Ezoterika | Tanulmányok, esszék » Karsay István - Szellemtani előadás

Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Drága Jézusom, köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten! Befogadlak, mint Uramat, Megváltómat. Kinyitom előtted életem kapuját, és kérlek, irányítsd úgy az életem, Ahogyan azt Te szeretnéd! Ámen. 1 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Kedves Olvasóm! Jézusról, Jézus életéről nagyon sok írás és film készült, így én azokkal nem is akarok versenyezni, mert értelmetlen lenne, és ugyanúgy értelmetlen lenne leírni mégegyszer azt, amit már mások is megtettek előttem. Én most olyan szellemtani megközelítésben beszélek Jézusról, amilyenben kevesen szoktak, és olyan dolgokat tárok eléd, amit vagy nem is hallottál, vagy csak nagyon ritkán! Nézzük először is a Teremtés és Bukás áttekintésével Jézus szerepét, és közreműködését. Amikor sok – sok milliárd évvel ezelőtt Isten megteremtette az elsőd

teremtésből származó teremtményeit, az első teremtménye Jézus volt, és szép sorban jöttek a csodálatos új szellemi teremtmények külön névvel és egyéni feladattal. Ezek a szellemek duál – szellemek voltak, egy adó és egy elfogadó részből álltak, és a szeretet ereje, energiája tartotta őket egyben és a körforgás, mellyel egymás éltették, és közösen, a legnagyobb egyetértésben végezték szellemi munkájukat. Isten szabad akarattal ruházta fel őket, és Isteni törvényekben rendezte segítségként a munkavégzést. Irányt mutatott ezzel A szellemek egy része szabad akarattól vezérelve eltávolodott az Isteni síkról, és lebukott egy alsóbbrendű létsíkra, ahonnan egy része az Isteni kegyelemtől vezérelve visszatért a kiindulási pontra, az Isteni síkra, de egy része dacolva Istennel szembefordult teremtőjével, és az alsó síkokon maradt. (A teremtés és Bukás pontos történetét a többi előadásomban pontosan, és

részletesen meg lehet találni!) Miközben a szellemek távolodtak Teremtőjüktől bukásuk alatt különböző síkokat (szellemtudomány megnevezése szerint napköröket) hoztak létre, míg a cégén a legutolsó napkörben beleszilárdultak az általuk létrehozott sűrű gondolatformákba, az anyagba. Miután a kegyelem kiáradásával a szellemek nagy része visszatért, és egy része ott maradt a lenti napkörben, a közben a bukott szellemi energiák által létrehozott napkörök kiürültek, és ezek a csodálatos paradicsomi síkok ott álltak kihasználatlanul, üresen, újabb teremtményekre várva! Ekkor az Isteni szikra gondolt egyet – miközben fájó szívvel nézve ellenszegült teremtményeit a legutolsó napkörben magára hagyatva – újabb teremtéshez kezdett, és benépesítette a paradicsomi síkot is a másodteremtett szellemekkel, akiknek feladatuk lett volna (illetve ma is az!) az elbukott elsőd szellemek jó útra téríteni, és visszavezetni az

Isteni síkra! Itt csak megjegyzésként említem, hogy a másodteremtett szellem felét az Isteni energia másik felét pedig az elsőd teremtett szellemek energiája hozta létre, így hálálta meg a teremtő az elsődöknek a szellemi munkájukat, és adott bizalmat ezzel nekik és minden szellem ezzel felelős is lett a teremtényeiért! (megjegyzésként hozzátenném, hogy van bőven, akik segítenek nekünk a másik világból!) Sajnos, mint ismert a szellemi történelemből és a Bibliából a másodteremtett szellemek harmada elbukott, és lement az utolsó napkörbe, a jelenlegi fizikai síkra kíváncsiságból, minden tiltás ellenére. Igaz, itt azért már közreműködtek a fekete erő minden praktikái, ami Bibliában, mint a kígyó kísértése volt jelképezve. 2 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Most egy picit még mélyebbre kell menünk a rendszer megismeréséhez! Isten nagyon sokat gondolkodott azon, hogy milyen

forma lenne a legmegfelelőbb eltévedt szellemi báránykái megmentésére, és kitalálta, hogy létrehozza a fizikai síkot, ahol kézzel foghatóan, mint egy iskolába járva az élet és a halál körforgásával különböző élethelyzetekben csiszolódhatunk, tapasztalatokat gyűjthetünk, és ha elérünk egy megfelelő érettséget, akkor visszatérhetünk az Isteni síkra. (Erről bővebben a Kegyelem Törvényvilága és a Karma és Kegyelem anyagomban beszélek!) A fizikai síkon a szellem nem tud megnyilvánulni, így amikor teremtésre került az emberi forma, ami egy emberállati ősformában jött létre, mert ez volt a legmegfelelőbb az eltévedt szellemek számára, akkor a szellem ereje, a Lélek került minden egyes leszületésnél az emberi - fizikai testbe, ami a halál után visszahúzódik az asztrálsíkra, és várja a következő leszületési lehetőséget! Ennyi közünk volt a majomhoz különben összesen, hogy ez a test hasonlított a majom

formájára, már gyerekkoromben se értettem, hogy a „Karsay Pisti” majom miért mászott le a fáról, és a Maki majom miért maradt fent! Amikor létrejött a mostani fizikai sík megteremtése, annak a síknak (Kozmosznak) a teremtésében már Jézus is tevékenyen részt vett, Ő volt az egyik FŐ Teremtő, segített a formák létrehozásában, síkok megteremtésében (fizikai, asztrál, mentál, kauzál stb.), magának az ember megteremtésében! Részt vett a Kozmosz teremtésében, így Ő a mai napig is a parancsolója és Ura ezeknek a formáknak, síkoknak! De Ő nem szolgának tart minket, mert Ő a mi nagybátyánk, és kiáradó szeretetével segíti az eltévedt báránykákat vissza az Isteni síkra! (Erről bővebben a Szeretet anyagban mesélek) És mit mond erről a Biblia egy rövid sorban? „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak én általam” Aki megméretett, és átment a vizsgán, az elhagyhatja ezt a síkot,

és átmehet a másik napkörbe, a paradicsomi síkra! És most álljunk meg egy pillanatra! Amikor szóba jött, hogy Jézus, mint megváltó, az első teremtett szellem lejött értünk a földre, és vérét áldozta értünk, akkor az emberiség nagy része nincs is tisztában vele, hogy ki is volt Ő nekünk valójában, mekkora szerepe volt a teremtésünkben, az életre hívásunkban, és a mostani életterünk létrehozatalában! Eddig már két olyan dolgot megállapíthatunk, amiről keveset lehetett hallani, vagy a köztudatban szinte semmit se: 3 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István 1. A jelenlegi, fizikai síkon lévő másodteremtett szellemek nagy részének többek közt Jézus volt az egyik Teremtője! 2. A jelenlegi életterünk egyik fő Teremtője maga Jézus volt! És itt idetartoznak a síkok is, amik körülvesznek minket. Jézus már kezdettől fogva készült a fizikai síkra, hogy irányt mutasson eltévedt

szellemeinek, akik nem találták a megfelelő célt, és eszközt a felemelkedéshez! Mikor a Földön megjelent, már előtte elkezdte végigjárni a szellemi szférákat, és megtisztítani, átnemesíteni, és várta azt a pillanatot, amikor a megjelenése a legmegfelelőbb volt a Földön, és abban a pillanatban jelent meg, és gyújtotta meg a szellemi szikrával a fáklyát, mely beragyogja a fizikai sík szellemi energiáját a mai napig is. Komoly szellemi előkészítés történt, kiválasztották a megfelelő népcsoportot, szellemi tisztaságra kezdték el nevelni őket, törvényeket adtak nevelési célzattal (Mózesi Törvények). De mielőtt Jézus lejött a Földre, beszéljünk egy kicsit a szellemi szférákról pár mondatban. Előadásaimban már említettem a hét szférát mely körülvesz minket, de nem árt újra megismételni, áttekinteni őket! Szellemi szférák. Annyit még megemlítenék, hogy a szellemtanban a 7 osztódás a mérvadó, életünk is 7

éves ciklusokra osztódik, a szférák is, és a szférákon belől is hét „réteg” van, de ezek nem befolyásolják már annyira a megértését a megismerésben. 1. szféra: purgatóriumi szféra A föld alatt kezdődik, és 2 km magasságig tar a légkörben A Kegyelem törvényvilága érvényesül. A lakók jellemzői: Kegyetlenség, erőszak, durvaság zsarnokság érzékiség. Anyag imádása, durvaság, gőgös, dacos lelkek. Ez a viharzóna Az ellenségek gyakran találkoznak itt, egymás bosszúja elől menekülnek. Testet öltve a gondviselés olyan pályára állítja őket, hogy alkalmat nyerjenek a kiegyenlítődésre (karma) Számukra a megszületés mennyországi állapotot jelent. Több részből, rétegből áll: - gyilkosok - öngyilkosok - rablók, tolvajok (pokol) - Istentagadók, nihilisták, anarchisták - Önzők, fösvények, pénzvágyók - vad népek, pogányok birodalma 2. szféra: Troposzféra középszint 2-6 km között található Esőfelhők

szférája, purgatóriumi középszint, valamivel finomabb érzésvilágú szellemek szférája. 4 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István A 2. szféra szelleme sok ütközés folyamán megismerte, hogy önző törekvéseit büntetlenül nem elégítheti ki, mert mindig fájdalom a következmény. A 2 szféra szellemtípusa a hibát még mindig másban keresi, még nem érett meg arra, hogy önmagába tekintsen. A szellemek a törvénytől, mint hatalomtól félnek, de minden igyekezetük arra irányul, hogy a hatalmat kijátsszák. Önzők, kapzsiak, irigyek, ravaszok, testi vágyaiknak hódolók, haragosak, de indulataik rövidebb lejáratúak. Keresik Istent, de csak az általuk kívánatosnak tartott dolgok képezik imádságuk tárgyát. Közöttük sok az idegbeteg, örült, megszállt és más betegségben szenvedő. Le kell válni a fluidoknak a lélekről, ki kell égni, hogy tisztább szellemként tovább emelkedhessenek. Vad

ösztönök, de a törvény csak egyszer engedi meg a győzelmet, a legyőzőből legyőzött lesz, és ekkor meglátják az érem másik oldalát is. Mozgalmas az élet, nagyobb a gondolatszabadság is. Nagy a gazdagság utáni kapkodás, jelen van a fekete mágia, a csalások és a lopások itt szintén itthon vannak. A földi világ igen nagy hányadát, mintegy kétharmadát ez a szféra szolgálja, mert ez a legnépesebb. A vallások minden fajtája jelen van. Ebbe a szférába is elküldi Isten misszió szellemeit 3. szféra: Troposzféra felső szint, 16 km-es magasságig A purgatórium felső szintje Meleg otthon, pihenőhely és tanulóhely. Ez már a bárányfelhők, fátyolfelhők szférája A szellemek tudják, hogy a rossz az rossz, a jó az jó, nem kapkodnak a földi javak és a testi örömök után. Haláluk után csendes pihenőhely, sokszor fedve van előlük hibáik, tévedéseik addig, míg meg nem erősödnek. A szellemek innen még reinkarnációra

kényszerülnek A szférában minden egyszerű, tiszta, nagyobb művészi szépségeket itt még nem lehet megtalálni. Egyszerű életmód, kevéssel való megelégedés, a szegénység, mint életkeret kezd a szellemeknek kívánatos lenni. Kezdik megtanulni a kötelességeket, és arra törekednek, hogy jó úton járjanak A szféra anyaga még mindig földies, innen kerülnek ki a szerény, dolgos emberek, a jó családapák, az egyszerű, becsületes emberek. A 3. szféra szellemei a testetöltésig terjedő utolsó időszakokban élnek, de ez még itt szükséges vezeklési törvény alatt áll. Csak a jók szellemei és a rendszerint még egy utolsó testetöltés után mennek át szabadon a 4. szférába (gyűrűjébe) Itt a szellemeknek már természetes az imádkozás, és az, hogy Istent szolgálják. 4.szféra Légkörtan szerint a sztratoszféra kb. 24 km magasságáig terjed a légkörben A menny előcsarnoka, a szépség a 4. szférában kezdődik Itt a szellemek egy

utolsó próbával teljesen elszakadnak a földi fogalmaktól és belenövekednek az isteni törvénybe. A vallás fogalmai itt megtisztulnak a külső alakiasságtól Itt a szellem nem azért engedelmeskedik a törvénynek, mert nem akar összetűzésbe kerülni vele, hanem azért mert lelkének meggyőződésévé vált. Ebben a szférában készülődnek a szellemek, hogy belépjenek Isten országába, a békesség honába, ahonnan nincs fájdalma visszatérés, hacsak nem az áldozatkész szeretetben. Itt már nem vonzza a szellemeket a reinkarnáció törvénye, a körforgás törvénye nem létezik többet a számukra. A szellemek önkéntes vállalkozásai innen a testetöltések – szeretet hozzátartozóért, áldozatként, esetleg magasabb fokozat eléréséért, vagy pedig a rosszal szemben megerősödésért. 5 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István A 4. szféra a föld igazságának a szellemesített hazája Itt már jelen van a

szépség, a jóság, Istenbe vetett hitük itt már tudássá válik. A 4. szféra szellemei a 2 szférának eszményesített, ragyogó állapota A 4 szféra ragyogást visz a 2. szférába, sok szellem megy a 2szférába segíteni Fontos dolog tudni, hogy a 2. szféra szellemei legalább a kétharmad részét teszik ki a földön élő emberiségnek! A 4. szféra szellemeinek testetöltéskor át kell hatolni az előző három szférán, és ezeknek a szféráknak az anyagát magára kell vennie, hogy a föld természetével kapcsolódjék. Sokan gyógyítani, tanítani jönnek le a földre. Innen született le: Memer, Hahnemann, Mathei, Frank Ágoston (növénytan, gyógyító tudományok) 5. szféra: Ózonszféra alsó szint, kb 45 km magasságig Sejtelmesen szép szféra, itt minden új színt, új formát nyer, leheletkönnyűvé lesz itt minden. A bűnbocsánat szférája, itt tudja meg a szellem, hogy mennyit tudott a tévedéseiből helyrehozni, és mennyit bocsátott meg neki

az Úr. Eddig a fájdalom – csalódás, a vér –könny, születés – halál, viszontlátás – búcsúzás, Dicsőség – szégyen, hatalom – nyomorúság egymást váltotta fel, míg végül a szellem az 5. szférában ébred fel. Ebben a szférában van a szellem első halvány visszaemlékezése a paradicsomi állapotokra, ahonnan kiszakadtunk 15 milliárd évvel ezelőtt! Itt a szellem már tudja, hogy az egyéni igazságnak el kell tűnnie Isten igazságában, a szellem igazsága átalakul áldozatos szeretetté. A szellem itt tudja megérteni a bűnbocsánatot, a messze múlt nyitva áll előtte, és veszély nélkül tudja nézni letűnt életeit, Ő is megbocsát, feloldozza ellenségeit, és Ő maga is a törvény munkásává, irányítójává válik. Ebben a szférában válik a szellem igaziból szellemé! Mivel ez a hely a tanulásnak, pihenésnek és a felfelel fejlődésnek a szférája, és így gyakorlati munka alig van, ennél fogva a szféra lakói, hogy

tettekben is tevékenykedhessenek, az alsó szférákban munkálkodnak, mégpedig a 3. szférában fejtenek ki nagyobb tevékenységet, mivel érzésileg inkább ide kapcsolódnak. A szeretetmunkában fáradozók innen nyernek támogatást, ha hitükkel segítséget kérnek. Az 5. szférából született le: Colombus Kristóf, Galilei, Newton, Beethoven, Bach, Mozart, Haydn, Wagner, kik a magasabb zenét, a szférák hangjait a földre hozták. Shakespeare, Milton, Schiller. Itt a szépség tökéletes, mert szellemileg tiszta. A testetöltés innen a földre áldozat! 6. szféra: Ózonszféra felső szint, kb 85 km magasságig tart Ismét hangos, ragyogó élet. Diadalmas mennyei élet szférája Az ózonszféra azért oszlik két részre, mert egy csodálatos kozmikus jelenség két szintre osztja. Az ózonszféra közepén 45 km magasságban minden Földről felhatoló bármilyen hangtünemény, pl. atomrobbanás hangja, visszahajlik a Földre. A 6szférába a diadalmas mennyei

szférába már semmiféle zavaró hangtünemény nem tud felhatolni a Földről. Az igazság ismerete, a szabadság korlátlan hatalma, a szeretet lángolása határtalan cselekvési vággyal tölti el a szellemeket. A tudásvágy, ismeretszomj, cselekvési vágy hatalmas erővel 6 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István sarkallja őket. Dolgoznak előbb az alsóbb szférákon és később testetöltve, a földi életben jelennek meg mint emberek, mindig a legnehezebb helyeken. Innen született le: Gandhi, Schweitzer Albert, Assisi Szent Ferenc, Teréz Anya, Pater Pio, Parahamansza Jogananda. Ők fáklyahordozói egy eljövendő jobb kornak, szenvedéssel, megvetéssel, gúnnyal és kínos halállal. Áldozati bárányok kellenek – nem „Isten haragját” kiengesztelni – hanem a gonosz erejét megtörni! Nagyon sok névtelen szellem születik le, a legtöbben ismeretlenek, akik nem keresik saját dicsőségüket. Tűrnek, szenvednek és

inkább vértanú halált halnak, amikor egy nehéz küldetés után visszatérnek szellemi hazájukba a 7. szférába jutnak! Minden népnek, minden nemzetnek voltak és vannak ilyen kimagasló szellemi nagyjai, akik nem keresik a saját dicsőségüket, hasznukat, előnyeiket. Sőt, ha rendelkeznek is földi előnyökkel, minden gondolkodás nélkül odadobják azokat, hogy másoknak hasznára legyenek. A szellemi vezetők szférája 7. szféra: a légkörtan szerinti ionoszféra és exoszféra a Földet körülvevő legmagasabb légkörben. Ebben a világosságban minden látható, ami a Földön történik Négy mennyei szintre oszlik: - őrangyalok magasabb őrszellemek nemzeti géniuszok és a Föld vezérlő géniusza szféráira. A Föld viszonylatában: Isten országa. Alacsonyabb szellemek számára épp oly láthatatlan, mint a földi emberek számára a szellemek. Itt várják be egymást a duál – szellemek. Ezen a szférán túl már nem lehet széttörten,

különváltan élni, csak az örök duállal szellemben egyesülve. (Fontos megjegyzés, hogy ezen a szinten szakadtak szét a szellemek, amikor lejöttek a Földi szférába, és végig kellett járniuk az összes szférát. Nagyon hosszú út volt lefelé, de még hosszabb a felfelel vezető út!) A Földtől számítva a három alsó szféra a föld természetét mutatja, a negyedik átmeneti erők világa a Nap többi bolygóinak légkörébe, az ötödik szféra a Vénusz középső életelvével rokonjellegű, a hatodik szféra átmenet a Vénusz magasabb és a Jupiter alsóbb életelvéhez, a hetedik a Jupiter magasabb légköréhez és a Nap szférájához A 7. szféra nemcsak a földről és a föld szféráiból jövő szellemek, hanem a jupiterszellemek, sőt a napszellemek elosztó és tartózkodóhelye is ez. 7 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Ennek a szférának a sugárzása hajtja és köti össze a nap bolygóinak egész

szellemi világát, olyan interplanetáris nagy állomás ez, ahol mint semleges területen mindennek, és mindenkinek keresztül kell haladnia, mielőtt a Nap szféráiba jutna. Innen valamennyi bolygóra lehet „útlevelet”, minősítési fluidokat kapni. Itt már nincs a szellemnek éteri teste, nincs külön törvényt követő természete. Itt a szellem saját erőiben, fluidjaiban él, melyekből a saját akaratából olyan alakot formálhat, amilyen a saját ízlésének megfelel. - a duálok találkoznak és egyesülnek. Családi egyesülések. Itt mindazok a szellemek találkoznak, akiket nem testi, hanem szellemi szeretet fűzött össze. Oktatási hely A magasabb szellemek a napkörökből tanítják itt a szellemeket, akik előkészülnek a 5. napkörbe való belépésre Igazak és jók szférája, akik mielőtt a napkörbe lépnének, a földön missziót vállalnak. Védőszellemek. Ebből a szférából kap mindenki, aki a földön születik, védőszellemet, akinek

őt vezetni kell. Itt vannak azok a szellemek, akik mind embriószellemek csak kis botlást követtek el, akik-e botlásukat a földön rövid inkarnációban gyerekként levezekelhették, ezért ezt a szférát a gyermekek és angyalok szférájának is nevezhetjük. De miért is volt fontos megismerni ezeket a szférákat? Mert amikor „lebuktunk” a „paradicsomi síkról”, akkor a szférákat végigjárva mentünk egyre lejjebb és lejjebb, majd a fizikai sík végtelen besűrűsödéséből kiszabadulva és újra az Isteni kegyelem által életre keltve elkezdtük a visszavándorlásunkat évmilliárdok alatt újra a szférákon keresztül az Isteni síkra. De Itt volt az első teremtésből származó bukott szellemek tömege, élén a vezérrel, aki a markában tartott (és tart a mai napig is) minket. És a harmadik szféra után bezárult a kapu, és senki se léphetett át rajta, a fizikai sík rabságába estünk! Évmilliókon keresztül tartott ez az állapot, Jézus

leszületéséig, kereszthaláláig, a Megváltásig. Jézus és a Sátáni erő között egyezség született. Jézus magára vállalta a fizikai világ terhét, alávetette magát a Törvényeknek levetve Isteni védettségét, magára öltve a halandóság öltözetét, minden érzelmet és fájdalmat, kísértést és kínzást vállalva lejött közénk a Földre a Sátán markába, hogy bebizonyítsa neki, hogy akinek a lelke tiszta tud lenni, az méltó rá, hogy átlépjen „Isten országába”! Ezért Jézus tudata is „törlésre” került, és mint egyszerű ácslegény, kétkezi munkás tért magához a fizikai síkon, és vállalta a nagy megmérettetést, mert tudta, hogy lelke tisztasága elegendő lesz a Sátáni Erő legyőzéséhez. És az egyezségben szerepelt, ha Jézus ellen tud állni a Sátáni Erőnek minden körülmények között, akkor Sátán köteles minden lelket, aki a szabad akaratából el akar menni a földről elengedni! 8 Jézus.

Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Íme egy kedves történet, amit nemrég olvastam: Egy megdöbbentő történet George Thomas plébános volt New England-nak egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A plébános elkezdte a prédikációt: ,,Amikor tegnap végigmentem a Főutcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem: - Na, mit viszel magaddal? - Csak ezt a három vacak madarat - felelte. - Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdezősködtem. - Hazaviszem őket és szórakozom velük - felelte. - Feldühítem őket, kihúzom a

tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom - De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük? - Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük. Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam: - Fiam, mennyit kérsz a madarakért? - Nem kellenek magának azok a madarak, atya. Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek - Mennyit akarsz értük? - kérdeztem ismét. A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, odaadtam a gyereknek A fiú letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt. Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat. Miután Thomas plébános elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett: ,,Egy nap a

Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. A Sátán épp az Édenkertből jött és büszkén dicsekedett: - Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek! - Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus. 9 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István - Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak, és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; arra, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni - mondta a Sátán - Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból? - Megölőm őket! - felelte a Sátán. - Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus. - Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők

pedig csak gyűlölni fognak Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked! - Mennyit kérsz? - kérdezte újból Jézus. A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta: - A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet! Jézus így szólt: - Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat. Ezzel George Thomas plébános fogta a madárkalitkát és lement a szószékről. Forrás: Marana Tha 2004. március Miután Jézus „megnyerte” a csatát, és vérét áldozta értünk kezdetét vette ezzel a megváltás. Ha csak belegondolunk, hogy mekkora Isteni szikrát hordozott magában, elég, ha eszünkbe jut, hogy pár fáradt vándor sétált a lyukas sarujukban, koszos ruhában a sivatag homokjában, és vezetőjük Jézus volt, és pár év múlva halála után a Föld „szinte kifordult” szellemi szikrájának erejétől a tengelyéből! A emberek nagy része a mai napig nincsen tisztába azzal, hogy Jézus mekkora áldozatot hozott a

leszületésével. Rengeteg tanítást adott a számunkra, ami iránymutató lett az emberiség történetében, mert megmutatta a kiutat a fizikai síkon tévelygő báránykái számára. Jézus harmadnap támad fel és jelent meg újra a fizikai síkon. De hol volt addig? A Kegyelem Törvényvilága c. anyagomban részletesen ismertetem az Isteni törvényeket, amelyek mindenkire érvényesek, még Jézus se volt kivétel ez alól, mert azzal, hogy leszületett a földre, alávette magát ugyanazon törvények hatása alá, amelyek mindenkire érvényesek, és a minősítési törvények hatása után jelenhetett meg újra közöttünk. Feltámadásával és az utána következő tanításaival bebizonyította, hogy létezik egy másik világ, amiről eddig beszélt. De mielőtt beszélünk még más dolgokról, térjünk vissza a kereszthalálához! Jézus Krisztus kínszenvedéséről mediális közlés is történt több alkalommal teljesen egyezően, és az egyik ilyen

közlésről szeretnék beszélni most. A mediális közlésben a szellemvilág segít minket az akkori történések megismerésében! 10 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Jézus Krisztus kínszenvedése: Emmerich Anna Katalin 1774. szeptember 8-án született a westfáliai Koesfeld melletti Flamske nevű faluban. Tiszta életet élt, apácának állt be Kezén és testén megjelentek a stigmák jeleli, sokáig titokba tartották, majd komolyan kivizsgálta az egyház, de nem tudtak magyarázatot adni rá. Isten őt választotta eszközéül. Látomásában leírta (1818) Jézus Krisztus keresztre feszítését, mely teljesen egyezik Eszter médium közlésével is. Elmeséli az Utolsó Vacsora pontos történéseit, a Titokteljes Tanításokat és szenteléseket, és elmeséli a teljes megaláztatást, és keresztre feszítést, a teljes szellemi háttérrel, Judástól kezdődően a végkifejletig. Beszél Jézus „pokolra”

szállásáról, a feltámadás utáni találkozásokról, jelenésekről. Fontos közlés, hogy Jézus beszédében előre megmondta, hogy az egyház mennyire komoly bűnöket fog elkövetni a nevében (bibliai Antikrisztus), mert mindez az emberi gyarlóság miatt lesz, és milyen széthúzás fog majd történni a nevében. Elmondta Jézus cselekedeteit a vacsoránál, és a vacsora utáni történéseket, a tanításokat, beavatásokat: 1. Létrehozta Jézus az Oltáriszentséget, ami egy régi hagyomány felelevenítése volt: Amikor vendégek jöttek, megkínálták őket kenyérrel, és távozáskor is. Közös kupából ittak a vendégekkel a házigazdák, és ezzel jelezték a barátságukat, a szeretetüket. Jézus ezt kiegészítette egy imával és tanítással, és megkérte a tanítványai egy részét, hogy ezt a hagyományt ápolják az Ő halála után is. (ez lett az Egyház alapja) 2. Jézus, amikor beszélt a tanítványokkal egyszerre a másik világgal is

folytatott beszélgetést, mintegy átadva az onnan jövő üzeneteket, tanításokat. 3. Beavatást végzett a tanítványok egy részénél, akik ennek révén képesek voltak később gyógyítani, sőt halottat is feltámasztani! 4. Oktatást adott a Szent olajok elkészítéséről, fölkenésről, utolsó kenetről és ezeknek az erkölcsi hátteréről. Elmondta, hogy milyen módon kell és mely testrészeket kell felkenni (csakrák), és elmondta a pontos technikát is. Péternek és Jánosnak valami „lényegeset” és „természetfölöttit” adott, és megkérte őket, hogy a Szentlélek eljövetelekor szenteljék fel a többi Apostolt. Amiket Jézus ekkor cselekedett az Apostolok felkenésénél mély titokban történt, és ezt később is titokként kezelték. 5. Jézus még ezután hosszú tanítást adott, beszélt az hét egyházról, koronákról, angyalokról egyéb mély értelmű képekről, amikkel bizonyos későbbi időket jelölt meg. 6. Elmondta, hogy

ahova megy, oda nem követhetik, és hogy sok szenvedés lesz a részük, de az Ő országában találkozni fognak. Beszélt egy árulóról is, és Péternek itt jósolta meg, hogy megtagadja mielőtt a kakas háromszor fog kukorékolni! 7. Jézus beszélt a Szentlélek eljöveteléről is Beszél arról, hogy Lucifer a halála után 2000 évvel, és előtte 50-60 évvel újra el lesz oldozva a fogságából, és vissza lesz küldve a földre tanulás céljából! (megjegyzés: Ez az időszak egybeesik a világháborúk idejével) Mel Gibson e közlés alapján készítette a filmet Isteni sugallatra! 11 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Ezzel megosztotta a közönséget, és emiatt sokan színt vallottak akarva – akaratlan érzelmeikről embertársaik és Isten előtt! Még annyit hozzátennék ehhez a közléshez, hogy először a Passió c. filmet láttam, és csak utána olvastam a mediális közlést, ami egy komoly könyv alakban

jelent meg annyira részletes volt. A film brutalitása engem is meglepet, de ezzel is rávilágított arra az élethelyzetre, hogy mit cselekedtünk MI emberek a Megváltóval, aki lejött közénk a szeretetről tanítani. Nagyon sok ember azért is tiltakozott a film ellen, mert méltatlannak találta, hogy „mi” Jézust kínoztuk, megaláztuk! Amikor elolvastam a szellemi közlést Jézus kínszenvedéséről, bevallom sírtam. A Passió c. film Jézus gyötrelmeinek csak egy részét adta vissza, a valóságban még gonoszabbul bántunk mi emberek el vele, minden akkori törvényt megszegve! Elmondható, hogy Mel Gibson rendezés közben még kicsit vissza is fogta magát! (Bővebben erről a 67. oldalon írok még) És a rettenetes megaláztatás, kínszenvedés után, még volt annyi ereje, hogy azt suttogja a keresztfáról: „bocsáss meg nekik Uram, nem tudják, hogy mit cselekszenek” Halálával újra szembesültünk olyan tényekkel, amiről megint kevesen tudnak: 1.

Szinte sehol nem beszélnek arról az egyszerű tényről, hogy a leszületést vállalva milyen komoly „tét” történt az emberiség történetében. Bebizonyította, hogy a tiszta szellemiség mindig legyőzi a gonosz erejét. 2. Komoly tanításokat adott, nagy része nem került publikálásra az elmúlt évezredekben, most már lassan „kiszivárognak” ezek a tanítások, ez köszönhető a Holt – tengeri tekercsek megtalálásnak. Prof dr Edmond Bordeaux Székely munkásságának köszönhető például, hogy a pápai könyvtárban félredobva, elfelejtve megtalálta az esszénus tanításokat, amik lassan könyvek alakjában a tudomásunkra jutnak. (például a Béke Evangéliuma, ami komoly gyógyítási módokat tartalmaz) Pár mondat az esszénusokról: Az esszénusok közösségével már az ókor írott műveiben is találkozhatunk. A híres Holttengeri tekercsek napvilágra kerülése óta a közösség ismét a nyilvános érdeklődés középpontjába került.

A közösségen belül különböző szellemi irányzatok léteztek, amelyek eltérő véleményt képviseltek a politika, a fegyveres erőszak, a lélekvándorlás és a nőtlenség fogadalmának kérdésében. A titkos atlantiszi tudás szétszóródott, és különböző kultúrákban fennmaradt, mint pl. Egyiptom misztérium iskoláiban, és beavató templomaiban, és innen került azután az esszénus hitközösség szellemi alapítóinak az igazság tanítóinak a birtokába. 12 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Az esszénusok - régi atlantiszi lelkek - azt a feladatot tűzték ki maguk elé, hogy az ősi tudás segítségével kialakítsanak egy olyan képzési rendszert, amely képes arra, hogy a Messiást küldetésére felkészítse. Tudták, hogy a Megváltó az ő közösségükből fog kikerülniEzért a többi zsidótól elkülönülten, viszonylagos zárkózottságban, falusi közösségekben, saját szabályaik szerint

éltek, és különböző kiképző helyeket tartottak fenn. Ilyen volt pl a híres Qumran. Az egyiptomi beavatottakkal is kapcsolatban álltak. Az esszénusok átvették Atlantiszból az angyalkommunikáció rendszerét a tizenkét királyangyallal együtt. A folytonos kapcsolat az angyalokkal olyan különleges képességekkel ruházta fel őket, mint pl. a szellemi gyógyítás, és bensőséges kapcsolat az állatokkal és a növényekkel. Az egészség és a magas életkor természetes volt, sőt az atlantisziakhoz hasonlóan a nehézségi erőt is képesek voltak legyőzni. Az esszénusok különböző helyeken egyfajta fogadókat tartottak fenn, ahol az utazók szállást és ellátást kaptak. Vándorlásai során ezeken a szálláshelyeken pihenhetett Jézus is nagyszámú követőivel. A tenger közelében fekvő Karmel hegyén található központot egyetemi kolostorként képzelhetjük el, ahol a mesterek a titkos tudást továbbadták az ifjaknak. Aki beavatottként hagyta

el a Karmelt, alapos tudással rendelkezett a Kabbala, a számmisztika, a csillagászat, a drágakövek ismeretében. Látnoki és gyógyító erővel bírt, ismerte az emberiség eredetének és céljának titkos összefüggéseit és természetesen tudott mindent, amit egy zsidónak a bibliáról és a törvényekről tudni kellett. Jézus is esszénus mesteri beavatást nyert, de küldetése és valódi lénye csak néhány beavatott előtt volt ismert." (F. E Eckard Strohm: Atlantisz angyalai Esszénus Béke Evangélium - Első Könyv KÖNYV ISMERTETŐ: ISBN szám: 0968414702 Szerző: Prof. Dr. Edmond Bordeaux Székely. Rövid tartalom: Nem mindennapi könyvet vehet kézbe az olvasó, egy közel 1800 éves írat, amely Jézus eredeti tanításait tartalmazza, amiből meglepő módon kiderül, hogy Jézus az ember testi egészségével is törődött, nemcsak a lelkével. Ugyanis ez az ősi arámi nyelven íródott kézirat feltárja Jézusnak a Nap, a levegő, a víz és az

élő táplálékok természetes gyógyerejével kapcsolatos tanításait, és fényt derít a korai kereszténység, valamint az első, második századi esszénus közösségek életére és értékrendjére. A könyv, amelyet Doré világhírű rézkarcai illusztrálnak, olyan sikert aratott, hogy egyedül az USA-ban, minden kereskedelmi reklám nélkül több tíz millió példányban kelt el, és több mint harminc nyelvre lefordították. Magyar nyelvű kiadásai: 1998, 1999, 2000, 2002. Kiadó: Living Earth-Élő Föld Kft. Kiadás éve: 2002. Lapszám: 80. Fekete-fehér képek száma: 8 Edmund Székely könyvei a következő web. címen megrendelhetők: http://www.tujaponthu/szerzokphp?szerzo=227 13 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Visszatérve Jézus fizikai síkon végzett munkájára egy pár dolgok még megemlítenék, amiről szintén kevés helyen lehet hallani: 1. Szó volt a duálokról is, minden szellem duál –

szellemnek lett teremtve Amikor a szellemek „lebuktak” a fizikai síkra, kettéváltak, két szellemi egységé, és ha visszajutnak majd egyszer az Isteni síkra, akkor ott már újra egységes szellemként lesz együtt a szétszakad két, jelenleg önálló szellemi lény. Jézus leszületés előtt ezek a szétszakad duál – felek külön bolygón élték szellemi életüket, és a Megváltás óta van lehetőségük arra, hogy együtt fejlődjenek tovább. 2. Minden szellemi lény rendelkezik különböző „testekkel”, ilyen az éterikus, asztrál, mentál, kauzális test, és még van egy-két „érdekesség” is, ezekről bővebben a Szellem, Erő, Anyag. c könyvben lehet részletesen olvasni Ami fontos a számunkra, hogy az asztráltest kb. 1000 év alatt oszlik fel, így Jézus leszületése előtt csak akkor tudtunk leszületni újra a fizikai síkra, amikor az előző asztráltestünk szétoszlott. Jézus ezt megváltoztatta, és közölte velünk, hogy már

kevés az idő, és egy mennyei elszámoltatásnak, korszakváltásnak leszünk hamarosan részesei (ezek pontosan le vannak írva a János Jelenésekben, amit Jézus Apokalipszisének is hívunk a szellemtanban). Így Jézus lehetőséget adott, hogy minél több alkalommal leszülethessünk a fizikai síkra, hogy karmánkat feloldjuk, ledolgozzuk! Nem kellett többet megvárni, míg az asztrálköpeny feloszlott. Jó példa a Tamás Evangéliumból az a részlet, amikor a tanítványok megkérdezték, hogy mikor kezdődnek el ezek a változások, és erre Jézus azt felelte, hogy „már régen benne vagytok, csak nem veszitek észre”. Lehetőséget kaptunk a Megváltás óta, hogy nagyon sokszor, feladatainktól függően minél több alkalommal visszaszülethessünk a földre! 3. Most következik egy érdekes dolog! Ugye arról már beszéltem, hogy a fizikai testbe csak a lélek születik le az asztrálsíkról, majd a halálunk után az visszahúzódik az asztrálsíkra. Jézus

leszületése, megváltása óta arra is lehetőségünk van, hogy egyszerre több emberi testben is jelen lehessünk a fizikai síkon! Ugyanis a léleknek mindig az a „darabkája” született le eddig, amelyiknek a soros inkarnációban tanulnia kellett. Miután az idő „kevés”, így lehetőséget kaptunk arra, hogy a lélek minden osztott darabkája jelen lehessen a földön. Pár oldallal előrébb meséltem, hogy a szellemtan hetes osztottságáról, így nem meglepő, ha a lélek is egyszerre ha szükséges hét emberi testben van jelen a fizikai síkon! Így egyszerre a szellem a több jelenlevő lélekdarabkával több munkát (karmát) tud elvégezni, és több életfeladatot (dharma) tud vállalni (csak érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy gyakorlatilag duál – felenként egyszerre hét emberi testben tudunk jelen lenni egyidőben, sőt ha az egységes szellemi szempontból nézzük, akkor 14 emberi testben dolgozik ugyanazért a célért ugyanaz a szellem. És

lehet, hogy egy nagy családot alkotnak, és ebben benne van az esetleges ellenség is) Ezekről bővebben a honlapom ezoterika részben lévő előadás anyagokból lehet olvasni, megismerni részletesebben a különböző szellemtani területeket. Az anyagok mindenki számára díjmentesen letölthetők. Akinek nincs Internet elérhetősége, annak nagyon szívesen postán minimális költség ellenében cd-én elküldöm, és számítógépen tudja olvasni, vagy kinyomtatni az anyagokat. http://www.karsayalarmhu/?Ezoterika oldal Karsay István 2141. Csömör Ibolya u 8 Telefon: 06-309-324-920 14 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Érdemes a Tamás Evangéliumból egy pár részletet elolvasni, ami fontos a számunkra: Tamás evangéliuma – részlet Ezek azok a titkos igék, melyeket Jézus, az Élő mondott és Didymosz Júdás Tamás leírt. 1. És Ő ezt mondta: Aki ezen igék értelmét megtalálja, nem ízleli meg a halált 2. Jézus

mondta: Aki keres, ne hagyja abba a keresést, míg csak nem talál, és ha találni fog, zavarba jön majd, amikor zavarba jön, csodálkozni fog és a mindenségen uralkodni. 3. Jézus mondta: Ha azok, kik titeket vezetnek, azt mondják nektek: A királyság a mennyben van, úgy az ég madarai megelőznek titeket. Azt mondják nektek: A tengerben van, akkor a halak előznek titeket. A királyság azonban bennetek és rajtatok kívül van Ha megismeritek magatokat, titeket is megismernek, hogy az élő Atya fiai vagytok. De ha nem ismernek fel titeket, akkor szegénységben vagytok és ti vagytok a szegénység. 6. Tanítványai megkérdezték őt és így szóltak hozzá: Akarod, hogy böjtöljünk? És hogyan imádkozzunk, és hogyan adjunk alamizsnát és milyen étkezési előírásokat tartsunk meg? Jézus mondta: Ne hazudjatok, és ne tegyétek, amit gyűlöltök, mert az ég előtt nincs semmi titokban. Nincs ugyanis semmiféle elrejtett, mely nyilvánvalóvá ne lenne, s nincs

semmi rejtett, ami le ne lepleződne. 10. Jézus mondta: Tüzet dobtam a világra; és íme, megőrzöm azt, míg fel nem lobban 16. Jézus mondta: Az emberek talán azt gondolják, hogy én azért jöttem, hogy békét dobjak a földre. Nem tudják, hogy én azért jöttem, hogy ellenségeskedést vessek a földre, tüzet, kardot és háborút. Mert öten lesznek majd egy házban, három kettő ellen és kettő három ellen lesz, az apa fia ellen, a fiú apja ellen. S egymagukban állnak majd ott (lat: stabunt solitari, gör: ontesz monadzontesz). Itt annyi megjegyzést hozzá szeretnék tenni, hogy kivétel nélkül mindenkinek az „utolsó időben” színt kell vallania, nincs középút, nincs langyos, csak forró és hideg, fehér és fekete. „Aki nincs vele, az ellenem van”! Aki a – szerinte kényelmes – középutat választja, az a „hideget” választotta, és a Krisztusi eszmék ellen van! A legalkalmasabb erre a háború, amikor mindenkiből ki fog törni a belső

igazi ÉN-je, és látványosan színt fog vallani, sőt az utolsó időkben még annyi közre fog játszani, hogy a „gonosz” szabadjára lesz engedve, hogy az emberek megtapasztalják azt, hogy milyen volt, amikor a szellemi erő visszatartotta szándékosan! A gonosz elvek szabadjára történő engedése által sokan hiszik majd, hogy most mindent büntetlenül meg lehet csinálni! (Lásd a 6. evangéliumi pontot) 17. Jézus mondta: Én azt adom majd nektek, amit szem nem látott, fül nem hallott, kéz nem tapintott és emberi szívben fel sem merült. 15 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István 18. A tanítványok azt mondták Jézusnak: Mondd meg nekünk, milyen lesz a végünk? Jézus mondta: A kezdetet már felfedeztétek, hogy a vég után kutattok? Ahol ugyanis kezdet van, ott lesz vég is. Boldog az, aki a kezdetben fog állni, ismeri majd a véget, és halált nem fog ízlelni. 20. A tanítványok megkérdezték Jézust: Mondd meg

nekünk, mihez hasonlít a mennyek országa? Ő válaszolt nekik: A mennyek országa a mustármaghoz hasonlít. Ez kisebb minden más magnál. De ha olyan földbe esik, melyet megművelnek, nagy szárat hajt és az ég madarainak védelmet nyújt. 21. Mariham (Mária Magdolna) így szólt Jézushoz: Mihez hasonlítanak tanítványaid? Ő ezt mondta: Kicsiny gyermekekhez hasonlítanak, akik egy darab földön laknak, amely nem az övék. Mikor majd jönnek a föld urai, azt mondják: Adjátok át nekünk a földünket! Levetkőznek előttük, hogy otthagyják, és nekik átadják földjüket. Ezért mondom nektek: Ha a ház ura tudja, mikor jön a tolvaj, őrködik, mielőtt megérkezne, és nem fogja megengedni, hogy királysága házába betörjön, és elvigye holmiját. Ti azonban a világ színe előtt őrködtök! Nagy erővel övezzétek csípőtöket, nehogy utat találjon hozzátok a tolvaj, és hozzátok férkőzzön. Mert meg fogják találni a birtokot, amit vártok Legyen

köztetek értő ember! Amikor a gyümölcs megérett, eljön sarlóval a kezében és levágja azt. Akinek füle van a hallásra, hallja meg! 25. Jézus mondta: Szeresd testvéredet, mint saját lelkedet, és őrizd őt, mint a szemed fényét. 28. Jézus mondta: - A világ közepén álltam és kinyilatkoztattam magam nekik testben Mind részegen találtam őket. Nem találtam egyet sem köztük, aki szomjas lett volna és lelkem elszomorodott az emberek fiain, mert vakok voltak szívükben, és látták, hogy üresen jöttek a világra és azt is keresik, hogy üresen menjenek a világból. Most ugyan részegek ők, de ha majd lerázzák borukat, akkor meg fognak térni mégis. 31. Jézus mondta: Egyetlen prófétát sem fogadnak be falujába Egy orvos sem tudja meggyógyítani azokat, akik őt ismerik. 41. Jézus mondta: Akinek van a kezében, annak még adnak Akinek nincsen, attól az a kevés is elvétetik, amije van. Itt gondoljunk a megszerezett, és megkapott tudásra, ami

folyamatosan fejlődik lelki, szellemi érettségünk alapján. „Aki kér, annak adatik”! 47. Jézus mondta: Lehetetlen, hogy egy ember két lovat üljön meg és két ijjat feszítsen És nem lehetséges az, hogy egy szolga két urat szolgáljon. Vagy tiszteli az egyiket, és a másikat megveti. Egy ember sem iszik óbort és rá azonnal újbort kíván inni Nem öntenek újbort régi tömlőbe, nehogy szétrepedjenek, és nem öntenek óbort új tömlőbe, nehogy megrontsa azt. Nem varrnak régi foltot új ruhára, nehogy szakadás keletkezzék. Itt visszautalnék a 16.-os evangéliumi pontra is, egyszerre nem lehet az anyagnak is, és a szellemnek is szolgálni teljes energiával. „Adjuk meg azt, ami császáré, és azt, ami az Istené”. De jót és rosszat egyszerre szolgálni nem lehet! 16 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István 51. Tanítványai ezt mondták neki: Mikor, mely napon jön el a holtak nyugalmának napja és mely napon

jön el az új világ? Ő ezt mondta nekik: Amit vártok, eljött, csak ti nem ismertétek föl. Már 2000 évvel ezelőtt benne voltunk a változásokban! Ez az idézet is erre utal, és ezért nevetséges újabb és újabb dátumokat kitalálni, amikor Jézus is azt mondta, hogy a „pontos időt, csak az Atya tudja egyedül”! Ő látja fentről, hogy mikorra lett érett az „elvetett emberi lelkekből” álló tábla, és mikor lehet aratni, és mikor lesz a konkoly különválasztva a tiszta szemektől! Addig viszont együtt érik a „tábla”! 58. Jézus mondta: Boldog ember az, aki szenvedett, megtalálta az életét 62. Jézus mondta: Misztériumaimat azoknak mondom el, akik méltók rá Amit jobbod tesz, ne tudja azt a balod. 64. Jézus mondta: Egy embernek vendégei voltak Amikor lakomáját elkészítette, szolgájáért küldött, hogy hívja meg a vendégeket. Elment az elsőhöz és így szólt: Uram meghív téged Mire ő azt mondta: A kereskedőkkel van dolgom.

