Történelem | Felsőoktatás » Magyarország története 1917-1945 között

Magyarország története 1917-1945 között Az I. világháború végén: hatalmas emberveszteség; hiánygazdaság; súlyos infláció – elégedetlenség a háborús politikával szemben – 1917-től éhségtüntetések és sztrájkhullámok, amiket a szociáldemokrata szakszervezetek szerveznek. 1918. június 20 több napos országos sztrájk: megalakulnak az első magyarországi munkástanácsok. Nemzetiségi szervezkedések: szerb centralizmus + Jugoszláv Bizottság, 1915-től Londonban (Ante Trumbic, Franao Supilo); cseh emigránsok Párizsban (Tomas G. Masaryk, Eduard Benes). 1918. április 9-11: Római kongresszus – monarchia emigránsai; cél: nemzetállamok kialakítása. Magyarországi politikai irányzatok: Nemzeti Munkapárt Tisza István kormánya: a háború végsőkig való folytatása, az elégedetlenség kíméletlen letörése, az erőfeszítések fokozása Mérsékelt Ellenzék Andrássy Gyula, Aponyi Albert – háború pártiság demokratizálás

mérsékelt reformokkal Radikális Ellenzék antiliberális, antiszemita csoport Bangha Béla jezsuita páter Szocdemek, Orsz. Polg Rad. P, Függ És 48-as Károlyi Párt – földosztás, általános és titkos választójog, annexió mentes béke – 1917-től Választójogi Blokk 1918. október 16 IV Károly szövetségi állammá nyilvánítja Ausztriát 1918. október 23 Lemond a Wekerle-kormány 1918. október 23-24-én megalakul a Magyar Nemzeti Tanács (Függetlenségi és 48-as Károlyi Párt, Országos Polgári és Radikális Párt, Szociáldemokrata Párt) – elnöke Károlyi Mihály lesz. Kiadják a 12 pontos kiáltványt, melynek legfőbb követelései: a háború azonnali befejezése; a függetlenség megteremtése; demokratikus reformok végrehajtása; a nemzetiségekkel való megbékélés. 1918. október 28-án a Károlyi Mihály miniszterelnökké való kinevezését követelő tömegbe lő a rendőrség. 1918. október 29-én József főherceg Hadik Jánost

kéri fel kormányalakításra Közben a nemzetiségek kimondják elszakadásukat Turócszentmártonban és Zágrábban. 1918. október 30-31-én hatalmas tömeg vonul ki az utcákra – Őszirózsás forradalom: elfoglalják a stratégiailag fontos épületeket és utcákat, tereket (telefonközpontok stb.) József főherceg 31-én kinevezi Károlyi Mihályt miniszterelnöknek. 1918. november 13-án katonai konvenció megkötése a balkáni francia parancsnokkal, Franchet d’Esperey-el. Kijelölnek egy demarkációs vonalat, ami mögé azonnal bevonulnak a szerb-francia és a román csapatok. 1918. november 16-án a Nemzeti Tanács proklamálja a köztársaságot A főhatalom a kormány kezébe kerül, mely néptörvényeket bocsát ki. Közben a román nemzetiségi vezetőkkel megszakadnak a tárgyalások, s azok december 1-én a gyulafehérvári gyűlésükön kimondják egyesülésüket a Román Királysággal. A szerbekkel még tárgyalások sincsenek és november 25-i újvidéki

gyűlésükön kimondják a Szerbiához való csatlakozást. Az elfoglalásra kerülő területeken nincsen szervezett ellenállás, csupán Erdélyben és a Felvidéken vannak irreguláris erők. 1918. december 23-án ANTANT jegyzék érkezik, mely nagyjából a mai határban jelöli ki az északi demarkációs vonalat. 1919. január 11-én Károlyi Mihály lesz az ideiglenes köztársasági elnök (néptörvények elfogadási jogával rendelkezik) és Berinkey Dénes a miniszterelnök. 1919. február 15 Földreformtörvény (Nagyatádi Szabó István): 500 hold feletti világi- és egyházi birtokok kártalanítás ellenében való kisajátítása; 5-20 holdas parasztbirtokok, illetve 0,5-3 holdas szőlőbirtokok létrehozása, örökhaszonbérletbe adás; igény esetén szövetkezetek alakítása és munkásbirtokok kialakítása. 1919. március 5 választójogi törvény: 6 éves állampolgársággal rendelkező, 21 éven felüli férfiak és 6 éves állampolgársággal

rendelkező, írni-olvasni tudó, 24 év feletti nők szavazhatnak. Szociális intézkedések: munkanélküli segély, 14 éven aluli gyermekek foglalkoztatásának tiltása, katonák végkielégítése. A kormány nem tud úrrá lenni a komoly gazdasági nehézségeken, érvényben marad az ANTANT blokád, a nyomor fokozódik, súlyosodó infláció. baloldali ellenzék jobboldali ellenzék Balszélső szocdemek, Kommunisták Magyarországi Pártja (1918. nov 24) (Kun Béla) KORMÁNY Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE Gömbös Gyula és Ébredő Magyarok Egyesülete konzervatívok Nemzeti Egyesülés Pártja (NEP) gr. Bethlen István A kormány februárban feloszlatta a MOVE-t, majd egy február 20-i véres tüntetés után letartóztatták Kun Bélát és 31 társát. 1919. március 20 Vix-jegyzék kézhez vétele: Szatmárnémeti-Nagykároly-Nagyvárad-Arad vonal kerül román megszállás alá, ettől nyugatra semleges zónát állapítanak meg. Ezt Károlyi Mihály

elutasítja és egy szociáldemokrata kormányt akar kinevezni, akik azonban a kommunistákkal egyeznek ki – ennek vannak ellenzői is pl. Peidl Gyula, Garami Ernő stb 1919. március 22 megtörténik a hatalomátvétel és kikiáltják a Tanácsköztársaságot 1919. március 26-án megalakul a Magyarországi Szocialista Párt, irányítószerve a Forradalmi Kormányzótanács: szinte teljhatalommal rendelkezik, tagjai népbiztosok, eleinte 19, majd 34. Kun Béla hivatalosan a külügyi vezető, de ő a tulajdonképpeni első ember. Munkás-, katona-, paraszt- vagy földművestanácsok alakulnak, illetve 3-5 tagú direktóriumok, intézőbizottságok, melyek a végrehajtó hatalmat képviselték. Ezeket a szervezeteket a Tanácsok Országos Gyűlése fogta össze. Fontos a Budapesti Munkástanács szerepe Április elején látszatválasztásokat tartanak, melyen csak az MSZP jelöltjei indulhatnak. 3 tagú Forradalmi törvényszékek alakulnak, de ezek főbenjáró ügyekben csak

