát és döntéshozó mechanizmusokat állapított meg. Az új elit nem a nép támogatására alapozza hatalmát, hanem a politikai intézmények és a gazdasági ellenőrzésére. A hatalomért és a kormányintézmények fölötti ellenőrzésért vívott harc szereplői a politikai csoportosulások, az érdekcsoportok, lobbyk és a klánok. Ezek különböznek egymástól aszerint, hogy milyen a

szervezettségük, egy jelentős politikai személyiség köré csoportosulnak és kapcsolatban állnak a vezető pénzügyi, kereskedelmi és ipari körökkel. Hozzáférhetnek a t ömegtájékoztatás eszközeihez, állami vagy magán fegyveres testületek fölött rendelkeznek. 8 7. Oligarchák: A Szovjetunió széthullása után Oroszországot jórészt az oligarchák irányították, akik felvásárolták az állami cégeket és jelentős politikai befolyásra tettek szert. Később az állam arra kényszeritette őket, hogy adják fel birodalmukat, sőt sokan száműzetésbe is kényszerültek. Ez a veszély fenyegeti most Mihail Kodorkovszkijt Oroszország második legnagyobb olajipari cége, a Jukosz elnökét az ország leggazdagabb emberét. A napokban a rendőrség letartóztatta a Jukosz egyik főrészvényesét. Putyin hatalomra kerülésekor ki nem mondott alkut kötött az oligarchákkal, miszerint szemet huny a k orábbi tevékenykedésük felett, ha nem szólnak

bele a politikába. Ehhez képest Kodorkovszkij államelnöki vagy miniszterelnöki babérokra tör és pénzzel támogat két liberális ellenzéki pártot is. 2004 márciusában elnökválasztás lesz Oroszországban. Putyin szerint Kodorkovszkij átlépte azt a bizonyos határt ezért tartóztatták le. De más oka is lehetett a letartóztatásnak, vállalata ugyanis egy másik olajipari céget akart felvásárolni, s ezáltal a Jukosz a világ negyedik legnagyobb olajbirodalmává válna. A mind mélyebb gazdasági válságban szenvedő dolgozók megvetik az oligarchákat, gyakran hónapokig nem kapják meg a béreket a gyárigazgatóiktól, akik többnyire a régi sztálinista bürokrácia soraiból kerültek a vezető posztokra. Az üzemek privatizációja során a menedzserek maguk közt osztották szét a részvényeket, és jutottak egyik pillanatról a másikra mesés vagyonokhoz. Az elégedetlenek szerint a N emzetközi Valutaalap és az Egyesült Államok kormánya felelős

az elharapózó korrupcióért, hiszen ők siettették a privatizációt, ezzel arra bátorítván a vezetőket, hogy bezsebeljék mind azt amit csak elérnek. Az orosz üzletembereket szinte naponta érik erőszakos támadások. A bűnszövetkezetek és a törvényes vállalkozások közötti válaszvonalat lehetetlen meghúzni abban az országban, ahol a „magántulajdon egyenlő lopás” szlogenje még mindig meghatározza a közgondolkodást. Az oligarchák maguk is kétes eszközökkel védelmezik érdekeiket. Az oligarcháknak be kellene bizonyítaniuk, hogy képesek valami jót is tenni Az orosz gazdaság a bizonyításhoz kiváló terepet kínál: még mindig romokban hever, annak ellenére, hogy többségében magánkézben van. 9 8. Legbefolyásosabb klánok: 8.1 Kőolaj- és gázipari klán: Élén Csernomirgyin áll, ennek bázisa a hatalmas „Gazprom” monopólium és néhány neki alárendelt kőolajvállalat. A „Gazprom” részvénytársaság ugyan,

de legnagyobb részvényese még ma is az állam. A vállalalat jelenlegi helyzetére jellemző, hogy az exportból származó jövedelmeit kötelezettségei fedezésére elzálogosította, és átalakítás esetén a bankok behajtanák a követeléseiket. A cég azon munkálkodik, hogy a drága rövidlejáratú hiteleket olcsóbb, hosszabb távú kölcsönökre váltsa át, ezt a célt szolgálja a nemrégiben kibocsátott 1 milliárd értékű, hét évre szóló kötvénye is. A liberális gazdasági miniszter German Gref a vállalat feldarabolásával a pénzügyi folyamatokat akarta átláthatóvá tenni. A Gazprom gáztermelő egységeit versenyeztetni akarta egymással a termelékenység növelése és a költségek csökkentése érdekében. Független gáztermelők azonban nem támogatják az ötletet újraelosztását jelentené. Gref aki már negyedszerre tesz kísérletet a g ázóriás darabokra szedésére most elsősorban a kisebb külföldi befektetők támogatására

