Történelem | Felsőoktatás » Történelmi személyiségek az Osztrák-Magyar Monarchia korából

Történelmi személyiségek az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből Áchim András: szlovák származású, de magát magyarnak valló Áchim országgyűlési képviselő, majd az 1906-ban alakult Magyarországi Független Szocialista Parasztpárt vezetője. Elképzeléseit lapjában, a Paraszt Újságban fejtette ki Demokratikus, szocialista és anarchista nézeteket vallott, pl.: ezer holdon felüli birtokok felparcellázása 1911-ben meggyilkolták, ezzel pártja is megszűnt. Acsády Ignác: zsidó származású újságíró, társadalomtörténész, MTA tagja. Foglalkoztatta a parasztság története is, munkája: A magyar jobbágyság története, 1906. Ady Endre: költő. Antifeudális, antiklerikális, a népi és nemzeti elnyomás ellen forduló forradalmi költészetével az egyik legnagyobb magyar költő. 1908-tól a Nyugat-ban jelentek meg művei, 1912-től szerkesztője is, egészen élete végéig. Műve pl: A magyar ugar Agenor Goluchowski: 1895-1905 között a

Monarchia századfordulós külügyminisztere. Albrecht főherceg: 1852-ben kinevezték Magyarország katonai és polgári kormányzójává, majd a főkormányzói tisztet töltötte be 1860-ig. Alexandru Ion Cuza: 1859-ben előbb Moldvában, majd Havasalföldön is fejedelemmé választották. 1861-ben egyesítette a két kormányt és a két parlamentet, ezzel létrejött az egységes Románia. 1866-ban megbuktatták Almásy Pál: a magyar emigrációval kapcsolatban álló hazai titkos szervezet egyik vezetője volt. Andrássy Gyula: 1867-1871 között magyar miniszterelnök, 1871-1879 között közös külügyminiszter. Ante Trumbic: horvát politikus. A délszláv egység híve, 1915-ben a Jugoszláv Bizottság egyik alapítója, majd vezetője. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság külügyminisztere Apponyi Albert: konzervatív politikus.1892 jan-ban a Szabadelvű Párt egy részével megalakította a Nemzeti Pártot. A 2 Wekerle Sándor kormány (1906ápr8-1910jan17) idején

vallás- és közoktatási miniszter. Apponyi György: konzervatív politikus, 1861-1863 között országbíró volt, Debatta című bécsi lapjában leközölte Deák Húsvéti cikkét. Apponyi György: konzervatív politikus, a Debatta című bécsi lap szerkesztője. Arany János: költő, a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. 1864 és 1877 között a Magyar Tudományos Akadémia fötitkári posztját töltötte be. Műve pl: Toldi trilógia Arany László: Arany János fia. Költő, műfordító Kiábrándultan szemlélte a magyar polgárosodás problémáit. Asbóth Lajos: volt honvédtábornok, aki 1864-ben leleplezte és feladta a rendőrségen a Nedeczky és Somogyi-féle fegyveres mozgalmat. Auguszt Antal: báró, a pest-budai helytartósági kerület elnöke, Liszt Ferenc baráti köréhez tartozott, ő közvetített - Danielik Jánossal együtt - Ferenc József és Deák Ferenc között 186465-ös titkos tárgyalásaik során. Avram Iancu: az 1848-49-ben a román

felkelők élén harcolt a magyarok ellen, de 1849 után nem értett egyet az osztrák abszolutizmus politikájával, ezért börtönbe került. Bánki Donát: gépészmérnök, műegyetemi tanár. Feltalálta a benzinkarburátort, és a Bánkiturbinát Baross Gábor: 1886-1889 között közmunka és közlekedésügyi miniszter, majd 1889-től 1892-ig kereskedelemügyi miniszter. Nevéhez fűződik a vasútvonalak jelentős részének államosítása, a zónatarifa rendszerének bevezetése. Batthyány Tivadar: politikus, miniszter. 1903-tól a Nemzeti Párt, 1904-től a Függetlenségi és 48-as párt képviselője A Függetlenségi párt szakadásakor 1910-ben a Justh-párt alelnöke és képviselője lett. 1916-ban Károlyi Mihállyal a pártból kilépett és Károlyi pártjához 1917-18: király személye körüli, valamint népjóléti és munkaügyi miniszter. Beksics Gusztáv: a Szabadelvű Párt egyik képviselője (1884-1894), a Pesti Napló munkatársa. Az Ellenőr című

lapban a külföld rovatoto vezette Benczúr Gyula: festő. Magyar történelmi témák festésével szerzett elismerést Festészeti főiskola alapítója. Művei pl: Budavár visszafoglalása, Hunyadi László búcsúja Benczúr Gyula: festőművész. Legismertebb művei: Hunyadi László búcsúja (1867), Vajk megkeresztelése (1875), Budavár bevétele 1896). Bene Ferenc: orvos, bevezette a hallgatók kórházi gyakorlati képzését, neki köszönhető, hogy Magyarországon elterjedt a megelőző himlőoltások gyakorlata. Benedek Lajos: osztrák tábornok, 1860-ban egy ideig betöltötte Magyarországon a főkormányzói tisztet, majd az 1866-os porosz-osztrák háborúban az osztrák hadak – nem túl sikeres – főparancsnoka. Berzeviczy Albert: történetíró, egyik legjelentősebb műve „Az absolutizmus kora Magyarországon 1849-1865 I-IV. kötet” Bittó István: 1874-1875 között magyar miniszterelnök. Bláthy Ottó: gépészmérnök, a transzformátor egyik

