Történelem | Tanulmányok, esszék » Kiss Dénes - A híres rácfutás Nagykőrösön

A híres rácfutás Nagykőrösön 1826. április 15-e szomorú dátum Nagykőrös város történetében A tűz a mai „VÉNUSZ” műszaki áruház környékén támadt, kelet felé terjedt, az erős szélben leégett az akkori Encs és Váncsod városrész ( a mai Alszeg). Elpusztult közel 500 belterületi lakótelek, sok szárazmalom és mintegy 100 un. 1akoltelek A város akkori tanácsa úgy döntött, hogy az újjáépítést szabályozott városrend szerint végzi, egymásra merőleges, széles utcákkal. A kelet felől bevezető főutat (Szolnoki utat) a város központjáig egyenesen kívánták bevezetni a református templom mellett. Ennek állt útjában a templom kert és kerítése. 1830-ban került sor a templomkert erődfalainak elbontására és az akkor épülő gimnázium (mai Gyakorlóiskola) alapjaiba való beépítésére. Az útrendezés és építkezés során a volt templomkertben tizenkét fegyveres harcos csontjait találták meg. Kik lehettek ? Mikor és

hogyan kerültek oda ezek a katonasírok? 1686-ban Lotaringiai Károly vezetésével felszabadult Buda. Összeomlott a közel 150 éves török hódoltság. Vajon mit jelentett ez az egész Európában örömmel nyugtázott esemény Nagykőrösnek? Török megszállás Amikor a mohácsi gyász bekövetkezett, a török hordák végigdúlták a Duna-Tisza közét is. A város a kipusztulás határán volt Korabeli összeírások szerint ekkor mindössze 52 lakott ház volt Kőrösön. A török közigazgatás csak 1541 (Buda elfoglalása) után terjedt ki idáig. A város vezetése igyekezett minden hátrányos körülményt úgy fordítani, hogy a város hasznára legyen. A környékbeli kipusztult falvak birtokait(pusztáit) viszonylag alacsony áron bérelte, rajta legelőgazdálkodást végzett. Ügyes diplomáciával, ajándékokkal vették rá a török elöljáróságot, hogy a tisztes adófizetés fejében a város védlevelet kapjon a martalóc török és tatár hadakkal

szemben. Számos török védlevelet őriz a városi és megyei levéltár. Ez a kiváltság tovább erősödött, amikor kiderült, hogy a talaj gazdag salétromban. A salétrom fontos hadi alapanyag, és jelentősége igen megnövekedett ebben a háborús időszakban. Most már egyenesen a szultán védelmét élvezte a város a salétromszállítás fejében. Így a török megszállás alatt - igaz jelentős áldozatok árán - a város (Cegléddel és Kecskeméttel együtt) a békés fejlődés lehetőségével élhetett. A menekülők letelepedési lehetőséget, 1 Mivel a beltelek mérete igen kicsi volt, nem volt alkalmas állattartásra. Ezért létesítettek a városfalon kivül gazdasági célú nagy területű un. akoltelket 2 menedéket kaptak, a népesség folyamatosan növekedett. A szőlőtermesztés mellett jelenős volt az állattenyésztés, a céhes ipar is kezdett megerősödni.(csizmadiák, tímárok, szabók, kovácsok, stb) A gazdasági fejlődés és

gyarapodás még azt is lehetővé tette, hogy a város a királyi Magyarország felé is adózzon. Valójában a török hódoltságban lévő magyar városok - tekinthetjük őket az anyaországtól elszakított területnek is - közel 150 éven át adóztak a Királyi Magyarország felé is, igaz jóval szerényebben (a török porta hallgatólagos tudtával). Ezzel viszont szinte hivatalossá tették a török birodalomhoz való tartozás ideiglenes, átmeneti jellegét. Soha nem hitték véglegesnek a megszállást A törökök vallási kérdésekben semlegesek voltak, nem szóltak bele a hódoltság területén lévő vallási vitákba. Így a Királyi Magyarország területéről elüldözött reformátusok itt menedékre leltek. A város ez idő alatt teljesen református lett. Az ügyes városvezetés és a református egyház erős szövetsége még a XIX. században érzékelhető volt, mert a város vezetésében soha nem volt vita tárgya, hogy a város támogatja a