számít, ígérete szerint lehetővé tenné a részvények eddig korlátozott kereskedelmét. Szakértők azonban kételkednek abban, hogy a külföldi befektetők körében sikeres ötlet lehet. A reformtervezet szerint az állam megtartaná a csővezetékek feletti ellenőrzést, míg a befektetők a kitermelő egységeket kontrollálhatnák. A Gazprom profitot hozó üzletága ugyanis a vezetékes szállítás. Megrohamozták Kelet Európa leggazdagabb emberének a repülőgépét. Mihail Hodorkovszkij Jukosz vezért letartóztatták és ezzel új szakasz kezdődött az orosz oligarchák és az autokraták háborújában. Ez a hadjárat Putyin hatalomra kerülése után Berezovszkij és Guszinszkij kiűzetésével kezdődött és mára odáig fajult, hogy az orosz üzleti elit másként gondolkodó részének mindössze két választása maradt. Követhetik Roman Ambramovics példáját aki oroszországi érdekeltségeit értékesítve önként száműzetésbe menekült. Mihail

Hodorkovszkij más oligarchákkal ellentétben nyíltan szembeszállt Putyin elnökkel, a Jablako párt támogatását Putyin a szabályok megsértésének fogta fel. A Kreml nem vette jó néven hogy a legnagyobb orosz olajvállalata egyre inkább a külföldiek irányítása alá kerül. Egyes elemzők szerint a 10 külföldieket kizárólag az Oroszországban található olajtartalékok érdeklik. A Jukosz több szempontból is célkeresztbe került Vlagyimir Putyin számára, politikailag és gazdaságilag is magyarázható a t ársadág elleni intézkedések sorozata. A kérdés az, hogy milyen megoldást sikerül kieszközölnie az ügyben érintett feleknek és ez nem mindegy a befektetők számára. Roman Abramovics a Russian Aluminium (RusAl) Oroszország legnagyobb aluminiumgyárának tulajdonosa is menekülni látszik hazájából. Az elmúlt időszakban folyamatosan számolja fel az oroszországi cégekben meglévő tulajdonát és befektetéseit. Már csak az

olajiparban maradtak érdekeltségei, ugyanis gazdagságának alapja az olaj üzlet volt. Cégét a közelmúltban vásárolta fel a piacvezető Jukosz, így a világ negyedik legnagyobb nyílt olajipari vállalata jött létre. Többen úgy vélik, hogy a Jukosz orosz vállalat körüli botrány folytatása várható. Az ügy az Egyesült Államokban is aggodalmat kelt, mert attól tartanak, hogy az orosz gazdasági reformok elleni támadás kezdetét jelentik az összehangolt rendőrségi, ügyészségi és adóhivatali vizsgálatok. Ennek során vették őrizetbe a szintén dúsgazdag Platon Lebegyevet aki Mihail Hodorkovszkij jobbkeze volt. Ezért vélik úgy a szakemberek, hogy a Jukosz elleni vizsgálat valójában Hodorkovszkij ellen irányul, akit Putyin elnök így kíván figyelmeztetni, hogy tartsa magát távol a politikától. 8.2 „moszkvai csoport”: Élén Jurij Luzskov áll, maga mögött tudva a hatalmas moszkvai pénzügyi és ipari potenciált. Jelenleg Moszkva

főpolgármestere Nevéhez fűződik az „Eho Moszkvi” rádióállomás bezáratásának megakadályozása. Sokat tett a főváros fejlesztése érdekében: új áruházak, felújított ortodox templomok, külföldi befektetők szerint azonban kenőpénz nélkül nála sem működnek a dolgok. Moszkvát amolyan magánbirodalomként kezeli. Az oligarchák közül Vlagyimir Guszinszkijnek, a médiaMoszt elnökének támogatását élvezi A „Tv centrum” csatorna megszerzése sikeres befektetésnek bizonyult, az elmúlt évben mintegy 20 millió dolláros bevételt könyvelhetett el, és a műsorok nézettségi százaléka is jelentősen javult. A választások szempontjából azonban nem elhanyagolható az a tény, hogy az adások az ország területének mindössze egyharmadán foghatók. Luzskov politikai ambíciói egyre nyilvánvalóbbak. Egyre többször hallani olyan hangokat, melyek szerint az 11 elnökválsztások nem is annyira Alexandr Lebegy mint inkább az ő