feltalálója, az elektrotechnika egyik úttörője. Boul-Schauenstein, Karl: a császári ház és a külügyek minisztere, a centralizált abszolutizmus híve volt. Böszörményi László: A Határozati párt balszárnyának, az ún. szélsőbalnak egyik vezére Bródy Sándor: író, újságíró. Külvárosok világát ábrázolta társadalmi problémák figyelembevételével. Szórakoztató darabokat is írt Bruck, Karl Ludwig: osztrák kereskedelem- és iparügyi miniszter, akkor mondott le, amikor 1851-52 folyamán világossá vált, hogy a továbbiakban még elvben sem lehet alkotmányos miniszter, csupán egy önkényuralkodó vezető bürökratája. Canini, Antonio: az olasz kormány balkáni megbízottja, akinek átadták – mint tárgyalási alapot – a Klapka-Pulszky-Kossuth-féle Dunai Szövetség tervét. Carl Hochenwart: 1871-ben osztrák miniszterelnökként az osztrák-magyar kiegyezés mintájára Ausztrián belül cseh-osztrák kiegyezést szorgalmazott, a

dualizmust trializmussá, távolabbi céljai szerint föderatív állammá kívánta átalakítani. Cavour: szárd-piemonti miniszterelnök, akinek 1861-re piemonti vezetéssel sikerült megvalósítania - Róma és Velence kivételével - az olasz egységet. Chotek Zsófia: Ferenc Ferdinánd trónörökös felesége, aki 1914. június 28-án férjével együtt merénylet áldozata lett. Concha Győző: A jogtudományban jelentős szerepe volt a liberalizmus konzervatív átformálásában. Czuczor Gergely: költő, nyelvész, bencés tanár. 1845-től haláláig (1866) dolgozott a 19 század legnagyobb szótárvállalkozásán,, az Akadémia által kiadott "A magyar nyelv teljes szótára" kötetein. Csáky Albin: Szapáry Gyula kormányában (1890.márc15-1892nov19) vallás- és közoktatásügyi miniszter. Egyházpolitikai reformokat dolgozott ki Elkeresztelési rendelete 1890. febr: megtiltotta a vegyes házasságból született gyermekek katolikussá nyilvánítását

(=elkeresztelését). Csáky Tivadar: Komároy Györggyel együtt próbált meg - az 1866-os porosz-osztrák háborút kihasználva - Magyarországon felkelést szervezni, sikertelenül. Csengery Antal: a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke, a magyar földhitelintézet igazgatója, országgyűlési képviselő. Deák Ferencen és Andrássy Gyulán kivül senkinek sem volt több része Magyarországnak az örökös tartományokkal kötött kiegyezkedésében, mint Csengerynek. A kegyezkedés formulázására az országgyűlés Deákot és Csengeryt bízta meg, később ezen szerkezet iktattatott be a magyar Corpus juris-ba mint 1867. XII törvénycikk Csizmadia Sándor: A Szociáldemokrata Párt lapjánál, a Népszavánál a földmunkásmozgalom rovatát vezette. Csontváry Kosztka Tivadar: a modern magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Az impresszionizmus, a szecesszió és a szimbolizmus hatásai figyelhetők meg táj-, történeti- és bibliai képein.

Legismertebb műve: Magányos cédrus Danielik János: egri kanonok, ő közvetített - Auguszt Antallal együtt - Ferenc József és Deák Ferenc között 1864-65-ös titkos tárgyalásaik során. Darányi Ignác: 1895-1903 között, illetve 1906-1910 között földművelésügyi miniszter. Darányi Ignác: Agrárpolitikus. A 2 Wekerle Sándor kormány (1906ápr8-1910jan17) földművelésügyi minisztere. Déri Miksa: mérnök, feltaláló. Részt vett a Duna és a Tisza szabályozásában A transzformátor egyik feltalálója. Dessewffy Emil: konzervatív politikus, 1855 és 1866 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöki posztját töltötte be. Dessewffy Emil: konzervatív politikus, 1860-ban tervezete alapján adták ki az októberi diplomát, 1855 és 1866 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöki posztját töltötte be. Désy Zoltán: Lukács László miniszterelnök lemondásában játszott szerepet. (1912ápr221913jún10) Désy-Lukács per: Désy ellenzéki

politikus, „Európa legnagyobb panamistájának” nevezte Lukácsot, mivel 1910-ben a Magyar Banktól 4 és fél milliót szerzett a Nemzeti Munkapárt választási céljaira. A törvényszék először Désyt ítélte el becsületsértés miatt, aki fellebbezett, és végül Lukácsot ítélték el. Domanovszky Sándor: történész, legismertebb műve a„Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez”. Munkásságát a pontos adatszerűség jellemezte Eduard Beneš: cseh politikus. 1915-ben emigrált, Párizsban élt, ahol Thomas Masarykkal együtt megalakította a Cseh Akció Bizottságát. 1916-tól a Cseh Nemzeti Tanács főtitkára, amely szervezetet az antant 1918-ban ideiglenes csehszlovák kormánynak ismert el. Eduard Taaffe: 1879-1893 között osztrák miniszterelnök. Egán Ede: mezőgazdasági szakember, kezdeményezésére állították fel az Országos Tejgazdasági Felügyelőséget, szorgalmazta a tejszövetkezetek létrehozását. Eötvös

József: 1867-1871 között vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1868-ban ő alkotta meg a népiskolai törvényt. Eötvös Károly: a Függetlenségi Párt egyik vezéralakja. Eötvös Lóránd: kiváló magyar fizikus (felületi feszültséget leíró képlete), MTA tagja. 1894ben a Wekerle kormány alatt vallás- és közoktatásügyi miniszter Sikerült elfogadtatnia a kötelező polgári házasságot, állami anyakönyvezetést, vegyes házasságból született lány anyja vallását, a fiú apja vallását örökli. Erdélyi János: filozófus, irodalomtörténész. Elsők között küzdött a Vörösmarty utáni író- és költőnemzedék - elsősorban Petőfi Sándor - elismertetéséért. Erdődy Tamás: 1905-1910?? között országgyűlési képviselő. Erkel Ferenc: zeneszerző. Legismertebb művei: Hunyadi László, Himnusz megzenésítése (1844), Bánk bán (1861). 1884-ben az Operaház főzeneigazgatója lett Ernst Koerber: 1900. januárjától osztrák