ritkán járnak el. Vörös Őrséget szerveznek a rendfenntartásra, Budapesten terrorcsoportok is alakulnak (pl. a 200 fős, Cserny József vezette „Lenin-fiúk”). Intézkedések: a 20 főnél többet foglalkoztató üzemek, bányák stb. köztulajdonba vétele (termelési biztosok és munkástanácsok kerülnek az élükre). 1919. április 3 Földrendelet: közép- és nagybirtokok kisajátítása kártalanítás nélkül, szövetkezeteket és állami gazdaságokat is szerveznek. Bevezetésre kerül a 8 órás munkaidő, különböző segélyek, általános bérrendezés stb. Oktatásreform: 8 osztályos kötelező és ingyenes általános iskolai oktatás, egységesítik a középiskolákat, felfüggesztésre került az MTA. Közben Bécsben megalakul a Magyar Nemzeti Bizottság (Antibolsevista Comité – ABC) Bethlen István vezetésével. Május 5-én Aradon Károlyi Gyula alakít ellenforradalmi kormányt, mely később Szegedre teszi át a székhelyét, a külügyeit

gr. Teleki Pál, a hadügyeit Horthy Miklós intézi. 1919. március 16-május 1 A román hadsereg elfoglalja a Tiszántúlt és a csehek, illetve a szerbek is előrenyomulnak. 1919. március 30-án megkezdik a toborzást a Vörös Hadseregbe Május végéig 200 000 fő lép be – főparancsnok Böhm Vilmos, vezérkarifőnök Stromfeld Aurél. A tisztikarban számos későbbi II. VH-s főtiszt található, pl Lakatos Géza, Werth Henrik, Sztójay Döme, Szombathelyi Ferenc, Jány Gusztáv. 1919. május 20-tól sikeres hadműveletek a Felvidéken, június 16-án Eperjesen kikiáltják a Szlovák Tanácsköztársaságot. 1919. június 13-án a békekonferencia résztvevői megállapítják a végleges határt: a Felvidék kiürítéséért a Tiszántúl visszaadását ígérik. Kun Béla elfogadja ezt és június 30-án megkezdődik a kiürítés. Ennek okai között szerepel a hátország támogatásának megingása, június 18-25. Kalocsa környéki parasztfelkelés és június 24

budapesti katonai zendülés (Ludovika, flotilla) – Szamuely Tibor vezeti a megtorlást. 1919. július 20-án kísérlet történik a Tiszántúl visszaszerzésére, de a támadás összeomlik (a hadsereg felbomlóban van már ekkor). 1919. július 30-án a románok átkelnek a Tiszán és Budapest felé nyomulnak 1919. augusztus 1 lemond a Forradalmi Kormányzótanács és egy Peidl Gyula vezette szociáldemokrata kormány alakul. 1919. augusztus 2-6 közötti intézkedések: visszaállítják a köztársaságot, feloszlatják a forradalmi törvényszékeket, szabadon bocsátják a bebörtönzötteket, feloszlatják a Vörös Őrséget, visszaadják az államosított vagyont. Az ANTANT azonban nem ismeri el az új kormányt, a románok pedig megszállják a fővárost. 1919. augusztus 6 a Fehér Ház nevű csoport (vezetője Friedrich István) lemondatja a szociáldemokratákat és másnap kormányt alakít. Hatalmi tényezők az országban Friedrich-kormány - földbirtokok

visszaadása - közigazgatási szervek viszszaállítása, szociális intézkedések visszavonása, cenzúra, egyesületek korlátozása, bebörtönzések, kivégzések (főleg a Lenin-fiúk közül, 74 fő) Román hadsereg - megkezdik az ország kirablását (élelmiszer, gépek, járművek, állatok) Szegedi ellenforradalmi kormány augusztus 9-én Horthy önállóan kezd működni, 30 ezer fősre duzzasztja a hadsereget, a polgári közigazgatás mellé kerületi parancsnokságok, terrorcsapatok (Prónay Pál, Héjjas István) A Friedrich-kormány sem rendelkezik nemzetközi elismertséggel, mert Habsburg József főherceg nevezte ki. 1919 októberében Budapestre érkezik sir George Russel Clerk, november közepén a románok megkezdik a kivonulást, a Tiszántúlt azonban csak 1920 áprilisában hagyják el. A román csapatok helyére Horthy Nemzeti Hadserege vonul be. 1919. november 16-án Horthy Miklós bevonul Budapestre 1919. november 24-én megalakul Huszár Károly

kormánya a keresztényszocialista centrumból. 5 minisztert ad a KNEP (Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja); 3-at a Keresztény Földmíves Párt; Peyer Károly szociáldemokrata, Nagyatádi (parasztdemokrata), Heinrich Ferenc (nagytőkés) és Bárczy István (liberális) miniszterek rajtuk kívül. 1920. január 25-26 nemzetgyűlési választások – választójoggal rendelkezik minden 6 éves állampolgársággal rendelkező, fél éve helyben lakó 24 év feletti férfi, illetve az ugyanezekkel a kritériumokkal rendelkező, írni-olvasni tudó nő. Közben január 15-én a terrorcselekmények és internálások miatt Peyer Károly kiválik a kormányból és az MSZDP nem indul a választásokon. A választások a Kisgazdapárt és a KNEP elsöprő győzelmét hozzák. Államforma: Királyság. De ki legyen az uralkodó? A legitimisták ragaszkodnak IV Károly személyéhez, míg a szabad királyválasztók szerint a Habsburgok leveszítették a trónhoz való jogukat

(Pragmatica Sanctio). Ezért a király megkoronázásáig ideiglenesen egy kormányzó kerül az ország élére. Ezt a pozíciót az ANTANT támogatását is élvező Horthy Miklós kapja meg. 1920. február 16-án a Nemzetgyűlés elfogadja az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendjét: az országot a kormányzó képviseli nemzetközi vonatkozásban, szerződéseket köthet, követeket küldhet és fogadhat; törvényt egy alkalommal küldhet vissza, 1937-től 6-6 hónapig halaszthatta kihirdetésüket; ő a Legfőbb Hadúr, de hadüzenetet és békekötést csak a nemzetgyűlés jóváhagyásával küldhet, később rendkívüli esetre hivatkozva az utólagos jóváhagyás is elég; a Honvédség vezényletére és szervezetére szinte teljhatalommal rendelkezik; nem adhat nemességet; felelősségre vonható, 1937-től már nem; 1933-tól huzamosabb időre elnapolhatta az országgyűlést. 1920. március 1-én Horthy Miklóst kormányzóvá választják 1920. július

