Betekintés: Imre Krisztina - Norvégia éghajlata, oldal #1

Figyelem! Ez a doksi automatizáltan exportált szöveges tartalma.
Kérlek kattints ide, ha kulturált formában szeretnéd megnézni!



Norvégia éghajlata Imre Krisztina MKK II./5. csoport

Norvégia Európa északnyugati részén, a Skandináv-félsziget nyugati, Atlanti-óceán felé néző partvidékén terül el a keleti szélesség 5° és 32°, illetve az északi hosszúság 58° és 71°között. Sajátos alakzatával Európa leghosszabb és legkeskenyebb országa. Észak-déli irányban légvonalban számított legnagyobb távolsága 1760 km. Délen széles (434 km), északon viszont elkeskenyedik. Területe 323,9 ezer km2, a népsűrűsége azonban igen alacsony (12-13 fő/km2), lakóinak száma így mindössze 4 és 5 millió fő között mozog. Három országgal határos, Svédországgal, Finnországgal és Oroszországgal. Határai ún. természetes határok, vagyis jobbára a hegygerinc vonala, vagy a folyók sodrásvonala választja el a szomszédos országoktól. Norvégia felszínének jelentékeny területe magashegység, a Skandinávhegység húzódik végig rajta. A Skandináv-hegyvidéket a lapos hegyhátak, az úgynevezett fjellek jellemzik. Az erózió következtében tetejük többnyire lekerekített. Az Atlanti-óceán felé meredek, szaggatott sziklafalak szegik, Svédország felé szelíd lejtővel ereszkedik alá a hegység. Hatalmas keresztvölgyek, és keskeny völgyű folyók szaggatják meg, átlagos magassága 1200-2600 méter közötti. A fennsíkokat általában jégmezők borítják, csak elvéve emelkedik ki egy-egy magasabb csúcs, mint a Galdhöpping (2506m). Észak felé a hegyek magassága csökken, a Magerö-szigeten fekvő Északi-fok magassága már csak 308 méter. Az Atlanti-óceán felé eső partvidéke meredek sziklafalú, hosszú, keskeny és szerteágazó öblökkel – fjordokkal – csipkézett. Ilyen például a Sogne- és a Trondheim-fjord. Ennek következtében a partvonal kb. 20 ezer km. A nyugati partvidék mentén, az óceánban mintegy 150 ezer kisebbnagyobb sziklás sziget (skär)található. Ezek hullámtörésre szolgálnak, így védik a part menti hajózást a tengeri viharoktól. Közülük a legnagyobbak északnyugaton vannak, mint a Lofoten-, Sörö- és a Magerö-szigetek. Köztük veszedelmes örvények és zátonyok húzódnak. Norvégia folyói az ország egész területén keresztben, délkeleti irányban szelik keresztül-kasul. A legtöbb folyó a Skagerrak felé tart. Általában rövidek és zuhatagosak, vízhozamuk jelentéktelen, de az ún. függővölgyekből alázúduló folyókból olcsó villamos energia nyerhető. Az ország legnagyobb folyói a Glommen és a Lågen. Az ország területének kb. 4,5%-át hosszanti irányú, meredek partú tavak

1



foglalják el. Ezek folyók révén kapcsolódnak egymáshoz. A legnagyobb a Mjösen-tó. Norvégia az északi mérsékelt és a hideg sarkvidéki éghajlati övben fekszik. Ezen belül az egyes területek éghajlatát az óceán közelsége, a Golfáramlat, a hegyvidékek, a napsugárzás beesési szöge és a csapadék mennyisége határozzák meg. Az ország északi részén több, mint 500 km2 lóg az Északi-sarkkörön túlra, de az ország nyugati partvidéke az év legnagyobb részében jégmentes marad, a Golf-áramlat meleg vizének köszönhetõen. Ez a tengeráramlat biztosítja az enyhe telet, létrehozva az óceáni éghajlatot a nyugati partvidék mentén. A hegyvidékek a magasságukkal módosítják a terület éghajlatát. Az évi középhőmérséklet minden 100 méteres emelkedés után 0,5°C-ot csökken. Itt lényegesen több az évi csapadék mennyisége is. A csapadék mennyisége nyugatról kelet felé, az óceántól való távolodással és a magasság csökkenésével is fokozatosan csökken. A Skandináv-hegység gerincvonalától keletre fekvő területeken a csapadék csökkenésén kívül a hidegebb és hosszabb tél megjelenése is jelzi az óceán fűtő hatásának megszűnését. A napsugárzás beesési szöge az Egyenlítőtől északra és délre folyamatosan csökken. Minél nagyobb a beesési szög, annál több melegmennyiség jut egységnyi felületre Ebből következik, hogy a sarkok felé csökken a felmelegedés is. Fontos tényező a napsugárzás időtartama is, hogy meddig éri a sugárzás a területet. Ez az Egyenlítőtől északra és délre szintén csökken. Norvégia északi részén, az Északi sarkpont felé közeledve mind több napon át tartó téli sötétség, illetve nyári világosság alakult ki a nap beesési szögének következtében. A nyár közepén még Norvégia déli részén is este 11-ig világos van. Norvégia délebbi területeinek jellemző szele a nyugati szél. Ez is hozzájárul az enyhe tél kialakításához a nyugati partvidéken. Hatása azonban kelet felé fokozatosan lecsökken. Az északabbra eső területeken, leginkább a téli időszakban jellemzők a hideg sarki szelek, míg a nyári hónapokban itt is a nyugati szél uralma érvényesül. A csapadék évi mennyisé

  Következő oldal »»