templom építését, tatarozását, de az egyház is természetesnek tartotta, hogy a városrendezésért lemond a templomkert nagyobbik részéről vagy tűzvédelmi célokra átalakíttatja a templomtornyot. Egy - súlyos áldozatok árán biztosított - virágzó mezővárosi élet ívét törte meg Buda felszabadítása. Felszabadulva Az idegen zsoldos hordák végigrabolták az egész országot. A korábbi megszállt városokra is kivetették a hadisarcot. Nagykőrösre 20610 forintot vetettek ki (egy ló ára ekkor 6 forint). Ezen felül kellett a Délvidéken táborozó zsoldos csapatokat a megmaradt Duna-Tisza közi városoknak eltartani. A hivatali korrupció hihetetlen magas volt A budai hadbiztosság hírhedten korrupt vezetője Rensingh Ferenc volt, a Duna-Tisza köze réme. Rövid háromnegyed éves igazgatása alatt több község néptelenedett el mint a török 145 éves megszállása alatt. Az 1686 év végén Nagykőrösre menekült Cegléd, Szentes, és

Hódmezővásárhely lakosainak egy része. Ez tovább növelte a város terheit Minden közelben állomásozó hadtest saját ellátásának kiegészítéséhez sarcot vetett ki Kőrösre. A városi diplomácia kénytelen volt mindegyikhez követeket küldeni, természetesen ajándékokkal, hogy a követelések enyhítését elérjék. Így a budai hadbiztosságon túl felkeresték Rabatta generálist, Jánoshidán Veterani tábornokot, a hírhedt Caraffát az eperjesi hóhért, de el kellett menni Szolnokon és Eger környékén táborozó hadtestekhez is. A nyár folyamán csapatmozgások voltak a Duna-Tisza közén Doria és Caraffa zsoldosaival valóságos sáskajárás indult, különösen súlyossá vált a 3 helyzet, mivel Délvidékről toborzott rác szabadcsapatok kisérték a fősereget rabolva, pusztítva. A török hódoltság ideje alatt a városban nemes és polgár egyaránt viselte a közös terheket. Tulajdonképpen életmódjuk sem különbözött Most, amikor

a város terhei elviselhetetlenné váltak, a nemesek kezdtek fellépni előjogaik érdekében. Ellentétek kezdtek fellépni a város lakosai között A császári kamara a püspöki dézsmát is kivetette a városra. Kőrös és Kecskemét Heissler tábornok támogatását kérte a dézsma törlésére. Sikerrel, hiszen Kecskeméten is lakott sok református, Kőrös pedig teljesen református lakosságú volt. A békétlenkedő nemesek is beadvánnyal fordultak az udvarhoz, így őket is visszahelyezték nemesi jogaikba. Ezzel a lakosság egységes közteherviselése megbomlott Széchenyi György esztergomi érsek elrendelte, hogy a város űzze el a kálvinista prédikátorokat, diákokat, mestereket, különben katonasággal dúlatja fel Kőröst. Az elöljáróság a császári haditanácshoz fordult panasszal, így ez a veszély is elmúlt. Később is bebizonyosodott, hogy az ellenreformációs követelések esetében a városi tanács mindig védelmére kelt a református

egyháznak. A kuruc kor Ilyen körülmények között jött el az 1703-as esztendő. Rákóczi hívei kibontják a kuruc lobogót. Kitört a Rákóczi szabadságharc II. Rákóczi Ferenc birtokai közé tartozott teljes egészében Tetétlen, Nyársapát fele, Kőrösön is volt háza. (A jelenlegi tanítóképző leányinternátusa régi épületszárnyában -volt Técsi szanatórium- lévő gyülekezeti terem vastag boltíves falai részei voltak a hajdani Rákóczi háznak.) A város újra háborúra készült. Megerősítette a sáncokat és a városfalakat Galgóczi Károly monográfiája szerint a városnak kettős erődrendszere volt. A belső erőd a mai Szabadság teret, a Hősök terét és a Deák teret foglalta magába. Sáncokkal és vizesárokkal volt körülvéve A külső falak a város körül voltak, palánkokkal, tövisekkel erősítve és négy kapuval. Közben a szolnoki és budai erődök erősítéséhez építőanyagot, munkásokat követelt a német-labanc