miniszterelnök (1893-tól kormányválságok) Fadrusz János: szobrász, elsősorban történelmi témákat dolgozott fel. Műve pl: kolozsvári Mátyás-szobor. Falk Miksa: A kormány félhivatalos lapjának, a Pester Lloydnak a szerkesztője. Gazdasági információkat közölt, rendkívül népszerű lap. Fejérváry Géza: 1905.jún18-1906ápr8, „darabont”-kormány miniszterelnöke Párton kívüli politikus, magas rangú katonatiszt. 1905 jan országgyűlési képviselőválasztások eredményeként az ellenzéki koalíciónak kellett volna hatalomra kerülnie. Viszont Ferenc József még a Tisza István vezette Szabadelvű Pártot hagyta kormányon, a miniszterelnökséget pedig Fejérváry Gézára bízta, aki a kiegyezés fenntartásához ragaszkodott. Felix Schwarzenberg: 1848-tól 1852-ig, halálig volt miniszterelnök, után Ferenc József nem nevezett ki újat. Ferdinand Beust: osztrák politikus, 1866-ban Ausztria külügyminiszterévé, 1867-ben pedig

miniszterelnökévé, s még ez évben birodalmi kancellárjává nevezték ki. Jelentős szerepe volt az 1867-es kiegyezés létrehozásában. Ferenczy István: szobrász. Legismertebb művei: Pásztorlányka, Csokonai mellszobra Ferenczy Károly: 1896-ban a nagybányai művésziskola egyik alapítója, vezetője. Meghonosították a plain air és naturalista festészetet. Feszl Frigyes: építész. Legismertebb alkotása a Vigadó épülete Forgách Antal: 1861 és 1864 között magyar kancellár. Forinyák Géza: joghallgató, aki 1860. március 15-én részt vett a Kerepesi úti temető honvédsírjaihoz zarándoklók menetében, melybe a katonaság sortüzet eresztett. Forinyák pár nap múlva belehalt sebébe. Fraknói Vilmos: történész, az MTA főtitkára (1879-1889), 1897-től a múzeumok és a könyvtárak országos felügyelője. Frano Šupilo: horvát politikus. Az általa szerkesztett Crvena Hrvatska című lap hasábjain kiállt Dalmácia és Horvátország

egyesítése mellett. Franz Conrad von Hötzendorf: 1906-1911, majd 1912-1917 között az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének vezérkari főnöke. Ganz Ábrahám: öntőmester. 1844-ben alapította meg saját Vasöntödéjét A szabadságharc alatt a magyar honvédseregnek ágyúkat és ágyúgolyókat öntött, ezért később felelősségre vonták. 1855-ben szabadalmat kapott a kéreg öntésű vasúti kereke gyártására Ezzel és saját fejlesztésű speciális malomipari berendezések gyártásával gyára világhírű lett. Garami Ernő: Kristóffy-Garami paktum: Kristóffy József Fejérváry Géza kormányában (1905.jún18-1906ápr8, „darabont”-kormány ) belügyminiszteri tisztséget töltött be és egyezséget kötött a Szociáldemokrata Párt vezetőjével, Garami Ernővel. Kilátásba helyezte a választójog kiterjesztését, cserébe támogatásukat kérte. Gárdonyi Géza: tanító, újságíró, történelmi regényíró. Képviselte a historizmust

és a népiességet is. Műve pl: Láthatatlan ember, 1901, Egri csillagok Gasparich Kilit: horvát származású pap, részt vett a szabadságharcban, majd álnéven Esztergomban volt írnok. Részt vett a Mack-féle függetlenségi összeesküvésben 1852-ben elfogták halálra ítélték és kivégezték. Geringer Károly: Haynau mellett csak császári biztosok tevékenykedhettek, akiknek az élén 1849 és 1850 között ő állt, mint teljhatalmú császári biztos. Majd a Budán székelő központi Helytartóság élén állt. Ghyczy Kálmán: a balközép egyik vezéralakja. 1873-ban egyik alapítója a Közép-pártnak, 1874-1875 között pénzügyminiszter. Goldziher Ignác: világhírű orientalista, az iszlám vallástörténet kutatója. Gulácsy Lajos: festő. Késő középkori Itália világát ábrázolta Szimbolizmus, szürrealizmus jellemzi. Gyulai Pál: irodalomtörténész, író, költő, kritikus. Az „irodalmi Deák-párt”-ot Gyulai Pál és köre alkotta.

Célja volt a nép-nemzeti irányzat értelmezése és terjesztése Petőfi líráját és Arany epikus költészetét tekintette mintának, mely meghatározta kritikusi felfogását is. 1873tól 1900-ig a Budapesti Szemle szerkesztője Gyulay Ferenc: osztrák tábornok, az osztrákoknak a francia-piemonti szövetség ellen vívott 1859-es háborújának nem túl sikeres hadvezére. A montebellói, palestrói és a magentai csatát is elvesztette. Haggenmacher Károly: az általa 1887-ben szabadalmaztatott síkszita is hozzájárult a malomipar fejlődéséhez. Hazai Samu: Khuen-Héderváry Károly kormányában (1903.jún27-nov3) honvédelmi miniszter. (A kormányban a tényleges vezető szerep Tisza István kezében összpontosult) Régi Szabadelvű Párt tagja. Heinrich Haymerle: Andrássy Gyula lemondását követően 1881-ig a Monarchia közös külügyminisztere. Helfy Ignác: a L’Alleanza című lap szerkesztője, aki lapjában leközölte a Dunai Szövetség tervének

teljes szövegét. 1867 után hazatért és a szélsőbal egyik vezéralakja lett Henszlmann Imre: művészettörténet-írásunk egyik megalapozója. Herczeg Ferenc: Bánáti sváb családból származó magyar író. “Emlékezéseim” (magyarosodással kapcsolatban. tk 414o) Herczeg Ferenc: író. A művelt középosztály legolvasottabb irodalmi szórakoztató lapja a század végétől az Új idők, amit Herczeg Ferenc szerkesztett. Történelmi regényeket írt is, kedvelt témája a dzsentrivilág. Hieronymi Károly: Khuen-Héderváry Károly kormányában (1903.jún27-nov3) kereskedelemügyi miniszter. (A kormányban a tényleges vezető szerep Tisza István kezében összpontosult) Régi Szabadelvű Párt tagja. Hild József: építész. Legismertebb művei: Károlyi-Trattner-ház (a Tudományos Akadémia egykori épülete), a Valero-gyár (ma Honvédelmi Minisztérium), a Császárfürdő, ő kezdte meg a pesti Szt. István Bazilika építését Holló Lajos: A