személyére lesz érdemes odafigyelni. Tavaly decemberében a spanyol hatóságok őrizetbe vették Vlagyimir Guszinszkijt, az ismert moszkvai médiamágnást. Ő az egyike az úgynevezett oligarcháknak, akiknek a Kreml Putyin elnöklése óta gyakorlatilag hadat üzent. Elsősorban azért, hogy bebizonyítsák a hatalom csak egy helyen, a Kremlben összpontosulhat. Azon belül is az elnök és az elnöki hivatal kezében E harc másik frontja a Szövetségi Tanáccsal való küzdelem. Itt az államhatalom függőleges láncolatának megerősítése a cél, az oligarchákkal való küzdelem a vállalkozók állam előtti egyenlőségéről és az üzleti élet tisztaságáról szól. A kormánypárti Rosszikszkaja Gazeta azzal vádolja Guszinszkijt, hogy előre kidolgozott egy tervet, melynek célja az ország politikai vezetésének konfliktusba vonása. A cikk szerint itt két magáncég, a Media-Moszt és a Gazprom közötti konfliktusról van szó. A Guszinszkij-birodalom három

pilléren alapult: A Moszkvai csoport ktf-n, a Moszt bankon és a Media-Moszton. 1997 e lejéig a Moszt csoport a banki tevékenységen kívül minden más Guszinszkij érdekeltséget átfogott. 1997-ben kivonta a holdingból a médiavállalkozásait és megalapította a Media-Moszt csoportot. A Moszt csoport megalakításával üzleti érdeklődése a bankszféráról áttevődött a médiabizniszre. A z 1998 a gusztusi pénzügyi válság egyik lagnagyobb pénzintézeti vesztese épp a kiterjedtlakossági ügyfélkörrel rendelkező Moszt bank volt. A médiaüzlet költségeit Guszinszkij jelentős hitel-felvételekkel próbálta finanszírozni. Csak a Media-Moszt tartozását nyolcszázmillió dollárra becsülik. 8.3 Korzsakov-Barszukov-Szoszkovec-csoport: Az elnöki biztonsági szolgálat vezetőjének, a föderális biztonsági szolgálat igazgatójának és a miniszterelnök első helyettesének neve fémjelezi. Ez a csoport az értékesítés és stratégiai fontosságú

fémek ipaárban és hadiiparban működő egyes vállalatokra támaszkodik. . Jelcin mondása szerint minden idők legjobb testőre állt mellette. Amikor bejelentette a leváltásokat Korzsakov nevénél komorodott el, mivel a testőr szinte összenőtt vele. 12 Barszukov pedig P ervomajszojénál h alomra lövetette a túszokat, mialatt a cs ecsen terroristák elmenekültek. Szoszkovec pedig a betegeskedő Jelcin háta mögött leplezetlen háborút kezdett a gazdasági hatalomért. Az elnöki testőrség kommandósai betörtek a moszkvai polgármesteri hivatal épületébe és házkutatást tartottak az ottani MOSZT irodáiban. 8.4 Nyugatosok: Az elnöki hivatal vezetője, Filatov és a miniszterelnök első helyettese, Csubajsz körül csoportosulnak. Hatalmukat elsősorban az jelenti, hogy kezükben van az Államtanács fölötti ellenőrzés és a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való kapcsolattartás. 8.5 Csubajsz-klán: A csoport tagjai egymás iránti

lojalitásukról és egységes fellépésükről vélt ismertté. Rendkívül befolyásos érdekcsoporttá vált, amely megszabta az Oroszországba irányuló amerikai gazdasági segélyezés és általában a n yugati gazdaságpolitika irányát és kihatását. A nyugati média mítoszt teremtett köréjük, miközben más oroszországi reformcsoportokat figyelemre sem méltattak. A nyugati adományozók az oroszokat nem annyira a szabadpiachoz való viszonyuk, mint inkább a nyugati szemszögből kedvező személyes tulajdonságaik alapján minősítették” reformembereknek” Az Egyesült Államok által nyújtott támogatás döntő szerepet játszott az oroszországi átalakulásban. A Csubajsz-klán Az amerikai vezetéstől származó „álomcsapat” mint Oroszország egyedüli törvényes képviselője, első számú közvetítő gyanánt lépett fel Oroszország és a Nyugat, illetve a nemzetközi pénzintézetek között. Mindez lehetővé tette, hogy a