haditanács. Sok volt a katonaszökevény. A megye felszólította a városokat a szökevények elfogására. Sem Kecskemét, sem Nagykőrös nem tett eleget a felszólításnak. A rossz közbiztonság miatt kölcsönös segítségnyújtásra kötött szövetséget a három város. 4 Rákóczi kezdeti kudarcai után sikeresen nyomult előre Szabolcs, Bihar, majd Békés megyében. Szegedről megfutott a német, de futtában még kizsarolt a várostól 2400 forint értékű vágómarhát. A kurucok már a Duna-Tisza közén nyargalnak. Rákóczi hívó szavára a közelben táborozó császári csapatok miatt egyenlőre Kőrös népe nem mozdult. (A szabadságharc idején Kőrösről 2000 fő vonult Rákóczi zászlaja alá) Szolnok kuruc kézre kerülésekor Pest vármegye nemesi felkelést hirdetett ellenük. Sem Kőrösről, sem Kecskemétről nem ment el egy ember sem A kurucok most már a város alatt táboroztak, így azok ellátásáról is gondoskodni kellett. Ezután már

a kurucoknak kellett hadisarcot fizetni, de a budai császári helytartóság is követelőzött. A kétfelé adózást már a török alatt is megszokta a lakosság, de a délvidéki rácság mozgolódása állandó veszélyként lebegett a fejük felett. A rác veszély Buda visszavételekor a rácok, mint császári segédcsapatok jól felmérték a három város gazdagságát, és ezeket kegyetlen, rabló szabadcsapatokat a osztrák császári hadvezetés mindig szívesen uszította a kuruc oldalon lévő városokra. Rákóczi igyekezett a Duna-Tisza köze védelmét biztosítani, ezért a várostól a ruházat, fuvaros, és élelem ellátáson túl 250 fő lovas kiállítását is követelte. A városi tanács azzal a kéréssel fordult a fejedelemhez, hagyná a 250 fő lovast helyben állomásozni helyőrségként, tekintettel a bármikori rác betörésre. II. Rákóczi Ferenc belátta a kérelem indokoltságát, jóváhagyta azt Adott még a városnak tarackot, sugárágyúkat

és hozzá golyóbisokat. Valójában 1704 májusában már a város körül ólálkodtak a rác hordák, de elvonultak Kecskemét felé. A bíró azonnal értesítette futár útján a környéken táborozó kuruc lovastábort, és Kecskemétre segítségül fegyveres lovasokat küldött. A rácok nem mertek támadni, de híre jött, hogy 8000 rác fegyveres indult útnak a Duna-Tisza köze felé. A szolnoki kuruc várkapitány azonnal sereget küldött, mely egyesült a közelben táborozó Eszterházi Antal kuruc generális hadtestével, és egyesült erővel megtisztították a Délvidéket a rácoktól. A hadjáratból a kőrösi katonák is derekasan kivették részüket. A hadiszerencse forgandósága révén a három város körzetéből kivonták a kuruc csapatokat. Az osztrákok ezt várták Herbeville osztrák generális elindult Budáról, hogy egyesüljön az Erdélyből szintén megindult Rabutin csapataival. Rákóczi számára az lett volna jó megoldás, ha kiüríti a

