Történelem | Felsőoktatás » Jelentősebb fogalmak az Habsburg birodalom korából

Jelentősebb fogalmak az Habsburg birodalom korából Ablegatus: a magyar rendi országgyűlés felső táblájáról távolmaradó mágnások, ill. özvegyeik küldötte. Az ablegatusok köznemesek lévén az alsótábla ülésein vettek részt, tanácskozási joggal, de szavazati jog nélkül. Adminisztrátor: az 1844 végétől hatalomra kerülő újkonzervatív kormányzat az új politika végrehajtásában kulcsszerepet szánt a megyék élére kerülő főispánoknak, illetve a főispáni helyetteseknek, az adminisztrátoroknak, akiket kifejezetten kormányhivatalnoknak tekintettek, a korábbi többszörösét kitevő fizetésüket a kincstárból fedezték. Feladatuk lett, hogy személyesen és folyamatosan irányítsák a megyei közgyűlés, közigazgatás munkáját, biztosítsák a rendeletek gyors végrehajtását, a kormányzat céljainak megvalósítását. Adó, Két garas: A reformkorban általános volt az igény a gazdasági elmaradottság csökkentésére. Ezt Bécs

is sürgette, a források előteremtését azonban a rendektől várta A közteherviselés elve viszont az alsótáblán sem számíthatott többségre. Az országgyűlési „financiális” választmány 1844 nyarára kidolgozott tervezetének alapját Széchenyi 1843 augusztusától kifejtett javaslata (Adó, Két garas) képezte. A gróf egyszerre kívánta a közteherviselés ügyét a holtpontról kimozdítani és a korszerűsödéshez forrásokat teremteni. Terve szerint mindenki rendszeresen új adót, holdanként két garast – telekdíjat – fizetne; a befolyó 5 millió forint 100 milliós kölcsön felvételét tenné lehetővé; ebből a nemesi birtokosoknak nyújtanának hitelt, illetve országos pénztárt hoznának létre. A javaslat elbukott Agilis: nemes anya és nem nemes apa gyermeke. Alkirály: a Lombard-Velencei Királyság igazgatásának élén állt az alkirály. Államkancellária: a Házi, Udvari és Állami Kancellária legfőbb feladata a külügyek

kezelése volt, irányította a külföldi követségek munkáját, továbbá hozzá tartoztak még a császári család belső ügyei (házasságok, jogügyek, rokoni kapcsolatok) és protokolláris feladatok. Allodiális birtok: ezen a területen a földesúr rendelkezési joga már szabadon érvényesült. Az allódiumon rendezte be növénytermelő vagy állattenyésztő majorsági üzemét. Armalista: a földbirtokkal nem rendelkező nemeseket hívták armalistáknak (címerleveleseknek), akik közül sokan földesúri szolgálatba szegődtek, jobbágytelket vállaltak, mesterséget tanulva városi polgárságot szereztek, katonai vagy értelmiségi pályára léptek. Aurora: irodalmi almanach (évkönyv), mely Kisfaludy Károly kezdeményezésére és szerkesztésében indult, s már a romantikának nyitott teret. Ázsió: az ezüst és a forint átváltási aránya. bene possessionatus: a köznemesség felső rétegét a néhány száz családból álló bene possessionatus

(jómódú birtokos) nemesség alkotta. Betáblázás: 1723 óta törvény tette lehetővé a megyékben és a városokban, hogy nyilvántartsák az ingatlant terhelő adósságokat („betáblázás”). biedermeier: a biedermeier - bár köznapi, "használati" szintre szállította le a klasszicizmus és felvilágosodás eszményeit, és apolitikus, magánéleti irányultsága miatt a politikai konzervativizmussal is megfért - a polgári ideálok egy részének (bensőséges érzelmi élet, polgári életforma) közvetítésében, általánossá válásában volt nagy szerepe. Budapesti Híradó: konzervatív beállítottságú lap, mely 1844-től jelent meg. Budapesti Szemle: a centralisták lapja, mely európai kitekintésű elméleti közgazdasági, de főleg állam- és jogtudományi írásokat közölt. Carbonari: jelentése szénégető. Egy titkos forradalmi szervezet tagjait nevezték így Céljuk az egységes és független Olasz Királyság megteremtése volt.

Centralisták: céljaik lényege az „alkotmányos központosításban” rejlett, amely erős, de az országgyűlésnek felelős kormányon, a népképviselet, azaz mindenkire egyformán vonatkozó cenzus alapján létrehozott országgyűlésen és a szabad községek és városok önkormányzatán alapult. Támadták a megyerendszert, illetve a megyéknek legfeljebb igazgatási, koordináló szerepet tulajdonítottak Vezéregyéniségeik: Szalay László, Eötvös József, Trefort Ágoston, Csengery Antal. Cenzus: olyan választási rendszer melyben bizonyos (nemek, vagyoni, műveltségi stb.) megkülönböztetéseket tesznek és így állapítják meg a választásra jogosultak körét. Címvita: 1835 márciusában elhunyt I. Ferenc Az új uralkodó, V Ferdinánd leiratában osztrák császári címe után I. Ferdinándnak címeztette magát, jóllehet a magyar királyok sorában az ötödik volt. A vita lényege az volt, része-e jogilag a magyar Királyság az Osztrák

