Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » Makroökonómia szigorlati tételek, 2002

Makroökonómia szigorlati tételek - 2002 1-9, 1-7 1. A) Ismertesse a mikro- és a makroökonómia alapfogalmait, alapkérdéseit A mikroökonómiai elemzés elsődlegesen a gazdaság egyes piacainak és e piacok egymásra hatásának vizsgálatát jelenti. A piacok jellemzése során elemzi az egyes piacokon a keresletre és a kínálatra ható tényezőket. Szükséglet: hiányérzet, amely önmaga megszüntetésére irányuló cselekvésre késztet. Fakadhat az ember természeti felépítéséből, mint képzeletéből, vagy értékrendjéből. A szükségletek kielégítése egyben időleges megszűntetésüket is jelenti. Az egyszer kielégített, megszűnt szükséglet azonban hamarosan újratermelődhet, újra megjelenhet A modern társadalmakban a szükségletek potenciálisan végtelenül sokfélék, összmennyiségüket tekintve korlátlanok Ezzel szemben a szükségleteket kielégítő javak legnagyobb része és a megtermelésükhöz szükséges erőforrások

korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre Szűkösség: a korlátlan szükségletek és a korlátozott erőforrások együttes jelenléte– ha valamely szükségletünket kielégítjük, akkor egyidejűleg szükségképpen le kell mondanunk egy másik szükséglet kielégítéséről. Ez a javak és az erőforrások gondos beosztására, gazdálkodásra kényszerít minket Javak: a szükségletek kielégítésére felhasznált dolgok. A javak fontos tulajdonsága, hogy majdnem minden jószágnak több alternatív felhasználási lehetősége van. A gazdasági javak felhasználása hasznosságot eredményez és áldozattal, költséggel is jár A gazdálkodás olyan döntésekből áll, amelyekben a javak bizonyos irányú felhasználása eredményeként várhatóan keletkező hasznosságot összevetjük az ezzel várhatóan járó áldozattal. A gazdálkodás célja az, hogy a lehető legkisebb áldozattal a legnagyobb hasznosságot érjük el A gazdálkodás célját jelentő

hasznosságot úgy határozhatjuk meg, mint az emberek jólétének, megelégedettségének fokát. Az áldozat, vagy költség a jólétnek, vagy megelégedettségnek a csökkenését jelenti Valamely gazdálkodási döntés költsége annak a dolognak a hasznossága, amelyről a döntés következtében Szabad javak: a szükségletek és javak nemcsak anyagi jellegűek lehetnek. Ha a javak korlátlan mennyiségben állnának rendelkezésre, akkor nem volna szükség gazdálkodásra, pl: levegő Gazdasági javak: a nem szabad javakat. Tulajdonjogok: az emberek közötti viszonyok, amelyek a javak szűkösségéből fakadnak és a javakhoz való hozzájutást szabályozzák. Nem dolgok és emberek közötti viszonyokat, hanem emberek egymás közötti viszonyait jelentik A tulajdonjogok bizonyos viselkedési normákat (játékszabályokat) jelentenek, amelyeket az embereknek tiszteletben kell tartaniuk a többiekkel való kapcsolatukban. A tulajdonjogok összessége az alábbi négy

elemet tartalmazza: 1. vagyontárgy használatának jogát, 2. a vagyontárgyból eredő hasznok elsajátításának jogát, 3. a vagyontárgy formájának és tartalmának megváltoztatására vonatkozó jogát, 4. a fenti jogok részbeni vagy egészbeni elidegenítésének (ajándékozás, elcserélés) jogát A magántulajdon tiszta esetében a magántulajdonost a fenti jogok gyakorlásában csak a törvény korlátozhatja. A tulajdonjogok elosztásának egyéb eseteiben a különböző jogok gyakorlásában az egyének egymást korlátozzák. A tulajdonjogok bizonyos eloszlása meghatározza a várható hasznok és költségek eloszlását az egyének között és ezen keresztül ösztönzést nyújt a gazdálkodási döntések számára. Az eloszlás alapján különböző gazda1 sági rendszereket határozhatunk meg. Így a modern gazdaságot, amelyben a végső fogyasztás és a termelés szervezetileg elkülönül: a végső fogyasztás színtere a háztartás; a termelés

szervezeti egysége a vállalat. A kapitalista gazdaságban a  termelési erőforrások nagyrészt magántulajdonban vannak,  a szűkös javakhoz való hozzájutást a szabad szerződéseken alapuló piaci csere jellemzi. A piaci cserék szabad szerződéseken alapulnak. A szabadon kötött szerződések a hatékony gazdálkodás szükséges feltételét jelentik Termelési tényezők: termelési erőforrások közgazdasági szaknyelven. A termelési tényezők úgy kerülnek be a termelésbe, hogy az erőforrások tulajdonosai eladják, illetve bérbeadják azokat a gazdaság termelő egységeinek, a vállalatoknak. Így a termelési tényezők piacain az eladók a termelési tényező tulajdonosok, a vevők pedig a vállalatok. A termelési tényezők főbb csoportjai: munka, tőke, természeti erőforrások Munka: a termelésben közreműködő emberi tevékenység. Munkaerő: az ember munkavégző képessége, azon képességek összessége, melyek az emberek termelésben

való részvételét lehetővé teszik. A munkaerőt másképpen emberi tőkének nevezik. Tőkejavak: a termelt és a termelési eszközök összessége. A termelési erőforrások közé tartoznak a tőkejavak is Termelő vagyon magában foglalja a rendelkezésre álló földet és az egyéb természeti erőforrásokat. Ezek a nem termelt termelési eszközöket jelentik A termelési tényező tulajdonosok jövedelmet kapnak az erőforrások átengedéséért:  munkatulajdonosok: a munka ellenértékét  munkabért,  tőketulajdonosok: a tőke bérleti díját  tőkekamatot,  földtulajdonosok: a föld bérleti díját  földjáradékot. A különféle jövedelmek tulajdonosai a fogyasztási javak piacain vevőként lépnek fel, míg itt az eladók a vállaltok. A mikroökonómiai szemlélet középpontjában az egyes piacokra és a viszonylagos árakra ható erők állnak,(pl: a számítógépek árai miért csökkennek a többi áru árához képest). A

makroökonómiai szemlélet ezzel szemben a gazdaság egészére koncentrál és olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a gazdaság összteljesítménye, a munkanélküliség, az infláció, a külső egyensúly alakulása. A makroökonómia alapkérdései: 1.) Mi határozza meg egy ország össztermelésének, összes jövedelmének nagyságát és növekedési ütemét? 2.) Mi határozza meg egy országban a foglalkoztatottságot? 3.) Miért veszítenek egyes országok pénzei az értékükből, mi az infláció? Káros-e az infláció? 4.) Milyen tényezők befolyásolják egy ország külkereskedelmi, valamint fizetési mérlegének alakulását, a valutaárfolyamokat és a nemzetközi tőkeáramlást? Mi befolyásolja egy ország külső egyensúlyát? Az állam makrogazdaság politikájának általában elfogadott céljai: 1.) az összes termelés és jövedelem magas szintje és hosszantartó, viszonylag gyors növekedése 2.) magas szintű foglalkoztatottság és alacsony

szintű munkanélküliség 3.) alacsony szintű és stabil inflációs ráta, de főleg ne legyenek váratlan ingadozások az infláció ütemében 4.) a külgazdasági kapcsolatok egyensúlya – külker és folyó fizetési mérleg hosszú távú egyensúlya, valutaárfolyam. 2 A fenti célok közül egyesek teljesülése összhangban van egymással, míg mások gyakran csak egymás rovására érvényesülhetnek. A fenti célok elérése érdekében az állam gazdaságpolitikai eszközei: 1.) ktgv vagy fiskális politika – államháztartás kiadásait és bevételeit szabályozó intézkedések, adókról és a kiadásokról szóló döntések 2.) pénzpolitika vagy monetáris politika – haza pénzmennyiség és a gazdaságban érvényesülő kamatláb szabályozása 3.) külgazd-i pol – eszközei közvetlenül a külgazd-i kapcsolatokra hatnak Pl: kereskedelempolitika 4.) jövedelempol – bérekre, egyéb jövedelmekre, árakra ható olyan állami szabályozás, amely

nem sorolható be a költségvetési politikába. Gazdasági szektorok: azonos gazdasági szerepet, funkciót ellátó szereplők összessége.  háztartások: a gazd. végső fogyasztói, a fogyasztási javak és szolgáltatások fő vásárlói A fogyasztáshoz szükséges jövedelemhez a termelési tényezők eladása révén jutnak  vállalatok: elsődleges funkciójuk termékek és szolgáltatások előállítása profitszerzés céljából. A vállalatok termelési tényezőket vásárolnak a háztartásoktól és ellenszolgáltatásként jövedelmeket fizetnek ki számukra A háztartási és vállalati szektort összefoglalva magánszektornak nevezzük.  állami szektor: az államháztartás intézményei – központi költségvetés, települési önkormányzatok, társadalombiztosítási alapok  külföld: olyan nem belföldi gazdasági szereplők, amelyek gazd-i kapcsolatban állnak valamely belföldi gazd-i szereplővel. A makroökonómia olyan piacokkal

foglalkozik, amelyeket az egyes részpiacok összesítésével nyerünk. Alapvető piacok:  árupiac: egy gazdaság összes véső felhasználásra kerülő árujának piaca. Két nagy részpiacot, a fogyasztási javak piacát és a beruházási javak piacát egyesíti Az árupiacon az eladók a vállalatok és a külföld, a vevők a háztartások, az állam, a vállalatok és a külföld. A fogyasztási javak vásárlói első sorban a háztartások, a beruházási javak vásárlói a vállalatok.  munkapiac: a gazd. összes munkakínálata és összes munkakereslete jelenik meg Ezen a piacon az eladók a háztartások a vásárlók a vállalatok és az állam.  pénzpiac: a pénzügyi vagyon tulajdonosai lépnek fel ezen a piacon. A kínálati oldalon az állam kötvényeket bocsát ki a ktgv hiány fedezésére, a vállalatok tőkeszükségletüket részben részvények, részben kötvények kibocsátával fedezik, a bankrendszer a gazd. pénzellátásáról gondoskodik.

Tényezők piaca Tényezők költségei Jövedelem Magánmegtakarítás Háztartás Adók Állam Pénzügyi piacok Államházt. hiány Beruházás Vállalati bevétel 3 Kormányzati vásárlás Vállalat Import Fogyasztás Árupiac Külföld Export Az ábrán a szektorok különböző piacokon lezajló műveleteit szemlélteti, amely egyszerűsített formában mutatja a jövedelem körforgását a gazdaságban. -/- 4 1. B) A gazdasági növekedés és a fenntartható fejlődés 247280 Gazdasági ciklusok: a hazai termelés és foglalkoztatás ingadozása, visszaesés és fellendülés váltakozása. A legegyszerűbb séma szerint a gazd-i ciklus visszaesésre (recesszióra), majd az ezután következő fellendülésre tagolódik. A ciklus fordulópontjait csúcspontnak, illetve mélypontnak nevezzük. A fellendülés tipikus jelenségei, szokásos tünetei:  fellendülés esetén a reál GDP növekszik,  a GDP-vel, a reáljövedelemmel együtt növekszik a

fogyasztás és a beruházás is,  a munkakereslet növekszik, nő a foglalkoztatottak munkaideje, emelkedik a foglalkoztatás és csökken a munkanélküliség,  a termelés növekedésével gyorsul az infláció, a nyersanyagok és energiahordozók kereslet bővül, áruk emelkedik, a bérek és a szolgáltatások ára a szokásosnál gyorsabban emelkedik,  a vállalati profitok és a részvényárfolyamok is emelkednek, az infláció gyorsulása miatt a nominálkamatláb emelkedik, a kibocsátással növekvő reál pénzkereslet miatt emelkedik a reálkamatláb. A cikluselméletek többféle szempont szerint különböztethetők meg: - külső (gazd-on kívüli) vagy belső (gazd-i) tényezőket tekintik meghatározónak: - külső tényezők: politikai, technológiai, földrajzi, demográfiai fejlemények - belső tényezők: gazd-i rendszeren belül keresik a ciklusokat fenntartó okokat. - keresleti vagy kínálati tényezőknek tulajdonít-e elsődlegességet, -

monetáris cilkuselmélet: a ciklusokat a pénzkínálat változásaira vezetik vissza. A ciklusonként főként a központi bank ingadozó monetáris politikája a felelős - politikai konjunktúra elméletek: a ciklusok a demokratikus politika berendezkedésű országokban a választások menetrendjéhez igazodnak - reál ületi ciklusok elmélete: a ciklusokat a kínálatot ért pozitív vagy negatív technológiai sokkhatások tartják össze, amelyek a termelékenységre hatnak. Pozitív: pl technikai innovációk tömeges elterjedése, negatív: pl. rossz időjárás, természeti katasztrófák csökkenthetik a termelékenységet és visszaesést okoznak - multiplikátor-akcelerátor modell: a belső tényezők fontosságát hangsúlyozza. Főszerepet a megtermelt jövedelem (GDP) és a beruházási kereslet kapcsolata játssza. A multiplikátor hatás: a beruházások változásának a jövedelemre gyakorolt hatása. Az akcelerátor (gyorsító) hatás: a jövedelem

növekedésének a beruházások bővülésére gyakorolt hatása. A multiplikátor-akcelerátor hatás: ha nőnek a beruházások a multiplikátor hatáson keresztül a jövedelem bővülését eredményezi, amely az akcelerátor hatás folytán visszahat a beruházásokra és fokozza azok növekedését. Ez ismét növeli a jövedelmet, Ez a körfolyamat a fellendülés mechanizmusa. Fordulópont: a gazdaság már nem tudja folytatni a növekedést, mert beleütközik a teljes foglalkoztatás korlátjába. Ha emiatt a jövedelem bővülése megáll, akkor az akcelerátor hatás folytán a beruházások visszaesnek, ami a multiplikátor hatás miatt a jöv csökkenésére vezet. A körfolyamat most a visszaesésbe vezet: a jöv csökkenését idézi elő, ami ismét jöv csökkenést eredményez. A mélypont akkor érkezik el, amikor végrehatják az elhalasztott pótlásokat. A stabilizációs gazd-pol: 5 Az aktív stabilizációs pol. expanzív (növekvő) visszaesés esetén

és restriktív (visszafogott növekedés) a fellendülés során. Többek vitatják az aktív stabilizációs pol lehetőségét, vagy szükségességét. Gazdasági növekedés A kifejezés a javak termelésének folytonos bővülését jelenti. A növekedési elmélet a folyamatos reáljövedelem bővülés feltételeit és forrásait kutatja A növekedési elmélet előterében a gazd-i növekedés ütemét meghatározó tényezők vizsgálata áll. Egy bizonyos év gazd-i növekedési ütemén , vagy növekedési rátáján az adott év reál GDPjének az előző évi reál GDP-hez viszonyított százalékos változását értjük: Növekedési ütem = reál GDP változása reál GDP = ∆Y Y A gazd-i növekedés eredhet a 1. termelésben foglalkoztatott munkamennyiség növekedéséből, 2. a felhasznált tőkeállomány bővüléséből, 3. a technikai haladásból A két első tényező a termelési ráfordítások növekedését jelenti. A tőkeállományba termelési

eszközök tartoznak: különböző gépek, épületek, de ide sorolhatók a termelésben felhasznált erőforrások is: új bányák megnyitása, nagyobb földterület megművelése. A termelési függvény a megtermelhető outputmennyiséget mutatja meg adott technikai színvonal mellett a felhasznált erőforrások függvényében. 11.2 A munkamennyiség növekedésén alapuló gazd-i növekedés Az ábra a termelési függvényt ábrázolja, N jelzi a vízszintes tengelyen a munkamennyiséget, amelyet a foglalkoztatottak létszámában mérünk, Y mutatja a megtermelt termékmenynyiséget. Leolvasható az ábráról, hogy bár a termelés bővül a munkamennyiség emelkedésével, de egyre lassuló ütemben: a létszámot N 0 -tól ugyanakkora adagokban növeltük, látható, hogy a termékmennyiség egyre kisebb nagysággal emelkedik Ha változatlan tőkeállomány és technikai szint mellett növeljük a munkamennyiséget, akkor a munka termelékenysége – a munka egységére

jutó termékmennyiség – egyre csökken. A munkamennyiség bővülésével párhuzamosan csökken a termelékenység, mert a technikai haladás hiánya mellett az egy munkásra jutó tőkeállomány csökken. A csökkenő termelékenység következménye, hogy a termelés lassabb ütemben növekszik, mint a munkamenynyiség A folyamat eredménye az életszínvonal általános csökkenése A csökkenő termelékenység következtében a reálbérek hosszú távon a létminimum szintjén stagnálnak. Tőkefelhalmozás és gazd-i növekedés Az előző pontban láttuk, hogy a változatlan tőkeállomány mellett a termelékenység azért hanyatlik a munka növekedésével , mert az egy munkásra jutó tőkeállomány csökken. Ha a tőke és a munka növekedési ütemét tekintjük, három eset lehetséges: 1.a tőkeintenzív növekedés: a tőke gyorsabban nő a munkánál  az egy főre eső tőkeállomány (K/N aránya) emelkedik 2.a munkaintenzív növekedés: a munkamenny nő a

tőkénél nagyobb ütemben  K/N aránya csökken 3.a kiegyensúlyozott növekedés: a tőke és a munka ugyanabban az ütemben növekedik A termelékenység alakulása és az egy főre jutó tőkeállomány változása közötti kapcsolat az alábbi:  tőkeintenzív növekedésnél a K/N aránya mellett az egy főre jutó termelés (a termelékenység) is emelkedik, 6  kiegyensúlyozott növekedésnél a K/N arányhoz hasonlóan változatlan marad a termelékenység is,  munkaintenzív növekedés esetén a K/N arány csökkenésével esik a termelékenység is. A technikai haladás nélkül zajló gazd-i növekedés sajátosságai röviden:  ha kiegyensúlyozott a növekedés  a gazdaság növekedési üteme is ugyanakkora lesz, mint a tőke és a népesség növekedési üteme,  ha tőkeintenzív a növekedés  emelkedik a termelékenység  a gazd-i növekedés üteme nagyobb lesz mint a népességnövekedés üteme,  ha munkaintenzív a

növekedés  csökken a termelékenység  a gazd-i növekedés üteme elmarad a népességnövekedés ütemétől. A tőke, a munka és a termelés növekedési üteme közötti összefüggések A tőke és a munka nem egyenlő arányban járul hozzá a termeléshez. A reáljövedelem, mint a termelésben képződött hozzáadott értékek összege – durván tekintve – a tőketulajdonosoknak járó profitra és a munkásokhoz kerülő munkabérre oszlik. A reáljövedelem megoszlása tehát: reáljövedelem = összes bér + összes profit Képletben: Y = W + Π (Y: az öszszes reáljövedelem, W: az összes bér, Π: az összes profit) Profit: a tőke hozzájárulása, bér: a munka hozzájárulása a termeléshez. Az összes profit összjövedelemhez viszonyított arányát profithányadnak nevezzük: Profithányad = Π/Y. Az összes bér összjövedelemhez viszonyított arányát bérhányadnak nevezzük: Bérhányad = W/Y. A definíciókból következően a profithányad

és a bérhányad összege egyet tesz ki: Π/Y + W/Y = 1. A fejlett országok gazd-i növekedése során a profithányad és a bérhányad figyelemre méltó állandóságot mutatott. A tőkén és a munkán kívüli egyéb növekedési tényezőktől eltekintve a gazd-i növekedés üteme a tőke és a munka növekedési ütemének a profithányaddal és a bérhányaddal súlyozott átlaga: növekedési ütem (eltekintve az egyéb növekedési tényezőktől) = profithányad x tőke növekedési üteme + bérhányad x munka növekedési üteme. ∆Y Π ∆K W ∆N Képletben: . = + Y Y K Y N A termelés növekedési üteme, mint súlyozott átlagszám, a tőke és a munka növekedési üteme közé esik. Ezek szerint ha pl a tőke gyorsabban növekszik a munkánál  a termelés gyorsabban fog növekedni, mint a munka, de lassabban mint a tőke. A profitráta alakulása a tőkeintenzív növekedési folyamat során A profitráta az összes profit és a tőkeállomány hányadosa, az

egységnyi tőkére jutó profit: profitráta = Π/K. A tőkeintenzív növekedés során a profitráta csökken, mert Π lassabban nő, mint K. A profitráta csökkenésének következménye, hogy a tőkeintenzív növekedési folyamat technikai haladás híján nem folyhat a végtelenségig A tőkeállomány növekedésének lelassulása addig tart, amíg csak a tőke gyorsabban növekszik a munkánál. Ennélfogva a gazd-i rendszer akkor éri el az egyensúlyi növekedés állapotát, amikor a tőke már csak a munkával megegyező ütemben bővül. A technikai haladás nélküli egyensúlyi növekedési folyamatban tehát a munka, a tőke és a termelés is egyenlő ütemben bővül és a növekedés ütemét a munka (a népesség) növekedési rátája szabja meg. A technikai haladás Technikai haladás nélkül tőkeintenzív növekedésnél a reáljövedelem lassabban nő a tőkénél. A technikai haladás lényege új termékek előállítása, vagy hatékonyabb új termelési

folya- 7 matok bevezetése már meglevő termékek esetében. A technikai haladás üteme – szemben a munka és a tőke növekedési ütemével – nem mérhető közvetlenül. Technikai haladás üteme = tényleges növekedési ütem – a tőke és a munka gyarapodásának betudható növekedési ütem. A technikai haladás ütemére az alábbi képlet adódik: ∆Y Π ∆K W ∆N TH = −( + ) , ahol TH a technikai haladás üteme, ΔY/Y a tényleges növeY Y K Y N kedési ütem. A technikai haladás hatása az, hogy a gazdaság növekedési ütemét többé már nem határozza meg a tőke és a munka növekedése. A termelés növekedése meghaladhatja a tőke és a munka növekedési rátájának súlyozott átlagát, sőt meghaladhatja akár a tőke növekedési ütemét is. Hosszabb távon a tőke növekedési üteme alkalmazkodik a termelés növekedés rátájához. Ha a termelés a tőkénél gyorsabban nő  állandó profithányad mellett a profitráta emelkedik.

Ez ösztönzi a beruházásokat, fokozza a tőke növekedési ütemét. A technikai haladás hatásait figyelembe véve hosszú távon olyan egyensúlyi állapotba jutunk, amelyben a termelés és a tőke növekedési üteme megegyezik és mindkettő meghaladja a munka növekedési rátáját. Ebben az egyensúlyi állapotban a munkamenny. növekedési rátája, valamint technikai haladás üteme külső adottság A tőke növekedési üteme viszont nem külső adottság hanem éppen annyi lesz, amekkora a termelés növekedési rátája A fenntartható fejlődés A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generációjának szükségleteit anélkül, hogy lehetetlenné tenné a jövő generációk szükségleteinek kielégítését. A szűkebb értelmezés szerint a fejlődés során fenn kell tartani a természeti erőforrásokat és meg kell őrizni szolgáltatásaik minőségét. A természeti erőforrások három nagy csoportra oszthatók: 1. megújuló

erőforrások (pl: víz, biomassza) 2. részben megújuló erőforrások (pl: talajtermékenység, hulladékasszimiláló kapacitás) 3. nem megújuló erőforrások (pl: ásványkészletek) Mindhárom csoportra nézve teljesülnie kell a fenntartható fejlődés követelményeinek:  a megújuló természeti erőforrásoknál a felhasználás mértéke ne legyen nagyobb a természetes, vagy irányított megújuló képesség mértékénél,  a hulladék keletkezésének mértéke ne haladja meg a környezet szennyezésbefogadó képességének mértékét,  a nem megújuló erőforrások felhasználásnak ütemét a kimerülő erőforrások megújuló erőforrásokkal való helyettesítése, valamint a technológiai haladás szabja meg. Ha ezeket az elveket megsértjük, akkor ez a jövő generációk számára fokozott erőforrás szűkösséget fog eredményezni, amennyiben 1. a környezet nyújtotta javak nélkülözhetetlenek a gazd-i rendszer számára, és 2. léteznek

nem kielégítő helyettesítési lehetőségek a mesterséges tőkejavak és a természeti erőforrások között A fenntartható fejlődés nem igényli szükségleteink korlátozását, mindössze arra biztat, hogy igyekezzünk azokat kevesebb anyag és energia felhasználásával kielégíteni és minimalizáljuk a termelés szennyező hatását. -/- 8 112. A) A fogyasztói kereslet I. A kereslet, a racionális fogyasztó, a jövedelmi hatás, az árváltozás ha- 24 tása A kereslet mögött mindig szükségletek húzódnak meg, de a szükségletekkel szemben a kereslet mindig konkrét javakra irányul. A kereslet önmagában tartalmazza a fizetőképességet: ahhoz, hogy a piacon kereslettel léphessünk fel rendelkeznünk kell a megvásárolni kívánt javak árát fedező pénzösszeggel Kereslet: adott jövedelem és adott árak melletti vásárlási szándék. Főbb meghatározó tényezői: Főbb meghatározó tényezői:  a fogyasztók ízlése,  a fogyasztók

jövedelme,  a kérdéses áru ára,  az egyéb áruk árai,  a jövőbeli árakkal kapcsolatos várakozások,  a fogyasztók informáltsága. Racionális fogyasztó: ja,  a fogyasztás során várható hasznosságát maximalizál-  döntéseiben következetes. A racionális fogyasztás első kritériuma, hogy a fogyasztó saját maga számára a lehető legnagyobb jólétet kívánja biztosítani. A döntések következetessége bizonyos szabályoknak megfelelő döntéseket jelent Pl: ha a fogyasztó szerint 1 kg körte jobb, mint 1 kg alma és 1 kg sárgabarack jobb, mint 1 kg körte, akkor a racionális választás szabályai szerint 1 kg sárgabaracknak jobbnak kell lennie 1 kg almánál A jövedelmi hatás A fogyasztási lehetőségeket változatlan árak mellett a fogyasztók rendelkezésére álló pénzösszeg határozza meg. Ez a pénzösszeg származhat jelenbeli jövedelemből, múltbeli jövedelem akkor el nem fogyasztott, megtakarított részéből, a

jövőbeli jövedelem terhére felvett hitelből. Nomináljövedelem: a jövedelem pénzben, forintban kifejezett értéke. Reáljövedelem: a nomináljövedelemből vásárolható javak mennyisége. A reáljövedelem %-os változása = a nomináljövedelem %-os változása – az árak %os változása. (A nomináljövedelem egy pénzösszeg, a reáljövedelem a fogyasztási lehetőségek halmaza) Hogyan változik egy áru kereslete, ha a fogyasztó jövedelme megváltozik? Annak érdekében, hogy a jövedelemváltozás hatását a maga tisztaságában megvilágítsuk, a fogyasztói döntésekre ható egyéb tényezőket változatlannak feltételezzük. Ceteris paribus: latin kifejezés: egyébként változatlan. Csak egyetlen tényező változását vizsgálják a többi tényező változatlansága mellett. Ha változatlan árak mellett növekszik a nomináljövedelem  bővül a reáljövedelem is. Erre az eredményre vezet az is, ha változatlan pénzjövedelem mellett az árak

csökkennek. Eredmény mindkét esetben: több áru vásárolható a nomináljövedelemből. A pénzjövedelem és az összes ár azonos irányú és arányú változása nem változtat a fogyasztási magatartáson Normál javak: amelyek kereslete a reáljövedelem emelkedésével növekszik. 9 Alsóbbrendű javak: amelyek kereslete a reáljövedelem növekedésével csökken. Egy jószág lehet normál és alsóbbrendű is egyszerre különböző emberek számára és különböző jövedelem mellett ugyanazon ember számára. Az árváltozás helyettesítési és jövedelmi hatása Hogyan hat egy áru árának változása az adott áru keresletére? Egy áru árának emelkedése általában csökkenti a keresletet, az ár esése pedig növeli azt. Ceteris paribus módszer mellett: valamely áru ára megemelkedik miközben a kereslet egyéb meghatározó tényezői (ízlés, pénzjövedelem, egyéb áruk ára, stb) változatlanok maradnak A fogyasztók azt látják, hogy valamely

áru megdrágult  a többi áru viszonylagosan olcsóbbodott. Helyettesítési hatás: a fogyasztók a megdrágult jószágot a viszonylagosan olcsóbbal helyettesítik és csökkentik a megdrágult jószág keresletét. A helyettesítési hatás az árarányoknak, a relatív áraknak a keresletre gyakorolt hatását fejezi ki A helyettesítési hatás mindig egyirányú: ha egy bizonyos áru relatív ára emelkedik, akkor a helyettesítési hatás önmagában véve keresletének csökkenését okozza. A fogyasztók a dráguló jószágot az olcsóbbá váló javakkal helyettesítik Alternatív költség: egy áru viszonylagos ára annak alternatív költségét jelenti (Ha pl 1 kg sertéshús ára 500Ft, 1 kg csirkehús ára 400Ft, akkor 1 kg sertéshús 1,25 kg csirkehúst ér, ennyi a sertéshús relatív, csirkehúsban kifejezett ára.) Jövedelmi hatás: ha változatlan pénzjövedelem mellett nő valamely áru ára akkor ez csökkenti a fogyasztók reáljövedelmét. Szűkül

a fogyasztási lehetőségek halmaza, ua pénzöszszeg felhasználásával kevesebb dolgot lehet megvásárolni Hogyan hat az árváltozás miatt bekövetkező reáljövedelem változás a keresletre? Normál javak esetén a reáljövedelem esése csökkenti a keresletet  ha egy normál jószág ára emelkedik, miközben a fogyasztók pénzjövedelme és az egyéb javak ára nem változik, akkor a helyettesítési hatás és a jövedelmi hatás miatt is csökken a kereslet. Kereslet törvénye: normál javaknál az áremelkedés biztosan csökkenti a jószág keresletét. Alsóbbrendű javaknál az áremelkedés miatt beálló reáljövedelem csökkenés növeli a keresletet, de az áremelkedés helyettesítési hatása csökkentheti az alsóbbrendű jószág keresletét. Az árváltozás jövedelmi hatása 1. annál nagyobb, minél nagyobb az árura költött jövedelemrész és 2. annál nagyobb, minél érzékenyebb a kereslet a reáljövedelemre Ha ezek közül legalább

1feltétel teljesül, akkor a jövedelmi hatás uralkodik a helyettesítési hatás felett: az áremelkedés növeli az alsóbbrendű jószág keresletét, míg az áresés csökkenti azt. Ezt a jelenséget a paradox árhatások közé soroljuk és Giffen-hatásnak nevezzük A Giffen-jószág olyan alsóbbrendű jószág, amelynek esetén az árváltozás jövedelmi hatása felülmúlja a helyettesítési hatást A Giffen-javak árának emelkedése növeli a keresletet. A jól viselkedő keresletű javakat – legyenek azok normál, vagy alsóbbrendű javak – Giffen-javakkal szembeállítva közönséges javaknak nevezzük. Paradox árhatás: az emelkedő ár növekvő keresletet eredményez. Giffen-hatás: olyan alsóbbrendű javak, amelyekre a fogyasztók jövedelmük jelentős részét költik. Presztizs-hatás: státuszszimbólunként szolgálnak. E javak magas ára befolyásolhatja a fogyasztó ízlését Az árnövekedés presztizsjószággá emelhet egy dolgot, így növelheti

annak keresletét, míg az árcsökkenés lesüllyeszthet egy jószágot e rangról Minőségi hatás: a fogyasztó nem ismeri tökéletesen a megvásárolandó terméket, az árból következtet a jószág minőségére és feltételezi, hogy a magasabb ár jobb minőséget, nagyobb hasznosságot jelent. 10 Spekulációs hatás: áremelkedés hatására a fogyasztók további árnövekedésre számítanak, ezért előrehozzák vásárlásaikat  árufelhalmozás. -/- 11 2. B) A gazdasági tevékenység mérése: GDP-NDP, a számbavétel kérdései 10-27 A bruttó hazai termék (GDP) az ország területén egy év alatt megtermelt javak értékét mutatja. Kiszámítására 3 mód is van: 1. az egyes termelő ágazatokban megtermelt hozzáadott értékek összegével egyenlő a GDP, 2. a gazd-ban keletkezett munka- és tőkejövedelmek összegével egyenlő a GDP, 3. a hazai termelésű javakra irányuló kiadások összegével egyenlő a GDP 1. A GDP, mint a hozzáadott

értékek összege Hozzáadott érték = megtermelt javak értéke – termelő fogyasztás értéke. A GDP = az egyes ágazatokban keletkező hozzáadott értékek összegével. A GDP minden megtermelt jószág értékét csak egyszer tartalmazza. GDP = Σ hozzáadott érték. 2. A GDP, mint a gazd-ban keletkezett munka- és tőkejövedelmek összege A GDP a termelés értéke mellett a megtermelt jövedelmet is mutatja. Ugyanakkor a hozzáadott érték, vagyis a megtermelt javak és a termelő fogyasztás értékének különbsége mutatja az egyes termelési folyamatokban termelődő tényezőjövedelmet. A hozzáadott érték a termelési folyamatban részvevő termelési tényezők tulajdonosi között oszlik meg, mint munkabér, kamat, bérleti díj és vállalkozó profit A GDP-t úgy is kiszámíthatjuk, mint a gazd-ban keletkező tényezőjövedelmek összegét. A tényezőjöv-ek két nagy csoportja a munka- és a tőkejöv-ek. Munkajöv: elvégzett munka ellenértéke.