Duna-Tisza közi városokat, hogy az osztrák sereg élelem nélkül maradjon. Elrendelte hát, hogy a három város lakossága ingóságaival, marháival együtt meneküljön a Mátrába. Kőrös lakosságának jó része 5 féltvén az itt maradó vagyont és házaikat, nem tett eleget a parancsnak. Herbeville így le tudott táborozni a város határában. Szerzett így várostól mintegy 60.000 forint értékű készpénzt, élelmet, takarmányt, élőállatot, igavonót, szállítóeszközt. Mindezt 8 napi táborozás alatt Mivel tél eleje volt, a sereg kivágta és feltüzelte a mai Gát nevű mély fekvésű területén lévő szálegyenes kőrisfa erdőt, mely egyébként a város névadója volt. Az elvonuló sereg pusztulást hagyott maga után. Felkészülés a védelemre 1707. április másodikán megjelentek a rácok Kecskemét környékén, hajnalban váratlanul lerohanták a várost. Rettenetes pusztítást végeztek A korabeli krónikák szerint a módosabb

gazdákat fejszével fejezték le, a nőket meggyalázták, majd kardélre hányták, még a gyerekeket sem kímélték. Közel 400 polgárt öltek meg, rengeteg foglyot hurcoltak el rabszíjon. Mintegy 90 ház leégett Balla Gergely kőrösi krónikás tízszer százezer forint kárról írt. ( egy ló ára 6 forint) A kecskemétiek hívására azonnal elindult Szűcs Istók lovascsapatával és a rácok fosztogató rabló utóvédcsapatát levágta. A megtörtént bajon már sajnos nem lehetett segíteni. Az 1708-as esztendő sem volt szerencsés Rákóczi számára. Seregeit kivonta a Duna-Tisza közéről, de a városokról igyekezett gondoskodni. Kőröst is megerősítette lőport, puskákat, kézifegyvereket és ágyúgolyókat hagyott itt. Helyben hagyta a 250 fő kőrösiekből felállított lovascsapatot Kállai Miklós kőrösi és Vágó András ceglédi kuruc hadnagyok parancsnoksága alatt. A város okulva Kecskemét előző évi tragédiájából, megerősítette

védműveit és távoli felderítőket küldött mindenfelé. A református templomot körülvevő több mint méteres vastagságú védfalat megerősítették.(A református lelkészlakás és az Arany János Gyakorlóiskola között még ma is látható néhány méteres szakasz.) A korábban kapott ágyúkból kettőt felvontak a templom tornyába. A többi ágyút a kecskeméti és a budai kapu védelmére állították fel, mivel ezen irányokból volt várható a rác támadás. A négy kapuból a szolnoki kapu, a Szolnoki és Encsi út kereszteződésében felvonóhidas kapu, a budai kapu a jelenlegi Kossuth Lajos út és Hunyadi utcák kereszteződésében szintén felvonóhidas kapu, a ceglédi kapu a Ceglédi út és Zrínyi út kereszteződésében felszedhető pallójú híd, és szintén felszedhető pallójú híd volt a mai Kecskeméti és Búvár út kereszteződésében lévő kecskeméti kapu. A város -föld és fonott sövény kombinációjával készült,-

palánkkal magasított sánccal valamint vizesárokkal volt körülvéve. Ezen felül volt a főtereket körülfogó belső sánc és ezen belül az erődfallal körülvett 6 templomkert. A város igyekezett mindent megtenni, hogy minél jobban védhető legyen. A támadás A várakozás, a felkészülés indokolt volt. Rendszeres őrjáratot küldtek Szentkirály és Mizse felé, a bérelt pusztákon legeltető pásztorok állandóan küldtek értesítéseket a városnak. A városfalat állandóan őrizték, a templomtoronyban felváltva őrködött a két tüzér, Gyüge Mihály és Veres Takács János. Szeptember 10-én Kecskemétről futárként érkezett a városba Szűcs István és Mester Gergely kecskeméti hadnagy. Felderítőik szerint egy vörös ruházatba öltözött német tiszt parancsnokságával tengernyi rác rablóhad indult el kimondottan Kőrös lerohanására, felprédálására. Azonnal bemenekítették a gyerekeket és asszonyokat a megerősített