19-én Teleki Pált nevezi ki a kormányzó miniszterelnökké Felfüggesztik az ÉME (Ébredő Magyarok Egyesülete) működését, feloszlatják a különítményeket; Numerus Clausus – a felsőoktatási helyek a nemzetiség arány tekintetében kerülnek megállapításra, elsősorban a zsidókat érinti hátrányosan; földreform: hadirokkantak, -özvegyek, -árvák házhelyet kapnak és 3 kataszteri hold földet, ugyanennyit a mezőgazdasági munkások, a törpe- és kisbirtokosok 15 kat. holdig terjedő családi birtokokat, a közalkalmazottak, kisiparosok és munkások 1 kat. holdat, a létrejövő vitézi rend tagjai közül a tisztek 50, a legénység 12 kat. holdas vitézi telket, amely nem eladható és csak felosztatlanul örökíthető. A trianoni béke 1920. január 6-án Apponyi Albert vezetésével megérkezik Párizsba a békedelegáció, az átvett és elfogadhatatlan jegyzéke Apponyi 16-án szóban ad választ, összefoglalva a magyar tanulmányokban szereplő

vitathatatlanul jogos érveket. 1920. február 25; március 3; március 8 Ezeken a tárgyalásokon az angolok és olaszok az újragondolás mellett, míg a franciák az ellen voltak. A tárgyalások a franciák hozzáállása miatt május 6. után végleg megszakadnak A delegáció hazautazik és lemond, de május 19-én a béke aláírását javasolja. 1920. június 4-én a versailles-i Grand Trianon kastélyban aláírják a 14 részes békeszerződést - 1. rész: Nemzetek Szövetsége alapokmánya; - 2. rész: Magyarország határai; - 3. rész: a szomszédokkal és más európai országokkal való viszony és kötelezettségek; - 5. rész: katonai, hajózási, repülési megkötések (Katonai Ellenőrző Bizottság); - 6. rész: hadifoglyok helyzetének rendezése; - 7. rész: háborús bűntettek; - 8-9. rész: jóvátétel kérdése – Magyarország 30 esztendőn át köteles fizetni, a pontos összeg nincs meghatározva (Jóvátételi Bizottság). 1921. augusztus 14-én

Pécsett a szocialisták és októbristák kikiáltják a Baranyai-Bajai SzerbMagyar Köztársaságot, azonban ezt az ANTANT elutasítja Közben Nyugat-Magyarországon Prónay, Héjjas és Friedrich szabadcsapatai akadályozzák az osztrákokat – ennek eredményeként 1921. december 14-16-án a lehetővé vált népszavazáson Sopron és környéke a Magyarországhoz tartozás mellett dönt. GAZDASÁG Trianon után az ország gazdaságilag nehéz helyzetbe került. Kikerült a Monarchia keretei közül, ráadásul elveszítette történelmileg kialakult gazdasági viszonyait az elcsatolt területekkel együtt. Súlyos aránytalanságok alakultak ki egyes ágazatokon belül Valahol nagyarányú behozatali-, másutt nagyarányú kiviteli kényszer keletkezett. Alacsony volt a termelési szint és súlyos az infláció. Az államháztartás válságos helyzetben volt 1920 tavaszán a régi bankjegyeket felülbélyegezték, létrejött az önálló magyar pénz. A bankjegyek értékének

felét az állam kényszerkölcsön formájában vette igénybe. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter a fedezetlen bankjegykibocsátást megszüntette, emelte a meglévő adókat és újakat vezetett be. 1921-re azonban összeomlott a reform és Hegedűs lemondott A költségvetést a Népszövetség Pénzügyi Bizottsága felügyelte. Az adóterhek növekedése elsősorban a kisembereket érintette, miközben a közalkalmazottak létszámát jelentősen csökkentették. 1923 tavaszán a Bethlen-kormány 307 millió aranykoronás Népszövetségi kölcsönt vett fel súlyos feltételekkel. 1924. tavaszán felállításra került a Magyar Nemzeti Bank, mely a pénzkibocsátás jogával rendelkezett. 1925. január 1-én új vámrendszert vezettek be: 30%-os vámvédelem a gazdaságnak (elsősorban az iparnak). 1926. június 30-án, mivel a 24-25-ös költségvetés többlettel zárt, megszüntették az ország szanálását és a népszövetségi ellenőrzést. 1927. január 1-én

bevezetik a pengőt és váltópénzét, a fillért 1925-től általános fellendülés a gazdaságban. Növekedés a textil- és papíriparban, csökkenés az élelmiszeriparban. Visszaesett a nehézipar, viszont előretört az elekrotechnika 9 új erőmű építésével megháromszorozódott a villamosenergia-termelés, versenyképes maradt a kisipar. A mezőgazdaság viszont stagnált, ennek egyik oka a birtokszerkezetben keresendő, hiszen túl sok lett a törpebirtok, beszűkült a gabonapiac, stagnált a talajerő-gazdálkodás, viszont nőtt a gépesítés. Az állattenyésztés szintén visszaesett Növekedett az országban a gépjárművek száma (főleg a motoroké) és beindult a rádió műsorszórása. 1929 ősztől 1933-ig tartott a gazdasági világválság. Legpusztítóbb hatását a mezőgazdaságban fejtette ki, túlkínálat lépett fel, amik árcsökkenéshez és eladósodáshoz vezetett. 1930 nyarán bevezetésre került a bolettarendszer, a termelők gabonajegyet

kaptak, amiből adózhattak és bizonyos mértékben készpénzre válthatták. A gazdaságvédelmi rendszer keretei között csökkentették az adósságkamatokat, sőt egy részüket el is engedték, 2 millió holdnyi földet védetté nyilvánítottak és államilag dotáltak. Ez a rendszer 1941-ig fennmaradt Az iparban a válság elsősorban a termelőeszköz-gyártást érintette, a könnyűipar jól vészelte át a nehéz időket. 1931 nyara jelenti a legmélyebb pontot, mert a nemzetközi csődhullám elérte hazánkat is, fizetésképtelenség állt elő és államcsőd fenyegetett, ezért július 13-tól három napos bankzárlat lépett érvénybe, majd korlátozott betétkifizetések és kötött devizagazdálkodás zajlott. December 22-től megtiltottak minden külföldre történő kifizetést, ami aztán enyhítésekkel ugyan, de a korszak végéig fennmaradt. 1932-ben egy nemzetközi egyezmény nyomán eltörölték a jóvátételi kifizetéseket. 1933-ban