Tőkejöv: a vállalatok által a hitelezőknek fizetett kamatokat, a részvényesek osztalékát, stb jövedelmeket foglalja magában A termelési tényezők tulajdonosai jövedelmükből fizetik az állami jövedelmet, az adókat 3. A GDP, mint a kiadások összege A GDP-t mérhetjük mint a hazai termelésű javakra irányuló kiadások értékét. A többszörös számbavétel elkerülése végett csak a végső felhasználásra kerülő javakra irányuló kiadásokat kell összeadni. A számításkor figyelembe veendő kiadások az alábbiak: 1.) a fogyasztás 2.) a beruházások 3.) a kormányzati vásárlások 4.) az export és import különbsége 1. A fogyasztás (C) A fogyasztási kiadások tartalmazzák 1. a tartós fogyasztási cikkek vásárlását (hűtőszekrény, autó, ) 2. a nem tartós fogyasztási cikkek vásárlását (élelmiszerek, ruházat, ) 3. a szolgáltatásokat (fodrász,) 2. A beruházások (I) A bruttó hazai termékbe beszámítandó beruházási

kiadásokon az új tőkejavak vásárlását és a készletfelhalmozást értjük. Új tőkejavak vásárlása: 1. vállalati, üzleti célú beruházások 2. lakáscélú beruházások – új lakóházak, lakások építése Készletfelhalmozás = a vállalatok raktárkészletének változásával. A raktárkészlet növekedhet nyersanyagok, félkésztermékek vásárlásával (amit egyenlőre nem használnak fel), vagy bizonyos megtermelt termék el nem adásából (raktározás). Ez a fikció biztosítja azt, hogy a kiadások oldaláról számított GDP automatikusan egyenlő legyen a termelés oldaláról számított GDP-vel. 12 A bruttó beruházás bővítő és pótló beruházásra oszlik meg. A tőkeállományt bővítő beruházás a nettó beruházás. A pótló beruházások értéke = amortizáció bővítő beruházás = bruttó beruházás – pótló beruházás  nettó beruházás – bruttó beruházás – amortizáció 3. Kormányzati vásárlások (G) A

kormányzati (állami) vásárlások a különböző állami szerveknek termékek és szolgáltatások megvételére irányuló kiadásait jelentik (pl: minisztériumok béreket fizetnek, új autót, számítógépet vásárolnak, ). Nem minden kormányzati kiadás minősül kormányzati vásárlásnak. A kormányzati vásárlás olyan kormányzati kiadás, melyhez közvetlen ellenszolgáltatás, bizonyos javak ellenkező irányú áramlása kapcsolódik. Ha az állam transzferként, közvetlen ellenszolgáltatás nélkül fizet ki bizonyos összegeket  állami kiadás, de nem vásárlás (pl: állami nyugdíj, munkanélküli segély, egyéb jóléti juttatások). 4. Az export és import különbsége (X, IM) Az export és import nemcsak termékek külkereskedelemét, hanem szolgáltatások külkereskedelmét is jelenti. Az export és import különbségét a külkereskedelmi mérleg egyenlege mutatja. Az export beletartozik a haza GDP-be Ugyanakkor az importot a GDP

kiszámításakor ki kell vonnunk a fogyasztás, a beruházás, a kormányzati vásárlás és az export összegéből. Ha a kiadásokból nem vonnánk le az importot, akkor külföldi termelésű javakat is beszámítatnánk a GDP-be A bruttó hazai terméket a kiadások oldaláról a fogyasztás (C), a bruttó beruházás (I), a kormányzati vásárlás (G) és az export-import (X, IM) különbségének összegeként írhatjuk fel: Y = C + I + G + X – IM. A nettó hazai termék (NDP) kiszámításánál a GDP-t vesszük alapul – az amortizáció: NDP = GDP – amortizáció. A nettó hazai termék = fogyasztás (C) + nettó beruházás (I net ) +kormányzati vásárlás (G) + a nettó export (X) NDP = C + I net + G + X – IM. Az amortizáció figyelembe vétele az NDP kiszámításánál nagyon nehézségekbe ütközik. A tőkejavak számvitelben nyilvántartott értékcsökkenése a reális amortizáció helyett azt mutatja, hogy az adótörvények mekkora összegű

értékcsökkentés engednek elszámolni a költségek között. A vállalatok ennyivel csökkentheti a nyereségadó alapján Ugyanakkor a számvitelben általában a több évvel ezelőtti beszerzési értékhez viszonyítva számítják ki az amortizációt, amely inflációs körülmények között jelentősen alacsonyabb, mint a jelenbeni újrabeszerzési érték. De a GDP adatok közelebbi összefüggésben állnak bizonyos gazd-i jelenségekkel, mint az NDP adatai (Pl foglalkoztatás alakulása) A számbavétel kérdései A háztartások által termel termékek beszámítanak a GDP-be, de a szolgáltatások nem. A vállalatok által termel termékeket és szolgáltatásokat mindenképpen ide kell számítanunk. A bruttó hazai termék kiszámításánál figyelembe kell venni  az illegális gazd-i tevékenységet (pl: kábítószerek előállítása)  a legális, de rejtett gazd-i tevékenységet (pl: adócsalás szándéka miatt – fekete gazdaság)  informális nem

vállalati keretek között folytatott tevékenységet. Az adás-vételre kerülő termékeket és szolgáltatásokat azon az áron kell elszámolni, amelyen gazdát cseréltek. 13 A javakat elsősorban saját piaci árukon, vagy egy hasonló jószág piaci árán értékeljük. Másodsorban vannak olyan nem piaci javak, amelyeknek nincsen piacra kerülő megfelelőjük Ezeket a jószágokat költségáron értékeljük. Nominál és reál GDP A nominális (névleges) GDP folyóáras mutató, a reál GDP a javak mennyiségét mutatja. Az árszínvonal a különböző termékek és szolgáltatások árainak súlyozott átlaga. A nominális GDP-ből kiszámíthatjuk a reál GDP értékét, ha osztjuk az árszínvonallal: reál GDP = nominál GDP / árszínvonal. A reál GDP-t egy összetett jószág egységeiben mérjük. Az összetett jószág egy jószágkosár, amelyben az egyes javak részarányát a nominális GDP-beli részarányuk adja meg. Változatlan áras GDP: egy

bizonyos időszakban megtermelt javak értékét mutatja egy régebbi időszak árain kiszámítva. Árindex: egy árukosár jelenlegi árösszegének arányát mutatja egy régebbi időszakhoz (az ún bázisidőszakhoz) képest. GDP-deflátor: a változatlan áras GDP kiszámítására alkalmazott árindex, amely a GDP-be beszámító javak árindexe. A deflátor árindex meghatározásában mindegyik jószág akkora súllyal vesz részt, amekkora a részaránya a GDP-n belül. Változatlan áras GDP = nominális GDP / GDP deflátor Változatlan áras GDP: egy régebbi időszak áraival mért GDP, tehát pénzben kifejezett nagyság. Meg kell hozzá adni, hogy melyik időszakot tekintjük bázisidőszaknak, vagyis melyik időszak árain mérjük a GDP nagyságát. Eltekint az árváltozások hatásától, vagyis a mérésre szolgáló eszköz, a pénz értékváltozásának hatásától. A reál GDP: a termel javak mennyisége egy összetett jószágban kifejezve, tehát nem pénzben,

hanem jószágmennyiségben fejezi ki a bruttó hazai terméket. -/- 14 25-43 3. A) A fogyasztói kereslet II. A keresleti függvény, a keresleti ár és a fogyasztói többlet, a kereslet rugalmassága Keresleti függvény: szűkebb értelemben úgy tekintjük, hogy a keresletet az ár függvényében fejezi ki. Tágabb értelemben a keresleti függvény független változói között szerepelhet a fogyasztók jövedel-me, az egyéb áruk ára, a jövőbeli árakraEgy vonatkozó várakozások, tehát az eddiggörbe em-elmozdulása közönséges jószág A keresleti a jövedelem növekedés hatáD keresleti görbéje lített összes változó. sára normál jószág esetén A keresleti görbe negatív meredek-ségű jelezve, hogy közönséges javaknál magasabb D0 D1 árhoz kisebb kereslet tartozik. A függőleges tengelyre vettük fel a független és a vízszintes tengelyre a függő változót. Ha a kereslet nagysága az áru árának változása miatt 2.2 megváltozik, akkor

a 2.1 keresleti görbe mentén mozdulunk el. (Ha az ár P 0 -ról P 1 -re csökken, akkor a kereslet Q 0 ról Q 1 -re növekszik) Ha a kereslet valamilyen egyéb ok miatt változik meg, akkor maga a P – árugörbe ára, Q –D áru mennyisége keresleti görbe mozdul el. D 0 keresleti változik: a fogyasztók ugyanakkora ár 1 -re mellett többet akarnak vásárolni (változatlan P 0 ár mellett Q 1 mennyiséget). Keresleti ár: az a legmagasabb ár, amelyet a fogyasztók egy adott jószágmennyiségért hajlandók megfizetni, jele: P D . A keresleti ár változik a felkínált árumennyiség függvényében A keresleti árat a mennyiség függvényében inverz keresleti függvénynek vagy keresleti ár függvénynek nevezzük. Fogyasztói többlet: A keresleti ár megmutatja, hogy a fogyasztó mennyi hajlandó fizetni az áru plusz egy egységéért, vagyis mennyire értékel egységnyi többletfogyasztást az adott jószágból. A fogyasztó minden áruegységért az egységes

piaci árat fizeti meg, így fogyasztói többlethez jut. A fogyasztó többlet forrása: többre értékeljük az árut, mint amennyit fizetni kell érte. Adott árumennyiség megvásárlásával elért fogyasztó többlet az árumennyiségnek tulajdonított teljes érték és az érte ténylegesen kifizetett pénzösszeg különbsége. A megvásárolt javaknak 2.3 tulajdonított teljes érték A vízszintes tengely a javak mennyiségét, a függőleges az árat mutatja. Az oszlopok magassága az egyes jószágmennyiségekhez tartozó keresleti árakat mutatja. Látható, hogy a mennyiség növekedésével a fogyasztó egyre kisebb árat hajlandó fizetni egységnyi többletjószágért. A ferdén satírozott terület a keresleti árak összegét mutatja a fogyasztó által megvásárolt mennyiségig bezárólag. Ez a terület a fogyasztó által megvásárolt javaknak tulajdonított teljes értéket méri. Az ábrán a szürke terület a javakért ténylegesen kifizetett

pénzmennyiséget mutatja. A satírozott terület a fogyasztói többletet méri, vagyis a javaknak tulajdonított teljes érték és a ténylegesen kifizetett pénzösszeg különbözetét. Ha a javakat oszthatónak vesszük, kényelmesebben is ábrázolhatjuk a fogyasztói többletet () 2.5 Az ábrán d: a fogyasztó keresleti görbéje. Ezzel 15 2.4 egybeesik a pD-vel jelölt inverz keresleti görbe, amely az áru keresleti árát mutatja a mennyiség függvényében. A p0 piaci ár mellett a fogyasztó q0 mennyiségű jószágot vásárol, mivel q0 mennyiség keresleti ára éppen p0. Az ábra bal oldali részén a ferdén satírozott, keresleti görbe alatti terület mutatja a keresleti árak összegét, amely azt a teljes értéket méri, amelyet a fogyasztó q 0 mennyiségnek tulajdonít. Az ábra jobb oldalán a szürke téglalap a piaci ár és a megvásárolt mennyiség szorzata, amely a megvásárolt árukért kifizetett pénzmennyiséget mutatja. A p0 áregyenes

és a keresleti görbe közötti keresztsatírozott terület méri a fogyasztói többletet, amelyet a vásárló q0 jószágmennyiség elfogyasztásával nyer. Kereslet árrugalmassága: azt mutatja, hány százalékkal változik egy áru kereslete, ha ára egy százalékkal megváltozik. E = rugalmasság; q = keresett mennyi∆q / q ∆q (%) E=  a kereslet százalékos változása = = ség; ár százalékos változása ∆p (%) ∆p / p Δ = kismértékű változás;  = abszolút érték A kereslet árrugalmassága azért fontos, mert ugyanakkora abszolút mértékű árváltozás nem ugyanakkora jelentőségű a különböző árú javak esetében. (pl: a tejföl árának 20 Ft-os változása nem azonos a rádió árának 20 Ft-os változásával!) A kereslet árrugalmassága általában negatív szám, ezért célszerű az abszolút értékét venni. Rugalmas keresletű a jószág, ha a kereslet árrugalmasságának abszolút értéke > 1. (1%os

árnövekedésre 1%-nál nagyobb keresletcsökkenés jut) Árrugalmas keresletnél az áremelkedés a termelők teljes bevételének csökkenését eredményezi Az állítás megfordítva is igaz: ha az áremelkedés csökkenti a teljes bevételt, akkor a kereslet árrugalmas. Az ábrán D = rugalmas keresletű termék keresleti görbéje Kezdeti ár: P0, eladott mennyiség Q0. Ha az ár P1-re növekszik, az eladott mennyiség Q1-re csökkent Az árbevétel kezdetben: P0xQ0, az áremelés után: P1xQ1 TR-: az áremelkedés miatt kieső árbevétel Az eladott mennyiség maradékán a magasabb ár miatt növekszik az árbevétel TR+: árbevétel növekmény. Mivel a mennyiség csökkenése nagyobb arányú, mint az ár emelkedése, a kieső árbevétel nagyobb, mint az árbevétel növekménye Így rugalmas keresletnél az ár emelkedése és a mennyiség csökkenése összességében csökkenti az árbevételt. Rugalmatlan a kereslet, ha a kereslet árrugalmasságának abszolút

értéke < 1. (1%-os áremelkedésre 1%-nál kisebb keresletcsökkenés jut) A rugalmatlan keresletnél az ár emelkedése a termelők teljes bevételének növekedésével jár együtt. A tétel itt is megfordítható: ha az árnövekedés miatt nő a teljes bevétel, akkor a kereslet rugalmatlan. Az ábra szerint az ár P0-ról P1-re való emelésekor a bevétel növekmény, amelyet a TR+ téglalap jelöl, meghaladja a bevétel csökkenését, amelyet a TR- téglalap mutat. Mivel az ár növekedése nagyobb arányú, mint a mennyiség csökkenése, a kieső árbevétel kisebb az 16 2.7 2.7 2.8 árbevétel növekménynél. Így rugalmatlan keresletnél az ár emelkedése és a mennyiség csökkenése összességében növeli az árbevételt. 2.9 Egységnyi árrugalmasságú a kereslet, ha a kereslet árrugalmasságának abszolút értéke = 1. (1%-os árnövekedésre a kereslet 1%kal csökken) Egységnyi árrugalmasságú keresletnél a kereslet csökkenése éppen olyan

arányú, mint az ár emelkedése Akár csökken, akár nő az ár, a termelők összes bevétele változatlan marad. Itt is igaz a tétel megfordítása: ha az árváltozás miatt nem változik az összes bevétel, akkor a kereslet rugalmassága egységnyi. Az ábrán látható, hogy az áremelésnek köszönhető bevétel növekmény - TR+ -, ugyanakkora, mint a kieső árbevétel - TR-. Mivel egységnyi rugalmasságú keresletnél az ár növekedése éppen olyan arány, mint a mennyiség csökkenése, ezért a teljes bevétel nem változik az árváltozás miatt. A kereslet árrugalmasságát meghatározó tényezők Annál nagyobb a kereslet árrugalmassága, minél több és közelebbi helyettesítője van az adott jószágnak. A normál javak kereslete annál rugalmasabb, jövedelmük minél nagyobb részét költik a fogyasztók a jószágra. Minél hosszabb időt vizsgálunk, annál nagyobb a kereslet árrugalmassága. A rugalmasság számításáról A teljes bevétel és az

árrugalmasság közötti kapcsolatot akkor tükrözi a rugalmassági mutató a leghívebben, ha a rugalmasság számításakor a változásokat az átlagos értékekhez viszonyítjuk. E= mennyiségek változása mennyiségek átlaga árváltozás árak átlaga = ∆Q Q0+Q1 2 ∆P P0+P1 2  ∆ - mennyiség és ár kismértékű változása 0 - régi mennyiség értéke 1 - új mennyiség értéke -/- 17 3. B) A megtakarítás és a beruházás Kísérletek a gazdasági jólét mérésére 29-41 A GDP mutatja a hazai gazdasági szereplők, a vállalatok, a háztartások és az állam jövedelmét. Adó: minden olyan jogi kényszerrel behajtott jövedelem, amelyet az államnak fizetnek be és amelyhez nem kapcsolódik közvetlen ellenszolgáltatás. Ide tartoznak a különböző vámok, illetékek, TB hozzájárulások és egyéb, államkasszába beáramló befizetések Transzfer: olyan állam által kifizetett jövedelem, amelyhez nem kapcsolódik közvetlen

ellenszolgáltatás (pl: különböző jóléti juttatások, munkanélküli segély, családi pótlék, stb.) A befizetett adók csökkentik, a kifizetett transzferek növelik a magánszektor jövedelmét, amiből költekezhet. Ezt nevezzük rendelkezésre álló jövedelemnek A rendelkezésre álló jövedelmet úgy kapjuk meg, hogy a GDP-hez hozzáadjuk az állam által fizetett transzfereket és levonjuk az államnak befizetett adókat: Y d = Y –T +TR, ahol Y d a rendelkezésre álló jöv., Y a GDP, T a befizetett adó (tax) és TR a kifizetett transzferek A rendelkezésre álló jöv-et a magánszektor fogyasztásra és megtakarításra használhatja fel. Megtakarítás Megtakarítás: a javak vásárlására el nem költött jövedelem. a magánszektor rendelkezésre álló jövedelme fogyasztásra és megtakarításra oszlik: Y d = C + S, ahol C a fogyasztás, S a megtakarítás. Tehát a GDP a felhasználás oldaláról = fogyasztás + megtakarításra + nettó adóbefizetés

(TTR): Y = C + S + (T-TR). A kiadások oldaláról mért GDP-nek és a GDP felhasználásának meg kell egyeznie: GDP a kiadások oldaláról = GDP felhasználás C + I + G + X – IM = C + S + (T-TR) / -C I + G + X – IM = S + (T-TR) /a bal oldalon a beruházás I = S + (T-TR-G) + (IM-X) A (T-TR-G) kifejezés mutatja az állami bevételeknek az állami kiadások feletti többletét, vagyis az állami megtakarítást. Az (IM-X) kifejezés az import és az export különbözete a külföld megtakarításait mutatja. A szándékolt beruházások és a szándékolt megtakarítások eltérhetnek egymástól. A tényleges beruházások és a tényleges megtakarítások mindig egyenlőek: I = S M + S Á + S K , ahol I a beruházás, S M a magánmegtakarítás, S Á az állami megtakarítás és S K a külföld megtakarítása. Kísérletek a gazdasági jólét mérésére A GDP nem tekinthető a gazd-i jólét mérésére szolgáló mutatónak. A megtermelt és a hazai gazd-i szereplőkhöz

áramló jövedelem változása alapján nem lehet megítélni az ország gazd-i jólétének változását. Az emberi fejlődés indexe (Human Development Index – HDI) Ez az egyetlen jóléti mutató, amelyet a világ minden országára kiszámítottak. A HDI figyelembe veszi 1. a születéskor várható átlagos élettartamot, 2. a népesség átlagos iskolázottsági szintjét, 3. az egy főre jutó nemzeti jövedelmet. Ez a három adat egyenlő súllyal esik latba a 0-1-ig terjedő HDI indexszám meghatározásakor. Egy ország akkor tart előbbre a HDI sorrendben, ha megfelelő a szociális ellátás és viszonylag kismértékű a jövedelemelosztás egyenlőtlensége, hátrébb sorolandó viszont, ha 18 alacsony színvonalú a szociális ellátás és nagyok a jövedelmi egyenlőtlenségek. A HDI mutató hiányossága, hogy még közvetve sem tükrözi a természeti környezet állapotát, illetve a természeti környezetben a gazd-i tevékenység okozta károkat sem. A

fenntartható gazd-i jólét indexe (ISEW) és a valódi fejlőség mutatója (GPI) Mindkét mutatószám a fogyasztásból indul ki. A fogyasztás mennyisége csak három megszorítással szolgálhat a jólét mércéjeként: 1. fenntartható fogyasztásnak kell lennie, vagyis nem mehet a jövőbeni fogyasztás rovására, 2. nem alkot gazd-i jólétet a gazd-i, vagy társ-i rendszer okozta károk enyhítését, vagy megelőzését szolgáló fogyasztás, 3. a jövedelemelosztás egyenlőtlenségének fokozódása változatlan összfogyasztás mellett a gazd-i jólét csökkenését eredményezi A fentieknek megfelelően a gazd-i jólét számszerűsítésekor először kiszámítják a társadalom összes fogyasztását, ebből levonják a termelés és fogyasztás jelenlegi módjával együtt járó károk enyhítésének, vagy megelőzésének költségeit továbbá a fogyasztás jövőben várható csökkenését, végül az így kapott értéket a jövedelemelosztás

változásának megfelelően korrigálják. Az ISEW mutató számításakor felmerülő pozitív, jólétet növelő tételek:  magánfogyasztás  ennek számításakor az adatokat a megfelelő GDP statisztikából vették, de az ISEW statisztika a vásárlás helyett a tartós fogyasztási cikkek meglevő állományának szolgáltatásait tekinti a fogyasztás részének  közösségi fogyasztás  ez megegyezik a GDP számításnál megismert kormányzati vásárlások fogyasztási részével  a közösségi infrastruktúra szolgáltatásai  ez utak és hasonló közösségi építmények használatából eredő fogyasztás. Az ISEW-et nem a tartós javak megvásárlása növeli, hanem a tartós javak használatából eredő fogyasztás.  a háztartási munka értéke  az ISEW számításban veszi a GDP-ből kimaradó háztartási szolg-okat is.  a beruházásoknak köszönhető várható jövőbeni fogyasztás növekedés  az ISEW a tőkeállomány

növekedéséből várhatóan eredő jövőbeni fogyasztás emelkedését veszi figyelembe.  a folyó fizetési mérleg egyenlege  export-import mellett a külfölddel kapcsolatos jöv.áramlásokat is szerepelteti A jólétet csökkentő tételek: A gazd-i jólétet növelő tételek:  a termelésből és fogyasztásból eredő körny-i károk költségei,  magánfogyasztás  a termelésből és fogyasztásból eredő társ-i károk költségei,  közösségi fogyasztás  közösségi infrastruktúra  a jelenbeni tevékenység által okozott várható jövőbeni jólét-csökkenés költségei.szolgálgatásai  háztartási munka értékéből. Ezek olyan tételek, amelyeket a GDP számításakor nem vonnak le a termelés  a beruh-oknak köszönhető várható Defenzív költségek: a károkat mérséklő, vagy elhárító kiadások. jövőbeni fogyasztás növekedés Defenzív környezeti költségek lehetnek:  folyó fizetési mérleg egyenlete - a

mezőgazd-i talajpusztulás költségei, A fentiek összege = Fogyasztási alap - a temrészeti területek fogyása, A gazd-i jólétet csökkentő tételek:  a term-ből és fogy-ból eredő körny-i károk - a légszennyezés, a vízszennyezés, a zajszennyezés költségei. (defenzív körny-i költségek) Defenzív társadalmi költségek lehetnek:  a term-ből és fogy-ból eredő társ-i károk - az ingázás költségei, (defenzív társ-i költségek) - az autóbalesetek költségei,  a gazd-i jólét jövőben várható csökkenése - az urbanizációs költségek, (hosszú távú körny-i károk, ) - a reklámköltségek egy része. A fogy-i alapból jólétet csökkentő tételek kivonásával kapjuk a nyers ISEW mutatót A jöv. elosztás és munkamegosztás egyenlőtlenségével korrigálva jutunk az ISEW mutatóhoz 19 Defenzív egészségügyi költségek: a defenzív környezeti és társadalmi költségeinek keveréke, az összes eü. költség 50%-át

tekintik annak A fenti módon kiszámolt ISEW vagy GPI mutató megmutathatja a gazd-i jólét változását az időszak elejéhez képest. Az ISEW és GPI mutatók kézzelfoghatóan megmutatták, hogy a GDP-nek milyen hiányosságai vannak a jólét mérése területén. Azonban a GDP, mint a termelési és jövedelmi mutató ezután is nélkülözhetetlen marad. Az ISEW és GPI mutatók kiszámításának nincsen egységes módszertana szemben a GDP-vel. A számításba veendő költségei köre és a számszerűsítés módja is bizonytalan, hiányoznak a megfelelő adatforrások, így a kutatók jelentős részben találgatásokra vannak utalva az egyes jelenségek számszerűsítésénél. -/- 20 4. A) A fogyasztói döntések: preferenciálása, közömbösségi térképe A helyettesítés, a hasznossági függvény és elemzése 46-60 A közömbösségi görbék elméletében a fogyasztó a különféle javakból különböző mennyiségeket tartalmazó jószágkosarakat

képes rangsorolni, tehát bármely két kosárról képes eldönteni, melyik jószágkosarat értékeli többre, vagy éppen egyenértékűek számára. Ezt a rangsorolási tevékenységet (preferál = előnyben részesít) preferenciarendezésnek nevezzük. A többre értékelt jószágkosár a fogyasztó számára hasznosabb, mint a másik; míg az egyenértékű jószágkosarakról az állíthatjuk, hogy hasznosságuk egyenlő. Ha kiválasztunk olyan jószágkosarakat, amelyeket a fogyasztó egyenértékűnek tekint, akkor az így kapott ponthalmaz (ld: koordináta) a fogyasztó egy közömbösségi görbéjét jelenti. A „közömbösség” itt azt jelenti, hogy a görbén elhelyezkedő jószágkosarakból a fogyasztó számára közömbös, melyiket választja, mindegyik egyenértékű, vagyis a közömbösségi görbén elhelyezkedő jószágegyüttesek hasznossága a fogyasztó számára egyenlő. Bármely jószágkosárhoz kijelölhetjük a vele egyenértékű kosarakat,

így a közömbösségi görbék végtelen sokaságát, közömbösségi térképet kaphatunk. A közömbösségi görbék felrajzolásakor feltesszük a fogyasztóról, hogy telhetetlen, számára a több fogyasztás egyben hasznosabb is, vagyis azt a jószágkombinációt mindenképpen előnyben részesíti egy másikkal szemben, amely legalább egy jószágból többet tartalmaz, mint a másik. A fogyasztó telhetetlenségéből két dolog következik: 1.) ha valamely jószág mennyiségét egyoldalúan növeljük, akkor növekszik fogyasztó hasznossága 2.) az egyoldalú növelés révén az origóból messzebb levő közömbösségi görbére jutunk Az origótól távolabb levő közömbösségi görbén lévő kosarakat a fogyasztó többre értékeli, azok számára nagyobb hasznosságúak, mint az origóhoz közelebb fekvő közömbösségi görbén fekvők. A közömbösségi görbék sajátosságai:  párhuzamosak - logikailag kizárt, hogy akár két köz.görbének

legyen közös pontja  a köz.görbék nem metszhetik és nem érinthetik egymást,  az origótól távolodva nagyobb hasznosságot fejeznek ki,  meredekségük negatív,  konvex (alulról domború) görbületűek – ez a preferenciarendezés azon feltételezett sajátosságával magyarázható, hogy a fogyasztó hasznosabbnak tartja két jószágkosár átlagát, mint az eredeti két kosarat. Helyettesítés határrátája megmutatja, hogy ha az egyik jószág fogyasztását egységnyivel növeljük, akkor mennyivel kell csökkenteni a másik termék fogyasztását, hogy ugyanazon a közömbösségi görbén maradjunk. Ha állandó hasznossági szintet feltételezünk, azaz egy köz.görbén maradunk és az egyik jószág fogyasztását kis mértékben növeljük, akkor azt az arányt, amely a két jószág fogyasztásának változása között fennáll a helyettesítés határrátájának nevezzük A helyettesítési határráta értékét közelítőleg úgy kapjuk meg,

hogy a két jószág fogyasztásának változását osztjuk egymással és a kapott hányados abszolút értékét vesszük. A hely.határrátát MRS-sel jelöljük (marginal rate of subsitution) és közelítő értékét így kaphatjuk meg: ∆y y fogyasztásának változása MRS ≈ =x fogyasztásának változása ∆x 21 F.1 F.2 A hely.határráta csökkenését a közgörbék konvex görbülete, vagyis az a feltevés magyarázza, hogy a fogyasztó két jószágegyüttes átlagát preferálja az eredeti két jószágkosárral szemben. Konvex közgörbék esetén a helyhatárrátája csökkenő A hely.határráta értéke megegyezik a közgörbe meredekségének abszolút értékével A hely.határrátájának egy pontban mért értéke megadja az adott közgörbéhez adott pontban dy húzott érintő meredekségének abszolút értékét: MRS = , tehát a hely.határrátája egyendx lő az y x szerinti differenciál-hányadosának abszolút értékével. A hasznossági

függvény és a határhaszon Az ordinális (rangsoros) hasznossági függvény Ha egy jószágkosár preferált egy másikhoz képest, akkor az ordinális (rangsoros) hasznossági függvény nagyobb számot rendel a preferált jószágkosárhoz, mint a másikhoz. Az egymással szemben közömbös kosarak azonos számértéket kapnak. Vagyis az ordinális hasznossági függvény a rangsorban előbb lévő jószágkosarakhoz nagyobb számot rendel hozzá. Ugyanazon preferenicák leírására végtelen sok ordinális hasznossági függvény alkalmas Az ordinális hasznossági függvény általánosan így írható fel: U =U (x,y) ahol U jelzi az egyes jószágkosarakhoz rendelt számértéket, míg x és y egyes javakból fogyasztott mennyiség. Határhaszon Legyen az y jószágból fogyasztott mennyiség rögzített érték és növeljük kicsivel x fogyasztását a fogyasztó hasznossága növekszik. Az összes hasznosság változásának és x jószág fogyasztás változásának

arányát határhaszonnak nevezzük. (A közgazdaságban használt ’határ’ fogalom valaminek a pótlólagos, vagy többletmennyiségét jelenti.) Egy jószág határhaszna megmutatja, hogy mennyivel növekszik a fogyasztó hasznossága, ha egységnyivel növeli az adott jószág fogyasztását, miközben a többi jószág fogyasztása változatlan marad. A határhaszon tehát arányszám: a teljes haszon változásának és bizonyos jószág fogyasztásának változása közötti arány x jószág határhasznának közelítő értéke: A képletben Δ jelölés kismértékű összes hasznosság változása ∆U MUx ≈ x fogyasztásának változása = változást jelöl. ∆x Eszerint x jószág határhaszna a hasznossági függvény x szerinti (parciális) deriváltja: MU x ∂U = . Ekkor a deriválás során y mennyiségét változatlannak tekintjük ∂x A határhaszon és a helyettesítési határrátája A helyettesítési határrátája megegyezik a határhasznok

arányával. F.5 Az ábrán x fogyasztásának növekedése és y fogyasztásának csökkenése látható ugyanazon közömbösségi görbe mentén. A hasznosság növekedés egyenlő x fogyasztásának növekedése és x határhasznának szorzatával: ∆U = ΔxMU x . Δx = ∆x Az y fogyasztás csökkenéséből eredő hasznosság csökkenés egyenlő y ∆U fogyasztásának csökkenésével és y határhasznának szorzatával: Δy = ∆y = ΔyMU y . 22 Mivel ugyanazon közömbösségi görbe mentén mozdultunk el, ezért az összes hasznosság változatlan marad, tehát a hasznosság növekmény és a hasznosság csökkenés éppen kiegyenlíti egymást: Hasznosság növ. ’x’ fogy növekedéséből + hasznosság csökk ’y’ fogy csökkenéséből = 0  ΔxMU x + ΔyMU y = 0. A helyettesítési határráta = x határhasznának és y határhasznának hányadosával: MU x MRS = . MU y -/- 23 4. B) A kiadások elemei: I A fogyasztási kereslet és a megtakarítás

