Informatika | Felsőoktatás » Informatika tételek, 2008

Informatika tételek - 2008 Az IBM kompatibilis PC felépítése, a főbb egységek jellemzői IBM PC  Az IEEE 802.3-as CSMA/CD szabvány megvalósítására az IBM a s zélessávú és az alapsávú PC-hálózatot ajánlja.  Mind a NETBIOS-t, mind a logikai kapcsolatvezérlő (LLC) felületeket támogatja a k ét PC hálózati termék.  A PC-hálózat alapsávi változata az IBM Local Arca Network Support Programmal kezeli a NETBIOS- és az LLC-felületet.  A PC-hálózat szélessávú változatainál az eredeti adapterkártyába beépítették a NETBIOS-t (ROM-áramkörben).  Az újabb adaptereknél az IBM Local Arca Network Support Program NETBIOS- és LLC-felületet is biztosít.  Amennyiben ugyanabban a hálózatban az új és a régi adapter is van, az IBM Local Arca Network Support Program helyett inkább az IBM PC Network Protocol Driver Program-ot használják, amit az új adapterekhez alkalmaznak a N ETBIOS felületének biztosítására. Így az új adapter

kompatibilis lesz a régi adapterkártyákon levő NETBIOS változatokkal.  A PC-hálózat az IEEE 802.3-as CSMA/CD-ben definiált módszer szerint működik Szélessávú PC hálózat - Az IBM PC hálózat szélessávú változatának alapvető elemei a következők:  Az adapterkártyát a személyi számítógépbe építik be, és az alapvető LAN kommunikációs funkciók megvalósításához szükséges logikát tartalmazza. A CSMA/CD közeghozzáférés-vezérlési módszerrel dolgozik.  A frekvencia átalakító egység feladata a há1ózat állomása által továbbított minden jel vétele és továbbítása egy másik frekvencián.  A kábelrendszer elemeit az alapbővítő, az elosztók és az állomásoknak a hálózatra való csatlakozásához szükséges kábelek alkotják. - A hálózat fa topológiájú.  A frekvencia átalakító a fa gyökere.  A frekvencia átalakítás feszültségellátását hálózati tápegység végzi.  Egy iránycsatolón

keresztül nyolccsatornás elosztó csatlakozik a f rekvencia átalakítóhoz, amelyhez maximum nyolc személyi számítógép képes kapcsolódni.  A szélessávú hálózathoz IBM elemek felhasználásával maximum 72 állomás csatlakoztatható. - A szélessávú PC-hálózathoz átviteli közegként 75 ohmos CATV koaxiális kábelt használnak!  Az átviteli sebesség 2 Mbps.  Két 6 MHz sávszélességű csatornát használnak.  Amikor az adás eléri az átalakítót, az átalakító ugyanezen a k ábelen az adatokat 219 MHz-es frekvencián továbbítja.  Az átalakított adást a hálózat összes állomása veszi.  A frekvencia átalakító gondoskodik arról, hogy az átalakított adás jele az egész hálózaton elég erős legyen. Alapsávú PC hálózat - Alapvető elemei:  Adapterkártya  Bővítő a nagy kábelezésű hálózatok létrehozására  Sodrott érpárú kábeleket alkalmaz, így a már lefektetett telefonkábelek is

használhatók. - Kétféle topológiát alkalmazhatnak.  A lánckapcsolás néven ismert topológia maximum 8 á llomás soros kapcsolására ad lehetőséget.  A bővítőegység maximum 10, csillag konfigurációba kötött lánckapcsolás összekötésére használható, ily módon maximum 80 állomás köthető egyetlen hálózatra.  Az átviteli sebesség 2 Mb/s. Programozási alapfogalmak: program, algoritmus, kódolás, szintaxis, szemantika A programozás módszertana: moduláris, strukturált, objektumorientált programozás Program: a számítógépnek szóló utasítások sorozata, amely egy kidolgozott algoritmus alapján meghatározza, hogy a számítógép milyen módon végezzen el egy adott feladatot. Algoritmus: - jó program tervezése, egyértelmű lépések véges sorozata = megoldás − független számítógéptől, programnyelvtől − az algoritmus egy programnál az elsődleges − komponensei • szekvencia: egyszerű tevékenységek sorozata

• szelekció: elágazások közti választás • ciklus: tevékenységek ismétlődése Kódolás: az egymáshoz rendelést műveletek meghatározott szempontok szerinti végrehajtása. Szintaxis: azt a szabályrendszert jelenti, amely meghatározza, hogy az adott nyelvben hogyan lehet az egyes nyelvi elemeket, utasításokat létrehozni. A szintaxis meghatározza a nyelv tágabb értelem vett ábécéjét, a h asználható szavakat és megadja a n yelvi elemek felépítési szabályait. Szemantika: program végrehajtás megszervezésével kapcsolatos szabályok. A programozás módszertana: Moduláris: - megkülönböztetünk: • elágazásos (szelekció) és • ciklikus (iteráció) szerkezetet • ezek a megoldások keverednek a programokban - előnyei: • a részprogramok könnyen áttekinthetők • könnyebben megírható • könnyebben tesztelhető • több modul írható egy időben (párhuzamos problémamegoldás) • könnyebben javítható • a modulok

szabványosíthatók • modulkönyvtárakban tárolhatók • újrafelhasználhatók Strukturált: • az eredeti feladat részfeladatra bontásával kialakítható egy absztrakt program • finomítással csökken az absztrakció • további finomításokkal egy konkrét gép konkrét utasításkészletéig jut a megoldás, melyeket tesztekkel lehet ellenőrizni Objektumorientált: • az adat és a funkcionális modell nem elválasztható • az adatok és a rajtuk végrehajtható műveletek elválaszthatatlanok • ezek is algoritmikus nyelvek Az objektumorientált nyelv tulajdonságai: • a tulajdonságait tetszőlegesen komplex adatok írják le (adatelemek + szerkezet) • a viselkedését módszerek írják le (fügvények és eljárások ) • az objektum-állapotok lekérdezhetők (mi az értéke egy-egy objektumnak) • egyik állapotból a másik állapotba léteznek átvivő módszerek (értékváltoztatás) • egy objektum csak önmagával azonos és minden másik

objektumtól különbözik (azonosság) • megállapítható, hogy azonos állapotban vannak-e • megállapítható, hogy ugyanarról az objektumról van-e szó • objektumorientált nyelvek lehetnek: Smalltalk, Eiffel • hibrid nyelv: C++ A számítógép beviteli egységei Billentyűzet (keyboard): - a billentyűzet szöveges információk karakterenkénti bevitelére szolgál. A billentyűzet nyomógombokból áll, és mint ilyennel a következő alapműveletek hajthatók végre: • egy billentyű leütése, • több billentyű egyidejű lenyomása, • a billentyű hosszabb nyomva tartása. - soros átvitellel (PS2) vagy USB-vel kapcsolódik a géphez - vannak vezeték nélküli billentyűzetek  az adatokat egy vevőkészülékhez infravörös, rádió, vagy bluetooth kapcsolaton keresztül küldik át - speciális billentyűk: Shift, Caps Lock, Tab, Enter, Backspace - kurzormozgató billentyűk (nyilak) - szövegszerkesztésben használható billentyűk (Insert,

Delete, stb.) - numerikus billentyűzet - funkció billentyűk (F1-F12) (Crtl, Alt, AltGr kombinálva más billentyűkkel) Egér: - segítségével a kéz természetes, síkban történő mozgása leképezhető a számítógép számára - relatív elmozdulást érzékel (Tehát az egeret felemelve és máshol lerakva a s zámítógép nem érzékel helyzetváltozást.) - az egéren minimálisan egy billentyű kell, hogy legyen - ma már egy egéren általában kettő vagy három billentyű van - jelzések kiadásához többször, gyorsan egymás után kell a billentyűt lenyomni - görgő  fel-le mozgást segíti elő - Működési elve szerint az egereket két csoportra oszthatjuk: • mechanikus: # elmozdulást elektromos impulzusokká átalakító szerkezettől függően lehet elektromechanikus vagy optomechanikus # Működése: 1: Az egér mozgatása elforgatja a golyót. 2: Az X és Y hengerek tartják a g olyót, és továbbítják a mozgást. 3: Fényáteresztő résekkel

rendelkező korongok. 4: Az infravörös LED átvilágít a korongok résein. 5: A szenzorok érzékelik a fényimpulzusokat. • optikai: # a mozgásokat egy optikai szenzor segítségével ismeri fel, mely egy fénykibocsátó diódát használ a megvilágításhoz # képelemző chip az egérben  az egér mozgását szinte bármilyen felületen érzékelni lehet # a modern optikai egerek egy szenzor segítségével sorozatos képeket készítenek az egér alatti területről # a k épek közötti eltérést a képelemző chip dolgozza fel, és az eredményt a két tengelyhez viszonyított elmozdulássá alakítja. - vezeték nélküli egerek  az adatokat egy infravörös, rádió, vagy bluetooth kapcsolaton keresztül küldik át Szkenner: - adatbeviteli eszköz - segítségével papíron lévő képeket és szövegeket lehet a számítógépbe bevinni, azaz számítógépes adattá alakítani: digitalizálni (Egy komplex eljárás, amelynek során analóg adatokból

digitális adatokat nyerünk.) - a szkenner érzékelője, ami egy sor fototranzisztor vagy CCD, pontonként kiolvassa az adott sorban levő pixelekhez tartozó világosságértékeket, majd a következő sorra ugrik - a digitalizálás során minden képpont világosságértékéhez egy számot rendel - ezeket a számokat általában nyolc biten ábrázolják, így értékük 0-255 lehet. - a képpontokhoz rendelt számok egy mátrixot határoznak meg, ezt hívjuk digitális képnek - a bevitt szöveg is képnek számít, míg egy szövegfelismerő program segítségével fel nem dolgozzuk - Típusai: # kézi szkenner: mi magunk mozgatjuk a szkennert a kép fölött # lapáthúzós szkenner: a lapot behúzza a s zkenner és úgy olvassa be a képet # dobszkenner: a lapot, filmet, diát egy forgó dobra ragasztják, ami belülről van megvilágítva # diaszkenner: csak diák és fotónegatívok beolvasására használható # síkágyas szkenner: olyan mint egy fénymásoló. Ezzel

lehet könyvben lévő képet is beolvasni, néhány újabb típus fóliákat is be tud olvasni. - Csatlakoztatás: # párhuzamos port (régiek) # USB (újak) - szoftverek Egyéb beviteli eszközök: - vonalkód olvasó - botkormány - mikrofon - érintőképernyős monitor A programok dokumentálása Részei: - Felhasználói leírás: a program kezelési és működési leírásai - Üzemeltetői leírás: a számítógépes rendszer zavarmentes működéséhez szükséges leírások (pl.: hardver, szoftver) A rendszer bevezetése: Az áttérés időpontjának megválasztása: kapcsolódik-e valamilyen gazdasági eseményhez vagy elszámolási időszakhoz (pl.: év eleje) Az áttérés módszerei: - Közvetlen átállás: # a régi rendszer használatáról 1 időpontban állnak át az új rendszerre (pl.: könyvelő program) # Előnye: az új rendszer azonnal rendelkezésre áll és használható # Hátránya: rövid idő alatt kell megoldani az átállást. Ha nincs próbaidő,

akkor hiba esetén meg kell ismételni az addigi feldolgozást. - Fokozatos átállás: # folyamatosan állnak át a régi rendszerről az újra # tesztelés után helyezik üzembe a program egyes részeit # ez a leggyakrabban alkalmazott módszer # Előnye: az új rendszer egyes részeit a teljes rendszer bevezetése előtt használni lehet. # Hátránya: az alrendszerek hibalehetőségei nem biztos, hogy kiderülnek. - Párhuzamos átállás: # a régi rendszer működése mellett már az új rendszert is használják # így a két rendszer egy ideig párhuzamosan működik egymás mellett # Előnyei: a bevezetés előtt teljes egészében ellenőrizhető a működési környezetben az egész rendszer. # Hátránya: magas költségekkel jár a két rendszer futtatása A karbantartási csoport feladata: - a bevezetéssel kapcsolatos döntések meghozatala - a programhibák javítása - a változások átvezetése a dokumentációba (pl.: a felhasználói leírásba) A

számítógép kiviteli egységei Nyomtató: - a számítógépben digitálisan tárolt információt papíron jeleníti meg - Gombok: # POWER – be- és kikapcsolás # ONLINE / OFFLINE üzemmód – nyomtatás, folyamatban / megszakítva # READY – nyomtatásra kész állapot # PAPER OUT – kifogyott a papír - Csatlakozása: # párhuzamos port # USB Tűmátrix nyomtatók: - sornyomtató (a nyomtatást soronként végzi) - a nyomtatóban található egy fej  a papír előtt oda-vissza mozog - az írófejben egymás fölött elhelyezkedő tűk találhatók, a tűk 1-1 képpontot képviselnek - egy elektromágnes mozgatja őket a kocsi mozgásának irányára merőlegesen - a papír egy kemény gumihengerre simul  a nyomtatás során a henger elfordulása eredményezi a soremelést - a festékszalag egy kazettában helyezkedik el Tintasugaras nyomtatók: - sornyomtató - egy fej mozog a papír előtt, de nincs benne festékszalag - a nyomtatáshoz szükséges festék egy

kazettában található a fejen - felbontás: DPI-ben - a színes nyomtatónál nemcsak az RGB, hanem a CMYK színkódot is alkalmazzák Lézernyomtatók: - lapnyomtató (egy egész lap információit tárolja, majd egyszerre nyomtatja) - egy forgó hengerre fényérzékeny anyagot visznek fel, ezt elektromosan feltöltik - a feltöltött félvezetőhenger felületére lézersugár rajzolja fel a képet azáltal, hogy a megvilágított pontokon megváltozik a felület töltése - a dob felületére a lézersugár egy optikai rendszer, ill. egy mozgatható tükör segítségével jut el - a megvilágított henger ezután egy "festékszóró" elé kerül, ahol a nem exponált pontokra festék tapad - festékanyagot a toner kazettából használja - a hengeren kialakul a valódi kép - a hengerről a festékpor egy papírlapra kerül – a papír egy forró, kb. 200 ° C-os hengerpár között halad ki a külvilágba, így a festék szinte beleég a lapba - felbontás: DPI-ben -

több billentyűből álló kezelőszerve mellett található egy LCD kijelző is - a lézernyomtatókban egy nagy intelligenciájú számítógép található Monitor: - megjeleníti az adott alkalmazás által létrehozott jelet - ellenőrzőfeladatokat lát el CRT (Catod Ray Tube = katódsugárcsöves monitor)  A katódsugárcső egy speciális elektroncső  Két lényeges részből áll: az anódból és a katódból.  A katód fémes anyaga melegítés hatására elemi részecskéket, elektronokat bocsát ki magából.  Az anódra pozitív feszültséget kapcsolva, az anód vonzani fogja a katódból kiáramló elektronokat.  A megjelenítő foszforeszkáló bevonattal van ellátva, amely az elektron becsapódásának hatására rövid ideig világít.  A kép megjelenése soronként történik: az elektronsugár végigpásztázza az összes sor összes képpontját és megvilágítja a megfelelőket. Így áll össze a kép LCD (Liquid Crystal Display -

aktívmátrixos folyadék-kristály kijelző)  A képernyőn tranzisztorok által vezérelt "aktív" világító piros, kék és zöld pontok vannak.  Tranzisztor elektromos feszültséget generál, amely hatására a folyadékkristály megváltoztatja szerkezetét, így színét is.  Minden képpontot három folyadékkristállyal töltött cella alkot, melyek különböző feszültség hatására más-más intenzitással állítják elő az alapszíneket. TFT (Thin Film Transistor) kijelző - önálló fénykibocsátásúak (aktívmátrixos kijelző) Plotterek: - a műszaki ábrázolásban, a számítógépes tervezésnél és még néhány alkalmazásban igen gyakran használják - a plotter csőtollal (vagy annak megfelelő eszközzel) rajzolja meg az ábrát (nyomtató-szerű) - igen változatos a felhasználható papír mérete és a rajz minősége is - gyakran színes kivitelűek, mivel képesek arra, hogy az ábra megrajzolása közben tollat cseréljenek