Császárságnak (ezt fejezte volna ki a bécsi címigény elismerése), vagy pedig független ország, amint azt az alsótábla többsége az 1791:X. törvénycikkre hivatkozva állította A vita hónapokra megbénította a diéta munkáját, végül 1836 márciusában Bécs formai meghátrálásával végződött. Corpus Juris: (jelentése: a jog teste) Corpus Juris Hungarici (Magyar Törvénytár). corpus separatum: 1779-ben külön testként (corpus separatum) Magyarországhoz csatolták Fiumét. cselédek: tartósan lekötött bérmunkások. Egy részük parasztgazdáknál, azok tanyáján, vagy velük egy telken lakott tőlük kapott ellátást. Az uradalmi cselédek a majorságok állandó bérmunkásai, egész évre szegődtek el „konvencióval”, melyben természetbeni és kisebb részben pénzbeli juttatásokat kötöttek ki. Ők a majorság területén számukra épített egyszerű házakban éltek. dákóromán kontinuitás: A modern román történetfelfogásban is

nagyrészt uralkodó elmélet, amelynek lényege, hogy az újlatin nyelvet beszélő románságot azoknak a római telepesekkel összeolvadt dákoknak romanizált leszármazottaiként tartja számon, akik - a feltételezés szerint - nemcsak a 2-3. sz-i római uralom alatt, de azt követően is meg tudták őrizni nyelvüket, sőt etnikai kontinuitásukat. A románság a 18 sz óta erre az elméletre hivatkozva, őshonos voltát hangoztatva küzdött Erdélyben a negyedik nemzetként (natio) való elismeréséért. De commentio et industria Hungariae: (Magyarország kereskedelméről és iparáról) Berzeviczy Gergely 1797-ben megjelent könyve, melyben a Habsburg-vámpolitikát bírálta. Deperdita: A katonákat gyakran a jobbágyok és a polgárok házaiban szállásolták el, akiknek ellátásukról is gondoskodni kellett. Ennek költségeit a kincstár elvben megtérítette, azonban ezt egy 18. század közepi árjegyzék alapján tették A piaci árak messze felülmúlták a

hadsereg által alkalmazottakat, az ebből eredő veszteség a deperdita. Pótlására a megye külön adót szedett. Der Kampf: (A viadal) Batsányi János 1810-ben megjelentetett franciabarát politikai röpirata. Devalváció: 1809-1811 nagy infláció --> 1811. feb 20 uralkodói pátens elrendeli a devalvációt: a bankjegyek értékét egyötödére redukálta. A régi papírpénzt ún váltócédulákra (Einlösungsschein) cserélték be. dicalis rendszer: az állam nem rendelkezett adókezelő szervezettel, az adók kivetését és beszedését a megyék végezték, ún. dicális rendszerben Diploma Leopoldinum: 1691-ben I. Lipót adta ki, melyben rögzítette Erdély különállását Magyarországtól. Dunáninneni kerület: Magyarország egyik kerülete, mely Felső-Magyarország s a két magyar Alföld jó részét foglalta magában. Nyugaton s délen csaknem szakadatlanul a Dunával, keleten nagyobbrészt a Tiszával, onnan túl a Cserháttal, a gömöri Érchegységgel

s a Krivánnal, északnyugaton s északon pedig a Kárpátokkal s a Morva folyóval volt határos. Magában foglalt 13 megyét, u. m: Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Bács-Bodorg, Nógrád, Hont, Esztergom, Bars, Zólyom, Liptó, Árva, Turóc, Trencsén, Nyitra és Pozsony vármegyét. Az egész kerület a Duna balpartján terült el, csupán Pest és Esztergom vármegye nyúltak át a Duna jobbpartjára. Dunántúli kerület: Magyarország egyik kerülete, mely a Duna jobbpartján a Duna s Dráva, továbbá Alsó-Ausztria és Stájerország közt terült el s csupán Komárom vármegyével nyúlt át a Duna balpartjára. 11 megyét foglalt magában, ezek: Moson, Sopron, Győr, Komárom, Fejér, Veszprém, Vas, Zala, Somogy, Tolna és Baranya. Einlösungschein: lásd előző sort. Életképek: Frankenburg Adolf lapja a városi polgárság és polgárosodó nemesség fórumává vált (itt dolgozott Petőfi is). Ellenzéki kör: a Nemzeti Körből és a Pesti Körből jött létre 1847-ben

a Konzervatív Párt ellenpólusaként az Ellenzéki Kör – gróf Teleki László elnökletével – és mint az ellenzék országos köre működött, de az ellenzékieket továbbra is a Batthyány Lajos vezette központi bizottmány fogta össze. érdekegyesítés: a politikai eszközök korlátozottsága miatt a kortársak jelentős részben a kultúra és a művészetek feladatának tartották a polgári ideálok és magatartásformák közvetítését, a politikai és társadalmi érdekegyesítés népszerűsítését, tudatosítását. E program - amelynek lényege, célja a közös szabadságon alapuló nemzeti egység létrehozása - számol a nép bevonásával a kultúrába, ezért képviselői a rendi nacionalizmusnál jóval hatékonyabban pártolták a nemzeti kultúra kifejlesztését. Erdélyi Híradó: Kolozsváron megjelenő reformbarát lap volt. Erdélyi Múzeum: Csak négy évig maradt fenn, de jelentős hatást fejtett ki az Erdélyi Múzeum című lap az

Erdélyi Nyelvmívelő Társaság hajdani tagjaiból toborzott szerzőgárdával és Döbrentei Gábor szerkesztésével. Az Erdélyi Múzeum pályázatára írta Katona József Bánk bán című drámáját. Falu: általában kisebb, mezőgazdasági jellegű település-földrajzi egység. Felső Magyarországi Minerva: Dessewffy József lapja volt, mely rövid fennállása ellenére is segítette a folyamatos irodalmi élet kialakulását. Ferenc csatorna (1795-1801): Tiszaföldvár és Mosonszeg között kötötte össze a Tiszát a Dunával, átszelte a leggazdagabb gabonatermő vidéket és közel 400 km-rel rövidítette meg az utat a nyugati piacok felé. Fiatal Magyarország: Az utóbb márciusi ifjaknak nevezett, Petőfi Sándor körül kikristályosodó radikális csoportosulás magját a többnyire húszas éveik elején járó, Pesten élő írók, költők alkották. Ők 1845 óta vállalták és használták a Fiatal Magyarország, a konzervatív irodalomkritika által

rájuk aggatott elnevezést. főgimnázium: A kiemelt királyi főgimnáziumok a tankerületi székhelyeken működtek, feladatuk a mintaadás volt a középfokú iskolák számára. Főhadparancsnokság: a főhadparancsnokságokon keresztül igazgatták-mozgatták a területükön állomásozó ezredeket. Magyarországon hat volt belőlük főkegyúri jog: a főpapi székek betöltéséhez fűződő királyi jog, melynek révén az uralkodó befolyást gyakorolhatott a katolikus egyház felett. gazdatiszt: a földesúr saját kezelésben tartott nagy-, ritkábban középbirtok gazdasági és ehhez kapcsolódó bírói, közigazgatási tisztviselőinek a gyűjtőneve. Gazeta de Transilvaniae: a románok legfontosabb nemzeti lapja, melyet Gheorge Barit szerkesztett. gravamina et postulata: (jelentése: sérelmek és kívánságok) Az országgyűlések napirendjén a királyi előterjesztések (propositiones regiae) mellett a rendek - elsősorban a megyei követutasítások alapján