44-66 A vízszintes tengelyre Y-nal jelölve a reáljövedelem, P-vel jelölve az árszínvonal látható. Az érvényes árszínvonal vízszintes egyenese mutatja, hogy a kínálat az árszínvonal növekedése nélkül képes alkalmazkodni a kereslethez. Így az adott P 0 árszínvonal mellett az összkereslet nagysága határozza meg a megtermelt reáljövedelem nagyságát. A termelést meghatározó összkereslet a gazd-i szereplők tervezett kiadásainak összege: a fogyasztási (C), a beruházási (I), a kormányzati kereslet (G) és a nettó külföldi kereslet öszszege: E = C + I + G I (X-IM), ahol E a kiadások összege, (X-IM) a külföld nettó kereslete, az exportkereslet és az importkereslet különbsége. Ezek az elemek a tervezett kiadások elemei, az E a tervezett kiadásokat jelöli. Egyensúlyi jövedelem: a kiadások egyensúlyi szintje. Zárt gazdaság modellje olyan modell, amely eltekint a külfölddel való összes kapcsolattól: E = C + I + G. A fogyasztási

kereslet és a megtakarítás A fogyasztási kereslet a háztartások tervezett fogyasztási kiadásait foglalja magába. Ezek a kiadások tartalmazzák a tartós és nem tartós termékekre, valamint a szolgáltatásokra fordított kiadásokat. A fogyasztási függvény A fogyasztási keresletet elsősorban a rendelkezésre álló jövedelem határozza meg: C = C(Y d ), ahol C a reál fogyasztási kereslet, Y d a magánszektor rendelkezésre álló reáljövedelme (adókkal csökkentett és transzferekkel növelt jövedelem). Ha eltekintünk az adók és transzferek hatásától a rendelkezésre álló jövedelem = a megtermelt jövedelem: C = C(Y), ahol Y a megtermelt és a fogyasztókhoz áramló reáljövedelem. A jöv növekedésének hatása a fogyasztásra: 1.) ha növekszik a fogyasztók jöv-e  növekszik a fogyasztói kereslet is 3.2 2.) ugyanakkor a fogyasztás növekedései kisebb, mint a jöv növekedése A fogyasztási határhajlandóság (c) a többletfogyasztás és

a többletjöv. hányadosa: c = ΔC / ΔY. A Δ jelölés kismértékű változásokra utal A fogyasztás határhajlandóságot álladónak tekintjük, értéke nullánál nagyobb, de egynél kisebb. Az összes fogy-t a jöv-től független (autonóm) és jöv-től függő fogyasztás összegének tekintjük. Az autonóm fogy értéke általában pozitívnak vehető: C = Ca + cY, ahol Ca az autonóm fogy, (Ca>0), c a fogy határhajl (0<c<1 és c konstans) A fogyasztási függvény meredeksége a fogyasztási határhajlandósággal egyezik meg. Ha a fogyasztási határhajlandóságot állandónak vesszük, akkor a fogyasztási függvény képe pozitív meredekségű egyenes. A megtakarítási függvény Megtakarítás = jövedelem – fogyasztás. A megtakarítási fgv a szándékolt megtakarítást mutatja a rendelkezésre álló reáljöv. függvényében A megtakarítási fgv-t úgy kapjuk meg, hogy a jöv-bőlY levonjuk – reáljöv. a Cfogyasztás – reálfogy.

értéS=Y-C két. a 0 C = 100 Sa = -100 A táblázat a fogyasztási és megtakarítási fgv-t szemlélteti. Láthatók a fogy-i fgv tulajdonsá300200/250 = -50 gai: az autonóm fogy. pozitív, a fogy-i határhajl állandó, értéke: c250 = ΔC / ΔY = 500 majd efölött 500 a fogy 0 0,8. A fogy egy bizonyos jöv szint (Y= 500) alatt meghaladja a jöv-et, 750 és a jöv-től 700 függet- 50 kisebb, mint a jöv. Látható, hogy az összes megtakarítás a jöv-től függő len megtakarítás összege. Az elképzelt 0 jöv-nél a megtakarítás negatív, ez a jöv-től 1000 900 függet- 100 a len, vagyis autonóm megtakarítás (S ), amely abszolút értékben 1250 megegyezik1100 az autonóm 150 fogy-sal de ellentétes előjelű: Sa = - Ca. Az egységnyi többletjöv-re jutó megtakarítás növekedést a megtakarítási határhajlandóság (s) mutatja: 24 3.1 megtakarítás változása Megtakarítási határhajlandóság = jövedelem változása = ∆S ∆Y A megtakarítás

definíciójából következően a fogy-i és megtakarítási határhajl összege egy: s = 1 –c. Az autonóm megtakarítás és a megtakarítási határhajl sajátosságait röviden is megkaphatjuk, ha figyelembe vesszük, hogy a megtakarítás a jöv és a fogy különbsége: S = Y – C = Y – Ca – cY = -Ca + (1-c)Y = Sa + sY. Az autonóm megtakarítás az autonóm fogy ellentettje (Sa = -Ca). A megtakarítási határhajl. a fogy-i határhajl kiegészítője: s = 1-c 3.3 Az ábrán a fogy-i [C(Y)]és a megtakarítási [S(Y)] fgv már elemzett sajátosságait látjuk. A megtak. fgv meredeksége = a megtak határhajl-gal A 45%-os segédegyenes azokat a pontokat jelöli, amelyeknél a fogy = a jöv-mel A segédegyenes és a fogy fgv metszéspontja határozza meg azt a jövedelem szintet (Y 0 ), amelynél a fogy megegyezik a jöv-mel és így a megtakarítás 0. Az adók és transzferek hatása a fogyasztási függvényre Az adók csökkentik, a transzferek növelik a rendelkezésre

álló jövedelmet, amely meghatározza a fogyasztási keresletet. Kétféle adótípust különböztetünk meg: 1. autonóm adó független az összjövedelem (GDP) nagyságától, rögzített mértékű, így nem változik a jöv. változásával. Pl: vagyonadó, földadó, gépjárművek súlyadója, stb 2. jövedelemtől függő adó változik a jövedelem változásával. Pl: személyi jövedelemadó, vállalati nyereségadó, általános forgalmi adó A jövedelemfüggő adó lehet  progresszív – az adókulcs emelkedik a jövedelem növekedésével,  lineáris – az adókulcs állandó  regresszív – az adókulcs csökken a jövedelem bővülésével. Az összes adó = az autonóm adó és a lineáris jöv.függő adó összegével: T = Ta + tY, ahol T az összes reáladó, Ta az autonóm, jöv-től független reáladó, t az adókulcs %-os mértéke (állandó), tY a jöv.függő reáladó összege Jövedelemfüggő adó esetén a jöv. növekedésével növekszik

az állami adóbevétel is 1. az állam állandó adókulcsú jöv-függő adót vet ki, de nincs transzferkifizetés és autonóm adó: ekkor a rendelkezésre álló jöv a jövfüggő adó (tY) összegével kisebb, mint az összjöv.: Y d =Y-tY=(1-t)Y Ez a fogy-i fgv-be helyettesítve: C= Ca+c(YtY)=Ca+c(1-t)Y A jövfüggő adó kivetése csökkenti a fogy-i fgv meredekségét 2. az állam bizonyos összegű adót vet ki és nincs jövedelemfüggő adó, vagy transzfer: így a fogy-i fgv-ben szereplő rendelkezésre álló jöv. az autonóm adó nagyságával lesz kisebb, mint az összjöv: Y d = Y – Ta. Ekkor a fogy-i fgv: C=Ca+c(Y-Ta)=Ca+cY-cTa Az autonóm adó kivetése a fogy-i fgv-t lefelé tolja. 3. csak transzfer kifizetések vannak, adók nincsenek: Y d = Y+TR lesz, amely nagyobb, mint az összjövedelem. Mivel a transzferek bővítik a rend-re álló jöv-et, ezért növelik a fogy-t. A fogy-i fgv C=Ca+c(Y+TR)=Ca+cY+cTR lesz A fogy-i fgv meredeksége az autonóm transzferek

miatt nem változik, de a fgv a fogy-i határhajl és a kifizetett transzferek szorzatával, cTR nagysággal felfelé tolódik pontosan az ellenkezője történik, mint az autonóm adó kivetésénél. Mivel az adóknak a transzfereken kívül fedezniük kell az egyéb állami kiadásokat is, ezért az adóztatás és transzferkifizetés összhatása a rendelkezésre álló jöv-et és így a fogy-t is csökkenti. Az adók és transzferek hatása a megtakarítási függvényre 25 3.4 A megtakarítási fgv változásai nagyon hasonlóak a fogy-i fgv változásaihoz. 1. az állam autonóm és jövfüggő adót is szed, és jöv-től független transzfereket is fizet Ekkor a rendelkezésre álló jövedelem: Y d = Y - Ta - tY + TR. Behelyettesítve a megtakarítási függvényben: S=Sa+s(Y-Ta-tY+TR)=Sa-sTa+sTR+s(1-t)Y Ha ezt összevetjük a megtakarítási fgv adók és transzferek nélküli képletével (S= Sa+sY), akkor azt láthatjuk, hogy a fgv 1. a megtakarítási határhajl

és az autonóm adó szorzatával (sTa nagysággal) lefelé tolódik, 2. a megtak-i határhajl és a transzferek szorzatával (sTR-rel) felfelé tolódik és 3. a jövfüggő adó miatt laposabbá válik, meredeksége s-ről s(1-t)re csökken Az adószedés és transzferkifizetés összhatása csökkenti a rend-re álló jöv-et és így a magánmegtak. nagyságát is Amennyiben az autonóm adók meghaladják a transzferkifizetéseket, akkor a fgv lejjebb tolódik, a jöv. függő adó miatt a megtak-i fgv laposabbá válik Az adók csökkentik, a transzferek növelik a magánmegtakarításokat. A fogyasztási kereslet meghatározó tényezője a rendelkezésre álló jövedelem, amelyet a megtermelt jövedelem és a kormányzat költségvetési politikája (adók és transzferek) Befolyásolhat. Ezen kívül zárt gazd-ban a beruházási kereslet és a kormányzati kereslet számít a figyelembe veendő kiadások közé. -/- 26 3.7 5. A) A fogyasztói döntések: II a fogyasztó

optimális döntése, a kereslet 61-76 elemzése A fogyasztó nominál- azaz pénzjövedelmét adottnak véve, a javak árai határozzák meg azt, hogy miből mennyit vásárolhat, mennyi a fogyasztó reáljövedelme. A reáljövedelmet a fogyasztó költségvetési egyenese fejezi ki A költségvetési egyenes (B – budget) a nomináljövedelem teljes elköltésével megvásárolható javak halmaza. Az x és y jószágot fogyasztó személy pénzjövedelemét az income=jövedelem (I) és a javak árát (p) jelölve a költségvetési egyenes egyenlete az alábbi: p x x + p y y =I. A jövedelem teljes elköltése mellett a fogyasztott javak árösszege megegyezik a jövedelemmel Általában a ktgv egyenes y tengelymetszete I/p y , x tengelymetszete I/p x . Y=I/p x – (p x /p y )x Az egyenes meredeksége: -p x /p y . A ktgv egyenes abszolút meredeksége = a javak árának aránya. Ha nő a fogyasztó pénzjövedelme és a javak ára nem változik, akkor a költségvetési egyenes

jobbra tolódik. Árcsökkenés miatt a reáljövedelem bővül és a reáljövedelem csökkent x árnövekedése miatt. A fogyasztó optimális döntése (ábrán) A fogyasztó célja, hogy jövedelmét úgy költse el, hogy a számára legjobb jószágegyütteshez jusson  maximális hasznosságot érjen el, vagyis a legmagasabb, az origótól legmesszebb eső közömbösségi görbére jusson el. Adott nominális jövedelem és adott árak mellett, valamint jól viselkedő közömbösségi görbék esetén, a haszonmaximalizáló fogyasztói döntés, vagyis az optimális választás ott helyezkedik el, ahol egy közömbösségi görbe érinti a költségvetési egyenest, vagyis adott jövedelem és árak mellett a fogyasztó úgy optimalizálhatja helyzetét, hogy a ktgv-i egyenese érinti a legmagasabban fekvő közömbösségi görbét. Az optimális választás pontjában a helyettesítés határrátája egyenlő a javak árának arányával: MRS = p x /p y . A fogyasztói

optimumban a két jószág határhasznának aránya egyenlő a két jószág árának arányával: MRS = MU x /MU y = p x /p y . A kereslet elemzése Ha a fogyasztó jövedelme bővül, miközben az áraránya változatlan F.9 marad, az ábráról leolvasható a jövedelemváltozás hatása ha x és y normál jószág fogyasztására. Ha a javak ára változatlan marad, akkor a ktgv egyenes párhuzamosan kifelé tolódik, a fogyasztó minden jószágból többet tud vásárolni Mivel a fogyasztó mindkét jószágból növelte fogyasztását, ezért növekedett hasznossági, jóléti szintje is: az origótól messzebb fekvő U 1 közömbösségi görbére került. Ugyanezt az eredményt kaptuk volna, ha nem a fogyasztásra szánt nomináljövedelem emelkedik, hanem mindkét jószág azonos arányban csökken úgy, hogy a fogyasztó költségvetési egyenes B 1 legyen. Tudjuk, hogy ha y alsóbbrendű jószág, akkor x-nek normál jószágnak kell lennie, hiszen ha az elkölteni kíván

pénzjövedelem nő és y kereslete csökken, akkor az így felszabadult jövedelmet mindenképpen x növekvő fogyasztására kell fordítani. Vagyis ha nő a fogyasztó 27 F.6 F.8 jövedelme, akkor legalább egy jószágból biztosan növeli keresletét. Tehát minden fogyasztott jószág nem lehet alsóbbrendű. A keresleti görbe levezetése U 0 görbe a B 0 , U 1 görbe a B 1 és U 2 görbe a B 2 egyenesen helyezkedik el. Változatlan Változó tényezől tényező: x ára (px) I=300, 37,5 py=20, 50 preferencia 15 rendszer Ktgv egyenes B0 B1 B2 Kiválasztott (x,y) jószágkosár A(4;7,5) C(10;5) D(13; 5,25) Elért köz. görbe U0 U1 U2 Az ábrán az egyéni keresleti függvény levezetés látható. Ha x árát fokozatosan csökkentjük, akkor a fogyasztó ktgv egyenes laposabbá válik. x árcsökkenésekor két folyamat játszódik le: egyrészt a javak áraránya változik, x egyre olcsóbb lesz y-hoz képest, másrészt a fogyasztó reáljövedelme bővül, mindkét

jószágból többet tud vásárolni. A köz. Görbék segítségével megkaptuk az árváltozás keresletre gyakorolt hatását kifejező összefüggést: a keresleti függvény negatív meredekségű: alacsonyabb árhoz nagyobb kereslet, magasabb árhoz kisebb kereslet tartozik. -/- 28 F.10 5. B) A kiadások elemei: II A beruházási kereslet, a kormányzati kereslet 66-71 A beruházási kiadások közé soroljuk az új tőkejavak megvételére irányuló kiadásokat és a készletfelhalmozást. Az új tőkejavakra irányuló kiadások üzleti célú és lakáscélú beruházásokra bonthatók Az üzleti célú beruházások Az üzleti célú beruházási kereslet vállalatok új tőkejavak irányi keresletét jelenti. A fogyasztással szemben a beruházási kereslet szeszélyes ingadozást, tehát évről-évre nagy változásokat mutat Az üzleti célú beruházások alapvető indítéka a profitszerzés. A beruházási döntéseket úgy hozzák meg, hogy a jelenbeni

költségeket vetik össze a jövőben várható profittal. Ezért a beruházási döntések mindig bizonytalanok, mivel a jövőbeni profitot nem ismerhetjük 100%-os biztonsággal. Ezrét beszélünk várható profitról A beruházások szeszélyes ingadozásának egyik oka a profitvárakozások változása. Az üzleti célú beruházások meghatározó tényezői a profitvárakozások. Ha javulnak a profitvárakozások  egyéb tényezők változatlansága mellett növekednek a beruházások Romló profitvárakozások mellett csökkenő beruházásokra számíthatunk A beruházási döntések másik tényezője a kamatláb. A vállalatok beruházási keresletük jelentős részét hitelfelvétellel finanszírozzák Minél nagyobb a kamatláb, annál nagyobb kamatot kell fizetniük a felvett hitel után Növekvő kamatláb  csökkenő beruházási kereslet A beruházások másik finanszírozási módja a saját pénzeszköz felhasználása. Minél nagyobb a kamatláb, annál

nagyobb jövedelem-kiesést jelent, ha a vállalat hitelnyújtás helyett saját beruházását valósítja meg. A kamatláb emelkedése csökkenti a saját forrásból finanszírozott beruházásokat Tehát az üzleti célú beruházási kereslet meghatározó tényezői a profitvárakozások és a kamatláb. A profitvárakozások javulásával nő, romlásával csökken a beruházási kereslet. A kamatláb emelkedésével csökken, süllyedésével nő a beruházási kereslet. Az állótőke beruházások másik eleme a lakáscélú beruházás. Ezek fogyasztási célú beruházások, ahol nagy szerepet kap a kamatláb alakulása Új lakások építéséhez vagy vásárlásához a háztartások hitelt vesznek fel  a kamatláb emelkedésével a lakáshitelek kamata is növekszik. A lakáscélú beruházások is csökkennek a kamatláb emelkedésével és növekednek a kamatláb süllyedésével Az ábrán a beruházási fgv látható. Javuló profitvárakozások mellett a

beruházási fgv jobbra tolódik. A beruházási kerelet a várható profittól és a kamatlábtól függ, de nem függ az összjövedelemtől Így a beruházást autonóm, jövfüggetlen változónak foghatjuk fel Etekintetben a beruházás az autonóm fogy-hoz hasonlít, vagyis a jöv minden szintén ugyanakkora. Kormányzati kereslet A fogy-i és beruházási kereslet mellett a kiadások harmadik eleme a kormányzati kereslet (G). Ezen az állam által megvásárolni kívánt termékek és szolgáltatások mennyiségét értjük A kormányzati kereslet politikai döntések függvénye, ennélfogva rövid távon nem függ a jöv szintjétől. Így a kormányzati kereslet a beruházásokhoz hasonlóan autonóm, jöv független változó Az ábrán látható, hogy a reál kormányzati kereslet (G 0 ) a reáljöv minden szintjén ugyanakkora. 29 3.8 3.10 -/- 30 6. A) A vállalat, a termelés költségei, a profit, a költségfüggvények 80-105 A vállalatok a gazdaság

termelő szervezetei. Elsődleges funkciójuk a javak és szolgáltatások termelése A termelés eredménye: output A vállalatok inputokat (termelési tényezők) alakítanak át outputokká. A vállalat profitja a bevételek és a költségek különbsége A vállalat tulajdonosának jogai:  tulajdonjog a vállalat profitjához,  tulajdonjog a munkaszervezetbe történő felvétel és az onnan való elbocsátás joga,  az előző két jog eladásának – elidegenítésének – joga. Vállalati formák: A hagyományos kapitalista vállalatot a tulajdonos irányítja személyesen. Ez viszonylag kisméretű vállalatot feltételez. A tulajdonos célja a bevételek és költségek különbözetének, a profitnak a maximalizálása. Ugyanakkor a tulajdonos korlátlan felelősséget vállal, vagyis személyes vagyonával is felel a vállalat tartozásaiért. Vállalkozó: tulajdonos-menedzser. A korlátolt felelősségű társaságban minden résztulajdonos csak saját

részesedésének mértékéig felel a vállalat tartozásaiért. A részvénytársaság tulajdonosai a részvényesek. A részvénytulajdonos nem egész vagyonát, csak részvényeit kockáztatja A részvényesek jogot formálhatnak a vállalat profitjának elsajátítására. A részvényesek szabadon eladhatják részvényeiket A vállalat irányításának feladataira igazgatótanácsot választanak és fizetett menedzsereket alkalmaznak. A tulajdonosok érdeke a lehető legmagasabb profit elérése A menedzserek érdekei nem ilyen egyértelműek:  érdekük a vállalat növekedése, mert ezzel az ő hatalmuk is növekedhet,  érdekük személyes fogyasztásuk növekedése, amely ellentmond a profit növekedésének. A tulajdonosi és menedzseri érdekek eltérnek egymástól és bizonyos mértékig ellentétbe is kerülhetnek. A tulajdonosoknak olyan ösztönző rendszert kell alkalmazniuk, amelyek a menedzserek érdekévé teszik a vállalati profig növelését Profit: a

bevételek és költségek különbözete. A döntések szempontjából figyelembe veendő költségek mindig várható költségek és sosem múltbeli költségek, mert azok már elsüllyedt, elveszett költségek, amelyek a meghozandó döntések szempontjából már érdektelenek. Termelési költség: alternatív költség, mert a legjobb alternatív lehetőség értékét jelenti. A termelési költségek a vállalatok termelési döntéseihez kapcsolódnak, a termelési döntések várható költségei. A felhasznált inputokat piaci áron értékelve megkapjuk a termelési költséget Egy döntés az alternatív lehetőségekről való lemondást jelenti Ezen alternatív költségek közül a legjobbnak az értéke jelenti a döntés alternatív költségét Minden költség 1. várható, azaz a jövőre vonatkozó költség; 2 alternatív költség, amely a kérdéses input legjobb alternatív felhasználási lehetőséget tükrözi. A termelési költségek explicit és

implicit költségekre bonthatók. Az explicit (kifejezett) költségek pénzkifizetéseket jelentenek, a vállalat által a piacon megvásárolt inputok árát. De ide tartoznak a kifizetett munkabérek, a bérelt pénztőke kamata, a bérelt természeti erőforrások bérleti díja, a megvásárolt nyersanyagok, stb. Az implicit (rejtett) költségek nem pénzkifizetések, ezek a vállalkozó saját tulajdonában lévő és a termelési folyamatban felhasznált inputok piaci árát jelentik. Ide tartozik pl a vállalkozó saját pénztőkéjének kamata, a vállalkozó saját menedzseri munkájának díja, a tulajdonában lévő föld és egyéb ingatlanok bérleti díja, stb. Ezek a költségek nem pénzkifizetések, hanem elmaradt pénzbeáramlások A lényeg tehát: a felhasznált erőforrásokat piaci áron kell számításba venni, akár a piacon jut hozzá a vállalkozó, akár nem kell megvennie azokat, mert saját tulajdonában vannak. Vi- 31 szont a számvitel

általában nem teljes mértékben tükrözi vissza ezen költségeket. Az összes költségből a számvitelben elsősorban az explicit költségek jelennek meg. A számviteli költségek azok, amelyeket a könyvelés képes nyomon követni, míg a gazdasági költségek az összes explicit és implicit költséget, vagyis a döntések alternatív költségeit jelentik. Ha a vállalat összes bevételéből levonjuk a számviteli költségeket  megkapjuk a számviteli profitot. Ha a bevételekből levonjuk a gazdasági költségeket  megkapjuk a gazdasági profitot Mivel a gazdasági költségek gyakran meghaladják a számviteli költségeket, ezért a gazdasági profit gyakran kevesebb, mint a számviteli profit Költségfüggvények: az adott outputhoz minimálisan szükséges gazdasági költségeket fejezik ki, vagyis az output megtermeléséhez szükséges minimális gazdasági költséget rendelik hozzá az output különböző értékeihez. Ha adott output termelési

költsége az adott output megtermeléséhez minimálisan szükséges inputok árösszegét jelenti, akkor a termelési költség két tényezőtől függ: (1) mennyi inputot használnak fel az output előállításához, (2) az inputok árától. GAZDASÁGI IDŐTÁVOK Pillanatnyi, v. nagyon rövid időtáv: a legrövidebb időtáv, ami alatt a vállalat termelési és a felhasznált inputok mennyisége nem változtatható meg. A vállalat csak piaci eladás és vétel ügyeiben dönthet Rövid időtáv: a vállalat már tud változtatni a termelésén, de legalább egy input felhasznált mennyiségén. A többi input mennyisége is változhat, de nem feltétlenül jellemző Hosszú időtáv: minden termelési tényező mennyisége változhat, de a vállalat termelési technológiája és a termék jellege nem változhat meg alapvetően. Nagyon hosszú időtáv: alapvetően megváltozhat a vállalat termelési mennyisége, a technológiája és a termék jellege is. KÖLTSÉGEK A

költségek szempontjából megkülönböztetünk rövid távú összes költséget (TC – total cost), fix költséget (FC – fixed cost) és változó költséget (VC – variable cost). A rövid távú összköltség egyenlő a változó és a fix költség összegével: TC=VC+FC.A fix költségek a termelés alakulásától függnek, ezek a termelés rövid távon nem változtatható költségei. A változó költségek függnek a termelés mennyiségétől és a változó költség a termeléssel együtt változó inputok költsége Az ábra alapján nagyobb outputhoz mindig nagyobb változó és teljes költség tartozik. A termelés növelés mindig új erőforrások igénybevételét követeli meg, ami pedig nagyobb költséggel jár. Határköltség (jele MC – marginal cost) megmutatja, hogy egységnyi többlettermék előállítása mennyivel növeli a vállalat összes költségét. Tehát a határköltség az output egységnyi változására jutó költségváltozást

méri. költségváltozás termelésváltozás ∆TC ∆VC = . ∆Q ∆Q A vízszintes tengelyen a Q vállalat termelését mutatja, míg MC jelöli a határköltség görbét. Látható, hogy a határköltség végig pozitív, tehát ha növeljük a termelést, növekszik az öszszeg költség is. Nagyobb outputnak mindig nagyobb az összes költsége is Látható az is, hogy a termelés növelésével Q 0 output szintig a határköltség csökkenő, utána növekvő. Ha egységnyi többletmunkával 1, egyre nagyobb mennyiségű többletterméket nyerünk, akkor a határköltség csökkenő; 2, egyre kisebb mennyiségű többletterméket nyerünk, akkor a határköltség növekvő A határköltség a technológiától függően lehet végig növekvő vagy állandó MC = = 32 3.2 Átlag költség függvény: átlagos értékeket kifejező függvény, a teljes költség, a változó költség és a fix költség függvény közül bármelyikből készíthető, ha értékét

osztjuk az outputtal. Az átlagköltség (AC) a teljes költség és az output hányadosa: AC=TC/Q. Az átlagos változó költség (AVC) értékét úgy kapjuk meg, hogy a változó költséget osztjuk az outputtal: AVC=VC/Q. Az átlagos fix költség (AFC) a fix költség és az output hányadosa: AFC=FC/Q. Átlagköltség = átlagos fix költség + átlagos változó költség: AC = AFC + AVC. Az AC és AVC görbék előbb csökkenőek, majd növekvőek, de U alakúak. Különbségük az AFC, az output növekedésével állandóan csökken. Ahol az AC minimális, ott MC= AC, vagyis Q 2 outputnál az átlagköltség értéke minimális és itt a határköltség egyenlő az átlagköltséggel. Ahol AVC minimális, ott MC=AVC, vagyis Q 1 termelési szintnél az átlagos változó költség egyenlő a határköltséggel és itt az átlagos változó költség értéke minimális. Hosszú távú átlagköltség: a hosszú távú költségfüggvények a különböző output értékekhez

tartozó hosszú távú minimális gazdasági költséget mutat3.4 ják. A hosszú táv elegendő arra, hogy a vállalatok mindenAz LAC görbe végtelen sok féle erőforrásuk felhasznált mennyiségét meg tudják vállehetséges üzemméret esetén toztatni. A cég hosszútávon különböző üzemméreteket választhat Mivel hosszú távon minden input mennyisége változhat, ezért minden költség változó, vagyis hosszú távon nincsen állandó költség. A hosszú távú átlagköltség (LAC – long run average cost) a rövid távú átlagköltség görbék sorozatából származtatható úgy, hogy adott outputszinten mindig az ott legkisebb átlagköltséget biztosító üzemnagyságot valósítja meg a vállalat. Minden egyes rövid távú AC görbe egyetlen ponton érinti a hosszú távú LAC görbét A minimális LAC értéket megvalósító üzemméretet optimális üzemméretnek nevezzük. Az AC és a LAC görbe alakja nagyon hasonló: mindkettő ’U’ alakú, előbb

csökkenő, majd növekvő. De a LAC görbe csökkenő szakaszán (Q 0 outputig) üzemmérettől függő költség megtakarítások érvényesülnek. A LAC görbe növekvő szakaszán emelkednek az irányítás költségei és csökken a hatékonysága. -/- 33 3.3 6. B) Az árupiaci egyensúly: I az összkiadási függvény, az egyensúlyi jövede- 73-84 lem, az autonóm kiadások multiplikátora A fogy-i kereslet az összjöv és az adók, valamint a transzferek függvénye; a beruházási és a kormányzati kereslet autonóm, vagyis független a jöv-től. A három keresleti elem összege adja az összkiadásokat. Az összkiadási függvény az összes kiadást mutatja az összjöv függvényében. A fgv az alábbi képlettel írható fel:E(Y)=C(Y d ) + I + G, ahol E(Y) - a reálkiadások(E) a reáljöv (Y) függvényében, C(Y d ) – a fogy-i kereslet a rend-re álló jöv (Y d ) függvényében, I és G – a beruházási és kormányzati kereslet. A kiadások azért

függnek a jöv-től, mert a fogy-i kereslet függ az összjöv-től. Az ábrán az összkiadási fgv görbéje látható, a vízszintes tengelyen a reáljövedelemmel, a függőlegesen az összkiadással. A görbe meredeksége azt mutatja, hogy mennyivel növeli a kiadásokat a jöv egységnyi növekedése. Ha a jöv nő, akkor a fogy emelkedése miatt növekednek a kiadások  a kiadási görbe meredeksége a fogy-i fgv meredekségével egyenlő (ΔC/ΔY). Ez pedig a fogy-i határhajl (c), vagy jövfüggő adó esetén c(1-t) Az egyensúlyi jövedelem meghatározása Egyensúlyi jövedelem esetén a kiadások megegyeznek a jövedelemmel: 4.1 összes kiadás = összese jövedelem (E = Y). Ebben az esetben a gazd. egyensúlyba, nyugalmi állapotba kerül, tehát a kiadások és jöv-ek, valamint a külső tényezők nem változnak. Az ábrán az egyensúlyi jöv fgv-e látható. E pont jelzi az egyensúlyi állapotot, ahol a kiadási görbe metszi az árupiaci egyensúlyt kifejező