Hozzám jönnek este és én utasításokat adok nekik. Kimentem magam a lakomáról Elment a másikhoz is, és így szólt hozzá: Uram meghív téged. Ez azt mondta: Házat vettem és egy napra szükség van rám Nem lesz időm Elment egy másikhoz is és így szólt hozzá: Uram meghív téged. Ez azt mondta neki: Barátom esküvőt tart és én rendezem az ünnepi lakomát. Ismét egy másikhoz ment és ezt mondta neki: Uram meghív téged. Ez így válaszolt: Birtokot vettem és megyek beszedni az illetéket Nem fogok tudni elmenni. Kimentem magam A szolga jött és mondta urának: Akiket meghívtál a lakomára, kimentették magukat. Az Úr így szólt szolgájához: Menj ki az utcára és hozd be azokat, akiket találsz, hogy részt vegyenek a lakomán. A kereskedők és üzletemberek nem fognak bemenni Atyám helyére. Csak azokat az Igéket magyarázom, amit érdemes, a többi nagy részben magáért beszél. Jézus meghív mindenkit magához kivétel nélkül, minden emberhez

szól gondolatokban, tettekben, de sokan visszautasítják világi – azaz anyagi elfoglaltságuk – miatt. Amikor bekövetkeznek a változások, akkor azok, akik az ünnepi lakomán lesznek, bántódás nélkül fogják átvészelni a változásokat, a többiek pedig 77. Jézus mondta: Én vagyok a fény, mely minden fölött van Én vagyok a mindenség és a mindenség tőlem jött ki és hozzám tér vissza. Hasítsatok fát, én ott vagyok Emeljétek meg a követ, ott találtok engem. 80. Jézus mondta: Aki a világot megismerte, testet talált S aki testet talált, arra a világ nem méltó. 93. Jézus mondta: Ne adjátok a szentet a kutyáknak, nehogy a szemétre dobják Ne szórjátok a gyöngyöket a sertések elé, nehogy. (eltapossák) 94. Jézus (mondta): Aki keres, talál, aki kopogtat, annak ajtót nyitnak majd 95. (Jézus mondta): Ha pénzetek van, kamatra ne adjátok, hanem adjátok annak, akitől nem kapjátok vissza. 17 Jézus. Szellemtani előadás anyag.

Összeállította: Karsay István 108. Jézus mondta: Aki számból iszik, olyan lesz, mint én Én leszek ő, és mindaz, ami elrejtett, kinyilatkoztattatik neki. Aki Jézus igazságát betartja, megéli a gyakorlatban is hétköznapjaiban, és továbbadja segítő szándékkal társainak, szellemi testvéreinek, az olyan tiszta lesz, mint Jézus maga, az első Teremtett szellem! "Egyszer valaki azt álmodta, hogy az Úrral menetelt az úton, miközben életének egyes jelenetei villantak fel előtte az égbolton. Közben két sor lábnyomot látott a homokban egymás mellet haladva sajátját és az Úrét. Amikor És csak az akkor utolsó egy jelenethez észrevette, sor érkezett hogy visszatekintett az lábnyom út a lábnyomokra. folyamán volt sokszor látható. Arra is felfigyelt, hogy az életének legkeservesebb szakaszainál fordult elő. Bántotta a dolog, és az Úrtól megkérdezte: Uram! Te megígérted, hogyha egyszer elhatározom, hogy követlek

Téged, te mindig velem jársz életem útjain. De íme, a legnyomasztóbb esetekben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, szükségem hogy éppen akkor hagytál volt volna el, amikor leginkább Rád. Az Úr így felelt: Drága gyermekem! Én szeretlek téged, és sohasem hagytalak el. A megpróbáltatás idején, amikor úgy szenvedtél, amikor csak egy sor lábnyomot látsz, karjaimba vettelek, és úgy hordoztalak." 18 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István A szeretet megszületése bennünk Pál Apostol, Kempis Tamás, Assisi Szent Ferenc imáinak misztériumában. Igyunk ebből az örök életre szökellő, ős tisztaságú forrásból! Engedjük az Evangélium fénylő, életet adó elveit magunkba sugározni! Álljon itt Pál Apostol I.Korintusi leveléből a szeretet kozmikus meghatározása Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom.

Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora a hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem semmi sem vagyok. Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek, vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ. A szeretet türelmes, nem féltékeny, nem cselekszik rosszat. A szeretet nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat. A szeretet együtt örül az igazsággal, mindent eltűr, mindent elvisel. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik, a szeretet soha meg nem szűnik. Most tükör által homályban látunk, akkor majd színről-színre. (Ap.Csel 13,1-9) Éljük át a szeretet bűnt oldó-bontó hatalmának másik csodálatos himnuszát, Kempis Tamás szeretethimnuszát „Krisztus követése” című munkájából. Nagy dolog a szeretet. Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden

terhet, és egyaránt elvisel minden egyenetlent. A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható. Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen. A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol. A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná. A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, hogy mindenhez van ereje. A szeretet vigyáz. Szunnyadván nem alszik, elfáradván meg nem bágyad, szorongattatván meg nem szorul, félvén nem retteg, hanem mint a sebes láng és égő fáklya felverődik, és bátran átmegy mindenen. 19 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Végül hallgassuk meg Assisi Szent Ferencet, aki imájában tökéletesen kifejezte az isteni szeretet és a krisztusi béke bennünk való megszületésének és földi életünkben való megvalósulásának legbensőbb lényegét. Uram, tégy engem békéd eszközévé! Add, hogy ahol a

gyűlölet tombol, oda a szeretetet vigyem. Ahol a bűn uralkodik, oda a megbocsátást vigyem. Ahol a viszály szertehúz, oda az egységet vigyem. Ahol a kétség tétovázik, oda a hitet vigyem. Ahol a hamisság kígyózik, oda az igazságot vigyem. Ahol a reménytelenség csüggeszt, oda a bizalmat vigyem. Ahol a szomorúság fojtogat, oda az örömet vigyem. Ahol a sötétség rémít, oda a világosságot vigyem. Uram, tégy engem békéd eszközévé! Mert álljon bárki a világegyetem bármely pontján, ha a krisztusi szeretet elvével azonosul, lénye a világegyetemben kiteljesül. Ha azonban a szeretet elvével ellentétbe kerül, szellemi homályba kerül, önmagát lefokozva összezsugorodik. Önmagam döntök sorsom, örök életem irányvonala fölött azzal, hogy engedem-e magamban megszületni a krisztusi elvet - a szeretet elvét - a cselekvő szeretet elvét. Földi életem célját tévesztette, ha nem tud bennem megszületni Krisztus. Ez Karácsony

örökjelentősége. Szent Ágoston nyomán elmondhatjuk Karácsony legmélyebb misztériumát: Mily hatalmas vagy szeretet! Te hoztad le Istent az égből. Az isteni szeretet emberré lett, hogy a mélyre bukott szellem, az ember, istenné legyen. János evangéliumában Krisztus szavai így szólnak: Istenek vagytok! (Ján. 10,34) És az írás fel nem bomolhatik. (János 10,35) mondja Krisztus Hogy a szellem éjszakájából újra istenivé válhassunk: ez Karácsony örök misztériuma. A Jézus név, mint szó kiejtve egybeolvad a legszebb szóval, ami csak létezhet, és ez a szó a SZERETET. Jézus, amikor lejött közénk azt mondta: helybenhagyom a Mózesi parancsolatokat, de egyet még hozzáteszek, a feltétlen szeretet parancsát. Szeressétek egymást! A Hegyibeszéd csodálatos sorai is segítséget adnak, mert gyakorlati megoldásokat kínálnak mostani földi életünkre. A bibliai sorok, amik Jézus beszédének felelevenítésével tükrözik az akkori gondolatait,

szavait másról se beszélnek, mint a szeretetről, és a megbocsátásáról! Még a karmába is belenyúlt, és a szemet – szemért, fogat –fogért elvet is a szeretet fényével feloldotta, és közölte, hogy „ha megdobnak kővel, dob vissza kenyérrel”. „Ha megütik az egyik orcád, tartsd oda a másikat is”. A Krisztus impulzus átjárt minden szférát, minden szellemi erőt, ami megnyilvánult itt a Kozmoszban, mert az összes bolygóra ugyanúgy kell gondolni, mert a szellemi szikra ott is érvényesül. A világ összes vallásában megtalálható az örök Krisztusi kijelentés! 20 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Szász Ilma könyvében gyönyörű párhuzamot találtam ehhez az írásokhoz, üzenetként elküldöm neked (A nagy vallások végső üzenete): Konfuciusz (Beszélgetések 15, 23) Amit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak se. Hillel (Sabbath 31a) Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled

tegyenek. Jézus (Mt.7 12, Lk 6 31) Amit tehát szeretnétek, hogy emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük. Iszlám ( an-Nawawri 40 Hadit 13) Senki sem igaz hívő közületek, amíg nem kívánja testvére számára ugyanazt, amit magának kíván. Dzsainizmus ( Sutrakritanga 1.1133) Úgy bánjon az ember a világ minden teremtményével, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak. Buddhizmus (Samyuta Nikaja V. 35335-3542) Ami se nem kellemes, se nem örvendetes számomra, hogy okozhatnám azt valaki másnak. Hinduizmus (Mahabharata XIII. 1148) Nem volna szabad úgy viselkednünk másokkal szemben, ahogy az nekünk magunknak kellemetlen volna. Ez az erkölcs lényege Ugye milyen érdekes a párhuzam? Ilyen véletlen lenne? Ha belemélyednénk a vallásokba a tiltás terén, akkor ott is megtalálhatnánk ugyanazt a párhuzamot. Volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek. Azt

mondta az első: ÉN VAGYOK a BÉKE! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni A második azt mondta: ÉN VAGYOK a HIT! Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem A következő pillanatban egy enyhre fuvallat kioltotta a lángot. Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: ÉN a SZERETET VAGYOK! Nincs már erőm tovább égni! Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. Erre ki is aludt. Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott: - De hát mi történt? Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt. Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: - Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. ÉN VAGYOK a REMÉNY! A gyermek szeme felragyogott, megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit. Legyen a REMÉNY eszköz a kezünkben, amely segít ébren tartani szívünkben a hit,

szeretet és béke lángját 21 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Most egy kicsit beszéljünk a sötét erőről is! Amikor eltávolodtunk a Teremtőnktől (Bukás projekt) gondolatainkkal rengeteg negatív dolgot hoztunk létre, ugyanis a gondolatnak teremtő ereje van. A mai napig is így működnek a dolgok, és sok sötét energiát termelünk sajnos. Most megismertetlek kedves Olvasóm az egyik Elixír Magazinban régebben megjelent cikkemmel a gondolatokról: Gondolatok a gondolat teremtő erejéről. Mindegy egyes gondolatnak – miután a gondolat energia (és „energia nem vész el csak átalakul”) – teremtő ereje van. És ahol csak lehetősége van azonnal megvalósul, vagy energiát képezve építi fel a maga teremtményét a „fluidokat”, melyek amikor csak tudnak megvalósulnak. Ezért is fontos a békét megteremteni magunkban, mert a Földön az emberek ha megteremtenék saját belső gondolatvilágukban a béke és

a szeretet érzését akkor „kitörne a béke” a világon! Sajnos a filmekben a szórakozás miatt inkább katasztrófákat teremtünk magunknak szórakozásból, egy kis izgalom miatt. Teremtünk a Föld felé tartó üstökösöket, és csodálkozunk, hogy pár hónap vagy év múlva elmegy egy üstökös mellettünk! Érdekes módon sok minden megvalósul, amit filmekben elképzelünk, megteremtünk, és a mozivászon nézése közben beprogramozunk magunknak. Furcsa volt nézni nemrég egy amerikai filmben, hogy katasztrófa tört ki, zavargások voltak, és a katonák harcoltak a polgári lakosokkal, bűnözőkkel, egymásra lövöldöztek, az egyik oldal a rend fenntartásáért, a másik a rablásért, a fosztogatásért, erőszakoskodásért. Példát is sugalltunk nekik a filmekben, hogy mit kell ilyenkor tenni, és egyben megteremtettük a lehetőségeket gondolatink, és kimondott szavainkkal. Most ugyanez történik a katasztrófa sújtotta Amerikában, ahol fegyverrel

harcolnak az emberek egymás ellen életükért, pénzért, haszonszerzésért, de itt főleg a bűnözőkre gondolok. Amikor nézem a televízió híradóját, mintha egy pár évvel ezelőtti sci –fi filmet néznék élőben. Megteremtettük, megtörtént Kedves Barátaim! Teremtsünk egy szép világot a gondolatainkban! És itt lép be az édesanyák szerepe, ami a legfontosabb a világon, mert ŐK képesek akár elindítani a változást! Kezükben van egy csecsemő, aki az anyatejjel magába szívja édesanyja gondolatait is, a mindennapi életben a gyermek felnő, és azokat a gondolatokat, tetteket viszi végbe, amit a szüleitől, de elsősorban édesanyjától kapott. Ha a gyermek a szeretet tanulja meg, akkor abban is fog felnőni, és azt adja Ő is tovább majd gyermekeinek, barátainak. Minden rajtunk múlik, változtassuk meg a világot, tegyük széppé a Földet! 22 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István De hogyan kapcsolódik

ez a sötét erőhöz? A fizikai síkhoz tartozó közvetlen világot benépesítik az első Teremtésből itt maradt „gonosz” erők, akik szembehelyezkednek Isten akaratával és parancsolataival, nem ölthetnek fizikai testet, így sugallataikkal, és egyéb romboló tevékenységükkel részt vesznek aktívan a napi életünkben. De nézzük, mit mond erről egy komoly szellemi közlés: A természeti erők megrendülése. Elhangzott a Clevelandi Szellemkutatók Társasága 1996. május 9-i ülésén Zita médium útján. (részlet) „Mivel a földön több a rossz, mint a jó, ezért az elmúlt évezredek alatt elkövetett sok bűn és gonoszság felgyülemlett és hat a világra, és így a világ elindult a lejtőn. Az emberek süketek és vakok a szellemei dolgokkal szemben és nem érzékelik a magasabb világok szellemi sugallatait, aminek segítségével vissza lehetne tartani, meg lehetne menteni a mélységbe, a szakadékba való zuhanástól. A mának élnek és a

mát kívánják minden lehetőségével együtt kihasználni a maguk részére.” Ellenerők, ellentétek világa. (meghatározás: az ellentét fogalma azokat a szellemi erőket foglalja magában, akik az első bukáskor Istennel szembe helyezkedtek tudatosan, és ebben napkörben maradtak, ahol most mi is élünk sötét praktikáikkal minél több szellemet visszatartanak a fejlődéstől, maguk mellé akarnak állítani. Őket nevezi a köznyelv Sátáni erőnek, ördögöknek, sötét erőnek, a szellemtan csak egyszerűen ellenerőnek) Az ellentét az elvekkel, eszmékkel, vágyakkal, elgondolásokkal befonja a Földre születőket. Befonja emberies gondolatokkal, kiszínezi fantáziájuk előtt a jövőt, a vágyakat, kívánatossá tesz az ember előtt mindent. De ez csak kívülről látszik kívánatosnak, mert amikor az ember azt megkívánva megszerzi, elfogyasztja, akkor röviden rá kell jönnie, hogy kívánatos küldőben mérget adott neki az ellentét. Így van az

ember minden bűnnel: kívánatosnak tűnik és így gondolkozik: „ha ezt, vagy azt elveszem, ellopom, megszerzemha ezzel vagy azzal együtt hálokha ezt vagy azt elolvasomha ilyen vagy olyan öltözékben pompázomha ilyen hatalommal rendelkezem.ha az emberek engem megsüvegelnekha engem dicsérnekha ilyen hírnevem vanha ilyen jómódom vanakkor az milyen nagyszerű dolog. És az ilyen vágyak miatt az ember törvénytelen eszközökhöz nyúl, amiket az ellentét siet a kezére adni, és amiket az ellentét kínál fel neki. „Csak rajta, szerezd meg magadnak, ezért élszegyszer élsznyugodtan fogyaszd el, nyugodtan edd meg, nyugodtan igyál, nyugodtan dorbézoljál, nyugodtan lustálkodjálcsak annyit dolgozzál amennyi a legszükségesebb.köznek magadból ne sokat adj, ellenben annál követelődzőbb légyha kell, tüntess, ha kell kiabálj, ha kell erőszakkal vedd el, de mindenképpen szerezd meg!” 23 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay

István Azt ellenben nem mondja az ellentét az embernek, hogyha valami felett rendelkezni akar, azért keményen meg kell dolgoznia, ezért erőket kell felégetnie, azért helyette valamit adnia kell, semmi a Földön nincsen ingyen, minden, amit az ember kaphat, azért árat kell fizetnie. Az ember azt hiszi, hogy amikor az erőiből nem ad, mert a törvényt kijátssza, megmásítja, mert az igazságot hazugsággá változtatja, akkor nem kell fizetni érte. Micsoda óriási tévedés ez! Mert ha előbb nem, utóbb kell fizetnie; mert ha nem kell a földi világban munkával, erőkifejtéssel, szorgalommal, tanulással, értékes dolgok odaadásával fizetnie minden napon, akkor az ellentét eljön érte a halál pillanatában és behajtja rajta mindazt, amit adott neki addig, amíg a Földön volt. Illetve nem azt hajtja be, amit a Földön odaadott, neki, tehát anyagiakat, hírnevet, dicsőséget, jobb módot, előnyt, lehetőségeket, hanem lelkének értékes elemeit! Ebbe az

ellentét belekapaszkodik, és a lélek képtelen ideát, ebben a világban ezektől az ellentétes fluidoktól, ellentétes elképzelésektől, gondolatoktól, vágyaktól, szenvedélyektől és téves eszméktől megszabadulni, mert ezek benne vannak, ezekkel az ellentét magához kötötte az érzés –gondolat – és vágyvilágát! Az ellentét, mivel ilyen hatalmas a Földön, azokat is megkeresi, megtalálja, akik őt nem szolgálják híven, akik öt elutasítják, akik nem hajlandók mindazokért a földi anyagi értékekért cserébe halhatatlan szellemüket és lelki erőiket oda adni. Az ilyeneknek rendszerint nagyon megnehezíti az életét és az életkörülményeit, részükre mindig újabb és újabb nehézségeket támaszt. Ezeket az emberlelkeket megszégyeníti, kipellengérezteti; ezeknek nem hagy békét, hogy az emberek köréjük gyűlhessenek, és egy kissé megmelegedhessenek. És ami a legszomorúbb, hogy az ellentét ezeket, mivel a földi életben ilyen

őrállók, az ilyen emberlelkek kemények, elutasítóak voltak a hízelkedésével szemben, legtöbbnyire a halálig gyötri. Van egy pont az őrállók életében, amikor a földi életből átlépnek ide hozzánk, a lelkek világába, amikor az ellentét teljes egészében győzedelmeskedik feleltük. Miként Jézus felett is győzött, és amikor Ő a kereszten kilehelte a lelkét, ezért mondotta: „Istenem, miért hagytál el engem?”. Ez az a pont, amikor a lélek, a szellem a teljes megsemmisülést érzi; ez az a pillanat, amikor az ellentétnek teljes hatalma van azok felett a lelkek felett, akik nem hódoltak be neki. Ez az a pillanat, amikor a lélek úgy érzi – mint ahogyan Jézus is úgy érzete – hogy Isten elhagyta őt és teljes diadalt aratott felette a Sátán. Ilyen diadalt aratott az első vértanúk felett, a keresztények felett, azután a későbbiek folyamán az inkvizíció által elpusztultak felett és a történelem folyamán számtalan esetben

olyanok felett, akiket az életben már nem tudott megtörni. DE csak egy pillanatig tart az ellentét győzelme. Csak egy pillanatra érezheti a győzelmi mámort minden egyes megtört test felett, minden egyes lélek kivégzése felett, aki az Isten akaratát szolgálta életével, vagy egy nemesebb eszméért fáradozott. Az „ellentét gyilkos volt kezdettől fogva”, az ellentét mindig a jónak, az igaznak, az Istentől valónak elpusztítására tört. (saját megjegyzés: Jó példa erre az, hogy az ellenerő ismeri minden belső gondolatunkat, és azon keresztül próbál meg eltéríteni tiszta szándékainktól. Ismeri belső mély, és féltett titkainkat megkörnyékez, és azok teljesítésével akar eltéríteni tiszta szándékainktól. 24 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Például: Olyan kapcsolatokat hoz létre, melyek előnyösek ideig-óráig a számunkra, vagy egy jól fizető munkát. Előadások, tanfolyamok előtt

olyan helyzeteket teremt, hogy ne lehessen elmenni. (munka – vagy családi esemény, akár egy baleset!) Valami mindig közbejön valahogy! Felborítja családi életünket, hogy a sok probléma mellett ne tudjunk a kijelölt utunkon haladni a sok gond miatt, és még hosszú a sor a sok praktika és ügyeskedésben! És ekkor még nem is beszéltünk azokról a sötét lelkekről, akik a fizikai síkon maradtak, és szándékosan ártani akarnak a másik, földi testben dolgozó léleknek. (ártó szellemek) * Hát nem lehet mondani, hogy olyan békésnek tűnik ez a fizikai világ, ahol minden szellemi erő találkozik, és kölcsönösen hatással vannak egymásra! De fontos azt is megjegyezni, hogy nemcsak a sötét erő (ellenerő) van ránk hatással, hanem meg vagyunk próbálva a tiszta szellemvilág részéről is, mert azokat a tulajdonságainkat, ahol még gyengék vagyunk próbára teszik, és sok esetben ez is a sötét erő mesterkedésének tudjuk be, mert olyan dolog

történik velünk, amit nem szerettük volna, pedig a mi érdekünkben történt az! Kicsit ahhoz hasonlíthatnám, mint amikor a szülő nevelési célzattal megbünteti a gyermekét (mondjuk kukoricára térdepelteti) Nagyon fontos azt is tudni, hogy Isten előtt csak olyan szellemek „állhatnak”, akikben már nincsen meg a szikrája se a fizikai világhoz történő vonzódásnak, vágynak, így lehetőségünk van vágyaink kiélésére is. Természetesen a vágyak kiélésénél nemcsak a jót kapjuk meg, hanem „kompletten” az egész vágyhoz tartozó dolgokat is. Példával jelezve, ha vágyok egy jó motorra, akkor ahhoz „hozzátartozik” az esetleges baleset is, és ne csodálkozzak, ha átélek egy halálközeli élményt is a motorért cserébe! Még hosszú a sor, amivel lehetne példákat mondani de sok mindent a sötét erő mesterkedésének tudunk be, pedig sok minden a mi érdekünkben történik, vagy velejárója a fizikai történő létezésnek. Tehát

sok esetben szellemei erő közreműködésével történik olyan dolog velünk, amit betudhatunk az ellenerő működésének, de sokszor nem lehet élesen különválasztani ezeket a dolgokat. Ami a fontos a számunkra, hogy mindig a szeretnek kell minden lépésünket kísérnie, és akkor soha nem érhet minket komolyabb baj! Találtam egy érdekes írást Luciferről, a „Fényhozóról”, az elsők között teremtett szellemről! 25 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Igaz mese Luciferről Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor a Föld éppen csak elkészült, és úgy ragyogott, mint egy újszülött csillag, az Úr végigsétált zöld dombjain és völgyein, és szeretettel nézett teremtményeire. Elnézte az állatokat és a madarakat, a fákat és a virágokat, a tengereket és a hegyeket, aztán elnézte az embereket – és szerette mindűket, és azok is szerették őt. De egy rövid idő után elszomorodott az Úr, és az

angyalok, akik körülötte voltak, aggodalmasan kérdezték, miért könnyezik. Ő pedig mondá: „Elnéztem az embert, és láttam az irántam való szeretetét, de ez a szeretet csak azért van, mert én vagyon az egyedüli, akiről tudomása van. Azért szeret, mert nincsen más, akit szerethessen Szabad akaratot szándékozom adni neki, hogy szerethessen, amikor akarja, és így tudjam, hogy ha egy ember azt mondja: „Szeretem az Urat”, ez azért van, mert úgy döntött, Engem szeret. Ahhoz pedig, hogy ez így legyen, kell lennie valakinek, aki ellenkezni fog Velem, és arra kísérti az embert, hogy megtagadjon Engem azért, hogy mindenki a saját szabad akaratából dönthesse el, egyedül hozzám fordul-e. Szóljatok ti, angyalok, melyikőtök tenné meg ezt az irántam való szeretetből, ki hagyná el színemet az idők végezetéig? Ki tagadna meg engem és kísérelné meg az embert Velem szembefordítani azért, hogy az a saját szívében dönthesse el, kit akar

szolgálni?” Akkor az angyalok mind elfordították orcáikat és könnyeztek, az Úr pedig közéjük lépett, és mindegyiküket megkérdezte: – Megtennéd ezt Értem? Ki szállna szembe velem a kedvemért és űzetne ki a mennyek országából? Ki? De azok csak könnyeztek és mondták: – Én nem, óh Uram, én nem. Ne kérd ezt tőlem! – és elfordultak Az Úr pedig leült a legmagasabb hegy csúcsára, és bánat töltötte el a szívét. És akkor odajött Hozzá a fény urainak legragyogóbbja, szívének legszeretettebbje, Lucifer, az arkangyal, akinek neve: Aki a fényt hozza. A hatalmas arkangyal letérdelt az Úr elé, kezét az ő kezébe téve könnyezett, és könnyein át felajánlotta az Úrnak önnön kiűzetését a mennyek országából, és az ember megkísértését az idők végezetéig, hogy az megismerhesse a szabad akaratot – Hát nincs senki más, aki megtenné ezt Értem? – kérdezte az Úr. – Csak te volnál az, szerettem? El kell veszítselek

örök időkre? És az angyalok egyike sem válaszolt Akkor felállt az Úr, és kihirdette ítéletét, hogy Lucifer űzessék ki a mennyek országából, és legyen száműzve örök időkre azért, hogy elcsábítsa az embert Istentől, és így az megismerhesse a szabad akaratot. Aztán így szólt Luciferhez: – És az ember becsméreljen téged, és vessen árnyat a te ragyogásodra, és ne ismerje fel annak valódiságát. És neked meg kell kísértened minden férfit és nőt, bizony mondom, még azt az Egyet is, akit a nevemben küldök közéjük, meg kell kísértened és senki, csak a bölcsek legbölcsebbje tudjon erről az áldozatról! De hogy megkönnyítsem szenvedésedet, teljesítem egy kívánságodat. Mi legyen az? És akkor Lucifer, a hajnali csillag még egyszer utoljára felnézett az Úr megismerhetetlen arcára, és azt kérte, hogy valahányszor egy ember elfordul tőle, és Istenhez fordul, engedtessék meg neki, hogy egy óra hosszára ott állhasson a

mennyek kapuja előtt, és hallgathassa, hogyan énekelnek testvérei az Úr trónja előtt. És megkapta az engedélyt. 26 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Akkor Lucifer búcsút vett testvéreitől. A sötét szemű Uriel, az ezüstszárnyú Gábriel és a gyöngéd Raffael könnyezték és átölelték őt, azután Michael, a harcos angyal feladata feletti kétségbeesésében hangosan felkiáltva megragadta Lucifert, és messzire elhajította őt az Úr színe elől. És a Föld akkor legmagasabb hegyéről egy álló nap és egy éjjel zuhant ő, útjában fényesen ragyogva, mint egy hullócsillag. És azon ősi nap óta állja az Úrnak adott szavát, és kísérti az embert az Úr ellenében. De valahányszor azok megtagadják őt, egy kurta órára ott ül ő, mint egy fekete szikla a mennyek kapuja előtt, és testvérei odagyűlnek a kapuhoz és énekelnek neki. A Manifesztum 2001. januári számából Füle Lajos: Emberek

Jézus Vak utakon bolyongva céltalanság kíséri Búfelejtő, nagy néha-néha s szétrebbennek riadtan mennek tovább, jobbat Törj hát az élet egy darabot számunkra, Vonja őket hiú ott születik, s ott hal Hajtja őket kegyetlen szeretetre éhes a Vágyat esznek, és álmot és meghalnak egy őszi Törj hát az élet egy darabot számunkra, Az életed megáldott nem vagy pedig különb Mért hogy nekik rongyos és szennyes a lelki Nincs JÉZUSUK! Halld csak zokogva sír mind, mind Törj hát az élet egy darabot számunkra, testvér! nélkül ki te a a járnak, őket. akarással összeverődnek. újra, keresvén. kenyeréből testvér! reménység, bennük. éhség: lelkük. isznak, estén. kenyeréből testvér! élet, náluk. szívük, ruhájuk? LÉLEK elestén.! kenyeréből 27 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Írásom készítésekor már készülődünk a karácsonyi ünnepekre! Soka azt hiszik, hogy Jézus karácsonykor

született, pedig annyit tudni kell, hogy ezt a napot az egyház tette erre a napra, és ezt a napot nevezték ki Jézus születése napjának. Az is vitatott dolog, hogy melyik évben született, erről nagy tanácskozás volt a 2000 év váltásakor, mert sokan féltek egy komolyabb változástól, pedig egyedül az informatikai rendszereknek volt miért félniük, illetve a rettegő szakembereknek, hogy valami gond lesz az átálláskor. Pedig Jézus pontos utalást tett az utolsó időkről, és arról, hogy hogyan kell viselkedni azokban az időkben, illetve már előtte is! Részlet a Hegyibeszédből: „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül. A miképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert a miképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala

észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.” Most pedig nézzünk meg egy írást Jézus születésének lehetséges idejéről: ANNO DOMINI 2000 A világnaptárrá lett keresztény datálás Jézus születési évétől indult, a középkor évszázadaiban is oda írták az okmányokra: A.D( anno Domini = az Úr évében): De vajon csakugyan 2000 év telt el a híres betlehemi születés óta? Jézus születéséről az

Újszövetség iratai közül kettő, Máté és Lukács evangéliuma tudósít, látszólag meglehetős lazasággal. Azonban – mint látni fogjuk – közléseikben számos szilárd támpont van. Mátés írásából (Mt 21 – 10) tudjuk: hogy a születés idején Heródes uralkodott Jeruzsálemben; hogy keleti bölcsek (mágusok) jöttek az újszülöttet keresve; hogy égi jelenségre hivatkoztak, melynek segítségével meg is találták a csecsemő Jézust, de erről nem értesítették Heródest; és hogy a szülők Egyiptomba menekültek a kisdeddel. Lukácsnál egészen más tárul elénk. Ő tudatja (Lk 21 – 7), hogy Augustus császár első teljes népszámlálása és Cirénius (Quirinius) szíriai helytartósága idején történt a születés, és a szülök pont a népszámlálás kapcsán tartózkodtak Betlehemben (amúgy nem ott éltek). 28 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István A hagyomány A fenti szövegek jól

érzékeltetik az ókori szokást, vagyis az események uralkodókhoz, nagy emberekhez kötésének gyakorlatát. Akkoriban még senkit nem zavart ennek a módszernek a későbbi nemzedékek életében előálló kisebb – nagyobb bizonytalansága. Róma sokáig a város alapításától (Kr. E 753 tavaszától) számította az éveket, de használták a konzulok hivatalba lépéséhez igazodó megadást is, végül – nem sokkal Jézus élete előtt – áttértek az istenített császár hatalomra kerüléséhez kötött datálásra. A kereszténység első évszázadaiban Jézus követői is ezt – mai szemmel kissé slampos – az eredeti időszámítási rendet használták. A fordulat a VI. század vége felé következett be A legnagyobb keresztény ünnep – a feltámadás, azaz húsvét – időzítése körül egyre több vita támadt, és ezért a püspökök egy tudós szerzetest bíztak meg az egységes ünnepkijelölő táblázat kidolgozásával. Dionysius Exiguus

atya Kr. U 525-ben el is végezte a munkát és ennek kapcsán ő javasolta, hogy a keresztények ne világi hatalmasok trónra lépéséhez, hanem „az Úr megtestesüléséhez” igazítva számlálják az éveket. Az egyház elfogadta a javaslatot, és a a VII századtól elterjedt az A.D típusú datálás Dionysius atya azonban – bár kiváló húsvéttáblázatot készített! – éveket tévedett Jézus születését illetően! Ő döntően a Lukács evangéliumának azon közléseiből indult ki, hogy Jézus nyilvános működésének kezdete Tibérius császár uralmának 15. Évére esett (Lk 31), amikor Jézus „mintegy harminc esztendős volt” (Lk.323,) A jó atya azonban egyfelől elvétette Tibérius nagyhírű elődjének – Augustusnak – hatalomba lépésének évét (ui. az Octavianus-ként 4 évig uralkodott a császári cím felvétele előtt), másrészt mereven 30 évesnek tekintette a nyilvánosan tanítani kezdő Jézust. Lukács azonban csak lazán

utalt erre a korra, hogy jelezze: Jézus megfelel a zsidótörvényeknek, mely bizonyos tisztségek betöltését tapasztaltságbéli küszöbhöz kötötte. Ráadásként Dionysius úgy tekintette, hogy a születéskor betelt a Kru 1.év – tehát nem iktatott nulladik évet a Kr e és a Kr u évsorok közé; ezt egyébként mindmáig követjük. Belátható tehát, hogy a VI századi szerzetes javaslata nyomán elterjedt évszámozás legalább öt – esetleg több – évvel Jézus születése után indítja el az „Úr éveit”. Hogy a bonyodalom teljesebb legyen, a következő történt. Nem sokkal azután, hogy Nagy Konstantin alatt a kereszténység üldözöttből államvallássá lett a Római Birodalomban, az ősi napistenkultusz nagyon népszerű ünnepét, a téli napfordulót átkódolták; azaz úgy tartották meg (mert egy csapásra elfeledni nem lehetett!), hogy keresztény szimbolikával töltötték fel. Okos körültekintéssel Jézusnak, mint a „világ

világosságának” születési emléknapjává nyilvánították az ősidők óta Fény győzelmének reményét hirdető ünnepet. Mégis, sokan Jézus „születésnapjának” gondolják, netán mondják is a karácsonyt. Kételkedők és kutatók Johannes Kepler – a nagynevű csillagász és asztrológus – Prágában, 1603-ban megfigyelte a Jupiter és a Szaturnusz háromszoros együttállását, melynek helyéhez közel 1604-ben egy szupernóva is felragyogott. Kepler (aki még nem ismerhette a nóvák fénylésének fizikai hátterét) mélyen hívő, a Bibliában jártas ember volt, és arra gondolatra jutott, hogy Máté evangéliumában említett , a bölcseket vezérlő „csillag” is ilyen égi jelenség lehetett. Számolni kezdett: vajon volt-e Jézus születése idején háromszori Jupiter – Szaturnusz együttállás? 29 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István A számítógépek korában nehéz elképzelnünk, mekkora

munkát jelentett a másfél évezredre visszanyúló csillagászati számítás! De Kepler elvégezte, és arra jutott, hogy Kr. e 7-ben csakugyan volt ilyen (u.n legnagyobb) együttállása a két bolygónak, mégpedig a Halakban Asztrológusként felismerte, hogy a feltehetően babiloni asztrológus papok (a mágusok) a Jupiterben a nagyság, az uralkodói fenség szimbólumát látták, a Szaturnuszt pedig az ősi törvények fegyelmében élő, szigorú rendtartó zsidóság jelképeként értelmezhettéka Halak utal a személyi születésre is, de a Halak világhónap beköszöntére is (ebből a világhónapból most lépünk át a Vízöntőbe). A nagy csillagász tehát (nyomtatásban is!( hangot adott a véleményének, hogy valami baj van a Dionysius Exiguus-féle datálással, de – nem lévén történész – nem bukkant rá a hiba létrejöttének mikéntjére. Mai tudásunk A XX. Századi tudományos eredmények felhasználásával, a „gondos nyomozó” szerepét

felvállalták a tudósok, csillagászok, történészek és a Biblia-szövegelemző szakemberek. Kétséget kizáróan kimutatták, hogy Jézus a mai naptár szerinti Kr. e 7-ben (azon belül valószínűleg az első félévben, de mindenképp szept. 15előtt) született, és hogy a mágusok a babiloni Marduk – templom csillagász papjai voltak, akik abban az évben, csaknem bizonyosan november 12-én estefelé leltek rá a keresett csecsemőre! Teres Ágoston Biblia és asztronómia című könyve (1994-ben jelent meg a Springer Hungarica, Bp. kiadásában) részletesen beszámol arról a tudományos nyomozásról, amely a fenti – egyszerűnek tűnő – megállapításokhoz elvezetett. 1. Tisztázódott, hogy a híresen hatalomfélő Heródes Kre5 vége felé (de legkésőbb Kr.e4tavaszán) halt meg Hajtóvadászata a kétévesnél kisebb fiúgyermekek után arra utal, hogy a mágusoktól hallott születési időpont már elég túlhaladott volt. Így Jézus születése

Kr.e6-nál később aligha lehetett 2. A számítógépes pályaelemzések megerősítették Keplert: Kre7-ben Jupiter – Szaturnusz együttállás volt a Halakban, melynek feltűnő láthatósága volt Jeruzsálem délkörén szemlélve. 3. A legkorábbi (görög) Máté evangéliuma tanulmányozásakor fordítási hibára derült fény: nem „napkeleten” látták a különös csillagot (a mágusok), hanem „felkelőben” (azaz az esti égbolton), és így lehetséges, hogy Babilonból nyugatra az vezette őket. 4. A babiloni Marduk – templom romjai közt sok ékírásos táblán csillagászati tartalmat leltek a megfejtők. Kiderült, hogy évtizedekkel korábban már várták a Királycsillag (Jupiter) és Izrael csillaga (Szaturnusz) esedékes háromszori együttállását. 5. Az „égi küldött”, illetve a „megszabadító király” várása az Izraeltől keletre fekvő kultúrvidéken már hatszáz évvel Jézus előtt felbukkant, és szerepel a Babilonban magas

tisztségre jutott Dániel próféta könyvében is (Dán.924-26) A még korábbi, Bileámtól eredő jövendölést pedig Mózes 4. Könyve tartalmazza (Szám 247-17-) Így érthető Heródes megrettenése (és a hajtóvadászat) a babiloni mágusok megjelenése és gyermekkeresése nyomán. 6. Nyelvészeti kutatások kizárták, hogy Máté szövegének csillagra utaló szavát üstökösre szabadna érteni. Mellesleg: a csóvás vándorokat mindig is kedvezőtlen előjelzőnek tekintették, tehát a „megszabadító király” születésével kapcsolhatták össze őket! 30 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István 7. Lukács evangélista hitele (ebben a kérdésben!) sokkal szerényebb Mátéénál: a görög orvos jóval Jézus feltámadása után érkezett az események helyszínére ( a gyógyító csodák híréra), míg Máté Jézus belső tanítványi köréhez tartozott, és személyesen ismerhette Máriát is (aki a születésről

Jézusnál is hitelesebben beszámolhatott). 8. A Római Birodalom kutatói feltárták, hogy Quirinius (Cirénius) majd húsz éven át volt tisztségviselő Palesztina és Szíria területén, nagy közigazgatási karriert futott be. Midőn Augusztus Kr.e8-ban elrendeli a leigázott népekre is kiterjedő összeírást, emberünk még csak Szíria provincia második császári méltósága, helytartóvá csak Kr.e6ban emeli a császár. Utóbb emlékoszlopot állítanak neki Antiochiába (ma: Antakya, Törökország), Lukács pedig pont ebből a városból származott. Nyilvánvaló, hogy ő gyermekkorában mindig helytartóként (és nem korábbi alacsonyabb méltóságai címén) hallhatta említeni Quiriniust. A kör bezárult és teljes. Az idén tehát – ha Dionysius atya nem hibázott volna! – már a 2007 Újévet kezdenénk (2006. Karácsonyának megülése után) már túl lennénk az ezredváltás rumlijain, a számítógépek átállításának keservein, és ki tudja

mi mindenen. Vagy talán mégsem? Hát persze, hogy nem! Hiszen a naptár csak egy megegyezésen alapuló kerete életünknek, és nem maga az élet, nem maga a történelem! És – bár Jézus születéstörténetének nyomozása hallatlanul érdekes munka – sokkalta fontosabb kérdés, hogy vajon az elmúlt majd’ kétezer év alatt megkapta-e maga a tanítás – melyre életét tette pecsétként – azt a hitelt és figyelmet, ami méltó a tanítóhoz és művéhez?! A többféle felekezeti rítust követő keresztények összlétszáma ma a föld legnagyobb vallásának mutatja a kereszténységet. De ha emberi világunk valóságát szemügyre vesszük, bizony kételyeink támadnak: csakugyan sok százmilliónyian követik-e Jézus által adott szereteti főparancsot? Bizony, ráébredhetünk, hogy 2000 év múlva az emberi fejlődésben csak egy kis mozzanat, hogy az út java még előttünk van! Forrás: Elixir. Újság 131szám Szerző: Beöthy Mihály 31 Jézus.

Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Gyurkovics Tibor: E-mail Jézusnak Folynak a világversenyek. Jézusért Az emberek ideálokat keresnek maguknak Eleinte holt szellemeket találtak, múmiákba öltözött figuraszellemeket, esőisteneket, a Nagy Baglyot, Erős Szívet, Ősbivalyt. Ezek nélkül az ember nem tud meglenni Ahogy kimászott a barlangból, körülszimatolt, „ki az isten az? - mondta frányául, dühödten, kétségbeesve. Kikaparta volna a földből is, csak legyen. Totemeket csinált csillagvirágból, sebhomokból, pandamaci szőréből. Hajlongott, imádkozott előttük, kérte, űzte őket. Hogy éljen Ne féljen A közeli ókorban már családforma isteneket gyártott magának, a háziisteneket, a Lareseket éppúgy, mint a Marsokat, Júnókat, Apollókat, csak legyenek. Körülboltozta velük a csillagos eget. Egyiptomi állatokat idézett föl magának éppen úgy, mint bolyongó prófétákat, akik a jóra tanították.

Monumentális emlékeket állított, piramisokba zárta, hogy itt tartsa, megragadja őket. Világbajnokság folyik évezredek óta Nagy verseny A kínaiak éppúgy beszálltak prófétáikkal, bölcseikkel, mint Buddháék. Olyan fenomén kellett, aki mindenekfölötti és egyben testközeli. Nemigen akadt ilyen Mindegyikből előbb-utóbb inkább tan lett, mint ember. Kung Fu-cék, istenjelenségek hullottak el a küzdelemben A tan virult, gyakorolták, áldoztak is, ha nagyon kellett, működött egy-egy fenomén körül a vallás. Elvont istenarcot formáltak hegyekből, vagy egyenesen beleírták a sivatag ormótlan homokjába, még repülőgépről is le lehetett volna fotózni, ha lett volna repülőgép, ha lett volna fotómasina. Végezetül is olyan isten kellett, aki ember. Olyan fenomén Aki megfelel összes elvárásainknak. Ahogy nagy nehezen kiizzadta magából az emberiség, meglett a Messiás A világmegváltó. A világbajnok Megnyerte az összes olimpiát

Paralimpiát, parapszichológiát - elviselhetetlen sebzettségével és mindent áthidaló parafenomenitásával. Hogy fölülmúlta elképzeléseinket. Megnyerte a versenyt, ez a mi bajnokunk, maga a Pankrátor, a teremtő, a mindencsináló és esendő emberünk egyben. Ez elé állították az embereket, ez elé a próba elé ,,Próba Jézus Jézusra mindenkinek Az üveges erre felel az utazó, a pap, a bandita. Jézus Nagy, amit vagy nem visz el. elvisz Megkettőzött emberszabású felirat s a zsidók királya. Jézus Nincs de a randevún vagy az arcát meg kell figyelni. próbakő. adnia. állva választ kell váróteremben csillogó az bizonytalanság, ábra, szeretetről, a olyan, vele el próbakő. teher, ember, kell hallgatni amilyen. senki, őt, 32 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Jézus mint Két karja s átmetszi egy függőleges. egy ki Összeállította: Karsay István van olyan, kereszt. tárva, Végre. Az elmúlt kétezer évben

kitüntették, diszkvalifikálták, eltiltották, éljenezték, egyházat, sőt egyházakat alapítottak rá. Hogy ő az Milliárdnyi emberek hajbókolnak, hozzábújnak, föloldódnak, lázadoznak, de igazából nem vonják kétségbe általános bajnokságát. Keresgéltek képmásokat, nagy versenyzőtársakat az élő történelemben, új szempontok szerint jól futottak a történelmi figurák, fáraók, vezérek, Nagy Sándorok, Julius Caesarok, Napóleonok, Leninek. Valahogy kiestek a küzdelemből De hányan és hányan még! Csodaagyak, tudósok, szentek, Nietzschék, Kierkegaard-ok, Kantok, Hegelek, Spenglerek, Einsteinok, Heisenbergek, Freudok, Jungok, Adlerek, nagy verseny van. Az emberek szeretik a versenyeket. Végül is Jézus lett talán az egyetlen, aki a személyes vallást megtestesítette - nemcsak tan, hanem személy is lett a kereszténységben. Ez a személyesség a közeli érinthetőség isteni ereje. A személyes bajnok A huszonegyedik században ezt, úgy

látszik, ki akarják sajátítani. Végezetül százszámra igénylik és bizonyítják, hogy Jézus nem keresztény. Fajta szerint zsidó, és mint olyan, zsidó prófétaságában hat a világra, pedig éppen az a lényege, hogy isteni technikája szerint Jézus ellenzsidó - az a megváltó, aki új szövetséget kötött. Megjelent ,,Hogy betöltse Mózes, Illés felett / a törvényeket és a földeket. A huszonegyedik század örül, ha megússza magát Jézus néptani származásán elhuzakodva legalább közelebb kerül egymáshoz a világ. A fölségben Istenimában. Egy turkevei padláson - lehet, hogy elveszített, de XXI század végi e-mailt találtam, elrongyolódva: ,,Jézus szalmaszál amibe kapaszkodunk Jézus szakadék amibe lezuhanunk Jézus kötél amit elengedünk Jézus remény amivel emelkedünk Jézus hangszer amivel megszólalunk Jézus zene amit elhallgatunk Jézus tenyér amivel adakozunk Jézus kenyér amit elfogadunk Jézus penge ami megsebesít Jézus

gyenge aki megerősít Jézus hatalom a végeken Jézusnak odaadom az életem. www.jézus@istennet Forrás: MAGYAR NEMZET - 2000. december 30 35 oldal 33 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Beszélő fák Élt egyszer egy dombtetőn három fa. Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat. Az első fa egyszer így szólt: - Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek majd arannyal, ezüsttel és sok sok drágakővel Külsőmet is megfaragják, mindenki csodálni fogja szépségemet. A második fa is elmondta vágyát: - Belőlem hatalmas hajót fognak ácsolni az emberek. Császárok és királyok fognak utazni rajtam, hogy bejárják a Föld minden zeg-zugát. Utasaim biztosnak fogják érezni magukat rajtam! A harmadik fa is beszélni kezdett: - Szeretnék magasra megnőni, hogy az erdő legmagasabb fája legyek. Az emberek mindenhonnan látni fognak engem a dombon, én pedig arra fogok gondolni, hogy nagyon közel

kerültem az istenhez és a mennyek országához. Minden idők legmagasabb fája lesz belőlem, az emberek örökké rám fognak emlékezni. Elmúlott néhány év, jöttek a favágók. Megnézték az első fát és az egyik ember azt mondta: - Ez a fa nagyon erős, ha kivágom, biztosan megveszi tőlem az asztalos –, és nekifogott, hogy a fát kivágja. A fa nagyon boldog volt, mert tudta, hogy az asztalos belőle kincsesládát fog készíteni. A második fánál is megszólalt egy favágó: - Ez egy nagyon magas fa, a hajógyárban biztosan jó pénzt fogok kapni érte. - A második fa is boldog volt, érezte, hogy álma beteljesült. Nagy hajót fognak ácsolni belőle Amikor a favágók a harmadik fához értek, az nagyon elszomorodott. Úgy érezte reményei szertefoszlottak. Egy favágó megszólalt: - Ezzel a fával nincsenek terveim. Kivágom, és anyagát elteszem Az első fából az asztalos egy jászolt készített. Betették egy istállóba és megtöltötték

szénával A második fából egy kis halászcsónak készült. A fa reményei, hogy fedélzetén császárok és királyok fognak hajózni, széjjelfoszlottak. A harmadik fát szálfákká vágták össze és darabjait egy sötét helyre rakták. Sok év múlott el és a fák már megfeledkeztek álmaikról. Egy napon egy asszony és egy ember jött be az istállóba ahol az asszony egy gyermeket hozott a világra és a kisdedet elhelyezte a szénával telt jászolba, amely az első fa anyagából készült. A fának eszébe jutott egykori álma és rájött arra, hogy a világ legnagyobb kincsét őrzi. Ismét elmúlott sok sok év és néhány ember beült egy csónakba, amely a második fa anyagából készült. Az emberek közül az egyik fáradt volt és elaludt Nagy vihar tört ki és a fa arra gondolt, hogy a belőle készített csónak képtelen lesz ellenállni a hullámoknak. Az emberek felébresztették alvó társukat, aki felállt, a szél felé fordult és elkiáltotta

magát: „Béke veled!”. A vihar egy csapásra elmúlt A fa, amelynek anyagából készült a csónak, rádöbbent arra, hogy fedélzetén a királyok királya tartózkodik, aki képes volt még a legerősebb vihart is lecsendesíteni. Végül valaki jött, vállára tették neki a harmadik fa szálfáiból készített keresztet. Terhét egy város utcáján vitte, ahol az emberek szidalmazták és gúnyolták őt. Amikor megálltak, az embert felszögezték a keresztre, amit azután felállítottak a dombon. A harmadik fa rádöbbent arra, hogy álmai neki is megvalósultak, erős maradt, magasan áll egy domb tetején, és nagyon közel került Istenhez, mert Jézus testét hordja magán. 34 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Amikor úgy látod, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogyan azt elgondoltad, jusson eszedbe, hogy az istennek tervei vannak veled. Ha hiszel benne, meg fog ajándékozni terved megvalósításával. Mind a három

fának álmai valóra váltak, talán nem éppen úgy, ahogyan azt egykor elképzelték. Mi sem tudhatjuk, hogy az istennek milyen tervei vannak velünk Még, ha olyanok is, amilyennek nem vártuk, mert az ő útjai kifürkészhetetlenek. Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. Amikor a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral többet adott vissza. Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra jutott, hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani Aztán egy másik gondolat fogant meg fejében: "Oh, felejtsd már el, hiszen ez csak negyed dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl sokat kér az utazásért; nem fog nekik hiányozni ez a kicsi összeg. Fogadd el mint Isten ajándékát és maradj csöndben." Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy

pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé nyújtotta, és azt mondta: "tessék, egy kicsit többet adott vissza." A sofőr rámosolygott és azt mondta: "Maga nem a városi új lelkész? Mostanában gondolkodtam azon, hogy el kellene járnom valahova gyülekezetbe, és meg akartam nézni, hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza." Amikor a lelkész leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához botorkált, és bele kapaszkodva csak annyit tudott mondani: "O, Istenem, majdnem eladtam a Fiadat egy negyed dollárosért." - Ismeretlen Szerző 35 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Buddha tanácsa és jövendölése Egy thaiföldi külmissziós lelkész közvetítésével jutott a keresztyén világ tudomására egy értékes kézirat, Krisztus előtt az 5-ik századból. Csiang Mai „Imádat” templomában őriznek egy kéziratot Buddha egyik különös jövendöléséről.