összeállított - sérelmei és kívánságai szerepeltek. Gubernium: Erdély igazgatását az 1691-ben megszervezett főkormányzóság (Gubernium) látta el. Élén a főkormányzó, egy erdélyi arisztokrata állt Gyorsparaszt: a fontosabb útvonalak falusi fuvarosainak társulásai. Hadiadó: Magyarországon az államnak fizetett adó, melynek összegét királyi előterjesztés alapján az országgyűlés szavazta (ajánlotta) meg a következő országgyűlésig tartó időre. Háromegy királyság: Dalmát, Horvát és Szlavón Királyság. Határőrvidék (felépítése, kiépítése): könyv 24-25. oldal Háziadó: Magyarországon a megyei közigazgatás költségeire szedett adó. Helytartótanács: egyesítette magában - a pénzügyek és az igazságügy kivételével – az egész magyarországi belső igazgatás és kormányzás hatáskörét. Élén a nádor állt Hírnök: 1837 és 1845 között működő konzervatív beállítottságú pozsonyi lap volt.

Hitbizomány: az 1687: 9 tc. által bevezetett intézmény, amely a családon belüli meghatározott rend szerint öröklött vagyont jelentett. Az öröklési rendet azonban nem az ősiség általános szabálya, hanem a hitbizományt alapító akaratnyilvánítása állapította meg, de csak az uralkodótól nyert jóváhagyás után vált érvényessé. Hofkammer: az Udvari Kamara (Hofkammer) foglalkozott a birodalmi pénzügyekkel. (A magyar Kamara is neki volt alárendelve.) Honoratior: a szabadosok csoportjába tartoztak. Nem származásuk, hanem tanulás és/vagy hivatásuk révén emelkedtek fel. A honoráciorok alkották a szabadosok legkiemelkedőbb csoportját. (nagykereskedőket és gyárosokat is ide sorolták) Horvátország: szűkebb értelemben a három horvát megye (Körös, Varasd, és Zágráb), tágabb értelemben még a három szlavón megye (Pozsega, Szerém és Verőce), valamint az e területeken fekvő szabad királyi városok alkották. illírizmus: Horvát

történeti ideológia. Alapgondolata: a délszlávok egy nemzetet alkotnak, az illír nemzetet, s valamennyien az ókori illírek leszármazottai. A Fekete- és az Adriai-tenger között élő népeknek egy nagy illír államban kell tömörülni (kimondatlanul is ) horvát vezetés alatt. Az illírizmus Ljudevit Gaj fellépésével bontakozott ki a horvát értelmiség, majd a nemesség körében az 1830-as, 40-es években. Illirske Narodne Novine: a horvátok legfontosabb nemzeti lapja, melyet Ljudevit Gaj szerkesztett. Illyr Királyság: 1809-1813 között a Magyar Tengermellék, Horvátország és a HorvátSzlavón-Bánsági Határőrvidék Száván túli részének területeiből a franciák létrehozták az Illyr Királyságot, majd 1822-ig az osztrák Illyr Királyság keretein belül igazgatták ezt a területet. Indigena: honosított személy. A honfiúsítást a rendi országgyűlés szavazta meg, a honosított esküt tett a király iránti engedelmességre és Magyarország

törvényeinek megtartására. indusztriális föld: Az „indusztriális” (szorgalmi) földekhez tartoztak az irtások, melyek bár az allódiumnak voltak a részei, de a földesúr az irtást végző kezén hagyta, bérfizetés fejében. Insurrectio: nemesi felkelés ipszilonisták/jottisták: A nyelvújítás során heves vitákat okozott a helyesírás kérdése is, amely a szóelemző-etimológikus és a kiejtés szerinti írásmód hívei, a "jottisták" (Révai Miklós) és az "ipszilonisták" (Verseghy Ferenc) harcaként vonult be a történelembe. Irredemptus: lásd előző sor. Jelenkor: kezdettől, 1832-től fogva Széchenyihez állt közel, sőt 1843-ban a gróf a lap főmunkatársa lett. Jobbágyi telki járandóság: A házhely (fundus) 1 hold nagyságú, a külső szántóföld megyénként eltérő módon, az egyes helységek 3-4 osztályba sorolt talajminőséget is figyelembe véve volt megállapítva 16-24, sőt 38-40 holdban. Az igaerő

ellátását részben a hasonlóan differenciált nagyságú 1-8 hold rét és a közös legelőhasználat biztosította. Az 1836 évi törvény a legelő elkülönítése esetén a házas zselléreknek is 1/8 telekhez járó - vagyis kb. 1-3 holdnyi - legelőilletőséget biztosított. A jobbágynak ezenkívül a helység határában fekvő erdőből ingyen tűzifa, elegendő erdő esetén ingyen épületfa járt saját használatra (faizás), erdő híján az Alföldön ezt a nádlás helyettesítette. A közös erdőhasználat az erdei legeltetésre is kiterjedt, az úrbéresek idegenekhez képest olcsóbb áron makkoltathatták disznaikat a határban, s az erdei gyümölcsök és a gomba szedése is meg volt engedve. József út (Károlyváros-Zeng): terméskő alapra épült, a horvát tengerpartra vezető ún. makadámút. Kabinet: a bécsi Burgban volt az uralkodó személyes irodája, a döntéshozatalra nem, csak adminisztratív segítségre hivatott Kabinet. Kamarilla: az