Egyéb kiviteli eszközök: - hangfal, fejhallgató - virtuális szemüveg A rendszertervezés hardver és szoftver kérdései Hardver kiválasztása: objektív paraméterek vizsgálatával pl.: - műveleti sebesség - adatátviteli sebesség - háttértár nagysága - memória nagysága A forgalmazók kiválasztásának szempontjai: - ár - garancia - karbantartás - készpénzzel vagy lízinggel vásároljuk-e meg a számítógépet? - szállítói és gyártói referenciák - bővíthető-e a konfiguráció? - mennyi lesz a beruházás megtérülési ideje? Szoftver kiválasztása: Saját fejlesztésű szoftverek: • Előnyei: - a program a tényleges felhasználói igényeket elégíti ki - a fejlesztés egy kézben van - a szakemberek rendelkezésre állnak • • Hátrányai: - magas fejlesztési költségek - kicsi megtérülés - a fejlesztés hosszú időt vesz igénybe egyedi probléma és egyetlen fejlesztési lehetőség esetén döntünk emellett Vásárolt

szoftverek: • Előnyei: - kevésbé költséges - előnyösebb a megtérülése - a karbantartást a szerződés előírása szerint biztosítják - a referenciahelyek tapasztalata előnyt jelent, hiszen ez már többszörösen kipróbált program • Hátrányai: - nem veszi figyelembe az egyedi igényeket - a karbantartás lehet, hogy időben később következik be. Szoftvergyártók rangsorolási szempontjai: • tapasztalat • referencia (a program használóitól) • várható installálási és betanítási segítség • adaptálási lehetőségek A háttértárak típusai, főbb jellemzői Háttértár: - A háttértárak nagy mennyiségű adat tárolására alkalmas ki- és bemeneti perifériák. - A használaton kívüli programok és adatok tárolása, adatarchiválása, a számítógépes rendszerek biztonságos üzemvitele érdekében további háttértárakon helyezik el a rendszerek biztonsági másolatát is. Papír alapú háttértárak • lyukszalag,

lyukkártya • ma már nem alkalmazzák • Hátrányai: o feldolgozásuk igen lassú o könnyen sérülhet az adathordozó o nagy tömegű és mennyiségű alapanyagot igényelnek o kezelésük igen körülményes • Előnyük: olyan környezetben is alkalmazhatóak, ahol a mágneses adathordozók nem. Mágneses háttértárak • A legelterjedtebb háttértárak napjainkban. • Működési elve igen egyszerű, az adathordozó felületén lévő mágneses réteg kétállapotú jeleket rögzít. • Jellemzőik: 1 a tárolható adatmennyiség nagysága (kapacitás), 2 a gyorsasága, azaz mekkora az adat-hozzáférési idő, 3 az adatsűrűség nagysága. • Az adathordozó: - mozgatását - írását - olvasását végző berendezés, melyet meghajtónak (drive) nevezünk. • a mechanikus részek végzik az adathordozó mozgatását • az elektronika feladata az írás-olvasás-pozicionálás vezérlése, amelyeket olvasó fej végez. • Típusai: - mágneslemezek, -

mágnesszalagok (streamer) Optikai háttértárak • optikai elven működő adathordozók • egyre elterjedtebbek • archivált dokumentumok, képek, módosítást nem igénylő programok tárolására ideális • Típusok: - CD - DVD Az ügyvitelszervezés alapfogalmai: bizonylatok, bizonylattípusok, irattározás Bizonylat: - a gazdasági esemény megtörténtét hitelt érdemlően bizonyító okmány, okirat - a könyvelési munka alapadatainak hordozói Tartalmi elemei: - bizonylat száma - bizonylat dátuma - mozgás jellege Típusai: 1) Elsődleges: - az adatok közvetlenül a gazdasági események megtörténte alapján kerülnek rá - pl.: átutalási megbízás, selejtezési bizonylat, vevőszámla 2) Másodlagos: - az elsődleges bizonylatok összesített adatait tartalmazza (számlaösszesítő) - egyébként a bizonylati albumban csak az elsődleges bizonylatok szerepelnek Nyilvántartások: - az alapadatokat a g azdasági események megtörténte után a

lehető legrövidebb időn belül kell rögzíteni és nyilvántartásba venni - erre a célra szolgálnak a nyilvántartólapok, más néven számlalapok - fajtái: • egyedi nyilvántartás: egy nyilvántartólap egy egység állandó és változó adatait tartalmazza • csoportos nyilvántartás: egy nyilvántartólapon több azonos jellemzővel rendelkező egység állandó, illetve változó adatai szerepelnek - minden nyilvántartólapon szerepelnie kell: • a könyvelés dátumának • a bizonylat számának • a bizonylat dátumának • a mozgás jellegének és típusának A Novell Netware szolgáltatásai és használata Jellemzők • Szerver-kliens rendszer • A szerver nem használható munkaállomásként. • Munkaállomásokon lehetséges operációs rendszerek: – Dos, Windows – OS/2 – Macintosh – Unix, Linux • Nagy hálózat is kialakítható • Hálózati erőforrások és szolgáltatások adatbázisban tárolása (NDS) NetWare szerver

szolgáltatásai • NDS (Novell Directory Service) • Biztonsági szolgáltatások (NDS, Fájl rendszer) • Fájl rendszer • Nyomtatási szolgáltatások (NDPS) • Alkalmazás hozzáférés • Backup NDS feladata: feldolgozza a kliensektől jövő kérdéseket az erőforrások használatára vonatkozólag. • Bármilyen nagyságú hálózat a központilag menedzselhető. • Adatbázisába az egész hálózat fizikai és logikai erőforrásai fel vannak tüntetve. • Az adatbázis „Directory”, egy hierarchikus felépítésű fa. NDS objektumok: minden olyan entitás részére létrehozunk ilyet, aki vagy ami részt vesz a hálózatban. Az objektumosztályok kategóriái: - gyökér objektum: egyedi, a címtár legtetején áll - konténer objektumok: más objektumokat tartalmaznak - levél objektumok: ezek a hálózati entitások Használata: • Particionálás: a Directory felosztható (particionálható) replikákra melyek szétoszthatók szerverek között. • Minden

szerver hozzáférhet a Directoryhoz. • Hivatkozás az objektumra – Context: egy objektum helyét adja meg az NDS-ben, lehet két ugyan olyan nevű objektum az NDS-ben, de más ágban. Jogosultságok: – NDS jogosultságok – fájl rendszer jogosultságok Jellemzők: - NDS és fájlrendszer menedzselése megosztható több adminisztrátor közt. – NDS jogosultságnál a Supervizor jogot lehet szűrni míg fájl rendszereknél nem. • Megkülönböztetünk: – Objektum jogokat (object rights) – Tulajdonság jogokat (properity rights) • Jogosultságok kiosztása – Az objektumhoz jogosultságot az tud adni, akinek írás tulajdonságjoga megvan az adott objektumra. – Alapértelmezés szerint az ADMIN-nak installálás után ez a joga megvan. – Jogot kaphat egy objektum:  direkt jogmegadással  öröklődés útján  biztonsági ekvivalenciával A DOS parancsok szintaktikája, az utasítások típusai       a DOS betöltődését az

jelzi, hogy megjelenik a képernyőn a gép készenléti jele, az ún. prompt (a felület üzemkész állapotát jelenti, és/vagyt gyakran valami információt is közöl pl. C:>) utána pedig a kurzor villog a promptban szereplő betű mindig annak a meghajtónak a jele, ahonnan a rendszer betöltődött, ez az aktuális meghajtó az aktuális meghajtót igen egyszerűen át lehet állítani: csak be kell írni a kívánt meghajtó jelét, utána kettősponttal, majd Entert ütni a parancsokat mindig a prompt után kell (lehet) beírni, s a beírt karakter a kurzor helyén jelenik meg ha a parancs beírásában szintaktikai (helyesírási) vagy szemantkai (szerkezeti) hibát vétünk, a gép hibaüzenettel figyelmeztet: Helytelen parancs vagy rossz fájlnév. Egy DOS parancs általános formája:  PARANCS PARAMÉTER(EK) /KAPCSOLÓ(K)  a parancsot az Enter billentyű lenyomásával érvényesítjük  a parancs részei között különböző elválasztó jelek lehetnek, ez

többnyire a szóköz, a hatáskört módosító kapcsolók előtt pedig / jel található A DOS parancsait négy fő csoportba lehet osztani: • könyvtárak kezelésére való parancsok (pl. DIR, TREE, MD, RD, CD stb) • fájlkezelő parancsok (pl. COPY, MOVE, DEL, REN stb) • a lemezkezelés parancsai (pl. FORMAT, DISKCOPY, LABEL stb) • egyéb parancsok (pl. TIME, DATE, VER stb) Az alkalmazási réteg az INTERNET-en (E-mail, Telnet, FTP, Gopher, WWW) Alkalmazási réteg - application layer •Ez kapcsolódik legszorosabban a felhasználóhoz, itt kell a hálózati felhasználói kapcsolatok megoldásait megvalósítani. • Mivel számos termináltípust használnak a hálózati kapcsolatokban, amelyek kisebb-nagyobb mértékben egymástól eltérnek, ezért egy hálózati virtuális terminált definiálnak, és a programokat úgy írják meg, hogy ezt tudja kezelni. • fájlok átvitelekor az eltérő névkonvenciók kezelése • az elektronikus levelezés, és mindazon

feladat, amit Internet szolgáltatásként ismerünk. E-mail, elektronikus levél: számítógépes hálózatokon keresztül továbbított levél, üzenet. • Az e-mailek a cél postafiókig az Interneten az SMTP protokoll segítségével kerülnek továbbításra, ahonnan általában a POP3 vagy I MAP protokoll segítségével lehet őket a levelezőprogramokba letölteni. • Az elektronikus levelekhez csatolt állományok is fűzhetőek, így szöveges információ mellett grafika, hang, vagy bármilyen dokumentum továbbítására is lehetőséget adnak. • Egy távoli központi számítógép, egy e-mail szerver tárolja és küldi illetve fogadja a leveleket. TELNET: • távoli számítógép "élőben" való interaktív használata • segítségével a saját gépét terminálnak használva egy távoli hosztra felhasználóként lehet bejelentkezni • a saját számítógépünk a távoli gép termináljaként viselkedik, vagyis azt távolról vezérelhetjük és

a rajta futó szoftver(ek) "eredménye" a mi képernyőnkön jelenik meg • távoli parancsvégrehajtást tesz lehetővé • semmilyen titkosítást nem tartalmaz FTP (File Transfer Protocol): fájl átviteli protokoll. • a felhasználónak lehetõvé teszi az általános könyvtár és fájlmûveletek végrehajtását a saját gépe és egy távoli hoszt lemezegysége között • feladata a s zámítógépek közti fájl-csere biztosítása: a különböző platformok fájlrendszereinek eltéréseit elrejtve, az állományok ellenőrzött és biztos átvitele az Internetre kapcsolt bármely két egység között. • A protokoll eredményesen használható mind interaktív, mind program által vezérelt automatikus üzemmód esetén. Ebben az üzemmódban minden adatcserét a f elhasználó (kliens) kezdeményez, amelyre a szerver a parancsnak megfelelő üzenettel vagy hibakóddal válaszol. • Fájl-átvitel (küldés v. fogadás) kezdeményezése során azonban a

parancs hatására a szerver egy második ún. adat-csatornát (data channel) nyit a kliens-számítógép felé, amelyen aztán az adatcsere bonyolítása történik. Az átvitel befejeztével a s zerver automatikusan lezárja (bontja) az adat-csatornát. • a kommunikáció befejezését a k liens-oldal kezdeményezi, de valójában a s zerver hajtja végre GOPHER: hierarchikusan felépített információban keresõ protokoll. • kliens-szerver elven működő egységes menüvezérelt felhasználói felület • az információhoz való hozzáférést teszi lehetővé az Interneten • szerkezete hierarchikusan egymásra épülő menükből áll, melyekből kiválaszthatjuk a kívánt témakört, amíg a legalsó szintre érve meg nem találjuk a k eresett fájlokat vagy szolgáltatásokat • a kiválasztott szöveget lehetőség van fájl formájában saját könyvtárba menteni • ha böngészésünk során olyan menüponthoz érünk, amelyhez tartozó információk egy