Függetlenségi Párt tagja. Önálló magyar nemzeti bank létrehozását követelte, ellenezte a közös bank további fenntartását, ezért 1909-ben Justh Gyulával megalakította a bankcsoportot. Szembekerült a párt vezetőivel, Apponyi Alberttel és Hollósy Simon: 1896-ban a nagybányai művésziskola egyik alapítója, első vezetője. Utána Ferenczy Károly vette át az iskola vezetését. Meghonosították a plain air és naturalista festészetet. Horn Ede: emigráns közgazdász. A legjelentősebb francia és német lapok megbecsült nemzetgazdasági szakírója lett, majd így szerzett összeköttetéseit kihasználva egyben az emigráció "sajtóirodájának" is értékes munkatársa volt. Hunfalvi Pál: nyelvész, aki bizonyította a magyar nyelv finnugor eredetét. Ifj. Andrássy Gyula: A 2 Wekerle Sándor kormány (1906ápr8-1910jan17) legerősebb embere. Belügyminiszter, a dualizmus feltétlen híve, ezzel irányt szabott a kormány működésének is.

(édesapja Andrássy Gyula 1867 után az első magyar miniszterlnök) Ignaz von Plener: 1860-1865 között osztrák pénzügyminiszter, aki alatt megvalósult a jegybanki autonómia törvényes biztosítása. Ignotus: = Veigelsberg Hugó. Az 1908-ban megjelent Nyugat egyik szerkesztője A Nyugat jelentősen hozzájárult a magyar irodalmi élet korszerűsödéséhez. Ipolyi Arnold: kanonok, aki előbb a vallásos néprajz, majd később a művészettörténet önállósulását segítette elő. Irányi Dániel: a szélsőbal egyik vezéralakja. A szélsőbal szétszakadása után több társával megalakította a liberális-demokratikus elveken épülő 48-as Pártot. Istóczy Győző: az antiszemita mozgalom országos vezére. 1883-ban hozta létre az Országos Antiszemita Pártot, mely 1896-ban szűnt meg. Ivan Filipovic: horvát értelmiségi, aki nem értett egyet az osztrák abszolutizmus politikájával, ezért összeütközésbe került a törvénnyel. Ivan Kukuljevic:

horvát értelmiségi, aki nem értett egyet az osztrák abszolutizmus politikájával, ezért összeütközésbe került a törvénnyel. Izsó Miklós: szobrászművész. Legismertebb művei: Búsuló juhász, Táncoló Paraszt (1864) Jakab Elek: történész, az Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezője, tagja. Jánosi Ferenc: már a megjelenését követő esztendőben részletesen ismertette Charles Darwin híres művét (A fajok eredetéről) a Budapesti Szemle hasábjain. Jászi Oszkár: Polgári radikális, főként nemzetiségi kérdéssel foglalkozott. A Társadalomtudományi Társaság általa vezetett szárnya 1907-ben önállósult, az Országos Radikális Párt elnöke. A Huszadik Század szerkesztője Jedlik Ányos: bencés szerzete, fizikus, egyetemi tanár. Hat évvel Siemens előtt, 1861-ben megalkotta a dinamót. Johann Bernhard Rechberg: az osztrákok 1859-es veresége után (a francia-piemonti seregektől) Ferenc József újra miniszterelnököt nevezett ki a

kormány élére Rechberg személyében. Jókai Mór: író. Legismertebb művei: A kőszívű ember fiai (1869), Az arany ember (1873) Josef Hurban: az 1848-49-ben egy szlovák szabadcsapat élén harcolt a magyarok ellen, de 1849 után nem értett egyet az osztrák abszolutizmus politikájával, ezért börtönbe került. Josef Hurban: szlovák politikus, író. Stur és Hodza munkatársaként a szlovák nemzeti mozgalom egyik fő szervezője, a szlovák irodalmi nyelv egyik megteremtője. Joseph O. Rauscher: bécsi hercegérsek, aki császári gyóntatóként hatalmas befolyásra tett szert, és ő szeretett volna az abszolutista egységállam katolikus klérusának élére állni. Josip Juraj Strossmayer: horvát katolikus egyházi vezető, politikus. Elutasította az 1868-as horvát-magyar kiegyezést. Fellépett a katolikus és görögkeleti egyház közötti szakadás megszüntetéséért, s emiatt vált a délszláv egység hívévé is. Jubál Károly: 1851 őszén

bekapcsolódott a Mack József által vezetett függetlenségi összeesküvésbe, ő irányította annak magyarországi ágát. 1851 dec-ben elfogták, 1853-ban elítélték és kivégezték. Juraj Strossmayer: horvát értelmiségi, diakovári püspök, aki nem értett egyet az osztrák abszolutizmus politikájával, ezért összeütközésbe került a törvénnyel. Támogatta a Délszláv Tudományos és Művészeti Akadémiát is. Justh Gyula: lásd: Holló Lajos +: 1911-ben a Szociáldemokrata Párttal és a polgári radikálisokkal megalakította a Választójogi Szövetséget, aminek célja az általános, egyenlő és titkos választójog. A Szociáldemokrata Párt 1911 évi „húsvéti kongresszusa” megerősítette a Választójogi Szövetséget. Kállay Béni: történész, politikus. 1882-1903 között közös külügyminiszter Kállay Ödön: A Határozati párt balszárnyának, az ún. szélsőbalnak egyik vezére Kálnoky Gustav: 1881-1895 között a Monarchia közös