Államértekezletnek négy állandó tagja volt: Metternich államkancellár a külügyek, Kolowrat államértekezleti miniszter a belügyek legfőbb irányítójaként, továbbá Ferenc Károly trónörökös és Lajos főherceg. Ezt a szervet nevezték kamarillának Kameralisták: Az osztrák gazdaságpolitika kidolgozói (legismertebb képviselőjük Philip Hörnigk). Szerintük a Habsburg Birodalom gazdasági egységet alkot, országai gazdaságilag egymásra vannak utalva, kiegészítik egymást, és együttesen képesek az önellátás megvalósítására. A munkamegosztásban betöltendő szerepek elosztásakor a kameralisták a meglevő adottságokból indultak ki: az iparfejlesztést ott szorgalmazták, ahol annak erős kézműves gyökerei voltak. Magyarországnak az élelmiszer-szállító szerepét szánták, valamint a kohászat és bányászat fejlesztésére kapott még esélyt. kapcsolt részek: ez a Horvát-Szlavón-Dalmát Királyságot foglalta magába.

Kapituláció: szolgálati idő, mely a 18-19. század fordulóján még életfogytig, vagy megrokkanásig tartott és csak 1830-ban szállította le az országgyűlés, és ezt követően már tíz év után kaptak a katonák elbocsátást, obsitot. (Abschied=obsit) Karolina út (Porto Rébe): terméskő alapra épült, a horvát tengerpartra vezető ún. makadámút. Kataszter: (fejadójegyzék) Olyan munkálatokat jelent, amely a hivatalosan megállapított adótárgyakról, adóalanyokról és az azokban előforduló változásokról mindenkor pontos feljegyzéseket tartalmaz, s így a kataszter alapján az időnkénti adóztatás adóbevallások nélkül is végbe mehet, illetve nagyon megkönnyíti az adóztatást. Káté: kérdés-felelet formájú értekezés. A magyar jakobinus szervezetek foglalták össze céljaikat ilyen formában. kerület: (districtus), az ország területének közigazgatási felosztása. Ilyen volt például Magyarországnak a főfolyók és azoknak

vidéke szerint felosztása Dunáninneni, Dunántuli, Tiszáninneni, Tiszántuli kerületekre. királyi bér, v. cenzus: a városok által fizetett speciális adónem volt, melyet a király mint földesuruk követelt tőlük. Királyi Kúria: a magyar igazságszolgáltatás rendszerében a Királyi Tábla és a Hétszemélyes Tábla együtt a Királyi Kúriát alkotta. kisgimnázium: A 28 kisgimnáziumnak (1846-ban Erdéllyel együtt) csak négy alsó "grammatikai" osztálya volt. klasszicizmus: a felvilágosodáshoz kapcsolódott az antikvitás hagyományaiból sokat merítő racionális, fegyelmezett, de elegáns, "míves" formákat kedvelő klasszicizmus. kollégium: A protestánsok különleges intézményei, a kollégiumok nemcsak "diákszállók" voltak, hanem sajátos módon szervezett iskolák és diákközösségek. Jellemzőjük, hogy szervezetileg el nem különülő elemi, gimnáziumi és főiskolai tagozatot egyesítettek magukban. A

kollégiumokban líceum, teológiai, esetleg jogi fakultás működött az alsóbb szintű intézetekkel párhuzamosan. kontraktualisták, árendások: szerződés alapján földet használók. konvenciós forint: a pénz alapja a vert ezüstforint volt, amelyet bécsi értékű forintnak, konvenciós forintnak is neveztek. konzervativizmus: Magyarországon a konzervativizmusnak nem volt a liberalizmushoz hasonló elméleti alapvetésű, átgondolt és tudatos képviselete. A társadalom tradícionális felépítését megbontó reformok elleni ellenkezés mellett az 1840-es években megjelenő újkonzervatívok publicisztikája túl aktuálpolitikai célú volt ahhoz, hogy ezt a szerepet betöltse. Közhasznú Gyűlde: ebből az egyesületből jött létre 1846-ban a Konzervatív Párt. kurialis szavazat: az erdélyi egykamarás országgyűlésen a három natio egy-egy szavazattal (kuriális szavazat) rendelkezett. Kurialista: az egy telekkel rendelkező (melyet általában saját

maga művelt) nemest nevezték egytelkes vagy kuriális nemesnek. kurta kocsma: a községek maguk is mérhették termelt vagy vett boraikat a néhány hónapig (ha volt szőlőhegy a határban, Szent Mihály napjától (szept. 29) Szent György (ápr 24) napjáig, ha nem, akkor csak karácsonyig) nyitva tartó községi „kurta kocsmában”. Landeshauptmann: a tartományok igazgatásának élén a tartományi főnök (Landeshauptmann) állt. Landwehr: a háború esetén mozgósítható, katonai szolgálatra kiképzett hadkötelezettek, az osztrák hadseregtartalék elnevezése. liberalizmus: a reformmozgalom politikai ideológiája az egyének egyenlő szabadságát és az ezen alapuló társadalmi önrendelkezést hirdető liberalizmus volt. Ez a felvilágosodás szabadság- és egyenlőségeszméjét továbbfejlesztő rendszer Magyarországon sajátos szociális érzékenységgel párosult (pl.: jobbágyfelszabadítás a földesurak kárpótlása mellett) líceum: A középszintű

tanulmányok elvégzése után a következő fokozatot a bölcsészeti tanfolyamok (líceumok) képezték. Ezek a közép- és felsőfok közötti átmenetet, az egyetemi szintű tanulmányok első lépcsőjét alkották, elvégzői alsóbb hivatali és tanári állásokat tölthettek le. Lófő: a székelység egyik társadalmi rétege, amely állatvagyona alapján lovon vonult hadba. A 18. sz-ban kisnemesek lettek Ludoviceum: magyar nemzeti katonai akadémia elnevezése (Ludovika Akadémia). Lujza út (Károlyváros Fiume 1803-19): terméskő alapra épült, a horvát tengerpartra vezető ún. makadámút A magyar tengeri gabonakivitel fő útja magyar állam bevételei: A kamarai (Magyar Kamara) jövedelmek három fő forrásból származtak: a kincstári birtokokból, a só fogyasztási adójából, valamint a külkereskedelmi vámokból (harmincad). Egyéb bevételek: a posta, a lottó jövedelme, a zsidók türelmi adója, az egyházi segély, az üresedésben lévő