távoli szerver gépen vannak, akkor erre a távoli gépre kell bejelentkeznünk az információk eléréséhez • általában egy távoli gépen nem rendelkezünk jelszóval és azonosítóval, ezért a rendszer által felkínált azonosítót kell használni • ennek segítségével "vendégként" tudunk bejelentkezni és az információkat elérni World Wide Web: nyílt dokumentumszerkesztési és -átviteli szabvány. • oldalakat jelent, ahol az Interneten egy másik számítógépen található szövegre hivatkozunk • ha az számítógépek közötti szöveghivatkozásokat az Interneten keresztül valósítjuk meg, akkor a világ sok számítógépén tárolt információkat (szövegeket) tudjuk összekapcsolni a hivatkozások segítségével A számítógép indításának lépései DOS - a számítógép indítása 1. Bekapcsolási önteszt, POST a számítógép bekapcsolásakor vagy újraindításakor (reset) lefutó program, amely ellenőrzi a

rendszerbeállítások szerinti eszközök meglétét és működését. Betöltődik a videokártya- és az alaplapi BIOS. 2. Boot-folyamat, boot-olás: az a folyamat, amikor a s zámítógép bekapcsolásakor az operációs rendszer az önteszt lefutása után valamely háttértárolóról a memóriába töltődik. 3. Rendszerlemez, boot-lemez: az operációs rendszert betöltő, az operációs rendszer fájljait tartalmazó floppy- vagy merevlemez. 4. Boot-szektor: a floppy- és merevlemezek első szektora, amely a lemezre vonatkozó adatokat tartalmazza, valamint rendszerindításkor az operációs rendszer betöltését elindítja. (Power-On Self Test): 5. Rendszerfájlok: az operációs rendszer háttértárolóról betöltött részei Linux – a számítógép indítása: Egy többtaszkos, esetleg többfelhasználós operációs rendszer indítása rendszerint bonyolultabb feladat, mint egy egyszerű gép bekapcsolás. • A gép bekapcsolása után az operációs rendszer

indulása több fázisban történik. A főbb fázisok: 1. A hardver ROM rutinok futnak 2. Az ún boot loader fut 3. Az operációs rendszer kernel inicializálódik 4. A "kézből" induló processzek keletkeznek • A ROM rutinok teszteléseket végeznek, ellenőrzik a memóriát, egyéb hardver komponenseket. • Lehetséges, hogy interaktív menüt kínálnak, esetleg az intelligens kontrollerek felprogramozását segítik. • Ezeket a gép szállítója adja a géphez. • Végül kezdeményezik a boot-olást. • Maga a boot-olás rendszerint két fázisban történik: first stage boot és second stage boot. - A first stage boot során a kijelölt partíció 0. blokkjáról betöltődik a kezdeti betöltő (initial boot) program, és elindul. Ez akármilyen operációs rendszer betöltését kezdeményezheti, azzal, hogy indítja a second stage boot programot. - A second stage boot program lehet része egy operációs rendszer fájl-rendszerének: ott egy fájl,

adott névvel, de speciális helyen van, hogy a kezdeti boot program felismerhesse. • A kernel - miután betöltődött -indul: inicializálódik. Ezzel tulajdonképpen felkészíti a hardvert és a szoftvert használatra. • Az inicializált kernel végül kreál processzeket. • Az init processz lesz általában minden más processz szülője. Az IEEE 802 LAN szabványok általános jellemzése (802.3 protokoll és az Ethernet, a vezérjeles sín, a vezérjeles gyűrű) Lokális hálózatok általános jellemzői: • levelezésre • közös adatbázisok • dinamikusan fejlődő • Előnyei: - hatékonyabban lehet felhasználni a rendszer erőforrásait – csökkenthető perifériák száma – munkatársak közötti hatékony kommunikáció • Előzmények: – de facto szabványok – XEROX cég, Ethernet szabványa • Cél: gyártásautomatizálás -> a robotokat LAN-okon keresztül lehet összekötni • Az IEEE 802 szabvány csak a hálózati rétegig

szabványosítja. Két protokoll terjedt el: - a valós idejű működést követelő MAP (Manufacturing Automation Protocol) - gyártásautomatizálási protokoll) – ilyen igényt nem támasztó TOP (Technical and Office Protocol –technikai és hivatali protokoll irodaautomatizálásra szánt megoldás) Media Access Control - MAC – Közeghozzáférés vezérlés • 802.3-as szabvány: a CSMA/CD (Ethernet) leírása • 802.4-es szabvány: vezérjeles sín • 802.5-es szabvány: vezérjeles gyűrű • A lokális hálózatban lévő eszközök a közös fizikai csatornán való hozzáférésért versengenek. • Számos hozzáférés-vezérlési módszert használnak: – ütközéses (CSMA/CD) – ütközés mentes (token ring, token bus,) Négy funkciója van: • Közeghozzáférés-irányítás • Keretezés: kezdeti és záró információ az üzenetek elejének és végének jelzésére. • Címzés: az üzenet adásában és vételében résztvevő eszközök

azonosítására. • Hibafelismerés: célja a helyes üzenetadás és vétel ellenőrzése Vezérjeles sín (Token bus - Vezérjel busz) A vezérjel-továbbításos eljárást két különféle topológiájú (busz illetve gyûrû) hálózati szabványban is használják. Busz topológiájú hálózat esetén vezérjel busz szabványról beszélünk. A vezérjel busz az átviteli közeget úgy vezérli, hogy az állomásról állomásra történõ vezérjel (ún. token) továbbítása egy logikai gyûrût képez Amikor egy állomás vette a vezérjelet, lehetõséget kap arra, hogy adatblokkokat továbbítson a számára biztosított maximális idõn belül. Ha nincs adandó adatblokkja, akkor a tokent azonnal továbbadja. Vezérjeles gyûrû (Token Ring) Fizikailag gyûrû topológiájú hálózatok esetén a l eggyakrabban használt hozzáférési módszer a vezérjel továbbításos eljárás, amelyben egy ún. vezérjel (token) halad körben a gyûrû mentén állomásról

állomásra. A vezérjel lényegében egy rövid üzenet, ami utal a gyûrû foglaltságára. Ha szabadot, akkor üzenetet küldhet. A tokent foglaltra állítja és üzenettel együtt küldi tovább, vagy más megoldásként kivonja a gyûrûbõl. Az üzenet a gyûrûn halad körben állomásról állomásra. Az üzenetet az állomások veszik, megvizsgálják hogy nekik szól-e, majd továbbadják. Amikor a gyûrûben az üzenet visszaér az elküldõ állomáshoz, akkor kivonja az üzenetét a gyûrûbõl, a tokent szabadra állítja, és továbbküldi az immár szabadot jelzõ vezérjelet más állomás számára. Elképzelhetõ, hogy valamilyen hiba miatt egy üzenet nem kerül kivonásra. A leblokkolás megakadályozására kijelölhetnek egy aktív felügyelõ állomást, amely az ilyen “árva” üzenetek figyeli és kivonja ezeket a hálózatból. A többi állomás ún pa sszív felügyelõ, és az aktív felügyelõ meghibásodásakor egy másik veszi át a szerepét.

A szoftverek csoportjai Alapszoftverek: • Rendszerszoftverek • Olyan programok, amelyek segédeszközként állnak a felhasználók rendelkezésére. • Például: - operációs rendszerek (olyan programrendszer, mely vezérli a h ardverek, szoftverek erőforrásainak kezelését, biztosítja hatékony együttműködésüket) (az a jelölésrendszer, amely felhasználásával a f eladat végrehajtásához szükséges lépéseket) - segédprogramok (pl. a billentyűzet magyar ékezetesség tevő program, tömörítőprogramok) - programozási nyelvek Felhasználói programok: • Konkrét feladat számítógépes megoldására előállított programtermékek. • 2 csoport: - általános célú felhasználói szoftverek (pl. szövegszerkesztő programok, táblázatkezelő programok, stb.) - célfelhasználói szoftverek (speciális céllal készülnek, pl. könyvelői programok, pénzügyi programok, játékprogramok) A közeghozzáférési alréteg protokolljai (ALOHA,

CSMA, CSMA/CD) ALOHA: - minden állomás bármikor, bármennyit adhat - ha két állomás egyszerre kezdi ezt el, akkor úgynevezett ütközés lép fel, és az állomások hibás kereteket fognak kapni - minden állomás képes észlelni az ütközést, mivel a keretek ellenõrzõszáma helytelen lesz - ha a küldõ állomás azt tapasztalja, hogy a keret elküldésével egy idõben más is adott, akkor véletlenszerû ideig várakozik - majd megkísérli ismét forgalmazni a szóban forgó keretet - egy keret akkor nem fog elszenvedni ütközést, ha más állomás nem próbálkozik vele egyszerre egy másik keret elküldésével - egy keret sértetlenségének fontos elõfeltétele az, hogy a k üldés pillanatában ne legyen más keret a csatornán - az ALOHA csatorna-kihasználtsága 18% - az állomásoknak nem kell egymáshoz alkalmazkodniuk, mindenki akkor ad, amikor csak szeretne - ez a c satorna-kihasználtsági arány megduplázható úgy, hogy az idõt felosztjuk egyenlõ

szakaszokra, amelyek mérete megegyezik egy keret elküldési idejével - ezután az állomások kizárólag egy ilyen idõszakasz kezdetén küldhetnek kereteket a csatornára - ehhez az kell, hogy minden állomás szinkronban legyen a többivel, azaz elõre megállapodjanak a szakaszhatárok helyében CSMA (Carrier Sense Multiple Access): - vivõjel-érzékelés többszörös hozzáféréssel - a legegyszerûbb csatornafigyelõ protokoll az 1-perzisztens (tartósan fennálló) Mûködése: * ha egy állomás küldeni akar, de a csatorna foglalt, akkor addig vár, amíg az fel nem szabadul. * amint ez bekövetkezik, az állomás útnak indítja a keretet * ha ütközés lép fel, akkor véletlen ideig várakoznia kell, majd ismét meg kell próbálnia elküldeni a keretet * Az „1-perzisztens” kifejezés azt jelenti, hogy amint felszabadul a csatorna, az adásra kész állomás pontosan 1 valószínûséggel (azaz biztosan) fog keretet küldeni. - nemperzisztens CSMA: * ha a

csatorna foglalt, nem figyeli folyamatosan, hogy az mikor szabadul már fel, hanem véletlen ideig vár * ha ekkor már szabad a csatorna, akkor adni kezd, ha nem, akkor valamennyit ismét várakozik * ezzel a módszerrel nõ a csatorna kihasználtsága * viszont az állomás nagyobb késleltetésekkel küldi a kereteket - p-perzisztens CSMA: * csak meghatározott idõközönként szabad kereteket küldeni * ha valaki adni szeretne, akkor elõször bele kell hallgatnia a csatornába, hogy van-e rajta forgalom * ha nincs, akkor p valószínûséggel adni fog, vagy q = p – 1 valószínûséggel várakozik a következõ idõrés kezdetéig CSMA/CD: - ütközést jelzõ vivõérzékeléses többszörös hozzáférés - a módszer angol elnevezése: Carrier Sense Multiple Access with Collision Detection =CSMA/CD - ennél a módszernél, mielõtt egy állomás adatokat küldene, elõször “belehallgat” a csatornába, hogy megtudja, van-e éppen olyan állomás amelyik használja a

csatornát - ha a csatorna “csendes”, azaz egyik állomás sem használja, a “h allgatódzó” állomás elküldi az üzenetét - a vivõérzékelés (carrier sense) jelenti azt hogy az állomás adás elõtt belehallgat a csatornába - az állomás által küldött üzenet a csatornán keresztül minden állomáshoz eljut, és véve az üzenetet a b ennefoglalt cím alapján eldöntheti hogy az neki szólt vagy pedig nem A programozási nyelvek elemei: adatbevitel és -kiírás, értékadás, szelekciós tevékenységek (elágazások), ciklusok, eljárások, függvények Konstansok deklarálása: - állandó érték megadása - a konstansokat a const kulcsszóval deklaráljuk, majd pontosvesszővel elválasztva felsoroljuk a konstans nevét és értékét Változók deklarálása: - változó értékek deklarálása - a változókat a var kulcsszóval deklaráljuk, majd megadjuk a változó nevét és típusát Adatkiírás a képernyőre: - a write, writeln függvényekkel

lehetséges - a writeln abban különbözik a write-tól, hogy a kiírás után a kurzort az új sorba viszi Adatbekérés: - a read, readln függvényekkel lehetséges. - a readln abban különböznek a read-től, hogy a beolvasás után a kurzort az új sorba viszi. Az elágazás: - egyes programrészletek végrehajtása feltétel(ek)től függ - ha a feltétel igaz, akkor végrehajtja az egyik utasítást - ha nem, akkor a másik utasítást. IF: - alapvetően kétágú elágazás - ágaiban bármilyen utasítás használható, összetett utasítás is - a THEN utáni utasítás akkor hajtódik végre, ha a logikai kifejezés értéke TRUE - az ELSE kulcsszó előtt nem állhat pontosvessző CASE: - többirányú elágazás - az érték1, érték2,. értékN esetkonstansok a szelektor lehetséges értékeit jelölik - ha a kifejezés értéke megegyezik valamelyik konstans értékével, akkor a program végrehajtása a konstans után kettősponttal megadott utasítással

folytatódik tovább - ha a szelektor értéke egyik konstanssal sem egyezik meg, akkor a program az else ág utáni utasítással, vagy annak elhagyása esetén a cas e utáni utasítással folytatódik - end kulcsszóval kell lezárnunk Ciklusok: a programozásban a ciklusok arra szolgálnak, hogy egy utasítás vagy utasításcsoport végrehajtását többször egymás után megismételhessük. A ciklusoknak két típusát különböztetjük meg: • elöl tesztelő és • hátul tesztelő ciklusok. A Pascalban három ciklusutasítás van: • for ciklus (elöl tesztelő): - FOR ciklusváltozó := kezdõérték TO / DOWNTO végérték DO utasítás - a ciklus végrehajtása attól függ, hogy van-e még feldolgozandó adat - az ismétlések számát előre nem ismerjük, akár 0 is lehet - a ciklusváltozó a kezdõértéktõl a v égértékig egyesével nõ (To) vagy csökken (DownTo) - az utasítás a ciklusváltozó minden értékénél végrehajtódik - ha a kezdõérték >

végérték vagy a kezdõérték < végérték, akkor a ciklusmag nem kerül végrehajtásra - az ismétlések száma a ciklusba való belépés elõtt már ismert vagy kiszámítható • repeat ciklus (hátul tesztelő): - REPEAT [utasítás [; utasítás.]] UNTIL feltétel - végfeltételes ciklus - az utasítás(ok) végrehajtását meg kell ismételni, ha a feltétel hamis - ha a feltétel igaz, a program a ciklus utáni utasítással folytatódik • while ciklus (elöl tesztelő): - WHILE feltétel DO utasítás - kezdőfeltételes ciklus - amíg a feltétel igaz, addig ismétli az utasítást - ha hamis, akkor a program következõ utasítására ugrik - a feltétel egy logikai (boolean) kifejezés - ha a feltétel már először sem teljesül, akkor a ciklusmag egyszer sem kerül végrehajtásra - ha a f eltétel soha nem vesz fel hamis értéket, akkor a p rogram végtelen ciklusba kerül Eljárások, függvények: arra teremtenek lehetőséget, hogy a programunkat

logikailag és funkcionálisan meghatározott különálló egységekre bontsuk. Függvények: Abs, Sqr, Trunc, Round, Ord, Pred, Succ, Random. - feladata egy érték elõállításae - ezt az értéket a függvény nevéhez rendeljük, a függvény törzsében kell szerepelni legalább egy értékadó utasításnak - FUNCTION azonosító [ ( formális paraméter lista ) ]: típusazonosító; Eljárások: Inc, Dec, Str, Val, Randomize. - Paraméter nélküli eljárás:  Procedure: * alprogram * kulcsszóval indul, amelyet az azonosító (név) követ * az eljárás feje után a belső változók, típusok, konstansok és címkék felsorolása következik * az eljárás hívása: azonosító [ (aktuális paraméter lista)] * a p rogram illetve egy eljárás meghívhatja (ismeri) azokat az alprogramokat, melyeket a p rogram vagy az adott alprogram deklarációs részében deklaráltunk * egy alprogram meghívhatja az őt tartalmazó eljárásokat Tömbök: - a tömb struktura