mérsékelték az országok kamatfizetési és tőketörlesztési összegeit. Új piacok nyíltak meg a mezőgazdaság előtt: 1934-ben Németország és Olaszország, majd Ausztria. Cserébe csökkentettük feléjük a vámtételeket Az 1930-as évek közepétől újabb fellendülés, mely elsősorban az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatások területén jelentkezett, megkezdődött a földgáz és kőolaj kincsek kiaknázása. 1938 májusában elfogadják a győri programot – 5 éves fejlesztési terv, melynek keretén belül 1 milliárd pengőt költenek fegyverkezésre (páncélosok, tüzérség) és infrastruktúrára (MÁV fejlesztés, úthálózat bővítés, posta, villamosítás, gépjármű-park bővülése stb). A mezőgazdaságban előretört a gyümölcstermesztés, ami egy tudatos kormányprogram kereteiben zajlott. OKTATÁS Vallás és közoktatásügyi miniszterek a korszakban: 1922-1931 gr. Klebelsberg Kúnó; 19321942 Hóman Bálint; mindketten a népiskolai

oktatás fejlesztését preferálták, amire 1924/25 után nyílt igazán mód. 1931-ig 1096 új népiskola épült, főleg a tanyai körzetekben, az iskola nélküli falvakban és a zsúfolt külvárosokban; 1937-ig további 219. 22%-kal nőtt a tanítók száma és 7%-ra csökkent az analfabéták aránya. A népiskola 6+3 osztályos volt, 1940-től 4 alsó és 4 felsőtagozatos osztályból állt. Népházak, művelődési- és kultúrházak épültek, népkönyvtárakat telepítettek és népfőiskolákat illetve esti tanfolyamokat vezettek be a felnőttoktatás keretében. A középfokú oktatást a 4 osztályos polgári iskolák, felsőkereskedelmi iskolák, ipari szakiskolák és felső ipariskolák alkották. 1924-ben középiskolai reform: reáliskolák és humán-, illetve reálgimnáziumok létrehozása. Az itt letett érettségivel bármelyik felsőoktatási intézménybe lehetett felvételizni. 1934-ben Hóman Bálint bevezette az egységes középiskolát, 1938-ban

szakközépiskolákat állítottak fel (líceumok, gazdasági középiskolák). Tanterv: cél a nemzeti érzés pozitív ápolása; az ifjúság megvédése az internacionalizmus szellemétől; az intelligencia visszamagyarosítása az eljudaizálással szemben. Cserkész- és leventemozgalom (1921-től). Hiszek egy Istenben Hiszek egy Hazában Hiszek egy isteni örök igazságban Hiszek Magyarország feltámadásában! Felsőfokú oktatás: 1921-től szervezik meg a pécsi (pozsonyi) és a szegedi (kolozsvári) egyetemeket. 1932-ben Debrecenben új campus épül Sopronba költözik a Bányászati és Erdészeti Főiskola. 1925-ben felállításra kerül a Testnevelési Főiskola 1920-ben létrejön a Közgazdasági Kar. 1934-ben a József Nádor Műegyetem és az Állatorvosi Főiskola Az oktatásban csökkent az állam, nőtt az egyház és a községek szerepe, mint fenntartóé. 1933-tól fontossá válik a tehetségek gondozása: Horthy Miklós ösztöndíj a szegényeknek.

Felállításra kerül az Országos Tehetségkutató Intéző Bizottság. TÁRSADALOM 1920 után 7,9 millió fő volt az ország lakossága, ez 1941-re 9,3 millióra nőtt. A nemzetiségek aránya 10% alá süllyedt, a legjelentősebb magyarországi nemzetiség a német volt. Nagybirtokosok (1000 hold felett): százalékos arányuk csökkent, gazdasági súlyuk azonban nem. A habsburgiánus arisztokraták hátat fordítanak a politikának, azt inkább a trianon miatt földjüket vesztettek űzik (pl. Bethlen és Teleki) Nagypolgárság: befolyása az antiszemitizmus ellenére is nő, néhány száz fős csoportot alkotnak. Középosztály: a lakosság nagyjából 9%-a, úri középbirtokosok, vezető tisztviselők, városi középpolgárság (üzemtulajdonosok, nagyjából 10-100 munkással), bérháztulajdonosok, üzletház tulajdonosok (5-20 segéddel), városi-, falusi kispolgárság (kisiparosok, kiskereskedők, altisztek, hivatalsegédek, postások, rendőrök, csendőrök,

kalauzok stb.) Parasztság: gazdag-, közép- és szegényparasztok (napszámosok, gazdasági cselédek): 1936ben letelepítési törvény – 8-10 holdas családi birtokok létrehozásának szándéka; 1940-ben IV. tc.: 1,5 millió kat hold föld kiosztását tervezte házhelynek és bérletnek Városi proletárok: betegségi és balesetbiztosítás (1 éves ingyenes orvosi kezelés és 1 éves táppénz); kötelező öregségi, rokkantsági, özvegységi, árvasági biztosítás 1928-tól. 8 órás munkaidő, minimálbér, fizetett szabadság 1937-től. Gyermeknevelési pótlék, 1938-ban az agráriumra is kiterjesztették az öregségi biztosítást. A lakosság 2/3-a falun, 1/3-a városban élt. A városi lakosságba beleszámolták a tanyákon élőket is. Javult az orvosi ellátás és fejlődött a közegészségügy is (európai szintű) Antiszemitizmus: 1920. Numerus Clausus; 1938 I zsidótörvény – 20%-ban maximálja az izraeliták létszámát bizonyos foglalkozásokban