püspökségek jövedelme. Magyar Gazda: főként agrárismeretekről szóló írásokat megjelentető lap volt. Magyar Királyi és Erdélyi Kancellária: Magyarország, illetve Erdély igazgatásának legfőbb szerve volt. Magyar Tengermellék: Fiume és Buccari vidéke. Magyar Udvari Kamara: a magyarországi pénzügyeket igazgatta (székhely Budán), de ténylegesen a bécsi Udvari Kamara alá tartozott. majorsági zsellér: A tisztán majorsági birtokok egy részét úgy hasznosították, hogy az úrbéres viszonyban szokásos szolgáltatások (pénz., termény-, és munkajáradék) fejében jobbágyoknak és zselléreknek adták át (majorsági zsellérek). Maradványföld: Az úrbéres földekhez sorolhatjuk az ún. maradványföldeket Az úrbérrendezéskor a földeket nem mérték fel mérnökök, a területet a telekszám alapján számították ki, a rendelet által előírt teleknagyság figyelembevételével. A később elvégzett felmérések a valóságban általában

nagyobb területet találtak az úrbéresek kezén. A különbözetnek, a maradványföldnek, meg kellett őriznie úrbéres jellegét, lehetőleg új telket kellett kialakítania belőle. Matica Hrvatska: (jelentése: horvát anyácska) Horvát kulturális, művelődési egyesület, melynek a Janko Draskovic zágrábi palotájában létrejött Horvát Nemzeti Ház adott otthont. Matica Srpska: (jelentése: szerb anyácska) A szerbek legjelentősebb kulturális egyesülete, mely Pesten alakult meg 1826-ban. metropolita: görögkeleti (ortodox) egyház érseknek megfelelő főpapi tisztsége. Magyarországon a nagyrészt szerb és román hívőkből álló görögkeleti egyház feje a karlócai metropolita volt, aki a szerbiai (ipeki) patriarkátus alá tartozott. Mezőváros: olyan település, melyek bizonyos kedvezményeket, kiváltságokat szerezett pl.: egyes szolgáltatások, haszonvételek vagy hatósági jogkörök gyakorlása felől szerződött földesurával. A

mezőváros agrárjellegét megtartó, de nagyobb méretei, árutermelő és kézműves tevékenysége vagy helyi piacközpont (vásártartás) szerepét betöltő és ezt jogilag elismert település volt. Múlt és Jelen: Kolozsváron megjelenő konzervatív beállítottságú lap volt. Municipialisták: Az ellenzék többsége által vallott municipialista álláspont szerint a megyei (municipiális) autonómia, a vármegyék politikai szerepe a magyar alkotmányfejlődés értéke, fontos alkotmánybiztosíték, ezért megőrizendő és továbbfejlesztendő. nacionalizmus: a nacionalizmusnak köszönhetően a 19. sz elején kialakult a népet és a nemességet egyaránt felölelő, nyelvi alapon körvonalazott kulturális nemzet képzete, s vele párhuzamosan - a jogkiterjesztő szemlélet alapján - a nyelvi határokon túlnyúló, minden magyarországi lakost magában foglaló politikai nemzetfogalom is. A kortársak a politikai-jogi és nyelvi kulturális közösségtudat elemei

között a történetiségnek különös jelentőséget tulajdonítottak. nagygimnázium: A kisgimnáziumok négy osztályához képest még két osztállyal bővült, és innen lehetett a felsőfokú tanulmányok első lépcsőjét jelentő bölcsészeti tanfolyamba (líceum) lépni. Natio: edélyi három nemzet (natio): magyar nemesek, szász patríciusok és a székely primorok, lófők. nemesi liberalizmus: A reformokat a jogkiterjesztés – a nemesi jogok nem nemesekre való kiterjesztése – útján kívánták életbe léptetni. Hittek abban, hogy a nemesség vezetésével véghezvitt átalakulás nyomán a nemesség elkerülheti pusztulását, megőrizheti pozícióit, az örökváltság, a kártalanítás segítségével tőkéhez juthat, a nemesi előjogokról lemondva erkölcsi tőkéjét és így politikai befolyását öregbítheti. Nemzeti Kör: lásd az Ellenzéki Körnél. Nemzeti Újság: konzervatív beállítottságú lap (a Hazai és Külföldi Tudósítások

utódjaként jelent meg). neológusok: A nyelvújítás nyelv- és stílusújító irányzata. Vezetője Kazinczy Ferenc fogalmazta meg eszményképüket, mely a "tökéletes", "fentebb" stílus elérése volt. A nehézkes köznyelv rovására az irodalomban nemcsak szóújításra, hanem más, a korban idegenszerűen ható eszközök, kifejezésmódok tudatos meghonosítására is törekedett, új, polgáriasabb, rendkívül igényes esztétikai és kultúraeszményt támogatott. Nyelvtanilag a jottistákat (szóelemző-etimológikus írásmód) támogatta. Kazinczy úgy vélte, hogy az általa elvárt színvonal eléréséhez egyelőre gyengébb eredeti művek helyett inkább színvonalas fordításirodalomra van szükség. A küzdelem eredményeként végül is a neológusok győztek az ortológusokkal szemben. Novus ordo iudiciarius: „új igazságszolgáltatási rend”: II. József egyik reformintézkedése Oberste Justizstelle: Legfelső Igazságügyi