(összetett adattípus). - ARRAY[indextípus [,indextípus.]] OF elemtípus - a tömb olyan adatcsoport, melynek elemei azonos típusúak - az elemek száma rögzített, sorrendjük kötött (indexelés) - az elemekhez közvetlenül hozzáférhetünk Az INTERNET kialakulása, protokolljai és címzési rendszere Kialakulása: - felmerült az igény, hogy ne csak a saját hálózatunkon férhessünk hozzá az adatokhoz, hanem másik hálózatot is elérhessünk. - az Internet a hálózatok hálózata, mert hálózatokat kapcsol össze - egy távoli hálózatban levő számítógépet is el lehessen elérni - ezt a projektet amerikai hadügyminisztérium irányította a hidegháború idején (60-as évek vége) - fontos  ne legyenek nagy központok, amiket megsemmisítve megbéníthatják a rendszert - az Internetnek nincs kitüntetett központja - ha egyes számítógépek vagy hálózatok kiesnek is, a többi átveszi a feladatát - a rendszer eredetileg katonai rendszer volt

ARPANET néven, de később egyetemek és közintézmények is csatlakoztak hozzá - A 70-es évek végére egyre inkább közcélokat szolgált Protokolljai: • Internet Protokoll (IP): hálózatok közötti protokoll - A hálózati réteg IP protokollja a 80-as években jelent meg. - A protokoll összeköttetés mentes. - Az IP csomag egy fejrészből és egy adatrészből áll. - Feladata: egyik számítógép által küldött adat akár 20-25 hálózaton keresztül való eljuttatása a másik számítógépre. - Az adatokat egy program küldi, általában több részletben, csomagokban. - A hosszú úton lehet, hogy egyes csomagok elvesznek, felcserélődnek. - Gondoskodni kell a csomagok ismételt elküldéséről, és a sorrend helyreállításáról. • TCP5: - az IP-t felhasználva gondoskodik erről, ezért ezt a két protokollt szokták egybeírni TCP/IP-nek is. - csomagkapcsolt rendszer nem vonalkapcsolt összeköttetés, mint a telefon - előnye: nem foglalja le a

vonalat, ameddig az használatban van - Hátránya: végig ugyanazt az útvonalat használjuk, ezért az áthaladási idő állandó. • TCP: - fogadja a tetszőleges hosszúságú üzeneteket az alkalmazás rétegtől - ezeket maximum 64 KB-os darabokra vágja szét - ezeket a darabokat egymástól független datagramokként küldi el - feladata: * időzítéseket kezelve szükség szerint újraadja a datagrammokat * helyes sorrendben rakja azokat össze az eredeti üzenetté Címzési rendszer: • a hálózat felépítése hierarchikus: - vannak hálózatok, - ezen belül gépek (hosztok) • címzési rendszer is ilyen legyen • a címnek két része van: - hálózatot azonosító, - a gépet azonosító cím • cím hossza 32 bit (4 bájt) • 3 különböző címzési formátum van • • • - A osztályú cím: 128 hálózatot hálózatonként 16 millió hoszt - B osztályú cím: 16384 hálózat, 65536 host - C psztályú cím: 2 millió hálózat, egyenként 254

hoszt A hálózat és hoszt címének szétválasztására cím-maszkokat (netmask) használnak. Bitenkénti ÉS művelettel az IP cím és a cím-maszk között, a hálózati cím leválasztható. ezért a maszk: - C osztálynál: 255.2552550, míg - B osztálynál: 255.25500, stb A gazdasági rendszerek fogalma és főbb tulajdonságai Gazdasági rendszerek: személyek és technikai eszközök szervezett csoportja. Jellemzői: - képes célok kitűzésére - a célkitűzésben meghatározott feladatok végrehajtására - tevékenységük alapján csoportosíthatjuk őket A szervezetek kialakulását és formáját meghatározó főbb jellemzők: A szervezetek formái függnek: - milyen céllal jön létre a szervezet - a működési folyamatok hogyan kapcsolódnak egymáshoz - milyen vezetési módszereket alkalmaznak - mekkora a cég, milyen alkalmazotti létszámnál dolgoznak - technológia: milyen eszközöket és eljárásokat alkalmaznak a gyártás során Környezet: 1)

Piaci környezet: a beszerzési és az értékesítési piac feltételei, közelsége, konkurensek száma, stb. 2) Tudományos-technikai környezet: milyenek a K +F eredményei, milyen az eszközellátottság, stb. 3) Szervezetek tevékenységi köre: a T EÁOR jegyzék alapján a v állalat tevékenységi köre kódszámmal ellátott és a társasági szerződésben alapszabályban vagy vállalkozói igazolványban ezek feltüntetésre kerülnek. Munkamegosztás: egy nagyobb feladat, részfeladatokra bontva és az így kapott részfeladatoknak az egyes szervezeti egységekhez való hozzárendelése. 1) Mélységi tagolás: a szervezeti struktúrában hány szintet találunk 2) Szélességi tagolás: a munkafolyamatoknak megfelelően különböző funkcionális osztályokat hoznak létre. Hatáskör, beosztás: döntési és utasítási hatáskörök kerülnek felosztásra, azaz 1-1 vezető, mely dolgozókat irányíthat. Ezek alapján megkülönböztethetünk: 1) Egyvonalas

szervezetet: 1 dolgozó csak 1 felsőbb vezetőtől kaphat utasítást. 2) Többvonalas szervezetet: a dolgozó több felsőbb szintű vezetőtől kaphat utasítást. Feladatkör: - a feladatkör a munkaköri leírásban kerül meghatározásra - a dolgozó elvégzendő munkafolyamatait tartalmazza Felelősségi kör: azt határozza meg, hogy a vezető vagy dolgozó miért felel. Koordinációs eszközök: szabályozzák az egyes információáramlást. funkcionális csoportok közötti A hétrétegű OSI modell kialakulása, rétegei Előzmények: •THE egyszerű kötegelt feldolgozási rendszerű operációs rendszer volt. Dijkstra professzor találta fel 1968-ban. • Rétegelés előnye: Egy réteg magasabb szintű operációkat biztosít a felette lévő számára és elrejti az alatta lévő részleteket. •A számítógép-hálózatok rétegezett struktúrájú modell segítségével írhatók le. •A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet, az ISO (International

Standard Organization) kidolgozott egy olyan modell-ajánlást, amelyet ma már minden hálózati rendszer tervezésekor követnek. •A modellt OSI-modell-nek hívják. Az OSI az Open System Interconnect - nyílt rendszerek összekapcsolása kifejezés angol eredetijéből alkotott betűszó •7 rétegből áll. A rétegek közötti információcsere minimalizálásával kell a rétegek határait megállapítani. •Elegendő számú réteget kell definiálni, hogy a különböző feladatok ne kerüljenek feleslegesen egy rétegbe. Fizikai réteg - physical layer •Ezen a rétegen zajlik a tényleges fizikai kommunikáció. •Biteket juttat a kommunikációs csatornára, olyan módon, hogy az adó oldali bitet a vevő is helyesen értelmezze. •Meghatározza mennyi legyen egy bit átvitelének időtartama. •Egy vagy kétirányú kapcsolat. A kétirányú kapcsolat egyszerre történhet-e? •Hogyan épüljön fel egy kapcsolat és hogyan szűnjön meg? •Milyen legyen az

alkalmazott csatlakozó fizikai, mechanikai kialakítása? Adatkapcsolati réteg - data link layer •Feladata adatok megbízható továbbítása az adó és fogadó között. •Ez általában úgy történik, hogy az átviendő adatokat adatkeretekké tördeli, ellátja kiegészítő cím, egyéb és ellenőrző információval, ezeket sorrendhelyesen továbbítja, majd a vevő által visszaküldött nyugtakereteket véve ezeket feldolgozza. Hálózati réteg - network layer •A kommunikációs alhálózatok működését vezérli. A rendszer kialakításakor alakítjuk ki az útvonalakat. •A kommunikáció kezdetén döntünk arról, hogy a teljes üzenet csomagjai milyen útvonalon jussanak el a rendeltetési helyükre. •Csomagonként változó, a hálózat vonalainak terhelését figyelembe vevő alternatív útvonalválasztás lehetséges. Szállítási réteg - transport layer •Feladata a hosztok közötti átvitel megvalósítása. •A kapott adatokat szükség esetén

kisebb darabokra vágja, átadja a hálózati rétegnek. •Forrás-cél összeköttetések létrehozása a névadási mechanizmus felhasználásával. Együttműködési réteg - session layer (viszony réteg) •A különböző gépek felhasználói viszonyt létesítenek egymással, például bejelentkezés egy távoli operációs rendszerbe, állománytovábbítás két gép között •Feladata: átvitt adatfolyamokba szinkronizációs ellenőrzési pontok beiktatása. •Ez biztosítja, hogy hosszú adatfolyam átvitele alatt bekövetkező hiba esetén elegendő az utolsó ellenőrzési ponttól ismételni az elvesztett adatokat. Megjelenítési réteg - presentation layer •A feladata az adatok egységes kezelése. •A legtöbb alkalmazói program nem egy bitfolyamot, hanem nevek, dátumok, szövegek. •Ezeket általában adatstruktúrákban ábrázolják és a kódolás sem minden esetben egységes. •Ezért egységes, absztrakt adatstruktúrákat kell kialakítani,

amelyek kezelését a megjelenítési réteg végzi. Alkalmazási réteg - application layer •Ez kapcsolódik legszorosabban a felhasználóhoz, itt kell a hálózati felhasználói kapcsolatok megoldásait megvalósítani. •Mivel számos termináltípust használnak a hálózati kapcsolatokban, amelyek kisebb-nagyobb mértékben egymástól eltérnek, ezért egy hálózati virtuális terminált definiálnak, és a programokat úgy írják meg, hogy ezt tudja kezelni. • fájlok átvitelekor az eltérő névkonvenciók kezelése • az elektronikus levelezés, és mindazon feladat, amit Internet szolgáltatásként ismerünk. A struktúrált módszertanok jellemzői Fejlesztési módszertan: különböző, egymással összefüggő, közös filozófiára épülő módszerek összessége, amelyek előírják, meghatározzák az életciklus feladatait. A hazánkban alkalmazott fejlesztési módszertanok: SDM PANDATA: (System Development Metodology) - első változata 1970-ben jelent

meg, holland Pandata szoftverfejlesztő cég dolgozta ki - lefedi a teljes fejlesztési életciklust - magába foglalja a k iindulási koncepciót és valamennyi rendszerfejlesztési lépést - összes tevékenységet egységesen írja le 4 alapvető témára különítve: * tevékenységi-leírások (minden tevékenységhez tartozik egy) * módszerek (bemutatják, hogy a team-tagoknak milyen lépéseket kell tenniük) * szükséges termékek (a szervezés eredménye) * háttérhivatkozások (az egyes projekttagoknak a s zükséges forrásinformációkat adják meg) - előnyei: # jó vezérfonalat ad arra, hogyan kell egy bonyolult projektet irányítani # emberközpontú, ami a kommunikációt és az együttműködést segíti # strukturált, tiszta szerkezetű módszertan - hátrányai: # a fejlesztés hosszú átfutási időt igényel # nehézkes a dokumentálás SDM HOSKYNS: (System Development Management) - 1970-es évek elején fejlesztette ki az angol Hoskyns cég - lefedi a

teljes fejlesztési életciklust - a fejlesztőmunka 12 fázisra oszlik - nem kell az összes fázist végrehajtani a fejlesztés során - a fejlesztés elkezdése előtt a módszertant a feladathoz igazítják  hangolás - minden fázis végén döntési pont van: minden elkészült a tervek szerint? - előnyei: * az előre tervezett költségek és határidők pontosak, tarthatók * jól dokumentált, a módosítások viszonylag könnyen elvégezhetők * a felhasználói igényekhez igazodik, kevés a reklamáció - hátrányai: * hosszú a fejlesztés átfutási ideje * lassú, nehézkes a dokumentálás * a végeredményt a felhasználó csak a f ejlesztés végén látja  nagyobb a felhasználó kockázata SSADM: (Structured Systems Analisys and Design Method) - 1980-ban Angliában dolgozták ki - a követelményeket 3 szempont szerint elemzi: * a funkciók szerinti megközelítés (a felhasználói folyamatokról alkotott felhasználói nézeteket tükrözi) * az

események felőli közelítés a különböző események elemzését jelenti * az adatok felőli megközelítés a rendszer fontosságának megközelítését emeli ki - nem fedi le az életciklus teljes folyamatát - nem tartalmazza a megvalósítást, rendszer működésével kapcsolatos emberi munka tervezését, bevezetést - előnyei: * strukturált, átgondolt módszertan  hatékony fejlesztés * jól dokumentált fejlesztést garantál * jó kommunikációt biztosít a felhasználóval * projekt formában működik * több CASE-eszközt fejlesztettek hozzá - hátrányai: * hosszú az átfutási idő, a nem hierarchikus problémák fejlesztésére nem igazán megfelelő * a fejlesztés ciklusának kivitelezésével és a rendszerkövetéssel nem foglalkozik CASE eszközök, technológiák: - szoftverek - támogatják - részben automatizálják a p roblémadefiniálási, elemzési, tervezési, kivitelezési feladatok elvégzését, a tesztelést és a karbantartási