templomerőd falai mögé. A férfiak a külső falakra siettek fegyvereikkel Futárt indítottak Jászberénybe segítségért Sőtér Tamás kuruc ezredeskapitányhoz, ki lovas ezredével ott táborozott. Szentkirály felől futva menekült be a városba a lovas járőr, egyet közülük el is fogtak a rácok. Arról faggatták, hogy miért volt reggel két ágyúlövés Kőrösön? (Ti. a lakosságnak és a városfalakon kívül dolgozók számára ágyúlövéssel jelezték a veszélyt.) Az elfogott járőrkatona azt válaszolta, hogy minden a városba beérkezett lovasezredet egy-egy ágyúlövéssel köszöntenek. Szeptember 11-én hajnalban iszonyatos ordítozással megindult a rác támadás. Hatalmas tűzerővel fogadták a toronyban dörgő tarackok és a sáncon harcoló puskás férfiak. A támadás délről érte a várost Iszonyatos pusztítást végeztek a támadók között a védők. A sokaság ennek ellenére több helyen áttörte a külső sáncokat, de bentebb nem

jutottak. A délről indított támadás alatt a nyugati (budai) kaput is megtámadták. A kint előőrsöző 8 lovast megszorongatták, 200 támadó is jutott egy kurucra így azok a kapuig vonultak vissza harcolva, majd az ott várakozó Kállai Miklós lovasaihoz csatlakozva ellentámadásba lendültek, aprítva a rác sokaságot. A kapunál felállított tarack is ontotta a tüzet az ellenségre Egy másik támadó csapat az erdő felöl kerülve a süppedékes bozótoson át váratlanul a lovasok hátába került. Válságosra fordult a helyzet A sokaság egyenként nyomta el és koncolta fel a lovasokat. Kállai Miklós visszafelé, a város felé fordította csapatát és öldökölve vágtatott be a leeresztett felvonóhídon át. A rác sokaság utána nyomakodott. Az elkeseredett küzdelem már az utcákon folyt A rác lovasság is ekkor indult támadásra, és a kőrösi lovasokat a ceglédi kapun át kikergették a városból. Itt-ott már gyújtogattak, raboltak és 7

fosztogattak. Úgy látszott már, hogy Kecskemét előző évi tragédiájában osztozik a város. Ekkor kürtszó harsant a Szolnoki kapu felöl. Megérkezett a jászberényi kuruc segítség három lovasszázaddal. Leeresztették a felvonóhidat, a pihent friss csapat rázúdult a tomboló rácokra és félóra alatt megtisztították tőlük az utcákat. A harc ezután már a városfalakon kivül folyt késő estig-éjfélig. A veresbe öltözött német kapitány is halálos sebet kapott. Ezután megfutott a rác sereg A híres kőrösi krónikaíró nótárius édesapja, Balla Gergely is űzte, hajtotta a rácokat, elszakadva csapatától, míg lova meg nem botlott, így ő a lova alá esett. A rácok ezt látva megkaszabolták és hasba szúrták Sokáig tartott. míg felépült, de összekaszabolt karja sajnos béna maradt A gyülevész rác had azokkal szekerekkel futott meg, melyeket a rablott holmi számára hoztak, csak most jajgató sebesültjeikkel volt megrakva. A

városi gulyát és a lábasjószágokat elhajtották, de város megmenekült. A védekezés annyira lekötötte a férfiakat a külső falakon, hogy a belső erődnél nem is volt védelem. Ha a rácoknak sikerült volna elérni a belső falakat, semmi ellenállást nem találtak volna. Akkora vereség volt ez a rácok számára, hogy jelentősebb dúlás ezután a Duna-Tisza közén nem is volt. Az egész országban híre ment a "kőrösi rácfutás"-nak. A krónikás leírása szerint a halottak számbavételekor " a rácok közül elesett 4000 és ebből megmaradott 300". A kőrösi védők közül a budai kapunál elesett 12 hős lovaskatona. Illendő tisztességgel a templom kerítésen belül temették el őket. 1830-ban a városrendezéskor valószínű hogy ezen hősök csontjait találták meg. Nem tudni, hogy hol porladnak most.?