Harvard-Csubajsz-féle tranzaktorok több száz millió dollár kölcsönt és amerikai segélyt csikarjanak ki. 8.6 Agrárklán: Tagjai sok minden megtartottak a szovjet agráripari komplexum struktúrájából. 13 8.7 „üzleti-ipari csoport” Borisz Berezovszkij iparmágnás és médiamodul és még hat másik bankár és üzletember ellenőrzi az orosz gazdaság mintegy ötven százalékát. Ez egy kissé túlzás de ezek az emberek elképesztően gazdagok és befolyásosak. A történelem során ritkán fordult elő, hogy ekkora gazdaság ilyen gyorsan ilyen kevesek kezébe kerüljön, ahogyan ez a posztszovjet gazdaságban történt. Borisz Berezovszkij szerint Oroszország főellensége ma nem a magántőke, hanem az orosz és muszlim nacionalizmus. Ellenfelei azzal vádolják, hogy összekeveri az üzlete és a politikát A klasszikus orosz hagyományokat követő politikus felismerte, hogy a politikán kívül maradva nem lehet sok pénz szerezni. 2003 áprilisában

megválasztották a Független Államok Közösségének titkárává, ezzel mozgástere jelentősen kibővült, immár a volt Szovjetunió teljes területére kiterjesztheti befolyását. Meg van győződve arról, hogy ténykedése a nép érdekeit szolgálja. Berezovszkijt a Kreml gépezetét háttérből irányító ravasz stratégának tartják Moszkvában, akit még 1999 m árciusában Borisz Jelcin nevezett ki a politikai elit nem kis meglepetésére. A z alig ismert bankárnak nem jósoltak hosszú kormányzati pályafutást, de minden korábbi elődjénél hosszabb ideig maradt hivatalában. Berezovszkij korábbi munkatársaként mindig is a Jelcin-éra alatt kialakult hatalmas gazdasági és politikai hatalomra szert tett oligarchák és politikusok csoportja érdekeinek fő képviselője volt a Kremlben. Rengetek más kisebb klán is létezik, ezek még alakulóban vannak. Fejlődésük a politikai és gazdasági helyzet, függvényében jelentősebbé válhat, valamint

függ attól, hogy mennyire képesek b eépülni az államhatalom intézményeibe. Az etnikai köztársaságokban patriarchális rezsimek rendezkedtek be, melynek bázisa a többségi etnikai csoport, középpontjukban e csoport politikai klánjával. Oroszországban a megyék és járások szintjén sok függ a gazdasági szerkezettől. Minél többszínű a gazdaság, annál kevésbé egységes az elit. A helyi elit pedig szoros kapcsolatban van a moszkvai klánokkal, mivel a régiójukban működő vállalatok részét képezik annak az ipari hálózatnak, amely a moszkvai klánok ellenőrzése alatt áll. 14 9. A tranzakciózás következményei: A Tranzaktorok olyan magánszervezeteket hoztak létre és működtettek, amelyek azt a látszatot keltették, mintha céljuk a gazdasági fellendülés elősegítése lenne., miközben gyakran a tranzaktorok külön érdekeit szolgálták. E szervezetek kiszorították az állami intézményeket, rendszeresen láttak el olyan

feladatokat, amelyek a modern államokban a k ormányzati szervek hatáskörébe tartoznak. Az Orosz Privatizációs Központ egyik vezető tisztségviselőjének állítása szerint a Központ vezetőjeként mintegy 4 milliárd dollárt kitevő nyugati forrásból származó adományt menedzselt. Azt, hogy ezekkel a pénzekkel mi történt az amerikai Legfelsőbb Állami Számvevőszékének megfelelő Orosz Számvevőszéki Kamara vizsgálta. „ A pénzt nem a kijelölt célra használták fel Azok akik a p énzt adták, valami egészen meghatározhatatlan dolgokért fizettek” A forrásokat rendszeresen politikai célokra is felhasználták. A „kaméleonszervezetek” hozzájárultak a „ klánállam” kialakulásához is. Ezek olyan államok, melyeket kiterjedt korrupció jellemez, s illetéktelen csoportok befolyása alatt állnak. A klánok saját vagyonnal és anyagi forrásokkal rendelkeznek. Azonosítani lehet egyes minisztériumokkal, kormányhivatalokkal,