Hivatal, mely az igazságszolgáltatás adminisztratív irányítása mellett fellebviteli bíróságként is funkcionált. Obsit: lásd előző sor. Oporátum: Az 1791 után létrejött országos bizottságok munkálatai (oporátumai), melyeket elkészültük után a soron következő országgyűléseknek kellett volna megvitatni. ortológusok: A nyelvújítás konzervatívabb, a hagyományos társadalom elvárásaihoz idomuló, annak engedményeket tevő irányzata, melynek képviselői (Verseghy Ferenc, Kisfaludy Sándor) a közérthetőség védelmében, a fejlesztés alapjául a nyelvi közszokást véve bírálták az újító (új szavakat is alkotó) neológusokat. osztrák örökös tartományok: azok a tartományok, melyeken az uralkodó öröklés, nem pedig választás jogán uralkodik (Ausztria, Stájerország, Karintia, Krajna, Tirol, Voralberg valamint 1620 után ide sorolták Cseh- és Morvaországot is.) örökváltság: ez alatt a földesúri szolgáltatások

alóli mentesítés végett a földesúr és az úrbéres közt szerződésszerűen megállapított egyszeri összeget, illetve az ilyenformán örök időkre megvalósuló jobbágyfelszabadítást, a szabad polgári földtulajdon megteremtését értjük. A magyar reformkor e célkitűzése mérsékeltebb volt a radikális (pl. francia jakobinus) típusnál, mert a földesúr a szolgáltatások elengedéséért kárpótlást kapott. Az 1839-40 évi diéta még csak az önkéntes örökváltságot fogadta el (VII. tc), 1848-ban viszont már az állami kárpótlással történő, kötelező ás általános örökváltságot is elfogadták. Pánszlávizmus: Szűkebb értelemben a cári Oroszország nagyhatalmi törekvéseihez kapcsolódó, mindenekelőtt politikai tartalmú eszmekör: valamennyi szláv nép egyesítése a cár jogara alatt. Tágabb értelemben hozzá kapcsolódott a szláv kölcsönösség ideológiája, amely a 19. sz első felében a Habsburg és Török Birodalom

keretei között élő nyugati és déli szláv népek egymásrautaltságának felismerését, a nyelvrokonságon alapuló kulturális kapcsolatfejlesztést, és az önálló nemzeti létért folytatandó közös fellépés célját jelentette. Partium (pontosan): három megye és egy kerület (Közép-Szolnok, Kraszna, Zaránd és Kővár vidéke). Pesti Divatlap: Vahot Imre lapja, mely a népiességnek adott megjelenési lehetőséget (itt dolgozott Petőfi is). Pesti Kör: lásd az Ellenzéki Körnél. Planum Tabulare: magyar szokásjogi gyűjtemény. Politikai nemzet: a nyelvi határokon túlnyúló, minden magyarországi lakost magában foglaló fogalom. A reformerek egyértelműnek tekintették, hogy az új tágabb nemzetben a magyarságot illeti a vezető szerep, s a közéletet a magyar nyelv kell hogy összefogja. Szerintük a nyelv és az etnikum önmagában nem nemzetteremtő tényező, nemzetté az etnikum csak akkor emelkedik, ha történelmi múltja van, ha államot

alkotott és alkot. Ennek értelmében a magyar liberálisok legfeljebb csak a horvátok igényeit voltak hajlandók elismerni. Polizei-hofstelle: Rendőrminisztérium, mely a rendőri szerveket, a titkosrendőrséget és a cenzúrát irányította. Postlauten Landtag: kérelmező tartománygyűlések, melyek törvényt nem hozhattak, csak kérelmeiket terjeszthették elő az uralkodónak. Predialista: A nemesség alsó, feltételes rétegét alkották a helyi nemességgel bírók. Ezek a csoportok (egykor határőri vagy királyi szolgálatot teljesítő falvak lakói) kollektív nemességet kaptak az uralkodótól. Léteztek ilyen falvak a katolikus egyház (főleg az esztergomi érsekség) birtokain is, ezek lakóit predialistáknak nevezték. Primor: székely vezető, előkelő réteg. Propositiones regiae: királyi előterjesztés az országgyűlésnek. Puszta: más helység határához számított terület, mely az összeírásokban ennek neve alatt és nem önállóan szerepelt.

De a puszták között voltak faluszerű települések, míg másutt tanyát vagy uradalmi központot takart az elnevezés. Redemptus: a jászkun kerület lakosságának tagoltságát az 1745-ös redempció (elzálogosításból való visszaváltakozás) határozta meg. A redemptusok a megváltási összeghez hozzájárulók leszármazottai voltak az irredemptusokkal szemben. Regiment: ezred regnicolaris deputatio: az 1790-91. évi országgyűlés kilenc országos bizottságot (regnicolaris deputatio) nevezett ki azzal a feladattal, hogy a függőben maradt kérdésekben dolgozzanak ki – a következő diéta által tárgyalandó – törvényjavaslatokat. reguláris hadsereg: szabályos, törvényszerű, az állam által megszabott hadkiegészítés útján nyíltan szervezett és fenntartott hadsereg: katonai szolgálat nem csak háború, hanem béke idején is; egységes szervezeti felépítés, egyenruha és fegyverzet; központi irányítás; a csapatok kiképzésének és

harci alkalmazásának egységes, szabályzatokban meghatározott rendszere. Rendre Ügyelő Választmány: az 1848. március 15-én lezajlott események során létrejött úgynevezett forradalmi szerv volt. Repraesentatio: Két diéta között a megyegyűlések voltak a rendi politika fórumai. A köz- és kisgyűlésen - végrehajtás és intézkedés előtt - minden a megyéhez érkező iratot, így minden kancelláriai és helytartótanácsi leiratot felolvastak és megvitattak, s ha ezzel ne mértettek egyet, feliratot (repraesentatio) fogalmaztak meg, s adott esetben körlevélben tájékoztatták a többi megyét és kérték támogatásukat. rokokó: a barokk művészetből kifejlődött főként az iparművészetet és a belső építészetet befolyásoló stílusirányzat. A vallásos világképtől elfordult ember életigenlése a rokokó hedonizmusában kapott kifejezést. Román Nemzeti Komité: a dél-erdélyi Balázsfalván tartott május 15-17-i román népgyűlés