Egy koros indiai brahmán megkérdezte Buddhát, hogy miként szabadulhatna meg bűneitől, amelyeknek tudata igen bántja a lelkiismeretét. A „Megvilágosodott” azt felelte neki, hogy semmiképpen sem. Akármennyi törvényt tart meg, bármilyen szent folyóba merül, bűneit lemosni nem bírja. Akkor is benne maradnak a „karmájában” szörnyű bűnei, ha tízszer születik újra. Ezután a brahmán egy mentő istenség felől, a „Mettajáról” érdeklődött. Erre a következőket mondta Buddha: „Jön majd egy Mettaja, akinek két kezén, két lábán és oldalán sebek lesznek. A homlokát tövisek szúrkálták össze Ő lesz az aranyhajós, akivel eljutsz az égbe, és a ’tri-Pra’ (a három-egy Isten) elé kerülsz. Az égben jön egy szellem, aki beköltözik a szívedbe. Ez által győzöd majd le a négy és nyolc égi irányokban lévő összes ellenségedet. Akkor hagyd abba majd a régi utat (azaz a buddhizmust) követni”, akkor ugyanis megbocsáttatnak

a bűneid. A kéziratot a Pracha Theiwatcharamas közölte „Isten és Jézus Krisztus buddhista kontextusban” címmel. (Wycliff ”Welt der Schrift”, 2002/2 Südostasien Arbeit in Thailand und Kambodscha. Der Rat des Buddha) Ford.: Szebeni Olivér Beteg kislány Egy kislány haldoklott egy olyan betegségben, amiből nyolcéves bátyja valamivel korábban felgyógyult. A doktor így szólt a fiúhoz: - Csak a véred transzfúziója mentheti meg a kishúgod életét. Kész vagy vért adni neki? A kisfiú szeme tágra nyílt a félelemtől. Habozott egy darabig, aztán azt mondta: Rendben van doktor bácsi, kész vagyok. Egy órával a transzfúzió végeztével a kisfiú tétovázva megkérdezte: Mondja doktor bácsi, mikor halok meg? A doktor csak ekkor értette meg azt a pillanatnyi félelmet, ami elfogta a fiút: azt gondolta, hogy ha a vérét adja, az életét adja a kishúgáért. 36 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István 2OO4

áprilisában John Myrdhin Reynolds hosszú idő után immár másodszor érkezett Magyarországra a Magyarországi Nyingmapa Közösség meghívására és értékes előadássorozatot tartott a Bön és a Nyingma buddhista hagyomány tanításainak témaköréből. A tanítássorozat 2OO4 októberében folytatódott és a félévente ismétlődő előadássorozatok célja az lesz, hogy építsünk fel egy kétnyelvű tanítási programot, mely egy kétéves posztgraduális képzési terv alapjául szolgál majd. Az áprilisi látogatás alkalmával a Sambhala Tibet Központ meghívására Hendrey Tibor beszélgetett a nyingma lámával Jakab Katalin kiváló tolmácsolásával. H.T: Vallások, szellemi ösvények terelik életünket a jobb és tartalmasabb élet reményében Tanítók és tanítások próbálják meggyőzni az embereket, hogyan tegyék értelmesebbé életüket, és ezen tanítások többé-kevésbé ugyanazokról az elvekről beszélnek. Ugyanakkor azt tapasztaljuk,

hogy a boldogság és a bölcsesség nemhogy növekedne, hanem egyre nagyobb a zavarodottság és a vérontás. Miért van ez így? J.MR: Fontos tudni, hogy a vallások nem beszélnek ugyanazokról az elvekről Valójában különböző dolgokat tanítanak különböző történelmi és szociális helyzetük alapján, és megkülönböztetünk különböző belső és külső szinteket is, amikor szellemi hagyományokról beszélünk. Például a buddhizmus a nirvánáról és a Buddha megvilágosodásáról beszél, ami majdhogynem semmit sem jelent a hagyományos kereszténységben, ahol az Isten alkotta törvényeknek engedelmeskedünk, amely a Szent Szellemben öltött testet, és az üdvözülés a mennyországban vár a halál után. A buddhizmus egy ettől nagyon különböző szociális helyzetben alakult ki 2500 évvel ezelőtt Észak-Indiában. Mindamellett létezik egy létsík, ami kiterjed minden társadalmi, kulturális és vallási viszonylatra arra a tényre

visszavezethetően, hogy nem számít hol, de mindannyian ugyanarra a Föld nevű bolygóra születtünk, és alapvető létezésünk emberi feltételei nem változtak a Buddha óta. Buddha tanításai nem kezdődnek valamilyen mítosszal, vagy a világ teremtéséről szóló történettel, sem valamilyen kinyilatkoztatással az Istentől vagy más istenségtől. Buddha leült, és elkezdte gyakorolni a meditációt azért, hogy fejlessze megértését emberi feltételeinkről és emberi lehetőségeinkről. A legelején kezdte. Ez az, ami úgy gondolom még elég lényeges manapság, mert mint emberi lények nem sokat léptünk előbbre az emberi lét elmúlt 2500 éve alatt, Buddha óta. A buddhista hagyomány szerint a dolgok állása rosszabbodik, mielőtt újra fejlődni kezdene. Most mi abban a helyzetben vagyunk, amit az indiai tradícióban Káli Júgá-nak, sötét korszaknak hívnak. Azért sötét ez a korszak, mert az emberi létezés feltételeit a tudatlanság, a

tévelygés és az önzés negatív érzelmei határozzák meg. Ezek mind itt vannak ebben a pillanatban is. Nem tudom vajon ezek romlottak-e tovább az utóbbi időben, vagy a történelmi helyzet változott. Nálunk itt Európában 500 évvel ezelőtt fejeződött be a középkor. Előtte Nyugat-Európát a Római Katolikus egyház uralta és ez a hagyomány diktálta és határozta meg a szellemi belátást. Ugyancsak ebben az időben sok háború volt, természeti katasztrófák pusztítottak mindenfelé, és a középkori emberek nem igazán értették meg a keresztény tanítások lényegét, Jézus nem tanított háborúkról, kapitalizmusról és rengeteg dologról, ami kultúrájukban megjelent. Azokban az időkben az emberek feudális rendszerben éltek, mégis ismerték a helyüket, gyakorolták a kultúrájukat, és hosszú ideig sokkal tisztábban látták saját életüket mint a ma élők, ami igaz volt a tibetiekre is 1959-ig. 37 Jézus. Szellemtani előadás

anyag. Összeállította: Karsay István A XX. század közepéig Tibet egy középkori feudális keretek közt működő kultúra volt, az emberek ebben a rendszerben nevelkedtek, és tudták az elhelyezkedésüket a világban. Nem volt ugyan demokrácia, de lehetőség nyílt a kulturális mobilitásra, különösen a buddhista intézményeken és kolostorokon keresztül. A keresztény egyház ugyanezt a funkciót töltötte be Európában a középkorban. Ha valaki nem született arisztokrata családba, akkor egyedül az egyház keretein belül volt lehetőség ismereteket szerezni. Ugyanez volt a helyzet Tibetben is Mivel a hagyományos Tibet megszűnt, a tibetiek, mint mindenki más, a modern világban és a modern világ új adottságai között találták magukat. Ezeket az adottságokat a XVII században felemelkedő modern tudományok kultusza határozta meg, amely aláásta a vallási és szellemi alapokat, ahogyan a hagyományos kulturális kereteket is. Megszűnt az

arisztokrácia egyeduralma és mindenre kiterjedő ellenőrzése, ami a XVIII. századig tartott, amikor az üzleti érdekeltségek mozgatta burzsoázia és a középosztály vette kezébe az irányítást. Mostanra mindez tovább mélyült az új világrendet meghatározó II világháborúval, valamint a Szovjetunió összeomlása után az amerikai szabadpiaci rendszer majmolásával. Ez az új kulturális és társadalmi rendszer vált most problémáink és a zűrzavar forrásává, ugyanakkor a lét alapvető problémái még mindig nem szűntek meg. Az egész multimédiás és számítógépes fejlődés ellenére az emberek ugyanúgy megbetegszenek, meghalnak - mindez semmit sem változott. Az emberek neurózistól, pszichotikus betegségektől és önzéstől szenvednek, ezek sem tűntek el. Tehát az ezekkel kapcsolatos kérdések, amikről Buddha beszélt 2500 éve, még mindig velünk vannak. Nem beszélt ugyan atombombáról, nacionalista háborúkról, szabadpiaci

rendszerről, társadalmi jólétről, mert ilyesmi nem volt az ő korában. Ez azt jelenti, hogy korunk Buddháinak módokat kell találniuk a mostani társadalmakban jelentkező gondok kezelésére. De tudnunk kell, hogy vannak olyan útmutatások és javallatok a hagyományos buddhista tanításokban, amelyek nagyon hatásosak lehetnek ebben az összefüggésben. Jómagam az Egyesült Államok társadalmában nőttem fel, amire általában a következő nézet jellemző: Amerika képviseli az emberi haladás tetőfokát, Amerika világító torony, példát mutat az emberiség többi részének, hogyan kell élni. A Délkelet-Ázsiában zajlott vietnámi háború kiábrándította az amerikaikat a haladás ezen eszményéből - gyakorlatilag az amerikaiak elvesztették a háborút az őserdei ellenállókkal szemben. Ez még mindig mélyen érinti az embereket az Egyesült Államokban. Az is igaz, hogy néha a valóságosnál jobbnak látjuk a múltat, mert az emlékezet hajlamos

kirostálni a rosszat, akár még személyes életünkben is. Amikor visszatekintünk az életünk vagy a történelem korábbi szakaszaira, minden sokkal jobbnak tűnik, például amikor a császárok uralkodtak Isten alatt, de lehet, hogy ha tényleg visszakerülnénk a XVIII-XIX. századba, mégsem találnánk annyira jónak a dolgokat. Tehát nem arról van szó, hogy a dolgok egyre jobbak vagy rosszabbak lesznek. Általában a buddhizmus vagy a Dzogcsen nézőpontjából az az alapelv, hogy legyünk tudatában emberi létezésünknek és jelenlegi körülményeinknek, és a tőlünk telhető legnagyobb bölcsességgel és együttérzéssel kezeljük őket. Nincs működő kidolgozott tervezet egy ideális emberi társadalom kialakítására, mindezidáig a kísérleti fázisban vagyunk. 38 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Nem gondolom, hogy a következő században el fog tűnni az emberi faj, bár nagyon igyekszünk elpusztítani

magunkat és természeti környezetünket, de mindig vannak szerencsés és szerencsétlen fordulatok. Ha például Európa történetére gondolunk a XX. században, akkor a II világháború végéig rettenetes eseményeket találunk. Mindezt napjainkban az Európai Unió váltja fel, amiről azt gondolom, hogy nagyon is jó. Az európai kontinens az utóbbi időben békében élt, különösen a vasfüggöny leomlása óta. Ez alól csupán Észak-Írország és Jugoszlávia kivétel, ott az emberek még mindig a szélsőséges nacionalizmus és vallási szektarianizmus elvei szerint élnek. Azt hiszem, egészséges fejlődés volt tapasztalható Európában az elmúlt ötven év során. Másrészt az Európai Unió nem igazán nagyszerű, ha a Brüsszelből kisugárzó bürokráciát tekintjük, ami ugyanazokkal a problémákkal jár, mint általában a világon bárhol. Van remény az emberi faj számára, de vannak veszélyek is. Úgy gondolom, a buddhizmusban megvan a

bölcsesség ahhoz, hogy hozzájáruljon a helyzet javításához. A buddhizmus immár nem korlátozódik néhány távol-keleti országra vagy népcsoportra. Napjainkban Európában és Amerikában a nyugati civilizáció fő szellemi áramlatának részévé vált. Különösen a képzettebb társadalmi osztályok körében terjed, és új perspektívákat nyit meg akkor, amikor a nyugati civilizáció elmúlt néhány századának fő szellemi irányzatai bomlásnak indultak. Úgy gondolom, hogy a buddhizmus különböző formái jelentősen hozzájárulhatnak jelen helyzetünk javításához, amikor a globalizáció terjed és az országok egyre inkább összenőnek. Evolúció folyik, de ennek mindig van hasznos és káros oldala is. H.T Elhangzott az előadás során, hogy az ősi bön hagyomány és a samanizmus magas szintű, értékes szellemi kincsei igen hasznosak, és segítőek lehetnének az emberi faj számára, amit a lámák ezen mód szerint használnak is. Ugyanakkor

mindezek a tanítások nem ismertek, vagy ha ismertek is, erős ellenállással néznek szembe mind vallásgyakorlói, mind tudományos oldalról. Mi ennek az ellentmondásnak a magyarázata? J.MR: Ami engem illet, a családom ír származású, skót cornwall-i felmenőkkel is rendelkezem, tehát kelta - és kissé excentrikus - származású vagyok, és mindig nagyon érdekeltek ezek a dolgok. Ha a nyugat társadalmát vesszük szemügyre, azt találjuk, hogy a nyugati civilizációnak két pillére van: egyik a kereszténység katolikus, protestáns illetve orthodox formája, a másik pedig a XVII. századtól felívelő modern tudomány és dogmatikus filozófia révén kialakuló szcientizmus, ami egyáltalán nem azonos a tudománnyal. Mind a kereszténység mind a tudomány politikai programmal rendelkezik. Mindazon dolgokat, amelyekről itt beszélek, elnyomták, és még mindig ez történik, és ennek sok oka van. Amikor a kereszténység római ága nyugatra,

Észak-Európába valamint ide, Közép-Európába, érkezett, politikai programjuk szerint leváltották a pogány samanisztikus vallást a római kereszténységre, melyben az egyház megszerezte a megváltás és minden vallási tevékenység monopóliumát. Azokban az országokban, ahol a nemesek és a királyok áttértek a kereszténységre, a vallás terén csak római katolikus pap működhetett. 39 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Az egyház nem tűrt semmiféle versenytársat, és demonizálta a kelta, germán és szláv népek helyi istenségeit és természeti szellemeit. Legtöbb esetben a tudás elveszett, mivel megszüntették vagy elnyomták a régi vallás központjait, és azok többnyire már csak a néphagyományban éltek tovább. Később, a XV és XVI században elítélték és boszorkányként megégették azokat a sámánokat és javasokat, akik még megmaradtak. Így tehát ez a kultúra elveszett. Ugyanakkor

létezett egy ezoterikus hagyomány, amely különböző szövegfordítások, majd később Bizáncon keresztül érkező görög nyelvű szövegek alapján alakult ki Spanyolországban. Ez az ezoterikus hagyomány egészen uralkodó jelleget öltött a XV-XVI. században De később a Németországban és Franciaországban dúló, katolikusok és protestánsok között zajló harcok, az angol polgárháborúk és Németországban a 3O éves háború következtében, ami különösen pusztító volt, ez az ezoterikus hagyomány felőrlődött. Mind a katolikus, mind a protestáns egyház közreműködött ebben, mivel spirituális világ-monopóliumukat ki akarták teljesíteni. Másrészt a földbirtokos arisztokrácia lassan kiábrándult a társadalom vallási alapjának minőségéből és a racionális gondolkodást és a tudományt tette meg a nyugati civilizáció új alapjául. Mindez a XVII században kezdődött és a XVIII századra racionalizmussá, materializmussá és a

természet mechanikus szemléletévé dagadt. Mivel ez az új tudomány sikeres technológiákat hozott létre és csodálatos gépeket, amelyek uralják a természetet, jólétet és virágzást eredményeznek, mindez sokkal többet nyomott a latba a vallás pozícióinak aláásásában, mint egy filozófiai ellenérv. Ez a folyamat táplálta a szcientizmust A tudomány gyakorlata önmagában azt jelenti, hogy megfigyeléseink alapján hipotéziseket állítunk fel és kísérleteket végzünk a laboratóriumokban, aztán építünk erre a megszerzett ismeretre. A szcientizmus viszont veszi ezen információ egy részét, azután azt filozófiai dogmává alakítja, mint például: minden, ami létezik, anyag, az anyagon kívül semmi sem létezik, a szellem, tudat, lélek csupán illúziók, az emberi lény pusztán egy gépezet, mint ahogy a természet is az, és ugyanúgy, mint a többi gép, ez is fokozatosan lepusztul. A XIX. század végére ez a szemlélet eléggé

nyomasztóvá lett az emberek számára, és különböző reakciókat váltott ki, ami ma is jelen van. A napjainkban tapasztalható fundamentalizmus jelensége sok szempontból a modern világnézet elleni reakció. Az elmúlt 4OO év alatt a kereszténységnek és a júdaizmusnak volt ideje tisztázni kapcsolatát a szcientizmussal, de az iszlám a jelen korban szembesül vele, és láthatjuk, hogy ez a szembesülés robbanásig feszült helyzethez vezet. Más spirituális irányzatok, mint a hinduizmus, buddhizmus, dzsainizmus, konfucianizmus és taoizmus szintén szembesült a modernista életfelfogással, és mindegyik a maga módján próbál alkalmazkodni hozzá. Mivel gyakorló buddhista vagyok, inkább a buddhista kilátások érdekelnek, ugyanakkor részese vagyok egy vallásközi dialógus folyamatának, és azt gondolom, hogy a buddhizmus és a kereszténység között kialakuló párbeszéd igen gyümölcsöző és eredményes, valamint az az újkeletű kapcsolat is, ami

a buddhizmus és a tudomány között kezd kialakulni. A tudomány régi modellje, ami Isaac Newton mechanisztikus univerzumából nőtt ki, fokozatosan szétesett a XX. században Einstein relativitáselmélete és a kvantumfizika révén Mostanra bizonytalanná vált, mi is valójában az anyag. 40 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Ha azt találod mondani, hogy csak az anyag létezik, nem lehet tudni, miről is beszélsz, hiszen a modern fizika képtelen rábukkanni a végső részecskére. Most már a kvarkoknál és az atom alatti részecskéknél tartunk, valamint a szuperhúroknál. Ezek a szuperhúrok egydimenziós rezgések a térben és végtére is megérkezünk az üres térhez, amiről a buddhisták beszélnek. Egyébként a buddhizmus és a tudomány dialógusának leginkább gyümölcsöző ága nem a modern fizika, hanem a modern pszichológia továbbfejlődése, melyet kognitív tudománynak, illetve neurotudománynak

ismerünk. A tudományok ezen ágával foglakozó tudósok és Őszentsége, a XIV. Dalai Láma között igen érdekes találkozások és beszélgetések zajlottak az elmúlt tíz év során. Mindez nagyon gyümölcsöző, mivel a buddhizmus a legtöbb spirituális irányzathoz viszonyítva, nagyon eltérően közelít a tudathoz és a tudat természetéhez, így sok területen képes ez a dialógus értékes összefüggéseket létrehozni civilizációnk számára. Habár a vallás a modern időkben nehezen tud bizalmat kelteni a világ teremtésének történetével és a mennyekben uralkodó Atyaistennel, lehet, hogy mégis sikerül a hagyományos vallásnak értelmet adnia az emberi létezésnek, létezésünknek ezen a bolygón. Ez az, amit a tudomány nem tud megtenni Nem lehet elég azt mondani az embernek, hogy húsból készült gép vagy, az agyad szintén húsból való számítógép, és hogy mindannyian majmok voltunk millió évekkel ezelőtt. Az életnek ennél mélyebb

jelentősége van. Ezt a jelentést közvetítették számunkra a múltban a különböző vallások, melyek elkülönültek egymástól. Ám most az európai kolonializmust követően, annak lezárultával és a globalizáció növekedése után a világon kultúráink egyre szorosabb kapcsolatba kerülnek egymással, és párbeszédbe kezdenek. Leomlottak a falak kelet és nyugat, észak és dél között, közelítünk egymáshoz, és lassan egyetlen világcivilizáció részesei vagyunk. Civilizációnk különböző tényezői, mint a kereszténység és a tudomány kapcsolatba lépnek az ázsiai civilizáció különböző tényezőivel, például a buddhizmussal, és ez korunkban nagyon pozitív jelenség. Természetesen sok minden összezavarodik attól, hogy régi hagyományok és régi struktúrák széthullanak, és kaotikus helyzetet teremt az is, hogy mindezt populáris kereskedelmi TVkultúrával akarjuk felcserélni. Például az MTV zenecsatorna pár óráig

szórakoztató lehet, de nem képes az emberi létezés alapvető problémáira választ adni, míg a buddhizmus ezt teszi. H.T: Ön beszélt Közép-Ázsia és Zsang Zsung kultúrájának samanizmusáról Lehetett kapcsolat ezen kultúrák és a magyarok ősei között? J.MR: Ahogy én tudom, a magyarok Közép-Ázsiából érkeztek ide, tehát vannak középázsiai kapcsolataik Fontos tudni, hogy a samanizmus nem vallás, hanem olyan funkció, pszichikai technológia, ami a valláson, kultúrán belül létezik. A samanizmust minden közép-ázsiai nép gyakorolta, beleértve az ősmagyarokat és a tibetieket is. Zsang Zsung területe Tibet észak-nyugati részén fekszik. A VIII század előtt független királyság volt saját vallással és kultúrával, valamint saját nyelvvel. 41 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Egészen biztosan kapcsolatban állt Közép-Ázsia népeivel, erre utalások vannak a bönpo hagyomány ősi

szövegeiben, amely szövegekből dolgoztam és fordítottam is. NyugatTibetben is találtak olyan vésett köveket, amelyeknek motívumai erősen hasonlítottak a szkíta műveltségben fellelhető leletekre. Azt gondolom, szoros kapcsolat volt Zsang Zsung és a Kusán birodalom között, amely Krisztus ideje körül alakult ki Közép-Ázsiában. A Kusán birodalom nemcsak India, Pakisztán és Afganisztán egyes részeit, hanem Közép-Ázsia országait, Tadzsikisztánt és Üzbegisztánt is magába foglalta. A Kusán birodalomban sokféle vallás létezett, de túlnyomó többségében a buddhista hagyomány terjedt el. A buddhizmus ide már a nagyon korai időkben megérkezett. Valójában arra is van bizonyíték, hogy Buddha maga is szkíta eredetű volt, akiket shaka névvel illettek, mivel Indiában a szkítákat shaká-knak hívták. A legenda szerint Buddha találkozott Szkítiából (Afganisztán bizonyos része) érkező kereskedőkkel és értette a nyelvüket. Vannak

történelem előtti, buddhákról szóló legendák, akik nem csak Indiában, hanem a történelem előtti Közép-Ázsiában éltek. A buddhizmusnak igen szoros kapcsolata volt KözépÁzsiával Kőbe vésett írások szólnak görög és indiai nyelven egy buddhista uralkodóról Afganisztánban. Azok a görögök, akik a Perzsa Birodalom határán, Baktriában, ÉszakAfganisztánban éltek, főként buddhisták voltak, és ők alkották meg azokat az első Buddhaszobrokat, amelyek a görög napistenre, Apollóra hasonlítottak Afganisztánban, Közép-Ázsiában és általában Észak-Indiában fejlődött ki először a Mahájána Buddhizmus, később a Vadzsrajána és a Buddhista Tantrák, végül a Dzogcsen. Engem különösen ezen területek vallási és spirituális fejlődése érdekelt. Természetesen a buddhista kultúra a samanisztikus kultúra alaptalajából fejlődött ki. A tibeti kultúra mélyen Közép-Ázsia termékeny samanisztikus kultúrájának talajában

gyökerezik. A samanizmus itt sohasem tűnt el, hanem beletagozódott a tibeti buddhizmusba. Az ezen buddhizmus előtti tibeti kultúra egyik neve Bön vagy Phön. Ez az elnevezés sokkal többet jelöl, mint a samanizmus gyakorlata, sokkal inkább Zsang Zsung országának vallását jelenti, ahol már birtokolták a Buddha magas tanításait, nevezetesen a Szutrát, Tantrát és Dzogcsent. Így az ősi tanításokat a Bön négy kapujára osztották: Samanizmus, Szutra, Tantra, Dzogcsen. Ezeket a samanisztikus gyökereket megtalálhatjuk az ősmagyaroknál, is nem csak a tibetieknél. Így a Közép-Ázsiából eredő buddhizmus és a tibeti kultúra tanulmányozásával a magyarok felfedezhetik saját spirituális gyökereiket, ugyanúgy, ahogy a karmikus kapcsolat révén Kőrösi Csoma Sándor tudományosan megalapozta a tibeti kultúra kutatását, a tibetológiát. Talán karmája vezette keletre, Ladakba, ahol találkozott a tibeti buddhizmussal, és tudományosan vizsgálni

kezdte elsőként a nyugatiak között. Igen, azt hiszem ezen a téren vannak összefüggések. 42 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István H.T: Mind a szutrikus mind a tantrikus tanítások állítják, hogy az előkészítő gyakorlatok alapozása nélkül nehéz hozzáférni a magasabb szintek megvalósításához. Az a veszély is fennáll, hogy bajba kerül az ember, és még jobban összezavarodik a tudata. Miért gondolja, hogy ez az idő megfelelő a Dzogcsen tanítására, amely a legmagasabb szintű tanítás? J.MR: Én a két régi iskola, a Nyingmapa és Bön szemlélete szerint beszélek Ha más iskolák lámáit kérdezzük, egészen mást hallunk. A nyingmapák és a bönpók szerint Buddha tanítása három szinten szólal meg: Szutra, Tantra és Dzogcsen. A Szutra tanításai nem titkosak, Buddha nyilvános tanításait tartalmazzák olyan témákban mint filozófia, pszichológia és így tovább. Úgy halad az ember benne, hogy

fogadalmakat tesz, elkötelezettséget vállal, kezdve a menedékvétellel, együttérzést és a megvilágosodás gondolatát fejleszti ki. Második a Tantra szintje, amit nem szabad összekeverni a Dzogcsennel. Kapcsolódnak egymáshoz, de módszereik különbözőek. A Tantra beavatási rendszer Mielőtt megkapnánk a tanítást és a gyakorlatot, beavatást kell kapnunk. Így csak a beavatottaknak szól Ugyanakkor széles körben adnak beavatásokat a tibeti lámák itt, nyugaton is. Nagyon is lehetséges, hogy a nyugatiak beavatásokat kapjanak ezekhez a gyakorlatokhoz. Titkosságát tekintve a kjerim, vagy vizualizációs gyakorlatok nem olyan titkosak, nem is különböznek más vallások hasonló gyakorlataitól, melyekben felidézzük az isteni formát, istenséget, angyalt, és akkor tapasztaljuk, hogy a spirituális energia, az áldás, a bölcsesség árad ebből az isteni formából belénk. Azután a magasabb tantrákban ön-átalakítás történik, melynek során isteni

formává alakulunk, hogy még közelebb kerüljünk azokhoz a képességekhez és bölcsességekhez, melyeket a felidézett archetipikus minőség képvisel. Ezt nyugodtan végezhetjük, ha megkaptuk a beavatást, a vizualizációt és az instrukciót hozzá. Valamivel titkosabb szint a belső jógagyakorlatok szintje, amit tibetiül cá lung néven ismerünk. Ha nem eléggé jól ismered a gyakorlatokat, kárt okozhatsz magadban mind fizikailag, mind pszichikai energiád keringési rendszerében, mint amilyen a kundalíni. Ámbár nincs semmiféle veszély, ha megkaptad a megfelelő instrukciókat és azok szerint haladsz, de ezt például nem lehet pusztán könyvekből megtanulni. Igaz, hogy a hatha jóga is ebből a hagyományból nőtt ki, de kiragadták eredeti spirituális környezetéből, és itt nyugaton főként fogyókúraként alkalmazzák. Lehet, hogy jobban érzed magad tőle és tényleg fogysz is, de magasabb spirituális célja van a hatha jógának és más

jógáknak is, amelyeket megtartottak ezoterikus formában azok számára, akiket megfelelően beavattak és instrukciókkal elláttak. A gyakorlatok egy másik fajtáját is meglehetősen titokban tartották: a védelmezők gyakorlatát. Természetesen a modern tudomány el tudja fogadni a jógát, mivel visszaigazolást tud nyerni a testen végzett energiamérésekkel, még a kundalíni pszichikus hőjét is mérni tudják, valamint kiderítették azt is, hogy a meditációs gyakorlat aktiválja az agy bizonyos részeit és ezzel gyógyító folyamatok indulnak el. 43 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Ám amikor a természeti szellemek és más nem látható lények témája kerül elő, az már elfogadhatatlan a nyugati kozmológiában immár 4OO éve. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy más, általunk, emberi lények által nem tapasztalt létsíkok nem léteznek, a tibetiek szerint a természet telis-tele van szellemlényekkel. Amikor

a buddhizmus Tibetbe érkezett, ezeket a természeti szellemlényeket megszelídítették, és így magasabb szellemi tanítások védelmezőivé váltak. Ha a kereszténység hasonló módon járt volna el, tehát a régi pogány isteneket és szellemeket a keresztény tanítás védelmezésére térítették volna meg, megtartva őket az angyalokénál alacsonyabb, de az embereknél magasabb szinten, akkor még ma is láthatóan aktívabbak lennének itt Európában is. Valójában néhol még mindig aktívak, például Írországban a régi pogány isteneket angyalokként ismerték el, akik leereszkedtek a mennyből, de mivel csak részben voltak lázadók, csak a Föld szintjéig estek, nem egészen a pokolig, ahol Lucifer és a többi lázadó angyal lakozik. Itt maradtak a Földön, a hegyekben laktak, és készek maradtak válaszolni az emberek által tett felajánlásokra, ahogyan nagyanyám mesélte. Sokkal tehetségesebbek az embereknél olyan ügyekben, mint például a

megfelelő időben érkező eső előidézése, jó termés létrehozása, vagy a kiváló whisky készítése. Egészen a közelmúltig olyan lények, mint Dana istennő, meglehetősen aktívak voltak Írországban. Ám amikor az angolok megérkeztek, ezt a szellem-világot nem találták használhatónak, így manapság nem lehet velük gyakran találkozni. Ez persze nem jelenti azt, hogy kevésbé valóságosak. Létezik tehát egy folyamat, melynek révén harmonikus kapcsolatot lehet létrehozni az embervilág létsíkja és a természeti környezet szellemlényeinek létsíkja között. Ez a folyamat a természet iránti ökológiai hozzáállást fejleszti, mivel megszemélyesedik, és így párbeszédet kezdhetünk vele. Ez nagyon fontos a tibeti buddhizmusban is, de általában ez az, amit rendkívül titokban tartottak, és a lámák nem nagyon beszélnek róla nyugaton sem, de a gyakorlatokat azért elvégzik saját maguk részére. Tehát ez a titkosság másik területe A

harmadikat a Dzogcsen tanítások szintjén találjuk. Ez titkos volt Tibetben számos ok miatt Az első ezek közül az, hogy csak azután kapott a gyakorló ebben a témában tanítást, ha már elvégezte és megvalósította a tantrikus transzformációs gyakorlatok valamelyikét, amit szádaná-nak hívnak. A szádana gyakorlata révén a gyakorló belép a kontempláció, vagy szamádhi állapotába, és tapasztalatot szerez. Ez azonban csak akkor érvényes, ha a Dzogcsent a Tantra összefüggésében adják át, amikor is követni kell a beavatás útját. A Dzogcsent azonban külön is lehet gyakorolni, amikor nem a beavatás révén jutunk el a gyakorlatig, hanem a tudatunk természetébe való közvetlen bevezetés által. A Tantra rendszerében, ahogy azt mi nyugaton ismerjük, van előkészítő gyakorlat, vagy ngöndro, amely a százezer leborulással kezdődik, vannak gyakorlatok az elhomályosulások megtisztítására, jó karma gyűjtésére, és aztán a guru-jóga

felépítésére, ami általában eléggé szektás természetű. A ngöndro, vagy előkészítő gyakorlat a tantrikus rendszer sajátja, nem a Dzogcsené. 44 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István A Dzogcsen más előkészítő gyakorlatot használ, melyet rushen-nek hívunk. Ez a rushen készít fel a közvetlen bevezetésre. Az egyetlen út a tudat természetének megismeréséhez a tudaton keresztül vezet. Ezért először ki kell deríteni, mi is a tudat Ezen gyakorlatok során szembesülünk saját tudatunkkal. Ez olyan, mintha szembenéznénk magunkkal a tükörben Ez az előkészület szükséges a Dzogcsenben. A közvetlen bevezetés során felmutatnak neked valamit, aminek előtte nem voltál tudatában. A tudat természete mindig jelen van, akár feismered, akár nem. Olyan, mint a nap az égen Mindig ott van, ha nem lenne, semmit sem láthatnánk. A tudat természete nélkül a világon semminek sem lehetnénk tudatában, nem lenne

tudatosság sehol sem az univerzumban. Ha a Szutra rendszerében fogalmazunk, buddha-természetről beszélünk, ám a Dzogcsenben azt mondjuk, szemnyi, vagyis a tudat természete. Hol van a buddha-természet azonnali tapasztalásunk vonatkozásában? Ott van, ahol a tudat természete, azaz az éber tudatosság képességeként. Ezt különösen a közvetlen bevezetés viszonylatában különböző példák illusztrálják: a tudat természete olyan, mint a tükör, és a tükörnek megvan az a képessége, hogy mindent tükröz, amit elé tesznek, legyen az szép vagy csúnya, jó vagy rossz, világos vagy sötét. Bármit tesznek is elé, bármit tükrözzön is vissza, semmilyen módon nem változtatja meg a saját tükör-természetét. Ugyanígy működik a tudat természete is, bárminek tudatába kerül, ami felmerül a tudatban ebben az életben, vagy bármelyik másikban. Ám ezek a jelenségek semmiféleképpen nem módosítják vagy változtatják meg a buddha-természetet,

vagyis a tudat természetét. Ebben a közvetlen bevezetésben mindenféle példázattal élnek, mivel ha nem tennék, sokféle félreértés merülhetne fel. Mégis, ha gyakorolni kezdjük, nem lehetnek olyan veszélyes következményei, mint a rosszul végzett belső jógának, a cá-lungnak, vagy mint a helytelenül alkalmazott védelmező gyakorlatoknak. Inkább csak annyi történik, hogy félreértésünk miatt nem értjük meg, miről beszél a Dzogcsen. A Dzogcsen nem egy megváltoztatott tudatállapot csupán, mint ahogy az a sámánizmusban jelen van, vagy mint erős alkoholizálás vagy hasis-szívás után érzünk. Ezek mind tapasztalások Lehet, hogy jól felszökik az adrenalin-szintünk motorozás után, de ez nem hasonlítható a Dzogcsen kontemplációhoz, vagy ahhoz, amit a tudat természetén értünk. A tudat természete mindezen tapasztalatok fölött van, és mindegyikük csak a vele való összefüggésben jelenhet meg, matrix számukra, ugyanúgy, mint ahogy a

tükör is fölötte áll minden tükröződésnek, amely benne megjelenik. Az egyetlen veszély a Dzogcsenben, hogy félreértjük, és hamis elképzelések alapján indokoljuk vele a társadalomban mutatott otromba magatartásunkat. Amikor azt mondjuk, a tudat természete fölötte áll az ok-okozat, a karma törvényének, akkor ez nem azt jelenti, hogy ürügyként használható a kábítószerezéshez, vagy ahhoz, hogy felelőtlenül és gorombán viselkedjünk, mivel nem mentesülünk a karmától pusztán azzal, hogy azt gondoljuk, Dzogcsent gyakorlunk. Például, ha valaki azt mondja: "Ó, én Dzogcsengyakorló vagyok és a tudat természetében időzöm az idő nagy részében", akkor biztosra vehetjük, hogy nem a tudat természetében van, mivel gondolkodik és szóvá is teszi azt. A gondolkodás, a fecsegés a tudat funkciói, és nem a tudat természetéé. Az egyetlen mód, hogy a tudat természetébe jussunk, a kontempláció gyakorlata, ami a tudat funkciói

fölé visz minket. Ha a tudat természetében időzünk, azaz a tükör a létmódunk és a kontempláció állapotában vagyunk, csupán akkor mentesülünk a karmától. Máskülönben bármit csinálunk, mindennapi életünkben karmát generálunk, még akkor is, ha azt képzeljük, Dzogcsengyakorlók vagyunk. Amikor gondolkozunk felőle, nem vagyunk a Dzogcsenben, hanem csupán az illúzióink és a gondolataink tartanak fogva minket. 45 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Tehát igencsak lehetséges, hogy téves az elképzelésünk a Dzogcsenről, visszaélünk a használatával, például úgy, hogy rossz magatartáshoz ürügyül, vagy pénzszerzésre használjuk, mint az Egyesült Államokban, ahol a Dzogcsent ugyanúgy kiárusítják, mint minden mást. H.T: Amikor Őszentsége, a XIV Dalai Láma legutóbb Magyarországra látogatott, egy tanítás során azt mondta, hogy nekünk magyaroknak meg kell találnunk a magyar buddhizmust.