olyannyira, hogy egy idő után a klán és az állam tevékenységi köre egymástól meg-különbözhetetlenekké válnak. Általánosságban elmondható, hogy míg az igazságszolgáltatás politikai befolyásnak van kitéve, az egyik klán hatalmát csakis egy másik rivális klán ellenőrizheti, illetve tarthatja kordában. Az a körülmény, hogy egy kis létszámú, a hatalomhoz közel álló közvetítő csoport szabad kezet kapott, elkerülhetetlenül a k orrupció elterjedéséhez vezetett. Mindez olyan időszakban történt, amikor a nemzetközi közösség éppenséggel biztosítékokat várt volna arra vonatkozóan, hogy Oroszországban megteremtik a gazdaság működésének törvényes és szabályozott, a tulajdonjog és a szerződések tiszteletben tartásán alapuló kereteit. Az elmúlt évek során s6zámos bizonyíték került nyilvánosságra arra vonatkozóan, hogy közpénzeket használtak fel személyes meggazdagodásukhoz. Jelenleg e személyekkel

szemben bűnvádi eljárások folynak. Mivel a tranzaktorok eredményessége a kölcsönös lojalitáson és a bizalmon alapszik, a korrupciós ügyek meglehetősen sebezhetővé teszik őket. Az összetartás létfontosságú számukra, hiszen bármilyen „dezertálás” a csoport többi tagjára nézve súlyos következményekkel járhat. 15 10. A klán rendszer fontossága: Jelcint nem lehet kapcsolatba hozni valamely központi vagy regionális klánnal, arra tett kísérletet, hogy felülemelkedjék ezen a h arcon és csak akkor avatkozzon bele, ha már elkerülhetetlen a rivalizáló klánok közötti egyensúly fenntartása érdekében, vagy gyengíteni kell az ellenfelek pozícióit. E gyakorlatnak köszönhetően sikerült olyan benyomást keltenie, hogy személye életfontosságú a klán rendszer egyensúlyának fenntartásához. A klán rendszer két szempontból fontos az oroszországi politikai életben: biztosítja a politikai stabilitást, valamint korlátozza a

politikai manőverek lehetőségét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a klán rendszer kizárja a kríziseket. ( „fekete kedd” – rubel krízise, csecsen válság, bugyonnovszki túszdráma, a bankrendszer válsága) Ezek a válságok azonban nem érintették a klán rendszer, jóllehet egyik másik klán megerősödött a riválishoz képest. A klán rendszer nem zárja ki a politikai változásokat, csak a politikai robbanást, vagyis hogy a változások túl menjenek a létező kereteken. Ami a stabilitást illeti a klán rendszer csak erősíti, teret biztosít a rivalizálásnak és közben a m agát a rendszert nem veszélyezteti. Ez azonban csak addig lehetséges, amíg valamelyik klán nem jut domináns szerephez a k oalícióval szemben, amelynek az össze többi klán képződmény is tagja. Az utóbbi évek során a klánok taktikai szövetséget hoztak létre. A válságok jó lehetőséget nyújtanak a klánok számára, hatalmuk megerősítésére és érdekeik

érvényesítésére. Ami a politikai változásokat illeti a klán rendszer korlátozza az Oroszországban lehetséges politikai akciókat, aminek három oka van: - A klán rendszer miatt a politikai versengés nem két egymást kizáró elit között zajlik, hanem sok pólus között. A klánok közül egyik sem képes a többiek fölé kerekedni, a politikai irányítás elég szűk keretek között fog megvalósulni, attól függően, hogyan alakulnak a klánok közötti erőviszonyok, merre billen a hatalmi mérleg. - Tovább folytatódik a hatalom leosztása a regionális irányítás szintjére, ami korlátozza Moszkva politikai manőverezésének lehetőségeit, mely kihat a Moszkvában folyó politikai harcra. - Az egyes klánok közötti politikai különbség távolról sem olyan lényeges, mint azt sokan gondolják, noha taktikai meggondolásból maguk a klánok hangsúlyozzák, mennyire különböznek egymástól. 16 Belpolitikai szempontból az a helyzet, hogy

ezekben a klánokban alig akadnak olyanok, akik a demokrácia meggyőződéses hívei, s egyik klán sincs elkötelezve a demokrácia eszményeinek, annak ellenére, hogy nyilvánosan éjjel-nappal ezt bizonygatják. A demokratikus procedúrákat, a v álasztásokat is beleértve, a hatalmi harc eszközének tekintik. Sőt a klánok azt hangoztatják, hogy feltétlenül rendet kell teremteni és helyre kell állítani a stabilitást. A gazdaságpolitikában egyik klán sem óhajt visszatérni a szovjet rendszer parancsuralmi, adminisztratív rendszeréhez, de mindannyian szeretnék minél erősebben ellenőrzésük alá vonni a tulajdont és a gazdasági potenciál más, az oroszországi piacgazdaság által kialakított formáit. A külpolitikában a választás nem érinti a tartalmat csak a formát Az Oroszország külpolitikájában megfigyelhető keményedést és a nemzeti érdekek érvényesítését minden erő támogatja. 11. A klánok szerepe és pozíciója a