(orvos, ügyvéd, kereskedelem stb.); 1939 II zsidótörvény – a zsidó földbirtoklás korlátozása, kizárásuk a közalkalmazottak közül, és 6%ra csökkenti arányukat a kultúra és a gazdaság bizonyos területein (sajtó, színház, film, ügyvéd, orvos, mérnök). KULTÚRA Konzervatív tradicionalisták (nacionalisták): Herczeg Ferenc és lapja, az Új idők; Tornay Cecile, Horváth János és lapjuk, a Napkelet; Szilágyi Miklós; Zilahy Lajos; Somogyvári Gyula stb. Polgári demokrata humanisták: a Nyugatosok – Osvát Ernő; Fenyő Miksa, Ignotus, majd Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Gellért Oszkár, mint szerkesztők; Szabó Lőrinc; Vas István; Radnóti Miklós; Weöres Sándor; Ottlik Géza; Thurzó Gábor; Márai Sándor; Heltai Jenő; Erdős Renée; Molnár Ferenc. A Nyugat 1941-ben megszűnik, helyette Magyar Csillag, amit Illyés Gyula és Schöpflin Aladár szerkesztenek. Lapok: Toll (Zsolt Béla); Szép Szó (Ignotus Pál, József Attila stb). Új

népiség (az 1930-as évektől): Veres Péter; Darvas József; Szabó Pál, Illyés Gyula; Erdei Ferenc; Erdélyi József; Sinka István; Bibó István; Kodolányi János; Németh László stb. Lapok: Előőrs (Bajcsy-Zsilinszky Endre); Válasz; Kelet Népe (Móricz Zsigmond). Avantgardok (balosok): Kassák Lajos (Ma). Nőtt az újságolvasók száma. Napilapok: Az Est (1938-tól Magyar Nemzet); Pesti Hírlap; Új Nemzedék; Magyarság; Népszava stb. Szobrászok: Kisfaludi Strobl Zsigmond; Ferenczy Béni; Pátzay Pál; Zeneszerzők: Hubay Jenő; Dohnányi Ernő; Kodály Zoltán; Bartók Béla; Lehár Ferenc; Kálmán Imre; Huszka Jenő stb. Festők: Aba Novák Vilmos; Rippl-Rónai József; Csók István; Egry József; Márffy Ödön; Korniss Dezső; Czóbel Béla; Stíusok: konzervatív és historizáló akadémizmus; eklektika; Bauhaus. Fontossá válik a film: mozik sokasága nyílik, és rengeteg filmet forgatnak. Forgatókönyv írók: Zágon István, Nóti Károly; rendező:

Székely István; színészek: Jávor Pál, Tolnay Klári, Kabos Gyula, Csortos Gyula, Beregi Oszkár, Turay Ida, Perczel Zita, Dajka Margit, Karády Katalin stb). A HORTHY-KORSZAK POLITIKAI BERENDEZKEDÉSE A Horthy-korszak első két miniszterelnöke (Teleki Pál és gr. Bethlen István) a konzervatívliberális (nemesi-liberális) eszmekör híve volt Szemben álltak a kommunistákkal, a szociáldemokratákkal és a szélső jobboldallal. Az „irányított demokrácia”, a „fontolva haladás” hívei voltak. A törvényhozó hatalom 1920-126 között a Nemzetgyűlés, 1927-től a kétkamarás országgyűlés kezében volt. 1922 tavaszán új választójog lépett érvénybe: az elemi népiskola 6 osztályát elvégzett, 30 év feletti nők; két éve egy helyen lakó, 10 éves állampolgársággal rendelkező, az elemi 4 osztályát elvégzett, 24 éven felüli férfiak. A szavazás nyílt, kivéve Budapesten és a törvényhatósági jogú városokban. Ez lehetővé tette a

nagy- és középbirtokosok előretörését a törvényhozásban. A képviselők 48%-a a köznemesek közül került ki. 1922-1932 között az Egységes Párt volt a kormánypárt (Egyesült Kisgazdapárt, KNEP) – maga a miniszterelnök irányította. 1932-től a Nemzeti Egység Pártja (Gömbös Gyula), majd a Magyar Élet Pártja volt a kormánypárt. Vele szövetségben a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt. A két csoportosulás dominált a parlamentben Rajtuk kívül független képviselők, a Független Kisgazdapárt (Tildy Zoltán, Nagy Ferenc) és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt küldött képviselőket a törvényhozásba. Az MSZDP az 1921 decemberében megkötött Bethlen-Peyer paktumnak köszönhette pozícióját. A viszonylag szabad működési feltételekért cserébe nem szervezkedtek a közalkalmazottak és a vasutasok körében és nem hozhattak létre új szervezeteket a mezőgazdasági munkások között. A liberálisok szerepe viszonylag

csekély, őket 1926-ig Vázsonyi Vilmos, majd Rassay Károly vezeti. A jobboldali ellenzéket 1923-tól a Gömbös Gyula vezette Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt (Fajvédő Párt) jelentette, mely 1928-ban feloszlatta magát. 1935-ben Szálasi Ferenc megalapította a Nemzeti Akarat Pártját, majd a Nyilaskeresztes Pártot. 1921. „Rendtörvény” – „az állami és társadalmi rend hatékonyabb védelme” Fellépnek a kommunisták és bizonyos mértékig a szélső jobboldal ellen. A miniszterelnöki hatalmat valamennyire korlátozta az ellenzék, és magán a kormánypárton belüli frakciók (bal/közép/jobb). 1927-ben került megszervezésre az új felsőház: örökös jogon voltak a tagjai a HabsburgLotharingiai család állandóan Magyarországon lakó, 24 év feletti férfi tagjai; 31 egyházi vezető (zsidó főrabbi); 16 világi főméltóság; illetve a kormányzó által kinevezett 40 fő; 152 helyre a törvényhatóságok, egyetemek stb. választottak

képviselőket Elnökei: báró Wlassics Gyula, gr. Széchenyi Bertalan és báró Perényi Zsigmond A felsőház rendelkezett törvénykezdeményezési joggal, a képviselőházi javaslatok kétszeri visszavetési jogával, illetve 1937-től két sikertelen képviselőházi próbálkozás után a két ház titkos szavazással döntött a javaslatról. 1938-ban szüntették meg a nyílt szavazást 1921 tavaszán és őszén IV. Károly először békés, majd fegyveres kísérletet tett a visszatérésre. 1921 október 23-án zajlott a budaörsi csata, melyben fegyveresei vereséget szenvedtek. 1921. november 6 Kimondják a Habsburg-ház trónfosztását 1942. február 19-én az országgyűlés két háza kormányzóhelyettessé választja Horthy Istvánt, aki augusztus 20-án repülőbalesetben hunyt el. A miniszterelnököt a kormányzó nevezi ki, a minisztereket a miniszterelnök javaslatára szintén ő. A rendeleti kormányzás a nagy kormánypárti fölény ellenére is csak