45 fokos egyenest. Az ehhez tartozó Y e jöv szint jelenti az egyensúlyi jöv szintjét. 1. a jelenlegi jöv Y’ < Y  a kiadások nagyságát az A pont a termelt jöv nagyságát a B pont mutatja. Az árupiacon az AB szakasz hosszával megegyező túlkereslet mutatkozik, amely a vállalatokat termelésük növelésére ösztönzi  nő a fogyasztási kereslet. 2. a jelenlegi jöv Y’ > Y  a jöv szintjét C pont, a kiadások szintjét D jelzi. Az árupiacon CD szakasszal egyenlő túlkínálat jelentkezik Ez a túlkínálat a termelés csökkentése felé irányítja a vállalatokat  csökken a fogyasztás. Bármely jöv szintről indulunk is el, a túlkereslet, vagy a túlkínálat az Y e jöv szintre juttatja a gazd-ot, ahonnan az már nem is mozdul el, hacsak valamely külső tényező meg nem változik. Ezért mondhatjuk Y e -t egyensúlyi jöv-nek Az autonóm kiadások multiplikátora Az autonóm kiadások (autonóm fogy, a beruházási kereslet és a

kormányzati kereslet) közül különösen a beruházási kereslet változik gyakran és emiatt az egyensúlyi jöv-ben is erőteljes ingadozás (válságokat és fellendülést) tapasztalunk. Az autonóm kiadások multiplikátora (szorzója) megmutatja, hogy az autonóm kiadások egységnyi változása mekkora jöv.változást eredményez A tervezett kiadások görbéjének egyenlete: E(Y) = C(Y d ) + I + G. Ha C(Y d ) helyére a rend-re álló jöv-et behelyettesítjük: E(Y) = Ca + c(Y – Ta + TR) +I + G. Szorozzuk a fogy-i határhajl-gal: E(Y) = Ca + cY – cTa +cTR + I + G. Egyensúlyi jövedelem esetén a jövedelem és a kiadások megegyeznek: Y = E(Y) 34 Így E(Y) helyébe Y-t beírhajtuk: Y = Ca + cY – cTa +cTR + I + G. cY-t levonva minkét oldalból megkapjuk, hogy Y – cY = Ca – cTa + cTR + I + G. Y-t mindkét oldalról kiemelve Y(1-c)-hez jutunk. Leosztunk (1-c)-vel Az így kapott képlet bal oldalán az egyensúlyi jöv, jobb oldalán az összes olyan tényező

szerepel, amely meghatározza a egyensúlyi jövedelmet: 1 Y= (C a − cT a + cTR + I + G ) . 1− c Az 1/(1-c) szorzótényező az autonóm kiadások multiplikátora. 1/(1-c) = a megtak-i határhajl reciprokával 1/s-sel. Ezzel a kifejezéssel kell megszorozni az autonóm kiadásokat, hogy az egyensúlyi jöv-et kapjuk eredményül: egyensúlyi jövedelem = multiplikátor x autonóm kiadások A multiplikátor, vagy az autonóm kiadások csökkentése  az egyensúlyi jöv esését okozza. A multiplikátor, vagy az autonóm kiadások növelések  az egyensúlyi jöv növekedését okozza. A fogy-i határhajl emelkedése növeli a multiplikátor és az egyensúlyi jöv nagyságát. (A multiplikátor nem más, mint egy végtelen mértani sor összege) A multiplikátort annak mérésére használjuk, hogy mennyivel változik az egyensúlyi jöv az autonóm kiadások változása eredményeként. Ha a fogy-i határhajl nem változik, akkor az egyensúlyi jöv változása a

multiplikátor és az autonóm kiadások változásának szorzatával egyenlő. Így az autonóm fogy, a beruházás és a kormányzati kereslet egységnyi változása a multiplikátor nagyságával ∆Y 1 ∆Y ∆Y . Ebben a képletben feltétemegegyező jövváltozást eredményez: = = = a ∆I ∆G 1 − c ∆C lezzük, hogy egyszerre csak egy autonóm tényezp változik, míg a többi változatlan marad. A multiplikátor „rejtélyének” megoldása: ha a beruházások növekedésének hatására a jöv is bővülni kezd, akkor emelkednek a jöv. függő kiadások is, nevezetesen a fogyasztás Minden egyes kiadási körben a fogy-i határhajl arányában csökken a jöv emelkedése. -/- 35 109114 7. A) A javak kínálata Tökéletes verseny: tökéletes versenyről akkor beszélhetünk, ha egy piacon mindegyik vállalat feltételezi, hogy a piaci ár független a saját kínálatától. A tökéletesen versenyző piac vállalatai árelfogadók: passzívan elfogadják a

piaci árat, egyik vállalat eladási ára sem térhet el a piaci ártól. Ha p 1 a magasabb outputpiaci ár, p 2 pedig az alacsonyabb, akkor az ábráról leolvasható, hogy a tökéletesen versenyző vállalat termékének ára független az eladott mennyiségtől. Tehát tökéletes versenyben a piaci ár független az egyes vállalat kínálatától. A tökéletes verseny nem jelent változatlan piaci árat, csak anynyit, hogy az egyes vállalatok tevékenysége nem hat a piaci árra A vevők számára az egyes vállalatok termékei tökéletesen helyettesítik egymást. A tökéletes verseny két legfontosabb feltétele: 1. nagyon sok eladó van a piacon, 2 a különböző vállalatok egyforma terméket termelnek, vagyis a termék homogén Ha az eladási ár adott a termelők számára, akkor a tökéletes verseny piac termelői csak azt dönthetik el, hogy mennyit termeljenek. Mivel a céljuk a legnagyobb profit elérése, termelési döntésüket a profitmaximalizálás

követelményeinek megfelelően fogják alakítani A vállalat teljes árbevételét (TR – total revenue) úgy kapjuk meg, hogy az eladott mennyiséget (Q) szorozzuk a vállalat termékének árával (P): TR = PQ. A határbevétel (MR – marginal revenue) megmutatja, hogy mennyivel növekszik a teljes bevétel ha egységnyivel MR = növekszik az eladott mennyiség: teljes bevétel változása output változása = 4.1 ∆TR ∆Q . A határbevétel egységnyi többleteladáshoz tartozó többletbevétel. Tökéletes versenyben az ár adott a vállalat számára A tökéletesen versenyző vállalat határbevétele megegyezik a piaci árral A vállalat profitjának maximalizálására törekszik. Így adottnak véve az output árát és a rövid távú költség-függvényeket, a termelés mennyiségét úgy szabja meg, hogy a lehető legnagyobb profitot érje el A vállalat elért összes profitja (TΠ - total profit) a teljes bevétel és a teljes költség különbsége: TΠ

= TR – TC. Adott költséggörbék és outputár mellett a termelési mennyiséget úgy kell megszabni, hogy a profit maximális legyen. teljes profit változása = ∆TΠ MΠ = output változása ∆Q A határprofit (MΠ – marginal profit) megmutatja, hogy egységnyi többlettermék mennyivel növeli a profitot: A határprofitot másként is kifejezhetjük: a határbevétel és a határköltség különbsége: MΠ = MR – MC. A profitmaxi-malizáló vállalatnak akkor érdemes növelni a termelést, ha a határprofit pozitív, mert ekkor az output növelése nagyobb mér-tékben növeli bevételét, mint az összes költségét, így az output növelése növeli profitját. Az ábrán egy tökéletesen versenyző vállalat előtt csökkenő, majd növekvő határköltségét láthatjuk, és azt is, hogy a határbevétel (MR) egyenlő az output piaci árával (P). A határköltség és a határbevétel Q*-nál egyenlő. Ha az output kisebb, mint Q* (1. szakasz), akkor a

vállalatnak érdemes növelnie a termelést, mert MR > MC, vagyis MΠ pozitív. Ha az output 36 4.2 nagyobb Q*-nál (2. szakasz), vagyis MR < MC, akkor MΠ negatív Ebben az esetben a vállalatnak csökkentenie érdemes a termelést Tehát a profitmaximum Q*-nál van, ahol MB = MΠ. Tökéletesen versenyző vállalatnál ez azt is jelenti, hogy itt a termék ára megegyezik a határköltséggel. 4.3 Ha a profit maximális, akkor bizonyos, hogy P=MC, de ha tudjuk, hogy P=MC, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a profit maximális. Mivel a határköltség függvény előbb csökkenő, majd növekvő, ezért könnyen lehet, hogy a piaci ár egyenese két helyen is metszi MC görbéjét. Az origótól Q 1 -g a MC minden outputnál nagyobb, mint MR, tehát ezen a szakaszon MΠ<0, vagyis végig negatív. Itt a profit az output növelésével állandóan csökken. Q 1 -től tovább növelve a kibocsátást a profit egyre növekszik az output növelésével Q 2 -ig. Ezen

a szakaszon MC minden termelési nagyságnál kisebb mint MR. Itt MΠ>0, a profit az output növelésével állandóan növekszik. A 3. szakaszon Q 2 termelési nagyság után tovább növelve a kibocsátást ismét csökkenő lesz a profit, ezért a határprofit újra negatív, vagyis MΠ<0, mert az output növelésével járó költség növekedés (MC) ismét nagyobb, mint a bevétel növekedés (MR). Itt a profit az output növekedésével monoton csökken. A fentiek alapján:  0-ról fokozatosan növelve az outputot a profit először csökken,  Q 1 kibocsátásnál a profit eléri legkisebb értékét (a profitfgv.-nek helyi minimuma van)  Q 1 kibocsátástól Q 2 kibocsátásig a profit növekszik, majd  Q 2 után tovább növelve az outputot a profit ismét csökken.  Q 2 termelésnél a profit eléri maximumát (a profitfgv. helyi maximuma) Így ha a tökéletesen versenyző vállalat egyáltalán termel, akkor a profitmaximalizálás szükséges és

elégséges feltétele, hogy ott termeljen, ahol a MC = P és az MC-görbe pozitív meredekségű, vagyis az MC metszi az MR egyenesét. A vállalat kínálati görbéje Előfordulhat az, hogy az adott költségfgv-ek és ár mellett elérhető legnagyobb profit értéke negatív, vagyis a vállalat veszteséget szenved. Általában rövid távon a veszteséges vállalatnak is érdemes termelni Hiszen rövid távon nulla termelés mellett a vállalat profitja nem nulla, mert hiába nem termel a vállalat fix költséggel megegyező mértékű veszteséget szenved (veszteség=FC). A vállalatnak akkor érdemes rövid távon vállalnia a veszteséges termelést, ha így vesztesége kisebb lesz mint a fix költség (veszteség<FC) Ha a vállalat termel, lesz bevétele, de felmerülnek fix és változó költségek egyaránt. Ha viszont nem termel, nincs bevétele és változó költsége, de lesz továbbra is fix költsége. Ennélfogva még a veszteséges termelést is érdemes

folytatni, ha a teljes bevétel nagyobb, mint a változó költség: TR > VC. Ha a teljes bevétel nagyobb, mint a változó költség, akkor a fix költségek egy része megtérül A TR > VC egyenlőtlenséget osztva a termékmennyiséggel az árra vonatkozó feltételt kapjuk: P > AVC. Tehát akkor érdemes rövid távon termelni, ha a piaci ár meghaladja az átlagos változó költség nagyságát 37 A tökéletesen versenyző vállalat rövid távú kínálati függvénye az adott piaci árhoz a profitmaximalizáló termelési mennyiséget rendeli hozzá. S-sel jelöljük a kínálatot, megvastagítottuk a rövid távú kínálati görbét, X-el az AVC minimális értékét Ha a P<AVC,  S=0; ha P>AVC,  S görbe egybeesik MC-el. Ha 0-ról kiindulva növeljük a termékek árát, P Ü árig a vállalat kínálata =0. P Ü ár felett a vállalat kínálati görbéje egybeesik a határköltség görbéjével. P Ü – üzembezárási ár. Az ábrán

látható, hogy az üzembezárási ár = az átlagos változó költség minimumával: P Ü = AVC min = MC. A határköltség és az átlagos változó költség metszéspontját, ahol AVC minimális, üzembezárási pontnak nevezzük. Az üzembezárási ár alatt a kínálat = 0 Az MC görbe mellé a vállalat átlagköltség (AC) görbéjét is 4.5 felrajzoltuk. Az MC görbe az AC-t annak minimumában metszi, a metszéspont: F Ha a termék piaci ára P 0 , akkor a vállalat profitmaximalizáló módon Q 2 egységet termel A profitmaximalizáló outputnál az átlagköltséget AC*-gal jelöltük. Az elért profit (TΠ* - adott ktgfgv-ek és piaci ár melletti legmagasabb gazdasági profit) a teljes bevétel és a teljes költség különbsége = a szürke téglalappal. Ha csökken a piaci ár  csökken a termelés és a profit is. Ha az ár P F -re csökken (amely = a vállalat átlagköltségével) a termelés Q 1 -re és a profit 0-ra süllyed, tehát a vállalatnak sem profitja,

sem vesztesége nem lesz. Itt az összes bevétel éppen fedezi az össze gazdasági költséget. Azt az árat, amelynél a vállalat profitja =0 fedezeti árnak nevezzük (P F ). A fedezeti ár mellett a vállalat F pontban termel, tehát F a fedezeti pont. A fedezeti ár megegyezik az átlagköltség minimumával: P F = AC min = MC. Tökéletes verseny körülményei között rövid távon a vállalatok egyedi kínálati görbéje megegyezik a határköltség görbéjük üzembezárási pont feletti szakaszával. Az üzembezárási ár feletti ár esetén annyit termelnek, hogy a határköltség megegyezzen a termék piaci árával Ha a termék ára emelkedik, akkor nő a vállalatok kínálata is, mert a határköltség és az ár egyenlősége csak nagyobb output mellett teljesül. Egy termék rövid távú kínálati görbéje pozitív meredekségű: magasabb árhoz nagyobb piaci kínálat tartozik. A kínálati ár az a minimális ár, amit a termelőknek meg kell kapni adott

termékmennyiség megtermeléséhez, tehát az a legkisebb ár, amely mellett a vállalat hajlandó bizonyos menynyiségű terméket megtermelni. Az ábra egy tökéletesen versenyző vállalat rövid távú kínálati görbéjét (S) ábrázolja, ami egybeesik a határköltség (MC) görbe üzembezárási pont (Ü) feletti szakaszával. Látható, hogy ha az ár P 0 , akkor a vállalat Q 0 mennyiséget termel. Ha az ár kisebb, a termelés is kevesebb lesz Mivel a vállalat az Ü pont fölötti szakaszon úgy termel, hogy határköltsége egyenlő legyen A kínálati ár az árral, ezért ezen a szakaszon a kínálati ár éppen egyenlő a határköltséggel. Az üzemszüneti ponthoz tartozó Q 1 mennyiség kínálati ára az üzembezárási ár P Ü . Ez viszont a minimális ár, ami ahhoz szükséges, hogy az üzem egyáltalán termeljen -/- 38 4.4 4.7 7. B) Az autonóm kiadások multiplikátora és a fiskális politika 85-97 (Az autonóm kiadások multiplikátora: 6/B

tétel vége.) A fiskális, más néven költségvetési politikán az államháztartás (a központi költségvetés, a helyi önkormányzati költségvetések és a társadalombiztosítás) bevételein és kiadásain keresztül történő gazdaságszabályozást értjük. A jövedelemfüggő adó gazdaság stabilizáló hatása A multiplikátor modell egyik tanulsága az, hogy a beruházások változásai az egyensúlyi jöv jóval nagyobb változását eredményezik. Minél nagyobb a fogy-i határhajl, annál nagyobb a multiplikátor, annál nagyobb a jöv. ingadozás, amely a beruházások ingadozása miatt következik be A gazd-i válságok jelentős részének kiváltó oka a beruházások visszaesése Ha a jöv nagymértékben esik  általában a munkanélküliség jelentős növekedésével jár együtt; a jöv nagymértékű emelkedése  a gazd „túlfűtöttségét” eredményezheti, inflációval jár együtt. A kormányzatok egyik gazd-pol-i célja a jöv

nagymértékű ingadozásának elkerülése A jöv. függő adók segíthetnek a nagymértékű keresetingadozás elkerülésében Ha a kormányzat az autonóm adó és a transzferek mellett ’t’ állandó adókulcsú jöv.függő adót vet ki, a rend-re álló jöv: Y d = Y – tY – Ta + TR = (1-t)Y – Ta + TR. Így a kiadási fgv: E(Y) = Ca + c(Y – tY – Ta + TR) + I + G  E(Y) = Ca + c(1-t)Y – cTa + cTR + I + G Alkalmazva az Y=E(Y) egyensúlyi feltételt alkalmazva: Y = Ca + c(1-t)Y – cTa + cTR + I + G Az Y-t tartalmazó tagot a bal oldalra áttéve Y-c(1-t)Y kifejezést kapjuk, Y-t kiemelve: Y[1c(1-t)], végül az így kapott zárójeles taggal osztva: 1 Y= (C a − cT a + cTR + I + G ) . Látható, hogy a jövfüggő adó esetén is érvényes 1 − c(1 − t ) az egyensúlyi jöv.=multiplikátor x autonóm kiadások összefüggés, de most a multiplikátor 1/(1-c) helyett 1/[1-c(1-t)] lesz. A jövfüggő adó csökkenti a multiplikátor értékét, mivel

1/[1-c(1-t)] <1/(1-c), ahol 0<t<1. A multiplikátor csökkenésének oka, hogy a többletjöv. egy részét adóként be kell fizetni Ha nincs jöv.függő adó, akkor a többletjöv teljes egészében a fogyasztókhoz kerül, így csak az adózás utáni maradványa kerül oda. A jöv.függő adók mérséklik a jöv ingadozásokat Így a beruházások esésekor kisebb lesz a jöv. esése, kisebb lesz a válság mérete, a munkanélküliség; a beruházások emelkedésekor kisebb lesz a jöv. emelkedése, a gazd kevésbé lesz hajlamos az inflációra A jövedelemfüggő adó külön politikai döntés nélkül, önmagától fékezi a gazdasági visszaesését. Az államháztartás kiadásait nem jövedelme, hanem pol-i döntések határozzák meg. pl: csökkenő adóbevétel miatt az állam nem fogja vissza automatikusan a kiadásait, a növekvő adóbevételek pedig nem ösztönzik automatikusan az állami költekezést. A kormányzati kereslet, a transzferek és az

autonóm adó multiplikátora A kormányzati kereslet (G) éppolyan autonóm kiadás, mint az autonóm fogyasztás vagy a beruházást. Tehát a képlet: 1 ∆Y 1 . Y= (C a − cT a + cTR + I + G ) az egyensúlyi jövedelem kép= 1 − c(1 − t ) ∆G 1 − c(1 − t ) lete, amiből látható, hogy a transzfermultiplikátor ,amely megmutatja, hogy a transzferek egységnyi növekedése mennyivel növeli az egyensúlyi jöv-et = az autonóm kiadások mul∆Y c tiplikátora és a fogyasztás határhajl szorzatával: . = ∆TR 1 − c(1 − t ) 39 A transzfermultiplikátor a fogy-i határhajl arányában kisebb, mint az autonóm kiadások multiplikátora. Ha az állam transzfereket fizet ki a háztartásoknak  bővíti a rend-re álló jöv-et, azonban ezzel az összjöv még nem bővül. A kormányzati kereslet növekedése (ΔG) esetében a jöv változása a kormányzati kereslet változásának és a fogyasztás változásának összege: ΔY = ΔG + ΔC. A transzferek

növelésének (ΔTR) esetében a jöv változása tejles egészében a fogyasztás változásával egyenlő: ΔY = ΔC Az adónövelés csökkenti az egyensúlyi jöv-ee, az adómultiplikátor negatív lesz. Az auto∆Y c nóm adó multiplikátora jöv.függő adó mellett: . Az adómultiplikátor a =− a 1 − c(1 − t ) ∆T Trmultiplikátor ellentettje; abszolút értékben megegyezik vele, de negatív előjelű. Az adómultiplikátor abszolút értéke a fogyasztásai határhajl arányába kisebb, mint a kiadási multiplikátor: ΔG = ΔTa Az adókivetés csökkenti a rend-re álló jöv-et és így a fogyasztási kereslet csökkenésére, majd az egyensúlyi jöv esésére vezet 1 c Ha a változásokat szorozzuk a multiplikátorokkal: ∆Y = ∆G − ∆T a . Tudjuk, hogy 1− c 1− c ΔG = ΔTa  ΔTa helyére írhatunk ΔG-t, majd egyszerűsítünk (1-c)-vel: 1 c 1− c ∆Y = ∆G − ∆G = ∆G = ∆G . A levezetés eredménye: ΔY = ΔG = ΔTa, vagy1− c 1− c 1− c

is a jöv bővülése = a kormányzati kereslet bővülésével = az autonóm adó emelésével  tétel: az adóemeléssel fedezett kormányzati kereslet növekedés multiplikátora egységny: ΔY / ΔG =1, ha ΔG = ΔT. A tétel következménye, hogy az egyensúlyban lévő költségvetés is növeli a jöv-et a kormányzati kereslet nagyságával egyenlő mértékben. Viszont a tétel nem érvényes a TRkiadásokra; ha a TRkiadások növekedését adóemeléssel fedezik, akkor a jöv nem változik, mivel a TRmultiplikátor és az adómultiplikátor abszolút értéke egyenlő. -/- 40 8. A) A piaci egyensúly típusai Az állandó mennyiségű termelési tényezők 133156 Azt az árat, amely kereslet és kínálat egyenlőséfét biztosítja egyensúlyi árnak nevezzük. Az egyensúlyi ár mellett gazdát cserélő jószágmennyiség az egyensúlyi mennyiség. Megkülönböztetünk pillanatnyi egyensúlyt, rövid távú egyensúlyt és hosszú távú egyensúlyt. Pillanatnyi

időtáv vagy nagyon rövid időtáv (5.1) alatt a vállalatok termelési mennyisége adott. Ezen időtáv alatt sem növelni, sem csökkenteni nem tudják 5.1 termékkészleteiket. Pl. a málna esetében – ami rendkívül romlandó termék – a kínálat változásait nem az ár szabályozza, hanem a málna érése. Kínálat = éppen megérett málna mennyisége. A málna piaci kínálati görbéje (S) függőleges egyenes. Tehát: az ár nem befolyásolja a málna Q 0 mennyiségű piaci kínálatát. A málna keresleti görbéje (D) negatív meredekségű: nagyobb piaci ár mellett kevesebb a kereslet. A málnapiacon az egyensúlyi ár P 0 Itt a kereslet egyenlő a kínálattal Ha a piaci ár az egyensúlyi ár felett van, akkor a kínálat meghaladja a keresletet: túlkínálat van. Ha a piaci ár az egyensúlyi ár alatt van, a kereslet haladja meg a kínálatot: túlkereslet van. Az egyensúlyi árat piactisztító árnak is hívják, mert az ár mozgása megtisztítja a

piacot a túlkereslettől és a túlkínálattól Rövid távú egyensúly (5.2) esetében adott az ágazatban résztvevő (azonos terméket termelő) vállalatok száma. Új belépők megjelenése beruházásokat igényel, a kilépéshez is hosszabb idő szükséges. Minél nagyobb a termelők létszáma, annál nagyobb adott ár mellett az ágazati kínálat Az ábrázolt keresleti görbe (D) negatív meredekségű, a piaci kínálati görbe (S) ellenben pozitív meredekségű: magasabb árhoz nagyobb kínálat tartozik. Rövid távon a piaci kínálat emelkedik, ha nő az ár, mert 1.) az ár és a határköltség egyenlősége nagyobb termelés mellett teljesül 2.) egyes vállalatok üzemszüneti pontjuk fölé kerülnek és elkezdenek termelni Hosszú távú egyensúly (5.3) állapotában az ár és a mennyiség is úgy alakul, hogy a tökéletesen versenyző piac vállalatainak gazdasági profitja nulla 5.3 legyen. Hosszú távon minden termelési tényező változtatható és

az ágazatban termelő vállalatok száma is változhat. A hosszú távú egyensúlyban létrejövő nulla gazdasági profit azt jelenti, hogy hosszú távon a különböző ágazatok jövedelmezősége kiegyenlítődik. P H - hosszú távú egyensúlyi ár, amely nulla profitot biztosít az ágazat vállalatainak S H - hosszú távú kínálati görbe tökéletes verseny esetén. Ez azt jelenti, hogy a nullprofitot biztosító P H áron hosszú távon bármekkora mennyisége képes kibocsátani az ágazat. Q 1 - hosszú távú egyensúlyi mennyisége. Ha az ár rövid távon magasabb, mint P H , akkor az S 0 -nak a D keresleti görbével való metszéspontja mutatja a rövid távon fennálló egyensúlyt, amelyet P 0 ár és Q 0 mennyiség jelez. Mi- 41 5.2 vel P 0 ár magasabb, mint a nullprofitot biztosító P H , ezért az ágazat vállalatai közül néhány gazdasági profitot érhet el. A profit itt azt jelenti, hogy a vállalat gazdasági költsége (felhasznált inputok

– munka, tőke, stb) alacsonyabb, mint a bevétele. Tehát ha egy pozitív gazdasági profittal rendelkező vállalatban alkalmazzuk az inputokat, akkor több jövedelem keletkezik, mint ha az inputpiacon adnánk el azokat. A pozitív gazdasági profit új belépőket vonz az ágazatba: hosszú távon belépni szándékozók a piaci kínálat növekedését eredményezik  a rövid távú kínálati görbe jobbra mozdul el (5.3 árbán 1 nyíl jelöli a változást) A kínálat növekedése miatt az ár csökken (2. számú nyíl) Az árcsökkenés és a belépések akkor érnek véget, ha az ágazatban termelők már nem érnek el gazdasági profitot. Ekkor az új rövid távú kínálati görbe S 1 lesz és a piaci ár a nulla gazd-i profitot biztosító P H . Mivel hosszú távon nincs fix költség, ezért a veszteséges vállalat kilép az ágazatból, mert így nulla profitra tesz szert. A kilépések miatt a kínálat csökken, az ár nő, míg a bennmaradók vesztesége meg

nem szűnik, profitjuk nulla nem lesz Állandó mennyiségű termelési tényezők: A mezőgazdaságban – elsősorban a növénytermesztésben – és a bányászatban gyakran rögzített összkínálatú termelési tényezőt használnak fel. A növénytermesztés fő termelési tényezője a művelésre alkalmas föld, amelynek összkínálata gyakran rögzített, vagyis nem változik a földár változása eredményeként. A földhöz hasonló helyzetben vannak az ásványkincsek, nyersanyagok, energiahordozók, mely készletek általában rögzített nagyságúak E két esetben a természeti korlátok akadályozzák meg a termelési tényezők kínálatának növelését. Más esetekben az állandó tényezőt jogszabályok rögzítik Bizonyos ágazatokba való belépés nem szabad, hanem engedélyhez kötött és az engedélyek számát a jogszabályok korlátozzák (pl. egy városon belül a kiadható taxiengedélyek száma, stb) Az egyes vállalatok növelhetik a rögzített

összkínálatú termelési tényező egyéni felhasználását (hosszú távon bármely vállalat vásárolhat több földet, több taxiengedélyt, stb.) Bármilyen oknál fogva rögzített bizonyos tényező kínálata, ennek következménye az, hogy az ágazatba való belépés nem szabad (a belépőnek meg kell vásárolnia a belépést  a bent lévő vállalatot – pl. taxiengedély esetén) De tökéletes versenyben hosszú távon nulla profitot érnek el a vállalatok a belépés korlátozottsága dacára. Pl gabonatermelés esetében a bérleti díj a termelő költsége, ami egyben a földtulajdonos jövedelme. A földtulajdonosok hasznot húznak a bérlők versenyéből: annak adják ki földjüket, aki a legmagasabb bérleti díjat ígéri. A termelők maximum a gazdasági profit nagyságával több bérleti díjat ígérhetnek. Az emelkedő gazdasági költségek felemésztik a gazdasági profitot, vagyis hosszú távú egyensúlyi helyzetben a belépés

korlátozottsága mellett is nulla a gazdasági profit. A termékárak változásával hosszú távon nem a vállalkozók profitja, hanem a rögzített kínálatú termelési tényező bérleti díja változik meg. Pl: a bányatermékek árának változásai hoszszú távon a bányák bérleti díjának változásaiban csapódnak le Az ipari vállalatok hosszú távon is ugyanolyan költségekkel termelnek. A mezőgazdasági és bányavállalatok költségei hosszú távon is különböznek egymástól, mert az egyes vállalatok különböző termékenységű földet művelnek. A hosszú távon fennálló költségkülönbségek elsősorban az egyes földek hosszú távon is eltérő bérleti díjában tükröződnek. A jobb földeknek magasabb a bérleti díja, a rosszabbaknak alacsonyabb Így a bérlők max annyival hajlandók többet fizetni a jobb földek bérletéért, amennyi a jobb földeken elérhető költségmegtakarítás. Különbözet földjáradék: a jobb földek

bérleti díjának többlete a legrosszabb föld bérleti díja felett. A különbözet földjáradék a legrosszabb földön nulla, de azért is fizetnek járadékot A jobb földek költségmegtakarítása a földtulajdonosokhoz kerül különbözeti járadék formájában. 42 Abszolút járadék: az a járadék, amelyet mindegyik, tehát a legrosszabb föld használatáért is megfizetnek – a különbözetivel szembeállítva. Az abszolút járadékot a még megművelt legrosszabb föld alternatív felhasználási lehetőségének értéke szabja meg Ha egy tényezőnek nincsen alternatív felhasználási lehetősége, akkor általában nincsen abszolút járadék sem. -/- 43 8. B) A makrogazdasági pénzpiac 99-120 Pénzkínálat: a gazd-ban meglévő pénzmennyiség, pénzkereslet: a magánszektor által tartani kívánt pénzmennyiségre utal. A pénzfunkciók és a pénzkereslet A pénz funkciói: 1: értékmérő (elszámolási eszköz) A gazd-i szereplők

viselkedését a relatív, azaz a viszonylagos árak befolyásolják. Egy áru viszonylagos ára azt jelenti, hogy a piacon az áru eladásával milyen mennyiségű másik árura tehetünk szert Egy árunak annyi relatív ára van, ahány másfajta áru létezik a gazd-ban, vagyis egy ’n’ fajta árut tartalmazó gazd-ban a relatív árak száma: n(n-1)/2. Az értékmérő, a pénz bevezetése viszont lehetővé teszi a döntésekhez szükséges infoigény csökkentését. ’n’ féle árunak ’n’ darab pénzára van Az értékmérő azonkívül, hogy leegyszerűsíti a viszonylagos árak kifejezését, lehetővé teszi a különféle javakból álló árutömeg összesítését. A pénz értékmérő funkciójának ellátásához nem szükséges a pénz fizikai jelenléte, elég az eszmei „jelenléte” 2: forgalmi eszköz (csereeszköz) A pénz az árucserék közvetítője és megkönnyítője. A pénz forgalmi eszköz funkciója – kenőolaj a gazd. gépezetében A

pénz, mint forgalmi eszköz az áruáramlással ellentétes irányban mozog A forg-i eszköz funkció ellátásához nem elegendő csak elképzelni a pénzt, szükség van a pénz fizikai jelenlétére is. A forg-i eszköz funkció a pénzkereslet egyik alapját jelenti. 3: fizetési eszköz Fizetési eszköz funkció: ha valamely ügylet során csak pénz áramlik az egyik gazd-i alanytól a másikig, de ezzel egyidőben áru nem mozog. Az áruhitel visszafizetése során a pénz fizetési eszközként van jelen Ehhez a funkcióhoz is szükség van valamekkora pénzkészletre, ezért ez a funkció is alapját képezi a pénzkeresletnek 4. vagyontartási eszköz A vagyon nem más mint tartós javak bizonyos készlete Ezek a javak lehetnek fizikai vagy pénzügyi jellegűek. Tartós fizikai javak a tőkejavak, az ingatlanok, a természeti javak, a tartós fogyasztási cikkek Pénzügyi javak: értékpapírok, kötvények, részvények, stb A gazd-i szereplők döntenek arról, hogy

vagyonukat milyen formában tartják Az egyik lehetőség a pénz Ennek előnye a likviditás, vagyis árura bármikor elcserélhető Előnye még, hogy a pénztartás védett az árfolyamkockázattól Hátránya, hogy kamatjöv. kieséssel jár, és infláció esetén a pénztulajdonos vagyona csökken A vagyontartási funkció a pénzkereslet egyik alapját jelenti A pénzkereslet A pénzkereslet a háztartások és vállalatok által tartani kívánt pénzmennyiség. A pénztulajdonos számára a pénz vásárlóereje számít Nominális pénzmennyiség a pénz összes mennyisége pénzegységben kifejezve. Reál pénzmennyiség: a nominális pénzmennyiség vásárlóerejét mutatja. A reál pénzmenynyiség megmutatja, hogy mennyi árut lehetne a nominális pénzmennyiség elköltésével vásárolni Ha az árszínvonal (P) az áruk átlagos árát jelenti, akkor az árszínvonal reciproka (1/P) egységnyi pénz vásárlóereje. A reál pénzmennyiség a nominál pénzmennyiség