külügyminisztere. Karl Auersperg: 1687-1868 között osztrák miniszterelnök. Az alkotmánypárti többségből alakult ún. „polgárkormányt” vezette Jelentős liberális reformok: szabad vallásgyakorlat, polgári házasság, népiskolai törvény. Karl Ludwig Bruck: 1855-1860 között osztrák pénzügyminiszter, aki a valutastabilizációt tartotta fontosnak, és ehhez az államadósságot akarta csökkenteni. Karl Lueger: az ausztriai keresztényszocialista irányzat vezetője. 1897-től Bécs polgármestere, számos nagy beruházás, építkezés és szociális reformok megvalósítása kapcsolódik hozzá. Karl Renner: Otto Bauer mellett az osztrák szociáldemokrácia egyik vezéralakja. Károlyi Ede: az 1861-es országgyűlésen a Határozati Párt egyik vezetője. Károlyi Mihály: Független képviselő, 1912-től Justh-féle függetlenségi párthoz csatlakozott, majd átvette a párt vezetését. Justh tanítványának tekintette Német szövetség helyett

antantorientáció. Kasmir Badeni: ausztriai miniszterelnök, 1895-97. Nyelvrendeletében a némettel egyenjogúsította a cseh nyelvet. Bukását az obstrukció kiiktatására tett kísérlet okozta Kautz Gyula: a korszak vezető közgazdásza, a birodalmi kapcsolat híve. Kecskeméti Aurél: a kiegyezés előtti időszak mérvadó publicistája. Keleti Károly: statisztikus, az 1871-ben létesült Országos Statisztikai Hivatal szervezője és igazgatója 1892-ig. Kemény Zsigmond: író, publicista. A szabadságharc bukása után a Pesti Napló szerkesztőjeként a Deák-pártot támogatta és a kiegyezés előkészítését szolgálta. Kempen, Johann: a centralista abszolutizmus kialakításakor a rendőri ügyeket – köztük a társadalmi és politikai nyilvánosság (sajtó, egyleti élet stb.) ellenőrzését – elvonták a belügyminiszter (Bach) hivatalától, és azokat a császár Johann Kempen báróra, a csendőrség megszervezőjére, a frissen felállított

legfelsőbb rendőrhatóság főnökére bízta. Kernstock Károly: festő, grafikus. Vezetésével 1909-ben megalakult a Nyolcak festőcsoportja. Az avantgárd különböző „izmusait” honosították meg a képzőművészetben (kubizmus, futurizmus). Kitaibel Pál: természettudós, a hazai flóra feltárása és a növénygyűjtés mellett zoológiai, geológiai, meteorológiai megfigyeléseket, mezőgazdasági, néprajzi tanulmányokat is végzett. Komáromy György: Csáky Tivadarral együtt próbált meg - az 1866-os porosz-osztrák háborút kihasználva - Magyarországon felkelést szervezni, sikertelenül. Konrad Hohenlohe-Schillingsfürst: 1894-1900 között német kancellár volt. Korányi Frigyes: belgyógyász professzor, a tuberkulózis kutatója. Orvosi laboratóriumi szakma megteremtője. Kornfeld Zsigmond: a modern mai menedzserek egyik előfutára. A Magyar Általános Hitelbank elnöke. Kós Károly: romániai magyar építész. Nemzeti ihletésű szecessziós

művész Műve pl: óbudai parókia. Kossuth Ferenc: Justh Gyula függetlenségi pártjához csatlakozott, majd pártelnöke lett. A 2 Wekerle Sándor kormány (1906.ápr8-1910jan17) idején kereskedelemügyi miniszter Kossuth Ferenccel. 1909 nov-ben a Függetlenségi Párt kettészakadt: 1, Apponyi és Kossuth vezette Negyvennyolcas Függetlenségi Kossuth Pártra, 2, Justh és Holló vezette Függetlenségi és 48-as Pártra. Körösfői Kriesch Aladár: gödöllői művésztelep létrehozója. (1901-1920) Nagybányai festőiskola mintájára jött létre, tehát jellemzi a plain air, de a szimbolizmus és a népiesség is. Krauss, Philipp von: osztrák pénzügyminiszter, akkor mondott le, amikor 1851-52 folyamán világossá vált, hogy a továbbiakban még elvben sem lehet alkotmányos miniszter, csupán egy önkényuralkodó vezető bürökratája. Kristóffy József: lásd: Garami Ernő. Kübeck, Carl Friedrich: ő a Reichsrat elnöke, és a centrális abszolutizmus híve volt.

Lánczy Leó: a modern mai menedzserek egyik előfutára. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke. Lechner Ödön: nagy hatású szecessziós építész. Nemzeti építészetet akarta megteremteni Jellegzetességei: keleti díszítőelemek, növényi ornamentika, kerámia használata. Műve pl kecskeméti városháza. Leo Thun: birodalmi vallás- és közoktatási miniszter volt. Ő vezette be Magyarországon a nyolcosztályos gimnáziumot, a szaktanári rendszert és az érettségit. Leopold von Berchtold: 1912-1915 között a Monarchia külügyminisztere. Tisza Istvánt a románokkal való tárgyalásokra ösztönözte. Sikeres külpolitika folytatásához elengedhetetlennek tartotta a románok megnyugtatását. Lexa von Aerenthal: 1906-1912 között a dualizmus korának legtehetségesebb külügyminisztere. Lisznyai Kálmán: a Petőfi-utánzók vezéralakja. Ő írta a császár dicsőítésére azt a verset, amely helyett Arany János "A walesi

bárdok" (1857) balladáját fogalmazta. Liszt Ferenc: világhírű zeneszerző, zongoraművész. Legismertebb művei: Szent Erzsébet legenda (1865), Koronázási mise (1867). 1875-től a Zeneakadémia elnöke és tanára Lóczy Lajos: geológus, földrajztudós, utazó, MTA tagja. Vezetésével mérték fel a Kárpátmedence szerkezetét, kőzeteit Tanulmányozta a Balatont is Lónyay Menyhért: 1867-1870 magyar pénzügyminiszter, 1870-71-ben Ausztria- Magyarország közös pénzügyminisztere, 1871-72-ben magyar miniszterelnök. Lotz Károly: festő. A barokk festészetet alkalmazta az épületfestészetben Művei pl MTA, Vigadó falfestményei. Lotz Károly: festőművész. Legismertebb művei: az Operaház nézőterének mennyezete (1883-1884), a Keleti pályaudvar falképei. Löw Lipót: teológus, rabbi. Az 1840-es évektől a magyarországi neológ zsidó mozgalom egyik szellemi vezetője. Ludevit Gaj: horvát értelmiségi, nemzetiségi vezető, aki nem értett