a válságos időszakokban (1919-20; 1930-31; háborús évek) volt elfogadott. A kormányzat ellenőrzése megmaradt – Gömbös és Imrédy Béla kísérletei ennek megszüntetésére sikertelenek voltak. A helyi végrehajtóhatalmat a kihelyezett szakigazgatási szervek (adóhatóság, ügyészség, tanfelügyelőség) és a helyi önkormányzatok és tisztviselők képviselték. 1923-tól 25 új közigazgatási egység állt fel (vármegye) és 10 törvényhatóságú város. 1929-ben törvény a működésükről – 40%-ra csökkent a virilisták aránya, szintén 40% a választottaké és 20% az örökös jogúaké. A megyei városok, nagyközségek, kisközségek képviselőtestületeinek szerepe szinte formális. Viszont nőtt a főispánok, főszolgabírák, jegyzők befolyása. Budapesten teljesen felszámolták a virilizmust, az önkormányzatban jelentős a szociáldemokrata jelenlét. 1934-től a főpolgármestert a kormányzó nevezte ki A kormány rendelkezett bizonyos

cenzúra joggal, de ezzel csak különleges és kirívó esetekben élt. 1939. szeptember 1-én ideiglenesen, majd 1940 augusztus 28-án véglegesen bevezetésre került a cenzúra – lapokat tiltottak be papírhiányra hivatkozva, illetve nem engedték a politikai gyűlések megtartását. A rendőrség a belügyminiszter, a csendőrség a hadügy- és a belügyminiszter hatásköre alatt állt. Hegemonisztikus pártrendszerű autoritarianizmus. KÜLPOLITIKA 1920-tól Magyarország kétféle külpolitikai csapást követhetett: 1. tárgyalások a szomszédos államokkal és a győztesekkel; 2. a vesztes államok német vezetésű összefogása 1920-21-ben létrejött egy román-jugoszláv-cseh szövetség Magyarország sakkban tartására. 1922. szeptember 18-án Magyarországot felvették a Népszövetségbe 1922-23-ban a Bethlen-kormány, hogy elkerülje hazánk elszigetelődését, meghirdette a megbékélés politikáját. Az 1920-as években diplomáciánk szűk mozgástérrel

rendelkezett, jó kapcsolatokat szinte csak Nagy-Britanniával ápoltunk, a Szovjetunióval való rendezés nem hozott eredményeket, jórészt a magyar politikai kurzus ettől való idegenkedése miatt. 1925-26-ban eredménytelen tárgyalások a jugoszlávokkal a kölcsönös semlegességről. 1927. április 5-én barátsági szerződés Olaszországgal, mely nyíltan vállalta a revizionizmust, Jugoszlávia ellen irányult, illetve a térségre való francia befolyás csökkentésére. Közben megszűnt Magyarország katonai ellenőrzése is. 1927. június 21-én Lord Rothermere sajtómágnás és politikus cikke a határrevízió fontosságáról. Megalakul a Magyar Revíziós Liga 1928-ban Lengyelországgal és 1931-ben Ausztriával is barátsági szerződés köttetik. Hadsereg: a békeszerződés 35 ezer fős zsoldos hadsereg tartását engedélyezte, tiltotta a sorozást. 1925-ben csupán 22 ezer gyengén felfegyverzett katona volt szolgálatban Őket 7 vegyes dandárba

szervezték – 1 dandár = 2-2 gyalogezred, 1 kerékpáros zászlóalj, 1 lovasszázad, 1 db 6 löveges tüzérosztály, 1 híradószázad, 1 gépkocsizóosztály. 1930 őszéig a létszámot 57 ezer főre emelték, a tüzérséget a kétszeresére, a huszárszázadokat 25-ről 31-re növelték. Létrehoztak 7 repülőszázadot (elavult gépállomány) és 7 páncélkocsit állítottak hadrendbe. 1932-ben elrendelték az általános védkötelezettséget (12-18 hónapos szolgálat) 1936-ra 25 repülőszázad szerveződött és Ansaldo harckocsikból felállt az első harckocsiszázad. Az 1930-as évektől Németország is egyre fontosabb partnerré válik, de inkább csak gazdasági téren. Hitler sokáig elzárkózott a revizionista blokkba való beszállástól 1933-ban Rómában megkötötték a négyhatalmi paktumot (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Németország). 1934-ben Ausztria, Magyarország és Olaszország aláírták Rómában az ún. római

jegyzőkönyveket, melyek a szoros gazdasági és politikai együttműködésről szóltak. 1934. február 6-án a Gömbös-kormány diplomáciai viszont létesített a Szovjetunióval Az 1935-ös francia-szovjet szerződésre válaszol, 1936-ban létrejött a Berlin-Róma, BerlinTokio tengely (Antikomintern paktum) és egyben német bevonulás a rajnai demilitarizált övezetbe. 1937. november 25-én Hitler-Darányi tárgyalások nyomán Németország elismeri a Csehszlovákiával szemben fennálló magyar követeléseket. 1938. március 5-én kihirdetésre kerül a győri program, melynek nyomán 1940-re 107 ezer főre nőtt a hadsereg létszáma. Megszerveződött a Huba hadrend – 3 hadsereg felállítása, 9-9 hadtest. A tüzérség megkétszerezése 32 repülőszázad állt fel és egy gyorshadtest (2 gépkocsizó, 2 lovasdandár, 3 motorizált zászlóalj, 2 kerékpáros zászlóalj, egy gépesített tüzérosztály és kisegítő alakulatok, egy felderítő zászlóalj). 1938.

szeptember 29-én a müncheni egyezmény kimondta a Szudéta-föld Németországhoz csatolását, amit Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország is elismert. 1938. október 9-én kezdődtek a magyar-cseh tárgyalások Komáromban, azonban nem született megállapodás, ezért német és olasz döntőbíráskodás az ügyben. 1938. november 2-án az I bécsi döntés keretében visszakerült a Felvidék déli szegélye (Kassa, Ungvár, Munkács) – ezért cserében az Imrédy-kormány 1938-39-ben számos németbarát intézkedést hozott: engedélyezték a Volksbund magyarországi megalakulását, bejelentették a Népszövetségből való kilépés szándékát, illetve az Antikominternhez való csatlakozást. 1939. március 15-18 között kisebb harcok árán – német hozzájárulással – a hadsereg visszafoglalta Kárpátalját. Magyarország a német kérés ellenére nem vett részt a Lengyelország elleni hadműveletekben, sőt amennyire lehetett igyekezett támogatni