(M) és az árszínvonal (P) hányadosa  reál pénzmennyiség = M / P Reál pénzkereslet a tartani kívánt reál pénzmennyiség. A gazd-i szereplők tranzakciós (ügyleti) célból, vagy vagyontartási célból tartalékolnak pénzt.  A tranzakciós pénzkereslet a pénz forgalmi és fizetési eszköz funkciójából fakad és az előre látható vásárlásokra és egyéb kiadásokra (pl: adófizetés) való pénztartalékolást jelenti. A tranzakciós pénzkereslet a forgalmi és fizetési eszköz funkció el- 44 látásához szükséges pénzmennyiséget jelenti. Minél nagyobb a jöv, annál több forgalmi és fizetési eszközre van szükség  Vagyontartási pénzkereslet abból fakad, hogy a pénz alkalmas vagyontartásra. Elsősorban előre nem látható kiadások számára tartalékolnak, ezt óvatossági pénzkeresletnek nevezik Másik fajtája a spekulációs pénzkereslet, amelyet alkalmas időben kötvények, részvények, stb megvásárlására

tartalékolnak Minél nagyobb a kamatláb, annál nagyobb a pénztulajdonos vesztesége. Az összes reál pénzkereslet a tranzakciós pénzkereslet és a vagyontartási pénzkereslet öszszege. Az összes reál pénz-kereslet növekszik a reáljöv bővülésével és csökken a kamatláb emelkedésével. Így a reál pénzkeresleti függvény: L= L(Y,i), ahol L – a reál pénzkereslet (likviditási preferencia), Y – a reáljöv, i – a kamatláb. Az ábrán a reál pénzkeresleti fgv látható. Vízszintes tengelyre a kamatláb (i), függőleges tengelyre a reál pénzmennyiség (M/P) került. Ha a reáljöv Y 0  L(Y 0 ) a reál pénzkeresleti görbe, amely negatív meredekségű, vagyis nagyobb kamatlábhoz kisebb pénzkereslet tartozik. Ha a kamatláb emelkedik, a pénzkereslet csökken Ha a reáljöv bővül  a reál pénzkeresleti görbe jobbra tolódik el: L(Y 1 ) lesz. Így mindegyik kamatlábhoz nagyobb reál pénzkereslet tartozik. A pénzkínálat és a monetáris

politika A pénzkínálat a gazd-ban lévő pénzmennyiség. Eleinte árupénzzel gazdálkodtak: az árupénz reáljószág, amely amellett, hogy pénzként szolgál, maga is felhasználható, mint bármely más áru. Az árupénz hátránya, hogy a pénzmennyiség növelése reál erőforrások (munka, tőke) ráfordítását kívánja meg Így az erőforrásokkal való takarékosság az árupénz helyettesítését kívánja meg A pénz fokozatosan elszakadt az aranytól, kialakult a belső érték nélküli pénz, amely nem reáljószág. A mai pénz szintén vásárlóerőt testesít meg, de önmagában nem jószág: működése pusztán bizalmon alapul. A mai pénz két formája a készpénz és a bankszámlapénz. A mai belső érték nélküli pénz mennyiségét a bankrendszer határozza meg. A bankrendszer két fő eleme a jegybank (központi bank) és a kereskedelmi bankok A jegybank az ország központi bankja, feladata a pénzmennyiség, a kamatláb, a valutaárfolyam

szabályozása. A kereskedelmi bankok számlavezetéssel, hitelezéssel foglalkoznak A pénzmennyiség = a nem banki magánszektor bankrendszerrel szembeni likvid követelései. (A likviditás azt jelenti, hogy a követelés közvetlenül árura váltható) A szűkebb értelemben vett pénzmennyiséget a magánszektor birtokában lévő készpénz és látra szóló betétállomány alkotja A készpénz a központi bankkal szembeni, a folyószámla betét egy kereskedelmi bankkal szembeni követelés. Szélesebb értelemben vett pénzmennyiséget (M2-t) a fentiekben kívül még a magánszektor határidős betétei alkotják: M1= készpénz + folyószámla betétek, M2 = M1 + határidős betétek. A pénzteremtés A mai pénz forgalomba hozatalát pénzteremtésnek nevezzük. A pénzteremtés fő módja a hitelnyújtás Vagyonmérleg: olyan mérleg, amely a bal oldalon a gazd-i egység másokkal szembeni követeléseit, jobb oldalon a másokkal szembeni tartozásait tünteti fel. A

hitelnyújtás során a vállalat betétszámláján jóváírják a hitel összegét. A bank és a vállalat követelései és tartozásai is növekednek: a hitel a bank követelése és a vállalat tartozása; a betét a vállalat követelése és a bank tartozása. A betét pénzként szolgál a vállalat számára A hitelnyújtással keletkezett betét forgalmi eszközként működik, vagyis a hitelnyújtás öszszegével megnőtt a pénzmennyiség. Kiegészítő pénzteremtő műveletek: 45 5.2 1.) a kereskedelmi bankok a betétekre kamatos fizetnek  a kamat összegével nő a betét nagysága 2.) a kereskedelmi bankok aranyat, külföldi valutát, értékpapírt vásárolnak a magánszektortól A pénzmegsemmisítő műveletek során csökken a magánszektor bankbetéteinek állománya, a magánszektornál lévő pénzmennyiség. Ilyen műveletek: a magánszektor bankhitelt fizet vissza; a felvett hitelek után kamatot fizet; aranyat, értékpapírt, külföldi valutát

vásárol a banktól. A pénzkínálat szabályozása A jegybank egyik funkciója a pénzmennyiség szabályozása. A monetáris politika a pénzmennyiséget szabályozó lépésekből áll A jegybank a pénzmennyiséget befolyásolni tudja a kötelező tartalékráta szabályozásával, a refinanszírozási hitelkeret és –kamatláb meghatározásával és a nyílt piaci műveletekkel. 1. A kötelező tartalékráta Jegybanki tartalék = kereskedelmi bankok bankjegy és érme állománya + jegybanknál elhelyezett betétei. Jogszabály határozza meg, hogy a jegybanki tartalékoknak el kell érniük egy bizonyos minimális szintet. A kötelező tartalék eredetileg arra szolgált, hogy a kereskedelmi bankok fizetőképesek legyenek, ha a betétesek készpénzre kívánják váltani betétjüket A kötelező tartalékráta = kötelező tartalék / betétek A jegybanki tartalék és a kötelező tartalékráta hányadosa megszabja a kereskedelmi bankok által teremthető

pénzmennyiség maximális nagyságát is. Ha adott a jegybanki tartalékok nagysága, akkor - a kötelező tartalékráta csökkentése növeli a kereskedelmi bankok által teremthető pénzmennyiséget. - a kötelező tartalékráta növelése csökkenti a kereskedelmi bankok pénzteremtő képességét. 2. Refinanszírozási hitelek A jegybanki tartalékok bővülnek, ha a jegybank hitelt nyújt a kereskedelmi bankok számára és a hitel összegével növeli a ker-i bankok jegybanknál elhelyezett betéteinek nagyságát. A ker-i bankok hitelfelvétele növeli, a hitelek törlesztése csökkenti a jegybanki tartalékokat. Refinanszírozási hitel: a jegybank által a ker-i bankok részére nyújtott hitel. A jegybank megszabhatja a refinanszírozási hitelek max. nagyságát bankonként és összesen is. A jegybanki tartalék és a teremthető pénzmennyiség növekszik, ha a jegybank növeli a refin.hitelkeretet A hitelkeret csökkenése esetén csökken a jegybanki tartalék és

a pénzteremtő képesség A jegybank megszabhatja a refin. hitel kamatlábát: ha emeli  csökkenti a hitelfelvételt és rajta keresztül a pénzmennyiséget, ha csökkenti  növelheti a hitelfelvételt és a pénzmenynyiséget is. 3. Nyílt piaci műveletek A nyílt piaci műveletek során a jegybank értékpapírokkal, külföldi valutával, arannyal kereskedik, vagyis olyan pénzügyi eszközökkel, ami belföldön nem pénz. Nyílt piac = bárki lehet a jegybank partnere. A pénzkínálatot bővíti, ha a jegybank államkötvényt, külföldi valutát, aranyat vesz; csökkenti, ha ezeket eladja A monetáris pol-i eszközök elsődlegesen nem a ténylegesen létrehozott pénzmennyiséget, hanem a ker-i bank által teremthető pénz max. mennyiségét határozzák meg A ker-i bankok érdeke, hogy hitelnyújtással minél több pénzt teremtsenek, mivel profitjukat a hitelkamatok és a betéti kamatok közötti eltérésből, az ún. kamatrésből nyerik A reál pénzkínálat

egyenesen arányos a nominális pénzkínálattal és fordítottan arányos az árszínvonallal. A pénzpiaci egyensúly 46 A pénzpiaci egyensúly a pénzkereslet és a pénzkínálat egyelőségét jelenti. A reál pénzkereslet és a reál pénzkínálat egyenlősége határozza meg az egyensúlyi kamatlábat Az ábra L(Y 0 ) negatív meredekségű egyenese a reál pénzkereslet görbéjét mutatja, feltételezve, hogy a reáljövedelem Y 0 nagysága rögzített. Az M/P 0 függőleges egyenes a reál pénzkínálat görbéje feltéve, hogy a nominális pénzmennyiség M nagyságú, az árszínvonal P 0 szinten adott. A reál pénzkereslet és reál pénzkínálat egyensúlya az i 0 egyensúlyi kamatlábat határozza meg Ha a kamatláb i’, vagyis alacsonyabb, mint az egyensúlyi kamatláb  pénzkereslet > pénzkínálat  hitelfelvétel  kamatláb emelkedése az egyensúlyi szintig. Ha a kamatláb i”, ami magasabb, mint az egyensúlyi kamatláb  pénzkínálat

> pénzkereslet  hitelek visszafizetése  kamatlábak csökkenése egyensúlyi szintig. Változatlan reál pénzkínálat mellett a reáljövedelem emelkedése növeli a reál pénzkeresletet és így az egyensúlyi kamatlábat. Kamatláb növelő hatású az árszínvonal emelkedése, vagy a nominális pénzmennyiség csökkenése, ha a reáljövedelem változatlan marad. Az egyensúlyi jöv befolyásolja a kamatlábat. A kamatláb és a jöv egyszerre határozódnak meg, vagyis egyetlen olyan kamatláb-jöv páros van, amely kielégíti a pénzpiaci és az árupiaci egyensúly feltételét is. -/- 47 5.4 9. A) Az adóztatás rövid és hosszú távon 157170 ADÓ: jogi kényszer útján kivetett és behajtott közvetlen ellenszolgáltatás nélküli jövedelemátengedés. Az adó lehet mennyiségi adó – minden termékmennyiség urán egy fix összeg befizetését jelenti, értékadó – a termékár bizonyos százalékában határoznak meg. Mennyiségi adó

hatásai Mint tudjuk, rövid távon a termék kínálati görbéje pozitív meredekségű: magasabb áron nagyobb a kínált mennyiség  nagyobb mennyiség kínálati ára is nagyobb. Ebben az esetben a kínálati ár egyenlő a termék határköltségével (ábrán ). A keresleti görbe normál javaknál biztosan negatív meredekségű: ha csökken az ár, akkor nő a kereslet  nagyobb árumennyiség keresleti ára kisebb (ábra ). A piaci egyensúly helyzetében, ha nincs adó akkor a piacon gazdát cserélő egyensúlyi mennyiségnél a termék keresleti ára megegyezik a termék kínálati árával (határköltségével). Ez adja meg az egyensúlyi árat. A keresleti és kínálati ár egyenlősége a piaci egyensúly szükséges feltétele. Piaci egyensúly esetén adó nélkül: P D = MC. Akár az eladó, akár a vevő fizeti be az adót (technikai kérdés) mindenképpen igaz, hogy az áru forgalma úgy fog alakulni, hogy a keresleti ár és a kínálati ár

különbsége egyenlő legyen a termékre kivetett adó összegével. Amennyiben a termelők fizetik be az adót, akkor minimum az adóösszeggel növelt határköltséget kell megkapniuk ahhoz, hogy egy bizonyos mennyiséget termeljenek. Tehát a termelők bizonyos mennyiséget csak MC + T áron hajlandók kibocsátani, ahol T az eladott termékegység után fizetendő mennyiségi adó összege. A piaci egyensúly olyan mennyiségnél fog kialakulni, amelynél a keresleti ár egyenlő az adóösszeggel növelt határköltséggel Tehát piaci egyensúly esetén ha a termelők fizetik be az adót, akkor az összefüggés: P D = MC + T. Amennyiben a fogyasztók fizetik be az adót, akkor csak az adóval csökkentett keresleti árat hajlandók megfizetni bizonyos termékmennyiségért: P D – T. Ha a fogyasztók fizetik be az adót, olyan piaci egyensúly olyan mennyiségnél fog kialakulni, amelynél a határköltség egyenlő az adóösszeggel csökkentett keresleti árral: P D – T

=MC. Termékadó mellett egyensúlyi helyzetben a keresleti ár és a határköltség különbsége egyenlő az adóval: P D -MC=T. Az adó kivetése előtt tökéletes versenyben a P 0 egyensúlyi ár és a Q 0 egyensúlyi mennyiség alakul ki. T hosszúságú függőleges szakasz jelöli az adó mértékét Ahol ez a szakasz eléri a keresleti és kínálati görbét – a két görbe függőlegesen mért különbsége megegyezik a szakasz hosszával – ott van az egyensúlyi mennyiség (Q 1 ). A termékadó kivetése miatt az egyensúlyi mennyiség és a fogyasztói ár nő, a termelői ár csökken. Az adó kivetése miatt a termék termelése és fogyasztása is csökkent Q 0 -ról Q 1 -re Holtteher-veszteség: bizonyos gazdasági intézmények által okozott olyan társadalmi jóléti veszteségek, ahol a nyertesek kevesebbet nyernek, mint amekkora mások vesztesége. Az adóztatás holtteher-veszteséget okoz, mert a fogyasztók és termelők összes vesztesége meghaladja az

adóbevételt. A fogyasztói veszteség egyenlő a fogyasztói többlet csökkenésével 48 5.5 A jövedelem-újraelosztás arra utal, hogyan csoportosítja át az adó a jövedelmeket a gazdasági szereplők között, a társadalmi jóléti hatás pedig arra, hogyan érinti az adó az összesség, a társadalom jólétét. Az adó kivetése a jövedelmeket az állam javára csoportosította át. Az összes adóbevétel egyenlő a még megmaradt output és a mennyiségi adó szorzatával: Q 1 xT. (Ez az A és a C terület az ábrán.) A fogyasztókat a befizetett összes adóból a fogyasztói ár növekedése és az output szorzatának megfelelő rész terheli (A terület). A termelőket az összes adóból a kínálati ár csökkenése és az output szorzatának megfelelő rész terheli (C terület). A termelésben is keletkezik holtteher-veszteség: a termelők vesztesége  az adóztatás miatti profitcsökkenés nagyobb az őket sújtó adótehernél A termelői

holtteher-veszteség a D terület, ami a termelői ár csökkenése miatt meg nem termelt termékmennyiségből fakad. A fogyasztói többlet csökkenését az A és B terület mutatja. A B terület a fogyasztói holtteher-veszteség, ami nem válik senki jövedelmévé, elveszik a társadalom számára (A holtteher-veszteség abból fakad, hogy az árnövekedés miatt nem vásárolják meg a Q 0 és Q 1 közötti termékmennyiséget) A termékadó kivetése rövid távon a termelőket és a fogyasztókat is sújtja: az adóbevétel egy része a termelőket, másik része a fogyasztókat terheli. Az adókivetés súlyos következménye, hogy csökken a társadalmi jólét Továbbá az adóztatás következtében holtteher-veszteség keletkezik A termelői és fogyasztói holtteher-veszteség összege az összes holtteher-veszteség, a társadalmi jóléti veszteség, vagyis az összesség jólétének az adóztatás miatti csökkenése. Ez a B és D területek összege. 5.6 5.7 Az

adó hosszú távú hatásai Hosszú távon az adó miatt csak a fogyasztói ár emelkedik, a termelői ár nem csökken. Az összes adó a fogyasztókat terheli. Az adó kivetése előtt az ágazat hosszú távú egyensúlyban van. P H (nulla profitot biztosító) ár mellett az ágazat hosszú távon bármekkora keresletet képes kielégíteni. Ezt jelzi az S H hosszú távú kínálati görbe A kereslet és így a termelés P H áron Q 0 mennyiségű. Az éppen fennálló rövid távú kínálati görbét S 0 jelzi Ha a nyíl (↨) által jelzett nagyságú adót vetnek ki az ágazat termékére, akkor rövid távon a kínálati ár P 1 -re esik vissza, amely árnál veszteséget szenvednek a vállalatok. Emiatt hosszú távon némelyek elhagyják az ágazatot A piaci kínálat csökken, az ár emelkedik  a vállalatok nullprofitos helyzetet érnek el újra. Ez akkor következhet be, ha a piaci ár az adó T nagyságával haladja meg a régi hosszú távú P H -t. Így az ágazat

akkor éri el újra a hosszú távú egyensúlyi állapotot, ha az ár P H + T lesz S’ H – az adó kivetése után az adóval növelt áron hosszú távon bármennyit hajlandó kínálni az ágazat. A magasabb ár miatt a kereslet Q 1 -re esik vissza: ez lesz az új egyensúlyi mennyiség. Hosszú távon tehát a tökéletes versenyző ágazat vállalatai az adó ellenére továbbra sem lesznek veszteségesek, hanem a hosszú távú egyensúlyi ár növekszik meg a T nagyságával és a mennyiség ennek megfelelően csökken. Hosszú távon az adó teljes mértékben a fogyasztókat terheli, hiszen a vállalatok profitja hosszú távon nem csökken. Nincs holtteher-veszteség, hanem az egész holtteher-veszteség a fogyasztói többletnek az adóbevételt meghaladó csökkenéséből származik. Az adó hosszú távú jövedelem-újraelosztási és jóléti hatásai () A – az adóbevétel nagysága = T x maradék Q 1 output. A és B – az összes fogyasztói veszteség a

fogyasztói többlet csökkenése. 49 5.8 B – az adó hosszú távú holtteher-vesztesége. Tehát hosszú távon az adóbevétel és a holtteher-veszteség nagysága a kereslet rugalmasságától függ. Minél rugalmatlanabb a kereslet, annál kevésbé csökken az adott nagyságú adó  rugalmatlan kereslet: csökken az áru egyensúlyi mennyisége – magas adóbevétel. Adott nagyságú adó esetén minél rugalmasabb a kereslet a termék iránt, annál nagyobb lesz az adóbevétel és annál kisebb lesz a holtteher-veszteség. Ezért az adóztatás kedvenc tárgyai a rugalmatlan keresletű termékek. -/- 50 9. B) Az összkeresleti görbe A monetáris politika hatása az összkeresleti 123132 görbére. Kereslet szabályozó gazdaság-politika a fiskális és a monetáris politika. Árupiac Az ábrán látható, hogy az árupiaci kiadások, a fogyasztási keresletT(C), a beruházási kereslet (I) és a kormányzati kereslet (G) határozzam meg az egyensúlyi

jöv-et (Y). A kamatláb (i) is C befolyásolja a jöv-et, mert befolyásolja a beruházási keresletet. A kamatlábat viszont a reál TR pénzkínálat (M/P) és a reál pénzkereslet (L) határozza meg. A reál pénzkínálatot a nominális pénzmennyiség (M) és az árszínvonal (P) határozza meg Így a reáljöv ésI a kamatláb Fiskális pol. egyensúlyi szintje csak egyszerre állhat be. Az ábrán látható a keresletszabályozó gazd-pol: a fiskális és a monetáris pol változóit is: a G Monetáris fiskális pol az adókat (T) és a transzfereket (TR) határozza meg, így a pol. fogy-iPénzpiac keresleten keresztül közvetve hat a jöv-re. A fiskális pol meghatározza a kormányzati keresletet is, ezáltal közvetlenül hat a jöv szintjére M L A monetáris pol a nominális pénzmennyiség szabályozásán keresztül hat az egyensúlyi kamatlábra, amely hat a beruházási keresletre, ami az egyensúlyi jöv-et befolyásolja. P M/P Az összkeresleti görbe tömörített

formában tartalmazza az áru- és pénzpiacról nyert információkat. Az összkeresleti görbe 6.2 Az összkeresleti görbe az egyensúlyi jöv alakulását mutatja az árszínvonal függvényében. Az árszínvonal növekedése – egyéb külső tényezők változatlansága mellett – csökkenti az egyensúlyi jöv-et. Az ábrán az összkeresleti görbe látható. Az ábra alsó részén a függőleges tengelyre az árszínvonalat (P) vettük fel, a vízszintes tengelyen Y a reáljöv szintjét jelenti Az alsó részen AD jelzi a negatív meredekségű összkeresleti görbét  az árszínvonal növekedése csökkenti az összkereslet nagyságát. Az árszínvonal emelkedése csökkenti a reál pénzkínálatot, emeli a kamatlábat, csökkenti a beruházásokat, így csökkenti az összkeresletet. A felső rész a folyamat befejezését szemlélteti: a beruházási kereslet ΔI nagyságú esése, amelye a kamatláb emelkedése miatt megy végbe, a kiadási görbét lefelé

tolja E 0 (Y)-ról E 1 (Y)-ra  így az egyensúlyi jöv Y 0 -ról Y 1 -re esik. Az összkeresleti görbe alakját meghatározó összefüggés: P↑ (M/P)↓ i↑ I↓ Y↓. Az árszínvonal csökkenése fordított folyamatot eredményez: növekszik a reál pénzkínálat, csökken a kamatláb, növekszik a beruházási kereslet, növekszik az egyensúlyi jövedelem. A monetáris politika hatása az összkeresletre Expanzív (bővítő) monetáris politika: a jegybank bővíti a nominális pénzkínálatot. A pénzkínálat nő, a kamatláb esik, a beruházások bővülnek, nő az összkereslet. Az ábrán az expanzív monetáris pol hatása látható az összkeresleti görbére. AD 0 az összkeresleti görbe kiinduló helyzetét jelzi, az árszínvonal P 0 szinten rögzített  a reáljöv értéke Y 0 . A nominális pénzmennyiség növelése az összkeresleti görbét jobbra tolja Az új összkeresleti görbe AD 1 lesz és P 0 változatlan árszínvonal mellett a reáljöv

Y 1 -re növekszik. Restriktív (szűkítő) monetáris politika: a jegybank csökkenti a pénzmennyiséget. A pénzmennyiség csökkenése emeli a kamatlábat, ami visszafogja a beruházásokat, így az összkeresletet. A jegybank monetáris pol-jának hatását az összkeresletre négy tényező befolyásolja: 1. a jegybank pénzmennyiséget bővítő lépései mennyiben képesek befolyásolni a pénzmennyiséget, 51 Reáljöv Y Kamatláb i 6.3 2. a pénzmennyiség bővülése mekkora kamatláb esést eredményez, 3. a kamatláb csökkenése mekkora beruházás növekedést eredményez, 4. mekkora az autonóm kiadások változásának multiplikátor hatása, ami a fogyasztási határhajl-tól és az adókulcstól függ. A tényezők közül főként az első három jelentős bizonytalanságot visz a monetáris politika hatásmechanizmusába. -/- 52 10. A) A tökéletes versenytől a monopóliumig 173188 1. ábra Tökéletes versenyben a vállalatok árelfogadók,

keresleti görbéjük vízszintes (1. ábra) Tökéletlen versenyben a vállalatok árképzők: keresleti görbéjük negatív meredekségű (2. ábra). A tökéletes versenytől eltérő összes többi piaci formát tökéletlen versenynek nevezzük. Tökéletes verseny - nagyon sok eladó van, így az egyes eladó nagyon kicsi a piac méretéhez képest, 2. árba - az ágazatban előállított termékek homogének, azaz egyformák, Ha a fentiek közül valamelyik feltevés nem teljesül, az ágazatban megszűnik a tökéletes verseny  a vállalatok negatív meredekségű keresleti görbével szembesülnek. Így kevés piaci résztvevő esetén a piaci árral együtt a növekvő kínálatú vállalat termékének ára is csökken Differenciált termék: ha a fogyasztók még azonos ár mellett is elutasítják vagy elfogadják az egyes termékeket. Ilyenek pl a mosóporok, testápolási szerek, autók, ruházati cikkek, stb A tökéletlen verseny kialakulásának elégséges

feltétele a kevés eladó vagy a termékek differenciáltsága. Ha differenciáltak a termékek, akkor a fogyasztók számára egymás nemtökéletes helyettesítői Főbbi piaci formák Versenypiac: nagyon sok eladó van a piacon. Ezen belül megkülönböztetünk tökéletes versenyt, amelyben homogén terméket termelnek és monopolisztikus versenyt, amelyben differenciált termékeket állítanak elő A monopolisztikus verseny vállalatai negatív meredekségű keresleti görbével néznek szembe. Oligopólim: csak néhány termelő van a piacon. Az oligopólium is lehet homogén, vagy differenciált A negatív meredekségű görbék a csekély vállalatszámból, a viszonylagosan nagy vállalat méretből adódik. Monopólim: csak egyetlen termelő van a piacon. Keresleti görbéje maga az összpiaci keresleti görbe, amely negatív A tökéletlen verseny kialakulásának főbb okai A nem-tökéletes versenyző piaci formák létrejöttének főbb okai: 1. a piaci szereplők

számának jelentős jogi korlátozása, 2. a termékek differenciálódása, 3. az egyes ágazatok sajátos költségviszonyai 1. Az állam gyakran jogi eszközökkel korlátozza a termelők számát  szabadalmi védelem, importkorlátozás, monopoljog megadása  oligopólium vagy monopólium kialakulásának lehetősége 2. Az állam vámok, vagy kvóták (mennyiségi korlátozások) segítségével korlátozza bizonyos termékek importját  külföldi termékek bizonyos mértékű kizárásával korlátozza a versenyt. 3. Az állam csak egyetlen vállalatnak ad engedélyt bizonyos tevékenység folytatására  ún. természetes monopóliumok alakulhatnak ki, amelyek esetében általában a költségek csökkentése teszi indokolttá a monopólium létrejöttét. Az állam szabályozhatja a vállalat termelését, árait, vagy kötelezheti a vállalatot minden fogyasztó kiszolgálására. A jogi korlátozások mellett a termékek differenciálódása is negatív

meredekségű keresleti görbékhez vezet  tökéletlen verseny. Költségek alakulása és a vállalatok száma 53 6.1 Minél kevesebb versenyző van az adott piacon, annál nagyobb egy vállalat a piac méretéhez képest, annál valószínűbb, hogy az egyes vállalatok árbefolyásoló erővel bírnak. A piacon maradás szükséges feltétele hosszú távon a veszteség elkerülése. Ennek feltétele, hogy a termékár elérje az LAC min értéket. Tehát hosszú távon annyi vállalat maradhat meg az ágazatban, ahányan képesek legalább nulla profitot elérni Annyi résztvevője lehet a piacnak, ahány résztvevő esetén a piaci ár eléri, vagy meghaladja a hosszú távú átlagköltség minimális értékét. A ábrán a piaci kereslet és az egyes vállalat hosszú távú átlagköltség görbéje látható tökéletes verseny esetén. D – összpiaci keresleti görbe, LAC – a vállalatok hosszú távú átlagköltségének görbéje. LAC göbre minimum pontja

400 db-os termelésnél van és a minimális átlagköltség 500 Ft. Ilyen ár mellett a piaci kereslet 40.000 db Így max 40000/400= 100 vállalat maradhat hosszú távon az ágazatban, mert 500 Ft-os áron nem lesznek veszteségesek. Ha ennél többen lennének  nő az összkínálat, ezzel együtt csökken az ár, a termelők veszteségesek lennének. A tökéletes verseny azért maradhat fenn, mert a 6.3 hosszú távú átlagköltség minimuma viszonylag alacsony outputnál van, tehát ha a technológia olyan, hogy az LAC minimuma a piaci kereslethez képest csekély outputnál helyezkedik el, akkor sok vállalat maradhat meg az ágazatban. Ábra: oligopolista piaci szerkezetet alátámasztó átlagktg és keresleti görbe. Az LAC görbe minimuma 15.000 egységnyi outputnál van, a legkisebb átlagktg érték pedig 100 Ft. A piaci kereslet 100 Ftos áron 60000 db Ha teljesülnének a tökéletes verseny feltételei, akkor csupán néhány vállalat maradna tartósan fenn Ez