A buddhimus képes különböző spirituális elemeket asszimilálni és nekünk magyaroknak is megvan a magunk spiritualitása. Vajon ebben az irányban érdemes fejlődnünk? J.MR: Ha a buddhizmusról történeti szempontból beszélünk, akkor a történet 25OO évvel ezelőtt kezdődött Sakjamuni Buddhával Észak-Indiában, és ebben a kultúrában létezett évszázadokon át. Aztán később erről a behatárolt területről eljutott Dél-Indiába, aztán északnyugatra az irániul beszélő népekhez Közép-Ázsiába, később Tibetbe, ennek előtte pedig Kínába és Japánba. A buddhizmus bárhol is jelent meg, összeolvadt a helyi kultúrával és azt a formáját alakította ki, amely harmóniában volt az ott lévő kulturális körülményekkel. Ugyanez történt nyugaton. A nyugatiak nyugatiak, a magyarok magyarok, és nem vagyunk tibetiek. Ha a tibeti buddhizmus érdekel bennünket, akkor csak a tibeti buddhizmust tartjuk érvényesnek pédául a kínai vagy a japán

buddhizmus ellenében. Ám nem kéne korlátozódni csupán a tibeti buddhizmusra. A Zen buddhizmus is nagyon népszerű lett nyugaton, és ez nagyon hasznos. A Theravada buddhizmus néhány aspektusa, mint a Vipassana meditáció szintén megjelent nyugaton, ugyanúgy, mint a tibeti buddhizmus néhány formája. Azt hiszem, hogy a buddhista hagyományok nagyon jól együtt tudnak működni, és ezek összessége alkotja a buddhizmus egész testét, de mindez együtt nagyon sok, és nem kell mindegyiket követni. Válasszuk azt, ami legjobban működik számunkra, és amivel karmikus kapcsolatunk van! Én például sokat dolgozom a tibeti buddhizmus Nyingmapa, Kagyüpa és Bönpo hagyományaival, bár ugyanúgy tisztelem a Szakjapa és Gelugpa iskolákat is, valamint a Csan és Theraváda buddhizmust, de gyakorlataim túlnyomó része a fent említett három tibeti hagyományból kerül ki. Bárki bármit gyakorol, az nagyszerű, legyen az Zen vagy Vipassana meditáció. Mindenképpen

kiváló Magam részéről a buddhizmus nyitott szemléletére törekszem, amellyel párbeszédet lehet kezdeni más vallásokkal, mint a kereszténység vagy a júdaizmus, és talán a jövőben az iszlám is. Ezzel a szemlélettel az egymás iránti kölcsönös megértésre és tiszteletre tehetünk szert. Igen, a buddhizmus eljutott nyugatra, és integrálódik az itteni társadalmakban, ahogyan ez meg fog történni Magyarországon és másutt is. De azt nem hiszem, hogy nyugaton mindenütt ugyanaz a buddhizmus fog kialakulni. Mondok egy példát A nyugaton megjelenő buddhizmussal Amerikában akkor találkoztam, mikor visszajöttem Indiából, és volt összehasonlítási alapom. Az volt a helyzet, hogy nekem sokkal jobban tetszett az a tibeti buddhizmus, amit a tibetiek Indiában gyakoroltak. Tudnunk kell, hogy az angol ajkú buddhisták Nagy-Britanniában és Amerikában nehézségekkel küzdenek a tibeti buddhizmus néhány sajátsága miatt, és ez protestáns kultúrájukra

vezethető vissza. A római katolikus és az ortodox gyakorlattal ellentétben a protestánsok nem végeznek látványos szertartásokat, hanem többnyire szóval tanítanak. A vasárnapi istentisztelet a szentbeszédre épül A legszakrálisabb tárgy nem Jézus a kereszten, hanem a Biblia, ami egy könyv, szavak. Tehát a protestáns vallás a szóban gyökerezik, nincsenek szobrok, képek, kevés a szertartás. Amikor a tibeti buddhizmus gyakorlatára kerül sor, melyben sok a vizualizáció és a szertartás, a protestánsok számára ez nagyon nehezen dolgozható fel. 46 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István A buddhizmus ezen formája nehezen válik népszerűvé Amerikában és Nagy-Britanniában. Nekik valamiféle protestánsabb buddhizmus lenne megfelelő. Egészen más a helyzet Franciaországban, ahol az emberek katolikus háttérrel és kelta ősökkel rendelkeznek. Még Észak- és Dél-Németország buddhista közösségei között

is tapasztaltam különbségeket. Mikor a buddhizmus teljesen integrálódni fog itt nyugaton, különböző helyeken más és más formát ölt majd. Különbségek lesznek attól függően, milyen speciális gyakorlatok és tanítások állnak közelebb bizonyos kultúrákhoz. Például ha a magyarokhoz a samanisztikus, táltos szellem áll közelebb, ahogyan az angolszászokhoz nem, akkor ez meg fog mutatkozni buddhista gyakorlatukban. Ugyanez történt a régi időkben Kínában és Japánban is, ahol a buddhizmus megannyi arculatát lelhetjük fel. H.T: Hogyan értelmezhetjük Jézus tanításait és személyiségét Dzogcsen megközelítésben? J.MR: Nos, nekem vannak feltevéseim arról, hogy Jézusnak lehettek kapcsolatai az indiai buddhizmussal, nem Palesztínában és nem is Indiába tett látogatás révén. Zsidó források elmondják, hogy Jézus Alexandriába ment, azt pedig más forrásokból tudjuk, hogy egy buddhista uralkodó hétszáz évvel azelőtt buddhista

szerzeteseket delegált a négy nagy nyugati királyhoz, köztük II. Ptolemaioszhoz Egyiptomba Ezek a szerzetesek megérkeztek, és megalapították kolostorukat Alexandriától délre egy tó partján. Bár nincs Buddháról említés a kiterjedt görög anyagban egészen a II. századig, amikor is alexandriai Clement megalapította az első keresztény iskolákat Alexandriában. Ő beszél bizonyos indiai kereskedőkről, akik Buddhát imádják. Ezen kívül korábbi iratokban említenek olyan embereket, akik nőtlenek, kolostorban élnek, gyógyítanak és filozófiát tanítanak. Ez főleg két zsidó író forrásaiból ismert, alexandriai Philontól és a történész Josephustól. Görögül a fent említett szerzeteseket teraputai-nak nevezték, amely szó később a gyógyító jelentést vette fel. Ezekben a korai időkben azonban idegen szónak tűnik a görögben, nincs görög gyökere és gyaníthatóan az indiai Theravada szóból származik. Úgy gondolom, hogy a

gyógyító és filozófiát tanító nőtlen szerzetesek közösségét indiai buddhisták hozták létre, és teraputai-nak hívták őket. Szoros kapcsolatban voltak Alexandria zsidó közösségeivel, akik szintén külföldiek voltak, és nyitottak különböző eszmékre, mivel a júdaizmus akkoriban sokkal szélesebb hitéleti és gyakorlási spektrummal rendelkezett, mint manapság. Tehát sokféle hatás keveredhetett a zsidó közösségekben Alexandriában. Énok első könyvét Krisztus előtt írták, és utalnak rá az Új-Testamentumban is. Ez a könyv egyébként a legértékesebb az összes holt-tengeri tekercs közül. Tudjuk, hogy Jézus ismerte ezt a könyvet. 47 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Ez a könyv mutatja a legtöbb buddhista jellegzetességet a zsidó szentiratok közül, mivel a megvilágosodás története. Egy ősi királyról, Énokról szól, aki a mennyekbe emelkedik és eléri a megvilágosodást,

megvilágosodott lénnyé válik, olyanná, akik az angyalok fölött helyezkednek el. Lehet, hogy ez az énoki vonal volt a kapcsolódási pont az Alexandriában élő indiai buddhisták és zsidók között. Ezután nézzük Jézus tényleges tanításait, amelyek a bölcsesség szavai. Nem a későbbi keresztény egyház Jézusát, hanem Jézust, a bölcsesség-tanítót, aki azt tanítja, hogyan éljünk ezen a világon, hogy megvalósítsuk földi királyságát mindennapi életünkben. Jézus sok példabeszéde a bölcsesség-hagyományhoz tartozik, és nagyon hasonló Buddha beszédeihez a Dhammapádá-ban. Ez a Jézus a bölcsesség-tanító, nem a Földre alászállt Isten, akit feláldoztak, hogy megszabadítsa a holtakat stb. Ez a tanító Jézus az, aki ámulatba ejt engem. Ezek a példabeszédek az evangéliumok legrégibb részei, és mivel ezeket a tanításokat arameus nyelvből fordították görögre, belevették őket a későbbi evangéliumokba is, amelyeket több

évtizeddel később írtak, mint ahogy Krisztus élt. Sok szoros kapcsolatot látok Jézus eredeti tanításai és Buddha tanításai között. Így nekem nem esik nehezemre úgy beszélni Jézusról, mint bódhiszattváról. Ő valóban a nyugaton tanító bölcsesség-tanítók egyike. H.T: A Dzogcsen tanítások azt mondják, hogy bármi jelenik is meg előttünk, annak végső igazsága a tudat természetében van. A cselekvés pillanatában mi dönti el, hogy a cselekedet saját vagy mások fejlődését szolgálja? J.MR: Akkor, amikor döntést hozunk, gondolkodunk, és nem tartózkodunk a tudat természetében - ez a tudat funkciója. Ennek semmi köze nincs a megvilágosodottsághoz A megvilágosodott lény, mint a Buddha, a tudat természetében időzik folyamatosan, és nem gondolkodik. Megnyilvánulása annak, amit tibetiül jesé-nek hívunk, az őseredeti tudatosságnak, és ezen jese rendelkezik aktivitással. Öt jese, azaz őseredeti tudatosság van a Tantrában és a

Dzogcsenben. Tehát a Buddha, mint megvilágosodott lény nem hoz döntéseket. A Buddha pontosan és világosan tudja, mi történik és tudatossága, ami egyben aktivitása, nem más, mint teljes együttérzés. Nem vagyunk a megvilágosodás állapotában, ezért kissé vezetésre, vizsgálódásra, pradzsnyára azaz megkülönböztető bölcsességre van szükségünk, hogy lássuk, mire megy ki a tett. Nos, ha megkérdezed, ki, vagy mi hozza a döntést, a válaszhoz leülsz, meditálsz, megkeresed ezt a tudatot, mely tudatos, megkeresed a döntéshozót. Mit találsz? Ez az a kérdés, amit a Dzogcsen felvet. H.T: Hogyan tud a spirituális ösvényt - különösen a Dzogcsent követő - gyakorló társadalomban létezni, ha nem mond le a világról és nem távozik fizikailag is? Könnyen antiszociális személyiséggé válhat. 48 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István J.MR: Itt kategóriákat kell újból tisztázni Említettük már,

hogy a tanításnak három szintje van: Szutra, Tantra és Dzogcsen. A lemondás a Szutra tanításaihoz tartozik A szerzetes fogadalmai, felszentelése a Szutra rendszer része és módszere. A lemondás lényege: eltávozni a világból, föladni a vágyakat, a ragaszkodást, a negatív érzelmeket, az egóhoz való ragaszkodást stb. Ez egy érvényes spirituális módszer A Dzogcsenben nincs miről lemondani és nincsenek korlátai. Használhatja a Szutra rendszer bármelyik módszerét, bármilyen meditációt. Dzogcsen-gyakorlóként lehetsz szerzetes vagy nem Nem tartozik a lényeghez A szerzetes életformája a Szutra rendszerhez tartozik, nem a Dzogcsen lényegéhez. A Dzogcsen nem kéri tőled, hogy hagyd el a világot. A Tantra módszere megint más. A Tantra az energia dimenziójával dolgozik A transzformáció útja. Energia-dimenziónk egyik aspektusa a víziónk A Tantrában a víziónkat alakítjuk át folyamatosan, azt, ahogyan a világot tekintjük. Átalakítjuk

tisztátalan karmikus víziónkat, ami az, ahogyan a világ számunkra elhomályosult, közönséges érző lények számára megjelenik, a tudat tiszta archetípusaivá, tiszta vízióvá, ahol a világot fenséges mandalának, az élőlényeket pedig megvilágosodott lényeknek látjuk. Ez a transzformációs energia és az átalakítás módszere, de nem a Dzogcsené. Ahhoz, hogy Dzogcsent gyakoroljunk, nem kell visszavonulni, elhagyni a világot. Megteheted, ha hasznosnak találod, de ha nem, nem szükséges. Más oldalról tekintve nem szükséges kifinomult tantrikus szertartásokat és vizualizációkat végezni, csak ha hasznosnak találod. A Dzogcsen nem fokozatos út, ahol lépésről lépésre lehet csak haladni Nem olyan, mint az állami iskolarendszer, ahol minden osztályt ki kell járni, egyiket a másik után, és végül a 12. osztály elvégzése után végre Dzogcsent gyakorolhatsz Nem így megy, és nem is így tanítják. Amikor a Dzogcsent tanítják, akkor

rögtön elmondják a lényegét, legmagasabb princípiumait. Ha a hallgatóság nem érti meg, mivel még nem érte el a spirituális érettség és fejlődés megfelelő szintjét, akkor lejjebb viszik egy szinttel. Az évek során a mester újra és újra lejjebb viszi szükség szerint, míg végül mindenki leborulásokat végez. Még nem értek meg a megértéshez. Nem mindenki egyforma Mindegyikünknek megvan a személyes karmikus öröksége és megértése, ami előző életek révén alakult ki. Nem ugyanarról a szintről indulunk Néhány ember számára szerzetessé vagy szerzetesnővé válni igen hasznos, sőt szükséges lehet, mások számára egyáltalán nem. Mindegyikünknek meg kell találnia, hol tart a spirituális folyamatban. Lehet erős egód, és mondhatod, hogy természetesen fejlett spirituális személy vagy, és a csúcson, a Dzogcsennel és Mahámudrával kezded. Nos, hamarosan rájössz, nincs meg a kapacitásod hozzá. Szívod a szert, mint a drogot,

de tönkreteszed magad, és még csak nem is jössz rá, míg a bardó-ba nem jutsz, akkor pedig túl késő a hiba kijavításához. Tehát a Dzogcsen-gyakorló részére egy szabály létezik: tudatosnak lenni és nem szétszóródni. Minden helyzetben azt tedd, ami megfelelő, és tégy meg minden tőled telhetőt. A körülmények oly változóak, hogy lehetetlenség szabályt hozni arra, mit tégy, mit ne tégy. Tökéletesen tudatában kell lenned, hogyan alakulnak ki a helyzetek, aztán dolgoznod kell velük. 49 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Így tehát a Dzogcsen-gyakorlónak nem kell a lemondás vagy a vízió átalakításának gyakorlatát végezni. Ez az, amiért a Dzogcsenben nyitott szemmel meditálunk, ugyanakkor tantrikus gyakorlat közben lecsukjuk a szemünket, mivel úgy könnyebb vizualizálni. Bármi jelenik is meg a Dzogcsenben, az nem más, mint a tudat természetének saját természete, tökéletesen megfelelő,

ön-tökéletes. Nem kell megváltoztatnunk, csupán tudatában maradnunk és együttműködnünk vele. Ha tudatossággal együttműködünk vele, bármi kel fel, magától megszabadul. Ahelyett, hogy elnyomnánk vagy elutasítanánk valamit, rossznak minősítve, ahelyett, hogy ellenszert alkalmaznánk, ahogy ezt a szutrikus meditációban tesszük, ahelyett, hogy fognánk ezt az energiát és istenséggé alakítanánk, mint a tantrikus meditációban, a Dzogcsenben a módszer az ön-felszabadítás. Bármi merül fel, tökéletesen rendben van, ahogy van, csupán lazítanunk kell. Ha nem teszünk ellene semmit, nem gondolunk rá, nem ítéljük jónak vagy rossznak, hagyjuk, hogy legyen a maga dimenziójában, felszabadítja önmagát, visszaolvad a tudat természetének hatalmas nyitott terébe, ugyanúgy, ahogy a felhők is feloszlanak a hatalmas tiszta égbolton, és láthatjuk a napot és a kék eget. Mindezt megtapasztalhatjuk, de nem juthatunk hozzá magyarázatok, illetve

könyvek olvasása által. Ezért magától titkos a Dzogcsen Még akkor is az, ha kiterjedt és bő magyarázatot kapsz felőle, az még nem tapasztalat, így ha nem tapasztalod meg a Rigpát, ha nem tapasztalod meg a tudat természetét, nem tudod, mi az, így minden más csak blabla, sok-sok felesleges szó és fogalom marad. A Dzogcsen a fogalmak és a szavak fölött áll A másik ok, ami miatt a Dzogcsen titkos volt Tibetben, a kontempláció állapota, azaz a Dzogcsen, mely az ok-okozat, a karma fölött áll. Az a mód, ahogy a tudatunk általában működik, az karma, ok és okozat. Ugyanúgy, ahogy a tükör a különböző tükörképek fölött áll, a tudat természete, ami a Dzogcsen, a Nagy Tökéletesség igazi jelentése szintén fölötte áll az ok-okozat, a karma törvényének. Ha a tudat természetében, megvilágosodott Buddhatermészetedben tartózkodsz, fölébe kerülsz az időnek és történésnek, a karmának és az okozatiságnak. Ám abban a pillanatban,

mikor a tudatba visszaesel, újra a történetbe és az időbe, karmába és okozatiságba érkezel. Ezért mondjuk, hogy a Buddha tevékenysége megvilágosodott tevékenység, nem fogalmakból, döntésekből és ítéletekből származik, hanem a tiszta őseredeti tudatosságból. Ez a tudatosság nem passzív, hanem aktív, nincs különbség a Buddha éber tudatossága és cselekvése között. Azért is titkos volt a Dzogcsen Tibetben, mert aláásta az okozatiság konvencionális felfogását, amely fenntartja a társadalom hatalmi struktúráját. Így a királyok nem akarják, hogy ismerjük a Dzogcsent, mivel ha valóban ismerjük és tapasztaljuk a Rigpát és a kontemplációt, nem vesszük többé komolyan a király hatalmát. Ezért ők szívesebben látnak bennünket feltételekhez kötött lényeknek a szamszárában, ami manapság azt jelenti, kedves kicsi fogyasztó maradsz, aki mindent megvesz, amit a televízió vagy a bevásárlóközpont reklámoz. Ezért akarják

most is, hogy a Dzogcsen titkos maradjon Ha tényleg megismered a Rigpát tapasztalatból, nem veszed a televíziót sem többé olyan komolyan. H.T: A tudat működése nyilván a világ sok más helyén is érdekelte az embereket Léteznek-e még olyan tanítások szerte a világon amelyek a tudat természetével foglalkoznak, hasonlóan a Dzogcsenhez? 50 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István J.MR: Igen Például, ha a Szutra, Tantra és Upadésa hármas rendszerét vesszük, ahol az Upadésa titkos szóbeli instrukciót jelent, tibeti összefüggésben a Dzogcsent és a Mahámudrát foglalja magába. A Dzogcsen Tibetben a két régi iskolától a Nyingmapa és a Bön hagyományból származik. Mindkét esetben ugyanarról a Dzogcsenről van szó A bönpo iskola szerint a Dzogcsen Közép-Ázsiából ered. Az új Tantra rendszerben a XI. századtól a Szakjapa és a Gelugpa iskolák Mahámudrát tanítanak. A Mahámudrá felfogása teljesen

megegyezett a Dzogcsen szemd-ével, mivel mindkét esetben beszélnek a négy kontemplációról, a négy jógáról stb. Ez Gampópa Mahámudrája. Létezik egy másik Mahámudrá is, amely szigorúan tantrikus, először transzformációs gyakorlatot kell végezni, feloszlatni a vizualizációt, hogy a kontempláció állapotába érjünk. Gampópa Mahámudrájában és Dzogcsenében ez nem szükséges, csak akkor, ha hasznosnak találod. A Szutra hagyományban a Zent mint Upadésát tanítják. A legfontosabb különbség a Zen vagy Csan és a Dzogcsen között, hogy bár mindegyik ugyanarról a sunjatá-ról vagy ürességről beszél, de a Dzogcsen még nagy hangsúlyt fektet a tiszta világosságra is. Erről a Zen nem beszél, de biztos vagyok benne, hogy Zen-gyakorlók is megtapsztalják a tiszta világosságot. A Vipassana meditáció gyakorlata burmai hagyomány, és szintén Upadésa abból a szempontból, hogy hangsúlyos a szmrti vagy figyelmes jelenlét, a samata vagy

elnyugtatott tudat és a Vipassana vagy átható belátás. Mindez nagyon hasonló ahhoz a módhoz, ahogy a Dzogcsenben és a Mahámudrában mutatjuk be a gyakorlatokat. Ha a buddhista hagyományon kívül tekintünk, találunk olyan hindu tanítókat, mint Mahásrí, aki nagyon közel áll a Dzogcsenhez atmavicsara módszerével. Krisnamurti, akivel volt szerencsém Delhiben találkozni évekkel ezelőtt, valójában Dzogcsent tanított. De találhatunk párhuzamokat a kasmíri Saivizmusban a hindu Tantrában és a kínai Taoizmusban is. Ha nyugaton vizsgálódunk, sokan kutatják Eckhart mester, a híres misztikus munkáját. Az Egyesült Államokban pedig egyre bővül azok köre, akik Plotinos misztikus filozófiáját tanulmányozzák, és sok párhuzamot találnak tanításaiban a Dzogcsennel és a Madhjamaka filozófiával. Plotinos egyiptomi volt, és ugyanúgy, mint Jézusnak, lehettek történelmi kapcsolatai a buddhizmussal. Tanítójának, Amonius Sakka-nak indiai tanítói

voltak, akik valószínűleg buddhisták lehettek. Plotinos nagyon szeretett volna eljutni Indiába, hogy folytassa tanulmányait. Ezzel a szándékkal csatlakozott a római sereghez, de nem járt sikerrel, mert a sereg elvesztette a háborút, így Plotinos sohasem jutott el Indiába. Rómába ment, és ott tanított Még különösebb egy buddhista szerzetes felfedezése, aki Ausztráliában antropológiát tanult, és kutatást végzett bennszülött ausztráliai törzsek körében, kinn a sivatagban. Pontosan olyan vízió-gyakorlatokat talált hagyományukban, mint amilyeneket a tibeti Dzogcsen Tögál tartalmaz, ami pedig nem lehet csupán samanisztikus megközelítés. A fent említett gyakorlatokat nem nevezik Dzogcsennek, de megközelítésük nagyon hasonló lehet a világ más-más részeiben, illetve különböző történelmi időkben. H.T: Köszönöm a beszélgetést 51 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István A következőben Buddha

tanítása következik, aki Névtelen Szellemként adott mediális közléseket: JÉZUS ÉS A KÉT LATOR Kérdés: Kedves Vezetőnk! Az evangélium szövege szerint annál a tragikus jelenetnél, amikor az Úr Jézus Krisztust keresztre feszítik, a Vele együtt fölfeszített két lator közül az egyik megátalkodottan azt követeli az Úrtól, hogy szabadítsa meg Magát is, meg őket is a keresztfáról, míg a másik arra kéri az Urat, hogy emlékezzék meg róla, ha megtér az ő országába. Ennek az utóbbinak az Úr azt mondja: ,,Még ma velem leszesz a Paradicsomban” Kedves Vezetőnk! Emberi felfogásunk előtt különösnek tűnik az, hogy egy gonosztevő egy pillanatnyi megtérés árán egyenesen a Paradicsomba juthasson, másrészt azonban az Úr Jézus szavainak tökéletes igazságában kételkedni nem lehet. Kérlek Téged, szíveskedjél erre az emberi gondolkozás előtt áthidalhatatlannak látszó ellentmondásra világosságot deríteni. Felelet: Amikor ti

arról a bizonyos Paradicsomról hallotok, mindig azokat a legfelsőbb napokat gondoljátok alatta, amelyeket ti a „Szellem, erő, anyag” című kijelentésből ismertek és itt tévedtek el. Mert hiszen ahogyan a „Szellem, erő, anyag” leírásából is tudjátok, a bukás nem hirtelen, hanem fokról-fokra való süllyedés által jutott le a föld színvonaláig. Így tehát a fölemelkedés sem történhet máról holnapra; nem lehet eljutni egyik végletből a másikba hirtelen. (Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a föld is a bukás után azonnal nem a mostani állapotában, nem a mostani szellemi világosságában ébredt fel, hanem bizonyára beláthatjátok, hogy azóta sokat emelkedett értelmileg és finomult érzelmileg.) 1 Azonban vannak a földet körülvevő szférákon olyan szép, kellemes és a léleknek oly nagy boldogságot és örömöt nyújtó helyek és állapotok, amelyek bizony felérnek egy Paradicsommal, különösen egy szenvedő, bűnhődő, a

földről elszabadult szellem számára. Az is tudnivaló, hogy az Úr a földrejövetelével új szférákat nyitott meg és a magasabb világokkal összeköttetést hozott létre. Ennyit előzetes magyarázatképpen. Most azoknak a pillanatoknak válságos hatását akarom a te lelkedben szavakba öltőztetve világossá tenni, amelyeket egy olyan lélek él végig, aki előtt ott van a halál és rettenetes kínok között gyötrődik; olyan ember, aki bár gonoszat cselekedett, akiben sok rossz érzés megvalósult földi életében, de azért a lelke nem volt tökéletesen megvastagodva, elszigetelve, az istenség titkaitól még nem volt végleg eltávolodva. Összehasonlíthatatlan annak a két embernek lelki állapota, akik ott egyforma szenvedésben és egyforma ítéletben várták a véget. Hiszen tudjátok, hogy nem lehet egy bűnnel mindjárt a kárhozatba jutni, sem egy erénnyel azonnal a legmagasabb mennyországba emelkedni, hanem úgy a bűnöknek, mint az erényeknek

ki kell bontakozniuk és az emberi lélekben el kell hatalmasodnia a jónak, vagy pedig egészen meg kell vastagodnia a rossznak, hogy az a jó, vagy az a rossz csakugyan teljesedésbe mehessen rajta. Mert hiszen az ember a jó és a rossz között, amelyben a földön él, folytonos súrlódásnak és ütközésnek van kitéve és egyiknek a hatása sem végeredmény, csak átmeneti állapot. Hiszen különben nem kellene folyton testet öltenie, hanem egyetlen jótett, vagy egyetlen bűn eredményeként az egyiknek azonnal a Paradicsomba, a másiknak pedig a kárhozatba kellene jutnia. 1 Ez a gyönyörű tanítás egy magánülésben jött létre; azért közöljük a feltett kérdést is, mivel enélkül nem lenne teljes, és amivel bizonyára sokan foglalkoztak már ugyanazzal a problémával, amelyet a kérdés kifejez. 52 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Az emberek éppen azért vannak a földre küldve, hogy a jóról meg a

rosszról való fogalmaik teljesen megvilágosodjanak, és szabad akaratukkal csatlakozzanak vagy a jóhoz, vagy a rosszhoz. Aki a jóhoz csatlakozik, annak szakítania kell a rosszal, hogy a lelke felszabaduljon a salaktól; aki pedig a rosszhoz csatlakozik, annak el kell szakadnia a jótól, mert máskülönben a gonosznak is szenvednie kell a jótól. Ennek a célja pedig az, hogy egyetlenegy lélek se okolhassa Istent az ő végzetéért. Tehát egy földi élet alatt nem lehet valaki egészen jóvá, sem egészen rosszá, csak jobbá, vagy rosszabbá aszerint, ahogyan őt az ő vonzódása vezeti, ahogyan a rosszra való hajlandóság, vagy a jóra való hajlandóság mind jobban kialakul a lélekben. Az a bűnös, akit Krisztus egyszer s mindenkorra megjelölt az ő ígéretével, a jó és a rossz közt vergődő léleknek a típusa volt. Benne a jó és a rossz iránt egyaránt ki volt alakulva a vágy egyszerűen azért, mert nem volt helyes fogalma sem a jóról, sem a

rosszról. A másik azonban egészen a rosszhoz pártolt; olyan szellem volt, aki talán egy utolsó testöltését végezte a földön, hogy azután az ő részére egy igen-igen hosszú idő következzék el – talán évszázadok, vagy évezredek – míg majd újból testet ölthet. Mikor az ember utolsó óráit éli és a halál közvetlen közelében érzi magát, akkor a léleknek minden ösztönös életereje fölébred, hogy az életet, mint a cselekvések lehetőségét megtarthassa, vagy legalább az élethez valami hasonló állapotba kerülhessen. Így volt az a szóban levő latorral is. Ez, bár elbukott, bár bűnt-bűnre halmozott, de a lelkéből még nem halt ki a jó és ez a lelkében szunnyadó jó az életösztönnel együtt ébredt fel, amely legelső sorban a megfigyelésben, azután a csodálkozásban ad magáról életjelt. Megfigyeli a társát, aki szitkozódva és átkozódva keresné a menekvést, ha kereshetné. Mivel pedig az elvadult csőcselék a

kereszt alatt így ordítozik és kiabál: „Ha Isten. Fia vagy, szállj alá a keresztről”- .”Másokat megszabadított, magát nem szabadíthatja meg” „Ha ezt meg ezt a csodát meg tudtad csinálni, tégy most csodát magaddal!” - és sokan voltak olyanok is, akik valóban csodát vártak, vagy ahogyan ti most mondanátok, szenzációra voltak éhesek ahelyett, hogy a lelkükben megmozdult volna a részvét és az emberszeretet érzése: ezeket hallván ezek a szenvedésbe mélyen alámerült emberek, hogy ennek az ő sorstársuknak milyen képességei, milyen csodái ismertek a nép előtt, mintegy utolsó szalmaszálba kapaszkodik az ő gondolatuk, hogy ha ez az ember mindezeket meg tudja cselekedni, akkor ők is megmenekülhetnek a haláltól és a szenvedéstől. Egyik átkozódva követeli ezt Tőle, mint az emberiségnek olyan típusa, aki erőszakosan akarja megszerezni a jót, a könnyebbséget, mert még ott az utolsó vergődésében is a gőg, az erőszakosság,

az uralomvágy, az önzés, a parancsolási düh kerekedik felül benne. A másiknak a lelkén végigvonul élete eseményeinek minden emléke; benne volt szeretet is és megbánás, félelem, sőt hit is, azaz az ő lelkében volt jó is, meg rossz is és ki tudja, talán ha ezt a jót ápolták volna benne az emberek, a hozzá közelállók, talán a rossz elhalványult, elcsitult volna a lelkében és a jó talán megerősödve került volna felül. Nem mondom, hogy jó és tökéletes ember lett volna, csak olyan lett volna, mint a többi átlagember. Mert ő csak annyiban különbözött az átlagembertől, hogy az átlagember gonosz vágyai nem válnak tettekké, ő pedig ezeket a vágyakat tettekbe vitte át. Hány ember megcselekedné a rosszat s megfosztaná az ő embertársát az életétől, hogy hozzájuthasson annak anyagi javaihoz, ha nem félne a büntetéstől, amely félelem az emberi lélekben a már sokszor átélt büntetés nyomán keletkezik! Tehát amabban (t. i

az átlagemberben, aki fél) ott élnek a gonosz vágyak, hogy megvalósítsa azokat; de nem mer a cselekvés terére lépni; emez pedig, aki talán még nem szenvedett annyit és nincs a lelkében a büntetések egész sorozatának emléke, enged a vágyaknak, megvalósítja azokat, mert balga értelmével azt hiszi, hogy nekimegy a korlátnak, és legföljebb szétzúzza a fejét és nincs tovább. 53 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Ilyen volt ez a lélek is. Még heves, még kiforratlan a lelki természete, de van benne jó is. Érzései megmozdulnak, és csodálkozva szemléli a mellette némán tűrő és szenvedő Megváltót, aki ahelyett, hogy gonoszul válaszolna a bántalmakra, imádkozik az Őt gúnyolókért és bántalmazókért. És azt gondolja ez a lélek, hogy ennek a némán szenvedőnek bizonyosan van valami láthatatlan, hatalmas erőforrása, melyre támaszkodik, mert lám, sem bosszúállásra nem gondol, sem gonosz

szavakat nem mond, hanem némán tűr, mert bizonyára egy titokzatos hatalomra támaszkodik, amelyről meg van győződve, ahogy az van. Csodálkozva kémleli: hol, merre, miként van az a hatalom, amelyre ez az ő némán tűrő sorstársa támaszkodik? És megjelenik a lelki szeme előtt Isten, a másvilág. Megelevenednek előtte a csodás gyógyításoknak és halott-feltámasztásoknak a legendái. S mikor mindezek felvonulnak a lelki szemei előtt, akkor ez a kétségbeesés végső pontján álló lélek a halál közellétét érezve, mint utolsó lehetőségbe kapaszkodik bele Istenbe. Igen, Isten van! És ebben a pillanatban, amikor a halálhoz egészen közel érzi magát, megbánja bűneit, mert látja, hogy a jó hatalmasabb a rossznál, mert a jónak van egy olyan erőssége, amelyre támaszkodva még a haláltól sem fél, mert a halál az ő részére felszabadulás, megváltás. Lelkében felébred a jobb, a szebb után való vágy, amelyre nézve az élet nem nyújt

számára többé lehetőséget. Az a kétségbe esés, amit a lélek ilyenkor érez, csak azokban a szavakban nyert kifejezést, amelyekkel mintegy végső kétségbeesésben megalázkodva könyörög: „Uram, emlékezzél meg rólam, ha a te országodba mégy.” A lelki szemei előtt megjelenik a másvilág, az a másik világ, amelynek lennie kell; mert honnan venné ez az ember azt a nyugalmat, azt a békességet, és honnan vették volna az ő szidalmazói mindezeket a csodákat, ha azok nem történtek volna meg? És az a lélek hisz, és amikor ezzel a hittel eljut a saját bűnei és tévedései beismeréséhez és leinti a társát azokkal a szavakkal, hogy: „Mi méltán szenvedünk”, ezzel beismeri az ő bűnös voltát és azt, hogy ő csakugyan méltó az ítéletre, mert a rossznak csak ilyen következménye lehet. Lelki szemei előtt annak a bizonyos másik világnak a lehetősége óriási módon kiterjeszkedik és kialakul előtte és már a lelke teljes erejével

hisz. Ha most előtte állna a lehetőség, hogy megjavuljon, ezeken a borzalmakon keresztül bizonyára a javulás útjára térne, de mindennek vége, közvetlen a halál küszöbén áll már. Lelki szemei előtt megjelennek a bűnök, amelyeket ő meg a társa elkövettek és látja, hogy a rossznak csak rossz következménye lehet. És az élet már nem is kívánatos előtte többé, hanem menekülni igyekszik és megalázkodva, kétségbeesve fohászkodik a nála jobbnak felismerthez, hogy vigye őt magával. Ebben a pillanatban megirtózott a bűntől és menekülni igyekszik tőle De jól tudja, hogy bűnei ehhez a testhez vannak hozzákötve, amelyben a halállal küszködik és annak a testnek el kell pusztulnia. És ő nem is akarja ezt már megmenteni, leszámolt az élettel, a testtel és csak a felébredt lelkének kívánt szabadulási helyet, lehetőséget és állapotot: a benne lévő jó akar szabadulni a szenvedtető rossztól. Ennek a lélekben élő jónak, amely

a Jóhoz kapcsolódni vágyott, ígéri az Úr, hogy: „Még ma Velem leszel a Paradicsomban”. Nem a bűnöket elkövetett embernek szól ez az ígéret, aki ott hal meg a keresztfán, hanem annak a léleknek, aki a jóban akar tovább élni; annak a meglévő jónak, amely még a lélekben benne maradt. S valóban, amikor a lélek elhagyja a testet, az ő szenvedéseinek színhelyét, megnyugodott, megpihent és az Úr vezette őt a pihenés és megnyugvás helyére. De nemcsak ennek a léleknek szólt az Úr ígérete, hanem minden léleknek. Mert minden megtérő lélek, akiben nemcsak külső forma szerint megy végbe a megbánás és a bűnök beismerése, hanem igazán a lélek mélyéről szakad fel a menekülési vágy és azért kapaszkodik a Krisztus kegyelmébe, megenyhül a halál pillanatában és minden megtérő lélek az enyhület hazájában ébred fel. Nincs egyetlenegy sem, aki lélekben Krisztushoz fordul, hogy az a gonosznak, vagy a bűn következményeinek a

világában ébredne azonnal öntudatra. Mert 54 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István valakik hisznek Krisztus megmentő erejében és Isten végtelen hatalmában, és lelküket Őrá bízzák, azok meg vannak mentve. Nem mondom ezzel, hogy amikor újra elkövetkezik rájuk nézve a munkálkodás ideje, nem fognak többé ütközéseket szenvedni, vagy hogy nem lesznek a bűneikhez hasonló módon megpróbálva, de az Isten kegyelme, amelyhez hozzátapadtak, ahonnan üdvösségüket várták az ő erőtlenségükben, ahonnan szabadulásukat remélik: megtartja őket, és nem hagyja őket alámerülni. Így minden megtért lélek számára a maga fokozatához mért paradicsomi állapot készen áll az Úrnál. Azt mondtam, hogy a maga fokozatához mért; természetesen, hiszen hogyha valakinek alacsonyfokú a lelki fejlettsége, úgy, hogy még nem volna képes egy tőle igen távol eső jót megismerni, az azt nem is tudja értékelni, de a

hozzá közel eső jót fel tudja fogni az ő értelmével. A jóba bele tud helyezkedni az ő érzelmi világával és azt a maga részére jónak, igaznak és kívánatosnak tartja. Ez az a jó, ez az az enyhülés, ez az a békesség, amely az ő lelkének hasznára van és ez készen áll minden megtérő lélek számára. Hogyha azonban egy ember nem is tud egy jobbról, mint amit ő fel tud fogni, azért az a jobb mégis létezik és az a jobb törvényt tart felette, az a jobb vezeti őt. Ezt nevezik Isten gondviselésének és ez az a nagy titok, amelybe nehezen tud az ember lelke belehelyezkedni. Pedig aki feltétlenül hisz anélkül, hogy tudna, vagy megértené a sokkal nagyobb jót, az Isten jóságát és azért mégis ragaszkodik hozzá, annak ez az isteni jóság készen tartja a megérthető jót és ezen keresztül vezeti őt oda, ahol felfoghatóvá válik számára az addig még nem ismert és fel nem fogott jó. Azért a földi embernek többet ér az, ha azt

mondja: Hiszek Isten végtelen jóságában, örökkévalóságában és kegyelmében. Hasonlíthatatlanul nagyobb érték ez, mint ha azt mondja: tudom ezt és ezt; tudom, hogy ez és ez következik, mert „ez az igazság”, s tudom, hogy ebben lesz részem. Hogyha az ember „tudja”, hogy a halál után a bűneire ilyen meg ilyen megpróbáltatások következnek és nem hiszi azt, hogy az Isten kegyelme ettől megmentheti őt: nem is menti meg, mert az ő hite gyenge, a tudása pedig gyarló, és nagyon vaskos igazságra támaszkodik a maga „tudásában”. Ennél fogva előbb meg kell tapasztalnia ennek a vaskos igazságnak a súlyát, hogy egy szelídebb, enyhébb igazságot feltételezni tudjon, amire őt a szenvedések vezetik rá. Azért jobb hinni, mint tudni! Ha az Isten ad is meggyőződéseket, azokat nem azért adja, hogy a fluidi világot az ember most már lépésről-lépésre kitanulmányozza, hogy a kitaposott úton végig tudjon haladni még az oda nem való

tömeg is, hanem csak azért adja a meggyőződést, hogy a hitét növelje és erősítse, mert a hitével többre megy, mint a tudásával, amely az ő hitét megrögzíti, és hiányos igazságokhoz köti hozzá. Ami ebben a pár szóban le van fektetve, az nagy titok, amelybe az ember az ő „igazságával” bele nem szólhat. Mert a lelki világban nem úgy van, mint az emberek gondolják, hogy ott szabatosan meg van rögzítve a lelkek sorsa! Az Isten kegyelmében nincs semmi sem megrögzítve, hanem a lélek felemelkedése, megbánása, hite olyan erőt és alkalmakat jelent és teremt, amelyeknek hatásait nem lehet paragrafusokkal kiszámítani és lerögzíteni, ahogyan azt az emberi gondolkozás szokta. * Közreadja: Koltai István Forrás: A „NÉVTELEN SZELLEM” KÖZLEMÉNYEI Eszter médium útján – III. kötet 195-203. oldal 55 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István És egy érdekes levelezés okos emberektől: Sípos Ete

Álmos: FONTOS KÉRDÉSEINK TUDOTT VOLNA JÉZUS VÉTKEZNI ? ( A Krisztus kettős természetéről szóló bibliai tanítás) Mai témánk tárgyalásának aktualitását elsősorban a közelgő karácsony ünnepe adja, amikor a világ keresztyénei arra a csodára emlékeznek, amit a János evangéliuma tömören így ad hírül : "Az Ige testté lett" (Ján 1:14.), Pál pedig így fogalmaz: "Isten megjelent testben" (1.Tim 3:16.) Azt már valamennyien tapasztaltuk, hogy Jézus Krisztus testet öltésének egyedülálló csodája a világban sokszor lett gúny tárgyává, vagy a lényeg agyonhallgatásának áldozatává, de azt már kevesebben tudják, hogy a testet öltés csodája, már a keresztyénség első századaitól kezdve különböző tévtanítások céltáblája volt és maradt mind a mai napig. A tévtanítások egy részét nem mindig a rossz szándék motiválta , de a végeredmény mindig a Krisztus-testben keletkezett kár lett. Ezt a

megállapítást érvényesnek tartom arra a tanulmányra is, mely a általam nagyra becsült Reisinger János által szerkesztett JÓ HÍR című bibliai folyóirat 94/2. számában jelent meg Vankó Zsuzsa tollából "Jézus Krisztus a testté lett Isten" címen. Ebben a tanulmányban a szerző elsősorban Jézus Krisztus személyével, testté lételével és az ezzel összefüggő teológiai problémákkal foglalkozik, közelebbről: Krisztus kettős természetével, az eredendő bűnnel, illetve azzal, hogy Krisztus kettős természetének milyen etikai konzekvenciái vannak a keresztyén ember gyakorlati életére nézve. A tanulmány, az első olvasásra logikusnak, sőt biblikusnak tűnik, de csak azok előtt, akik nem jártasak a teologiában. Megítélésünk szerint azonban e tanulmány ellentmondásban van a Biblia vonatkozó tanításaival, és úgy az ősegyházi, mint a reformátori teológiával. 1. Lássuk hát ezután, mit képvisel Vankó Zsuzsa az

említett tanulmányában Azt elismeri ugyan, hogy Jézusban Isten öltött testet, ezért "egyik természete feltétlenül tökéletes, teljesen romlatlan", isteni természet volt. Viszont a Ján1:14-ben olvasható Ígét: ("Az Íge testté lett") úgy értelmezi, hogy Jézus emberi természetét illetően , a bűnbe esett Ádám testét vette magára, vagyis az eredendő bűnt hordozó testet, "az átöröklés vasszabályával, tehát az öröklött bűnre való hajlammal együtt." Majd a következő megállapítást teszi: "Jézusnak tehát két született természete volt : egy szent romlatlan isteni, és egy romlandó, az énközpontúság öröklött hajlamával megterhelt emberi természete." A bűnre való hajlam azonban Jézusban nem fejlődött ki, azaz minden kísértésben meg tudott állni, nem követett el bűnt, és képes volt bűntelenül tökéletessé válni. Vankó arra a következtetésre jut, hogy "Nem születési

adottság volt Jézus tökéletesen igaz élete, hanem jellemfejlődés által érte el ezt a magaslatot". Jézus tehát emberi, romlott természete ellenére igazi hős volt, "isteni természete révén teljes lelkiismereti világosság volt benne: éles értelemmel azonnal átlátta az igazság és a szeretet, valamint a bűn útja közötti különbséget." A szerzőnő, ismertetett következtetéseit az eredendő bűnről vallott sajátos felfogásából vezeti le. 56 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Szerinte az un. eredendő bűn - mely elnevezést vele együtt mi sem tartunk szerencsésnek "öröklött hajlam a bűnre", mely nem más, mint egy lelki születési rendellenesség, "erőtlenség", "betegség", mely "nem egyszerűen Ádám bűnének kihatása. Összes elődeink rontottak vagy javítottak ezen az örökségen aszerint, hogy miként éltek". De ez az örökség "nem

Isten haragját vagy ítéletét hozza ránk, hanem Isten részvétét váltja ki és Őt a megváltó kegyelem cselekedeteire indítja". Az embert nem az eredendő bűn fertőzi meg, hanem az un. személyes bűn, melyet elkövetünk, melynek nyomán kialakulnak az ember bűnös szenvedélyei és kívánságai. Tehát mindezt Jézusra alkalmazva azt mondja, hogy Jézusban megvolt a bűnre való hajlam, az eredendő bűn, de soha nem lett belőle személyes bűn. Az említett tanulmány a Krisztus emberi természetéről mondottakból a keresztyén ember számára is fontos következtetéseket von le, a bűnnel szemben vívott harcát illetően. "ha egészen átadjuk magunkat Isten Lelke vezetésének, ill. együttműködünk vele, akkor isteni természet lesz jelen a Lélek által a mi testünkben is.ameddig ezt tesszük, mi is kikerülhetjük a bűnt, és betölthetjük a törvényt az isteni szeretet kívánalma szerint". Ez a megállapítás viszont nem jelenthet

mást, minthogy a bűnnel szemben vívott harcunkban Jézus a példaképünk! 2. Ezek után vizsgáljuk meg, mit tanít a Biblia és a Biblián alapuló hitvallások az eredendő bűnről. Az eredendő bűn nem az első bűn volt, hanem a bűneset, vagyis az első bűn következménye. Ez a következmény pedig Ádám és Éva természetének megromlása lett Ennek lényegét írja le az 1.Móz 3:7-19 Az emberi természetnek ez a teljes megromlása és elfajultsága olyan mélyreható volt, hogy Ádámnak teste, lelke, gondolkodása, akarata, érzelemvilága totálisan megromlott és Isten haragját vonta magára. Ennek a haragnak súlyos következményeiről is beszámol az 1.Móz 3:16-24 Ádám elvesztette az Édenben még meglevő szabad akaratát, és nem tudott többé eredményesen szembeszállni a bűnnel, sőt ahhoz újra meg újra hozzáadta magát romlott természete miatt. Az "eredendő bűn" elnevezés tehát bizonyos értelemben félrevezető, mert azt sugallja,

hogy itt egy bűnről van szó, a sok bűn között, ezért sokkal inkább, "az emberi természet eredendő romlottságának" kellene neveznünk, ahogy Kálvin is teszi. Ez a romlott tremészet aztán minden egyéb bűnnek szülőanyja lett. További kérdés, hogy ez a bennünk is meglevő romlott természet hogy kerül belénk? Hiszen ez már Ádám gyermekeiben, unokáiban, és minden leszármazottjában megjelent. Erre a tényre utal Isten, amikor azt mondja: "megsokasult az ember gonoszsága földön és szíve gondolatának minden alkotása csak gonosz" (1.Móz 6:5.) De erről beszél Jézus is, amikor így szól:" A szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások." (Máté 15:19) A belénk is átkerült romlott természetről tár elénk fényképet a Szentlélek a Róma 3:9-23-ban is. A Biblia egyértelművé teszi tehát, hogy az Ádám romlott

természete és a miénk között szoros kapcsolat van. De hogy jött létre ez a kapcsolat? - Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy örököltük Ádám megromlott természetét. Ez az öröklés azonban nem genetikai természetű testi öröklés, hanem "beszámíttatás" útján kerül belénk. Sebestyén Jenő, dogmatikájában így fogalmaz : egy "isteni ítélet folytán nekünk is beszámíttatik (tulajdoníttatik) Ádám bűne". Ezt olvashatjuk ki a Róma 5:12-12.verseiből:"miképpen egy ember által jött be a világba a bűn és a bűn által a halál.mert a törvényig volt bűn a világon, a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény" vagy a Róma 5:19-ből: ". Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek." 57 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Ádámra a Biblia ebben az esetben

azért hivatkozik, mert ő az Isten és az ember között kötött szövetségnek feje, s így az emberiség reprezentánsa. Amiből az következik, hogy a felette kimondott ítélet az általa képviseltekre is átszáll. Azaz, minden ember olyan állapotba születik, amilyenben Ádám került a bűneset után. Itt jegyzem meg, hogy ugyanez az isteni rend érvényesül a második Ádámon, Jézus Krisztuson keresztül is, amikor azt olvassuk : "azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek." Azaz: ahogy Ádám romlott természete tulajdoníttatás (imputatio) útján lett a miénk, úgy a megigazulás is tulajdoníttatás által tesz bennünket Isten előtt igazakká. Az Ádám romlott természete már fogantatásunk pillanatától bennünk van, ezért mondja Dávid. "Ímé én vétekben fogantattam és bűnben melengetett engem az anyám" (Zsolt 51:7.) azaz nincs ártatlan ember ezen a világon, csak kárhozatra ítélt A romlott természet (az

eredendő bűn) minden bűn forrása az emberben. Olyan, mint egy hatalmas fa, mely szüntelen rossz gyümölcsöt terem. A romlott természet tehát nem egy "betegség" vagy "gyengeség" az emberben, melyre Isten szánalommal tekint, hanem az un. személyes bűnök gyára, ahonnan hatalmas mennyiségben áramlik ki a mérgezett árú Mi nem azért vagyunk bűnösök, mert vétkezünk. Hanem azért vétkezünk, mert bűnösök vagyunk! (R.CSproul) Romlott természetünk következménye az is, hogy gyengék vagyunk minden, bűn elleni harcban. Erről ír Pál a Róma 8-ban, amikor a "test" gondolatáról és cselekedeteiről beszél A "test" itt a megromlott természetünket jelenti. "Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen, minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti".(Róma 8:7.) Mint fentebb már említettem, Isten a romlott természettel született emberre nem szánalommal tekint, hanem

haraggal és ítélettel: Róma 1:18, Ef. 2:3, 5Mózes 27:26 Így arra, hogy elkárhozzunk önmagában már elég ok az, hogy romlott természettel születtünk. 3. Az elmondottak után talán máris érzékeljük, milyen képtelenség azt állítani, hogy Jézusban "egy romlandó, az énközpontúság öröklött hajlamával megterhelt emberi természet" volt. Bennünket most az érdekel, hogy ezzel kapcsolatban mit mond Jézusról a Biblia? Zsid. 4:15: "Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, kivéve a bűnt." Ez azt jelenti, hogy nem volt meg benne a minden kísértés kapcsolópontja: az eredendő romlott természet. Maga Jézus ezt így mondja: ".jön a világ fejedelme, és énbennem nincsen semmije" (Ján 14:30) Zsid 7:26: "Mert ilyen főpap illet minket, szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elválasztott." Az 1 Péter 1:19 Jézust "hibátlan és

szeplőtlen" Báránynak nevezi A Máté 3:17-ben olvassuk, hogy a testté lett Jézusban az Atya "gyönyörködik". Hogyan gyönyörködhetne a szent Isten egy olyan személyben, akiben ott van a romlott természet, amely éppen Isten haragját vonja magára? Az 1.Ján 3:5-ben azt mondja a Szentlélek Jézusról: "és Őbenne nincsen bűn" Tehát nem azt mondja, hogy nem követett el bűnt, hanem hogy Jézusban nincs meg a bűnöket termő romlott természet sem. János szóhasználatában az itt szereplő görög szó (hamartia) a romlott természet állapotát jelenti. Hogyan győzhetett volna Jézus minden kísértésben, amikor az eredendően romlott természet egyik velejárója éppen a minden bűnnel és kísértéssel szembeni gyengeség? És hogyan tehetett volna eleget a megváltásban a bűnös emberért, ha Őbenne magában is ott lett volna a bűnös romlandó természet? Hogy a fenti igéket nem értelmezzük félre, hadd említsem meg, hogy az

Kr.u451-ben összehívott kalcedoni zsinat ebben a kérdésben így nyilatkozott. 58 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István "Követvén a szent atyákat , mindnyájan egybehangzóan kinyilvánítjuk, hogy egy és ugyanazon Fiút, ami Urunk Jézus Krisztust valljuk, aki tökéletes az istenségben és tökéletes az emberi létben, aki valósággal Isten és valósággal ember, okos lélekből és testből való, egylényű az Atyával istenség szerint és ugyanő egylényű velünk emberi lét szerint, mindenben hasonló hozzánk, kivéve a bűnt." A 296 és 373 között élt Athanásius nevéhez fűződő híres Athanásius-hitvallás pedig ezt írja: Krisztus "egy pediglen nem az istenségnek testbe való átváltozása által, hanem emberi voltának az Istenbe való felvétele által." A hitvallás ezzel a mondattal zárja ki annak még a gondolatát is, hogy az Istenbe felvétethetne egy romlott természetű lény. 4.