az északi szomszédot. Teleki Pál arra törekedett, hogy fenntartsa az ország semlegességét és megőrizze a hadsereg ütőképességét a háború végéig. És persze cél maradt a revízió folytatása is Az elsődleges cél Erdély, ahol 1940 nyarától nyílik mód a határ-felülvizsgálat kikényszerítésére. Románia ekkorra elveszíti nyugati garanciáit, Sztálin pedig ÉszakBukovinát és Besszarábiát követeli) 1940. augusztus 16-24 magyar-román tárgyalások Turnu-Severinben, melyek eredménytelenül záródnak. A két ország mozgósítja hadseregét Hitler ezt nem tűrhette, ezért német-olasz döntőbíróságot ajánlott. 1940. augusztus 30-án a II bécsi döntés keretében a Székelyföld és Erdély északi fele – nemzetközi elismerés nélkül – visszakerül Magyarországhoz. Cserében súlyos engedmények a németek irányába. Megkezdődött a III zsidótörvény kidolgozása, Szálasit szabadon engedték, német csapatok vonulhattak át az

országon Romániába, a hazai fogyasztás kárára növelték a Németországba irányuló élelmiszer és takarmány kivitelt. 1940. november 20-án csatlakoztunk a német-olasz-japán háromhatalmi egyezményhez, feladtuk a semlegességet. 1940. december 12-én Belgrádban aláírták a jugoszláv-magyar örökbarátsági szerződést Ez volt az utolsó remény a semlegesség megőrzésére. 1941. március 27-én németellenes fordulat történt Belgrádban, a Jugoszlávia elleni hadműveletben Hitler Magyarország részvételére is számított. Április 3-án Teleki Pál öngyilkosságot követett el. 1941. április 11-én a 3 hadsereg és a gyorshadtest átlépték a déli határt és kisebb harcok árán elérték a Duna vonalát. Visszatért Bácska, a baranyai háromszög és a Muraköz Magyarország nem kapott hadüzenetet a szövetségesektől, Churchill kijelentette, ez csak akkor történik meg, ha közvetlenül kerülünk velük szembe. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN A

mérsékelt politikai körök Teleki politikáját akarták folytatni, vagyis kivárásra, halogatásra és kimaradásra játszani. A Szovjetunió elleni 1941 június 22-i német támadás után is csak annyit tettek, hogy megszakították a diplomáciai kapcsolatot Moszkvával. 1941. június 26-án bombatámadás érte Kassát és egy Budapestre tartó gyorsvonatot Rahó térségében, az ügy máig tisztázatlannak tűnik. Másnap a magyar légierő megtorló támadásokat hajtott végre szovjet területen. 1941. július 1-én a magyar hadsereg átlépte a határt, a 40 ezer fős Kárpát-csoport keretében, melynek parancsnoka Szombathelyi Ferenc altábornagy volt. Októberre német alárendeltségben elérték a Donyec folyót, ám komoly veszteségeket szenvedtek és a továbbiakban csak megszálló erőként alkalmazták őket. 1941. III zsidótörvény – megtiltják a vegyesházasságokat, sőt még a nemi kapcsolatot is zsidó és nem zsidó között. 1941. december 7-én

Nagy-Britannia hadat üzent hazánknak 1941. december 12-én német nyomásra Bárdossy László hadat üzent az Egyesült Államoknak 1942 januárjában német-magyar tárgyalások folytak, melyek eredményeként kiküldték a II. magyar hadsereget (200 ezer fő) a keleti frontra, parancsnoka Jány Gusztáv vezérezredes, a katonák fegyverzete és felszerelése hiányos, állásaikat a Don mentén, Voronyezstől délre foglalták el; illetve a Waffen SS engedélyt kapott, hogy 20 ezer főt toborozzon Magyarországon. 1942. IV zsidótörvény – nem vehetnek mezőgazdasági ingatlant, a földet el kell adniuk, törlik őket a bevett felekezetek közül, nem teljesíthetnek fegyveres szolgálatot, csak munkaszolgálatot. Azonban 1944-ig nincsenek deportálások és pogromok 1942. februárjában megalakul a Magyar Történelmi Emlékbizottság, melynek valós célja az ellenzéki mozgalmak összehangolása lett volna, ezek azonban nem rendelkeztek tömegtámogatással. Március 15-én

tüntetést tartottak a Petőfi szobornál, amit letartóztatások követtek; ellenzékieket (szocdemeket, kommunistákat) hívtak be a hadseregbe. Schönzern Zoltán és Rózsa Ferenc kommunista vezetőket kivégezték. 1942-43 fordulóján Kállay Miklós miniszterelnök közvetítők útján felvette a kapcsolatot a szövetségesekkel, melynek során kijelentette: 1. ha a szövetségesek magyar területre lépnek a honvédség szembefordul a németekkel; 2. ragaszkodnak a területi nyereségekhez és a regionális vezető szerephez. A szövetségesek támogatták a trianoni határok felülvizsgálatát, de demokratikusabb államberendezkedést kívántak és hallani sem akartak teljes revízióról, illetve vezető szerepről. 1943. január 12-13 bekövetkezett a doni arcvonal áttörése és ezzel megkezdődött a II magyar hadsereg katasztrófája. Februárig a Vörös Hadsereg minden ellenállást felszámolt – 40 ezer halott, 35 ezer sebesült, 60 ezer fogoly és rengeteg

eltűnt. A hátországban romlott a közhangulat, mind a harci helyzet, mind az életkörülmények rosszabbodása miatt (infláció, fedezetlen bankjegykibocsátás). A gazdaság a hadiállapotnak (a német igényeknek) volt alárendelve, akik cserébe alig fizettek valamit, vagy fegyvert adtak. A mezőgazdasági terményeket központilag osztották el, a kenyeret, lisztet, tejet és húst jegyre adták, később már a szappant, a tüzelőt anyagot és a világítást is. 1943-tól pedig teljessé vált a mezőgazdasági termények beszolgáltatási kényszere (Jurcsek-rendszer). Az alapellátást azonban mindvégig biztosítani tudták!!!! 1943 júliusában a Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt szövetséget kötött, céljuk a háború utáni demokratikus Magyarország vezetésére való felkészülés volt. Július végén megalakult a Demokratikus Polgári Szövetség (Rassay Károly, Vázsonyi János), mely a liberális konzervatívabb