egyet az osztrák abszolutizmus politikájával, ezért összeütközésbe került a törvénnyel. Madách Imre: drámaíró, költő. Legismertebb műve: Az ember tragédiája, melyet 1859-60ban írt és 1861-ben Arany János adott közre Madarász József: 1898. dec végétől a függetlenség párti Madarász József volt a képviselőház elnöke, 1905-ben Justh Gyula követte. Madarász Viktor: festőművész, a Hunyadi László siratása (1859) című képe elnyerte a párizs Salon nagy aranyérmét. Mailáth György: 1860-1861 között helytartótanácsi elnök, tagja volt a Belcredi-kormánynak. Marczali Henrik: polgári történetíró, MTA tagja. 10 kötetes Magyar Történet legszínvonalasabb kötetét írta. Markó Károly: festőművész, a 19. századi magyar tájkpfestészet nagy hatású, iskolateremtő mestere. Művei pl: Puszta gémeskúttal, Halászok Max Wladimir Beck: 1906-1908 között osztrák miniszterelnök, keresztülvitte az általános és egyenlő

választójogi törvény elfogadását és a gazdasági kiegyezés meghosszabítását (1907). Mechwart András: gépészmérnök, svájci születésű magyar feltaláló. Nevéhez fűződik a Ganz-gyár nagvállalattá fejlesztése. Jeles találmánya a róla elnevezett acélhengerszék, amellyel föllendítette a magyar malomipart. Mezőfi Vilmos: 1892 – 1896 között a képviselőház gyorsirodájában dolgozott, egyidejűleg a Magyar Hírlap, Pesti Hírlap és Függetlenség c. politikai napilapok munkatársa volt Az 1890es évek közepétől az SZDP tagja A párt 1899-i kongresszusán a szegényparasztság szervezésének elhanyagolását kifogásolva szembefordult a párt vezetőségével. A pártból való kizárása után, 1900-ban megalapította a Magyarországi Újjászervezett Szociáldemokrata Pártot, melynek programjával 1905-től 1910-ig országgyűlési képviselő volt. Mikó Imre: gróf, az Erdélyi Múzeum-Egyesület támogatója, mecénása. Mikszáth Kálmán:

regény- és novellaíró, MTA tagja. Aktuális társadalmi problémák ábrázolása, pl: hanyatló nemesi világot, feltörekvő polgárság, dzsentrik. Műve pl: Szent Péter esernyője. Milan Rastislav Štefanik: szlovák politikus. Masaryk eszméinek hatására csatlakozott a hlaszisták politikia mozgalmához. 1918-ban az első csehszlovák kormány hadügyminisztere Mirko Bogovic: horvát értelmiségi, aki nem értett egyet az osztrák abszolutizmus politikájával, ezért összeütközésbe került a törvénnyel. Mocsáry Lajos: 1874-ben alapító elnöke lett a Függetlenségi Pártnak. Kortársai közül kiemelkedett a nemzetiségi kérdésben elfoglalt megértő álláspontjával. Molnár Ferenc: újságíró, színpadi szerző. Műve pl: Az ördög, A pál utcai fiúk Molnár János: 1895-ben megalakult Katolikus Néppárt elnöke Zichy Nándor volt, vezetői közé tartozott Molnár János. Fő céljaik: katolikus egyház sérelmeinek orvoslása, egyházpolitikai

reformok eltörlése. Agráriusokkal szimpatizáltak. Nem titkolták kormányellenességüket. Móricz Zsigmond: író, 1899-től a Debreceni Ellenőr munkatársa. Hét krajcár, Légy jó mindhalálig stb. Móricz Zsigmond: regény- és novellaíró. Paraszti és kisvárosi életet, a paraszti társadalom belső ellentéteit ábrázolta. Műve pl Rokonok, Úri Muri Nagy György: 1908. tavaszán megalakult a Függetlenségi és 48-as Balpárt, Szappanos István és Nagy György vezetésével. A Függetlenségi Pártból váltak ki A kiegyezés lazításáért, Mo Monarchián belüli befolyásának növekedésért harcoltak. 1911-ben megindította a köztársasági mozgalmat, megjelentette a Magyar Köztársaság című lapot, 1912-ben megalakult a Magyar Köztársasági Párt. A dualizmus keményen lépett fel a köztársasági eszmék ellen. Nagyatádi Szabó István: leghosszabb életű parasztpárt a századelőn az 1909-ben alapított, Országos Függetlenségi és 48-as

Gazdapárt volt, melynek vezetője Nagyatádi Szabó István. 1908-ban vált ki a Függetlenségi Pártból. Nedeczky István: volt honvédszázados, aki kapcsolatba lépett Kossuthtal és egy fegyveres felkelést akart előkészíteni. 1864-ben Asbóth Lajos leleplezte a mozgalmat Nedeljko Cabrinovic: Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös és hitvese Chotek Zsófia ellen merénylet 1914. jún 28 Szarajevó: 10 óra után Cabrinovic bombát dobott a kocsijukra, de az a kocsi elejéről az úttestre pattanva robbant. Ferenc Ferdinánd és hitvese sértetlen maradt, Cabrinovicot elfogták. 10 óra 50 perc körül Gavrilo Princip kétszer lőtt a trónörökös párra: mindkét lövés sikeres volt. Őt is elfogták Kihallgatásakor kiderült, a szálak Belgrádba vezetnek. Mindketten a Fekete kéz nevű titkos szervezet irányítói voltak Noszlopy Gáspár: volt honvédtiszt, bekapcsolódott a Mack József vezette függetlenségi összeesküvésbe, és Kecskemét környékén

gerillacsapatot szervezett. 1852 nov-ben elfogták, halálra ítélték és kivégezték. Octavian GogaÍ: román költő, politikus. A „Lucefarul” című szépirodalmi folyóirat egyik alapítója, 1906-1909 között az Astra titkára. Ónody Géza: az antiszemitizmus híve, az 1882-es tiszaeszlári vérvádperben jelentős szerepet játszott. Otto Bauer: osztrák szociáldemokrata politikus. Nemzeti kérdés megoldására kidolgozott kultúrautonómiai elmélet egyik alkotja. Pálffy Móric: 1861 és 1865 között magyar királyi helytartó. Philipp von Krauss: 1848-1851 között osztrák pénzügyminiszter, aki inflációs gazdaságpolitikával próbálta helyreállítani az államháztartást. Podmaniczky Frigyes: az 1861-es országgyűlés Határozati pártjának egyik vezéralakja volt. 1875 után a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnökeként hatalmas szerepe volt Budapest fejlesztésében. Pollack Mihály: építész. Legismertebb műve a Nemzeti Múzeum