tiltakozott az unió kimondása ellen. Az unió bekövetkezte után a románság végveszélyére hivatkozva fegyveres felkelésre mozgósították a népet. Andrei Saguna görögkeleti püspök elnökletével, Simion Barnut alelnökségével Nagyszebenben (az ottani főparancsnokság védelme alatt) megalakult a Román Nemzeti Komité. romantika: egyik legfőbb vonása az egyén felszabadítása szellemi értelemben, szembefordulás a megszokott, fegyelmet követelő világgal, így a konzervatív rendszerek mozdulatlanságra kárhoztató korlátaival (vagy Nyugat-Európában a bontakozó kapitalizmus szigorú haszonelvűségével). Célként az autonóm emberi személyiség kibontakozását hirdette az élet minden területén. Az egyéntől, de főleg a művésztől azt várták el, hogy újat mondjon vagy új hangon szóljon a világról. A romantika a témákban és formákban a szokatlant és rendkívülit kereste. Ugyanakkor a nagy egyéni tettek iránti igény felébresztése

lehetővé tette, hogy az egyéniség kifejtése ne kizárólag a saját személyre irányuljon, hanem útmutatás legyen a társadalomnak. A bontakozó romantikus művészet egyszerre volt individuális és nemzeti-közösségi irányú. Az egyediség tisztelete, a különös iránti fogékonyság volta az oka annak, hogy a romantika nemzeti jelleget kapott, de annak is, hogy az elitista klasszicizmussal szemben utat nyitott a népiességnek a szellemi-művészeti életben. Sabor: horvát rendi tartománygyűlés. Segregatio: bizonyos területeket (legelők, erdők) a jobbágyok és a földesúr közösen használták. A közös birtoklás felszámolása főleg 1836 után, a legelőelkülönítést szabályozó törvény hatására indult meg. Az elkülönülés (segregatio) két fél, a faluközösség és a földesúr között történt, ezt még nem követte az egyes gazdák közötti felosztás. Slovenkije Národnje Novini: a szlovákok legfontosabb nemzeti lapja, melyet Ludovit

Stur szerkesztett. Staatskonferenz: V. Ferdinánd maga nem volt képes döntésekre, ezért 1836-ban létrehoztak egy új legfelsőbb „tanácsadó” szervet, mely valójában döntéshozó szervként működött. Ez volt az Államértekezlet (Staatskonferenz). Statútum: önkormányzati szabályrendelet. Kossuth úgy gondolta, hogy a megyék statútumalkotási jogukkal élve egyes reformokat már a törvényhozást megelőzve életbe léptethetnek Subsidium: a rendi országgyűlésen megszavazandó állami adó, amelyet a rendek mint hozzájárulást, segélyt ismertek el. summások: A munkát és a keresetet is elosztó, a felfogadóval is tárgyaló summásgazda szervezésében hosszabb időre – általában fél évre – idénymunkát vállaló előre kialkudott természet- és pénzbeli „konvencióért” dolgozó parasztok. Egyszerű szállást és ellátást is kaptak a munka idejére. Supplex Libellus Valachorum: ez a románok által -II. Lipótnak 1791-ben -

benyújtott kérvény elnevezése volt, mely a románok erdélyi negyedik nemzetként (natio) való befogadását, számarányában való részesedését a hivatalok betöltésénél, illetve a görögkeletiek vallási egyenjogúságának kimondását kérte. Szabad kerületek: így nevezték az ország azon területrészeit, amelyek királyi privilégiumok alapján úgy a megyei, mint földesúri magánhatóság alól kivétettek, önkormányzattal bírtak, helyi ügyeiket saját közegeikkel kezelték, közvetítették az állami közigazgatást, a törvénykezésben területükre és tagjaikra az ügyek legnagyobb részében külön első folyamodású bíróságuk volt, az országgyűlésen követeikkel részt vettek és a szabad királyi városokkal együtt a negyedik országos rendet alkották. Ilyenek voltak: 1. a jászkun kerület; 2 hajdú-kerület; 3 a tarmezői v tarapolyai nemesek kerülete; 4. a fiumei és buccarii szabad kikötő kerületek; 5 ide sorozandó még a

szepesi XVI város kerülete, mely azonban az országgyűlésen már képviselve nem volt. Szabad királyi város: a király földesúri joghatósága alá tartozó nagyobb gazdasági vagy igazgatási jelentőségre szert tett település, mely kikerült a vármegyék és az ispánok joghatósága alól és csak a királynak volt alárendelve, valamint különböző kiváltságokkal rendelkezett. Szabad paraszt volt a jászkun, a hajdú, valamint a tiszai és kikindai koronai és kamarai kiváltságos kerületek lakosságának nagy része, valamint azok voltak a szabad székelyek, s a Szászföld lakosságának négyötöde is. székeskáptalan: egyházi testület. A 21 székeskáptalan kanonokjai a püspököket segítették az egyházi joghatóság és kormányzat gyakorlásában. Szekundogeniturák: 1815 után a Habsburgok Itáliában ún. szekundogenitúrákat alakítottak, vagyis olyan kis államokat hoztak létre, amelyekben a Habsburg-ház másodszülöttei uralkodtak és

formailag szuverének voltak (Párma, Modena stb.) Személynök: a király által kinevezett főtisztviselő, királyi ember, aki a rendi országgyűlés alsó táblájának az elnöke is volt, de nem számított a rendi főméltóságok közé. Szlavónia: a három szlavón megye (Pozsega, Szerém és Verőce) alkotta. Táblabíró: eredetileg a vármegyei törvényszék bírája, de a 19. század első felében már inkább csak tiszteletbeli cím, kitüntetés volt, amelyet a közélet minden valamirevaló szereplője megkapott. tankerületek: Az állam és az egyház összefonódása miatt az állami iskolák és a katolikus iskolák együvé tartoztak. Ezeket a kormány az 1806-os Ratio Educationis szerint hat, Buda, Pozsony, Győr, Kassa, Nagyvárad, Zágráb székhellyel működő tankerületeken keresztül kormányozta. Élükön a király által kinevezett és a tanulmányi alapból díjazott főigazgatók álltak, akiknek jogköre a papképző szemináriumokon kívül