feladatokat - dokumentálják a fejlesztést - irányítják, ellenőrzik és összehangolják a fejlesztő projektek munkáját Hálózatközi együttműködés (transceiver, repeater, bridge, koncentrátor, router, gateway) Hálózatközi együttműködés: - az OSI modellben a hálózati réteg hatáskörébe tartozik - ahol szükséges, ott a hálózati réteg 3 alrétegre bomlik: ~ alhálózat-hozzáférési:  célja az, hogy a h asznált egyedi alhálózati réteg protokollját kezelje  adat- és vezérlőcsomagokat állít elô és vesz  végrehajtja a hálózati réteg szokásos funkcióit ~ alhálózatkiterjesztési:  feladata a különbözô szolgálatokat kínáló alhálózatok összehangolása  ezek segítségével az adathálózat az internet által megkövetelt szintre javul ~ Internet: alapvetô feladata a csomagtovábbítás Transceiver: szorosan a kábelre erősített adó-vevőt Repeater (Jelismétlô): kábelszegmensek közti bitmásolást

végez Bridge (Híd): - LAN-ok közti kerettárolást és továbbítást végez - az OSI modell kettes szintjén működő berendezés, mely hálózati szegmenseket köt össze - teljes kereteket vesz és azt átadja az adatkapcsolati rétegének, mely az ellenőrzőösszegét kontrollálja - ezután átadja a továbbító fizikai réteghez - a keret fejrészét módosíthatja, de az adatrészét nem Koncentrátor: - többutas jelerősítők, amelyek lehetővé teszik nagy számú összekötő szegmens létrehozását - elektromos jelerősítést végez - hosszú kábelszegmenseknél használják Router: általában két különböző szervezet által birtokolt WAN-t köt össze, esetleg különböző országokban Összeköttetésalapú átjárók: - két részre hasítják, internet alréteg két részét egy huzallal kötik össze - mindkét felet fél-átjárónak nevezik - mindkettőt más szervezet birtokolja - a forrás hoszttól a cél hosztig, ahol a hosztok különbözô

hálózatokban vannak, 5 egymással szomszédos virtuális áramkörre bontja - az elsô a saját hálózatban a hoszttól a fél-átjáróig tart - neve jelzésterminál - a második a forrás hálózat fél-átjárójától a közbensô hálózat fél-átjárójáig - a harmadik a kôztes hálózat fogadó és adó fél-átjárói közt - a negyedik a köztes és a cél hálózat fél-átjárói közt - az ötödik a célhálózat fél-átjárója és a célhoszt között húzódik - a kapcsolat-felépítés módja a szokásos: a hoszt kiépíti a virtuális áramkört a f élátjáróig, ami bejegyzi a virtuális áramkört a táblázatába, majd megkezdi az áramkör kiépítését a következő fél-átjáróig stb. Összeköttetésmentes átjárók: - a datagram, esetleg feldarabolva a forrástól a célig hálózatokon keresztül halad - minden hálózatban a datagram beágyazódik a hálózat adatkapcsolati formátumába - a maximális csomaghossz hálózatonként változó

lehet, ezért ezt el kell kerülni - megoldás --> a cs omagokat az átjárók részekre bontják, majd a kilépéskor összerakják vagy nem rakják össze a hálózatból való kilépéskor, ekkor csak a célhoszt rakja össze Gateway (Átjáró): - a különböző hálózatok között áramló csomagok tárolását és továbbítását végzi - hálózatokat összekötő olyan berendezés, mely az OSI modell mind a hét szintjén működik - a hálózati rétegben helyezkednek el Adatgyűjtési módszerek: dokumentumok vizsgálata, személyes megkérdezés, írásbeli felmérés Kutatási módszerek: 1) Megfigyelés: a kutatást végző a vevőkkel nem kommunikál, csak megfigyeli a szokásait, reakcióit és ezeket feljegyzi. 2) Fókuszcsoport megbeszélés: a vevők közül 6-10 embert felkérnek egy beszélgetésre, és egy vezető segítségével megvitatják a termék tulajdonságait, csomagolását, stb. 3) Kérdőíves megkérdezés: - a cég saját dolgozói végzik a

felmérést - külső piackutató cég emberei végzik a felmérést 4) Kísérletek Kapcsolatfelvétel módjai: postai út, telefonos megkérdezés, személyes megkérdezés A kérdőív szerkesztés módjai: 1) max. 15-20 kérdés 2) Ha sorsoláson vesz részt a kitöltő, akkor név, lakcím, telefonszám feltüntetése szükséges. 3) A kérdések típusai: zárt és nyitott kérdések is lehetnek, ahol a zárt kérdéseknél a v álaszok már adottak, így ezek számítógépes feldolgozása egyszerűbb. Jellemző még a skálán történő értékelés. Az adatbázisok tervezésének alapjai: a fizikai és a logikai adatmodell Logikai adatmodell: az adatok tartalmi jelentés szerinti felosztása, amely az adott rendszerhez, alrendszerhez illeszkedik, logikailag kapcsolódik. Egységei: - karakter: az adatok legkisebb része, önálló jelentéssel nem rendelkezik - adattétel (elemi adat): a logikai adatstruktúra legkisebb önállóan értelmes része, amelyre önálló

névvel lehet hivatkozni ~ hosszúsága: fix vagy változó ~ ismétlődő ~ egy vagy többféle karakterből áll  numerikus, alfabetikus, alfanumerikus - adatcsoport: logikailag összefüggő adattételek együttese, melyre mint egészre névvel hivatkozhatunk - logikai rekord: logikailag egymáshoz kapcsolódó adattételek vagy adatcsoportok névvel ellátott együttese ~ a logikai rekord lehet fix, változó vagy definiálatlan hosszúságú - logikai fájl: a logikai rekordok logikailag egymáshoz kapcsolódó, önálló névvel ellátott együttese - adatbázis: olyan összetett logikai adatszerkezet, amely tartalmaz minden adatot és az adatoknak minden olyan összefüggését, amelyre egy adott körben valamennyi felhasználónak szüksége lehet. Az adatok fizikai tárolására vonatkozó leírás. ~ az adatbázis tehát egy összetett struktúra  passzív struktúra, ezért kell egy algoritmus, egy program, amellyel felhasználhatók ezek az adatok, életre kelthető

az információ - adatbázis-kezelő: az adatbázisokhoz kapcsolódó kezelő program, amely az adatbázishoz történő mindennemű hozzáférés kezelésére szolgál (pl.: dBase-család, FoxPro, Clipper) - adatbázis-kezelő rendszer: programrendszer, melynek feladata az adatbázishoz való hozzáférések biztosítása és az adatbázis belső karbantartási funkcióinak végrehajtása  DBMS Fizikai adatmodellek: a logikai adatmodell leképezése, megvalósítási formája a számítástechnikai rendszerben  az adattárolókon konkrét formában jelenik meg  az adatokat fizikailag tárolni kell  kapcsolatot kell teremteni a logikai adatszerkezetek és a tároló szerkezet elemei között  fizikai állományt hozunk létre  legelemibb részei a bit és a byte - mező: a fizikai fájl önálló névvel ellátott legkisebb egysége, amely a logikai adattételnek tartalmilag megfelelő fizikai egység ~ lehet fix és változó hosszúságú ~ a mezőtípusok egy

része közvetlenül a logikai rekord tartalmának leírására szolgál, másik részük az adatkezelést segítő, vezérlő funkciót tölti be - fizikai rekord (blokk): a tárolt adatoknak olyan egysége, amelyet a számítógép egyetlen író-olvasó utasítással képes felírni vagy kiolvasni egy tárterületről ~ több fizikai rekord foglal magába egyetlen logikai rekordot (szegmentálás) - a logikai fájl megfelelője a fizikai adatállomány vagy fájl ~ ez a valamely szempontból összetartozó fizikai rekordok önálló névvel ellátott együttesét jelenti ~ tárolóeszközön történő elhelyezése függ mind az adatállomány, mind a tárolóeszköz méretétől - kötet: az adathordozók olyan fizikai egysége, amely időlegesen a számítógéphez kapcsolható Az adatmodellezés szintjei: az információs rendszer a valóság objektumainak, ezek jellemzőinek, kapcsolatainak összefüggéseit ábrázolja modell formájában Az adatmodellek kialakításának

lépései: ahhoz, hogy az adatfeldolgozási környezet és a körülmények változásait jól tűrő adatbázishoz jussunk, az összes modellt meg kell alkotnunk úgy, hogy egyik a másikra épülve álljon elő  leképezés 1. lépés: a fogalmi modell kialakítása (azaz a valóság elvi korlátozások nélküli leképezése) – meg kell határozni a feldolgozásba bevonni kívánt fogalmakat 2. lépés: a logikai modell kialakítása (azaz a f ogalmi modellen technikai, hozzáférési és hatékonysági szempontok alapján változtatunk) – az adatkezelő képességeinek megfelelően átalakítjuk a fogalmi modellt 3. lépés: a fizikai modell kialakítása (azaz a logikai modell leképezése a rendelkezésre álló, felhasználni kívánt adattárolók adat-elhelyezési sajátosságai alapján) Az adatfüggetlenség biztosítása érdekében az adatmodell szerkezetileg három szintre bomlik: - belső (fizikai) szint: az adatok fizikai elhelyezését és fizikai

elérési, tárolási módját írja le ~ tárolási mód: megadja, hogy melyik lemezen, mely cilindereken, mely sávokon és blokkokban helyezkednek el az adott rekordtípus egyes rekordjai ~ elérési mód: milyen rendben helyezkednek el a rekordok, hogy érhetjük el őket - koncepcionális szint: logikailag egységbe vonva hogyan néz ki ténylegesen az adatbázis ~ miként néznének ki mindenki számára az adatok, ha mindenki mindent látna belőlük  adatbázis sémája ~ a különböző rekordtípusokhoz és azokon belül különféle rekordokhoz vagy azok mezőihez kik és milyen célból férhetnek hozzá  itt határozzuk meg az adatbázis védelmét - külső szintek: miként látják az egyes felhasználók az adatbázist ~ előfordulhat, hogy a külső szint rekordjai megegyeznek a koncepcionális és a belső szint rekordjaival is, de tartalmazhatják egy részét ~ az is lehet, hogy több rekord részeiből tevődnek össze meghatározott szempontok szerint

történő összeválogatás alapján Algoritmustervezési módszerek: folyamatábra, mondatszerű leírás, struktogram Algoritmus: olyan véges számú utasítások sorozata, amelyek megadják egy feladat megoldásának pontos menetét és a következő tulajdonságokkal is rendelkezik: Az algoritmus megadásának lehetőségei: - folyamatábra: elemei:  Elágazás (feltételvizsgálat)  Művelet  Input/Output művelet  Algoritmus kezdete  Algoritmus vége  A folyamat iránya  Összekapcsolás - mondatszerű megadás - struktogram: csak téglalapokból épülő algoritmustervezési és megadási módszer, amelyben valamely feladatot egy téglalap jelképez. - (Struktúra diagram) A felső réteg szintjei és ezek feladatai Felsőbb rétegek: ezek a rétegek már a hoszt-hoszt közötti kapcsolatok mikéntjét és milyenségét írják le. Az OSI modellben a felső rétegek a - szállítási, - viszony-, - a megjelenítési és az - alkalmazási rétegek

Szállítási réteg - Feladata: megbízható adatszállítás biztosítása a forráshoszt és a célhoszt között. - A cél eléréséhez a hálózati réteg által nyújtott szolgálatokra támaszkodik . - A használt protokollok hasonlítanak az adatkapcsolati réteg protokolljaira. - Itt az IMP-ket összekötő fizikai csatornát, a két hoszt közötti teljes alhálózat helyettesíti. - kötelező a címzés - a kezdeti összeköttetés létesítés bonyolult - Az alhálózat tárolókapacitása miatt elképzelhető, hogy egy csomag eltűnik (valahol tárolódik) majd egyszer hirtelen előkerül. - A csomagok duplázódása miatt felmerülő problémákat is kezelni kell. - a hálózati rétegre épül, ezért fontos a hálózati szolgálat minősége - hálózati szolgálatokat minőségük alapján három típusba sorolták:  A típus: lényegében tökéletes, hibamentes szolgálat Nincs elveszett, sérült, kettőzött csomag a szállítási protokoll az adatkapcsolati

protokollhoz hasonló feltételekkel, nagyon könnyen és egyszerűen működik  B típus: Egyedi csomagok csak nagyon ritkán vesznek el, de a hálózati réteg időnként kiad egy alaphelyzetbe állító, összes függő csomagot törlő ún. NRESET-et feladata az hogy összeszedje a h álózatban a m aradékot, új összeköttetést létesítsen, újraszinkronizálja az átvitelt, és úgy folytassa az abbamaradt összeköttetést, hogy a felhasználó ebből semmit se vegyen észre  C típus: Rossz minőségű, nem megbízható szolgálat, elveszett vagy kettőzött csomagokkal. bonyolult összetett szállítási protokollt igényelnek Viszonyréteg - A fő funkciója az, hogy lehetőséget biztosítson a viszony használóknak adatokat cserélni a viszonyokon keresztül. - A viszonyok a szállítási összeköttetések felhasználásával valósulnak meg. - Egy viszony használhat egy vagy több szállítási összeköttetést is. Megjelenítési réteg - Felelős az

információ megjelenítéséért és egységes értelmezéséért. - A feladata a szállított információ jelentéséhez kapcsolódik:  az adatábrázoláshoz,   adattömörítéshez és a hálózati biztonsághoz és védelemhez Alkalmazási réteg - Feladata a f elhasználó és a f elhasználói programok számára a hálózati szolgáltatásokat biztosító illesztés garantálása.  állományokhoz való hozzáférés,  állományok továbbítása,  elektronikus levelezés,  virtuális terminálok,  egyéb, pl. névszolgálatok Az adatmodellezés elemei: egyedek, tulajdonságok, kapcsolati módok Egyed: minden olyan dolog, objektum, ami minden más dologtól, objektumtól megkülönböztethető és amiről adatokat tárolunk • az egyed konkrét dolgok absztrakciója, konkrét dolgokat fog egybe • egy adott egyed által képviselt konkrét elemek halmaza  egyedhalmaz • hogy egy konkrét jelenség vagy folyamat esetén mit tekintünk