választásokon: Oroszország parlamenti és elnökválasztásokra készül, a kétes körülmények között felhalmozott vagyonok gazdái elleni küzdelem kettős hasznot hozhat. Szükséges egy új ellenség, amellyel szemben mozgósítani lehet a társadalmat és a s zavazókat. Az új ellenség szerepére pedig kik lehetnének alkalmasabbak az oligarcháknál egy olyan országban ahol 17 dollármilliárdossal szemben 40 milliónyian élnek a létminimum alatt. A választások lehetőséget adnak a klánok perifériáján elhelyezkedő erőknek, (pl. a kommunistáknak és az ultranacionalistáknak) hogy bejussanak a kulcsfontosságú politikai intézményekbe és ezt arra használhatnák fel, hogy felül vizsgálják a tulajdon, a gazdasági potenciál és a politikai hatalom jelenlegi felosztását. A választások veszélyt jelentenek az elit számára, az elit kézben tartja a h atalom szálait, egyre kevésbé érti mi történik a t ársadalom többi részével A küzdelem

lényege az, hogy a stabilitást a koalíciók aktív egyensúlya biztosítja, ha az egyik túlzottan megerősödne a rendszer átalakul, és néhány eddigi szövetséges elpártolásával helyreáll az egyensúly. Ez a modell működött a brezsnyevi Szovjetunióban, ahol a Politikai Bizottság tagjai sakkoztak a klientúrájuk figuráival. Az utóbbi három évben Borisz Jelcin is mozgásba lendítette a szisztémát. Nem sejtette, hogy a gépezet az ő vezérlése nélkül is jár. 17 Anatolij Csubajsz a nyolcvanas évek végén ellenzéki klubot szervezett Leningrádban, ahonnan egyenes út vezetett Jelcin és a demokraták szervező táborába. Csubajsz hamarosan óriási gazdasági hatalmat összpontosított a kezében, ő lett a vagyonügynökség vezetője. Akkor is a kormányban maradt amikor Jelcin egymás után rúgta ki a demokrata munkatársait. Az energiacézár Csernomirgyin miniszterelnök előnye a választásokon, hogy vele mindenki tudna szövetséget kötni, a

közvéleményt megnyugtatja, hogy a kormányt profi menedzser vezeti, bár elnöknek már nem látná szívesen. Ebben az oligarchikus klánban erős bástya Jurij Luzskov moszkvai polgármester, aki szintén elnöki ambíciókat dédelget, de egyedül sem ő sem Csernomirgyin nem elég erős a győzelemhez. Ezért fontolgatják, hogy szövetségre lépnek Csubajsz csoportjával, ha Jelcin után új elnököt választana a nép. 12. Civil szervezetek: A helyi pártszervezeteket, szakszervezeteket a lakosság politikai vagy gazdasági célú mozgósítására is fel lehetett használni. A szovjet korszak vége felé ezek a szervezetek gyors hanyatlásnak indultak. A Szovjetunió szétesésének legalább egyik oka v olt, hogy a vezetés képtelen volt helyesen felmérni a nemzeti öntudat robbanásveszélyes erejét. A sikertelen augusztusi puccs csak közelebb hozta az ellenőrzés ezen eszközeinek a csődjét. A kommunista pártot feloszlatták, a kémszolgálatok tevékenysége

szétzilálódott, a szakszervezet kegyvesztett lett. Az ellenőrzés és a mozgósítás új, hatékony eszközei azonban nem jöttek létre. A közvélemény-kutatós intézet sem tudta kellő pontossággal előre jelezni az 1993-as parlamenti választások eredményét. Nem jöttek létre olyan nemzeti pártok, amelyek gyökerei regionális szervezetekbe nyúltak volna le. Ily módon Oroszországban hiányzik egy intézmény amely a közvéleményt kutatja és annak szempontjait kifejezésre juttatja. A civil társadalom más intézményei is csak kezdetleges formában léteznek. Az ellenőrzés és irányítás problémáját csak elmélyíti az oroszországi társadalom amorf jellege. A munkások akik kénytelenek több munkahelyen dolgozni, hogy kijöjjenek a fizetésükből, ahelyett, hogy társaknak tekintenék egymást egy közös harcban inkább ellenfeleket látnak a többiekben, akikkel az igen korlátozott mennyiségű, számukra elérhető áruk megszerzéséért kell