Végül, megkérdezzük: miért olyan fontos számunkra ez a kérdés-kör? Miért fontos nekünk az, hogy Jézus valóságos isteni, és bűn nélküli, emberi természettel rendelkező lény volt? a./ először is a biblikus krisztológia miatt A krisztológia a Jézus Krisztus személyével foglalkozó tan. Arra a kérdésre adja meg a bibliai választ, hogy kicsoda Jézus Krisztus A Szentírás egyértelmű bizonyságtétele Jézusról az, hogy Ő maga Isten (Róma 9:5), a Logos, a felkent Messiás, akiben az istenség teljessége lakozik testileg: Kol. 1:15-19 Ha ezt valljuk, akkor a bűn lehetőségének a gondolata is képtelenség. -Tehát Krisztus nem bűnözhetett volna! Mert ez esetben az Istennek is tudni kellett vétkeznie benne. De Jézusban nem volt meg a bűnre való hajlandóság sem. Amikor azt írja Pál, hogy Isten azt "aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk." (2Kor5:21), kimondja, hogy Jézustól a bűn ismerete (hajlandósága) is idegen volt, s

amikor bűnné tétetett, bírói úton tétetett bűnné. Hozzá a kísértés csak kívülről jöhetett és sohasem belülről. Jézus a bűnnel soha nem birkózott, mert benne nem volt meg a bűnös természet, melynek az a jellemzője, hogy képtelen minden jóra és hajlandó minden rosszra. Ezért hullott porba a Sátán minden kísértése, amivel Jézust megkísértette. Minden kísértésben való győzelme éppen annak a bizonyítéka, hogy az istenségébe felvett emberi természete mentes volt minden romlástól. Az ősegyháztól kezdve napjainkig, minden bibliahű teologia, a krisztológia elleni támadásnak tekinti azt a tanítást, mely Jézusról azt állítja, hogy Benne megvolt az eredendően megromlott emberi természet. b./ másodszor, e téma a biblikus szoteriológia miatt is fontos. A szoteriologia, a Krisztus megváltó művével foglalkozik, az általa elvégzett váltságmű tökéletességével. A megváltásban nagy jelentősége volt Jézus emberré

lételének, hiszen ha az ember vétkezett, akkor az Isten igazsága azt kívánta, hogy az ember vétkéért embernek kellett szenvednie. Aki viszont az ember vétkéért szenvedi el az igazságos isteni büntetést, annak tökéletes embernek kellett lennie, azaz olyannak, akiben sem az eredendő bűn, sem más bűn nem volt. Ha Jézusban benne lett volna az "énközpontúság hajlamával megterhelt emberi természet", akkor önmagáért kellett volna eleget tennie, de nem az összes választottért. Jézus megváltó műve azonban azért volt tökéletes, mert nem volt benne a bűnös emberi természetnek még az árnyéka sem. Ezért mondja a Zsid10:14-ben a Szentlélek: "Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket." Ha Jézusban ott volt az eredendően rossz emberi természet, akkor nem vagyunk megváltva, akkor Jézus csak maga helyett szenvedett. Ezért a Jézus kettős természetéről szóló reformátori tanítás

megtámadása, támadás a bibliai szotériológia ellen is. 59 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István c./ harmadszor, e témakör a megszentelődésre vonatkozó bibliai tanítás miatt fontos Vankó abból az állításból, hogy Jézus isteni természetével győzött a benne meglévő bűnös természet felett, azt a etikai következtetést vonja le, hogy nekünk is így kell birkóznunk a bűnnel, azonban "akkor győzhetünk mi is, ha olyan állandóan és teljesen a mennyei erőre és vezetésre támaszkodunk, mint ahogy Ő tette, ha annyira meghal az én a mi belső emberünkben, annyira levetkőzzük annak minden bűnhöz ragaszkodását, büszkeségét, saját teljesítményre törekvő dicsőség vágyát." Ebben az érvelésben a többször is használt "ha" és "annyira" egyértelműen arra utal, hogy az érvelő szerint Jézus csak példaképe a mi emberi törekvéseinknek, és nem cselekvő alanya!

Lelkesítő szerep jut Neki a megszenteltetés folyamatában, de a főszerep mégis az emberé. A bibliai megszentelődés-tanban ezzel szemben, a főszereplő Jézus , aki "bölcsességül lett nekünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul." (1 Kor 1:30) Számunkra Jézus nem példakép, hanem olyan kegyelem-forrás, akiből szüntelen árad életünkbe a kegyelem, az a "szőlő tőke", akivel olyan kapcsolatra törekszünk, hogy a Benne lévő isteni természet bennünk is megteremhesse a Lélek gyümölcseit. Mi a megszentelődésben tehát a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatra koncentrálunk és nem a bűn elleni birkózásra, melyet természetesen mi is vívunk mindhalálig. Úgy gondoljuk, hogy a megszenteltetés folyamatában is a főszereplő Jézus Krisztus. Sajnos, úgy tűnik, a Vankó-féle tanulmány megszentelődés-tana és a Biblia Szövetség megszentelődés-tana között koncepcionális különbség van és ennek

gyökere a krisztológiai és szotériológiai nézet különbségig nyúlik. Ennek az előadásnak természetesen nem az a célja, hogy bárkit is támadjunk, hanem sokkal inkább szeretnénk hallgatóinkat a Biblia, közelebbről Jézus Krisztus csodálatos isteni személyének és megváltó művének mélyebb megismerésére inspirálni. Elhangzott Budapesten a nagyváradtéri református templomban, 2003.december 14-én Írta és elmondta: Sípos Ete Álmos 60 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Reisinger János A MEGVÁLTÓ TESTTÉLÉTELÉRŐL - Válasz Sipos Ete Álmosnak – Az evangélium, mint tudjuk, jó hírt jelent. Olyan jó hírt, melyre minden embernek szüksége van. Nem olyan ez a jó hír, melyet talán hallani szeretnénk, vagy melyről biztosan állítjuk, hogy szerintünk ez a jó hír. Csak az Isten szerinti jó hír a valóban jó hír Nem létezett és ma sem létezik nagyobb, fontosabb, elementárisabb kérdés, mint

az, valójában mit is hordoz magában és kellőképpen egyértelművé tehető-e a mai ember számára is ez a jó hír. 1990-ben Jó Hír címmel indítottam útjára azt a folyóiratot, mely nem kétséges vagy bizonytalan evangéliumot kíván olvasóinak nyújtani, hanem az egyedül valóságosat, mely Istentől a Biblián keresztül származik. Ennek jegyében közöltem az 1994/2-es számban Vankó Zsuzsa tanulmányát Jézus Krisztus testtélételéről, melyet 2003 decemberében Sipos Ete Álmos református lelkész egyik előadásában tett bírálat tárgyává. Az előadás szövege megjelent az interneten, ezért mint a Jó Hír szerkesztője is itt kell hogy válaszoljak rá. Ha jó pár kérdésben egészen ellentétes is az álláspontunk, nem az udvariasság mondatja mégis velem, hogy örülök Sipos Ete Álmos megszólalásának. Magam már évek óta személyesen fölajánlottam (neki is) a párbeszéd lehetőségét a nem túlságosan nagy számú csoportok

között, mint amilyen a református Biblia-Szövetség, vagy a történelmi adventizmust hirdető Bibliaiskolák Közössége, akiknek tagjai alapelvileg sziklaszilárdan vallják a Biblia Istentől ihletettségét, elszenvedik ezért a "fundamentalizmus" vádját is, melyről ellenfeleink se hiszik, hogy igaz, de megbélyegzésnek nem utolsó fegyver, és hiszünk abban, hogy Isten Igéje kis és nagy kérdésekben egyaránt mérték a kereső emberek számára. A Megváltó testtélétele pedig a legnagyobb kérdések egyike, mely a legszorosabb kapcsolatban áll az értünk hozott isteni áldozattal és annak összes kihatásával. Diákjaimnak szoktam magyarázni röviden: Jézus Krisztus megváltói halálának elfogadása új életet teremt bennünk, mint ahogy a Jézus Krisztus testtélételéről szóló tanítás ebben az új életben segít, hogy meghaljunk a bűnnek és éljünk a folytonos kegyelemben. Így szerez Isten halála bennünk életet, hogy azután

élete az énünknek való meghaláshoz segítsen. Hogyne lenne tehát fontos Jézus testtélételéről beszélnünk. Ha nem egészen úgy, mint egykor képzeltem, valami jól előkészített konferencia keretében, hanem így, az elektronikus hálón: a végeredmény a lényeges, hogy párbeszéd indulhat bibliai keresztények között, miközben a politikai kereszténység párbeszéd nélkül is jól érti egymást, és nagy tömegekhez egyelőre még ma sem az igazi jó hír jut el, mert annak képviselői nem jobbak a Mester egykori tanítványainál, akiket "balgatagoknak és rest szívűeknek" (Lk. 24:25) nevezett Abban a reményben kereslek föl, kedves Álmos, hogy bár neked is barátod Platón, de nagyobb barátod az igazság, vélhetőleg megfontolásra méltónak tartasz minden érvet, melyet a bibliai kútfőből merítek. 1. Vankó Zsuzsa tanulmánya az 1980-as évek közepén készült, csaknem tíz esztendeig terjedt újabb és újabb

"szamizdat"-kiadásokban füzet formájában, mikor a legutolsó példányok is elfogytak, jónak láttam megjelentetését bibliai folyóiratunkban, annál is inkább, mert "az örökkévaló evangélium" (Jel. 14:6) tiszta és világos kifejtésének tartottam és tartom ma is Mivel a tanulmány lépésről lépésre fejti ki a jó hírt, a Biblia és a kereszténység történetének számos alapfogalma kerül reflektorfénybe, így például a bűn és az eredendő bűn, a gyengeség vagy erőtlenség, a velünk született örökség és a felvett szokás, valamint magának a sarx-nak (bűn által megromlott emberi természet) és a sómá-nak (bűntől mentes emberi természet és megdicsőült test) kérdése, Jézus kettős természete, testtélétele. A bibliai etika és antropológia tisztázást igénylő kulcsszavai ezek, melyek azonosítását 61 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Vankó Zsuzsa éppen nemrég

végezte el a kolozsvári Református Teológián megvédett disszertációjában, mely "A boldogság törvénye", "Bibliai etika és antropológia" címmel 2003ban meg is jelent. A fent említett fogalmak közül hadd kezdjem mindjárt a legelsővel, a bűnnel, és a keresztény teológiatörténetben oly sok félreértést okozó eredeti vagy áteredő (eredendő) bűnnel, mert Sipos Ete Álmos érvelésében ezek nagy szerephez jutnak. Nem véletlenül, és ezzel teljesen egyet is tudok érteni. Ha nem látjuk ugyanis, hogy mi a bűn, vagy mit jelent az embernek a bűnben való elveszettsége, akkor aligha vágyakozunk az abból való szabadításra, Szabadítóra, Megváltóra. Olyan kérdés ez, melyet a Biblia alapján a legsürgősebben tisztáznunk kell, elejét véve minden további félreértésnek vagy pontatlanságnak. Az ember állapotának valósága és a helyes önismeret egyaránt ezen a kérdésen és a ráadott válaszon fordul meg. Hogy pontosan

értsék az olvasók, s egyúttal, hogy mi is ellenőrizhetővé tegyük magunkat, először azt mondanám el, hogy előadása nyomán Sipos Ete Álmos hogyan tárja föl ezt a kérdést, annál is inkább, hogy azután az eredeti tanulmány és a magam azzal azonos szerkesztői felfogása is egészen világossá legyen. Sipos Ete Álmos, ha jól értem, az Ádám és Éva által elkövetett bűnről úgy beszél, mintha azt Isten nekünk, az ősszülők utódainak számítaná be. Nem genetikai örökség az eredendő bűn, hanem isteni ítélet folytán számíttatik be nekünk (imputatio). Így aztán elegendő pusztán embernek születnünk, hogy Isten kárhoztató ítéletét vívjuk ki magunknak, romlott természetünk miatt. Ez az eredendő bűn minden személyes bűn melegágya, úgyhogy aki ebben születik, nem tud nem vétkezni. Jézus azért nem születhetett ebben, mert akkor Ő is szükségképpen vétkezett volna. Ezzel szemben mi azt állítjuk, hogy Ádám és Éva

személyes bűne nem mint személyes bűn öröklődik ránk, nem is mint következmény számíttatik be valamilyen isteni végzés által, hanem egészen egyszerűen a személyes vétek meggyengíti az emberi természetet, s így az átöröklés által az ősszülőket követő nemzedékek már nem azt a romlatlan természetet nyerték örökségül, mint ami Isten kezéből egykor kikerült. Ezért valljuk, hogy egy csecsemő vagy kisgyermek ártatlan, de nem romlatlan. Ártatlan, mert egyrészt nem tud még valós állapotáról, másrészt ha tudna is, mit sem képes tenni ellene. Istennek nemcsak szeretetét, de igazságosságát is megkérdőjelezné, ha csak azért rögvest elítélne bennünket, mert embernek merészeltünk születni és nem másnak. A Bibliában nem találunk ilyen tanítást, azt viszont igen, hogy Jézus Krisztus által Zsid. 4:15/a - "nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon" Az öröklött gyengeség és a későbbi,

felnőtt életkorunkban elkövetett bűneik között akkor is óriási a különbség, ha elismerjük, hogy minden ember öröklött gyengesége miatt is esik a személyes bűnökbe, noha - és ezt igen fontos megjegyeznünk - nemcsak ezáltal! Míg Sipos Ete Álmos érvelése azt sugallja, hogy az öröklött gyengeség mindig szükségszerűen vezet személyes bűnhöz, meg kell jegyeznünk, hogy ebből az okfejtésből a legnagyobb és legfontosabb személy maradt ki, és ez maga az Isten. Istennek a Szentlélek által biztosított gondviselése és a kísértésekkel szemben felajánlott ellenereje (Gen 3,15) jó néhány példát hozhat a legkegyetlenebb emberek életéből is, hogy azért nem vétkezik minden várható esetben az ember, mert van segítség, akinek erejét igénybe vehetjük - és Aki hatálytalanítani tudja öröklött természetünk időzített bombáját. Ha valaki soha nem ismerte például - önhibáján kívül - sem Jézust, sem a Bibliát, mégis tehet

jót az életben, mert ha nem utasítja vissza a lelkiismeretén keresztül megszólaló Szentlelket, Őrá hallgatva, mellette döntve, az ő erejével győzelmet arathat önmaga gyengesége és a világ kísértései fölött, jóllehet mindezt keresztény ismeret és tudatos együttműködés nélkül teszi! (Vö. Jak 1:17) 62 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Isten kegyelme így hat ki gyermekkorunktól fogva mindenkire, s hogy Jézus nem vétkezett, az ezzel az isteni segítséggel való tudatos együttműködésnek köszönhette, s nem annak, hogy eleve nem is vétkezhetett volna! Mi nemcsak eredendő gyengeségünk miatt követünk el tehát bűnöket, hanem még inkább az Isten segítségét megvető magatartásunk következtében, melynek elutasítását maga Isten nem véletlenül kéri számon (Gen. 4:6-7,10; Rm 1:18 és sk) Mint bevezetőmben mondtam, nem mindegy, hogy mit nevezünk jó hírnek. Ha azt nevezem jó hírnek, hogy

Isten eleve elítél valami miatt, ami tudatom és akaratom nélkül ment végbe az életemben, mert embernek születtem, de közben felajánlja, ha a Megváltóban hiszek, azt jogilag beszámítja, vagyis mintegy kényszerít Jézus elfogadására: nos, nekem ez több szempontból nem jó hír, sőt, éppen ellenkezőleg, nagyon félelmetes, kegyetlen és rossz hír. Először azért, mert nem tehetek arról, amire nézve felelősségre vonnak, másodszor azért, mert a pusztán jogi megoldás még nem erkölcsi megoldás is egyúttal, harmadszor meg azért, mert a kényszer nem Isten, hanem Sátán fegyvere. Vagy nincs megírva a Bibliában Jer 31, 29-30 - "Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele. Sőt inkább ki-ki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele." Ezék 18,1-4 - "És lőn az Úr szava hozzám, mondván: Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet

szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele? Élek én, ezt mondja az Úr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben. Íme, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; amely lélek vétkezik, annak kell meghalni!" V. Móz 24,16 - "Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért, ki-ki az ő bűnéért haljon meg" továbbá: Zak. 4,6/b - " Seregeknek Ura." Mindezzel azt szeretném jelezni, hogy a bibliai jó hír ebben a tekintetben élesen ellentmond az egyháztörténeti-teológiai jó hírnek, melynek legelső alapkövét Augustinusnak az a mondata rakta le, mely szerint "A keresztségben megbocsáttatik a bűn, nem úgy, hogy megszűnnék, hanem hogy nem számíttatik be". Az egész imputatio-elmélet, melyre tisztelt bírálónk hivatkozik, a Tridentinum talaján áll, s mint ilyen soha

nem lehet a bibliai keresztények hitvallása vagy jó híre. Luther, Kálvin és igazi követőik ez ellen éppen eleget küzdöttek, noha Augustinus hatásától sem ebben, sem más kérdésben teljesen szabadulni nem tudtak. (Különösképpen Kálvin predestináció-tanára gondolhatunk más példaként) De lépjünk tovább. Ha megtisztítjuk a teológia- és egyháztörténet emberi hagyományaitól gondolkodásunkat, miért lenne istenkáromlás azt mondanunk: Jézus azért nem jött egyenesen, csodával határos úton a mennyekből, hanem azért született meg egy földi édesanyától, aki éppoly gyenge, esendő ember volt, mint bárki más asszony, mert Isten gondviselése így akarta ráirányítani a figyelmünket, hogy Jézus ugyanolyan ember is volt, mint mi mindannyian! Az első Róla szóló hír, az ősevangélium már "asszony magvának" nevezte az eljövendő megváltót közvetlenül a bűneset után. Az öröklés vasszabályai Őrá is vonatkoztak! Ha a

nagy kereszténység karácsony táján minden évben valóban elgondolkozik erről a csodáról, hogy nem látja meg ezt az egyszerű igazságot? Azt, hogy Jézus azért jött a mi szintünkre, mert az embert erről a szintről kell felemelni, vagyis itt elérve lehet csak fölemelni! Ismétcsak gondoljuk végig: miféle jó hír lenne az, ha Jézus a mi romlott természetünket nem véve föl, győz a bűn felett? Akkor azt mondhatnánk és jogosan: Könnyű volt Neki! Ezért nem is kellett volna a földre jönnie! Azt e nélkül is tudjuk, hogy Isten minden további nélkül képes legyőzni Sátánt! 63 Nem erővel Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István De a nagy kérdés a bűneset óta ez: tudhat-e gyarló ember győzelmet aratni a rossz fölött?! Miféle jó hír, miféle megváltás Isten győzelme a rossz fölött - a romlott emberi természet, a gyarlóság megkerülésével? De mennyire fényes és igaz evangélium: Rm 8,3 -

"Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivelhogy erőtelen volt a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatta a bűnt a testben." Jézus győzelme a mi győzelmünk is lehet, ha megértjük értünk vállalt küzdelmét, szeretetét és befogadjuk Őt hit által. Ez a legvalódibb jó hír, ez az evangélium 2. Kérdezhetné azonban valaki: Ha elfogadjuk, hogy Jézus esendő emberi természetet vett fel Máriától, ugyanígy belülről élte át a kísértéseket, mint Ádám és utódai a bűnesetet követően, hogyan tudott győzni ott, ahol ezeddig még minden ember elbukott? Szinte hihetetlen, hogy ilyen feltételekkel egyetlen egyszer sem vétkezett! Jézus győzelmének két titkáról is nyilvánvalóan hírt ad a Biblia. Első oka győzelmének az emberi mellett isteni természete volt, vagyis az a kettős természet, melynek mibenlétét most kutatjuk, s melynek egyelőre első, emberi részéről

ejtettünk szót. A második: még ennek az isteni természetnek a folyamatos megerősítésére is szükség volt hitre és imádságra, a Megváltó győzelméhez. Jézusban egyesült a megromlott emberi faj természete és a romolhatatlan isteni természet, jelezve, hogy a megromlott legyőzése csak a romolhatatlan által lehetséges. Mt. 19,25-26 - "Jézus pedig rájuk tekintvén, mondta nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennel együtt minden lehetséges." A mi győzelmünk sem képzelhető el másképp. Ezért olvassuk azt is: II. Pt 1:2-4 - "Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet

részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon." Ha felnőttkori, személyes megtérés, újjászületés által nem fordulunk Istenhez, és nem kapjuk meg Tőle a megígért isteni természetet, Isten hiába tulajdonítja mindenkinek Jézus győzelmét (tulajdonított igazság), ennek a győzelemnek a mi életünkben is valóra kell válnia (részesített igazság). A megtéréssel kezdetét vevő megszentelődés, a Szentlélek általi részesülés Krisztus gyümölcseiből és ajándékaiból az egyedüli biztosíték a hiteles Krisztus-követésre. Jézusnak eleve magával hozott isteni értelme volt, nekünk ez az őszinte megtérés által válik részünkké. I. Kor 2,16/b - "Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van" De sem Neki, sem nekünk nem elegendő ez a győzelemhez, csak a folytonos, állhatatos, kitartó Istennel való együtt járással, hiszen a

test (sarx), vagyis a gyenge ember természet állandó leküzdésére van szükség: Zsid. 5, 7-9 - "Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért, Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet. És tökéletességre jutván, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek." Gal 5,24-25 - "Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk" 64 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Jézus eleve hozta isteni természetét, jóllehet hatalmát nem (Fil. 2,6-8, Zsid 2,14-18, Rm 8,13), az Atyától a Szentlélek által azonban erőt kapott folytonosan megújuló kéréseire (Ésa 50,4-7). Ez a mi utunk is: a

hiteles újjászületés isteni gondolkodásmóddal lát el, ismételt Isten melletti állásfoglalásainkra és kéréseinkre pedig erőt kapunk, (Zsolt. 105, 5; Ef 3, 14-21), hogy Isten kegyelméből Krisztushoz hasonlóan élhessünk. 3. A legfontosabb elvi természetű megjegyzéseim után egy történeti megjegyzést is hadd fűzzek az eddigiekhez, mely a kérdéskör leglényegéhez tartozik. A Jézus Krisztus testtélételéről szóló evangélium teljesen világosan bontakozik ki akkor, ha mindenben magához a Bibliához tartjuk magunkat. Bizonyára csak véletlen elszólás volt Sipos Ete Álmos részéről, hogy Vankó Zsuzsa tanulmányát logikusnak, biblikusnak látszónak nevezte, de csak azok előtt, akik nem ismerik a teológiát. A magunk részéről a teológiai irodalmat olvasó és alakulását nyomon kísérő keresztények vagyunk, azt azonban alapelvileg nem fogadhatjuk el, hogy a teológiát bárki is Isten Szava fölé helyezze. Jézus testtélétele, vagyis

az, hogy "az Ige testté (sarx) lett", némította el Sátán vádjait, aki azt állította, hogy az általa felajánlott életeszme, az önzés a tökéletes és az ember nem tud megfelelni Isten szeretet-törvényének! Jézus testtélételével bizonyságot nyert, hogy - ha küzdelem és szenvedés által, de - a Benne való hit erőt adhat ahhoz, hogy Isten szerint éljünk annak ellenére, hogy romlott örökséget hordozunk magunkban. Jézus testtélétele az evangélium alapköve tehát. Miután legyőzetett, Sátán nagyon jól tudta, hogy ezt az alapot kell támadnia és meghamisítania, és akkor keresztények tömegeit viheti a névleges vallásosságba. Már az őskeresztény korban elindította ezt a célt szolgáló hadjáratát János I. levele - de II Jn 7 is egy villanásnyira - tanúskodik róla I. Jn 4,1-6 - "Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a

világba. Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben (sarx) megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely lélek nem vallja Jézust testben (sarx) megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már. Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van. Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét" Ez a megkülönböztetés máig érvényes. A jó hír veleje, hogy Jézus Krisztus is osztozott velünk a megromlott emberi testben: "az ige testté (sarx) lett", hogy ebből az állapotból hit által, a Szentlélek erejével kiemelhessen

öröklött gyengeségünk és szerzett bűneink hatalmából. Ezért mondhatta: "Te kövess engem" (Jn 21,22/b) Eredendő gyengeségünk nem személyes bűn, de nem is Ádám személyes bűne "beszámítás" (imputatio) által, mint ahogy megigazulásunk sem csupán "tulajdonított", hanem "részesített" isteni igazság: Így adta Isten a legtöbbet, önmagát, és adja most is mindenki számára jellemvonásait a Lélek gyümölcseként (Gal. 5:22) Kívánatos lenne, ha minderről részletesebben, élőszóban, a keresztény jó hírt kereső emberek jelenlétében gondolkodnánk el a jövőben. Ennek érdekében egyébként idézett tanulmánya óta Vankó Zsuzsa átfogó képet adott az eredendő-bűn kérdésről a Sola Scriptura folyóirat 2001/12, 4. számában, valamint idézett disszertációjában, melyeket Sipos Ete Ámos és más érdeklődők szíves figyelmébe ajánlok, a tíz évvel ezelőtti tanulmány kiegészítéseként. A

Jó Hír írógárdája nyitott minden olyan párbeszédre, mely Jézus Krisztus személyében és győzelmében, emberért hozott áldozatában azt a jó hírt kívánja közkinccsé tenni, melyre ma jobban szüksége van az emberiségnek, mint valaha. 65 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Miatyánk Miatyánk ki vagy a mennyekben, harcokban, bűnökben, szennyekben, rád tekint árva világod: a te neved megszenteltessék, a te legszebb neved: Békesség! Jöjjön el a te országod. Véres a földünk, háború van, kezed sujtását sejtjük, uram, s mondjuk, de nyögve, szomorúan, add, hogy mondhassuk könnyebben --: Legyen meg a te akaratod! mint angyalok mondják mennyekben. Előtted uram, a hon java, s hulljon a lomb, csak éljen a fa: de vajon a legkisebb lombot nem őrzi-e atyai gondod? nem leng-e az utolsó fürtön is áldva miképpen mennyekben, azonképpen itt a földön is? Megráztál, nem lehet szörnyebben, már most ami

fánkon megmaradt őrizd meg őszig a bús gallyat: mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és gyermekeinket növeld békére: ha bűn, hogy lábunk ma vérbe csúszik meg: értük az! Bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk ellenünk vétetteknek: a gaz tied, büntetni: mienk csak az, hogy védelmezzük a mieinket! És ne vígy a kísértetbe minket, hogy ártatlanságunk tudatát, mint drága páncélos inget őrizzük meg bár véresen, hogy át ne hasadjon sohasem. Jaj, aki ellenünk mozdul: megvívunk, készen, bármi csatát, de szabadíts meg a gonosztul, mert tiéd az ország, kezedbe tette le sorsát, s te vagy a legnagyobb erősség: ki neveden buzdul, bármennyit küzd és vérez, előbb vagy utóbb övé lesz a hatalom és a dicsőség! (Babits Mihály 1914 Egy bécsi műintézet által kiadott műlaphoz készült.) 66 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Interjú Thomka István szívsebésszel Még egyszer

a Passióról - az orvos szemével Krisztus fizikai halála – avagy „Vészhelyzet” a Golgotán Aztán elindult, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment; követték őt a tanítványok is. Amikor odaért, azt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” Majd mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott: „Atyám! Ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd.” Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei. – Ezt mindig ki szokták hagyni – mondja dr. Thomka István szívsebész – Erről ritkán esik szó, amikor Krisztus szenvedéséről beszélnek. Amikor vércseppeket izzadt a getszemáni kertben. Kínszenvedéseit általában az ostorozástól számítják, pedig szenvedéstörténete az előző este kezdődik, amikor a

rettenetes lelki terhek, és igen, miért szégyelljük kimondani: a félelem miatt vércseppeket izzadt. Ezt egyedül a Lukács evangélium említi, és talán nem véletlenül, hiszen Lukácsról tudjuk, hogy orvos volt, tehát ő az, aki olyan apróságokat is feljegyez, amelyek mások figyelmét elkerülik. Ezt később sokan, sokféleképpen (főként misztikusok) próbálták magyarázni, s inkább jelképnek tartották. A modern orvosi irodalom azonban ismeri ezt a jelenséget: hematidrosisnak nevezik, s egy amerikai szerzőpáros (J. E Holoubek és A. B Holobouk), a lousianai állami egyetemről, 1996-ban közreadott róla egy tanulmányt a Journal Medicin-ben. Az volt a címe, hogy Blood, sweat and fear: A classification of hematidrosis. Vagyis: Vér, verejték és félelem A hematidrosis osztályozása Közönségesen szólva: ahogy lehet vért hányni, úgy lehetséges vért izzadni. Ugye, a magyar nyelvben van is egy ilyen nyelvi fordulat: valaki annyira szenved, hogy

„vért izzad”, és ezt szó szerint lehet érteni. Persze, ez rendkívül ritka klinikai jelenség, az említett cikk szerint is mindössze huszonhat ilyen esetet írtak le a huszadik században. De úgy is mondhatnám: a cikk huszonhat konkrét esetet dolgoz fel. Nem is olyan kevés! – És természetesen van orvosi magyarázata? – Természetesen. Rendkívül erős testi és lelki megterhelésre az izzadságmirigyek kis hajszálerei megrepednek, és a megpattant hajszálérből kilépő vér véresre festi az izzadságcseppet. Ez belátható fiziológiai magyarázat, nem kell misztikus dologra gondolnunk Krisztus esetében sem. Nem zárható ki, hogy Lukács orvosként látott is ilyen jelenséget, tehát feljegyezte, mert pontosan tükrözte Krisztus testi és lelki állapotát. – Ha ma odakerülne egy ismeretlen test ön elé, az elszenvedett sérülésekből meg tudná-e állapítani, hogy pontosan mi történt? – Nagy valószínűséggel. De talán érdekesebb úgy

feltenni a kérdést, hogy a passió-történetből ismert tények, a Jézus Krisztus által elszenvedett sérülések hogyan és miért vezettek a test halálához. Van itt persze egy el nem hanyagolható lélektani momentum, hogy tudniillik mennyire tudta, mi fog vele történni, mennyire készült rá, s ez mennyi gyötrődést okozott neki. Teológiai oldalról nézve tudnunk kell, hogy teljesen tisztában volt sorsával, s nem csak várta, hanem akarta is, hogy beteljesedjék az Írás Mindezt azonban fizikai emberként is meg kellett élnie! A véres izzadságcseppek pontosan mutatják a bensőjében dúló emberfeletti viharokat. De kezdjük akkor az ostorozással Ez önmagában is halálos lehet bárki számára, az ütésszámtól függően a fájdalom és a vérvesztés sokkot idéz elő. Krisztus idejében a zsidó társadalomban az a törvény volt érvényben, hogy negyven korbácsütésnél többre senkit sem volt szabad ítélni. 67 Jézus. Szellemtani előadás

anyag. Összeállította: Karsay István Az akkoriban használt korbács – rövid bőrszálakon csontdarabok vagy vasnehezék – zúzott is, tépett is. Tudjuk, hogy a legegyszerűbb eleséstől is véraláfutás keletkezik a bőr alatt, mivel a testben levő hajszálerek megpattannak. Egy-két véraláfutásnak még nincs jelentősége, de ha sok, ha az egész testet ilyen véraláfutások tarkítják, az már önmagában jelentős vérvesztéshez vezet. Nagyobb eséskor belső sérülések is keletkezhetnek A korbácsolásnál ezzel kezdődik a baj, a bőr alatti vérömlenyekkel. De a harmadik, negyedik, ötödik ütés után a bőr fölhasad, megnyílnak a bőr alatti kiserek is, s azokból ténylegesen vér távozik a szervezetből. Ezek a megkorbácsolt emberek szó szerint vérbe fagynak Nem egy ilyen filmet láttunk, elég csak a Lázadás a Bountyn-ra gondolnunk. A megégett betegek is általában azért halnak meg, mert elveszítik a bőrfelszín nagy részét, s a –

mondjuk így – védőburoktól megfosztott mélyebb szövetekből, felszakadt véredényekből olyan nagy mennyiségű vér és folyadék távozik a szervezetből, amit még a modern orvostudomány sem képes visszapótolni a szükséges idő alatt, s ez keringés-összeomláshoz vezet. Nyilván a tapasztalat tanította meg az embereket arra, hogy hol az a határ, ahol ez az összeomlás a megkorbácsolt ember esetében nem, vagy nem feltétlenül következik be. Így vonták meg a határt a zsidók a negyvenes ütésszámnál. Persze, nem volt elég túlélni magát a megkorbácsolást, hiszen a következő nagy kérdés: a sebgyógyulás. Ha ezek a sebek, amelyek az egész testfelületet borítják, elfertőződnek, akkor a következő halálos veszély az úgynevezett szeptikus sokk, vagyis amikor a sebet elfertőző baktériumok toxinjai megmérgezik a szervezetet. Megbénítják az ereket, az erek a továbbiakban nem képesek megfelelően összehúzódni, kitágulnak az

artériák–vénák, és hiába ver a szív, pumpálja a vért az erekbe, a megbénult, elernyedt érrendszerben nem tud megfelelő vérnyomást fönntartani. A vérnyomás olyan mértékben leesik, hogy leáll a veseműködés, ennek minden súlyos következményével, majd az agy sem kap megfelelő vérellátást. Krisztus esetében erre nem volt idő, hiszen a korbácsolást követően nagyon hamar kivégezték, keresztre feszítették. De szigorúan orvosi szemszögből nézve meg kell állapítanunk, hogy életben maradási esélyei eleve rosszak voltak már a korbácsbüntetés után is. Fejsebei a töviskoszorútól származtak. Ma úgy gondoljuk, hogy ezt a koszorút nem a Linné által leírt „krisztustövisfáról” vett ágakból (Zizyphus Spina Christi) fonták, hiszen az csak a Jordán-völgyében és a Genezáret-tó vidékén honos, Jeruzsálem környékén ellenben nem található fel. Ezért vélik úgy a mai kutatók, hogy a Krisztust kigúnyoló koronát a

tüskés csabafűből (Poterium spinosum) készítették. Ez száraz, tövises bozót, s nem a kezdeti ábrázolások szerinti koszorú, hanem fövegszerű „sapka” volt, amely az egész hajas fejbőrt beborította. Ez Krisztus vérvesztését azért fokozta nagymértékben, mert a fejbőr a vérrel legjobban ellátott területe az emberi testnek. A skalpolásba is azért haltak bele, mert a „fejdíszétől” megfosztott ember rengeteg vért veszített. (Bár meg kell jegyezni, hogy még a legkegyetlenebbnek tartott indiánok között sem dívott az élve skalpolás!) Mindennek orvosi vonatkozásban megvan az az előnye, hogy a fejen – éppen azért, mert olyan jó a vérellátása – a baleseti vagy műtéti sebek sokszor hihetetlenül jól gyógyulnak, szemben mondjuk az alsó végtagokkal, ahol a kevésbé gazdag érhálózat miatt – és ez különösen igaz a ma népbetegségnek számító érszűkület esetében – néha a legkisebb seb gyógyulása is komoly gondot

okozhat. A sebgyógyuláshoz elengedhetetlen a jó vérellátás! Azzal tehát, hogy Krisztus fejébe nyomták a töviskoszorút, további, jelentős vérveszteséget idéztek elő. Nem azon kell csodálkoznunk, hogy nem volt ereje cipelni a keresztet, hanem azon, hogy egyáltalán talpra tudott állni Mire Jézus oda jutott, hogy a keresztet kellett volna vinnie, biztos, hogy a sorozatos testi megpróbáltatások, a fájdalom, vérvesztés következtében szervezete teljesen legyengült, és akkor még nem is beszéltünk arról a pszichés teherről, amely ránehezedett. (A tömeg ellene fordult, gúnyolták, gyalázták, de saját kétségeivel is meg kellett küzdenie, vagy így a pontos: a benne levő bizonyosságot újra és újra meg kellett erősítenie!) 68 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Ebben az állapotban indult el a keresztúton. A középkori ábrázolásokban még úgy látjuk, hogy viszi az egész keresztet, amit mi

latinkeresztnek ismerünk, ezt azonban semmilyen történelmi adat nem támasztja alá, s az evangéliumokra sem igazán lehet hagyatkozni, mert azok sem pontosítják a jelenetet. A gyakorlat az volt, hogy a kereszt függőleges szára (a stipes) eleve ott volt a kivégzés helyszínén, Krisztus esetében a Golgotán, a Koponya-helyen, vagy ahogyan gyakran mondjuk: a Koponyák hegyén. Ez egy iszonyú súlyú, általában három méter magas oszlop. Az elítéltek általában csak a keresztrudat (a patibulumot) cipelték a vállukon, az ítélet részeként. Tudjuk az evangéliumokból, hogy Krisztusnak már ehhez sem volt elég ereje, megbotlott, ezért kellett Cirénei Simonnak átvennie tőle. Amikor kiértek a helyszínre, az elítélt karjait erre a keresztrúdra kötözték vagy szögezték. Ma már közismert, hogy szemben a megszokott ábrázolásokkal, nem a tenyéren ment át a szög, hanem a csuklón. A tenyéren átütött szöget a test súlya kitépte volna Ez

önmagában iszonyú fájdalommal járt, és ezt az elviselhetetlenségig fokozta, amikor az elítéltet felemelték a magasba. A test súlyától megnyúló karban ilyenkor megfeszült az ott vezető legnagyobb ideg, a nervus medianus Borzalmas, lebírhatatlan fájdalom! A patibulumhoz szögezett vagy kötözött elítélt lábait, miután fölemelték a függőleges rúdra, a stipeshez rögzítették, ugyancsak szöggel vagy kötéllel. Hitviták folytak arról, hogy három vagy négy szöggel ütötték-e át Krisztus végtagjait. A nyugati világban elterjedt ábrázolások szerint Krisztus jobb lábát a bal lába elé tették és egy szöggel ütötték át mindkét lábfejét. A keleti ortodox ábrázolásokon viszont egymás mellett látjuk a külön-külön szöggel átütött lábfejeket. A régészek véleménye is megoszlik a tekintetben, hogy miként történt a lábak rögzítése. A közelmúlt ásatásai során olyan szög került napvilágra a korábbi keresztre

feszítések helyén, amely azt valószínűsíti, hogy a lábfejeket a stipes két oldalára helyezték és egyetlen hosszú szöggel rögzítették. Egy kis terpeszállást kell elképzelnünk Rendszerint volt egy kis támasz is a függőleges oszlopon, derék-, illetve fenékmagasságban. Ez, ha úgy tetszik, egy kis könnyebbséget adott az elítéltnek, hiszen meg tudta támasztani magát, valójában azonban csak a szenvedéseit hosszabbította meg és fokozta. Sokat lehetne beszélni magáról a keresztről és a keresztre feszítésről is, de hát nem ez a témánk. A Krisztus utáni első évszázadokban a keresztények nem is ábrázolták Krisztus keresztre feszítését. Jelképük a corpus nélküli kereszt volt. Méltatlannak érezték Isten fiához, hogy kivégzésekor osztoznia kellett a latrok, a rabszolgák megalázó sorsában. Az első feszületek csak azután tűntek fel, hogy Nagy Konstantinus államvallássá tette a kereszténységet, és betiltotta a keresztre

feszítést, mint kivégzési módot. Ezt nem azért tette, hogy csökkentse a halálra ítéltek szenvedését, hanem azért, hogy senki se halhasson olyan halált, mint Jézus Krisztus. A feszületek is nagy változáson mentek keresztül. Krisztust eleinte élőnek ábrázolták a keresztfán – mintegy a halál fölött diadalmaskodva! –, s csak a 13-14. században jelent meg a szenvedő, haldokló, illetve halott Jézus, amely ábázolás azután a reneszánsz művészetében csúcsosodott ki. – A halál oka. Hogy visszatérjünk eredeti témánkra – Megpróbálom képszerűen elmagyarázni. Ha valaki fut a busz után, és nehezen kap levegőt, akkor önkéntelenül is megtámaszkodik. Azért, hogy segítse a légzését Ha a kezei ki vannak feszítve, nem tud megtámaszkodni, a bordaközi izmokat nem tudja a kar erejével segíteni. A légzés iszonyú nagy munka, ezt nem fogjuk föl mindaddig, amíg egészségesek vagyunk. De abban a pillanatban, amikor megbetegszünk –

és ez különösen igaz a szívbetegekre –, akkor mindjárt kiderül! Amikor „kapkodok” a levegő után, minden segítségre szükség van. Megtámaszkodom a kezemmel, hogy megkönnyítsem a légzőizmoknak a mellkast kitágítani, hogy bejöjjön a levegő. És összehúzni, hogy kimenjen a levegő! Mert az sem könnyű mindig, ezt az asztmások tudják a legjobban. Ahhoz is erő kell Ha valakinek a két karja ki van feszítve, akkor nem tudnak működni a légzési segédizmok. 69 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István A légzés iszonyú nehézzé válik. Nem tudja rendesen beszívni a levegőt, és kifújni sem tudja A tüdeje egyre inkább felfúvódik; a bennrekedt, elhasznált levegő helyére képtelen friss levegőt beszívni. – Micsoda perverzió! – Hogyan? – Ez a kivégzési mód. De kétségkívül kellett hozzá élettani ismeret – Ezt különben nem a rómaiak, hanem a perzsák „találták ki”. Minden szakember

azt mondja, hogy ez a legborzalmasabb halálnem. Egy józan ember attól fél a legjobban, hogy megég, gondoljunk a máglyahalálra. Vagy a vízbe fúlás A keresztre feszítést a szakirodalom ezerszer borzalmasabb halálnak mondja. Tehát a perzsák alkalmazták először, s állítólag Nagy Sándor hozta át a nyugati vidékre. Karthágón keresztül jutott el a rómaiakhoz Nos. A légzési nehézség az, amely elindítja a halálhoz vezető folyamatot Jézus esetében pedig hogy egy megostorozott, megkorbácsolt emberről van szó, akinek eleve legyengült a szervezete. Kritikus vérveszteség, a háta csupa seb, ezt a sebes hátát, a „nyers húst” feszítik neki a durva fának. Amikor tehát próbálna segíteni magán, hogy följebb nyomja a testét, s ezzel könnyítse a légzését, ez a friss seb minduntalan föltépődik. Ezt különben már akkor átéli, amikor a korbácsolás után gúnyképpen ráadták a „királyi” palástot, majd letépték róla. A szövet

beleragadt a véres sebbe. Az egész hátán! Hogy fáj nekünk, ha csak egy kis tapaszt letépünk a beszáradt sebről!? Jézusról a köpenyt tépték le, amikor a katonák megosztoztak a ruházatán. Ezzel a háttal feszült tehát neki Jézus Krisztus a keresztfához! Semmit nem tudott segíteni magán. Ha térdét meg tudta volna emelni, s ekként feljebb viszi a testét, az átmenetileg könnyebbséget jelenthetett volna. Amikor ennyire megnehezedik a légzés, akkor rendkívüli mértékben megnő a szív terhelése. Orvosi ridegséggel hangzik, de az a helyzet, hogy ebben az esetben a szív jobb felében megemelkedik a vénás nyomás, s az érpályáról folyadék préselődik át a mellüregbe, a szívburokba. A mellűri folyadék összenyomja a tüdőt, s ez tovább nehezíti az amúgy is rossz légzést. Orvosi segítség nélkül hamarosan beáll a fulladásos halál. A szívburokban fölszaporodó folyadék a szívet nyomja össze, s az nem tud kitágulni, a testből a

vénákon át visszaáramló vér számára egyszerűen nem lesz elég hely a szívben. A feltorlódó vér még nagyobb nyomással nehezedik a vénák falára, és még több folyadék lép ki az erekből. A szív kétségbeesetten egyre szaporábban ver, hogy a beléje jutó kevés vérrel is fenntartsa a keringést. A szapora szívverés, a tachycardia tovább rontja a szív helyzetét Segítség nélkül összeomlik a keringés, és beáll a szívhalál. Ezek a kóros folyamatok jól ismertek az orvosi gyakorlatban. A mellüregben és/vagy a szívburokban felszaporodó folyadék vagy vér, a hydrothorax vagy haemothorax és a pericardialis tamponad életveszélyes állapotok, amelyeken csak úgy lehet segíteni, ha a folyadékot, vért lebocsátjuk a mellüregből és a szívburokból. – Mennyi idő alatt játszódik le mindez az emberi szervezetben? – A kereszthalál ideje nagyon eltérő lehetett. A keresztre feszítettet néha napokig ott hagyták a kereszten, olyan sokáig

tartott a haláltusa. Főleg akkor, ha megkapták azt a „segítséget”, hogy megtámaszkodhattak, ez elnyújthatta a szenvedés idejét. A halált persze lehetett mesterségesen siettetni is. Ezt az evangéliumokból is tudjuk Krisztus kivégzésére pénteken került sor, közeledett a napszállta, vagyis a szombat, le kellett venni a keresztről az elítélteket. Ilyen esetben a lábszárak összetörésével rövidítették meg a keresztre feszítettek haldoklását. Ezt tették a két lator esetében. Jézus azonban akkor már halott volt, az ő lábszárát nem kellett összetörni, s e tekintetben is beteljesedhetett az Írás, mely szerint az ő csontja nem töretik meg. A csonttörésről tudni kell, hogy szintén a vérvesztés az egyik legfőbb veszélye; aki pedig mind e közben keresztre van feszítve, végképp megfosztatik attól a lehetőségtől, hogy a lábaira támaszkodva, testét kissé feljebb emelve levegőhöz jusson. 70 Jézus. Szellemtani előadás

anyag. Összeállította: Karsay István De mint tudjuk, Krisztusnál már nem volt szükség arra, hogy a lábtöréssel siettessék a halálát. Halott volt, vagy annak vélték. S éppen azért, hogy meggyőződjenek erről, döfték mellébe a lándzsát. Ahogy egy orvosi cikkben olvastam: ez volt a világ legrövidebb halott-kémlelése – „hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki”, János szerint. – Egyik evangéliumból sem derül ki, hogy Krisztusnak jobb vagy bal oldalát érte-e a szúrás. Az ábrázolások döntő többségében jobb oldalon van. Az a festő, aki a baloldalra tette a sebet, nyilván anatómiailag kissé tájékozottabb volt, mivel az evangélium szavai vért és vizet említenek, úgy gondolhatta, a szívet is elérte a szúrás, az pedig baloldalon van. Ehhez két orvosi megjegyzésem volna: ha fölszaporodik a folyadék akár a mellüregben, akár a szívburokban, csak nagyon ritkán marad

víztiszta, illetve kicsit sárgás, savószerű folyadék, nagyon sokszor bevérzik. Legtöbbször azt látjuk, hogy az a folyadék, amit az orvosi gyakorlatban a mellüregből vagy a szívüregből le kell bocsátani, az vérrel „festenyzett”, ezt így mondjuk. Sokszor laboratóriumba kell küldeni a folyadékot, hogy biztosan megmondhassuk, vajon ez víz és vér keveredése-e, vagyis valamelyik véredény megnyílt és ténylegesen vérzik a beteg, vagy csak vérrel festenyzett, úgymond: bevérzett folyadékról vane szó. Ezt laboratóriumi vizsgálattal meg lehet különböztetni És természetesen élettanilag is más a következménye, ha egyik vagy másik. Mindez azért érdekes, mert az evangéliumi leírás nem jelenti azt, hogy feltétlenül Jézus Krisztus szívét kellett megszúrni ahhoz, hogy a sebből vér és víz jöjjön. Önmagában tehát ez nem dönti el, hogy melyik oldalon érte a lándzsadöfés S ne feledkezzünk meg arról, hogy Jézust korábban

erősen megkorbácsolták, vagyis nagy valószínűséggel a mellhártyán is keletkeztek bevérzések, nemcsak külső, hanem belső sérülései is lehettek. Akik nem igazán hívők, azokban ez a lándzsadöfés felveti azt a lehetőséget, hogy Jézus valójában nem feltámadt, de meg sem halt a keresztfán. Amikor levették, magához tért, s ez az ő feltámadása. Akik ezt vallják, azzal szoktak orvosilag érvelni, hogy – emlékezve a korábban elmondottakra – a halál közvetlen oka a mellűri folyadék és szívtamponád, s ahogy ma meg tudunk menteni betegeket a haláltól azzal, hogy művi úton lebocsátjuk a folyadékot, ez a Longinus nevű katona is ezt tette meg akkor, amikor oldalba szúrta Jézust. Lebocsátotta a folyadékot, s ezzel, úgymond, lehetővé tette, hogy kitágulhasson a tüdő és a szív, és Jézus túlélje azt a rövid időt, ami a keresztről történő levételéig még hátra volt. Ezt egy hívő ember természetesen elutasítja, mert a

keresztények hite szerint Jézus Krisztus meghalt, és – feltámadott. Nincs helye semmi olyan orvosi spekulációnak, mely szerint csak tetszhalott volt Ez egy hívő keresztény számára elfogadhatatlan. Ahogy Pál apostol írja a korinthusiakhoz írt levelében: ha Krisztus nem támadott fel, hiábavaló a ti hitetek. Lehet mondani, hogy ez a legsarkalatosabb tétele a keresztény hitnek. Érthető azonban az is, hogy a nem hívők valami „magyarázatot” keresnek mindarra, ami történt, hiszen a feltámadás misztériuma túl van az értelemmel belátható tartományon. – Orvosi szemmel nézve mennyi idő alatt következhetett be a kereszthalál Krisztus esetében? – A különböző bibliafordítások ellentmondanak egymásnak ebben a kérdésben. A Károli Biblia szerint kilenc–tizenkét óra között tartott a Megfeszített haláltusája, s három óra volt a nap- és holdfogyatkozás, miután meghasadt a templom kárpitja – De ilyen kórelőzmények után!