köröket fogta össze. A kommunisták is rendezték soraikat, megalakították az illegális Békepártot (Kádár János, Rajk László, Donáth Ferenc). 1943. szeptember 9-én megkaptuk a szövetségesek fegyverszüneti feltételeit: csökkenteni kell a Németország felé irányuló gazdasági és katonai támogatást; ahogy a szövetségesek a határokhoz érnek, azonnal szembe kell fordulni a németekkel. Kállay elfogadta a feltételeket, melyeknek az adott pillanatban természetesen nem volt realitásuk (Teherán után pedig végképp időszerűtlenekké váltak), de nem tárgyalt a Szovjetunióval. A német hírszerzés mindvégig tudott a tárgyalásokról és Hitler kiadta a parancsot, hogy készítsék el Magyarország megszállásának a tervét: Margarethe I-II. 1944. március 18-án Klessheimben került sor Hitler és Horthy találkozójára, de ekkor már ki volt adva a parancs a megszállásra. Horthy nem egyezik bele abba, hogy magára vállalja a németek

behívását és lemondani sem volt hajlandó, de németbarát kormányt nevezett ki, mivel Hitler román és szlovák katonák bevonásával fenyegetőzik, illetve megígéri, hogy a németbarát kormány kinevezése után kivonulnak az országból a német csapatok. Horthy Sztójay Dömét nevezi ki miniszterelnöknek, aki lépéseit nem a kormányzóval, hanem Edmund Veesenmayerrel egyeztette. 1944. március 28-án feloszlatták a baloldali és polgári pártokat (pl Szocdemek, Független Kisgazdapárt). A Gestapo és a csendőrség 3000 letartóztatást foganatosított (pl Rassay Károly, Nagy Ferenc, Peyer Károly stb.) 41 főispánból 29-et lecseréltek és a polgármesterek 2/3-át is. Csak szélső jobboldali lapok jelenhettek meg Ellenszolgáltatás nélkül szállítottunk a németeknek és ígéretet tettek új hadosztályok frontra szállítására is. 1944. március 29-től a zsidóknak kötelező volt sárga csillagot viselniük, teljesen száműzték őket a

közéletből, kisebb fejadagokat kaptak és megkezdődtek a vagyonelkobzások is. 1944. április 3-án a szövetséges légierő először bombázta Magyarországot 1944. május 15-én hagyták el az első zsidóvonatok az országot – Adolf Eichmann és a Juden kommando, illetve Baky László és Endre László belügyi államtitkárok szervezik. 1944. július elején Horthy letiltatja a szállításokat A megszállás után sem volt jelentős az ellenállási mozgalom, csupán néhány 100 fős, tevékenységük szabotázs akciók és röplapok terjesztésében merült ki (Magyar Front – Függ. Kisgazd., MSzDP, Békepárt, Kettőskereszt Szöv) 1944. augusztus 29-én, Románia kiugrása után Horthy Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki miniszterelnöknek. Eltávolították a szélső jobbosokat, a bebörtönözöttek egy részét szabadon engedték, Eichmann hivatalát bezárták. 1944. szeptember 28-án Faragho Gábor tábornok fegyverszüneti delegációja Moszkvába indult,

de a tárgyalásokat csak október 8-án kezdték meg. Október 11-én került aláírásra az egyezmény: vissza kell vonulni a trianoni határok mögé, hadat kell üzenni a németeknek. A német hírszerzés megint mindenről tudott. 1944. október 15-én délelőtt Bakay Szilárdot, a budapesti I hadtestparancsnokát tőrbe csalták, Horthy kisebbik fiát pedig elrabolták. Délben a kormányzó felolvasta a kiugrásról szóló proklamációt, azonban a hadsereghez nem jutottak el a kiadott parancsnok. Másnap Horthy kénytelen volt visszavonni a proklamációt és Szálasi Ferencet nevezte ki miniszterelnöknek. 1944. október 27-én a legfőbb közjogi méltóságokból álló Országtanács Szálasit ruházta fel ideiglenes jelleggel, „nemzetvezetőként” az államfői jogokkal. Így egy kézben összpontosult a kormányfői és államfői hatalom. Elrendelték a totális mozgósítást, még több hadihozzájárulást vártak, csökkentették a fejadagokat, 2 magyar

SS-hadosztályt állítottak fel (Hunyadi és Hungária), Eichmann és a Nemzeti Számonkérő Szervezet megkezdték a zsidók megsemmisítését, illetve munkaszolgálatra hurcolását. 1944. november 9-én megalakult a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága BajcsyZsilinszky Endre vezetésével, azonban árulás következtében november 22-én letartóztatták a szervezet tagjait. Bajcsyt, Kiss János altábornagyot, Tarcsay Vilmos és Nagy Jenőt kivégezték). 1944 karácsonyától zajlott Budapest ostroma, a nyilasok gyepűszállásokra költöztek, Szálasi és stábja Kőszegre települt (Dolgozó Nemzet Hivatás Rendje; Hungária Egyesült Ősföldek). 1945. február 13-án elesett Budapest 1945. március 29-én Szálasiék elhagyták az országot Államfői jogokat gyakorló kormányzó Horthy Miklós 1920. III 1 - 1944 X 16 Kormányfők Tisza István 1913. VI 10 - 1917 VI 15 Eszterházy Móric 1917. VI 15 - 1917 VIII 23. Wekerle Sándor 1917. VIII 23 -

1918 X 31 Károlyi Mihály 1918. X 31 - 1919 I 19 Berinkey Dénes 1919. I 19 - 1919 III 21 Garbai Sándor 1919. III 21 - 1919 VIII 1 Peidl Gyula 1919. VIII 1 - 1919 VIII 6 Friedrich István 1919. VIII 7 - 1919 VIII 15. Friedrich István 1919. VIII 15 - 1919 XI 24. Huszár Károly 1919. XI 24 - 1920 III 15 Simonyi-Semadam Sándor 1920. III 15 - 1920 VII 19 Teleki Pál 1920. VII 19 - 1921 IV 14 Bethlen István 1921. IV 14 - 1931 VIII 24. Károlyi Gyula 1931. VIII 24 - 1932 X 1 Gömbös Gyula 1932. X 1 - 1936 X 12 Darányi Kálmán 1936. X 12 - 1938 V 14 Imrédy Béla 1938. V 14 - 1939 II 16 Teleki Pál 1939. II 16 - 1941 IV 3 Bárdossy László 1941. IV 3 - 1942 III 9 Kállay Miklós 1942. III 9 - 1944 III 22 Sztójay Döme 1944. III 22 - 1944 VIII 29. Lakatos Géza 1944. VIII 29 - 1944 X 16 Szálasi Ferenc (mint nemzetvezető) 1944. X 16 - 1945 III 28 Dálnoki Miklós Béla (ideiglenes nemzeti kormány elnöke) 1944. XII 22 - 1945 XI 15