harcba szállniuk. A parasztok érdekei igen ritkán lépnek túl faluk határain Az alkotó értelmiség koldusbotra jutott a gazdasági reformok alatt, egységessége megtört, befolyása 18 jelentősen csökkent. Mindemellett a tulajdonosi középosztály nem jött létre Sok kisvállalat nem mer egymással egyesülni, mert részben konkurenciát látnak a másikban, részben mert nem bíznak egymásban. Az üzleti életben működő bűnöző csoportok züllesztő hatása megakadályozza a vállalkozói középosztály konszolidációját. 13. Összegzés: Az igazi orosz „harmadik út” (pénzügyi és jogi értelemben erős liberális központi állam megteremtése) lehetősége, amelyet az orosz ifjúreformerek mind kétségbeesettebb reformkísérletei céloztak meg 1998 augusztusában végképp meghiúsult. Az orosz jogállam külső és belső pénzügyi és politikai feltételei elminimalizálódtak, Nyugati hitelfelvételekre és befektetésekre nincs remény. A

kleptokratikus klánok és pénzoligarchák elloptak és feléltek szinte mindent, ami a föderatív államrendet gazdaságilag-jogilag egyben tarthatná és ami az orosz gazdaságba visszafordítható és befektethető lett volna. Eljött az ideje a hagyományosan nem liberális orosz állam újjáépítésének. Már csak az a kérdés, hogy milyen úton-módon, milyen tulajdonosi és politikai csoportok összefogásával, milyen ideológiával, mennyi idő alatt és miből, milyen forrásból és milyen eredménnyel fog zárulni. Mert az orosz rendszer ciklikus átváltozásainak csak általános sémája azonos, a konkrét lefolyás, a célok és eszközök konkrét világa korszakonként ás rezsimenként változik. Az oroszországi árutermelők bevételei oly mértékben estek vissza, hogy az egyszerű újratermelés költségeit sem fedezik, nem beszélve arról, hogy a kleptokratikus és korrupt struktúrák szereplői különféle trükkökkel még ezekre a bevételekre is

ráteszik a kezüket. A vállalatoknál felhalmozódott adósságállomány több mint fele vállalati körbetartozás. További 30 százalékát a társadalombiztosítás, a nyugdíjbiztosítási rendszer és a költségvetés kinnlevőségei adják. Mind az állam, mind a vállalatok kényszerhitelezők Az utóbbi időben nőtt a barter aránya az oroszországi iparvállalatok eladásaiban. A barter kereskedelem virágzó üzletággá vált. A jövedelmi különbségek a társadalmat két egyenlőtlen részre szakították: a lakosság 90 százalékának jövedelme átlagosan 2-3-szor alacsonyabb mint az utolsó szovjet „békeévben”. A fennmaradó tíz százalék megoszlik a nagyvárosi és főleg fővárosi középrétegek és szuper gazdagok között. A költségvetési és termelési szférához kötődő széles lakossági rétegek életszínvonala drasztikusan csökkent, a r eálkeresetek csökkenése és a 19 szociális ellátási alapok leépítése következtében.

A lakosság szociális degradációja folytatódik: magasan kvalifikált szakemberek (intézeti kutatók, kandidátusok, mérnökök, pedagógusok, leszerelt tisztek, rendőrök) tömege folytat vidéken naturális gazdálkodást, vagy próbál jövedelemhez jutni közvetítő kereskedelem útján, pénzügyi spekulációval, gyakran kriminális úton. Az adóbevételek szintje az állami kiadások töredékét sem fedezi. Az állandó költségvetési hiány betömésére, a mind tetemesebb külső és belső államadósság ellensúlyozására a kormány rövid lejáratú állampapírok kibocsátásába kezdett, amely idővel hatalmas pénzügyi piramissá vált, csak idő kérdése volt mikor omlik össze, és temeti maga alá az egész pénzügyi rendszert. Az anyagi erőforrások és tőkeeszközök államilag kontrollálatlan az országban és annak határain keresztül megkönnyítette a kriminális, kleptokratikus és korrupciós úton szerzett jövedelmek kijuttatását az