Amilyenről tudhatunk – Három óra alatt bekövetkezhetett a halál. Annyit még el kell mondani, hogy az ember szervezetében hozzávetőlegesen ötliternyi keringő vér van s e mellett közel egy liter vér a különböző szervekben, például a lépben, mintegy raktározva. Három-négy deci vér elvesztése meg sem kottyan egy egészséges embernek, például véradáskor. Nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy ha a beteg elveszíti a „keringő vér” felét, azt már nem lehet túlélni. Egyáltalán nem túlzás azt feltételezni, hogy Jézus több liter vért veszített el a keresztre feszítést megelőző tortúra során. „Csodának” mondható, hogy eljutott a megfeszítésig 71 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Azonban egy valamiről sohasem szabad megfeledkezni! Arról, hogy ő embernek is rendkívüli volt, s mint ilyennek: a szenvedéstűrése, az állóképessége is – ezt a szót kell használnom

– emberfeletti. Amit Jézus Krisztus átélt, az emberi fogalmakkal kibírhatatlan szenvedésnek nevezhető. – Mi lehetett az a pont, ahol még meg lehetett volna menteni Jézust, az embert? Ahol még nem vált visszafordíthatatlanná a folyamat. – Lehet válaszolni rá. Az orvostudomány mai színvonalán, a mai tudásunkkal, talán nem lett volna visszafordíthatatlan, ha időben leveszik a keresztről – Megérkezik a szirénázó rohamkocsi, ahol már a helyszínen meg lehet kezdeni az életmentést, lélegeztetés, folyadékpótlás, mint mondjuk a tévébeli Vészhelyzetben – Ez már a blaszfémia határát súrolja, de jó. Játsszunk el a lehetőséggel! Mielőtt Krisztus kimondja az utolsó szavakat – Kezedbe ajánlom lelkemet! –, ha azelőtt leveszik Hiszen ma mesterséges úton is lehet lélegeztetni a beteget. Amit nehéz megmondani, s ez nem a keresztre feszítés, hanem a korbácsolás következménye: hogy milyen sérülések voltak a tüdőben. Ez gátja

lehetett volna a reanimációnak Ha ugyanis a tüdő nem tudja fogadni az oxigént, vagyis a légcserét fenntartani, akkor nincs mit tenni. Persze, ki is lehet iktatni a tüdőt, a szívműtéteknél használt úgynevezett szívmotorral, amely valójában szív- és tüdőkészülék együtt. Így lehet biztosítani azt, hogy a vérbe annyi oxigén jusson, amennyi kell, az iszonyúan legyengült, haldokló szívet pótolni lehet szívmotorral, tehát fönn lehet tartani a keringést és az oxigénellátást, ezzel életben tartani az agyat, a veséket, a májat, akár hosszú órákig. Amíg lehetőség van arra, hogy lebocsássuk a mellüregből és a szívüregből a folyadékot. Igen ám, de ekkor kerülnek elő a korábbi sérülések, belső vérzések! Hiszen a vérzés eláll a rossz keringés következtében, amikor azonban javítunk a keringésen, vagyis helyreállítjuk a vérnyomást, a vérzés újraindul. Ez történik a balesetes sérültekkel is A természet így védi

őket Megtörténik a trauma, a szörnyű sérülés, leesik a vérnyomás, lelassul a vérkeringés, a sebvérzés csökken, illetve eláll, de ha javul a keringés, újraindul. „Sebből pirosan buzog a vér”, ahogy Arany János írja. Visszatérve a felvetésre, a műtőasztalon fekvő Jézusnak lehettek volna esélyei az életben maradásra. Ezt azonban nagyon óvatosan mondom – Ön hívő ember? – Református vagyok. – Ez csak egy gondolatkísérlet Persze, akarhatjuk-e, hogy a történelmi Krisztus, az ember, életben maradjon? – Az ember Fia talán, Isten Fia nem. Nem ez volt a dolga a földön Talán az ment most fel minket az istenkáromlás bűne alól, hogy tudva azt: még akkor is meg lehetett volna menteni, még magasztosabb, jelentősebb a halála. A halált választotta, hogy kereszthalálával megváltson valamennyiünket. Néha félremagyarázzák Krisztusnak a keresztfán tett szavait, „Istenem, Istenem, mért hagytál el engem?” Vannak, akik azt

gondolják, hogy Krisztus ebben a kritikus pillanatban elveszítette Istenbe vetett feltétlen bizalmát. A hitét! Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy ezek a huszonkettedik zsoltár kezdőszavai, és az a zsoltár a legkevésbé sem az Istenbe vetett hit elvesztéséről szól. Ennek a zsoltárnak a szavai csengenek vissza különben az evangélium szavaiban akkor is, amikor azt olvassuk, hogy a köpenyére kockát vetettek a római katonák. Vannak olyan ábrázolások, ahol a lándzsát tartó, azzal Krisztusba döfő római katona, a hívővé lett Longinus egyik kezével a szemére mutat. A hagyomány szerint rossz volt az egyik szeme, s azt remélte, hogy Krisztus kifreccsenő vére meggyógyítja. Jézus Krisztus azonban nem csupán egyes emberek életét tette jobbá „csodás” gyógyításaival, hanem valamennyiünkét. Amikor azt válaszolja az Istent félő latornak, hogy „Bizony mondom néked: ma velem leszel a paradicsomban”, akkor is mindannyiunknak

ígéri meg, hogy megemlékezik rólunk, amikor eljön az ő országa 72 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Egy indiai lány története - Apám, misszionárus szeretnék lenni népem lányai és asszonyai között - jelentette ki Liliy Singh, a vékony, sötéthajú indiai kislány. A büszke hindu szempillája megrebbent. Arcvonásai csodálkozást, haragot és megvetést fejeztek ki. - Nagy hibát követtem el - válaszolta elfúló hangon. - A missziói iskolába küldtelek, mert azt hittem, hogy jellemed elég erős, hogy ellen tudj állni a keresztyén tanításnak. Sohasem gondoltam volna, hogy az én lányom ennyire könnyen befolyásolható. - Apám, megtanultam Jézus Krisztusban hinni - mondta Lily szerényen és alázatosan, de szilárdan - ezért egészen őszinte akarok lenni hozzád és nyíltan az Úr Jézus mellé akarok állni. - Milyen szégyent hozol rám és az egész családra! Mit teszel velem! Anyád halála óta csak

te maradtál nekem. Hogyan vagy képes ezt az új, idegen Istent jobban szeretni apádnál? - A férfi uralkodott haragján, de hangján csalódottságának egész keserűsége érződött. - Apám, azért szeretlek úgy, ahogy eddig még sohasem szerettelek, mert annyira szeretem a megváltót válaszolta Lily. Szemébe könnyek szöktek. Hangja remegett, úgy folytatta: - Itt nagy gazdagságban élek. Mindenem megvan, amit csak kívánok. Indiában azonban rengeteg asszony él irtózatos szegénységben, félelemben és reménytelenségben, mert nem hallották az evangélium gyógyító üzenetét, amit pedig én el tudnék vinni közéjük. - Ebből elég! - kiáltott az apa mérgesen a lányára. Aztán meggondolta magát Sokkal barátságosabban szólt Lilyhez: Mutatok neked valamit. Lily elcsodálkozott. Mit tervez apja? Lement utána a pincébe Ott apja egy titkos ajtót nyitott ki. Sötét folyosón mentek végig, amelyet apja lámpája is alig világított meg Egy terembe

értek, amelyben néhány láda volt gondosan elrendezve. Az apa letérdelt, fogta az egyik ládát és kulccsal kinyitotta. Mi volt benne? A lámpa halvány fényénél egy halom gyémánt csillogott és ragyogott előttük. Az apa kimarkolt egy csomót és hagyta, hogy ujjai között visszahulljanak a ládába. Lily csodálkozott Micsoda gazdagság! Csodálkozása azonban még nagyobb lett, amikor az apa egyik ládát a másik után nyitotta ki, és látta, hogy mindegyik drágakövekkel és arannyal van tele. Az apa örült: - Ez családunk gazdagsága, amely nemzedékről nemzedékre gyült össze és öröklődött. Mindez a tiéd Nincs más örökösöm De csak azzal a feltétellel kapod meg az örökséget, ha megtagadod új hitedet. Ezeknél a szavaknál a hindu lány ijedten hátrált. Szívében azonban nem volt kérdés Világosan állt előtte ebben a pillanatban az Úr Jézus szava: "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, a lelkében azonban

kárt vall". Halkan, szeretettel, de belső örömmel mondta: - Apám, ha egyszer meghalok, nem vihetem magammal ezt a sok drágakövet és csodálatos díszeket. Ha a dicsőségben leszek mennyei Atyámnál, nem is tudok mihez kezdeni mindezzel. De tudod, most és itt van valamim, ami sokkal értékesebb ennél Békességem és örömem van Megváltómban. Kell ennél több a földön? Ali Singh jó ideig megkövülve állt ott. Érezte, hogy el akarja fogni a kétségbeesés Egész gazdagsága sem képes egyetlen lányát eltéríteni ettől az úttól? Csendesen mentek vissza és leültek a verandán álló kis asztalhoz. Alkonyodni kezdett Ali Singh megparancsolta a szolgának, hogy hozza a teát. Egy ideig egyikük sem szólalt meg. Végül az apa szakította meg a csendet: - Nem tudom elképzelni, misszionárius legyél, de ismerem Indiát, és ezért tudom, hogy ez az élet kemény és nehéz, de mindenekelőtt nagyon magányos élet. Itthon mindened megvan, amit csak

akarsz. 73 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István - Apám, nagyon jó vagy hozzám. De a földi vagyon soha nem tett boldoggá Isten szeretete tölti be a szívemet, és nagyon boldoggá tesz. Legnagyobb vágyam az, hogy ezt a szeretetet elvigyem indiai testvéreimnek is. - A mi népünk tud gyűlölni. Sokan kasztunk árulójának fognak tekinteni Az életedre törnek és megpróbálnak megölni. Mi lesz, ha majd a halállal kell szembenézned? - Jézus Krisztus nem hagy el a veszély, sőt a halál órájában sem. A menny dicsőségében vár rám. - Hagyd már abba! Nem tudod, hiszen még nem is érted, mit beszélsz. Nincs benned ilyen bátorság. A halál félelmetes: remegni és reszketni fogsz Add fel új hitedet és terveidet! - Megnyugszol és elengedsz, ha meggyőződsz róla, hogy kész vagyok odaadni az életemet is Jézus Krisztusért? Ezt először be kellene bizonyítani. Lily ajka ebben a pillanatban egészen elfehéredett. Fél

percre mintha ijedtség suhant volna át arcán, de utána megint megjelent rajta az a békés, boldog kifejezés, ami annyira jellemző volt rá. - Apám, te ezt most nem érted, talán később Kész vagyok meghalni, ha Isten akarja Az apa letette teáscsészéjét és megkérte a szolgát, hogy hozzon egy tálkában tejet. Amikor megérkezett a tej, székén mozdulatlanná merevedett, de megparancsolta a szolgának, hogy a tálkát az asztal közelében tegye le a földre. Nem tartott sokáig, hosszú, sárgásbarna, fekete-fehér mintás kígyó bújt elő az asztal alól. India egyik legveszélyesebb kígyója kúszott a tejestál felé. A szolga rémülten nézte. - Öld meg a kígyót! - kiáltott az apa - Lily érezte, ahogy a lábán kúszott át. Ekkor hirtelen eszébe jutott: Tényleg kész vagy meghalni? Ugyanakkor imádkozni is tudott: Úr Jézus, ha most magadhoz akarsz venni, kész vágyik rá. Apám, nem látod, hogy Isten bátorságot adott a halál közeledtekor? Nem

kell félnem a haláltól, mert az Úr Jézus megnyitotta előttem az utat az örök élethez. Halálom órájában hozzá megyek Al Singh hangja remegett: Igen most már tudom. Inkább megmérgeztettelek volna, csakhogy ne legyél misszionárus. De most látom, hogy a te Istened az igaz, élő Isten Nem tudok neki többé ellenállni. Legyél misszionárus, Istened küldötte, ha az akarsz lenni De ne felejts el engem, apádat sem. Nekem is beszélj Jézus Krisztusról 74 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Kenneth S. Leong: A zen jellegű evangéliumolvasás A zen a kínai elme terméke. A kínaiakról tudnunk kell, hogy roppant gyakorlatias emberek Általában nem képesek odaadással szolgálni valamely túlvilági eszmét. A metafizikai kérdésekhez sem vonzódnak különösebben. Amikor valaki megkérdezte Konfuciust, van-e élet a halál után, azt felelte: "Mi értelme a halál utáni dolgokat firtatni, amíg az életet sem

ismerjük eléggé?" A zent nem tekinthetjük vallásnak vagy filozófiának, jobban tesszük, ha mentális kultúraként kezeljük - olyan műveltségként, amelyben a valóság iránti érzékenység és az élet művészi megközelítése tükröződik. Jézus talán az emberiség történelmének leghíresebb alakja. A kereszténység mindmáig a legnépszerűbb vallás a nyugati világban. A názáreti Jézus azonban még most, kétezer évvel a halála után is éppen olyan rejtélyes, mint valaha. Ki Jézus? Mit jelképez valójában? Mit tanított? Kevés az egyetértés az emberek között ezekben a kérdésekben. A történelem leghíresebb alakja - paradox módon - egyben a legnehezebben érthető. Fontos, hogy különbséget tegyünk aközött, amit Jézus mondott, és amit mások mondtak róla, felfedjük szellemiségének elfeledett arculatát: az örömöt, a humort és a költészetet. Ezzel a módszerrel ugyanis teljesen új, színes és eleven világot

fedezhetünk fel. Sokszor azért értelmezzük félre Jézust, mert túlságosan "komolyan", azaz komoran fogjuk fel. Azonban furcsa módon, ha Jézust "komolyan" vesszük, épp akkor nem vesszük őt komolyan. Az igazi szellemiség önmagunk elengedésével kezdődik. Szent iratok olvasásakor a "komolyság" beszűkíthet. Az, amit a legtöbben komolyságon értenek, valójában az ego jele. Legtöbbször azért vagyunk olyan komolyak, mert túl sokat foglalkozunk magunkkal, túlságosan elfoglal bennünket a saját fontosságunk érzete és az, hogy szerintünk mi a jó, mi helyes, mi igaz és így tovább. A komolyság végzetes lehet, ha valamilyen megrögzöttség megnyilvánulása. A rögeszmék megakadályoznak bennünket a tisztánlátásban és az alkalmazkodásban. Ezzel szemben az elengedettség és a humorérzék - amennyiben sokkal tudatosabbá és hatékonyabbá teszik a viselkedésünket - az igazi komolyság. Vannak másféle

megrögzöttségek is. A legáltalánosabb - ami szinte valamennyiünkre jellemző - az úgynevezett "józan ész", s ennek része a racionalitás. Az emberek többsége nem hajlandó komolyan venni valamit, ha az nem ésszerű. Az ilyen dolgokat ésszerűtlennek tartja Miként Albert Einstein megjegyezte, az úgynevezett "józan ész" gyakran semmi egyéb, mint sokéves társadalmi gyakorlat, sulykolás által berögzült előítéletek halmaza. A zennek nem az a célja, hogy tetemre hívja az értelmet, hanem csak az, hogy megmutassa az ésszerűség korlátait. Bármilyen valószínűtlennek tűnjék is, a humor elvezethet az igazsághoz. Míg a humort sokan a felületességgel, az élethez való felelőtlen hozzáállással hozzák összefüggésbe, addig Georgias Leontinus, a filozófus, egészen másképp látja a dolgokat: "A humor a nehézség, a nehézség pedig a humor egyetlen próbája. Mert az a téma, ami nem viseli el a csipkelődést, mindig

gyanús, az a tréfa pedig, ami nem állja ki a komoly megméretést, minden bizonnyal szellemtelen." (Idézi Dom Aelred Graham-et, Zen Catholicism, 1994. 62) 75 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István A humorérzéken értsük azt a szellemi erőt, amely képes a valóság nevetséges, képtelen vagy abszurd voltának felfedezésére, kifejezésére és méltánylására. Ez bizonyos éleselméjűséget és gyors észjárást igényel. A humorérzék szorosan összefügg a szellemességgel, a megvilágító erejű vagy mulattató összefüggések meglátásának képességével. Mindkét tulajdonság kulcsfontosságú a megvilágosodás szempontjából. Az igazi humorérzék éberséget igényel - olyat, amely nem félelemből, hanem elengedettségből fakad. A legmélyebb szellemi igazságok ellentmondásosnak tűnnek, sőt, ha szavakba öntik őket, gyakran nevetségesen hangzanak. Kézenfekvő példa erre Jézus híres mondása: "Aki

meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti, megmenti azt az életre." (Lk 17,33) Ez a kijelentés nyíltan ellentmond a logikának Ahogy Simone Weil megfogalmazta: "Az ellentmondásosság az igazság megkülönböztető jegye." Úgy neveltek bennünket, hogy a racionalitást szentnek tekintsük. Az élet azonban mélységesen ellentmondásos, sőt képtelen. Nem veti alá magát az ész zsarnoki uralmának Még a legbölcsebb ember is gyakran elképed a hároméves gyermek kíváncsiságán, aki állandóan azt kérdezi, mi miért van. Ha nem vagyunk a fentiekről meggyőződve, tegyük fel magunknak a kérdést, hogy miért élünk? Az élet alapjában véve rejtély, és nem arra való, hogy értelmünkkel kibogozzuk. Az eszünkkel nem tudhatjuk a választ, csak a szívünkkel Elsősorban ez a zen mondanivalója. A zen oldottságra, odafigyelésre és közben humorérzékre tanít. Jézussal kapcsolatban sok félreértés és téves elképzelés

született, gyakran azért, mert túl "komolyan" vették őt. Sokkal inkább imádják (vagy támadják), mint amennyire hallgatnak rá Ha tényleg odafigyelünk Jézusra, rájövünk, hogy nagyon keveset prédikált és moralizált. Ezzel szemben kiválóan képes volt eligazítani az embereket színes történeteivel, és példabeszédeivel megvilágította útjukat. Természetesen láthatjuk Jézusban a Megváltót, a Messiást, Isten fiát, a csodatévőt. De talán éppen a lényeget tévesztjük szem elől, ha nem vesszük észre: a szíve legmélyén költő volt, mondásai pedig a lelkéből fakadt énekek. Zen körökben köztudott, hogy a Tao (az Igazság), lévén ellentmondásos természetű, nem mondható ki, nem önthető szavakba, legfeljebb megsejtetni lehet. Ezért folyamodott Jézus a költészethez és a humorhoz. Ha meg akarjuk érteni az evangéliumok szellemi üzenetét, észre kell vennünk a bennük lévő költészetet és a "kozmikus

vicceket". Sok keresztény (és buddhista is) hajlamos alábecsülni az öröm, a tréfálkozás, a nevetés és a vicc értékét, ami határozottan a kárukra válik. Az öröm lelki készség, nem természetből fakadó ösztön. Ha az lenne, akkor szinte minden ember boldog lenne. Az öröm azonban olyasmi, amit tanulni kell A nevetés a megszabadulás kezdete. Az önirónia különösen hasznos, mivel oldottabbá teszi az "énünket", amelyhez leginkább ragaszkodunk. Akik nem tudják kinevetni saját magukat, akik számára saját énjük szentség, azokból sohasem válik jó zen tanítvány. A megvilágosodás ugyanis nagyrészt azon múlik, észreveszzük-e a ránk vonatkozó "kozmikus tréfát", és szívből tudunk-e rajta jó nagyot kacagni. A zenben nincsenek szent dolgok, vagy - ami ugyanazt jelenti - a zen számára minden szent. A zen szándékosan "tiszteletlen", sőt "szentségtörő", mivel gyakran az úgynevezett

"szent dolgok" keltik bennünk a legmakacsabb ragaszkodásokat. Pontosan ezek akadályoznak meg abban, hogy igazi szellemi emberek legyünk. Vajon csoda-e, ha Jézust saját korában gyakran szentségtöréssel vádolták? A Tízparancsolat közül az első kettő a bálványimádással kapcsolatos. Az a baj, hogy mindenből bálványt csinálunk és gyakran még tudatában sem vagyunk ennek. A legveszélyesebb bálványokat éppen Isten nevében gyártják. 76 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Kézenfekvő példa éppen Jézus szavainak bálványozása, azaz szó szerint vétele - ahelyett, hogy költészetnek tekintenénk őket. Annak bemutatására, milyen fontos lenne költészetként olvasni a Szentírást, idézzük fel a következő néhány sort a Hegyi Beszédből: "Boldogok vagytok ti szegények: mert tiétek az Isten országa. Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok:

mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert imé a jutalmatok bőséges a mennyben." (Lk 6,20-22) Az az egyik legsajnálatosabb hiba, amit vétettünk, hogy a mennyei királyság bekövetkeztét a jövőbe helyeztük. Pál apostol világosan megmondta: "Itt az üdvösség napja!" (2Kor 6,2) A fenti versben a jövő idő pusztán képletes. Ha nem így lenne, azzal a királyságot megfosztanánk varázsától és szépségétől és nem lenne ránk felszabadító hatással. A királyság itt és most elérhető. Erre gondolt Jézus, amikor azt mondta, "közel van" a mennyeknek országa. Ha szellemi szemünk kinyílik, észre fogjuk venni, hogy a szegénységben gazdagság, az éhségben elégedettség, a bánatban öröm, a bajban áldás van. A mennyek országában minden

ellentét kiegyenlítődik. Mind itt vannak jelen a valóságban Jézus szerint: "a ti jutalmatok bőséges a mennyben". A mennyek országa az ‘itt és most’-ban van - ha akarjuk, felfedezhetjük. A modernitás növekvő ára, hogy világunkból kiveszett a "hétköznapi varázslat" művészete; annak tudása, hogy hétköznapi, evilági létünket hogyan varázsolhatjuk szép és örömteli életté. Jézus üzenete pontosan ezért olyan jelentőségteljes a mai világban. Ő a "hétköznapi varázslat" tanítómestere volt, csak mi eddig egyáltalán nem vettük észre ezt a nagyszerű ajándékát, mivel sokkal inkább el voltunk foglalva a csodáival és a többi természetfölötti tettével. A legtöbb ember külső csodákra áhítozik, pedig a belső csoda - világlátásunk alapvető átalakítása - sokkal fontosabb. Jézus "belső alkímiát" tanított, a bennünk szunnyadó művész felébresztése által. Mint bármely más

művészetnek, eme "életművészetnek" sem a külvilág megváltoztatása az elsődleges célja, hanem az, hogy kreatív és hathatós módszereket ajánljon a hozzá való viszonyulás számára. Egyedül ez a valódi csoda. Marianne Williamson a következő észrevételt teszi a csodák természetével kapcsolatban: "A csoda nem annyira a valóságos helyzet megváltozását jelenti - bár gyakran ez is bekövetkezik -, mint inkább annak megváltozását, ahogyan azt a bizonyos helyzetet érzékeljük. Elsősorban az változik, ahogyan az adott tapasztalatot a tudatunkban számon tartjuk - ahogyan a tapasztalatot megtapasztaljuk." (A Return to Love, 1992 58) Még ha rendelkezésünkre állna is valamilyen fantasztikus módszer a külvilág megváltoztatására, az ego akkor sem hagyna föl azzal, hogy egyre-másra tovább váltogassa az igényeit. A vágyak ugyanis végtelenek Az egyetlen valódi megoldás a "belső alkímia", ami a mennyek országa

(avagy a minőség, a szépség) felfedezését jelenti önmagunkban. A "hétköznapi varázslat" gyakorlatába való beavatási rítus egyfajta szellemi felébredés. Csak e felébredés után lehet "újjászületni" és új életet kezdeni. 77 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Az igazi szellemiség művészet - mert a szellemiség gyakorlása képzelőtehetséget és nagynagy érzékenységet igényel. Jámbor vallásossággal nem lehet megérteni a művészetet - sem Jézus szavait, amelyekbe költőhöz illően öltöztette belső szellemi élményeit. A Szentírás bálványozása és szó szerinti értelmezése sok vallásos ember elől elfedi Jézus valódi mondanivalóját. Hiszen Jézus művész és költő! Művészet csak akkor lehetséges, ha valódi kölcsönhatás jön létre két lélek - az alkotó és a műélvező lelke között. A bálványimádással az a baj, hogy a két lelket inkább

szétválasztja, semmint összehozná egymással. Ellen Rosenberg szociológus a bibliaimádattal kapcsolatban az alábbi megfigyelést tette: "Amint bizonyos kódszavak alapján kialakult a Biblia csalhatatlanságának képzete, magát a Bibliát egyre kevesebbet olvasták, viszont egyre többet prédikálták; egyre kevesebbet magyarázták, ám egyre többet vagdalkoztak vele. A Biblia talizmánná vált" (Southern Baptists: A Subkulture in Transition, 1989. 134) A valódi kapcsolatteremtést gyakran az egyéniség vállalásától való félelem avagy a többiekhez való alkalmazkodás kényszere akadályozza. Egyszerűen nem követhetjük a többséget, ha szellemiségről van szó! Bizonyos keresztény csoportok esetében, amelynek tagjai hisznek a Biblia csalhatatlanságában, a Bibliában való járatlanság egészen sajátos köntösben jelentkezik. Ezek az emberek bármikor készek idézni a Bibliából, de annak jelentését többnyire mások tanították be nekik,

és nem személyes felismerés útján ismerték fel. Így megértésükből hiányzik a hitelesség Harold Bloom a következőket mondja erről a jelenségről: "A protestantizmus történetének talán egyik legnagyobb iróniája, hogy a Szentírás felmagasztalása - amely a XVII. században felszabadította a baptistákat és a többi protestáns irányzatot az intézményes megkötések alól, és biztosította számukra a szellemi önállóságot ma, a XX. század végén, éppen arra szolgál, hogy megfossza a híveket keresztyéni szabadságuktól, az egyén kizárólagos illetékességétől és attól, hogy ki-ki lelkének a saját belső fényénél olvassa és értelmezze a Bibliát." (The American Religion, 1992 221) Jézus mondásai a spirituális költészet műfajába tartoznak. Az intézményesült vallás szűrőjén keresztül nem érthetjük meg a lényegüket. Inkább saját, kizárólagos lelki illetékességünkre kell hagyatkoznunk, hogy bensőnkben

visszhangra leljenek. A saját szívünkön keresztül kell éreznünk Jézus szavainak igazságát és lüktetését. Jézust csak akkor érthetjük meg igazán, ha szívbéli összeköttetést teremtünk vele. Jézus nem volt a szabályok híve, mert felismerte, hogy a szépséget (vagy a minőséget) nem lehet képletbe foglalni. Sőt ha valaki megkísérli a szabályoknak való engedelmeskedés által elérni a szépséget, az máris a rútsággal találja magát szemben. Miként Lao-ce megjegyezte: "Csak miután a Tao-t (az igazságot) elárulták, akkor kezdenek beszélni jóságról és igazságról." A jóság - akár a művészet - semmiféle kényszernek nem engedelmeskedik; csak a lélek önkéntelen kifejeződéseként nyilvánulhat meg. Egyesek talán úgy tekintik ezt a szabályellenességet, mint valamiféle erkölcsi szabadosságot. Jézus azonban valójában magasabb erkölcsiséget hirdetett: azt az erkölcsöt amelyet művészetnek neveznek. Jézus a

szeretet embere volt. Az ezzel kapcsolatos legelső tudnivaló az, hogy a szeretet rejtély; olyasvalami, amit sosem lehet igazán megmagyarázni. A szeretet bizonyos értelemben abszurd. Sem szabályoknak, sem észérveknek nem engedelmeskedik Tudjuk, a valódi szeretet "feltétel nélküli", azaz ajándék nem pedig befektetés vagy jutalom. A feltétel nélküliség azonban számunkra valamiféle ésszerűtlenséget jelent, hiszen "ésszerű" világunkban csak olyasmit teszünk, aminek valami ésszel felfogható értelme van. A szeretetbe nem vegyülhet félelem, hiszen a félelmet az ész irányítja, a szeretetet pedig nem. A "vallásos" emberek azonban gyakran nem tudnak a kettő között különbséget tenni. 78 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Az igazi szellemiséghez vezető út a kegyelemmel teli, erőfeszítéstől mentes szeretet, nem pedig a rideg erkölcsösség. Az igazi szeretet művészet; nem

holmi korlátok közé szorított moralitás, hiszen nem lehet sem erőltetni, sem szabályozni. A szeretet önkéntelen alkotó folyamat, az emberi szellemet felszabadító művészet; az erkölcs viszont a szellemet gúzsba kötő szabályokból áll. Éppen ezért került Jézus annyiszor összeütközésbe a vallási hatóságokkal - a farizeusokkal, az írástudókkal és a hozzájuk hasonlókkal. Aki szigorúan csak az erkölcsre összpontosít, tönkreteszi a szeretetet. Forrás: Kenneth S. Leong: Jézus zen tanításai Édesvíz Kiadó 1998 23. Zsoltár Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért, Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok megvigasztalnak engem. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod

fejem olajjal, csordultig van a poharam. Bizonyára, jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, és az ÚR házában lakozom hosszú ideig. Karoli Gáspár fordítása És következzék egy újabb tanítás a Névtelen szellemtől: 79 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István NÉVTELEN SZELLEM A KARÁCSONY BENSŐSÉGES ÉRTELMEZÉSE Az emberlelkek elvesztett irányérzéke. - A Karácsony emberies megünneplése - A szellemvilágban csak a benső lényeg jő tekintetbe. - A kétezer év előtti állapotok - A ma embere érzésben ugyanaz, mint a kétezer év előtti volt. Mária és József - Isten szent Fiának megszületéséhez nem veszi igénybe az adó fél magvát. - Máriában a föld duális kiegyenlítődést nyert Istennel Krisztusban. - Kiknek születik meg Krisztus? - Az új Babilon összeomlása. - Ameddig az ember mással akarja magát szolgáltatni, addig nem teremt, hanem rombol. - A békétlen lelkek

békétlenséget ébresztenek másokban is 1939. december 25 Dicséret, dicsőség és örök hálaadás legyen a mi Istenünknek, Atyánknak, aki elküldte egyszülött Fiát, a mi Urunkat, a Jézus Krisztust, hogy megkeresse azokat, akiket a kegyelem révén össze akar gyűjteni arra a nagy aratási napra, amikor a földnek be kell szolgáltatnia a maga termését. Ez a termés azokból a lelkekből áll, akiket megérlelt a szenvedés, a próba, de megérlelt elsősorban Isten kegyelme. Hála legyen a mi Megváltónknak, aki Magára vette a föld nehéz terhét, bűntől súlyos törvényét, hogy megváltsa mindazokat, akik a bűn hullámaiban elsüllyedtek. Ezek a lelkek erőtlenül nyugszanak a mélyben, és a sűrű, nehéz anyag, amely körülveszi, megsebzi és beteggé teszi őket. Az Úr ide, a bűn mélységébe merült alá, hogy itt valami jót, valami igazat hintsen szét. Isten egyszülött Fia magára vállalta azt a nehéz feladatot, hogy lehozza a kegyelmet a

tévelygő földi emberek részére, hogy ezáltal világosságot derítsen a sötétben, utat vágjon a sűrű szövevényben, ritkítsa azt a sötét rengeteget, amely a menny világosságából egyetlen sugarat sem enged át. Az Úr már elejétől fogva készült erre az áldozatra a bűnbeesett szellemekért, akik száműzve a mennyei békességből, kénytelenek időtlen idők óta a sivatagban bolyongani, mert elvesztették a lelkük irányérzékét, amely visszavezethetné őket az elhagyott mennyei Paradicsomba. Ezt az irányérzéket akarta a mi Urunk az itt vándorló emberek lelkében újra felébreszteni. Az emberi léleknek szüksége van erre az irányérzékre, hogy hazataláljon, hiszen ezer sebből vérzik, ezer hiánnyal küszködik, szenved a bűn következményeképpen. A helyes utat pedig nem találta meg, mert attól már régen eltért, s az irányérzék elhomályosodott a lelkében. Ezt az irányérzéket meg kell tisztítani a rárakódott tévelygésektől,

hamis igazságoktól, hogy a szellem megérezze, mi a helyes, mi a jó, mi az igaz, és mit kíván tőle Isten. Ha ezt megérti, és Isten kívánságát teljesíti, akkor nem kell reménytelenül bolyongania a földön, hanem hazatalál a mennyek országába. Kedves testvéreim! Én is azon fáradozom, hogy a lelketekről letakarítsam a ködöt, a port és füstöt, amely az irányérzéketeket elhomályosítja, és ezáltal fogva tart benneteket a hiábavalóságok világában. A Karácsony a Megváltó születésének emlékezetére szentelt ünnep, a szeretet ünnepe. Le akarom azonban venni lelki szemeitekről a hályogot, hogy megértsétek, hogy nem annak a szeretetnek az ünnepe, amellyel ti ünnepeltek, amelytől a magatok boldogságát remélitek ezen a világon: nem a testnek kedvező szeretet ünnepe. A testet dédelgető szeretet túlontúl eltölt titeket, és ti tévelyegtek, ahogyan ezt a szeretetet gyakoroljátok a gyermekeitekkel és hozzátartozóitokkal szemben.

Ezt a nem is egészen szívből jövő szeretetet szokásba vettétek, és ez a szokás súlyos terheket ró reátok. S amíg ezek alatt a terhek alatt roskadoztok, addig elfeledkeztek a lelketekről, és elfeledkeztek arról a szeretetről, mely nektek ezt az ünnepet ajándékozta, elfeledkeztek arról az áldozatról, amelyet az a szeretet értetek hozott. 80 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Az ünnep ugyan ünnep a ti részetekre is, de én szeretnélek titeket a külsőséges ünneplésből kiragadni, és a benső énetekre terelni a figyelmeteket, hogy a lelketek megszentelt tiszta érzését vigyétek oda a jászolbölcsőhöz. Hiszen az Úr azért szállt alá a földre, hogy a lelketekben ezeket az érzéseket világossá tegye, hogy ezáltal titeket Magával vihessen az Ő mennyei otthonába. Ezeken a fénylő, sugárzó érzéseken keresztül szólni tud hozzátok, s vezethet titeket az Ő útján, amelyet életével mutatott meg

a földön. Nem akarom azt, hogy amikor majd elhagyjátok ezt a világot, ennek minden vallásos megmozdulásával, szokásával, külsőséges kereteivel együtt, ott álljatok a bizonytalanságban, és ne tudjátok, hogy hol találjátok meg a ti üdvözítő Krisztusotokat. A Karácsony ünnep, mert szokássá vált; ünnep, mert a gyermek szüleitől látja, a szülők pedig az egyházakból merítik azokat az emlékeket, amelyek ezt az ünnepet ünneppé tették. Menjünk azonban vissza kétezer évvel, amikor még ez az ünnep nem létezett. Ugyanaz az állapot állhat elő számotokra is az utolsó napon, az utolsó órában, amikor majd számon kéri tőletek az Úr azokat az igazságokat, melyeket belétek ültetett, mint azok számára, akik abban a régmúlt időben is a szokásoknak eleget tettek, de a lelkük nem ismerte fel a megszületett Messiást. Alá kell tehát merülnötök ezeknek a megszokássá vált igazságoknak mélységeibe, s meg kell találnotok a külső

formák mögött a lelki lényeget, mert odaát a valóság világában csak a lényeg számít. Ott külső forma nincs, ott nincs semmi, ami a lélekben hangulatot ébresszen. Ott minden lélek magára van hagyatva, önmagában kell a szentélyt felállítania, hogy Istentiszteletet tartson. Ott hiába keresi a lélek az orgonaszót, a művészi karéneket, hiába keresi a külső, csillogó fényt, a pompát, hiába keresi a többieket, hogy összeolvadjon velük az éneklésben, az imádkozásban, hogy egymást támogassák: mindez nincs. Odaát csak a lényeg segítségével lehet az Istennel való kapcsolatot megteremteni. Nem tudom, hogy a magukat keresztényeknek nevező embercsoportokból hány lélek viszi majd magával az örökmécsest, a lényeg világosságát. Sokan vannak, akik számára a hit csak külső forma, külső ceremónia, megszokás, a gyermekkorból magukkal hozott emlék, amelyet később az élet kitöröl a lélekből. Az ember csupán a halál

küszöbén, vagy valami súlyos megpróbáltatás idején – amikor csakugyan érzi a lélek, hogy nincs semmi, ami őt a szokás korlátai közt megtarthassa – várja a csodát, hogy Isten megmenti őt azoktól a borzalmaktól, amelyek bűnének, tévelygésének következményei. Hit nélkül úgy jár az emberi lélek, mint a Krisztus születése idején élt rómaiak jártak, akik túltengő hatalmukkal még további győzelmekről álmodtak. Megkorbácsolták a rabszolgákat, egymásnak meg hízelegtek. Pedig a vég már közel volt számukra Ugyanez volt a zsidó papi fejedelmek sorsa. Ők is nagyok akartak lenni, és a rablánc eldobásáról álmodoztak. Mózes törvényét, amelynek fontos hívatása lett volna arra vonatkozólag, hogy az egy Isten iránt való engedelmességre szoktassa a lelkeket, csak abból a szempontból fúrták-faragták, hogy számukra kedvezőbb kijelentéseket találhassanak benne, amelyekkel hatalmukat és jövedelmüket szaporíthassák, és a

néptől tiszteletet követelhessenek maguknak. Kétezer évvel ezelőtt a bűn még tombolt a világon. A fiatalok szívében a vér szava uralkodott, egymás legyőzéséért, az elsőség megszerzéséért, kiváltságokért és elismerésekért küzdöttek. A hatalmasok arra törekedtek, hogyan múlhassák felül egymást a fényűzésben, pompában és az érzéki örömökben. A szegények, az elhagyottak, az elnyomottak pedig várták a szabadulás percét, amikor valami csoda történik, és ők kerülhetnek majd felül, ők hatalmaskodhatnak, ők parancsolhatnak, és ők élvezhetik azokat a testi gyönyöröket, amelyeket most nélkülözniük kell, mert sorsuk ezt írta elő számukra. 81 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Csak kevesen voltak olyanok, akik nem a külsőségekben keresték a szabadulást, hanem hittek Isteni ígéretében, és nemzedékről-nemzedékre várták Isten ígéretének megvalósulását. Ezek a lelkek

sejtették, hogy megjön a szabadulás, amelyet Isten ígért. Tudták azt is, hogy ez nem az a szabadulás lesz, amelyről a test álmodik, hanem a lélek szabadulása mindentől, ami a testnek kedvez, amivel azonban szenvedések vannak egybekötve. Ezek a lelkek azt várták, hogy új világba, új életbe léphessenek át, ahol megszűnnek a válaszfalak, megvalósulnak a jó és igaz törekvések, jó cselekedetek veszik körül a lelkeket, és mennyországot teremtenek számukra. Ezek a lelkek fel tudták fogni az angyalok által hirdetett isteni ígéretet. Ezek meg tudták érteni, hogy a föld fordulóponthoz jutott, a régi igazságok, a kemény törvények elavultak, új élet veszi kezdetét. Felismerték a jászolban fekvő kicsiny gyermekben Isten egyszülött Fiát, aki által hatalmas dolgokhoz jut el a világ, aki az élet megvalósulását hozza a földnek. Kedves testvéreim! Ha visszatekintetek a kétezer év előtti időre, és azokat az időket

összehasonlítjátok a mával, láthatjátok, hogy az emberek ma is meg vannak terhelve érzéki vágyakkal, bűnökkel; a ma embere sem boldogabb a régi embernél. Bár a keresztény világban a szeretet forma szerint uralkodik, de valójában az emberi lelkek nem változtak meg. Vajon lemond-e a mai ember is a maga hasznáról, elsőbbségéről, dicsőségéről, vagy talán csak a kényelméről is, amikor arról van szó, hogy valamit áldozzon a szeretet oltárán?! Vajon többet tesz-e a mai ember az ő sokat emlegetett civilizációjával, mint azok a hívő emberek, akik akkor éltek, mikor a mi Urunk a földre szállt?! Vajon nem ölik-e egymást ma is az emberek? Nem százat és ezret, hanem százezreket és milliókat pusztítanak el! Nem égetik-e el az Isten áldását, hogy nagyobb ára legyen a terménynek, és több hasznot hajtson a föld annak, ki azt birtokában tartja?! Vajon boldogabb, elégedettebb-e ma az ember? Nem tagadják-e meg százezrek és milliók

Isten nevét, mert szerintük nincs Isten?! Az ember eszével teremthet jót és gonoszat. A hivők, akik ünnepelnek, vajon képesek-e a legkisebb áldozatra, ha abból számukra semmiféle elismerés, semmiféle dicsőség, nem fakad?! Nagyon kevés azoknak a száma, akik csakugyan lélek szerint ünneplik meg a Karácsony ünnepét, akiknek lelkében csakugyan megszületik Isten eszméje. Ez az eszme ezeket a lelkeket belső világukban olyan cselekedetekre ösztönzi, amelyek a világot jobbá, igazabbá tehetik. Az emberek ma is éppúgy a testnek élnek, mint Krisztus Urunk idején. Kevés azoknak a száma, akik alázatos hálával sietnek a betlehemi jászol-bölcsőhöz, hogy ott egyszerűséget és áldozatosságot tanuljanak. Mária, az Úr szolgálóleánya, akit az angyal boldognak mondott, csakugyan boldog volt, hiszen beteljesedett az angyal ígérete, egyszülött Fia ott volt karjai között és Isten áldása velük volt. Isten rendelt melléjük gyámolítót a

férfilelkek közül, aki egyszülött Fiának felnevelésében Máriának segítségére volt. Kiválasztott szellem volt Üdvözítőnk nevelőatyja is, akit a Szentlélek álomban igazgatott, hogy mit hogyan cselekedjék, hogy a Gyermek életét megóvhassa a gonosz ármánykodásának ellenében. Istennek nem volt szüksége a férfi adó természetére egyszülött Fiának születéséhez. Ti mivel az emberiség Istentől eltávolodott szellemek csoportja, tehát az adó fél a maga aktivitásával, Istennel szemben ellentétes irányt vett fel. Azért Isten nem vette igénybe az adó fél magvát, mert Ő a föld megtérő szellemeiből kívánta formálni Magának azt a csoportot, amely csoport magát megalázza Előtte. Isten azután ezt a csoportot népévé fogadta Isten mindenekelőtt a szellemi egységnek elfogadó részét emelte fel Máriában. Máriában nyert duális kiegyenlítődést a föld Istennel Krisztus által. Nagy titok ez a földi ember előtt, amelyet

semmiképp sem érthet meg a lélek, aki a "föld igazságá"-nak birtokában feleselni 82 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István akar az isteni kijelentésekkel. Könnyen érthető azonban azok számára, akik belátják azt, hogy az emberiségnek szüksége van megváltóra. Isten Krisztusban lehajolt az elfáradt, szenvedő, csalódott emberiséghez. Mária tiszta, felfelé törekvő fluidjában összpontosult az emberek minden vágya Isten felé. Mária a bukott emberiség felemelt keze Isten felé. Ebbe a kézbe teszi le Isten az ő igazságát az ő egyszülött Fiában. Máriában valósult meg azoknak a lelkeknek vágyakozása, akik hittek abban, hogy eljön az idő, amikor Isten lehajol hozzájuk, és elküldi a Messiást. Isten nem keresi a hatalmasokat, mert azoknak szíve bemohosodott; nem keresi a tudósokat, sem a győzteseket, hanem keresi az egyszerűeket, a kicsinyeket és alázatosakat, akik testi életüket Istennek

szentelik. Ezek részére születik meg Krisztus, az ő részükre jön létre az összekapcsolódás Istennel; ők elmondhatják, hogy ettől az időtől fogva Isten velük van. Ezekbe a lelkekbe Isten beírja a Nevét, és ez a Név megtartja őket Vannak olyan lelkek is, akik ma még az elsőbbségért törtetnek, tehát tévelyegnek, de Isten eleve kiválasztotta őket; ezeknek lelkéről egy sorscsapással letörli a hiábavalóság füstjét, s a felébredő lélek meglátva Isten kegyelmét, elhagyja a világ útjait, lelkében megtér Istenhez, és cselekszi Isten akaratát. Az ilyen ember földi élete többé nem testi élet, nem a test igényeinek kielégítése, hanem Isten akaratának betöltése. Ennek eredményeképpen pedig a megtért lélek beléphet Isten országába, amelyet Isten egyszülött Fiának születésével nyitott meg a földi ember részére. Ez az a nagy ajándék, amelyet ezen a napon kapott az emberiség, ez az a szeretet, amely nem kedves a testnek.