egyednek, mindig az egyedhalmaz konkrét elemei határozzák meg • az egyed egy konkrét értéke az egyed egy előfordulása (egyedérték) • az adatbázis-kezelő rendszerekben: az egyedtípust rekordtípusnak hívjuk Tulajdonság: • az egyedeket tulajdonságokkal (attribútumokkal) írjuk le • a tulajdonság az egyed jellemzője, ami megadja, meghatározza az egyed egy részletét • a tulajdonság is egy absztrakció, több elemet foglal egybe, tehát konkrét értékekből, előfordulásokból áll • a tulajdonságok konkrét értékeivel egy adott egyed konkrét értékét, vagyis az egyedhalmaz egy elemét határozzuk meg (tulajdonság-értékek) • hogy egy adott egyed milyen tulajdonságokkal adunk meg, éppen az adatmodell kialakításánál határozzuk meg • a tulajdonságok lehetnek leírók és/vagy azonosítók - a leíró azonosítás során a j elenség nem-egyedi tartalmú sajátosságait addig soroljuk fel, bővítjük újabb leírással, ameddig a

felsorolt sajátosságok kombinációja egyértelműen nem azonosítja a kérdéses egyedet - az azonosítók egyértelműen meghatározzák az egyed előfordulásait Kapcsolat: az egyedek közötti viszony • a kapcsolat mindig valóságos objektumok közötti viszonyt fejez ki • jele a dőlt rombusz vagy az egyedtípusokat összekötő vonal (a kapcsolat nevét a rombuszba vagy a vonalra írjuk) • a kapcsolat is absztrakció, két egyed értékei (előfordulásai) közötti konkrét viszonyokat fejez ki • a konkrét kapcsolatok a kapcsolat értékei (előfordulásai) Fajtái: • egy-egy (1:1) típusú kapcsolat: az egyik egyedhalmaz minden egyes eleméhez a másik egyedhalmaznak pontosan egy eleme kapcsolódik (a két egyedhalmaz egymásba kölcsönösen egyértelműen leképezhető) • pl. a személyi szám és a személy egyedek közötti kapcsolat • egy-több (1:N) típusú kapcsolat: az egyik egyedhalmaz minden egyes eleméhez a másik egyedhalmaznak több eleme

kapcsolódik, de a másik egyedhalmaz minden egyes eleméhez az elsőből pontosan egy - pl. a megye és a település egyedek közötti kapcsolat, mert mindegyik megyéhez több település tartozik, de egy település csak egy megyéhez • több-több (N:M) típusú kapcsolat: az A és B egyedek között N:M típusú kapcsolat van, ha az A egyedhalmaz minden egyes eleméhez a B egyedhalmaznak több eleme is tartozhat, és fordítva, egy B-beli elemhez is több A-beli elemet rendelhetünk hozzá - pl. a házak és a színek közötti kapcsolat, mert egy ház lehet több színű is, de egy szín szerepelhet több házon is Az adatmodellek típusai és főbb jellemzői Az adatbázis normalizálása: első, második és harmadik normálforma Adatmodellek: 1. Hierarchikus adatmodell: - alá-fölé rendeltségben állnak a kezelni szándékozott egyedek - egy alárendelt egyed pontosan egy fölötte állóhoz kapcsolódik - azok a kapcsolódások, amelyek a hierarchiát fejezik ki,

ágak - egyetlenegy legmagasabb szinten elhelyezkedő elem van: ez a gyökérelem - a legalacsonyabb hierarchia szinthez tartozó elemek a levelek - 1:N (vagy 1:1) típusú kapcsolatokat ábrázol - megjelenítésére speciális gráfot használunk: fa (pl. egy vállalat szervezeti felépítése) 2. A hálós adatmodell: - N:M típusú kapcsolatok vannak az egyedhalmazok között - a hierarchikus modell általánosítása - szerkezetét gráffal adjuk meg ~ a csomópontok az egyedek, az élek pedig a kapcsolatot fejezik ki ~ az egyedeket tulajdonságaikkal írjuk le - a hálós adatmodell adatbázisaiban az egyedek közötti kapcsolatot listaszerkezettel adják meg 3. A relációs adatmodell: - itt a három adatmodell-elem közül a kapcsolat nem játszik szerepet - a tulajdonságok kapják a fő hangsúlyt  ezekkel definiáljuk az adatmodell szerkezetét - reláció: az adatelemek megnevezett, összetartozó csoportjából kialakított olyan kétdimenziós táblázat, amely

sorokból és oszlopokból áll, és ahol az oszlopok egy-egy tulajdonságot írnak le - a kapott adathalmaz oszlopai fölé oszlopneveket írunk  egy táblázathoz jutunk  a relációs adatbázis egy táblázat Normalizálás: - az adatbázisok, illetve az azokat alkotó relációk belső szerkezetét jellemzik a normálformák - ha az adatbázis eleget tesz bizonyos feltételeknek, akkor azt mondjuk, hogy egy adott normálformában van Első normálforma (1NF): - ha minden sorában pontosan egy attribútum-érték áll - az attribútumok nem lehetnek összetettek, ismétlődőek - az adatbázis-kezelők csak olyan adatbázist fogadnak el, amelyek első normálformában vannak A reláció 1NF-ra hozása:  Sorok ismétlése: - a több attribútum-értéket tartalmazó sort annyi sorra bontjuk, amennyi benne az attribútum-értékek száma  A reláció szétbontása: két relációra bontjuk az eredeti relációt úgy, hogy az egyikben a r eláció kulcsának értékei

mellé írjuk az egyszeres attribútum-értékeket, a m ásik relációban pedig a kulcshoz rendelt külső kulcs mellé annyi sort írunk, ahányszoros attribútum értékek szerepelnek a többszörös attribútumokban Második normálforma (2NF): - ha első normálformában van - minden másodlagos attribútum teljesen függ a kulcstól - ha a kulcs egyetlen attribútumból áll, vagyis egyszerű - ha a relációban nincsenek másodlagos attribútumok, vagyis minden attribútum része a kulcsnak A reláció 2NF-ra hozása: 1. Kiemeljük a kulcsból azokat az attribútumokat vagy attribútum-halmazokat, amelyek önállóan is meghatározzák a másodlagos attribútumokat. 2. Az 1 pontban kiválasztott elsődleges attribútumokat és a hozzájuk tartozó másodlagos attribútumokból egy relációt állítunk elő. 3. Azokat a másodlagos attribútumokat, teljes függőségben vannak a kulccsal, a kulcsban szereplő elsődleges attribútumokkal együtt egy táblába fogjuk össze.

Harmadik normálforma (3NF): - ha 2NF-ban van - egyetlen másodlagos attribútum sem függ tranzitívan a kulcstól - a másodlagos attribútumok között nincsen funkcionális függőség A reláció 3NF-ra hozása: - m egszüntetjük azokat az okokat, amelyek miatt nem teljesíti a 3NF kritériumát - eltüntetjük a tranzitív függőséget - új táblákat hozunk létre A számítógép matematikája: számábrázolási módok Karakteres adatok ábrázolása; az ASCII kódrendszer, kódlapok Fixpontos számábrázolás: a „fixpontos” elnevezés a b ináris pont fogalmat tartalmazza az névben, ennek van fix helye: - Egészek ábrázolásánál mindig a bináris jelsorozat végére képzeljük a pontot. - Tehát, ha 1 bájtunk van a szám ábrázolására, akkor az ábrázolandó szám kettes számrendszerbeli alakját elhelyezzük a 8 biten, a v égére képzelve a „kettedes” pontot. - 1 bájton 0-tól 255-ig ábrázolhatók a számok, ez éppen 256 (=28) szám.

Előjelbites: - az első bitet fenntartjuk az előjel ábrázolására (0-val jelöljük a pozitív előjelet, 1-sel a negatívat). - a maradék biteken a szokásos módon ábrázoljuk a számok abszolút értékét. - 1 bájtot felhasználva 7 bi ten 27= 128 darab számot, vagyis 0-tól 127-ig tudjuk ábrázolni a számokat - így előjelbittel együtt az ábrázolható számok –127 és +127 közé esik, úgy hogy a 0 is lehet -/+ --> összesen ez is 256 számot tárol - szabályos bináris műveletek végrehajtásával nem ad helyes eredményt Lebegőpontos: - akkor szükséges, ha nemcsak egész számokat akarunk ábrázolni. - nduljunk ki abból, hogy minden tizedes törtet fel tudunk írni egy ”nulla egész ” alakú szám és 10 valamelyik hatványának szorzataként - ez a lebegőpontos (floating point) ábrázolás elnevezésének oka: a tizedesvesszőt (tizedespontot) mozgatjuk, amikor ezt az alakot létrehozzuk Karakterábrázolás: karaktereknek vagy

alfanumerikus adatoknak nevezzük a kis- és nagybetűket, ékezetes betűket, más nyelvekben használt betűket =( „nemzeti karakterek”), írásjeleket, számjegyeket, műveleti jeleket, pénznemek jeleit, vezérlőjeleket, grafikus jeleket, egyéb speciális jeleket. ASCII kódrendszer: (American Standard Code for International Interchange) - Kezdetben 7 biten ábrázolták a karaktereket, így 128 féle karaktert valósíthattak meg. - A 0-tól a 127-ig terjedő számok bináris alakjai mind egy-egy karaktert jelentenek. 0 és 31 közti kódok a vezérlőkaraktereket (pl: CR, LF [1] ) tartalmazzák, 32-től 47-ig írásjelek, műveleti és egyéb jelek, 48-tól 57-ig a számjegyek (0,9), 58-tól 64-ig más írásjelek, reláció jelek és a @, 65-től 90-ig az angol ábécé nagybetűi, 91-től 96-ig ismét egyéb jelek, 97-től 122-ig az angol ábécé kisbetűi, 123-127-ig ismét egyéb jelek találhatók. ANSI kódrendszer: (American National Standards Institute) - Ez a 128

karakter később kevésnek bizonyult, hiszen nem férnek bele a nemzeti karakterek sem. - karakterek ábrázolására több helyet: 8 bitet (1 bájtot) szántak, így már 256 féle karakter vált alkalmazhatóvá. - Az első 128-at nem bolygatták, hanem kibővítették az eddigi kódtáblát másik 128 karakterrel. - Többféle kiegészítés is létezik, tekintettel a n emzeti karakterekre és az operációs rendszerekre, így például léteznek a következő (256 elemű) kódtáblák:  437-es (USA) kódtábla: többféle nemzeti karakterrel, grafikus jelekkel,  852-es (Latin II vagy Szláv) kódlap: a magyar, lengyel, cseh ábécék latin betűktől eltérő betűit és grafikus jeleket tartalmaz, Unicode rendszer: - 16 bitet használó rendszer, tehát 216 (több, mint 65000 ! ) féle karakter ábrázolására képes. - kompatibilis az ASCII kódtáblával - tartalmazza a ma használt nyelvek karaktereit (ógörög, héber, arab, tibeti, stb), egyéb grafikus karaktereket,

törtszámok jeleit, stb. A fizikai réteg jellemzése (átviteli sebesség, adatátviteli közegek) Fizikai réteg - physical layer •Ezen a rétegen zajlik a tényleges fizikai kommunikáció. •Biteket juttat a kommunikációs csatornára, olyan módon, hogy az adó oldali bitet a vevő is helyesen értelmezze. •Meghatározza mennyi legyen egy bit átvitelének időtartama. •Egy vagy kétirányú kapcsolat. A kétirányú kapcsolat egyszerre történhet-e? •Hogyan épüljön fel egy kapcsolat és hogyan szűnjön meg? •Milyen legyen az alkalmazott csatlakozó fizikai, mechanikai kialakítása? Sávszélesség •Sokszor digitális hálózati terminológiaként használják a sávszélességet: – azon maximális információátviteli sebességet értik alatta, amely egy adott kommunikációs csatornára jellemző. •Valójában a sávszélesség analóg rendszerek esetén használt fogalom: – egy adott analóg jel maximális és minimális frekvenciájának a

különbségét értjük alatta. Átviteli sebesség •Digitális hálózatokat az adatátviteli sebességükkel, az időegység alatt átvitt bitek számával jellemezhetjük. – Ezt célszerű bit/s-ban mérni. – Az átvitelt jellemezhetjük a f elhasznált jel értékében 1 másodperc alatt bekövetkezett változások számával is, amit jelzési sebességnek, vagy közismert néven baud-nak nevezünk. •1 baud = log2 P [bit/s], ahol P a kódolásban használt jelszintek száma. Vezetékes átviteli közegek Csavart érpár: - más néven sodrott érpár - két szigetelt, egymásra spirálisan felcsavart rézvezeték - ha ezt kívülről egy árnyékoló fémszövet burokkal is körbevesszük, akkor árnyékolt sodrott érpárról beszélünk - a csavarás a két ér egymásra hatását küszöböli ki  jelsugárzás nem lép fel - általában több csavart érpárt fognak össze közös védőburkolatban - minden érpár eltérő számú csavarást tartalmaz méterenként,

a köztük lévő áthallás csökkentése miatt - akár 100 Mbit/s adatátviteli sebességet is lehet ilyen típusú vezetékezéssel biztosítani. - alkalmasak mind analóg mind digitális jelátvitelre - áruk viszonylag alacsony - minél sűrűbb a csavarás, annál nagyobb az adatátviteli sebesség - Előnye: könnyű szerelhetősége, strukturáltsága, egyszerű bővíthetősége. - Hátránya: zajérzékenysége, limitált sávszélessége valamint lehallgathatósága. Koaxiális kábelek: - középen általában tömör rézhuzal található, ezt veszi körül egy szigetelőréteg, majd erre jön az árnyékolás - jellemzője a hullámimpedancia, ezzel kell lezárni mindkét végét, hogy ne legyen jelvisszaverődés - lehet alapsávú és szélessávú átvitelre is használni - vékonynál: rendszerint BNC csatlakozókat használnak a csatlakoztatáshoz - vastagnál: speciális vámpírcsatlakozókat használnak. A vámpírcsatlakozó a kábelre kívülről rásajtolt