épülete (1836-1848) Polónyi Géza: A 2. Wekerle Sándor kormány (1906ápr8-1910jan17) idején igazságügy miniszter. 1908 dec 11-én nyilvánosságra hozta az 1906 évi áprilisi paktumot: a koalíciós 2 Wekerle kormány vállalta, hogy lemond a hadseregre vonatkozó követeléseiről, megígérte a vámközösség meghosszabbítását, tehát Bécs felsőbbrendűségét elismerte. Princip, Gavrilo: lásd: Nedjelko Cabrinovic. Prohászka Ottokár: Magyarországon keresztényszocialista mozgalom csak a századforduló után, Prohászka Ottokár vezetésével indult meg, szemben a Karl Lueger vezette osztrák keresztényszocializmussal, ami már a századforduló előtt létezett. Rainer főherceg: 1861 februárjában az Anton Schmerling vezette alkotmányos centralistákkal alakított kormányt. Rákosi Jenő: író, 1867-től a Pesti Napló munkatársa, 1881-ben a Budapesti Hírlap egyik alapítója, főszerkesztője. Ráth Károly: levéltáros, történész, a Dunántúli

Történetkedvelők Egyletének szervezője, tagja. Reguly Antal: nyelvtudós, néprajzkutató. Az 1840-es években a a finnugor nyelveket tanulmányozta, főként a magyar-finnugor kapcsolat tekintetében. Révész Imre: debreceni református lelkész, a Határozati párt egyik mérvadó politikusa, aki élesen bírálta Deák egyezkedést megalapozó érvelését. Richard Belcredi: konzervatív politikus, 1865-1867 között osztrák miniszterelnök, aki ellenezte a kiegyezést. Rippl-Rónai József: festő, a szecesszió hazai kiválósága. Munkácsynál tanult Műve pl: Kalitkás nő, Nő fehér pettyes ruhában Rómer Flóris: bencés tanár, elősegítette a régészet önállósulását. Rónay Jácint: bencés tudós, aki több cikkében, kötetében taglalta, magyarázta a hazai közönségnek a darwinizmus izgalmas állításait. Salamon Ferenc: történész, esztéta, színikritikus, az MTA és a Kisfaludy Társaság rendes tagja. A Magyar Hírlap, a Pesti Napló, a

Budapesti Közlöny, a Budapesti Hírlap munkatársa lett. 1867-től haláláig a Budapesti Közlöny szerk-je volt Schmerling, Anton: 1848-1851 osztrák igazságügyminiszter, 1860-1865 között belügyminiszter (Schmerling-provizórium). Schulek Frigyes: építész, ő restaurálta a budavári Nagyboldogasszony templomot. Az ő tervei alapján épült a Halászbástya és a János-hegyi kilátó. Scitovszky János: esztergomi érsek, aki szorgalmazta a császár (vagyis az állam) és az egyház szövetségét. Semmelweis Ignác: orvos. 1847-ben felfedezte a gyermekágyi láz kórokozóját ("az anyák megmentője"). Sennyey Pál: 1865-1867 között helytartótanácsi elnök, tagja volt a Belcredi-kormánynak. 1875-ben egyik alapítója a Konzervatív Pártnak. Serényi Béla: Khuen-Héderváry Károly kormányában (1903.jún27-nov3) földművelésügyi miniszter. (A kormányban a tényleges vezető szerep Tisza István kezében összpontosult) Régi Simonyi

Ernő: a szélsőbal egyik vezéralakja. Simor János: az uralkodó még a kiegyezés előtt bizalmi emberét, Simor János győri püspököt helyezte a hercegprímási székbe. Somogyi József: volt honvédőrnagy, aki egy fegyveres felkelést akart előkészíteni. 1864-ben Asbóth Lajos leleplezte a mozgalmat. Somssich Pál: konzervatív politikus. Steindl Imre: építész, műemlék restaurátor. A millennium idején minden korábbi stílus előkerült, sőt, keveredett pl: a Parlament neogót épületéhez Steindl Imre reneszánsz kupolát és barokk lépcsőházat tervezett. Stróbl Alajos: szobrász, történelmi témák és alakok ábrázolása. Műve: Dobó István szobor (Eger). Szabadelvű Párt tagja. Szabó Ervin: A Szociáldemokrata Párt lapjánál, a Népszavánál a tudomány, a kultúra és az irodalom rovatát vezette. Szántó Kovács János: Az agrárszocialista mozgalmak egyik vezetője. Wekerle Sándor első miniszterelnöksége alatt az agrármozgalmakat nyers

hatalmi erővel verte le, pl. Szántó Kovács János elleni per. Szántó Kovács János a hódmezővásárhelyi munkáskör elnöke volt A munkásegylet tagjai puszta kézzel fordultak szembe a fegyveres rendőrökkel, végül a katonaság verte szét őket. Szántó Kovácsot és társait bíróság elé állították Szappanos István: lásd: Nagy György Szécsen Antal: konzervatív politikus. Székely Bertalan: festő, a historizmus képviselője. Műve pl: a kecskeméti városháza tanácstermének falfestményei. Székely Bertalan: festőművész. Legismertebb művei: II Lajos holttestének megtalálása (1860), Dobozy és hitvese (1861), Egri nők (1866), Zrínyi kirohanása (1879). Székely Ferenc: Khuen-Héderváry Károly kormányában (1903.jún27-nov3) igazságügy miniszter. (A kormányban a tényleges vezető szerep Tisza István kezében összpontosult) Régi Szabadelvű Párt tagja. Szekfű Gyula: történész. Három nemzedék (1920) című munkájában