összeegyeztethetetlen a tökéletes versennyel, mert a piacon résztvevő vállalatok mindegyike árbefolyásoló erővel bír. Így a tökéletes verseny összeomlik: a technológiai sajátosságok ebben az ágazatban kevés számú vállalat piaci részvételét engedik csak meg. Ha az LAC minimuma a piaci kereslethez képest viszonylag nagy outputnál van, akkor csak kevesen maradhatnak a piacon Ez a tökéletes verseny összeomlásához vezet. Az üzemméret növeléséből adódó megtakarítások még szélsőségesebben is érvényesülhetnek az ún. természetes monopólium (ábrán) esetében Ekkor a költség- és keresleti viszonyok csak egyetlen vállalat piacon maradását indokolják LAC 1V – egyetlen vállalat hosszú távú átlagköltség görbéje LAC 2V – két egyforma vállalat összegzett LAC görbéje. Q 0 outputig egy vállalat kisebb átlagktg-gel termel, mint kettő: az LAC 1V görbe az LAC 2V alatt halad. Az adott keresleti görbénél csak egy

vállalatot érdemes alkalmazni, mert a piaci kereslet tartományában egy vállalat termelési költsége kisebb kettő, vagy több vállalat termelési költségénél. Ez a természetes monopólium esete Természetes monopólium jellemzően a közszolgáltatások területén alakul ki. Pl: gáz-, vízés villamos áram szolgáltatás A természetes monopólium ma a monopóliumok leggyakoribb formája -/- 54 6.2 6.4 10. B) A fiskális politika hatása az összkeresletre 132138 Fiskális politikán az állami bevételek (adók) és az állami kiadások (transzferek, kormányzati kereslet) megváltozásán keresztül érvényesülő szabályozást értjük. A fiskális pol gyakran együtt jár a pénzmennyiség megváltozásával. A pénzmennyiség változásának lehetősége akkor merül fel, ha a költségvetés (az államháztartás) bevétele és kiadásai eltérnek egymástól. Ha a bevétel > mint kiadás  költségvetési többlet (szufficit) keletkezik, ha a

bevétel < mint a kiadás  költségvetési hiányról (deficit) beszélünk. A költségvetés egyenlege és a pénzmennyiség Állami deficit esetén az többletkiadások fedezésének lehetőségét jelenti a hitelfelvétel a magánszektortól és a hitelfelvétel a központi banktól. 1. hitelfelvétel a magánszektortól Ez úgy lehetséges, hogy államkötvényeket bocsát ki, amelyeket a háztartások és a vállalatok vásárolnak meg. Ha a magánszektor kölcsönei finanszírozzák a költségvetési hiányt, akkor a pénzmennyiség emiatt nem változik meg. 2. hitelfelvétel a központi banktól Az állam elkölti a jegybanktól felvett hitelt  új pénz kerül a forgalomba  növekszik a pénzmennyiség, ha a kormányzat elkölti a felvett hitelt és a magánszektor kezébe kerül a vásárlóerő. A fiskális politikának két változatát különböztetjük meg: a. tiszta fiskális pol: ha az állami kiadások és bevételek változásával egyidejűleg nem

változik a pénzmennyiség b. vegyes fiskális pol: az állami kiadások és bevételek változásával együtt változik a pénzmennyiség is. Tiszta fiskális politika Tiszta fiskális pol hatása az összkeresleti görbére, ha a pénzmennyiség változatlan: a kamatláb és a beruházások megváltozásával jár együtt. Az ábrán az expanzív fiskális pol hatása látható a pénzpiacra változatlan reál pénzmennyiség mellett. A bővítő jellegű fiskális pol a kormányzat kereslet (G), vagy a transzferek (TE) növelését, vagy az adók (T) csökkentését jelenti. Az ábrán a kiinduló helyzetben az M 0 /P 0 reál pénzkínálat és az L(Y 0 ) reál pénzkeresleti görbe az i 0 kamatlábat határozza meg. A kormányzati kereslet bővülései miatt Y 1 -re növekszik a reáljöv; ez a tranzakciós pénzkereslet növekedését eredményezi Az új reál pénzkeresleti görbe L(Y 1 ) lesz, az egyensúlyi kamatláb pedig i 1 -re növekszik A kamatláb megnövekedése

azonban megdrágítja a beruházásokat  csökken a beruházási kereslet Az ábrán az összkeresleti görbe eltolódása látható a tiszta fiskális expanzió hatására. Az ábra felső részén a kiinduló helyzetben E 0 (Y) jelzi az összkiadások görbéjét. A jöv nagysága Y 0 . Az alsó részen az összkeresleti görbe kezdetben AD 0 6.6 Ha a kormányzat ∆G nagysággal növeli keresletét és a többi autonóm kiadás nem változna, akkor a kiadási görbe ∆G-vel felfelé tolódna és E’(Y) lenne, a jöv pedig Y’-re bővülne. A reáljöv növekedése miatt viszont növekszik a reál pénzkereslet és a kamatláb is. A kamatláb növekedése miatt a beruházási kereslet visszaesik és így a kiadási görbe E 1 (Y) lesz. Az egyensúlyi jöv így Y 0 -ról csak Y 1 -re bővül; az összkeresleti görbe pdig AD 1 lesz. A kormányzati kereslet bővülése változatlan reál pénzkínálat mellett a kamatláb növekedését és a beruházási kereslet visszaesését

okozza, ami tompítja az összkereslet növekedését, vagyis a kormányzati kereslet emelkedése magánberuházási keresletet szorít ki. Ez az ún, kiszorítási hatás. Kiszorítási hatásról beszélünk, ha a kormányzati kereslet növekedése csökkenti a magánkiadásokat. 55 6.5 A kiszorítási hatás ellensúlyozható vegyes politikával, a fiskális pol és a monetáris pol együttes alkalmazásával. Ez esetben a jegybanknak olyan intézkedéseket kell tennie, hogy a reál pénzkínálat a reál pénzkereslet növekedésével azonos mértékben nőjön. -/- 56 11. A) A munkapiac mikroökonómiai jellemzői 210224 A munkakínálati döntéseket éppúgy a fogyasztó döntési logikája irányítja, mint a fogyasztási javakra irányuló keresleti döntéseket. A munka tulajdonosa a szabadidő fogyasztója. A szabadidő fogyasztása éppúgy növeli jólétünket, mint bármely más jószág fogyasztása A szabadidő szűkös jószág: ugyanúgy fizetni kell

ért, mint a többi áruért. A szabadidő ára a munkabér, illetve a munkabérért kapható fogyasztási javak mennyisége Ez utóbbit reálbérnek nevezzük A munkabér tehát kettős szerepet játszik a munkás számára: a munkabér a munka eladási és egyben a szabadidő vételi ára. A munkabér változásnak is van helyettesítési és jövedelmi hatása. Helyettesítési hatás: az emelkedő munkabér megdrágítja a szabadidőt és önmagában véve csökkenti keresletét  növeli a munka kínálatát. Ha növekszik a munkabér és a fogyasztási javak ára nem változik  a szabadidő a többi jószághoz képest megdrágul  a munka tulajdonosa csökkenti szabadidő iránti keresletét. Jövedelmi hatás: a bér emelkedése növeli a reáljövedelmet és – mivel a szabadidő normál jószág – önmagában véve növeli a szabadidő keresletét. A szabadidő normál jószág  ha emelkedik a munkabér, akkor bővül a jövedelem és növekszik a szabadidő

iránti kereslet  csökken a munkakínálat. A helyettesítési hatás miatt a növekvő munkabér növekvő munkakínálatot eredményez; a jövedelmi hatás miatt viszont a munkabér emelkedése csökkenti a munkakínálatot. A munkabér változásának teljes hatását a jövedelmi és helyettesítési hatás együtt dönti el: - ha a helyettesítési hatás erősebb  a munkabér emelkedése növeli a munkakínálatot - ha a jövedelmi hatás erősebb  a növekvő bér csökkenti a munka 7.1 kínálatát A munkakínálati görbének lehet 1.pozitív meredekségű szakasza, ahol a helyettesítési hatás erősebb  munkabér növekedés bővíti a munkakínálatot, (ábra 1. szakasz) 2.negatív meredekségű szakasza, ahol a jövedelmi hatás erősebb  munkabér emelkedés csökkenti a munkakínálatot, (ábra 2 szakasz) 3.függőleges szakasza, ahol a helyettesítési és a jövedelemi hatás kiegyenlíti egymást  a munkabér növekedés változatlanul hagyja a

munkakínálatot Az ábrán egy egyéni munkakínálati görbe egy lehetséges alakja látható. A vízszintes tengely a munka mennyiségét mutatja (L),a függőleges az egységnyi időre járó munkabért (w). A munkakínálati görbét S L jelöli w 0 munkabér szint alatt a munkakínálat növekszik a bér emelkedésével, w 0 bér felett a munkabér emelkedése csökkenti a munkakínálatot. A görbe alsó szakaszán a munkakínálat csekély: nagyobb a fogyasztott szabadidő mennyisége, a megkeresett bér viszont kicsi, mert alacsony a bér és kevés a munkaidő nagysága  a munkás kevéssé értékeli a szabadidőt és sokra becsüli a többletjövedelmet  nagy a bérváltozás helyettesítési hatása. Ahogy emelkedik a bér és a munkakínálat, úgy nő a jövedelem és csökken a szabadidő mennyisége, a fogyasztó egyre kevesebbre értékeli a megkereshető többletjövedelmet. Egyre gyengül a helyettesítési hatás: a munkás adott nagyságú jövedelem

növekedésre egyre kevesebb szabadidőről hajlandó lemondani. Alkalmasint a jövedelmi hatás felülmúlja a helyettesítési hatást: a munkakínálat csökken a bér emelkedésével A nem-munkajövedelmet csökkentik a munkakínálatot. A piaci munkakínálati görbe 57 A piaci munkakínálat mikroökonómiai szempontból egy speciális szakma vagy foglalkozás összes kínálatát jelenti. Ha nem minden egyén egyforma, tehát munkakínálati görbéjük visszahajló szakasza más és más bérszintnél kezdődik, akkor az összesített kínálati görbe végig pozitív meredekségű lehet. Ha emeljük a munkabért akkor esetleg egyesek csökkentik kínálatukat, míg mások jelentősen növeli azt, így a piaci munkakínálati mindvégig emelkedhet Hosszú távon mégis valószínűnek kell tartanunk, hogy az egyes munkafajták piaci kínálata mindvégig pozitív meredekségű. A szakmai munkakínálat növekszik a bér emelkedésével A munkakereslet A vállalatok a

munkát azért vásárolják, hogy segítségével termékeket állítsanak elő. A termelési tényezők kereslete származékos kereslet, amely a fogyasztási javak keresletéből származik. A vállalatok törekednek a fogyasztói kereslet kielégítésére profitszerzés céljából A javak kínálatához hasonlóan a munka és az egyéb inputok keresletét szintén a vállalatok profitmaximalizáló döntéseiből kell levezetni. Rövid távon a vállalatok által felhasznált munkamennyiség változó. Ha emelkedik a munkabér akkor ugyanakkora kibocsátás mellett növekszik a vállalatok határköltsége, tehát határköltség görbéjük fölfelé mozdul el Kisebb termeléshez kisebb munkafelhasználás szükséges  növekvő munkabérhez csökkenő munkakereslet tartozik Ábra: munkabér emelkedésének hatása a tökéletes versenyző vál7.2 lalat határktg görbéjére és termelésére. Ha nő a bér, ugyanakkora kibocsátáshoz nagyobb határktg tartozik, a határktg

görbe fölfelé mozdul el. Rövid távon a kereslet bővülése miatt növekvő termékárak emelkedő munkakeresletet eredményeznek Rövid távon, ha a munkabérek emelkednek a termékárhoz képest  csökken a termelés és ezzel a munkakereslet. Ha a termékárak emelkednek a munkabérekhez képest  bővül a termelés és a munkakereslet. Hosszú távon az alkalmazott termelési eljárásokat a termelési tényezők árának aránya határozza meg. Ha tehát a munkabér a tőke bérleti díjához képest jelentősen emelkedik, akkor hosszú távon a vállalatok tőkeigényesebb termelési eljárásokra térnek rá, a munkát tőkével helyettesítik  egységnyi munkára számítva több tőkét alkalmaznak. Ha a megtermelendő termékmennyiség változatlan marad és a munkabér emelkedik a tőke bérleti díjához képest, akkor a munkakereslet csökken. A vállalatok kevesebb munkát és több tőkét alkalmaznak. -/- 58 11. B) Makroökonómiai munkapiac és az

összkínálat 141167 A statisztika a népességet gazd-i aktivitás szempontjából két részre osztja: gazdaságilag aktív (foglalkoztatottak és munkanélküliek) és inaktív népesség (gyerekek, háztartásbeliek, munkát nem vállaló nyugdíjasok). Foglalkoztatottak alatt értjük a vállalatok alkalmazottait, és az önálló gazdálkodókat is A munkanélküliség mérésére több módszer is van: regisztrált munkanélküliség mérése: akik a munkaügyi központban munkanélküliként regisztráltatják magukat. reprezentatív felmérésen alapuló módszer: a megkérdezettek közül azok, akik a felmérés hetében nem dolgoztak. A munkaerő piaci statisztika szempontjából a munkakínálat = a gazdaságilag aktív népességgel. A munkanélküliségi ráta (u) = a munkanélküliek száma (U) / az aktív népesség (N A ). A munkanélküliség okai Okai szerint a munkanélküliség három csoportra osztható: 1.) súrlódásos (frikciós) munkanélküliség fő oka

a nem tökéletes információ áramlás: időbe kerül míg a dolgozni kívánó munkások és a munkát alkalmazni kívánó vállalatok tudomást szereznek egymásról és egymásra találnak  egyidőben vannak munkanélküli munkások és betöltetlen állások 2.) szerkezeti (strukturális) munkanélküliség fő oka: a munkakereslet más szakmákban és földrajzi régiókban jelentkezik, mint a munkakínálat  egyidőben vannak munkanélküli munkások és üres állások. oka lehet még, hogy a munkakereslet szerkezete gyorsabban változik, mint a munkakínálat szerkezete – a munkások átképzése, más lakóhelyre való költözése lassabb folyamat. oka lehet még a munkabérek rugalmatlansága. A bérarányok megfelelő alakulása csökkenthetné a szerkezeti munkanélküliséget. Ha a munkabéreket egy, vagy több évre szóló szerződésekben rögzítik, akkor nem tudnak eléggé rugalmasan mozogni ahhoz, hogy a szerkezeti munkanélküliség eltűnjék. 3.)

kereslethiányos munkanélküliség fő oka: a munka összkereslete kisebb, mint az összkínálata; az üres állások száma kisebb, mint a munkanélküliek száma. A kereslethiányos munkanélküliség arra vezethető vissza, hogy a javak iránti összkereslet kisebb, mint amennyi a teljes foglalkoztatás biztosításához szükséges lenne. A munkakínálati és munkakeresleti görbe A munkapiacon a vállalatok munkakereslete és a háztartások munkakínálata találkozik. A nominálbér az egységnyi munkáért fizetett bér. A reálbér megmutatja, hogy a pénzbérért mennyi árut lehet vásárolni, vagyis mekkora a nominálbér vásárlóereje. Reálbér = nominálbér (w) / árszínvonal (P) A munkakínálati függvény a háztartások munkakínálatát adja meg a reálbér függvényé-ben  nagyobb reálbérhez nagyobb munkakínálat tartozik, így a munkakínálati görbe pozitív meredekségű lesz. A munkaerőpiaci statisztikában az aktív népességet tekintik

munkakínálatnak. A munkakínálat felső határát a gazdaságilag aktív népesség adja meg A fgv az ábrán látható Függőleges tengelyen a reálbér (w/P), vízszintes tengelyen a munkáslétszámban mért munkamenynyiség (N) van, NS jelzi a munkakínálati fgv-t Ha 0-ról kiindulva növeljük a reálbért, akkor (w/P) 0 reálbérszintig nulla a kínálat  ilyen alacsony reálbértért senki nem áldozza fel a 59 7.1 szabadidejét. (w/P) 0 és (w/P) 1 reálbér között a reálbér emelkedésével együtt növekszik a munkakínálat, (w/P) 1 reálbérnél a munkakínálat eléri felső határát, az aktív népességet (N A t). A munkakeresleti függvény a vállalatok munkakeresletét (az alkalmazni kívánt létszámot) mutatja a reálbér függvényében. A reálbér növekedése megdrágítja a munkát a vállalatok számára. Az ND negatív meredekségű egyenes jelzi a munkakeresleti függvényt. Az ábrán is látható, hogy magasabb reálbérhez kisebb

munkakereslet tartozik. A munkakeresleti fgv a vállalatok profitmaximalizáló munkakeresletét mutatja a reálbér függvényében. A munkapiac és a munkanélküliség A munkások és a vállalatok közötti béralku tárgya a nominálbér. A reálbér alakulása két tényező: a nominálbér és az árszínvonal alakulásának függvénye A nominálbérek lefelé rugalmatlanok Munkapiaci aszimmetria: a munkakínálata meghaladja keresletét, akkor a nominálbérszint nem süllyed; ha viszont a munkakereslet nagyobb, mint a munkakínálat, akkor a nominálbér emelkedik. Túlkínálat esetén a foglalkoztatott munkásoknak nem áll érdekében a pénzbér csökkenése; a munkások ellenállása akadályozza a nominálbér csökkenését. Túlkereslet esetén a munkásoknak és a vállalatoknak is érdeke a pénzbérek emelkedése Ábra: a munkapiac kényszerű munkanélküliség esetén. ND a munkakeresleti, NS a munkakínálati görbe Ha az árszínvonal P 0 , a lefelé

rugalmatlan fix nominálbér nagysága pedig wf, így a reálbér wf/P 0 . A munkakínálat N’, a munkakereslet N 0 lesz Mivel a munkakínálat > munkakereslet, ezért a foglalkoztatás nagysága = a munkakereslettel (N 0 ). Tehát N’-N 0 munkás hiába keres állást, még ha a fennálló reálbér mellett hajlandó is munkában állni. Kényszerű munkanélküliség (U K ) = munkakínálat (NS) – munkakereslet (ND), amelynek nagysága jelen esetben N’-N 0 . Az ilyen típusú munkanélküliség azért kényszerű, mert ezek a munkanélküliek a fennálló reálbér mellett hajlandóak állásba menni, de nem alkalmazzák őket. Az önkéntes munkanélküliség (U Ö ) =aktív népesség száma (N A ) – munkakínálat (N S ). Az önkéntes munkanélküliség száma a fenti ábrán N A -N’. Önkéntes munkanélküli az, aki beletartozik az aktív népességbe, de a fennálló reálbér mellett nem hajlandó munkába állni. Túlkínálat mellett a már foglalkoztatott

munkásoknak nem érdekük a nominálbérek csökkentése, míg a vállalatoknak és a kényszerű munkanélkülieknek igen. A foglalkoztatottak ellenállnak a pénzbér csökkentésének, mert ők ezzel csak rosszabbul járhatnak. Túlkereslet esetén a vállalatoknak, a foglalkoztatottaknak és az önkéntes munkanélkülieknek is érdeke a munkabérek emelése. A foglalkoztatottak növelheti jövedelmüket, az önkéntes munkanélkülieknek pedig érdemes lenne állást vállalni magasabb reálbér mellett Így minden érdekelt egyetértésével a nominálbér és a reálbér is emelkedik addig, míg a túlkereslet meg nem szűnik. E folyamat végén a munkakereslet megegyezik a munkakínálattal  beáll a teljes foglalkoztatást, a reálbér pedig a teljes foglalkoztatásnak megfelelően alakul A munkapiaci alkalmazkodási mechanizmus, a nominálbér alakulása alkalmas arra, hogy a munka túlkeresletét megszüntesse, de nem alkalmas arra, hogy a munkapiaci túlkínálatot, a

kényszerű munkanélküliséget megszüntesse. A teljes foglalkoztatás és a potenciális jövedelem A termelési függvény azt mutatja, hogy a megtermel jöv nő, hogy növekszik a foglalkoztatott munkamennyiség. A pozitív meredekségű Y(N) görbe a termelési fgv-t mutatja: a megtermelt jöv-et a munkamennyiség függvényében. 60 7.2 7.3 7.5 A teljes foglalkoztatás állapota az a helyzet, amelyben a munkakereslet megegyezik a munkakínálattal. Az elnevezés arra utal, hogy ekkor mindenki, aki az adott reálbérnél hajlandó munkát vállalni, kap is állást  nincs kényszerű munkanélküliség, csak önkéntes A potenciális jövedelem a teljes foglalkoztatás melletti jövedelem. A pot jöv akkor változik, ha a munkakeresleti fgv, a termelési fgv és / vagy a munkakínálati fgv elmozdulnak A pot. jöv növekszik, ha 1. javul a technológia (ide értve a munkaszerkezet javulását is) 2. nő a tőkeállomány (a felhasznált természeti erőforrások

állománya is idetartozik) 3. a munkakínálat növekszik (népesség, vagy munkavállalási hajlandóság növekedésével) Rövid időtáv: amelyen belül a pot. jöv-et meghatározó tényezők megközelítően változatlanok  változatlan a pot jöv és a tényleges reáljöv bővülése csak a foglalkoztatás emelkedéséből származik Hosszú időtáv: ha változnak a pot. jöv-et meghatározó tényezők és így változik a pot jöv is. Az összkínálati függvény Az összkínálati görbe az árszínvonal különböző értékeihez a gazd. összes kínálatát (a megtermelt reáljöv-et) rendeli hozzá Munkapiaci túlkínálat és változatlan nominálbér mellett az árszínvonal emelkedése csökkenti a reálbért, növeli a foglalkoztatást és az összkínálatot. Teljes foglalkoztatás mellett az árszínvonal emelkedése csak a pénzbért növeli. Az árszínvonal a teljes foglalkoztatás eléréséig adott pénzbér mellett emeli a foglalkoztatást és a

termelést, a teljes foglalkoztatás elérése után viszont sem a foglalkoztatás, sem a jövedelem nem növekszik tovább, csak a pénzbérek emelkednek az árszínvonal növekedésével azonos arányban. Az ábrán az összkínálati görbe látható. Függőleges tengelyen a P árszínvonal, vízszintes tengelyen az Y reáljövedelem mellett. Az AS görbe az árszínvonal függvényében a gazd összkínálatát, a megtermelt reáljöv nagyságát mutatja. Ha a reáljöv < mint a potenciális jöv  az árszínvonal emelkedése növeli az összkínálatot. Viszont ha a reájöv = potenciális jöv  az árszínvonal emelkedése nem növeli az összkínálatot. A kényszerű munkanélküliség tartományában a reáljöv < a potenciális jöv., ebben a szakaszban az árszínvonal emelkedése csökkenti a reálbért, növeli a munkakeresletet és a foglalkoztatás, és csökkenti a munkakínálatot és a kényszerű munkanélküliséget Ha a gazd eléri a potenciális jöv

szintét  az összkínálati görbe függőleges, az árszínvonal emelkedése tovább már nem növeli az összkínálati szintjét. A munkások ellentmondásos viselkedése A lefelé rugalmatlan nominálbérek feltevése szerint a munkapiaci túlkínálat állapotában a foglalkoztatottak nem tűrik a reálbér csökkenését, ha ez a pénzbérek csökkenéséből ered, viszont eltűrik a reálbér csökkenését, ha ez az árszínvonal növekedéséből ered. Pénzillúzió: az a jelenség, amikor a nominálbér változását összekeverik a reálbér változásával. Ez tökéletlen informáltság miatt következhet be: a munkások nem veszik észre rögtön a reálbér csökkenést, ha ez az árszínvonal emelkedéséből ered. A munkások paradoxnak tűnő magatartását magyarázhatja a bérarányok megőrzésének szándéka. A munka túlkínálata nem csökkenti automatikusan a nominálbért, viszont a munka túlkereslete automatikusan emeli azt. Munkapiaci túlkínálat

esetén az árszínvonal emelkedése csökkenti a reálbért Teljes foglalkoztatás állapotában az árszínvonal növekedést ellensúlyozza a nominálbérek emelkedése, ez nem érinti a reálbért A pénzbérek változásának hatása A pénzbérekkel kapcsolatos alkufolyamatok végkimenetelét a pillanatnyi gazd-i helyzet és a szereplők erőviszonyai, céljai határozzák meg. Ha a nominálbérek emelkednek, akkor nö- 61 7.8 vekednek a vállalatok munkaköltségei. Emiatt ugyanakkora reáljöv megtermeléséhez nagyobb árszínvonal szüksége Az összkínálati görbe (ábrán) felfelé mozdul el Az ábrán a kiinduló helyzetben érvényes pénzbérek mellett AS 0 az összkínálati görbe. Ekkor Y 0 termelés eléréshez P 0 árszínvonal szükséges A lefelé rugalmatlan nominálbér emelkedése miatt az összkínálati görbe felfelé mozdul el  AS 1 az új összkínálati görbe Ekkor 7.9 Y 0 reáljöv megtermeléséhez magasabb, P 1 árszínvonal szükséges.

Adott termelés mellett a kínálati árszínvonal egyenes arányos a pénzbérrel. -/- 62 12. A) A monopólium: a kereslet és a határbevétel, a profitmaximalizálás A monopólium jövedelemelosztási és jóléti hatása 182207 A monopólium létének szükséges és elégséges feltételei:  egy terméknek egy kizárólagos eladója legyen és  más termékek árának változása ne hasson a monopoltermék keresletére, ne legyen közeli helyettesítője. Egy valódi monopóliumnak nincsenek versenytársai. A monopólium a termék negatív összpiaci keresleti görbéjével szembesül. Ez aA monopólium keresleti teljes bevételének változás görbe adja tevékenységének piaci korlátját. Ha többet akar eladni  csökkentenie kell terárcsökkenés hatására méke árát. A határbevétel megmutatja, hogyan változik az összes bevétel, ha egységnyivel nő a terteljes bevétel változása ∆TR mékből eladott mennyiség: MR = output változása = ∆Q A

monopólium nagyobb mennyiséget csak csökkentett áron adhat el. Ennek következtében a monopólium határbevételét alapvetően két sajátosság jellemzi: 1. adott mennyiséghez tartozó határbevétele mindig kisebb lesz, mint a piaci ár, 2. a határbevétel az eladott mennyiség növekedésével csökken D – piaci keresleti görbe. A kiinduló helyzetben a monopólium Q 0 mennyiséget ad el P 0 áron. Ha az eladott mennyiséget Q 1 -re kívánja növelni, az árat P 1 -re kell csökkentenie  bevétele növekszik a mennyiség bővülésének és a P 1 új árnak a szorzatával. A bevétel növekményt a TR+ téglalap jelzi Másfelől bevétele csökken is, mert az árcsökkenés előtti Q 0 -nak megfelelő mennyiséget is olcsóbban kell eladnia. A bevétel csökkenés nagyságát a TR- téglalap jelöli Teljes bevétel változása = (csökkentett ár x mennyiség növekménye) – (árcsökkenés x előző mennyiség). Határbevétel = csökkentett ár – árcsökkenés

x előző mennyiség. Kisebb a határbevétel a piaci árnál: mindig le kell vonnunk az árból az árcsökkentés miatt a már meglévő mennyiségen kieső bevételt. A határbevétel azért csökken az output növekedésével, mert a csökkenő ár lefelé szorítja a határbevételt Az ábra alsó részén a monopólium keresleti (D) és határbevételi (MR) 6.7 görbéjét láthatjuk. A teljes bevételi görbét TR mutatja az ábra felső részén Szabály: ha minden egyes árnál megfelezzük a függőleges tengely és a keresleti görbe közötti távolságot, akkor ott megkapjuk a határbevételi görbe egy pontját. Az ábráról leolvasható főbb összefüggések: - a határbevétel minden pozitív Q-nál kisebb, mint a megfelelő piaci ár nagysága, - a határbevétel állandóan csökken az output emelkedésével, - Q 0 mennyiségig MR pozitív  a teljes bevétel ebben a tartományban növekszik, ha nő az output, - Q 0 -nál MR=0, pozitívból negatívba vált át

és ekkor a teljes bevétel maximális, - Q 0 után MR negatív, a teljes bevétel csökken, ha tovább növeljük a termelést. 63 6.6 Q 0 feletti tartományban a bevétel csökken, ha növeljük az eladott menynyiséget, mert itt már olyan nagy a meglévő mennyiség, hogy az árcsökkenés nagyon nagy kieső bevétellel jár együtt. Az árrugalmasság és a határbevétel közötti összefüggések:  rugalmas keresletnél az ár esése kisebb arányú a mennyiség emelkedésénél  az árcsökkenés a teljes bevétel emelkedésével jár együtt. Rugalmas kereslet esetén a MR pozitív (az ábrán Q 0 output alatti rész).  egységnyi rugalmasságú kereslet esetén az ár csökkenése egyenesen arányos a mennyiség növekedésével  az ár-változás nem okoz változást a teljes bevételben. Egységnyi rugalmasságú keresletnél a MR = 0 (Q 0 mennyiségnél).  rugalmatlan kereslet esetén az árcsökkenés nagyobb arányú, mint a mennyiség bővülése

 az árcsökkenés hatására csökken az összes bevétel. Ha rugalmatlan a kereslet, akkor MR negatív (Q 0 output fölött) Profitmaximalizálás A monopólium maximális profit elérésére törekszik, mint a tökéletes versenyző vállalat: a határbevételt és a határköltséget veszi figyelembe. A profitmaximalizálás szükséges feltétele itt is az, hogy a határköltség és a határbevétel kiegyenlítődjön, tehát: ha MC=MR. Q 0 termelésnél kisebb mennyiség esetén a határbevétel nagyobb a határköltségnél. Ez a pozitív határprofit szakasza (MΠ>0), ahol a termelés növekedésével a bevétel növekedése meghaladja a költségek emelkedését. Ebben a tartományban érdemes növelni a termelést Q 0 output feletti tartományban a határköltség nagyobb a határbevételnél. Itt a határprofit negatív (MΠ<0), ebben a tartományban érdemes csökkenteni a termelést  a költségek nagyobb mértékben csökkennek, mint a bevételek. A

maximális profitot a termelési mennyiség biztosítja, ahol MR = MΠ. A monopóliumnak a termelés mennyiségének meghatározásával 6.10 párhuzamosan el kell döntenie termékének árát is. A profitmaximalizálás szükséges feltétele a monopólium esetében is a határköltség és a határbevétel kiegyenlítődése. Ha maximális a profit, akkor biztos, hogy MC= MR, de ha MC= MR nem biztos, hogy maximális a profit. A határköltség görbe kétszer metszi a határbevételi görbét és mindkét metszéspontban a határköltség görbe negatív meredekségű. Az első metszéspontban az MC kisebb meredekségű MR-nél. A második metszéspontban MC meredekebb, mint MR. 1. Az 1 szakaszon, Q’ outputig a határprofit negatív meredekségű (MΠ<0): ha 0-ról fokozatosan növeljük az outputot Q’-ig  egyre csökkenő profittal találkozunk 2. Ha átlépjük Q’-t és tovább növeljük a kibocsátást (a 2 szakasz), akkor profitunk egyre növekszik az output

növelésével. Itt a határprofit pozitív, MΠ>0 3. Q 0 termelési nagyság után tovább növelve a kibocsátást ismét csökken a profit, a határprofit újra negatív (MΠ<0) A profitmaximalizáló monopólium ott termel, ahol MC=MR és az MC görbe alulról metszi az MR görbét. A monopólium is csak akkor termel rövid távon, ha olyan árat tud megszabni, amely nagyobb az átlagos változó költségnél. Amennyiben egy termék előállításának monopóliuma valamely speciális, rögzített mennyiségű termelési tényező tulajdonának kizárólagosságán nyugszik, akkor nem a monopolvállalatnak jutó gazdasági profitról, hanem a termelési tényező tulajdonosának jutó monopoljáradékról beszélhetünk. 64 6.9 A monopólium jövedelemelosztási és jóléti hatásai A monopólium teljesítményét összevetjük a tökéletesen versenyző ágazat teljesítményével (ábra). Az ágazat sok kis üzemegységgel termel A pozitív meredekségű MC egyenes

ezek egyesített határköltség görbéje. Tökéletes versenyben a MC görbe egyben megadja az ágazat kínálati görbéjét is (S) Ha tökéletes versenyben működik az ágazat, akkor a D és S görbék metszéspontjában Q 1 mennyiséget termel és az egyensúlyi ár P t lesz Az ágazatban uralkodó verseny leszorítja az árat és megnöveli a termelt mennyiséget. Ha monopóliumként működik az ágazat, akkor profitját úgy maximalizálhatja, hogy az MC és MR görbe metszéspontjának megfelelően Q m outputot termel és P m áron adja azt el. A monopólium tehát kisebb mennyiséget ad el és magasabb áron, mint a tökéletes versenyző ágazat. A fogyasztói többlet a monopólium miatt az ’A’ és ’B’ területek összegével csökken. Profit növekményét az ’A’ területrész mutatja, mert megmaradó Q m termelését magasabb áron adja el. Ugyanakkor bizonyos (’C’) mennyiségű kieső profittal is számolhat, mert termelése csökken, mégpedig a Q t