csatlakozó, amely a rásajtoláskor úgy szúrja át a kábel szigetelését, hogy a külső árnyékolással és a belső vezetékkel is önálló elektromos érintkezést biztosít. - Előnye: nagy sávszélesség, nagy távolság, zajérzéketlenség. - Hátránya: lehallgathatóság, sérülékenység, nehézkes szerelhetőség. - Szélessávú átvitelnél komoly szaktudást igényel telepítése és karbantartása. Üvegszálas kábelek: - az információkat egy üvegszálban haladó fénysugár megléte vagy hiánya hordozza - a fény a szál belsejének és külsejének eltérő törésmutatója miatt nem tud kilépni - Előnye: érzéketlen az elektromágneses zavarokra, nincs földpotenciál probléma, nagy sávszélesség, erősítés nélkül igen nagy távra vihető, nem hallgatható le. - Hátránya: drága, nehéz javítani és megcsapolni. Vezeték nélküli átvitel: az átviteli közeg a levegő. Infravörös, lézer: - lézer és infravörös fényt alkalmazó

adó-vevő párok könnyen telepíthetők háztetőkre - a kommunikáció teljesen digitális - a nagyobb távolság áthidalását lehetővé tevő energiakoncentrálás miatt rendkívül jól irányított, szinte teljesen védetté teszi az illetéktelen lehallgatás, illetve külső zavarás ellen - az eső, köd, légköri szennyeződések zavarként jelentkeznek - IrDA néven már szabványos megoldása is létezik Rádióhullám: - nagyobb távolságok áthidalására - a frekvenciatartomány 2-40 GHz között lehet - a kiemelkedő antennatornyokon elhelyezkedő parabola adó és vevőanntennák egymásnak sugárnyalábokat küldenek - problémaként jelentkeznek a viharok, villámlás, egyéb légköri jelenségek. A frekvenciasávok kiosztása átgondolást igényel, és hatósági feladat. Szórt spektrumú sugárzás: - kisebb távolságokra lokális hálózatoknál használt megoldás - széles frekvenciasávot használ - a szórt spektrumú vevő felismeri és fogja az

adást Műholdas átvitel: - műholdakon lévő transzponderek a felküldött mikrohullámú jeleket egy másik frekvencián felerősítve visszasugározzák - hogy a földön lévő műholdra sugárzó, illetve a műhold adását vevő antennákat ne kelljen mozgatni, a műholdakat geostacionárius pályára állítják. Ábrázolási technikák: diagramok, táblázatok, mátrixok, folyamatábrák Ábrázoló- és megjelenítő módszerek: - Információ ábrázolása - áttekinthetőség, jobb feldolgozhatóság - Megjelenítés – segíti a gondolkodás folyamatát - Ugyanazon logikai folyamatok elvégezhetőek mint amit az ábra készítője megtett - Ábrázoló- és megjelenítő módszerek:  Szervezeti ábrák  Folyamatábrák  Kommunikációs diagramok Szervezeti ábrák - Ábrázolhatók:  az egyes területek közötti kapcsolatok  a hierarchia  az általános szervező elv - 2 fő jellemző:  Mélységi tagozódás (szintek száma)  Szélességi

tagozódás (egy szinthez tartozó egységek) - Elkészítése többféle formában - Jellemzők:  A módszerek közötti választás a cél és a szervezet függvénye  Csak a formális hierarchiát képes ábrázolni - Kommunikációs hálózat, informális hatalmi tagozódás ábrázolásához más technika kell Folyamatábrák - Egy folyamat kapcsolatait, az elemek összefüggéseit ábrázolja - Általában nem tartalmaznak minden elemet, nem teljesek - Kiegészítés: táblázatok, dokumentumok - Idődimenziók: jelenlegi probléma, jövőbeni döntés - Felhasználásuk: helyzetfelmérés, döntés előkészítés, modellezés - A folyamatábrák jellemzői:  Előnye az áttekinthetőség  Időszükséglete: bonyolultság függvénye  Saját szimbólumok használatának lehetősége Kommunikációs diagramok - Az információs csatornák jelölésére szolgál - Információs csatorna sokszor nem esik egybe a s zervezet hierarchikus szerveződésével -

Információt szolgáltat az információ-áramlás  Irányáról  Gyakoriságáról  Időtartamáról  Módjáról (speciális jelölések használatával) - 3 fő csoport: -  Mátrix forma  Kommunikációs háló  Háromszögforma Jellemzők:  Valós vagy tervezett állapot bemutatására  Kommunikációs problémák felkutatása  Formális mellett informális kapcsolatok is  Interjúkra, személyes elbeszélgetésekre is támaszkodik A hálózati réteg általános jellemzése (a virtuális áramkör és a datagram összehasonlítása, forgalomirányító és torlódásvezérlő algoritmusok) Hálózati réteg: Feladata: • csomagok eljuttatása a forrástól a célig • a hálózatok közti különbségből adódó problémák megoldása • ismernie kell a topológiáját • ki kell választania a valamilyen szempontból optimális útvonalat Hálózatszervezési módszerek: - az összeköttetés alapú (az összeköttetést

virtuális áramkörnek (VÁ) szokták nevezni) – összeköttetés mentes (ahol a csomagokat datagramoknak nevezzük) Virtuális áramkörök •a forrás és a cél között felépült állandó úton vándorolnak a csomagok •egy fizikai közeget egyszerre több virtuális kapcsolat használhat •nem kell minden egyes csomagra forgalomszabályozási döntést hozni: – a forgalomszabályozás az összeköttetés létesítésének a része – az összeköttetés bontásakor a virtuális áramkör megszűnik Működése: – minden csomópontnak fenn kell tartani egy olyan táblázatot, amely tartalmazza a keresztül haladó éppen használt virtuális áramkörök jellemzőit (honnan jötthova megy) – azonosításukra egy sorszámot használnak – minden hálózaton keresztülhaladó csomagnak tartalmaznia kell az általa használt virtuális áramkör sorszámát Datagram hálózatok • minden egyes csomag különböző útvonalakat követhet, mivel a csomagok

útválasztása egymástól független • minden csomag esetén irányítási döntést kell hozni • a csomagoknak tartalmazniuk kell a forrás és a cél teljes címét • a célcím alapján az adott irányba való küldésért a küldő IMP-n futó program felelős Összehasonlítás – előny, hátrány • Üzenet hossza alapján: – ha a csomagok rövidek, akkor a hosszú célcím miatt a datagram hálózatok lassabbak – tranzakciókat feldolgozó hálózatok esetén virtuális áramkört használva a kapcsolat felépítése, lebontása hosszú folyamat, ami csökkenti a sebességet. • Biztonság – ha egy virtuális áramkörös táblát tartalmazó gép kiesik, a rajta átmenő virtuális áramköröket újra kell építeni – csomagkapcsolt hálózatok esetén csak egy-két csomag veszhet el, amit újra lehet adni Forgalomirányítás Feladata: – a csomagok hatékony eljuttatása az egyik csomópontból a másikba - a csomagok útjának a kijelölése a

forrástól a célállomásig Útvonal kijelölés: •Virtuális áramkörök esetén: az útvonal kijelölése a hívás felépítésének fázisában történik. •Csomagkapcsolt hálózatokban: - vagy minden csomagra egyedileg történik - vagy kialakít egy olyan útvonalat amelyen egy sorozat csomag megy át Forgalomirányítási algoritmusok osztályozása: •adaptív (alkalmazkodó): a hálózati forgalomhoz alkalmazkodik – elszigetelt adaptív forgalomirányítás – elosztott adaptív forgalomirányítás – központosított adaptív forgalomirányítás •determinisztikus (előre meghatározott): nem befolyásolja a pillanatnyi forgalom Torlódásvezérlés •A hálózat kapacitását a várható igényeknek megfelelően kell tervezni. •A forgalom változásai torlódást idézhetnek elő. •Ha azok a várakozási sorok, amelyeknek a csomagokat be kell fogadniuk megtelnek, torlódás jön létre. •Ennek szélsőséges esete a befulladás (lock-up).

Kidolgozott stratégiák: kidolgozott stratégiák a torlódás elkerülésére: – pufferek foglalása – csomageldobás – izometrikus torlódásvezérlés – lefojtó csomagok használata A Turbo Pascal program szerkezete A fordító- és értelmezőprogramok szerepe - A programunkat célszerű úgy írni, hogy a későbbi fejlesztések során könnyen olvasható legyen, még akár egy másik programozó számára is. - Ezért ajánlott a következőket betartani:  Mielőtt nekikezdünk a programozásnak, készítsünk tervet.  A program különböző részeit szervezzük egységekbe. - Egy Turbo Pascal program mindig a Begin paranccsal kezdődik és az End. paranccsal fejeződik be. - Ez igaz az eljárásokra és a függvényekre is, csak ezek az End; sorral záródnak, nem ponttal a végén. - Egy Turbo Pascal program szerkezete a következőképpen néz ki: Program programnév; A programunk által használt unitok megjelölése Globális típusok deklarálása

Globális változók deklarálása Globális konstansok deklarálása Eljárások és függvények Eljárások vagy függvények lokális típusainak deklarálása Eljárások vagy függvények lokális változóinak deklarálása Eljárások vagy függvények lokális konstansainak deklarálása Eljárás- vagy függvénytörzs Főprogram Fordítóprogramok (compiler) - Működése során értelmezi a forrásnyelven írt program utasításait, jelzi a szintaktikai hibákat, és szükség esetén hibajegyzéket készít. - A formailag hibátlan programból elkészíti a gépi kódú utasításokat. Interpreterek (értelmező) - Olyan programok, melyek utasításonként értelmezik a magasszintű nyelven leírt programot és mindenegyes utasítás értelmezése után az utasításnak megfelelően működnek. - az interpreter működik úgy, mintha a forrásprogramot “futtatnánk” Részeik 1. Lexikális elemző 2. Szintaktikus elemző 3. Hibakezelő 4. Táblázatkezelő 5.

Szemantikus elemző 6. Globális optimalizáló 7. Kódgeneráló --> csak fordító esetén 8. Lokális optimalizáló --> csak fordító esetén 9. Végrehajtó --> csak értelmező esetén Az információrendszer-fejlesztés életciklusa, az egyes lépések főbb tulajdonságai Információs rendszerek fejlesztése: a számítógépes információs rendszer létrehozásához szervezési munkára van szükség. E rendszer fejlesztése különböző lépésekből áll, melyet a fejlesztés életciklusának nevezünk. Rendszerfejlesztés: a probléma felmerülésétől a rendszertervezésen keresztül a r endszer bevezetéséig értékékelését értjük. Az életciklus fő szakaszai: 1) A probléma felmerülése 2) Helyzetfelmérés: - a szervezőnek fel kell mérnie, hogy az elképzelés megvalósítható-e - ha igen, akkor hogyan, mennyiért és milyen környezetben? - a felmérés eredménye a megvalósíthatósági tanulmány - az előzetes helyzetfelmérés céljai:

 rendszervizsgálat: a jelenlegi rendszer főbb összefüggéseit mutatja be  felhasználói igények megismerése  a jövőbeli igények meghatározása Célja: 1 szervezet, folyamat vagy tevékenység jelenlegi állapotának a megismerése. Módszerei: - megfigyelés szabályzatokat, leírásokat átolvasni) (ha egy szervezet munkáját akarjuk megfigyelni, akkor célszerű a - szóbeli felmérés - írásbeli felmérés  leggyakrabban alkalmazott  kérdőív - fókusz-csoport megbeszélés 3) Vezetői döntés: - Megéri-e az új rendszert kifejleszteni? - Ki kapja a megbízást? - A fejlesztési költség rendelkezésre áll-e? - A munka elvégzésének idő ütemezése. Az adatkapcsolati réteg általános jellemzése és feladatai Adatkapcsolati réteg - data link layer •Feladata: adatok megbízható továbbítása az adó és fogadó között. •az átviendő adatokat adatkeretekké tördeli •ellátja kiegészítő cím, egyéb és ellenőrző

információval  fejléccel •ezeket sorrendhelyesen továbbítja •a vevő oldali adatkapcsolati réteg eltávolítja a fejlécet •és visszaállítja a bitfolyamot Korlátozás nélküli egyirányú (szimplex) protokoll Jellemzés: - lehető legegyszerűbb az adatátviteli sebesség, a feldolgozás nincs korlátozva - amilyen sebességgel küldi az ADÓ a kereteket, a VEVŐ ugyanilyen sebességgel képes ezt venni - csatorna hibamentes - kerethiba, keretvesztés nem fordul elő - az átvitel egyirányú Egyirányú “megáll és vár” protokoll - legtöbbször a VEVŐ nem képes olyan sebességgel feldolgozni a k ereteket ahogy az ADÓ küldi - az ADÓ-t le kell lassítania vétel és a feldolgozás tényét nyugtázni kell - a protokoll jól működik az adatkeretek átvitelekor, hiszen a VEVŐ csak akkor küld vissza nyugtát, ha a keret vétele helyes volt - ha VEVŐ által küldött nyugtakeret megsérül, az adatok megkettőződve kerülnének a hálózati réteghez,

mivel az adó még egyszer elküldi azt Egyirányú összetett protokoll Megkettőződés elkerülése végett: o az ADÓ egy számot helyez el minden elküldendő keret fejrészébe, és ezáltal a VEVŐ eldöntheti, hogy először adott, vagy ismételt keretről van-e szó? o Mivel a keretek és a nyugták egymás után vannak, ezért elegendő 1 bittel jelezni az újraküldés tényét. k-adik keret - a VEVŐ nyugtát küld, de az elvész - az ADÓ mivel a k-adik keretet elküldte, de nem nyugtázták, egy adott időzítés lejárta után ismételten elküldi o de már 1-es újraküldési bittel o a VEVŐ a bit alapján már tudja hogy ezt már vette, ezért nyugtát küld vissza az elveszett helyett Kétirányú protokollok Az átviendő keretek számát csökkenthetjük: o ha bármelyik irányba tartó adatkeretre ráültethetjük az előző ellenirányú adatkeret nyugtáját. o Ezt szokták ráültetési (piggy-back) technikának hívni. Csúszóablakos protokoll - a