kifejti liberalizmuskritikáját és a nemzeti középosztály vétkes tétlenségéről, ugyanakkor történelmi hivatásáról alkotott nézeteit. A korszak leghevesebb történeti vitája a historizálással való leszámolást célzó vita volt, ami Szekfű Gyula „A száműzött Rákóczi” című könyve (1913) kapcsán robbant ki. Szilágyi Dezső: Szapáry Gyula kormányában (1890.márc15-1892nov19) igazságügyminiszter Intézkedései: munkások vasárnapi munkaszünete, ipari és gyári alkalmazottak balesetbiztosítása. Szilágyi Virgil: A Határozati párt balszárnyának, az ún. szélsőbalnak egyik vezére Szinyei Merse Pál: historizmustól elforduló impresszionista festő. Legjelentősebb műve: 1873. Majális (modern magyar képzőművészet kezdete) Szlávy József: 1872-1875 között magyar miniszterelnök. Tagányi Károly: a Magyar Gazaságtörténeti Szemle szerkesztője (1894-1920). A Magyar Néprajzi Társ. Elnöke (1920-1924) Teleki László: politikus.

1859-ben Kossuth Lajossal és Klapka Györggyel Párizsban megalakították a Magyar Nemzeti Igazgatóságot. Magyarországra visszatérve az 1861-es országgyűlésen a Határozati Párt vezetője lett. Than Mór: festőművész. Legismertebbek az 1848-49-es szabadságharc csataképei, valamint a Vígadó és a Nemzeti Múzeum díszítése. Thomas G. Masaryk: cseh politikus, Benešsel együtt megalakította a Cseh Akció Bizottságot. Tisza Kálmán: a balközép egyik vezéralakja, 1875-1890 között miniszterelnök volt a Szabadelvű Párt élén. Toldy Ferenc: irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémiának 1835-től 1861-ig a főtitkára. Török János: részt vett a Mack József vezette függetlenségi összeesküvésben. Elfogták, halálra ítélték és kivégezték. Trefort Ágoston: 1872-1888 között vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Ugron Gábor: Wekerle Sándor első miniszterelnöksége alatt a Függetlenségi Párt egy része, Justh Gyula

vezetésével támogatta az egyházpolitikai reformokat, de a párt másik része Ugron Gábor vezetésével szembefordult a reformokkal. Vajda János: író, költő. Műveiben elítélte mind az önkényuralmat, mind a kiegyezést A modern magyar költészet előfutáraként tartják számon. Vámbéry Ármin: Orientalista, közép ázsiai utazó, a nyelvészetben a magyar eredet kutatás egyik jelentős alakja (magyar nyelv finnugor rokonsága). Várkonyi István: Az 1890-es évek második felében jelentkező agrármozgalmak egyik vezetője. 1897-ben megalakította az első mo-i parasztpártot, Független Szocialista Párt néven. Programjuk pl: földosztás; robot, uzsora eltörlése; progresszív adózás Vasile Lucaciu: Román Nemzeti Párt főtitkára. Memorandum-per: a Román Nemzeti Párt 1887-ben elhatározta a magyarországi románok sérelmeinek összeírását. Az uralkodónak elkészítették a Memorandumot (=emlékirat), amit 1892-ben 300 tagú küldöttség vitt

Bécsbe. Ferenc József felbontatlanul Szapáry Gyula miniszterelnöknek küldte, aki szintén felbontatlanul visszaküldte a feladónak. Ezután a Román Nemzeti párt megjelentette a sajtóban, több nyelven lefordítva. Az ügyészség emiatt vádat emelt, nemzetiségi izgatás végett, majd betiltották a pártot, Vasile Lucaciut pedig 5 évi államfogházra ítélték. Vázsonyi Vilmos: 1900-ban a Polgári Demokrata Párt egyik megszervezője, 1918 jan-máj. között igazságügy-miniszter. Vidats István: az első magyar mezőgazdasági gépgyár alapítója, a róla elnevezett Vidats-eke alkotója. Viktor Adler: osztrák politikus, az ausztriai Szociáldemokrata Párt egyik alapító tagja. Vörösmarty Mihály: költő, író. Legismertebb művei: Zalán futása, Csongor és Tünde Weltner Jakab: a Magyarországi Szociáldemokrata Párt egyik meghatározó egyénisége Garami Ernő mellett. Népszava munkatársa, szakmai mozgalmakkal foglalkozott Xántus János: magyar utazó,

1866-tól az Állatkert első igazgatója. XIII. Leó: 1878-1903 között római pápa Útmutatása a szociális- és munkakérdést illetően korszakalkotó volt, híres Rerum Novarum enciklikája (1891) alapozta meg a keresztényszocialista mozgalom eszmerendszerét. Ybl Miklós: Építész, a historizmus képviselője, melyben a történeti stílusok felelevenednek, sőt, keverednek. Munkái: Operaház, Bazilika Zala György: szobrászművész, a Sugárút végén található Millenniumi Emlékmű részét képező, Árpád fejedelmet és a hét vezért ábrázoló szoboregyüttes készítője. Zichy János: Khuen-Héderváry Károly kormányában (1903.jún27-nov3) közoktatásügyi miniszter. (A kormányban a tényleges vezető szerep Tisza István kezében összpontosult) Régi Szabadelvű Párt tagja. Zichy Mihály: megkésett romantikus festő. Legismertebb művei: Mentőcsónak, Madách: Az ember tragédiájának illusztrálása Zichy Nándor: lásd Molnár János.

Zipernowsky Károly: Gépészmérnök, a transzformátor feltalálója. Zsedényi Ede: konzervatív politikus. Zsigmondy Vilmos: élen járt az artézi kutak feltárásában