országból. A gazdaság kriminalizálódása rendkívüli méreteket öltött. Egyes becslések szerint 1997 végén 40-60 ezer között mozgott a kriminális tőke tulajdonát képező vállalatok száma a „maffia” közvetett irányítása alá került 37 oroszországi tőzsde, az orosz iparban a tőkék 55 százalék és a t öbbségi részvények 80 százaléka. Közvetlenül 40 ezer ipari vállalat tartozik az alvilág irányítása alá Az 1998 augusztus 17-én kirobbantott pénzügyi katasztrófa kétségkívül magával rántotta a spekulatív pénzgazdaságot és a szinte teljes egészében spekulatív pénzügyletekre szakosodott nagybankokat, ezzel együtt a pénzügyi oligarchát. A katasztrófa nem vitte el, sőt az oligarchikus klánokkal, a spekulatív banktőkével szemben megerősítette az orosz államot. Az 1996-os választásoktól kezdődően alapvetően megváltozott a helyzet. A politikai hatalmi életnek két főszereplője alakult ki, az egyik Csubajsz

ifjú reformerei a másik Berezovszkij pénzoligarchái. Az elnök választás igazi győztesei lettek, és ettől kezdve arra törekedtek, hogy közvetlenül maguk szállják meg az elnöki hatalmat. Az állam megszerzéséért kirobbant állóháború felőrölte az elnöki hatalmon nyugvó rendszert és a hatalmi harc ellentétes programokkal fellépő főszereplőit legyengítette, új szereplőknek kellett megjelenniük. Ilyenek mindenekelőtt a regionális klánok (a helyi hatalommal összefonódott tulajdonosi csoportok), a kormányzók élükön Luzskovval és Lebeggyel, ilyen Zjuganov nemzeti kommunista pártja és ilyen a h atalmi harcban semleges és nem korrumpálódott szakember-politikusok csoportja. 20 Minthogy az oroszországi társadalom nem strukturált, és az elitnek nincsenek megbízható eszközei, hogy a t ársadalmat figyelje, a s zabad és nyílt választások komoly megpróbáltatást jelentenek az elit számára. A parlamenti választások és az

elnökválasztás megoldandó feladatot jelentenek, ugyanis a választások feltételezik a tömegek magas fokú politikai aktivitását, akiknek passzivitása az utóbbi években a nyugalom biztosításának alapfeltétele volt. A rendszer kénytelen lesz szembe nézni azzal a problémával, hogy ha az új erők pályáznak az elit szerepére, azokat létrejöttük pillanatában be kell kebeleznie. Noha az új elit az oroszországi társadalom legdinamikusabb elemei közül jött létre, egyedül nem képes megbirkózni a sokágazatú gazdaság kiépítésével, amelyre Oroszországnak elengedhetetlen szüksége van ahhoz, hogy megtartsa nagyhatalmi szerepét. Az európai hatalmi egyensúlyhoz hasonlóan ennek a klán rendszernek a közeljövőben be kell bizonyítania, hogy elég rugalmas ahhoz, hogy elviselje új elitcsoportok kialakulását és a régiek bukását. 21 IRODALOMJEGYZÉK: Élet és irodalom 2001.év 22 szám Az orosz kormány Gazprom reformja Bara Zoltán –

Szabó Katalin: Gazdasági rendszerek, orzságok, intézmények. Bevezeteés az összehasonlító gazdaságtanba. (Aula Kiadó 2000) Dr Futó József: Kontinensek földrajza I. tankönyvkiadó Budapest Dr Mohácsi Sándor-Muszta Attila: Földünk 3. Európa és a Független Államik Közösségének földrajza Holnap Kiadó, Budapest Font Márta: Oroszország, Ukrajna, Rusz Balassi Kiadó Budapest University Press, Pécs 1998 Janine R. Wendel: Csubajsz-klán és Oroszország elveszejtése (Eszmélet folyóirat) Kornai János: A szocialista rendszer (1993.) Officina Világévkönyv ’94-95 A Föld 192 országának aktuális adatai Officina Nova Rigóczki Csaba: Társadalomföldrajz AKG Kiadó Budapest,1994. Rudl József: A Szovjetunió utódállamainak földrajza Dialóg Campus Kiadó Budapest-Pécs, 1994. Sz. Bíró Zoltán: Az orosz történelmi fejlődés különbsége Szilágyi Ákos: Katasztrófa és baj Oroszországban (jegyzet) Szalai Zoltán: Állami többség a Gazpromban

(Népszabadság 2003.0314) 22