protokollban minden egyes kimenő keret egy 0-max közötti sorszámot kap - az ADÓ adási ablakában az elküldött, de még nem nyugtázott keretek vannak - mikor egy nyugta megérkezik az ablak alsó fele feljebb csúszik - nem kell a kereteket egyenként nyugtázni Szervezési alapfogalmak: rendszer, részrendszer, alrendszer, elem és ezek főbb tulajdonságai Rendszer: egymással összefüggő, egymással valamilyen kapcsolatban állóelemek együttese, amely egységes egészként viselkedik. (pl: gazdaság, gazdasági társaság, számítógép) Tulajdonságai: - bonyolult - sok összetevős - közöttük sokrétű kapcsolat van Csoportosításuk: • statikus rendszer: a vizsgált rendszer szerkezete az adott vizsgálati cél szempontjából nem fejlődik, nem bővül új elemekkel • dinamikus rendszer: --# -- bővül új elemekkel • működő rendszer: --# -- változik • nem működő rendszer: --# -- nem változik • zárt rendszer: környezetével nem cserél

anyagot (pl. a fizikai kísérletek tipikusan zárt rendszerek) • nyílt rendszer: működése során aktív kapcsolatban van környezetével - céljainak eléréséhez erőforrásokat vesz fel - feldolgozza az erőforrásokat - majd feldolgozott formában visszajuttatja oda • célratörő rendszer: működésében olyan állapot figyelhető meg, amelynek elérésére törekszik • nem célratörő rendszer: működésében nem figyelhető meg olyan állapot, amelynek elérésére törekszik • természetes rendszer: létrejöttének pillanatában a cél már adott és később ennek alárendelten keres magának feladatot • tervezett rendszer: az emberi társadalom által létrehozott társadalmi mozgásformákhoz tartozó rendszer • határozott rendszer: kimeneti értékei előre pontosan meghatározhatók • határozatlan rendszer: a kimeneti értékek előre nem határozhatók meg, mert egy adott állapotukból kiindulva többféle folytatódásuk lehetséges •

meghatározható rendszerek • meghatározhatatlan rendszerek • rendezett rendszerek: ha nem avatkozunk be a működésükbe, a természeti törvények vagy az algoritmus által előírt elemkapcsolatokat betartják • szervezett rendszerek: ha nem avatkozunk be folyamatosan a működésükbe a cél tartása érdekében, akkor eltérnek a kívánt törvényszerűségektől, illetve algoritmustól • adaptív (alkalmazkodó) rendszerek: képesek alkalmazkodni a környezeti változásokhoz • nem adaptív rendszerek: nincs meg bennük ez az alkalmazkodóképesség • öntanuló rendszerek: a rendszer rendelkezik azzal a k épességgel, hogy tanulmányozza saját működési algoritmusát és megfelelően javítsa • nem öntanuló rendszerek: ezzel a képességgel nem rendelkeznek Részrendszer: a rendszeren belül relatívan önállóan viselkedő elemek halmaza (pl.: divízió) Alrendszer: - valamilyen szempontból összetartozó rendszerelemeket tartalmazó részek – az

alrendszerek kapcsolatban vagy kölcsönhatásban vannak egymással –az alrendszerek szerepe az adat-feldolgozásban különös jelentőséget kap bérelszámolás) (pl. Elem: - a rendszer építőköve - bemeneti és kimeneti értékei vannak - közöttük átalakulás megy végbe - a rendszer önálló műveletet végző összetevője Az elemek kapcsolódása •soros: átbocsátóképessége a legkisebb kapacitású elem átbocsátó-képességével egyezik meg –pl. varroda: előkészítő-szabászat-varroda •párhuzamos: átbocsátóképessége az egyes elemek átbocsátóképességének összege –pl. számítógépes bolt választéka •alternatív: átbocsátóképessége egyetlen elem átbocsátóképességével egyezik meg –pl. hálózati nyomtatás Az optikai szálas hálózatok általános jellemzése (FDDI) FDDI •Az FDDI két optikai szálas gyűrűből áll, amelyekben az adatforgalom ellentétes irányú. •Ha az egyik meghibásodik a másikon az

adatforgalom tovább folyik. •Ha mindkettő ugyanazon a ponton szakad meg akkor a két gyűrű egyetlen dupla hosszú gyűrűvé alakítható. •Minden állomás olyan relékkel van felszerelve, amelyek a gyűrűk összekapcsolására, és a meghibásodott állomások kiiktatására használhatók. 802.7 FDDI szabvány - A szabványt úgy tervezték, hogy egyszerre elégítse ki a nagy teljesítményű egyedi hálózatoknál és a hálózatok közötti összeköttetéseknél felmerülő igényeket. - Fénykábel használatán alapszik és gyűrű alakú vezérjelgyűrű kialakítására alkalmas. - A fizikai és a MAC rétegekre vonatkozik és feltételezi a MAC rétegek felett működő IEEE 802-es logikai kapcsolatvezérlés használatát. - Az FDDI szabvány létrehozásánál három hálózati típus igényeit tartották szem előtt:  A lokális háttérhálózatokat nagy számítógépek és nagy tárolókapacitású eszközök összeköttetésének megvalósítására

használják ott, ahol nagy adatátviteli sebesség szükséges. A lokális háttérhálózatokra jellemző, hogy kevés egymáshoz közeli eszközt kell összekapcsolni  A nagy sebességű hivatali hálózatokra való igény a h ivatali környezetben egyre inkább terjedő kép és grafikai feldolgozóeszközök használatából ered. Grafikák és képdokumentumok használata megnövelheti a fontossági sorrendben továbbítandó adatok mennyiségét.  A lokális gerinchálózatokat olyan nagy kapacitású hálózat létrehozására használják, amely hálózat megteremtheti az alacsonyabb kapacitású lokális hálózatok összekötését. - Mindhárom hálózat követelménye az FDDI hálózattal kapcsolatos nagy átviteli és adatsebesség. Fizikai réteg előírások - Az FDDI szabványban a fizikai réteget két alrétegre osztjuk:  fizikai közegfüggő alrétegre  fizikai réteg protokoll alrétegre Az operációs rendszer grafikus felülete (ablaktechnika és

egérkezelés) Grafikus felület: - képorientált kapcsolattartás a jellemző, amelyet grafikus interfésznek nevezünk. Grafikus felületű operációs rendszerek - a fejlesztők a grafikus képernyők lehetőségeinek kihasználásával olyan operációs rendszereket dolgoztak ki, amelynek segítségével a s zámítógépes alkalmazások működtetése könnyen elsajátítható, kezelése egyszerűbbé válik - a grafikus felhasználói felületek kifejlesztésére először a 80-as évek elején az első lépéseket az Apple tette meg - az Apple után a Microsoft is hamarosan nyilvánosságra hozta a Windows-nak nevezett grafikus felület-szoftvert - A rendszerek számtalan lehetőséget kínálnak, amelyekkel a felhasználó a számítógéppel interaktív módon, egyszerűen, könnyen kezelhetően végezheti munkáját. - Az ablaktechnika lehetővé teszi, hogy az egyes funkciókra vonatkozó lehetőségeket láthassuk, egyidejűleg akár többet is. - Menü funkciókat

kínál fel kis szöveges ablakokban vagy gombokkal. - A valós világot szimbolizáló objektumok, ikonok egyszerűsítik a kezelést, a képecskék a végzendő funkcióra utalva. - Ha pedig a felhasználó elakad, akkor súgók (helpek) állnak rendelkezésre és segítenek a probléma megoldásában, a hiba elhárításában. A szállítási réteg tervezéseinek kérdései (szolgálattípusok, protokollosztályok, összeköttetés menedzselése) Szállítási réteg - transport layer •Feladata a hosztok közötti átvitel megvalósítása. •A kapott adatokat szükség esetén kisebb darabokra vágja, átadja a hálózati rétegnek. •Forrás-cél összeköttetések létrehozása a névadási mechanizmus felhasználásával. Hasonlóság  A használt protokollok hasonlítanak az adatkapcsolati réteg protokolljaira.  Itt az IMP-ket összekötő fizikai csatornát, a két hoszt közötti teljes alhálózat helyettesíti. Összehasonlítás - Címzés 

Adatkapcsolat esetén a pont-pont összeköttetés miatt nem kell címzés,  szállítási rétegnél kötelező. - Az összeköttetés létesítése  adatkapcsolati szinten egyszerű: a másik oldal mindig ott van.  Szállítási réteg esetén a kezdeti összeköttetés létesítés bonyolult - A csomagok átvitele is eltéréseket mutat.  Az alhálózat tárolókapacitása miatt elképzelhető, hogy egy csomag eltűnik (valahol tárolódik) majd egyszer hirtelen előkerül.  A csomagok duplázódása miatt felmerülő problémákat is kezelni kell. Hálózat osztályozása  A szállítási réteg a hálózati rétegre épül, ezért fontos a hálózati szolgálat minősége.  A hálózati szolgálatokat minőségük alapján három típusba sorolták: A osztály - A típus:  ez lényegében tökéletes, hibamentes szolgálat.  Nincs elveszett, sérült, kettőzött csomag  Ilyenkor a szállítási protokoll az adatkapcsolati protokollhoz hasonló

feltételekkel, nagyon könnyen és egyszerűen működik.  LAN-ok esetén ez már sokszor teljesül B osztály - B típus: Egyedi csomagok csak nagyon ritkán vesznek el, de a hálózati réteg időnként kiad egy alaphelyzetbe állító, összes függő csomagot törlő ún. N-RESET-et  Ekkor a szállítási protokoll feladata az hogy összeszedje a hálózatban a maradékot, új összeköttetést létesítsen, újraszinkronizálja az átvitelt, és úgy folytassa az abbamaradt összeköttetést, hogy a felhasználó ebből semmit se vegyen észre.  WAN-okra ez jellemző, és jóval összetettebb szállítási protokollt igényelnek C osztály - C típus:  Rossz minőségű, nem megbízható szolgálat, elveszett vagy kettőzött csomagokkal, gyakori N-RESET-el.  Ilyenek a cs ak datagram szolgálatot nyújtó WAN-ok, és pl. a rádiós csomagszóró hálózatok.  Ezek bonyolult összetett szállítási protokollt igényelnek Megoldások - a csomagok

élettartamának korlátozása - csomópontátlépés számláló alkalmazása a cs omagban, amelynek értéke minden csomópont átlépésekor eggyel növekszik; a cs omag eldobásra kerül ha ez az érték egy adott korlátot elér - a csomag létrehozásának időpontját a csomagban tároljuk; a csomagot vevő IMP-k ezt az időpont alapján a csomag korát meg tudják állapítani. Ha a csomag “túl öreg”, eldobják Összeköttetés lebontása - Az összeköttetés lebontásakor biztosítani kell az adatvesztés mentes lebontást. - Nem lehet addig törölni az összeköttetést, amíg az összes elküldött adat meg nem érkezik. A programkészítés fázisai A helyes programkészítés lépései: 1. A feladat megfogalmazása Egyértelműen rögzíteni kell az elérendő célt a lehetséges pontossággal, a figyelembe vehető feltételekkel, különböző korlátok megadásával. 2. A feladat modellezése Az eredmény előállításához legtöbbször matematikai és

logikai eljárások sorozatos alkalmazására van szükség. A megfogalmazott feladatokhoz ezért általában matematikai modellt kell keresni. Ezek a modellek a valóság többé-kevésbé hű másai, esetünkben matematikai eszközökkel megvalósított másolatok. 3. Az algoritmus meghatározása Az algoritmus meghatározása, a megoldási folyamatnak az eredmény előállításáig vezető logikai felépítése igen fontos lépése a problémamegoldásnak. Az algoritmusoknak feltétlenül rendelkezniük kell néhány alapvető tulajdonsággal. Ezek: Általánosság: A megadott algoritmus nem csak a s zóban forgó speciális feladat esetén vezessen a probléma megoldására, hanem a hasonló jellegű feladatok széles körére szolgáltasson helyes eredményt. Teljesség: A választott algoritmus a feladatkör minden lehetséges megoldását szolgáltassa. Végesség: Az eredmény véges számú lépésben elérhető legyen. Egyértelműség: Azonos körülmények között az

eljárást megismételve azonos eredményeket kapjunk. Értelmezettség: Legyen pontosan körülhatárolt az a bemenő adathalmaz, amelyre az algoritmus megoldást szolgáltat. 4. A szükséges hardver és szoftver környezet megállapítása Hardver környezet: meghatározza, hogy milyen típusú számítógép, minimálisan milyen részegységekből (pl. memória, háttértár kapacitás) épüljön fel, esetleg milyen speciális kiegészítőkre van szükség a program futtatásához. Szoftver környezet: az adott hardveren milyen egyéb programok futtatását igényli. A legfontosabb, hogy milyen operációs rendszer (és milyen verziójú) szükséges a futtatáshoz. 5. Az algoritmus kódolása Kódolás: az algoritmus alapján a kiválasztott programozási nyelv szimbólumainak felhasználásával a program elkészítése. A programozási nyelvet célszerűen az adott feladathoz illeszkedően ´illik´ kiválasztani. Ma már az a gyakoribb, hogy olyan programnyelven készül

el a program, amelyet ismer a fejlesztő. Ez nem mindig a legoptimálisabb megoldáshoz vezet. Minden programozási nyelvnek megvannak a sajátosságai, amelyek bizonyos mértékig behatárolják, hogy hol és milyen feladatokat célszerű az adott nyelven megvalósítani. 6. A program tesztelése, hibakeresése, javítása Ez a fázis a programtermék elkészítése során talán a legtöbb figyelmet igényli. Ugyanis ha a programozó nem járja végig az összes lehetséges végrehajtási utat, amit a programfutás során el lehet képzelni, akkor az esetleges hiba csak a program használata során derül ki. Ez viszont adatvesztéshez, akár anyagi kárhoz is vezethet. Először meg kell vizsgálni, hogy a program az elvárt funkcióknak eleget tesz-e. Ez a tesztelés folyamata Ha ennek során hibajelzést kapunk, akkor azt meg kell keresnünk. Ez a hibakeresés Ha megtaláltuk a hibát, akkor azt javítanunk kell, ez a hibajavítás. Ezután ismételten meg kell győződnünk a

program működésének helyességéről, s mindaddig folytatni az előbbiekben leírtakat, míg tökéletesen nem fut a programunk. 7. A hatékonyság növelése, optimalizálás A programozási tételek, algoritmusok csupán a program előkészítésének lehetőségét biztosítják, a program eredményessége mindig a programozótól függ. A hatékonyságot befolyásolja a végrehajtási idő, a program és adatainak helyfoglalása, valamint a bonyolultsága. 8. A dokumentációk elkészítése Kétféle dokumentáció létezik, egyik a f elhasználó számára készül, míg a m ásik a programozónak. 9. A működő program karbantartása, felügyelete