és a Q m közötti olyan egységekkel, amelyeknek határköltsége kisebb a tökéletes versenyző árnál, P t -nél. A monopolprofit abból származik, hogy a monopólium a fogyasztói többlet egy részét (’A’) elsajátítja. Ez a fogyasztói veszteség azon része, amely átáramlik a monopólium javára Ugyanakkor a fogyasztók veszteségének másik (’B’) része nem válik a monopólium nyereségévé, ez a fogyasztói holtteher-veszteség. A kínálati görbe fölötti rész (’C’) a termelői holtteher-veszteség, amely a monopólium kialakulása miatti profitveszteséget jelenti. Az adózáshoz hasonlóan a monopólium esetében is keletkezett társadalmi jóléti veszteség, azaz holtteher-veszteség, mert a monopólium nem termelt meg egy olyan termékmennyiséget, amelyet a tökéletes versenyző vállalatok megtermeltek volna. -/- 65 6.11 12. B) A gazdasági egyensúly – összkereslet-összkínálat egyensúlya, a kereslet- 171szabályozó

gazdaságpolitika – kényszerű munkanélküliség és teljes fog- 185 lalkoztatás esetén Az összkereslet és az összkínálat egyensúlya Az összkeresleti fgv az összkereslet nagyságát mutatja az árszínvonal függvényében; az árszínvonal növekedésével az összkereslet csökken. A összkínálati fgv a reál össztermelés nagyságát mutatja az árszínvonal függvényében. A kényszerű munkanélküliség szakaszában az árszínvonal emelkedésével az összkínálat emelkedik; a teljes foglalkoztatás elérésével az összkínálati görbe függőlegesség válik a potenciális reáljöv-nél. Az egyensúlyi árszínvonal mellett az összkereslet (AD) és az összkínálat (AS) nagysága megegyezik. Az összkeresleti görbe az árupiac és a pénzpiac együttes egyensúlyát fejezi ki. Így az összkereslet és összkínálat egyensúlya az egyensúlyi jövedelem és árszínvonal mellett meghatározza az egyensúlyi kamatlábat is. Az összkereslet és

összkínálat egyensúlya az egyensúlyi jöv és árszínvonal mellett meghatározza a foglalkoztatást; a reálbért; a kényszerű és önkéntes munkanélküliség nagyságát. Természetesen az is lehetséges, hogy az összkeresleti görbe a függőleges szakaszon metszi az összkínálati görbét. Ebben az esetben megvalósul a teljes foglalkoztatottság és nincs kényszerű munkanélküliség. Az ábrán lévő egyensúlyi helyzet két jelentős vonatkozásban is elmarad a rövid távon elérhető optimális helyzettől: (1) van kényszerű munkanélküliség és (2) a reáljöv nem éri el a potenciális reáljövedelmi szintet. Keresletszabályozó gazdaságpolitika kényszerű munkanélküliség esetén Kényszerű munkanélküliség esetén az alapvető problémát az okozza, hogy az összkereslet elmarad a teljes foglalkoztatást biztosító szinttől., így a gazd-pol feladata az összkereslet növelése az expanzív fiskális (adók csökkentése, transzferek,

kormányzati kereslet bővítése) vagy monetáris (pénzkínálat növelése) pol segítségével. Bármely expanzív pol-t alkalmazza az állam, az eredmény az összkeresleti görbe jobbra tolódása lesz (ábrán). Kényszerű munkanélküliség esetén hatásos lehet a keresletbővítő gazd-pol. Az árszínvonal emelkedése tompítja a keresletszabályozó gazd-pol hatásait. Az expanzív monetáris pol úgy fejti ki hatását, hogy a jegybank megfelelő eszközökkel növeli a nominális pénzmennyiséget  ami a reál pénzmennyiség növekedését eredményezi  ez csökkenti az egyensúlyi kamatlábat  ami nagyobb beruházási keresletet eredményez  és ez a multiplikátor hatáson keresztül az egyensúlyi jöv emelkedését idézi elő. Ha eközben emelkedik az árszínvonal is, akkor a jegybanknak nagyobb mértékben kell növelnie a nominális pénzmennyiséget, mint változatlan árszínvonal mellett kellene. Az expanzív fiskális pol tiszta esetében a

fiskális expanzió a nominál pénzmennyiség változása nélkül kiszorító hatást gyakorol a magánberuházásokra nézve, mivel emeli az egyensúlyi kamatlábat. Ez a kiszorító hatás erősebb, ha az árszínvonal időközben emelkedik, mivel az árszínvonal emelkedés is kamatláb növelő hatású. Ezért nagyobb adócsökkentésre, vagy kormányzat kereslet növelésre van szükség árszínvonal emelkedés esetén, mint változatlan árszínvonal mellett. Keresletszabályozó gazdaságpolitika teljes foglalkoztatás mellett Teljes foglalkoztatás mellett az összkereslet bővülése csak árszínvonal emelkedést okoz, a reáljöv-et nem változtatja meg. a kiinduló helyzetben az érvényes AD 0 összkeresleti görbe a függőleges szakaszon metszi az AS összkínálati görbét és így az egyensúlyi árszínvonal P 0 , az egyensúlyi reáljöv pedig = 66 8.1 8.2 8.3 potencális jöv (Y’). Az expanzív fiskális vagy monetáris pol alkalmazásával a görbe

jobbra tolódik. Az új összkeresleti görbe (AD 1 ) és az összkínálati görbe metszéspontja a P 1 egyensúlyi árszínvonalat határozza meg Tehát az összkeresleti görbe jobbra tolódása csak az árszínvonalat növeli meg, de a reáljöv nem változik Teljes foglalkoztatásánál nominálbér növekedési üteme = az árszínvonal növekedési ütemével Képletben: ∆w/w = ∆P/P, ahol ∆w/w a nominális bérszín-vonal változása / az eredeti nominálbérrel, vagyis a pénzbérek növekedési üteme, és ∆P/P az árszínvonal változása / az eredeti árszínvonallal, vagyis az árszínvonal növekedési üteme. A felső ábrán az expanzív fiskális pol hatása látható a pénzpiacra tel8.4 jes foglalkoztatás mellett. Az expanzív fiskális pol csak az árszínvonal emelkedését okozza Az árszínvonal P 0 -ról P 1 -re növekszik  ezért a reál pénzkínálat M/P 0 -ról M/P 1 -re esik vissza és az egyensúlyi kamatláb i 0 -ról i 1 -re emelkedik. Tehát

ha az állam a kormányzati kereslet bővítésével élénkíti a gazd-ot, akkor a beruházási kereslet 8.5 csökkenése éppen akkora lesz, mint a kormányzati kereslet bővülése. Így a tiszta fiskális pol kiszorító hatása teljes lesz, a magánkereslet éppen annyival csökken, amennyivel a kormányzati kereslet növekszik. Az alsó ábrán az expanzív monetáris pol hatása látható a pénzpiacra teljes foglalkoztatás mellett. Mivel a reáljöv változatlan marad, ezért a reál pénzkeresleti görbe is ugyanaz [L(Y’)] marad. A kiinduló helyzetben az M 0 nominális pénzkínálat és a P 0 árszínvonal az M 0 /P 0 reál pénzkínálatot határozza meg, az egyensúlyi kamatláb i 0 lesz. Teljes foglalkoztatás esetén tehát a nominális pénzmennyiség növekedési üteme (∆M/M)= az árszínvonal növekedési üteme = (∆P/P) = a nominálbér növekedési üteme (∆w/w). Teljes foglalkoztatásnál a nominális pénzkínálat bővülése nem befolyásolja a

reálváltozókat: ekkor a pénz semleges. Kényszerű munkanélküliség esetén a pénz nem semleges: mennyiségének növekedése megváltoztatja a reálváltozókat is. - / - 67 13. A) Megtakarítás és befektetés a mikroökonómiában 227241 A megtakarítás lényege a jelenbeni fogyasztásról való lemondás, vagyis az, hogy a fogyasztók jelenbeni jövedelmük egy részét nem fogyasztják el. A megtakarítások létezése a tőkeállomány gyarapításának, a tőkefelhalmozásnak szükséges feltétele A fogyasztó megtakarítási döntése során a jelenbeni és a jövőbeni fogyasztás között választ. A fogyasztó türelmetlensége azt jelenti, hogy minél közelebb van a fogyasztás az időben, annál többre értékeli azt A fogyasztó hajlamos elfogyasztani összes jövedelmét, sőt kölcsönvenni jövőbeni jövedelmének terhére. A fogyasztó türelmetlensége a megtakarítások ellen szól Ha a fogyasztó jövedelem csökkenésre számít, akkor

növeli megtakarításait, elhalasztja a fogyasztást. Ha a fogyasztó jövedelem emelkedésre számít, akkor hitelfelvétellel előrehozza fogyasztását. A fogyasztók jövedelme életpályájuk során ingadozó, de kisimított fogyasztási pályára törekszenek. Az életpálya elején a jövedelmet meghaladó fogyasztás a jellemző, a közepén a fogyasztás alatta marad a jövedelemnek, a végén ismét nagyobb a fogyasztás a jövedelemnél. A jövő bizonytalansága – mivel nem láthatjuk pontosan a jövőbeni jövedelmeket, érdemes megtakarítani, vagyont felhalmozni. Örökség hagyása az utódok számára – a fogyasztás elhalasztása nem magának a megtakarítónak biztosít jövőbeni jövedelmet meghaladó fogyasztást. A jelenbeni fogyasztás árát a reálkamatláb határozza meg. A nominális kamatláb az inflációs rátát is tartalmazó kamatláb, tartalmaz egy olyan hányadot, amely a pénz időközbeni értékcsökkenésének ellensúlyozására szolgál.

Reálkamatlábnak az inflációtól, vagyis a pénz értékcsökkenésétől megtisztított kamatlábat nevezzük. A reálkamatláb körülbelüli nagyságát úgy számíthatjuk ki, hogy a nominális kamatlábból kivonjuk az inflációs rátát. A reálkamatláb változásánál is megfigyelhetjük a helyettesítési és jövedelmi hatást  ha növekszik a reálkamatláb – a jelenbeni fogyasztás megdrágul a jövőbenihez képest. Ez arra ösztönzi a háztartást, hogy csökkentse jelenbeni fogyasztását és inkább a jövőben fogyaszszon többet. Tehát a reálkamatláb növekedésének helyettesítési hatása önmagában növeli a megtakarítást. Ugyanezt megfordítva megállapíthatjuk, hogy a reálkamatláb növekedésének jövedelmi hatása önmagában véve csökkenteni fogja a megtakarítást. Előfordulhat, hogy az egyéni megtakarítási görbe visszahajló lesz: alacsony reálkamatlábnál erősebb a helyettesítési hatás, mint a jövedelmi hatás és így a

reálkamatláb emelkedése növeli a megtakarítást. Vagyontárgyak olyan tartós javak, amelyek hosszabb időn át nyújthatnak szolgáltatásokat. Főbb fajtái: fizikai javak (tőkejavak, ingatlanok, műkincsek, nemesfémek, stb.), pénzügyi javak (másokkal szembeni pénzügyi követelések; kötvények, részvények, stb.) emberi tőke a társadalom tagjainak munkaereje, munkaképessége. Az emberi tőke magában foglalja az ember természettől fogva adott munkaképességét; az ember képes egyszerű, képzetlen munkát végezni. Továbbá magában foglalja az iskolákban, tanfolyamokon szerzett tudást, képzettséget. Az emberi tőke tartalmazza a használat, a munkavégzés során bővülő tudást, termelési tapasztalatot is. A vagyontárgy megvételével az új tulajdonos jelenbeni költségek árán jövőbeni hozamok sorozatához jut. Ezek a hozamok általában kétfélék lehetnek: 1) a jövőbeni hozamok öltheti 68 pénzáramlások formáját, 2.) a hozamok

jelentkezhetnek a vagyontárgy piaci árának emelkedési formájában Akkor érdemes megvásárolni egy vagyontárgyat, ha a jövőbeni hozamok meghaladják a jelenbeni költségeket. Jövőérték és jelenérték C 0 összegű jelenbeni pénz t-edik évibeli értékét, azaz a t-edik évre vonatkozó jövőértékét a következő módon számíthatjuk ki: FV t = C 0 (1+i)t , ahol FV t a C 0 jelenbeni pénzösszeg tedik év végi jövőértéke és i a kamatláb. A jövőbeli pénz jelenértéke pontosan fordított eljárással, az ún. diszkontálással számolható Ct ki. A C t összegű, t év múlva rendelkezésre álló pénz jelenértéke a következő: PV = , (1 + i )t ahol a PV a jelenérték nagysága és i a kamatláb. Ha egy vagyontárgyat megvásárolunk, akkor tulajdonképpen jogcímet veszünk jövőbeli hozamok bizonyos sorozatára. Jövőbeni jövedelmek sorozatának jelenértéke: az egyes évek várható hozamának jelenértékét kiszámoljuk és a kapott

jelenértékeket összeadjuk: PV = C3 C2 C1 + + , ahol C 1 , C 2 és C 3 az egyes évekre várható hozam. Ez képlet 2 1 (1 + i ) (1 + i ) (1 + i )3 egyben megadja egy 3 éves élettartamú vagyontárgy tőkésített értékét. Egy vagyontárgy tőkésített értéke, vagy jelenértéke az élettartama alatt várható hozamai jelenértékének összege. Mivel különböző időpontbeli pénzértékeket nem szabad összeadni, ezért a tőkésített értéket úgy kapjuk meg, hogy először az egyes különböző időpontbeli várható hozamok jelenértékét számoljuk ki, majd a jelenértékeket összeadjuk. C Végtelen ideig konstans hozamot biztosító vagyontárgy jelenértéke: PV = , ahol C i állandó hozam és i -állandó kamatláb. Várható hozam = várható többletbevétel – várható többletkiadás + várható értéknövekedés. A jövőbeni hozamok várható, becsült értékek. Egy vagyontárgy tőkésített értéke szintén csak valószínűséggel becsült

érték. A jövőbeni hozamok diszkontálásánál figyelembe kell venni a kamatlábak változását, az inflációt és a kockázatot. Nettó jelenérték Egy vagyontárgy nettó jelenértékét (NVP) úgy kapjuk meg, hogy hozamainak tőkésített értékéből kivonjuk a vagyontárgy megszerzésének jelenbeni költségét, vagyis a vagyontárgy C3 C1 C2 árát: NVP = C 0 + + , ahol C 0 a nulladik időszak, a jelen hozama, 1 2 (1 + i ) (1 + i ) (1 + i )3 amely negatív. A vagyontárgy megszerzésének költségei tartalmazzák mind az explicit, mind az implicit költségeket. Ha egyetlen vagyontárgy megvételéről lehet dönteni, akkor az  érdemes megvásárolni, ha nettó jelenértéke pozitív,  nem szabad megvenni, ha nettó jelenértéke negatív,  közömbös a vagyontárgy megvétele, ha nettó jelenértéke nulla. Ha több vagyontárgy közül választhatunk, de ezek egymást kizáró alternatívákat képviselnek, akkor a pozitív nettó jelenértékű

vagyontárgyak közül azt kell megvásárolni, amelyiknek nettó jelenértéke a legnagyobb. Ha több vagyontárgy egyidejű megvételére nyílik lehetőség, akkor a várható vagyon maximalizálása érdekében mindazokat a vagyontárgyakat 69 meg kell vásárolni, amelyeknek nettó jelenértéke pozitív. Az eladónak érdeke a vagyontárgyat eladnia, ha annak nettó jelenértéke negatív Vagyontárgyak piaca A vevők maximum a vagyontárgyak tőkésített értékét hajlandók megfizetni a vagyontárgyakért. A tulajdonosnak érdeke, hogy a legtöbbet ígérő vevőnek adja el a vagyontárgyat, ha a maximális árajánlat meghaladja a tulajdonos által kiszámolt tőkésített értéket. Hosszú távon a piacra kerülő vagyontárgyak ára megegyezik a legnagyobb tőkésített értékkel. -/- 70 13. B) Az infláció 185196 Infláció: az árszínvonal folyamatos emelkedése, vagyis a pénz vásárlóerejének folyamatos csökkenése. Az árszínvonal emelkedése

egyenértékű a pénzegység váráslóerejének esésével. A közgazdászok akkor beszélnek inflációról, ha az árszínvonal nem egyszeri alkalommal, hanem folyamatosan emelkedik Az árszínvonal emelkedésének folyamatosságából az következik, hogy az infláció öngerjesztő hatású. Az inflációt az inflációs ráta méri Az inflációs ráta (π) az árszínvonal növekedési üteme: π = árszínvonal változása / árszínvonal = ΔP/P. Megkülönböztetünk kúszó, vágtató és hiperinflációt. A kúszó infláció egy számjegyű, évi 10% alatt inflációs rátát jelent. A vágtató infláció két vagy három számjegyű évi 10-1000% között mozog. A hiperinfláció általában háborúk vagy forradalmak után lépnek fel és a gazd-i tevékenység szétzilálásához vezet. Infláció esetén az árak mellett a pénzben mért jövedelmek (nomináljöv) is növekednek. Nominális és reálkamatláb A nominális kamatláb a pénzben mért kamatláb.

Reálkamatláb: az inflációs hatástól megtisztított kamatláb Reálkamatláb = nominál kamatláb – inflációs ráta. Ha nincs infláció (π=0)  a reálkamatláb = a nominális kamatláb Az infláció valódi költségei Az árarányok változása Infláció idején az árak általában nem egyszerre és nem azonos arányban változnak. Az infláció rendszerint az árarányok állandó változásával jár együtt Ez viszont zavarja a gazd-i szereplők tájékozódását. Az infláció megnehezíti a pénz értékmérő funkciójának ellátását, mégpedig annál inkább, minél nagyobb az infláció nagysága (pl. ide tartoznak az átárazási költségek). Véletlenszerű újraelosztás Az infláció valódi költségei közé tartozik, hogy véletlenszerű jöv és vagyon újraelosztást eredményez (azért véletlenszerű, mert nem nevezhető meg olyan társadalmi csoport, vagy intézmény, amely csak nyerne, vagy veszítene az infláción). A véletlenszerű vagyon

és jöv újraelosztás annál nagyobb mértékű, minél kevésbé felkészült a társadalom az inflációra, ill. az inflációs ráta változásaira. A pénztartás költségeinek emelkedése A pénztartás költségeit a nominális kamatláb fejezi ki. A nominális kamatláb emelkedése csökkenti a reál pénzkeresletet. Ha növekszik az inflációs ráta, akkor emelkedik a nominális kamatláb és csökken a reál pénzkereslet. Az emberek kevesebb pénzt tartalékolnak, ezért elesnek a pénztartás kényelmétől és biztonságától Az infláció működésének mechanizmusa Az ábra az összkeresleti és összkínálati görbék segítségével mutatja az infláció működését. A függőleges tengelyen az árszínvonal (P), a vízszintesen a reáljöv (Y) van feltüntetve. Az állandó reáljöv < mint a potenciális jöv (Y’). Az ábrán látható, hogy a vizsgált időszak elején az AS 0 összkínálati görbe és az AD 0 összkeresleti görbe metszéspontja az Y

0 reáljöv-et és a P 0 árszínvonalat határozza meg. Az állandó 25%-os inflációban feltételezzük, hogy az AS és AD görbék egyszerre mozdulnak el felfelé  először AS 1 és AD 1 metszéspontja a P 1 árszínvonalat határozza meg, amely 25%-kal magasabb, mint P 0 ; majd az AS 2 és AD 2 metszéspontja a P 2 árszínvonalat adja, ami 25/-kal magasabb P 1 -nél. 71 Az összkínálati görbe felfelé mozdulásának oka a nominálbérek emelkedése  az AS görbe olyan mértékben mozdul el felfelé, amilyen arányban a pénzbérek emelkednek. Az összkeresleti görbe a nominális kiadások növekedése miatt tolódik el jobbra felfelé A reáljöv és az infláció állandóságának az a feltétele, hogy a reál pénzmennyiség (?/P) állandó maradjon, ez pedig úgy lehetséges, hogy a jegybank éppen az infláció ütemével megegyezően (25%-kal) növelje a nominális pénzkínálatot. Így a rendszer nominális változó, a nominális pénzkínálat, a

pénzbérek és a nominális jöv is az infláció ütemével megegyező ütemben növekednek, míg a reálváltozók, a reáljöv, a reálbér, a foglalkoztatás és a reálkamatláb változatlanok maradnak. Az állandó ütemű infláció feltételei: inflációs ráta (π) = nominálbérek növekedési üteme (Δw/w) = pénzmennyiség növekedési üteme (ΔM/M). Ha az AD görbe mozdult el előtt, akkor keresleti inflációról beszélhetünk, ha az AS görbe mozdult el előbb, akkor költség inflációról beszélünk. Az infláció fenntartásában a keresleti és a kínálati oldal is szerepet játszik. Az infláció csökkentés mindkét oldal viselkedésének megváltozását igényli: a pénzkínálat és a nominális kiadások növekedésének, valamint a nominálbérek emelkedésének lassulását -/- 72 8.6 14. A) A nemzetközi kereskedelem és a komparatív előnyök 245270 A piacgazdaságban a munkamegosztás résztvevőit a csere köti össze egymással. Az

egyes résztvevők az általuk előállított termékeket vagy nyújtott szolgáltatást elcserélik a nekik szükséges javakra. A külkereskedelem megindulásának okai: - abszolút hiányok: ha egy ország nem képes valamely termék előállítására. Ha mégis fogyasztani akar az adott termékből, importálnia kell azt. - differenciált termékek – a kereskedelem célja a választék bővítése. A fogyasztók nem szükségképpen jutnak olcsóbban a termékekhez, hasznuk a választék bővüléséből fakad (pl gépjárművek exportja-importja) Adott mennyiségű jószág megtermelése a legkisebb ráfordítással: az abszolút előnyökön nyugvó munkamegosztással lehetséges, amelynek lényege, hogy minden terméket azon ország termeljen, amelyik termelékenyebben képes erre. Eltérő fejlettségű országok között csak szűk lehetőség nyílik az abszolút előnyökön alapuló munkamegosztásra. Komparatív előnyök és kereskedelem A komparatív előny lényege a

kisebb alternatív költség, a komparatív hátrány lényege a nagyobb alternatív költség. Pl.: ott érdemes bort termelni, ahol egységnyi bor megtermelése kisebb sörmennyiség feláldozását jelenti A bortermelés alternatív költsége a bortermelés egységnyi növekményéért feláldozott sör mennyiségét jelenti. A komparatív előnyök kihasználása révén munkamegtakarítás származhat abból, hogy mindent ott termelnek meg, ahol a legkisebb az alternatív költsége. A komparatív előnyök kihasználása növeli a társadalmi jólétet A komparatív előnyök kihasználása a ráfordítások megtakarítását vagy a termelés növelését teszi lehetővé Egy ország akkor hajlandó exportálni egy terméket, ha cserében az alternatív költségnél nagyobb mennyiségű másik terméket kaphat és akkor importál, ha a hazai alternatív költségnél kevesebb terméket kell adnia az importért. A komparatív előnyök elve nemcsak a nemzetközi

munkamegosztásra vonatkozik, hanem az egyének, vállalatok közötti munkamegosztásra is. Állandó alternatív költség Ha a különböző termékek gyártásában állandó határköltség érvényesül, akkor ezen termékek alternatív költsége is állandó lesz  állandó határköltségek esetén állandó lesz az alternatív költség is. Az állandó alternatív költség esetében teljes szakosodás alakul ki és teljesen felhagynak a komparatív hátrányos termeléssel. A teljes szakosodás szabálya alól kivétel, ha az importból beszerezhető mennyiség nem elegendő a hazai kereslet kielégítésére. Ha legalább az egyik terméknek növekvő a határköltsége, akkor növekvő lesz mindkét termék alternatív költsége Növekvő alternatív költség Ha egy termék alternatív költsége növekvő, annyit érdemes termelni, amely mennyiségnél a termék alternatív költsége kisebb a nemzetközi cserearánynál. Komparatív előnyös termékeknél a

termék alternatív költsége önellátás esetén kisebb a világpiaci cserearánynál A termelést addig érdemes növelni, amíg az alternatív költség el nem éri a világpiaci cserearányt. Egyensúlyi helyzetben az alternatív költség éppen megegyezik az exporttermék nemzetközi cserearányával. Komparatív hátrányos termékeknél a termék alternatív költsége önellátás esetén nagyobb a nemzetközi cserearánynál. A termelést addig érdemes csökkenteni, amíg az alternatív költ- 73 ség a nemzetközi cserearány szintéjre nem süllyed. Növekvő alternatív költségek esetén még a komparatív hátrányos termékből is termelnek annyit, amennyi a termelés alternatív költségét egyenlővé teszi a világpiaci cserearánnyal. Növekvő alternatív költségek esetén a komparatív előnyök kihasználása minden külkereskedelmi forgalomba kerülő termék alternatív költségeit egyenlővé teszi a világpiacon érvényesülő cserearánnyal.

Növekvő alternatív költségek esetén a komparatív előnyök kihasználása minden külkereskedelemi fogalomba kerülő termék alternatív költségeit egyenlővé tesz a világpiacon érvényesülő cserearánynyal A komparatív előnyök kihasználása (és növekvő alternatív költség) esetén a termelés alternatív költsége mindegyik szabadkereskedelemben résztvevő országban ugyanakkora lesz. A komparatív előnyök forrásai A komparatív előnyök egyik forrása a termelékenységi előnyök nagyságának eltérése az egyes termékeknél. Komparatív előnyt jelent az átlagosnál nagyobb termelékenységi előny vagy az átlagosnál kisebb termelékenységi hátrány és komparatív hátrányt jelent az átlagosnál kisebb termelékenységi előny vagy az átlagosnál nagyobb termelékenységi hátrány. A komparatív előnyök másik forrása az országok termelési tényezőkkel való eltérő ellátottsága. A komparatív előnyök szempontjából azonban nem

a termelési tényezők abszolút mennyisége a fontos, hanem a rendelkezésre álló összes tőkeállomány és a felhasználható összes munkamennyiség aránya. Ilyen szempontból megkülönböztetünk tőkével jól ellátott és munkával jól ellátott országokat. A tőkegazdag országokban az összes tőkeállomány és az összes munkamennyiség aránya magasabb, mint a világátlag, a munkagazdag országok csoportjában az összes tőkeállomány és az összes munkamennyiség aránya kisebb a világ átlagánál. A tőkeigényes termékeket (pl. vas, acél, villamos energia, nehézvegyirpai termékek, stb) az átlagosnál magasabb tőke/munka aránnyal termelik. Munkaigényes termékek (könnyűipari termékek: ruha, cipő, stb) azok, amelyeket az átlagosnál kisebb tőke/munka aránnyal termelnek. Tehát tőkegazdag országokban a tőkeigényes termékek alternatív költsége az átlagosnál alacsonyabb, míg a munkával jól ellátott országokban a munkaigényes

termékek alternatív költsége lesz alacsonyabb A komparatív előnyök kihasználása úgy történik, hogy a tőkével jól ellátott országok a tőkeigényes termékeket exportálják, míg a munkagazdag országok a munkaigényes termékeket exportálják. A termelési feltételek országok közötti eltérése mellett növekvő alternatív költségek esetén az országonként eltérő keresleti feltételek is létrehozhatják a komparatív előnyöket. Növekvő alternatív költségek esetén a fogyasztók által előnyben részesített termékek komparatív hátrányossá lehetnek. A keresleti szerkezet eltérése a nagyon kedvelt x terméket komparatív hátrányosság, a kevésbé kedvelt y terméket komparatív előnyösség teszi. Kereskedelempolitika: az államnak a külkereskedelem befolyásolását célzó intézkedései. Ha az állam nem alkalmaz ilyen eszközöket, akkor szabadkereskedelemről beszélünk. Mivel a kereskedelempolitikai eszközök alkalmazásának

célja, ill hatása általában a hazai termelők „védelme”, a külföldi termelőkkel szembeni előnyös megkülönböztetése ezért a kereskedelempolitikát másképpen protekcionizmusnak nevezzük A vámok alkalmazásának hatásai A vám olyan közvetett adó, amelyet az országhatárt átlépő árura vetnek ki. A vám lehet mennyiségi (áruegység után fizetendő fix összeg) vagy értékvám (áruk árának bizonyos százalékát teszi ki). A mennyiségi vám könnyen adminisztrálható, de nem követi automatikusan az inflációt és nem alkalmazkodik az adott termék különböző variációinak eltérő árához Az értékvám nehezebben adminisztrálható, mivel nehéz az áru pontos, a vámfizetőt és a vámhivatalt egyaránt kielégítő árát megállapítani. 74 A modern vám elsődleges célja a hazai termelők védelme, ezért importtermékekre vetik ki. A vám kivetések következtében az importtermék hazai ára a vám összegével a világpiaci ár

fölé emelkedik, a hazai termelés nő, a hazai fogyasztás csökken, az import csökken. A vám kivetése következtében a termék ára növekszik, de csak a hazai fogyasztók és a termelők számára, ennek megfelelően csökken a fogyasztói többlet. A vám következtében jövedelemújraelosztási folyamatok mennek végbe A vám kivetése miatt a fogyasztókat veszteség éri, amelynek egy része a termelők többletprofitja lesz. Másik része az állam vámbevétele, amit szintén a hazai fogyasztók fizetnek meg. A vámbevétel egyenlő a vám utáni import mennyisége szorozva a vám nagyságával A fogyasztói veszteség meghaladja a többletprofitot és a vámbevételt, tehát a vám következtében holtteher-veszteség keletkezik: a társadalmi jólét csökken. A holtteher-veszteség két okból következik be: egyrészt a fogyasztók által a vám következtében meg nem vásárolt termékmennyiséget, másrészt a termelők költségeinek növekedését jelenti.