Ha Isten kedvezni akart volna a testnek, könnyen felszabadíthatta volna a választott népet; naggyá tehette volna Izrael népét, de Isten nem a mulandónak akart ajándékot adni, hanem az örökkévalónak, az éhező, fázó, nélkülöző léleknek. Új igazság, Isten igazsága, a szellem igazsága gyúlt ki a betlehemi jászol felett a bölcseken vezető csillagban. Ez az új világosság fénylik ma is azok számára, akik lélek szerint keresik Üdvözítőjüket. Testvéreim! Nagy és titokzatos dolgok, ezek, amelyek el vannak rejtve a közönséges testi ember szeme elöl. Ameddig még itt vagyok veletek, ameddig még szólhatok hozzátok, azt akarom, hogy bepillantást nyerhessetek Isten igazságának, kegyelmének világába, hogy kétségbe ne essetek, amikor a megpróbáltatások viharai száguldanak el felettetek, hogy ne veszítsétek el majd a hiteteket, mert Isten nem a testnek akar kedvezni, hanem a ti örökkévaló részeteknek, a ti szellemeteknek. Isten egyes

pontokat megvilágított a ti életetek útján mennyei világossággal. Ha keresitek ezeknek a dolgoknak magyarázatát, ezáltal hozzákötitek magatokat ezekhez a pontokhoz, és így nem tévedhettek el. Ebből láthatjátok azt, hogy Isten titeket immár elég éretteknek talált arra, hogy ki akar benneteket emelni a tömegből abban az időben, amikor még nem következik be Babilon összeomlása. Mert hiszen minden, ami test, összeomlik, megszűnik; hiszen az egész föld, úgy ahogy van, a maga romlottságával eltöröltetik és megszűnik. Isten beszéde, Isten igéje azonban mindörökké megmarad. Új ég és új föld keletkezik azok részére, akik hittek Isten igéjében, és mulandó földi életükben megvalósították Isten igazságát. Isten igazságát megvalósítani nem annyit jelent, mint bizonyos időben bizonyos emlékeknek ünnepet szentelni! Gondolkozni, elmélkedni, önmagunkat átadni Istennek: erre van szükség! Tehát nem a külsőből, nem a

körülmények megváltozásától, nem az emberektől kell várnotok boldogságotokat. Ne azt mondjátok, hogy „majd ezt meg azt véghezviszem, ha a külső világ kedvez, és ha az én sorsom így, vagy amúgy jobbra fordul." Nem a külső világ eseményei tesznek titeket boldogokká; minden embernek önmagában kell felépítenie a maga világát, miden embernek önmagában kell megtérnie Krisztushoz! 83 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Ha Isten igéjéhez alkalmazkodva lelkemben megöldökölöm a külső ember vágyát, apró testi igényekhez való ragaszkodását, ha a belső világomban csend van, akkor a hitem nem rendül meg, mert Istenben nyugszik. Ha az embertársam hibáját és bűneit nézem, de ugyanazokat a bűnöket magamnak is megengedem, vajon szolgáltam-e a világnak és Istennek? Nem, testvéreim. Gondolkozzatok úgy, hogy magatok legyetek igazak, jók, feddhetetlenek. Ha így éltek, akkor közelebb

jutottatok ahhoz a titokzatos világhoz, amelyet Isten nyitott meg a számotokra. Rajtatok keresztül azután ez a világ kitárul és kiteljesedik az emberek előtt; ezt a világot pedig nem rombolja le semmiféle ellenség, ezt a világot nem teszik tönkre a csapások, mert ez a világ a tietek, ezt bárhová magatokkal vihetitek. Mindenki magában, nem a hozzá közelállókban igyekezzék Isten világát megvalósítani; nem szigorúsággal, nem erőszakkal, hanem azzal a szolgálattal, amelyre minden egyes ember lekötelezi magát az Istennel való szövetségben. Mindenkinek számot kell vetnie a külső és belső énjével, mert Isten a ti belső világotokat akarja felemelni és megszabadítani a gonosztól, amely a testen keresztül megteremtette a gyötrelmek, a szenvedések, a megpróbáltatások világát. A testi emberen, az önző emberen keresztül teremtődik meg a pokol; mert ameddig az ember más felett uralkodni akar, ameddig az ember mással akarja magát

szolgáltatni, addig a lelki világa mindig sivárabb és sivárabb lesz; nem teremt, hanem rombol maga körül, rombolja azokat az erőket, amelyeket Isten adott neki a születés pillanatában. Ugyanis minden emberlélek egy-egy titokzatos világot hoz magával, Isten kegyelmének világát. Ezt az Istentől kapott ajándékot fertőzi meg, ha bűnt bűnre halmoz Akik ilyen elrontott világot hordanak magukkal, azok akaratlanul is, egyszerűen a maguk közelségével rombolnak, égetnek, csak azért, mert rosszal, békétlenséggel, haraggal teli atmoszférát hordoznak maguk körül. Az ilyenek akaratlanul is felébreszthetik bennetek a hasonló érzéseket, mert a ti lelketekben is megvannak ezeknek az érzéseknek a csírái, amelyek az ilyen fluidok közelségére felébredhetnek még akkor is, ha minden erőtökkel igyekeztek azokat megölni. Az ilyen lelkeket, bármennyire törekednek néha a ti imádságaitokból egy kis nyugalmat szerezni, kénytelenek vagyunk sokszor

eltávolítani tőletek, mert nem vagytok képesek az ő légkörüket elviselni. Gondoljátok el, milyen szerencsétlenek azok a lelkek, akik szeretnének önmaguktól megszabadulni, de nem tudnak, mert még amikor a megkívánt nyugalom közelébe jutnak, akkor is eltávolítják őket. A mi Urunk, a Jézus Krisztus felvette ezt a gyötrő, kínzó atmoszférát a testtel együtt, hogy szolgálhasson a világnak. Nekünk is kötelességünk tehát a szolgálatunkat felajánlanunk az ő terveinek megvalósítása érdekében. Nekünk is alá kell merülnünk hosszabb-rövidebb időre a szenvedések világába, és hirdetnünk kell a szabadulást, Isten kegyelmét. Figyelmeztetnünk kell titeket arra a nagy ajándékra, amelyet Isten adott nekünk a Megváltó elküldésével. A Megváltó áldozatot hozott a mi lelkünkért, hogy minket fölemelhessen, megtisztíthasson, és bevihessen az üdvösség honába. Hagyjátok tehát el a külső, emberi szokásokat, hagyjatok el mindent,

ami emberi, s keressétek fel Megváltónk bölcsőjét, és ajánljátok fel mulandó életeteket az ő szolgálatára. Hagyjatok el mindent, amit megszoktatok, amit hittetek, hagyjatok el mindent, ami a testé, és a lelketeket kapcsoljátok Hozzá, aki veletek van és marad mindörökké. * Forrás: EZOTERIÁK A „NÉVTELEN SZELLEM” kinyilatkoztatásai Eszter médium útján Kiadja: A SZELLEMI BÚVÁROK PESTI EGYLETE - 1941 84 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Szfinx és Krisztus Az ősi Egyiptom kultúrájával és vallásával kapcsolatos lényeges megállapításokat állandóan felülvizsgálják és módosítják. Azonban még mindig sok a bizonytalanság. A nagy piramis építésének módja és célja csak egy a számtalan kérdés közül, amely az emberiség e korszakával kapcsolatban felmerül. Egyiptomban fellelhetők a kereszténység nyomai. Habár e kijelentést hallva talán sokan tiltakoznak, állításunk mégsem

véletlen, mivel a rózsakeresztesek tanításai szerint, az európai ember tudatosodása, valamint a keresztény vallás fejlődése elképzelhetetlen volna az Egyiptomban lévő alapok nélkül. Ezt számtalan bibliai történet is megerősíti: József egyiptomi tartózkodása és fontos szerepe; Az izraeliták egyiptomi fogságban töltött évei; Mózes és az egyiptomi papok közötti konfliktusok; - Jézus menekülése Egyiptomba: „Egyiptomból hívtam ki az én fiamat” (Máté 2,15). A fény és a sötétség közötti hatalmi játék. Egyiptomot nem csupán egy virágzó kultúrájú országnak tekintjük, hanem sokkal inkább annak a helynek, ahol időről-időre két szembenálló erő találkozott, és tette láthatóvá a fény és a sötétség közötti harcot. Talán sokan megcsodálták már az egyiptomi temetkezési ajándékokat, mint amilyenek például Tutanhamon arany kincsei voltak. E gyermekfáraó élettörténete olyan tragédiához kapcsolódik,

amely jól jellemzi a fény és a sötétség közötti hatalmi játékot. Tutanhamon Ehnaton fáraó leszármazottja volt, és feltételezhetően Ehnaton egyik leánya volt a felesége. Ehnaton „eretnek királyként” vonult be a történelembe. Fiatalemberként a vallás gyökeres megújítására törekedett, azonban Egyiptom abban az időben a befolyásos papok irányítása alatt állt. Amon istent, és a hozzá tartozó panteont eltörölte, helyette pedig egyetlen, igaz Istenként Atont hirdette. Ez tette Ehnatont Mózessel együtt az egyistenhit első megalapítójává a történelemben. Ebben az időben Mózes a zsidó népet tanította az egyistenhitre Az olyan rendszerek gyújtópontja, mint Ehnatoné, vagy például Lao-Ce-é, az Atonhoz vagy Taohoz való alapvető odafordulásban áll. Noha Lao-Ce és Ehnaton nézeteinek már nincs közvetlen hatása korunkra, mégis érdekes fényt vetnek azokra a szociális és politikai problémákra, amelyek a mi vízszintes síkon

működő tudatunk számára gyakorlatilag megoldhatatlanok. Az uralkodó kultúra hanyatlásával egyidejűleg, és az Amon papok erőteljes tiltakozása ellenére Ehnaton a maga Aton napvallásával megújította a kormányzás rendszerét. Ez a sokat vitatott korszak csak rövid ideig, körülbelül 15 évig tartott, Krisztus előtt 1353-tól 1335-ig. Erről az impulzusról tanúskodnak a Közép-Egyiptomban, a mai Tell El-Amarnában feltárt, egykor újonnan alapított Akhet-Aton város romjai. Ehnatont valószínűleg meggyilkolták. Napvárosát bizonyosan lerombolták, nevét pedig – amennyire csak lehetett – kitörölték a feljegyzésekből. Azt a látszatot akarták kelteni, mintha Ehnaton sohasem létezett volna. Ezután egy átmeneti korszak következett, és új fáraót választottak: a kilenc éves Tutanhamont, Ehnaton egyik fiát. Ily módon a papok visszanyerték hatalmukat, majd meghúzódtak a háttérben. Tutanhamon rövid élete során Ehnaton egész

megújító kezdeményezését elfojtották. A gyermek fáraót Tutanhatonról Tutanhamon-ra keresztelték. Csoda-e, hogy egy olyan gyermek, mint Tutanhamon, akivel e körülmények között annyira rosszul bántak, oly fiatalon meghalt? Koponyáján erőszak nyomait találták. A Nobel-díjas egyiptomi Naguib Mahfouz „Ehnaton: az Igazságban lakozó”1 című regényében a következőket írja: 85 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István „A szívem aggódott az én uramért, Ehnaton fáraóért. Féltem, hogy valami szörnyű fog történni vele a sok ármánykodás miatt. De bármi történt is, ő állhatatos maradt Hite egyre erősebbé vált; erősebbé, mint amikor még hitt a győzelemben. Fáradhatatlanul kitartott a szeretetben, talán jobban, mint azelőtt. Mintha a sötétséget a sugárzó fény előhírnökének tartotta volna. Eme sötét napok egyikén egy merénylő, akit a papok béreltek fel, behatolt a fáraó

lakosztályába, hogy orvul meggyilkolja őt. Szerencsére az én nyilam gyorsabb volt, különben az én uram már nem élne. [] A melle közepén találtam el a gyilkost Ehnaton csak ezután ijedt meg. Ránézett a haldokló emberre s csak szomorúan hallgatott Egy idő múlva hozzám fordult és fáradtan így szólt: ’A kötelességedet teljesítetted, Maho.’ ’Az életem a tiéd!’ kiáltottam. Ehnaton akkor egyszerűen megkérdezte: ’Nem tudtad volna élve elfogni őt?’ ’Nem, semmiképpen, uram’ feleltem. És ez igaz volt Ekkor Ehnaton leverten sóhajtott: ’A gonosz emberek bűnt követtek el, amitől Aton irtózik. Bár az eltávolításom nem sikerült, mégis belesétáltunk a csapdába.’ Izgatottan kiáltottam: ’Sok bűnössel szemben kellene használnod a kardot’. ’Pontosan ezt hirdeti mindig a gonosz. De vajon megszünteti-e ez a gonoszságot? Mikor? Mikor jön el az az idő, amikor az emberiség mindent egyetlen fényben lát majd egyesülni?’ Itt

elérkezünk az emberi lét mélységes dilemmájához: a fény szolgálatába állunk, vagy a hatalomvágyéba. A megbocsátó szeretet vagy a létfenntartásból eredő félelem Nem lehet csak úgy elhaladni a szfinx mellett. Sok ember keresi a szeretetet. Minden kiábrándult és kedveszegett ember a szívében egy hívásra, a remény jelére vár. Az egész emberiség számára ezt a reményt, ezt a hívást az egyiptomi szfinx szimbolizálja a felismerés hatalmas jelképeként. Ezzel azonban nem egy emberfejű oroszlán idő koptatta, omladozó alakjára utalunk. Nem, mi egy emberi lényt képzelünk el oroszlánsörénnyel és egy oroszlán erejével, aki ereje és nagysága révén lenyűgöző. A szfinx a mögötte lévő nap dicsőséges fényében fürdik, mintha a napisten sugarában ereszkedne le a földre. És ezzel a képpel a fejében, a megérintett ember, aki lelkesen követi az új ösvényt, meg akarja közelíteni a hívogató fényt. De hirtelen

megállítják A szfinx mellett ugyanis nem lehet csak úgy elhaladni, mert rajta túl mágikus földre lép az ember. Aki nem tudja a jelszót, nem mehet tovább: a szfinxtől a piramisig vezető titkos út nem hozzáférhető számára. Hogyan ismerhetjük fel a szfinx kívánságát? Hogyan tanuljuk meg felismerni a küldetésünket? Még mindig előttünk áll a szfinx hatalmas alakja, aki őrzi a bejáratot. Nem úgy van-e, hogy a szfinx Aton, a napisten helyetteseként őrködik itt, aki hívja az embert de jelenlegi állapotában nem képes elérni őt? Az ember akkor kapja meg a jelszót, ha belső ellenségét legyőzte. Ez az ellenség az emberen belül él és sehol máshol Ő az, aki lehetetlenné teszi a belépést, mivel hangja sohasem hallgat el, és mindig érezteti a hatását. Alfa és Omega – kezdet és vég. Így működik az ellenség, egészen addig a pillanatig, amíg az ember vissza nem emlékszik a másik oroszlánra: Júda oroszlánjára, az isteni

hódítóra, akinek ereje elhallgattatja az egot. És ekkor, az élet sivatagának közepén, eszébe jutnak a szavak: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég.” (Jel 21,6) „Én vagyok a te Istened, akiből minden élő származik” (Jel. 21,7) A szfinx még hallgat, ám az ember kezdi gyanítani, hogy minden dolgok Atyja küldte őt, hogy a hívást továbbítsa. Ekkor meghallja a suttogást: „Lényem és szívem feléd fordul, mert te hozzám tartozol”. És a jelszó világossá válik benne: „Júda oroszlánja” Ő a Krisztus, a kozmosz megszabadító napenergiája, aki eljött az Atyától, hogy őt, a jelentéktelen 86 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István embert a sivatagból hazavezesse. Ez nem most, és nem is 2000 évvel ezelőtt vagy az ősi Egyiptomban történt, hanem mindig, újra és újra megtörténik, amíg kereső ember él és a keresésre válaszoló megszabadító erő létezik. A tüzes kör,

melyben az ember él, megtörik, és ekkor a szfinx hatalmas oroszlánmancsai között szabaddá válik a sugárzó piramisba vezető bejárat. Most körülnézhetünk odabent. Egy beavatási ösvény nyílik meg előttünk Ha a járat vonalát meghosszabbíthatnánk, az pontosan a Sarkcsillagra mutatna. Ám a piramisba lépvén azt látjuk, hogy utunk nem emelkedik, hanem éppenséggel lefelé halad. Ez a lefelé haladó járat zavarba ejtő: nem azt hiszi-e a megtért ember, hogy egyenesen a mennybe juthat? Nem azt jelenti hát a „beavatás”, hogy az ember gyakorlatok és önnevelés által felemelkedhet? Vagy netán „Istenhez való közeledése” inkább a világtól való menekülés volna? Tudatának legmélyéig meg kell győzni őt arról, hogy a beavatás keresztutat jelent. A keresztet pedig a nadírba, lényének legmélyebb pontjába kell állítani. Jan van Rijckenborgh így ír minderről: „A leereszkedéshez bátorságra van szükség. A szellem melyik hősének

vagy hősnőjének van bátorsága továbbmenni ezen a ponton? Annak érdekében, hogy az ember vállalja ezt a merész kockázatot, önmegtagadást kell gyakorolnia, és meg kell értenie Júda oroszlánjának kérését, aki a sivatag homokjában fekszik a világ nyomorúságában. ’Menj, add el mindenedet, és kövess engem!’ [] Ez nem a világból való elmenekülést, hanem a világ felölelését jelenti. Ez a kereszt felvétele! Ez a sötétségen túli világosság választása, hogy világosságot gyújtsunk a sötétben.”2 Az önmegtagadás vezet a piramis földalatti kamrájába. Mi van az önfeláldozás mögött? Az ösvényre lépés azt jelenti, hogy az ember önfeláldozóan átadja magát a fénynek, amely a másokért végzett szolgálat által szabadul fel. Ez rendkívül megvilágosító! Az eredmény mélységes, igaz önismeret. Gyakran halljuk, hogy először önismeretre van szükség, mielőtt az ösvényre lépünk. Ezt pedig egy mentális

vizsgálat követi, melynek révén az ember – úgy véli – képes lesz behatolni saját tudatának legmélyebb rétegeibe. Ez az út azonban lehetetlen, mivel az önismeret nem mentális, hanem fundamentális, vagyis alapvető: az ember összes központjára vonatkozik. Aki pedig szolgál, aki áldozatot hoz másokért, a másokban lévő fényért, az saját magával szembesül. Szembesül mindennel, ami rejtett, ami ismeretlen, és így sok illúziója kialszik. Még annak illúziója is, hogy ő egy jelölt, hiszen csak a fénylény, a másik az, aki a beavatás ösvényén van. Kezdetben megtanulja felismerni elkerülhetetlen hibáit is, mivel a mások szolgálatának vágyában hibákat követ el. Következő lépésként felfedezi saját hiányosságait Megtapasztalja, hogy szolgálatának hatása korlátozott. Majd felismeri, hogy minden, amiből a természet-tudat kiindul, már eleve el van ferdítve, ki van facsarva, szó szerint be van tokosodva és gúzsba van kötve. A

másoktól átvett és a saját magától kialakított alapsémák állnak az útjában Végül pedig megtanulja felismerni az okot: a minden mögött ott rejtőző indítékot. A kiművelt természet-ember számára mindez megaláztatás. Végül az út elvezet a forráshoz, a plexus sacralisban lévő gyökértűzhöz. Ez a piramis földalatti kamrája Gyermeki ártatlansággal, a belátás és a szolgálat által megtisztulva, és a tékozló fiú mély bűnbánatával az ember ismét a teremtés tüze előtt áll. Ám ez ismét egy veszélyes pillanat! A kérdés az, vajon hogyan is folytatja? Hisz nem a teremtés tüzének rossz szándékú felhasználása-e az oka mindazon szenvedésnek, amely alatt az emberi társadalom nyög? Ezúttal hogyan fogja használni e tüzet? Ha a szolgálat és a bölcsesség fellobbantotta a szeretet szikráját a szívében, akkor az út emelkedni kezd egy kissé. Az emberi szolgálat piramisában a további beavatás útját ugyanis hamarosan egy

nehéz gránitkő zárja el: az út itt lehetetlenné és abszurddá válik a fizikai ember számára. 87 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Mit jelent ez a kőtorlasz a számunkra? Arra tanít, hogy az emberi lény a maga éntörekvésével, bármennyire jó szándékú is, képtelen a beavatás igaz ösvényére tenni a lábát. Csak a bizonyított szolgálat során összegyűlt lélekminőséggel folytathatja a felfelé vezető utat, mivel ez lényegét tekintve egyenlő a mindent átfogó szeretettel, a belső isteni központnak való önátadással. Ezért ebben a folyamatban, az ennek az alapelvnek való önátadásban csakis az új lélekerő részesülhet. Egy új – ezúttal függőleges – járaton keresztül, amely a járatok rendszerének keresztgerendája, a lélekember belép a királynő kamrájába. Ez a fény újjászületésének terme Itt a belső Krisztus, a bennünk lévő másik fogan meg szeplőtelenül a jelképes

„mater”-től, az anyától, vagyis a misztériumok Szűz jelképétől. Ez nem más, mint az új, nem anyagi mentális erő befogadása. Jan van Rijckenborgh magyarázata szerint ezen a szinten a kereső már túljut azokon az akadályozó tényezőkön, amelyek az emberiség fejlődését gátolják. A királykamra. Dacára a királynő kamrájában töltött megszentelt pillanatnak, a megújulás tanulóját szigorúan figyelmeztetik: „Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essen”. A nagy piramisban ezt a figyelmeztetést egy csapdára emlékeztető útszakasz jelképezi. Ez az akna visszavezet minket a földalatti kamrába, ahonnan utunkat – egy újabb megtisztulást követően – újra kell kezdenünk. Ebben a szellemi Krisztuserőben egyszerre van jelen a tér és a korlátlan aktivitás, a dinamizmus és a csend is. Amikor a lélek fejlődése elérte ezt az állapotot, akkor egy hatalmas, magas és tágas folyosó nyílik meg a jelölt előtt, amely felfelé vezet a

királykamrába. Ez a győzelem útja, melyen a fény megáldja a személyiséget, amely mostanáig kitartott az ösvényen! Kimondhatatlan ragyogás tölti meg a felfelé vezető folyosót. Itt pedig a megújulásban járó ismét bizonyságot tesz arról, hogy valóban megérti a Krisztusmisztériumot, amelyet a szfinx tanított neki mielőtt belépett, mert egy alacsony átjárón keresztül, csakis mélyen meghajolva léphet be végül a királykamrába. Kizárólag alázattal léphet be az újba. Még semmit sem tud a rá váró nagy feladatokról, csak annak az élő tudása izzik benne, hogy „szolgálatomon keresztül semmivé váltam. Csak Ő, a Másik vált mindenné” Minden földi anyag eltűnt, és a szarkofágot teljes egészében betölti a szellem rezgése. Ekkor a jelöltre is vonatkozik az egyiptomi misztérium-madár, a főnix jelképe: én-központú személyisége legyőzetett, és nem létezik többé. Lélekteste felemelkedett a tisztítótűz által A nagy

piramis hallatta mágikus szavát. Kövei megőrizték az emberi lény és az egész emberiség feladatát. A szfinx hívása pedig az, hogy kövessük Krisztust: „Add el mindenedet és kövess engem!” 1. Naguib Mahfouz: Ehnaton: Az Igazságban lakozó, Anchor, 2000. 2. J van Rijckenborgh: A nagy piramis A Pentagram 1982-es 9-12 holland számából Először a Het Rozekrkuis (A Rózsakereszt) című kiadványban jelent meg 1938-ban. Most pedig következzék egy érdekes írás a mai kor anyagi szemléletű üzleti fogásaiból, amikor a vallás összefonódik az anyagi haszonszerzéssel, és az emberi butasággal! 88 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Jézus, Mária + áfa Írta: Szily László 2003. december 9., kedd 12:37 Jézus, az Úristen, Buddha és a főrabbi tűzharcba keverednek. Ez nem egy vicc eleje, hanem maga a konzumvalóság. Riportereink utánanéztek, miként lett kereskedelmi árucikk a Szent Család népszerűbb

tagjaiból. A nindzsa-messiás ugyan nehezen mozog a kereszttel a hátán, a hokedli mögül mégis sikerül Buddha közelébe férkőznie, hogy a cseles feszületből szegeket lőjön ki rá. Buddha nem ijed meg, hanem előrántja Magnum 66-os automata nirvánapisztolyát. Rá is lő a nindzstaktikával küzdő szakállas fiatalemberre, de az asztalról a lövedékek útjába ugrik a sebezhetetlenné tévő köpenyt viselő, a többiekhez hasonlóan 7,5 centiméter magas Minedenható Úristen. Kibiztosítja Jöjjön el a Te országod mintájú Kalasnyikovját, rákacsint a fotel takarásában tüzelni készülő, Kosher Kill pisztolyos rabbira, ám ekkor – kezét a jellegzetes békítő pózban tartva – a küzdő felek közé gördül a szelid mosolyú Jézus akciófigura, és közös éneklésre bíztatja a forrófejű harcosokat. Elvégre mindjárt itt a karácsony. Egyházi gimnazista lelkünk beleborzong a blaszfémiába, ám ettől tény marad, hogy Jézus a karácsonyi

ajándékszezon egyik alternatív konzumsztárja: az interneten rengeteg fajta játékfigurát, babát, matricát, pólót, sapkát rendelhetünk ajándékba a lassan születésnapját ünneplő názáreti ifjú képével. És ott van persze a kocsi hátuljában bólogató, műanyag názáreti. Rövid trendkutatásunk alapján valószínűnek tűnik, hogy a vicces vagy annak szánt, de általában vastagon megbotránkoztató ajándéktárgyak egyik ihlető őse az apró kerekeken guruló, karjait mozgatni képes Jézus Akciófigura. Ezt, és társait – van itt fröccsöntött Ádám, Éva, Dávid, Góliát és műanyag fekélyekkel borított testű Jób is – egyáltalán nem megbotránkoztatási szándékkal fejlesztették ki, hanem azért, hogy a gyerekek „jobban azonosulni tudjanak a bibliai karakterekkel“. Nincs is fegyverük, arckifejezésük szelid Megváltó giccs A giccs divatja hamar felkapta a szent témákat fényes műanyagba álmodó játékokat és ruhadarabokat.

Az ezredforduló évében Barcelonában laktam, ott a fiatalos dizájnbutikok divatdarabjai voltak a kádban lebegő, tiritarka szivacs-Buddhák és villogó diódákkal felturbózott Jézus szíve-ábrázolások, a régi olajnyomatok modorában. Voltak aztán mókásmegbotránkoztató-szexi fehérneműk, Máriával, Jézussal vagy a Szent Szívvel díszítve Rengetegféle ál-háromdimenziós szentképet is lehetett kapni, rikító színekben, szinte minden trafikban. Gyakran nehéz volt megállapítani, mi a vicc, és mi az áhítatos, ízléstelen giccs Plasztik vagy olaj? Hozzánk, ugye, lassan érnek el ezek a dolgok is, de idén már alaposabban körülnéztünk, mi kapható nálunk a műfajban. Ahhoz képest, hogy a jellemzően plasztikba álmodott Jézusajándékok túlnyomó többségét a Távol-Kelet divathullámokra híresen érzékeny üzemeiben állítják elő, első kínaipiac-túráinkon egyetlen megváltós tárgyat sem láttunk, bár lehet, hogy nem figyeltünk

eléggé. Később viszont megbízható forrásból arról értesültünk, hogy az Ázsia Centerben kapható a műfaj egyik csúcsterméke, az ízléses, aranyszínű álbarokk (plasztik)keretbe helyezett forgós-világítós Megváltó, aki jobb kezének két ujját jellegzetes pózban feltartja, baljával töviskoszorúba szorított, malacrózsaszín szívére mutat. 89 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István A szerkezet hálózatról működik, bekapcsolás után a Jézus testéből kiáradó sugarak lüktetveforogva világítanak. Ismerve az ázsiai ajándéktárgyakat, a készítők egészen biztosan valami szépet akartak létrehozni, a gúnyolódás pedig fel sem merült. Ugyanez a kép létezik Máriás változatban is, sőt a dobozán láttunk egy Korán-idézetes modell fotóját is. Ha ugyanazt a dolgot műanyagból csinálják meg, akkor szentségtörő giccs, ha viszont vászonra, olajfestékkel, akkor lélekemelő kegytárgy? -

tettük fel a kérdést magunkban, de válasz helyett inkább útnak indultunk a kereskedelmi Jézus nyomában. Názáreti tanga A Nagymező utcában a kihívóbb viccek kedvelői egy kisebb butikban válogathatnak egy német gyártó biblikus alsóneműi és ruhái között. A giccs, a szex és a blaszfémia borzongatóan vicces elegyét kínáló boltban kedvesen fogadták az Index konzumriportereit, akik már-már elgyengültek egy Jézus-fejjel és flitterekkel díszített boxeralsó láttán, de a nyolcezres ár kijózanította a magukról megfeledkezett piackutatókat. A gyermekét gótikus stílusban ölében tartó, koronás Szűzanya képével ékeskedő póló sem volt kutya, de van itt tanga, top és vietnami papucs a Szent Család két népszerűbb tagjának képével. Arra még nem találtunk magyarázatot, hogy Szent József miért marad ki rendszeresen a pikszisből, talán túlzottan is hasonlít a fiára a nagy szakállával. A barna hajú eladólány elmesélte, hogy

a szentképes termékeket el kellett tüntetniük a kirakatból, mert a srégen szemközti templom plébánosa és hívei tiltakoztak, a bolt meg nem akart feszültséget. A vitrinben most három, összekapaszkodva bugivugizó Mikulás látható pár angyalkás bugyi társaságában, ami legfeljebb a lappok érzékenységét sérti. Ezután bevetettük magunkat a Belváros forgatagába, de egyetlen kirakodóvásáron sem találtunk újabb jézusos ajándéktárgyat – nem számítva persze a kukoricacsuhéból készült betlehemeket – így néhány órányi kutatás után a Ferenciek terén található Ecclesia bolt felé fordultunk, ami az egyház tulajdonában van. Itt majd kiderül, hogy a Megváltó hivatalosan mennyire aknázható ki kereskedelmileg, gondoltuk, és úgy is lett. Karácsonyi vásár tömjénfüstben. Az Ecclesiában pont ugyanolyan karácsonyi tumultust találtunk, mint bármelyik, nem ennyire kegyes árucikkeket kínáló boltban. Vehetünk itt könyvet,

filmet, ikont, szentképet, feszületet 5-től 150 centis méretig, templomi és otthoni használatra szánt szentszobrot és kártyanaptárt. A hangulatot pompásan megalapozza a tömjénillat és az orgonamuzsika, nem beszélve a vásárlók közt feltűnő civilruhás papokról. A műtárgyak között van sok antik példány, faszobrok, ikonok és nagyobb olajfestmények, egy részük egészen közeli szellemi rokona a távol-keleti plasztikművészek alkotásainak, csak éppen a közmegegyezés alapján nemesnek számító alapanyagokból. A boltvezető – arra való hivatkozással, hogy a nyilatkozathoz egyházi engedélyre lenne szüksége – nem állt kötélnek. Egy renegát bolti forrás később elmondta riportereinknek, hogy igen nehéz meghúzni a határvonalat a vállalható Krisztus-cikkek és a vállalhatatlanok között, különös tekintettel arra, hogy az elfogadottak között is akadnak giccses darabok. Keresztkérdésünkre azt is elmondta, hogy minden termékről

egyedileg, az ízlésükre hallgatva döntik el, hogy mehet-e. Bár lefektetett szempontok nincsenek, a ruhaneműre szitázott Jézus semmilyen formában sem elfogadható. Órára, világítós mobilképre és akciófigurára rá sem mertünk kérdezni. Vágyakozva bámultuk a Dennis Hopper és Liz Hurley főszereplésével készült Sámson II. videókazettát 2160-ért, a 11 részes templomi betlehemet 286 ezerért és a töviskoronás Megváltót mutató zománcozott kulcstartószerűséget 29 ezerért, megborzongtunk egy viaszszínű korpusz oldalából kicsorduló élénkpiros vér láttán, azzal távoztunk, a téren nyüzsgő Bábel irányába. 90 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Itt a földi életben úgy tűnik a szellemtan csak teória, csak egy olyan világnézet, amit az ember azért tesz magáévá, mert érdekli. Halálunk után viszont ez az a fáklya, amely a halál és az újraszületés között bevilágítja a szellemi

világot! Aki itt a földön megveti a szellemtant, az nélkülözni fogja ezt a fáklyát; halála és újraszületése között le fog tompulni a tudata. Aki tehát szellemtudományokkal foglalkozik, az nemcsak elméleteket gyárt, hanem eleven dolgokat művel. A szellemtudomány úgyszólván az élet fáklyája! A szellemi tanítások tartalma itt a földön fogalmak és eszmék formájában jelenik meg, ezek azonban halálunk után eleven erõkké vállnak!" Rudolf Steiner 91 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István A Jézus utáni idők szellemtani irányzatai is már Jézus munkásságára, tanításaira épült fel, az abból vett szellemi szikra volt a meghatározó, de befolyásolta az adott tanítást mindig a kor emberének spirituális értelme. Nézzük, mit írnak Maniról, illetve Mani hogyan tanít Jézusról: A szellemi tanítások szerint az emberiség három nagy üdvhozója: Zarathusztra, Buddha és Jézus Krisztus.

Általuk valósul meg a dekadenciába süllyedt emberiség visszatérése az Atyai Házba. Ha egy szóval szeretnénk jellemezni a három ember (pontosabban két ember és egy istenember) jelentőségét, akkor ezt mondhatjuk: • Zarathusztra kulcsszava a „megtisztulás” • Buddha kulcsszava a „megvilágosodás” • Krisztus kulcsszava a „megdicsőülés”. A III. században születik egy ember, aki ötvözi a három nagy üdvhozó tanításait, hogy egyetemes, mindenki által hozzáférhető vallást teremtsen, amely nem korlátozódik a beavatottak számára fenntartott ezoterikus tanításra. Ő Mani! Egy új szellemi áramlatot indított meg. Kijelenti, hogy egyházába beolvasztotta minden Írás és minden bölcsesség lényegét. „Ahogyan egy folyó beleömlik a másikba, hogy hatalmas folyam jöjjön létre, úgy csatlakoztak a régi könyvek az én írásaimhoz, és nagy Bölcsességet alkottak, amilyen még nem volt az előző nemzedékekben.” (Mani) Mani nem

egyszerűen„összeollózta” a tanításokat, hanem az előző vallások értékeit is felhasználva létrehozott egy új szellemi impulzust. Mircea Eliade, századunk egyik legjelentősebb vallástörténésze ezt így fogalmazta meg: „A manicheizmus látszólag heterogén elemei ellenére egy nagyszabású és eredeti alkotás belső egységességét mutatja.” Mani Kr. u 216 április 14-én született Mardinuban (ez Babilónia egy kis helysége) Mani párthus származású, méghozzá az uralkodói Arszakida családból. (A párthusokat nem szabad a perzsákkal összekeverni!) Mani nevének egyik magyarázata a szanszkrit nyelvből nyerhető. Mani jelentése: gyöngy, ékszer vagy drágakő. (lásd az ősi mantrát: OM MANI PADME HUM, melynek jelentése: „Ó, te drágakő a lótuszban”.) Maniról nagyon sokféle tanítás és tévtanítás terjedt el az idők folyamán, de nézzük meg mit vallott Mani magáról: „Én, Mani, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola,

az Igazság Atyjának akaratából, akiből származom, aki az Öröklétben él és marad, aki minden előtt volt és minden után lesz. Belőle lettem, és az Ő Akaratából vagyok. Belőle fedetett fel számomra minden Igazság, és az Ő Igazságából való vagyok. Megmutattam az Igazságot a velem tartóknak, a Békét hirdettem a Béke gyermekeinek, a Reményt hirdettem a Halhatatlanok nemzetségeinek, a kiválasztandókat kiválasztottam, és az utat, mely a Mennybe vezet, megmutattam azoknak, akik ezen igazság mércéjével élednek újjá.” 92 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Tehát Mani Jézus Krisztus Apostolának vallja magát! Kit nevezhetünk apostolnak? Aki megtapasztalja a Pünkösdi Élményt, a Szent Szellem befogadását! Ezt az eseményt hívja Krisztus tűzkeresztségnek. Mani a mandeusoknál átesik a vízkeresztségen, majd később a védőangyala segítségével a tűzkeresztségen. Ezt tekintve nem

szentségtörés, hogy Mani Krisztus Apostolának nevezi magát, hiszen befogadta a Szent Szellemet! Ezenfelül Manit a jézusi tanítás befejezőjének is tartják, mégpedig három tekintetben: 1. Míg Jézus Júdea szűk területére korlátozza missziós tevékenységét, addig Mani lényegesen nagyobb területet jár be. 2. Mani nagyobb hangsúlyt fektet tanai írásos rögzítésére, mint akármelyik Apostol előtte Mani hét fő kötetben fektette le tanításait: • Élő Evangélium • Titkok könyve • Élet Kincse • Pragmateia • Óriások könyve • Zsoltárok és imádságok • Levelek 3. Mani Jézus tanításainak befejezője abban az értelemben is, hogy őutána már nem jelenik meg több Fény-Küldött Üdvhozóként. Mani többször a próféták pecsétjének nevezi magát, mondván ő a nagy tanítók sorában az utolsó, a zárókő! Mani az Üdvhozók közül kétségtelenül Jézust tekinti a legnagyobbnak, akiről így ír: „Lejött Jézus és

megnyilatkozott a világban a zsidók szektájában. Kiválasztotta a tizenkettőt és a hetvenkettőt, és teljesítette az Atya akaratát, aki őt a világba küldte. A Sátán belement Iskarióti Júdásba, Jézus tizenkettőjének egyikébe. Ez bevádolta őt a zsidók szektájánál, csókja által átadta őt a zsidók kezébe és a katonáknak. A zsidók a maguk részéről megragadták Isten Fiát, ítéletet tartottak felette törvénytelenül egyik gyűlésükön, és elítélték őt igazságtalanul, noha semmit sem vétkezett. Felemelték őt a keresztfára, rablókkal együtt feszítették meg őt a kereszten. Levették a keresztről, és elhelyezték a sírba, ám három nap múltán feltámadott a holtak közül, és eljött tanítványaihoz, megjelent nekik, és felöltöztette őket Erővel, és beléjük lehelte az ő Szent Szellemét, kiküldte őket az egész világba, hogy prédikáljanak a Nagyságáról. Ő maga pedig felemelkedett az égbe” A rózsakeresztes

szellemi impulzus kialakulása Az emberi szellemre és a fizikai síkra a szellemi entitások több csoportja is hat. Az egyik ilyen a Formaszellemek (Exusai) csoportja, amely az ember feletti negyedik angyali hierarchiát képviseli. Az atlantiszi vízkatasztrófa akkor következett be, amikor a Formaszellemek az emberi szellemre minimális, de a fizikai síkra maximális hatást gyakoroltak. Ennek egyfajta ellenpólusaként értelmezhetjük a XIII sz közepének eseményeit Ebben az időszakban a Formaszellemek hatása minimális volt a fizikai síkra, ám maximális az emberi szellemre. A Formaszellemek ezen impulzusaiból született meg a rózsakeresztes szellemtudomány. A rózsakeresztes szellemtudomány földi létrehívója Rózsakereszt Krisztián. 93 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Ő egy olyan szellemiség, aki folyamatosan árasztja felénk erejét, függetlenül attól, hogy fizikai testben él-e közöttünk vagy sem. Fontos

megjegyeznünk, hogy amikor egy hétköznapi ember meghal, akkor annak éterteste felbomlik és eloszlik a mindenségben. Azonban a nagy szellemiségek (például: Rózsakereszt Krisztián) éterteste sértetlenül fennmarad, és folyamatosan sugározza felénk azokat az erőket, amelyek nagy hatást gyakorolnak lelkünkre és szellemünkre. Európa egy még meg nem nevezhető pontján ekkoriban alakult meg tizenkét magas szellemiségű ember kollégiuma, szövetsége. Ők voltak azok, akik a régmúlt idők és az adott kor valamennyi bölcsességével rendelkeztek. Azért egyesültek, hogy elősegítsék az emberiség haladását. Érdekes módon, nem mindegyikük tudott a szellemvilágba tekinteni, de mindannyian képesek voltak felidézni korábbi életeik összes emlékét, tapasztalatát és beavatását. A tizenkét bölcsből heten a hét Risi inkarnációi voltak Ők képviselték az atlantiszi tudás hét fő áramlatát, és annak hatását a XIII. századig E hét szellem

mindegyike egyetlen szellemi irányzatot képviselt, és ezt az impulzust tudta termékennyé tenni az akkori és a mostani idők számára. A tizenkettőből további négy az Atlantisz után eltelt négy kultúrkorszak tudását hordozta magában. A négyből egy vissza tudott tekinteni az indiai, a második a perzsa, a harmadik az egyiptomi, a negyedik pedig a görög-római kultúrkorszakra. A tizenkettedik bölcs rendelkezett a legkevesebb emlékezéssel, de ő volt az, aki korának tudományát és világi tudását legmagasabb szinten művelte. Ily módon a tizenkét individum felölelte az emberiség írott és íratlan történelmének teljes tudásanyagát és emlékeit. Nem volt olyan szegmense a múltnak, ami feledésre ítéltetett volna. A tizenkét bölcs, mint egyéniség jelent meg, ám valójában teljesen egységesek voltak, és együtt hordozták azt a szellemiséget, amit az új kultúra kiindulópontjának tekinthetünk. Egyikük sem volt pótolható vagy

kiegészíthető a másikkal. Habár mindegyikük tudása mást sugárzott, a kereszténység nagysága és alázata eltöltötte őket. Arra törekedtek, hogy az összes nagy vallást egy hatalmas egységbe rendezzék, valamennyi aspektust és megjelenési formát átfogjanak. Ebben a helyzetben lépett a tizenkettő közé a tizenharmadik. Sem tudós, sem látó nem volt Előző inkarnációi egyikében a Golgotai Misztérium idejében élt. Ezt követő életeiben jámbor lélekkel, alázatosan és szelíden készült elő magasztos küldetésére. A XIII századbeli életében leginkább egy állandóan Istenhez imádkozó gyenge fizikumú fiatalemberként lehet elképzelni őt. A tizenkét bölcs szellemi felügyelete alatt és védelmében nevelkedett Ők gondoskodtak róla, és átadták neki egyéni tudásukat. A környező fizikai világtól teljesen elszigetelték, és nagyon vigyáztak arra, hogy a tizenkettőn kívül más ne gyakorolhasson rá hatást. A nevelés még a

fizikai testre is kiterjedt Krisztián átélte a Damaszkuszi Élményt (Pál apostolnak a Damaszkuszba vezető úton megjelent a Krisztus, éteri testében. Ez időtől fogva nevezzük Damaszkuszi Élménynek, ha valaki hasonló élményben részesül.), és mintegy új lélek tért vissza testébe Néhány hét elteltével előadta a tizenkettektől felvett tudást, de már egy Krisztus által átalakított és letisztított formában. Ez volt az igazi kereszténység tanítása, a nagy szintézis Rózsakereszt Krisztián XIII. században történt beavatásának legfontosabb ezoterikus eredménye, hogy a szellemi világban megőrizték Krisztus impulzussal áthatott éteri testét. A következő évtizedekben pedig éterteste szellemi erőit hallatlanul felfokozta az igazi rózsakeresztesek számos nemzedékének munkássága. Így lett századról-századra egyre erősebb és hatalmasabb Rózsakereszt Krisztián éterteste. Már nemcsak rajta keresztül hat, hanem mindenki által,

aki tanítványa lett. (Az ő étertestének inspirációjából merített Rudolf Steiner, a megújított rózsakeresztes bölcsesség 20. századi nagy hirdetője is) Rózsakereszt Krisztián viszonylag fiatalon meghalt, de már a XIV. század közepén újra leszületett Ebben a testében már több mint 100 évet élt. A tizenkét bölcs tanítványai nevelték fel, de már nem zárták el a külvilágtól 94 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Huszonnyolc évesen késztetést érzett az utazásra. Eljutott Damaszkuszba, ahová ez előző inkarnációjának emléke hajtotta, hogy újra átélje az éteri Krisztus meglátását. Miután bejárta a világot, visszatért Európába, és tizenkét legfejlettebb követőjét tanítványává fogadva hozzálátott a tulajdonképpeni rózsakeresztesek munkájához. Ezoterikus értelemben már a XIII. századi személy is Christian Rosenkreutz volt, ám exoterikusan csak a XIV században vált

azzá. Ennek a XIII századinak a követői és tanítványai a rózsakeresztesek Fontos megjegyeznünk (visszautalva az előző számunkban megjelent cikkre), hogy Rózsakereszt Krisztián a XVIII. Században Sárospatakon, mint Saint Germain gróf született meg újra Ennek az exoterikus inkarnációnak a céljai közé tartozott, hogy Rózsakereszt Krisztián hatalmas éteri erőinek felhasználásával és kiárasztásával új lökést adjon a megerősödő materializmus-áradat miatt megnehezült rózsakeresztes szellemi mozgalomnak. A XX Századnak az a küldetése, hogy annyira hatalmassá tegye Rózsakereszt Krisztián étertestét, hogy exoterikusan is hatni tudjon (vagyis az igazi rózsakeresztesek szűk körén kívül is). Rózsakereszt Krisztián étertestének mostanáig csak a rózsakeresztes iskolákon belül volt hatása, a XX. Században azonban egyre többen tapasztalják majd erejét, és élhetik át ennek következtében Krisztus megjelenését étertestben (azaz

a Damaszkuszi Élményt). Szintén e segítség következtében történt a XX. században a szellemi élet teljes megújhodása Emiatt jóval könnyebb napjainkban a szellemi világ megközelítése, és a szellemi hatások megtapasztalása. Ha helyesen követjük a kijelölt ösvényt, ezek az éteri erők újfajta tudatos szellemi látás kialakulását eredményezik. Rudolf Steiner Az Antropozófia a mai emberiség számára megalkotott modern világmagyarázat, amelynek megalapítója Rudolf Steiner volt. Elterjedésének egyik legnagyobb akadálya, hogy hiányzik egy olyan összefoglaló mű, amelyből az érdeklődők tudomást szerezhetnének az antropozófia álláspontjáról a legfontosabb kérdésekben. Az alapító Steiner, Életem c. önéletrajzában beszámol arról, hogy már kicsi gyerekként voltak természetfölötti megtapasztalásai, amelyeket környezete értetlenül fogadott. Kora uralkodó világnézete, a materializmus nem volt megfelelő számára, hisz

ellentmondott a magasabb világokról alkotott elképzeléseinek. Mégis vett át olyan emberek nézeteiből, mint Ernst Haeckel és Friedrich Nietzsche, hogy ezeket kibontakozó szellemtudományának magasabb szintjére ültesse át. Goethe természettudományokkal foglalkozó írásainak kiadójaként és a weimari GoetheArchívum munkatársaként Steiner intenzíven foglalkozott a nagy klasszikus természettudományi és filozófiai örökségével. 1900 táján belépett a Teozófiai Társaságba, amelyet 1875-ben egy médium, Helen Petrovna Blavatsky alapított. A teozófusok egy szerintük természetfölötti módon kinyilatkoztatott, gnosztikus és ezoterikus tanokból gyúrt rendszert képviselnek. Steiner azonban e tanok közül sokkal nem tudott belsőleg azonosulni. A nézetkülönbségek végül oda vezettek, hogy megvált a Teozófiai Társaságtól és 1913-ban megalapította saját szervezetét, az Antropozófiai Társaságot, ahova maga nem lépett be. A társaság