bármely iskolatípusra kiterjedt. Tanya: kinn a határban, általában magányosan fekvő és eredetileg ideiglenesnek tekintett szállás volt. Eleinte az állatok és őrzőik téli szállásaiként jöttek létre, majd a földművelés területei lettek (szórványtelepülés). Társalkodási Egyesület: az országgyűlési ifjak által 1834 nyarán alakított szervezet, mely ellen a Habsburg kormányzat igyekezett fellépni. Theresianum: A Habsburg Birodalom tisztjeit az ezredek intézeteiben vagy a központi intézményekben képezték. A magyarok képzését a bécsi Theresianum és a nemesi testőrség is segítette. Thesauriatus: Kincstartóság, mely a kincstári jövedelmek kezelését végezte (Erdélyben). Tiszáninneni Kerület: fennállása egész időszakában kisebb változásokkal Abaúj, Zemplén, Sáros, Ung, Szepes, Gömör, Heves és Külső-Szolnok, valamint Borsod és Tolna megyékre terjedt ki. Tiszántúli Kerület: fennállása egész időszakában kisebb

változásokkal Szatmár, Szabolcs, Bereg, Ugocsa, Bihar, Csanád és Csongrád megyékre terjedt ki. Tudományos Gyűjtemény: ez a lap a rendi nacionalizmus konzervatív szellemében indult, de 1819-től a benne megjelenő néprajzi és szociográfiai írások a közönség egy részét segítették a reformgondolatok felé tájékozódásban. Irodalomelméleti és kritikai cikkeket a hagyományos ízlés túlsúlya miatt a lap majd csak a húszas évek derekától, főleg Vörösmarty szerkesztőségétől kezdve közöl nagyobb mennyiségben. Tudománytár: az Akadémia tudományos folyóirata volt. Udvari Haditanács: a hadügyeket igazgatta, területi igazgatási szervei a főhadparancsnokságok voltak. Közvetlenül felügyelte a birodalom nagy erődjeit, és a Magyarország és Erdély déli részén húzódó katonai Határőrvidéket. Újkonzervativizmus: Jelentős részben fiatal, nagybirtokos arisztokratákat, illetve állami hivatalnokokat tömörítő csoport, melynek

szerveződése az 1839-40. évi országgyűlést megelőzően indult meg. Céljuk: a liberálisok politikai eszközökkel való visszaszorítása, és ennek jegyében szükségesnek látta, hogy a kormányzat elvileg tegye magáévá a haladás gondolatát és maga lépjen fel reformkezdeményezésekkel. Az elkerülhetetlennek látszó társadalmi, jogi reformokat olyan formában és olyan ütemben kívánták végrehajtani, hogy az arisztokrácia és a nagybirtokosok minél többet őrizzenek meg gazdasági és hatalmi pozícióikból, a változások során a Habsburg Birodalom egysége is erősödjön, végül a magyar vezetőrétegek bécsi, birodalmi kormányzati befolyása is növekedjék. unitus: a katolikus egyházhoz tartoztak a görög rítusú, egyesült, "unitus" egyház főként román és ruszin nemzetiségű tagjai. A görög katolikusokat az esztergomi érsekség alatt álló négy magyarországi és egy ötödik, erdélyi püspökség igazgatta. úrbéres

föld: Az úrbéres jobbágytelkek esetében az úrbérrendelet határozottan szétválasztotta a birtoklást és a használati jogot, és ezzel korlátozta a földesúr szabad rendelkezési jogát. Ha a telket használó jobbágy teljesítette az azzal járó törvényes kötelezettségeit, a földesúr csak kivételes szükséghelyzetben foszthatta meg telkétől. Az úrbéres föld a gyakorlatban örökíthető volt, sőt 1836-tól a törvény szerint a jobbágyok el is adhatták a használat jogát, ha az új tulajdonos is alkalmas volt a vele járó terhek viselésére. A megüresedett úrbéres telekkel sem bánhatott tetszése szerint a „tulajdonos” földesúr, úrbéres jellegét megőrizve kellett arra használót szereznie. Váltóforint: a bankjegykiadás monopóliumát a napóleoni háborúk után az Osztrák Bank kapta meg, és ettől kezdve az ezüstforint és a „bankóforint” (bankjegy) aránya állandósult. Egy ezüst forint két- és fél papírforintot,

váltóforintot ért. Vencel-korona országai: Csehország, Morvaország, és a maradék Szilézia együtt alkotta a Vencel-királyság országait. verbunkos: A tánczene új jelensége a verbunkos kialakulása, amelyet koraklasszikus hangszereléssel (vonósok, cimbalom, klarinét), gyakran hírnevessé vált, általában cigányzenekarok játszották. Eredetében a 17-18 századi magyar táncokra és népi kanásztáncra megy vissza. A verbunkost nemzeti jellege, népi kötődései miatt a nemzetiség, alkotmányos ellenzékiség, utóbb a társadalmi reform gondolatával kapcsolták össze. A verbunkos formáinak teljes kifejlése a 1840-es évekre, a tánc-ciklusok (körmagyar, csárdás, palotás) kialakulásával következett be. Vereinige Hofkanzlei: Egyesített Udvari Kancellária, mely az örökös tartományok igazgatásának legfőbb szerve volt. Vezérvármegye: Az 1847-48-as országgyűlésre való felkészüléskor az ellenzéki törvényhatóságok a

követutasítások megszövegezésekor a „vezérvármegye”, Pest utasításait tekintették irányadónak, amelynek alapszövege Kossuth közreműködésével készült. vis inertiae: Passzív ellenállás. A magyar rendek tiltakozási formája a törvénytelennek tekintett rendeletek végre nem hajtásával, amely azonban sehol sem öltött erőszakos formát. Zollverein: (jelentése: vámszövetség) Kossuth tartott a Habsburg Birodalom német vámszövetséghez (Zollverein) való csatlakozásától, ezért támogatta a belső vámvonal eltörlése helyett az iparvédő vámok bevezetését. Zsellér: az 1767-es úrbérrendezés egységesítette a zsellér fogalmát. Az számított úrbéres házas zsellérnek, akinek földje nem érte el a nyolcadtelket