Protekcionista eszközök, intézkedések Az importkvóta kivetésekor az ország kormánya megszabja az országba maximálisan behozható termékmennyiséget. Az importtal versenyző vállalat szubvenciója nem emeli a hazai árat: a fogyasztókat nem éri veszteség A jövedelem az adófizetőktől a termelőkhöz csoportosul át, termelői holtteher-veszteség mellett A protekcionista intézkedések bevezetésének okai: 1. A hazai termelők védelme A protekcionizmus leggyakoribb oka a hazai termelők „védelme” a külföldi versennyel szemben. A hazai fogyasztók, illetve az egész társadalom érdekeinek a szabadkereskedelem felel meg leginkább. Egy-egy termelő számára pl a vám bevezetéséből sokkal nagyobb nyereség származik, mint amennyi veszteséget egy-egy fogyasztó el kell szenvedjen emiatt. 2. Gazdaságon kívüli célok elérése Amennyiben a döntéshozók úgy látják, hogy a gazdaságon kívüli célok elérése érdekében érdemes elviselni a

protekcionista eszközök bevetése által okozott jóléti veszteségeket, úgy célszerű olyan eszközöket választani, amelyek ugyanazon eredmény elérése mellett kisebb társadalmi veszteségekkel járnak. Vámok vagy kvóták kivetése helyett célszerű a megvédendő ágazatnak támogatást (szubvenciót) nyújtani. 3. A cserearányok javítása A kis ország úgy viselkedik, mint a tökéletes versenyző vállalat: adott világpiaci áron importál, vagy exportál, de a kis ország intézkedései nem befolyásolják az érintett termék világpiaci árát, a kis ország a világpiacon árelfogadó. Egy nagy ország méreténél fogva képes a világpiaci árakat befolyásolni, a nagy ország a világpiacon árképző. Ha a nagy ország importkereslete csökken  az importtermékek világpiaci ára is csökken A nagy ország exportkínálatának csökkenésével az exportárak növelése érhető el Ha importvámot vagy kvótát vet ki, akkor importkereslete csökken és

így az importtermék világpiaci ára is esik. A nagy országban a vám kivetése miatt a fogyasztók vesztesége és az ország holtteher-vesztesége is kevesebb lesz a kis országéhoz képest, mert a veszteségek egy része a külföldi exportőrökre hárul. Az is előfordulhat, hogy az importárak csökkenése miatti cserearány-nyereség nagyobb lesz, mint a nagy országot sújtó holtteher-veszteség. Ekkor a nagy ország jóléte növekszik a vám kivetése miatt A világszintű holtteher-veszteség magasabb lesz, mint a nagy ország jólétének növekedése. 4. Kiskorú iparágak védelme Protekcionista intézkedések bevezetésének további oka lehet, ha az állam kifejlődőben lévő iparágakat kíván megvédeni az importversenytől. Ez a kiskorú iparágak védelme Az iparág felfutás utáni időszakban a védelem megszüntethető, illetve megszüntetendő és az iparág növekedésével járó hosszú távú előnyök bőségesen kárpótolhatják a társadalmat a

75 rövid távú veszteségekért. Egy jól működő tőkepiacon lehet tőkét szerezni az iparág fejlődésével járó átmeneti veszteségek elviseléséhez Ha nem jól működik a tőkepiac, akkor a kiskorú iparág állami szubvenciója még mindig jobb megoldás a társadalmi jólét szempontjából, mint pl. a vámvédelem Az iparág növekedése utáni időszakban a védelem leépítése a termelők ellenállásába ütközik és gyakran nem sikerül 5. A munkanélküliség csökkentése Ha a munkanélküliség az importtal versenyző ágazat munkásai körében jelentkezik, akkor a vámvédelem okozta holtteher-veszteség kisebb mint egyébként. A hazai termelés növekedése végbemehet úgy is, hogy addig kihasználatlan erőforrásokat (munkanélküli munkásokat) állítanak a termelésbe Az elmaradt fogyasztásból adódó holtteher-veszteség ebben az esetben is fellép 6. A külgazdasági egyensúly javítása Ez egy makrogazdasági jelenség, ami miatt sűrűn

vetnek be a különböző országok kereskedelempolitikai eszközöket, a külgazdasági egyensúly (a folyó fizetési mérleg egyensúlyának) felborulása. /Makroban tételesen tárgyalja/ -/- 76 14. B) A fizetési mérleg és a valutapiac 198220 Minél nagyobb az export vagy import jöv-hez viszonyított aránya, annál nyitottabbnak tekinthető egy gazdaság. Nemzetközi fizetési mérleg: egy ország belföldi gazd-i szereplőinek a külfölddel bonyolított összes gazd-i ügyleteinek (tranzakcióinak) nyilvántartására szolgál. Az ügyletek nyilvántartás pénzben történik és egy meghatározott időszak (általában egy év) ügyleteit rögzítik Ha külföldi valuta beáramlásával járó ügyletről van szó, az a mérleg követel (+) oldalára kerül, a külföldi valuta kiáramlásával járó ügylet a mérleg tartozik (-) oldalán szerepel. A fizetési mérleg három fontos részből áll: 1. a folyó fizetési mérlegből, amelyben azok az ügyletek

szerepelnek, amelyek az adott időszaki termelésre, vagy jöv áramlásra vonatkoznak, 2. a tőkemérlegből, ami a vagyon (a pénz, a különféle értékpapírok és hitelek) belföld és külföld közötti áramlását rögzítik, 3. a jegybanki tartalékváltozásokból, ami a jegybank valutatartozásainak változását mutatja. A folyó fizetési mérleg Követel (+) oldalára kerülnek azok a tételek, amelyek folyó jöv beÜgyletek Követel (+) Tartozik (-) áramlását, vagyis külföldi valuta bevételt; a Tartozik (-) oldalára pedig azok amelyek jöv kiI. Folyó fizetési mérleg áramlást, külföldi valuta kiáramlását jelentik az ország számára. (pl: termékek exportja ésImport a) Nemzetközi Export importja.) termékforgalom b) Szolgáltatások Export Szolgáltatások exportja: a belföldiek szolgáltatásokat teljesítenek külföldiek számára (pl:Import forgalma külföldi turisták kiadásai). Szolgáltatások importja: a hazaiak külföldiek

szolgáltatásait vec) Tényezőjöv-ek Beáramló Kiáramló szik igénybe (hazai turisták külföldi költekezései). áramlása tényezőjöv-ek tényezőjöv-ek Külkereskedelmi mérleg (TB) = termékek és szolgál-tatások (X) – termékekKiáramló d) Egyoldalúexportja átutaBeáramló és szolgáltatások importja (IM). lások transzferek transzferek Tényezőjövedelmek áramlása: tőke és munka jövedelmei. A beáramló munka vagy tőkejöv2. Tőkemérleg Tőkeáramlás Tőkebeáramlás Tőkekiáramlás ek a Követel oldalra, a kiáramlók a Tartozik oldalra kerülnek. A tényezőjöv-ek áramlásában (tőkeimport) (tőkeexport) kiemelt jelentőségű a tőkejöve-ek áramlása. 3. Jegybanki tartalékváltozások Egyoldalú átutalások nem járnak ellenszolgáltatással. Valutatartalékok Tartalékok Tartalékok Ha a folyó fizetési mérleg többlet mutat  az országban folyó változása Folyócsökkenése növekedése fizetési mérleg (CA) = műveletek révén

beáramló külföldi valuta mennyisége meghaladja a folyó műveletek miatti külkereskedelmi mérleg külföldi valuta kiáramlást; hiány esetén viszont a folyó műveletek révén+több valuta áramlik tényezőjövedelmek beáramlása ki az országból, mint amennyi beáramlik. Az állam egyik fontos gazd-i -célja a folyó fizetési tényezőjövedelmek kiáramlása mérleg hosszútávú egyensúlyának biztosítása. + beáramló egyoldalú átutalások - kiáramló egyoldalú átutalások. A tőkemérleg a nemzetközi tőkeáramlást kíséri figyelemmel. Tőkebeáramlás (tőkeimport): külföldiek hitelt nyújtanak belföldi gazd-i szereplőknek, vagy ha belföldi vállalatok tulajdonjogát szerzik meg. Külföldi valuta beáramlásával jár, a Követel oldalra kerül. Tőkekiáramlás (tőkeexport): belföldiek hiteleznek külföldre vagy belföldiek szereznek tulajdonjogot külföldi vállalkozásban. Külföldi valuta kiáramlásával jár, a Tartozik oldalra kerül

Tőkemérleg egyenlege (KA) = tőkebeáramlás – tőkekiáramlás. A jegybanki tartalékváltozások a fizetési mérleg harmadik rovata. A jegybank azért tartalékol külföldi valutákat, hogy a hazai valuta árfolyamát a valutapiacon szükség esetén befolyásolni tudja A számviteli fizetési mérleg egyenlege szükségképpen = 0 A folyó fizetési mérleg hiányát a tőkebeáramlás és/vagy a jegybanki tartalékok csökkenése fedezi, a mérleg többlete tőkekiáramlásra és/vagy a jegybanki tartalékok növekedésére vezet. 77 A fizetési mérleg egyenlege (BP) = folyó fizetési mérleg (CA) + tőkemérleg (KA). Ha BP<0 (a magánszektor valutakiadásai meghaladják a valutabevételt)  az így keletkezett hiányt a valutatartalékok csökkenése fedezi. Ha BP>0 (a magánszektor valutabevételei meghaladják a valutakiadást)  az így keletkezett valutabeáramlási többlet a jegybanki valutatartalékot gyarapítja. Ennélfogva: fizetési mérleg

egyenlege (BP) = jegybanki tartalékok változása (ΔR). A valutapiac és az árfolyamrendszerek Valuta konvertibilitás: egy valuta átválthatósága más nemzeti valutára. Valutaárfolyam: egy ország pénzének piaci ára más valutában kifejezve. A külföldi valuta gyengülése a hazai valuta erősödését, a külföldi erősödése a hazai valuta gyengülését jelenti. Az állam szabályozhatja valutájának árfolyamát. Szabadon lebegő valutaárfolyam esetén az árfolyam mozgásába a központi bank nem avatkozik be, az árfolyamot a magángazd-i szereplők külföldi valuta iránti kereslete és a külföldi valuta kínálata alakítja ki. Rögzített árfolyam esetében a valutaárfolyamot és az ráfolyam megengedett ingadozási sávját a jegybank hivatalosan rögzíti és valutapiaci beavatkozások révén az árfolyamot előre meghatározott szűk sávon belül tartja. Tisztán rögzített árfolyam esetén a hivatalos árfolyam megváltoztatására sem kerül

sor. A tisztán lebegő árfolyam a következő főbb árfolyamrendszerek különböztethetők meg: - kiigazíthatóan fix árfolyam: az árfolyam rögzített, de időnként sor kerül leértékelésre. - csúszó árfolyam: a hazai valuta árfolyama nem rögzített, folyamatosan, előre meghatározott arányban leértékelődik. - menedzselt lebegtetés: nincs hivatalos árfolyam vagy leértékelési ütem, a jegybank időnként beavatkozik a piac működésébe és külföldi valuta vételével vagy eladásával a neki tetsző irányba befolyásolja az árfolyamot. A szabadon lebegő árfolyam és a menedzselt lebegtetés Szabad lebegtetés esetén a külföldi valuta kereslete és kínálata szabja meg a külföldi valuta hazai pénzben kifejezett árát, a valutakereslet és –kínálat egyensúly szabja meg az árfolyamot. A valutakereslet meghatározó tényezői: a javak importja, a tőke exportja, a hazai valuta leértékelésére spekuláló kereslet. A valutakínálat

meghatározó tényezői: a javak exportja, a tőke importja, a hazai valuta felértékelődésére spekuláló kereslet. A valutakeresleti fgv (D $ ) a külföldi valuta keresletét mutatja árának függvényében, a fgv meredeksége negatív. A valutakínálati fgv (S $ ) a külföldi valuta kínálatát mutatja árfolyamának függvényében, a fgv meredeksége pozitív Ábra: a valutapiac és az egyensúlyi árfolyam. A vízszintes tengelyen a külföldi valuta mennyisége (Q $ ), a függőleges tengelyen a külföldi valuta hazai valutában kifejezett árfolyama [e(Ft/$)] látható. A negatív meredekségű valutakeresleti görbe (D $ ) és a pozitív meredekségű valutakínálati görbe (S $ ) metszéspontja határozza meg az egyensúlyi folyamatot (e 0 ). Szabad lebegtetés esetén a valutaárfolyam változásai biztosítják a fizetési mérleg egyensúlyát. Menedzselt lebegtetés esetén a jegybank – ha szükségesnek látja – beavatkozik a valutapiac működésébe az

árfolyam befolyásolása céljából. Ha a jegybank a szabadpiaci árfolyamhoz képest a hazai valuta leértékelődését akarja elérni  a valutapiacon külföldi valutát vásárol (ennek hatására a D $ görbe jobbra tolódik) , a valuta felértékelődéséhez külföldi valutát kell eladnia. A rögzített árfolyam 78 9.1 A fix árfolyamok nem aranyalapú rendszerében az állam vállalja azt, hogy csak szűk sávban engedi eltérni a tényeges árfolyamot a hivatalos árfolyamtól. 9.3 Ábra: központi bank beavatkozása a hazai valuta leértékelődés elkerülésére fix árfolyamrendszerben. Az e f a külföldi valuta hazai valutában kifejezett hivatalos árfolyama Az árfolyam ingadozás megengedett felső határa e max , alsó határa e min A jegybanknak piaci beavatkozásai révén e két szűk sávban kell tartania az árfolyamot A központi bank külföldi valuta eladásával akadályozza meg a hazai valuta árfolyamsávon kívüli leértékelődését és

külföldi valuta felvásárlásával gátolja meg a hazai valuta árfolyamsávon kívüli felértékelődését. Míg a lebegő árfolyamrendszer nem igényel valutapiaci beavatkozást – így a fizetési mérleg automatikusan egyensúlyba kerül –, addig a fix árfolyamrendszer megengedi a fizetési mérleg többletét, vagy hiányát. A reálárfolyam és az árfolyampolitika Nominális valutaárfolyam: a külföldi valuta hazai pénzben kifejezett árfolyama (a $ árát Ft-ban kifejezve). Reál valutaárfolyam: a belföldi valutában kifejezett külföldi árszínvonal és a belföldi árszínvonal aránya. Reálárfolyam [r]= (nominális árfolyam [e]x külföldi árszínvonal [P k ]) / hazai árszínvonal[P]. A gazd-i szereplők export- és importdöntéseit a reálárfolyam is befolyásolja: a reálárfolyam emelkedése exportösztönző és importcsökkentő; a reálárfolyam csökkenése exportcsökkentő és importnövelő hatású. Az árfolyampolitikának a

reálárfolyam alakulását kell figyelemmel kísérni. A reálárfolyam alakulása akkor térhet el a nominális árfolyamétól, ha az árszínvonalak állandóan változnak és a hazai árszínvonal emelkedés üteme eltérő Ha tehát a jegybank szinten kívánja tartani a reálárfolyamot és a hazai infláció nagyobb, Reálárfolyam százalékos változása = mint a külföldi, akkor éppen az inflációs ráták különbö-zetével megegyezően kell emelnie nominális árfolyam százalékosa változása külföldi valuta nominális árfolyamának értékét. Ha viszont a hazai+valuta leértékelésével külföldi inflációs ráta kíhazai inflációs vánja ösztönözni az exportot és csökkenteni az importot, akkor az inflációs ráták ráta. különbözeténél nagyobb arányban kell növelnie a nominális árfolyamot. -/- 79 15. A) Piaci elégtelenség 274293 A piaci elégtelenség fogalma olyan helyzeteket jelent, amelyekben a tökéletesen versenyző piac

működése sem tudja biztosítani a társadalmi jólét szempontjából optimális output megtermelését. Két formáját ismerteti a könyv: a külső gazdasági hatásokat és a közjavak problémáját. Külső gazdasági hatásról beszélünk, ha egy gazdasági szereplő tevékenysége piaci ellentételezés nélkül befolyásolja egy másik gazdasági szereplő helyzetét. A külső gazdasági hatásokat idegen szóval externáliáknak nevezzük A külső gazdasági hatások lehetnek Tárgytevékenység szerint pozitív externáliák: ez esetben egy tevékenység egyeseknek olyan előnyöket (költségTermelői Fogyasztói csökkenést, hasznosság növekedést) eredményez, amelyekért azok nem fizetnek. externália externália negatív externáliák: ez esetben egy tevékenység egyeseknek olyan károkat (költségnöveAz érintett kedést, hasznosság csökkenést) okoz, amelyet neki a piacon keresztül nem térítenek Az érintett termelők fogyasztók Pozitív meg.

költségei hasznossága externália Hatása az externáliákatcsökkennek Az externáliákat előidéző tevékenységet forrástevékenységnek, „elszenve- növekszik szerint dő” tevékenységet tárgytevékenység-nek nevezzük. A tárgytevékenysége jellegeAzszerint érintett be- Az érintett szélhetünk termelők fogyasztók Negatív költségei érin- hasznossága externália termelői externáliákról, amikor a külső hatások valamilyen termelési tevékenységet növekednek csökken tenek. A pozitív termelői externália költségcsökkenést eredményez az érintett termelőknél, a negatív termelői externália az érintettek költségnövekedéséhez vezet, fogyasztói externáliákról, amikor a tárgytevékenység fogyasztás. Ekkor pozitív externália esetén a külső gazdasági hatás által érintett fogyasztóknál hasznosságnövekedés következik be, míg negatív fogyasztói külső hatásnál egyes fogyasztók hasznossága csökken. Egy termék

termelésének és fogyasztásának társadalmi határköltsége (MSC – marginal social cost) a termelés és fogyasztás egységnyi megváltozására jutó összes költségváltozás. A társadalmi határköltségbe az adott termék termelőinek határköltsége tartozik, valamint az ágazati határköltség is amely magába foglalja az egységnyi többlettermék megtermelésekor felmerülő pótlólagos inputfelhasználás költségét. Az adott termék termelőinek határköltségét magán határköltségnek is nevezzük A külső, extern határköltség (MEC – margila extern cost) is a társadalmi határköltségbe tartozik. Ez az externália által érintett termelőknek a többletköltsége vagy költségmegtakarítása A külső határköltség azt a költséghatárt méri, amelyet a forrástevékenység egységnyi változása az egyéb termelőkre gyakorol, amelyek más terméket termelnek. Negatív externália esetén a külső határköltség pozitív. Egy termék

társadalmi határköltsége = ágazati határköltség + külső határköltség: MSC = MC + MEC. Egy termék társadalmi határhaszna (MSB – marginal social benefit) azt fejezi ki, hogy a társadalom tagjai pénzben kifejezve mennyire értékelik egy termék termelésének és fogyasztásának egységnyi emelkedését. A társadalmi határhaszon tartalmazza a termelés és a fogyasztás külső határhasznát. Egy termék külső (extern) határhaszna (MEB – marginal external benefit) azt mutatja, hogy pénzben kifejezve mennyire értékelik egységnyi többlettermék termelését és fogyasztását azok a fogyasztók, akiket pozitívan vagy negatívan érint a termék fogyasztása vagy termelése. Pozitív externália esetén a külső határhaszon pozitív (hasznosság növekmény), negatív externália esetén a külső határhaszon is negatív (hasznosság csökkenés). Társadalmi határhaszon = keresleti ár + külső határhaszon: MSB = P D + MEB. 80 A termelés és a

fogyasztás optimális szintjét az MSC és az MSB görbék metszéspontja adja meg (ábra). Az optimális termékmennyiséget Q opt jleöli Ennél a mennyiségnél egyenlő a társadalmi határköltség és a társadalmi határhaszon Ha Q’-ból kiindulva egységnyivel növeljük a termelést és a fogyasztást, akkor a társadalom tagjai többre értékelik a létrehozott többletterméket, mint amekkora költséget annak megtermelése és elfogyasztása okoz  társadalmi jólét javul a termelt és fogyasztott mennyiség emelkedésével. Vagyis ha MSB>MSC  egységnyi többlettermék javítja a tár-sadalmi jólétet. A termelés és a fogyasztás csökkenése javítja (!) a társadalmi jólétet, mivel ha Q’’ outputról kiindulva egységnyivel csökkentjük a termelést és a fogyasztást, akkor a társadalom pénzben mért hasznosságának csökkenése kisebb, mint költségének csökkenése. Vagyis ha MSB<MSC  egységnyi többlettermelés rontja a társadalmi

jólétet. Egy termék termelésének és fogyasztásának társadalmi jóléti szempontból optimális mennyisége az, amelyiknél a társadalmi határhaszon megegyezik a társadal-mi határköltséggel. Ha a külső határköltség és a külső határhaszon is nulla, akkor a társadalmi határköltség egyenlő az ágazati határköltséggel: MSC = MC, a társadalmi határhaszon egyenlő a termékek keresleti árával: MSB = P D . Az ábra alapján ha nincsen externália, akkor a tökéletes versenybe kialakuló egyensúlyi mennyiség biztosítja a társadalmi jólét optimumát. A kereslet és a kínálat mennyisége megadja a termék egyensúlyi mennyiségét (Q e pont) Az egyensúlyi mennyiségnél viszont a termék keresleti ára (P D ) megegyezik kínálati árával, a termelők magán határköltségével (MC) Externália híján a termék keresleti ára a társadalmi határhasznot fejezi ki (P D =MSB), míg a magán határköltség egyenlő a társadalmi határköltséggel

(MC=MSC). Externália híján a tökéletes verseny biztosítja a társadalmi jóléti optimumot jelentő termékmennyiség termelését és fogyasztását. 10.1 Tiszta negatív termelői externália: Negatív externáliáknál a tökéletes verseny jóléti szempontból túltermelést eredményez. Negatív termelői externália esetén MSC>MC, a piaci egyensúlyi mennyiség nagyobb az outputnál. Tiszta negatív fogyasztói externália: Negatív externália esetén a piaci mechanizmus a társadalmi jólét szempontjából túltermelést és túlfogyasztást eredményez, vagyis nagyobb termékmennyiséget, mint amennyi a társadalmi jólét optimumát biztosítja. Tiszta pozitív termelői externália: Pozitív termelői externália esetén MSC<MC, ezért a piaci egyensúlyi mennyiség kisebb a társadalmilag optimálisnál. Mint minden pozitív külső hatású termék esetében itt is növelné az összjólétet a termelés emelkedése Tiszta pozitív fogyasztói externália:

Pozitív fogyasztói externália esetén MSB>P D , ezért a piaci egyensúlyi mennyiség kisebb az optimálisnál. A társadalmi jóléti szempontból optimális mennyiség nagyobb, mint a piaci egyensúlyi mennyiség Mit kezdjünk az externáliával? Hogyan kezeljük ezt a problémát? A megoldás irányát úgy jelölhetjük ki, hogy a piaci outputot, a ténylegesen megtermelt mennyiséget, a forrástevékenység tényleges nagyságát kell a társadalmilag optimális szinthez közelíteni, tehát pozitív externália esetén növelni, negatív externália esetén csökkenteni. Külső gazdasági szabályozások néhány gyakorlati módszere: Önkéntes megállapodások – a negatív extern hatás megszüntethető úgy, hogy a külső hatást okozó fizet a hatás elszenvedőjének azért, hogy rábírja a hátrányok elviselésére, vagy a 81 10.2 negatív hatás elszenvedője fizet azért, hogy rábírja a hatás okozóját tevékenysége megszüntetésére, vagy

visszafogására. Adók és támogatások – az állam megadóztathatja a negatív extern hatású tevékenység okozóját és támogathatja a pozitív külső hatással bíró tevékenységeket. Adminisztratív előírások alkalmazása – jogi úton előírhatják bizonyos fajta gyár szenynyezőanyag kibocsátását. Közjavak, magánjavak A szükségletkielégítő javakat csoportosíthatjuk közjavak és magánjavak szerint. Magánjavak: fogyasztásra jellemző, hogy versengés folyik értük és egyes fogyasztók kizárhatók a fogyasztásból nem fizetés esetén. Versengés: az egyes fogyasztók fogyasztása csökkenti a mások számára rendelkezésre álló készletet. Közjavak: fogyasztásukért nem versengenek a fogyasztók, nem lehetséges a nem fizetők kizárása a fogyasztásból. A tiszta közjavak esetében piaci elégtelenség jelentkezhet, mert a tiszta közhavak nem termelhetők meg áruként, eladási és profitszerzési céllal, hanem az államnak vagy más

közösségnek kell biztosítania őket. A tiszta magánjavak és tiszta közjavak közötti átmenetet vegyes javaknak nevezzük. Vegyes javak I.: nincs rivalizálás, de van kizárás (díjköteles javak) Vegyes javak II.: van versengés, de nincs kizárás (túlzsúfoltságra hajlamos közjavak) A közjavak költségeit általában kényszerrel behajtott adókból és nem önkéntes hozzájárulásokból fedezik. Ennek oka a potyautas jelenség -/- 82 15. B) Az egyensúlyi jövedelem és a külkereskedelmi mérleg 223243 A külkereskedelmi mérleg (TB) = szolgáltatások exportja (X) – szolgáltatások importja (IM). Egy kis ország szempontjából a külföldi változókat – a külföldi országok reáljöv-e vagy árszínvonala – adottnak tekintendő, mert a kis ország viselkedése nem tudja befolyásolni. Export növekedését befolyásoló tényezők:  ha az ország valutája reálisan leértékelődik: ekkor a vállalatok számára jövedelmezőbbé válik az

export  ha a külföldi nemzeti jöv bővül: ekkor a külföldiek több hazai terméket és szolgáltatást vásárolnak  ha a külkereskedelmi partnerek liberalizálják importjukat: csökkentik az importvámokat, növelik az importkvótákat  ha a kormányzat exportot pénzügyi támogatásban részesíti: exportszubvenciót nyújt. Kis országot vizsgálva az export autonóm, a belföldi jöv-től független tényezőként fogható fel. Egy kis ország exportja tehát a reáljöv függvényében vízszintes egyenessel ábrázolható, vagyis minden jövedelemszinten ugyanakkora. A többi autonóm változóhoz hasonlóan az export változatlan marad a hazai reáljöv emelkedésével. Import növekedését befolyásoló tényezők:  ha az ország valutája reálisan felértékelődik: ekkor jövedelmezőbbé válik az import  ha az állam enyhíti az importot gátló protekcionista intézkedéseket: csökkenti az importvámokat, enyhíti az importkvótákat, a

mennyiségi korlátozásokat  ha a hazai nemzeti jöv bővül. A hazai jöv alakulása Növekvő hazai jöv növekvő importot eredményez, a csökkenő jöv az import visszaesésével jár. Az import alapvetően két tényezőből tevődik össze: az autonóm, a jöv-től független importból és a jöv-től függő importból Az importra ható nem jöv jellegű tényezők (pl: valutaárfolyam, valutapol) hatásai az autonóm importot befolyásolják Az importhatárhajlandóság megmutatja, hogy a jöv egységnyi növekménye milyen nagyságú importbővüléssel jár. Importhatárhajlandóság (m) = importváltozása (ΔIM) / jövedelem változása (ΔY). Az importhatárhajl csak pozitív lehet, mivel a jöv növekedése importnövelő hatással jár, valamint: 0 < m< 1. Import a hazai jöv függvényében: IM(Y) = autonóm import (IMa) + az import jöv függő része (mY). Az ábrán az importfgv látható. Meredeksége pozitív (amely = importhatárhajlandóság

(ΔIM/ΔY), mert növekvő jöv növekvő importtal jár. A külkereskedelmi mérleg egyenlege is a hazai jöv függvénye: TB(Y) = X – IM(Y) = X – IMa – mY. Láthatjuk, hogy a növekvő hazai jöv a külker mérleg [TB(Y)] egyenlegének csökkenését (deficitjének növekedését vagy szufficitjének csökkenését) idézi elő. Az ábra felső részén az exportot és az importfgv-t ábrázolták, míg az alsó részen a külker mérleg egyenlegét. Ha növekszik a jöv  emelkedik az import, ennélfogva csökken a külker mérleg egyenlege (változatlan export és autonóm import mellett) Ezért a külker mérleg egyenlegének görbéje [TB(Y)] negatív meredekségű. Meredeksége = az importhatárhajl (1)-szeresével Az egyensúlyi jövedelem és a külkereskedelmi mérleg Az összes kiadás és az egyensúlyi jövedelem 83 10.1 10.2 10.3 A nyitott gazd-ban az export megnöveli a hazai termelésre irányuló kiadásokat. Így a kiadások az export összegével

megemelkednek a zárt gazd-ban meglevő kiadásokhoz képest Az importot, vagyis a külföldi termelésű javakra irányuló hazai keresletet viszont le kell vonnunk a hazai termékekre irányuló kiadásokból. A kiadások fgv-ét a nyitott gazd-ban úgy kapjuk meg, hogy a zárt gazd.beli kiadásokhoz hozzáadjuk az exportot és kivonjuk az importot: E(Y) = C(Y) + I + G + X – IM(Y), ahol E(Y) – a kiadások fgv-e, C(Y) – a fogyasztási fgv I – az autonóm beruházási kereslet G – az autonóm kormányzati kereslet X – az autonóm export IM(Y) – az importfgv. Az adóktól és a magánszektor számára kifizetett transzferektől eltekintve a rend-re álló jöv = a megtermelt jöv-mel. Így a fogyasztási fgv: C(Y) = Ca + cY A fogy-i kereslet tehát = az autonóm fogy + a fogy-i határhajl x jöv. A kiadási fgv-be behelyettesítve: E(Y) = (Ca + cY) + I + G + X – (IMa – mY). (IMa –mY az importfgv.) Az árupiaci egyensúly egyensúlyi szintje ott áll be, ahol a

kiadások megegyeznek a jöv-mel: E(Y) = Y  Y = Ca + cY + I + G + X – IMa – mY. Ha az Y-t tartalmazó tagokat egy oldalra rendezzük: (1 – c + m)Y = Ca + I + G + X – IMa. Itt (1-c) helyébe s-t (megtakarítási határhajl) írva és (s+m)-mel osztva kapjuk az egyensúlyi jöv nagyságát nyitott gazd-ban meghatározó összefüggést: Y = 1 (C a + I + G + X − IM a ) . Nyitott gazd-ban – a zárt gazd-hoz hasonlóan – az egyensús+m lyi jöv-et az autonóm, jöv-től független kiadások és a már ismert jöv-i multiplikátor szorzataként kapjuk meg. A jövedelmi multiplikátor megmutatja, hogy az autonóm kiadások egységnyi növekedése az egyensúlyi jöv mekkora változását eredményezi. A nyitott gazd-ban az autonóm fogy, a beruházás, a kormányzati kereslet és az export jöv-i multiplikátora: 1/(s+m), míg az import jöv-i multiplikátora: -1/(s+m) [a multiplikátor ugyanaz, de az előjele negatív]: ∆Y 1 ∆Y ∆Y ∆Y ∆Y 1 és . =− = = = = a a s+m

∆I ∆G ∆X s + m ∆IM ∆C Zárt gazd-ban a jöv-i multiplikátor értéke = a megtakarítási határhajl reciprokával: ∆Y ∆Y ∆Y 1 1 = = = = . a ∆I ∆G 1 − c s ∆C A nyitott gazd multiplikátora kisebb mint a zárt gazd-é [1/(s+m)<1/s]. Ez azzal magyarázható, hogy a megtakarított vagy importra költött jövrész kiesik a hazai jöv köforgásából A külkereskedelmi mérleg A külker mérleg egyenlege és az egyensúlyi jöv közötti összefüggés A külker mérleg [TB(Y)] = az export (X) – import [IM(Y)] = X – IMa – mY. Ha ebbe behelyettesítjük az egyensúlyi jöv-et meghatározó egyenletet, akkor megkapjuk a külker mérleg egyenlegét az autonóm tényezők, valamint a megtakarítási határhajl függvém nyében: NX = X − IM a − (C a + I + G + X − IM a ) . s+m A külkereskedelmi mérleg multiplikátora megmutatja, hogy egy autonóm tényező egységnyi növelése mekkora külkereskedelmi egyenleg változást idéz elő. A hazai autonóm

kereslet 84 ∆TB ∆T B ∆TB m . A = = =− a ∆I ∆G s+m ∆C multiplikátor értéke negatív, vagyis az autonóm fogyasztás, a beruházási és kormányzati kereslet növekedése csökkenti a külker mérleg egyenlegét (növeli a deficitét, csökkenti a többletét). Az export külkereskedelmi mérleg multiplikátora megmutatja, hogy egységnyi exportbővülés mennyivel növeli a külkereskedelmi mérleg egyenlegét. A multiplikátor pozitív, de 1 > ∆TB m s+m m s . = 1− = − = ∆X s+m s+m s+m s+m Az export növekedése a hazai jöv bővülését is előidézi, ami együtt jár az import emelkedésével. Az autonóm import külker multiplikátora az ellentettje az autonóm exporténak: ∆TB m s+m m s . = −1 + =− + =− a s+m s+m s+m s+m ∆IM Az autonóm import növekedése először önmaga összegével veti vissza a külker mérleget. Mivel azonban az autonóm import növekedése csökkenti a hazai jöv-et, az pedig csökkenti a jöv.függő importot,

ezért az összes importnövekmény kisebb lesz, mint az autonóm import növekménye. A hazai kereslet bővítésével a gazdpol. közelebb kerül egyik céljához, a teljes foglalkoztatás biztosításához, ezzel eltávolodva másik céljától, a külker mérleg és a folyó fizetési mérleg egyensúlyától. A keresletszabályozó gazdpol másik lehetősége, hogy a kényszerű munkanélküliség csökkentését nem a belső kereslet élénkítésével, hanem a külker mérleg emelésével kívánja elérni. Ennek módja az export növelése vagy az autonóm import csökkentése, vagy mindkettő egyszerre. A lehetséges főbb eszközök: a hazai valuta reálleértékelése, az importok korlátozó protekcionista intézkedések bevezetése, vagy az export pénzügyi támogatása A külker mérlegre ellentétes erők hatnak: az export emelkedése önmagában növeli, a jöv növekedés okozta import bővülés csökkenti a külker mérleg egyenlegét. A két hatás összessége

pozitív: az export külker mérleg multiplikátora pozitív A külker mérleg változását az export változás és multiplikátor szorzata szabja meg. Az export növekedésével (vagy az autonóm import csökkentésével) az állam közelebb kerülhet az alapvető gazdpol-i célok megvalósításához: a reáljöv bővült, a kényszerű munkanélküliség csökkent és ezzel együtt a külker mérleg (a folyó fizetési mérleg) egyenlege is javult. összetevőinek külkereskedelmi mérleg multiplikátora: -/- 85