épülete a Goetheanum volt 1921-ben lejáratókampány indult meg ellene a német jobboldal részéről, sok ellentmondó hazugsággal, aminek következtében Németországot el kellett hagynia. 95 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István És az 1700 évek közepétől belépett a spiritizmus, a szellemtan, mint a Szentlélek kijelentése életünkbe, a modern ember gondolkodásának megfelelően friss tanítássokkal, magyarázatokkal. Mostanra az „bibliai Antikrisztus” ideje kezd leáldozni (ez a pápai egyház volt a 400-as évektől kezdve), és kialakulóban van az új eszme, mely Krisztus tanításait megpróbálja belevinni az ateista köztudatba, amit törvényszerűen kitermelt magának az egyházi cselekedetekkel szemben lévő jogos ellenkezés, a technika magas szintű emelkedése, ami sok mindenre látszólagos magyarázatot adott, feledtetve az emberekkel az anyag mögött húzódó szellemiséget! Az 1800 – as évek végétől

Jézus tanításai újra komolyabban előkerültek szellemi magyarázatokkal, és ez a mai napig tart. Erre jó példa a Szellemkutatók Budapesti Köre, mely a Evangéliumi Spiritizmus legjobb hagyományának megfelelő szellemtani anyagokat ad át tanításra, és oszt meg másokkal, amelyek a több mint 100 éves Szellemi Búvárok Pesti Egyletének munkája nyomán születtek. Ezek a Tagok a szellemi munka folytonosságai a régi nagy hírű egyesületnek, a tanításokat a régi egyesület még akkor élő tagjaitól kapták, és a szellemi beavatásokat is, és írásom idejében az utolsó régi tag is még él, aki nekem is segít, amikor szükségem van rá, és jelenleg 97 éves! (jelen írásom 206. december 4-én készült) A Szellemi Búvárok Pesti Egylete szellemtani munkáját folytató tagjai kiadják a Szellemtani Közlemények. című negyedéves kiadványukat, amelyek értékes szellemi kincseket tartalmaznak. A kiadvány megtekinthető Interneten a:

http://wwwspiritualitashu oldalon, és megrendelhető önköltségi áron a megadott Internet címen, vagy az én postai elérhetőségemen. A Jézust követő szellemi irányzatoknál egyértelműen fellelhető, hogy a tanítások mindig a Jézusi alapokra épülnek fel, csak a kor emberének a spirituális fejlettségének megfelelő tanításokat adnak át! A „modern” szellemtudomány Emanuel Swedenborg (1772-1866) kinyilatkoztatásával kezdte kezdetét, és tart a mai napig is komoly szellemi segítséggel a Szentlélek erejével, Jézusi alapokon! Egy pár mondat Swedenborg életéről, munkásságáról: Stockholmban született, evangélikus püspök volt. Tudományos pályára készült, élete első felében mint tudós működött. Elmúlt 40 éves, amikor látni kezdett, szellemekkel kezdett társalogni, akik feltárták előtte a szellemvilág titkait. Magasabb szellemek nyilvánultak meg előtte, akik beavatták a szellemi világ titkaiba, szenvedő szellemeket

vonultattak elébe, akiknek bűnhődése a bűn természetes következményeit mutatja. Naplót vezetet a jelenésekről, és dolgozta fel „A menny, a menny csodái és a pokol látottak és hallottak alapján” című munkájában. Élete második fele a mai spiritizmusnak alapköve, mert a munkássága ennek felelt meg. Swedenborg ugyanazt észleli, amit a spiritizmus. Az ember a halálával nem lesz se jobb, se rosszabb, ott folytatja, ahol abbahagyta. Hasonló dolgokat elragadtatás útján a magyar Domokos László írt le a Szellem élete c. könyvében az 1900 –as évek elején. A Szentlélek által adott tanításokat a legjobban a kor emberének a Szellemi Búvárok Pesti Egylete (1871 alakulási év) médiumai, és tanítói tolmácsolják a kor emberének! 96 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István A Szellemi Búvárok Pesti Egylete örökségét folytató tagok közül egy egyik tanító, Dr.Pataky Árpád rendszeresen

megjelenteti az Égi Világosság c régi folyóiratot szellemtani kincsekkel. (A folyóirat eddig megjelent példányai letölthetők a web lapomról rendszeresen frissítve). Most ebből a lapból idézek egy pár, az előadásomhoz illő anyagot: Dohányos János írásával folytatjuk Jézus lénységének tanunk szerinti kibontását. Őszintén bevallom, hogy ehhez a témához a “Bev. Spir” I k 230-244 oldalain nagyon óvatosan közelítettem azért, hogy a visszafogottsággal elkerüljem a vallásos emberek Krisztusba – a “Szentháromság dogma” szerint – vetett hitének gyengítését Az idő azonban sürget, keressük a módozatát annak, miként lehetne a tudatos tagadók állításaival szemben olyan értelmi-érzelmi érveket felhozni, hogy azok – a legégetőbb, de materialista alapon megoldhatatlan létkérdésekről – némi gondolkodásra késztessék őket. A szerzőről pedig annyit: nem volt pap, de a Bibliát nagyon ismerte, és azt nemcsak az Égi

Világosság hasábjain, hanem könyv alakban /”A mi Jézusunk”/ is csodás tisztasággal és érthetően magyarázta. Eszter médium közvetlen környezetéhez tartozott, és róla, valamint “vezető szelleméről” /tehát a “Névtelen szellem” szóhaszálat még elmaradt!/ nyilvánosan a sajtóban Dohányos publikált, a szellem-közleményeiből pedig 1920 májusában a “Bepillantás a túlvilági élet titkaiba” című 64 oldalas füzetkét rendezte sajtó alá. Íme ebből az első, 1915 március 11-i keletű szellemnyilatkozat, mintegy saját dolgozatának előszavaként: Az első törvény: Mózes törvénye, mellyel a zsidó lelkeket táplálta az Úr, A szeretet igen kevés, az engedelmesség is – tehát kemény korlátokat kellett vonni az egyenes út mellé, hogy a gyenge, alig életre kelt hitet és az ebből fakadó szeretetet le ne szorítsa a gonoszság, ami a testiségben természetszerűleg élt. Hiszen saját bűneik is ellentétes eszméikben

öltöttek testet; azt egyre tisztábbá tenni, a természetes igazságokhoz kellett fordulni, hogy az igazságtalanságot föl lehessen tüntetni és meg lehessen szüntetni. A természettörvényt: “Szemet szemért, fogat fogért” adta Mózes által az egy igaz Isten, hogy a túl nagy ellenséget, a bűnt letörhesse és szeretetét hozzájuk juttathassa. Ebben a tőrvényben rotálva sohasem csalódtak, mert mind a halál után, mind az életnek minden pontján igazságot láttak. Így haladtak ők, sokat vétkezve és sokat szenvedve hosszú évezredeken keresztül a földön és a légkörben. Sokszor megdorgálta őket az Úr a különböző csapások és szenvedések által, és sokszor megintette őket a próféták beszédével, akik más, jobb világok haladottabb szellemei voltak. És amikor már a tetőponthoz értek, mire rotációjuk lejárt, megkapták az ígért szabadítót Krisztusban, ki a régi szövetséget megerősítette Istennel az Újszövetség által,

amely szövetségben már az égő áldozatok helyett az irgalmasságot kívánja az ő népétől; ahol kijelenti az Üdvözítő, hogy nem kárhoztatni jött e világot, hanem megmenteni; hogy valaki hiszen őbenne, örökké éljen, ne kelljen meghalnia, mert az ő idejük lejárt a bűnhődésből és az Atya várja őket haza az ő kegyelmével; hogy akik várják az igazság napját, örvendezhessenek Sion leányaival, mert megjött a föld erős vőlegénye, aki felszabadítja a szolgaságból, a bűn hatalma alól az ő népét és felviszi az örök Jeruzsálembe, ahol őriztetik első szövetsége az ő népével. 97 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Jézus Krisztus Jézus (héberül Jehusua, Jósua, arámosan Jésua = Isten segít) nevét a születését bejelentő angyal parancsára kapta. E név használata a korabeli zsidóság körében nem volt ritkaság Amely szülők így nevezték el fiúgyermeküket, vele azt fejezték

ki, hogy hisznek Isten megváltásában, Izrael üdvözítésében. Urunk azért kapta ezt a nevet, mert neki kellett népét bűneitől megszabadítania, tehát üdvözítenie A bűnösség állapota ugyanis törvény átka alatti állapot, vagyis kárhozat “Szemet szemért, fogat fogért”, mondja a törvény, tehát a vétkes karmatikus szenvedtetésnek van kitéve. A bűnösség állapotából való megszabadítás ennél fogva a karmából való feloldást, azaz üdvözítést jelent. Jézus másik neve: “Krisztus”, görögösen “Christos”. Ez fordítása a héber “Másiah” és az arám “Mesicha” szavaknak. Azt jelenti: “Felkent” A régi keleti népeknél, így Izrael fiai között is szokásban volt az olajjal való felkenés, mely aktus felavatást jelentett. Alkalmazták mind természeti tárgyakra, mint személyekre Például Jákob nevezetes bételi álomlátása után a fejealjául szolgált kőre olajat öntött emlékjelül. Sámuel próféta isteni

parancsra Sault, majd később Dávidot fejére öntött olajjal Izráel királyává kente. Illés prófétát utasította az Úr, hogy kenje királlyá Hazáelt Szíriában és Jéhut Izraelben, azután a maga utódjául prófétává Elizeust. A felavatott tárgyak és személyek megkülönböztetett tiszteletben tartattak, mert az volt a felfogás róluk, hogy Isten azokat magáénak fogadta és a “felkent” személyeket Lelke erejével és áldásaival ruházta fel. A zsidó nép prófétái az eljövendő “Felkent” (Másiah) nagyságát, dicsőségét, szabadító nagy munkáját hirdették, így a “felkent” szó tulajdonnévvé vált a későbbi közfelfogásban. Jézus tehát személyi neve, Krisztus pedig hivatásbeli címe Megváltónknak Így a név: Jézus Krisztus, tulajdonképpeni jelentése értelmében annyi, mint bűntől szabadító, Isten szolgálatára felkent. Jézust maga Isten kente fel szent Lelkével: “Az Úr lelke rajtam! Felkent, hogy örömhírt

mondjak”. stb Lk 4,18; vö Ésa 61,1 “És látta (ti. János) az Isten Lelkét, amint valami formában (fluid képződmény) lerepült s rászállott”. stb: Mt 3,16 Vö Mk 1,10; Lk 3,21-22; Jn 1,32 Jézusban Isten és ember közötti minden közvetítő képesség tökéletes fokban megvolt. Isteni Szelleme, a duálegységből soha ki nem lépett hatalmas Első/d/szülött szellem, a legfelsőbb potenciában birtokolja az összes hatóerőket, ami az ember-Jézusban karmaoldó hatalomban csúcsosodott ki: “De, hogy tudjátok, hogy az ember Fiának van bűnbocsátó hatalma a földön, így szólt a gutaütötthöz: Mondom: kelj fel, vedd ágyadat és menj haza! És az tüstént felkelt, vette ágyát s kiment”. stb Mk 2,10-11; vö Lk 5,24-25 Jézus azonban csodás képességeit csupán küldetése érdekében működtette és sohasem nyúlt hozzájuk a saját személye érdekében. Így például, mikor 40 napi böjtölése befejeztével az asztrálvilágba kihelyeződött

Jézust az ellentét elvét személyesítő démon megkísértette, az Írás szavaival utasította vissza a kísértőt. Jézus mint a mennyei Atya közvetítője, tökéletesen alárendelte személyét magas küldetése, szent célja érdekének Mint ember, az ajkairól elhangzó isteni tanításoknak megfelelő felsőbbrendű ember szerény és alázatos életét élte Semmit sem tulajdonított magának “Én semmit sem tehetek magamtól. Hallás után teszek ítéletet s ítéletem igazságos, mivel nem a magam, hanem annak akarata irányít, aki engem elküldött.” Jn 8,28 98 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Íme, saját szavai, melyek világosan bizonyítják, hogy magát csupán a mennyei Atya eszközének tekintette. “Hallás után teszek ítéletet”, vagyis a dolgok felől nem a magam, hanem az engem sugalmazó Atya véleményét nyilvánítom. “Annak akarata irányít, aki engem küldött”, vagyis nem úgy cselekszem,

amint az személyemnek kedvezőbb volna, hanem akként, amint az engem küldő mennyei Atya parancsolja a próféták által felőlem megjövendölteknek megfelelően. “Én önmagamtól semmit sem teszek, hanem azt hirdetem, amire az Atya tanított engem.” Jn 8,28. A mennyei Atya tanította őt az isteni törvények szellemére. Ő oktatta ki messiási tiszte betöltésére, ennél fogvaa az Atyától tanultakat prófétálja A Jézusban inkarnálódott messiási szellem nagy alázatosságát és a mennyei Atya akarata iránti feltétlen engedelmességét Pál apostol így jellemzi: “Aki Isten alakjában nem tekintette zsákmánynak az Istennel való egyenlőséget, hanem szolgaalakot öltve fel, megüresítette magát, mint ember jelent meg s külsőképpen mint ember élt, megalázta magát és engedelmes volt a halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.” Fil 2,6-8 * Azok az evangéliumi íráshelyek, amelyek Urunk messiási tisztére vonatkoznak, a következők:

“Mert Mózes az atyáknak megmondotta: Istenetek, az Úr olyan prófétát támaszt tinéktek vezéreitek közül, aminő én vagyok. Mindenben, amit mond, reá hallgassatok Amely lélek pedig arra a prófétára nem hallgat, kiírtatik a nép közül A többi próféta is, Sámueltől fogva, sorra, ahány csak megszólalt, mind erről a korszakról jövendölt”. ApCsel 3,22-24 Vö 5Móz 18,15-19. Ez az idézet Péter apostolnak abból a prédikációjából való, mely a jeruzsálemi templom Salamon tornácának nevezett helyiségében hangzott el. Az ihletett apostol felhasználta a születésétől fogva sánta ember csodálatos meggyógyulása alkalmával támadt személye iránti nagy érdeklődést és a lelkendezve őutána és János után futó embertömeg figyelmét magáról Jézusra irányította. “Mit csodálkoztok ti ezen s mit bámultok minket, mintha mi a magunk erejéből avagy jóságunkból cselekedtünk volna, hogy ez jár?” ApCsel. 3,12 Így szólt Péter

az álmélkodó néphez, azután megmondotta nekik, hogy a sántán született ember az ő csodálatos felépülését nem nekik, hanem a szellemvilágba visszatért Jézusnak köszönheti, mert Isten Jézust dicsőítette meg azzal, hogy a nevében adott szuggesztióra megerősödött a sánta lába és bokája. Ez a Jézus pedig, akit a zsidó nép megtagadott, nem volt más, mint az atyáknak Mózes által megígért ama próféta, kiről a többi próféták is sokat jövendöltek. Jézus olyan próféta volt, mint Mózes, ővele is szemtől szembe szólott az Úr, vagyis “világosan és nem rejtélyek által látta az Urat”; nem látomásban jelent meg neki és nem álmában szólott vele, mint egyéb prófétákkal. Mikor János megkeresztelte Őt, felhangzott az égi szózat: “Te vagy az én kedves fiam, én gyönyörűségem!” Mk l,11. Vö Lk 3,22; Mt 3,17 A megdicsőülés hegyén támadt fluidképzódményből e szózat hallatszott: “Ez az én kedves fiam! Őrá

hallgassatok “ Mk 9,7. (Vö Lk 9,35; Mt17,5) 99 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Mikor pedig az Őt látni kívánó görögök fülehallatára így könyörgött: “Atyám! Dicsőítsd meg a nevedet”, – égi szózat zendült: “Már megdicsőítettem és újra megdicsőítem.” Jn 12,28 Jézus közvetítő képessége magasan felülmúlta Mózesét, amennyiben közvetlen kapcsolatot engedett meg a mennyei Atyával. Hiszen Jézusban maga a Mózessel szóló Isten angyala, a bukottakat vezérlő Elsőd öltött testet. Ez az értelme Jézus következő – Fülöphöz intézett – mondásainak is: “Hát nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya énbennem? Amit néktek mondok, nem magamtól mondom; az én bennem lakó Atya dolga folyik itt. Higgyétek el nékem, hogy én az Atyában s az Atya bennem van; ha másért nem, higgyétek el a cselekedetekért.” Jn 14,1011 Vö Jn 10,38 Mózessel az Úr úgy beszélt, miképpen

“ember szokott barátjával szólani” (2Móz 33,11), azaz Mózes hallotta a hozzá intézett isteni szózatot, melyet aztán Áronnal közölt, ki viszont azt megmondotta a népnek; nem így állt a dolog Jézussal. Ő az Atya közvetlen közvetítője volt, amit tanítványai Tőle hallottak és láttak, az a benne lakó Atya dolga volt. Isten nem időnként és alkalomadtán szólt Általa, mint a próféták által, hanem állandóan Vele volt, Benne lakott s csak feláldoztatása alkalmával, a kereszten hagyta magára, hogy az áldozat teljes legyen – Igen, az Atya Benne volt s ő is az Atyában, mint ahogy Jézus benne van tanítványaiban s azok is Őbenne A bentlevés titka az engedelmesség “Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben, ahogy én is megtartottam az én Atyám parancsolatait s megmaradtok az ő szeretetében.” Jn 15,10 “Aki szeret engem, megtartja beszédeimet s az én Atyám szereti azt s hozzá megyünk és nála

lakozunk.” Jn 14,23 Jézusban a “kezdet”, vagyis Isten Első/d/szülöttje öltött testet, aki soha ki nem lépett az Istennel való közösségből. Természetes tehát, hogy az ő “ember fia” formájában is fennállott ez a közösségé; így minden gondolata, érzése és tette egy volt az Atyáéval Nem is úgy hangzott ajkáról a tanítás, mint más prófétákéról, akik angyal közvetítésével kapták a kihirdetendő Igét. Jézus beszéde egy volt az Atyáéval, tettei az Atya cselekedetei Ezért mondhatta Fülöpnek: “Fülöp! Oly rég vagyok már veletek, s mégsem ismersz engem? Aki engem látott, látta az Atyát.” Jn 14,9 “Ha másért nem hiszitek, higgyétek el a cselekedetekért.” Jézusnak az Atyával való egységét legmeggyőzőbben cselekedetei bizonyították, ezek között különösen a karma-oldás, mely a csodás gyógyításokban nyilvánult meg. Jézusnak az Atyával való egysége nem jelentette azonban egyszersmind Jézusnak az

Atyával való azonosságát. Jézus fent tárgyalt kijelentéseinek félreértéséből keletkezett az a téves felfogás, mely Jézus személyét azonosnak tartja az Atyáéval, holott ő maga megmondotta: “Elmegyek és visszatérek hozzátok. Ha szeretnétek engemet, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb énnálam.” Jn 14,28 Világos, hogy elmenni valakihez, aki nagyobb és visszatérni Tőle csak egy második személynek lehet. Kitűnik ez Pál apostol definíciójából is: “Nekünk csak egy az Istenünk, az Atya, akiért van minden s akiért vagyunk mi; s egy az Urunk, a Jézus Krisztus aki által van minden s aki által vagyunk mi is.” 1Kor 8,6 Akiért van valami, különbözik attól, aki által van valami. Ez kézenfekvő igazság Itt van továbbá a feltámadott Krisztus üzenete, melyet Máriával küldött Jeruzsálemben szomorkodó tanítványaihoz: “Eredj a testvérekhez és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti

Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Jn 20,17 Aki Jézusnak is Istene, az nem lehet azonos Jézussal. Végül hivatkozom a zsidókhoz írott levél 3. részének 1-2 verseire: 100 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István “Azért szent testvérek, mennyei hivatás részestársai, odanézzetek a Krisztus Jézusra, a mi vallásunk apostolára és főpapjára, aki épp oly hű volt Teremtőjéhez, mint Mózes is a maga egész házában.” Aki hű valakihez, az nem lehet azonos az illetővel. Ebben az íráshelyben Jézus méghozzá teremtettnek mondatik, mert akihez hű volt, az volt az ő teremtője Sok teológus megbotránkozik azon, hogy a szellemtan Jézust “Elsőd”-nek nevezi, pedig az idézett íráshely, mely az ugyancsak kanonizált zsidókhoz írott levélből való, a szellemtan felfogását igazolja. Tehát a mennyei Atya nem azonos Jézussal, hanem nagyobb Jézusnál, az Első/d/szülöttnél, amennyiben néki is

Teremtője. /Folytatjuk/ * Adelma útján jött alábbi szellemnyilatkozat – Dohányos János Krisztus-tanulmánya elé írt megfontolásból – évekig pihent fiókomban úgy, hogy többször rakosgattam azt – magam se tudom miért – ide-oda, minek következtében az is előfordult, hogy adott esetben – mint például most is – azt napokig kellett keresgélnem. A duálkérdés ugyanis még napjainkban is fogós kérdésnek számít és azt a bennfentes spiritiszták is – adott helyzetben – félreérthetik, még inkább az alábbi közleményt olvasva, valami okból azonban most a közzététel ingere lett úrrá bennem. MESSIÁSOK Gonobitz, 1874. augusztus 8 /Arra a kérdésre: “Hol volt Krisztus duálszelleme az emberi megtestesülés alatt?” a szellemek Adelma írómédium által így válaszoltak, ami aztán 1883-ban közzé lett téve a “Reformierende Blaetter” VI. évfolyamának 130 oldalán/ Jézus, az a szellem, aki az Atyát mindig és mindenkor

szerette, duálszellemét a világosság hazájában hagyta, hogy a Földre jöjjön és itt emberi alakban a földi lakóknak a szeretet ősrégi tanát emlékezetükbe visszaidézze. Keresztre feszítése és a fényhazába való felvitele után ott találta az Őt kitartóan váró és bensőségesen üdvözlő duálszellemét, akitől erőt kapott a földön is, hiszen szellemileg egységben maradt vele. A duálfogalom adjon nektek a szellemi házasságról képet a két alapelvnek, adó és elfogadó szellemnek egy fluid burokbani egységéről India az emberiség bölcsője. Amikor Európa még víz alatt állott, Amerika az óceán hullámaiból kiemelkedett – a mi időnk előtt 20 ezer, illetve 14 ezer évvel –, India már virágzó állam volt Most nagy antropológiai felfedezések lesznek; tapasztalni fogjátok a szanszkrit tudomány által a brahman vallásra vonatkozó ismeretben, hogy India, mivel az emberiség bölcsője, a legrégibb vallással, a legrégibb

Istenfogalmi kinyilatkoztatásokkal rendelkezik Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni, hogy Christna, az indiai megváltó, 6800 évvel a názáreti Jézus előtt – egy szűztől, Davana-gujtól Madurában született – ugyanazt tanította, mint később Mária fia Jézus. Hogy mindketten Messiások voltak, bizonyítsa nektek azt, hogy Isten elsődjeit a bukott világra küldi, hogy az egyetlen Isten tanához térjenek meg az emberek. A magas szellemeknek nincs szükségük a megtermékenyítés útján való testesülésre – ők saját magukat inkarnálják, mivel a fluidok tudományát bírják, egy tiszta szűzbe, akitől minden érzékiség idegen. Tehát azok, a jövőben nagyon elterjedt szanszkrit tudomány és az indiai Jezeus Christna – akárcsak a názáreti Jézus tanai – nem fognak semmivé válni, hanem ellenkezőleg, az embereknek bizonyítani fogják, hogy Isten, a Megváltó elsődjeit évezredről évezredre küldi szét a bukott világokra, hogy a bukottakat

ébren és igyekvőn az Ő ösvényén megtartsa. 101 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Hogy ezzel ellentétben az emberek állandóan az isteni szeretet ezen képviselőinek tanításait kiforgatják és az ő önző céljaik érdekében ezekkel visszaélnek, az egészen más dolog. – Az egyetlen Istent imádni, elismerni, küldött Elsődjeinek példáját pedig megfogadni és követni lenne illő. Mostanában a négy evangéliumban is kételkednek. János a sajátját biztosan maga írta; a többi evangélisták is hagytak írásokat maguk után, amelyeket összegyűjtöttek. Mindenesetre mindaz, ami ezekben a könyvekben áll, istenien igaz és szép. A szellemek, akik Isten engedélyével a három médiumon keresztül ezt a négy evangéliumot megismertették, keresték az igazságot és igyekeztek az embereknek az isteni szeretetet és bölcsességet, mint a törvény és haladás kinyilatkoztatásait felfoghatóvá tenni. Az indusok

tehát ugyanabból a forrásból kapták igazságaikat, amelyekből ti ma azokat kapjátok. Ne veszekedjetek a betűkön, egyesüljetek az Isten, az Atya, a Teremtő, a mindenség Szellemében való egyetlen igaz hitben: fogadjátok meg a Messiások tanításait, legyetek az üdvösség és szeretet szellemei! Mivel tehát 6800 évvel a názáreti Jézus előtt Indiában Jezeus Christna éppúgy egy szűz által született, mint Messiás lépett fel, ezért Jézus Krisztus nem fikció vagy beképzelés, hanem ugyanúgy Messiás, ugyanazon törvények szerint született, jelent meg, halt meg a földön, mint Isten minden Messiása! És egy másik anyag: A hármas kinyilatkoztatás. Bár a mindenható Atya a szellemvilág fölött trónol, mégis ő van minden teremtményhez a legközelebb, minthogy minden, ami csak van, Őbelőle veszi eredetét. Ilyenformán mindenkor és mindenütt való jelenlétével közvetlen érintkezésben áll mindennel és mindenkivel - hiszen Benne élünk

és mozgunk, amint az apostol mondja - és közelségét még a pogány lélek is megérezvén, Őt ismeri fel először az Istenség hármas tagozatából. A hatalmas Szellem tehát, aki mindenekfelett Úr, akinek szemrebbenése törvény, és akinek a kicsiny ember csak alávetheti magát: ennélfogva az első is, aki megközelítheti az ember lelkét megnyilatkozásával, amidőn ott a Szináj hegyén dörgés és villámlás között a hatalom szózatával szól Izrael népéhez, melyet erős kézzel vezetett ki Egyiptom földjéről. Ő az, aki "megkeményíti a Fáráó szívét", hogy hatalma annál nagyobb erővel megnyilvánuljon és az ő járszalagján jár az emberiség, amíg pusztán hatalma előtti félelemből lenyűgözve enged Neki. Az Atya kinyilatkoztatásának idején ugyanis a nép általában még túl anyagias volt ahhoz, hogy a Hozzá való visszatérés, a megtérés gondolatát szellemi értelemben bevehette volna. s így egyrészt a büntetéstől

való félelem, másrészt az Isten parancsolatai iránt való engedelmesség esetére kilátásba helyezett anyagi természetű előny az, mely benne továbbfejlesztőleg hat. Így ígért Jehova az engedetlen Izraelnek száműzetést, szenvedést, az engedelmesnek pedig tejjel-mézzel folyó Kánaánt, betegségektől való megszabadítást, hosszú életet, a népnek naggyá való tételét - de prófétákat is és az idők végén a Megváltót. Amidőn pedig ez az idő betelt, elküldötte az Atya a Messiást, a mi Megváltónkat, a Jézus Krisztust és egyben működésbe lépett az Istenség második személye, a Fiú, hogy Izraelben s általa az egész emberiségben a szellemi hazába, az Istenséghez való visszatérés gondolatát és az erre való vágyakozást vigye be a köztudatba megváltói szerepéhez híven. 102 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István E célból dolgozik ő szellemekkel és emberekkel egyaránt; ezért szállott

le a földre súlyos áldozatot hozván s ezt a munkát mutatta Ő meg abban a tevékenységben is, mellyel még az anyagi nehézségeket is Magára vette a nagy cél érdekében. És valóban, érettünk megtöretett testében int felénk az üdvösség, mert ki tud a szellemileg halott emberiségért, elesett testvéreiért akkora áldozatot hozni, mint Ő, hogy végre-valahára felébredjünk, megtérjünk, s vágyakozzunk a mi Atyánkhoz, az ő Atyjához vissza. És ki más támadt fel a csúfos halálból szemünk láttára, mint Ő, hogy visszavezesse a szellemi létezés gondolatához az anyagba süllyedt szellemeket! Hisz még apostolai is kétségbe voltak esve halálakor s mindent elveszettnek gondolván, feltámadásában csak nehezen voltak hajlandók hinni. Akiket az Atya Magához akar vezéreltetni, azokat az Úr Jézushoz küldi, aki nekik üdvözítőjük és megváltójuk lesz, s ilyenformán szenteli meg az Atya a Fiút, és a Fiú, Őhozzá vezérelvén a

gyermekeket, működése által az Atyát dicsőíti meg. Amíg tehát az Atya az örök fenntartó, a Fiú az Isten országának és Isten akaratának megkészítője abban a nagy egységben, mely a tiszta elsődök közössége. Ahol pedig a Fiú megmunkálta a lelki talajt, oda be tud vonulni a Szentlélek, a tiszta másodszellemek inspirációja, istenivé, az Isten munkásává alakítván át azt, aki hagyta magát a Fiú által felemeltetni. Igy tehát a Szentlélek az Isten békéjének, az üdvösség munkájának betetőzője, az Isten akaratának közvetlen véghezvivője, megjelenési sorrendben az Istenség tagjai közül a harmadik, és így kinyilatkoztatása a spiritizmusban - amellyel minket szféráiba emelni akar a legutolsó a világkataklizma, a szétválasztás küszöbön álló bekövetkezése előtt. Az Atya, a tiszta elsődszellemek (a Fiú) és a Hozzá hű másodszellemek (Szentlélek) lényük tökéletességét elérvén, tisztaságban, gondolatban és

érzésben annyira egyek, hogy az ember arról magának közelebbi fogalmat nem alkothat. Az ember önmagában kevésbé egy, kevésbé egy "személy", mint ez az isteni három. A Szentháromságnak mint a tisztaságnak és isteni hatalomnak fogalmi elkülönítése a többi teremtettségtől, megismerésünk egyik legfontosabb része. /S H/ * Ugyanezt a témát egy másik egyleti tag névtelenül, de a stílusból és tartalomból kiérezhetően tanunk által Krisztushívővé vált zsidó egyéniség így közelíti meg: Az ígéretek beteljesültek. Ábrahám kora előtt is éltek a földön olyan emberek - helyesebben talán missziós szellemek - akik az Urat, az igaz Istent ismerték, mégis az emberiség Ábrahámban, Ábrahám magvában áldatott meg az Istenhittel. Mert ővele és általa kötött szövetséget az Isten az emberiséggel örök - időre szóló szövetséget, - hogy kiemelhesse azt a bukás általi bűn átkából, megengesztelődvén iránta s hogy

később kegyelmével árasztva el, gyermekeivé fogadhassa a föld elesett. szellemi teremtményeit Amiképpen a görögök a szép fogalmát voltak hivatottak a fö1dre plántálni, ugyanúgy Abrahám magva a hit virágát ültethette el, minden egyéb nép adományánál értékesebb ajándékként. Mert Ábrahámot Isten küldte el a földre, hogy az ő szavát hallván és megértvén, továbbítsa azt nemzedékrö1-nemzedékre. És Ábrahám meg is hallotta és értette az Isten hangját és külön tudta választani azt minden más hangtól és más szellemek behatásától, még akkor is, amikor bizony azt tartalmánál fogva nehezen lehetett Istennek tulajdonítani. (pl amidőn az fiának, Ízsáknak feláldoztatását rendeli el). 103 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Az anyagi világ káoszában ilyen biztonságosan halló és hívő lélekre volt szükség, hogy örök időkre megvethesse az isteni szövetség alapkövét. Mert

bizony szövetséget kötött az Isten Ábrahámmal s rajta keresztül az emberiséggel, és Isten esküvel erősítette meg, hogy "megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei" És megszerzé a szövetségnek jelét is, a körülmetélkedést, a vér szerinti, a hús szerinti szövetség jegyét: mivel az Isten elsősorban a legalsó réteg, az anyagi élet, a hús és vér világát óhajtja felemelni a Maga körébe. Minthogy pedig ez az első szövetsége Istennek a tette; azért e szövetségnek hordozója valóban Ábrahám, test szerinti, természet szerinti magva lesz: Izsákon és Jákobon át Izrael népe, amely épp ez utóbbiról neveztetik el "Isten harcosának". Belőle születik Mózes, akinek az Úr a törvényt adta, majd a próféták, hogy lassan felemeljék a nép öntudatát az anyagi világból a lelkiek világa felé, hogy ott majd a megígért Messiás megjelenésével be tudjon kapcsolódni a lélek, a szív birodalmába. És

Isten ígéreteit beváltja Izraellel szemben még akkor is, ha az bűnbe, bálványimádásba süllyed és Isten ígéretére méltatlannak bizonyul is. A Messiásra, a Szabadítóra, az Üdvözítőre vonatkozó ígéretek is megújíttatnak, hisz "Sionból kell kijönnie a Megváltónak. És el is jön Ő: egy Dávid házabeli szent Szűz fogadja Őt az emberek sorsába, Őt a Jézus Krisztust, aki a vérszerinti, testi szövetséget felemeli 1elki szövetséggé, hogy mindnyájan, akik Őbenne hisznek, örök életet nyerjenek, s ha napkeletről vagy napnyugatról jönnek is, és test szerint nem is voltak Izrael gyermekei, mégis belépjenek Ábrahám, Izsák és Jákob örökébe, mint a lélek szerint örökösök. Ilyenformán a zsidó népnek, mint testi népnek kiválasztottsága Krisztusban befejeződik, hogy a lelki Izraelben éljen tovább az Istennel kötött szövetség tudata és ténye. E lelki Izraelnek nincs is többé testi jelre szüksége a szövetség

megpecsételéséül, hanem a test körülmetélkedését a "szív körülmetélkedésének" kell felváltania, mely kifejezést nyer a kereszténységben ama Isten második szövetségének megpecsételésében. És az Úr megígéri, hogy a szív megtértjeinél ott marad a világ végezetéig - s amiként a test szerinti Izraelnek a Megváltót, ugyanúgy a lélek szerinti Izraelnek megígéri a Vigasztaló eljövetelét, aki Istennek ama szent Lelke . S íme! Ez is megjelent immár a maga idejében, ha jövetelét talán nem is hirdette annyi próféta, mint az Úr Jézusét. És mivel a Szentlélek - helyesebben a Szent Szellem (der Heilige Geist, Sanctus Spiritus) - megnyilatkozása a szellemtanban immár a harmadik kinyilatkoztatás, azért ez nem szól a testhez, mint az első, sem a szívhez, mint a második, hanem elsősorban a szellemhez, az észhez, a magasabbrendű megérzéshez. Mert ezáltal kell megérteni az Úr beszédét, (mert "Ez juttatja eszetekbe

mindazt, amit Én mondtam nektek" ) és a Szentlélek az, aki elvezet bennünket az égi Jeruzsálembe, ahol Krisztus otthona van, s ahol őriztetik Istennek első és második szövetsége is, hogy ott Isten gyermekeivé tegyen minket: megkeresztelvén a Szellem gyermekeivé, megszüntetvén a korlátokat az égben testvér és testvér, Isten tisztánmaradt és bűnbeesett gyermekei között. Az első kinyilatkoztatásnál Isten megígéri, hogy Ábrahámban megáldja a népet. Amidőn pedig szól másodszor, Jézusban, fenntartja az Ábrahámnak tett ígéretét, és azt kiszélesíti az egész földkerekségre. Most pedig, amikor újból szól hozzánk - harmadszor és utoljára, mert a földnek szabott idő lejár - elküldi hozzánk az Univerzumból szent Gyermekeit, az Istent dicsőítő szellemkart, hogy közéjük átmentsen minket az Ábrahámnak tett és az Úr Jézus által megerősített ígéretek folyományaként, hogy el ne vesszünk, hanem Istenben örökké

éljünk /ÉV. 1935/1 sz név nélkül, de kiérezhetően tanunk által Krisztus hívévé vált zsidó egyéniségtől. kyÁ/ 104 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Visszatérve az eredeti gondolatokhoz, azt tudjuk, hogy Jézus nem karácsonykor született. Az „egyház” tette erre a napra a születésének az évfordulóját, de itt nem is a napnak van jelentősége, hanem Jézus megszületésének a fizikai síkra, a Földre, és a Megváltásának, így a karácsonyi misztérium tulajdonképpen az erre történő emlékezés. Most, hogy áttekintettük Jézus lényét, megismertük, hogy milyen „magas” szintről jött le hozzánk, és felismertük tettének súlyát, felelősséggel tartozik mindenki, aki ezt az írást elolvasta, mert ezeknek a „parancsolatoknak” a megszegése már komoly szellemi bűn! De mi is ez a parancsolat? Szeressétek egymást! A világ legszebb parancsa, ami csak létezhet, és ez a szeretet fog

minket a legnagyobb magasságokba emelni egyszer! Köszönöm kedves Barátom, hogy elolvastad ezeket a sorokat! Szeretettel. Karsay István Budapest, 2006. karácsonya Füle Lajos: A GYERMEK. Farkas üvöltött kinn az éjben, s nagyon, nagyon rég, sok-sok éve eljött a Gyermek Betlehemben mezítelen, mint bármely ember. Fektették szalmás jászolágyba, de csillag volt a koronája, csillag a hűvös, messzi égen. Ő meg testének börtönében oly egyszerű volt, oly parányi! Nem isteni és nem királyi. És mégis. Eljöttek királyok, s a pásztorok is rátaláltak, mert hittek égi, szent jelekben /oly egyszerű s oly érthetetlen/. Feküdt a Gyermek csendben, mintha nem érdekelte volna mirha, tömjén, arany, a bámuló nép, s nem értve semmi földi szót még, de sejtve már a gúnyt, keresztet, megremegett és sírni kezdett. 105 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István A végére egy szép imát tettem, mely elgondolkoztató:

„Mondjuk, hogy egy testvérnek vagy nővérnek nincs ruhája, s a mindennapi élelemben szükséget szenved. Ha mármost egyiktek azt mondja: Menjetek békével! Lakjatok jól! – de nem adja meg nekik, amire életük fönntartására szükségük van: ugyan mit használ az nekik? „ ( Jak., II, 15 – 16 ) Nem tudtam elaludni, Uram s felkeltem, hogy jobban imádhassalak. Kint éjszaka van; fúj a szél és esik az eső. A város fényei áttörik a sötétség fátyolát és hirdetik, hogy ott élők laknak. Miért gyújtottad fel e fényeket Uram? Sugaraik bántják a szememet. Elkapták figyelmemet, és most fogva tartanak, miközben a fülembe zúg a város elbűvölőn tragikus rimánkodása. Nem tudok tőle szabadulni. Hiszen magam is jól ismerem szenvedéseit, Uram! Felelevenednek szemeim előtt: hallom őket, amint hozzám szólnak, érzem, amint arcul ütnek, valamennyit ismerem, Uram, valamennyit, - és mégis aludni akartam. Tudom, hogy „ebben „az egyetlen

szobában hét egymás hegyén – hátán heverő bomlott lehelete keveredik. Tudom, hogy egy anya az asztalát és a székeket a mennyezetre vert szögre akasztja, hogy a földre teríthesse szalmazsákjait. Tudom, hogy patkányok ólálkodnak a földre hullt morzsák után és harapással fenyegetik az alvó kisbabákat. Tudom, hogy éjjel az apának fel kell kelnie, hogy viaszkos vásznat terítsen Még alvó gyermeke fölé, ha megered az eső. Tudom, hogy egy anyának egész éjjel állva kell maradnia, mert csak egy számára van hely és a két gyerek beteg. Tudom, hogy egy részeges apa a mellette fekvő kisfiára hány majd ma éjszaka. Tudom, hogy egy serdülő fiú megszökik hazulról ma éjjel, mert már nem bírja tovább a nyomort. Tudom, hogy egyetlen padlás – szobában, ahol három ember-pár lakik, a férfiak verekedni fognak a nőkért. Tudom, hogy a feleség elhúzódik a férje mellől, mert már nincs több hely a házban egy újabb gyermek számára. Tudom,

hogy ma este, csendben haldoklik egy kisfiú, hogy némán négy testvére után távozzék ő is. Tudom. Többet is tudnék, Száznál több hasonló példát ismerek és mégis nyugodtan tértem az ágyba, aludni mentem a tiszta fehér lepedők közé. Jobb szeretném mindezt nem tudni. Szeretném, ha mindez csak üres mende – monda lenne. 106 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István Szeretném magammal elhitetni, hogy mindez csak rossz álom. Szeretném, ha azzal vádolhatnának, hogy erősen túlzok mindent. Szeretném, ha valaki bebizonyítaná nekem, hogy mindezért ezek az emberek a hibásak, hogy ők maguk az okai nagy szegénységüknek. Szeretném magam megvigasztalni – de nem tudom. Már késő Túl sokat láttam. Túl sokat hallottam. Túl sokat számláltam; Mindent jól összeszámláltam, Uram, és azt hiszem, hogy a könyörtelen számjegyek mindörökre elűzték lelkemből a megelégedettség ártatlan nyugalmát. Így van

helyén, Fiam! Mert Én, a ti Istenetek és Atyátok, neheztelek rátok! Az idők kezdetétől fogva nektek adtam a hatalmamban lévő egész Világmindenséget és azt akartam, hogy minden gyermekemnek a feje fölött Atyjához méltó födél legyen. Megbíztam bennetek, de a ti önzésetek mindent elrontott. Ez az egyik legnagyobb bűnötök, s érte a közös felelősséget sokan hordozzátok. Mert jaj nektek: örök Otthonomban ezeknek juttatom majd a legjobb helyeket. A gond nélkül élők, a hanyagok, az önzők, akik a földön kényelmesen berendezkedhettek és megfeledkeztek minden másról, ezek elnyerték jutalmukat. Nálam már nem lesz számukra hely. Kérj bocsánatot, Fiam, ma este, tenmagadért és a többiekért is. De holnap harcolj teljes erődből, mert a mennyei Atyád fájdalmasan látja, hogy szent Fia számára nincs hely az emberek szálláshelyén. Michel Quoist Le Havre, 1954. június 18 107 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította:

Karsay István Szerelmes levél Atyádtól Gyermekem Lehet, hogy te nem ismersz engem, de én mindent tudok rólad. Zsoltárok 139,1 Azt is tudom, hogy pontosan mikor ülsz le, és mikor állsz fel. Zsoltárok 139,2 Minden utadat jól ismerem. Zsoltárok 139,3 Még a hajszálaidat is mind számon tartom. Máté 10,29-31 Mert képmásomra teremtettelek téged 1Mózes 1,27 Anélkül hogy tudnád, bennem élsz, mozogsz, létezel. Apostolok Cselekedetei 17,28 Az én nemzetségem vagy. Apostolok Cselekedetei 17,28 Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek. Jeremiás 1,4-5 Kiválasztottalak magamnak, a teremtés kezdetén. Efezus 1,11-12 Nem véletlen születtél, életed minden napja megíratott az én könyvemben. Zsoltárok 139,16 Én határoztam el születésed pontos idejét, és azt is, hogy hol fogsz élni. Apostolok Cselekedetei 17,26 Csodálatosan teremtettelek meg. Zsoltárok 139,14 Én formáltalak anyád méhében. Zsoltárok 139,13 Én hoztalak a világra

születésed napján Zsoltárok 71,6 Hamisan képviseltek azok, akik nem ismernek engem. János 8,41-44 Nem zárkóztam el tőled és nem vagyok haragtartó, hanem teljes szeretettel tekintek rád. 1János 4,16 Vágyom arra, hogy szeretetemmel elhalmozzalak. 1János 3,1 Csupán azért, mert a gyermekem vagy és én Atyád vagyok. 1János 3,1 Többet adok neked, mint valaha földi apádtól kaphatnál. Máté 7,11 Mert én vagyok a tökéletes Apa. Máté 5,48 Minden jó ajándék számodra, amelyet elfogadsz, az én kezemből ered. Jakab 1,17 Mert gondoskodom rólad és megadok mindent, amire szükséged van. Máté 6,31-33 A jövődre vonatkozó terveim mindig reménnyel vannak teli. Jeremiás 29,11 Mert örök szeretettel szeretlek téged. Jeremiás 31,3 Annyiszor gondolok rád, mint ahány homokszem van a tengerparton. Zsoltárok 139,17-18 Örvendek neked hangosan énekelve Zofóniás 3,17 Sohasem unok bele abba, hogy jót tegyek veled. Jeremiás 32,40 Mert az én kincsem vagy

2Mózes 19,5 Teljes szívemmel és lelkemmel vágyok arra, hogy örök életet adjak neked. Jeremiás 32,41 Hatalmas és csodálatos dolgokat akarok mutatni neked. Jeremiás 33,3 Megtalálsz, ha teljes szíveddel keresel engem. 5Mózes 4,29 Gyönyörködj bennem és megadom szíved kérését Zsoltárok 37,4 Hiszen a jónak akarása is az én ajándékom benned. Filippi 2,13 Mindent megteszek érted, sokkal bőségesebben, mint ahogy azt el tudnád képzelni. Efezus 3,20 Én vagyok a leghűségesebb bátorítód. 2Thesszalonika 2,16-17 Atyád vagyok, aki minden nyomorúságodban megvigasztal. 2Korinthus 1,3-4 Ha a szíved összetört, akkor közel vagyok hozzád. Zsoltárok 34,19 Mint ahogy a pásztor karjára veszi a bárányát, aképpen hordozlak szívemen téged. Ézsaiás 40,11 Egy nap minden könnyet letörlök a szemeidről. Jelenések 21,3-4 108 Jézus. Szellemtani előadás anyag. Összeállította: Karsay István És megszabadítlak földi fájdalmaidtól. Jelenések

21,3-4 Atyád vagyok, és fiamként szeretlek, mint ahogyan Jézust szeretem. János 17,23 Mert Jézusban láthatod, hogy mennyire szeretlek. János 17,26 Ő az én tökéletes képmásam. Zsidókhoz 1,3 Azért küldtem el Fiamat, hogy bebizonyítsa, veled vagyok és nem ellened. Róma 8,31 És elmondja, hogy nem rovom fel vétkeidet 2Korinthus 5,18-19 Jézus azért halt meg, hogy egymással megbékéltessünk. 2Korinthus 5,18-19 Az ő halála volt a szeretetemnek legmélyebb kifejezése. 1János 4,10 Feladtam mindent, amit szerettem, azért hogy megnyerjem a te szeretetedet. Róma 8, 32 Ha befogadod fiamat, Jézust, úgy engem fogadsz be. 1János 2,23 És soha, semmi nem választhat el téged az én szeretetemtől. Róma 8,38-39 Gyere haza, és a legnagyobb ünnepséget rendezem a tiszteletedre, amelyet a mennyország valaha is látott. Lukács 15,7 Én mindig Atya voltam, és mindig Atya leszek. Efezus 3,14-15 Az én kérdésem ez: Akarsz-e az én a gyermekem lenni? János 1,12-13

Várok rád. Lukács 15,11-32 Szeretettel, Édesatyád, a Mindenható Isten 109